A szokásos év végi zenei statisztika

Nos, ahogy írtam december elején, a valódi zenei statisztikám a Last.fm profilomban érhető el. És azt december 31-én, azaz ma teszem közzé. Az idei évemről az előző posztomban írtam, így aki annak részletére kíváncsi, az ott megtalálja. Amit hozzátennék még, hogy a mélypont egyértelműen az volt, amikor áprilisban hazajöttem Hollandiából. Ebben benne van az is, hogy nincs megküzdési stratégiám az olyan helyzetekre, amikből ott és akkor nincs kiút, de más tényezők miatt is visszajöttem. Most már nem gondolkodok azon, hogy visszamennék, és hogyan. Úgy vagyok vele, hogy ha adódik valami lehetőség, akkor azt megragadom. Ezzel együtt is elégedett vagyok az egész évvel, mert tudtam annyit fejlődni, hogy úgy éreztem, hogy már jobban menne. Persze ez csak a gyakorlatban fog kiderülni. Remélhetőleg a 2024-es év erre lehetőséget biztosít.

Mielőtt rátérnénk a statisztikára, lássuk az év dalát. Amelyik 2023-ban a legjobb, legmenőbb, leginkább inspiráló volt számomra. Voltak kihívók, de gyakorlatilag már januárban eldőlt a kérdés, ahogy Endoh Masaaki megjelentette az (e)7 mini-albumát, mert ennek a záróakkordja lett számomra a legjobbja.

Endoh Masaaki: Honey Honey

Mind előadás tekintetében kiváló dal, a videoklip is nagyon adja magát. Sokat hallgattam ezt a dalt idén, és mindig jókedvre derített, önbizalmat adott. Ez egyike azon daloknak, melyek kihozzák Endoh Masaaki egyedi stílusát, amitől szeretik a rajongói. Kicsit abszurd, kicsit bolond, görbe tükröt helyez a szerelem és a házasság elé, miközben Endoh Masaaki lubickol a dalban. Hálás vagyok neki ezért a fantasztikus és emlékezetes dalért.

Most pedig következzék a szokásos éves zenei statisztika. Ebben az évben 26.559 alkalommal hallgattam dalt, ami újabb rekordnak számít a 2009-es regisztrációm óta. Akármennyire is nem a teljes statisztikát mutatja a Spotify és a YouTube Music (ezt a kettőt használom), de sokat hozzátesznek a Last.fm profilomhoz. De a statisztikám csak az offline zenehallgatásokkal teljes.

Ahogy az lenni szokott, lássuk először a legtöbb 10 hallgatott előadó listáját, mellettük zárójelben, hogy hány alkalommal hallgattam a dalaikat.

Top 10 előadó

1. JAM Project (2.537)
2. Zorán (2.298)
3. Okui Masami (2.164)
4. Hayashi Yuuki (1.371)
5. Hayashibara Megumi (1.340)
6. FLOW (1.186)
7. Ganxsta Zolee és a Kartel (1.119)
8. ALI PROJECT (854)
9. Suara (705)
10. LGT (614)

Két olyan előadó van van, aki hatalmasat ugrott előre. Korábban Zoránt egy évben 1.007 alkalommal hallgattam, amivel 2013-ban rekorder volt. Ehhez képest idén több több kétszer annyiszor hallgattam a dalait. Hasonlóképp a FLOW is nagyot lépett előre, az ő eddigi rekordjuk 346 volt 2018-ban. Ehhez képest ők háromszor többet hallgattam őket idén. És amilyen jó zenéjük van, "félő" hogy marad ez a trend.

Most pedig következzen a 10 legtöbbet hallgatott album listája. Zárójelben olvasható, hogy a rajta szereplő dalokat hányszor hallgattam összesen.

Top 10 album

1. Okui Masami: Mas"ami Okui"terpiece (903)
2. Zorán: Aranyalbum 1974-1993 (610)
3. Zorán: Aranyalbum 1994-2020 (608)
4. Hayashi Yuuki: TV anime Bakuten!! Original Soundtrack (606)
5. Bryan Tyler: Super Mario Bros. Movie Original Motion Picture Soundtrack (604)
6. Paradox Live 1st album "TRAP" (401)
7. BURNOUT SYNDROMES: The WORLD is Mine (320)
8. FLOW THE COVER ~Naruto Shibari~ (319)
9. FLOW: Voy☆☆☆ (309)
10. Nox: Főnix (308)

Most nem írok külön soundtrack listát, mert sokkal kevesebbet hallgattam azokat, mint szoktam. Az a kettő, mely feljutott a tízes listára, bőven elférnek itt. De az tetszik, hogy a Bakuten!! pont a Super Mario Bros. Movie OST elé tudott kerülni, mert igazából nem szerettem, csak azt akartam, hogy a "Super Mario" mivolta miatt kapjon egy tisztességges hallgatást. De egyébként olyan gagyi a zene, mint a film maga. Lényegében csak egy főtémája van az egész zenének (azokat leszámítva, amik a Nintendótól származnak), de a többi zene egyáltalán nem maradt meg bennem.

Innen látható, hogy tudott Zorán és FLOW ennyit előrejönni. Okui Masami meg örök legenda nálam, nincs mit ragozni.

Már az albumok között is látható, hogy mi volt az év felfedezettje nálam, de ez leginkább a kislemezeknél lesz igazán látható.

Top 10 kislemez

1. Paradox Live Opening Show (178)
2. Paradox Live - Road to Legend - Consolation Match "SHOWDOWN" (176)
3. Paradox Live THE ANIMATION Opening Track "RISE UP" (163)
4. Paradox Live THE ANIMATION Ending Track "Every Day Every Night" (144)
5. Kitadani Hiroshi: Bokura no Spectra (138)
6. Shiyui: Happiness of the Dead (132)
7. Hayashibara Megumi: Shuuketsu no Yari (123)
8. Ikimonogakari: BAKU (122)
9. KANA-BOON: Song of the Dead (88)
10. JAM Project: Over the Top! (83)

Négy Paradox Live kislemez az első négy helyen, kell ragozzam? A 10 kislemez közül 7 idei évben jelent meg. Az Ikimonogakari kislemezt idén ismertem meg, mivel idén néztem a Borutót, és nagyon meg. A JAM Project kislemez meg meglepetés, de az Over the Top! örök klasszikus nálam.

Végül következzen a hosszú lista a 100 legtöbbet hallgatott dalról.

Top 100 dalok

1. JAM Project: Karma ~the dark side of human nature~ (155)
2. Endoh Masaaki: Honey Honey (125)
3. AMPRULE: Nobody But Me (118)
4. Hayashi Yuuki: Ninkyou Eiga no BGM (102)
5. Hayashi Yuuki: Jun'i Happyou (102)
6. BAE: BaNG!! (100)
7. cozmez: Where They At (93)
8. GokuLuck: STRONGER (87)
9. cozmez: Get it (72)
10. AMPRULE: True Pride (68)
11. Ikimonogatari: BAKU (67)
12. Shiyui: Happiness of the Dead (67)
13. Elderbrook: Body - BluePrint Remix (67)
14. Felix: Don't you want me (Hooj remix) (62)
15. 48 & cozmez: Rats & Nobles (61)
16. Rosu: Follow (57)
17. Perfecto Allstarz: Reach Up (57)
18. BAE: BErmud△ Tri△nglE (53)
19. JAM Project: Over the Top! (53)
20. wacci: Anata ga Iru (51)
21. SUPER BEAVER: Toppakou
22. wacci: Bokura no Ippo
23. Hayashibara Megumi: Give a reason
24. Nox: Galambom
25. Nox: Ne beszélj, ne remélj!
26. GokuLuck: S.W.A.G.
27. ALI PROJECT: Ankoku Psychedelic
28. Okui Masami: WILD SPICE
29. BAE: FLY HIGH!!!
30. BURNOUT SYNDROMES: FLY HIGH!!
31. UVERworld: CORE STREAM
32. Zorán: Nincsen kedvem
33. Okui Masami: ONENESS (Self Cover)
34. SPYAIR: Imagination
35. Zorán: Egészen egyszerű dal
36. Hayashibara Megumi: Shuuketsu no Yari
37. Paradox Live: RISE UP
38. David Guetta: I'm Good (Blue)
39. Zorán: Adj valamit
40. Zorán: Apám hitte
41. FLOW: Hero's Come Back!!
42. Froukje: Naar Het Light
43. JAM Project: 3 seconds of midnight
44. SPYAIR: Imagination - New Version -
45. Suara: Toki no Taika
46. Okui Masami: Get along (Self Cover)
47. Buraikan: Every Day Every Night
48. Zorán: Kell ott fenn egy ország
49. Zorán: Penitencia
50. Okui Masami: God Knows... - from CrosSing
51. Okui Masami: Jama wa Sasenai
52. Paradox Live: RISE UP inst.
53. BURNOUT SYNDROMES: PHOENIX
54. The Cat's Whiskers: Mercy On Me
55. Zorán: A szerelemnek múlnia kell
56. Nagata Kenta: Piranha Plant Cove
57. ALI PROJECT: Strawberry Pie wo Tabe ~Unmei-hen
58. BAE: FLY HIGH inst.
59. BURNOUT SYNDROMES: Hikari Are
60. SPYAIR: RE-BIRTH
61. Suara: Nami
62. Zorán: Üzenet
63. Kitadani Hiroshi: Bokura no Spectra
64. Okui Masami: Kibou no Tsubasa
65. Rooftop Friends: Fadeaway
66. FLOW: Haruka Kanata
67. JAM Project: One Chance!
68. SPYAIR: Samurai Heart (Some Like it Hot!!) - New Version -
69. Zorán: Üres bölcsőt ringat a hold fénye
70. Centimillimental: nag
71. Buraikan: Every Day Every Night inst.
72. BURNOUT SYNDROMES: I Don't Wanna Die in the Paradise
73. KANA-BOON: Song of the Dead
74. SPYAIR: My World - New Version -
75. Suara: Kono Chikyuu ni Aru Seimei
76. Suara: Eigou no Sadame
77. SUPER BEAVER: Hitamuki
78. Zorán: Az ünnep
79. Zorán: Mi kéne még?
80. Zorán: Ne várd a májust
81. Zorán: Nekem nem elég
82. Ikimonogatari: BAKU -instrumental-
83. Kitadani Hiroshi: IGNITION
84. Kitadani Hiroshi: Bokura no Spectra (Off Vocal)
85. Kitadani Hiroshi: IGNITION (Off Vocal)
86. Okui Masami: God Knows... - from CrosSing (Instrumental)
87. Akanyatsura: BAD BOYZ -Akanyatsura Underground-
88. Hayashibara Megumi: Lively Motion (off vocal version)
89. Hayashibara Megumi: Shuuketsu no Yari (off vocal version)
90. Tachibana Asami: Nerawareta Kenma
91. Rooftop Friends: Fadeaway inst.
92. Zorán: Csak a szerelem
93. Zorán: Szép holnap
94. Zorán: Valahol mélyen a szívemben
95. The Cat's Whiskers: Faith
96. Zorán: Könyörgés
97. Zorán: Volt egy tánc
98. Zorán: 34. dal
99. Zorán: Boldog idő
100. Zorán: Hadd legyen

Offline lejátszási lista karácsonyi dalokból

Küszöbön a karácsony, hát hogy lehet, hogy csak ma jutott eszembe, hogy offline hozzak létre lejátszási listát azokból a karácsonyi dalokból, amiket annyira szeretek? De még van idő egy kicsit még kiélhetem idénre is ezekkel a csodálatos dalokkal a karácsonyi hangulatot.

Ezeket a dalokat elsősorban karácsonykor, téli időszakban hallgatom, ezért teljesen az ünnepekre emlékeztetnek. Régóta elkísérnek az ünnepekkor. Többször listáztam már ezeket az albumokat, kislemezeket, dalokat, melyeket ilyentájt hallgatok, a teljesség kedvéért álljon itt is.

Albumok

• Okui Masami: angel's voice
• Karácsony János: Boldog Karácsony
• Nox: Karácsony

Kislemezek

• Okui Masami: Melted Snow
• Ohmi Tomoe: Fuyu no Himawari
• Suara: Mai Ochiru Yuki no You ni
• Suara: Merry Christmas

Dalok

• Hayashibara Megumi: Cherish Christmas
• Okui Masami: SNOWY
• Yonekura Chihiro: to LOVE.
• Yonekura Chihiro: WINTER WISH
• Suara: Rin to Shite Saku Hana no You ni
• LGT: Ha eljönnek az angyalok
• Zorán: Kell ott fenn egy ország

Azért van offline a lejátszási lista, és nem Spotify-on, mert ott ezen dalok kb. fele érhető el. Ha minden elérherő lenne, amit szeretek, akkor szerintem nem is hallgatnék offline digitális formában dalt. De mivel nem ez a helyzet, ezért a Winamp mai napig gyakran használatos program nálam. Offline szinte minden dal megvan, amit szeretek, így csak így tudok minden dalt meghallgatni, amit szeretek. Ezért van az, hogy a Spotify Wrapped messze nem ad teljes képet az idén hallgatott dalok statisztájáról. Egyébként is utálom, mert már november végén kiadja az éves zenei statisztikát. Tisztelettel jelezném, hogy az év nem 11 hónapból áll, és nem decemberrel kezdődik az új év! Tehát már csak ebből a szempontból is pontatlan a Spotifyos statisztika. Ha valaki kíváncsi arra, hogy miket hallgattam idén, nagy tisztelettel ajánlom figyelmébe a Last.fm profilom 2023-as statisztikáját. Majd december 31-én kilistázom a végleges statisztikát, ahogy csinálom minden évben.

Ahogy utánaolvastam, legtöbb esetben két ok miatt nem került fel egy-egy album a Spotifyra. Vagy szerzői jogi problémák miatt, és ez sok mindent magába foglal. Vagy azért, mert jogutód nélkül szűnt meg a lemezkiadó cég, és nincs aki gondoskodjon a dalokról. Plusz egy személyes ok, ami miatt nem használom annyit a Spotifyt: Sok dal címe vagy előadójának neve pontatlanul van fent, így a Last.fm profilomon össze-vissza lennének. És egy statisztika úgy jó, ha minden egyes dalhoz tartozó statisztikák egy adathoz tartoznak, és nem többhöz szétszórva. Így is van némi kavarodás a profilomban, nem kell azt tovább bolygatni.

De hogy ne vesszen el végleg az ünnepi hangulat: Ezek azok a dalok, melyek megadják számomra a karácsony szakrális hangulatát. Már a plázában is csak fülhallgatóval a fülemben tudok meglenni, mert borzasztóan idegesítenek azok az idióta trendi karácsonyi dalok, amiket állandóan nyomatnak. Számomra azok teljesen ledragálják a karácsony értékét. Ezért is esélytelen, hogy ilyenkor akárcsak a holland Radio 538-ot hallgassam. A karácsonyi időszakban az a rádióadó is hallgathatatlan. De azokkal a dalokkal, amik a listámban vannak, tényleg úgy érzem, hogy felkészítem magam lélekben a karácsonyra. Felnőttkoromban ismertem meg ezeket a dalokat (kivéve az LGT és a Zorán dalt), de teljes mértékig a gyerekkorom karácsonyát hozza vissza a maga szépségével, várakozásával, reménységével, szeretettel teljes mivoltában. Semmi ömlengés, ajnározás, csak amiről tényleg szól a karácsony. Most is ezt hallgatom, és olyan érzésem, hogy nagyon szépek lesznek az ünnepek. Minden évben fogom hallgatni ezt a lejátszási listát ebben az időszakban.

Karácsony szezon 2023

Ma van Okui Masami: Melted Snow és Ohmi Tomoe: Fuyu no Himawari kislemezek megjelenésének 15. évfordulója.

Meghallgattam ma is ezt a két kislemezt, és örömmel konstatálom, hogy most is szeretem hallgatni őket. És bizony, már 15 éve jelent meg. Emlékszem is, hogy nagyon vártam akkor Okui Masami soron következő stúdióalbumát, aminek megjelenését szintén 2008. november 5-ére időzítették. Bár már akkor szóltak hírek arról, hogy a megjelenését elhalasztják 2009. február 25-ére, de bíztam abban, hogy mégis megtalálom. Az album végül később jelent meg, de ezzel a két kislemezzel is elégedett voltam.

Ha jól emlékszem, úgy harangozta be Okui Masami a dalát, mint egy karácsonyi dal, amit azokról szól, akik egyedül töltik az ünnepeket. Sok szó van a szövegben az emlékekről, és arról, hogy mit jelent egy általunk szeretett ember számunkra. Még most is erős a kislemez.

Ohmi Tomoe dalának szövege is hasonló. Szintén az emlékekről a szeretett személy szeretetéről szól, ami különbség, hogy Ohmi Tomoe éneke nem annyira jelentősségteljes. De ő is szépen énekel, szeretem hallgatni a kellemes hangját, jól visszaadja a kellemes emlék érzését.

Az viszont csalódás volt számomra, hogy egyik dalban sem hallunk élő hangszereket. Erősen olyan hatása van a daloknak, mintha vonós hangszereléssel vették fel. De a belső borítón egy ember neve olvasható az "all instruments" mellett. Azt meg nem hiszem, hogy a zenész egy vonós mindenes lenne, ezért az egész csak szintetizátor hangzás lenne. Pedig nagyon jól állna a dal hangulatához egy valódi vonós hangzás. Van annyira emelkedett hangulata a daloknak, és vannak annyira jók az énekesnők, hogy még szebb lett volna az énekük, ha élő lett volna minden hangszer. Egyébként az Okui Masami dalban jobban kihozták a vonós hangszer érzetét, az Ohmi Tomoe dal hangszerelése valamivel egyszerűbb, abban nyilvánvaló, hogy nem hallunk egyik hangszert.

A két kislemez borítója is hasonlít egymásra. Olyannyira, hogy vannak képek, melyek ugyanazok. A fő kép ugyanabban a teremben készült, az Okui Masami kislemezen Okui Masami látható elöl, Ohmi Tomoe van a háttérben, az Ohmi Tomoe kislemezen vica versa. A lényegi különbség lényegében csak a hátsó borítón látható animációs kép. Egyébként minden más ugyanaz, vagy legalábbis ugyanarra a koncepcióra készült.

De továbbra is nagyon szeretem a két kislemezt. Olyannyira, hogy hagyománnyá vált, hogy a kislemez megjelenésének napja, vagyis november 5-e a karácsonyi szezon első napja nálam. November 5-től rakom ki magamnak a karácsonyi fényeket, mától eszek narancsot, mandarint, meg egészmogyorót, halászlevet, mától iszok narancs ízű teát, illetve gyakrabban hallgatok karácsonyt dalokat. Azokról ebben a blogpostban írtam. Ezt két magyar nyelvű albummal egészíteném ki:

• Nox: Karácsony

• Karácsony János: Boldog Karácsony

Ezeket szoktam még hallgatni, illetve a teljesség kedvéért álljon itt a lista a karácsonyi japán albumokkal a fenti két kislemezt leszámítva:

• Okui Masami: angel's voice

• Suara: Maiochiru Yuki no You ni

Illetve néhány karácsonyi hangulatú japán dal.

• Okui Masami: SNOWY
• Suara: Merry Christmas

• Hayashibara Megumi: Cherish Christmas

Ezek a dalok szebbé teszik a karácsonyomat, illetve ezt az időszakot.

Nox: Főnix

Nagy kockázatot vállal az, aki hosszú hallgatás után tér vissza. Előfordulhat, hogy az adott előadó vagy nem tudja már azt a minőséget nyújtani, amit fénykorában, vagy annyit változtak a trendek, hogy hiába ad ki minőséget a kezei közül, már nincs rá kereslet. Ennek megfelelően az az általános tapasztalat, hogy inkább rosszul sikerülnek a visszatérések.
A Nox az ezredforduló évtizedének legnépszerűbb együttese volt. Egyedi módon ötvözték a népzenei hangzás a modern zenével, melynek köszönhetően albumaik nagy példányszámban keltek el, koncertjeikkel pedig nemcsak a legnagyobb sportcsarnokokat töltötték meg, hanem azok olyan emlékezetesek voltak, amelyeket aki akkor látta, biztos, hogy nem fogja soha elfelejteni. Aztán 2010-ben váratlanul feloszlott a csapat, és mivel az énekesnő több év hallgatás után szólókarrierbe kezdett, nem volt jele annak, hogy valaha is lesz még Nox. Ehhez képest visszatértek és 2022-ben új albummal jelentkeztek. Vajon hogy sikerült a visszatérés?

Örömmel konstatáltam, hogy nagyon jól. Már a borító is bizonyítja, hogy komolyan gondolták a visszatérést, mert gyönyörűszép lett. Ötletes tűzként ábrázolni a főnix madarat, a háttér is illik a tűz színéhez. A felhős égbolt asszociál viharos időszakra, de a madár ennek ellenére is teljes erejével lángol. Történjen bármi, ő mindig ereje teljében fog repülni, és járja az útját. Egyben jelzi azt is, hogy az albumnak ismét meghatározott koncepciója van. A Nox egyik erőssége ugyanis, hogy mindegyik albumuk egy mondanivaló köré épül, ezáltal jól megkülönböztethetők egymástól.

Persze ez önmagában nem lenne elég. A dalok nagyon jól meg vannak írva, az énekesnő, Péter Szabó Szilvia pedig, ha lehet, még jobban énekel, mint annak idején. És mivel az album koncepciója teljes értékű, és a dalok tele vannak új ötletekkel, ezért ez az album önmagáért szerethető. Nem azért, mert Nox dalok, nem azért, mert régen mennyire emlékezeteset alkottak, hanem mert jók az új dalok. Hatalmas erény az, ha az előadó képes a saját stílusában megújulni, de hozza ugyanazt a minőséget, mint fénykorában.

Az Örömvölgy album zeneiségét vitték tovább. Dominálnak a népi hangszerek, a dob és az elektromos gitár emlékeztet napjainkra. Az eredmény pedig 2023-ban is nagyon jól hangzik. Ez azért nagy szó, mert sokat változtak a trendek az elmúlt 13 év alatt, amíg nem zenéltek együtt, és ehhez ugyan valamennyire alkalmazkodott az együttes is, de jól hallhatóan hűek maradtak az eredeti hangzásukhoz, aminek köszönhetően a 2000-es évek egyik legnépszerűbb együttese volt. Tehát az önazonosság a legnagyobb erénye az albumnak, és hogy visszaigazolták, hogy fénykorukban minden saját volt, amit csináltak, és hűek maradtak önmagukhoz.

A koncepciónak köszönhetően a dalok egy egységet alkotnak. A "November" című dalnak köszönhetően energikusan indul az album, jelzi, hogy az együttes erősebb, mint valaha. Ez legalább annyira visszaadja a borító mondanivalóját, mint a címadó dal, a "Főnix". A "Galambom" pedig akár korunk népdala is lehetne a népi hangszereknek és Szilvia énekstílusának köszönhetően. Nemcsak a zene sikeredett kiválóra az izgalmas zenei témáknak köszönhetően, hanem a hangszereléssel is az esetek döntő többségében csak kiemelték a szöveg mondanivalóját, jobban átélhetőek lettek. Szilvia hangja is nagyon jól illeszkedik a zenébe, még most is libabőrös leszek, ha csak gondolatban is meghallom őt énekelni. Kiválóan masterelt munka, ahol "módosítva" van az énekesnő hangja, ott csak még inkább átélhető lett a dal azon része.

Mégsem lett teljesen tökéletes az album. Az egyik hibája, hogy túlzottan rövid. Az album megjelenésekor Péter Szabó Szilvia úgy nyilatkozott, hogy "Egy olyan lemez kelt életre, mely 13 hosszú éve okozott megfoghatatlan hiányérzetet bennünk és a Nox rajongóinak szívében". És sajnos hagy is némi hiányérzetet. Az, hogy teljes értékű koncepcióra épül az album, az nem azt jelenti, hogy a mondaivaló teljes mértékig ki lett dolgozva. Bár a "Mégsem álmodom" című dallal úgy tűnik, hogy lezárul az album, tehát összességében leír egy ívet az album, ahogy sorban hallgatjuk a dalokat, de mintha a lezárás túl gyorsan jött volna. Nincs idő igazán átélni a dalokat, mert már jön is a következő. Sajnos oly módon is alkalmazkodtak a mai trendekhez, hogy rövidek a dalok. A 11 dal összesen 40 perc hosszú. Pedig bőven van potenciál a főnix mítoszában és mondanivalójában, sajnos nem érzem azt, hogy ezt teljes mértékig el is meséli az album. A másik hiba, a "Hazaút" című dal. Vannak szomorúbb, melankólikusabb dalok a korongon, de a 8. dal az egész album dinamikáját megakasztja. Túlságosan szomorú, gyenge, lassú, és nem áll jól Péter Szabó Szilvia öntudatos személyiségéhez a "nagyon ölelj, szerelmem" jellegű könyörgés. Azt el tudom képzelni hogy voltak mélypontjai az énekesnőnek (minthogy mesélt is korábban a magánéletéről), de egyszerűen túlzottan kilóg a dal a többi közül, a gyenge, kiszolgáltatott mivolta miatt. A harmadik hiba, a "Ne remélj, ne beszélj!" című dal zeneileg és szövegileg nem passzol egymáshoz. Még akkor is furcsa egy szakításról szóló szöveg egy önbizalomtól duzzadó zenéhez, ha az énekesnő jól hallhatóan kész továbblépni és új életet kezdeni. A szöveget is össze kell rakni fejben, mert egészen furcsa, hogy a versszak első felében absztrakt képekkel vezeti be azt, amiről a versszak második fele konkrétan szól. Nem mellesleg, károsnak tartom a "vigyen el a szél!" jellegű üzeneteket az ex-partner felé.

De az album a hibáival együtt is szerethető! A borító is hozza az együttestől a korábbi albumai által megszokott minőséget. Sajnos a belső füzet hiányával szintén korunk trendjeire reflektálnak. Pedig egy jól megszerkesztett, képekkel illusztrált füzet ugyanúgy része az album koncepciójának, mint a zene, a szöveg és a hangszerelés. Tehát az album nem mondható teljesnek és tökéletesnek, de hogy összességében hiányzik ez a színvonal a mai magyar könnyűzenéből, az tény. Őszintén remélem, hogy a jövőben hallunk még az együttes felől, és a következő album már nem hagy hiányérzetet maga után. Addig nagy örömmel hallgatom ezt a remekművet.

Ének: 9/10
Zene: 9/10
Szöveg: 8/10
Hangszerelés: 9/10
Borító: 8/10
Hangulat: 9/10

+ Nagyon jó album, méltó módon viszi tovább az együttes hírét.
- Túl rövid, a "Hazaút" megakasztja az album lendületét.

85%

Nox: Főnix CD

Tegnap megrendeltem a kiadó weboldaláról Nox: Főnix albumát CD-n, és ma megérkezett. Az utóbbi egy hónapban sokat hallgattam digitális formában az albumot, és annyira megtetszett, hogy eljutottam oda, hogy minden hibájával együtt meg tudtam szeretni, ezért úgy döntöttem, hogy megrendelem magamnak az albumot fizikai formában is.

Sokat kerestem webshopokban a CD-t, de valamiért csak kevés helyen lehet kapni. És ahol volt, ott is minimum 6000 forint volt... Ehhez képest a kiadótól még szállítási költséggel együtt is olcsóbb volt. Jó eséllyel ezért is van az, hogy nem szerepelt a lemezeladási listákon. Pedig a minősége alapján megérdemelné, ráadásul a borító is nagyon szép. Visszahozza azt az érzést, hogy miért volt jó annak idején annyira szeretni a Noxot. Mindezt úgy, hogy nem a múltba révedek, hogy régen mennyire jó volt az együttes, hanem a jelenben jó hallgatni az albumot. Tehát önmagában jó album, nem gondolok vissza a régi időkre, hogy akkor bezzeg mennyivel jobbak voltak. Nagyon jól sikerült a visszatérés.

Nem utolsósorban a dalok a jövőben erre a 2023 őszi időszakra fognak emlékeztetni, ami továbbra is életem egy legjobb, legvirágzóbb időszaka. Úgyhogy ezt a CD-t annak szellemében is rendeltem meg, mint egy dokumentáció erre az időszakra. Meg merem kockáztatni, hogy 5-10 év múlva is jó lesz hallgatni.

Akinek meg elegendő a digitális verzió, az Spotify-on is meghallgathatja.

Lejátszási lista az idei év legjobbaiból

Az idei év elég sok jó albumot és kislemezt hozott nekem eddig, ezért úgy döntöttem, hogy készítek ezekből egy lejátszási listát Spotify-on. Megmutatom itt is.

Ez a lista az alábbi albumokat és kislemezeket tartalmazza.

• BURNOUT SYNDROMES - The WORLD is Mine
• FLOW - Voy☆☆☆
• FLOW THE COVER ~NARUTO Shibari~
• Endoh Masaaki - (e)7
• The Super Mario Bros. Movie (Original Motion Picture Soundtrack)
• KANA-BOON - Song of the Dead
• Shiyui - Happiness of the Dead
• Kitadani Hiroshi - Bokura no Spectra
• JAM Project - One Chance!
• Suara - Kono Chikyuu ni Aru Seimei
• SPYAIR - Imagination - New Version -
• SPYAIR - Samurai Heart (Some Like it Hot!!) - New Version -
• SPYAIR - My World - New Version -
• SPYAIR - RE-BIRTH

Bár a lista nem teljes, hiszen három olyan album nincs fent Spotify-on, amik szintén idei megjelenések és szívesen hallgatom.

• Okui Masami: Mas"ami Okui"terpiece
• Zorán: Aranyalbum 1974-1993
• Zorán: Aranylabum 1994-2020

Ezek olyan válogatásalbumok, amik más kiadók dalait is tartalmazza, ezért online nem elérhetők. Hogy hol az összefüggés aközött, hogy CD-n megjelenhetnek, de online streamelhetők, erre már nem terjed ki a tudásom. Ezért hallgatok a mai napig offline PC-n is zenét, és állítok össze külön Winampen is lejátszási listát, mert az tud teljes lenni. Sok album és kislemez, amit szeretek, nem érhető el online.

Mindenesetre ez a lista is egy lenyomata annak, hogy miért is vagyok ennyire optimista a jövőmet illetően. Elég sok olyan album és kislemez jelent meg idén, amit szívesen hallgatok, és azt érzékeltetik, hogy jó élni a jelenben. Persze, ahogy utaltam rá, egy részük válogatásalbum, de ezeket nem is a nosztalgia jegyében hallgatom (bár tény, hogy megvan annak a kellemes érzése a régi daloknak, hogy mennyire szerettem annak idején, és visszarepítenek gondolatban a múltba), sokkal inkább a múlttal való számvetésként hallgatom őket szívesen.

Ez az én esetemben azért állja meg a helyét, mert több, a múltammal kapcsolatos kérdésre nemrég találtam számomra érvényes választ, amik által úgy érzem, hogy az egész életem elkezdett egy kerek egészet alkotni. Tehát a helyükre kerültek dolgok, aminek egyik fontos hozománya, hogy a kellemetlen emlékekre sem annyira rossz már visszagondolni. Így sokkal felszabadultabb vagyok, mint korábban. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden egyes pillanatban jól érzem magam. Vannak most is rosszabb időszakok, de ezek rövidebb ideig tartanak, mert könnyebben rájövök az okára, így könnyebben is tudok tenni ellene.

Azon még gondolkodnom kell, hogy zenei téren a 2023-as év lesz a legjobb nálam, ezt így még nem merem kijelenteni. Zeneileg a legjobb év nálam 2009, azt a sok kiváló albumot és kislemezt, ami akkor megjelent, nehéz lesz felülmúlni, de szívesen veszem az új jelentkezőket. Még három hónap, plusz pár nap van ebből az évből, őszintén remélem, hogy nem teljes ez a lista.

Arra talán utaltam egy korábbi blogpostban, hogy most érzem magam a leginkább annyira jól, mint 2006 második felében. Az egy különösen fényes időszaka volt az életemnek, akkor volt komoly jövőképem, és éreztem azt, hogy képes is leszek azt megvalósítani. Azóta sok minden másképp alakult, de azt is zenével tudom bizonyítani, hogy a történelem olykor jó értelemben is ismétli önmagát.

Mind a Princess: Mediterrán, mind a Nox: Örömvölgy album 2006 őszén jelent meg, és mivel életemnek arra a nagyon pozitív időszakára emlékeztetnek, ezért különleges jelentőssége van ennek a két albumnak. Egyébként is optimista mindkét album, önmagában azért is jó hallgatni. A lényeg, amit ki akarok hozni ebből, az az, hogy később, mindig amikor hallgattam ezeket az albumokat, volt bennem egy ambivalens érzés. Egy részről, a kellemes emlék, hogy volt egy ilyen időszak az életemben, másrészt a melankólia és a költői kérdés, hogy hová lett az a nagyon optimista időszak? Persze, addig is igyekeztem, megtenni, amit tudok, de mégis. És most, 17 év után érzek valami nagyon hasonlót ahhoz, amit 2006 őszén éreztem, és nem feltétlen a múltba révedek vissza, amikor ezeket az albumokat hallgatom. Ezt egy második esélynek fogom fel az élettől. Remélem, az elmúlt 17 év tapasztalatának köszönhetően valóra is fogom tudni váltani a bennem élő jövőképet.

Első gondolatok az új Nox albumról

Meglepődtem, amikor láttam, hogy 13 év után új albummal jelentkezett a Nox. Szerettem őket annak idején, most is őrzöm a CD-iket, kazettáikat. Úgy olvastam, hogy az együttes véglegesen feloszlott, és mivel Péter-Szabó Szilvia időközben önállóan jelentetett meg stúdióalbumokat, lezártnak gondoltam a Nox történetét a magyar popzenei életben. Ehhez képest visszatértek és új albummal jelentkeztek.

Stilszerű a "Főnix" cím, kíváncsi voltam, hogy mivel születtek újjá. Első végighallgatásra nem rossz, vannak dalok, amik emlékeztetnek arra, hogy miért is szerettem annak idején az együttest. De az album összességében erősen félkész érzetet ad. 11 dal összesen 40 perc… Nem rajongok a rövid albumokért és ez az album bizonyítja, hogy miért. Több olyan dal is van az albumon (például a “Hazaút” és a “Boldog” című dalok), melyeknél azt érzékeltem, hogy nem ért véget a dal, csak abbahagyták. Lazán továbbgondoltam magamban, azok a dalok lehettek volna akár 5-6 perc hosszúak is.

Mert az világos, hogy egy dal akkor lesz rádióbarát, ha nem (sokkal) hosszabb 3 percnél, adott esetben könnyed, vidám hangulatú. Tehát beleillik a kereskedelmi rádió miliőjébe. De egy album más abból a szempontból, hogy azt jellemzően azok hallgatják, akiket jobban érdekel az adott előadó munkássága. És persze, vannak olyan gondolatok, amiket ki lehet fejezni 2-3 percben is, azokat nem érdemes túlspilázni. De vannak olyan témák, amiket szövegileg és zeneileg is komolyan ki kell dolgozni ahhoz, hogy dal formájában teljes értékű legyen. Nagyon tudom becsülni azokat az előadókat, akik az elejétől a végéig ki tudnak tölteni tartalommal akár 7-8 perc hosszú dalokat is.

Ezen a Nox albumon is bőven megfért volna egy-egy hosszú dal, és akkor sokkal jobb lett volna az összkép. Azzal nincs bajom, ha egy-két rövidebb rádióbarátabb dal egy lemezen. A rádiókban felhangzott dalok lényegében olyanok, mintha egy társaságban csak a jópoziós énemet mutatom meg. Külön leleményes az, ha valaki az egyéniségét is megmutatja ezekben a dalokban. De albumot jellemzően azok vesznek, akiket komolyabban érdekel az adott előadó munkássága. Mondhatjuk erre azt is, hogy barátságot kötünk velük, akivel megosztjuk a személyes gondolatainkat úgy, ahogy azt gondoljuk. Ezek lehetnek azok a komolyabb, komplexebb témát feldolgozó, hosszú dalok. De egy 40 perces album inkább emlékeztet a rohanó világunkra, ahol nincs idő egymásra. Vagy akár mondhatnám a közösségi oldalak hatásait is, hogy túl sok információ vár még rám, nincs időm fél percesnél hosszab videót megnézni, pár sornál hosszabb írást olvasni. És egy ilyen félkész albumért elkérnek 6.499 forintot… Az új Ganxsta Zolee album volt 2.399 forint és az sokkal tartalmasabb volt. Azt minden további nélkül megvettem, de ha a Nox CD marad ezen az áron, akkor marad a boltok polcain is. Kár érte, pedig most is szívesen veszek CD-ket. Akár magyart is, ha annak megfelelő minőségű.

Nox: Karácsony

Nézzünk meg még egy karácsonyi albumot, mely 2004 novemberében jelent meg. Nem mellesleg az ezredforduló utáni legnépszerűbb magyar együttes a Nox adta ki. Írtam már többször is, hogy én is nagyon szerettem őket annak idején, még egy-két koncertjükre is eljutottam. Jó együttes volt, voltak jó dalaik. És igazából engem az sem zavart, hogy a tündérmeséket jelenítettek meg a dalaik által. Náluk nem az volt a lényeg, hogy mennyire reflektál a valósággal az, amiről énekelnek, érzékelhető, hogy ezt az egész idealista világot, amiről a szövegeik szólnak, komolyan gondolták. De ami miatt szerethető volt tőlük ez az egész fantasy-világ, amit megjelenítettek a dalaik, videoklipjeik, lemezborítóik által, hogy jól állt nekik. Szerettem Péter Szabó Szilvia hangját, nagyon jól énekelt, és olyan hangszíne volt, hogy jól álltak neki ezek a fantasy-jellegű, “felnőtt gyerekdalok”. A mai napig jó érzésekkel gondolok vissza rá és az együttesre. 2004-ben nagylemez helyett egy karácsonyi mini-albumot jelentettek meg. Lássuk, hogy milyen lett.

Határozottan jobb! Üdítőleg hat a döntő többségében bugyuta karácsonyi dalok közegében. A dalok ugyanúgy emelkedett hangulatúak, és természetesen ez az album is idealista, tökéletes világot ír le, de ahogy írtam feljebb, ez kifejezetten jól áll az együttesnek, így kifejezetten szerethető ez az album. A karácsonyi dalok döntő többsége nemcsak azért hat bugyutának, mert egy idealista, tökéletes világot fest le (ezen az alapon ez az album is rossz lenne), hanem sok előadónak ki kell lépnie a saját zenei stílusából ahhoz, hogy “egyen-karácsonyi” dalt írjon, és mivel abban nincs jártasságuk, ezért mindenféle idióta zenei elemekkel töltik meg, hogy legyen valami karácsonyi hangulata és megfeleljenek azoknak az íratlan szabályoknak, melyeket az első sikeres karácsonyi dalok írtak meg. Ettől eltérni nem nagyon szokás, kifejezetten ritkák az egyedi karácsonyi dalok, albumok. Ezért szeretem nagyon Okui Masami: angel’s voice mini-albumát, de a Nox albuma is bőven a jobbak közé tartozik. Lássuk is részleteiben.

1. A tél dala
2. Nézz fel!
3. Eskü
4. Szent Ünnep
5. Szeretetlánc
6. Hol volt, hol nem...

6 kifejezetten kellemes karácsonyi dal 24 percben. Nem is veszem elő máskor ezt az albumot, csak a karácsonyi időszakban, nehogy elvesszen a dalok hangulata. Egyébként nem változatosság miatt fogjuk szeretni ezt az albumot, még a dalok ritmikája is majdhogynem megegyezik. Inkább hangulatában különböznek egy kicsit. Vannak dalok, amik jobban emelkedett hangulatúak (pl.: A tél dala, Szent Ünnep), mások inkább nyugodtabbak (Nézz fel!, Eskü). Az egyedüli dal, ami ütemesebb, az a Szeretetlánc. De érződik, hogy egységessé akarták tenni az albumot. Ami teljesen helyén is való.

Az album már csak abból a szempontból is jobb, hogy a dalok jobban meg vannak írva, mint az előző, Bűvölet album dalai. Gazdagabb zeneileg, már ennek a hat dalnak is érettebb a hangzása, mint az előző album 12 dalának. Igazából részint megelőlegezte, hogy a következő, Ragyogás album hangzása mennyivel érettebb lesz.

A borító is nagyon jól visszaadja a karácsonyi hangulatot. Igényes, kifejezetten kellemes ránézni. Tehát csak ajánlani tudom ezt az albumot, minden szempontból jobbak ezek a dalok, mint egy átlag karácsonyi dal.

Aki olvasta az előző, Karácsony János karácsonyi albumának értékelését, az joggal kérheti számon rajtam, hogy miért írtam ott negatívumként arról, amit itt dicsérek. Fontos különbséget tenni a két előadó között. Karácsony János, mint az LGT tagja, és az első két szólólemezével teljesen más műfajt, zenei világot képvisel, mint a Nox. A Nox-tól nemcsak hogy ez várható, de kifejezetten jól áll nekik. Ez a Nox stílusa, és a mai napig azt gondolom, hogy Péter Szabó Szilvia végig arról énekelt, amiben hitt, és lehet, hogy most is így éli az életét. És minthogy ő ezt felvállalta, ezért tisztelem őt. Ez az, ami miatt nagyon jó ez az album, és ez az, ami miatt a mai napig szívesen hallgatom ilyenkor, karácsony tájékán.

Ének: 9/10
Zene: 8/10
Szöveg: 8/10
Hangszerelés: 9/10
Borító: 9/10
Hangulat: 9/10

+ Kis csokor karácsonyi dalokból, kifejezetten kellemes tálalásban
– Talán lehetne változatosabb

87%

Twilight Princess – Apró csalódások, és Koncert, Varázslat, Ragyogás

Nem feltétlen bántó jelleggel írtam a címet ilyenre, de tapasztalok olyan dolgokat a Twilight Princessben, melyek nagyon kiábrándítanak. Most ott tartok, hogy harmadszor vagyok farkas, és a hídnál álltam, amikor felgyújtották mindkét oldalát. Ott állnak a ládák, én azt hittem, hogy azok segítségével kell átügyeskedni magunkat a túloldalra. Tettem-vettem a ládákat, de csak nem akarta az igazamat. Aztán a sokadik elhalálozás után megkérdeztem V-ADit, hogy mi az Isten nyilát kell csinálni, mert már kezdtem ideges lenni, hogy semmi nem jó. Azonnal jön is a válasz, hogy ugorj le… Mi van? T_T Én ott szenvedek a ládákkal, már-már puzzle-ozok vele, és kiderült, hogy teljesen felesleges volt??? Le kell ugrani??? Nem is ez a probléma, mert nem ez az első hajmeresztő dolog a Zeldában, de mi az, hogy ugorjak le? Ez nem egy Zeldához méltó megoldás! Mert az, hogy ha így meg úgy rakom a ládákat, és akkor át tudom ugrani a hidat, az nagyon rendben van, de hogy ugorjak le… És nem ez az első eset a TP-ben. Volt egyszer, amikor a Kakariko Village-ben gyűjtöttem a könnycseppeket, és egy házba be kellett menni, de elkezdtek ide-oda rohangálni a láthatatlan bogarak, és felgyújtották a lakást. Én ott is azt hittem, hogy meg kell harapni őket, és akkor meg lehet állítani a tűzvészt, de menj ki a lakásból… Ez megfutamodás, hogy úgyis menthetetlen, hagyd ott az egészet. És ilyen a hídról leugrás is. És ez nagyon kiábrándító. Mert ez nem Zeldához méltó küldetés. De Zelda játékok nem arról híresek, hogy el kell menekülni, meg kell futamodni. Kezdek egyre jobban csalódni a játékban! Mert az, hogy a PH-ban volt olyan, hogy csukjam a DS-emet, az jó volt, mert abban volt ötlet, de ez így nem járja. Mindegy, a tanulság: Ha a TP-ben tűzeset van, onnan menekülni kell!

Más: Ismét egy kis offpost.

Tegnap megvettem a Nox: Ragyogás koncert DVD-t, és mit ne mondjak? A Nox rajongásom a százszorosára hágott eme fantasztikus koncert hatására!

A Ragyogás koncert tudné Debreceni állomásán készült ez a koncertfilm. Egyébként én is voltam, amikor itt voltak Békéscsabán, és valami hihetetlen! Akkora energia van az egész csapatban, és Szilvinek élőben akkora hangja van, hogy az valami csoda! Felejthetetlen élmény volt. És ma megvettem a Ragyogás koncert DVD-t, és újra átéltem azt a csodálatos élményt, amit az élő koncert adott. Egyszerűen ilyen nincs! Az a táncshow, Szilvi éneke, és a nagyszerű zenekar zenéje, és a tűz- és illiúziómutatványok annyira fantasztikusak voltak, hogy hihetetlen. Sok kiemelkedő jelenet van, de az egyik csúcspont számomra a “Hej Dunáról” c. dal. Ezt tekerőlanttal, hegedűvel, gitárral, dobbal, és a többivel előadni, ahhoz képest, ahogy az albumon hallható egyszerűen csoda! Ahhoz képest, ahogy az albumon mindenféle számítógépes zenével megcsinálták, itt meg élő hangszerrel… Ilyenkor jövök rá arra, hogy mekkora értéke van az élő hangszereknek!

Egyébként dupla DVD-s, az első DVD-n van rajta maga a koncert, és a másodikon az extrák, úgy, mnt videoklipek, werkfilmek, Nox interjúk, karaoke, és egy rakat kép. A videoklipeknek nagyon örülök mert mindegyik egytől egyig nagyon jó lett. A werkfilmek háttérzenéje meg annyira jó lett, meg az egész, ahogy mesélnek a turnéról, meg ahogy összeállítják a koncerttermet, olyan érzése van az embernek, mintha ő is a csapat tagja lenne. Nagyon ritkán találkozni ilyen minőségi DVD-vel. Ugyan 3000 forintba került, de az élmény, amit a koncertfilm és az extrák adtak, azok sokszorosan visszaadták a DVD értékét. Egy biztos: Amíg élek Nox fan leszek!

Ocarina of Time – Goronok útján

Mennyivel másabb másodjára játszani az Ocarina of Time-mal. Sokkal jobb, valamiért nem sietek annyira, mint előszörre. Csak úgy békésen járok Hyrule földjén. Találkoztam Sariával. Na ez egy nagyon érdekes dolog. Aki egy kicsit mélyebben benne van az OoT világában, az tudja, hogy a monda szerint Saria és Link szerelmesek egymásba. De az én meglátásom szerint ez a szerelem csak egyoldalú Saria részéről. Link inkább Zelda iránt érez többet. Inkább Saria “csak” legjobb barát. Na mindegy, sétáltam egyet a Hyrule Fieldben. Természetesen a “szerencsém” most sem hagy el. Pont akkor esteledett be, és húzták fel az átjárót, amikor ráléptem voltam. Nem baj, jót buliztam a csontvázakkal T_T Aztán bementem, egész a Hyrule Castle-ig. Ami nagyon meglepett, hogy megjegyeztem az útvonalat, hogy merre kell menni, hogy az őrök ne füleljenek le, és elsőre sikerült! Azért, mert ezt utoljára 3 hónapja csináltam! Megtaláltam Malont, és felkeltettem, és a bokrok között cikázó őröket is sikeresen kijátszva jutottam el Zelda Hercegnőhöz! Hogy megijedt tőlem. 😅 Aztán, amikor láttam, hogy tündér van nálam, megnyugodott. Elmeséli, hogy Ganondorf bent van a kastélyban, és az apja rendületlenül bízik, de Zelda Hercegnő érzi, hogy elpusztítaná Hyrule földjét. Ganondorf beédesgette magát Zelda apjához, hogy aztán majd átvegye tőle a hatalmat. Persze most még csak kedves. Zelda továbbmeséli a Triforce történetét. Azt mondja, hogy amikor három Istennő megalkotta a Triforce-t, akkorazt bezárták az Idő Templomába, mert akkora ereje van, hogy aki birtokolja, az képes lenne elpusztítani egész Hyrule földjét! Amikor Zelda elmesélte ezt, szomorúan panaszolja, hogy az apja nem hisz neki, és csak egy buta mesének tartja. Minket kér meg arra, hogy bízzunk benne. Hát kérlek… Amennyi nagyszerű kaland fog rám várni, alapvető, hogy bízzak benne. 😅 Ekkor Zelda elenged minket, megjelenik Impa, Zelda dadája. Megtanította nekünk Zelda altatódalát, melyre mindig elaltatta csecsemőkorában. Érdekes Impa megjelenése. Megmondom őszintén, hogy sokáig nem tudtam Impáról, hogy férfi vagy nő? Azért, mert láttam, hogy van melle, de olyan férfias a kiállása, hogy elgondolkodtatott. De amikor legláttam, hogy “She” akkor tisztázódott bennem. Kivezetett minket Hyrule Castle-ből, és megmutatta nekünk Kakariko Village-et, a szülőföldjét. Most már értem, hogy miért ő a Shadow Temple bölcse. 😅 Én most nem a Kakariko Village-be mentem, hanem a Lost Woodsba, találkozni Sariával. Érdekes, egyébként annyira hitelesen mutatja meg azt, hogy Saria tényleg többet érez Link iránt, hihetetlen, hogy egy 1998-as játék ilyenre képes. Aztán elmentem a Lon Lon Ranchba, ott találkoztam Talonnal és Malonnal. Megtaláltam Talon három szuper cuccóját. Egyébkéntha valakit érdekel, van egy trükkje annak, hogy hogyan lehet könnyedén megtalálni Talon szuper tyúkjait. Mindig a három sarok környékére repülnek. Igyekezzünk minél hamarabb megtalálni őket, mert könnyen elvegyülnek a többi között. 30 másodperces időkeret van, nekem 15 mp alatt sikerült megcsinálni. Aztán benéztem az istálló, és ott találtam Ingót XD Nagyon jót nevettem magamban, hogy elégedetlen, hogy mi az, hogy ő egy alkalmazott, ő többre hivatott! Hát persze. 😅 Aztán megnéztem Malont, akitől megtanultam Epona dalát. Aztán mentem Kakariko Village-be. Itt a Vihar dalát akartam megtanulni a malomban, de valamiért nem ment, már nem emlékszem, hogy volt a menete, de nagyon nem is erőltettem. Visszavittem a szegény hölgynek az elkóborolt tyúkjait, és ugyanott vagyok, ahol elsőre, hogy egyetlen egy tyúkot nem találok, pedig mindenütt szétnéztem. Innen mentem a Death Mountainen át Goron Citybe. Aranyos kis lények. 😅 Bementem Daruniához, aki nem hajlandó beszélni. Mert rossz kedve van, hogy nem tudja a megoldást a problémára. Ganondorf elzárta a Dodongo’s Cavernbe a bejáratot, márpedig a Goronok onnan nyerik a táplálékaikat, a köveket. És nekem kell megnyitni. Érdekes, annyira nem szerettem azt a Dungeont, mert egy titokra nagyon nehezen jöttem rá, de most könnyedén ment. Bár volt egy nagyon rázós pillanat, amikor másodjára küzdöttem meg a 2 Lizalfossal (azok a krokodilok), az egyik már meghalt. A másikat meg kellett volna ölni, de már csak fél szívem maradt a 4-ből. Ott van 2 szív a végén, el akartam menni, hát nem üldözőbe vesz a szemét? Ezer izgalmamban, kishíján megfeledkeztem arról, hogy anyám a másik szobában alszik, és éjjel 23.30 körül majdnem felordítottam, hogy “Hagyjál békén!” De végül megszereztem, és sikeresen megöltem. Innen egyenes út vezetett a főellenséghez, King Dodongóhoz. Aki köztudottan az egyik legkönnyebb boss. De most mégis sokat bénáztam vele. Nem mindig ette meg a bombát, és amikor megette, azt hittem, hogy rendületlenül lehet kardozni, de kiderült, hogy csak egyet lehet belé döfni egy alkalommal, és többször is rám esett. Mínusz fél szív. De aztán észbe kaptam és megöltem. Nagyon vicces volt látni, hogy Darunia úgy vállom veregeti a kis Linket, hogy összeesik alatta. Aztán az összes Goronnal bulit akartak csapni. Amikor megjelent az összes Goron, Link annyira megijedt, hogy elszaladt. Én tényleg nagyon örülök, hogy segíthettem rajtuk, de azért mégsem vagyunk egy súlycsoport. 😅

Egyébként azért kezdtem el másodjára s játékot, hogy végigvigyem minél kevesebb meghalás nélkül. Eddig nagyon jól állok, mert 2 Dungeon után 000 a statisztikám. 😅

Aztán a játék után hallgattam a kedvenc együttesemet a Noxot. Nem tudom, hogy ti mit szóltok hozzá, de én sok párhuzamot vélek felfedezni a Nox dalainak hangulatában, és a Zelda játékok között. Elég csak a szövegre gondolni. Bár lehet, hogy inkább a Final Fantasyhez kellene hasonlítani, hisz a Nox egyik dalához, az Örökkön Örökkéhez a Final Fantasy IV egyik zenéjét vették alapul. Bár ezt csak Szabolcscsal állítjuk rendületlenül, de a dalhoz ugyanúgy Harmath Szabolcs-Valla Attila szerzőpárost rendelik hozzá. De tényleg 99%-ig ugyanaz a zene. Egyébként már a legelső albumuk reklámján felfigyeltem rájuk 2002. augusztusában. Egy olyan stílust mertek felvállalni, melyet még senki nem mert. Hogy népdalokat énekelni modern zene alatt, melyek népi hangszerekkel elegyítenek. Már az elején megvettem az albumukat, nagyon sokat hallgattam őket, és a mai napig rendületlen rajongójuk vagyok.