Hármas holtverseny az élen

Alsó hangon 25 éve játszok Super Mario Kart-tal, ha nem több, és soha nem fordult elő még olyan, hogy hárman azonos idővel értünk be a célba.

Ilyen még SOHA nem volt! XD #SuperNES #NintendoSwitchOnline #NintendoSwitch pic.twitter.com/2FEgclNC83

— Karasz Attila (@supermario4ever) December 19, 2023

És engem hozott ki győztesnek. Kicsit sajnáltam is, hogy a másik két versenyző nem kapott 9 pontot, de úgy tűnik, a Super Mario Kart-ba nem programozták be a holtversenyt. Mindenesetre hatalmas meccs volt. Ezért érdemes régi játékokkal is játszani, mert évtizedek múltán is tartogat meglepetéseket.

Az első utazás Hollandiában

No, amit tegnap megterveztem, az ma megvalósult. Elmentem Utrechtbe megnéztem Hollandia legmagasabb tornyú templomát, illetve elmentem Alphen aan den Rijn-be is, ahol akkor voltam, amikor először voltam Hollandiában, és mennyire imádtam. És most is fantasztikus volt ott lenni. De szépen sorjában, mert voltak események.

Ugyanis nem kicsit tette próbára az idegrendszeremet a holland vasúti társaság. Kezdődött a történet ott, hogy tegnap reggel, az Albert Heijn-ben, ahol fel lehet tölteni pénzt az OV-chipkártyára, feltettem €20-at, ami elég lenne a mai útra. Ez rendben meg is történt, azonnal meg is jelent az egyenlegen a pénz. Aztán amikor hazajöttem, kiváltottam az előfizetést, hogy 40% kedvezménnyel tudjak utazni. Ez is rendben volt, majd néhány óra múlva, amikor az egyetemen vége lett az órának, láttam, hogy jött az E-mail az NS-től, hogy egy lépés még hátra van ahhoz, hogy aktiválódjon az előfizetés. El kell mennem az egyik OV-automatához, és ott kell aktiválni. Ez nem is volt probléma, mert egyébként meg bementem Edébe a városközpontba vásárolni, ott van az Ede-Centrum vasútállomás, ott megcsinálom. Meg is találtam az automatát, de teljesen érthetetlen volt, hogy mit kellett csinálni. Értettem az E-mailt, hollandul volt, el tudtam olvasni, de nem írták részletesen, hogy mit csináljak az automatánál, ugyanis ott több lépés is volt annál, mint amit az E-mailben leírtak. Azért valamit csináltam. Na most ennek a valaminek az lett az eredménye, hogy a €20-as egyenleg eltűnt a kártyáról... Kicsit sem őrültem meg, áh! Fogalmam sincs, mit rontottam el. Megnéztem a telefonon az OV-chipkaart weboldalon az egyeleget, ott még írja a €20-at (nem frissíti az egyenleget a weboldal azonnal), de hogy meggyőződjek, hogy biztos megvan-e még, bementem a közeli Albert Heijn-be, és ott az OV-automatánál ellenőriztem az egyenleget, de ott is 0-át mutatott már. A weboldal még mindig mutatta a 20-at, de úgy voltam vele, hogy mire haza biciklizek, és ha addig is ott lesz a 20, akkor valószínűleg minden rendben van, csak az automaták április 1-jét játszanak velem. De mire hazaértem, addigra a weboldal is már a 0-át mutatta. Jobbat nem tudtam, minthogy felhívtam az NS-ügyfélszolgáltatot, de mivel 10 perc után sem kapcsoltak senkit, feladtam. Próbáltam az NS-community-n is szétnézni, de semmilyen releváns információt nem találtam. Végül Humbby-nak írtam, hogy segítsen, mert nagyon nincsenek rendben a dolgok. Nem nagyon utazik ő tömegközlekedéssel, de jobban utána tudott nézni a dolgoknak, és úgy találta, hogy a pénz megvan, csak az NS-hez került. Valami ilyesmit vettem ki legalábbis. És minthogy sikerült az utazás, sejthető is volt, hogy igaza volt.

Ede

És akkor térjünk is rá az utazásra. A studentenhuis-tól, ahol a szobám van, 10 km-re van az Ede-Wageningen vasútállomás, így bemelegítésként 35 percig bicikliztem. Gond nélkül meg is érkeztem. Tekintve, hogy először használtam az OV-chipkártyát, fogalmam sem volt, hogy mit is kell csinálni. Ami furcsaság volt, hogy többen sem tudtak válaszolni. Konkrét NS-es dolgozó nem volt a vasútállomáson, mert bár van ott iroda, de munkaerőhiány miatt zárva van. Nagyon érdekes, az egyik csaj, aki a Kioskban dolgozik, azon lepődött meg, hogy nem látja a chipkártyán az előfizetést, mintha nem lenne aktiválva. Így tulajdonképpen igazi "puding próbája az evés" féle lett ez az utazás, ugyanis kedvezmény nélkül nem jön ki €20-ból az egész vonatút oda-vissza. Többször próbálkozás után nekem jutott eszembe, hogy hát a vágányoknál van egy automata-beolvasó, amit mindenki használ, ha felszáll vagy leszáll a vonaton, lehet, hogy oda kell érinteni a kártyát. Ez volt a megoldás, és minthogy a zöld fény villant meg, ez több, mint pozitív jel volt arra, hogy tényleg megvan a €20. Hatalmas kő zuhant le a szívemről, nagyon megkönnyebbültem. Így már tetszett is az Ede-Wageningen vasútállomás.

Maga az állomás emlékeztet Budapest kisebb megállóira. Ha normálisan felújítanák mondjuk Kőbánya alsó megállót, ilyen gyönyörűen nézne ki. És itt vannak tényleg expressz vonatok, ugyanis egy vonat olyan extrém sebességgel suhant el a vágányon, hogy követni alig bírtam. A vonat, amivel utaztam, Nijmegenből érkezett, és pontos volt. Először tehát Utrechtbe mentem.

Utrecht

Lent nem nagyon találtam helyet, mire láttam, hogy ez emeletes vonat, úgyhogy felmentem, ott már volt hely. Az út rendben volt, pontosan érkezett meg Utrecht Centraal vasútállomásra. Hatalmas állomás, sok-sok ülőhellyel és persze rengeteg üzlettel.

Kívülről is szép. Nincs messze innen a Dóm tér, negyed óra gyalog. A bevásárlóközponton át vezet az út a dómig, amit azért akartam látni, mert ez Hollandia legmagasabb tornyú temploma a maga 112 méteres magasságával. Könnyen meg is találtam, csak sajnos nem voltam szerencsés, ugyanis a dómot restaurálják, így maga az épület be volt takarva. Találtam is egy táblát, mely szerint a restaurálás 2019-2024 között tart. További két évig tehát nincs értelme kívülről megnézni. De az egyik kisebb épület, mely templomként funkcionál, szabadon be lehetett menni és sétálni egyet, ki is használtam a lehetőséget. És tényleg nagyon szép. Egyáltalán nem járok templomba, de ez tényleg nagyon megtetszett.

Igazán kellemes érzés volt bent sétálni, szétnézni. Azért 2024-ben, ha kész lesz a restaurált épület, mindenképp megnézem. Mivel egy csatornán keresztül vezet az út, láttam néhány jellegzetes holland házat, ezeket egyszerűen nem lehet megunni.

Ezután sétáltam vissza a vasútállomásra. Meglepett a vasútállomás környékének szabadtéri részén a tetőrész, ilyet még nem láttam.

De izgalmas volt, mindemellett hasznos is, ugyanis esett az eső. Nem mentem azonnal a vasútállomáshoz, mert kiszúrtam, hogy vele szemben egy bevásárlóközpont van, oda benéztem, hogy milyen. Nem rossz, de nem mentem messzire, csak a Game Maniát néztem meg, ez Hollandia egyik nagy gamer üzlethálózata. Nincsenek nagy üzletei, de tisztes mennyiségű játékok vannak, illetve sok fancucc is elérhető. Miután szétnéztem, akkor mentem a vasútállomásra, és folytattam az utamat.

Alphen aan den Rijn

Ezt nevezem pontosságnak. 12:55-re volt kiírva a vonat indulása, és ahogy 12:55:00-át mutatott az óra, abban a pillanatban el is indult. És ha ez még nem lenne elég, a vonatok itt tényleg nagyon gyorsak. A tábla szerint 140 km/h-val ment, és tényleg lehetett látni az ablakon, amilyen gyorsan tűnnek el a fák, épületek, itt tényleg van sebesség. Így a vonat végig pontos volt, rendben megérkezett Alphen aan den Rijn-be.

Arra voltam kíváncsi, hogy 2020 februárja után, amikor először voltam Hollandiában és Alphen aan den Rijn-ben voltam, milyen lesz 2 és fél év után újra itt lenni? Újra átérzem azt az érzést, aminek hatására úgy döntöttem, hogy Hollandiában fogok élni, vagy a megszokás elcsitítja a szenvedélyt? Hála istennek az előbbi jött be. Hihetetlen jó érzés volt újra itt lenni. És hogy mennyire szerettem itt lenni, ezt abból lehet a leginkább érzékelni nálam, hogy hiába voltam itt csak egyszer, hiába volt az már 2 fél éve, szinte teljes mértékig tisztán emlékeztem az útvonalra, nem is kellett a Google térképet használni, hogy eljussak a városközpontba. Ez nálam ritka eset, akkor fordul elő, amikor tényleg nagyon szeretek egy adott helyen lenni. Akkor annyira beleég a tudatomba az egész hely, hogy másodjára visszatérve teljes mértékig emlékszem mindenre, hogy hol, mi volt. Ugyanez a helyzet Alphen aan den Rijn esetében is.

Azon túl, hogy itt folyik a Rajna (ahogy a nevében is benne van), semmi olyan tipikus hollandos látványossága nincs (az Archeont és a madárparkot leszámítva), ami miatt turistaparadicsom lenne, mégis olyan különleges hangulata van, ami miatt nagyon jó itt sétálni. Nagyon érdekesnek tartom, hogy amint kilépek a városközpontból a város szinte azonnal elcsendesedik. Alig láttam, embert és autót. Annak ellenére, hogy péntek délután volt, olyan volt, mintha vasárnap este lett volna. Még a központban bementem a De Aarhof-ban lévő Albert Heijn-be kaját venni. Egy sajtos párnára és egy 0,5 L-es kefirre van kedvezményem az Albert Heijn alkalmazásában, a kettő együtt annyiba került, mintha csak a kefirt vettem volna meg normáláron (€0,98), ezekkel jól is laktam. Ekkor jutott az eszembe, hogy elmegyek és megnézem azt a házat, ahol 2 és fél éve el voltam szállásolva. Azt már korábban megnéztem a Booking.com weboldalon, hogy mintha megszüntették volna szolgáltatásukat, ugyanis nem találtam meg őket. A házat megtaláltam, és olyan volt, mintha nem lakna ott senki, ugyanis nemcsak az ablakok voltak becsukva, de a függönyök is voltak húzva. Vélhetően a járványt nem élte túl... Kár érte, pedig kellemes hangulatú ház, szerettem azt a szobát.

Mivel úgy gondoltam, hogy a házban nincs senki, úgy ültem le a ház előtti padra, mintha nyilvános pad lenne. Ez talán nem annyira "szabályos", mert ha jól tudom, a ház előtti közvetlen rész, ahogy Angliában is, itt is magánterületnek számít, mert a házhoz tartozik. Én mindenesetre leültem oda egy pár percre, talán amiatt is, mert úgy éreztem, hogy ha aludtam ott 2 éjszakát, akkor ez miért is ne járhatna bónuszban? Emlékszem a házzal szembenálló panelházakra, annak idején először azt hittem, hogy oda kell menni. Akkor még nem ismertem az utcák rendszerét, ezért kicsit eltévedtem a környéken, de végül meglett.

Ezt azért is fényképeztem le, mert a szoba, ahol aludtam, az ablaka ide nézett ki, és annak emlékére. Tehát elvoltam itt egy pár percig, majd elindultam visszafelé, de más úton. Mivel a ház az Uranusstraaton van, és arra is emlékeztem, hogy innen kilépve, de más irányba fordulva a Planetensingel-ön kötök ki. Itt vannak ugyanis a különböző bolygókról elnevezett utcák: Plutostraat, Saturnusstraat, Venusstraat... Ez is nagyon csendes rész, autók, emberek alig voltak. Találtam is egy eladó házat. Ha esetleg valakinek lenne elfekvőben kb. €400.000-ja (nem tudom a pontos árát), gondoljon rám.

A Planetensingel első kereszteződésénél van egy jelzőlámpa, ahol egy főútvonal van, tehát itt is nagy a forgalom. Itt járnak a buszok Leidenbe. Most tisztára úgy érzem magam, mintha én lennék a város idegenvezetője... Mindenesetre itt már használtam a telefont, mert itt már nem emlékeztem az útra. Az egyik elkerülő utcánál találkoztam egy macskával, aki ráadásul oda is jött hozzám.

Körbejárt, úgy dörgölőzött hozzám, mintha én lennék a gazdája, és hazaérkeztem volna. Nagyon aranyos volt, kapott is egy nagy szeretetcsomagot tőlem simogatás formájában. Nem volt rajta nyakörv, de nem hiszem, hogy kóbormacska lenne, mert volt hasa (hacsak nem nőstény volt, és a kicsinyeit várta), tehát elég jól volt tartva. De az tény, hogy ha a városban laknék, komolyan elgondolkodnék azon, hogy hazavigyem-e, és magamhoz vegyem. Nagyon aranyos volt, szerintem megkedvelt.

Ez a kis utca már arra az utcára vezetett, ahol odaúton jöttem ki a központból. Így újra tudtam az utat. Igazából ha nem értem volna el a vasútnál a délutáni csúcsidőt (16:00-18:30), akkor mentem volna a vasútállomásra és haza, de elütöttem az időt a McDonald's-ban. Meg is éheztem, meg úgy voltam vele, hogy akkor együnk egy holland McDonald's-ban, úgysem lesz rá gyakran példa. Egy Big Mac menüt vettem. Maga a szendvics €4,75 volt, menüben €8,50.

Elvoltam itt. Evés mellett a telefonon böngésztem a híreket, olvasnivalót, de végül nem maradtam 18:15-ig (amíg terveztem), mert 17:20 körül túl sok lett a gyerek, és zavart a hangos beszédük. Inkább megnéztem a városközpontnak azt a részét, ahol korábban nem voltam még. Meg is lepett, mert egy gamer bárt találtam. Nem is akármilyet: Azt, amelyikben 2-3 hete megrendezték a 20. európai Super Mario Kart bajnokságot.

Mindig más európai országban rendezik meg, idén Hollandiában, és pont Alphen aan den Rijn-ben. Ez hír volt, érdekelt is, hogy milyen lehet egy ilyen bajnokság. És ma meglett maga a gamer bár is. A külső részen egy Game Mania bolt van, beljebb van maga a bár, ami egész jól fel van szerelve. Modern számítógépek, társasjátékokat, igazán gamer volt a hangulat.

Meg figyeltem a kijelzőket, ugyanis ahogy beléptem, pont a Nintendo logo volt látható. Ritka az olyan gamer bár, ahol nagyobb szerepet kap a Nintendo. Itt ez így van. Meg is lett végül.

Hát ezért megérte megnézni a város ezen részét. Nagyon jó hely. Aztán szépen lassan sétáltam vissza, a vonat 18:39-kor indult vissza Utrechtbe. Egy kicsit korán értem vissza a vasútállomásra, még volt 5 perc 18:30-ig. A biztonság kedvéért vártam egy percet, 18:31-kor mentem át a kártyával a vágányhoz. Na itt még aggódtam egy kicsit, mert ha tényleg nincs kedvezmény hozzárendelve a kártyához, akkor meg kellett volna, hogy állítson, ugyanis 40%-os kedvezmény nélkül alig maradt volna rajta pénz. De szerencsére átengedett. A vonat pontosan megérkezett, és mentünk is Utrechtbe. Itt a vonatok összehangolása jegyében csupán 6 percem volt az átszállásra, és mivel a 21. vágányról mentem át a 19. vágányra, ezért lépcsőzni is kellett, így éppen átértem. Ezzel a vonattal sem volt semmi gond, és hogy 40% kedvezménnyel utaztam végig, jelzi, hogy Ede-Wageningenben is zöld fényt kaptam, amikor odérintettem a kártyát a leolvasóhoz. Innen meg biciklivel újra 10 km haza.

Hát ez valami fantasztikus nap volt, nagyon jól éreztem magam. Az Utrechti dóm nagyon szép volt, majd megnézem a restaurált épületet is, ha kész lesz. Alphen aan den Rijn-ben sétálva meg olyan érzésem volt, hogy nagyon elégedett lennék az életemmel, ha itt telepednék le végleg. Ez a kis "közjáték" ezzel a pénzzel azért nem hiányzott. És rettenetesen hálás vagyok Humbby-nak a segítségéért, mert ott azért éreztem a külföldi országban létéből fakadó elhagyatottság érzését, amikor baj történt, nincs ki segítsen, és tényleg kellemetlen volt. De tényleg eléggé zavaros az NS rendszere, a pénz tényleg hozzájuk került, de hogyan és miért... De szerencsére jött a segítség, mert hát persze egy baki miatt semmit nem adtam volna fel a jövőbeni álmomból, hiszen egyrészt tényleg ide tervezem a jövőmet, és ez ma inkább meg lett erősítve, másrészt Magyarországon már nincs mire visszamenjek. Ott már semmi perspektívám nincs.

Nos, ilyen egy egyedül utazós nap. El is jutott a lépésszámláló 20.235 lépésig. Aztán tervezek a jövőben még meglátogatni holland városokat, majd írok azokról is.

Végezetül képgalériák:

• Utrecht
• Utrechti dóm
• Alphen aan den Rijn

Nem csináltam külön galériát a mai napnak, a városokról szóló galériákban a régebbi képek is fent vannak.

Eddig soha nem látott játékstílus

Ezt a hétvégét nem egyedül töltöttem otthon. Ez pedig azért kuriózum, mert erre kb. 4 éve nem volt példa. Ráadásul nem is régen barátkoztam össze Zsoltival, ő talált meg Twitteren, aztán egész jókat beszélgettünk, kb. 2 hónapnyi ismertség után találkoztunk személyesen és egyből el is jött hozzám.

Mindig tudtunk mit csinálni, nem nagyon volt üresjárat. Tetszettek neki élőben a gyűjteményeim, megnézte őket. Amikor megtalálta a 3 Shounen Jump magazint, olyan lelkesedéssel beszélt a különböző rendezőkről, stúdiókról, ki hogy s mint melyik anime munkásságában hogy vett részt, hogy nagyon nem is tudtam mit szólni zavaromban hozzá. Érdekes, hogy idén vagyok 15 éve anime rajongó, de ebbe ennyire mélyen soha nem mentem bele. Sokkal inkább a japán zenébe, abba inkább benne vagyok ilyen szinten. Rám például jellemző, hogy azért nézek meg animéket, mert valamelyik kedvenc előadó énekelte fel valamelyik dalát. Meglepő, hogy ezeket is felismerte, mert egyébként alig ismert művek, én se hallottam volna róla, ha zene tekintetében nem lenne hozzá semmi közöm. Mindenesetre élmény volt hallgatni a lelkesedését, még ha az animéket máshonnan is közelítjük meg.

Néztünk is animéket, de azokat néztük, amelyeket ő már látott, épp nézem, valahol tartok bennük. Azért szerencse, hogy rengeteg animét látott már, mert egy olyan animének az utolsó része következett, amit ő már látott, ezért nem volt probléma, hogy ő is még egyszer megnéztem az utolsó részét. Az I My Me! Strawberry Eggs volt az, mindenképp fogok róla részletesen is írni, mert valami hihetetlen volt.

Meg bevezettem a videojátékok rejtelmeibe. De tényleg nálam játszott először és ebből olyan játék kerekedett ki, hogy ha nem én látom, nem hiszem el. Ki is tettem YouTube-ra.

Mondjuk, talán nem a Super Mario Kart-tal kellett volna kezdeni, tekintve, hogy meglehetősen nehéz, de a kb. 30 éves videojátékos pályafutásom alatt nem láttam 18+ fiatalt így játszani. A szokásos kb. 10 perces versenyből 28 perc lett. Már azon gondolkodtam el, hogy nincs-e olyan problémája, ami gátolja a játékban. Rá is kérdeztem, hogy nincs-e valamilyen mozgáskoordinációs vagy finommotoros problémája, ami miatt ennyire nem érzi a játékot. Elmondása szerint még sportolt is: Kosárlabda, úszás, még súlyemelés is volt a repertoárjában, ezek szerint nem erről van szó. De legalább van honnan felkapaszkodni, egyébként nagyon jó volt látni a lelkesedését, egy percre se csüggedt le, mert annyira reménytelen volt a helyzete. Úgyhogy ez mindenképp örömteli volt. Semmiképp sem elrettentő példaként, vagy megszégyenítésként tettem ki, hanem szemléltetésként, hogy van ilyen is, nem utolsósorban ő is hozzájárulását adta ahhoz, hogy kirakjam a videót.

Ezután elmentünk sétálni egyet a városban. Azon már többször elgondolkodtam magamban, hogy ha valaki olyannal sétálnék Békéscsabán, aki még nem volt a városban, az biztos, hogy rácsodálkozna a dolgokra, ezáltal új színezetet nyerne nálam a város és ez most tényleg megtörtént. Rácsodálkozott arra, hogy mennyivel zöldebb, mennyivel rendezettebb és szebb a belváros. Sok témáról tudunk jókat beszélgetni, sokat tudunk egymásról. Megcsodálta az Andrássy utat, a Szent István teret és a Katolikus, valamint az Evangélikus templomot. Visszafele pedig bementünk a japán teázóba, Zsolti akart kipróbálni ott egy japán teát. A teázó nevére sajnos nem emlékszem, a Google térképen sem találtam meg. Sőt, arra sem emlékszem, hogy ő milyen teát ivott, de jó eséllyel ízlett neki. Én nem ittam ott semmit. Az igazat megvallva, soha nem volt ingerem arra, hogy ilyen helyen (inkább ilyen áron) igyak bármit is. A hely egyébként nem volt rossz, csak kevés volt a japános dísz a falon, ellenben elég sok kis üzenet volt a falra felragasztva. Az már inkább zavart, mert össze-vissza volt, és inkább egy külön üzenőfal-szerűség kellett volna, ahova kikerülnek ezek az üzenetek.

Hazaérve még egy hosszút játszottunk, méghozzá a Mario Kart 64-gyel. Azt gondoltam, hogy mivel ez a játék valamivel könnyebb, jobban érezhető a fizikája, ezért jobban fog menni, de ez is nagyon sokáig tartott.

De az, hogy a lelkesedése töretlen, az mindenképp bizalomra ad alapot, mert ha idővel többet játszik és ráérez arra, hogy kell egy ilyen játékot irányítani, akkor indulhat versenyen is. De csak szépen fokozatosan. Először az legyen a cél, hogy egyáltalán 7. helyen be tudjon érni. Aztán jön a többi. De egy ilyen játék mindkettőnk számára kimerítő.

Aztán sort kerítettünk a Haikyuu!!-ra is. Egyrészt haladni akartam az OVA-kkal, másrészt meg ha tetszik neki is (mert még nem látta), akkor kedvet kapjon megnézni. Elmondása szerint tetszett neki, de amennyi animét meg akar nézni, nem hiszem, hogy erre a közeljövőben kerít sort. Viszont, amire biztos, hogy sort kerít, mert együtt néztük meg, az A miniszter félrelép volt. Nekem is élmény volt újra nézni, mert tényleg a '90-es évek legjobb filmjéről van szó. Nem lehet eleget nevetni a film humorán.

Mivel ekkor már éjfél is elmúlt ezért elvonultunk aludni. Másnap én ébredtem hamarabb. Úgy voltam vele, hogy mivel ő még nem látta a SK∞ animét, ezért megnézem az utolsó részt, amíg fel nem kel, ebből az animéből is már csak a záróakkorddal vagyok adós magamnak. Erről is tervezek majd részletesebben írni, mert érdekes volt mindenképp. Távolról sem kiváló alkotás, de a hibái ellenére is nézette magát.

Ma inkább a videojátékon volt a hangsúly. Érdekes volt látni a klasszikus Super Mario Bros.-nál, hogy ott is mennyire nem adta fel, pedig abban is nagyon elmaradott teljesítményt nyújtott. De jó volt látni, hogy ennyire élvezi egyébként és a saját erejéből eljutott a 3. pályáig. Ami tényleg olyan volt neki, mint egy 5-6 éves gyerek első videojátékos sikerélményei. Ezt nem vettem fel, mert a közös játék eléggé hülyén van NES-en megoldva, de így is engem láttak volna sokkal inkább játszani. Viszont, amit felvettünk, a Mario Party volt. Mivel társasjáték mivolta miatt ez nagyban szerencsejáték, ezért ebben már csak felmutat valami eredményt. Valamit azért sikerült, ezt már jobban érdemes nézni.

Meg akkor már a teljesség kedvéért is álljon itt. El is gondolkodtam különben, hogy érdemes lehet az összes Mario Party tábláról külön-külön bemutató videót készíteni, ezáltal az összes mini-játék bemutatásra kerülne. Meg jó játék volt, jól éreztem magam. A Nintendo 64-es Mario Party-k egyébként is ritkák, úgyhogy lehet, hogy lenne irányukba valamennyi érdeklődés.

A vasárnap egyébként annyira nem volt eseménydús, mert egyikünk sem aludt eleget, úgyhogy mind a ketten fáradtak voltunk. Meg ekkor ment haza. Jó volt egyébként, kifejezettem hiányzott valami társaság számomra. Ilyenből jó lenne több, ha lennének olyan emberek az ismerősi körömben, akikkel ezt megtehetném.

VII. (Mini-)Nintendo találkozó

Végül mára lett megszervezve a negyedévente szokásos Nintendo találkozó, amit negyedévente rendezek meg. Jó buli volt, annak ellenére, hogy csak négyen voltunk, nagyon jól összejött. A hangulatról főleg én gondoskodtam, mert ha nagyon elengedem magam, akkor képes vagyok úgy viselkedni, mint aki rettenetesen be van rúgva, pedig egy korty alkoholt nem ittam. Sőt, nem is bírom az alkoholt, szóval, nem hiszem, hogy valaha is be leszek rúgva alkohol hatására.

Az Infinity eSport bárba beszéltük meg a találkozót. Kaptunk is helyet, de mivel csak 12 órakor nyit, ezért előtte, 10-kor az Árkád kajáldás részénél beszéltünk meg találkozót. A 3-as villamos megállójánál találkoztam Fantosszal. Először a Media Markt-ba mentünk fel, mert egeret akart venni magának a PC-hez. Közben nézelődtünk a Nintendo játékoknál meg a DVD-knél, Blu-rayeknél. Az egeret kifizettük, közben Krisse is megjött az Árkádba. Hárman lementünk a kajáldás részhez. Ott nézelődtünk telefonon, majd ettünk hárman egy nagy Burger King családi menüt. Majd ezután átmentünk a Sugárba, mert Krisse keresett magának anyagot a Cosplayéhez, és ott az egyik rövidáruboltban talált magának megfelelőt. A SPAR-ban vásároltunk, majd ezután mentünk a metróhoz. A Blaha Lujza térnél szálltunk le, majd villamossal mentünk az Infinity-hez. Épp akkor nyitott.

Valami kezdő srác lehetett ott, mert korábban nem láttam őt, és hááát... Maradjunk annyiban, hogy bőven van mit tanulnia a kiszolgálásról, és a pincéri munkáról. Nem látszott rajta, hogy a rendelkezésünkre áll. Szinte még az is nehezére esett, hogy kikeresse, hogy lefoglaltuk a helyet. És amikor bementünk, töksötét volt, nekünk kellett felkapcsolni a villanyt. Pedig legjobb tudomásom szerint azért megy be az dolgozó alkalmazott korábban, hogy nyitásra minden kész legyen. Pedig nyáron a kiszolgáló csaj mennyire rendes és készséges volt. Ezért nem is volt kérdés, hogy most is az Infinity-be megyünk. Ehhez képest mit kaptunk... Mindenesetre leültünk, Tutajkk már ott várt minket... a töksötétben. Krisse hozta a Switch-ét, csak mivel későn ébredt fel, ezért épp csak felkapta, a dokkolót meg a plusz controllereit otthon hagyta. És mivel Nintendo 3DS-t is csak én és Fantos hoztunk, ezért nem tudtunk semmivel sem tudtunk együtt négyen játszani. Elkértem Krisse Switchét, és Tutajkkal játszottunk a Super Mario Karttal. Eleinte ő nyert mindig, ami részint a furcsa irányításnak is köszönhető. Joy-connal furcsa Super Mario Kartot irányítani. Ráadásul az oldott hangulatom ekkor is jelen volt, ami fokozódott akkor, amikor Fantos bekapcsolt Discordon keresztül valami holland fiút. Bennem meg néha megvan az a gonoszság, hogy ha valaki telefonál, akkor szándékosan hangosan beszélek, hogy megnehezítsem a beszélgetést. Ilyet tényleg ritkán csinálok, de most annyira oldott hangulatom volt, hogy ez most kikívánkozott belőlem. Ők angolul beszélgetnek, én magyarul kiabálok... Voltam én ott minden... crazy, idiot, ráadásul a holland fiú teljesen kiakadt a nevetésemen. Mondta, ilyet még életében nem hallott. Remélem, hogy ő is hasonlóképpen jól érezte magát köztünk. Azért később kijött néhány jó Super Mario Kart eredmény. Utána kipróbáltam a Kirby's Dream Course-t. Ez egy golfjáték Kirbyvel. Kirby a golflabda, és őt irányítjuk a pályán. A cél, hogy a pályán lévő ellenségeket kilőjük, és a végén begurítsuk Kirby-t a lyukba. Alapvetően nagyon jó játék, van logikája, de annyira nem kötött le.

Utánam Fantos próbálta ki a játékot Tutajkkal, én meg átültem Krisse mellé. Visszaadta a The Legend of Zelda: Phantom Hourglass-t, annak többjátékos módjával játszottunk. Ezt én annyira nem szeretem, mert eléggé ügyetlen vagyok benne. Linkkel kell Triforce darabkákat a saját területünkre gyűjteni. Az egyik játékos Linket irányítja, ő gyűjti a Triforce darabkákat, míg a másik játék három Phantomot irányít. Megrajzolja a Stylus-szal a Phantom útját, hogy elkapja Linket. De mivel előre rajzoljuk meg az útvonalat neki, ezért előre kell látnia, hogy merre megy Link. És mivel se elkapni nem tudom Linket se Linkkel kikerülni az őröket, ezért nem vagyok jó ebben a játékban. De kipróbáltuk a másik Nintendo DS-es Zelda többjátékos játékát, a The Legend of Zelda: Spirit Tracks-et, ez jobban ment. Itt mindkét játékot ugyanúgy Link, és itt is Triforce darabkákat kell gyűjteni. De itt nem kell elvinni sehová, csak gyűjteni őket, hanem mint a Mario játékokban az érméket. Amit összegyűjtöttünk, az a miénk. Itt a Phantomokat a gép irányítja. és ha elkap, nem halunk meg, csak elveszítünk néhány Triforce darabkát, de folytatjuk a játékot, amíg az idő le nem jár.

Csak ezután már nem volt erőm játszani. Annyira kimerített a nevetgélés, meg a marháskodás, hogy teljesen elfáradtam a végére. Ez nálam a részegség utáni másnapos állapot. Egy kicsit játszottunk még Krisse-vel a Mario Kart 8 Deluxe-szel, majd egyedül a Mario Kart Tour-ral. De aztán már csak lehajtottam a fejemet, amíg játszanak a többiek, ezután indultunk haza.

Nagyon jó nap volt, örülök annak, hogy négyen is jól tudunk szórakozni. A következő valamikor a két ünnep között lesz. A mai napi affért elnézem egy hibának. Télen is az Infinity-be szervezem, remélem az jobb lesz.

Classic Mini konzolok otthon

Némi szünet után kezdek visszatérni a videojátékokhoz. Annyira belelkesültem az utóbbi időkben attól, hogy mehetek Vietnamba tanulni, tanulom a nyelvet, sőt, az utóbbi időkben jelentkeztem japán nyelvvizsgára, készülök arra is. Ráadásul animék terén a Haikyuu!! valósággal új fejezetet indított el nálam az animézés terén. Nagyon rég nem lelkesedtem ennyire bármi iránt, mint a Haikyuu!! iránt. Ezzel az animével is komoly terveim vannak.

Hazavittem Békéscsabára a Nintendo Classic Mini és a Super Nintendo Classic Mini konzoljaimat. Ennek több oka is van. Egyrészt mert a retro szobát sajnos meg kellett szüntessem az albérletben, mert beköltöztek oda, ezáltal ki kellett onnan pakolnom. Így kisebb is lett a helyem, másrészt meg mert egyre inkább úgy néz ki, hogy kijutok Vietnamba, mert az első rostán átmentem. Itt Budapesten rendben találták a jelentkezésemet, és jelöltek az ösztöndíjas utazásra. Még pár dokumentumra szükség van, aztán azokkal együtt elmegy Vietnamba. Ha az ottani egyetemen is rendben találnak, akkor csomagolhatok. Szóval, hogy itthon több helyem legyen, elkezdtem hazavinni, Békéscsabára a cuccaimat. A másik meg, ha tényleg az lesz, hogy utazni fogok, akkor úgyis az lesz, hogy felmondom ezt az albérletet, és akkor hazakerül minden, és akkor minél kevesebbet kelljen vinni.

Most többek között a NES Classic Mini és a SNES Classic Mini konzoljaimat hoztam haza. Be is üzemeltem őket. Egyébként is több helyük van az otthoni TV-n, mert több HDMI kábel van ott, másfelől meg itt régóta csak a szekrényben volt, mert annyi minden van a TV körül, hogy már nem tudtam rendesen hozzácsatlakoztatni. Így is 3 HDMI kábel között változatok úgy, hogy csak egynek van helye. Úgy néz ki, rendben működik. Épp csak kipróbáltam mind a kettőt. A Super Mario Bros.-t és a Super Mario Kart-ot. Most is király mind a kettő.

Amikor az ezüst is fénylik

Örömmel vettem tudomásul, hogy volt értelme annyit játszani Time Trial-t a Super Mario Kart-ban. Sikerült megnyerni az ezüstserleget 150cc Special Cup-ban. De ez is nagyon fényesen ragyog. Ahogy gyakoroltam, úgy tudatosott bennem, hogy kell végigmenni a pályán (mert huszonéves játéktapasztalatok után is lehet újat tanulni), és értem el jó eredményt. Ezeket tudtam kamatoztatni a versenyen. És akkor már nem számít annyira, hogy az ellenfél játékosok mennyire támadnak, mert könnyebb kikerülni. De persze nincs kegyelem a részükről. Koopa Troopával mentem, akkor Luigi van az első helyen. És ugye a Super Mario Kart-ban az van, hogy minden egyes gépi karakternek saját fegyvere van, és azt használja számolatlanul. Luigi például legyőzhetetlen a csillag miatt, és ahogy elmúlik az előző hatása, úgy aktivál magán egy újat, mint a Mario Kart Wii-ben a hackerek. De igazából nem nyugtáztam magamban, hogy csal a gép (mert lehetne ezt is), hanem azon gondolkodtam, hogyan lehetne ennek ellenére megelőzni. Nem hagyta magát. A Rainbow Road-on az utolsó körben gombát kaptam. Jól álltam, fel tudtam jönni a 2. helyig. Úgy kalkuláltam, hogy a célegyenesben felhasználom a gombát, és nyerek azon a pályán. Csakhogy Luigi pont akkor aktiválta magán a csillagot, én meg nekiütköztem, így kipördültem. Sikerült másodiknak beérnem, de az a érzés, hogy szinte már a markomban volt a győzelem, és egy apró hiba miatt nem sikerült, az valami rettenetes. Vagy nevezzük a gép csalásának, de akkor is, ha kicsit okos vagyok, kikerülhettem volna oldalról, és onnastól úgy villog Luigi, ahogy akar.

Összesen 30 pontot gyűjtöttem, volt benne egy győzelem, méghozzá a Ghost Valley 3 pályán. Ez egy nagyon jó pálya, ugyanis a végefele van egy kanyargós út, amin egyenesen végig lehet menni. Előtte van egy gyorsító nyíl és egy ugrató, amivel pont át lehet ugrani az utána levő szakadékot. De nemcsak ezért jó, hanem mert utána lendületet kap a kocsi, gyorsabban megyünk, és kellőképpen széles a pálya, hogy ki tudjuk kerülni a többieket. Úgyhogy ha ott jók vagyunk, ott könnyű nyerni. De a többi pályán mind meg kell szenvedni a győzelemért. De pont emiatt olyan fényes az ezüst serleg is.

Gyakorlás a Super Mario Kart-ban

Megvan Nintendo 3DS-re a Super Mario Kart, és sokat gyakoroltam benne. A sok gyakorlás után pedig ismét be kellett látnom, hogy a játékban nem lehet tökéletesnek lenni. Az 50cc és 100cc könnyen megy, de a 150cc-ben komoly izgalmak vannak. Már az 1. helyen végezni a bajnokságban is kész csoda, nemhogy elérni a maximális, 45 pontot. Azt meghagyom a japánoknak... Ha megvan mindenhol az aranyserleg, akkor elégedett vagyok.

A Mushroom Cup, Flower Cup, Star Cup bajnokságokban meg is van aranyserleg, a Special Cup még üres. És nem is tudom, hogy mit kell küzdenem, hogy egyáltalán a bronz serleg meglegyen, nemhogy az arany. Mert a rettenetesen nehéz sem eléggé kifejező. Svájci óramű pontossággal kell a pályákon végigmenni, de nem is ez okoz nehézséget, ahhoz képest, hogy a gépi ellenfél játékosok nem hagyják, hogy minden a terv szerint menjen. És csak egyet is hibázzunk, annyi mindennek. A Super Mario Kart-ban nincs kegyelem, nem várnak be a gépi ellenfél játékosok (ahogy a későbbi Mario Kartokban ez érzékelhető), hanem mennek előre, és ha leköröznek, akkor végképp nincs mentség. A Donut Plains 3 pályán a legkegyetlenebb, ha a gépi versenyzők belöknek a vízbe, akkor keresztet vethetünk egyáltalán a továbbjutásnak, nemhogy a győzelemnek. Egyetlen dolog mentheti meg a versenyünket, a villám. De az is nagyon ritkán jön. De ha sikerült megcsinálni arany serlegre a 150cc Special Cup-ot, az már jelzi, hogy profi játékosok vagyunk.

Amikor a mostani találkozón Super Mario Kart-oztunk, valaki viccesen megkérdezte, hogy van egyáltalán mesterséges intelligenciája a játéknak? Van, de sajátságos, az tény. Egyrészt a fentebb leírtak miatt. Hibáznak a gépi ellenfelek is, de alapvetően pontos és tökéletes a vezetési stílusuk. Ez azt eredményezi, hogy ha nem driftelve kanyarodunk, hanem úgy, hogy elengedjük a B-gombot, akkor biztosak lehetünk abban, hogy beelőznek minket, de legalább közelebb kerülnek hozzánk. Tehát tökéletesre ki kell ismerni a pályákat, tudni kell, hogy hol kell pontosan kanyarodni, hogy pontosan bevegyük a kanyart. És sok mai játékos hülyeségnek tartja, hogy életet számol a gép, és hogy csak akkor mehetünk tovább, ha legalább 4. helyen végzünk. Nekem az a véleményem, hogy ez az a fajta nehezítés, ami inspirál. Arra sarkall, hogy sokkal jobban összpontosítsunk a játék során. Pontosan vegyük be a kanyart, és viselkedjünk okosan, ha egy ellenfél játékos megkörnyékez. És ha sikerül túljutni a pályán, azt a sikerélményt, amit ez a játék megad, azt kevés másik játékban érzem. Talán ez a fajta sikerélmény inspirál arra, hogy akármennyire is nehéz ez a Mario Kart, de újra és újra nekimenjek. A sikerélmény érzése erősebb, mint az oda vezető út, ez a Super Mario Kart nagy erőssége.

Most egy darabig hanyagoltam a bajnokságot, és időmérőben erősítettem. Nemcsak azért, hogy jobban menjen a játék, hanem hogy mindegyik pályán legyen öt legjobb idő, tehát sehol ne legyen "üres adat". Hát ez se volt könnyű, mert itt is az van, hogy ha nem tűrök el nagy hibát, akkor sokszor újra kellett kezdenem az időmérő versenyt. Nekimenni a falnak, ha az arcomnak jön egy Monty Mole, Twhomp... hát elnéztem, de leesni, komolyan kicsúszni egy ellenfél miatt, saroknak menni, akkor már újra kezdtem a versenyt. És persze ez is sok idegeskedéssel járt, és itt is megcsináltam azt, hogy már végképp úgy éreztem, hogy nem megy a játék, akkor kikapcsoltam, és félbehagytam. Lenyugodtam, pár óra múlva újra nekimentem, és akkor most is jobban ment. Az volt a rossz sokszor, hogy mivel tényleg nagyon nehéz egy pálya, többször tapasztaltam azt, hogy nem hiszem el, hogy sikerülhet, és emiatt kerültem vízbe, vagy vettem be rosszul a kanyart. A Special Cup pályák meg szinte megvalósult rémálmok. Ott még ellenfél játékosok nélkül is nagy precizitással kell versenyezni. A Rainbow Road pályán pedig egyszerűen nem lehet hibázni. Nincs fal, ha kimegyünk a pályáról, leesünk. Valamint a Thwomp-ok is csillag hatása alatt vannak (nem tudom ezt jobban kifejezni), tehát ha nekimegyünk, akkor kipördülünk, ami egyenértékű azzal, hogy vége a versenynek.

Tehát még a Time Trial időket kitölteni és nagyon nehéz volt. De erre is azt mondom, hogy a sikerélmény kárpótol. Aztán irány a 150cc Speical Cup, és 100%-os lesz Nintendo 3DS-en is a játék.

V. (Mini-)Nintendo találkozó

Ami rettenetesen rosszul sikerült, és még most is van bennem egy kis ideg, talán ha kiírom ide történéseket, az segít.

Eredetileg a két ünnep között szerettem volna a téli találkozót, de mivel Angliában töltöttem a karácsonyt és a szilvesztert, ezért el lett halasztva, egészen pontosan mára. Amikor megkérdeztem, hogy mi legyen a találkozó témája, akkor inkább a retro merült fel, írta is Krisse, hogy szívesen DDR-ezne. Mondom neki, ezer örömmel. Merthogy van neki Nintendo GameCube-ra DDR-e, én meg elkértem bagszitól a Dancing Stage Mario Mix-et, így táncolással igyekeztünk invitálni az embereket. Volt akinek ez vonzó volt. Szóval Nintendo GameCube, retro, akkor a Hyp-R.hu Zone-ban voltunk. Szóltam is, hogy a 10 órási nyitástól mennénk, és amíg jól érezzük magunkat. Rámondták az áment, mehetünk, csak annyit kértek, hogy fogyasszunk náluk, mert amúgy a retro részt ingyen adják ki. Mondom rendben van, ennyi egyébként is jár, mert ha háromhavonta szervezek egy találkozót, egy Monster felszállított áron, most azt mondom, hogy legyen, mint "bérleti díj".

Eleinte négyen voltunk, a Gáborral beszéltünk meg találkozót a Határ úton, együtt mentünk a 99-es busszal a Blaha Lujza térre. Mivel még volt időnk, ezért az ottani bevásárlóközpontba mentünk. 10 órára mentünk át a Hyp-R.hu Zone-ba, akkor volt nyitás. Mondták, hogy mehetünk fel. Egyelőre ketten voltunk, addig raktuk össze a GameCube-ot, meg a Nintendo 64-et. Úgy volt, hogy amíg nem jönnek a többiek, addig játszunk egyet a Mario Power Tennis-szel, de pont mire elindítottuk volna a konzol, megjött Tutajkk. Na akkor játsszunk hárman. De mire mindent beállítottunk a menüben, hogy elkezdjük a játékot, megjött Krisse is. Ő hozta a táncszőnyeget is, így végül elővettük a Dancing Stage Mario Mix-et, ezt kezdtük el. Mivel a Gábor memóriakártyáján nincs mentés, ezért újat kezdtünk. Alapvetően egy dal táncolható rajta, végig kell játszani a Story mode-ot, hogy megnyíljanak a dalok, amikre lehet táncolni. Ezt csináltuk. Négyen felváltva táncoltunk, ami pont jó, mivel 4 pályás egy világ (mint a Super Mario Bros.-ban.), és gyakorlatilag mindenki azonos pályát csinálta meg az adott világból. Én játszottam először, mindig nálam kezdődött az új történet, Krisse pedig az utolsót, így a "főellenség" mindig neki jutott. Ritmusérzékem persze továbbra sincs, rendre én értem el a leggyengébb eredményeket. Ami meglepett, hogy Tutajkknak nagyon jól megy a játék. Mondta is, hogy neki erősségei a ritmusjátékok. Amúgy nem volt hosszú a Story Mode, de Marióval és Luigival is végig lehet játszani, mindkettőnek más a dalrepertoárja. De most csak Marióval vittük végig, Luigit majd akkor akartam, amikor megjön ug, mert ő különösen nagy lelkesedését fejezte ki a tény irányába, hogy lesz tánc, úgyhogy biztosan örülni fog, hogy ő is táncolhat. 

Ezután Super Nintendón játszottunk Super Mario Kart-ot. Igazából a mai napig nem értem a nemlelkesedést a játék irányába, amikor szerintem baromi jó. Hangulatos is, és pont annyira nehéz, hogy további játékra inspiráljon. Én így vagyok vele, de mindig, ha játszok valakivel, a másik oldalon nem látom a lelkesedést, ebben az esetben tényleg nem értem, hogy miért. A Gáborral mentem egy menetet, azért derekasan helyt állt, és végigjátszotta velem a bajnokságot. Ezután Wario's Woods-zal játszottunk. Na én meg ennek a fizikáját nem éreztem át. Alapvetően fejlett játék, csak nehezen követhető számomra, hogy mikor mit csinál Toad, és melyik gombot kell megnyomni, hogy azt csinálja, amit szeretnék. Nem is nagyon játszottam vele korábban, nagyon keveset, azt is csak NES-en. SNES-en meg kihasználták, hogy több gomb van rajta, és ismeretlenül bonyolult volt az irányítás. Nem is sikerült a játék, inkább átadtam Tutajkk-nak ő a zseni ebben a játékban.

Aztán átmentünk Nintendo 64-re, itt először Mario Kart 64-gyel játszottunk. Azt rettenetesen élvezem négyesben. Most is nagyon jó játék volt, VS-ben mentünk. Itt is én vagyok a menő, a legtöbb játékot én nyertem. Számomra az egyik legpoénosabb az volt, amikor a Bowser's Castle pályán öt banánt kaptam, és a szűk hídra tettem le őket szépen sorban, a többiek meg mind nekimentek, volt olyan, aki többször is. Vicces volt a reakciójuk, de a harmadik körre azért érvényesült az aki másnak vermet ás, az esik bele elmélete, mert a végére már magamat is becsaptam, mert maradtak banánok, és nem tudtam mindegyiket kikerülni. Aztán mentünk egyet Battle-ben. Mind a négy pályán játszottunk egyet-egyet. Itt az volt a poén, hogy az lett az eredmény, hogy mindenki nyert egy-egy csatát. Ezután jött a Mario Party 2, ami amúgy nagyon jó játék lett volna, élveztük is a játékot, csakhogy 13.30 lett, amikor is...

Hirtelen szólnak ránk, hogy kibérelték az egész helyiséget születésnapi buli alkalmával... Senki nem jutott szóhoz a döbbenettől, én is csak annyit tudtam kérdezni, hogy "Most akkor el vagyunk zavarva?" Erre a válasz "Igen... egy kicsit" Egy kicsit, nagyon. Egészítettem ki magamban. Elkezdtük összepakolni, de rettenetes dühöt éreztem magamban. Amikor úgy volt, hogy amíg jól érezzük magunkat, és senki nem szólt arról, hogy születésnap lesz. De még ma sem, hogy esetleg úgy készültünk volna, mi úgy voltunk vele, hogy maradhatunk akár estig. Összepakoltunk, mondták a többiek, hogy hagyjuk, ne szóljunk semmit, de mondtam, hogy nem egészen úgy van az nálam. Amikor lementünk, megkérdeztem, hogy mi ez, amikor erről nem szóltak nekünk? Azt mondták, hogy 13.30-ig vagyunk bejegyezve. Hát, nem egyeztünk meg határidőben. De csak erősködött, hogy de hát így vagyunk beírva. Mondtam is utána, hogy nagyon elégedetlenek vagyunk, erre a válasz pókerarccal, hogy "jó"... Azt már csak utólag jutott eszembe, hogy erre el kellett volna kérni a panaszkönyvet. Rettenetesen mérges voltam. És ez olyanfajta nálam, amit nem mutatok ki konkrétan, tehát nem állok neki üvöltözni, meg balhézni, de belül rettenetesen robbanok. Nincs értelme fecsérelni erre energiát, mert ha szép szóval ő maga nem látja be, hogy tévedett, akkor ott már felesleges bármit is tenni, meg saját magamtól is megijedek, amikor nekiállok valakivel üvöltözni.

Filozofáltunk is, hogy mi ez az egész. Az odáig tiszta sor nekünk is, hogy egy születésnapi bulira, ha az egész helyiséget kibérlik, az nyilván sokkal több pénz nekik, de hogy annyiba nem vesznek minket, hogy legalább szóljanak, hogy mi lesz. Amikor a buszon voltunk, akkor üzentem bagszinak és ug-nak, hogy ne jöjjenek, mert a buli véget ért. Meg is írtam nekik, hogy mi történt. Ug megkérdezte egyébként, hogy nem-e voltuk túl hangosak, és az zavarta őket. Erre reflexből írtam, hogy nem, de aztán gondolkodtam rajta, hogy a DDR-ezés (lehallatszódhatott a hangos dübögés), akár az, hogy túlzottan oldott hangulatomban (a Mario Kart 64 alatt) megfeledkezek a hangerő gombról, ami a torkomat illeti, és ez zavarhatta őket. De akkor is szokás szólni, hogy túl hangosak vagyunk, legyünk csendesebbek. Úgyhogy akármi is az igazság, nagyon rossz volt így.

Úgyhogy többet nem megyünk a Hyp-R.hu Zone-ba, ugyanakkor ezzel a retro buli is ki van zárva, mert semelyik másik eSport bárban nincs régi TV, legalábbis nem tudok róla. Az InGame-ben próbálkoztunk egyszer retro konzolokkal, de azt mondták, hogy nincs átalakítójuk, amivel régi gépekkel játszhatnánk. Egyetlen lehetőség marad, ha valamelyikünkhöz megyünk, ha retro partit akarunk tartani. Wii U és Nintendo Switch esetében viszont szabad a vásár. Jó eséllyel ez lesz tavasszal is.

Super Nintendo falinaptár

Szokás konzolt megajándékozni születésnapja alkalmából? Miért is ne? A Super Nintendóm 25. évfordulója alkalmából vettem meg ezt a naptárat. Játékborítók, artworkök, pixelartok vannak a naptárban. Majd Pesten felbontom, és majd a falon csinálok róla újabb képet. A retro szobámba vettem.

Szoktam nézni minden évben, hogy milyen Nintendós naptárak jelennek meg. A legtöbbje ilyen Mariós, Zeldás, Pokémonos, meg hasonlók, ritkán egy-egy különlegesség. Amikor néztem, hogy milyen naptárak lesznek 2019-re, és megláttam ezt a Super Nintendós falinaptárat, az szerelem volt nem az első, hanem a nulladik látásra. Többször írtam már, hogy a Super Nintendo nem csupán a kedvenc konzolom, hanem a legjobb dolog, ami a konzoliparban megtörténhetett. Különleges helye van számomra a konzolok között.

A naptárban öt játékról vannak képek, ahogy a borítóképen is látható:

• Super Mario World
• Super Mario Kart
• Super Metroid
• The Legend of Zelda: A Link to the Past
• StarFox (vagy nálunk StarWing)

Az F-Zerót például hiányolom. Ez az egyetlen hátrány, hogy kiemeltek 5 játékot, amik tényleg a legjobbak, de bőven van még a Super Nintendo kínálatában olyan játék, ami helyet kaphatott volna. Donkey Kong Country például... Ettől függetlenül nagyon szeretem, és naptárakat nemcsak az adott évre veszem, hanem megőrzöm a régieket, néha visszalapozom. Van egy másik Nintendós naptáram is, 2016-os Super Mario Bros. témájú.

Eredetileg Birkenhead-ben akartam megvenni, el is mentem érte. Van egy Calendar Club nevű bolt, ahol tényleg mindenféle naptár van a legnagyobb kínálatban: Asztali naptár, falinaptár, határidőnapló, meg a jó ég tudja, csak ennyit láttam. Sok jó dolog van ott is. Láttam már korábban is, hogy csak egy darab van belőle, tartottam is tőle, hogy elviszik, ahogy az meg is történt. Főleg azért volt rossz, mert karácsony utánra leáraztak minden naptárt, ami a készletükben megmaradt, méghozzá 40%-kal, és megvehettem volna olcsóbban is, de hát nem én vagyok az egyedüli Super Nintendo rajongó Angliában. Megnéztem még több helyen is: WHSmith, GAME, meg van valami könyvesvolt, ott is vannak naptárak, de ott sem volt. Volt bennem egy kis csalódottság, amikor hazamentem, de legalább sétáltam egy nagyot. Otthonról Birkenhead bevásárlóközpontig az út 50-55 perc gyalog csak oda. De szeretem az utat, szoktam zenét hallgatni, nézni a tájat, meg gondolkodni dolgokon.

Végül itthon Amazonról rendeltük meg. Nővéremnek van Prime tagsága, ő megrendelte, én kifizettem neki. Prime tagsággal másnapra (azaz mára) ki is hozták a naptárat. Egy hatalmas dobozban volt. Sajnos itt még az eredeti ára volt, nem volt leárazva. A Nintendo Store-on is megvan, itt már olcsóbb. Az árát sajnálom, de nem mindig lehet jól járni.

Kérünk ilyeneket is Magyarországra!

IV. csonka és Mini-Nintendo találkozó

Mára volt megszervezve a Nintendo találkozó, amit negyedévente tartok meg. Úgy tűnik, nem volt jó választás az október 22-e, mert néhányan visszamondták munka miatt, így végül csak 4-en lettünk. De így is jól sült el, jó volt hangulat és jól éreztük magunkat.

A BarCraft 2-ben, a Nyugatiban tartottuk most meg. Annak ellenére, hogy írtam, hogy nem szeretem azt a helyet, mert pincesori, így olyan világtól elzárt hely számomra, úgy döntöttem, hogy legyen itt, mert nem akartam csak azért a hétvégére korlátozni a napot, mert a Hyp-R Zone csak akkor nyit 10-től. De ahogy szétnéztem, a többi eSport bár is az éjszakai bagoly életmódot preferálja, ugyanis mindegyik más is ugyanúgy 14 órától nyit ki, mint a Hyp-R Zone hétköznaponként. Ahogy a BarCraft 2 is, pedig meg mertem volna esküdni, hogy nyit az 12 órakor is. Kiderült, hogy tényleg nyitott, de az már múlt idő, azóta módosították a nyitvatartást. De úgy döntöttem, hogy most emiatt nem fogom 14 órára tenni a kezdést, főleg a vidékiek miatt, ezért már 10 órakor kezdtünk a WestEnd City Center kajáldás részében Nosztalgia volt ez a javából, amikor még a bevásárlóközpontok kajáldás részében rendeztük meg a találkozókat. És bár itt csak hárman voltunk: OctoZaky, Tutajkk és én, mégis jó volt ott lenni, és határozottan úgy éreztem, hogy bármikor lehetne még bevásárlóközpontok kajáldás részében szervezni találkozókat, nem az, hogy már a múlt része. Most is lehetne oda menni, ráadásul, ha kis kijelzőn, de Switch-csel is lehet játszani, úgyhogy ez sem lenne igazán akadály. De azért mégis csak jobb egy eSport bárban szervezni ezeket a találkozókat, hiszen sokkal gameresebb ott a hangulat, és ha van lehetőség ingyen asztalt bérelni, miért ne.

Kicsit tartottam a BarCraft 2-től, nehogy azt tapasztaljuk, mint az 1-esben, de szerencsére nem, rendesek voltak. Itt nagyon jó volt minden, jobban fel is voltak szerelve. OctoZaky hozta a Wii U-ját, és azt is rákötöttük egy olyan TV-hez, melyhez egy PlayStation 4 volt csatlakoztatva. Lecsatlakoztattuk onnan a HDMI csatlakozót, rákötöttük a Wii U-ra, és nem volt akadálya a játéknak. Volt egy másik TV, melyre egy Super Nintendo Classic Mini volt csatlakoztatva, azzal is játszottunk. Mii Tibi volt a negyedik, aki jött, de ő csak a BarCraftban csatlakozott hozzánk. Wii U-n a Super Smash Bros. for Wii U-t játszottuk. Igazából felszereltség terén híján voltunk, mert bár Zaky hozta a Wii U-ját, de extra controllert senki, Smash Bros-ozni ketten is csak úgy tudtunk, hogy a Nintendo 3DS-emet rácsatlakoztattuk a játékra, és azt használtuk, mint controller. Persze ehhez szükség volt a Super Smash Bros. for Nintendo 3DS játékra is. Úgyhogy OctoZaky-val Smash Brosoztunk, míg Tutajkk és Mii Tibi a Super Nintendo Classic Mini-n játszottak Kirby's Dream Course-t és Street Fighter II Turbo: Hyper Fighting-ot.

Később Mii Tibi elővette a Switchét, és azon játszottak Mario Tennis Aces-szel, én meg több Smash Bros. menet után megkértem OctoZaky-t, hogy játsszunk a Super Nintendón Super Mario Kart-tal. Belement, de nem tudom, mit gondolt, amikor beállította a 100cc Star Cup-ot, a Super Mario Kart már itt is nehéz. Fel is adta a felénél. Ennek mondjuk nem örültem, mert bár régen én is ilyen voltam, de egy idő után megtanultam azt, hogy a játékostárs tisztelete az is, hogy még ha ő sokkal jobb is nálam, de legalább az adott menetet végigjátszom vele, és utána letehetem a controllert és megköszönhetem a lehetőséget. Ug is így csinálta a nyári Super Smash Bros. bajnokságon. Végigjátszotta velem a Super Mario Kart menetet, de igazából látszott rajta, hogy eléggé rossz neki, hogy nem vagyunk egyenrangú ellenfelek. Az biztos, hogy nem jó úgy a játék, sokkal izgalmasabb, amikor egyenrangú ellenfelekkel játszunk, akár tizedmásodpercek döntenek a jobb helyezésről, de inkább ug példáját tartanám követendőnek.

Ezután mentünk még néhány Smash Bros. meccset, de mivel nem volt más játék, amivel többen is játszhattunk volna, ezért rákötöttük Mii Tibi Switch-ét a TV-re, melyre a Wii U volt, és azon játszottak ketten Super Mario Party-t. De mivel OctoZaky otthonhagyta a Switchét, ezért csak az a két Joy-Con volt a játékhoz, ami Tibinek volt. Bár hozott Pro Controllert (Zaky is), de a Super Mario Party-t csak Joy-Connal lehet játszani, ezért csak ketten tudtuk azt is. Illetve azt is Mii Tibi és Tutajkk játszották, de jó volt figyelni a játékukat. Az viszont külön meglepő volt, hogy jött néhány külföldi felvételt készíteni, mert úgy tudták, hogy lesz itt Nintendo verseny, és arról akartak felvételt csinálni. Hát az nincs, de a BarCraftosok megkértek, hogy tegyünk úgy, mintha versenyeznénk. Négy fővel, nyeremények nélkül ez mindenképp meggyőző. Szerintem ott ment a félreinformálás, hogy én előre jeleztem nekik, hogy Nintendo találkozót tartanék náluk 22-re, és a BarCraftosok valamiért azt hitték, hogy verseny lesz. Nagyon nem is csináltak amúgy felvételt, csak akkor jöttek oda, amikor Tibiék Super Mario Party-ztak. Az egyik férfin volt egy sisak, ahhoz volt kötve a kamera. Szerencsétlennek fogalma sem volt, hogy mit kell csinálni, de igyekezett úgy tenni, mintha élvezné a játékot. Nagyon ügyetlen volt ebben is. Szerencsére nem maradt sokáig, miután elment, beszéltük is, hogy mire föl ez a felvétel? Teljességgel inkompetens volt a játéka, mintha két külön világ lenne a Nintendo és ő maga, mégis érdekelte őket a dolog. Amúgy OctoZaky orosz nyelvet hallott ki, úgyhogy tudható, honnan jöttek. Én csak annyit vettem ki, hogy valami szláv nyelvet beszélnek. Nem akartam csehet mondani, azért nem annyira kicsi a világ, hogy a MondoConon is cseheknek dolgozzunk, aztán a BarCraftban egy másik cseh társaság jelenjen meg. Amúgy kifejezetten a Nintendo érdekelte őket, mert a kiállított Wii U-val is játszottak.

Érdekes közjáték volt, még egy kicsit elvoltunk ott, aztán OctoZaky összerakta a Wii U-ját, és ment is a vonathoz. Ezer sietségében itthagyta a Switch Pro Controllerét. Írtam is neki Discordon, hogy milyen kedves tőle, hogy megajándékozott vele, igazán nem kellett volna. Már a metrón volt, mire mi is észrevettük, de visszaszaladt érte. Nem sokkal ezután Tutajkk is elment, így ketten maradtunk Tibivel. Egy kicsit játszottunk Switchen a NES játékokkal, mert előfizetett az online szolgáltatásra. Speciálisan a Dr. Marióval játszottunk. Ez nem valami jó, kevés benne a lehetőség. Meg az asztal, amit foglaltunk, az 19 órára le volt foglalva a PlayStation 4-nek, így már inkább összeszedtük magunkat. Elkísértem Tibit a Nyugati pályaudvarra. Azt nem tudtam, hogy itt hol van a jegypénztár, ezért az automatában segítettem neki megvenni a vonatjegyet (úgy, hogy én is ott vettem először jegyet...). Ezen sikeres kísérlet után elkísértem a vonathoz, utána én is vonattal mentem Kőbánya-Kispestig, onnan haza.

Annak ellenére, hogy csak néhányan voltunk, jó volt a hangulat, és így is érdemes volt megszervezni. Néhányan azért mondták vissza, mert hétfőn is dolgoztak. Ez meglepett, azt hittem, hogy a hosszú hétvége szinte mindenkinek hosszú hétvége (akik nem a kereskedelemben vagy a vendéglátásban dolgoznak), de többen is külföldi székhelyű munkahelyen dolgoznak, ahol nem foglalkoznak a mi hosszú hétvégénkkel. Ott a szombati munkanapon nem dolgoznak, helyette a hétfői (vagy pénteki) munkaszüneti napon is bemennek dolgozni. Ez számomra új, erre figyelni fogok. A legközelebbi találkozó télen lesz a két ünnep között. A dátum már kialakulóban van, a helyszín még nem. Egyeztetni fogok a többiekkel is, akikre számítok, hogy ki mikor ér rá, és ennek függvényében fogom kitalálni a dátumot. A helyszín meg attól függ, hogy a többség mivel szeretne játszani.

További fejlődés a Mario Kart: Super Circuit-ban

Tovább edzek a Game Boy Advance-es játékban. Annak fényében, amit összeírtam, megpróbáltam tudatosabban felépíteni a játékomat. Nehéz, mert ha kastélyban vagyok, szinte mindig törvényszerű, hogy nekimegyek a falnak. Azt már könnyebb koordinálni, hogy szabadterű pályán, hogy ne menjek ki a pályáról. Illetve a driftelésre figyelek jobban.

Maradok a fokozatosságnál, most azon vagyok, hogy 50cc-nél meglegyen mindenhol legalább az egy csillag. Hát valami nem stimmel a karakterekhez köthető extra pontokkal, ugyanis Marióval egészen jót mentem, természetesen meglett a maximális pontszám, és érmékből is elég sokat összegyűjtöttem, mégis csak B-rangot kaptam. Szoktam lesni ezeken, hogy mégis hogy számolta ki.

Toaddal viszont más volt. Elvileg vele kevesebb bónuszponttal indul, hiszen őt sokkal könnyebb kezelni. Ugyanakkor neki a legrosszabb a végsebessége. Mégis vele sikerült egy csillagos rangot elérni. Méghozzá a SNES pályák közül az 50cc Lightning Cup-on, innen hiányzik még, valamint a Star és Special Cup-on 50cc, a SNES-es pályák közül. Ha itt megvannak, első körben kész vannak az 50cc bajnokságok. Hogy valaha lesz-e 3 csillagos minősítésem... Fogalmam nincs, soha nem sikerült. A képen egyébként egy érdekes állás van, annyira meglepődtem azon, hogy három gépi ellenfél játékos is mögöttem 10-10 ponttal áll a 2. helyen, hogy ezt le akartam fényképezni. Nekem 27 pontom van, a 10-es meg speciális nálam, hogy a 10-es a szerencseszámom.

A végeredményt is lefényképeztem.

Hát ilyet tudok jelenleg.

Visszatérve a sajátságos eredményre, gyerekkoromban szokásom volt akkor, amikor rengeteget játszottam a Super Mario Kart-tal, hogy rendszeresítettem egy füzetet, és feljegyeztem azokat a végeredményeket, melyek emlékezetesre, egyedire sikeredtek. Mi számított egyedi végeredménynek? Az tudható a Super Mario Kart-ról, hogy ott a gépi ellenfél játékosoknak meglehetősen szegényes mesterséges intelligenciájuk van, és valószínűleg a memóriával való spórolás eredménye az is, hogy egy-egy karakterhez, akit kiválasztunk versenyzőnek, a gépi ellenfelek egy meghatározott sorrendben versenyeznek. Ha ebben volt például jelentős eltérés volt, azt jegyeztem fel. Valamint a pontozásnál csak az első négy helyezett kapott pontot, azt is feljegyeztem, ha nem 4 játékosnak volt pontja, hanem 6-nak. Valahol megvan még ez a füzet, ha alaposan feltúrom a lakást. Többször találkoztam vele, biztos, hogy nem dobtam ki.

Ráadásul különös szokásom volt. Már régen is Toad és Koopa Troopa voltak a kedvenc karaktereim, és nem szerettem, hogy ők azok, akik legkevesebbszer vannak az élen, amikor gépi ellenfelek. Még gyerekként kitapasztaltam, az első pályán ha nagyon "megkutyulom" a sorrendet, tehát kiütöm a gépi ellenfeleket, és nem a "megfelelő" sorrendben érnek be a célba, akkor nem előzik vissza az eredeti helyüket. Ekkor kezdtem el azt csinálni, hogy Toadot és Koopa Troopát tettem az élre, úgy, hogy előttük igyekeztem mindenkit kiütni. Ha nem sikerült, akkor 5. helyre értem be, és a következő életemmel folytattam az akciót. És az élre vittem őket, velük akartam versenyezni. Csak egy idő után semmi élvezetet nem láttam ebben, ezért abbahagytam, és hagytam, hogy mindenki azon a helyen legyen, ahová beprogramozták őket.

Birtokba vehető retro részleg

Végre használatba vehetem azt a TV-t, amit a múlt héten vettem. Ugyanis a három bútorból egyet ma reggel elvittek, sőt, nemrég jöttek az egyik ágyért is, úgyhogy most már használhatóvá vált a kis szoba, ahol a TV van. Birtokba is vettem, felragasztottam oda a Super Mario Bros. 3 plakátot, és további tesztek alá vontam a TV-t, mert nem volt minden tökéletes.

Rákötöttem SCART kábellel a Super Nintendót a TV-re. Azt akartam kikísérletezni, hogy sztereó-e. Ugyanis amíg képcsöves TV-nk volt '90-es években, addig hiába volt sztereó TV-nk, ha SCART kábellel kötöttem rá a Super Nintendót, mindig mintha csak az egyik hangszóró szólt volna. Így ez nem volt kivitelezhető megoldás, mert a SNES játékok nagyrészén nincs olyan beállítási lehetőség, hogy monó vagy sztereó. De az az érdekes, hogy itt kiváló minőségben szólt mind a két hangszóróból, rácsatlakoztattam a fejhallgatót, és mindkét oldalról szólt. No tessék, mik ki nem derülnek, hogy mennyire megérte ez a TV. És ha már rácsatlakoztattam, akkor mentem egy menetet a Super Mario Kart-tal Yoshival 150cc-n menni nem egy életbiztosítás, még Mushroom Cup-on sem.

Nehéz-nehéz, de szándékosan választottam Yoshit, mert ő a legnehezebben irányítható, és hogy lássam, hogy tudok vele menni. Ez is egyfajta kihívás lehetne Super Mario Kartban: Yoshival vagy Hercegnővel 150cc-n elérni a maximális 45 pontot. Na, kivállalja be?

Amúgy most érdekes volt, hogy fényképezéskor sokkal kevésbé vibrált a kép. Aztán arra tippeltem, hogy ez azért van, mert most sötét van, és mesterséges fény mellett másképp jeleníti meg a képet a TV. De eléggé laikus vagyok e téren, fogalmam sincs, mi történhetett. Az biztos, hogy nem állítottam rajta semmit. Egyébként onnan gyanítottam, hogy monó ez a TV, mert elől csak 2 csatlakozós RCA-t láttam, ami monó TV-knél szokás. Azért két  csatlakozós, mert a két hang van egybe, és a két hangszóró "tartalmát" egybekeveri. De annak ellenére, hogy sztereó ez a TV, csak két csatlakozó van benne. Ez mondjuk nem zavar, mint ahogy az sem, hogy csak egy SCART csatlakozás van a TV-ben, mert még régebben vettem egy hármas SCART kábel elosztót, ehhez van csatlakoztatva a DVD lejátszó, a Nintendo, valamint a PlayStation SCART csatlakozója is.

Na de ha már kitettem a plakátot is, akkor stilszerű, hogy csináljak egy képet a plakáttal együtt a játékról. Eléggé rapszodikusra sikeredett a kép, mert a kis szoba, az kis szoba, de arra jó, hogy megmutassam. Hogy így elférjen minden, csak így tudtam lefényképezni, de ez is mutatja, hogy mekkora a Mariós plakát. Ha majd teljesen el lesz rendezve, akkor csinálok majd jobb képet. És akkor játszottam is egy kicsit a játékkal. Nemcsak a játék miatt játszottam, hanem hogy kipróbáljam a Super Nintendo RF csatlakozóját, hogy működik, és sajnos nagyon rosszul... Rettenetes volt a kép. Kerestem itt a kiegészítők között, hogy nincs-e véletlenül másik RF kábel, de nem találtam. Gondolkodtam, aztán eszembe jutott, hogy tavaly ősszel vettem a Game Parkban a Nintendo GameCube-hoz egy RF kábelt. Gondoltam, hátha ugyanolyan a csatlakozója, mint a NES-é, akkor rá tudom csatlakoztatni. És olyan gyönyörű a képe, mintha SCART kábelről menne a játék. A hang is kifogástalan, úgyhogy ahhoz képest, hogy tavaly úgy vettem, hogy olcsó volt, akkor legyen meg a gyűjteménybe, most nagyon jól jön, hiszen tudom régi gépekhez is használni.

Úgyhogy maximálisan elégedett vagyok mindennel, mostanság nagyon jól alakulnak a dolgaim. Ez az RF kábel meg akkor sajnos rossz.

Nem tudom, hogy meg lehet-e csináltatni, de valószínűsíthető, hogy leadta a rendszámot. Mert szerintem nem érintkezési hibája van, ugyanis mozgatás nélkül is váltakozik a kép minősége. Hol tiszta volt, hol meg olyan hangyás volt, hogy hang nem volt, képet épp hogy lehetett látni. Na de van utódja, meg alternatívája, úgyhogy siratni nem kell, de az nagyon szép, hogy közel 25 évig szolgált.

És a másik két könyvespolcot is elviszik, akkor szabadul fel annyi hely a szobában, hogy tudok rendezkedni, ezáltal egy megfelelő rendet kialakítani, és akkor majd csinálok egy sokkal jobb képet a retro részlegről.

3. Mini-Nintendo találkozó

Időszerű volt az általam szervezett Nintendo találkozó, és mivel a lelkesedés is megvolt a többiek részéről, így vártuk mindnyájan.

Spontán ötlet volt, hogy most a Nintendo 64-re fókuszáljuk, lehetett volna más konzol is, de Krisi javasolta, hogy akkor most legyen több Nintendo 64 is, elhozza ő is a konzolját, meg a játékait. Bagszi is elhozta a maga Pikachus Nintendo 64-ét, így három konzolon ment a buli. A helyszín most is a Hyp-R Zone volt, amivel most is maximálisan elégedettek voltunk. Tehát, július 7, szombat, első voltam, még 10 óra előtt megérkeztem. Eléggé korán keltem, alig aludtam 3 órát. Van az egyik véglet, amikor azért nem tudok aludni, mert nyomaszt valami, és van a másik, amikor azért, mert annyira jól alakulnak a dolgok és lelkes vagyok. Minek aludjak, amikor dolgom van? Most az utóbbi áll nálam fenn, az új albérlet hihetetlenül jó, dolgoztam hajnalban az új projektemen, amit egyelőre azért nem hozok nyilvánosságra, mert túl kevés írás van rajta, másrészt nem akarom, hogy ha elmegy a lelkesedés, akkor félbemarad. Tehát akkor fogom közzé tenni, amikor elég tartalom lesz rajta. Szóval ezzel foglalkoztam, nagyjából 8 órakor indultam el, vásároltam kaját. A Nyugatihoz mentem, onnan mentem a Blaha Lujza térre.

Elég hamar odaértem 9.50-re, még a Hyp-R Zone sem volt nyitva. Kint megvártam a nyitást, közben megjött Tutajkk is, illetve pont nyitásra jött meg Nari és OctoZaky, úgyhogy 4-en már voltunk. Felmentünk, az emeletre, a Sega MegaDrive helyére csatlakoztattam a Nintendo 64-et. Először Nari foglalta le, mert szerette volna látni eredetiben a Super Mario 64-et. Hoztam pluszba két Super Nintendo játékot, addig Super Mario Karttal játszottunk. Tutajkk annyira nem szereti, de bevállalta velem a játékot. Kétségtelen, hogy a kisebbség közé tartozom azáltal, hogy szeretem a játékot. Tény, hogy nagyon nehéz, de nekem bejön a hangulata, kifejezetten inspirál. Ezt a játékot is élveztem. Eközben jött meg Gábor és bagszi (külön), bagszi a Commodore 64 helyére csatlakoztatta a Pikachus Nintendo 64-ét. OctoZaky is épp Commodore 64-et hozott, amit ma vett át. Dobozosan vette meg, sőt még német nyelvű leírás is volt mellé. Ami némileg nosztalgia számomra, mert ilyen füzetek nekünk is voltak a Commodore Plus/4 számítógéphez. Ebben nemcsak az összeszerelés, meg ilyenek vannak, hanem programozáshoz parancsok is. Magyarországon a '80-as években nagyon elterjedt az iskolákban a Commodore Plus/4, és bizony nem játékhoz használták, hanem azon tanultak programozni a diákok. Én arra emlékszem, hogy a bátyám volt az, aki nemcsak játékhoz használta a számítógépet, hanem programozott is rajta, csak mivel akkor 4-5 éves voltam, ezért semmit nem tudtam értelmezni azon, ami a TV-n ki van írva. Ami viszont elgondolkodtat, hogy nem is "mozgatott meg", hogy érezzem, hogy bármi dolgom lenne azokkal a szövegekkel, ez is jelzi, hogy a programozást nem nekem találták ki. OctoZaky sem kezdett el programozni, behozta a sakkot. Azon gondolkodok, hogy ha valamiért beszereznék egy Commodore 64-et, akkor azért, mert a nagyon rég, '90-es évek elején a TV-ben mentek a telefonos játékok (Dominó, Torpedó, Ötöd-Ölő...) Commodore 64-en játszották, és volt erről szó az egyik retro csoportban Facebookon, hogy ezek a játékok hogy működtek, és felmerült, hogy ezek a játékok esetleg megszerezhetők-e. Erről nem írtak biztosat, de örömmel venném, ha játszhatnám ezeket a játékokat.

Bagszi hozta a Pokémonos Nintendo 64 játékokat, így voltak, akik azon játszottak. Pokémon Stadium és Pokémon Puzzle League volt fókuszban a Pikachus Nintendo 64-en. Közben Krisi is megjött, ő jelezte, hogy csak 11-re tud jönni. Összerakta ő is a Nintendo 64-ét, hozott ő is néhány érdekeset. De mit is? ... Eszembe jut. Az biztos, hogy sokaknak örömöt okozott, amikor meglátták a Lego Racerst. A nosztalgia, és a demón játszott egyetlen pálya sokakat a játék köré vonzott. Sajnos csak ketten lehet játszani, játszottam többekkel is. Úgy persze könnyen levernek, hogy mindenki a zöld LEGO darabkára megy, aztán a három fehéret összegyűjtik, és uzsgyi a cél felé. A zöld LEGO darabka az extra sebesség, a fehér meg erősíti a tárgyat, amit felveszük. Maximum három fehérrel lehet erősíteni, akkor lesz maximális erejű. Zöld LEGO darabka három fehér erősítővel levágja a pálya egy részét. Így 10-15 másodperccel vesztettem a többiek mögött. Ezután egy húsz körös Mario Party 2 meccset játszottunk., négyen: Gábor, Tutajkk, OctoZaky és én. Nagyon jó játék volt, élveztük, csak megerősödött bennem, amit már hosszú évek óta tudok, hogy a Mario Party 2 a sorozatának legjobbja. Úgy nyertem meg, hogy 5 körrel a vége előtt 0 csillaggal, 0 érmével álltam, de már azzal kaptam 10 érmét, hogy megjósolták, hogy én nyerek. Jóslatot meg nem volt nehéz mondani, mert beállítottuk a bónuszt, és sejthető, hogy már akkor is jól álltam, ezért a bónusz csillagokat a játék végén többségében én fogom kapni. Ez így is lett, ezzel nyertem meg, meg aztán még igyeketem. Aztán persze nem maradhatott ki a Super Smash Bros., ez is összehozta az embereket. Addig OctoZaky-vel játszottunk F-Zero X-szel. Ebben jó vagyok, szinte mindegyik játékot nyertem.

Aztán többen megéheztünk, OctoZaky-val mentünk kajáért, bagszi is megkért, hogy hozzunk neki is. A Nyugatiba mentünk, mert egyrészt az ottani antikváriumba mentünk szétnézni, és akkor már az ottani Burger Kingből hoztunk kaját. De hogy ennyire körülményes lesz, azt nem gondoltuk volna. Az, hogy lassan ment a sor a Burger Kingben, az engem nem zavar, mert nem várom el, hogy a pénztáros megszakadjon miattam. Ami baj volt, hogy mivel három főnek vettünk kaját, ezért eléggé nehéz volt az egész pakk, és csak egy papírszatyorba tette. Akkor még nem láttam, hogy baj lesz, de bementünk mellette a SPAR-ba, ott is vásároltunk. Végeztünk a fizetéssel, mentünk volna ki, amikor elszakadt a papírzacskó, és minden a földre. Az üdítő a szabadságot választotta, mindent elárasztott a földön, de a kaja is jó eséllyel megjárta, a csomagolás legalábbis tiszta kóla lett. összeszedtük egy másik szatyor a még épen maradt kaját, és azon voltunk, hogy a lehető leghamarabb visszajussunk a Hyp-R Zone-ba, de nemcsak a villamospótlás miatt volt nehéz visszajutni, hanem mert le is volt zárva az Oktogon a Pride miatt, úgyhogy nagyon lassan haladt a busz. Nagy nehezen odaértünk, azon voltunk, a lehető leghamarabb megegyük a kaját.

Időközben Sparrow is megjött pár órára, vele, Gáborral, Tutajkkal játszottunk négyen a Mario Golffal. Nagyon lassan ment, mert csak én ismerem annyira a játékot, hogy gyorsan lezavarjak egy ütést (megérzéssel játszom a Mario Golfot) a többieknek nagyon lassan ment, és mivel a Mario Golf nagyon hosszú játék, nagyjából a feléig vittük el, kikiáltottak győztesnek, megköszönték a lehetőséget. Szeretjük, de nagyon hosszú. Aztán maradt még némi idő, Krisivel játszottuk a S.C.A.R.S.-t. Tetszett neki is a játék, ilyen Mario Kart és F-Zero egyveleg. Aztán még ott a többiek behozták Nintendo Switch-re a Fortnite-ot, megpróbáltak vele online játszani, de eléggé akadozó volt a netkapcsolat, úgyhogy ez nem igazán jött össze.

16.30 körül szedtük össze magunkat, és mentünk. Mindent visszaállítottunk, szemetet eltakarítottuk magunk után, a konzolokat visszacsatlakoztattuk a TV-khez, melyikhez melyik tartozott eredetileg. Igyekeztünk mindent úgy hagyni, ahogy átvettük. Bagszi már korábban elkezdett takarítani, meg is jegyeztem viccesen, hogy az egyetlen nő takarít... Bagszi poénból felháborodottan mondja, hogy férfiak! De aztán mi is besegítettünk, visszacsatlakoztattuk a konzolokat és a szemetet eltakarítottuk. Amikor végeztünk, megköszöntük a lehetőséget.

Nagyon jó hely a Hyp-R Zone, elégedettek voltunk, viszont szemezek az Infinity eSport Bárral, mert hihetetlenül hangulatos hely. Ennek az a hátránya, hogy csak új TV-k vannak, ráadásul eléggé nagy képernyős, nem tudom, hogy mutatnának rajtuk a retro konzolok. Eléggé soká lesz a következő találkozó, majd október végén, addig van idő. Mondták, hogy tudnak SCART átalakítót adni, ki fogom próbálni, hogy mutatnak majd új, nagyképernyős TV-n. Ha nagyon csúnya lesz, akkor maradunk a Hyp-R Zone-nál. A másik, ami az Infinity eSport Bár mellett szól, hogy egy kicsivel olcsóbb ott minden. Lehet mondani bunkóságnak, hogy viszünk oda kaját, innivalót, úgy, hogy ott is lehet venni 1-2 dolgot, és ingyen kaptuk a helyet, de az áraikkal pont átléptek egy olyan lélektani határt, ami fölött már nem náluk venném meg. Nem látok bele a dolgokba, úgyhogy nem tudom, hogy mi alapján szabják meg az árat, de ha egy ilyen helyet üzemeltetnék, akkor úgy szabnám meg az árakat, hogy bár legyen rajta árrés, de egy bizonyos szint alatt tartanám az árat, ami még megfizethető egy nagyobb réteg számára, aki betér. Ugyanúgy van rajta haszon, és többen is vásárolnának. De hangsúlyozom, nem látok bele a mélyébe, nem tudom, mi alapján határozzák meg az árakat. Egy biztos, hogy nagyon jól éreztük magunkat, minden nagyon jó volt. Köszönjük a lehetőséget.

Készültek képek, itt tekinthetők meg. A konzolképeket OctoZaky készítette, szerintem a döntő többségét nagyon jól megcsinálta, mint egy hivatalos konzolkép.

Meglepetésre végigjátszott játék

Most itt vagyok Békéscsabán. Itt már csak a retro konzolok vannak: NES, SNES, N64. Úgy voltam vele, hogy azért játsszak is, ezért egy igazi kihívást vállalok be, végigviszem még egyszer Super Nintendón a Super Mario Kart-ot. Végig volt már egyszer játszva 100%-osan, de egyszer törlődött belőle minden mentés, és arra emlékeztem, hogy egy időben nagyon sokat küzdöttem azért, hogy visszahozzam magam a régi szintre, és talán nem is sikerült. Úgy voltam vele, hogy nekiveselkedek, és végigmegyek a legnehezebb bajnokságokon, hogy meglegyen a sikerélmény, erre ez a kép fogad.

Hát mégiscsak sikerült másodjára is végigvinni 100%-osra a játékot. Megörültem neki, hogy akkor mégiscsak végigmentem rajta még egyszer. Na akkor most mi legyen? Végignéztem a Backloggery profilomon a Super Nintendo játékokat, hogy mik nincsenek végigjátszva. Hát, lehetne a Donkey Kong Country, kifejezetten kedvet érzek hozzá, de csak vasárnapig leszek itt, addig kizárt, hogy végigérjek rajta, mert abban biztos vagyok, hogy nagyon sokáig nem vittem el a játékot. Esetleg focizhatnék valamelyik International Superstar Soccer játékkal, de ezekbe is annyi tartalom van (és ez most dicséretnek számít), hogy ezt is képtelenség még csak komolyan kiismerni pár nap alatt. Vagy ott van még Disney játék, esetleg a Hupikék Törpikék, de szerintem az is eléggé hosszú. Nagyon sokáig abban sem jutottam el. Igazából nem nehéz a döntés. Mivel a Donkey Kong Country-ban lehet menteni, így ott látható leginkább hogy állok, ezzel fogok játszani. Kíváncsi vagyok, meddig fogok jutni.

Érdekesség: Az előző blogpost nagyját hajnalban telefonon, vonaton írtam meg. Nem vagyok egy "gyorsgépelő", ha okostelefonról van szó, de azért szépen lassan meg lehet írni ott is egy hosszabb szöveget.

Super Mario Kart tökéletesítve

Tegnap este sikerült elsőre megcsinálni a 150cc Stap Cup bajnokságát arany serlegre.

Az a helyzet, hogy mivel tegnap reggel nagyon meglepett, hogy milyen könnyen sikerült megcsinálni a Special Cup-ot (ahhoz képest, hogy korábban mekkora szenvedés volt), most nem izgultam annyira, de odatettem magam, és igyekeztem jól versenyezni. Ami azért is fontos, mert ha könnyűnek is tűnik, sok a hibázási lehetőség, főleg ha elnagyoljuk a játékot. Ezért bár tényleg nem izgultam annyira, de azért odafigyeltem. Az eredmény: 39 pont. Azért óriási öröm, hogy sikerült ismét megcsinálni a Super Mario Kart mindegyik bajnokságát aranyserlegre.

Mondjuk azon komolyan elgondolkodtam, hogy most tényleg nagyon jó voltam, vagy a SNES Classic Mini-ben van valahogy úgy beépítve a program, hogy engedékeny legyen? Mert megtörténhet.

Mindenesetre ez most megvan. Persze a játékban tovább lehet fejlődni, sőt érdemes is. Egyrészt Time Trialban tesztelni a karaktereket, kivel melyik pálya hogy megy, aztán érdemes lesz megpróbálkozni mindegyik karakterrel megszerezni az arany serleget 150cc-n. Továbbra is azt gondolom, hogy az az igazán jó Mario Kartos, akinek egy karakterrel sem okoz gondot a legjobbat teljesíteni. Ebben igyekszek most erősíteni. Mindezek mellett felfedezek új játékokat a Super Nintendo Classic Mini-ben.

Super Mario Kart eredmények és tippek a jó versenyhez

Nem lehet elégszer játszani ezzel a játékkal. Most Super Nintendo Classic Mini-n játszom a Super Mario Kart-ot, és nagyon meglep, hogy mennyire jól megy. Nemrég néztem meg, hogy Wii-n és Wii U-n hol tartok a játékban, mindkét helyen majdnem tökéletes, jellemzően a 150cc Star- és Special Cup bajnokságaiban hiányoztak az arany serlegek. Mindent megtettem azért, hogy a lehető legjobban sikerüljön, mégsem sikerült végigmenni rajtuk. Jellemzően a Bowser Castle 3 és a Donut Plains 3 pályák mennek a legnehezebben.

A Bowser Castle 3 pályán nagyon élesek a kanyarok, de ami nagyobb baj, hogy van egy része a pályának, ahol teljes szélességében Thwomp-ok állják el az utat. Ezt ugyan ki lehet kerülni, ha arra a kis részre megyünk, ahol épp emelkedik fel az egyik, de van olyan, amikor mind a négy lent van, akkor tehetetlen vagyok pár másodpercre. De ha túl is jutok rajta, akkor is be kell gyorsulni. Erősen ajánlott Toad és Koopa Troopa, akiknek nagyon jó gyorsulásuk van. De amúgy itt jön ki az, hogy technikailag mennyire kezdetleges a Super Mario Kart, ugyanis a gépi ellenfél játékosok úgy mennek át, amikor lent van mind a négy Thwomp, mintha laposak lennének. Itt sok helyezést lehet veszíteni. A másik nagy nehézség a kanyarodással kapcsolatos. Ugyanis nemcsak hogy élesek a kanyarok, de a pálya elején szűkül a pálya, és többször beragadtam, onnan is nagyon nehéz visszahozni.

A Donut Plains 3 pályán minden a driftelésen múlik. Szintén élesek a kanyarok, de olyan szinten, hogy egy rosszul bevett kanyar, és máris jónéhány gépi ellenfél játékost magunk előtt tudhatunk. De nemcsak emiatt kardinális kérdés a kanyar, hanem mert a pályán kívül viszonylag nagy területen van víz. Ha rosszul vesszük be a kanyart, ráadásul be is esünk oda... Azt nem mondanám, hogy adjuk fel, de jó eséllyel a 8. helyen kötünk ki, és onnan nagyon nehéz visszahozni. Szinte tökéletes játékot kell produkálni, vagy ki kell imádkozni egy csillagot vagy villámot.

A több pálya viszonylag könnyű (a fenti kettőhöz képest), például a Ghost Valley 3 pályán nagy könnyebbség, hogy van egy gyorsító nyíl utána egy ugrató, ez fellendíti a játékunkat, nem utolsó sorban, ha tudjuk tartani a sebességet, akkor nagyon jó helyezést tudunk elérni a végére. A fentiek mellett sikerült néhány tapasztalatot összegyűjteni az évek során, ezek is megkönnyítik a játékot.

• Abban is megnyilvánul a játék a kezdetleges mivolta, hogy a gépi ellenfél játékosok mind egy meghatározott ponton mennek a pályán. Ez azért jó, mert ha oda tesszük le a banánhéjat, vagy a zöld teknőspáncélt, akkor szinte biztos, hogy elcsúsznak benne. Érdemes kitapasztalni, hogy az egyes pályák egyes részein hol mennek a játékosok.
• Mintha a játék algoritmusában benne lenne, hogy ha rosszul veszünk be egy kanyart, akkor megelőznek a többiek. Mondjuk ez azért van, mert szinte mindig tökéletesen veszik be a gépi ellenfél játékosok a kanyart. Ezért nehéz pályáknál szinte nem lehet hibázni, sőt akármennyire is nehéz, de meg kell tanulni driftelni, egyszerűen nem megy másképp.
• Amíg nem megy a játék, erősen javasolt Toaddal és Koopa Troopával menni, mert nekik a legjobb a gyorsulásuk, így az esetleges hibákat könnyebb kiküszöbölni. Aztán, ha jól megy a játék, akkor lehet másokat is választani.

De most az volt az érdekes, hogy amíg Wii-n és Wii U-n komoly nehézségekbe ütköztem, addig Super Nintendo Classic Mini-n nagyon jól ment a játék. Ma reggel tettem kísérletet, és valósággal meg voltam döbbenve, hogy mennyivel jobban megy a játék. 150cc Star- és Special Cup-on nem volt még eredményem, a Star Cup-ot sikerült ezüst serlegre megcsinálni, a Special Cup-ot meg aranyra. De ezt is hogy...

Az, hogy 31 ponttal nyertem, elárulja, hogy mekkora csata volt. De mintha tényleg kicsit másképp működne a játék SNES Classic Mini-ben, mert bár én is figyeltem, de úgy éreztem, hogy ugyanezzel a tudással Wii-n és Wii U-n nem volt ennyire "engedékeny" a játék. De nagyon izgultam, és csoda, hogy sikerült ilyen képet fényképezni, mert nagyon remegtem az izgalomtól. Ezért szeretem nagyon a Super Mario Kart-ot, mert pont annyira nehéz, hogy kihozza belőlem az adrenalin legjavát, és óriási sikerélmény még ez a győzelem is. Ezt nem érzem az újkori a Mario Kart-okban, ezért nem tudom élvezni annyira.

Ennek fényében ez a dicséret is jól esik. Koopa Troopára egyébként pont ebben a játékban figyeltem fel még annak idején, és szerettem meg nagyon. Azóta kedvenc karakter, szívesen választom karakteremnek más játékokban is.

És most jelenleg így állok.

Egyébként a Star Cup azért sikerült csak ezüstre, mert a Koopa Beach 1 pályán elrontottam a végét, és csak 4. lettem, ami annak fényében elég nagy luxus, hogy egy könnyű pályáról van szó. Az viszont meglepett, hogy a Bowser Castle 3 pályán olyan jól mentem, mint nagyon régen. Hihetetlen jó érzés volt, ennyire soha nem éreztem azt a pályát, mint most. Ezért is mondom, hogy szinte rendellenesen jól mentem most, annak fényében, hogy a többi változatban a sok szenvedésnek sem volt meg a foganatja.

Később teszek még egy próbát a Star Cup-pal, és bízok a sikerben.