Évértékelés 2024

Ez az év is elszállt! (Hogy Dumbledore-osan indítsam szerény beszédemet.) Nagyon jó év volt, elindultak a dolgaim. Csak hálás lehetek azoknak, akik segítettek utamon, nagy örömömre vannak jó néhányan, akik mellettem vannak. Tulajdonképpen egy gyerekkori álmom valósult meg az N-Connal, hiszen mindig is szerettem volna komolyan foglalkozni a Nintendóval, népszerűsíteni azt. Ez indult el idén. Meg a promóciót is megálmodtam korábban, hogy kiállni egy Nintendós standdal és népszerűsíteni a konzolt és a munkámat, ez is megvalósult idén. Úgyhogy nem panaszkodok, elégedett vagyok az idei évvel. És hálás vagyok azoknak, akik velem tartanak ezen az úton és segítenek.

És ha ebben szintet tudok lépni, akkor elégedett leszek a 2025-ös évre is. Vannak terveim: Egyéni vállalkozóvá válás, könyvkiadás, még több helyen jelen lenni, és akkor igazán tényleg.

Találkoztam új emberekkel is, többekkel közülük sikerült közülük jóbarátságot kialakítani. Érdekes, ahogy meséltem az ezirányú tapasztalataimról a mexikói pszichológus barátnőmnek, Lydiának, mondta, hogy egy álmodozó mellé inkább egy realista az ideális, mert kiegészíthetik egymás erényeit. Ez eleinte meglepett, de a személyes tapasztalataim végül inkább őt igazolják vissza. Ez azért érdekes, mert én lennék az az "álmodozó" (érzékeny, szívnehéz), akire utalt, és tényleg azt tapasztalatom, hogy hosszútávon realistákkal (gondolkodó, fejnehéz) jövök ki jobban.
Szokás mondani, hogy ha két érzékeny ember egymásra talál, ők úgy megszeretik egymást (barátság, szerelem, bármelyik lehet), hogy abba az egész világ beleremeg. Ez tényleg így van, és ez rövid távon nagyon jól tud esni, mert nagyon jó érzés megélni azt, hogy a másik is ugyanúgy intenzív érzelmekkel van irántam, mint amennyire én őiránta. Ám ezek a kapcsolatok pont az érzékenység miatt könnyebben sebződnek, nehezebben állják ki az idő próbáját. Mert ha más dolgokra érzékenyek, és kiderül, hogy ezt nem érzik át egymásban, ez egy idő után kapcsolódási nehézségeket okoz.
Ezzel szemben egy érzékeny és egy gondolkodó között bár nehezebben alakul ki kapcsolat. Aki fejnehéz, problémája lehet az érzelmeinek kifejezésével, ezt az érzékeny fél esetleg nehezményezheti. De ha túllép rajta, akkor lassan elkezdhetnek közeledni egymáshoz, és hamar kiderül, hogy valójában a fejnehéz fél nemcsak igényli az érzelmeket, hanem tudja is közvetíteni a maga módján. Ki tudják fejezni a köszönetüket és a hálájukat az érzékeny félnek, ami nagyon jól esik. És ha kölcsönösen tisztelik egymást, abból tényleg hosszútávú kapcsolat (lehet baráti is) alakulhat ki.
Érdekes volt ezt megtapasztalni, és összegezni a múltbéli tapasztalatokat.

Remélem, mindenkinek hasonlóan jól telt az idei éve, tudta teljesíteni az célkitűzéseit, és jövőre szintet tud lépni. Boldog új évet minden kedves olvasómnak! :) Köszönöm, hogy velem tartottatok, remélem, számíthatok rátok az újévben is.

És akkor jöjjön a szokásos éves Last.fm statisztikám. Komolyan mondom, hogy sokkal jobb december végén ránézni, hiszen mégis csak most van év vége. A december is az év része. Ne is várjunk tovább, lássunk is neki! Ráadásul most képekkel is színesebbé teszem.

Ami mindenképp örömhír: A 2009-es regisztrációm óta magasan idén hallgattam a legtöbb dalt. Összesen 41.588 dalt hallgattam. Hogy ez pontosan mekkora szám, leginkább azzal tudom érzékeltetni, hogy 2010-ben összesen 20.512 dalt hallgattam és hosszú-hosszú éveken át elérhetetlennek tűnt ez a szám. Majd 2022-ben ezt sikerült megdönteni, idénre meg minden korábbi statisztikai rekordot semmissé tettem.

Hogy lehetséges ez? Idén sokkal több film-, anime- és videojáték zenét hallgattam, mely albumokon ugye jellemzően rövidebb dalok vannak. Így egy kb. 70 perces albumon 30-40-50 dal is lehetséges, szemben egy átlagos 50 perces album 12-13 dalával. Idén nagyon megjött a kedvem a soundtrackek hallgatásához, sok esetben megnyugtatnak, feltöltenek, inspirálnak, így csak még jobban megy velük a munka, az edzés.

Lássuk is a részletes adatokat.

Top 10 előadók 2024

1
Hayashi Yuuki (3.938)
2	3	4
Hayashibara Megumi (3.528)	Okui Masami (2.033)	Suara (1.470)
5	6	7
TAKAROT (1.391)	Tachibana Asami (1.369)	Locomotiv GT (1.117)
8	9	10
BaE (970)	Kondo Koji (905)	Zorán (881)

Már az előadókon is látszik, hogy mennyi soundtracket hallgatok, hiszen a 10 előadóból 4-en is vannak, akik anime- és játékzenékben jártasak. Az ő kiváló zenéik hizlalták fel a statisztikámat ilyen szép gömbölyűre.

Így természetesen idén is indokolt a külön soundtrack album lista, de mindenek előtt lássuk a stúdióalbumok 10-es listáját.

Top 10 stúdióalbum 2024

1
Paradox Live 3rd album "ANTHEM" (1.846)
2	3	4
Suara: The Best 2 ~Tie-Up Collection~ (922)	Hayashibara Megumi: Slayers MEGUMIXXX (600)	Okui Masami: Masami Kobushi ~Kayokyoku-hen~ (486)
5	6	7
Hayashibara Megumi: VINTAGE DENIM (437)	Hayashibara Megumi: with you (362)	BAE: Before Anyone Else (313)
8	9	10
Given THE BEST (303)	Locomotiv GT: Búcsúkoncert (222)	Paradox Live 2nd album "LIVE" (213)

Több album is megjelent idén, közülük az új Paradox Live album egyértelműen dominálta az idei évet. Suara munkáit meg mindig öröm hallgatni.

Top 10 Soundtrack album 2024

1
Gekijouban Haikyuu!! Gomisuteba no Kessen Original Soundtrack (1.761)
2	3	4
TV anime: Cheer Danshi!! Original Soundtrack (1.479)	F-Zero GX / AX Original Soundtracks (1.384)	Super Smash Bros. for Wii U / Nintendo 3DS Original Soundtrack (1.202)
5	6	7
Super Smash Bros. Melee (1.074)	TV anime Bakuten!! Original Soundtrack (1.052)	Mario Kart 8 Original Soundtrack (856)
8	9	10
Paradox Live THE ANIMATION Original Soundtrack (830)	TV anime: Haikyuu!! TO THE TOP Original Soundtrack (665)	Ookiku Furikabutte Original Soundtrack (556)

A számok azt hiszem, önmagukért beszélnek. :) Munka, edzés, séta közben, mindig szeretem OST-ket hallgatni. Most lássuk a kislemezeket.

Top 10 kislemezek 2024

1
SPYAIR: Orange (406)
2	3	4
JAM Project: Sore wa Kegare Naku Shura no Namida (171)	Kitadani Hiroshi: Hoshi to Kemono (109)	Hayashibara Megumi: Gathering (104)
5	6	7
SPYAIR: One Day (97)	Paradox Live Opening Show (95)	Hayashibara Megumi: Akogare (86)
8	9	10
Hayashibara Megumi: ALCHEMY OF LOVE ~Ai no Renkinjutsushi~ (85)	Hayashibara Megumi: Elles Cinq IV - Nostalgic Lover (83)	Hayashibara Megumi: Meet again (81)

Csak új Haikyuu!! OST-nek és kislemeznek kellett kijönnie, és máris uralják a toplistát. A régi Hayashibara Megumi kislemezek mondjuk meglepnek. Azért is jó ilyen listát csinálni, mert ilyenkor mindig azzal szembesülök, hogy valójában hosszú egy év. A 7-10. helyen álló kislemezeket elsősorban év elején hallgattam, és már olyan távolinak tűnik. Egyébként nagyon jó mind. :)

És akkor lássuk a 100 legtöbbet hallgatott dalt idén. Ezek már a megszokott listában mennek.

Top 100 dalok 2024

1. TAKAROT: Hard Attack (174)
2. TAKAROT: Flaming Passions (168)
3. Socketzero: Point A (159)
4. Hironobu Yahata és Suinya Outouge: Dueling for Prizes (156)
5. Tachibana Asami: Torikago (116)
6. AMPRULE: Nobody But Me (112)
7. TAKAROT: Hang in the Bad Air (107)
8. Hamaguchi Shiro: Ketsui (100)
9. BAE: W△vin' FL△g (86)
10. BAE We △re the Future (86)
11. The Cat's Whiskers: No Matter What (81)
12. Daiki Kasho: Dai San Gen (79)
13. GokuLuck: S.W.A.G. (79)
14. GokuLuck: STRONGER (79)
15. Cozmez: Back off (78)
16. BAE: G△L△XY (77)
17. Hayashibara Megumi & Okui Masami: Get along (77)
18. AMPRULE: True Pride (74)
19. Cozmez: Takin' Over (73)
20. VISTY: For my Stella (73)
21. Nagata Kenta: Piranha Plant Cove
22. BAE F△Bulous
23. The Cat's Whiskers: Ride Out
24. Buraikan: Road to Legend
25. BAE: Ch△mp1on
26. 1Nm8: Break Outta Here
27. AMPRULE: Do As I Say
28. JAM Project: Sore wa Kegare Naku Shura no Namida
29. VISTY: NEVER END
30. 1Nm8: edN
31. Cozmez: Hit em Up
32. JAM Project: Sore wa Kegare Naku Shura no Namida inst
33. Naoko Mitome és Chika Sekigawa: Floro Sapien Caverns
34. SPYAIR: Imagination -New Version-
35. Akanyatsura: TURN IT UP! -Akkan SOUL FEVER-
36. AMPRULE: Gotta Believe
37. BAE: P△RTY NIGHT
38. VISTY Endless Dream
39. Buraikan: DO or DIE
40. BAE: BaNG!!!
41. Akanyatsura: Akandaiko -This Is How We Roll-
42. 1Nm8: EGOlution
43. GokuLuck: Fight for Liberty
44. SPYAIR: Orange
45. The Cat's Whiskers: Get It Back
46. Buraikan: Let It Heat
47. 1Nm8: S∀G∀
48. Cozmez: Make It
49. GokuLuck: Catharsis
50. The Cat's Whiskers: Shooting Arrows
51. VISTY: BE A STAR
52. BAE: FRE△KOUT
53. CLUB CANDY: Kira Kira CANDY NIGHT
54. GokuLuck: TRIGGER
55. SPYAIR: I'm a Believer -New Version-
56. Tachibana Asami: GAME
57. Akanyatsura: Ooyakedo -License to Kill-
58. Tachibana Asami: Yuuhatsu
59. SPYAIR: I'm a Believer
60. SPYAIR: One Day -New Version-
61. Cozmez: Trust Nobody
62. Guz: Kush
63. Akanyatsura: Kassai -LEAVE IT TO ME-
64. Hayashi Yuuki: Gohoubi Time Type-B
65. Hayashi Yuuki: Yun'i Happyou
66. Hayashi Yuuki: Shirube
67. Hayashibara Megumi: Nostalgic Lover
68. Presser Gábor: Valvola
69. TAKAROT: DATA ANALYZER
70. Hayashi Yuuki: Oshimai no Kanashimi
71. Hayashi Yuuki: Valley no Mushitachi
72. Hayashi Yuuki: Ase
73. Hayashi Yuuki: Matsuri no Owari
74. Hayashibara Megumi: Niji Iro no Sneaker
75. Tachibana Asami: Koushin
76. Tachibana Asami: Aibou
77. Sakuma Kumi: Mew Lettuce no Theme
78. Okui Masami: Yasashisa ni Tsutsumarete
79. Hayasaki Asuka, Yokota Masato, Hama Takeshi: Desert Overworld
80. Hayashi Yuuki: Ore no Kachi
81. Hayashi Yuuki: Gomisuteba no Kessen
82. Hayashi Yuuki: Josou Kyori, Kakuho!!
83. Hayashi Yuuki: Yakusoku no Chi
84. Tachibana Asami: Last Battle
85. Tachibana Asami: Ten no Torikata
86. Hayashi Yuuki: Wakuwaku
87. Hayashi Yuuki: Ue [Kai]
88. Hayashi Yuuki: Hari to Daiken
89. Hayashi Yuuki: Tobenai Shouyou
90. Tachibana Asami: Center Open
91. Tachibana Asami: Neko no Tsume
92. Tachibana Asami: Koroai
93. Cozmez: Two Crowns
94. Okui Masami: City Hunter ~Ai wo Kienaide~
95. Okui Masami: LONELY STAR
96. Okui Masami: Return to Myself
97. Okui Masami: Kamome ga Tonda Hi
98. Okui Masami: Roppongi Shinjuu
99. Okui Masami: Shoujo A
100. Okui Masami: Kawa no Nagare no You ni

Ó, és ez a 3006. blogpost. Okui Masami: God Speed albumából ment el az Oricon adatai szerint összesen 3006 példány. :)

Given válogatásalbum

A Given-ből is megjelent egy válogatásalbum "Given THE BEST" címmel annak alkalmából, hogy leadták Japánban az utolsó olyan movie-t, az "Umi he"-t, mely a manga utolsó néhány fejezetét dolgozza fel.

Jól ismerem a Given dalokat, tekintve, hogy többször is végignézem az animét, és a dalok vannak annyira fajsúlyosak, hogy meg is maradjanak az elmémben. Ugyanakkor bár őrzöm digitális formában a CD-ket, nagyon keveset hallgatom őket. Hiába #1 BL anime nálam a Given, a zene nálam gyenge pont.

De mondhatjuk, hogy ez személyes vélemény, mert ha összehasonlítom az eddig nézett BL-animék zenéivel, ki lehet jelenteni, hogy a Given az, aminek messze a legjobban kidolgozták a zenéit. Jól megírták a dalokat, hallhatóan sokat dolgoztak rajtuk. A legfőbb ok, ami miatt nem jönnek be a dalok, az az énekesek hangszíne. Se Mafuyu seiyuu-jának. Yaho Shogónak énekhangjáért, se a Centmillimental énekesének hangjáért nem vagyok oda. Hiába van egyébként mindkettejüknek nagy hangtartománya.

Ennek ellenére szívesen hallgatom a dalokat, az album az egész Given sorozaton végigmegy. Kezdve az openingtől a "Kizuato"-tól, a milliók által megkönnyezett "Fuyu no Hanashi"-n át az OVA és a Movie dalain keresztül jutunk el a végállomásig, a tengerpartig.

Amikor olvastam a mangát, meglepett, hogy Uenoyama végül átment Hiiragi csapatához gitározni. Ezt dolgozza fel a második movie, a Hiiragi-mix. A formáció a SyH nevet kapta, és nekik olyan énekesük van, akinek a hangja sokkal kellemesebb a fülemnek. Ez az a férfhang, amit szeretek! Az SyH dalok kivétel nélkül tetszenek, ráadásul az énekes is ugyanúgy nagy hangtartományban tud énekelni. Nagy kár, hogy nem ő énekli a Given dalok nagyrészét.

Az biztos, hogy az utolsó két movie hozta a legjobb dalokat. Nemcsak a SyH megjelenésének köszönhetően, hanem a Centimillimental is valami olyan csodálatos dallal zárta az utolsó movie-t (A Given THE BEST album utolsó dala), hogy ez engem sokkal jobban megérintett, mint a Fuyu no Hanashi. És nagyjából, ahogy emlékszem a manga végére, korrelál is a történettel a dal, úgyhogy az utolsó movie biztos nagyon szép lesz.

De ezzel nincs vége a történetnek, hiszen a manga folytatódik 10th Mix címmel, ami 10 évvel a főtörténet után játszódik. Elkezdtem olvasni, érdekesnek tűnik.

A világ legnagyobb első szerelme mai szemmel

Éljen, elérte ez a blog a 100.000-es látogatottságot! Igazán örülök neki, hálásan köszönöm minden látogatónak, a botokat is beleértve!

Eléggé kacifántos története van a blognak, mert már 2006 májusa óta létezik. Tehát még bőven azelőtt volt, hogy a Google megvásárolta volna a bloggert. Akkoriban tényleg nagyon kezdetleges formában írtam néhány zenei albumról kritkát. Épp csak néhány sor, max 2 bekezdés. Gyorsan abbamaradt, utána rá se néztem erre a blogra. Szerintem csak azért hoztam létre, hogy lefoglaljam a "supermario4ever" nevet a blogspot-on is. De az biztos, hogy gyorsan elhagytam ezt a felületet. Sőt, olyannyira feledésbe merült, hogy 2017 júliusában újra létre akartam hozni ezt a blogot, amikor láttam, hogy már van ilyen. Csak nem valaki más foglalta volna le? Rákerestem, és 11 év távlatából olvasni azokat az írásokat borzasztó kellemetlen volt. Természetesen nem emlékeztem a jelszóra, úgy kellett előhalászni az elmém legmélyéből, hogy miket használtam 2006-ban. Az e-mail megvolt, csak a jelszó kellett. Valahonnan a kertek aljáról, sokadik próbálkozásra beugrott a jelszó. Hozzákötöttem a Google-ös profilomhoz, töröltem a posztokat, és úgy életet leheltem ebbe a blogba. Tehát mondhatjuk, hogy 2017 óta létezik ez a blog élesben. Illetve volt egy hosszabb szünet 2019 augusztusától is, amikor lezártam ezt a blogot. Aztán 2023-ban újra visszatértem ide, azóta is itt vagyok. Ennek a 100000-es látogatottságnak kb. a 3/4-e az utóbbi hónapokból származik. Itt részletesebben írtam a blog történetéről. Utánanéztem, és azok a régi blogpostok olyannyira az enyészetté lettek, hogy még a Wayback Machine-ben sem találtam meg.

És amiről írni akartam, az az, hogy a héten újra elkezdtem nézni a Sekaiichi Hatsukoi animét. Elsősorban arra vagyok kíváncsi, hogy most, hogy már sokkal nyitottabb vagyok a BL-animékre, milyen benyomást kelt bennem. Habár most már sokkal elnézőbb vagyok a műfajjal, továbbra is azt gondolom, hogy ez nem férfi műfaj.

Még a grafikában is megmutatkozik, hogy melyikük az aktív (férfiasabb, magasabb, kisebb a szeme, nyugodtabb, higgadtabb, mélyebb a seiyuu hangja), melyikük a passzív (nagyobb a szeme, izgágább, hangosabb, magasabb a seiyuu hangja). A szögletes rajzolásról nem is beszélve, nagyon nem tetszik a karakterdizájn. A képen is látható, milyen nagy a szerelem a páros között, ki se látszanak a szenvedélyből. Ilyen a világ legnagyobb első szerelme.

Egy időben gondolkodtam egyébként azon, hogyan lehetne egy BL-animét férfi műfajjá tenni. Elvileg a "bara" erre hivatott, de rájöttem arra, hogy az elmélet ott bukott el, hogy a romantika alapból nem férfi műfaj, hát egy meleg történetet hány férfi olvasna, nézne? Ettől függetlenül vannak olyan romantikus animék, amik szerintem bőven vállalhatók. A Lovely Complex bár alapvetően shoujo, mégis sok pasi szereti a humoros története és a páros miatt. De a nagyon érzelgős romantikus animéket, mint például az Orange, Ao Haru Ride vagy KimiKiss Pure Rouge, sokkal inkább lányok szeretik. Tehát mindenképp kell valami extra, ami a pasikat leülteti egy romantikus anime elé. Ha nagyon meg kell erőltessen magam, hogy melyik BL-t ajánlanám pasiknak, a Given-t nézettem meg néhány hetero barátommal. Végülis becsülettel végignézték... De azt megmondták őszintén, hogy amikor a két szerelmes srác csókolózott az már inkább kellemetlen volt nekik. Elhiszem, ha arra gondolok, hogy én se nézek olyan jeleneteket szívesen, amikben nem lennék benne, akkor tudom, miről beszélnek.

Egyébként azért a Sekaiichi Hatsukoi-t akartam nézni, mert ebben van benne az egyik kedvenc karakterem, Kisa Shouta. Ő az a srác, aki 30 éves létére még nem volt kapcsolata, így tanulja a szerelmet. Már annak idején is megszerettem, mert ő pont nem az a "hangos passzív", mint a többiek. Szerény, inkább csendes, de akar valamit az élettől, és ha félve is, de utána megy. Tehát a maga módján tesz magáért, és ez szerethetővé tette számomra a személyét. Külön érdekessé tette számomra a személyét, amikor később megtudtam, hogy a seiyuu-ja nem más, mint Okamoto Nobuhiko. Erről akkor szereztem tudomást, amikor más animék által megszerettem a hangját (Haikyuu!!, Toaru Mjutsu no Index, Boku no Hero Academia, Cheer Danshi!!), és elkezdtem nyomozni, hogy ő vajon szerepelt-e BL-animében. Igencsak a fejemhez kaptam, amikor láttam, hogy nemhogy szerepelt, de konkrétan a kedvenc karakteremnek adta a hangját. Akkor döntöttem el, hogy újra megnézem ezt az animét. Egyszerűen hallanom kell, hogy szinkronizál egy nőcsábász (hivatalosan hír volt, hogy Okamoto Nobuhiko megcsalta a barátnőjét / feleségét), üvöltöző seiyuu egy ennyire félénk karaktert.

Az eredmény abból a szempontból is meglepett, hogy egyáltalán nem emlékeztem arra, hogy Kisa Shouta is abban a mangastúdióban dolgozik, ahol Onodera Ritsu, arra meg pláne nem, hogy annyira gyerekesen viselkedik, mint ahogy az első négy részekben láttam. Úgy tűnik az elme tényleg csak a szépet őrzi meg, mert csak a félénksége maradt meg, hogy 30 évesen igyekszik végre kapcsolatot teremteni. Ráadásul azért is ő volt a legszimpatikusabb, mert pont az ő párja volt az, aki nem teremtette le Shoutát. De most már inkább nem mondok semmit, nehogy kiderüljön, hogy a legdurvább nemi erőszak az övék.

De hogy mennyire szerettem Kisa Shoutát, jól jelzi, hogy az animéből csak egyetlen zenei kiadványt őrzök a gépemen: Az pedig Kisa Shouta character song kislemeze, a Shoudou Alarm. Ezt is külön meghallgattam, hogy halljam Okamoto Nobuhikót egy BL-animéhez kötődően énekelni. Azt kell mondjam, hogy egész jó dal. Lendületes, dinamikus, a seiyuu is jól énekel.

Amit feljebb írtam, nemi erőszakot, nem túlzás. Eddig négy részt láttam az animéből, és igazából már most kitűnik, hogy miért nem szerettem annak idején annyira. Onodera Ritsu az a passzív karakter, aki hevesen tagadja, hogy belezúgott a főnökébe (ugye jól emlékszem?). Aki viszont egy szavát nem hiszi Onoderának. Számon kéri rajta, hogy miért fordítja el a tekintetét, amikor mondja, hogy barátnője van, és egyből leteremti. Aztán jön a "Yamete kudasai"-jellegű parancs. Persze annyira ne álljon le, épp csak annyira, hogy tetszelegjen a cuki áldozat szerepében, amiért annyira odavannak a lányok. De gondolom, mondanom sem kell, hogy egy egészséges meleg kapcsolat nem ilyen. Én biztos, hogy rossz néven venném, ha valaki csak úgy leteremtene. És biztos lehet abban, hogy ha kell, radikális eszközökkel adom a tudtára, hogy nálam ez nem játszik.

De ebből is látszik, hogy a Sekaiichi Hatsukoi-féle BL-animék elsősorban lányok számára készülnek. Ezeknek az a céljuk, hogy fiúkat lányok számára kedves "módon" (ennél jobb szó nem jutott eszembe...) ábrázolja, de ezeknek köze nincs a valósághoz. Régen rettenetesen haragudtam ezekért a sorozatokért, mert torz képet fest a homoszexualitásról. És akkor nem beszéltünk arról, ahogy a lányok rajonganak az ilyen sorozatokért... De ma már ezt másképp látom. 2019-ben a Hidamari ga Kikoeru manga szakított át egy gátat. Már önmagában a borítójával, hogy inkább két jóbarát érzését adta, de aztán a történet is nagyon jó volt. Sokkal közelebb állt  mi valóságunkhoz. Aztán jött a Given, amit úttörőnek tartok a minőségi BL-animék irányába. Bár jelen tapasztalataim alapján kinőttem belőle, de ha az első nagy szerelmemre gondolok, akkor azt tudom mondani, hogy a Given sokkal inkább reprezentálja azt, ahogy megéltem a szerelmemet. És hogy azóta olvastam néhány jó mangát, megértőbb lettem a Sekaiichi Hatsukoi-val szemben. El tudom fogadni, hogy nem én vagyok a célközönsége, mert megtaláltam a BL-nek azt a halmazát, ami úgy érzem, hogy nekem szól. Inkább érdekességként nézem az animét. Annak meg teljesen jó. De ha lenne egy külön történet, ami csak Kisa Shoutáról és a kapcsolatáról szól, arra nagyon vevő lennék.

Bakuten!! opening és ending kislemezek

Ma voltam Pesten, meglátogattam wakát, aki 2 hét Japánban töltött nyaralása után tegnap hazajött. Mutatta a kint készült képeket, mesélt rengeteget, és átadta azokat, amiket rendeltem tőle, a Bakuten!! opening és ending kislemezeket (meg egy-két apróságot ajándékba).

Ebből a szempontból lehetőségként éltem meg, hogy kint van, mert beszerezhet nekem olyan dolgokat, amiket újonnan már nem lehet kapni, használtan meg drágán kerülnek eladásra. Japánon kívül legalábbis. 2008-2009 körül szembesültem azzal, hogy Japánban használtan baromi olcsón lehet CD-ket venni. Akkor tag voltam egy Hayashibara Megumi fórumon, annak az adminja akkoriban volt kint Japánban és képen mutatta, hogy milyen CD-ket talált 100 yenért. Teljesen odavoltam, hogy Hayashibara Megumi, Okui Masami és JAM Project CD-ket vett magának szinte ingyen. Ugyanakkor ekkor tudatodosott bennem, hogy vigyázni az eBay-en, később a Discogs-os adás-vételekkel, ugyanis használt CD-ket Japánból egyesek irgalmatlan áron tesznek ki. Fogadni mernék, hogy ők is ilyen 100-500 yenért veszik meg, aztán eladják a többszöröséért. Jelenleg egyetlen korrekt eladót ismerek eBay-en, music_horizon néven adja el a talált CD-it. Tőle vettem több Okui Masami CD-t. Ő az, aki olyan áron ad el CD-ket, hogy azt mondom magamban, hogy legyen. Az árrésből igyon egyet az egészségemre.

És mivel gondoltam, hogy ezeket a Bakuten!! CD-ket csak úgy nem fogom megtalálni, ezért kértem wakától ezeket, hogy ha megtalálná, ugyancsak nem lennék hálátlan. Megtalálta és elhozta nekem. Természetesen az anime edition kiadásokat kértem tőle, mert az anime érdekel és nem az előadók. Bár jelen esetben ez azért erős, mert az ending előadójának, wacci-nak több dalával is megismerkedtem és kifejezetten közel áll hozzám a stílusuk. Az opening előadóját, a Centimillimental-t szenvedélyesen imádják a Given fanok, hiszen több betétdalt is énekelt az animének.

Én Given fan vagyok, de a Centimillimental-é nem, mert egyáltalán nem érint meg érzelmileg az, ahogy az énekes énekel. Pedig nagy hangtartományban tud énekelni, simán megvan 3 oktáv is, csak nem igazán hallok ki érzelmeket. De azért sem akartam az artist edition-t a Bakuten!! kislemezből, mert annyira furcsák nekem a borítói. Ez talán olyan, amit még értek is, hiszen a kislemez címe Seishun no Enbu, vagyis az “Ifjúság tánca”. Nagyon jó egyébként a dalszöveg, mert azért sejthető, hogy átvitt értelemben kell a táncot érteni, mint az érzelmek tánca. Hogy egy fiatal mennyi mindent él meg, közben sír, nevet, szenved, örül. Valahol megjeleníti a Bakuten!! érzelmi oldalát, ahogy a hat srác éli a mindennapjait. És ha megnézzük a borítót, a madarak jelképezik a fiatalságot, akik szállnak és szabadnak érzik magukat. Elrugaszkodva a száraz, fullasztó sivatagtól a napfény felé. Mégis csak van értelme a borítónak. De ettől még nem az énekes a kedvencem. Bár a kislemez második dala a nag nagyon tetszik. A Seishun no Enbu meg beépült a tudatomba, mint Bakuten!! betétdal, így lényegében szívesen hallgatom bármikor.

De egyébként a kislemez is az anime kiadásában teljes, ugyanis az artist edition is ugyanazt a négy dalt tartalmazza, mint az anime edition, csak erre rákerült még a TV size is, vagyis az opening dal animében hallható változata. És hogy még teljesebb legyen az összkép, a DVD-re ugyanúgy került a két dal videoklipje, mint az artist edition DVD-jére, csak ez még megkapta a creditless Bakuten!! opening videót is. Mi több érv kell az az anime edition-re, hogy így a legteljesebb a kislemez? Egyébként megnéztem most a DVD-t is és tetszik mind a két videoklip. A Seishun no Enbu-ben szó szerint táncolnak és ugrálnak a fiatalok, de ami érdekes, hogy egy iskolában. Tanterem, könyvtár, udvar, ezzel jelenítették meg a szöveg mondanivalóját. A nag videoklipje meg lényegében egy animáció: Két lány barátságát jeleníti meg, akik valamin összevesztek, de aztán kibékültek. Nagyon érdekesen jeleníti meg az emberi kapcsolatot, érdemes lenne többször is megnézni a videoklipet és mélyebben elemezni. Most ezek kislemez hatására tisztára úgy érzem, hogy érdemes lenne komolyabban is foglalkozni a Centimillimental munkásságával, mert lehet, hogy mégis csak sokkal több van bennük, mint azt eddig gondoltam. Ezért is megérte ez a kislemez. A Bakuten!! opening videó meg bármikor megmelengeti a szívemet.

Az ending kislemezből sem volt kérdés, hogy az anime edition-t vegyem meg. A wacci kiadványok borítói is meglehetősen sajátságosak, mégis jobban értem, hogy mit akarnak vele közölni. Aranyos ötlet ez a fényfüzérből összeállított pillangó, amit emberek tartanak meg. Ha úgy vesszük, szimbolizálja az összetartozást. A pillangóhoz meg nemcsak a szabadságot rendelik a repülése okán, hanem hogy hernyóból bebábozódva lesz belőle szép rovar, ezáltal vele szimbolizálják, hogy mivé válhatunk, ha kiálljuk az élet nehézségeit. És hogy a borítón sokan tartanak egy pillangót, jelzi, hogy emberi segítséggel olyan lehet az életünk, mint egy pillangóé.

Tehát ahogy írtam, a wacci stílusa közelebb áll hozzám. Nem hallottam még, hogy az énekes olyan nagy hangtartományban énekelne, de érzelmileg jobban tudok azonosulni a dalaikkal, ezért a két együttes közül egyértelműen a wacci mellé teszem le a voksomat.

Erre a kislemezre viszont nem teljesen igaz az, hogy az anime edition a teljes kiadás. Bár csak ez a változat kapta meg az Anata ga Iru TV size változatát, ugyanakkor a két kiadás DVD-je mást tartalmaz. Az artist edition DVD-jén is rajta van a címadó dal videoklipje, de ott helyet kapott még a Habataki dalnak (ami egy nagyon szép ballada) egy koncertfelvétele is. Az anime edition DVD-jén a dal videoklipje mellett az anime creditless endingje nézhető meg. Az is nagyon kedves videó.

Tetszik a Sony Music koncepciója, hogy az anime betétdalok kislemezeit kiadja artist edition-ben és anime edition-ben is. Persze nem egyedülállóak ebben, hiszen más kiadók is csinálják így, de amit eddig láttam, abból az jön le, hogy a Sony Music ad az egyedi borító mellett egyedi tartalmat is a kiadványaihoz. Meg hát ők adják ki a három abszolút kedvenc animémből kettőnek, a Haikyuu!!-nak, és a Bakuten!!-nek a zenéit is, ezért a Lantis után második “erővé” léptek elő nálam. Sőt, ha beveszem azt is, hogy a Boku no Hero Academia zenéit is ez a stúdió adja ki, ahogy a MAN WITH A MISSION dalait is, akkor igencsak erős a 2. hely.

A Bakuten!!-gyűjteményem eddig így áll.

Ugyanakkor az utóbbi időkben elkezdtem gondolkodni azon, hogy én is leállok a CD vásárlással és már csak azokat veszem meg, amiket feltétlen a gyűjteményemben akarok tudni. Már jó néhány éve találkoztam az úgynevezett “hi-res” FLAC zenei formátummal. Erről gondoltam azt, hogy végérvényesen leválthatja a CD-t, hiszen a zenei fájlok sokkal nagyobb méretűek, ebből következtethető, hogy sokkal jobb minőségű is. Volt is olyan gondolatom, hogy a hi-res FLAC küszöböli ki a CD 650-700 MB-os adatkorlátjának csorbáját, hiszen egy teljes album hi-res FLAC-ban akár 2 GB is lehet. Úgy voltam vele, hogy végre házhoz jön az igazán jó hangminőség. Van is néhány albumom ilyen formátumban, például elképzeltem, milyen menő lenne, ha az egyik kedvenc JAM Project albumom a THUNDERBIRD például egy Party Box-ból azért szólna rendesen.

De aztán néhány napja kicsit jobban utánaolvastam bitmélység, bitráta jelentősségének, hogy az addigi ismereteim mellett milyen új ismeretekkel gazdagszom. Vajon tényleg sokkal jobban szól a nagy felbontású zene? Aztán megtaláltam ezt és ezt a cikket, amikből egyértelműen az derült ki, hogy a 24bit/96kHz zenének semmi értelme nincs, mert már a 16bit/44,1kHz is az emberi hallás felső határa fölött van. Érdemes elolvasni mindkét cikket, mert részletesen és nagyjából érthetően elmagyaráz mindent. Én személy szerint nem értettem meg belőle mindent, de az is igaz, hogy épp csak konyítok a hangtechnikához. De akkor ez az egész az hi-res FLAC zene csak egy nagy lufi lenne? Ehhez képest a két nagy japán digitális zeneáruház, a Mora és az Ototoy vígan adja ki az albumokat akár nagy felbontásban is. Én meg úgy tekintettem rájuk, mint a CD-vásárlás utódja. De ez már csak azért sem igaz, mert a Moránál egyáltalán nem lehet Japánon kívül vásárolni, az Ototoy-nál is korlátozottak a lehetőségek. De úgy tűnik, hogy nem kell sajnálkoznom miattuk, hiszen ha tényleg szemfényvesztés a nagy felbontású FLAC zenei formátum, akkor nem fogom törni magam azon, hogy tényleg ilyen minőségben legyenek meg a zenék ezen túl.

Az az igazság, hogy képnél és videónál már sokkal korábban elgondolkodtam azon, hogy mi lehet a felső határ. A videónál már a 4K-val is nehezen barátkoztam meg, de most itt a 120 fps, amit főleg a Sony hirdet a PlayStation 5-tel, az már tényleg olyan dolog, hogy minek? Mennyivel jobb az? Én még úgy tanultam az iskolában, hogy az emberi szem 1 másodperc alatt 24 képet rögzít, ami 24 fps-nek felel meg. Ehhez képest a 120… Megfordult a fejemben a kérdés, hogy nem már mi, európaiak is megkaptuk a csúcsminőséget már a ’90-es években? Van az a különbség a PAL (főleg Európa) és NTSC (főleg Amerika és Japán) között, hogy a PAL 50 Hz-en (25 fps) közvetíti a képet, az NTSC pedig 60 Hz-en (30 fps). Tehát lényegében már a PAL is minden egyes képet közvetít, amit az emberi szem látni képes. Azt nagyjából értem, hogy a játékoknál, az eSportnál esetleg lehet jelentőssége a 60 fps-nek, ahol nagyon-nagyon pontosnak kell lenni, de ezen felül én jelen tudásom szerint úgy vagyok vele, hogy egy átlag mezei játékos is mindent lát még 30 fps-en. 60 fps még jöhet, az mára teljesen általános lett, de megítélésem szerint a 120 fps már tényleg csak arról szól, hogy ily módon is bizonyítsa, hogy “akkora menő vagyok, hogy nekem erre is futja”. Mást nem tudok elképzelni, de hátha ha ennek is utánaolvasok, akkor okosabb leszek.

A képek esetében is az van, hogy az egyszerű mezei felhasználónak a digitális fényképezőgépet (vagyis most már inkább a mobiltelefonok fényképező funkcióját) is a minél nagyobb pixelméretekkel próbálják eladni. Én akkor döbbentem először arra, hogy a képben több adat is van, amikor egy nagy képet ki akartam nyomtatni. Úgy voltam vele, hogy ez szép nagy, jól fog mutatni plakátnak. Majd amikor elvittem egy gyorsnyomdába, ott mutatták, hogy ez pixeles lenne kinyomtatva, mert a dpi-je alacsony. Erről egyébként a kép mérete is árulkodott, mert a méretéhez képest kicsi volt, tehát egyérteműen valamilyen módon tömörítve volt. És akkor nem beszéltünk az olyan apróságokról, amivel a komolyabb digitális fényképezőgépek jelen vannak.

Tehát mind a zene, videó és kép sokkal komplexebb dolog, mint amivel eladni próbálják nekünk a különböző rögzítő és lejátszó eszközöket.