Top 25 Nintendo játékzene #20

Pokémon HeartGold / SoulSilver
Olivine Lighthouse

V.A., 2009

Úgy vagyok a Pokémon játékok zenéivel, hogy a maguk nemében nagyon jók, kellőképp emelik az adott játék hangulatát, de nem tudok igazán úgy kiemelni olyan zenét, amit minden idők egyik legjobbjának gondolok. Illetve van egy, amit nagyon jónak tartok, ez a Pokémon HeartGold / SoulSilver játékpáros Olivine világítótorony zenéje. Elég sokáig eljutottam ebben a játékban, és ez a világítótorony volt az, ahol a zenéje miatt élveztem, hogy elakadtam, és nem tudtam, merre kell menni. Bevallom őszintén amikor már végképp nem jutottam dűlőre, akkor már utánanéztem, hogy merre kell menni. Akkor már úgy éreztem, hogy túl sok az élvezetből, és szeretnék tovább menni, de sehogy nem találtam meg a kiutat. A teljesség kedvéért meghallgattam az eredeti zenét Gold-ból. Hát, azt gondolom, hogy egy átlagos zenéből csináltak egy nagyon jót. Valószínűleg nagyobb Pokémon rajongók mást emeltek volna ki, nekem ez jött be a legjobban:

Pokémon HeartGold: A negyedik jelvény

Most a Pokémon HeartGold az, amivel játszok, sikerült megszerezni a negyedik jelvényt. Örültem is neki, mégsem voltam teljesen boldog, mert az volt a célom, hogy a teremvezető Pokémonjaival is fejlesztem a Pokéimat, de amikor eljutottam hozzá, már csak Quilava maradt, aki lévén, hogy 31-es szinten van, nem volt nehéz dolgom, de nem őt akartam fejleszteni. Az volt a célom, hogy úgy akarok eljutni Ectureak City-be, hogy mindegyik Pokémonom legalább 15-ös szintű, ez meg is lett, csak mint kiderült, ez nem volt elég, mert a teremvezetőnek 21-25-ös szintű Pokémonjai voltak. Persze a teremben levő többi kihívónak sem volt szégyenkezni valója, a 18-22-es szintű Pokémonjaikkal, ők végezték ki a többi 5 Pokémonomat (Gastly, Sandshrew, Nidorina, Butterfree és Spinarak). Amúgy Szellempokémonok ellen kellett megküzdeni, pont a kedvenceimmel. Kicsit sajnáltam őket, de hát a cél szentesíti a harcot. Így meglett a 4. jelvény (ködjelvény) így most már bármikor tudok szörfözni.

Összességében jobb így játszani, hogy mindegyik Pokémonomat egyaránt fejlesztem, tartalmasabb is a játék, és jobban kiismerem, hogy melyik Pokémon mire képes, melyik ellen gyenge, melyik ellen rezisztens. Csak mint kiderült számomra, ez a visszatérés régi helyekre és fejlesztés is problémás, mert ott már nincs kivel megharcolni, ezért nem gyűlik a pénz. Viszont adott esetben fogynak a Potion-ök, Pokélabdák (ha gyűjteném is őket), egyéb gyógyítók. Leginkább a Pokélabdák hiánya "fájó", mivel ha nem tudnának harcolni a Pokémonjaim, akkor beviszem őket a legközelebbi város Pokémon Centerébe, és ott meggyógyulnak, de sajnos labdákat sehol nem adnak ajándékba (legalábbis nem tudok róla), így a Pokédexbe lassan gyűlnek az adatok. Úgyhogy erre még valami megoldás kell, amúgy jól megy a játék és rendkívül módon élvezem is.

Jelenlegi statisztikám: Time: 20:28, Pokédex: 31, Badges: 4

Nintendo 3DS XL

Nem írtam róla annak idején, de sikerült pótolni a Nintendo 3DS konzolt. Karácsony után volt a Media Markt-ban végkiárusítás, és reménykedtem, hogy köztük lesz a Nintendo 3DS XL is, amely már évek óta ott árválkodik, senki nem vette meg. Főleg azért szerettem volna ennyire, mert ez az a Mario Kart 7 pakkos, amire megjelenése óta pályázok. És igen! 68.990 forint volt az eredeti ára, és lement 29.990 forintra. Igen nehéz volt érzelmileg felspannolva józan ésszel meghányni-vetni a lehetőségeket, de végül is megvettem.

A jobbra váltottam, régi vágyam volt a Nintendo 3DS XL, mert nagyon tetszik a nagyobb kijelző megjelenítése. A Mario Kart 7 előre van telepítve, de a játék mentését egyelőre nem tudtam átvinni, mert a letöltendő program, mellyel átvihetem a mentést kártyáról a digitális játékra, külön le kellett tölteni a Nintendo eShop-ról, de ez egyelőre nem lehetett, mert csatlakoztatni kellett hozzá a Nintendo Network ID-t. Ami ugye az előző konzolban maradt.

Na ez is egy szép kaland volt, mert amikor kiderült, hogy elveszett az előző Nintendo 3DS, abba maradt benne az előző ID felhasználóm, és mivel egy account nem lehet benne két konzolban, ezért külön kellett írni a Nintendónak és kérvényezni, hogy kössék ki az előző felhasználói adatomat az elveszett gépből. Elvileg lehetséges, de ehhez adatokat kellett megadni: Az előző konzol gyári száma, miként veszett el, ellopták-e, volt-e formázva, az új konzol gyári számát (ha van) és rendőrségi jelentés fénymásolatát is kérik scannelve. Itt akadtam el. Ugyanis azóta már hazajöttem, meg is írtam válaszban a többi adat megadása mellett, hogy mi történt, reméltem, hogy méltányosan kezelik, de sajnos nem. Aztán elmentem a rendőrségre, hogy ha ott kapok papírt, hátha az megteszi. Azt nem kaptam, mert nem itthon vesztettem el, és nem is bűncselekmény “útján” veszett el, ezért nincs értelme felvezetni, mert azt ki kell küldeni Angliába, velük kommunikálni, és behívhatnak oda kihallgatásra, így oda elrepülni majdhogynem drágább, mint maga a gép. Hát ezzel már nem tudtam mit kezdeni. Sok mindent lehet mondani a rendőrségre, de ebben az esetben azt gondolom, hogy tényleg nem lehet mást tenni, mint igazat adni nekik. Úgyhogy maradt az az utolsó mentsvár, hogy a megtaláló formázza a 3DS-t. Ugyanis kiderült a Barátlista alapján, hogy a gépemet megtalálták, át is nevezte az egyén Matthew-ra. Hogy formázásra inspiráljam, megváltoztattam a Miiverse weboldalán a jelszót, hogy ne tudjon belépni az eShop-ra. Mondjuk túlzottan idealista gondolkodás lett volna várni, hogy formázza, ugyanis elég sok játékot letöltöttem ahhoz, hogy újak vásárlása nélkül is sokáig ellegyen a géppel. Úgyhogy gondolatban meggyászoltam az elveszett letöltött játékokat, és csináltam egy új felhasználói nevet, és hozzá kötöttem az új géphez. Nem veszett több Mohácsnál, ami elveszett, elveszett, ezzel együtt kell élni. Ha úgy alakul, letöltöm őket még egyszer. Bár a régi digitális gyűjtemény soha nem lesz teljes, mert a letöltött Ambassadoros GBA játékokat már sehogy nem lehet visszahozni, mivel nem tették elérhetővé mindenki számára. Ezért is vagyok morcos, hogy GBA Virtual Console csak Wii U-ra van, engem igazság szerint zavar, hogy most már ennyire variálják a VC-ket. Egyszerűbb lett volna, ha kézikonzolos játékok maradtak volna Nintendo 3DS-en, míg az asztaliak Wii U-ra. Inkább hoznák be be végre a Nintendo 64-et.

Most egy kicsit eluralkodott rajtam az indulat, de nyugi van, ami volt, elmúlt, nem lehet változtatni rajta, együtt kell élni vele. Most inkább azt kell lesni, hogy mit tudok kihozni az új gépemből. Van is mit. Nem volt tudatos, hogy pont ezt a napot vártam meg ennek a postnak a megírásával (bár tény, hogy régóta terveztem), de hát ma van a napja, hogy megjelent a New Nintendo 3DS és a New Nintendo 3DS XL. Megmondom őszintén így látatlanban (élőben) nem hoz annyira lázba, sokkal inkább a The Legend of Zelda: Majora’s Mask 3D! Azt nagyon szívesen megvenném, és végigjátszanám. Az új konzolnál meg tudom, hogy fejlett 3D a kamerakezelés, C analóg kar, fejlettebb CPU, de élőben akarom látni, hogy mennyivel jobb ezekkel a kézikonzol. Jelen pillanatban nem érzem, hogy váltanom kellene, főleg, hogy alig másfél hónapja van új gépem. Szerintem olyan 1-2 évet várok vele. A Wii U előbbre való.

Már csak azért sem, mert most az új gépen játszom a Pokémon HeartGold-ot. Érdekes amúgy, és mivel mindig viszem magammal a PokéWalker-t, van összehasonlítási alap, hogy esetleg azonos lépésszámot hoznak-e ki, de a PokéWalker rendre több lépést számol. Nem is kicsivel. Mai adat: A Nintendo 3DS 10.924 lépést számolt (megszavaztam magamnak azt a “kis” kimenőt ^^’), míg a PokéWalker 13.329 lépést számolt. Szerintem a 3DS számolja pontosan, mert azt láttam egyszer a Pokés cuccnál, hogy állok, bekapcsolom, leülök, és azt látom, hogy megy a számláló… 1, 2, 3…7 Abból a szempontból nem gond, hogy gyorsabban gyűlnek a wattok, Pokémonok gyorsabban fejlődnek, de lépésszámok tekintetében nem tekinthető hiteles forrásnak. Mindenesetre a zene a dübörög rendesen, Matsumoto Rica előző 373-es statisztikája majdnem megduplázódott, most már 704 alkalommal hallgattam meg a dalait. “Matsumoto Rica’s speed rose”, és még mindig nincs vége!

Aladdin-Aladdin

Örvendek, hogy ez a hét eseménydúsabb Japán CD-k megjelenésének tekintetében, 2 kislemez és 1 album is most jelent meg, ami érdekel:

• JAM Project: B.B.
• angela: Exist
• Soukyuu no Fafner Complete Best album

Lássuk előbb a nehezét, a JAM Project kislemezt. Nem, nem és nem! Én nem tudom, hogy mi van velük, hogy egyszerűen nem képesek maradandót alkotni, ez se jött be. Köztudottan képesek nagyon nagy dalokat írni, ennek fényében az, hogy a mostani címadó dallal úgy vagyok, hogy szokni kell még a fülemnek, és ez egyáltalán nem biztató kezdet. Megírtam már többször is hozzájuk kapcsolódó panaszomat, és sajnos most is aktuálissá vált. Most lehet, hogy ha megjelenik a BEST COLLECTION XI albumuk majd valamikor, és ott a többi dal között jónak fog hangzani, de ez nem mentség ahhoz, hogy a dal alkalmatlan arra, hogy önálló kislemezen szerepeljen. És így lehet a JAM legutóbbi 5-7 kislemezét (a Breakthrough-t leszámítva) jellemezni, hogy nem rossz, de nem képviseli azt a minőséget, hogy önálló dalként megállja a helyét. Így ezekről a single-ökről azt gondolom, hogy van, de igazából nincs. És inkább olyan dalok jelennének meg külön, mint például a BEST COLLECTION X-ből az Arashi vagy a Kaze ~Tabidachi no Uta~, de ez azért nem lehetséges, mert egy anime, sorozat vagy videojáték végső záró dala, és erről külön nem szokás kislemezt megjelentetni, pedig minőségében hozzák azt a színvonalat, amitől szeretem (és állítom, hogy sok rajongó így van vele) az együttest. Eléggé szerencsétlen dolog ez.

Na de az új angela kislemez! Ez se tökéletes, de messze jobb, mint a JAM Project új kiadványa. Imádom a címadó dalt! Maguk a tagok a dalszerzők, megvan a rájuk jellemző stílus, mégis képesek úgy megmutatni, egy olyan oldalát, ahonnan még nem hallottuk, így szinte mindig érdekesnek hangzik. Ugyanaz az angelára jellemző stílus a címadó dal, hallottunk már tőlük ilyet korábban, mégis élvezem hallgatni. A kórus továbbra is dob a hangulaton, és vicces, mert azt értem (a dalszöveget még nem ismerve), hogy "Aladdin-Aladdin" és poénból mindig utánuk éneklem. Az új Soukyuu no Fafner anime openingje, csodálkoztam egyébként, amikor komolyabban ismerkedtem az együttes kislemezeivel, hogy ennyit énekeltek az animének. Korábban azt hittem, hogy van a Shangri-La és kész, és amikor nézegettem a Generasia wikin, hogy mely kislemezük mely animének az openingje, látom, hogy ez is SnF-es, meg ez is, meg ez is... Most már úgy kapcsolódik angela a Soukyuu no Fafner-hez, mint Hayashibara Megumi a Slayers-höz. Nem véletlen, hogy kijött az új sorozat, és ha már ennyi daluk van, akkor jön egy külön animéhez készült dalokból best of album. Hajrá-hajrá, robbantson a japán lemezeladási listán! Amúgy a kislemezzel a B-side track miatt nem vagyok teljesen megelégedve. Bár a SnF ending dala, mégis több angela kislemeznél megfigyeltem azt, hogy a címadó dal dominál, az nagyon erős, és a második dalt csak azért írják meg, hogy az első ne álljon magában, engem legalábbis nem fognak meg, nem jutnak el hozzám. Ugyanígy ennek a kislemeznek a második dala sem érintett meg. Persze vannak kivételek, például az Alternative és az Aoi Haru B-side trackjei is legalább annyira fantasztikusak, mint a címadó dal.

Most az utóbbi néhány napban kevesebbet játszok a Pokémon HeartGold-dal mert megbetegedtem. Fej- torokfájás, láz, rossz közérzet, és ilyenkor nehezemre esik odafigyelni a játékra. Hétfőn jött rám, azóta szerencsére már jobban vagyok, a láz elmúlt, de fejfájás még mindig van. Még Angliából hoztam haza forró italport, azzal kúrálom magam. De kedden jól becsaptam magam, ugyanis megittam egy bögre kávét, és hirtelen azt éreztem, hogy de jól vagyok. El is kezdtem aktívabban mozogni, ténykedni, de nem sokkal utána éreztem, hogy ezt nem kellett volna... De most már tényleg javulok, és ha továbbra is így alakul, akkor holnaptól megszavazok magamnak egy kis kimenőt. De visszatérve a Pokémonra, vasárnap milyen szerencsés voltam. Eszembe jutott, hogy egy időben Gengar volt a nagy kedvenc, és úgy voltam vele, hogy megnézem, hogy hol tudok Gastly-t fogni. Ez végül elmaradt, de amikor visszamentem a játékban, hogy fejlesszem a Pokémonjaimat, bementem a Bellsprout Tower-be szétnézni, és egyszer csak megállít egy vad Pokémon, hát nem Gastly volt az? A torony szelleme mostantól az enyém. *_* Négyes szinten kaptam el, most már 10-es szinten van, vittem a PokéWalkerrel is sétálni. Azért eljátszottam a gondolattal, hogy milyen lenne a való életben, ha egy szellemmel sétálnék. Amúgy nem könnyű a játékban fejleszteni, mert csak egy sebző támadása van, a Lick, és nem mindegyik vad Pokémon nyitott arra, hogy benyaljon neki. Repülők ellen egyáltalán nem hatásos, és mivel éjszaka legtöbbször csak Hoothoot jön elő, ezért szinte reménytelen. De hogy Rattatára se legyen hatással... nincs könnyű dolgom vele. Másfelől meg csalódás ért amiatt is, hogy utánaolvastam, hogy Haunter csak cserével fejlődik Gengarrá... Remélem ez mind csak aljas rágalom. Hallottam már régen is arról, hogy van olyan Pokémon, mely csak cserével fejlődik, de tényleg soha nem mentem eddig bele professzionálisan a Pokémonok világába, és soha nem értettem annak a logikáját, hogy van az, hogy valaki csak cserével fejlődik. Értem a szintfejlődést, a követ, de a cserét nem. Önmagában attól, hogy elcserélem, fejlődik, és ha majd Haunter lesz, mindenképp el kell cseréljem ahhoz, hogy Gengar legyen belőle? De az onnantól már nem az enyém lesz... Jaj, én csalódott egyén. Amúgy jelenlegi statisztika: Time: 14:08, Pokédex: 27, Badges: 3. És ha belegondolok, hogy majd nemcsak a Johtós, de majd a Kantós teremvezetőkkel is meg kell küzdeni, akkor igen hosszú játékélmény elé nézek. Izgatottan várom.

Készítem a japán Pokémonos kfn-eket. Esküszöm, a nehézségei ellenére minden egyes pillanata élmény. A Rival! és a Challenger!! időzítése kész, a Rival!-ba be akarom tenni a háttérvokál énekét is, annak a szövege nincs meg, ezért a karaoke verziót hallgatva hegyezem a fülem, hogy mit énekelhetnek, talán megvan: "You've got rival!" "I'm your rival!" és van egy harmadik, amire nem emlékszem most így hirtelen. A Challenger!!-höz ilyen extra nem kell, viszont a zene itt is adja magát, hogy kicsit jobban effektezzem. Kerestem is még képeket, de nem találtam eleget, úgyhogy valószínűleg képek ismételgetésével, színezésével fogom megoldani. De érdekes volt a dalt 25%-os lassítással időzíteni, komolyan mondom, nagyon jól hangzott a refrén lassítva. A karaokék készítésére is visszatérek majd, ha teljesen jól leszek.

Amúgy az animét is elkezdtem nézni, méghozzá azért, mert megmondom őszintén, most csinálom először azt, hogy sorrendben nézem meg a részeket. Régen nem nagyon fordítottam gondot arra, hogy az összes részt lássam, akkor ment az RTL Klub-on, és néztem amelyik részt adták, meg amit be tudtam szerezni vateráról videokazettákat, és ennyi. Ja, amúgy kiakadtam azon a szegedi Pokémon találkozón, amikor az egyik srác hozott videokazettát, hátha érdekel valakit, azt meglátta valaki, és megkérdezte: Ki néz ma már VHS-t? *Magasra felteszi a kezét* Megmutathatom igencsak méretes videokazetta gyűjteményemet, Disney klasszikusok, egyéb filmek, sorozatok, melyek érdekelnek megvannak videokazettán, a videóm a TV-hez van kötve, bármikor tudom nézni őket, van kérdés? Nem szeretem, ha valaki lebecsüli a régi technikát, megvan annak a maga helye. Na szóval, most nézem az animét sorrendben egy nap három részt, így most tartok a 27. résznél. Megmondom őszintén, akármennyire is színvonalas a magyar Pokémon főcímdal éneke, kezd már ennyi hallgatás után az agyamra menni, úgyhogy inkább átugrom, és majd akkor hallgatom, amikor jól is esik. Igazából klisések a poénok az animében, mégis jó látni kedvenceink kivitelezésében. A prímet eddig egyértelműen a 23. rész viszi el. Hát nem hiába szeretem a szellempokémonokat, ahogy kibabráltak a Rakéta csapattal, sírtam a nevetéstől. Főleg torokfájósan nevetni, már inkább azon nevettem, amilyen hangot kiadtam magamból. Ha valaki régen látta, esetleg nem emlékezne rá, ez akkor volt, amikor Ash Sáfrányvárosban vereséget szenvedett Sabrinától a Kadabrájával, és egy férfi mondja Ashnek, hogy szellempokémont kell szereznie, ezért elmennek Levendulavárosba, az ottani szellemtoronyban szellemeskedtek Gastly-ék.
Ugyanakkor a 18. rész nem volt semmi... gyanús volt nekem, hogy csak angol szinkronnal volt elérhető, aztán eszembe jutott, hogy vannak bannolt Pokémon részek, és gondoltam, hogy ez is odatartozhat, és tényleg. És nem ok nélkül. Nem is volt teljesen angol, egy-két helyen japán, és váratlanul ért az, hogy női szépségversenyen James-et női mellekkel mutatják. Én tudom, hogy a japánok szabadon kezelik ezeket a dolgokat, és nem csinálnak ügyet abból, ha valaki az ellenkező nem ruhájának öltözködik, vagy ilyen esetben valakit ellenkező neműnek mutatnak. Csak akármennyire is más a szemlélete a Pokémonnak, azért az animét mégiscsak elsődlegesen gyerekeknek készítik, és most bennem is felmerült a kérdés, hogy ez nem okoz zavart egy japán gyerekben, ha ilyet lát? Veterán karaokésunk, Leea épp Japánban van, bár valamennyit én is tudok erről a dologról, de rákérdeztem, hátha többet tud mondani. Egyrészt ráerősített arra, hogy Japánban tényleg nem csinálnak ügyet a cross-dressingből, ezért nem valószínűleg a szülőket sem zavarja, ha a gyerek ilyet lát. Másrészt írt arról, hogy régen a fiúgyerekeket lányruhába öltöztették, és úgy is nevelték őket egy darabig, hogy szellemek el ne vigyék őket. Én erről például egyáltalán nem tudtam, és nagyon meglepett. Úgyhogy mint kiderült, van honnan gyökerezzen ez a jelenet. Amúgy egész jól elvagyok az animével, annak ellenére, hogy láttam már jóval komolyabb sorozatokat is, azt mondom, hogy maximálisan nézhető, és érdeklődésre tart számot a következő részekre is.

Út JAM Project-től a Pokémonig

Matsumoto Rica (松本梨香)

Nem rögös, de annál hangulatosabb. Ahogy írtam múlt hónapban, jól esett ismét JAM Project dalokat hallgatni, csak amikor hasonlóan pörgős dalba szerettem volna elmerülni, akkor nem éreztem semelyik iránt sem késztetést, hogy bármelyiket is hallgassam tőlük, viszont egy hirtelen jött pillanatban eszembe jutott Matsumoto Rica: OK! dala, ami szintén nagy kedvenc, és legalább annyira pörgős, mint a több JAM dal. Hihetetlen módon átjárt a hangulata, ez a dal ékes bizonyíték arra, hogy az énekesnő bizony méltó tagja volt 2008-ig az együttesnek. Az OK! a Pokémon anime 3. opening dala, és ha valaki azt hinné, hogy egy ilyen animének csak gyerekdala van, sajnos téved. Rock dal, kemény gitárszólóval, és az énekesnő akkorát énekel, mint előtte soha! Emellett még a Mezase Pokémon Master van meg digitálisan, de az OK! hirtelen arra inspirált, hogy megszerezzem Matsumoto Rica többi Pokémonos kislemezét. Nagyon nehéz volt megtalálni, meg kitalálni, hogy azon az egy helyen, ahol elérhető, hogyan tudnám megszerezni, végül LL segítségével sikerült rájönni a megoldásra. És megvan az összes kislemez digitálisan:

• Mezase Pokémon Master
• Rival!
• OK!
• Challenger!!
• Spurt!
• High Touch!
• Best Wishes!
• Yajirushi ni Natte!

Az album borítója

Valamennyit már ismertem ezek közül a Matsumoto Rica ga Utau Pokémon Song Best albumról, melyet már korábban megszereztem. Az első helyen a Challenger!! állt, amit meg akartam szerezni, mert már az albumon felfigyeltem a hangulatára. Meghallgatva a kislemezt, totális katarzis-élmény. Titokzatos a zenéje, olyan sokat sejtető, az énekesnő stílusa is teljesen egyedi, úgyhogy szinte teljesen belezúgtam a dalba. De a többit is hallgatva elsősorban tőle egyrészt iszonyúan hangulatosak, másrészt meg ezen dalok által teljesen más érzetet kelt a Pokémon, mint olyan. Sokkal hangulatosabb, és azt érezteti, hogy felnőttként is bátran lehet foglalkozni a játéksorozattal, igazából nincs felső korhatára a játéknak. Nagyon jó hallani, hogy az énekesnő egy (Japánon túli sztereotípia által) gyerekeknek szánt animéhez legalább olyan komolyan énekelt dalokat, mintha csak a JAM Project-nek dolgozna. Az első három opening fejlődése az, amire felfigyeltem még: A Mezase Pokémon Master egyfajta bevezető, de akár kísérletező jellegűnek is lehetne mondani, mert vannak benne erősebb, rockosabb elemek, de azt gondolom, hogy nem merték nagyon elvinni, nehogy nagyon elüssön az anime hangulatától, hiszen akármennyire is lehetne jogszerű, hogy legnagyobb Pokémon mester leszek, és olyat énekel, hogy a legnagyobb rockénekeseknek is tátva marad a szájuk, azért akárhogy is nézzük, a Pokémon mégiscsak egy gyermeki világ, erre valami keményet énekelni, nem lenne jó döntés. Ehhez képest a Rival! iszonyú fejlődés. Sokkal bátrabb lett, keményebb, rockosabb, de úgy, hogy közben az énekesnő játszik a hangjával. Ezzel csempészi be azt a játékosságot, amilyen a sorozat is, hiszen mégiscsak egy videojáték adaptációról van szó. Az OK! meg már maga a csúcs. Itt már nincs kertelés, bele a közepébe, elő a kemény gitárszólóval, hadd szóljon! Aztán itt van egy szakadás, mert innentől már más is énekelt openingeket, a Challenger!! meg csak 4 évvel az OK! után jelent meg, és ez már teljesen más hangulat. De annyira a fülembe mászott már az első pillanattól, hogy most is szinte teljes hangerővel hallom a fejemben. És a másik az, hogy megint rácsodálkoztam, hogy mennyire szerteágazó a japán zene, és ahány előadó, annyiféleképpen művelik, és úgy érzem, hogy Matsumoto Rica nagyon beújított nekem. És iszonyatosan örülök neki, már pár napos hallgatás után is azt érzem, hogy mindegyik szám egyéniség, és mindegyiket másért lehet szeretni. Egyedül a High Touch! volt kicsit furcsa, az viszont tényleg gyerekesebbre sikeredett, de csakhamar megragadt annak is a hangulata. Jelen állás szerint az OK! és a Challenger!! az első számúak.

Viszont ezeken a kislemezen mások is énekelnek, mivel opening és ending single-ök, és az énekesnő csak nyitódalokat énekel. Az endingek tetszési indexének tekintetében már jóval nagyobb a szóródás. Meglepetés volt számomra, hogy KAORI is mozog a Pokés világban, Haruka (May) hangja. Tőle az Ayakashi anime ending kislemezét, a Kagaribi-t ismertem eredetileg, melynek szövegét Okui Masami írta, ezért tettem egy próbát vele. Kellemes ballada. Viszont a Spurt! kislemezen hallható tőle a Watashi, Makenai! ~Haruka no Theme~ extrém jó zenei szólója van, és az énekesnő is nagyon jót énekel, öröm hallani, hogy ennyire beleéli magát a hangulatba. Viszont van negatív pólus is, méghozzá a High Touch! kislemez B-side track-je, az Ashita wa Kitto, mely Yoshii Kanako éneke, hát csak ha nagyon muszáj, akkor hallgatom. Borzasztó az énekstílus, a zene sem fogott meg, három szóban összefoglalva vallatni lehetne vele. Viszont felmerülnek itt már olyan dalok, melyek vélhetőleg gyerekeknek szólnak inkább. Egyrészt a különböző Pokémon Ieru Kana? változatok, de a Pokémon Sandwich sem marad el sokkal tőlük hangulatban. Ami még érdekes volt, azok a Meowth (Nyasu Japánban) image dalai, az énekhang kissé bántotta a fülemet, és ezek is inkább gyerekeknek írt dalok. Bár a Hey! Pikachu meglehetősen aranyos szám. Pontosan nem ismerem még a szöveget, de olyan feelingje van, mintha Meowth bevezetné Pikachu-t az élet rejtelmeibe, aki nem győz rácsodálkozni, hogy hát így mennek itt a dolgok.

De ezekkel együtt is teljesen más hangulatvilága van így a Pokémonnak, mint az angol dalokkal. Magyarokat azért nem hozom ide, mert az megint más kategória, ugyanis az angolok már jobban éreztetik, hogy a Pokémon nem felnőtt játék, ehhez képest két olyan kvalitású énekes énekli fel magyarul a dalokat, akik előadásukkal megint csavarnak a jelentésen, hangulaton. Németh Attila musical-énekes, és a Pokémonos dalokban sem titkolja ezen jellegű énekesi kvalitásait, Fehér Adrienn meg énektanárnő, ő is lépett fel színházban, kedves, barátságos hangjával igazán üde színfoltja a daloknak. Mert amúgy másfelől innen indult a dolog, hogy ugye korábban írtam, hogy ismét rákaptam a kfn-ezésre, és bagszi felvetette a kérdést, hogy nem akarok-e Pokémonos kfn-eket csinálni? Ez akkor nem jutott az eszembe, viszont régen tervbe volt, csak félbeszakadt. Aztán nyitott lettem az ötletre. Nem azért, hogy kedvezzek neki, hanem mert tudom, hogy a Pokémon zenei világ hatalmas, és ehhez képest igencsak méltatlannak érzem, hogy csak néhány Pokés kfn van. Nos, ha ez nemcsak fellángolás lesz, hanem komolyra fordul, akkor lehet készülni arra, hogy jelentősen meg fog duzzadni a választható Pokémon dalok tárháza. Első körben a magyar Pokémonos dalok (az Utazások Johto-ba CD-n rajta van 7 dal karaoke verziója, ebből még annak idején kész lett: a Pokémon Johto, a többi 6-ot most csinálom), és aztán jönnek a japánok.

És ha már zene, akkor elkezdtem nézegetni a játékokat is... Első lépésként konstatáltam, hogy lemerült az elem a PokéWalker-ben, így azt cseréltem benne, és magammal viszem mindenhová, és visszatértem a Pokémon HeartGold Version-höz. Eredetileg új mentést akartam kezdeni, mert úgy voltam vele, hogy évek óta nem játszottam vele, és biztosan fogalmam sincs, hogy hol tartok, mit kell csinálni, ehhez képest tudtam folytatni. Csak az zavaró mostani fejjel, hogy bár változtattam a kezdeti módszereken, úgy tűnik, mégsem tudtam teljesen leszakadni róla. Ugyanis amikor 2006-ban elkezdtem komolyan Pokémonozni, a Sapphire volt az első, és akkor még úgy csináltam, kaptam ugye az elején egy Pokémont (Mudkip volt azt hiszem akkor az én kezdőm, azóta is a vízi pokémonok mellé teszem le a voksomat), és csakis és kizárólag azt fejlesztettem. Nem nagyon kaptam el vad Pokémont, ha elkaptam, azt is csak azért, hogy valamivel több adat legyen a PokéDEX-emben, amúgy azért látszott, hogy halvány lila gőzöm nem volt annak idején, hogy is kell ezt a játékot komolyan játszani. Mert ha egy olyan teremvezetőhöz kerülök, aki olyan Pokémontípushoz szakosodott, mely super effective az én egyetlen pokémonom ellen, onnastól vége a játéknak. Van ő pl. 35-ös szinten, a többi meg 4-6, mit kezdjek velük? Ez finomodott valamennyire, és fejlesztem a többieket is, de nem tökéletes. A HeartGold-ban Cyndaquil volt a kezdő Pokémonom, ha jól emlékszem, ő most 26-os szintű (vagyis már Quilava), a többiek meg 8-12, úgyhogy van még mit javítani. De az a jó ebben a verzióban, hogy két választási lehetőség van: Vagy visszamész a játékban és alacsony szintű vad pokémonokkal fejleszted őket, vagy PokéWalkerbe viszed őket, és azáltal is szinteket fejlődnek. Amúgy most újra játszva pont kapóra jött, hogy így is lehet Pokémont fejleszteni, ugyanis amikor hosszú idő után újra bekapcsoltam, látom, hogy van egy tojás a Pokémonjaim között, hát mi lesz belőle? Hamar kikelt egy kis Togepi. De milyen kicsi... 1-es szintű! Hát ezt még a házból se engedném ki, nemhogy harcolni! Illetve PokeWalker által kiengedtem a házból, és most már 6-os szintű lett. Most jelen pillanatban 10 óra játékidő mellett 3 jelvényem van, és 16 Pokémonról adat a PokéDEX-ben. Ez is nagyon kevés. Gondolkodok is azon, hogy most hagyni kéne a jelvényeket, és inkább fejleszteni a többi Pokémont, mert egyrészt minek annyira sietni a történet végigvitelével, másrészt meg a fenti tapasztalatból kiindulva biztos, hogy most is lesz olyan teremvezető, akivel nem fogok elbírni (a harmadik se volt könnyű, Miltank állandóan Attract-tal indított, ezáltal Cyndaquil szerelmes lett belé, és nem mindig akarta megtámadni), így leszek arra kényszerítve, hogy visszatérjek. Emlékszem is, hogy régen csodálkoztam, hogy lehet egy Pokémon játékkal több száz órát játszani? Hát úgy, hogy teletöltöd a PokéDEX-edet, és mindegyiket felfejleszted a legmagasabb szintre.

Hogy idáig eljutok-e, arról egyelőre nem tudok nyilatkozni, de az biztos, hogy a lelkesedés bennem most hatalmas, Matsumoto Rica által visszatért egy régi életérzés, és ahogy ő visszahozta nekem, és amennyire szeretem a japán zenét, egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy komolyabbra is fordulhat. A Last.fm-es statisztikiája már most az egekbe ugrott a profilomban, 126-ról felszökött 373-ra, és ez még koránt sem a vége! Bezzeg, ha ma lenne a szegedi Pokémon találkozó... Volt egy január 17-én, csak arról azért nem írtam, mert részemről a lehető legrosszabbul jött ki minden. Beteg is voltam, lelkileg is nyomasztottak dolgok, azt hittem, hogy ha kimozdulok, segíteni fog, de majdhogynem csak rosszabb lett az egész. Mára fizikailag is rendbejöttem, lelkileg is sokkal jobb lett minden, újra játszok, most kellett volna. De ez már így alakult. Játszok már amúgy egy néhány napja, csak eddig azért nem akartam nagydobra verni, nem akartam, hogy megint egy fellángolás legyen, aztán ha kiírom, nem marad belőle semmi. Meg is beszéltem ezt Lernie-vel, ő mondta, hogy a fellángolások is jó dolgok, és rájöttem, hogy igen. Mert ez idő alatt is lehet tanulni, amik később a hasznunkra válhatnak, nem is beszélve arról, hogy tényleg azt érzem, hogy ez most komolyra fog fordulni, de még tényleg óvatosan!

Pokémon HeartGold Version

Ma visszamentem a játékért, hiszen ilyen áron nekem is nagyon megéri. Amint hazaértem, kicsit jobban megnéztem a pakkot, hogy mi fán terem a PokéWalker, milyen előnyöm származik ebből a kis szerkezetből. Még semmi, mert ahogy elnézem, még egy kicsit játszani kell, hogy legyen Pokémonom a PC-ben. El is kezdtem a játékot. Nem hiába keltette fel az érdeklődésemet, már az első pillanattól megragadott a hangulata, és vágytam is arra, hogy Pokémonnal játszak, de ahogy végiggondoltam, hogy melyek vannak meg, mindegyikben van mentés, de igazából az elejétől akartam kezdeni a játékot, mentést meg nem akartam törölni. Így a legjobbkor jött ez az akció. Most épp csak próba szintjén játszottam vele egy fél órát, mert csak 1 órát aludtam éjjel, és rettenetesen éreztem magam. Akartam most aludni, de negyed óra múlva csörömpölésre ébredtem fel, úgyhogy majd éjjel, de érdekes, hogy mintha ez is hatással lenne rám, mintha éberebb lennék. Úgyhogy majd komolyabban előveszem, mindemellett pakolászni is kéne...

Itt van a szett kibontva:

Szép-szép. ^^

És szerintem ezentúl csak DS Lite-on játszok DS játékot. Eszembe jutott, hogy nekem most már 2 Nintendogsom van, ezért kipróbálom a Bark Mode-ot. Elővettem a 3DS-t, és a DS Lite-ot. Először a látványbéli különbség lepett meg. Azt tudtam, hogy 3DS-en a DS játékok eléggé homályosak, de már megszoktam. De amikor megláttam, hogy DS Lite-on tűéles volt a kép, én elhatároztam, hogy ezentúl csak azon fogok játszani. Hihetetlen a különbség, azóta be sem kapcsoltam a DS Lite-ot, mióta megvan a 3DS, és amikor a Mario Kart 7 után 3DS-en játszottam a Mario Kart DS-sel, akkor lesek, hogy ekkora nagy a fejlődés? És kiderül, hogy a homályos kép zavart össze egy kicsit. A Nintendogs-ban ez az első alkalom, hogy kipróbáltam a Bark Mode-ot. Az a lényege, hogy két Nintendogs tulaj összetalálkozhat. Nagyon aranyos, először kiválasztom, hogy milyen ajándékot vigyek a másik félnek, azaz magamnak, és olyan aranyos, ahogy a kis csomaggal a szájában ugrál a kutya, mint egy lelkes kisgyerek, aki alig várja, hogy átadja az ajándékot. És amikor összetalálkozunk, akkor egy ilyen kerthelyiség-szerűségben vagyunk, és mind a két kutya rohan a másik félhez, hogy átadja az ajándékot. Viszont ami nem biztos, hogy pozitívum, hogy ugye közösen játszanánk egyet, de a két játékban a kutyák totál mást csinálnak. Igazából lehet, hogy nem hülyeség, mert most elképzeltem, hogy ha a két játékban ugyanaz történne, és ha mind a ketten egyszerre dobnánk például a frizbit, akkor melyik után menjenek a kutyák? Így mindketten egyénileg tudunk a kutyánkkal játszani.

Éjszakai kaland

Pokémon HeartGold VADONATÚJ 1.199 forintért? Nagyon jól hangzik. Tegnap mondta Cseri, hogy látott Pokémont ezen az áron. Én és Spartacus lázban égtünk az izgalomtól. Nem vagyok egy nagy Pokémonos, de az a játék amióta ismerem, megmozgatta a fantáziámat. Effektíve nagyon jó a 2. generációs Pokémon játék (Gold / Silver / Crystal), és mindig mondogattam magamban, hogy ha lesz lehetőségem, akkor megveszem. Ennyiért ez a lehetőségek lehetősége. Cseri még az este elment érte, de már csak 2 db. maradt, azokat elvitte. Az egyiket magának akarta, a másikért meg megverekedtünk Spartacusszal, természetesen csak képletesen szólva. Hosszas konzultáció után úgy döntöttünk, hogy az egyik bagszié lesz, a másik pedig az enyém. Viszont még ami érdekel, az a DS-es Nintendogs, ami volt még. Szintén 1.199 forintért. De amiatt már annyira izgatott voltam, hogy nem bírtam ki, és elmentem érte még most az éjjel.

Ez a második alkalom, hogy éjszakai busszal megyek. Nagyon jó érzés, van egy kellemes atmoszférája az éjszakai buszozásnak. A 950-essel elmentem a Népligetig, majd onnan a 901-essel a Stadionokig. Miközben vártam a 901-es buszra, a menetrendjét szemlélve, amikor megláttam a Gyáli út megállót, egyből eszembe jutott az LGT együttes A rádió című dala:

S a Gyáli úton állt egy csukott bútorszállító,
És ott volt huszonháromban az első stúdió.

A dal már csak abból a szempontból is aktuális, hogy ma délelőtt hallgattam a Kossuth rádiót, és a 11 órai A hely című műsorban (Farkas Erika a kedvenc bemondónőm. Spontán szellemes beszólásaival mindig megnevettet, és a hangjából árad a tiszta, őszinte szeretet) pont erről a bizonyos bútorszállítóról volt szó, mely elvileg a Puskás Tivadar Távközlési Technikumban volt. Legalábbis a mai iskola "elődjénél". Érdekes volt hallgatni, mert egyébként is nagy rajongója vagyok az LGT-nek (tervezek jelen lenni a 2013. februári Aréna koncerten), de ezek a történetmesélős dalszövegek, ahogy előadják, mindig is nagy érdeklődést keltettek fel bennem. És a mai nappal fény derült ennek a pontos történetére is. Szóval vissza a buszra, a 901-es busszal elmentem a Stadionokig, onnan elsétáltam a Tesco extrába. Olyan 0:20 fele értem oda, meg is néztem, hogy mi a kínálat a Nintendo játékok terén. Na most ez mi. Van Labrador & Friends 1.199 forintért, és van Dachshund & Friends 11.990 forintért. -_- Miért van 10×-es árkülönbség két különböző verziójú, de lényegében azonos játékokra? Meg is néztem az árellenőrzőn, és valósak voltak az árak. Úgyhogy maradtam a Labradornál. Egy kicsit nézelődtem még, közben kerestem Nightot, hátha épp dolgozik, de nem találtam. ^^' Közben kigondoltam, hogy melyik lesz a három kutyafajta, ami ebben a játékban az enyém lesz: Labrador, Toy Poodle, és Shiba Inu. Kifizettem, és a Fogarasi úttól a 931-es busszal mentem az Astoriáig, majd a 914-essel haza. A 931-esen hívtam fel bagszit, hogy elmeséljem a fejleményeket. Meg is kérdezte, hogy nem félek éjszaka egyedül Pesten? Érdekes, de egyáltalán nem féltem. 2 éve lakok már itt lassan, és úgy érzem, hogy kellőképp megszoktam azt, hogy sokféle ember van, és azok egy részének életvitele nem feltétlen kompatíbilis az életvitelemmel. Ilyenkor mintha ott sem lennének. Bár az zavart, amikor a 931-esre vártam a Fogarasi úton, akkor a szemben lévő megállóban egy nő ordibált, és az Astoriánál kicsit zajos az éjszakai élet. Ezeket mind meg lehet szokni. Nem mondom azt, hogy ezentúl éjszakai életet fogok élni, de én azt gondolom, hogy nem kell félni attól, hogy hátbatámadnak. Sok normális ember van éjszaka is Pest utcáin, valaki segített eligazodni az Astoriánál, hogy pontosan hogy járnak a buszok. De a lényeg az, hogy élveztem az éjszakai utazást.

1:20-kor értem haza, ettem egyet, aztán megnéztem ezt a Nintendogsot. Először a Kennelben néztem szét. A Labradorok közül sötétbarna színűek voltak, olyat meg nem akartam. Azt hiszem, hogy ezt a világosbarnát hívják a kutyáknál zsemleszínűnek. Viszont a Toy Poodle-nél találtam fehér színűt, abban meg azt szeretem, úgyhogy arra esett a választásom. Előbb megnéztem, hogy a Shiba Inunál milyen fajta van. Abból ilyen narancssárgás színűt szeretnék. Volt is, de most a fehér törpeuszkárra esett a választásom. Nagyon aranyos. ^^ Akárcsak a 3DS verzióban, itt is a Yoshi nevet adtam a Toy Poodle-nak. Eleinte még félénk volt, de aztán ahogy magamhoz hívtam, úgy nyugodott meg. Amikor meg már nevet is kapott, akkor már nagyon boldog volt. Megetettem, megitattam, elvittem sétálni. Fürdetni nem kellett, mert tiszta volt a szőrzete. Ennyi elsőre.

Egyébként pár napja pont azon gondolkodtam el, hogy 2008-ban, amikor olyan nagy sláger volt a BigN-es társaságunk körében az Animal Crossing: Let's Go to the City játék Wiire, akkor hogy idegesített, hogy állandóan mondták egymásnak MSN-en, hogy ezt meg azt csinálják a játékban. És eszembe jutott, hogy ugyanez lenne a szituáció, ha én is mondanám, mit csinálok a kutyáimmal. ^^'

Magyarországi Nintendo helyzete

Ha lehet ilyet mondani, a Stadlbauernek köszönhetjük, hogy eljutott hozzánk a Nintendo olyan 20-22 éve. Bár igazából azt nem tudom, hogy az előző rendszerben mennyire kaphattuk meg legálisan a NES-t, tehát a konzol 1987-ben jelent meg Európában, nálunk is olyan régóta kapható vajon? Próbálgatok így régi konzolosoktól információkat szerezni, hogy milyen lehetett akkor az élet, de nem nagyon jön össze érdemleges információ, bár a régi 576 KByte-ok igencsak hiteles források.

Voltunk ma bagszival egy konzolos boltban (majd látni fogjátok, hogy miért nem írom meg a nevét), mert látta a honlapjukon, hogy Pokémon HeartGold csak 4.000 forint, és látni akartuk azt. Hát első pillantásra rájöttünk, hogy hamisítvány. Azért DS-re nem nagyon terjednek a hamis játékok, most mégis kifogtunk egyet. Amúgy nagyon jó fej volt az eladó, azt mondta, hogy ilyen becsúszhat egy-egy csere során, és ingyen nekünk adta. Jelen pillanatban itt van nálam, megígértem bagszinak, hogy majd írok erről a játékról is. És beszélgettünk egy kicsit a Nintendo helyzetéről, bár megmondom őszintén, hogy nemigen emlékszem, hogy lyukadtunk ki oda, valószínűleg az árakat elemeztük, de mondtam a blogger versenyt is, meg mondta az eladó, hogy másoktól tudja, hogy bár nem hozhatják nyilvánosságra a különböző konzolos eladásokat, de másoktól tudja, hogy nagyon alacsony. És nem az a fő probléma, hogy nincs kereslet a játékokra, mert éppen lenne, csak a hivatalos forgalmazó, a Stadlbauer valami embertelen magas árakon forgalmazza a Nintendo játékokat. Aztán, hogy erre maga a forgalmazó van rákényszerítve, vagy ők maguk találják ezt így ki, nem tudom, de véleményem szerint az utóbbi. Mert amikor voltam Angliában, akkor teljesen le voltam döbbenve, hogy ott mennyivel olcsóbbak a Nintendo játékok, és már a fél-egy éves játékokat is leakciózzák. Nem azért, mert nem viszik, inkább azért, hogy megtartsák valamennyire a játék iránti érdeklődést még annak életszakaszának elején, és ha ez bevett szokás, akkor a cég hosszú távon sem járhat rosszul, ha így leakciózzák a játékokat. És itthon nálunk nemcsak az a baj, hogy drágák a Nintendo játékok, hanem a nagy áruházláncok azért rendelnek kevés Nintendo játékot, mert a Stadlbauernél nem lehet visszáruzni, tehát, amit megrendelnek, és nem tudják eladni, az nem mehet vissza a céghez, rajta marad a Media Markton, Saturnon, stb. stb. És ezt egyáltalán nem értem, hogy miért jó ez nekik. Különben azért, mert Nintendós vagyok, azért figyelem, hogy mi a helyzet a Sonynál és a Microsoftnál, és látom, hogy ott mindig lehet játékokat venni olcsóbban, amik nem is olyan régiek. Mondjuk azt rájuk lehet mondani, hogy nekik nem a konzol a kizárólagos feladatuk, tehát azt el tudnám fogadni kifogásnak a Stadlbauernél, hogy mivel ők csak Nintendo játékok forgalmazásával foglalkoznak, csak abből jön nekik bevétel. A gyakorlatban még nincs tapasztalatom ezekben a gazdasági dolgokban, de én úgy képzelem el, hogy egy ilyen cégnek is, bár lehet, hogy a kezdetekben nehéz lenne, de hosszabb távon nem jobban megérné olcsóbban adni a játékokat, és akciózni? Mert vannak ezek a kisebb konzol üzletek, ahol olcsóbban lehet játékokhoz hozzájutni, például a MultiFormatban a Wii Sports Resort 8.000 forint, holott máshol még mindig ilyen 13-14.000 forint, és biztos azért ennyire olcsó, mert ők nem a Stadlbauertől szerzik be, ezért nem is állítottak ki nekem hivatalos számlát, amikor a Wii Playt vettem, de mégis legálisan a Nintendóhoz kerül a pénz, és rettegek attól, hogy a különbözet csak a forgalmazóhoz kerül.

Egyébként ez nem mai tendencia a játékárak csillagos egekben való tartása. 15-17 éve, amikor a Super Nintendo volt az aktuális konzol, én akkor annyira nem emlékszem árakra, csak nemrég szemléltem az 576 KByte-ot, néztem át az árlistát, ami az újságban volt, és el voltam képedve, hogy anno SNES játékok 10.000 forintba kerültek. És 1995-ben a bruttó minimálbér 12.200 forint volt. Azért az nem volt semmi. Bár az SNES és N64 esetében hozzá kell tenni, hogy azért voltak ennyire drágák a játékok, mert kazettára írni játékokat sokkal költségesebb volt, mint lemezre, tehát nem véletlen, hogy a PSX játékok árai akkoriban jóval alacsonyabbak voltak. És a Nintendo 64 játékok árai csak még tovább emelkedtek. A legdurvább, amit láttam, hogy CSAK játék 18.000 forint. Persze a GameCube-nál aztán viszonylag normalizálódtak az árak, meg most a Wiinél, de azért látva a vetélytársak, és a külföldi forgalmazók árpolitikáját, sajnos nem csoda, hogy Magyarországban ott tart a Nintendo-kultúra, ahol. Hiába van egy Game Park-unk, mely üzlet a Nintendóra szakosodott, ha közben ők is az egekig emelik már az áraikat, sajnos azt kell mondjam, hogy a játékaik többsége máshol olcsóbb. Látnia kéne a Stadlbauer-nek, hogy ha másképp csinálnák, akkor a Nintendo-kultúra is sokkal jobb lenne, és a Magyar Nintendo piac, mint olyan, sokkal virágzóbb lenne.

(Talán?) Utolsó Budapesti utazásom 3. nap

Nagyon jó napunk volt, hárman voltunk a bagszi én és zsida. A zsida vonattal jött Keszthelyről, 8.45-kor érkezett meg. Kimentünk elé, és látunk több ilyen kis csoportot, ezek szerint mindenki mostanság megy osztálykirándulásra. Az egyik csoportban ott találkozunk az egyik BigN-es barátunkkal, Young Linkkel. Látszott rajta, hogy nem örült nekünk, csak menjünk már. Őszintén megmondom, hogy rosszul esett, mert az egy dolog, hogy az az osztálya, másfajta emberekkel, de ha a barátainak tart minket, akkor az osztálya előtt is legyünk barátok.

De mindegy, van ilyen. Zsidának a vonata rendben megérkezett, örültünk neki. A Délinél vett napijegyet, a kettes metróval elmentünk az Örsig, majd a 3-as villamossal Kőbánya-alsóig, onnan a 151-es busszal mennénk tovább még egy albérletet megnézni. Itt kiírom az utcanevet, mert fontos, 20. kerületben az Ady Endre utcán van. Megyünk a busszal, és látom, hogy Ady Endre... Na akkor leszállunk. Felhívom a nőt, mert nem látom sehol, kiderült, hogy tök rossz helyen vagyunk, mert a 19. kerületben az Ady Endre úton vagyunk. Azért is volt nekem megtévesztő, mert egy 10 emeletes ház lett volna, és ott is voltak 10 emeletes panelek. Úgyhogy ez az én hibámból hiúsult meg, sajnálom. Ő sem ért rá még várni.

Ha már Kispesten vagyunk, akkor irány az Europark! A 42-es villamossal gyorsan odaérünk, az ottani 576-os üzletben meglehetősen olcsó volt a Super Mario Galaxy 2, ami MA JELENT MEG!!! 11.990 forint volt, így zsida nem is habozott megvenni. Nagyon szép, bár a külső papírtok kicsit csalódás. Nem az a nagyon szép, mint a Pokémon HeartGold / SoulSilver külső papírtokja, hanem egyszerű(bb) karton. Itt még nem bontottuk ki. Még szétnéztünk a Saturnban, nem valami olcsók a játékok, viszont a New Play Control Pikmin Wiire meglehetősen jó áron volt. 4999 ft, kár, hogy nem volt rá pénzem. A pénztárnál a hölgy eléggé mogorva volt, és a biztonsági őrrel is volt problémánk, mert nem szóltunk, hogy a SMG2 máshonnan van. És nem találtuk meg a blokkját, pedig percekig kerestük, így a biztonsági őr elengedett azzal, hogy megbízik bennünk. Hát jó, továbbmentünk. Én vettem különféle Europarkos szórókiadványokat, miközben bagsziék a mozgólépcső alatti konzolos standon voltak érdeklődni. Zsida gondolkodott PSP vételen, de végül elvetette. Mentünk gyors az InterSparba innivalót venni, utána átmentünk a Nyugatiba, mert a Burger Kingben akartunk Whopper menüt enni.

Miközben mentünk a hármas metróval, bagszi és zsida is beszélgettek a pokémonról, és arra jutottam magamban, hogy felnőttként is lehet szeretni, ugyanis úgy beszélgettek róla, mint valami jó hobbi. A zsida egyébként 23 éves. Szóval fiatalos csapat voltunk! A Burger Kingben megebédeltünk, én meg közben csináltam képeket. Nagyon jó a Galaxy 2 külsőre. Itt bontottuk ki, sok minden van benne. Felül középen van maga a doboz, mellette balra a tok, jobbra egy kis kiegészítő, alul balra a tutorial DVD, mellette a 250 csillag. Én míg bagsziék ebéd után a Burger Kingben tovább pokéztak DS-en, én elmentem mentolos fagyi vadászatra a WestEndbe, és van. Nagyon jó volt. Még egy kicsit ott voltunk, aztán mentünk tovább.

Konzolbolt vadászat ürügyén megkerestük a JoeyStationt, de láttuk, hogy elköltöztek, így kimaradt, és megkerestük a Colin Console-t. Ez egy nagyon eldugott hely a Jászai Mari térnél. De látszik is, hogy nemigen van forgalma. Elég sokat beszélgettünk az eladóval, és mivel voltak nagy játékok nála, vásároltunk. Bagszi vett Animal Crossingot DS-re, zsida meg Legacy of Kain PSX-re. Úgyhogy jó, hogy betértünk ide is.

Visszamentünk a WestEndbe, mert találkoztunk a Csabival, ő is késett egy jókorát. Csak gyors beszélgetés, aztán ment is tovább. Örömmel nézte a zsida SMG2-jét.

A hatos villamossal átmentünk Budára, a Nándorfehérvári úton van egy hatalmas játékbolt, abban néztünk szét. Rengeteg minden van ott. Kirakók, társasjátékok, plüssök, mindenféle gyermekjátékok soha nem látott választékban. Bagsziék sokkal inkább nézelődtek, meg próbálgatták a dolgokat, engem annyira nem izgattak. Ami meglepett, hogy találtam ősrégi Dragon Ball Z VHS-t 490 forintért. Na azt nem hagytam ott! :D A DBZ idejében (1998-1999) még szinte utáltam az animéket. Egyszerűen nem értettem, hogy a buta rajzzal meg a sok hülye csatával mit akarnak adni? Akkor még hittem a riasztó tévhiteknek, hogy rosszra neveli a gyerekeket, holott már tudom az igazságot. De nem baj. Úgyhogy ha hazamegyek, kíváncsi leszek. Van VHS lejátszóm, és mindenképp meg fogom nézni. Azt tudom, hogy nem japán az openingje, amit sajnálok, mert Hironobu Kageyama az előadója. Arra emlékszem, hogy valami hülye magyar szövege volt, valami ilyesmi:

Szeretet és barátság
Dragon Ball Z

Vagy mi, de valami hasonló hülyeség volt. Átmentünk a szembelévő Mint a TV-ben játékboltba, ahol minden eredeti volt. És itt van Narutós fejpánt, ne haragudjon meg a világ, de vettem magamnak egyet. ^^' Na nem azért, hogy állandóan viseljem, csak szerettem volna magamnak egyet. Ami nagyon meglepett, hogy voltak gömbök, mindenféle eredeti kisebb figurákkal, és volt Super Mario Galaxy is! O_O És pont az utolsó kettőt vittük el! :D És még az volt a nagyon jó, hogy mind a ketten a számunkra legszimpatikusabb fugurát fogtuk ki. Zsidának volt Bowser, nekem meg Mario. Úgyhogy mind a ketten boldogok voltunk.

A 47-es villamossal kerestük az Október 23-a utcát, mert ott van az Allee bevásárlóközpont. Kíváncsi vagyok, hogy milyen, mert mindennél modernebbnek hirdették meg. Megtaláltuk, és tényleg nagyon jó. Itt van az 576 is, mely mindennél nagyobbnak hirdeti (és NEM hírdeti, ahogy sokan tévesen írják, de lesz majd egy helyesíró-postom is) magát, ami igaz is, csak a választék ugyanolyan szerény. Egy polcon volt egyfajta játékból kb. 18 példány volt kirakva. De hogy az 576-osok mentalitása mennyit változott, az is érdekes. 4 éve, amikor komolyabban elkezdtem járni Pestre, akkor az Árkádban, emlékszem, tök lekezelőek voltak velünk, mert Nintendós cuccokat kerestünk, most meg nagyon kedvesek, meg rendesek. Látom, új újság, új vezetőség, új követelmények. Nem baj, így sokkal jobb az 576. Felmentünk a 2. emeletre az étkezőkre, Gyrost akartunk enni. Van egy török étterem, ott adtak gyrost is, csak nem pitában, hanem tortillában kaptuk, de ízletes volt. Aztán még az Electro Worldben néztünk szét. Drágák a játékok, úgyhogy én kint vártam meg őket.

És szinte vége is a napnak. Zsida már 34 órája volt ébren, úgyhogy nem csoda, hogy aludt már szinte a hatos villamoson. Elmentünk vele a Nyugatiig, onnan ő Újpestre a rokonához, mi meg ide bagszihoz. Nagyon jó nap volt, nagyon jót szórakoztunk. Örülök neki, még sok ilyet szeretnék. És szinte így képzeltem el a pesti létemet, hogy dolgozok, és szabadnapokon eljárni valamerre a barátokkal páran. A közös élmény felbecsülhetetlen!

Pokémon HeartGold / SoulSilver teszt az 576-ban

A 2010. áprilisi 576 KByte-ban helyet kapott egy oldal erejéig a Pokémon HeartGold / SoulSilver. Nagyon jót írt róla a tesztelő, komolyan mondom, hosszú idő után én személy szerint most éreztem először azt, amit egy tesztben szeretek, hogy... "lazán" dicséri a tesztelő a játékot. Én pont ezt hiányoltam az 576 Konzolokban, hogy amikor volt egy Nintendo játék, akkor írta, hogy jó-jó, de valahol ő azért másképp gondolta, és én többek között ilyen változást reméltem, amikor kiderült, hogy vége az 576 Konzolnak, és majd itt, az új KByte-ban. És ezt én itt nagyon érzem. Mert én pl. a 2003. májusi 576 Konzolban, a Zelda Wind Waker teszt is 8 oldalas, de egyszer sem olvastam végig... Mert már az elején azt éreztem, hogy úgy isten-igazából semmiről nem szólt... Nem csoda, hogy sokáig (talán máig) a Mario Party volt a kedvenc cikkem az 576 Konzol 1999. áprilisi számából, mert ott éreztem, hogy tényleg szereti a cikkíró a játékot, és a mai napig én személy szerint Vári Zolit tartom az egyetlen olyan 576-os tesztelőnek, aki megbecsülte a Nintendót. Sok mindennel foglalkozott ő videojáték és PC berkein belül, de a Nintendóval is szívesen foglalkozott. Meg talán Credo a Game Boy Advance-szel. De úgy isten igazából... Ami miatt szeretek olvasni egy tesztet, az ebben a Pokémon tesztben mutatkozik meg. Egyetlen szívfájdalmam, hogy nagyon rövid a teszt. Tehát nagyon jó, de legalább annyira rövid is. Az az egy oldal nagyon kevés, de éreztette a cikkíró is, inkább arról írt, hogy mennyire jó a játék, minthogy belekezdjen egy ismertetésbe, amit véleményem szerint jól tett. Egy oldalban nem lehet bemutatni a játékot, ha most belekezdett volna, akkor meg befejezetlen lenne a cikk, és inkább elmondta, hogy miért jó a játék, amit én jó döntésnek tartok. Hát igen, egy Pokémon játékra minimum egy különkiadást kell szánni, hogy tényleg mindent leírjunk a játékról, mert nagy hosszú játékról beszéltünk. De örültem, hogy jó tesztet olvashattam. És nyereményjáték is volt, ahol SoulSilvert lehet nyerni! Engedelmetekkel nem mutatnám meg itt (már csak azért sem, mert nem tudom, hogy mennyire ütközne jogi ügyekbe), inkább vegyétek meg az 576 KByte-ot, az 576 shopokban 200 forinttal olcsóbb az újság. Én beküldtem a megfejtést, nagyon szeretném megnyerni a SoulSilvert, mert nagyon jó játék, a PokéWalker is nagyon jó találmány!

Manapság Suara: Musouka című dalát hallgatom. Hihetetlen, hogy a Jpop ipar (ezen belül az anison) mennyi tehetséget rejt magában! Hihetetlen egyedik hangja van az énekesnőnek, a dal is nagyon jó lett!

BigN találkozó

WestEndben ez is megvolt. Jó volt, igaz mininek indult az elején, de azért összejött a társaság. De nem volt kellemes az az érzés, amikor Kőbánya-alsóról mentünk volna vonattal a Nyugatiba, és pont az orrunk előtt csukódik be az ajtó, és nem tudjuk kinyitni, mert indul a vonat, nem kicsit volt kellemetlen. -_- A következő vonat meg 30 perc múlva indult, szerettem volna ott lenni 9-re. Ott voltam, egy páran már megjelentek, ők is meg voltak lepve, hogy mekkora a DSi XL. Még a sima DS-nél is nagyobb. Csináltunk is képet, hogy fest a 4 fajta DS egymás mellett:

Jó, mi? És jön az ötödik, amiben remélhetőleg beváltják az ígéreteiket, miszerint újfajta játékok is lesznek rá. De ez azért rossz, mert már a DSi-re is írták, hogy lesznek új játékok, mely direkt a konzol egyedi képességeit használja ki. Na mindegy, remélhetőleg majd az új DS. Miután mindenki megcsodálta az új kézikonzolt, bagszi, V-ADi, Young Link és én elmentünk az 576 KByte-ba, kicsit szétnézni. Ott volt Pokémon HeartGold. Valami gyönyörűséges! Csak a 13990 ft... Ha már van olcsóbb máshol, akkor miért vennénk meg ott? Sebaj. Aminek nagyon örültem, hogy végre kapható a 2009-pakkos 576 KByte 999 forintért! Azonnal megvettem! Örültem neki, mert már-már gyűjtöm az 576 újságokat. Eddig a következőképp állok: A régi 576 KByte-ból összesen 139 szám jelent meg, ebből megvan nekem: 122 szám. Az 576 Konzolból összesen 120 szám jelent meg, ebből megvan nekem 117, és az új 576 KByte-ból megvan az összes. Tehát összesen 20 szám hiányzik még ahhoz, hogy teljes legyen az 576 gyűjteményem. És szeretném is teljessé tenni. Mert azért akármennyire is mostohán bántak a Nintendóval, a legenda, az legenda. És bár Dévényi Tibor indította el bennem a Nintendo-őrületet, rengeteget tett hozzá az 576, a műsorával, és az újságjaival. Na, ennyit a múltamról. És amit még láttam az 576-ban: Zelda: Spirit Trackses DS tartó. Csak a sima Nintendo DSi megy bele, úgyhogy nem vettem meg, pedig baromi szép! És 2700 forintot szerintem megér, mert tapintásra is nagyon jó, meg masszívnak tűnik. Úgyhogy jó érzéssel távoztam el az üzletből. Ahogy visszamentünk, megjött Ákos, aki sietne megvenni az 576-ba a HeartGoldot. De én mondom neki, hogy minek venné meg 14000 forintért? Jöjjön el velünk, amúgyis megyünk konzolbolt-vadászatra, az egyik helyen 10000 forintért magáénak tudhatja. De csak azért is kísérjem el az 576-ba, és vegyem meg. Jól van, odamentünk, és megvette. Az utolsót vitte el a WestEndes 576-ból. Miután visszamentünk, belenéztem az 576-okba, bagszi szólt, és mentünk konzolboltokba: Multiformat, JoeyStation, GameStop, KonZone. Öten mentünk el: bagszi, V-ADi, Fantos, Young Link, és én. Először a Nyugatitól indultunk el, először a Multiformatba, majd a JoeyStationbe. A Multiformatban kerestük a Wii Playt, mert elvileg volt 2000 forintért, de csak Wii Sports volt 3000-ért. A JoeyStationben pedig Naruto: Clash of Ninja Revolution 2 volt 5000 forintért. Azért egy kicsit fájt a fogam! T_T Majd volt egy harmadik koznolbolt, aminek nevét sem tudom. De el volt rejtve rendesen. Nagyon készséges volt az eladó, bár az egész üzlet lehetett olyan 12-15 m2? És ott voltunk 6-an. ^^' Voltak jó dolgai, nála is lett volna mit vásárolni, de szerintem szegénynek nagyon nem lehet forgalma, pont azért, mert alig tudtuk megtalálni. Aztán mentünk a Jászai Mari téri 4-6-os villamoshoz, útközben láttam Oláh Ibolyát! O_O Kicsit meg voltam lepve. Egy étteremből jött ki egyedül. Na villamossal átmentünk Budára. Onnan a GameStopba, ahol a weboldal szerint van Pokémon Platinum 3500 forintért. Na mondom, ha az van, arra azért csapjunk le. De hát nem volt. Wii játékokban sem nagyon bővelkedett. De az eladó srác nyíltan ki is jelentette, hogy nem rajong a Nintendós őrültségekért, meg a sok japán hülyeségért, ahogy ő mondta. Neki ez túlzottan elvont. Mivel normálisan mondta, ezért elfogadtam az álláspontját. Ami jó dolog volt, hogy volt neki egy DS tartója 1000 forintért, ami elég nagy volt, sok minden belefért. Onnan átmentünk a KonZone-ba, mely hát... szomorú kimondani, de utolsó napját élte. Végkiárusítás terén minden 40%-kal le volt értékelve. Bagszi Wii Motion Plus-t keresett, remélte, hogy olcsón hozzá tud jutni, de nem volt. Helyette én vettem egy Classic Controllert. Még csak 1 Wiimote-om van, de úgy voltam vele, hogy mivel úgyis szeretném, ha idővel lenne 4 Wiimote-om, 4 Nunchakum, meg 4 Classic Controllerem, és mivel itt 6000 forint helyett 3600 forint volt, ezért vettem egyet. Így már 2 Classic Controller van. Bagszi meg vett magának egy táncpadot. És nem találtuk meg a Pokémon SoulSilvert / HeartGoldot DS-re, 10000 forintért, úgyhogy talán jobb is, hogy megvette Ákos az 576-ban a HeartGoldot. Többen is azt mondták, hogy annyit rendeltek be, amennyit eddig szoktak a Pokémonokból, de sokkal hamarabb elfogyott, és mindenki meg van lepődve rajta. Szerintem nem meglepő, mert tényleg nagyon jól néz ki, a doboza nagyon szép, a Pokéwalker meg nagyon ötletes találmány. Bagszi teljesen belé van zúgva. ^^' Miután végigjártuk a konzolboltokat, visszamentünk a WestEndbe. Ott még elvoltunk, Fantosszal Tetris DS-eztem, olvasgattam az 576-okat, beszélgettem Attilával, és így eltelt a találkozó. Nem volt ez most annyira jó, kicsit fáradt volt a hangulat, eljátszogattunk, de úgy a hangulat nem igazán volt meg. Elmentünk bagsziékhoz, ott aludtam. Bagszi csinálta az eventeket, közben Virtual Console-on megvette nekem a Super Mario Kartot. Iszonyatosan hálás vagyok érte. Nagyon jó játék, ajánlom mindenkinek! Másnap reggel felébredtem, most nekem sem volt úgy hangulatom semmire. Kipróbáltuk a táncpadot, jó buli, de az én mozgáskultúrám nulla értéke itt is megmutatkozott. ^^' Elmentünk vonattal a Nyugatiba (Kőbánya-alsóról) a Pokétalira. Itt volt Papp Attila, aki kipróbálta a DSi XL-en a Tetris DS-t. Én csak lestem, meddig viszi már el? O_O Valami 480 sorig vitte el. Amikor már láttam, hogy lassan a végére ér, és be fog fejeződni a játéka, kinyomtam a DSi-t. Bocsánat érte, nem azért, mert szemét vagyok, hanem mert nem akartam, hogy egy más által felállított rekord legyen a játékomban. Majdnem megnégyszerezte a rekordomat... Tényleg, őszintén gratulálok a tudásához, bár én is ilyen lennék, de az én játékomban az én rekordom legyen benne! T_T Itt nem maradtam sokáig, elmentem a 12.13-as vonattal.

A Super Mario Kart Virtual Console-on meg hatalmas!