Nox: Főnix

Nagy kockázatot vállal az, aki hosszú hallgatás után tér vissza. Előfordulhat, hogy az adott előadó vagy nem tudja már azt a minőséget nyújtani, amit fénykorában, vagy annyit változtak a trendek, hogy hiába ad ki minőséget a kezei közül, már nincs rá kereslet. Ennek megfelelően az az általános tapasztalat, hogy inkább rosszul sikerülnek a visszatérések.
A Nox az ezredforduló évtizedének legnépszerűbb együttese volt. Egyedi módon ötvözték a népzenei hangzás a modern zenével, melynek köszönhetően albumaik nagy példányszámban keltek el, koncertjeikkel pedig nemcsak a legnagyobb sportcsarnokokat töltötték meg, hanem azok olyan emlékezetesek voltak, amelyeket aki akkor látta, biztos, hogy nem fogja soha elfelejteni. Aztán 2010-ben váratlanul feloszlott a csapat, és mivel az énekesnő több év hallgatás után szólókarrierbe kezdett, nem volt jele annak, hogy valaha is lesz még Nox. Ehhez képest visszatértek és 2022-ben új albummal jelentkeztek. Vajon hogy sikerült a visszatérés?

Örömmel konstatáltam, hogy nagyon jól. Már a borító is bizonyítja, hogy komolyan gondolták a visszatérést, mert gyönyörűszép lett. Ötletes tűzként ábrázolni a főnix madarat, a háttér is illik a tűz színéhez. A felhős égbolt asszociál viharos időszakra, de a madár ennek ellenére is teljes erejével lángol. Történjen bármi, ő mindig ereje teljében fog repülni, és járja az útját. Egyben jelzi azt is, hogy az albumnak ismét meghatározott koncepciója van. A Nox egyik erőssége ugyanis, hogy mindegyik albumuk egy mondanivaló köré épül, ezáltal jól megkülönböztethetők egymástól.

Persze ez önmagában nem lenne elég. A dalok nagyon jól meg vannak írva, az énekesnő, Péter Szabó Szilvia pedig, ha lehet, még jobban énekel, mint annak idején. És mivel az album koncepciója teljes értékű, és a dalok tele vannak új ötletekkel, ezért ez az album önmagáért szerethető. Nem azért, mert Nox dalok, nem azért, mert régen mennyire emlékezeteset alkottak, hanem mert jók az új dalok. Hatalmas erény az, ha az előadó képes a saját stílusában megújulni, de hozza ugyanazt a minőséget, mint fénykorában.

Az Örömvölgy album zeneiségét vitték tovább. Dominálnak a népi hangszerek, a dob és az elektromos gitár emlékeztet napjainkra. Az eredmény pedig 2023-ban is nagyon jól hangzik. Ez azért nagy szó, mert sokat változtak a trendek az elmúlt 13 év alatt, amíg nem zenéltek együtt, és ehhez ugyan valamennyire alkalmazkodott az együttes is, de jól hallhatóan hűek maradtak az eredeti hangzásukhoz, aminek köszönhetően a 2000-es évek egyik legnépszerűbb együttese volt. Tehát az önazonosság a legnagyobb erénye az albumnak, és hogy visszaigazolták, hogy fénykorukban minden saját volt, amit csináltak, és hűek maradtak önmagukhoz.

A koncepciónak köszönhetően a dalok egy egységet alkotnak. A "November" című dalnak köszönhetően energikusan indul az album, jelzi, hogy az együttes erősebb, mint valaha. Ez legalább annyira visszaadja a borító mondanivalóját, mint a címadó dal, a "Főnix". A "Galambom" pedig akár korunk népdala is lehetne a népi hangszereknek és Szilvia énekstílusának köszönhetően. Nemcsak a zene sikeredett kiválóra az izgalmas zenei témáknak köszönhetően, hanem a hangszereléssel is az esetek döntő többségében csak kiemelték a szöveg mondanivalóját, jobban átélhetőek lettek. Szilvia hangja is nagyon jól illeszkedik a zenébe, még most is libabőrös leszek, ha csak gondolatban is meghallom őt énekelni. Kiválóan masterelt munka, ahol "módosítva" van az énekesnő hangja, ott csak még inkább átélhető lett a dal azon része.

Mégsem lett teljesen tökéletes az album. Az egyik hibája, hogy túlzottan rövid. Az album megjelenésekor Péter Szabó Szilvia úgy nyilatkozott, hogy "Egy olyan lemez kelt életre, mely 13 hosszú éve okozott megfoghatatlan hiányérzetet bennünk és a Nox rajongóinak szívében". És sajnos hagy is némi hiányérzetet. Az, hogy teljes értékű koncepcióra épül az album, az nem azt jelenti, hogy a mondaivaló teljes mértékig ki lett dolgozva. Bár a "Mégsem álmodom" című dallal úgy tűnik, hogy lezárul az album, tehát összességében leír egy ívet az album, ahogy sorban hallgatjuk a dalokat, de mintha a lezárás túl gyorsan jött volna. Nincs idő igazán átélni a dalokat, mert már jön is a következő. Sajnos oly módon is alkalmazkodtak a mai trendekhez, hogy rövidek a dalok. A 11 dal összesen 40 perc hosszú. Pedig bőven van potenciál a főnix mítoszában és mondanivalójában, sajnos nem érzem azt, hogy ezt teljes mértékig el is meséli az album. A másik hiba, a "Hazaút" című dal. Vannak szomorúbb, melankólikusabb dalok a korongon, de a 8. dal az egész album dinamikáját megakasztja. Túlságosan szomorú, gyenge, lassú, és nem áll jól Péter Szabó Szilvia öntudatos személyiségéhez a "nagyon ölelj, szerelmem" jellegű könyörgés. Azt el tudom képzelni hogy voltak mélypontjai az énekesnőnek (minthogy mesélt is korábban a magánéletéről), de egyszerűen túlzottan kilóg a dal a többi közül, a gyenge, kiszolgáltatott mivolta miatt. A harmadik hiba, a "Ne remélj, ne beszélj!" című dal zeneileg és szövegileg nem passzol egymáshoz. Még akkor is furcsa egy szakításról szóló szöveg egy önbizalomtól duzzadó zenéhez, ha az énekesnő jól hallhatóan kész továbblépni és új életet kezdeni. A szöveget is össze kell rakni fejben, mert egészen furcsa, hogy a versszak első felében absztrakt képekkel vezeti be azt, amiről a versszak második fele konkrétan szól. Nem mellesleg, károsnak tartom a "vigyen el a szél!" jellegű üzeneteket az ex-partner felé.

De az album a hibáival együtt is szerethető! A borító is hozza az együttestől a korábbi albumai által megszokott minőséget. Sajnos a belső füzet hiányával szintén korunk trendjeire reflektálnak. Pedig egy jól megszerkesztett, képekkel illusztrált füzet ugyanúgy része az album koncepciójának, mint a zene, a szöveg és a hangszerelés. Tehát az album nem mondható teljesnek és tökéletesnek, de hogy összességében hiányzik ez a színvonal a mai magyar könnyűzenéből, az tény. Őszintén remélem, hogy a jövőben hallunk még az együttes felől, és a következő album már nem hagy hiányérzetet maga után. Addig nagy örömmel hallgatom ezt a remekművet.

Ének: 9/10
Zene: 9/10
Szöveg: 8/10
Hangszerelés: 9/10
Borító: 8/10
Hangulat: 9/10

+ Nagyon jó album, méltó módon viszi tovább az együttes hírét.
- Túl rövid, a "Hazaút" megakasztja az album lendületét.

85%

Első gondolatok az új Nox albumról

Meglepődtem, amikor láttam, hogy 13 év után új albummal jelentkezett a Nox. Szerettem őket annak idején, most is őrzöm a CD-iket, kazettáikat. Úgy olvastam, hogy az együttes véglegesen feloszlott, és mivel Péter-Szabó Szilvia időközben önállóan jelentetett meg stúdióalbumokat, lezártnak gondoltam a Nox történetét a magyar popzenei életben. Ehhez képest visszatértek és új albummal jelentkeztek.

Stilszerű a "Főnix" cím, kíváncsi voltam, hogy mivel születtek újjá. Első végighallgatásra nem rossz, vannak dalok, amik emlékeztetnek arra, hogy miért is szerettem annak idején az együttest. De az album összességében erősen félkész érzetet ad. 11 dal összesen 40 perc… Nem rajongok a rövid albumokért és ez az album bizonyítja, hogy miért. Több olyan dal is van az albumon (például a “Hazaút” és a “Boldog” című dalok), melyeknél azt érzékeltem, hogy nem ért véget a dal, csak abbahagyták. Lazán továbbgondoltam magamban, azok a dalok lehettek volna akár 5-6 perc hosszúak is.

Mert az világos, hogy egy dal akkor lesz rádióbarát, ha nem (sokkal) hosszabb 3 percnél, adott esetben könnyed, vidám hangulatú. Tehát beleillik a kereskedelmi rádió miliőjébe. De egy album más abból a szempontból, hogy azt jellemzően azok hallgatják, akiket jobban érdekel az adott előadó munkássága. És persze, vannak olyan gondolatok, amiket ki lehet fejezni 2-3 percben is, azokat nem érdemes túlspilázni. De vannak olyan témák, amiket szövegileg és zeneileg is komolyan ki kell dolgozni ahhoz, hogy dal formájában teljes értékű legyen. Nagyon tudom becsülni azokat az előadókat, akik az elejétől a végéig ki tudnak tölteni tartalommal akár 7-8 perc hosszú dalokat is.

Ezen a Nox albumon is bőven megfért volna egy-egy hosszú dal, és akkor sokkal jobb lett volna az összkép. Azzal nincs bajom, ha egy-két rövidebb rádióbarátabb dal egy lemezen. A rádiókban felhangzott dalok lényegében olyanok, mintha egy társaságban csak a jópoziós énemet mutatom meg. Külön leleményes az, ha valaki az egyéniségét is megmutatja ezekben a dalokban. De albumot jellemzően azok vesznek, akiket komolyabban érdekel az adott előadó munkássága. Mondhatjuk erre azt is, hogy barátságot kötünk velük, akivel megosztjuk a személyes gondolatainkat úgy, ahogy azt gondoljuk. Ezek lehetnek azok a komolyabb, komplexebb témát feldolgozó, hosszú dalok. De egy 40 perces album inkább emlékeztet a rohanó világunkra, ahol nincs idő egymásra. Vagy akár mondhatnám a közösségi oldalak hatásait is, hogy túl sok információ vár még rám, nincs időm fél percesnél hosszab videót megnézni, pár sornál hosszabb írást olvasni. És egy ilyen félkész albumért elkérnek 6.499 forintot… Az új Ganxsta Zolee album volt 2.399 forint és az sokkal tartalmasabb volt. Azt minden további nélkül megvettem, de ha a Nox CD marad ezen az áron, akkor marad a boltok polcain is. Kár érte, pedig most is szívesen veszek CD-ket. Akár magyart is, ha annak megfelelő minőségű.

Nox: Karácsony

Nézzünk meg még egy karácsonyi albumot, mely 2004 novemberében jelent meg. Nem mellesleg az ezredforduló utáni legnépszerűbb magyar együttes a Nox adta ki. Írtam már többször is, hogy én is nagyon szerettem őket annak idején, még egy-két koncertjükre is eljutottam. Jó együttes volt, voltak jó dalaik. És igazából engem az sem zavart, hogy a tündérmeséket jelenítettek meg a dalaik által. Náluk nem az volt a lényeg, hogy mennyire reflektál a valósággal az, amiről énekelnek, érzékelhető, hogy ezt az egész idealista világot, amiről a szövegeik szólnak, komolyan gondolták. De ami miatt szerethető volt tőlük ez az egész fantasy-világ, amit megjelenítettek a dalaik, videoklipjeik, lemezborítóik által, hogy jól állt nekik. Szerettem Péter Szabó Szilvia hangját, nagyon jól énekelt, és olyan hangszíne volt, hogy jól álltak neki ezek a fantasy-jellegű, “felnőtt gyerekdalok”. A mai napig jó érzésekkel gondolok vissza rá és az együttesre. 2004-ben nagylemez helyett egy karácsonyi mini-albumot jelentettek meg. Lássuk, hogy milyen lett.

Határozottan jobb! Üdítőleg hat a döntő többségében bugyuta karácsonyi dalok közegében. A dalok ugyanúgy emelkedett hangulatúak, és természetesen ez az album is idealista, tökéletes világot ír le, de ahogy írtam feljebb, ez kifejezetten jól áll az együttesnek, így kifejezetten szerethető ez az album. A karácsonyi dalok döntő többsége nemcsak azért hat bugyutának, mert egy idealista, tökéletes világot fest le (ezen az alapon ez az album is rossz lenne), hanem sok előadónak ki kell lépnie a saját zenei stílusából ahhoz, hogy “egyen-karácsonyi” dalt írjon, és mivel abban nincs jártasságuk, ezért mindenféle idióta zenei elemekkel töltik meg, hogy legyen valami karácsonyi hangulata és megfeleljenek azoknak az íratlan szabályoknak, melyeket az első sikeres karácsonyi dalok írtak meg. Ettől eltérni nem nagyon szokás, kifejezetten ritkák az egyedi karácsonyi dalok, albumok. Ezért szeretem nagyon Okui Masami: angel’s voice mini-albumát, de a Nox albuma is bőven a jobbak közé tartozik. Lássuk is részleteiben.

1. A tél dala
2. Nézz fel!
3. Eskü
4. Szent Ünnep
5. Szeretetlánc
6. Hol volt, hol nem...

6 kifejezetten kellemes karácsonyi dal 24 percben. Nem is veszem elő máskor ezt az albumot, csak a karácsonyi időszakban, nehogy elvesszen a dalok hangulata. Egyébként nem változatosság miatt fogjuk szeretni ezt az albumot, még a dalok ritmikája is majdhogynem megegyezik. Inkább hangulatában különböznek egy kicsit. Vannak dalok, amik jobban emelkedett hangulatúak (pl.: A tél dala, Szent Ünnep), mások inkább nyugodtabbak (Nézz fel!, Eskü). Az egyedüli dal, ami ütemesebb, az a Szeretetlánc. De érződik, hogy egységessé akarták tenni az albumot. Ami teljesen helyén is való.

Az album már csak abból a szempontból is jobb, hogy a dalok jobban meg vannak írva, mint az előző, Bűvölet album dalai. Gazdagabb zeneileg, már ennek a hat dalnak is érettebb a hangzása, mint az előző album 12 dalának. Igazából részint megelőlegezte, hogy a következő, Ragyogás album hangzása mennyivel érettebb lesz.

A borító is nagyon jól visszaadja a karácsonyi hangulatot. Igényes, kifejezetten kellemes ránézni. Tehát csak ajánlani tudom ezt az albumot, minden szempontból jobbak ezek a dalok, mint egy átlag karácsonyi dal.

Aki olvasta az előző, Karácsony János karácsonyi albumának értékelését, az joggal kérheti számon rajtam, hogy miért írtam ott negatívumként arról, amit itt dicsérek. Fontos különbséget tenni a két előadó között. Karácsony János, mint az LGT tagja, és az első két szólólemezével teljesen más műfajt, zenei világot képvisel, mint a Nox. A Nox-tól nemcsak hogy ez várható, de kifejezetten jól áll nekik. Ez a Nox stílusa, és a mai napig azt gondolom, hogy Péter Szabó Szilvia végig arról énekelt, amiben hitt, és lehet, hogy most is így éli az életét. És minthogy ő ezt felvállalta, ezért tisztelem őt. Ez az, ami miatt nagyon jó ez az album, és ez az, ami miatt a mai napig szívesen hallgatom ilyenkor, karácsony tájékán.

Ének: 9/10
Zene: 8/10
Szöveg: 8/10
Hangszerelés: 9/10
Borító: 9/10
Hangulat: 9/10

+ Kis csokor karácsonyi dalokból, kifejezetten kellemes tálalásban
– Talán lehetne változatosabb

87%

Nox: Karácsony album vélemény

Ezen a karácsonyon ezzel az albummal szeretnék megemlékezni az ünnepekre. A Nox 2004-ben egy Mini-albummal (vagy EP, kinek hogy tetszik) jelentkezett, melyen 6 karácsonyi dal hallgató. Mindegyik nagyon szép, ez az album egyben elővetített némi változást. Az első két album népdalokat és a népi hangszerekkel ennek hangulatát idézte. A népi hangszerek ugyan megmaradtak, de a fantasy és a kaland, mint téma került előtérbe. Ennek előjelei hallhatók, így ez az album átmenetet képez.

Az album nagyon jó lett, még most is kellemes érzés hallgatni. A hat dal közül öt lassabb, inkább felemelkedett hangulatú, és egy pörgősebb van.

1. A tél dala: Ez a személyes kedvencem az albumról. Ahogy a cím is utal rá, sokkal inkább a tél hangulatát idezi, annak szépségéről szól a szöveg. Sokan a nyárba vágynak a hideg évszakban, meg nem mozdulnak ki, mert hideg van, pedig a télnek is megvannak a maga szépségei. A fehér táj hangulata, a hóesés, a fehér karácsony... Kár, hogy utóbbi években nincs lehetőségünk ezt megélni az ünnepek alatt, de ez a csodálatos dal visszahozza az érzést. 10/10
2. Nézz fel!: Mindenképpen érdekes a szöveg, érdemes odafigyelni. Csillagok képében énekel Szilvi arról, hogy milyen lehetne a világunk. Milyennek képzelik el a csillagok az életünket, akaratlanul is elgondolkodtat, hogy miért is ne lehetne tényleg ilyen a világunk? Ez a dal nem annyira felemelkedett hangulatú, mint az első, de mindenképp nagyon szép. Lassú és kellemes hallgatni. 8/10
3. Eskü: Akár a második dalnak egyfajta folytatásaként is lehet értelmezni ezt a dalt, hiszen a változásnak bennünk kell, hogy elinduljon. Tegyünk esküt arra, hogy szívünk álmát valóra váltjuk. Szól az üzenet. Rendben van! Még ha a világ zord és kietlen, akkor is legyünk hűek magunkhoz. Eléggé elcsépelt összefoglalása a dalszövegnek, ez sokkal szebben meg van írva, és Szilvi erről hitelesen énekel. 9/10
4. Szent Ünnep: A szöveg mondanivalója nagyban hasonlít az előzőéhez, csak mivel ez kifejezetten a karácsonyról szól, ezért idealistának mondható. Meg itt inkább a saját világunkról énekel, ami lehetne szép is, miért kellene, hogy sötét legyen? Az ünnepek alkalmából gyújtsunk lángot, énekeljünk, mindeközben gondoskodjunk arról, hogy ez a láng bennünk sose aludjon ki. 8/10
5. Szeretetlánc: Na ez az igazi idealista dal, majdhogynem rá lehetne mondani, hogy nem is erről a világról szól, hanem valami képzeletbeli város (mondjuk, de bármi lehet), ahol minden szép és jó, mindenki szeret mindenkit. Ez az egyetlen pörgős dal az albumon, mondhatni vidám hangulattal ünnepli a szeretet létét. 8/10
6. Hol volt, hol nem...: Szövegileg ez is a harmadik, negyedik dalokra emlékeztet. A bennünk lévő álmodozó, gyermeki énünkről énekel, ami mélyen bennünk van, csak a csalódottság, hogy nem olyan a világ, mint amilyen gyerekként elképzeltük, eltemette bennünk. Pedig lehetne olyan akár mi világunk, és máris minden sokkal szebb lenne. Nagyon szép dallal zárul az album, szinte inspirál arra, hogy ne hagyjuk, hogy elvegyék a csodát. 9/10

Ahogy írtam korábban a Bűvölet album kapcsán is, nekem elég nehéz egy Nox albumról írni, mert nem tudok róla változatosan írni. Az egy nagyon jó dolog, hogy egy album egy adott koncepció alapján készül, mert témát ad neki, de nem érzek olyan markáns különbséget az egyes dalok között, ezért írtam inkább a szövegről, mert úgy érzem, hogy a zenéről nem tudok változatosan írni. Nincs annyi tudásom, hogy szakmailag elemezzek egy zenét, ezért inkább a hangulatáról szoktam írni, illetve a hangszerelést szoktam analizálni laikus szemmel.
Itt is éreztem az elején, hogy nem nagyon tudok írni a dalokról. Meg is álltam, és kimondtam magamban hangosan, hogy nem tudok írni a dalokról. Elengedtem magamban a dolgot, és kis idő után jött a gondolat, hogy közelítsem meg máshonnan a dalokat. Így már sokkal jobban ment, és igyekeztem a lehető legtöbbet kihozni. Kellemetlen, amikor írni akarok valamiről, de nem jutnak eszembe gondolatok.

De ez semmiképp nem az albumot minősíti, ezek csodálatos dalok. És annyira örülök, hogy a Nox része volt a magyar könnyűzenének. Nagy szükség volt a megújulásra. A '90-es években jó volt az a kifejezetten könnyed pop zene, ami jellemezte a magyar könnyűzenét, de azért azt sem lehetett a végtelenségig nyomatni. Szükség volt olyan zenére, ahol sokkal inkább az énektudás a valódi zene és a szöveg mondanivalója dominál. Szép karácsonyi albumot adtak ki 2004-ben, amit most is nagyon jó hallgatni.

37/40

Nox: Bűvölet album vélemény

Az utóbbi időkben kicsit többet hallgatok magyar- és nyugati zenét, de csak oda jutok magamban, hogy megmaradok a japán zene mellett, mert sehol nem hallom azt a minőséget, amit megszoktam a kedvenc japán előadóimtól. De azért elővettem az egyik volt kedvenc magyar együttesemnek a Nox-nak néhány albumát, és most is nagyon jó hallgatni őket. Kicsit elmélkednék az együttesről, mielőtt kitérnék az albumra konkrétan.

Hiányoznak. Sajnálom, hogy feloszlottak, ugyanakkor az a személyes gondolatom, hogy ez elkerülhetetlen volt. Sokáig fantasztikus volt, amit csináltak, ugye nagyon sikeresek voltak, viszont 2008-tól kezdtem érezni, hogy nem olyanok már, mint előtte. Az énekesnő, Szilvi is egyre nagyobb "elánnal" nyilatkozott, de ez kényszeresnek tűnt, mintha valamit el akarna rejteni, egyáltalán nem volt olyan, mint régen. Aztán 2009-ben ugye önmagában jelentette meg az együttes utolsó stúdióalbumát, ez már nem is érdekelt. Ami nagyon nagy változás nálam ahhoz képest, hogy mennyire szerettem őket. Sőt, a mai napig nem ismerem a Most! album dalait. Aztán történt az, hogy Szilvi hosszabb időt töltött el Ausztráliában, onnan visszatérve lett újra a régi, és jó volt újra hallani a nyilatkozatait. De el is mesélte, hogy milyen változásokon ment keresztül, és azt gondolom, hogy ekkor újra megalakulhatott volna az együttes, és akár zeneileg újra a régi fényében ragyogott volna. A népszerűség már kérdéses, mert általában bizonyos évre visszavonuló együttesek nem szokták megismételni a nagy sikerüket.

Biztos vagyok abban, hogy a változás egyik oka, hogy megtapasztalták az óriási népszerűség árnyoldalát is (és akkor finoman fejeztem ki magam), és nem tudták sokáig feldolgozni, a helyére tenni a dolgokat. De csak tippelek, nem vagyok nagy titkok tudója. Akármi is volt, az az igazság, hogy úgy vagyok az együttessel, hogy számomra az Örömvölgy album az utolsó, utána az Időntúl még elmegy, hallgatható, de lehetett már ott érezni, hogy nem olyanok, mint régen. És itt most nemcsak a zenére gondolok, mert az nyilvánvaló, hanem a szövegben is érződött. Pedig micsoda debütjük volt a népdal elektronikus zenére projekttel... Emlékszem még akkor 2002 augusztusában ismertem meg őket, amikor reklámozták a TV-ben az Örökség albumot. Ahogy felhangzott a Hej Dunáról... kezdetű népdal a maguk stílusában a népzenei elemeket keverve a modern eletronikus hangzással, a legelső pillanattól tudtam, hogy ők egy különleges együttes. Nem sokkal utána meg is vettem az Örökség albumot kazettán, és minden várakozásom bejött velük kapcsolatosan. Azonnal rajongójuk lettem, és amíg meg nem vettem CD-n is albumot, rengeteget hallgattam a kazettát.

És most hallgatva őket is azt mondom, hogy az előző évtized legjobb magyar együttese voltak, és akkora élmény hallgatni a dalaikat, mint annak idején, amikor aktuálisak voltak. Amit az Örökséggel elkezdtek az Bűvölettel folytatták, mi több, hatványozottan hozták azt, ami miatt megszerettem. Amint megszólalt a Százszor ölelj még című a rádiókban 2003 végén, tudtam, hogy valami fantasztikusat csináltak megint. Azonnal mentem is megvenni az albumot kazettán. Annyira ráfüggtem az új zenéjükre, hogy azonnal jött is a CD karácsonyi ajándékul. Amúgy nagyon érdekes, hogy most, ahogy újra hallgatom az albumot, nagyon erősen visszajött, hogy 2003 november-decemberében mennyit hallgattam. Olyan közelinek tűnik ez az idő, mintha legfeljebb 1-2 év telt volna csak el, és nem 13. Pedig 13 éves már az album. Szinte hihetetlen, és most is annyira élnek a dalok, mintha vadonatújak lennének. Nagyon jó ötlet volt áttérni saját dalokra népzenei elemekkel, és azzal is sokat lendítettek a minőségen, hogy élő lett a hangszerelés. Sokkal kevesebb az elektronikus hangzás, emellett a népi hangszerek mellett fókuszba került a gitár, és a dobok is. Egyetlen negatívuma van az albumnak, hogy mivel vélhetően nem tudták fejezzék ki magukat "népdalos" közegben, ezért van jónéhány kényszerrím a szövegben. Ez azt jelenti, hogy olyan szót írnak egy-egy sor végére, amivel rímel az előző sor, és ugyan illik a szövegbe, de inkább töltelékszó, bőven értelmes a szöveg nélkülük is. De amíg ez az egyetlen hibája egy albumnak, addig semmi baj nincs. Lássuk is a dalokat.

1. Százszor ölelj még - Az albumot promotáló dal nagyon jól sikerült, konkrétan a legjobb választás volt, hogy bemutassák az albumot, ugyanis szövegileg és zeneileg ennek van a leginkább népzenei hangulata. Konkrétan olyan érzésem volt, mintha modern, XXI. századi népdalt hallgatnék, amit majd a jövőben ugyanúgy fognak tanulni és énekelni a gyerekek, mint mi, mondjuk a Hej Dunáról népdalt (hogy utaljak az első albumra). Ez valószínűleg nem lesz így, de nagyon jó dallal indul az album. 10/10
2. Tűztánc - Nagy hatású dalt kétféle módon lehet írni. Vagy öntudatlanul, amikor valaki nem is tudja, hogy mekkora szerzeményt ír, aztán csak szembesül vele, hogy mennyire népszerű lett. Vagy lehet tudatosan, és akkor mindent beleadnak. Az utóbbit érzem ebben a dalban, mert nagyon erősen szól, majdhogynem felrobban a lejátszóban a lemez, ugyanakkor az előbbi "módszer" híve vagyok, mert jobban jelen van a spontaneitás, ezt a dalt mintha tudatosan akarták naggyá tenni. Amivel nincs is baj, mert nagyon jóra sikeredett, sőt, kifejezetten illenek a népi hangszerek a rockos hangzás mellé, de nem volt rám akkora hatással, mint amekkora erővel szól. De a dalszöveg nagyon jó, és a hangszerelés is tetszik. 8/10
3. Szomorú angyal - A "sírva vigad a magyar" elméletét érzem ebben a dalban, legalábbis ennyire vidám szerelmi csalódásról nem hallottam még. Ezt a dalt pont a vidám hangulata miatt szeretem nagyon, és bár nyilván értem a szöveget, de a mondanivalója egyáltalán nem jön át. Mindazonáltal a népi hangszerek dominálnak, ezek kifejezetten emelik a hangulatot. Szokatlan számomra, hogy a zene és a dalszöveg egyáltalán nem passzol egymáshoz, ennek ellenére: 10/10
4. Árny és fény - Ez volt a harmadik dal, amiből videoklip készült (a második később van az albumon), úgy önmagában nem vagyok elragadtatva tőle, de beleillik az album hangulatába, úgyhogy nem ugrom át. Mindnyájunkban ott élnek az angyalok és a démonok, de ha elég erősek vagyunk, létünk fény-oldala fog dominálni. Lényegében erről szól a dal. A zene melankolikus, lassú, nyugodt, kellemes hangzású. 7/10
5. Bíborhajnal - A másik erősen "népdali stílusú" dal, szövegében sok a népdalokra jellemző képi világ. Emellett dominálnak a népi hangszerek, talán itt van a legjobban háttérbe szorítva az elektronikus gitár, a dob. Kifejezetten kedves dal a beteljesült szerelemről, de nekem túl egyszerű. 7/10
6. A rózsavirág balladája - Már a címből is kitűnik, hogy ennek a dalnak a szövege is hasonlóan képi világgal él, mint az előző, csak ez nem a boldog szerelemről szól, hanem a megcsalt, véget ért szerelemről. A téma miatt ennek valamivel komolyabb a hangszerelése, bár zsebkendőért e dal esetében sem nyúlok, ahogy a harmadik dalnál sem. Meghallgatom, de különösebb hatással nincs rám. 7/10
7. Védj meg! - De semmi vész, jön az album csúcspontja, ami a tetőfokára viszi a hangulatot. Hasonlóan erős hangzású dal, mint a második, de ez sokkal jobban bejön nekem, jobban átérzem az erőt, amit közvetít, de valószínűleg azért, mert szerelmes dal. Én is hasonlóképpen erősen élem meg a szerelmet, és tetszik, ahogy ebben a dalban énekel Szilvi a szerelemről, és az erős hangszereléssel is jobban tudok azonosulni. 10/10
8. Vágyom a szerelem után - No, jók vagyunk, ismét egy szerelmes dal, csak ez inkább minőségében tetszik, nem azért, mert önmagamat hallom benne. Szép metaforák vannak a szövegben, a hangszerelés is nagyon jó lett. Ebben is több a népi hangszer, ettől olyan népdali hangzású a szöveg. 8/10
9. Égen földön - A harmadik kedvenc dalom a hármas és a hetes dal után. Szerelmes mivolta miatt? Hát persze! Bár ez valamivel lágyabb, de az nagyon tetszik, hogy a refrénre mind az ének, mind a zene megerősödik, kihangsúlyozva az érzelmek erősségét. A könyörgés az, ami széppé teszi a szöveget. Védelmet kér a szerelmének, hogy vigyázzon rá az úr, amíg el nem éri őt. Ez a fajta aggódás, óvás, féltés erősebbé teszi a szerelmet, és Szilvi hitelesen adja át, ezért is tetszik ennyire. 10/10
10. Ébredj fel! - Na ez a másik olyan erős dal, amivel nemigen tudok azonosulni. Videoklip is készült a dalból, az meglehetősen hatásosra sikeredett. Bár az tetszik, hogy nemcsak gitárral tették erőssé a hangzást, hanem a népi hangszerek is erősen jelen vannak, Szilvi is erősen énekel arról, hogy minden szépet és jót kíván nekünk. Meghallgatom, de számomra van hasonló hangzású dalból jobb is. 7/10
11. Firesong - A Tűztánc angol nyelvű változata. A szöveget nagyon jól kitalálták, ritmikailag beleillik a dalba, és a jelentése is szinte ugyanaz, mint a magyar szövegé. Mivel a hangszerelés ugyanaz, ezért minden más ide is vonatkozik, amit a második számhoz írtam. 8/10
12. Bűvölet - Nem is tudom, hogy mit vártam ide annak idején, amikor megismerkedtem az albummal, de arra emlékszem, hogy váratlanul ért a zongoraszóló, de azonnal megtetszett a dal. Ez egy instrumentális dal, nyugodt zongoraszólóval, lágy énekhanggal. Szép dallal zárul az album. 9/10

Igazából meg vagyok lepve azon, hogy így leírva és összegezve több dalt is lejjebb pontoztam, meg írás közben is többször elakadtam. Szerintem így is látszik, hogy itt-ott nem jöttek a gondolatok. Vannak olyan dalok, amiket hallgatok, meg szeretek, de nem tudok róla mit írni. Legtöbbször azért, mert úgy szeretem az adott dalt, amilyen, és nem érzem, hogy nagyon bármit is elemezni kell rajta. Csak hallgatni és élvezni kell. A másik ok, ami miatt néha nehéz, mert ez az album eléggé egységes, így több dal esetében ugyanazokat tudom írni, mint az előzőeknél. Szóismétléseket meg legalább annyira unalmas írni, mint amennyire olvasni. Igyekeztem azért tudásomhoz mértem a lehető legjobban összeírni a gondolataimat az albumról.

Egyébként az, hogy egy album egységes, az nemhogy nem hátrány, hanem előny. Ugyanis az egyik ok, ami miatt sajnálom, hogy hanyatlóban vannak a CD-k az, hogy mivel a dalok egy csoportban vannak, ezért lehetőség van "témát" adni neki, ami lehet zenei jellegű, vagy mondanivalóban függhetnek össze a dalok, nálam ez tesz egy albumot igazán tartalmassá. A gond inkább azzal van jelen esetben, hogy bár óriási fejlődés az első albumhoz képest, főleg zeneileg, de inkább azt gondolom, hogy ez egy "kísérletező"-album. Kipróbálták, milyen népdalokat lehet írni a XXI. században. Aztán ki tudja, milyen célból születtek meg ezek a dalok. Az biztos, hogy az album összértékelése magasabb lesz, mint a dalok átlagpontszáma. Azért, mert bár vannak olyan dalok, amik úgymond a "meghallgatom" kategóriába tartozik, de beleillenek az albumba, és a nagyon jó dalokat erősítik. Így alkot az album egy komplett egészet.

36/40

Mellesleg autogramkártyám is van. 2004 júniusában a Csaba Centerben koncerteztek, és annak végén osztogatták. Hogy mennyire szerettem őket, az jelzi, hogy még akkor is csaptam a tenyeremet nekik, amikor már nagyon fájt és csípett. Hatalmas élmény volt, nagyon átjött a hangulat. Ha jól emlékszem még élő is volt a koncert, volt néhány zenész. De jó érzésekkel gondolok vissza rá.

Személyes Princess és Nox történelem

Nosztalgikus volt most egy kis Nox-ot hallgatni, de valahogy annyira nem tudom beilleszteni a jelenembe, mostani fejjel olyan furcsának hat az egész. Jó, tetszik, de valamiért nem tudnám sokat hallgatni, de nem tudom, hogy miért.

Azért veszem egy kalap alá a Princess-t a Nox-szal, mert mind a ketten 2002-ben debütáltak, és nagyjából egyszerre ismertem meg őket. És átfedés van köztük olyan téren, hogy mind a két együttes valami tradicionálisat ötvözött a ma divatos zenéjével. A hegedűs trióra gondolom, sokan emlékeznek, 10 éve valami hatalmas karriert futottak be, amit én sem gondoltam alaptalannak, tetszett, hogy régi klasszikus zenét ötvöztek a ma pop zenéjével. Most őket hallgatom, és most is azt mondom, hogy jól csinálták. Illetve csinálják, mert most néztem utána, hogy ma is aktívak, csak külföldön koncerteznek. Az első albumot, a hegedű hercegnőit annak idején nagyon sokat hallgattam, tetszett, amit csináltak. Aztán, amikor láttam 2003 tavaszán, hogy megjelent a második albumuk, azonnal bizalmat szavaztam nekik, és megvettem. Engem egyébként mindig is érdekeltek az egyedi produkciók, és a 2000-es évek elején, valahogy mintha nőtt volna az egyedi, és igényes zenék száma. A magyarok közül is volt egy-két jó ezekből az időkből. Aztán a harmadik lemezre kezdtem azt érezni, hogy mindig jobb, és jobb albumokkal jön ki a Princess, de akkorának éreztem a fejlődést, hogy úgy gondolkodtam az első két albumról, mintha kísérleti stádiumban készültek volna. Amikor aktuálisak voltak, akkor nagyon jók voltak, de a soron következő albumra akkora volt az ugrás, hogy szinte elfeledtette velem az előző albumot. A  Táncok bűvöletében albumnak volt országos lemezbemutató turnéja, melynek gyulai állomásán én is jelen voltam 2004. november 17-én. Jó koncert volt, de a dalok sorrendjét már másnap sem tudtam visszamondani. ^^' És furcsa is, mert ha végighallgatjuk a dalokat egymás után, valahogy egysíkúnak tűnnek, de mégsem unalmasok. Az autogram kártya is abból a koncertből származik, és aláírták az első három CD-t is. Aztán kicsit nagyobb kihagyás, 2006-ban a Mediterrán album már nem volt akkora ugrás, de nálam az a csúcspont. Ezen az albumon hallható dalok tetszenek a legjobban, pedig ekkor kezdtem el élesen átállni a japán zenére, mégis ez még nagyon tetszett. Aztán, ahogy kezdett elhallgatni az együttes, úgy fagyott alább az én rajongásom is. A 2008 végén megjelent Best of Princess még beesett, de azt már inkább csak nosztalgia-számba ment, nem is hallgattam sokszor, a három új dalról is csak annyit tudok mondani, hogy jó, de egyáltalán nem emlékszem rájuk. Most a Táncok bűvöletében albumot hallgatom, és ez most nagyon jól esik. Berippeltem mindegyik CD-t, de a Mediterránt valamiért nem akarta bevenni a gépem, ezért azt letöltöttem. Jobban örültem volna, ha az is 320 kbps mp3-ban lenne meg, nem abba rippelték be. -_- Azt fogom következőnek hallgatni.

A Nox-ról már sokkal többet tudok mesélni. 2002 augusztusában hallottam róluk először, konkrétan az Örökség album reklámjában csendült fel a Hej, Dunáról című népdal. Ez már önmagában meglepett, hogy valaki egy népdallal akar betörni a könnyűzenei iparba, de még a zene alatta... Nagyon érdekelt, hogy mi sül ki az egészből, ezért amint lehetőségem adódott rá, megvettem az albumot először kazettán, majd később CD-n. Azt hiszem, 2002. augusztus 22-én került rá sor. Hát nagyon megdöbbentett, akkori fejemmel ez volt az első olyan album, amire azt mondtam, hogy az összes dal kivétel nélkül tetszik. És lám, a kazetták rongyosra hallgatva is megőrzik a minőségüket. Nagyon rég nem hallottam a dalokat, de a mai napig élénken emlékszem rájuk. Aztán 2003 végén jött a Bűvölet album, ahol már saját dalaik voltak, de a zene megmaradt a népi hangszeres stílust modern pop zenével ötvöző stílusban. Annak ellenére, hogy már akkor is valahogy egyszerűnek tűnt az album, nagyon szerettem. Kedvenceim erről a Védj meg! és az Égen, Földön.

2004 nyarán láttam őket először élőben. Egy kisebb koncertet adtak valamikor június elején a Csaba Centerben a Center napok keretén belül. Jók voltak, emlékeim szerint fél playback volt, vagyis a zene CD-ről ment, de Szilvi élőben énekelt. Jó koncert volt, kaptam innen egy autogram kártyát. Ebben az évben egy mini-albummal (sokan tévesen maxi CD-nek hívják) jelentkeztek, melyre hat szép karácsonyi dal került fel, annak idején minden karácsonykor hallgattam. De nem sokkal ezután, 2005 tavaszán jött a Ragyogás album. Ezt az albumot én sokáig inkább csak terápiás okokból hallgattam, ugyanis szerintem depresszionista lett az album. Engem nagyon nyomasztanak az albumon hallható dalok, főleg a Találj rám, és a Törött szárnyú madár, ez a két dal rendkívül szomorú.

De nagyon jó koncepciót építettek fel az album köré, nem hiába volt az a hatalmas turné. Jelen is voltan a békéscsabai koncerten, mely 2006. március 25-én volt. Na ez felejthetetlen volt, mindent beleadtak, szerintem az egyik legszínvonalasabb magyar koncert volt. A kártyát kiragasztottam a falra, és kicsit elszívta a színét a nap. ^^' Pont azért vettem le a falról, mert láttam, hogy már fakul... Szerencsére a koncert élményét a DVD-vel újraélhettem. Azt már jóval később vettem meg, amikor olcsón lehetett kapni. De az albumot a mai napig nem szívesen hallgatom, mert képes elnyomni hangulatilag. Viszont fűződik egy jó emlékem hozzá: Egyszer valahol elveszett maga a lemez, már nem tudom hova lett, de nem került elő. És akkor úgy gondoltam, hogy mivel az albumot nem akartam megvenni még egyszer, ezért írtam a kiadónak, a Universal Music-nak, hogy csak magát a lemezt szeretném megrendelni, mert elveszett. Volt is rá pénzem, de meglepő választ kaptam: Küldjem el a címükre a tokot, és a borítót, és ingyen küldenek egy újat. És tényleg. O_O Totál meglepett, nagyon jó gesztus volt tőlük. Egyébként ebben az albumban használtak egy pár fantasy elemet, az album zárótétele, az Örökkön-örökké, konkrétan a Final Fantasy IV egyik zenéjének átirata. De a DVD-ből is kiderül, hogy szeretik a videojátékokat, egyik utazáskor Szilvi Game Boy Advance SP-n játszott. A negyedik stúdióalbum személyes kedvenc, az Örömvölgy nagyon vidám, tele optimizmussal. Egyébként is jókor jött, mert 2006 második fele volt életem egyik legjobb korszaka, és ezt egy vidám albummal megspékelni, nekem nem kell több. Nagyon sokat hallgattam. Terveztem, hogy elmegyek a várturnéra, de végül elmaradt, pedig voltak Gyulán is. És szerintem ez lett a legfejlettebb albumuk, ehhez képest a Bűvölet csak félkész munka. Az, hogy kezdetleges a második albumon a zene, az még nem is lenne nagy baj, de a sok kényszerrímet mai füllel rossz hallgatni. Aztán jött a Csendes koncertalbum, ez engem annyira nem érdekelt, viszont az Időntúl album még megmozgatta a fantáziámat, főleg az új stílus miatt, bár ekkor az esetek 95%-ában végképp már csak jpop-ot hallgattam. Jó volt, érdekes volt a koncepció, a stílusváltás, de olyan sokat nem hallgattam az albumot, nem lett akkora szám szerintem. Itt kezdett el megszakadni a kapcsolatom az együttessel. A 2009-es Most! album már végképp nem érdekelt. Főleg azután nem, hogy hallottam, hogy abban már csak Szilvi volt egymagában, meg azt is hallottam, hogy akkor szakított (tán el is váltak, mert összeházasodtak? nem tudom) a szakmabeli barátjával, és a dalok jórésze erről szól. Megnéztem a címeket, és van alapja. Azóta sem hallgattam meg az albumot egyszer sem. A Best of Nox-ot esetleg megvenném, de az már csak nosztalgia lenne. Az én szememben az Időntúl az utolsó album. Nem is volt folytatás, ha jól tudom, Szilvi most Ausztráliában van.

Nagyjából ennyi. Ki akartam írni magamból életem egy szeletét, majd várhatóan fogok írni egy másik magyar együttesről.

Újabb Disney videokazetták

Most már nemcsak hétvégén, hanem pénteken is van bolhapiac a Tesco parkolójában, és kíváncsiságból szétnéztem, hátha találok valami jót, és kifogtam az egyik eladónál VHS-ek között Disney-k is voltak nála 100 ft volt darabja. Ötöt választottam ki magamnak:

Ezek közül kettőt még egyszer sem láttam, a Pinokkiót, és a Herkulest. A Kis Hableányt csak félig láttam, az annyira nem is lett jó. A Hamupipőkéről, és a Lilo és Stitch-ről meg már írtam korábban, mind a kettő mestermű. A Hamupipőkével 1950-ben olyan magasra tették a mércét, hogy azóta sem értem, hogy nem tudták (vagy nem akarták) felülmúlni, de előtte nem volt még történet ennyire fordulatos, és utána is sokáig váratott magára az igazán jó Disney történet. A szereplők is szerethetőek. A Lilo és Stitch-ről is talán esett szó korábban, a filmnek sokkal szomorúbb a története, a sorozat meg kész poénáradat. Érdekes, hogy mindig pont akkor jöttek a gyámhatóságtól, amikor épp a legnagyobb felfordulás volt, hogy szegész Lilo nővérének a lehető legrosszabbak legyenek a kilátásai, talán ilyen téren kissé mesterkéltnek tűnhet, de ezt jól ellensúlyozták a spontán jelenetekkel. A Kis Hableányt meg a sorozatból ismertem inkább, az nézhető volt, mitöbb egész jó. De nekem akkor is az egyik kedvenc Disney sorozatom (melyből előbb film készült) az az Aladdin. A még nem látottakra kíváncsi leszek.

Amiben reménykedtem, hogy találok a bolhapiacon, az majdnem meg is lett. Számomra a zenehallgatás csúcsa a Music Center (vagy Hi-Fi torony, ki hogy ismeri). És találtunk egyet anyámmal, AIWA, 3 CD-s 4.500 forint volt. A hangfala nem gyári, de az eladó elmondása szerint nagyon szépen szólt. Hát adtunk neki egy esélyt, megvettük. Kicsit nehézkes volt hazavinni, de megoldottuk. Hazavittük, összeszereltem, és tényleg fantasztikusan szól! Először kazettát tettünk be, hát komolyan mondom, kazettát így még nem hallottam szólni. Nagyon szép volt. De jött a feketeleves, a CD, azzal volt a gond. A kezdeti lejátszással nincs baj, nagyon szépen szólt, de arra lettem figyelmes, hogy ugrál a zene, többször is. És az az érdekes, hogy visszafele megy... Tehát, ha van 0:39-nél (most csak példát írok), akkor visszamegy 0:30-ra, és folytatja tovább, majd később 1:13-nál megy vissza 1:06-ra. De mivel három CD-s, ezért reméltem, hogy a másikon jobban bejátssza, de inkább lézerproblémára gyanakodtam. Többféle lemezt (pl. írottat) megpróbáltam, és ugyanez volt. Úgyhogy sajnos vissza kellett vinnem. :( Pedig örültem neki, mert nagyon régóta szerettem volna egy ilyen berendezést, remélem, hogy lesz még alkalom egy ilyenre. Az volt még az érdekes, hogy amikor visszavittem, akkor természetesen visszaadta a pénzt, készséges volt, semmi gond nem volt, de felírta a címet, és a telefonszámot, mert hogy ő úgy tudja, hogy működik, és hogy megnézné nálam, mert már nem sokáig maradt, de nem jött. Hát ez van, pedig lehet, hogy neki, mint Papp Attila barátunknak, szerviz-aurája lett volna, és a jelenlétében jó lett volna. ^^'  De tényleg remélem, hogy lesz ilyen még, mert 4.000 forintért (lealkudtuk) potom ár lett volna egy ilyen nagyszerű gépezetért, tényleg a hangfalaknak valami eszméletlen jó hangzása volt. Erről is csináltam képet, azért nézzétek meg:

A Zorán kazetta kivehető, a CD pedig a NOX: Örömvölgy volt. Nagyon rég nem hallgattam az együttest, annak idején nagyon szerettem őket. :) De azok is hogy eltűntek...