Nintendo találkozó a hármas szám jegyében

Micsoda nap volt a tegnapi! Hatalmasat robbantottunk az N-Conon, egyszerűen fantasztikus volt! Ez volt a 3. Nintendo találkozó, a fő téma is a Super Mario Bros. 3 volt, és a Nintendo sorozatok 3. része. Különben csak most, ahogy elkezdtük szervezni a 3. találkozót, állt össze bennem, hogy a Nintendo sorozatok nagyrésze a 3. részre forrták ki magukat, lettek azzá, ami. Super Mario Bros. 3, The Legend of Zelda: A Link to the Past, Super Metroid, soroljam még? Ráadásul, ha jól tudom, a Pokémon sorozatba a 3. generáció alatt csatlakoztak a legtöbben. Ennél jobb alkalom nem is kell ennek megünneplésére.

Bár annyira nem voltam ünnepi hangulatban, hogy 4-kor kellett felkelnem, de hát ezzel jár az, ha valaki 200 km-re lakik a fővárostól. 5.30-kor indult a vonat Békéscsabáról, és az úton szerencsére nem volt semmi gond. Amikor a KMO-ba megyek, akkor mindig átszállok Szolnokon, mert onnan tudok Kőbánya-Kispesten leszállni. Onnan meg már egyenes út visz.

A KMO-ban már serényen dolgozott a csapat, beszálltam hát én is. Eleinte a színpadon készültem elő, majd segítettem én is a konzolokat, TV-ket kipakolni, összerakni. Közben eligazgattam az érkezett kiállítókat és az árust. Nagyjából el tudtunk készülni annyira, hogy 10-re kész lettünk.

Egyedül a projektor és a hangtechnika készült el kicsit később, így én is kicsit később tudtam köszönteni a megjelenteket. De hogy még mindig kicsinál az izgalom, amikor mikrofonba kell beszélni, az valami hihetetlen... Pedig egyébként szeretek közönség előtt szerepelni, és szeretnék is benne jó lenni, csak hozzá kell szokni. Azt viszont nagyon jó volt látni, hogy már az elején is sokan voltak. Szinte azonnal lefoglalták az összes TV-t és konzolt.

A zenekvízre szerencsére már jobban tudtam beszélni. Jöttek is rá emberek szép számmal. Csak tényleg elég nehezen volt hallható a zene, én se hallottam rendesen a színpadról. Én a gépen 100%-ra tettem a hangerőt, ennél többet nem tudtam tenni az ügyért. Ez sajnálatos azért is, mert a versenyzők sem hallották rendesen a zenét, ráadásul a választásaim sem "érvényesülnek" annyira. Néhány zenét ugyanis azért teszek a zenekvízbe, hogy azokkal emlékeket hozzak vissza, érzelmeket váltsak ki. Így sajnos ez is elmaradt. Ráadásul mivel a háttérben játszottak, ezért csend sem volt. Többször kellett kérni a többieket, hogy legyenek csendesebben. Akkor el is zárták a béka alatt a gázt, de aztán rögtön újra begyújtottak alá, hamar fel is forrt a víz. És mivel jelen esetben az edényből való kiugrás a játékból való kiszállást jelentette, ezért kénytelenek voltak a résztvevők a fortyogó vízben állni a zenekvíz nehézségeit. Volt olyan, amit konkrétan én se hallottam. Például a Mario & Luigi: Bowser's Inside Story játék elején hallható zenét, amit a történet elmesélése közben hallhatunk, az egy egyszerű, de rendkívül hatásos zene. És nagyon halk is, úgyhogy azt már tényleg nem lehetett hallani. Van ötletem a probléma orvoslására, de ezt meg kell beszélnem a KMO-sokkal is, mert nem olyan könnyű azt megcsinálni.

Technikai szünet, utána át is adtam a Zúzás Fivéreknek a terepet, akik legbonyolították a Super Smash Bros. Ultimate versenyt. Két fronton ment a játék: Az egyik játék kivetítve ment, míg a másik játék egy másik TV-n. Ez jó is volt, mert pörgött a játék. És ahogy hallgattam, minden flottul ment.

Eközben javítottam a zenekvízt. Sajnos most rosszabb eredmények születtek, mint előzőleg. Konkrétan az első három annyira rossz volt, hogy komolyan megijedtem, hogy ennyire problémás volt az egész? Hiszen ha testületileg születik rossz eredmény, az már engem is minősít... De szerencsére a negyedik javított feleadatlaptól jöttek a jobb eredmények, és egy páran nagyon szép eredményt értek el.

Viszont volt néhány tipikus hiba:

• Az Aladdin zenéjénél sokan a The Magical Quest: Starring Mickey Mouse-hoz írták a számokat. Mind a kettő Capcom Disney játék, jellegzetes is a zenéjük. Nem véletlen volt két Disney játék címe a feladatlapon. :)
• A DOOM-nál többen a Duke Nukem 64-hez írták a számot. Na ilyen az, amikor megtévesztő a kép, ráadásul a feladatlapon egymás alatt volt a két cím. A Castlevania zenéhez Castlevania képet tettem, de volt olyan, ahol pont azért tettem ahhoz a játékhoz egy másik, nagyon hasonló játék képét, hogy ezzel vezessem félre a játékosokat. Sokan bedőltek a trükknek.
• A MOTHER zenénél eggyel előtte tettem be a képet a játékból, de csak utána volt a zene. Sokan a képhez írták a számot. Ejnye.

Más nem jut az eszembe. Végül Ölveczky Péter nyert, aki 54 pontot gyűjtött össze a 60-ból. Részletes eredmény itt megtekinthető.

A Smash Bros. verseny közben Gábor barátunk folyamatosan csinálta a The Wizard bajnokságot. Első körben külön NES-en ment a Shadow Warriors verseny. Itt az volt a lényeg, hogy ki tud az első pályán a legtöbb pontot összegyűjteni. A három legtöbb pontot összegyűjtő versenyző mehetett a döntőbe, aminek jó nagy feneket kerítettünk. Az volt a lényeg, hogy a The Wizard film versenyét akartuk rekonstruálni. Két fordulós verseny volt, az elsőben a Shadow Warriors (Amerikában Ninja Gaiden) játékban kellett gyűjteni a pontokat, majd a nagydöntő a Super Mario Bros. 3 játékból volt, ahol 10 perc alatt kellett a lehető legtöbb pontot összegyűjteni. Ennek csinált a Gábor nagy műsort, előadta azt, amit a filmben a verseny vezetője adott elő. Nagyon jó volt a hangulat, frenetikusan játszottak a döntősök! Az eredmény itt megtekinthető.

Ezután csináltam meg én az Elektor Kalandor versenyt, ami szintén a Super Mario Bros. 3-ból volt. Nálam nem kellett 10 percig, csupán 3 percig játszani, de hasonlóképpen pontgyűjtő játék volt. Én nem nagyon kommentáltam a játékot, többek között azért nem, mert itthon is az esetek többségében csendben játszok. De ha már odajött Sakman, akkor megkértem, hogy ő kommentálja a játékot, de ő sem tudott nagyon mit mondani. Így végül csendes verseny lett az Elektor Kalandor verseny. De örülök annak, hogy sikerült a 3. N-Conra Super Mario Bros. 3 játékokat szervezni, remélem mindenki élvezte a játékot. Nálam összesen 12-en játszottak, az eredmény meg itt megtekinthető.

A Smash Bros. versenyt a Zúzás Fivérek dokumentálták, elkértem tőlük az eredményt. Ha megkapom, megosztom azt is.

Miután lement az összes verseny, volt az eredményhirdetés. Fantos barátom segített ebben. Majd ezután jött még a különszám, átadtuk bagszinak az ajándékot, amit a Bagszipoke weboldalának 25. évfordulója alkalmából kapott. December óta készültünk rá, mindenképp akartunk neki egy kis meglepetést. De ez nemcsak arról szól, hogy ajándékkal méltatjuk a sok munkáját, hanem azt akartuk, hogy nagyobb nyilvánossága legyen a Nintendós tevékenységének, mert mindenképp figyelmet érdemel. Nagyon sokat dolgozott a Nintendo népszerűsítéséért.

Miután lement az eredményhirdetés, tudtam én is jobban lazítani. Elhoztam a 1080° Snowboarding és 1080° Avalanche játékokat, mert ki akartam társaságban próbálni. Erre a nap végén sort kerítettünk Sparrow-val és Fantosszal. Nagyon jó volt, én élveztem. Bár az tény, hogy a 1080° Avalanche négyes osztott képernyője nem volt valami jól látható a kis Thomson TV-n. Sparrow itt aktiválta a "kezdők szerencséje" cheat kódot, ugyanis sorra nyerte a versenyeket úgy, hogy nem játszott soha a játékkal. Fantosnak meg nagyobb gondja volt, hogy átlássa a terepet, semmint, hogy velünk versenyezzen. Én meg Sparrow-val igyekeztem tartani a lépést. Jó buli volt, szerettük a játékot.
A 1080° Snowboarding-nál csak kétjátékos mód van, így azt Sparrow-val ketten játszottuk. Itt jobban látszott, hogy sokat gyakoroltam, némely pályán nagy előnnyel nyertem. Azért is szeretem ezt a két játékot, mert kiválóan demonstrálják, hogy miről szól a konzolgeneráció-váltás. A 1080° Avalanche sokkal szebb, dinamikusabb, több benne a lehetőség, így sokkal jobban visszaadja, hogy miről szól a snowboarding, mint a Nintendo 64-es előd. Örülök, hogy kipróbálhattam a többjátékos módot.

És vége is a napnak! Hogy elrepült! Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki eljött, a versenyzőknek a részvételt, jól játszott mindenki! Maradéktalanul elégedettek vagyunk, majdnem kétszer annyian jöttek el erre a találkozóra, mint az előzőre! Úgy tűnik, mi is a 3. találkozóra forrjuk ki magunkat. A Nintendo világában is mágikus szám a hármas! Nem is kérdés, hogy lesz folytatás, az időpontot a jövő hét folyamán tudunk mondani. Minden szempontból kiváló időpont volt a február 1, hiszen szombati nap volt, és nem volt animés, videojátékos esemény a horizonton, így megérte eljönni az embereknek. Igyekszünk így időzíteni a következő N-Cont is.

Visszajelzést most is kértünk a résztvevőktől, néhány kritikára már most válaszolnék:

• Philips CD-i-t az hiszem, már kérték korábban is, lehet, hogy tényleg behozzuk, és valamelyik sarokba elhelyezzük, és az lesz a Nintendo szamárpadja. Aki rosszalkodik, annak büntetésből játszania kell a Philips-es Zelda játékkal.
• A zenekvízen mindenképp dolgozni fogunk technikai oldalról, hogy jobb legyen.
• Valaki írta, hogy a Smash Bros. versenyen túl szigorú a controller megszabás. Ebből biztosan nem fogok engedni, mert azt akarom, hogy komolyan vehető legyen a verseny, ezért csak eredeti és legfeljebb HORI controllerekkel lehet játszani.
• Mario Kart verseny konkrétan terveink között van, visszahozzuk. A koncepciót még kigondoljuk.

A pontgyűjtős versenyt ért kritikára külön reagálnék. A Shadow Warriors-nál mondta nekem valaki, hogy nem tetszett neki, hogy három élettel lehet végigvinni az első pályát. Többen is voltak, akik kétszer egy idő után szándékosan meghaltak, és aztán a végére szépen megcsinálta az első pályát, így sokkal több pontja lett, mind annak, aki elsőre vitte végig az első pályát. Ez a pontgyűjtő versenyek átka. Ilyenkor nem azon van a játékos, hogy játssza a játékot, hanem gyűjtse a pontokat. Ugyanez volt az Elektor Kalandor Super Mario Bros. 3 versenynél is. Valaki hosszú perceket töltött el azzal, hogy a Koopákra ugrálva gyűjtögesse az exponenciálisan növekvő pontmennyiséget. Pedig én is sokkal jobban szeretem például Muzsik Kristóf barátom játékát, aki a rendelkezésre álló ideje alatt játszott, ahogy tudott, és úgy gyűjtögette a pontokat. Csak sajnos azzal nem tudott érvényesülni, az Elektor Kalandor versenyen csak 6. lett.

Ez egyébként egyáltalán nem újkeletű trükk. Ha megkeresitek YouTube-on az egyetlen fellelhető Elektor Kalandor adást, akkor ott is láthatjátok hogy a Super Mario Bros.-t is úgy játszotta a játékos, hogy az 1. pályán direkt nem ugrott kétszer, miután gyűjtötte a pontokat a Koopa a letarolt ellenségekkel, hanem harmadjára vitte csak végig a pályát. Így lett sok pontja végül a három perc alatt. Külön vita tárgya lehetne, hogy ez mennyire korrekt, de mivel ez pontgyűjtő verseny, ezért nem számít csalásnak, ha valaki így játszik.

Hálásan köszönöm a Regamex, Sakman segítségét, a KMO-nak a helyszínt, a kiállítóknak és az árusnak, hogy színesítették a rendezvényt. Igyekszünk több árust a későbbiekre beszervezni. A következő találkozóról a későbbiekben tájékoztatunk titeket. A képeim a 3. N-Conról itt megtekinthetők.

Super Mario Land - Underground zene

Ismét játékzenét szeretnék bemutatni, ezúttal a Game Boy-ra megjelent Super Mario Land Underground zenéjét. Ugyanis már az első pillanattól kezdve nagyon tetszett, amikor meghallottam. Egyike azon nagyon kevés játékzenéknek, melynek pályáján csak a zenéje miatt képes járkálni, ahol ez hallatszik, hogy minél többet hallgassam. Tegnap jöttem Békéscsabára, és a vonaton a 3-2 pálya alatt is ez a zene szólt. Bár nem emiatt, de legalább 12× meghaltam ezen a pályán, és egyáltalán nem idegeskedtem magam rajta. Hiába játszok már több mint 25 éve, a mai napig képes vagyok elszerencsétlenkedni egy-egy pályát. De elvoltam rajta. Nem mindig tudom végigjátszani ezt a játékot.

De lássuk a zenét.

Nemcsak az tetszik benne, hogy mennyire dallamos, hanem hogy korlátozott lehetőségekből (3 csatornán szól ez a zene: A főzene, a háttérzene és az ütős hangzás) ilyen jó zenét hoznak ki. De biztos, hogy nem Kondo Koji és társai az egyedüliek, akik az 8-bit világból csodát hoznak ki, de ennek a korszaknak a zenéit annyira nem ismerem (legalábbis a Nintendo játékokon kívülieket nem). Ekkor még nem igazán voltam aktív játékos, mert bár 1991 óta számolom, hogy játszok, ekkor fogtam először controllert, és szippantott be a videojátékok világa, de igazán nagy videojátékossá 1993-ban a Super Nintendo korszakban váltam, ekkortól figyeltem aktívan, hogy mik történnek a konkurenseknél is. Így inkább csak 576 KByte-os (1993 előttiek) tesztekből tudom, hogy milyen zenék voltak a még nálamnál is régebbi időkben. És volt jónéhány Amiga és Commodore 64 játék, melynek zenéjét dicsérték. Úgyhogy a néhány csatornás zenékből is nagyon jókat lehetett kihozni, de azt továbbra is túlzónak tartom, amikor tavaly a PixelConon chiptune zenékre úgy tomboltak emberek, mint egy kemény rockegyüttes koncertjén. Holott a koncertet többségében egy dekoratív hölgy tartotta, akinél annyit láttam, hogy egy Game Boy-t nyomkod össze-vissza, még csak nem is a zene ritmusára, és rázza magát. Volt olyan, hogy zene közben megállt inni, nem csinált semmit, és ugyanúgy ment a zene. Hol van itt a munka, a művészet? Mi ebben a lényeg? Ilyen és ehhez hasonló kérdések merültem fel bennem, amikor figyeltem a csajokat.

A Super Mario Land zenéjét egyébként Tanaka Hirokazu szerezte, aki... Hát, nem szeretnék kellemetlenkedni, amikor először megláttam őt, az volt az első gondolatom, hogy ez Piton professzor ázsiai kiadásban. O_O Már csak azért sem érdemes foglalkozni azzal, hogy hogy néz ki, mert ő az egyik legtermékenyebb zeneszerző Nintendós berkekben. A MOTHER zenéket is ő szerezte, a Pokémon világában is nagyon jártas, ami a zenéket illet, és ahogy megnéztem a Video Game Music Database weboldalán, számtalan más játékzenében működött közre. Ebben a videóban meg fantasztikus, ahogy beszél a Pokémonos élményeiről, zeneszerzésről, és hogy 57 éves, és ugyanúgy élvezi a játékot, mint régen.

Én is ilyen attitűddel szeretnék megöregedni. Egyébként valahányszor hallok japán nyelvet, mindig erősebb a késztetés, hogy megtanuljam a nyelvet.

És álljon itt is a Super Smash Bros. Brawl változat.

Mert ez fantasztikusan lett újra hangszerelve. Nagyon jól eltalálták a zene hangulatát, és oly módon hangszerelték, hogy abból még többet hoztak ki. A dinamikája meg hihetetlen oldott hangulatot ad a zenének, sportesemények aláfestő zenéjének kiváló.

Zelda II, Brawl és sok érdekesség

Érdekes, magam sem hittem volna, hogy fejlődésen megyek keresztül a Zelda II-ben. Azt gondoltam magamban, hogy többszöri végigjátszás után is ugyanolyan nehéz lesz a játék, de egész jól megy, hogy szinte minden részlegét ismerem a játéknak. A Harmadik palace, a labirintus könnyűek voltak már.

Több hónapos netmentesség után visszatért egy kedves barátunk, Norbi. Már vártam, hogy Brawlozhassak vele, kíváncsi voltam, hogy mennyire jó. Tegnap erre sor is került. Nem kis meglepetés történt a részemről. Komolyan mondom, a Melee-ben alig lehetett hozzászólni. Foxszal úgy ütött-vágott mindenkit, hogy levegőt venni is alig volt idő, most meg a Brawlban... Többször is legyőztem. Kíváncsi leszek, hogy meddig lesz nála ez az állapot, gondolom azért fejlődni fog.

Mivel az elmúlt kép óta vannak új Zelda játékok, ezért készítettem úgy gyűjteményképet. Mi tagadás, minden szerénység nélkül kijelentjetem, hogy szép, tetszik nekem így együtt. ^^

Nem tudom, hogy ki mennyire követi figyelemmel a Japán eladási adatokat, de jelentős változások történtek. Az eddig szinte biztos lábakon álló Nintendo egy hét erejéig átvette az utolsó helyet és a PlayStation 3 került az első helyre. Már vártam, hogy a Gamer 365-ön milyen kommentek lesznek. Hát nem okoztak csalódást. "Kipukkadt a lufi? :D:D:D" "Wiisznemlát! :D:P" Meg hasonló színvonalú kommentek érkeztek. Csak azt nem érik fel ésszel, hogy ez nemcsak a PS3 érdeme, hogy az élen van, hanem a Nintendo hülyesége is. Arról nem is lelkesedve, hogy a Japánok konzolvásárlási kedve nagyon megcsappant. Ugyanis a PS3 ezen a héten valami 35000 példányszámmal az első. Holott a Wii 1 éve 80-90000-es eladásokkal vezette az eladási statisztikákat. Most meg 18000-rel kullog a 4. helyen. Ennek egyértelmű oka van. Nincs nagy kaliberű játék Wiire. De ha kapunk megint valami nagyobb címet, megint virágzani fog a konzol.

Elvagyok mostanában egy másik zenével. Nagyon jó ötletnek tartom, hogy játékzenéket áthangszerelik valódi hangszerekre, és feléneklik, mint egy komoly dal. Ugyanezt tették mega MOTHER dalokkal. Ugyanis, amikor 1989-ben megjelent a Japánban a játék, felénekelték a dalokat is. Azért tartom fontosnak kiemelni, hogy Japánban jelent meg (akármennyire is köztudott, hogy japán játékról beszélünk), mert a dalok Angliában vették fel angol előadókkal! Mi ez az angol vonatkoztatás? Nem értem. De annak ellenére, hogy a dalok 1989-esek, a mai zenék között is megállnák a helyüket. Most is ezt hallgatom. És itt még nincs vége az érdekességeknek. 12 dalból áll ez az egész válogatás, és ebből hármat egy lány énekel, Catherine Warwick. Sőt, annyira lány, hogy 1989-ben 15 éves volt, amikor felénekelte a dalokat. De annyira furcsa, mert nagyon felnőttes a hangja, meg nem mondanám róla, hogy 15 éves. Csak a hangja alapján 24-25 évesnek mondtam volna... Itt egy kép róla. Biztos később készült róla a kép, de megdöbbentő. És nagyon szép a hangja. Végezetül itt a MOTHER album tracklistje:

1. Catherine Warwick: Pollyanna (I Believe in You) 3:42
2. Catherine Warwick: Bein' Friends 5:14
3. Jeb Million: The Paradise Line 3:44
4. Hirokazu Tanaka: Magicant (instrumental) 4:21
5. Catherine Warwick: Wisdom of the World 4:42
6. Louis Phillipe: Flying Man 4:49
7. Hirokazu Tanaka: Snow Man (instrumental) 3:51
8. Jeremy Budd: All that I needed (Was You) 4:43
9. Hirokazu Tanaka: Fallin' in Love (instrumental) 6:18
10. Eight Melodies 5:46
11. Hirokazu Tanaka: The World of MOTHER 23:53
12. Hirokazu Tanaka: Smiles and Tears (Demo track) (instruental) 4:47

Az Eight Melodies egy templom gyerekkórusa énekli, de hogy melyik, azt pontosan nem tudom. A 11-es számot a hossza miatt meg ki szoktam hagyni, meg az amúgyis NES játékzénék eredeti game ripjei, mint egy mixelt változat. De a hangzás eredeti. De nagyon jó dalok, nagyon örülök, hogy megismerhettem őket. Bár ilyen dalok is ismertek lennének.

Megjelent a Super Guide

Az 5. világ kastélya, már sajnos kifogott rajtam annyira, hogy megjelent a Super Guide. Egyrészt nem szégyelltem használni, másrészt meg amúgy is kíváncsi voltam, hogy csinálja meg a gép. Hát sokkal okosabbak nem leszünk tőle. A titkokat nem tárja fel, Luigi lassan megy, igaz nem sebződik. Iggy koopa azért már nem annyira könnyű. De nagyon ötletes. Aztán megcsináltam magamtól is, ekkor már ment. Az 5. világ egyébként ilyen erdős volt. Hogy ez a 6. világ milyen? Nem tudom magam sem megmondani. Ilyen hegyes-lávás. Talán vulkanikus. Ennek a főnöke Morton Koopa Jr. Megmosolyogtam, amikor megláttam őt.

És végre működik a Naruto Wiire! De milyen érdekes. Amikor segítséget kérek, akkor működik. -_-' De sebaj, az a lényeg, hogy meggyógyult. És csak azt tudom mondani több játékidő után, hogy egyszerűen fantasztikus! Akinek megvan a játék, én személy szerint a Classic Controlleres irányítást javaslom, azzal sokkal jobban kivitelezhetőek a támadások. Szinte letehetetlen a játék. Tényleg érdemes vigyázni vele, mert függővé lehet válni. Még soha nem találkoztam a szórakoztatásnak ezen módjával, ami ennyire letehetetlen.

Spirit Tracks kincses láda? Van benne egy pár rajongók számára értékes kincs. Póló, fából készült síp, és maga a játék. Mint látható, amerikai, tehát félő, hogy nálunk nem kapható.

Azt hiszem, értem már, hogy miért nem érdekel a cosplay. Mert szinte soha nem látok ennyire igényes cosplayt, mint ezt. MOTHER cosplay japánból. De mikor lesz itthon ilyen jó? Nem tudni. Érdemes megnézni alul a linkek alatt található képeket. Hihetetlen jól kitalált, már a képek is sokat mesélnek, hogy milyen jó performance lehetett. Ha nálunk is ilyen cosplayek lennének, hogy akkor simán egyenrangú lenne a karaoke mellett a conokon, sőt, még én is beöltöznék, de az nagyon-nagyon hosszú munka.

Az két linkért köszönet Young Linknek.

Születésnapi összejövetelen

Március 8-án volt Krisi barátom 17. születésnapja, és most 21-én tartott egy kisebb konzolos összejövetelt. Meghívta a konzolos társaságunk apraját-nagyját. 10.18-as vonattal mentem fel Pestre, ahol Csabi várt engem, aki egy aprósággal lepett meg, ezúton is köszönet érte. ^^ Elkísért aztán egész Krisiék háza elé, még soha nem járt a környéken. Meg is lepte egy kicsit, hogy Budapestnek van zöld övezete? Ugyanis ő bent lakik. 14 óra előtt pár perccel érkeztem meg, én voltam az első. Két éve voltam utoljára Krisinél, 2007 márciusában (és nem 2006 decemberének végén, ahogy a Csabinak mondtam, elfelejtettem, hogy 2 éve is rendezett Krisi születésnapot. ^^') Nem változott semmi. Ugyanolyan kegyetlen Krisi gyűjteménye Nintendós cuccokból. Rengeteg sok játék, azok dobozai, nagyon sok Nintendo, Pokémon figura, poszterek körbe a szobában, stb. Az egyetlen, ami változott 2 év alatt, a gondolkodásmódom. Akkor régen irigyeltem, hogy milyen durva kollekciója van, és anno elhatároztam magamban, hogy nekem is lesz majd ennyi. Most már azt mondom, hogy ez a másik véglet. Jó dolog a Nintendo, és tényleg, irigylésre méltó, és gratulációt érdemlő a kollekciója, hosszú éveken át gyűjtötte, de ha őszinte akarok lenni, szerintem az már sok.

De jó volt, nyilván a Brawl volt a főszereplő. Young Link is kipróbálta, csodálkozott, hogy néha nyert. A legdurvább az volt, amikor láttam az Animal Crossingot Wiin. Az a "játék" egy katasztrófa... Nem is az, hogy életszimulátor, mert játszottam (ugyan nem túl sokat) Simsszel, de az Animal Crossing grafikai megjelenítése borzalmas. Meg az egész... Volt valahol egy szavazás arról, hogy a legdepresszionistább játékok? Vagy mi. És az Animal Crossing nyert. Hát nem csodálom. Az az egész játék... Nem is tudom, hogy leírni, de ott az a város, szinte tök egyedül vagy, gondozod a kertet, bevásárolsz, néha mész múzeumba, és ennyi, amit láttam. Nem tudom, hogy egyesek mit művelnek online, de nem értem, mit tudnak beszélni róla órákig... Még ami irritál a játékban, az a zene. Amikor a Brawlban meghallok valami AC-s zenét, akkor inkább lenémítom a TV-t, mert tényleg annyira frusztrál, hogy nem bírom hallgatni. És most látva a játékot... Hát biztos nem fogom megvenni, még akciósan sem. Ez egy olyan játék, aminek nem értem a lényegét, és nem is akarom érteni. Menjünk is tovább. A Pokémon Battle Revolution hidegen hagyott, ezért megkértem Krisit, hogy üzemelje be a Twin Famicom gépezetét. Nem vicc, tényleg van Japán Nintendo gépe. A Twin Famicom meg egy olyan gépezet, aminek 2 nyílása van, az egyikbe lehet berakni Famicom Discet, másikba a kazettát. És kipróbáltam a Japán Super Mario Bros. 2-t. Az Discen van. Úgy kell elképzelni egy ilyen lemezt, mint egy 1.44 MByte-os floppyt, csak sárga színben. Jól néz ki. Ha berakjuk a gépbe, nem hosszú a töltési idő, pár másodperc alatt behozza a játékot. És láttam az eredeti verziót. Nagyon szép. Jó érzés volt eredetiben játszani. Aztán átadtam, hogy bemutassa Famicomon a MOTHER játékot. Nagyon jól néz ki az is. Aztán Brawl minden mennyiségben. Hamar eljött a 19.20, amikor mentem, hogy haza tudjak menni a 20.13-as vonattal. Jól éreztem magam ott, jó volt ott lenni.

Zelda II, Brawl és sok érdekesség

Érdekes, magam sem hittem volna, hogy fejlődésen megyek keresztül a Zelda II-ben. Azt gondoltam magamban, hogy többszöri végigjátszás után is ugyanolyan nehéz lesz a játék, de egész jól megy, hogy szinte minden részlegét ismerem a játéknak. A Harmadik palace, a labirintus könnyűek voltak már.

Több hónapos netmentesség után visszatért egy kedves barátunk, Norbi. Már vártam, hogy Brawlozhassak vele, kíváncsi voltam, hogy mennyire jó. Tegnap erre sor is került. Nem kis meglepetés történt a részemről. Komolyan mondom, a Melee-ben alig lehetett hozzászólni. Foxszal úgy ütött-vágott mindenkit, hogy levegőt venni is alig volt idő, most meg a Brawlban... Többször is legyőztem. Kíváncsi leszek, hogy meddig lesz nála ez az állapot, gondolom azért fejlődni fog.

Mivel az elmúlt kép óta vannak új Zelda játékok, ezért készítettem úgy gyűjteményképet:

Mi tagadás, minden szerénység nélkül kijelentjetem, hogy szép, tetszik nekem így együtt. ^^

Nem tudom, hogy ki mennyire követi figyelemmel a Japán eladási adatokat, de jelentős változások történtek. Az eddig szinte biztos lábakon álló Nintendo egy hét erejéig átvette az utolsó helyet és a PlayStation 3 került az első helyre. Már vártam, hogy a Gamer 365-ön milyen kommentek lesznek. Hát nem okoztak csalódást. "Kipukkadt a lufi? :D:D:D" "Wiisznemlát! :D:P" Meg hasonló színvonalú kommentek érkeztek. Csak azt nem érik fel ésszel, hogy ez nemcsak a PS3 érdeme, hogy az élen van, hanem a Nintendo hülyesége is. Arról nem is lelkesedve, hogy a Japánok konzolvásárlási kedve nagyon megcsappant. Ugyanis a PS3 ezen a héten valami 35000 példányszámmal az első. Holott a Wii 1 éve 80-90000-es eladásokkal vezette az eladási statisztikákat. Most meg 18000-rel kullog a 4. helyen. Ennek egyértelmű oka van. Nincs nagy kaliberű játék Wiire. De ha kapunk megint valami nagyobb címet, megint virágzani fog a konzol.

Elvagyok mostanában egy másik zenével. Nagyon jó ötletnek tartom, hogy játékzenéket áthangszerelik valódi hangszerekre, és feléneklik, mint egy komoly dal. Ugyanezt tették mega MOTHER dalokkal. Ugyanis, amikor 1989-ben megjelent a Japánban a játék, felénekelték a dalokat is. Azért tartom fontosnak kiemelni, hogy Japánban jelent meg (akármennyire is köztudott, hogy japán játékról beszélünk), mert a dalok Angliában vették fel angol előadókkal! Mi ez az angol vonatkoztatás? Nem értem. De annak ellenére, hogy a dalok 1989-esek, a mai zenék között is megállnák a helyüket. Most is ezt hallgatom. És itt még nincs vége az érdekességeknek. 12 dalból áll ez az egész válogatás, és ebből hármat egy lány énekel, Catherine Warwick. Sőt, annyira lány, hogy 1989-ben 15 éves volt, amikor felénekelte a dalokat. De annyira furcsa, mert nagyon felnőttes a hangja, meg nem mondanám róla, hogy 15 éves. Csak a hangja alapján 24-25 évesnek mondtam volna... Itt egy kép róla:

Biztos később készült róla a kép, de megdöbbentő. És nagyon szép a hangja. Végezetül itt a MOTHER album tracklistje:

1. Catherine Warwick: Pollyanna (I Believe in You) 3:42
2. Catherine Warwick: Bein' Friends 5:14
3. Jeb Million: The Paradise Line 3:44
4. Hirokazu Tanaka: Magicant (instrumental) 4:21
5. Catherine Warwick: Wisdom of the World 4:42
6. Louis Phillipe: Flying Man 4:49
7. Hirokazu Tanaka: Snow Man (instrumental) 3:51
8. Jeremy Budd: All that I needed (Was You) 4:43
9. Hirokazu Tanaka: Fallin' in Love (instrumental) 6:18
10. Eight Melodies 5:46
11. Hirokazu Tanaka: The World of MOTHER 23:53
12. Hirokazu Tanaka: Smiles and Tears (Demo track) (instruental) 4:47

Az Eight Melodies egy templom gyerekkórusa énekli, de hogy melyik, azt pontosan nem tudom. A 11-es számot a hossza miatt meg ki szoktam hagyni, meg az amúgyis NES játékzénék eredeti game ripjei, mint egy mixelt változat. De a hangzás eredeti. De nagyon jó dalok, nagyon örülök, hogy megismerhettem őket. Bár ilyen dalok is ismertek lennének.

Isten hozott Link's Awakening!

Ahogy elbúcsúztattam a Final Fantasy IX-et, úgy köszöntöm a Link's Awakeninget, de erről kicsit később.

Nemrég jöttem haza, Pesten voltam 2 napig. Csabinál voltam, nála aludtam. Sokat játszottunk mindenféle menőséggel. Megismerte a Super Smash Bros. Meleet. Tetszett neki, jól elvoltunk vele. Próbálgatott mindenkit, talán Young Linkkel volt a legjobb. Meg a Classicot és az Adventure módot is végigvitte. De sokkal viccesebb a Wind Waker sztori. Az Outset Islandben nagyon jól elvolt a malacfogással, de a Forsaken Fortress nagyon nem tetszett neki. Az, hogy őröket kikerülve kellett a kastály tetejére feljutni. Azt mondta, hogy játszott Metal Gear Soliddal, ott volt sok ilyen őrös feladat. Azt is feladta egy idő után, mint a Wind Wakert, hogy többször lefülelték az őrök. Pedig egyszer elég sokáig eljutott benne, csak hát ne világítanák meg a kastély falát ugye... Pedig biztos voltam benne, hogy tetszeni fog neki. Ma majd legközelebb. Meg mi volt még? Mario Kart Double Dash!!, Wii Play, amik így eszembe jutnak. De jó volt.

Hát akkor elköszöntem a Final Fantasy IX-től, odaadtam Young Linknek, jó helye lesz nála. És megkaptam a Pokémon Sapphire-t! Hosszú idő után újra megvan! Alig hiszem el, nagyon örülök neki.^^ Meg kölcsönadta a MOTHER 1 + 2-t, melyben rövid úton elvéreztem. Jó játék, meg minden, de japán nyelv ismerete nélkül nem ajánlom a játék kipróbálásást eredetibe. Alig mentem ki a házból, már elhaláloztam. Érteni kell a szöveget. Úgyhogy ma, amikor mentem haza, visszaadtam neki. Inkább leszedem angol nyelven emulátorról. És a vaterás üzlet, amiről beszéltem. Megvan a Game Boy az 5 játékkal. Ebből az egyik, az Aladdin hamis, de ez a legkevesebb. Ilyen olcsón, 2800 forintért ilyen pakkhoz nem jutottam volna hozzá. És itt lett meg a sima Link's Awakening. Nagyon tetszik. Valóban nemét nyelvű, de ez egyáltalán nem zavar. Tetszik a játék, amit láttam, és régi Game Boyon játszani nagyon jó dolog. Mintha tényleg 1993-ból játszottam volna vele. Képet is készítettem a szerzeményekről:

Isten veled Final Fantasy IX

Bizony, megválok ettől a játéktól. Nem minthogyha annyira rossz lenne, egyszerűen csak arról van szó, hogy már semmi nem sarkall arra, hogy játszak vele, pláne azért, hogy a kölcsönkapott PSX-et már rég visszaadtam. De az OST-t se hallgattam már legalább fél évig. De egyáltalán nem bánom, hogy kiadtam rá 22 fontot, mert nagyon jó érzés volt megismerni az FF9 világát, egy csodálatos hangulatú játékról van szó, de ennyi volt a varázslat. A játék meg jó helyre kerül, Young Link barátommal cserélem el. És hogy mit kapok érte? Pokémon Sapphire-t! Plusz ráfizet egy keveset. De a Pokémon Sapphire, az most minden álmom! Mennyi szép emlék köt hozzá, az a játék egyszerűen csodás! Még nem játszottam a Diamond/Pearllel, de az első 3 generációt nézve azt kell mondanom, hogy a GBA-s Pokémont élveztem eddig a legjobban. Nagyon örülök, hogy meglesz újra a játék. Ezúton örökre! :-O Valamint lehet, hogy lesz lehetőségem megismerni a MOTHER játéksorozatot. Ha esetleg így ismeretlenül hangzik, akkor hátha az segít, hogy a Super Smash Bros. Brawlban benne van 2 szereplője, Ness és Lucas. Ez az egyik olyan játéksorozat, mellyel meglehetősen mostohán bánt a Nintendo, ugyanis csak Japánban jelent meg. Illetve Amerikáben is megjelent a MOTHER 2, Earthbound néven. Itt van egy eBayről. Senkit ne riasszon meg az ára, ezeket ennyiért adják, mert világszerte nagyon keresik. És itt van nekem egy élő példa Krisi személyében, hogy mikre nem képesek a MOTHER fanok egy-egy játékért. Kezdte azzal, hogy nincs Famicomja, de megvette a japán verziót kazettán. Majd később megtalálta ugyanazt a kazettát dobozzal, leírással mindennel, azt is megvette. Így kétszer van meg neki a játék. Aztán, hogy játszani tudjon vele, megvette GBA-n a MOTHER 1 + 2-t. Az pontosan így néz ki. És amikor Young Link hallott erről a játékról Krisi által, akkor próbálta ki emulátoron, és teljesen a rabja lett, ő is megvette GBA-n az 1 + 2-t. Ő már (azt hiszem) végigvitte, és kölcsönkértem tőle, lehet, hogy odaadja. Engem is érdekel a játék, mert ha csak azt nézem, hogy Ness és Lucas (számomra) szimpatikus karakterek a Smash játékokban, akkor érthető, hogy sokakban megvan a vágy abban, hogy kipróbálja a játékot, ha másképp nem, emulátoron. És lehetőségem lesz kipróbálni nekem is. A játék full japán, és Young Link szerint kicsit nehéz dolgom lesz, mert a szöveg rendkívül fontos. De most készítik az angol nyelvű fan fordítását a játéknak. A Mother 3-é már kész, és van honlapja is: http://www.starmen.net/ Most készítik az első és a 2. részét is. A rajongók világszerte már rengeteg módszerrel próbálták rávenni a Nintendót arra, hogy adja ki világszerte a játékot, ennek leginkább az EarthBound marathon nevű TV műsorral adtak hangot, mely ha jól emlékszem, kb. 50 órás műsor volt. Szóval a rajongók mindent megtesznek annak érdekében, hogy a sorozat angol nyelven kijusson Amerikába. Egyébként nekem nemcsak a SSBM és SSBB által volt lehetőségem megismerni, hanem megkaptam Krisitől az OST-t is, ami meglehetősen érdekes. Nagyon jó, azt mindenképp el kell mondani. Az érdekessége abban rejlik, hogy japán játék dalait angol nyelven brit előadók éneklik. No nem világsztárokra kell gondolni, bár nem tudom, hogy Catherine Warwick neve mond-e valakinek valamit. Ő énekel 4 dalt. Szerintem nagyon jó dalok lettek, ez már egy jó alap arra, hogy pozitív véleményem legyen a játékról. A dalok egyébként 1989-esek.

És ezzel még nincs vége. Ugyanis egy nagyon kedvező ajánlatra leltem a Vaterán: Régi Game Boy + 5 játék volt 2800 forint! És bizony az 5 játék közül ott lapul a Link’s Awakening! Az eredeti Game Boyos kiadás! Hát mondom, ezt nem hagyhatom ki! A régi Game Boyom amúgysem működőképes már (legalábbis amikor utoljára kapcsoltam be, akkor nem működött) és szívesen veszek egy működő régi Game Boyt is. Egyébként a Link’s Awakening, ahogy kivettem a képekből, német nyelvű, de egyáltalán nem zavar, hisz ott van nekem a DX angol nyelven. Legalább látom a játékot németül is. Egyébként van még a Super Mario Land mellé, meg 3 kisebb cím. Sebaj, legalább meglesz a SML kétszer. De amiért már megérte nekem leütni az üzletet, az a Game Boy kazettatartó. Még egy darabom sincs, de mindig is szerettem volna olyat, mert nekem nagyon tetszett. De hogy kapok mellé régi Game Boyt, meg Link’s Awakeninget, hát komolyan mondom! Mindig ott rejlik a lehetőség, csak észre kell vennünk! Nagyon örülök neki!