Nintendo találkozó a hármas szám jegyében

Micsoda nap volt a tegnapi! Hatalmasat robbantottunk az N-Conon, egyszerűen fantasztikus volt! Ez volt a 3. Nintendo találkozó, a fő téma is a Super Mario Bros. 3 volt, és a Nintendo sorozatok 3. része. Különben csak most, ahogy elkezdtük szervezni a 3. találkozót, állt össze bennem, hogy a Nintendo sorozatok nagyrésze a 3. részre forrták ki magukat, lettek azzá, ami. Super Mario Bros. 3, The Legend of Zelda: A Link to the Past, Super Metroid, soroljam még? Ráadásul, ha jól tudom, a Pokémon sorozatba a 3. generáció alatt csatlakoztak a legtöbben. Ennél jobb alkalom nem is kell ennek megünneplésére.

Bár annyira nem voltam ünnepi hangulatban, hogy 4-kor kellett felkelnem, de hát ezzel jár az, ha valaki 200 km-re lakik a fővárostól. 5.30-kor indult a vonat Békéscsabáról, és az úton szerencsére nem volt semmi gond. Amikor a KMO-ba megyek, akkor mindig átszállok Szolnokon, mert onnan tudok Kőbánya-Kispesten leszállni. Onnan meg már egyenes út visz.

A KMO-ban már serényen dolgozott a csapat, beszálltam hát én is. Eleinte a színpadon készültem elő, majd segítettem én is a konzolokat, TV-ket kipakolni, összerakni. Közben eligazgattam az érkezett kiállítókat és az árust. Nagyjából el tudtunk készülni annyira, hogy 10-re kész lettünk.

Egyedül a projektor és a hangtechnika készült el kicsit később, így én is kicsit később tudtam köszönteni a megjelenteket. De hogy még mindig kicsinál az izgalom, amikor mikrofonba kell beszélni, az valami hihetetlen... Pedig egyébként szeretek közönség előtt szerepelni, és szeretnék is benne jó lenni, csak hozzá kell szokni. Azt viszont nagyon jó volt látni, hogy már az elején is sokan voltak. Szinte azonnal lefoglalták az összes TV-t és konzolt.

A zenekvízre szerencsére már jobban tudtam beszélni. Jöttek is rá emberek szép számmal. Csak tényleg elég nehezen volt hallható a zene, én se hallottam rendesen a színpadról. Én a gépen 100%-ra tettem a hangerőt, ennél többet nem tudtam tenni az ügyért. Ez sajnálatos azért is, mert a versenyzők sem hallották rendesen a zenét, ráadásul a választásaim sem "érvényesülnek" annyira. Néhány zenét ugyanis azért teszek a zenekvízbe, hogy azokkal emlékeket hozzak vissza, érzelmeket váltsak ki. Így sajnos ez is elmaradt. Ráadásul mivel a háttérben játszottak, ezért csend sem volt. Többször kellett kérni a többieket, hogy legyenek csendesebben. Akkor el is zárták a béka alatt a gázt, de aztán rögtön újra begyújtottak alá, hamar fel is forrt a víz. És mivel jelen esetben az edényből való kiugrás a játékból való kiszállást jelentette, ezért kénytelenek voltak a résztvevők a fortyogó vízben állni a zenekvíz nehézségeit. Volt olyan, amit konkrétan én se hallottam. Például a Mario & Luigi: Bowser's Inside Story játék elején hallható zenét, amit a történet elmesélése közben hallhatunk, az egy egyszerű, de rendkívül hatásos zene. És nagyon halk is, úgyhogy azt már tényleg nem lehetett hallani. Van ötletem a probléma orvoslására, de ezt meg kell beszélnem a KMO-sokkal is, mert nem olyan könnyű azt megcsinálni.

Technikai szünet, utána át is adtam a Zúzás Fivéreknek a terepet, akik legbonyolították a Super Smash Bros. Ultimate versenyt. Két fronton ment a játék: Az egyik játék kivetítve ment, míg a másik játék egy másik TV-n. Ez jó is volt, mert pörgött a játék. És ahogy hallgattam, minden flottul ment.

Eközben javítottam a zenekvízt. Sajnos most rosszabb eredmények születtek, mint előzőleg. Konkrétan az első három annyira rossz volt, hogy komolyan megijedtem, hogy ennyire problémás volt az egész? Hiszen ha testületileg születik rossz eredmény, az már engem is minősít... De szerencsére a negyedik javított feleadatlaptól jöttek a jobb eredmények, és egy páran nagyon szép eredményt értek el.

Viszont volt néhány tipikus hiba:

• Az Aladdin zenéjénél sokan a The Magical Quest: Starring Mickey Mouse-hoz írták a számokat. Mind a kettő Capcom Disney játék, jellegzetes is a zenéjük. Nem véletlen volt két Disney játék címe a feladatlapon. :)
• A DOOM-nál többen a Duke Nukem 64-hez írták a számot. Na ilyen az, amikor megtévesztő a kép, ráadásul a feladatlapon egymás alatt volt a két cím. A Castlevania zenéhez Castlevania képet tettem, de volt olyan, ahol pont azért tettem ahhoz a játékhoz egy másik, nagyon hasonló játék képét, hogy ezzel vezessem félre a játékosokat. Sokan bedőltek a trükknek.
• A MOTHER zenénél eggyel előtte tettem be a képet a játékból, de csak utána volt a zene. Sokan a képhez írták a számot. Ejnye.

Más nem jut az eszembe. Végül Ölveczky Péter nyert, aki 54 pontot gyűjtött össze a 60-ból. Részletes eredmény itt megtekinthető.

A Smash Bros. verseny közben Gábor barátunk folyamatosan csinálta a The Wizard bajnokságot. Első körben külön NES-en ment a Shadow Warriors verseny. Itt az volt a lényeg, hogy ki tud az első pályán a legtöbb pontot összegyűjteni. A három legtöbb pontot összegyűjtő versenyző mehetett a döntőbe, aminek jó nagy feneket kerítettünk. Az volt a lényeg, hogy a The Wizard film versenyét akartuk rekonstruálni. Két fordulós verseny volt, az elsőben a Shadow Warriors (Amerikában Ninja Gaiden) játékban kellett gyűjteni a pontokat, majd a nagydöntő a Super Mario Bros. 3 játékból volt, ahol 10 perc alatt kellett a lehető legtöbb pontot összegyűjteni. Ennek csinált a Gábor nagy műsort, előadta azt, amit a filmben a verseny vezetője adott elő. Nagyon jó volt a hangulat, frenetikusan játszottak a döntősök! Az eredmény itt megtekinthető.

Ezután csináltam meg én az Elektor Kalandor versenyt, ami szintén a Super Mario Bros. 3-ból volt. Nálam nem kellett 10 percig, csupán 3 percig játszani, de hasonlóképpen pontgyűjtő játék volt. Én nem nagyon kommentáltam a játékot, többek között azért nem, mert itthon is az esetek többségében csendben játszok. De ha már odajött Sakman, akkor megkértem, hogy ő kommentálja a játékot, de ő sem tudott nagyon mit mondani. Így végül csendes verseny lett az Elektor Kalandor verseny. De örülök annak, hogy sikerült a 3. N-Conra Super Mario Bros. 3 játékokat szervezni, remélem mindenki élvezte a játékot. Nálam összesen 12-en játszottak, az eredmény meg itt megtekinthető.

A Smash Bros. versenyt a Zúzás Fivérek dokumentálták, elkértem tőlük az eredményt. Ha megkapom, megosztom azt is.

Miután lement az összes verseny, volt az eredményhirdetés. Fantos barátom segített ebben. Majd ezután jött még a különszám, átadtuk bagszinak az ajándékot, amit a Bagszipoke weboldalának 25. évfordulója alkalmából kapott. December óta készültünk rá, mindenképp akartunk neki egy kis meglepetést. De ez nemcsak arról szól, hogy ajándékkal méltatjuk a sok munkáját, hanem azt akartuk, hogy nagyobb nyilvánossága legyen a Nintendós tevékenységének, mert mindenképp figyelmet érdemel. Nagyon sokat dolgozott a Nintendo népszerűsítéséért.

Miután lement az eredményhirdetés, tudtam én is jobban lazítani. Elhoztam a 1080° Snowboarding és 1080° Avalanche játékokat, mert ki akartam társaságban próbálni. Erre a nap végén sort kerítettünk Sparrow-val és Fantosszal. Nagyon jó volt, én élveztem. Bár az tény, hogy a 1080° Avalanche négyes osztott képernyője nem volt valami jól látható a kis Thomson TV-n. Sparrow itt aktiválta a "kezdők szerencséje" cheat kódot, ugyanis sorra nyerte a versenyeket úgy, hogy nem játszott soha a játékkal. Fantosnak meg nagyobb gondja volt, hogy átlássa a terepet, semmint, hogy velünk versenyezzen. Én meg Sparrow-val igyekeztem tartani a lépést. Jó buli volt, szerettük a játékot.
A 1080° Snowboarding-nál csak kétjátékos mód van, így azt Sparrow-val ketten játszottuk. Itt jobban látszott, hogy sokat gyakoroltam, némely pályán nagy előnnyel nyertem. Azért is szeretem ezt a két játékot, mert kiválóan demonstrálják, hogy miről szól a konzolgeneráció-váltás. A 1080° Avalanche sokkal szebb, dinamikusabb, több benne a lehetőség, így sokkal jobban visszaadja, hogy miről szól a snowboarding, mint a Nintendo 64-es előd. Örülök, hogy kipróbálhattam a többjátékos módot.

És vége is a napnak! Hogy elrepült! Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki eljött, a versenyzőknek a részvételt, jól játszott mindenki! Maradéktalanul elégedettek vagyunk, majdnem kétszer annyian jöttek el erre a találkozóra, mint az előzőre! Úgy tűnik, mi is a 3. találkozóra forrjuk ki magunkat. A Nintendo világában is mágikus szám a hármas! Nem is kérdés, hogy lesz folytatás, az időpontot a jövő hét folyamán tudunk mondani. Minden szempontból kiváló időpont volt a február 1, hiszen szombati nap volt, és nem volt animés, videojátékos esemény a horizonton, így megérte eljönni az embereknek. Igyekszünk így időzíteni a következő N-Cont is.

Visszajelzést most is kértünk a résztvevőktől, néhány kritikára már most válaszolnék:

• Philips CD-i-t az hiszem, már kérték korábban is, lehet, hogy tényleg behozzuk, és valamelyik sarokba elhelyezzük, és az lesz a Nintendo szamárpadja. Aki rosszalkodik, annak büntetésből játszania kell a Philips-es Zelda játékkal.
• A zenekvízen mindenképp dolgozni fogunk technikai oldalról, hogy jobb legyen.
• Valaki írta, hogy a Smash Bros. versenyen túl szigorú a controller megszabás. Ebből biztosan nem fogok engedni, mert azt akarom, hogy komolyan vehető legyen a verseny, ezért csak eredeti és legfeljebb HORI controllerekkel lehet játszani.
• Mario Kart verseny konkrétan terveink között van, visszahozzuk. A koncepciót még kigondoljuk.

A pontgyűjtős versenyt ért kritikára külön reagálnék. A Shadow Warriors-nál mondta nekem valaki, hogy nem tetszett neki, hogy három élettel lehet végigvinni az első pályát. Többen is voltak, akik kétszer egy idő után szándékosan meghaltak, és aztán a végére szépen megcsinálta az első pályát, így sokkal több pontja lett, mind annak, aki elsőre vitte végig az első pályát. Ez a pontgyűjtő versenyek átka. Ilyenkor nem azon van a játékos, hogy játssza a játékot, hanem gyűjtse a pontokat. Ugyanez volt az Elektor Kalandor Super Mario Bros. 3 versenynél is. Valaki hosszú perceket töltött el azzal, hogy a Koopákra ugrálva gyűjtögesse az exponenciálisan növekvő pontmennyiséget. Pedig én is sokkal jobban szeretem például Muzsik Kristóf barátom játékát, aki a rendelkezésre álló ideje alatt játszott, ahogy tudott, és úgy gyűjtögette a pontokat. Csak sajnos azzal nem tudott érvényesülni, az Elektor Kalandor versenyen csak 6. lett.

Ez egyébként egyáltalán nem újkeletű trükk. Ha megkeresitek YouTube-on az egyetlen fellelhető Elektor Kalandor adást, akkor ott is láthatjátok hogy a Super Mario Bros.-t is úgy játszotta a játékos, hogy az 1. pályán direkt nem ugrott kétszer, miután gyűjtötte a pontokat a Koopa a letarolt ellenségekkel, hanem harmadjára vitte csak végig a pályát. Így lett sok pontja végül a három perc alatt. Külön vita tárgya lehetne, hogy ez mennyire korrekt, de mivel ez pontgyűjtő verseny, ezért nem számít csalásnak, ha valaki így játszik.

Hálásan köszönöm a Regamex, Sakman segítségét, a KMO-nak a helyszínt, a kiállítóknak és az árusnak, hogy színesítették a rendezvényt. Igyekszünk több árust a későbbiekre beszervezni. A következő találkozóról a későbbiekben tájékoztatunk titeket. A képeim a 3. N-Conról itt megtekinthetők.

Csípős ebéd plusz retro zene és játék

Pár hónapja játszani akartam a Nintendo 64-gyel, de valamiért nem akart elindulni. Akármelyik kazettát tettem a gépbe, egyikkel sem indult be. Ilyenkor a cartridge-bemenet érintkezőjével lehet a gond, még OctoZaky mondta akkor, hogy WD40 vagy kontaktspray kell hozzá. Sőt, most ahogy visszanéztem a beszélgetésünket, ez már másfél éve volt! Azóta nem kapcsoltam be a Nintendo 64-et. De ma meg akartam nézni, hogy állok a 1080° Snowboarding játékban, és láss csodát, működik! Magától megjavult, ez kellemes meglepetés volt. Meg is néztem, hogy állok ebben a játékban. Ahogy elnézem, meg van nyitva itt is az Expert Mode, tehát a Hard Mode-ot sikerült itt is abszolválni.

Viszont érdekes volt, mert annyit játszottam az amerikai változattal Nintendo Switch Online-on, hogy kifejezetten lassúnak, szaggatottnak tűnt az európai verzió. Megcsináltam Kensuke Kimachi-val a hard mode-ot ebben a játékban is. Ebben a változatban is van olyan pálya, ahol majdnem 10 másodperccel megjavítottam az addigi legjobb időmet. Az is meglepett, hogy Ricky Winterborn volt az, akivel egyszer abszolváltam a Hard Mode-ot, mivel az extra pálya legjobb idői mind az ő neve alatt vannak. Ricky Winterborn végsebessége a legalacsonyabb, de ő a legtechnikásabb, plusz azt vettem észre, hogy őt a legkönnyebb irányítani. Megcsinálom Nintendo 64-en is az Expert Mode-ot, hogy itt is végig legyen játszva a játék.

És jobban rá fogok feküdni a 1080° Avalanche-re, mert valamennyire szeretném azt is megcsinálni idén. Teljesen nem hiszem, hogy sikerülni fog, mert ebben a játékban valamivel több megszerzendő dolog van (pl.: mindenkinek saját hódeszka-készlete van, tehát itt valódi tétje van annak, hogy mindenkivel végigmenjünk a bajnokságokon). Ebben a játékban nincs Kensuke Kimachi, van helyette viszont Ricky Winterborn, aki igazi nagymenő, badass srác. Annak ellenére, hogy én nem vagyok ilyen, nagyon bírom őt. Ő a kedvencem, de mindenkivel végig fogom játszani a bajnokságokat. Illetve egyéb extra játékmódok vannak, úgyhogy nem fogok unatkozni. És amíg lehet, addig elmegyek ebben a játékban. Nagyjából március közepéig tart nálam a téli sportszezon, ameddig eljutok, addig elmegyek, aztán majd onnan folytatom november közepétől.

Vettem ebédre egy olyan Buldak tésztát, olyasmit, amit wakánál ettem múlt szerdán. Kicsit megijedtem, mert már csak itthon vettem észre, hogy ez "2×-esen fűszeres", tehát kétszer olyan erős annál, mint amit a múlt héten ettem. Félve kezdtem neki, üdítő mellé tejet is készítettem magamnak, hogy ne legyen nagy baj.

Végülis meg tudtam enni, de szünetet kellett tartsak, meg a tej tényleg életet mentett. Remekül oldja a csípős ízt. Tehát ésszel meg lehet enni. De azt érzem, hogy olyanok ezek a koreai tészták, mint a cigaretta. Szenvedés enni, de pár óra múlva megint megkívánom. (Nem cigarettázok, csak kipróbáltam tinédzserkoromban)

Az kifejezetten csalódás volt számomra, hogy holnaptól akciós lesz a LIDL-ben a Buldak tészta, és az újságban oda volt írva, hogy "Kóstolj bele a TikTok trendekbe!" Volt olyan érzésem, hogy ebbe alaposan beletenyereltem. A legkevésbé tartom kívánatosnak a TikTok trendeket, mert manapság az az, amit mindenki birka módjára követ, mert menővé teszik. Ami még ennél is rosszabb, hogy ebből is csinálnak kihívást. Óva intenék mindenkit attól, hogy ilyen tésztát csak úgy befaljon, mert aki nincs ehhez hozzászokva, az nagyon ráfázhat. Még nekem is nagyon nehéz volt, hogy szünetet tartottam, meg tejet ittam rá. Gondolja meg mindenki alaposan, mielőtt belemegy egy ilyenbe. Semmilyen hiányt nem pótol az az elismerés, ami egy ilyen tészta elfogyasztásával jár. Többen is mondták ismerősök, barátok, hogy nem tudták megenni, a felénél feladták, és hogy hős vagyok, hogy meg tudtam enni. Igazán kedvesek és megható, de nem azért ettem, hogy hős legyek.

Jó ez és okosan kell enni. És igazából, ha belegondolok, ha elvonatkoztatok attól, hogy honnan származnak a trendek, akkor alkalomadtán venni fogom. Mert tényleg jó. Csak módjával. Egyébként érdekes, hogy van Békéscsabán egy üzlet, ahol ázsiai kajákat is lehet kapni, és ott olcsóbb ez a tészta, mint a LIDL-ben akciósan. Az Andrássy úton van, a korzó térnél, a fagyizó mellett.

Most, hogy 4 TB-os lemez van a gépemen, több zenét is rátettem. Találtam ugyanis StarChild Selection válogatásalbumot, és úgy döntöttem, hogy megismerkedek vele. Biztos láttam már korábban, mert egy majdnem a fele Hayashibara Megumi és Okui Masami dal (azért látható, hogy kik uralták a '90-es években a StarChild anime zenei felhozatalát), de csak most szántam rá magam, hogy komolyabban megismerkedjek velük.

Két részes a válogatásalbum, mind a kettő két-két lemezt tartalmaz (majdnem 5 óra az egész), és végighallgatva őket, azt kell mondjam, hogy nemcsak mennyiségben, hanem minőségben is Hayashibara Megumi és Okui Masami az uralkodók. Van néhány kifejezetten jó dal, de annyira kiemelkednek ők ketten, hogy azt el nem lehet mondani.

Az a helyzet, hogy konkrétan nem nagyon találkoztam olyan dallal, amit eddig nem hallottam, és megtetszett volna. A Neon Genesis Evangelion opening és ending már nekem is olyan szinten nosztalgia, mintha már én is gyerekkorom óta ismeném. Meghallom az eredetit, és "úristen, ez mekkorát ütött annak idején"! A Kidou Senkan Nadesico openinget (YOU GET TO BURNING) is szeretem, de amit igazán nagyon kellemes volt hallgatni, az a Kareshi Kanojo no Jijou openingje, a Tenshi no Yubikiri. Előbb hallottam meg a dalt Yonekura Chihiro feldolgozásávan az Ever After albumán, és annyira szépen énekelte, hogy megkerestem az eredetit. Az is nagyon megtetszett, mert annyira kellemesen vidám, játékos. Szerintem idén Top 100-as dal lesz, nagyon jó volt most újra meghallgatni. És az animével is adós vagyok magamnak, évek óta a tervezett listámban van. Na majd most tavasszal. Ha vége lesz a sötét téli időszaknak, velük együtt a sötét hangulatú (és minőségű) animéknek, akkor megnézem. Könnyed hangulatú, kellemes romantikus anime bármikor jöhet.

És ha már Yonekura Chihiro, akkor hiányoltam őt az első válogatásalbumról. Eleinte azt gondoltam, hogy őt azért nem tették be, mert a King Records-on belül mások foglalkoztatták, mert az ő kislemezei nem "KIDA", hanem "KIDS" azonosítóval jelentek meg. De aztán jött a megoldás, a második válogatásalbummal. Ez örömteli, mert azért neki is nagy néhány emlékezetes dala. Csak mivel nem szerepelt az elsőn, ezért az Arashi no Naka de Kagayaite dal, komoly hiány erről a válogatásról, de a többit jó volt tőle hallani.

Összességében jó válogatásalbum, nagyon jó esszencia a '90-es évek anime zenéiből. Más kiadó is adott ki jó dalokat ezekben az években, de aki elmerül a '90-es évek animéinek openingjeiben és endingjeiben, az legtöbbször a StarChild által kiadott kislemezekkel találkozhatott.

De azt meg kell valljam őszintén, hogy ennyi anime dalt egymás után végighallgatni (összesen 69 db.) azért bele lehet csömörleni. Már korábban is gondolkodtam azon, hogy egy átlag japán tényleg csak legyint már az újabb anime dalokra, hiszen ő lépten-nyomon belebotlik egy-egy betétdalba. Erről most magam is megbizonyosodhattam, mert a rosszabb dalok konkrétan olyanok, hogy rossz hallgatni az énekes(nő)t. És így nagyon nehéz kitűnni egy-egy jó dallal.

Ó, pedig, amikor 2006-ban felfedeztem az animéket, és az anime dalokat... Imádtam, éjjel-nappal megállás nélkül hallgattam a jobbnál jobb dalokat. Mondjuk, kaptam is az áldást, mert akit a fentebb említett Hayashibara Megumi, Okui Masami és Yonekura Chihiro vezet be az anime dalok világába, annak kétsége ne legyen afelől, hogy úgy beszippantja, és olyan Japán-bűvöletben fog élni, hogy csak győzzön kijönni belőle! Nagyjából kijózanodtam már, de ezt a három énekest immár 19 év után is bármikor! Mindent egybevetve érdemes volt ezt a válogatást meghallgatni.

A második téli gameplay videó

Meglepően jól sikerült a 1080° Avalanche játék, úgyhogy felvettem, és közzé tettem:

És megbuktam a hazugságvizsgálón, mert csak a próbajáték ment jól, amit a felvétel előtt játszottam. De azon nagyon meglepődtem, hogy mennyire jól ment, mert úgy emlékeztem, hogy ez a játék sok nehézséget okozott nekem. De a próbajáték nagyon jól ment. Aztán volt egy kis csalódás, hogy a felvett játék okozott némi nehézséget. Így ez a játék is csak másodjára sikerült, de meghagytam most is az elsőt, mert itt is az volt, hogy tized- és századmásodpercek döntöttek. Meg hihetetlenül élveztem, nagyon szeretem ezt a játékot. Nagyon valósághű, itt már kicsit többet technikáztam, mint a Snowboardingnál, mert itt amikor elindultam, vagy ha lelassultam, tudatosan felvettem az L-gombbal a tojástartást, hogy hamarabb elérjem / visszaszerezzem a teljes sebességet, meg itt-ott rámentem a korlátra egyensúlyozni, de egyébként nem nagyon trükközök egyik Snowboard játékban sem. Nem erre fókuszáltam (bár van erre külön játékmód), a másik meg azt figyeltem meg a snowboard közvetítéseknél, hogy ha verseny van, hogy nem arra mennek, hogy világraszóló trükköket mutassanak be, hanem, hogy a lehető leghamarabb beérjenek a célba. Sőt, alpesi sínél is problémát jelent, ha egy bucka kicsit megugrasztja a versenyzőt, mert onnan vissza is kell egyensúlyozni, hogy ne essen el, és ha arra fókuszál, akkor ott értékes tizedmásodperceket veszíthenek. Ugyanez van a játékban is.

Van külön Trick Mode mindkét snowboard játékban, lehet, hogy kitanulom ezeket. Ha lesz hozzá kedvem és időm, csinálok még több game play videót belőlük, hogy jobban megmutassam a játékot.

Egy kis snowboard decemberre

Ha már ennyire tavaszias az idő kint. Szeretek egyébként téli sportokat nézni az Eurosporton, legfőképp a helyszínt körülölelő havas táj miatt. Ezáltal több sportág is érdekel, és néhány éve már láttam annyit, hogy egy-két dolgot tudjak, de maradok érdeklődő szintjén. Bár az igencsak illúzióromboló, amikor az adott versenyen nem esik a hó, egyébként hómentes a táj, de hogy meg tudják rendezni a versenyt, hóágyúval belövik a tájat. Ez főleg onnan látszik meg, hogy a verseny helyszínének környéke teljesen hómentes, csak ahol a sportoló összemérik a tudásukat, ott van hó. De amikor valódi hó van, és a környék is fehér, az valami csodaszép tud lenni. Már idén is volt olyan alpesi sí verseny, ahol esett a hó verseny közben és hihetetlen szép volt. És ahogy elnéztem a versenyzőket, a friss hó nem okot nekik problémát. Sok téli sportot nézek amúgy szívesen: Biatlon, síugrás, alpesi sí, északi összetett síelés, snowboard. A sífutásért annyira nem rajongok, korcsolyaversenyt ritkán szoktak adni, de amit semmilyen körülmények között nem nézek, az a műkorcsolya. Tehát a táncot korcsolyával a lábakon nem szeretem, mert nekem az már túlzottan művi, de ezt leszámítva bármi jöhet. És remélem, hogy a téli olimpiára, Phjongcshangra (Dél-Korea) is alkalmas lesz az időjárás.

Szerencsére Nintendóra is van téli sportjáték, a számomra igencsak kedvelt 1080° Snowboarding, ezzel is játszok manapság, nagyon jó, inspiráló, és korához képest fejlett játék. Időmérőkben is folyamatosan fejlődök. A játék abból a szempontból egyedi számomra, hogy amíg más verseny- és spin-off játékokban általában váltogatom a karaktereket, itt csak Kensuke Kimachi-val és Ricky Winterborn-nal játszok. Ők a legjobbak, közülük is a japánt szeretem jobban, mert gyorsabb, és nagyobb ugratónál könnyebb megtalálni vele az egyensúlyt, hogy ne essen el a hódeszkával. A pályák egyébként jók. Nemrég megnyitottam az Expert játékmódot, mely a Normal és a Hard után a legnehezebb. Itt már elég nehéz, ugyanis az időjárási körülmény meglehetősen cudar, az ellenfél játékos meg többször szándékosan nekem jön, hogy hátráltasson. De szeretem a játékot, és gyakorolni fogok holnap is, hogy meglegyen a Nintendo 64-es játékban az Expert is.

A folytatásáról, a 1080° Avalanche-ről meg majd lehet, hogy írok tesztet. a napokban. A játéktesztek oldalt helyrepofoztam ma, a linkeket javítottam, a logók képeit is a helyükre tettem. Ahogy végigfutottam a játékteszteken, van, ahol megmaradtak a képek, de van, ahol tényleg törölve vannak. Ez attól függ, hova linkelnek a képek. Úgy néz ki, hogy a törölt blogokat tényleg végleg törlik, a képek is, és azok már visszahozhatatlanok. Mindenesetre a bloggal sok dolgom lesz még. Szépen fokozatosan meglesz mindegyik post rendben.

Tapasztalatok az új TV-vel

Videojátékok terén. Ahogy említettem korábban, vettünk egy új TV-t, mely az én szobámba került. Samsung UE32J5100-as, príma képminőséggel, csak néhány régi játékot furcsán jelenít meg.

GameCube: Sokat reméltem tőle, mivel a kicsi HD Ready TV-n nagyon szép volt a kép, de az új TV-n sajnos óriási csalódás. Az F-Zero GX-et tettem be először, mert az grafikailag a top-kategória, gondoltam, hogy ezen a TV-n is nagyon jól fog mutatni, de meglepetten tapasztaltam, hogy nagyon homályos volt a kép. Valószínűleg azért, mert 16:9-esre van beállítva, de a megjelenítés még a régi TV-kre van optimalizálva. Fogalmam sincs, csak tippelek. 2004-es a játék, ekkoriban ugye a lapos TV-k még nem voltak annyira elterjedve, de voltak már széles vásznú képcsöves TV-k, és arra tippelek, hogy a képcsöves TV-re van optimalizálva. Mindenesetre nagyon furcsa volt a kép, csodálkoztam is, hogy ennyire csúnyán jeleníti meg. Az viszont öröm volt számomra, hogy a Novice (avagy a legkönnyebb) nehézségi szint Ruby Cup-ján 1. helyen végeztem, ami annak fényében nagy szó, hogy az F-Zero GX az egyik legnehezebb versenyjáték GameCube-ra. Aztán a következő bajnokságot, a Sapphire Cup-ot nem tudtam már végigcsinálni. A másik játék, amit kipróbáltam, az a 1080° Avalanche. Most, hogy tél van, ideális a játék a téli hangulat emelésére, hamár odakint nem esik a hó. Hát, mivel ez 4:3-as (normál képarány), ezért némileg jobb az összkép, de ez is meglepően homályos. De hangulatilag nagyon ott van, megszerettette velem a Snowboardot.

Wii: Az előző generációs asztali konzol is okozott némi meglepetést. Ezen is két játékot próbáltam ki. A Wii Sports Resort-nak meglepően csúnya volt a grafikája. Túlságosan látszottak a pixelek, amíg a sima HD Ready TV-n, azt mondanám, hogy egy átlagos játékkal van dolgom, Full HD-n igénytelennek tűnik a megjelenítés, még akkor is, ha nem ezen van a hangsúly. Amúgy eszembe jutott, hogy de rég nem bowlingoztam már, és micsoda menőség lenne. Nagy eredményt nem értem el, de jó volt. A másik a Donkey Kong Country Returns volt. Na ez már nagyon szépen nézett ki. Ilyet szerettem volna GameCube-ra is. Majd megnézek több Wii játékot is, egyelőre azt tudom mondani, hogy bizonyítást nyert nálam, hogy a Wii grafikailag jobb, mint a GameCube. Bár némileg árnyalja a valóságot az, hogy Wii U-nak a Wii menüjéből hoztam be, és a Wii U a komponens kábel szintjén jeleníti meg a Wii-t, tehát ezért volt szép éles a kép.

Virtual Console: Talán furcsának hangzik, de jobban néznek ki a régi játék Wii Virtual Console-ból, mint Wii U-ból. Wii U-ból ugyanis sokkal pixelesebb volt a Super Mario 64, mint Wii-ből. Gondoltam arra is, hogy valószínűleg azért, mert Wii U 1080p-ből konvertálja a játékot, míg a Wii 480p-ből. De köztudott az is, hogy a Wii VC-re letöltött játékok európaiak, míg a Wii U-sok mind amerikaiak. És eszembe jutott olyan is, hogy grafikai megjelenítés tekintetében van különbség az amerikai és az európai között, az amerikai ugyanis sokkal pixelesebbnek látszik. Az európai esetében "simább" a pixelek közötti váltás, jobban visszaadja azt az élményt, mintha régi TV-n játszanánk.

Egyébként is előszeretettel gyűjtöttem az európai játékokat, mert "kontinentális" identitástudatot ad, de úgy tűnik, hogy a megjelenítés is igényesebbek az európai játékok.

Kétszeres állásinterjú

Tegnapelőtt is és ma is felutaztam Pestre állásinterjú ügyében. A BKK-nál adtam be a jelentkezésemet, mint jegypénztáros, fel is hívtak, hogy várnak meghallgatásra. Iszonyatosan fellelkesedtem érte, mert nagy esélyt láttam arra, hogy felvesznek. Hétfőn utaztam fel, ekkor csoportos tájékoztatás volt, illetve teszt kitöltés. Matematikai feladványok, személyiségteszt, valamint jogi kérdések, ami úgy nézett ki, hogy kaptunk egy oldalas anyagot, azt át kellett olvasni, és annak alapján 5 kérdésre válaszolni. Két és fél órás volt az egész, mindenről tájékoztattak minket, a munka árnyoldalairól részletesen beszélt a vezető, én azt gondoltam, hogy ennek fényében is vállalható, hiszen minden munkának van negatív oldala. Mindenkit visszahívtak személyes megbeszélésre, én ma 11 órára kaptam időpontot. És elmentem, de szomorúan jöttem el onnan. Két hibát vettem észre magamon: 1. Nincs olyan kiállásom, kisugárzásom, amivel el tudom hitetni az interjúztatókkal, hogy én vagyok a megfelelő ember. 2. Hirtelen jött szituációkra, helyzetekre nem tudok reagálni. Ekkor teljes csend van, majdhogynem nyilvánvalóvá teszem, hogy sarokba vagyok szorítva. És az okát is tudom: Egyfajta pánik uralkodik el rajtam, és ha van hátránya annak, hogy valakinek a jobb agyféltekéje a domináns (mint pl. nekem), akkor ez az. Öntudatlanul hagyom alávetni magam a pillanatnyi érzelmeimnek, és amikor ilyen negatív szituációban vagyok, akkor van bennem egy "most már minden mindegy" gondolat, mert már látták, hogy pánikban vagyok, ezért meg sem próbálom menteni a helyzetet, azt várom, hogy ők szóljanak valamit... Úgyhogy örültem a szerencsének.

Bagszi legalább felvidított egy kicsit, örültem a találkozásnak. Elkísért a Play Maniába, én itt kinéztem magamnak egy játékot a weblapjukon, azt vettem meg. A 1080° Avalanche GameCube-ra. Mivel tetszett a Nintendo 64-es rész, kíváncsi voltam erre is. Még olcsóbb is volt, mint ahogy meghirdették, úgyhogy kiváltképp örültem neki. Valószínűleg kijelenthető, hogy a Play Mania lesz a Game Park eszmei utódja, mivel új és retro játékok mind elérhető áron vannak. Super Mario 3D World 10.000 forintért... Hát kérem szépen, ide kell járni. Szép állapotú dobozos Nintendo 64 controller is kapható, úgyhogy jó sok pénzt lehetne otthagyni. Van már 4 db. N64 controllerem ugye, csak hát nincs doboz. Szinte múzeumot csinálhatnék, már most is, de ha meglenne minden, amit szeretnék, az de szép lenne. GameCube játékok között kinéztem még magamnak a WaveRace: Blue Storm, és a Magical Mirror: Starring Mouse játékokat. A Miki egeres játék összeköthető a Game Boy Advance-es Magical Quest: Starring Mickey & Minnie játékkal, ami nagy kedvencem SNES-re, ez önmagában elég indok arra, hogy amint lehetőségem lesz, megvegyem, igaz még nincs meg a GBA játék. Na az még nagy hiánycikk nálam. Csak én vásároltam az üzletben, aztán mentünk is a postára, hogy feladjam Spartacusnak a cserejátékot és a dobozokat. SNES-es Double Dragon-t kap 3DS-es F1 2011 játékért. A kíváncsiság vitt bele a cserébe, mert egyszer játszottam az N64-es F-1 World Grand Prix-vel, az viszonylag jó, hát úgy voltam vele, hogy kipróbálom. Ha nagyon nem lesz jó, legfeljebb eladom. A Double Dragon meg elég jó játék egyébként csak annyira nem inspirált arra, hogy újra játsszak vele. Ilyen utcai verekedős téma, amikor régen játszottam vele, azt élveztem benne a legjobban, hogy a társamat is agyonverhetem.

Elsétáltunk még a WestEnd-be, elkísértem egy darabig, ő találkozott ott egy sráccal, aki ilyen internetes TV-t csinál, nem tudom pontosan. De a lényeg az, hogy nagyon fellelkesedett azért, mert bagszinak kapcsolatai vannak Pokémon találkozó által (de hisz azt ő csinálja...) 3DS Hungary, Insert Coin, MAT-os rendezvények, ugyanis ők most pont ilyen közösségépítő találkozókból csinálnak videókat, műsorokat, és hirtelen lett sok anyag. Én meg mentem a vonathoz, a 14:10-es kötött pályás járattal jöttem haza. Most vittem a laptopot is, mert az odaúton megnéztem a Korona hercegének a ma TV-ben leadott részét (ezt már pont nem láttam korábban gépen), meg a Játék határok nélkül kapcsán vannak komolyabb terveim: Dokumentálni fogom az egyes részeket, ezt kezdtem el csinálni. Meg németeztem, készülök a nyelvvizsgára. Örültem Narumi mostani ötletének, hogy beszélgessünk Skype-on németül, ő is frissíteni akarja a tudását.

Itthon kipróbáltam a 1080° Avalanche-et, majdhogynem nem akartam hinni a saját szememnek. Minden tekintetben jobb a Nintendo 64-es elődjénél, grafikailag ne is hasonlítsuk, mert az hülyeség, de sokkal hangulatosabb és több lehetőség van benne, a zenék is sokkal dinamikusabbak. Érdekes a N64-es játékhoz az a Kenta Nagata szerezte a zenét, aki a Mario Kart 64-hez is. Ehhez képest eléggé úgy hangzik, mintha ismert számokat vittek volna át a játékba. Annak idején több PlayStation játéknak is ismert zenéje volt, és tényleg azt hittem, hogy a 1080° Snowboarding-ban is ilyenek szólnak, meg is lepett, hogy ezt kazettán meg tudták oldani, mert elvileg nagyobb zenéket nem lehet N64-re írni a memóriakorlátok miatt. Mint ahogy kiderült, valóban nem, de így is jó zenéket kapott. Viszont a 1080° Avalanche leírásában listázva van, hogy a zenéket ki adja elő, és melyik lemezen hallhatóak. Első hallásra annyira tetszett, hogy mondtam magamban, hogy na csak legyen belőlük karaoke verzió. Utána is néztem, egyelőre nem találtam, és gyanítom, hogy nem is fogok, mert amerikai és kanadai előadók dalai vannak a játékban, bár ez önmagában nem kizáró ok, hiszen több nyugati előadó is kiadta dalainak karaoke verzióját is, de nem úgy tűnik, hogy ezeknek a daloknak van. A GameCube folytatás elsősorban hangulat terén domborít nagyot. El is gondolkodtam azon, hogy ez lenne a generációváltás értelme, hogy jobb technikai lehetőségekkel még többet hozzanak ki a játékból, ez itt maximálisan sikerült. Aztán kiderül, hogy ez a lelkesedés hosszútávon is megmarad-e. Mondjuk ettől nem fogok hódeszkázni, effektíve nem az én stílusom ezt a sport, másrészt meg nem szeretnék téli sportokat kipróbálni, veszélyesnek tartom őket, mivel az döntő többségében hegyről lefele jövet történik. Nem is értem, hogy a síugrás hogy megy, mert laikusként azt látom, hogy magasról ugranak, de biztos, hogy megvan a technikája, hogy úgy érnek földet, hogy semmi bajuk ne essen.

Visszatérve az állásinterjúra, előfordult már, hogy valami pánikszerűség rám tört, de hogy ennyire, ez eddig nem volt jellemző, ahogy visszagondolom. Ha kitalálom rá a "gyógymódot", és a gyakorlatba is tudom alkalmazni, akkor viszont nem volt hiába ez a nap.