Nemrég ismét rákaptam a hordozható Mario platformerekre. Néhány hete ugyanis megvettem digitálisan a Super Mario 3D Landjátékot, mert az is bekerült a Nintendo Selects kívánatába, így a £39.99-es ára lement £15.99-re, ami már elfogadható digitális kereten között. És mivel 100%-ig ugyanazt a játékot veszem meg olcsóbban, tehát digitális formában semmilyen úton-módon nem látszik rajta, hogy jóárasítva van, így tökre megéri. Azért is vettem meg, hogy plusz inspirációt szerezzek magamnak a játékra, ugyanis a Super Mario 3D Land azon kevés Mario játékok közé tartozik, melyen halálra idegesítettem magam. Két oka van ennek. Az egyik az, hogy önkénytelenül is összehasonlítom magam a többiekkel, és mondják, hogy többszáz életük van a játékban, nekem meg olyan 70-80 körülit sikerült elérni. Egyáltalán nem nehéz a játék, sőt. Pont azt tartom az egyik nagy hátrányának, hogy túl könnyű. A baj többek között azzal van, hogy nincs valami jó térlátásom, és többször azért haltam meg, mert leestem a pályáról. Tehát irányítom jobbra, és meggyőződésem, hogy Mario tökéletesen jobbra megy, aztán meg azzal szembesülök, hogy hősünk kb. 15°-kal keresztbe megy felfele, és ez pont elég ahhoz, hogy kiessen a pályáról. Meg sokszor előfordul az is, hogy elbénázom az egészet, és egyébként olyan helyen kezdem sokszor újra a játékot, ahol nincs annyira nehéz rész, de mégis 10-20 alkalommal újra elölről kezdem. Úgyhogy nincs ilyen téren szerencsém a játékkal. A másik, ami miatt idegesít, az Mario hangja. Ez a mindig tökéletesen vidám, boldog hang, neki ez a kaland egy gyerekjáték, élvezi minden egyes pillanatát, és minden egyes pálya végén úgy örül, mintha Hercegnőt mentette volna meg, ez valami rettenetesen idegesítő. Mintha ezzel akarná a Nintendo érzékeltetni, hogy mennyire egy fantasztikus játék. Nézd meg, Mario is mennyire élvezi, imádja az összes pályát. Ez már a legelején sem tetszett, és van egy olyan gondolatom, hogy talán öntudatlan reakció ez a sok bénázás, mert tényleg nem szeretem Mario hangját ebben a játékban, és ezzel akartam ellensúlyozni a túlzott vidámságát. Így tényleg gyerekeknek szánt játék a Super Mario 3D Land.
Annyi szerencsém van, hogy még megvan az a mentésem, amit 2011-ben kezdtem el, ami már végig van játszva, ennek egyik jutalma, hogy Luigi játszható karakter lett. Luigi hangja olyan esetlen, de százszor elviselhetőbb, mint Marióé. Az az érdekes, hogy Luigival kevesebbet bénázok, vele jobban megy a játék. Egyébként van még mit játszani a játékon, ugyanis nincs megszerezve az összes nagy érme, ezek összegyűjtésével kellene 100%-ossá tenni a játékot. Ha ez meglesz, nem lesz dolgom vele. Legfeljebb növelni a statisztikát a Nintendo 3DS-ben, és minél több játékidőt belefektetni, hogy minél előkelőbb helyen legyen. Ennek érdekében majd lehet új mentést kezdeni, egy kifejezetten oldott hangulatomban, amikor tudok osztozni Mario túláradó örömében.
Mindenesetre most jónéhány hordozható platformerrel játszottam az utóbbi időkben, DS-en is. A Super Mario 64 DS-nél nem is a főjátékot játszottam, hanem a minijátékokat. Abban régen rengeteget játszottam Luigi "Picture Poker" játékával. Ugyanolyan póker, amit franciakártyán játszanak, csak Mario karakterek vannak a kártyákon. Ketten játsszuk, Luigi a krupié, ő gépi játékosként az ellenfelem. Az az érdekessége, hogy maguknak a karaktereknek is vannak értékeik, a következő sorrendben: Felhő, Gomba, Virág, Luigi, Mario, Csillag. Ennek akkor van jelentősége, amikor például mindkettőnknek egy párunk van, akkor ha mondjuk Luiginak gombából van párja, nekem meg Marióból, akkor én nyertem, mert a Mario párom értékesebb, mint a gomba páros. És ilyen győzelmeknek van értékük, nyilván érméket lehet tétként feltenni. Ezek a szorzók, és annyiszor nyerem meg a nyereményem értékét, ahány érmét feltettem a játékra. Azon mosolyogtam magamban mindig, amikor nekem mondjuk Luigi párom volt, Luiginak meg mondjuk Mario párja. És akkor Luigi megvonja a vállát, hogy hát így jártál. Én értéktelen vagyok, rám ne tegyél, mert te húzod a rövidebbet. Képzelem, ha magasabb érzelmi intelligenciája lenne a gépi játékosnak, és Luigi tudná, hogy lényegében vele vesztettem. Eléggé gyorsan gyűlnek az érmék, és azt akartam kipróbálni, hogy számol-e 9999-en túl? Amikor már közel voltam, már nagyon nem akartam abbahagyni, mert amúgy többször nyerek, mint vesztek, ezért tényleg gyorsan gyűlik a pénz, és már nagyon kíváncsi voltam, hogy vált-e öt számjegyűre az érmék száma, de nem. Kiakasztottam a mini-játékot teljesen. :D De élmény volt
Elővettem a DS-es New Super Mario Bros.-t is, itt is arra voltam kíváncsi, hogy hol vannak kimaradva nagy érmék volt néhány helyen. Ez a játék is réges rég végig van játszva. Annyira réges rég, hogy még a 2007-es mentésem is megvan, azt próbálom tökéletesíteni. Azért vannak nehézségek bőven.
Hasonló célokból kezdtem újra neki a New Super Mario Bros. 2-nek. Igen, ez az a nagy érmegyűjtős játék. Ennek a játékban az a legnagyobb szemétsége, hogy gyűjtögetem az óriás érméket, nyitom meg a Toad házakat 5-5 érmékért, igyekszek minél több titkot megnyitni, meg is van a 6+2 világ, majd mennék az extra világba, de nem lehet, mert csak 90 érmével nyitható meg. 90 érmének kell nálam lenni ahhoz, hogy meg tudjam nyitni. Maradt kb. 40, szerintetek? -_- Jó néhány évig a színét sem akartam látni a játéknak, most nemrég ismét elővettem, hátha meglesz a 90 nagy érme. Talán igen, elég sokat sikerült megtalálni, de még mindig 70 körül vagyok, kell még néhány, és már kevés hiányzik. El is gondolkodtam magamban azon, hogy meglesz-e a 90 a végére. Remélem, gondolom, hogy nem azért találták ki így a játékot, hogy végigjátszhatatlan legyen. Amúgy meglepődtem, mert néhány nagy érmét, amit régen otthagytam, most igen könnyen sikerült megszerezni, nem is értem, hogy miért hagytam ott. Mindegy, jól megy a játék. Inspiráló is, ugyanis vettem egy DLC-t a játékhoz, hogy gyorsabban menjen az érmegyűjtögetés, meg hát miért is ne tegyem teljessé a játékot?
Csak ezzel is az a baj, hogy igazán nem lehet teljes értékű játéknak tekinteni. Rövid is, könnyű is, és ennek ellenére teljes árat kérnek érte. Nagyon haragudtam régen azért, mert képesek £39.99-et elkérni érte, pluszba kap DLC-ket, melyekért külön fizetni kell... Jó sok érmét tudhat magáénak a Nintendo csak ebből a játékból, meg mernék esküdni rá. Miyamoto-san is biztos aranyba öltöződik az aranyvirágról, és mindent, amit lelő, az érmévé változik. De most már enyhültem annyira, hogy új lendületet vegyen nálam a játék, és megvegyem a DLC-ket. De arra továbbra is várok, hogy ez a játék is bekerüljön a Nintendo Selects kínálatába. Bőven megér £15.99-et, de £39.99-et soha. Még az összes DLC-vel is £35.99 lenne az egész játék. Összesen 10 DLC van a játékhoz, darabja £2.00. Most képzeljétek el, ha £59.99-ért adnák a teljes New Super Mario Bros. 2 játékot. Hát ki venné meg ennyiért? De amúgy egész jó az első DLC-s pakk, három olyan pályát tartalmaz, amikben igazán lehet gyűjteni az érméket, így könnyen meglesz az 1.000.000. Még ennek is igencsak híján vagyok 160.000 körül vagyok. El sem tudtam képzelni, hogy lehet annyi érmét gyűjteni. Most már tudom. És nekem is meglesz.
A Nintendo 3DS XL analóg karja továbbra is beteg. A Game Park nem jelezte azóta sem, hogy megérkezett az alkatrész, meg tudják csinálni. Lehet egyébként így is játszani, mert az irányítást érzékeli, csak fájdalmas így játszani.
