Új és régi Philips cuccok

Békéscsabán a Tescóban kaphatók lettek Philips Pen Drive-ok és MicroSD memóriakártyák. Egészen pontosan ezt néztem ki magamnak, és tegnap meg is vettem. A New Nintendo 3DS-embe vettem. 32 GB a legnagyobb, amit támogat a kézikonzol, mivel eddig SDHC a memóriakártya. 64 GB-tól már SDXC, és gondolom, azt már nem tudja kezelni a New Nintendo 3DS. De amúgy a 32GB is untig elég. Van digitális formában néhány Nintendo 3DS játék, egy-kettő közülük kb. 25.000 blokkot foglal, ami kb. 3 GB, tehát van mellette hely bőven. Úgyhogy teljesen jó, maximálisan elégedett vagyok vele. Még a telefonba vennék egy 256GB méretűt, ez a maximális, amit a Xiaomi Redmi Note 8T telefonom támogat, de olyat Philipstől még nem láttam. Annyira nem fontos még, mert van bőven hely a telefonon.

Meg lementem a tárolóba, mert rémlett, hogy vannak még Philips cuccok lent. És valóban. Ott volt egy AZ1202-es CD-s magnó, valamint egy SPC 200NC típusú webkamera. Az utóbbival kevés gondom volt, mert az egyrészt kevésbé volt koszos, másrészt meg már semmilyen drivert nem találtam hozzá. Nagyon régi, XP-ig van rá támogatás. Így ha lenne hozzá driver, nagyon sok hasznát akkor se venném, mert igazából már akkor is eléggé rossz volt a képminősége, emlékszem rá. Skype-ra használtuk legtöbbször, amikor nővéremmel ott beszélgettünk. Jó lenne amúgy, ha lenne webkamera, pl. Discord-ra, de nagyon nem szorulok rá.

A CD-s magnóval viszont jóval több gondom volt, mert nagyon ragacsos és koszos volt. Nem készítettem egy úgymond "előtte" képet, de az elemtartó fedelet, amikor kinyitottam, azt úgy éreztem, hogy muszáj volt lefényképezni, mert az valami eszméletlen volt.

Ebből egyszer csúnyán kifolyhatott az elem. Alaposan megtisztítottam, még így sem sikerült tökéletesre, de lényesen jobban néz ki, mint a képen. Nagyjából 1 óra alatt sikerült rendbe hozni, és néhány évet fiatalítani rajta.

Ki is próbáltam, hátha még működik. De valamiért az maradt meg bennem, hogy ez már nem jó. De majdnem tökéletesen működik. A rádió és a CD rendben van. Ráadásul rányomom a dinamikus basszust, olyan jól szól, hogy az bármelyik mai hasonló magnónak dicsőségére válna. Pedig ez 1998-as kiadás. Jól is néz ki, és még mindig remekül működik, úgyhogy nagyon örülök hogy újra megtaláltam. Jó látni, hogy egy ilyen régi magnó még ma is jól működik. Egyedül a kazettával van egy kis probléma. Pörgeti a motor, de a zenét kicsit mélyebb hangon játsza le a zenét. Olyan, mint a Walkmannél, amikor már "fárad" az elem. Mélyebben játsza le a zenét, de még éppen hallgatható. Azt tippelem, hogy lassabban forog a motor. OctoZaky szerint valami kosz kerülhetett bele, és az akadályozza a motor forgását. Most örülnék, ha lenne valami műszaki érzékem, szét tudnám szedni, és belül megnézni, hogy mi a baja. De ahogy írtam, amikor a laptopot próbáltam szétszedni, ott is inkább nem csináltam semmit, mert attól féltem, hogy valamit rossz helyre teszek vissza, vagy rossz sorrendbe, inkább visszatettem a csavarokat. Hasonló a helyzet a magnónál is. De OctoZaky mondta, hogy ha legközelebb találkozunk, megnézheti, ő ehhez nagyon ért. És akkor megteszem, hogy figyelem, hogy csinálja, okosodok, és legközelebb már magamtól próbálok ilyet megcsinálni.

Örülnék, ha OctoZaky meg tudná csinálni, mert akkor lenne két lejátszóm, ami kazettát is lejátszik, ráadásul ez kiváló hangminőségben. Ma is őrzök egy kb. 220 darabos kazettagyűjteményt, és szívesen hallgatnám némelyiket. Főleg azokat, amik csak kazettán vannak meg. Meg hát miért is ne nűködhetne egy magnó tökéletesen, ha Philips, és szívesen haszálnám?

Új mobiltelefon

Bőven elégedett volnam a Xiaomi Redmi Note 4-emmel, nem terveztem lecserélni. Erre bőven jel az, hogy még tavaly év végén vettem hozzá külön gyári akkumulátort. Pont azért gyárit, hogy a lehető legtovább tudjam használni. Mert a telefonom 2017. októberi vétel volt, és hát az akkumulátor el lett használva azóta. Egyre hamarabb merült le, ráadásul egyre gyakrabban csinált olyat, hogy ha használtam addig, amíg lement 0%-ra, töltőre tettem, hirtelen felszaladt 20-25% töltöttségre... Ez bőven jelezte, hogy már kaputt a régi akkumulátor. De sokáig nem cseréltettem ki, mert nem tartottam annyira fontosnak. Csak most, az utóbbi időkben, hogy már nemcsak az fordult elő, hogy egyre gyakrabban kellett tölteni, hanem fel is forrósodott töltéskor. Ennél nyilvánvalóbb jel nem kellett arra, hogy sürgősen cserélni kell az akkumulátort. El is vittem az egyik szervizbe, aholállalták is 1 órás határidővel 4.000 forintért, de ott derült ki, hogy nekem valójában Xiaomi Redmi Note 4X-em volt végig. Amit "4"-es dobozban vettem... A két telefon pedig akármennyire is ugyanúgy néz ki, az akkumulátor nem ugyanaz. A sima 4-esbe BN41-es kell, a 4X-be BN43-as. És direkt figyeltem, hogy a 41-eset vegyem, mert végig abban a tudatban voltam, hogy nekem Redmi Note 4-em van.

Megreklamálni, esetleges cserét kérni az akkumulátorra már nem tudtam, mert már jó ideje itt van nálam, innentől kezdve semmilyen visszavételi kötelezettség nem terheli az eladót. Inkább igyekszem eladni. De nem akartam másik akkumulátort venni, ezért úgy döntöttem, hogy inkább lépek, és veszek egy újabb telefont. Mivel maximálisan elégedett vagyok a Xiaomi-val, ezért nem is volt kérdés, hogy maradok nála. Először a Redmi 8-at néztem meg, kifejezetten tetszett. Majdnem meg is rendeltem, de úgy döntöttem, hogy még jobban szétnézek, amikor megtaláltam a Redmi Note 8T-t, ami egyrészt abban is jobb, hogy nagyobb a felbontása (2340×1080), illetve van benne NFC támogatás, vagyis tudom a telefont kártyás fizetésre használni. Ez pedig nálam épp elegendő érv ahhoz, hogy kicsit többért ezt vegyem meg. Aztán, ahogy olvastam véleményeket róla, mindenhol nagyon jókat írtak róla. A kamera persze itt sem tökéletes (az nem a Xiaomi erénye ezen az árkategórián), de minden másban kifogástalan, és hibátlan.

És kedden meg is érkezett. Teljesen rendben van. Mivel ennek a kijelzője is IPS, mint az előző telefonnak, ezért ebből a szempontból olyan nagy szintű ugrást nem tapasztalok, de maga a telefon sokkal szebb, mint az előző. Nekem az önmagában nagy ugrás, hogy nem 32 GB-os tárhelye van, hanem 64 GB, és a RAM-ja is 4 GB, valamint külön bemenete van a 2 SIM-kártyának, és egy harmadik a Micro SD-nek. Így már tényleg DUAL SIM ez a telefon úgy, hogy akár extra memória is kerülhet bele. Maximum 256 GB-ig támogatja a Micro SD-t. 320 GB-tal már bőven ellennék a telefonnal.

Valamennyit tudok a telefon műszaki adatairól, meg amennyire tudom, igyekszem összehasonlítani a telefonokat technikailag, de nagyon mély, informatikusi szintű elemzést már nem tudnék összeírni. Persze, olyat sem csinálok, hogy csak azért veszem meg ezt és ezt a telefont, mert csak ebben a modellben van sárga színben (csak hogy a kedvenc színemet mondjam), hanem azért igyekszek amennyire lehet figyelembe venni a technikai tudását a telefonnak. Így esett a választásom erre a telefonra. Egyedüli hátránya a Redmi 8-cal szemben, hogy nem 5000 mAh-es akkumulátor van benne, hanem 4000-es, mint a Redmi Note 4-ben, amit inkább hátránynak gondolok, mert vélhetően a Redmi Note 8T technikai tudása nagyobb erőforrást vesz igénybe, ezért nem ugyanaz ennek a telefonnak a 4000 mAh-es akkumulátor, mint a Redmi Note 4-nek.

Kellemes meglepetésnek tartottam, hogy csomagoltak egy tokot is, azt legalább már nem kell külön venni. Az akkumulátor meg 2A helyett 3A-es, így gyorsabban tölti fel a telefont.

Miután kikötöttem a régi telefonból a Mi Cloud profilt, a Google profilt, és betettem az újba, így néz ki. A kép ugyan nem adja vissza a telefon kijelzőjének a minőségét, de én maximálisan elégedett vagyok vele, meg azzal, ahogy kinéz. De az komolyan elgondolkodtat, hogy miért kell telefont ennyire gyakran cserélni. Jó, értem, hogy gyorsan fejlődik a technológia, meg a céget is életben tartja a folyamatos új termékek gyártása, ezáltal a gazdaság is talpon marad, de nálam sokkal okosabbak sokkal jobban tudják, hogy ez így nem fenntartható. Mert egyrészről örülök az új telefonnak, másrészről meg van egy felesleges, még használható telefon is. Jó eséllyel az lesz a sorsa, hogy eladom, hátha még tudja valaki hasznosítani. És akkor egy darabig még használható marad, nekem is jön egy kis pénz. Egyébként is nagyon érik a Nintendo Switch már. Talán a nyáron. Ahogy szétnéztem vaterán, relatíve jó áron lehet még eladni a telefont, 10-15.000 forintért, annyival bőven kiegyezek. Főleg, hogy nem hibátlan már a telefon. Nemcsak az akkumulátor, amit fentebb írtam, hanem a Jack csatlakozó egy ideje nagyon rosszul érzékel, ezért vezetékes fülhallgatót nagyon nem is lehet már használni hozzá. Ezt megoldottam vezeték nélküli, Bluetooth-os fülhallgatóval, azzal teljesen rendben működik. A többi része egyébként rendben van. A kijelző is nagyon jó állapotú, nagyon vigyáztam rá. Abban bízok, hogy ha kikötöttem a telefonból a Mi Cloud és a Google felhasználói profilt a régi telefonból, illetve, ha visszaállítom a gyári beállításokat, az elég lesz, és utána már el tudom adni. De ennek azért még jobban utánanézek.

Telefon a szervizben

Más blogomban már írtam, hogy mi történt, nem szeretném ezt még egyszer részletezni. Hétfőn bekerült a telefon a szervizbe, őszintén remélem, hogy tudják tartani a másfél-két hetes határidőhöz magukat, amit ígértek, és nem valósul meg nálam az a történet, amit lehet olvasni, hogy vannak, akik 4-5 hetet várnak a telefonjukra.

Hihetetlen, hogy egy telefon mennyire információfüggővé tud tenni. Ráadásul egy kifejezetten jó telefonom van, Xiaomi Redmi Note 4, ami középkategóriás áron kínál csúcsminőséget. És ahogy szétnéztem tényleg, drágábban is olyan telefonokat lehet találni, melyek nem tudnak annyit, mint a Xiaomi. Ezt 55.000 forint körül lehet venni, hasonló tudásúakat meg 100.000 forint körül lehet találni. Ennek köszönhetően egyre jobban elterjed Magyarországon, egyre nagyobb a híre. Ennek örülök is, mert tényleg nagyon jó telefon, és azóta úgy vagyok, hogy ha okostelefon, akkor csak Xiaomi. Csak a "leejtést" ugyanúgy rosszul viseli, mint a többi. Ha törik az a kijelző, akkor nagyon törik. :(

Addig egy Nokia 106-os telefon helyettesíti. Ez mobiltelefon, semmi okossága nincs, még fényképezőgéppel sem rendelkezik, így tényleg csak telefonálás és SMS a fő funkciója. Ennek ellenére szeretem, és azt gondolom, hogy a Nokia gyártja a "legvállalhatóbb" mobiltelefonokat. A trendet értem alatta, hiszen mára cikivé vált a mobiltelefon. Mi az, hogy valakinek még ócska mobiltelefonja van, amikor ma már az okostelefon az általános? Pedig egyáltalán nem rossz dolog a mobiltelefon. Amikor még gimnazista voltam micsoda menőség volt. Az első mobiltelefonomat még 2002 júniusában kaptam (viszonylag későn az átlaghoz képest), egy Nokia 3330-as volt. Ami mára "téglafonként" minősült át, akkor talán korának legjobb tömeggyártásra tervezett telefonja volt. Volt ára, de azzal együtt egy minőség járt mellé, ennek köszönhetően népszerű volt, talán egy státusz is kötődött hozzá. Többet ért az akkori Sony Ericsson, Alcatel, és hasonló telefonokhoz képest. Aztán 2004 januárjában lett egy Nokia 3410-esem, ami szintén nagyon jó volt, szerettem. Aztán úgy emlékszem, hogy volt egy 3510-es is, de akkor kezdte jelentőségét veszteni a Nokia. Amit sajnálok, mert nagyon jó telefonokat csinált sokáig. Csak aztán jött a Lumia széria, és a Microsoftos operációs rendszer...

Nagyon sokáig nem füllött a fogam egy okostelefonra, azt gondoltam, hogy csak az adatlopásról szól a dolog, meg hogy rajta függj. És ha már mobiltelefon, akkor Nokiát akartam a régi idők emlékére, így esett a választás 2015 augusztusában a 106-os modellre. Jó telefon, ajánlom mindenkinek, aki még nem akar váltani okostelefonra. De talán azoknak is érdemes Nokiát választani, akik már okostelefonban gondolkodnak, mert ahogy elnéztem, a Nokia ismét komolyabban visszatérőben van. Most már komolyan gondolja az okostelefon bizniszt a számozott modelljeivel, mely ezúttal már Androidos operációs rendszert kapott. Azt amúgy érdekesnek tartom, hogy egyre több használt mobiltelefon üzletben látok régi Nokia 3310-es modellt. Egy helyen még 3410-es is volt. Nem tudom, hogy terjedt el ismét, de jó érzés volt látni, komolyan elgondolkodtam azon, hogy ha lenne anyagi lehetőségem, vennék magamnak egyet. Na nem használatra, hanem emlékbe, hogy egyszer volt ilyenem, és szerettem.

Hozzászoktam már egyébként az okostelefonokhoz, már én is sokat használom, amikor úton vagyok. El is gondolkodtatott a dolog, hogy mivé lett az internet, ahhoz képest, hogy régen milyen lehetőséget láttak benne. Emlékszem, már 1996-1997 körül lehetett hallani az internetről, és hogy bizonyos üzleteknek, vagy énekeseknek, előadóknak weboldaluk van, és azokon információkat lehet olvasni. Én viszonylag későn kezdtem el internetezni, először weboldalt 2001 júniusa körül kerestem fel. De arra lehet emlékezni, hogy 20 éve még nagy jövőt jósoltak az internetnek, mennyire jó lesz, ha elterjed és mindenki szabadon juthet hozzá információhoz. Az utóbbi megvan, hogy ez jó-e az már kétséges. Egyrészt függővé tesz, másrészt a Facebooknak köszönhetően centralizált lett az internet. Igazából jó is, hogy szervizben van a telefon függőség szempontjából, mert többször azon kaptam magam, hogy le kellett állítsam magam, mert már túlzottan rá vagyok függve a telefonra, és a rajta elérhető információkra. Volt már olyan, hogy idegességet éreztem magamban, mert azt éreztem, hogy nem kapok elég információt. Érdemes kicsit kiengedni, és amíg a szervizben a telefon, addig átgondolni, hogy jó dolog az okostelefon, és az információk rajta, de okosan fogyasztani azokat. Addig magamat szervizeltetem pszichésen.

Néha nézegetem a táblagépeket műszaki boltokban, mert azon gondolkodok, hogy talán érdemes lenne nagyobb kijelzőn internetezni, videót nézni, elektronikus újságot, könyvet olvasni. Az ötlet nem rossz, csak egy jó táblagép is 100.000 forint körül van, a másik meg az, hogy akkor az meg az okostelefon létjogosultságát kérdőjelezné meg, hiszen a táblagép mindent tud, amit az okostelefon, kivéve telefonálni és SMS-t is küldeni. Szöveget írni táblagépen mondjuk kényelmesebb, mert rengetegszer fordul elő, hogy félregépelek okostelefonon, mert túl kicsi a billentyűzet. De okostelefon mellett táblagépet "tartani" tényleg luxus, mert a kettő szinte ugyanazt tudja, és akkor már inkább az a kényelmi funkció legyen meg, hogy a telefon tud mindent, pluszban ott a telefon és az SMS funkció. Nem utolsó sorban a Xiaomi nem gyárt táblagépet. Ez is oka (mármint, hogy az okostelefon mellett felesleges táblagépet venni) a táblagépek kihalásának. Kár érte, mert amúgy jó dolog.

Kisebb Nintendós rendezvény óriási veszteséggel

Pénteken jelent meg a Super Mario Odyssey, ennek örömére a videojáték.hu G2Café külön Super Mario Odyssey napot tartott az Árkádban. Annak ellenére, hogy bár furcsán hangozhat, hogy Mario rajongóként szkeptikus voltam a játék kapcsán, elmentem. Pont azért, hogy esélyt adjak a játéknak és oldjam a szkepticizmusomat.

Azért voltam hitetlen, mert már a The Legend of Zelda: Breath of the Wild megjelenésekor is, ugyan nem volt szerencsém a játékhoz, de a Wii U eShop-ban hallható volt a játék egyik zenéje, és már itt is hallható volt, hogy valami különlegeset akar alkotni a Nintendo. Elgondolkodtam azon, hogy ezt szinte mindig "eljátsszák". Hogy mindig a tökéletességre törekszenek, ami egyrészről egy nagyon jó dolog, hiszen így mindig fantasztikus játékot kapunk a kezünkbe, de meddig lehet a tökéletességet fokozni? Meddig spontán egy ilyen játék, és mikortól lesz olyan, hogy már tudatosan erre törekszik a Nintendo, és tudatosan tesz a játékaiba olyan elemeket, amitől nagyon jó lesz az, de elvész a spontaneitás? Magamban a Nintendo GameCube-nál húztam meg ezt a bizonyos határt. Azt gondolom, hogy a GameCube volt az utolsó olyan konzol, ahol nem feltétlen volt úgy tudatos a játékok fejlesztése, hogy na márpedig mindenáron a tökéletességre kell törekedni. Nálam az első olyan játék, ahol éreztem, hogy már nagyon jóra akarták megcsinálni az a The Legend of Zelda: Twilight Princess volt. Előfordulhat, hogy régebben is ez volt cél, sőt, jó eséllyel tudatosan csinálták így már a kezdetek óta, de az elején volt, hogy a semmiből kísérleteztek ki nagyszerű játékokat, aztán, ahogy kitaposták maguknak az ösvényt, a biztosra mentek, de mindig beújítottak annyira, hogy meglegyen az újdonság élménye, a kor hangulata. Mondjuk, hogy így gondolkodok, ahhoz nagyban hozzájárul, hogy nagyon régóta játszok Nintendóval. Írtam már többször is, hogy akkor találkoztam először a cég konzoljával, amikor a Super Mario Bros. 3 volt az aktuális játék, láttam Dévényi Tibor műsorát, a Super Nintendo korában lettem aktív játékos, láttam, hogy megrengette a '90-es évek első felének videojátékos iparát a Super Mario World és a The Legend of Zelda: A Link to the Past, tehát láttam jó néhány olyan játékot, melyre akkor is rámondták volna a világ legjobb játéka jelzőt, ha lett volna már akkor is internet (széles körben). Az köztudott, hogy a Nintendo nagyon jó játékokat tud csinálni, pont azért vagyunk szerencsések mi Nintendósok, mert nem volt olyan szinten igényünk a retróra, mert mindig jöttek a jobbnál jobb új játékok. De vajon meddig lehet törekedni a tökéletességre, és hol van a határ? A Super Mario Odyssey kapcsán még azért is voltam szkeptikus, mert az előzetes videókban annyi volt az újdonság, hogy egyáltalán nem ismertem rá a Mario-világra, és ebből mit akarnak mégis kihozni? Az esélyt mindenképp meg akartam adni neki, így mindenképp meg akartam nézni a játékot.

Ezt a hetet Békéscsabán töltöttem, mert őszi szünet volt az egyetemen, és otthon készültem fel a ZH hétre. Tegnap a 12.19-es vonattal mentem fel Pestre, mert ekkor megy a FLIRT vonat, amit nagyon szeretek. 14.50-re ért fel, és egyenesen mentem az Árkádba. Kicsit ott nézelődtem, vásároltam kaját az InterSpar-ban, aztán mentem fel az emeleti szintre megnézni, hogy mi a helyzet. 16 óra volt meghirdetve kezdésnek, és döbbenten láttam, hogy 3/4 4-kor még semmi. Bemegyek a konzolboltba megkérdezni, hogy mikortól lesz a buli. A Nintendós részlegnél egy hölgy nagyon érdeklődött a Switch felől, felmerült a Mario játék, és mondja az eladó neki, hogy 17 órától ki lehet próbálni a játékot. Ez egy kicsit dühített. 1 óra nem lett volna elég, de 2 óra bőven, hogy hazamenjek Kispestre, lerakjam a bőröndöt, így azt nem kell húzni magam után. Úgyhogy azzal voltam egész nap. Eltöltöttem az időt, 17 órakor tényleg elkezdődött. Már kint volt a játék, és játszottak néhányan, kíváncsian figyeltem, hogy játszanak mások. Amint megláttam a TV-ben a játékot, egyből eloszlott minden kételyem, és láttam, hogy tényleg egy fantasztikus játékról van szó. Nekem most jött csak át, hogy miről van szó, és hogy talán nemcsak a Super Nintendo Classic Mini-ben van jelene számomra a Nintendónak, hanem az új játékokban. Egyre inkább meggyőz a Switch játékkínálata arról, hogy érdemes konzolt venni, hiszen akárhogy is nézzük, a Nintendo nagyon tud játékot csinálni.

Bagszi elég sokáig nem jött meg, kiderült, hogy nem oda kapta a Mario játékát, ahova várta, így nemhogy hiába várt rá, hanem máshova kellett elmennie érte, így nagyban késett. Olyan jókedvem lett, hogy kérdeztem tőle, hogy hol késik már, hogy elsunnyogja a kötelező Nintendós jelenlétét? Akkor csak annyit válaszolt, hogy metrózom. Én meg visszaírok, hogy metrózással üti el az idejét, amikor itt megy a buli? Válaszolja, hogy mindjárt engem fog elütni, ha ilyen hülyeségeket kérdezek. Látjátok, itt kezdődik a barátság fogalma. Meg is jött később, elhozta a játékát, leültünk egy asztalra. Kipróbáltam vele a játékot, és tökre élveztem, hogy én vagyok Cappy, bagszi irányította Mariót. Bár ebben a játékban annyi értelme van a kooperatív játéknak, mint a Super Mario Galaxy-ben, tehát a második játékos csak besegít, de nem 50-50%-os együttműködés történik. Ezt hiányolom, ezért csináltam azt, hogy már mindenhova elrepültem a sapkával, csak hogy legyen valami hasznom, amellett, hogy segítettem bagszinak, ahol csak tudtam. Aztán italt is rendeltünk, én őszibarack ízű Cappy-t rendeltem, hogy azért mégicsak Mario napon vagyunk, vagy mi a fene. Ezen mosolyogtunk egy jót. Krisi is jött, vele is elbeszélgettünk.

Összességében nagyon jól telt a pénteki nap, azzal, hogy megint egy bevásárlóközpontban gyűltünk össze, volt egy olyan érzésem, mintha egy régi találkozón lennénk, amikor még egy bevásárlóközpontban volt. Ezt jó volt egy kicsit újra megélni. Fél 9 volt, amikor elindultunk, bagszival elfeleztünk még egy Burger King páros kupont (annak a tartalmát, nyilván...), addig is beszélgettünk. Aztán a 3-as villamossal mentünk haza. Ő leszállt korábban, én az Ecseri útig terveztem menni, de Kőbánya alsónál le kellett szállni, mert onnan pótlóbusz visz tovább. Annyira nem is jött rosszul a dolog, úgy voltam vele, hogy a 151-es busz elvisz Kispestre, onnan már szinte gyalog is haza lehet menni. De azért rászálltam most az 50-es villamosra hazamenet.

Itthon még elütöttem az időt, majd akkor ért egy komolyabb sokk, amikor elő akartam venni a telefont... Nem találtam. Szétnéztem mindenhol, megkértem bagszit, hogy csörgessen meg, de teljesen süket voltam. Nagyon megrémültem, amikor kiderült, hogy nemcsak a telefon veszett el, de a pénztárca is. Először azt se tudtam, mit csináljak, hirtelen felindulásból a Google felhasználómban kiköttettem a fiókomat a telefonról meg próbáltam keresni lehetőségeket, ha ez nem lenne elég, hogy ne tudjanak beazonosítani. Azon a telefonon nem volt feltétlen kínos adat, és már egy jóideje túl vagyok azon, hogy a Facebook meg a Google, meg a többi nagy cég adatokat vesz tőlem. Sokkal veszélyesebbnek tartom azt, amikor egy rosszindulatú magánemberhez kerülnek bizonyos adatok, információk, amivel visszaélhet, és kellemetlen helyzetbe hozhat vele nemcsak engem, de bárki családtagot, ismerősömat, barátomat, akinek köze van hozzá. De nemcsak ezek miatt lettem nagyon stresszes, hanem mert egyetemre járok, albérletben lakok, és nagyon ki van számolva, hogy mennyibe fog kerülni ez a pár év, és bár a Super Nintendo Classic Mini-t be tudtuk iktatni, de minden más extra költség nagyon rosszul jön. A pénztárcában volt némi pénz, az biztos, hogy elveszett, a telefont pótolni kell, a bankkártyát letiltani, újat csináltatni... Emellett a figyelmetlenségem miatt is volt bennem rossz érzés

Az volt az érdekes, hogy mivel minden más megvolt (szerencsére az iratokat külön tárolom), ezért lopásra gyanakodtam. Kőbánya alsó és környéke egyébként sem a biztonságáról híres, ezért arra gondoltam, hogy itt történt meg. Ugyanis két férfi egymástól független megállított. Először egy 60 év körüli férfi volt, aki rám néz, elkezdett mondani valamit, mintha segítséget kérne, de nem tudta végigmondani, végül elment. Segítettem volna neki, úgy tűnt, hogy valami mentális problémája volt, de végül elment. Aztán kb. fél percre rá egy 20 év körüli srác kért tőlem párszáz forintot vonatjegyre. Az ilyeneket viszont visszautasítom, meg is mondtam neki, hogy nem, és továbbálltam. Sokáig arra gyanakodtam, hogy a két eset közül az egyikben egy társ közben kirámolta a táskámat. Csak aztán néhány óra múlva eszembe jutott, hogy a 151-es buszon is használtam a telefont, ugyanis bagszi felkért, hogy legyek én is segítő a PlayIT-en, amire örömmel mondtam igent, és felvett a zárt csoportba, ahol a segítők vannak, ezt néztem meg a telefonon. Tehát mégsem raboltak ki, hanem elhagytam.

SZOMBAT

Valamilyen rejtélyes okból kifolyólag ez egy kicsit megnyugtatott, és egy kicsit tudtam aludni, de a stressz rettenetes volt, mert többrétű a felelősség. Ennek ellenére elmentem az ARMS bajnokságra, mert érdekelt is a játék, gondoltam jót tesz egy kikapcsolódás, másrészt meg úgy voltam, hogy attól, hogy itthon ülök és kattog az agyam, attól nincs megoldva semmi. Na meg intézkedni kellett az OTP-ben a kártyát letiltatni, a T-Mobile-nál inaktiáltatni a SIM-kártyát, és újat kérni.

Az ARMS bajnokság most sem a meghirdetett 12 órakor kezdődött, hanem 1 órára rá, de ez most nem zavart. Összegyűltünk 13 órára mindnyájan, és jelentkeztünk, hogy online neveztünk a versenyre. Bagszi is Krisi itt is jelen volt, bagszi nem versenyzett, Krisi viszont igen. Én soha nem játszottam még az ARMS-szal, bíztam a kezdők szerencséjében. Tényleg úgy kell játszani, mint a Wii Sports-ban a boksszal, hogy akár csuklóból is lehet ügyetlen, esetlen mozdulatokat végrehajtani, az is ugyanúgy ütésnek számít, mintha tényleg bokszolnék. Egyébként érdekes, több véleményt is hallottam korábban, hogy nézni a játékot nem nagyon élmény, de játszani nagyon jó. Amikor néztem, azt éreztem, hogy nem köt le vizuálisan, de játszani tényleg nagyon jó. Több fordulós volt egyébként a verseny, nem egyenes kieséses rendszerben ment a dolog, ugyanis a vesztes is mehetett még egy fordulót, vigaszágban tovább juthatott. Az első forduló nagyon gyatrán ment. Először próbáltam ütni az ellenfelemet, de láttam, hogy mindig elugrik az ütéseim elől, innestől kezdve azt a gombot kerestem, amelyikkel ugrok. Elvesztettem egy játékot, mire rájöttem, hogy az R-gomb az. Tehát Mario Kart elven megy a dolog. Onnastól azt csináltam, hogy ugráltam, ütöttem, ugráltam, ütöttem, teljesen spontán, és így sikerült szorosabbá tenni a meccset, de nyerni nem sikerült. De élmény volt a játék. Érdekes konzol ez a Switch, a játékainak egy része csak akkor mutatja meg, hogy mit tud valójában, amikor magam játszok vele, addig nem engedi, hogy csodáljam.

Amíg nem hívtak vissza, addig az Árkádban kerestem a mobilüzleteket, szerettem volna a lehető leghamarabb pótolni a telefont. Nagyon megszerettem a Xiaomi Redmi Note 4X-emet, úgyhogy mindenképp ilyet szerettem volna. A Media Markt-ban volt egy, de 60.000 forintért, az ki van zárva, miután tudom, hogy olcsóbban lehet kapni. Még a Notebook.hu oldalon lehetett venni egy ugyanilyet némileg olcsóbban, itt vettem meg. Nem is csak azért akartam ilyen gyorsan venni egyet, mert megszerettem az előző telefonomat, vagy mert a telefon elengedhetetlen a mai világban, hanem abban bíztam, hogy ez kicsit enyhíti a stresszt, hogy sikerült pótolni. De igazából rossz érzés volt, hogy kétszer kellett idén telefont venni. Pótolni kellett, de erre nagyon fogok vigyázni. Amit most vettem, a "Global Version", az előző telefon teljesen kínai volt. A dobozán sem volt semmi magyar, magyar leírást sem mellékeltek hozzá, az is csak kínai nyelven volt, ráadásul a töltő is kínai volt, úgy mellékeltek hozzá magyar átalakítót.

Aztán mentem is vissza, mert jött az én vigaszágas fordulóm a bajnokságban. Ez már sokkal jobban ment. Valószínűleg az is hozzájárult, hogy egy előző fordulóban vesztessel játszottam. Ez már három futamos volt, mert egy teljes futamot én nyertem meg. De aztán a végére a srác már nagyon elvert. Innen tudtam meg, hogy nem a valódi tudásával játszott, csak a végére mutatta meg, hogy mit tud valójában. Nem rajongok ezért, de most nem ezzel foglalkoztam, inkább élveztem a játékot. Ő továbbjutott, a részemről viszont játéknak ezzel véget ért.

Állítgattam a telefont, kellett azért "ismerkedni" vele annak ellenére, hogy ismerős már, mert sok beállítási lehetőség van, néhányuk igen mélyen elrejtve, és az olyan, hogy ha egyszer nagy nehezen megtalálom, akkor örülök neki, és utána el is felejtem. Szeretni fogom ezt is, de idő kell, amíg ezt a stresszt feldolgozom magamban. Az ARMS bajnokságot Krisi nyerte meg, gratula neki.

Szeretem figyelni, ha ázsiaiak vannak körömben, hogy milyen nyelven beszélnek. Nem az érdekel, hogy mit mond (effektíve nem is értem), viszont néhány nyelvet ki tudok találni. Odaült körénk két ázsiai fiú, nem a bajnokságra jöttek, csak úgy maguktól. És saját nyelvükön beszélgettek. Mindig úgy kezdem az elmémben, hogy felismerem-e a japánt? Az nagyon sajátságos, ráadásul japánul tudok valamennyire. De egyértelmű volt, hogy nem. Aztán felismerem-e a tipikus kínai beszédstílust. Ez sem talált, de mivel hasonlított rá, csak vietnami lehet.

Miután vége lett a versenynek, összepakolták a Switcheket aztán mentünk is el. A versenyt egyébként a MAVIK szervezte, és azt kell mondjam, hogy maga a rendszer is nagyon jó volt, és végre vannak Nintendós bajnokságok. Ezért külön köszönet nekik, fantasztikusak voltak. Bagszit elkísértem a 3-as villamosig. Ma is csak Kőbánya alsóig ment el, ezért úgy döntöttem, hogy most a 85-ös busszal megyek haza, az legalább egyből Kőbánya-Kispestre visz el, onnan meg kb. fél órás gyaloglással hazaérek.

Megírtam egyébként Facebookon a "Xiaomi Hungary" csoportban, hogy mi történt velem, egyből mondta mindenki, hogy hozzak létre Mi fiókot, mert az is sokat segít ilyen esetben. Megfogadtam a tanácsot. Meg a Google is, hogy meg tudja keresni, ha hasonló helyzet van. Meg is mutatta a térképen, és itt tudtam meg, hogy hol volt használva az előző telefon. Úgyhogy most már tudom, hogy hol hagytam el, hétfőn bemegyek a BKV-hez a talált tárgyak osztályára, és rákérdezek. Meg kell adni azt a nagyon kicsi esélyt annak, hogy valaki becsületes volt, és leadta. Ha meglesz, annak a telefonnak az eladásából kártalanítom magam.

Próbaképek az okostelefonnal

Az utóbbi időkben napi szinten átjártam Gyulára, mert itt dolgoztam. De most, hogy felvételt nyertem egyetemre, közös megegyezéssel kiléptem. És úgy voltam vele, hogy mivel Gyula nagyon népszerű üdülőváros, ezért itt teszem próbára a telefon kameráját, csinálok néhány látványosságról képet, hogy lássam, mit tud. Azt gondolom, hogy annak ellenére, hogy nincsenek feltétlen megelégedve a Xiaomi Redmi Note 4X kamerájával (ahhoz képest, hogy milyen képességű a telefon), szerintem egész jó képeket csinál. Felteszek néhány képet.

Az első egy kis szökőkút-szerűség, ahova gyakran kiültem ebédszünetben.

Itt olvasgattam könyvet, magazint, éppen amihez kedvem volt. Kifejezetten kellemes hangulata volt, a víz csobogása nyugtató hatással volt rám.

De van jónéhány "vizes" kép, mert ugye Gyula, mint fürdőváros, ennek jellegét nagyon kidomborították a felújítás során, ami az elmúlt években volt. A második kép is ilyen, ez a Városház utcánál levő kis szökőkútról készült, mögötte a Katolikus templommal.

Most nézem, hogy nem látszik rajta a szökőkút, úgyhogy ez csak a templom.

A harmadik pedig a híres-neves világóra, ami valóban működik.

Egyébként sokáig nem tűnt fel nekem, hogy jár az óra, azt hittem, hogy ez csak extra látványosság, mely mutatja, hogy a világ nagyvárosaiban épp mennyi az idő, mikor Gyulán mondjuk 12 óra van. De amikor láttam ezt a nagy pöcköt, rudat, nevezzük bárminek, akkor kezdett gyanús lenni a dolog. És amikor megfigyeltem, hogy amikor reggel elmegyek mellette, tényleg 7 óra múlt, ahogy délután is elmentem mellette, tényleg ennyi az idő, amennyit mutat a képen, akkor jöttem rá, hogy ez tényleg jár.

És íme a Kossuth tér, amit felújítottak néhány éve, és meg kell hagyni, nagyon szép lett.

Amikor ide jártam gimnáziumba, még a régi állapotában volt, nagyjából akkor kezdték a munkálatokat, amikor végzős voltam.

Illetve még egy kép a hídnál, mely a Városház utcáról átvisz a Kossuth térre.

Azt hiszem, ez az élővíz csatorna, ez is kedvelt hely.

Végezetül egy kép a vasútállomásról.

Engem komolyan megdöbbentett, hogy a vasútállomás ugyanolyan állapotban van, mint 15-20 éve, főleg annak fényében, hogy a Budapest-Lőkösháza vasútvonal állomásait és megállóhelyeit milyen szépen felújították, és amikor megláttam, hogy a gyulai maradt a régi, komolyan meglepett. Ezek szerint csak a budapestet érintő vonatok vasútállomásait újították fel, mert hogy azt sokkal többen használják, de amelyiket csak elvétve, azt hagyták úgy, ahogy van. Egyébként se nagyon forgalmas a vasútállomás, jobbára csak átmenő forgalmat biztosít Békéscsaba és Vésztő között.

A százéves cukrászda épületét akartam még lekapni, de azt utólag elfelejtettem, pedig elmentem néhányszor mellette. Nem ettem ott soha, de nyilván méltán népszerű. Úgyhogy gyertek nagyon sokan Gyulára. Nagyon szép város, én személy szerint úgy vagyok vele, hogy nagyon jó itt eltölteni néhány napot, de nem laknék itt. Már nagyon távol van mindentől. Egyébként érdekesség, hogy amikor átbuszoztam (illetve néhányszor vonattal jártam), kipróbáltam, hogy Békéscsabáról kijövet meddig tudom fogni a Csaba Rádiót a hordozható rádiómon, és nem jutott el Gyuláig, de itt már valami román adót lehetett fogni a helyén. Gyula ugye határváros, Gyulavári az a városrész, ahonnan ha sétálsz néhányat, Romániában találod magad.

A második okostelefon

Pár hete megérkezett az okostelefon, amit rendeltem, és már akkor szerettem volna írni róla, de nem voltak olyan összeszedettek a gondolataim, mint most, mert mostanság fedezem fel csak igazán a telefonban rejlő lehetőségeket. Furcsa erről nekem írni, mert soha életemben nem voltam oda az okoscuccokért, úgy voltam velük, hogy ezeket csak azért találták ki, hogy gátlástalanul lopják az adatainkat mindenhonnan, ahonnan nem szégyellik. És miért lenne szégyenérzetük? De ez nem az első, hanem a második, amit kaptam. Az elsőt tavaly májusban kaptam. Hogy milyen a viszonyulásom az okostelefonokhoz, azt nagyon jól jelzi, hogy anyám mondogatta már nagyon, hogy ugyan legyen már okostelefonom, mi az, hogy nekem nincs? Nagyon sokáig következetesen elhatárolódtam tőlük, de úgy voltam vele tavaly, akkor legyen. Annak ellenére, hogy mindig, amikor másnál láttam ilyen készüléket, egyáltalán nem mozgatott meg, nem éreztem semmit, ahogy rájuk néztem. Talán azért, mert a többségüknél csak a Facebookot láttam megnyitva, azon beszélgetnek, és olyan érzés, mintha a telefonjuk rabjai lennének, és örültem a szabadságomnak. Amikor nézelődtem, hogy melyik lehet a menő, megkérdeztem bagszit is, mondta, hogy neki Xiaomi telefonja van, és maximálisan elégedett vele, mert elmondása szerint sokat tud ahhoz képest, hogy milyen jó ára van. Akkor legyen az. A Xiaomi Redmi 3 mellett döntöttem. Megjött, és kifejezetten tetszett, mert tényleg volt benne "erő". De a belőle fakadó lelkesedés nem tartott sokáig, mert nem ismertem a benne rejlő lehetőségeket, soha nem használtam ki a valódi tudását, ezért 9 hónap után félretettem, és elővettem a régi Nokia 106-os telefont. Egyáltalán nem bántam meg akkor, hogy visszacseréltem, mert akkor tényleg, amire használtam a telefont (vagyis szinte semmire), nekem bőven elég volt a sima mobiltelefon. El is adtam a Xiaomi telefont.

De aztán csak elkezdett hiányozni az okostelefon, kezdett felmerülni bennem, hogy egy újabb olyan adás-vételt bonyolítottam le, amit megbánok. És egyre jobban hiányzott, és kezdtem érezni, hogy igenis tudnám mire használni. Nézelődtem, azóta már új Xiaomi telefon jelent meg, méghozzá a Redmi Note 4X-es, amit épp, hogy nem vonnak be cukormázzal, de annyira dicsérik, hogy középkategóriás áron csúcsminőségű telefon, ilyen erős processzor, olyan erős váz, tiszta, gyönyörű hang, pixelsűrűség tökéletes. Egyedül a kamerát kritizálták. De az nálam azért nem játszik, mert van digitális fényképezőgépem, amit szeretek használni, úgyhogy ez nem hiszem, hogy nagyon fog érinteni. Hacsak nem szeretem meg annyira a telefont, hogy még a TV-t is helyettesíteni fogja. Mindenesetre összegeztem az anyagi lehetőségeket, és az euStock-tól megrendeltem a telefont, 57.000 forint volt. Gyorsan megérkezett, ami miatt szidtam a webshopot, az a sokrétegű ragasztás. Gyűlölöm, ha egy rendelt terméket túlcsomagolnak. Komolyan mondom, többet ártanak vele, mint használnak. Kishíján ráment az idegrendszerem, mire nagy nehezen kiszabadítottam a telefont a dobozából. A telefon doboza... Hát, meg kell hagyni, nagyon minimalista.

Legalább a telefonról valami "modellkép" kerülhetett volna a dobozra, de semmi ilyesmi. Viszont nem értettem, hogy miért csomagoltak hozzá külön magyar adapter átalakítót. Ja, hogy ez a telefon annyira kínai, hogy a töltője és a használati utasítása is kínaiul van írva. Amúgy érdekes volt olvasni az oldalán a kínai karaktereket a "Note 4X" kifejezés előtt, mert az első karakterre speciel emlékszem, a piros kínaiul. Japánul is használnak egy ehhez hasonló karaktert (kurenai), csak az nem a konkrét piros, hanem annak egy árnyalata.

Azt a nagyon kevés kínait is, amit tanultam, szinte tökéletesen elfelejtettem, úgyhogy még annyi hasznát sem veszem neki. Igen, ott a kínai csatlakozós töltő is, ehhez kaptam magyar átalakítót.

Ez az első olyan eset, amikor örülök egy okostelefonnak, és úgy érzem, hogy hasznát tudom venni. Gyorsan birtokba is vettem, személyre szabtam rajta mindent. És hihetetlenül tetszik. Nem gondoltam volna, hogy mennyire fogok örülni egy okostelefonnak, de ez tényleg rengeteget tud. 8 magos processzor, 2,1 GHz, IPS képernyő, mely 5,5", Full HD-s, és megannyi termékjellemző, amit még nem tudok értelmezni, mert nincs összehasonlítási alapom. Bár a telefon hatására elkezdtem komolyabban nézegetni, hogy mit is jelentenek ezek a számok. És meg kell hagyni, hogy árához képest tényleg sokat tud. Örültem annak, hogy a Nokia komolyan visszatér a telefonok piacára, és felmerült bennem, hogy a Nokia 6-os okostelefont vegyem meg, de az Árukeresőn összehasonlítva azzal a telefonnal, ami nekem van, meglepetten láttam, hogy a Xiaomi telefon technikailag többet tud, csak a Nokiának jobb a kamerája. De ez nálam tényleg nem téma.

De a telefon pozitív dolgaira tényleg csak most kezdek ráérezni, mert amúgy rettenetesen zavar, hogy legtöbben csak kommunikációra használják azt. Pszichológusok is állandóan mondják, hogy már az élő kapcsolat rovására megy, amit részint tapasztalok is, mert egyáltalán nem örülök annak, amikor együtt vagyok egy ismerőssel, baráttal, és azt látom, hogy 10 percenként ránéz a telefonjára, hogy na, írt-e neki valaki, és ha igen, no arra válaszolni... Mert nem ér rá akkor, amikor egyedül van. -_- Ez most is zavar. Mert azt gondolom, hogy ha valakivel élőben vagyunk, akkor azzal töltsünk el minőségi időt, már ha szívesen vesszük a társaságát. Ha nem, effektíve felesleges egymás idejét pazarolni, szerintem mindenki ideje drága a felületes kapcsolattartáshoz. Legalábbis az én introvertált személyiségem ezt mondatja velem. Egy telefont sokkal több mindenre is lehet használni, hiszen egyben lehet rádió, zene-, videólejátszó eszköz, különböző játékok vannak rajta, de akár még a Microsoft Office programjainak alkalmazásai is letölthetők rá. De ugyanúgy lehet újságot, könyvet olvasni rajta elektronikus formában. Sőt, újabban fizetni is lehet vele, és még nem is soroltam fel mindent, ezek jutottak eszembe hirtelen. Úgyhogy rengeteg mindent lehet használni egy telefont, nemcsak kommunikációra.

Kipróbáltam a képernyőről képet csinálni, ez eléggé problémás ennél a telefonnál, mert két gombot kell megnyomni egyszerre, de ezt sokszor nehezen érzékeli. Jobb oldalon a kapcsoló, és a hangerő-csökkentő gombokat kell egyszerre megnyomni, de volt olyan, hogy csak a huszadik nyomásra reagált.

A főoldal így néz ki. Komolyabban szétnéztem a Google Play áruházban. Zenét már korábban is vettem ott alkalomadtán, mert nagyon imponáló, hogy kislemezeket akár 3-400 forintért is meg lehet venni, egy teljes albumot is olcsóbban, mintha dalonként venném meg. Zene terén kiváló lehetőségeket nyújt, néhány japán zene is fent van. Konkrétan úgy lett meg Hayashibara Megumi: with you albuma, hogy innen leszedtem digitálisan. Alkalmazások tekintetében azért változékony a terep. Ingyenes letöltéseken belül az mikrotranzakciós lehetőségek nem mindig rosszak, annak ellenére, hogy sokan kritizálják ezt a rendszert. Ha egy alkalmazás jó, és felajánlja például a reklámmentességet párszáz forintért, akkor azt gondolom, hogy azt megéri, ezzel is támogatjuk az alkalmazás fejlesztőjét. De ha tényleg az van, hogy kényszerít a vásárlásra, például egy játék esetében nem lehet továbbmenni, vagy más módon vet véget a játékunknak, ha nem fizetünk, az már tényleg problémás, és ott többségében jogos a felháborodás. Személy szerint tényleg úgy vagyok vele, hogy ha egy alkalmazás kellőképpen jó, akkor megvenném kb. 3-500 forintért a reklámmentességet. Volt olyan alkalmazás vagy játék, amit azért töröltem, mert telenyomta reklámokkal, és nem ajánlotta fel a reklámmentesség megvásárlását. Sokszor sokkal zavaróbb a reklám, mint maga a jó alkalmazás. Filmek tekintetében ért csalódás árak tekintetében. Emlékszem, Szelivel beszélgettem néhány éve, aki elkötelezett híve a digitális formában vásárolt filmeknek. Azzal érvelt, hogy nem kell tokban gyűjteni lemezen a filmeket, hanem digitális formában bárhol elérheti. Én meg ebből a szempontból a hagyományos híve vagyok. Úgy vagyok vele, hogy az adott film DVD-n és Blu-rayen meglesz nekem mindig a polcomon, és bármikor betehetem a lejátszóba és megnézhetem. És úgy néz ki, hogy maradok ennél, mert szétnéztem, milyen lehetőségek vannak. Filmek ugyan vannak bőven, de az árakon igencsak megrökönyödtem. Sok helyen láttam ilyen 900-1200 forintot, na mondom, de olcsón hozzá lehet jutni filmekhez. Na persze, ahogy én azt képzelem... Ezek kölcsönzési díjak, ezekért az árakért lehet 24 órára kikölcsönözni az adott filmet, és megnézni. Megvásárolni is meg lehet, de azon néhány film esetében, amit megnéztem, ilyen 3.700 forintért vannak körülbelül, de ami még érdekesebb, hogy külön van ára annak, hogy SD vagy HD formában vásárolunk meg egy filmet. A legmagasabb ár, amit láttam HD-ben, az 5.200 forint volt. Hát biztos, hogy digitális filmért nem adok ki ennyit. Komolyan mondom, még mindig jobban megéri Blu-rayen megvenni a filmet, mert az fizikális formában kézben fogható, ezáltal jobban érződik, hogy az enyém. Egyelőre nem érzek késztetést arra, hogy digitálisan vegyek filmet... Könyvek körében néztem még szét, ez már nem annyira rossz, de kevés a magyar nyelvű könyv. Ezek sem sokkal olcsóbbak, mint a könyvesboltban kapható könyvek, úgyhogy szerintem könyveket sem nagyon fogok digitálisan venni. A filmre és a könyvre "alternatív" megoldásokat fogok alkalmazni.

A végére pedig álljon két kép. Amint lehetett letöltöttem a Super Mario Run játékot, és kipróbáltam. Tetszetős, ezt már fényképezőgéppel csináltam.

Menő játék, és ha hatékonyan ki tudom használni az okostelefon előnyeit, az új korszak kezdetét jelenti számomra.