Nintendo 3DS XL

Nem írtam róla annak idején, de sikerült pótolni a Nintendo 3DS konzolt. Karácsony után volt a Media Markt-ban végkiárusítás, és reménykedtem, hogy köztük lesz a Nintendo 3DS XL is, amely már évek óta ott árválkodik, senki nem vette meg. Főleg azért szerettem volna ennyire, mert ez az a Mario Kart 7 pakkos, amire megjelenése óta pályázok. És igen! 68.990 forint volt az eredeti ára, és lement 29.990 forintra. Igen nehéz volt érzelmileg felspannolva józan ésszel meghányni-vetni a lehetőségeket, de végül is megvettem.

A jobbra váltottam, régi vágyam volt a Nintendo 3DS XL, mert nagyon tetszik a nagyobb kijelző megjelenítése. A Mario Kart 7 előre van telepítve, de a játék mentését egyelőre nem tudtam átvinni, mert a letöltendő program, mellyel átvihetem a mentést kártyáról a digitális játékra, külön le kellett tölteni a Nintendo eShop-ról, de ez egyelőre nem lehetett, mert csatlakoztatni kellett hozzá a Nintendo Network ID-t. Ami ugye az előző konzolban maradt.

Na ez is egy szép kaland volt, mert amikor kiderült, hogy elveszett az előző Nintendo 3DS, abba maradt benne az előző ID felhasználóm, és mivel egy account nem lehet benne két konzolban, ezért külön kellett írni a Nintendónak és kérvényezni, hogy kössék ki az előző felhasználói adatomat az elveszett gépből. Elvileg lehetséges, de ehhez adatokat kellett megadni: Az előző konzol gyári száma, miként veszett el, ellopták-e, volt-e formázva, az új konzol gyári számát (ha van) és rendőrségi jelentés fénymásolatát is kérik scannelve. Itt akadtam el. Ugyanis azóta már hazajöttem, meg is írtam válaszban a többi adat megadása mellett, hogy mi történt, reméltem, hogy méltányosan kezelik, de sajnos nem. Aztán elmentem a rendőrségre, hogy ha ott kapok papírt, hátha az megteszi. Azt nem kaptam, mert nem itthon vesztettem el, és nem is bűncselekmény “útján” veszett el, ezért nincs értelme felvezetni, mert azt ki kell küldeni Angliába, velük kommunikálni, és behívhatnak oda kihallgatásra, így oda elrepülni majdhogynem drágább, mint maga a gép. Hát ezzel már nem tudtam mit kezdeni. Sok mindent lehet mondani a rendőrségre, de ebben az esetben azt gondolom, hogy tényleg nem lehet mást tenni, mint igazat adni nekik. Úgyhogy maradt az az utolsó mentsvár, hogy a megtaláló formázza a 3DS-t. Ugyanis kiderült a Barátlista alapján, hogy a gépemet megtalálták, át is nevezte az egyén Matthew-ra. Hogy formázásra inspiráljam, megváltoztattam a Miiverse weboldalán a jelszót, hogy ne tudjon belépni az eShop-ra. Mondjuk túlzottan idealista gondolkodás lett volna várni, hogy formázza, ugyanis elég sok játékot letöltöttem ahhoz, hogy újak vásárlása nélkül is sokáig ellegyen a géppel. Úgyhogy gondolatban meggyászoltam az elveszett letöltött játékokat, és csináltam egy új felhasználói nevet, és hozzá kötöttem az új géphez. Nem veszett több Mohácsnál, ami elveszett, elveszett, ezzel együtt kell élni. Ha úgy alakul, letöltöm őket még egyszer. Bár a régi digitális gyűjtemény soha nem lesz teljes, mert a letöltött Ambassadoros GBA játékokat már sehogy nem lehet visszahozni, mivel nem tették elérhetővé mindenki számára. Ezért is vagyok morcos, hogy GBA Virtual Console csak Wii U-ra van, engem igazság szerint zavar, hogy most már ennyire variálják a VC-ket. Egyszerűbb lett volna, ha kézikonzolos játékok maradtak volna Nintendo 3DS-en, míg az asztaliak Wii U-ra. Inkább hoznák be be végre a Nintendo 64-et.

Most egy kicsit eluralkodott rajtam az indulat, de nyugi van, ami volt, elmúlt, nem lehet változtatni rajta, együtt kell élni vele. Most inkább azt kell lesni, hogy mit tudok kihozni az új gépemből. Van is mit. Nem volt tudatos, hogy pont ezt a napot vártam meg ennek a postnak a megírásával (bár tény, hogy régóta terveztem), de hát ma van a napja, hogy megjelent a New Nintendo 3DS és a New Nintendo 3DS XL. Megmondom őszintén így látatlanban (élőben) nem hoz annyira lázba, sokkal inkább a The Legend of Zelda: Majora’s Mask 3D! Azt nagyon szívesen megvenném, és végigjátszanám. Az új konzolnál meg tudom, hogy fejlett 3D a kamerakezelés, C analóg kar, fejlettebb CPU, de élőben akarom látni, hogy mennyivel jobb ezekkel a kézikonzol. Jelen pillanatban nem érzem, hogy váltanom kellene, főleg, hogy alig másfél hónapja van új gépem. Szerintem olyan 1-2 évet várok vele. A Wii U előbbre való.

Már csak azért sem, mert most az új gépen játszom a Pokémon HeartGold-ot. Érdekes amúgy, és mivel mindig viszem magammal a PokéWalker-t, van összehasonlítási alap, hogy esetleg azonos lépésszámot hoznak-e ki, de a PokéWalker rendre több lépést számol. Nem is kicsivel. Mai adat: A Nintendo 3DS 10.924 lépést számolt (megszavaztam magamnak azt a “kis” kimenőt ^^’), míg a PokéWalker 13.329 lépést számolt. Szerintem a 3DS számolja pontosan, mert azt láttam egyszer a Pokés cuccnál, hogy állok, bekapcsolom, leülök, és azt látom, hogy megy a számláló… 1, 2, 3…7 Abból a szempontból nem gond, hogy gyorsabban gyűlnek a wattok, Pokémonok gyorsabban fejlődnek, de lépésszámok tekintetében nem tekinthető hiteles forrásnak. Mindenesetre a zene a dübörög rendesen, Matsumoto Rica előző 373-es statisztikája majdnem megduplázódott, most már 704 alkalommal hallgattam meg a dalait. “Matsumoto Rica’s speed rose”, és még mindig nincs vége!

SNES-es ritkaságok

Ma vendégségben voltunk egy nagyon szimpatikus, kedves hölgynél, nővérem másfél éves fiának a keresztanyjánál. Ebédre voltunk meghívva, nagyon finom marhahús volt zöldségekkel. Már a nappaliban figyelmes lettem a PlayStation 3-ra, de az étkező szekrényében található SNES és Nintendo 64 már kihozott belőlem egy kis modortalanságot, és megkérdeztem a hölgyet, hogy megnézhetem őket. Engedélyével megnéztem. Nagyon érdekes, azt mondta a hölgy, hogy a fia elég nagy játékos, csak mindig amikor megjelent egy újabb konzol, akkor a régieket elrakta. Jól is tette. Volt ott dobozosan kompletten Super Mario All-Stars, The Legend of Zelda: A Link to the Past, Street Fighter 2, meg egy pár gyöngyszem, de ami a legjobban megjelent, az a dobozos, eredeti japán Ranma 1/2 játék Super Famicomra. Azt honnan szerezhette. o.O Az is kompletten. Csak egy pár részt láttam az animéből, de már az meggyőzött. Szívesen kipróbáltam volna a játékot, természetesen konvertere is volt hozzá. Nem volt semmi. A Nintendo 64-nél meg befigyelt a Super Mario 64, a Zelda Ocarina of Time, Zelda Majora's Mask, Super Smash Bros., meg egy pár nagyobb cím. Érdekes volt látni. Több Nintendo konzolja nem volt, csak PS, PS2, PS3, azokat úgy különösebben nem nézegettem. Visszatettem őket. Ami még érdekes volt, hogy a srác tartott magánál házikedvenc gyanánt egy kígyót. Nagyon ijesztő volt ennyire közel látni, és az, hogy a hölgy, milyen természetesen fogta maga köré. Én épp csak megérintettem egy kicsit, de ennyi elég is volt. De szegény kisfiú hogy megijedt, hogy elkezdett szinte leszaladni a lépcsőn, majdnem csúnyán elesett, de megfogtuk szerencsére. De összességében nagyon jó volt ott lenni.

Kudarcok csapdájában

Bocsánat, hogy nem volt egy pár napja tematikus post, csak hát a videojátékok terén kissé mélypontra kerültem. Ebben nagymértékben közrejátszik a sorozatos Brawl-kudarc. Rossz érzés tudni, hogy próbálok hozzáállni hardcore szinten a játékhoz, és azt érzem, hogy nincs fejlődés. Bár azt hozzá kell tennem, hogy a BigN-esek közül, akik profik, nagyrészt sem azért profik, mert annyira jól verekednek, hanem taktikáznak, kijátszák az ellenfelet. Egy példa: A Zeldás Bridge of Eldin pályán azt csinálják, hogy kiállnak a pálya szélére, kicsalogatják az ellenfelet, és egy könnyed ütéssel kiütik a pályáról. Nem vagyok híve taktikázásnak. Szerintem, ha nagyon akarom, ezt még én is meg tudnám csinálni, nem kell ehhez nagy művészet. A másik, amit a profik szoktak alkalmazni nálunk, az a közelharc kerülése. Nagyrészt olyan karaktereket választanak, akikkel messziről lehet lőni, pl. Wolf, Toon Link, Pikachu. Na jó, Pikachut én is szeretem használni, amikor nem komolytalanul játszok. Biztos vannak olyanok, akik nagyon jól verekednek. De nem szeretek ilyenek ellen harcolni, és ha egy négyes elleni harcban kettesben maradok egy ilyen emberrek, akkor inkább az öngyilkosságot választom (kimegyek, vagy leugrok a pályáról). De elgondolkodtat, hogy feltétlen jó ez a módszer? Úgy vagyok vele, hogy ha alulmaradok, akkor nem lenne jobb egy számomra kellemesebb veszedelem, mint egy megalázó, ha ő így is úgy is nyer? Hát kaptam durva szavakat emiatt. Jó, ismerem azokat a mondásokat, hogy soha ne adjuk fel, meg küzdjünk a végsőkig, de egy velem nem egyenrangú ellenfél ellen, akik egy másik TV előtt röhögnek, hogy mekkora egy szerencsétlenség vagyok, nem gondolom azt, hogy méltó ellenfél lennék nekik. Aztán belegondoltam abba is, hogy lehet, hogy azzal, hogy félbehagyok egy harcot, vagy feladom, azzal a többieket is (kis túlzással élve) megalázom. Lehet, hogy más szempontból is jobb lenne, ha nem adnám fel, mert ha biztosan veszítek, akkor már csak azért is érdemes lenne továbbfolytatni, hogy mire megjelenik a nagy GAME felirat, az ellenfélnek hány élete, és hány százaléka van, ebből is kivehető valami fejlődés. Bár ha jól végzek az nem feltétlen az én érdemem, hanem a másik fél hibázott. De ezen elgondolkodva mindenképp jobb lenne folytatni. Az már bebizonyosodott egyszer, hogy (ezt minden szerénység nélkül kijelentsem) tudok nagyot robbantani. 2007. októberében elkezdtem keményen harcolni a Mario Kart Double Dash!!-ban, és pár nap alatt néhány pályán elértem a profi szintet. De akkor szinte égtem a vágytól, hogy nagyon jó legyek, és 100%-ig csak rá koncentráltam. De manapság még Zeldázni se nagyon visz rá a lélek. Pedig többször belegondoltam már, hogy mennyi restanciám van: Majora's Maskben megölni a Woodfall Temple főbossát, a Master Questben a Jabu Jabu főboss megölése, Twilight Princessben az első farkaskalandok, vagy akár a Wind Wakert is folytathatnám, hisz kész a Tower of the Gods. De hiába érzek magamban elszántságot, hiába nézem a játékok, tokját, dobozát, valamiért nem jutok el odáig, hogy játszak. A Brawl általi kudarc mintha teljesen elment volna a kedvem a játékoktól. Nincs jól ez így. Megint érezni akarom azt, hogy teljesen lázba hoz a játék. Az utóbbi időkben gyakran eszembe jutottak azok a Mario Kartos idők. Nagyon jó volt. A Zeldás időktől eltekintve, az volt az utolsó olyan eset, hogy azt éreztem, hogy igazán jó játékosnak lenni. Ha újra átélhetném megint azt az időt, minden sokkal másabb lenne, nemcsak nekem lesz jobb, hanem a többieknek is.

Majora's Mask – Woodfall Temple

Még tegnap elültettem a Deku Nut’s Palace-ban a rejtett helyen a babot, megöntöztem vízzel, így megnőtt. Így nem kell kikerülni az őröket, de így is sok problémám volt. Ugyanis a Deku Scrubok egy nagyon kicsi platformon vannak, nagyon nehéz volt eltalálni. Csak később jöttem rá, hogy buborék hatására meghal. Előtte legalább 1 óráig csináltam azt, hogy szinte mindig leestem. Így már könnyebb volt, de néha még így is leestem, mert rosszul céloztam be. De amikor elértem a bebörtönzött majmot, megtanította a Sonata of Awakening dalt, amivel a Woodfallban megnyílik a Woodfall Temple. És hát bementem.

A zenéjére már régóta felfigyeltem, iszonyatosan tetszett. Reméltem, hogy a Dungeon is jó lesz. Összegzésképp talán azt tudnám mondani, hogy sok a szivatós hely, de élvezetes. Próbáltam menteni, amikor kapom a hírt, hogy Dungeonban nem lehet. Hát mondom, szerencse, hogy csak négy van belőlük. Nagyon sok jó dolog van, de 3-4 óra múlva már nemigen tudtam figyelni. Nekem ennyi játékidő egyhuzamban sok, kissé leamortizáltnak éreztem magam. Már a Dungeon végén jártam, de még egy komolyabb “küldetést” kellett megcsinálni, de már nem ment. Ekkor jutott eszembe az, hogy kijátszok egy kiskaput. Kimegyek a Dungeonból, előtte van egy bagoly, ott mentettem. Nagyon remélem, hogy így menni fog, és ha ma visszamegyek, akkor megmarad minden, amit megcsináltam. Végülis az idő marad, így remélem, hogy a Dungaonban is már csak a végére kell menni. Illetve ez így még nem igaz, mert 15 kóbor tündért kell megtalálni, és eddig csak 11 van meg. Abból is meg kell találni a maradék 4-et. A Middle-bossok meg rém könnyűek. Kettő van belőlük. Az első, a Dinolfos pár kard általi sebzés után meghalt. A második egy béka, gekkó, már nehezebb, összetettebb, de meg lehet csinálni. Már megvan a térkép, iránytű, és a nagy kulcs. Ma megkeresem a négy tündért, és legyőzöm a főellenséget.

Új Zelda játék kilátásban

A héten szert teszek egy új Zelda játékra, ez pedig a Twilight Princess lesz GameCube-on. A Vaterán találtam 10.000 forintért. Szerintem nagyon jó ár érte, és még valaki le akarta alkudni. Én Angliában csak egyetlen egy TP-t láttam GC-n, az is 40 font volt. Már ki is fizettem, úgy számolom, hogy legkésőbb csütörtökön megérkezik a játék.

Sok bosszúságot okozott a Wiis verzió, de pont azért vettem meg a GameCube verzió, mert abban reménykedek, hogy csak a Wiimote-os irányítás miatt nem tetszik, de GC controllerrel nagyon jó irányítani. Mert megmondom őszintén, ez a játék a Zelda játék listámon a sereghajtó jelenleg. És abban reménykedek, hogy a GC verzió kimozdítja ebből, és az lesz a véleményem, hogy a játék nem Wiire való. Hiszen eredetileg is GC-re tervezték.

Ja, és ma folytatom a Majora's Masket, cél a Woodfall Temple lesz.

Végre Majora's Mask!!!

Az egyik barátom, bagszi közelgő születésnapom alkalmából úgy döntött, hogy meglep engem, egy Majora's Mask Virtual Console játékkal. Meg is kaptam a játékot, iszonyatosan hálás vagyok neki! Itt is van a Wiimen:

Az utolsó sort külön a Nintendo 64 játékoknak hagyom. Egyébként vicces volt a szituáció, mert maga a Majora's Mask 256 blokkos, viszont a Wiin csak 255 blokk volt. A jó Isten áldja meg a Nintendósokat, hogy PONT MOST találták ki, hogy az SD kártyáról el lehet érni közvetlen a mentéseket. Úgyhogy oda töltöttem le a Majora's Masket, majd amikor lejött, egy kicsit babráltam, mert a WiiWare-es Dr. Mariót ráraktam az SD kártyára, a Majora's Masket meg behoztam Wii menübe.

Hát, mit is mondhatnék, a játék fantasztikus! Video trailerekből láttam, hogy a játék nagyon sötét hangulatú, de több kérdés is megmaradt bennem.

• Az világos, hogy 1 óra a játékban a valóságban 1 perc (ami talán nem egészen igaz, mert nem volt az egészen 1 perc), és ha 72 óra múlva megjön a világvége, akkor 72 perc alatt kell végigvinnem a játékot? Azt gondoltam, hogy ez fizikai lehetetlenség, de ezt hogy oldják meg?
• És ha visszamegyek az időben, akkor mi lesz? Minden addigi történés sztornó, kezdhetem elölről? Aztán rájöttem, hogy akkor unblock az egész játéknak nem volna semmi értelme. De akkor hogysmint lesz.

Lényegében a 72 óra volt, ami értetlenséget okozott. De most már tudok mindent. A történet nagyon tetszett. Már itt láthatjuk, hogy nem egy heroikus játékról van szó, maga Link sem azt a hősies "kisugárzást" adja. Skull Kid meg kinevet, mi. Aztán a történet után belemerültem a játékba. 72 óra áll rendelkezésre megcsinálni az alapokat. Megtalálni az elkóborolt tündért, visszavinni a helyére, ekkor előjön a nagy tündér, akitől varázserőt kapok. Jól kezdődik a játék, már kapunk varázserőt. Majd megmaradni az északi városban kipukkasztani a lufit a gyereknek. De nem kapjuk meg azonnal a kódot. Hívja 4 társát, és elbújnak. Ha megtaláljuk őket másnap reggelig, megmondja a kódot. Nekem 52314 volt, de állítólag mindenkinek más. Aki okos matematikából, az tudja, hogy 5 faktoriális lehetőség van, vagyis 120. Tehát 0.83333...% az esélye annak, hogy bejön. Tehát érdemes vadászni. Ha megvan a kód, mehetünk az Observatoryba. Megyünk, megyünk, és a végén, ha benézünk a teleszkópba, akkor láthatjuk Skull Kidet hol rejtőzik. Ekkor a hold egy könnycseppet pottyant. Ezt fel kell venni, és el kell juttatni a nagy Deku Scrubnak, aki ezért cserébe ad valami lapot, nem tudom, mi áll rajta. De itt még nem is lényeg. Ha megvan, nagyjából készen is vagyunk. Pont a 2 véglet jött össze. Első alkalommal, amikor játszottam vele, nagyon szorított az idő, mert nem tudtam mit kell csinálni. Charlie 64 próbált úgy segíteni, hogy ne lője le a poént. Mondjuk útmutatásnak. De nagy segítség volt. De így sem sikerült... Hányszor volt olyan "éppen csak hogy" szituáció. Tudni kell, hogy a kóbor tündér máshol van nappal, és máshol van éjjel. És nappal volt, kerestem a tündért, megtalálom, PONT kapnám el, és PONT AKKOR esteledik be. Hát mondom szép. Mehetek megkeresni a másik helyen. Aztán a gyerekekből is már csak egy hiányzott, mire reggel lett. Persze lehet második próbát is kérni, csak hát szoros az idő. Úgyhogy első alkalommal letelt a 72 óra, a hold leszállt Termina földjére. De mennyire hatásos a játék, el sem hiszem! Én amikor megláttam, hogy mekkora a hold, komolyan megijedtem, és elgondoltam azon, hogy a lakók nem félnek, egy csepp félelem nincs bennük. Ha ott lennék, én úgy félnék, hogy nem igaz! Bár lehet, hogy akkor már minden mindegy alapon tengették minden napjaikat. De már az eleje is szörnyű. Úgy nézni erre a földre, járni, kelni, hogy tudván tudjuk, hogy lassan bekövetkezik a tragédia... És így nézni az embereket. Engem elgondolkodtatott. És tényleg az, hogy az emberek nem félnek. Mondjuk ez már egy kicsit más, mert most vagy nem tudják, hogy baj van, vagy feldolgozták... De úgy teszik a dolgaikat, mintha egy teljesen átlagos nap lenne, az égadta világon semmilyen veszély nem fenyegeti őket. Nagyon durva volt ebbe belegondolni, és így játszani. Aztán meg nézni, ahogy nőttön nő a hold. És amikor letelt a 72 óra.... Bekövetkezett a vég. Csak hát a mentési rendszer kissé érdekes, és mivel az nem volt, ezért újra kellett kezdenem az egészet. Most meg az volt a baj, hogy túl hamar végeztem mindennel. Miért baj ez? Mert ha végeztünk mindennel, akkor már csak arra kell várni, hogy a központi nagy óra megnyíljon, mert benne van Skull Kid. És ez az óra csak az utolsó 6 órában nyílik meg. Így telt el közel 30 perc tétlenséggel. Aztán megnyílt, nem történt nagy dolog. Az a lényeg, hogy leblokkoljuk Skull Kidet, és kiejti a kezéből az Ocarina of Time-ot, és újra a miénk lesz. Az okarína hatására Deku Link emlékei visszatértek. És gondolatban megjelent Zelda Hercegnő! :O Amikor megtanította neki a Song of Time-ot az OoT-ben. Azt emígyen tanuljuk meg. Ezzel a dallal tudunk menteni, valamint visszaáll az idő, mintha ismét 72 óra lenne a világvége előtt. Közben, amit eddig csináltunk, azok nem vesznek el, ugyanúgy folytathatjuk tevénységünket, mint előtte. Csak még az nem tiszta, hogy bármikor visszamehetünk, vagy lesznek bizonyos pontok. Ez majd kiderül. De már félek, hogy több rám fog omlani a hold! De nagyon hatásos a játék! A zene egyre drábaibb, hatásosabb, teljesen magával ragadja az embert! Szerintem most félreteszem a Master Questet!

Majora's Mask Virtual Console-on

Az egész Nintendo DSi hír semmi a mostanihoz képest. Felkerült a The Legend of Zelda: Majora's Mask Virtual Console-ra! Az egész DSi elmehet a bánatba, jövő héten leszedem a Majora's Masket, és ha nagyon fog tetszeni, akkor még a Master Questet is felfüggesztem, és végig fogom játszani ezt a játékot. Annyira vártam már, hogy játszhassak ezzel a játékkal! Végre itt a lehetőség. Várhatóan hétfőn veszek Wii pont kártyát, és akkor elkezdődik a Majora's Mask őrület! Iszonyatosan boldog vagyok, hogy felkerült, nagyon vártam! Istenem, még 3 nap!

Majora's Mask Virtual Console-ra!

A brit Nintendo Official Magazine szerint áprilisban kikerül a japán Virtual Console-ra a Zelda Majora's Mask! És szinte minden Japánban megjelent Virtual Console játétok megkaptuk Európában, így jó eséllyel érkezhet még hozzánk még a tavasszal. Végre játszhatom valahol! :O

Ritaságok sorozat 1. rész: Majora's Mask Limited Edition Adventure set

Új sorozatot tervezek indítani. Olyan ritkaságokat tervezek közzé tenni, melyeket csak rendkívül kevés példányszámban lehet kapni. Nincs konkrét terv, hogy hány részes lesz, mindig, amikor találok, közzéteszem. Elsőként, amit közzé teszek az a Majora's Mask Limited Edition Adventure Set.

A képen látható. Ebből csak 1000 példány készült, és csak EURÓPÁBAN kapható. Nemcsak azért emeltem ki Európát, mert ugye mi európaiak vagyunk, hanem mert mindig mondják, hogy a Nintendo - finoman szólva - nem foglalkozik Európával. Azt hiszem, hogy ez bőven rácáfol.

A következőket tartalmazza a csomag:

• 1 db óriásposzter
• 1 db Majora's Mask karóra
• 2 db kitűző
• 1 db Majora's Mask póló
• 1 db Majora's Mask OST CD
• 1 db PAL verziójú Majora's Mask játék
• 1 db számmal rendelkező eredetiéget igazoló oklevél.

Kerestem az eBayen, meg az amazonon, hogy esetleg van-e, de nem találtam. Azt olvastam, hogy ritkán van, akkor legalább 300 dollárért adják.

Külön köszönet Young Linknek, hogy megmutatta ezt a csomagot!

Majora's Mask reklám

Most talaltam ra a Youtube-on. Szerintem eszmeletlen jok lettek. Megadjak a jatek alaphangulatat.

Ez a japan reklam:

Ez meg itt az amerikai:

Ahogy elnezem tobb reklam is van, majd felrakom a tobbit is.

A tegnapi vasarlas eredmenye:

A Final Fantasy IX-rol talan mar itt is beszeltem, hogy mennyire kivancsi vagyok ra, mert vegighallgattam tobbszor is az OST-jet, es valami csoda! Nagyon jo lett. Ugyan Playstationom nincs, de megbeszeltem az egyik volt osztalytarsammal, akinek van, hogy o kolcsonadja. Mondjuk ez a vasarlasi mizeria sem volt semmi. A Birkenhead Marketben vettem ezt a 4 jatekot. Tehat a piacon. (Birkenhead meg egy brit varos kb. 83000 lakossal par kilometere van Liverpooltol.) Na szoval: Fel orat alltam sorban, hogy kiadja a jatekokat. A FFIX-et ott szurtam ki, hogy ott van a pult mogott. Kerdeztem, mennyiert adja? Azt az elado dobbenten nezi, hogy semmi ar nincs a jatekon. Ugy nezte ki a www.amazon.co.uk weboldalrol, hogy ott mennyiert adjak. £20 es £38 kozott latott arakat, kiegyeztunk egy £22-ben. Aztan berakta a mind a 4 lemezt egy ilyen lemeztisztito gepezetbe, na gondoltam, amig tisztitja, kerem a tobbi jatekot. De nem nagyon volt ra lehetosegem, mert egybol egy masik vevohoz fordult, hogy ot kiszolgalja. Ezzel itt meg nem is lenne baj, mert nem tudta, hogy mast is szeretnek. A baj ott volt, hogy volt egy masik "elado", egy ilyen 16 eves koruli srac, aki ott XBOX-ozott. Na mondom, tole elkerem, amit szeretnek. Szolnek hozza, erre csendre int, hogy majd a fonok... Azon gondolkodom, hogy miert nem mondtam ki, amit gondoltam, hisz ugyse ertenek magyarul. De tobb vevo is allt sorba. El is telt az ido, mire megtisztult mind a 4 lemez (kb. 25 perc). A lemezeknel meg... nem tudom hogy erte el, de teljesen karcmentesnek lettek. Csopogtetett bele valami vegyszert is a gep, remelem, hogy nem tett kart a lemezben. Na majd, ha hazamegyek, es ha majd kolcsonkapom a PSX-et (a regit, azt mondta, hogy mukodik) akkor vadul nekiallok jatszani. Szimpatikus karakter Zidane szamomra, talan meg Linkkel is parhuzamba lehet vonni, de annyira nem, mert Zidane tolvaj. Es ez elgondolkdtatott engem. Most ha ezt atviszem mai gondolkodasba... Ha kirabolom a Tescot, akkor en is hosnek szamitok? T_T Tudom, hogy abszurdum, de jobb hasonlatot igy hirtelenjeben nem talaltam, hogy igy ismeretlenul is elkepzeljem a jatekot.

A Majora's Mask meg onmagaert beszel. Kimondhatatlanul orulok neki, ez is marha ritka, es draga jatek, aki nezi a Vaterat, az tudja! De itt meg szemet volt az elado. A mult heten £13.97 volt a jatek, es most hogy felvitte £18-ra... Hat Istenem... Nem eleg, hogy a kiszolgalas szornyu, de meg az arakat is emelik? T_T An mindegy, megveszem. Expansion Pakem, meg nincs, de majd veszek egyet a Vateran, 4000 forint. Annyit siman meger. Meg nem jatszottam a jatekkal, azt hallottam, hogy csak 4 Dungeon van bennne, de azok mindent felulmulnak. Zeneileg biztosan. Vegighallgattam a Majora's Mask OST-t, es azt kell mondjam, hogy igen... Van olyan jo, mint az Ocarina of Time. Csak nem szabad parhuzamba vonni a ket jatekot, mert meg a zenejen is hallatszik, hogy ket teljesen kulonbozo hangulatu jatekrol van szo. Az Ocarina of Time gyermekdedebb zeneje erezteti, hogy ez egy tundermese, de a Majora's Mask zeneje sokkal sotetebb. Erzodik az a vilagvege-hangulat.

Ha mar zenerol beszelek, sokszor elgondolkodom, hogy ki a jobb zeneszerzo Koji Kondo, vagy a Final Fantasy zeneket keszito Nobuo Uematsu. Aztan rajottem, hogy hiba osszehasonlitani oket, mert Koji Kondo eleve hatranybol indul azzal, hogy az N64-es kazettaba kevesebb memoria fer. Igy o a zeneket szintetizatorra, vagy nem tudom en, mire irja, a FFIX zeneinek nagyresze meg szimfonikus, de legalabbis eredeti hangszerekre irodtak. Szoval Nobuo Uematsu zeneje ezert hangozhat sokkal jobbnak, de ha a zene hatasat nezzuk, akkor Koji Kondo a nyero szerintem.

Na a masik 2 jatek: The Legend of Zelda. NES Classics. Koztudott, hogy mennyire imadom a NES-es Zeldakat, es itt, GBA-n is fantasztikus jatszani. Egyebkent maga a jatek £8 volt. Es nagyon jol megy a jatek, mar a 4. Dungeont nyomom. Megvan a feher kard, es 9 szivem van.

A Minish Cap meg (sokak szerint) alap. En meg nem jatszottam vele. Tegnap is csak az openinget vittem vegig, addig, amig elesben elkezdodik. Vegulis eddig tetszik. Majd ha ma tovabb jatszok vele, akkor tobbet irok rola. £14 volt.

Ez a 4 jatek, aki jo matekbol, az kiszamolhatta, hogy £62 volt. Megprobaltam lealkudni belole valamennyit, £60-ig ment le. Na mondom jol van... Kifizettem. Es nagyon orulok nekik.

Majora's Mask teszt

Ahogy ígértem korábban, bescannelem, és kirakom a Nintendo Official Magazine 2000. decemberi számában megjelent Majora's Mask tesztet. Hát akkor íme:

A címlap:

És itt van maga a teszt:

A nagy találkozás!

Mindenek előtt elnézést kérek, hogy nem írtam egy pár napig, de nem vettem elő a Zeldákat, és nagyon nem is volt miről írnom, de most újra itt vagyok ^^'

Ismét elővettem a Twilight Princesst. És harmadszor is megszereztem a könnycseppeket a Lake Hylia-Zora's Domain vonzáskörzetben. Ez sokkal élvezetesebb volt, mint a Kakariko Village-es. Tetszett, hogy a legkülönbözőbb helyeken voltak a könnycseppek, szinte az egész terepet be kellett járni. Nagyon érdekes volt a nagy bogár, egy kicsit megizzasztott, de aztán rájöttem, hogy kell megölni, és én arattam sikert. Aztán egy elég meglepő dolog történt. Amikor ismét visszakaptam az eredeti alakomat, akkor bejött egy ilyen Ocarina of Time-beütésű videó, ahol bemutatták, ahogy Din, Nayru és Farore megteremti a Triforce-t. De viszont egy elég érdekes dologról beszélt. Nagyon félnek, hogy eljön egyszer az az idő, amikor mindenki gonosz lesz, és a Triforce-ot is beszennyezi a gonoszság. És Ilia és Link volt egy idillikus jelenetben, és Ilia egy pillanatra elveszti a fejét, és a kezében lévő kést Link felé tartja (Volt is ilen Inuyashás feelingje a dolognak, amikor Naraku elátkoz valakit, pont ez a szituáció) de Lin a kardjával félreállítja, de mindketten gonoszok lesznek. És velük szemben áll három Dark Link akik "elátkozták". És hogy a Dark Linkek hozták rá az alkonyt Hyrule földjére. Nagyjából ennyit vettem ki a történetből, de ha valaki érti, hogy miről van szó, az ugyan pontosítson ^^'

Nagyjából ez a kép jelent meg. ^^'

Rám jött a Majora's Maskozhetnék. Nemrég végighallgattam az OST-t, és nagyon tetszett. Már a zenén keresztül is lejött, hogy ez egy nagyon sötét hangulatú játék hát még milyen lehet játék közben. Jövő héten jön Norbi barátom egy pár napra, szerintem kölcsönkérem tőle a Majora's Masket és az Expansion Paket. Aztán meglesz a blognak a Majora's Mask rétegje is.

A Link to the Past remake lesz a következő Zelda?

Már jó régen lebeg a levegőben a téma, és nem elképzelhetetlen. Elképesztően jó dolog sülne ki belőle, hisz a Link to the Past már önmagában is hatalmas mérföldkő, és egy 3D-s megjelenítés csak még többet jeletetne. Most képzeljétek el az egészet 3D-s közegben! Mindegyik Dungeonnak lenne külön története, mint az OoT-ben, rengeteg sok átvezető videó lenne, akár plusz történetet is el tudnék képzelni, sőt azt se bánnám, ha maga Ganondorf is lenne, nemcsak Ganon! Iszonyat jó dolgot lehet ebből kihozni!

A Gamer365-ön volt egy szavazás arról, hogy ki milyen grafikával tudná elképzelni a Link to the Past remake-et? Volt egy 2D-s, volt egy 3D-s, volt egy Cel-shaded, meg volt egy Full HD. Én már nem emlékszem, hogy mire szavaztam, de én a 3D-nek örülnék. 2D-s semmiképp nem lehet! Már DS-en is csak nagy kompromisszumokkal fogadom el. A Cel-Shaded meg azért nem jó, mert a LttP-ben Link nem gyerek, és ez a megjelenítés eléggé rajzfilmes. Nem tudnám benne elképzelni a Link to the Pastes környezetet. A Full HD meg alapból kiesik, mert a Wii nemigen tudja megjeleníteni, ha csak nem kapunk hozzá valami egyedi kiegészítőt, mint a Majora’s Maskhez. Csak akkor meg az, hogy a 2010-es megjelenésre (tippem szerint) készek-e a Wii tulajok átállni a HD-re, mert akkor a megjelenítéssel nem lenne semmi gond. Talán mégiscsak a 3D-s megjelenítés a legreálisabb, mint a Twilight Princesst. Azt a Wii is jól bírja, és bármelyik TV meg tudja jeleníteni. Csak akkor a megjelenítésben kell újítani. De effelől nem aggódok. Ahogy elnézem a Zelda-béli ötlettárukat, van még bőven a tarsolyukban!

Kávéház – Elmélkedés a Nintendo múltjáról, jelenéről

2004 óta használom aktívan az internetet, azóta rengeteg sok információ gyűlt össze a Nintendóról, emellett rengeteg kincsre találtam rá. Most, hogy összegeztem magamban, így komplexen látva, azt hiszem, teljesen világos a Nintendo életútja, hogy mi miért történt.

Azt gondolom, hogy az mindenki számára köztudott, hogy ha a Nintendo nem lépett volna be a konzolpiacra, akkor a videojátékok, mint olyan, már történelem lenne. A következő történt anno: A ’70-es évek második felében kezdtek el robbanásszerűen elterjedni a videojátékok. Akkoriban még minden ötlet új volt, és mindent szívesen vettek. Tiszteletét is tette egy pár cég, úgy mint az Atari, a ColecoVision, vagy a világ első konzolját 1972-ben megteremtő Magnavox. Ez a gép még annyira kezdetleges volt, hogy az adatokat nekünk kellett beírni a gépbe. 😅 A ’80-as évekre viszont elfogytak az ötletek. A videojátékkészítők egymás ötletét másolták. Így a játékok eléggé egyhangóak lettek. Viszont nemcsak ez volt az egyetlen probléma. A kazetták rendkívül könnyen voltak másolhatóak. És mivel a játék értéke úgysem volt nagy, ezért a másolatokat vették. Be is állt 1983-ban a Nagy Videojáték válság. Teljesen a padlón volt a videojáték-ipar. Csak épp Japánban nem. Ki gondolná, hogy a szigetország lesz a felmentősereg? Sokan nem tudják, de a NES Japánban nem 1985-ben, hanem 1983-ban jelent meg először. Csak az első szériás NES-ek (vagy akkor nevezzük Famicomnak, ha már ez volt a japán neve) hibásak voltak, és ez csak egy idő után jelentkezett. És mivel szinte az összes Famicom tönkrement, ezért nem lehetett egy egyszerű cserével megoldani. Új szériát kellett gyártani. És ez jelent meg 1985-ben a Super Mario Bros. játékkal. A Nintendo szerette volna Japánon kívülre is kiadni a gépét, de tudván, hogy a világ többi részén milyen állapotban van a videojáték, mint olyan, ezért nagyon félt, hogy ők is úgy járnak. Ezért találták ki azt, hogy a NES-be egy olyan chipet raknak, mely meggátolja a másolt játékok beolvasását. És így jelent meg Amerikában 1985. október 18-án. És mekkora sikere lett! Senki nem hitte volna, hogy egy Japán cég fogja rendbetenni a dolgokat, márpedig nincs mese, ez történt. A NES igazi diadalmenetet futott Amerikában, majd 1986 végétől Európában. A NES-ből a mai napig közel 62 millió példány kelt el. Az előző postomban írtam a Final Fantasyről, mely Amerikában megjelent NES-re, de mint írtam, nagyon lebutított változatban. Ennek nem az az oka, a NES cartridge-re kevesebb adat férne rá, mint a Famicoméba, az ok, az elvben van, a gondolkodásmódban. Tudni kell, hogy Japánban teljesen más kultúrája van a videojátékoknak, ott legalább akkora hagyománya van, mint az animéknek, mangáknak, és a leghasznosabb szabadidő elfoglaltságok közé sorolják. Mert ott már a NES-es Final Fantasyk is nagyon komolyak voltak. A Nintendo amerikai kirendeltége meg a gépeivel a 6-12 éves korosztályt akarta megcélozni, ezért az amerikai FF-ek is nagyon gyerekesek voltak, és iszonyatosan rondán voltak lefordítva. Ezért is van az, hogy sok japánban megjelent játék nem jutott ki Amerikán túlra, vagy ha igen, akkor úgy járt, mint az FF. Például ki gondolná, hogy a Fire Emblem múltja egészen 1990-ig nyúlik vissza, és az első játéka NES-en volt? Csak nem jutott ki Japánból. Az első Fire Emblem játék Európában GBA-n jelent meg 2004-ben, de erről majd később. Inkább beszéljünk a Nintendo fanok kedvenc konzoljáról a Super Nintendóról! Nekem is a kedvencem volt, iszonyatosan jó játékok jelentek meg rá, bár az alapelv, hogy gyerekek konzolja, nem változott -_-‘ És bizony a Super Nintendóhoz köthető a Nintendo történelmének legnagyobb ballépése. 1990-et írunk, a CD-ROM ekkoriban még nagyon újnak számított, és ennek köszönhetően eléggé kiforratlan volt. Volt egy pár konzol, ami próbálkozott CD-s konzollal, de ezek szépen sorban elbuktak. Vagy azért, mert nagyon rossz volt, vagy ha jó volt, akkor meg drága. A Nintendóban is felmerült, hogy ne legyen-e a kovetkező konzoljuk CD-s. Tudni kell, hogy ekkoriban a Sony partnerük volt, és az SNES-ünkben nagyon chip a Sony gyártmánya. Fel is kérték a Sonyt, hogy tervezze meg a CD-ROMot, az SNES-hez. Ők meg is csinálták, és amikor eljuttatták a Nintendóhoz a projectet, és a cég áttanulmányozta, akkor fogta magát, és széttépte, mondván, hogy ebből nem kérnek. Lett is nagy sértődöttség a Sony részéről, fel is bontották a szerződést a Nintendóval. De nemcsak a Sonyval bomlott meg a szerződésük a Nintendónak, hanem a SquareSofttal is 1996-ban. A Super Mario RPG kapcsán, ugyanis nagyon nem tudott megegyezni a 2 cég, mindig összerúgták valamin a port. És elég volt, és felbontották a szerződést. És most az EU-s megjelenés előtt! T_T Ezért nem jutott ki a Super Mario RPG Európába. De persze a Sonyt sem abból a fából faragták, hogy végleg feladják. Bizony nem ültek tétlenül a tervrajzuk felett. Fúrtak-faragtak, és 1995-re elkézült a Sony PlayStation. Melynek sikere azt hiszem, mindnyájunk számára vitathatatlan. Bár annyira nem rázta meg az SNES-t, csak a Nintendónak idő előtt kellett jönni a válasszal, holott legalább 1998-ig akarták életni az SNES-t. 1996-ban megjelent a Nintendo 64. Jó előre beharangozták, hogy lesz válasz a PSX sikerére, de amikor meglátták a Nintendo 64-et, hogy az is kazettás… Azért volt érthetetlen, mert ekkoriban a CD már biztos lábakon állt, rosszat már nem lehetett csinálni. És mégis… Fel lehet fogni egyfajta demostrációnak, hogy a ’90-s évek második felében a kazettás rendszernek igenis van helye, és a maga módják sikeres is volt az N64, mert 36 millió kelt el belőle világszerte, de a PSX 102 milliójához képest ez nagyon halovány. Érdekes most így visszaemlékezni azokra az időkre. Annak ellenére, hogy 9-10 éves voltam, amikor bejött a PSX, elég élénk emlékeim vannak. Emlékszem akkoriban nagyon sokat néztem a német RTL-t, mert a reklámai között mindig láttam vagy SNES, vagy Game Boy reklámot. De 1995-ben, amikor bejött a Sony, valami megváltozott. Sokkal több Sonys reklám volt, és az egész hangulata más volt. Nem is egy-egy játék bemutatásán volt a hangsúly, hanem a gépet mutatták be, hogy ilyen erős, meg meg olyan menő. Nagyon erőszakos volt. És már engem, gyerekként is nagyon frusztrált, hogy ilyen reklámokat látok, el is vette a kedvemet a német RTL-től. Persze nem mondtam le végleg az adóról, mert láttam Super Mario 64 reklámokat később, de az egész mégis más volt. Viszont az tagadhatatlan, hogy a Sonyra bizonyos szempontokból szükség volt. PSX-re jelentek meg az első cenzúrázatlan játékok. Gondolok itt arra, hogy a verekedős, és az FPS játékokban megjelent a vér, az RPG-k végre komolyak voltak. Talán nem is baj az, hogy a Final Fantasy VII jutott el elsőként hozzánk. Én úgy vagyok vele, hogy vagy a 100%-os valóságában jelenjen meg a játék, vagy sehogy. A baj az, hogy csak PS-re jelent meg. Bár érthető is, hisz hiába erősebb a N64 hardware-e, egy N64 cartridge-re ötöd annyi adat fért rá, mint egy CD-re. Így képtelenség lett volna N64-re átvinni a FF-eket, hisz a 8-as, 9-es egy CD-re se fért rá, akkor mit akarunk mi az N64-gyel? A másik nagy probléma, hogy kazettára írni játékot, iszonyatos költséges. Ez az oka annak, hogy amíg egy PS játék 10-12 ezer ft volt, a N64 játékok 16-18 ezer forint volt, sőt a Majora’s Mask 20 ezer forint volt. Igaz, hogy adták mellé az Expansion Paket is, de akkor is. Az akkori fizetésekhez képest, ez megfizetetlenül magas ár. Arról nem is beszélve, hogy a PS játékokat könnyű volt másolni a CD-s mivolta miatt. Kicsippelteted és kész. A Nintendót nem tartotta vissza a Sony hatalmas sikere az újabb ötletek kidolgozásában. Látván, hogy mennyire sikeresek a véres verekedős játékok, ezért a Nintendo egy egyedi tervet dolgozott ki. Be akarta bizonyítani, hogy vér nélkül is lehet egy verekedős játékot élvezni, ezért találták ki 1999-ben a Super Smash Bros. játékot, ahol egy pár Nintendo karakter összeröffen egy-egy bunyóra. Nintendo 64-en még nem volt annyira nagy durranás. Szerintem nagyon csúnya a grafika is, meg az egész még valahogy nagyon kiforratlan. Nem is aratta azt a nagy sikert, amit szerettek volna. De persze a N64 tulajoknak nincs okuk panaszra, hisz azok a hithű szamurájok, akik megmaradtak a Nintendónál, garantált, hogy megtérül a hűségük, elég ha csak annyit írok, hogy The Legend of Zelda: Ocarina of Time! Aztén jött a generációváltás, 2002-ben hozzánk is eljutott a Nintendo GameCube. De mekkora elánnal ört be! Az addigi Sony exklúzív játékok GC exkluzívak lesznek, lásd Resident Evil! És nagyon sok jó játék jelent meg GC-re: Luigi’s Mansion, Super Mario Sunshine, Metroid Prime, The Legend of Zelda: The Wind Waker, Fire Emblem. A probléma csak egy volt a GC-vel. Hogy ezeket a játékokat, mint eldurrantották 2004-ig. Utána semmi. Kipukkadt a GC lufi. És a GC-nél 22 milliónál megállt az élet. Mondjuk a 8 cm-es DVD nem sokat dobott a latba, de az elején nagyon sikeres volt a GC. Csak időközben jöttek rá, hogy valami mást akarnak. Valami egészen újat. Nem hozta a GC a várt sikert, ezért hagyták el ilyen hamar a GC fejlesztést. Persze ez nem azt jelenti, hogy 2004-ben temettük a GC-t! Egészen eléldegélt 2007. elejéig, de már nem jöttek ki olyan nagy játékok rá. 2004. végén jelent me Japánban az új őrület, a Nintendo DS! Én nem is tudom, hogy mi az érdekesebb. Az, hogy egyáltalán sikeres lett a konzol, vagy az, hogy miért lett sikeres. Ugyanis a Nintendo ráébredt arra, hogy azon az úton, amin eddig jártak, nem járhatnak, mert az nem jövedelmező, ezért valami újat akartak nyújtani. Valami olyat, amire eddig még nem volt példa konzolos berkekben. Az érintőképernyő egy teljesen újfajta játékélményt adott. És olyan játékok láttak napvilágot, mint a NintenDogs, vagy a Trauma Center, vagy a Cooking Mama. Amelyeket én személy szerint nem is játékként, hanem programként tartom számon. Hogy mi volt ezekkel a céljuk? Egy játékosréteg bevonása a szórakoztatóipar eme ágazatába. Olyan embereket akartak játékra bírni, akiknek eddig még nem volt konzollal dolguk. Erre a lépésre meg azért volt szükség, mert a Nintendo a GameCube-bal rájött arra, hogy az ex-Nintendósokat, akik már Sonysok lettek, ők már nem hozhatók vissza. És egyre kevesebben maradtak veterán Nintendósok. Így mi volt a teendő? Új embereket kellett bevonni. Az, hogy most ezt jól csinálták, vagy nem, arról nagyon megoszlanak a vélemények. Az ősi Nintendósoknak nem tetszik, hogy kevés az igazi Nintendo fejlesztés. De a DS sikere hatalmas lett. És még csak az sem rettentette el a DS vásárlásától az embereket, hogy úgy nézett ki külsőre, mint az 1980-as Game & Watch! De nemcsak emiatt jött a DS lite, a DS-nek több hibája is volt. Nagy testtömeg, nagy méret, kis fényerősség, és a gombok előnytelen elhelyezése. Ezért adták ki 2006. júniusára a DS lite-ot. A Sony meg azt hitte, hogy a PSP-vel majd jól lealázza a DS-t. Hát nagyon nem. A PSP hiába tus PS2 szintű grafikát, de tele van autós játékkal, melyek nem is valók egy kézikonzolra. A vicces az, hogy a Sony megpróbált olyan kaliberű játékokat is megjelentetni, mint amilyenek DS-en is vannak, de ezek érintőképernyő híján aligha voltak sikeresek. De az újítások sora a Nintendónál még nincs vége. Mivel TV-n elég vicces lenne érintőképernyőt kihozni, ezért mást találtak ki az asztali konzolra, a mozgásérzékelést. Ennek fényében jelent meg 2006. december 8-án a Nintendo Wii. Egyszerűen nincs mese! A Nintendo ismét piacvezető lett! Visszatértek a régi hangulatú játékok, a Nintendo ismét önmaga lett! Ez a mozgásérzékelés nagyon sok Sonyst bosszant (irigység -_-‘) és mindig azzal jönnek, hogy milyen undorító a grafikája a Wiinek. Kérdem én: Az rendben van, hogy a PS3 annyira erős, hogy egy bivalycsordával is elbánna, de hány JÁTÉK van a konzoljukra? Olyan játékok, melyek szórakoztatnak, és nem az übererős grafikával akarja elvinni a pálmát. Wiire nagyon sok egyedi játék van, gondolok itt a Wario Ware Smooth Moves-ra. Az a játék valami agymenés. Annyi ökörség van benne, hogy nem igaz! És élvezzük! Imádunk játszani vele, mert szórakoztat! Persze a Wiit sem kerülték el a nem elsősorban ősi Nintendósoknak készült játék, gondolok itt például a Wii Sportsra, a Wii Playre, a Wii Fitre. Joggal kérdezik, hogy baj az, hogy ennyi furcsa játék van Wiire, melynek célja az új emberek bevonása? Én azt mondom, hogy nem! Sőt, nagyon is jól csinálják! Ugyanis ezek az emberek, a Wii által lesznek videojáték-rajongók, majd elkezdenek más játékok iránt is érdeklődni, és belőlük lesznek az új Mario, Zelda, esetleg Metroid, vagy ne adj Isten, Pokémon fanok! Szóval lehet, hogy az ősi Nintendósoknak nem kedvez a Nintendo jelenlegi cselekedetei, de ez hosszú távon nagyonjövedelmező lesz. A Virtual Console? Azt kell mondjam, hogy sokkal jobb, mint a visszfelé kompatibilitás. Eleve érdekes lenne a Nintendo esetében, mindegyik kazettának külön bemenet. Sokkal jobb az, hogy le lehet tölteni a játékokat. amíg egyben van a Wiid, akkor állandó minőséget képviselnek. Arról nem is beszélve, hogy vannak olyan ritkaságok, mint pl. a Super Mario World, Super Mario 64, The Legend of Zelda: Ocarina of Time, vagy a Majora’s Mask, Paper Mario, melyeket mára nagyon nehéz lett beszerezni, vagy ahol megszerezhető, nagyon drágán adják. És a Virtual Console-on ezek a ritkaságok mind megtalálhatóak, és bármikor, bárki számára elérhetőek. És itt a másik nagy előnye az új játékosréteg bevonásának. Hogy lehet, hogy őket is érdekelni fogják ezek a régi, klasszikus játékok. És hogy mi lesz a jövő? Azt halljuk a hírekben, hogy a cégnek hatalmas bevételei vannak, a részvényeik a Toyotáéval egyenértékűek. És én személy szerint nem tartom elképzelhetetlennek, hogy ha eljöna következő generáció, akkor valami olyan erős géppel fognak kijönni, mely mellett még majdani PS4 is elbújhat! Ennek szellemében érdemes pozitívan gondolkodni a cégről!

Majora's Mask

Megmondom őszintén, hogy nem vagyok az emulátorok híve, de annyira fúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy milyen lehet a Majora’s Mask, hogy leszedtem egy Project 64-et, és a Majora’s Mask ROMot, és kipróbáltam. Olyan sokat nem láttam, mert aztán nem tudtam, hogy mit kell csinálni. De a bevezető videó nagyon tetszett! Mindenek előtt tudni kell azt, hogy ez az egyik olyan Zelda játék, mely nem Hyrule földjén játszódik, hanem Termina földjén. Ezen a vidéken békésen éldegélnek az emberek. Talán nem is sejtik, hogy végzetes tragédia előtt állnak. 72 óra múlva a Hold be fog csapódni Termina földjére, végzetes pusztulást okozva ezzel. A mi feladatunk az, hogy megakadályozzuk ezt. Amint Link erről tudomást szerez, Eponára pattan, hogy megmentse Termina földjét. De ez sem ment simán. Megjelenik a képben egy ún, “koponyagyerek” (Skull Kid) aki meg akarja akadályozni, hogy Link megmentse a vidéket. Két tündére van neki, gy fehér, és egy fekete. Ezt a két tündért megkéri arra, hogy idegesítsék fel Eponát, hogy ledobja Linket a hátáról. Az akciója sikeres volt. Link eszméletlenül fekszik a földön. Koponyagyerek átvizsgálja Linket, hogy nincs-e nála valami hasznos tárgy. Ott látja nála az Okarínát, amit szép szerével elcsen tőle. Link gyorsan magához tért, de nem időben. Amint meglátja, azonnal Eponára pattan, és elszalad vele. Link megpróbálja utolérni őket, de reménytelen. Bent a barlangban Linkre ráadja a Deku maszkot, így lett Deku Link. Koponyagyerek elhagyja a térséget, ám a fehár tündért maga mögöt felejti. Hát nincs mit tennie. Ha ki akar szabadulni, muszáj lesz csatlakoznia Linkhez és segíteni neki.

Én addig jutottam el, hog a North Clock Townban kellett megkeresni Jimet, de nem találtam. De egyébként elgondolkodtató a játék. Ugyanis tudni kell, hogy a játék 1 óra az annyi, mint nálunk 1 perc. No most, ha én 72 perc alatt nem találom meg Jimet, akkor bekövetkezik a tragédia, és vége az egész játéknak? Vagy hogy gondolták ezt? Sőt az Okarínát kell 72 perc alatt megszerezni, ha jót akarunk magunknak, hisz azzal vissza lehet menni az időben. De ezt a részét nemigen tudom elképzelni. Na majd meglátjuk, hogy mit sikerült kihozni. Egy biztos, hogy egy olyan fantasztikus játék után, mint az Ocarina of Time, nem jöhettek ki akármivel. Már csak ezért játszani fogok vele, hogy lássam, hogy mi történik. Egyébként grafikailag ott van a legszebb N64-es játékok között. És a zenéje is iszonyat hangulatos. Sokat átvettek az OoT-ből, de az újak nagyon jók lettek.

The Legend of Zelda – A múlt

Igazság szerint csak alig pár hónapja vagyok Zelda fan. 2008. január 25-e óta játszok aktívan. Persze a Zeldákat hallomásból már jóval régebb óta ismerem. Évszám szerint 1993 óta. Ugyanis 1993. december 21-én kaptam meg a Super Nintendómat. Talán mondanom sem kell, hogy veszettül örültem neki. Azóta is a Super Mario All Starst tartom a világ legjobb játékkollekciójának. A dobozban volt egy poszter, amin rajta volt a Link to the Past. Ekkor találkoztam így először a játékkal. Emlékszem, hogy a neve alapján tetszett, de hogy mi ez, mit kell benne csinálni, arról 7-8 éves fejjel mit sem tudtam. Aztán elkezdtem rendszeresen venni az 576 KByte-okat, majd amikor bejött a konzol, azt is. És innen értesültem az Ocarina of Time-ról, a Majora’s Maskről, majd később a Wind Wakerről. Az, hogy a OoT 98%-ot kapott, a MM és a WW 10-10 pontot, az már sejtetett bennem valamit, hogy nem akármiről van szó. De odáig, hogy kipróbáljam, soha nem jutottam el. 1996-ig volt volt itt, Békéscsabán 576 KByte üzlet, ahova elég sokat jártam SNES játékokat kölcsönözni. Arra nem emlékszem, hogy volt-e Link to the Past, de nem kölcsönöztem ki. Aztán bezárt az 576 KByte, 1998-ban nyílt Békéscsabán egy egyéni konzolos üzlet, az Aster-X. Itt voltak Nintendo 64 játékok, jártam is játszani, de soha nem volt Zelda. Mondjuk nem is kerestem. Most így nemigen tudom magam beazonosítani az akkori érzéseimmel, de nem is biztos, hogy kipróbáltam volna. Nem tudom miért. Aztán láttam, hogy az 576 Konzol 10 oldalban foglalkozik a Wind Wakerrel, azt mondtam, hogy ez igen! Ebbe nagyon van valami. De csak beleolvastam anno a tesztbe, de nem olvastam végig. Egyrészt, mert sokalltam a 10 oldalt, másrészt, meg Csipi nem fogalmazta meg valami hitelesen, hogy mit adott neki a játék. Azt természetesen nem vitatom, hogy nagyon tetszett neki a játék, hisz akkor nem adott volna rá 10 pontot, de valahogy nem jött át az, hogy neki tetszik a játék, és miért. Először komolyan Zelda játékkal dolgom 2005. január 9-én volt. Ekkor a Tescóban megtaláltam a GBA-s Link to the Past + Four Swordsot 2990 forintért. És mit ad Isten? Volt is nálam annyi pénz. Furcsa, de nagyon örültem a játéknak, és meg is vettem. És játszottam is vele, de csak addig jutottam el, hogy megcsináltam a Hyrule Castle-t, és megmentettem Zelda hercegnőt. Aztán ki tudja miért, többet nem vettem elő a játékot. De ha valami nagyon megmaradt bennem, az a Hyrule Castle zenéje. Az a mai napig ott van a kedvencek között. Igazság szerint nincs igazi magyarázat arra, hogy miért nem vettem elő többet akkor a LttP-t. Hanyatlóban is volt a konzolos korszakom, mivel ekkor nem volt GC-m. És valahogy annyira nem is tulajdonítottam nagy jelentőséget a játéknak, holott már akkor tudtam, hogy mekkora presztizse van a szériának. De valahogy csak annyit szűrtem le a játékból, hogy egy jó, élvezetes játék, de nem több. És amilyen hülye voltam, túl is adtam rajta. 4000 forintért. Legalább nyertem vele egy ezrest… De ez mai fejjel nem vigasztal. Ma már annyira hülyének tartom magam miatta! Aztán, ahogy 2006. nyarán megszaporodtak a Pesti barátok, így kerültem még egyszer kapcsolatba a Zeldákkal. 2006. augusztus 8-án az egyik barátomnál aludtam, és ő éjszaka Majora’s Maskezett, én meg figyeltem, hogy mit csinál. Szerettem nézni, hogy mit csinál, de hogy én nekifogjak… Nem mertem. Mert láttam, hogy nagyon nehéz, ő is keresgélte a megoldást. Amire emlékszem, hogy nagyon sokat okarínázott, és így jött rá egy-egy megoldásra. De aztán kezembe adta a controllert, hogy próbáljam ki az első Zeldát. Igen, a NES-eset. Ugyanis Collector’s Edition volt nála. Hát Istenem. Sehol egy útmutatás, hogy merre kell menni, de mindenfelé lehet menni, az ellenfelek azonnal kinyírtak… Na mondom magamban, ebből a hülyeségből én nem kérek. 5 perc után abba is hagytam. Az idők során aztán rájöttem, hogy mégsem. Egyszerűen szégyelltem magam, hogy Nintendós vagyok, és nem játszok egy olyan játékszériával, amit az összes Nintendós imád. A másik nagy lehetőségem Zeldázni 2006. decemberében adódott, amikor Krisi megszereztem angolul a Link to the Pastet, és neki megvolt németül is. Soha nem titkolta, hogy fáj a foga az én N64-es Yoshi’s Storymra. És felajánlott egy cserét, hogy én odaadom a Yoshi’s Storyt, ő meg a német LttP-jét. Bele is mentem, mert tényleg komolyan rá akartam állni a Zeldákra. Ki is próbáltam, és itt is megcsináltam a Hyrule Castle végéig. Örült is a fejem, amikor meghallottam a Hyrule Castle zenéjét. ^^' Aztán eljutottam addig, hogy a Kakariko Village-ben beszélni kellett a hölggyel. De a térképen láttam, hogy nem ment el onnan az ×. Visszamentem, többször is beszéltem vele, de akkor is ott volt az ×. Kérdeztem magamtól, hogy mi az Úristen van itt, hogy nem akar elmenni onnan. Nem akartam tovább fejtegetni, ezért abba is hagytam a játékot. Az volt a baj, hogy egy olyan tévhitem volt a Zeldákról, hogy tele van olyan titkokkal, melyeket csak az igazán nagyok tudnak felfedezni. Erre meg nem éreztem magam képesnek. Aztán 2007. júniusában foglalkoztatott megint komolyabban a LttP, amikor az egyik nap itt volt bagszi, és LttP-zett. Nagyon szerettem nézni, ahogy játszik. Aztán 2007. június 18-án amikor ott aldutam bagszinál, ott volt nála a V-ADi GC-je, és Twilight Princessezett. És akkor próbáltam ki egy olyan 13 percre (13 percnél tartott a mentésem), és nagyon megfogott. Azt hiszem, hogy addig jutottam el, hogy betereltem a szarvasmarhákat az istállójukba, meg a faluban szétnéztem. De aztán ismét hosszabb szünet. De 2008. január 25!!! Ezen a pénteki délelőttön bent voltam az iskolában, és untam a Marketing órát, és állandóan a LttP-n járt az eszem. Akkor mondtam azt magamban, hogy ha törik, ha szakad, én ájövök arra a titokra, és bebizonyítom ország-világnak, hogy igenis méltó vagyok arra, hogy Zeldázzak! Szerencse, hogy ez a rövid péntekem (amikor csak 4 órám van), ezért 11.15-kor szabadultam az iskolából. Amint hazaértem, összeraktam a SNES-emet, bele a LttP kazit, és addig fel nem állok, amíg nem jövök rá a titokra! Hála Istennek, megvolt a mentésem! Igazság szerint semmi mást nem csináltam, csak járkáltam a Kakariko Village-ben, benéztem az összes házba, beszélgettem mindenkivel (már aki nem félt tőlem -_-) és egy idő után, amikor ránéztem a térképre, akkor láttam, hogy végre máshol van az ×. Örült is a fejem, hogy milyen zseni vagyok, hogy rájöttem a titokra. Úgyhogy rákaptam a játékra. Aztán január 26-án éjjel olyan fél 1 fele ismét bekapcsoltam a játékot. Olyan jól elvoltam. Azt észlelem magamon, hogy iszom a játék minden egyes percét, és nem érdekel a külvilág. Majd miután feleszméltem, ránézek az órára: 4:41. Nem semmi… Legalább kész az East Palace. ^^' Így kezdőzött. Azóta rabja vagyok, és rájöttem, hogy a Zelda játékszéria életem egyik legjobb dolga!

(Ez volt az első poszt a The Legend of Zelda blogomban.)