Eddig soha nem látott játékstílus

Ezt a hétvégét nem egyedül töltöttem otthon. Ez pedig azért kuriózum, mert erre kb. 4 éve nem volt példa. Ráadásul nem is régen barátkoztam össze Zsoltival, ő talált meg Twitteren, aztán egész jókat beszélgettünk, kb. 2 hónapnyi ismertség után találkoztunk személyesen és egyből el is jött hozzám.

Mindig tudtunk mit csinálni, nem nagyon volt üresjárat. Tetszettek neki élőben a gyűjteményeim, megnézte őket. Amikor megtalálta a 3 Shounen Jump magazint, olyan lelkesedéssel beszélt a különböző rendezőkről, stúdiókról, ki hogy s mint melyik anime munkásságában hogy vett részt, hogy nagyon nem is tudtam mit szólni zavaromban hozzá. Érdekes, hogy idén vagyok 15 éve anime rajongó, de ebbe ennyire mélyen soha nem mentem bele. Sokkal inkább a japán zenébe, abba inkább benne vagyok ilyen szinten. Rám például jellemző, hogy azért nézek meg animéket, mert valamelyik kedvenc előadó énekelte fel valamelyik dalát. Meglepő, hogy ezeket is felismerte, mert egyébként alig ismert művek, én se hallottam volna róla, ha zene tekintetében nem lenne hozzá semmi közöm. Mindenesetre élmény volt hallgatni a lelkesedését, még ha az animéket máshonnan is közelítjük meg.

Néztünk is animéket, de azokat néztük, amelyeket ő már látott, épp nézem, valahol tartok bennük. Azért szerencse, hogy rengeteg animét látott már, mert egy olyan animének az utolsó része következett, amit ő már látott, ezért nem volt probléma, hogy ő is még egyszer megnéztem az utolsó részét. Az I My Me! Strawberry Eggs volt az, mindenképp fogok róla részletesen is írni, mert valami hihetetlen volt.

Meg bevezettem a videojátékok rejtelmeibe. De tényleg nálam játszott először és ebből olyan játék kerekedett ki, hogy ha nem én látom, nem hiszem el. Ki is tettem YouTube-ra.

Mondjuk, talán nem a Super Mario Kart-tal kellett volna kezdeni, tekintve, hogy meglehetősen nehéz, de a kb. 30 éves videojátékos pályafutásom alatt nem láttam 18+ fiatalt így játszani. A szokásos kb. 10 perces versenyből 28 perc lett. Már azon gondolkodtam el, hogy nincs-e olyan problémája, ami gátolja a játékban. Rá is kérdeztem, hogy nincs-e valamilyen mozgáskoordinációs vagy finommotoros problémája, ami miatt ennyire nem érzi a játékot. Elmondása szerint még sportolt is: Kosárlabda, úszás, még súlyemelés is volt a repertoárjában, ezek szerint nem erről van szó. De legalább van honnan felkapaszkodni, egyébként nagyon jó volt látni a lelkesedését, egy percre se csüggedt le, mert annyira reménytelen volt a helyzete. Úgyhogy ez mindenképp örömteli volt. Semmiképp sem elrettentő példaként, vagy megszégyenítésként tettem ki, hanem szemléltetésként, hogy van ilyen is, nem utolsósorban ő is hozzájárulását adta ahhoz, hogy kirakjam a videót.

Ezután elmentünk sétálni egyet a városban. Azon már többször elgondolkodtam magamban, hogy ha valaki olyannal sétálnék Békéscsabán, aki még nem volt a városban, az biztos, hogy rácsodálkozna a dolgokra, ezáltal új színezetet nyerne nálam a város és ez most tényleg megtörtént. Rácsodálkozott arra, hogy mennyivel zöldebb, mennyivel rendezettebb és szebb a belváros. Sok témáról tudunk jókat beszélgetni, sokat tudunk egymásról. Megcsodálta az Andrássy utat, a Szent István teret és a Katolikus, valamint az Evangélikus templomot. Visszafele pedig bementünk a japán teázóba, Zsolti akart kipróbálni ott egy japán teát. A teázó nevére sajnos nem emlékszem, a Google térképen sem találtam meg. Sőt, arra sem emlékszem, hogy ő milyen teát ivott, de jó eséllyel ízlett neki. Én nem ittam ott semmit. Az igazat megvallva, soha nem volt ingerem arra, hogy ilyen helyen (inkább ilyen áron) igyak bármit is. A hely egyébként nem volt rossz, csak kevés volt a japános dísz a falon, ellenben elég sok kis üzenet volt a falra felragasztva. Az már inkább zavart, mert össze-vissza volt, és inkább egy külön üzenőfal-szerűség kellett volna, ahova kikerülnek ezek az üzenetek.

Hazaérve még egy hosszút játszottunk, méghozzá a Mario Kart 64-gyel. Azt gondoltam, hogy mivel ez a játék valamivel könnyebb, jobban érezhető a fizikája, ezért jobban fog menni, de ez is nagyon sokáig tartott.

De az, hogy a lelkesedése töretlen, az mindenképp bizalomra ad alapot, mert ha idővel többet játszik és ráérez arra, hogy kell egy ilyen játékot irányítani, akkor indulhat versenyen is. De csak szépen fokozatosan. Először az legyen a cél, hogy egyáltalán 7. helyen be tudjon érni. Aztán jön a többi. De egy ilyen játék mindkettőnk számára kimerítő.

Aztán sort kerítettünk a Haikyuu!!-ra is. Egyrészt haladni akartam az OVA-kkal, másrészt meg ha tetszik neki is (mert még nem látta), akkor kedvet kapjon megnézni. Elmondása szerint tetszett neki, de amennyi animét meg akar nézni, nem hiszem, hogy erre a közeljövőben kerít sort. Viszont, amire biztos, hogy sort kerít, mert együtt néztük meg, az A miniszter félrelép volt. Nekem is élmény volt újra nézni, mert tényleg a '90-es évek legjobb filmjéről van szó. Nem lehet eleget nevetni a film humorán.

Mivel ekkor már éjfél is elmúlt ezért elvonultunk aludni. Másnap én ébredtem hamarabb. Úgy voltam vele, hogy mivel ő még nem látta a SK∞ animét, ezért megnézem az utolsó részt, amíg fel nem kel, ebből az animéből is már csak a záróakkorddal vagyok adós magamnak. Erről is tervezek majd részletesebben írni, mert érdekes volt mindenképp. Távolról sem kiváló alkotás, de a hibái ellenére is nézette magát.

Ma inkább a videojátékon volt a hangsúly. Érdekes volt látni a klasszikus Super Mario Bros.-nál, hogy ott is mennyire nem adta fel, pedig abban is nagyon elmaradott teljesítményt nyújtott. De jó volt látni, hogy ennyire élvezi egyébként és a saját erejéből eljutott a 3. pályáig. Ami tényleg olyan volt neki, mint egy 5-6 éves gyerek első videojátékos sikerélményei. Ezt nem vettem fel, mert a közös játék eléggé hülyén van NES-en megoldva, de így is engem láttak volna sokkal inkább játszani. Viszont, amit felvettünk, a Mario Party volt. Mivel társasjáték mivolta miatt ez nagyban szerencsejáték, ezért ebben már csak felmutat valami eredményt. Valamit azért sikerült, ezt már jobban érdemes nézni.

Meg akkor már a teljesség kedvéért is álljon itt. El is gondolkodtam különben, hogy érdemes lehet az összes Mario Party tábláról külön-külön bemutató videót készíteni, ezáltal az összes mini-játék bemutatásra kerülne. Meg jó játék volt, jól éreztem magam. A Nintendo 64-es Mario Party-k egyébként is ritkák, úgyhogy lehet, hogy lenne irányukba valamennyi érdeklődés.

A vasárnap egyébként annyira nem volt eseménydús, mert egyikünk sem aludt eleget, úgyhogy mind a ketten fáradtak voltunk. Meg ekkor ment haza. Jó volt egyébként, kifejezettem hiányzott valami társaság számomra. Ilyenből jó lenne több, ha lennének olyan emberek az ismerősi körömben, akikkel ezt megtehetném.

Alakuló YouTube csatorna

Gondokodtam azon, hogy ha már adott a lehetőség a Google által, hogy saját YouTube csatornám legyen, azt hogyan használnám ki úgy, hogy a lehető legkevesebb szerzői jogot sértsek. Mert az előző GMailes címre létrehozott YouTube csatornára sok videót tettem ki, de azok javarésze japán zenék, és videoklipek voltak. És bizony kaptam szerzői jogi figyelmeztetéseket bőven, míg idáig fajult a dolog, hogy a Google törölte a csatornámat. Ha valami miatt dühös voltam, akkor amiatt, hogy sok régi videó, meg komment, mind elveszett. De amúgy a japánok rendkívül kényesek a szerzői jogokra. Állítólag semmilyen letöltőoldal nem érhető el Japánban, csakis és kizárólag, ami legális úton elérhető, azt tudják elérni, de minden letöltőoldal blokkolva van náluk. Igazából valahol érthető ez a mentalitás, de nem egyszer írtam már, hogy megvan a jó oldala is a letöltésnek, mert így ismerhettem a japán zenét, és amik nagyon megtetszettek, azokból vettem is eredetiben. Úgyhogy nem egészen ördögtől való a letöltés, de ha ilyen mentalitásúak a japánok, akkor nincs mit tenni, mint tiszteletben kell tartani.

Azzal a gondolattal már többször is kacérkodtam, Gameplay videókat tehetnék fel, de csakis eredeti konzolról, eredeti játékkal tenném meg. Ez még így be is jönne, mert van nekünk egy Samsung DVD-HR755 márkájú DVD felvevő, ha erre rákötjük valamelyik retro Nintendo konzolt a Wii-ig, akkor működik. Csak arra kell vigyázni, hogy a játék 50Hz-es legyen, mert a DVD felvevő 60 Hz-en nem érzékeli a képet. Nem mutat semmit. Csináltam is régről néhány játékfelvételt, csak egy idő után abbamaradt, mert arra lettem figyelmes, hogy nagyobb a reakcióidő, ha DVD felvevőről játszok, így nem tudtam jól játszani. De tegnap délután úgy voltam vele, hogy kipróbálom megint a DVD felvevőt, hátha most működik. Igazából szerintem az sem mindegy, milyen TV-re kötjük. De a lényeg, hogy tegnap végigjátszottam Easy módban Super Nintendón a The Magical Quest: Starring Mickey Mouse játékot, és örömmel vettem tudomásul, hogy nem volt semmi gond. Pontosan akkor ugrott Mickey egér, amikor nyomtam a B-gombot. Úgyhogy ezzel a játékkal sikerült, de kipróbálom még mással is, hogy milyen lesz, aztán ha mindenhol rendben lesz, akkor tudok majd játszani, és akár fel is tölteni őket YouTube-ra. Sőt, mivel van SNES-re Super Game Boy-om, valamint GameCube-ra Game Boy Player-em, ezért néhány hordozható konzol játékával is tudok játszani. Konkrétan ezen konzolok játékaiból tudok felvételt csinálni:

• Nintendo Entertainment System
• Super Nintendo Entertainemnt Sytem
• Nintendo 64
• Nintendo GameCube
• Wii
• Game Boy
• Game Boy Color
• Game Boy Advance

Úgy tudom, hogy a Wii U már csak 60 Hz-en érzékel, meg az ugyan igaz, hogy lehet ahhoz is kapni külön SCART-kábelt, de azt már csak 1080p-ben lenne érdemes felvenni. Arra valószínűleg egy Avermedia lesz a megoldás. De ha már veszek, akkor olyat lenne érdemes, ami nemcsak 1080p-ben, de 60 fps-ben veszi fel az adásokat. Egy ilyen készülék, ami ilyet tud, nagyon drága, néztem eBay-en.

Úgyhogy egyelőre marad a DVD felvevős megoldás. Ez amúgy egész jól működik, és könnyítve érzem a dolgomat, mert van HDD-je is a készüléknek, méghozzá 250 GByte-os, úgyhogy az azért tekintélyes mennyiség, még annak fényében is, hogy tömörítetlenül veszi fel a játékot, vagy a TV-műsort, amit beállítunk. De pont a tömörítetlen mivolta miatt inkább a HDD-re veszem fel, amit játszok, mert így az írható DVD-ken, amit ráírnak, hogy 120 perc, az akkor tényleg 120 perc lesz, és ha túl hosszan játszok, akkor megállna a felvétel. Bár ebből a szempontból a HDD-s felvétel sem tökéletes, mert a fájlrendszere FAT32-es, így ha meghaladom a maximális fájlméretet, akkor újat kezd. De ez két okból nem gond. Egyrészt maga a felvétel folytatólagos, másrészt meg itt a gépen tudom egyesíteni a két fájlt. És ez prímán működik. Egyszer felvettem egy 50 körös Mario Party meccset (A Nintendo 64-es első részt), és az egész majdnem 3 óra volt, és két részletben került a felvevőre. Kiírtam DVD-re mind a kettőt, és egy video konverter programmal egyesítettem, és egyáltalán nem látszott meg, hogy két részletben volt felvéve. De visszatérve, ha végzek a felvétellel, akkor beteszem a DVD lemezt, és rámásolom a játékot. Vettem erre még régen egy újraírható DVD-t, és prímán működik. Rengetegszer használtam már, mert egy időben bedigitalizáltam azokat a Família Kft. részeket, amiket a köztévé az ismétlések során soha nem adott le, és mindig kiírtam ami ráfért, rá a gépre, töröltem, megint kiírtam, az újabb is rá a gépre, töröltem, és újabb menet, egészen addig, míg be nem fejeztem. Szóval az újraírható DVD rengetegszer hasznosítható újra. Ha beteszem a lemezt, mindig megformázom először, mert ezt a DVD felvevővel is meg lehet csinálni. Ha kész van, átmegyek HDD módba, a felvett műsorok közül kiválasztom, amelyik kell, rámásolom a DVD-re. Ez egy kicsit lassabb folyamat, de ráérünk. Ha kész, akkor le kell zárni a lemezt (finalise), mert ezután lesz csak kész a DVD-kép. Ekkor lehet kivenni a lemezt a lejátszóból, betenni a gépbe, és tömöríteni. Na itt voltam meglőve tegnap, mert bizonyos "vro" kiterjesztésben került a lemezre a tömörítetlen videófájl, hát én ezzel soha nem találkoztam. Azt láttam, hogy a VLC Media Player lejátsza, és pont említette Lernie az egyik mostani videójában, hogy a VLC Media Player konvertálásra is használható. Ezt eddig nem tudtam. De kiderült, hogy a fájl menüpont alatt, a "több fájl megnyitása" résznél, ha megnyitjuk az adott fájlt, és ha nem a megnyitásra megyünk, hanem a mellette levő nyílra kattintunk rá, akkor van olyan, hogy "átalakítás". Na itt lehet konvertálni. Kiterjesztés tekintetében van lehetőség bőven, de sok beállítás nincs. De egy mp4-es formátumban elindítottam a konvertálást. Egész gyorsan végzett, és elégedetten konstatáltam, hogy jó méretben tömörítette össze, csak egy baj volt. De az eredmény audiovizuális része már távolról sem volt ennyire fényes. Megnyitottam a fájlt, és teljesen máshol volt a hang, mint normál esetben lennie kellett volna. O_O Átnéztem még egyszer a beállítási lehetőségeket, de tényleg nincs sok. Második körre azt csináltam, hogy AVI formátum, és a hangot is amennyire lehet, igyekeztem állítani. De ugyanaz lett az eredmény, teljesen szét volt csúszva a hang. Így kénytelen voltam azt a konzekvenciát levonni, hogy a VLC Media Player tökéletesen alkalmatlan konvertálásra.

Így kerestem egy másik konvertáló programot. Először a Digiarty WinX HD Video Converter programjával tettem egy próbát, de ez nem ismeri fel a vro kiterjesztést. Aztán néztem, hogy van a Xilisoft-nak Video Converter Ultimate programja, ez a leírás szerint 160 kiterjesztést ismer fel. Ez már ígéretesnek hangzik tettem is egy próbát vele. Ez már felismerte a nyers video fájlomat, át is konvertáltam normál minőségű mp4 videóvá. Amikor kész volt, nagyot néztem. Tegye fel a kezét, akinél a normál méret 65 perces videónál 18,2 GByte méretű... Valami óriási méretű kbps video fájl jött ki, ötjegyű szám, csak lestem ki a fejemből, hogy ezt mégis hogy csinálta? Szerintem ez Hollywoodi stúdiók felbontása, ahol a hangot is sokezer kbps-ben tárolják. Na jó, itt azért vannak állítási lehetőségek, és lehet barátibbá is tenni a minőséget. Mindenesetre megőrzöm a Digiarty programját is, hátha annak is hasznát veszem. De ezt már fel tudtam úgy tölteni, hogy rendben legyen.

De amíg ezzel dolgozott a gép, eszembe jutott, hogy a The Adventures of Super Mario Bros. 3 rajzfilmje nincs fent régi magyar szinkronnal, és mivel ez már régóta megvan nekem átkonvertálva, ezért úgy döntöttem, hogy felteszem, itt is van.

Be is linkeltem a Magyar Nintendo közösség Facebook csoportra, és nagy tetszést váltott ki. Megmondom őszintén, meg is lepődtem azon, hogy ennyien fognak örülni neki. Régi magyar hanggal sokakban nosztalgiát keltett, ráadásul sokan csak az új, DVD kiadásos szinkronnal ismerték. Örülök, hogy sokaknak örömet szereztem vele.

És akkor itt van a Mickey egér játék Super Nintendóra.

Egész jó lett, csak abból a szempontból lett érdekes, hogy meg lett szüntetve a videóban a váltottsorosság. Ugyanis a DVD felvevő olyan szinten váltottsorosan vesz fel, hogy azt tanítani kéne... És akkor a konvertáló programokban persze van lehetőség a váltottsorosság megszüntetésére (deinterlacing), de azt vettem észre, ahogy néztem a videót, hogy amikor megsebződik Mickey, vagy valamelyik ellenség, és villog, akkor a videóban láthatatlan lesz. Ebből arra következtetek, hogy pont azokat a sorokat veszi be, ahol nem látszik a villogás. Mert ilyenkor az egyik pixelsorban látszik a karakter, a másikban nem, és szerintem ez váltakozik nagyon gyorsan. És pont a láthatatlan sorokat kapta el. Mondjuk ez némileg vicces, emlékeztet azokra a Tom és Jerry részekre, amikor Jerry láthatatlan volt, és úgy csinált mindenféle csúnyaságot Tommal szemben.

Mindenesetre ez az első próbálkozásom, ez a legjobb, amit kitaláltam, mivel nem lennék YouTuber, ezért szimplán a GamePlay videókat találtam ki, ahogy tudom hasznosítani a YouTube csatornámat. Gondolom, hogy nem lesz nagy látogatottsága, de a néhány ember biztosan nagyon fog örülni.

Top 25 Nintendo játékzene – Ami épphogy kimaradt

Ahogy írtam az elején, amikor összeírtam a listát, volt néhány, amit kifejezetten sajnáltam, hogy kimaradt. Azt gondolom, hogy ezek is mindenképp érdemelnek néhány szót, ezért még az elején úgy döntöttem, hogy szánok egy külön postot, azoknak a zenéknek, amiket eredetileg terveztem betenni, de ahogy szűkült a lista, úgy szorultak ki. Lássuk is őket.

1. Super Mario 64 - Dire Dire Docks

Hivatalosan a 9. pályának tulajdonítják ezt a zenét, de először a 3. pályán lehetett hallani, és mivel jobban is szeretem a Jolly Roger Bay pályát, ezért magamban ehhez a pályához kötöm ezt a zenét. Ismét egy nyugis, andalító zene, már-már alfa-állapotban játszok ezen a pályán. Azért is, mert a két vizes pályán nincs semmi ellenség, csak a végtelen nyugalom és élmény volt felfedezni a két pályát. Alapmű Nintendo 64-en, amit kötelező ismerni.

2. Mario Party - Wario's Battle Canyon

Bár bekerülhetett volna ez is, de a 25 az sajnos 25, és nem 30, de nem is 35. Ennyi filozófiai okfejtés után következzék az egyik legmenőbb első Mario Party zene. Wario pályája egyébként is vicces, bombákkal a pálya egyik-másik végére, a csillag megszerzése pedig nagyon a szerencsén múlik. Ez az egyetlen Mario Party pálya (az első játékból), ahol nem feltétlen érzem azt, hogy a zenével is vissza akarták volna adni a tábla hangulatát, inkább mint egy saját zene, de annak elsőosztályú. Hihetetlenül hangulatos, lassú, de nem kifejezetten mondható nyugisnak, és hihetetlenül kellemes érzést áraszt magából, Mitsuda Yasunori fantasztikus zenékkel színezte az egész Mario zenei repertoárját, képes volt olyan zenét írni, amik egyediek, mégis illeszkednek a Mario játékok világába. Erre ez a zene nagyon jó példa.

3. Punch-Out!! - Fight theme

Ezt a zenét, mint egyedi színfoltja a Nintendo játékzene repertoárjának, mindenképp be akartam tenni a listába, de végül kiesett. Írtam már régebben róla többször is, most sem maradhat ki. Mai napig furcsállom, hogy lehetséges egy elvileg dinamikusan harcos (ökölvívós) játéknak ilyen furcsa zenéje van. Hihetetlen depresszív, mintha előre a vereségre írták volna meg. Még azt is el tudom képzelni, hogy egy újrahangszerelt változatában valami érzelgős filmben, videóban is elmenne ez a zene. Ezért is veszem elő keveset ezt a játékot, mert annyira furcsa érzés ilyen zenére ökölvívni, és sehogy nem tudom megszokni.

4. Super Mario World - Valley of Bowser

Ez a zene nemcsak hogy hangulatos, hanem egyedi élmény is társul hozzá. 1996-ban játszottam először a játékkal (a SMW később került hozzám, az All-Stars volt minden SNES-es Mario nálam régen), és amikor felfedeztem a titkos kijáratot a 2. világban, akkor megyünk át a Valley of Bowser világba. Akkor nemigen vettem ki, hogy hol vagyok, csak látom Bowser kastélyát, és szól mögötte ez a hihetetlenül hangulatos zene, azt hittem, hogy egy óriásit rövidítettem, és elértem a játék végét. Csak később láttam, hogy hol vagyok valójában, de még akkor is azt reméltem, hogy ha végzek azzal a pályával akkor elérem a végét, de csalódottan vettem tudomásul, hogy visszakerültem a 2. világba. Ettől függetlenül nagyon jónak tartom ezt a zenét.

5. Mario Kart: Super Circuit - Sunset Wilds

Eddig sem volt titok, hogy szeretem azokat a játékzenéket, amik megnyugtatnak, és segítenek elmélyülni a játékban. Ez a játékzene szintén olyan, ráadásul észrevétlenül szippantott magába. Nem valami könnyű pálya, és jó akartam lenni, időmérőn elég sokszor nekiveselkedtem, amikor még nem ment annyira, és teljesen megmaradt bennem ez a zene. Főleg, amikor késő este elalvás előtt játszottam, akkor volt az igazi.

6. Wii Sports Resort - Swordplay Showdown

Na ezt a zenét sehol nem találtam. Már annak idején is, amikor kerestem az OST-t, nem találtam meg rajta ezt a zenét. Kijelenthetjük hogy a Wii Sports Resort legjobb zenéjét hagyták ki. A YouTube-on sem találtam meg magát a zenét külön, így egy játékot tudok kitenni. Ezen a videón 1:00-től hallható.

7. The Legend of Zelda: The Wind Waker - Dragon Roost Island

Nem egyszer volt olyan érzésem a Zelda játékoknál, hogy néha magát a játékot felülmúlja a zene. A Wind Waker kétségtelenül fantasztikus játék, soha nem felejtem el, hogy konkrétan ez mentette meg nálam a GameCube-ot. A játék talán legnagyobb erénye a szabadon bejárható terület, mely hatalmas, és hihetetlen szabadságérzetet ad a játék alatt. A Dragon Roost Island alatt pedig nemcsak a bejárható terület miatt nagyon jó hely, hanem maga a zene is megerősíti a szabadságérzetet, ellazít.

8. The Legend of Zelda: Majora's Mask - Ikana Castle

Valóban kevesebb olyan zene van, ami pörgős, de most itt egy ellenpélda, ami nemhogy pörgős, de annyira ütemes, hogy lazán el tudom képzelni, hogy akár táncolni is lehet rá. Valami szenvedélyes keringőt, de az tény, hogy nemcsak az ütőhangszerek, vagy ütőhangzás dobja fel nagyon a zenét, hanem a kórus(hangzás) is. Ha GameCube-os lenne a játék, az élőbb hangzás még inkább élethűbbé tenné ezt a zenét, de így is nagyon jó lett, önállóan is nagyon jó hallgatni. Sőt, én csak úgy ismerem, mert idáig már nem jutottam el a Majora's Mask-ban.

9. The Legend of Zelda: Majora's Mask - Stone Tower Temple Inverted

Ahogy elnézem YouTube-on, nemcsak én tenném a tíz legszomorúbb Zelda játékzene közé ezt a zenét, hanem mások is, de ők meg is tették. Amikor először végighallgattam a játékzenét, nem gondoltam volna, hogy van Zelda Dungeon, aminek szomorú a zenéje. Nem is értem, és élek a gyanúperrel, hogy akkor sem érteném meg, ha eljutnék idáig a játékban, és ott meghallanám ezt a zenét. Mindenesetre nagyon megérintett, és az inverted verziót választottam, mert a felturbózott háttérzene csak még inkább megdobja a hangulatot. A Kirby's Fun Pak és a Punch-Out!! mellett ez a harmadik játékzene, ami hihetetlen érzés végighallgatni. Amikor megismertem, sokáig a hatása alatt voltam, most is érzem, hogy el tudna kapni, ha hagynám. Hallgassátok meg ti is, hátha áldozatok lesztek.

10. The Legend of Zelda: Ocarina of Time - Gerudo Valley

Végül egy slusszpoén, ha már Krisi ennyire számított rá, akkor tényleg álljon itt. Tényleg hihetetlen ez a latinos hangulatú zene, kicsit sajnálom is, hogy nem került be a listába. Maga a hely is hihetetlenül furcsa, mert Ganondorf is ugye idevalósi, itt mindenki tolvaj, mégis van valaki, név szerint Nabooru, akivel a Spirit Temple bejáratánál találkozunk, és mondja, hogy ő Ganondorf ellentéte, nem támogatja a tolvaj életmódot, méltán kiérdemelte a "Sage of Spirit" címet.

Kerek számok

Az utóbbi időkben nem voltam túlzottan aktív se interneten, sem a "valós" világban, 2-3 hete nem érzem magam valami jól. Fejfájás, gyengeség, fáradékonyság... csak attól voltam lelkes, hogy étvágyam rendesen volt / van, ezért reméltem, hogy nincs nagy baj. De mivel nem javul magától, csütörtökön megelégeltem ezt az állapotot, és elmentem a háziorvoshoz, aki vashiány gyanújával vérvételre küldött. Ezt meg is csináltam már másnap, derüljön ki, minél hamarabb, hogy mi van. Hétfőn lesz eredmény, de van benne valami, ugyanis pénteken vettem vas pezsgőtablettát, és szerencsére szeretem a spenótot, úgyhogy nem nehéz kúrálni magam, és ma határozottan jobban érzem magam. Több energiát érzek magamban, végre buzog bennem a tenni akarás. Ezelőtt csak ágyban feküdni volt kedvem, és nem egyszer több mint 9 órás alvás után is olyan fáradt voltam, hogy tényleg nem sok mindenhez volt kedvem. De ha holnap is hasonlóan jobban leszek, mint ma, akkor szerencsére nincs nagy baj. Csak furcsa érzés betegségben megélni az emberi lét gyengébb oldalát. Amíg éli az ember az életét a maga ritmusában, ereje teljében, addig meg sem fordul a fejében, hogy bármikor beteg lehet, de amikor megtapasztalja... És így mentem el tegnap nyelvvizsgázni. Eleve nem volt valami könnyű a feladatlap, szóbelin is egyszer-egyszer kevertem a szavakat... eredmény december 20-án.

Egy ideje készen vagyok már a Mariós oldalon a Mario Party játék részletes leírásával, de csak most jutottam el oda, hogy ide is közzé tegyem. Most a Mario Party 5 készül, a december 5-ei megjelenés 10. évfordulója alkalmából, hamarosan hasonló okok miatt hasonló (legalább a maihoz hasonló) lendülettel vetem magam bele a Super Mario All-Stars leírásába, az december 16-án lesz 20 éves.

És néhány kerek szám a Last.fm-ről, bár az egyik nem annyira friss már, csak a kettőről együtt akartam írni. Elsőként Suara érte el nálam az összességében 4000-es meghallgatást:

Még október végén elkezdtem ismét hallgatni a Karin albumát, a hamarosan elérkező téli szezon örömére, és nagyon kellemes érzés fogott el. Egyrészt, mert rég nem hallott dalokat hallottam, másrészt meg az volt az érzésem, hogy valahol itt kezdődik az örökzöld fogalma, szerintem ezt az albumot 20 év múlva is akkora hévvel fogom hallgatni, mint most. De ezt inkább nem akarom elkiabálni.

A másik egy sokkal szebb szám:

Hayashibara Megumi neve önmagában örökzöld, és azért látszik, hogy bár sajnos ma már nagyon inaktív, mégis élmény hallgatni a több éve ismert dalait. Igazán kijárt neki ez a nagy szám, és hogy Okui Masami mellett ő legyen a második, akinek ötjegyű szám van a hallgatottsági listáján. Csak sajnálom, hogy nincs neki karácsonyi albuma, mint Okui Masami-nak.

Ahogy november elején egyre inkább karácsonyi hangulatba öltözik az utca, meg járok a Tescóba, ott is egyre inkább emlékeztetik a vásárlót, hogy itt a karácsony, be kéne vásárolni, nem gondolod? Én nem gondolom. Nekem a sok díszlet nem a vásárlási lázat, hanem a zenehallgatási lázat hozta el. Szinte egész vásárlás alatt az Okui Masami: angel's voice albumának dalait énekelgettem magamban, és itthon ténylegesen hallgatva az albumát, teljesen megérintette a szívemet. El is gondolkodtam azon, hogy milyen érdekes, hogy Japánban, ahol soha nem volt hagyománya a karácsonynak, oda is csak a fogyasztói társadalom miatt vitték be (de legalább szép jelentést adtak neki azzal, hogy szerelmesek ünnepe), és onnan jön egy énekesnő, aki nagyon hitelesen és csodálatosan énekel a karácsonyról, annak szépségéről és fájdalmáról. Már a dalcímekből is kisejlik, hogy ő is mint szerelmesek ünnepe énekel a decemberi ünnepről. Meg manapság a JAM Project-re kaptam rá ismét, őket is régen hallgattam már.

Grafikai érdekességek a Mario Party 5-ben

8 éve megvan már a Mario Party 5, de csak most tűnt fel egy ilyen grafikai... dolog (nem hívnám bakinak), és tippem szerint sokan ezért húzták le annak idején a látványosságot. Amikor a táblán képernyőváltás történik, akkor sötétedés mellett elpixelesedik a kép, és pixelesedésből "tér vissza", ha az a következő játékos van soron. És ugyanez van a Wii-s 8. részben. Azzal most játszottam, mert Blooper még hiányzott, mint játszható karakter, ezért megszereztem. Semmiség volt. Ugyanúgy van Story Mode, végig kell menni mindegyik táblán, a végén Bowserrel küzdünk meg. Hát nem fordítottak nagy gondot arra, hogy kihívás legyen, szinte fájdalmasan könnyű volt.

Most ilyen Mario Party-s korszakom van, hirtelen hogy megszerettem a játéksorozatot. Az első rész játéka során jutott eszembe, hogy a nagy előd is érdemel akkora hírnevet, hogy tesztet írjak róla:

Mario Party

Mindenféleképpen ajánlott az első résszel is tenni egy próbát, és megszerezni azoknak, akiknek van Nintendo 64-e, nagyon jóra sikeredett. Aztán most nézegetve a 8. részt, látom, hogy még sok minden nincs megvásárolva, úgyhogy azzal is kell játszani, ahogy a DS-es változatban is. Nagyon remélem, hogy a hamarosan megjelenő 3DS (vagy 2DS-es...) rész eléri a Nintendo 64-es verziók színvonalát, de legalább a DS-ét. Az áll hozzá a legközelebb.

Krisi születésnapja

Ma délután voltam Krisi születésnapján (konkrétan pár perce jöttem haza, imádkozva, hogy elérjük az utolsó metrót. :D). Jó volt, ott voltak, Ninty, Szabolcs, Rokai, Norbi, Ricsi, Csibi, Ádám és én. Szerettem volna játszani a Donkey Kong Returns-szel, de erre végül nem került sor. Helyette volt Super Smash Bros. Brawl, Mario Kart Wii, WarioWare, és sok egyéb. Igazából a mai napig rácsodálkozok Krisi Nintendo-gyűjteményére, a Nintendós társaságunkból magasan neki van a legnagyobb, de pont ezért én ezt már a másik végletnek tartom. Több Japán konzol, és játék... de nagyon jól néznek ki. Először Brawllal játszottunk négyen, majd a többiek Pokémon Battle Revolution-öztek. Krisi, Ricsi, Csibi és Ádám, többször Pokémon TCG-ztek, majd amikor üres lett a szoba, megszemléltem a Pokémon White Version dobozát, és leírását. Szép, a pokés játékok dobozaira küllemére mindig is nagy gondot fordított a Nintendo. A kis szobában összeszereltük a Nintendo 64-et, és egy általam soha nem játszott játékszériát próbáltam ki, a Mystical Ninja, a Goemon. Nagyon ígéretes, élveztem. Jó buli volt, csak volt egy ilyen négy kockás oszlop, azon nem tudtunk Ninty-vel továbbjutni. Azt kiderült, hogy nekem nem volt meg egy képességem hozzá. Ezután kiválasztottunk egy négy-öt NES játékot, amit szerettünk volt kipróbálni (volt is választék), én a Duck Tales-t vittem magammal. Jó volt, érdekes volt Dagobert bácsi sétabotja rugónak szolgál. :D Annyiszor ugrálsz vele, ahányszor csak jólesik, kicsit Kirby-utánérzése van. De ezekről a játékokról azért nem tudok részletesebben írni, mert jobban el kell merülni bennük, és így, társaságban nem megy. De ettől függetlenül jó volt. A nappaliban mindig arénáztak valamit a többiek, a Super Smash Bros. Brawl mindig nagyszerű alkalmat ad arra, hogy ökörködjenek. :D Én félrevonultam egy kicsit SNES-ezni, a Stret Fighter 2-vel, nagyon régen nem játszottam vele. De ez is olyan játék, amiből semmit nem felejtettem. És élvezetes. Bár ennek is van ezer meg egy alcíme, de én ezt is élveztem. 0-ás, legkönnyebb szinten játszottam, és sikeresen végigvittem. Később Rokai-jal játszottunk Mario Party-t Nintendo 64-en. A Mario Partyk döntő többségét valamiért mindig én nyerem, már régóta az az érzésem, hogy a gép direkt csinálja úgy a dolgokat, hogy én nyerjek. :D Ekkor jött meg a pizza, kimentünk enni. Volt húsimádó, hawaii, és ilyen tejfölös-tarjás. Ebből nekem természetesen a Hawaii ízlett a legjobban, de a többi kettő is finom volt. Bár én a pizzában annyira nem szeretem a kolbászt, mert nekem túlzottan erős. Vagy nem is, hogy erős, hanem számomra nem harmonizál a pizzával. Már nem is voltunk nagyon a kis szobában, a nappaliban játszottunk WarioWare Smooth Moves-szal, GC-s WarioWare-rel, és Mario Kart Wiivel. Eközben lettem figyelmes arra, hogy Krisi anyja nézi a ValóVilág párbaját. Ahogy lehet, úgy gyűlölöm az egész mindent, ami ekörül van, de a kíváncsiság csak odahúzott. Csak azt kaptam, amit vártam. Hatalmas cirkuszt, a nézősereg kiabál minden egyes elejtett hülye mondaton, és az a reklámsereg... Annyira látszik az egész manipuláció, de a milliós nézettség sajnos nem ezt tükrözi (mármint, hogy látszana). Az egész egy nagy cirkusz, amit már az ókorban is tudtak: Kenyeret és cirkuszt a népnek, hogy eltereljük a figyelmét a napi problémáiról. De az egész tényleg azért van, hogy bámulj, mint borjú az új kapura, csodálkozz, közben fogyaszd a reklámozott termékeket. Én meg a kezembe temetem a fejemet, hogy ez volt az, amit régen még én is szerettem... Nem hiszem el. Egyszer voltam még 2007-ben Csillag Születik felvételen, meg volt adva, hogy mikor tapsolhatunk, bár annak a "cirkusz-értéke" feleekkora sem volt, mint a ValóVilágnak. De valami rettenetes, hogy mi megy. Már csak kíváncsiságból is kivártam az egész eredményt, aztán mentünk is haza. Nagyon jó volt egyébként. Én még ezt a TV-zést is élveztem. :D Cukkoltuk egymást a Ninty-vel meg Rokai-jal, de egyszerűen tényleg lehetetlen, hogy erre van igény. A 31-es buszra várva Ninty-vel és Norbival, kicsit aggódtunk, hogy elérjük-e a metrót, szerencsére az utolsó előttit sikerült, így mindnyájan rendben hazaértünk.

Ádám örül, hogy hamarosan a 19. kerületbe költözök. Igen, március végén fogok új helyre költözni, ez már annyira biztos, hogy péntek este át is adtam a kaució összegét (papír van róla természetesen), úgyhogy költözhetek. :)

A szabadság felbecsülhetetlen értéke

Tegnap este megbeszéltem Lam'O-val, hogy elmehetek hozzájuk, mert leszedték nekem Okui Masami GIGS 2007 Masami Life koncertjét, és átmásoltuk a külső merevlemezemre. Tegnap direkt megkérdeztem, hogy mikor menjek, mert nem akarok megint az ébresztőórájuk lenni. És odaértem olyan ¾ 11 fele. Az egész nap összességében eléggé felemásra sikeredett, mert szegény Duong beteg volt, látszott is rajta, hogy most nincs valami jól, de ennek ellenére játszottunk. Most a Nintendo 64-et vittem, mert úgy gondoltam, hogy van ezen egy pár játék, amivel nagyon jókat lehet multiban játszani:

• Mario Kart 64
• Mario Golf
• Mario Party
• Mario Party 2
• Goldeneye 007

Kerestem a Pokémon Stadiumot, de nem került elő. Na ezt is elvesztettem? -_- Mindegy, ez már semmi a múlt heti diákigazolvány és diákbérlet kálvária után... Majd egyszer megírom, hogy mi történt, csak azért, hogy mások is tanulhassanak.

Szóval most szerencsére időben érkeztem meg. Első dolgok közé tartozott, hogy átmásoltuk a koncertet a merevlemezre, majd este megnézem. De kicsit belenéztünk, nagyon jónak ígérkezik. ^_^ Bár nekem minden jó, ami Okui Masamitól van. ^^' Az első szám az It's my life volt. Duong felszólal, hogy mintha ismerné a számot. Kicsit vicces lenne, mert ez egy animének sem a zenéje, ez egy saját dal, és bár készült kislemez a dalból, de nagyon kevés helyen lelhető fel. Mondjuk ez még nem zárja ki, hogy ne hallotta volna valahol. Kicsit még ügyködtek a gépen, mert Laci újratette a Windows 7-et, Zoli (random írom a magyar és a vietnami nevüket, ahogy jön ^^') meg új gépet kapott, most már neki is az új Windowsa van. A StarCraftot próbálták  feltelepíteni, de nagyon nehezen ment valamiért.

Utána mentünk fel játszani, de először csak Zolival, Laci most valamiért az átlagnál is többet játszott PC-n. Különben ezek a PC játékok teljesen érdektelenek számomra, egyáltalán el sem tudom képzelni azt, hogy órákig üljek a monitor előtt, de a TV az valamiért más. Szó sincs arról, hogy PC-ellenes vagyok, csak valamiért TV-n játszani sokkal feelingesebb. És ebbe a PlayStation is beletartozik! Emlékszem, amikor kicsi voltam, rengeteget játszottam PC-n, de ez idővel 100%-ig átment Nintendóba. Úgy érzem, hogy a PC játékok egy idő után, ahogy bejött a sok végtelen RPG, elmentek egy számomra rossz irányba, és semmilyen hangulata nincs nekik. De aztán valaki meg pont ezeket imádja. De fent játszottunk Nintendo 64-gyel. Először egy kis Mario Kart 64 volt, aztán rákérdezett, hogy mi az a Mario Party, mondtam neki, hogy társasjáték. Kipróbáltuk, szerintem tetszett neki. Csak hát neki is - mint sok más embernek - unalmas kivárni a sorát. De a örök végén a mini-játékok feldobták a hangulatot. A 20 körös menet után lementünk.

Ő Detective Conan mangát olvasott (dicséretes) neten, majd egy kicsit lepihent. Nézte az írásomat, nem tudta elolvasni.. ^^' Igen, különben általános iskolában ezért voltam nem annyira jó magyarból, mert a külalakra szinte mindig 1-est kaptam. Sok betűt elég hülyén formálok meg, így pl. a k betű h-nak látszik. Ezután kicsit felmentünk még játszani (megint kettesben) ekkor mondtam neki, hogy van egy pár sport, amit bár nem tudok művelni, jó lenne, ha tudnék játszani. Például a pingpong és a sakk, de ilyen az úszás is. Mondjuk az úszás eléggé érzékeny pont volt gyerekkoromban, ugyanis a fülem miatt nem tudtam megtanulni úszni, ugyanis 3 éves koromban rendesen begyulladt, és felszúrás után nem gyógyult be rendesen, így a bal fülemre sokáig igen rosszul hallottam. Ehhez hozzátett a sok rosszul sikerült műtét Gyulán. Hát azt a kálváriát azt senkinek nem kívánom. És CSAK 2006-ban csinálták meg Pesten rendesen. Hihetetlen, hogy Budapestre kell jönni, hogy megcsinálják a fülemet rendesen... Hogy most mehetnék-e úszni, azt nem tudom, egy nap felkeresek egy fül-orr-gégészt, és megtudakolom.

De visszatérve a játékra, elkezdtük a Mario Party 2-t, de jött Lam'O játszani, így áttértünk a Mario Golfra. Egy 18 menetes játékot terveztem, de Lam'O a 15. után elment, mert elege lett. Mondtam is nekik az elején, a Mario Golf egy nagyon-nagyon jó játék, de nagyon nehéz megtanulni az irányítását. És hiába adtam nekik tanácsot, nem éreztek rá a helyes irányításra, elsősorban az volt a gond, hogy az erősséget nem találták el. Duong játszott volna, pedig ő sokkal rosszabbul állt (+36 pontja volt, aki esetleg nem tudná a Golfban az a lényeg, hogy minél kevesebb pontunk legyen). Így visszatértünk a Mario Party 2-re. Egyértelműen jobb ez a játék, sok hibáját kijavították az első résznek. Itt is 20 kört játszottunk, aztán mennénk le, de...

Kinézek az ablakon, szegény kutyák még mindig lánc alatt. Amior jöttem, már akkor is úgy voltak. Mondtam neki már szabadítsuk ki őket, ha már nincs akadály (reggel állítólag locsoltak), mert valahányszor kinéztem, és észrevettek, nem győztek a szemükel könyörögni, hogy szabadítsam ki őket. Végül is kimentünk, és nagy nehezen leszedtük a láncot róluk. Hát az a boldogság, ami egy kutyán megjelenhet, azt mind láttam rajtunk. Eleve nagyon nehezen tudtuk kiszabadítani őket, mert ugrándoztak össze-vissza, de ahogy kiszabadultak, ugrándoztak körülöttünk, meg össze-vissza nyaltak minket, ahogy értek, hihetetlen boldogok voltak.  Még bent játszottunk egy kicsit velük.

Még voltam velük egy kicsit, aztán mentem is, igen gyorsan telik az idő. Csak megint nehezen szabadultam, mert a kutyák mindig kiszöknek, amikor Duong kikísér engem. Az egyik után muszáj volt menni, mert lefordult a másik utcába. Hiába nyitja ki épp csak egy résnyire a kaput, a kutyák vannak annyira körmönfontak, hogy azon is megtalálják a kiutat. Úgyhogy ennyi volt mára.

Pokémon HeartGold / SoulSilver teszt az 576-ban

A 2010. áprilisi 576 KByte-ban helyet kapott egy oldal erejéig a Pokémon HeartGold / SoulSilver. Nagyon jót írt róla a tesztelő, komolyan mondom, hosszú idő után én személy szerint most éreztem először azt, amit egy tesztben szeretek, hogy... "lazán" dicséri a tesztelő a játékot. Én pont ezt hiányoltam az 576 Konzolokban, hogy amikor volt egy Nintendo játék, akkor írta, hogy jó-jó, de valahol ő azért másképp gondolta, és én többek között ilyen változást reméltem, amikor kiderült, hogy vége az 576 Konzolnak, és majd itt, az új KByte-ban. És ezt én itt nagyon érzem. Mert én pl. a 2003. májusi 576 Konzolban, a Zelda Wind Waker teszt is 8 oldalas, de egyszer sem olvastam végig... Mert már az elején azt éreztem, hogy úgy isten-igazából semmiről nem szólt... Nem csoda, hogy sokáig (talán máig) a Mario Party volt a kedvenc cikkem az 576 Konzol 1999. áprilisi számából, mert ott éreztem, hogy tényleg szereti a cikkíró a játékot, és a mai napig én személy szerint Vári Zolit tartom az egyetlen olyan 576-os tesztelőnek, aki megbecsülte a Nintendót. Sok mindennel foglalkozott ő videojáték és PC berkein belül, de a Nintendóval is szívesen foglalkozott. Meg talán Credo a Game Boy Advance-szel. De úgy isten igazából... Ami miatt szeretek olvasni egy tesztet, az ebben a Pokémon tesztben mutatkozik meg. Egyetlen szívfájdalmam, hogy nagyon rövid a teszt. Tehát nagyon jó, de legalább annyira rövid is. Az az egy oldal nagyon kevés, de éreztette a cikkíró is, inkább arról írt, hogy mennyire jó a játék, minthogy belekezdjen egy ismertetésbe, amit véleményem szerint jól tett. Egy oldalban nem lehet bemutatni a játékot, ha most belekezdett volna, akkor meg befejezetlen lenne a cikk, és inkább elmondta, hogy miért jó a játék, amit én jó döntésnek tartok. Hát igen, egy Pokémon játékra minimum egy különkiadást kell szánni, hogy tényleg mindent leírjunk a játékról, mert nagy hosszú játékról beszéltünk. De örültem, hogy jó tesztet olvashattam. És nyereményjáték is volt, ahol SoulSilvert lehet nyerni! Engedelmetekkel nem mutatnám meg itt (már csak azért sem, mert nem tudom, hogy mennyire ütközne jogi ügyekbe), inkább vegyétek meg az 576 KByte-ot, az 576 shopokban 200 forinttal olcsóbb az újság. Én beküldtem a megfejtést, nagyon szeretném megnyerni a SoulSilvert, mert nagyon jó játék, a PokéWalker is nagyon jó találmány!

Manapság Suara: Musouka című dalát hallgatom. Hihetetlen, hogy a Jpop ipar (ezen belül az anison) mennyi tehetséget rejt magában! Hihetetlen egyedik hangja van az énekesnőnek, a dal is nagyon jó lett!

Hogyan is lettem Zelda fan?

A Zelda fanságom kialakulásáról már írtam az első blogpostomban, most egy kicsit más szemszögből szerentém megközelíteni a témát. Igazság szerint a kiábrándultság vezetett ahhoz, hogy tegyek egy próbát 2008. január 25-én a Link to the Pasttel. Hogy hogyan is alakultak a dolgaim?

2005. október 15-én, amikor megújult az 576 fórum, akkor az összes addigi hozzászólás is eltűnt, és egy teljesen új arculattal jöttek elő. Nekem tetszett, bár a régi is nagyon jó volt. Természetesen nem voltam rest megnyitni a Super Mario topicot, melybe ha belenéztek, azért nagyon látogatott topic (volt). Aztán én ebbe a topicba elkezdtem teljesen gyanútlanul olyan információkat megosztani, melyekről azt hittem, hogy mindenki tudott, csak azt akartam hogy egybe legyenek gyűjtve. És teljesen el voltak ájulva, hogy én milyen nagy tudású Mariós vagyok. A tudtom nélkül el is terjedt rólam az, hogy biztos én vagyok Magyarország legnagyobb Mario fanja. De erről nagyon sokáig nem tudtam, és magamról se gondoltam semmi ilyesmit, mert úgy voltam vele, hogy szeretem a Mario játékokat, meg minden. De volt egy vágyam: Szerettem volna összehozni Magyarország Mario fanjait, ezért csináltam egy honlapot a Hungarian Super Mario Fan Clubot. 2006. március 19-én indult, azért eléggé döcögősen. Nemigen tudtam még, hogy hol lehetne reklámozni. De azért beindult a szekér. A honlap bár GPortálos, de a sok információért nagyon sok dicséretet kaptam, amiért ezúton is köszönetet mondok.

És aztán, ahogy találkoztam interneten megismert emberekkel, akkor mondták nekem, hogy "Kíváncsi vagyok, hogy játszik Magyarország legnagyobb Mario fanja" Én meg nézek magam elé, hogy mi van? Én ilyet soha nem állítottam magamról. Valaki itt félretájékoztatta a népet. De akkor nem szóltam, mert úgy voltam vele, hogy ha így látják, hát akkor legyek az. Csak aztán, ahogy elkezdtünk játszani multiban a Mario Kart: Double Dash!!-sal, meg a többi Marióval, és látták, hogy milyen "szerencsétlenül" játszok, akkor vágnak pofákat, hogy "Ez meri magát legjobb Mariósnak nevezni?" De kérem, én soha nem hívtam így magam! Itt valami félreértés van. De én hiába magyaráztam ki magam, hogy ezt nem én állítom magamról, hanem terjesztik rólam, nem érdekelték. És ez egyfajta lelki terhet rótt rám, és így a honlapot is nehéz volt szerkeszteni.

Meg a Nintendo GameCube-ps Mariók is kiábrándítóak számomra. A Double Dash!! szabályos visszafejlődés a Mario Kart 64-hez képest. A Mario Partyk meg nagyon egyhangúvá váltak, pedig az N64-es Mario Partyk nagyon jók voltak. A Mario fociban semmi érdekes nincs, a Super Mario Sunshine meg egyenesen undorító az én szememben, mert rohadtul nehéz. És nem is az, hogy nehéz, hanem nincs meg az a hangulata, mely arra ösztökél, hogy én azt igenis továbbvigyem. A Super Smash Bros. Melee már egy kicsit más sztori. Az nagyon jó játék, de csak egy bizonyos szintet tudtam elérni, és érdekes, hogy nem tudok továbbfejlődni. De nem azért, mert annyira rossz lenne, hanem mert nincs rá késztetés. Egyébként ez a szint nem elégséges, mert társaságokban folyamatosan felsülök. Na majd a Super Smash Bros. Brawl! Azt mindenki imádni fogja! Egy szó, mint száz, az összes GC-s Mariót visszafejlődésnek érzem.

És ezen okok miatt hiába noszogattak, hogy még lehetek jó, nem akartam. Mert ilyen jellemtelen játékok jöttek ki. Be is következett egy hosszabb szünet a konzolos időszakomban, legalább 6 hónapig a gép felé nem néztem. És tényleg úgy tűnt, hogy minden elveszett, amikor 2008. január 25-én jött az egyszemélyes felmentősereg Link személyében, aki nemcsak Zeldát mentette meg, hanem az én konzolos mivoltamat. Az egész konzolvilág átértékelődött bennem, és most már úgy gondolkodom a Mario játékokról, mint egy könnyed szórakozás, hatalmas ügyességi körettel. A Zelda ennél sokkal komolyabb. Bár lehet, hogy a korom is hozta ezt (22 éves vagyok) de én másra vágyom. Egy olyanra, amit a Mario játékok nem tudnak megadni már. Bár a Super Mario Galaxy még helyrehozhat dolgokat...