A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Holland nyelv. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Holland nyelv. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. január 16., kedd

Vége az egyetemi éveknek

Hat év fél év után, a mai nappal egy sikeres szóbeli vizsgával lezártam az egyetemi éveket. Büszkén jelentem, hogy mától én is diplomások táborát erősítem!

Nem volt feltétlen nehéz a szóbeli vizsga. Először volt a szakdolgozatvédés. Összefoglaltam a témaválasztás okát és célját, válaszoltam a feltett kérdésekre. Ez hollandul ment, egész jól. Legfeljebb egy-egy szó nem jutott eszembe. Aztán volt nyelvészet: "A főnév alaktana" tételt húztam ki. Ez is nagyjából jól ment. Beszéltem a többes számról, névelőkről, kicsinyítőképzőkről. Ezt is hollandul mondtam, és jól ment. Viszont az irodalomból elég nehéz tételt húztam: "A hűség témája a régi irodalomban", ezért ezt mondhattam magyarul. Ez azért nehéz téma, mert a középkori holland irodalom meglehetősen komplex. Nemcsak mert több témáról szól egy adott irodalmi mű, hanem mindegyik témát részletesen ki lehet elemezni egy mű kapcsán. De azért is nehéz, mert a szimbolikák mai fejjel nehezen értelmezhetők. Igazán egy-egy holland irodalmi mű egy külön könyvet kitenne. Igyekeztem a tudásomnak megfelelően megoldani, és szerencsére elegendő volt a tudásom ahhoz, hogy sikeresen levizsgázzak.

Ezzel egy 2017 szeptembere óta tartó korszakot zártam le az életemben. Pontosabban, ha belevesszük az előkészületeket, akkor 2016-ban kezdtem el. Hiszen 2005-ben, amikor érettségiztem, nem csináltam emelt szintű érettségit. Ezért először ezt kellett. Ekkor még úgy voltam, hogy informatikát akarok az egyetemen tanulni. Egyrészt mert érdekelt, másrészt meg ebből érettségiztem jelesre, és úgy voltam vele, hogy ez determinálja az egyetemi tanulmányokat. Azért is érdekelt az informatika, mert ahol csak dolgoztam, azt láttam, hogy az informatikus elvan ott hátul, csak az a dolga, hogy a cég informatikai rendszere flottul működjön, egyébként aranyélete van. Ezt is irigyeltem. A másik, ami miatt tanulni akartam, hogy elegem volt a sok idétlen munkából. Egyszerűen méltatlannak éreztem magam hozzájuk. Ezért úgy döntöttem, hogy bevállalok néhány évet annak reményében, hogy diplomával sokkal jobb lehetőségeim lesznek.

Ehhez először emelt szintű érettségit tettem le angol nyelvből. Úgy emlékszem, hogy megfordult a fejemben, hogy informatikából csináljam meg, de ahhoz olyan magas szintű tudás kellett, amiről előre tudtam, hogy nem fogom tudom elsajátítani, ha 2017 szeptemberében el akarom kezdeni az egyetemet. Így maradt az angol. Ezzel egyébként két legyet ütök egy csapásra, hiszen a sikeres emelt szintű érettségi egyenrangú a középfokú nyelvvizsgával. Tehát nem lesz gondom a nyelvvizsgával sem. Először 2016 októberében próbálkoztam meg, ekkor néhány százalék híján nem lett meg a jeles, így 2017 májusában újra nekimentem. Ekkor már sikerrel vettem az akadályt, így a jeles emelt szintű érettségivel együtt szert tettem egy középfokú nyelvvizsga bizonyítványra is. Egyébként ahhoz képest, hogy már akkor is eléggé magabiztosnak éreztem az angol nyelvtudásomat, elég sokat kellett készülnöm. Meglepett, hogy mennyi hibám volt az érettségi felkészítő feladatokon. Ráadásul azt tartottam furcsának, hogy az egyik feladatsoron nagyon jól ment az olvasott szöveg értése, de a hallott szöveg értése katasztrófa volt. A másikon meg vica versa. Itt tanultam meg, hogy mennyire nem egyformán állítják össze a feladatsorokat.

Végülis bekerültem a BGE-PSZK-ra Gazdaságinformatikus szakra. Szerettem ide járni, mai fejjel azt mondom, hogy tanultam hasznos dolgokat itt is, de végsősoron nem sikerült elvégezni. Ahogy sokaknak, nekem is a Matematikai alapokba tört bele a bicskám. De igazából a többi tárgy is olyan volt, hogy már örültem, hogy ha meglett a közepes. De sokáig azért nem éreztem ezt problémának, mert azt láttam, hogy egyetemen már az is nagyon jó, ha megvan a kettes. És amilyen kérdések voltak a vizsgákon, határozottan úgy éreztem, hogy már a kettesért is meg kellett küzdeni.

Egyébként azt gondolom, hogy végül meglett volna a diploma, de amikor ötödjére mentem neki a Matematikai alapoknak, és még akkor is csak 20% körüli eredménnyel tudtam a ZH-t megírni, akkor a napnál is világosabb volt, hogy ez nekem nem fog összejönni. Meg akartam csinálni, tanultam, ahogy tudtam, de hogy végül semmire nem volt elég, az eléggé demotiváló volt. Még az Alkalmazott matematikát is tudtam teljesíteni. Igazából szerettem mindent, de egy dolgot élveztem igazán: Az OBIC által szervezett japán nyelvtanfolyamot. Dr. Székács Anna és Dr. Sato Noriko a mai napig az egyik legjobb tanárok, akik valaha is tanítottak engem.

2019 végére még nem egészen világlott meg, hogy eltévedtem ezzel a szakkal, de ekkor kezdett el érdekelni a holland nyelv. A rövid történet: Találkoztam egy holland sráccal, akivel egész jól összebarátkoztunk. Annyira szimpatikus volt nekem, hogy nyelvtanulásra motivált. 2020. januárjában kezdtem el, akkor voltam először Hollandiában. És annyira megszerettem az országot, hogy végleg eldöntöttem: Váltani fogok. Néderlandisztikát fogok tanulni, és Hollandiában fogok élni. Fel is vettek a KRE-BTK-ra.

Az első félévben még párhuzamosan csináltam a hollandot és az informatikát. Ekkor volt az, hogy ötödjére veselkedtem neki a matematikának. De ekkor már bosszantott a matematika, mert már ott volt a nyelv, amivel hasznosabban tölthettem volna az időt. Valamit igyekeztek segíteni, hogy könnyebben menjen, de hát egyszerűen reménytelen volt. Ezután már biztos voltam abban, hogy fel fogom adni a BGE-t. Ekkor már tudtam, hogy mit akarok, és teljesen feleslegesnek éreztem, hogy olyannal töltsem az időt, ami nem is ment, de már célom se volt vele. Tehát az igazat megvallva, részint magamnak is csináltam, hogy ne sikerüljön a matematika. De meg merem kockáztatni, hogy akkor se sikerült volna a ZH, ha minden figyelmemet a matematikára összpontosítom. Ekkor már sokkal jobban vonzott a humán terület.

Így hát maradt a holland. És sokáig nagyon jól ment, mert már úgy mentem az egyetemre, hogy végigcsináltam a "Megszólalni 1 hónap alatt: Holland" nyelvkönyvet. Tehát az alapok már megvoltak. Ezért az első 2-3 félév kiválóan ment. Megéreztem annak a különbségét, amikor megkönnyebbülök, hogy éppen megvan a kettes, és örülök az ötös vizsgáknak. Ezért nem is volt kérdés, hogy itt vagyok a helyemen.

De itt is voltak hullámvölgyek. Sajnos volt, hogy alábbhagyott a lelkesedésem, mert volt időszak, amikor annyira fellángolt ismét a japánok iránti imádatom, hogy szinte teljesen elnyomta a hollandok iránti érdeklődésemet. És ez meg is látszott az eredményemen. Romlottak, nem lelkesedtem annyira az órákért. Egyszerűen meg kellett erőltessem magam, hogy tudjak teljesíteni. Ráadásul ez a mélypont nemcsak azért jött rosszkor, mert ekkor már magasabb szinten voltunk, mint amikor elkezdtem a holland szakot, hanem mert elkezdtek bejönni a holland nyelvnek azon sajátosságai, amik megkülönböztetik a német nyelvtől. Ugyanis a német nyelvtudásomnak is köszönhetem, hogy az első időkben olyan gördülékenyen ment a nyelvtanulás, mint az óvodásoknak. Pont a legrosszabbkor akadtam el, amikor igazán szükségem lett volna az extra motivációra.

Volt egy pár elégséges, de amennyire csak lehetett, azért igyekeztem jobb jeggyel teljesíteni az adott tantárgyat. De az tény, hogy akkor sokkal nehezebb volt. Végül sikerült egy olyan egyensúlyt kialakítani magamban, hogy egyformán érdekel a holland és a japán nyelv és kultúra. És mind a kettőben jó akarok lenni.

Ebben biztos, hogy besegített az is, hogy a végére a rosszabb eredmények ellenére elfogadták az Erasmus jelentkezésemet, így tanulhattam Hollandiában. Az első félévet a Christelijke Hogeschool Ede-ben nagyon szerettem. Ott nemcsak sok hasznos dolgot tanultam, hanem a légkör is inspiráló volt. Meg megszerettem Ede és Wageningen városokat. Aztán a Universiteit Leiden egy újabb mélypontot hozott az egyetemi tanulmányaimba. Az egy nagy ugrás volt nekem. A tananyag is sokkal magasabb szintű volt (mégis csak egy nagyhírű egyetemről van szó), a rideg légkör sem segített a lelki állapotomon, ahogy az sem, hogy a teszteken 80%-ot kell teljesíteni, hogy az sikeres legyen. Hát, ha valahol akkor itt tényleg meg kell dolgozni azért, hogy egyáltalán meglegyen a vizsga. Úgy kell elképzelni, hogy 60% volt a legjobb eredmény, amit el tudtam érni, és arra a holland osztályzat szerint 1,4-et kaptam... Úgy, hogy 10-es skálán osztályoznak, és 6 jelenti az elégségest. Ez nemcsak demovitáló, hanem demoralizáló is volt. Kialakult bennem egy "leszarom az egészet" érzés, miközben borzalmasan frusztrált voltam, hogy szinte sehonnan nem kaptam biztatást. Így kénytelen voltam abbahagyni és hazajönni.

Ekkor láttam meg azt, hogy egy egyetem alapszakja a felső határ nálam. Az a személyes intellektusom felső határa. A Hogeschool, mint főiskola (tehát Hollandiában a mai napig van főiskola), gyakorlatilag olyan szinten van itt az oktatás, mint egy magyar egyetem alapszakán. De az Universiteit Hollandiában az az egyetem keménymagja. Leidenbe mintha egyből egy mesterképzésen vettem volna részt. Ez már egyértelműen meghaladja a képességeimet. Igazából nemcsak a magas szintű képzés volt, ami nehézséget okozott, hanem az a kötöttség, amit elvárnak a diákoktól.

Mondjuk már eleve a BGE-re is úgy mentem, hogy csak az alapszak, de a Néderlandisztikán is biztos voltam abban, hogy csak az alapszakot végzem el. Úgy voltam vele, hogy majd a mesterszakot elvégzem az életben, a magam ritmusában. Tehát az Erasmusos tanulmányok végül azt igazolták vissza, hogy helyesen gondolkodtam ebben.

Persze a fejlődés nem áll meg. Könnyen elképzelhető, hogy az intellektusom idővel fejlődik annyira, hogy akár képes lennék egy mesterszakot elvégezni, de ezt már tényleg kötetlen formában. Nem mondom, hogy soha, mert bármit hozhat a élet, de jelen gondolkodásom szerint nem szeretnék többé iskolai keretek között tanulni. Jó volt ez a 6 és fél év, de untig elég volt.

Van még egy ok, ami miatt egyetemre akartam járni. A sok értelmetlen munka teljesen elvette a kedvemet. Voltak konkrét rossz élmények is, amik csak erősítették a munkahelyek iránti szorongásomat. Azért akartam egyetemre menni, hogy időt nyerjek és oldjam magamban ezt a szorongást. Tehát nemcsak munkahelyek terén akartam magamnak jobb lehetőségeket, hanem mentálisan is fejlődni akartam. Rájönni az elakadásaim okaira és pszichológus segítségével oldani. Mostanra érzem úgy, hogy nagyjából sikerült. Mostanra tudtam egy olyan jellegű önbecsülést felépíteni magamban, hogy talán egy munkahely nem fogja tudni csak úgy lerombolni. A hét hátralévő részét kiadom magamnak szabadságnak, aztán jövő hétfőtől, ha minden jól megy, mehet élesbe a dolog.

2024. január 10., szerda

Egy szó három nyelven ugyanúgy

Amióta benne vagyok a holland nyelvben nem győzök rácsodálkozni, hogy mekkora a hasonlóság a német, a holland és az angol között. Próbáltam bizonyítani a Leideni egyetemen, hogy a holland nyelv hidat képez az angol és a német között, de sajnos mivel nem volt tudományos alapja, ezért visszadobták az esszémet. Azóta leginkább csak magamat tudom elkápráztatni, hogy milyen összefüggésekre jövök rá.

A mai találmányom, az "egyedül" szó hasonlósága németül, hollandul és angolul. Íme:

Német: Allein → alles + ein egybeírva
Holland: Alleen → alles + een egybeírva
Angol: Alone → all + one egybeírva

Tehát ezen három nyelven az egyedül nem más, mint minden egy. Ez olyan, mintha magyarul azt mondanám, hogy "mindegy". Van is ilyen szavunk, csak hát teljesen mást jelent. A 111 is mindegy.

Egyébként a legnagyobb felismerésem a német és a holland nyelv közötti kapcsolatra az volt, amikor rájöttem arra, hogy is írják az angolok a "holland" szót, és hogy írják le saját magukat a németek.

Deutsch → D_ut_ch

Ez nem lehet véletlen.

2023. december 14., csütörtök

Sikeres modulzáró vizsga

Oly nagy örömmel tétetik közzé, hogy sikerült a modulzáró vizsga az egyetemen! Ez egy külön vizsga, amit mi, holland szakosok megírunk (nem tudom, hogy van-e más nyelvi szakokon), lényegében egy B2-es szintű nyelvvizsgának felel meg. Ugyanazokból a feladatrészekből áll, mint egy nyelvi érettségi, vagy nyelvvizsga: Olvasott szöveg értése, nyelvhelyesség, hallott szöveg értése és íráskészség. Meg persze a szóbeli.

Borzasztóan izgultam egyébként, úgy éreztem magam, mintha kórházban lennék, és várok a nagy műtétre. Az azért volt rettenetes, mert annyira nagy dolognak éreztem, hogy az utána következő események nagyon távolinak tűntek. Most is így voltam vele. Mondtam is a szóbelin, és pont az állandóan poénkodó holland tanár vizsgáztatott, mondta is, hogy itt vagyunk, mi mind orvosok, és bizony nagyműtét lesz. És a stílus, ahogy ezt előadta... Nagyon tudja oldani a hangulatot, az óráin is könnyeztünk a nevetéstől.

A többi feladat nagyjából megegyezett a májusi feladattal. Az olvasott szöveg és értése és a nyelvhelyesség teljesen ugyanaz volt. Nem volt könnyű az olvasott szöveg értése, ugyanis a szövegekkel kapcsolatos kérdések egyszerűsítve vannak feltéve, de a szövegben sokkal komplexebben van megfogalmazva, tehát egy bonyolult szövegrészt kellett megtalálni. A nyelvhelyesség leginkább a mondat kiegészítéséről szólt. Az volt a vicces, amikor az egyik mondat az elbocsátásról szólt. Nem tudtam, hogy van hollandul a "kirúgni", ezért májusban oly módon találtam fel magam, hogy az angol "fire" igéjét írtam át hollandul "vuren"-re. Ezen akkor Humbby barátom jót nevetett. De most sem emlékeztem az "ontslaan" igére, ezért "afscheid nemen" (elbúcsúzni) igével helyettesítettem.

A hallott szöveg értése egyetemen nehezebb, mint a nyelvvizsgán, mert a szöveget csak egyszer lehetett meghallgatni. És természetes holland beszéddel beszéltek, tehát nagyon kellett figyelni. Az íráskészségnél meg három téma közül kellett egyet kiválasztani, és amellett vagy ellene kellett érvelni. Mind a három a nyelvtanulásról, nyelvhasználatról szólt. Az "büntetni a helytelen nyelvhasználatot" témát élből dobtam, mert semmilyen módon nem tudok a büntetéssel azonosulni. Helyette inkább "kötelezővé tenném a szaktárgyakat angol nyelven tanítani" témát választottam, de még emellé is motiváló szövegekkel érveltem. Írtam olyat is, hogy "Je kunt het doen! Geloof in jezelf!" (Meg tudod csinálni! Higgy magadban!) Majd a végén: "Nu of nooit? Dit is de grote vraag!" (Most vagy soha? Ez a nagy kérdés!) Közben elképzeltem magamat, ahogy rektorként egy holland egyetem aulájában kiabálom a mikrofonba a motiváló szövegemet és az érveimet. Nagyjából aköré építettem az érveimet, hogy ma már az angol egy világnyelv, így a megszerzett tudásodat világszerte tudod használni, tehát a tudásod sokkal értékesebb lesz.

És úgy tűnik, hogy ezzel sikert lehet aratni. Azt azért tudni kell, hogy nagy különbség van aközött, hogy májusban egy sikertelen hollandiai tartózkodásom után, nem nagyon tudtam, hogy hogyan tovább, el is vesztettem a holland nyelv iránt az érdeklődésemet, és ez mind a vizsgámra is hatással volt. Most meg hogy van valami jövőképem, nemhogy ismét érdeklődök a holland nyelv iránt, hanem ismét érdeklődök a Hollandiába való visszatérés iránt, és lám... máris megfordul a világ.

Mert néhány hete gondolkodok azon, hogy visszatérnék Hollandiába dolgozni. Egyrészt a sikeres záróvizsgától tettem függővé a dolgot (efelé már jó úton haladok), másrészt, azért sem forszíroztam még a dolgot annyira, mert már van tapasztalatom abban, hogy a személyes problémáimat nem oldja meg az, hogy Hollandiába megyek. Ha felmerülnek ugyanazok a gondok, akkor azokkal Hollandiában is ugyanúgy nehéz megoldani, mint Magyarországon. Ráadásul dönteni azért is nehéz, mert ha megállapodok egy helyen, akkor onnan nem lehet csak úgy elmenni, mert az albérlet Hollandiában is, és Magyarországon is sokba kerül. Tehát a jövőmnek ez a része még kétséges. De a mostani sikernek, és a januárban várható diplomának nagyon örülök.

2023. december 4., hétfő

Froukje: Naar Het Licht dalszövegelemzés

Mi késztethet egy fiatal énekesnőt, hogy a kétségeiről, tévedéseiről írjon egy dalt? Egyáltalán honnan tudhatja 21 évesen, hogy a fiatalság törékeny? Ilyen és ehhez hasonló kérdések jutottak eszembe, amikor olvastam Froukje: Naar Het Licht dalának szövegét.

Az utóbbi hónapokban kevés holland nyelvű dalt hallgattam, de mostanában úgy éreztem, hogy hiányzik. Hogy mennyire elhanyagoltam, jól jelzi, hogy a címben szereplő dal idén május 12-én jelent meg, de csak néhány napja hallgattam meg először. És egyből megszerettem. Már 2 éve ismerem Froukje munkásságát, és lelkesen követem, mert már a karrierjének indulásakor is annyira jellegzetes zenét írt, és a szövegvilága is annyira egyedi, hogy már akkor ki lehetett róla jelenteni, hogy a stílusa senkiével nem téveszthető össze. És aki egyedi, van egyénisége, az nálam sok jó pontot szerez.

Froukje dalai mindig is erősen szövegcentrikusak voltak. Az első dalaiban a zene sokkal inkább aláfestésként szolgált, kis túlzással élve, teljesen jelentéktelenek voltak. Ám a később egyre nagyobb hangsúlyt kapott a zene, mintha megtanulta volna az énekesnő zenével is kifejezni magát. Így váltak a dalai egyre tartalmasabbá. Nagyon jó hallani ezt a fejlődést, ez teszi izgalmassá a karrierjét. Ráadásul a régi dalai egyáltalán nem hatnak kezdetlegesnek az újakhoz képest. Sokkal inkább tűnnek ígéretes próbálkozásnak, nagyon jó hallgatni az általa bejárt utat.

A Naar Het Licht (A fény felé) zenéje csak első hallásra tűnik egyszerűnek, valójában azzal is kifejez valamit. Nem tagadom, hogy pont az erős retro hangzással fogott meg a dal annyira. Egyből a '90-es évek igényesebb elektronikus dalait juttatta eszembe. De már a zene is önmagában komplexebb. Megvan a miért pont ott torzul el a zene, ahol eltorzul, miért pont ott lép meg az ütőhangzás, ahol belép. De ha ezt nem is figyelem, azért a kellemes, bizsergető érzésért is nagyon szeretem hallgatni ezt a dalt. És ha még a szövegnek is van értelme... Lássuk csak. Íme az első versszak

Holland dalszöveg Magyar fordítás
Soms scroll ik door m'n foto's en verdrink in nostalgie
Denk aan lentes groen als kunstgras en dan mis ik die magie
In wat ik ben geworden, alles wat ik nog kan zijn
Want de bladeren verdorden en jeugd is porselein
Ik zou wel willen weten of de wereld nog vergaat
Want dat is me ooit beloofd, maar zijn beloftes accuraat?
Ik vind alle opties prima, maar ik wil weten hoe het zit
Dan hoef ik ook niet zo te haasten naar het licht
Néha görgetem a képeimet és elmerülök a nosztagliában
Arra gondolok, hogy a tavasz zöld, mint a műfű és hiányzik az a varázslat
Abban, amivé váltam, abban ami még lehetek
Mert a levelek elszáradnak és a fiatalság porcelán
Tudni akarom, hogy a világ majd elmúlik.
Mert valaha azt ígérték nekem, de az ígéreteik pontosak?
Minden lehetőség megfelel, de tudni akarom, hogy működik-e.
Akkor nem kell annyira a fény felé sietnem.

Őszintén meglep, hogy 21 évesen ilyen gondolatok foglalkoztatják az énekesnőt, de azt gondolom, hogy ez részben reflektál a mai fiatalok bizonytalanságára. Mégis a szöveg koraérettnek tűnik. Azért is helytálló a '90-es évekbeli elektronikus zene, mert olyan a szöveg is, mintha egykoron nagy sztár lett volna, de néhány évtized múltán felmerül benne a kérdés, hogy vajon jól éltem az életemet? Azzá váltam, aki lenni akartam? Van még előttem út?

A szöveg szép ívet ír le, ahogy átitatja a "régi szép idők". Már tisztában van azzal, hogy ami elmúlt, többé nem tér vissza. Majd ahogy tudatosodik a fiatalságának törékeny mivolta, úgy foglalkoztatja, hogy mi lesz majd a világgal nélküle. A "de wereld nog vergaat" Froukje esetében kétértelmű, hiszen a bemutatkozó dalában a "Groter dan ik"-ben a világot fenyegető veszélyekről rappelt. De itt talán sokkal inkább az elmúlásról énekel. Sokkal inkább a halálszorongást érzékelem a versszak második felében.

A zene pedig azonnal eltorzul, ahogy a lírai én elmerül az emlékeiben, és marad is a feléig, majd egyből belép az ütőhangszeres hangzás, ahogy az elmúláson mereng. Annak a dinamikus hangzása erősíti az érzést, hogy a lírai ént nyugtalanítják a kérdései, kétségei. Aztán marad is végig a az egyenletesen gyors ütem.

Holland dalszöveg Magyar fordítás

Naar het licht, naar het licht
Als alles toch zo eindig is
Maak het dan licht, maak het dan licht
Echt alles heeft gewicht voor mij

'K Weet, ik ben de zwaarte
Want ik weet wat geluk is
En ik draag het op handen
En ik knijp tot het stuk is
'K Heb een dak voor de regen
Dus waarom zweten van angst nu?
Dat is licht overdreven
Dus licht zal ik leven

A fény felé, ha fény felé
Amikor minden annyira véges
Tedd hát világossá, tedd hát világossá
Mindennek súlya van nálam.

Tudom, hogy én vagyok a nehézség
Mert tudom, mi a boldogság
És a kezemben tartom
És addig szorítom, amíg el nem törik
Van tető a fejem felett, ha esik az eső
Hát akkor mégis miért izzadok a félelemtől?
Az egy kicsit túlzás
Tehát könnyen fogok élni.

Az egész refrént áthatja a kétség érzése. Mástól kér segítséget, mert tudja a lírai én, hogy magának okozza a bajt azáltal, hogy túlgondolja a dolgokat magában. Érdekes módon jelenik meg a függőség a szövegben, ahogy kényszeresen magához szorítja a boldogságának tárgyát, de tudja, hogy abból baj lesz. Nagyon ritka az olyan dalszöveg, ahol ennyire megjelenik az önreflexió.

A függőség mellett a telhetetlenség is megjelenik a refrénben. Ott vannak azok (dolgok, személyek), amik a víz felszínén tartják a lírai ént, mégis kétségbeesetten kapálódzik. De végül ő maga lesz az, aki érvényteleníti a maga rossz érzését, és elhiteti magával, hogy ezen túl másképp fog gondolkodni.

Az első négy sornál a zene dinamikus marad, de nyugodt. De a hosszabb, 8 soros refrénnél valósággal kitör. Ott van a szöveg lényegi mondanivalója. Tudja, hogy ő az, aki korlátozza saját magát, és nem elégszik meg azzal, amije van. De vajon ez okoz-e változást? Nézzük meg a második versszakot.

Holland dalszöveg Magyar fordítás
'T is me allemaal te veel soms, dus nu probeer ik therapie
Ik voel altijd heel veel schaamte, hoop dat niemand me daar ziet
Ik stapel verdriet op liefde, dan weer liefde op verdriet
Tot ik niet meer weet wat echt is, liefde kent toch geen limiet?
Gebruik aanbidding als kompas, o God, is dit de juiste weg?
Ik volgde blindelings de kaarten, zag toen pas wie ze had gelegd
Ik geloof dat ik het zelf was, ik herkende mijn gezicht
Heb ik voor niets zo lopen haasten naar het licht?
Ez nekem néha túl sok, ezért kipróbálok egy terápiát
Mindig nagyon szégyellem magam, remélem senki nem látja rajtam.
A bánatot a szerelemre halmozom, majd a szerelmet a bánatra
Amíg nem tudom már, hogy mi is ez, a szerelem nem ismer határokat, nem igaz?
Iránytűként imádkozom, ó istenem, ez a helyes út?
Vakon követtem a kártyákat, csak akkor láttam, ki rakta elém azokat.
Azt hiszem, én magam voltam, felismertem az arcomat.
Hiába siettem a fény felé?

Ez az "én vagyok önmagam akadálya" tipikus esete. Itt is megjelenik a függőség, amit a lírai én arra használ fel, hogy a szomorúságát enyhítse vele. De valójában ő maga sem tudja, hogy mit csinál. Az viszont nem derül ki, hogy milyen terápiát próbált ki.

A kártyalapok valószínűleg azokra a sablonokra, szabályokra utal, ahogy éli az életét a lírai én. Ezeket mind ő húzta, ezekkel kell játszania. A kártya és általában a játék jó metaforája az életnek, pszichológusok is mondják, hogy abból, ahogy játszik az ember, jó képet lehet kapni arról, hogy éli az életet. Lehet, hogy új leosztással a lírai én is győztes lenne?

Ennél a versszaknál végig egyenletes ütemmel követi a zene az énekesnőt, a szöveg mondanivalója is nagyjából egy mondanivaló körül épül. Az utolsó sor kérdése pedig megalapozza a megoldást a problémára.

Ezután lényegében csak a refrént énekli kétszer az énekesnő.

Igazából saját magamból kiindulva fordult meg a fejemben a kérdés, hogy fogalmazódnak meg Froukje-ben ilyen kérdések. Szinte teljes gondtalanságban éltem le a húszas éveimet, ilyen jellegű kérdések akkoriban nem foglalkoztattak. Mindenesetre a korai öntudatosság hatalmas erény. Főleg, ha valaki a kétségeit így ki tudja fejezni.

A borító is érdekes, a fény jobb oldalról világít, Froukje mégis balra néz, ráadásul lefelé, merengőn. Ezzel is jól érzékelteti, hogy ebben a dalban az érzelmeinek sötétebb oldalán jár. Ami kritikám a borítóval, nem tudom, hogy szándékos-e de az énekesnő feje búbja és a festmény felső része hiányzik a képről.

Nagyon örülök annak, hogy Froukje személyében egy igazi egyéniség színesíti a holland könnyűzenei palettát. És biztos vagyok abban, hogy fogjuk még őt hallani, úgyhogy kíváncsian várom az újabb dalait.

2022. szeptember 9., péntek

Újabb változások a tanulmányokban

Tegnap volt a második nap a holland egyetemen. Az óra nem tartott sokáig, de azt a kiscsoportot (akivel együtt dolgoztam volna) óra után behívták a tanáriba. Velük is elbeszélgettek, de a reflektorfény rám került, ugyanis mégis visszarendeltek az angol nyelvű képzésre.

Az egésszel kapcsolatban ambivalens érzéseim vannak. A pozitív része az, hogy kicsit mégis megkönnyebbültem a döntés kapcsán. Abból a szempontból ez jó döntés volt, hogy ugyan lehetek türelmes magammal, ahogy megtanulok hollandul, és tényleg mintegy megmérettetésként gondoltam az egészre, de ha arra gondolok, hogy tényleg úgy lehet jól hollandul tanulni, ha elfogadom, hogy ez időbe telik, és türelmesnek kell lennem magammal, akkor észszerű döntés volt. A másik ok, ami miatt jó döntés volt ez, hogy kiderült számomra, hogy a "Journalistiek" nem egészen az újságírásról szól. Az önmagában meglepett, hogy a tanterem egy TV-stúdiónak van berendezve, de úgy voltam vele, hogy biztos az egész média szaknak van ott órája. Aztán konkrétan ma derült ki számomra, hogy itt másról van szó, amikor elkezdtek a kameráról, kamerakezelésről beszélni. Meg is lepődtem, hogy hát nem operatőrnek készülök, miért kell egy újságírónak tudni, hogy kell kezelni a kamerát? Meg is mondták, amikor rákérdeztek, hogy dolgoztam-e valaha kamerával, és mondtam, hogy nem, hogy ez baj. A telefonnal készült házifelvételek nyilván nem játszanak. Úgyhogy emiatt se jött be a dolog.

De tényleg, ha elemezzük megint az itt beszélt holland nyelvet, akkor ismét csak azt tudom mondani, hogy mennyire más itt. Itt tényleg az echte, valódi hollandot hallom, ahogy az emberek a mindennapi életben használják. És elég sok különbség van ahhoz, hogy itt a holland nyelvtudásom minimálisnak számítson. Ez persze nem azt jelenti, hogy a 2 éves egyetemi holland nyelvtanulást dobhatom a kukába, mert azért csak tudok kommunikálni hollandokkal, de a valódi holland nyelvet csak most kezdem el tanulni. Csak a keddi esetre tudok visszautalni, amikor megmutattam az egyik tanárnőnek a jövő hétre kapott feladatot: Hiába van neki is felsőfokú holland nyelvvizsgája, egy szónak még neki is utána kellett néznie, hogy ő is teljes mértékig értse a feladatot. Ennyire más az itteni holland. Meg hiába voltak a magyar egyetemen holland származású tanárok, még ők is figyeltek arra, hogy még ha hollandosan is beszélnek, érthető legyen a beszédük. Jobban artikuláltak.

Összefoglalnám, hogy mik az eddigi megfigyeléseim a holland beszéddel kapcsolatosan.

  • Kulcsfontosságú tudni a nyílt- és zárt szótagok közti különbséget. A jobb holland nyelvkönyvek (mint például a Taal Vitaal) már az első leckében felhívják erre a figyelmet. A holland beszédben ugyanis szinte csak a nyílt szótagot lehet hallani. A zárt szótagot szinte teljesen elnyomják. Dióhéjban úgy lehet összefoglalni a különbséget, hogy a nyílt szótagok (melyek magánhangzóra végződnek) azok a hangsúlyosak, a zárt szótagokat (melyek mássalhangzóra végződnek) meg alig hallhatóan mondják.
    És most képzeljétek el azt, hogy folyamatosan így beszélnek, ráadásul gyorsan. Az a személyes megfigyelésem, hogy magyarok általánosságban azért beszélnek lassan, mert nincs különbség a szótagok hangsúlya között. A magyar minden egyes szótagot ugyanúgy hangsúlyoz, ezért hat lassúnak a beszédünk. De ami itt van... Tényleg idő kell, amíg rááll a fülem.
  • Megvannak itt a sajátságos szavak, melyeket nem lehet nyelvkönyvből megtanulni. Egyre több nyelvkönyv hirdeti magát "ahogy azt valóban használják" szöveggel, és lehetséges, hogy tényleg van némi fejlődés, de én is azt tapasztalom, hogy akkor lehet igazán megtanulni a nyelvet, ha kijövünk az anyaországba, és itt halljuk, hogyan beszélik az adott nyelvet használók.
  • A különböző dialektusok szintén megnehezítik a helyzetet. Itt, Gelderlandban, nem tudom, hogy beszélnek-e "Gelderlandi" nyelvjárást, azt tudom, hogy a Brabanti legendásnak számít. Illetve minél északabbra megyünk, annál érthetőbben beszélnek hollandul. Úgy tűnik, nem vagyok eléggé északon...

És akkor jöjjön a negatív oldala a dolognak. Az egész miatt azért van rossz érzésem, mert tegnap is azt érzékeltem, hogy nem tudnak velem mit kezdeni. Tehát ez az egyetem vélhetően nem volt felkészülve arra, hogy holland nyelvű minorokon külföldi hallgató is megjelenhet. Abban biztos vagyok, hogy az Ede-i egyetemet először láttam az Erasmus listán, hogy lehet ide is jönni. Nem tudom, hogy vannak a többi Erasmusos egyetemmel, de azt érzem, hogy sokaknál szerepelt ez az egyetem először, ha tényleg én vagyok az első külföldi hallgató azon a holland nyelvű minoron. És hogy nem tudták kezelni a helyzetemet, mutatja az egyetem felkészületlenségét. Engem eredetileg a Leideni egyetemre vettek fel, de azért irányítottak át a Ede-i egyetemre, hogy gondolták, hogy ezt könnyebben fogom tudni teljesíteni. Tudtam már akkor is, hogy miről beszélnek, és igazat is adtam nekik, ezért nem volt egy rossz szavam sem. Ugyanakkor mostani fejemmel mégis azt gondolom, hogy jobban jártam volna, ha Leidenbe kerülök, mert még ha nehezebb is, de legalább tudják, hogy kezeljék a külföldi hallgatókat, mert nekik abból van bőven. Tehát ez inkább rosszul esett, mert én hiába döntök úgy, hogy legyen ez egy megmérettetés, belevágok, ha a másik fél ezt nem vállalja be. Bár hozzáteszem, hogy csak azért nem akadékoskodtam, hogy maradok, mert láttam, hogy tényleg másról szól a "Journalistiek", mint amit elképzeltem.

Ugyanakkor elgondolkodtam azon is, hogy amikor otthon szó volt az Erasmusról, hogy ki megy és ki nem, végül csak én jelentkeztem. A többiek inkább mesterszakon mennének, amikor jobb lesz a holland nyelvtudásuk. Lehet azt mondani, hogy teljesen jogos és észszerű döntés, mert akkor magasabb szinten lesznek hollandból, de ha arra gondolok, hogy mások, akik magasabb szinten vannak az adott nyelvből (és most beszélhetünk akár az angolról is), és úgy mennek ki az anyaországba, és megtapasztalják, hogy mennyire más a kint beszélt nyelv, nem vagyok biztos abban, hogy elhamarkodott döntés volt tőlem, hogy az alapszakra vállaltam be az Erasmust. Mivel egyébként is itt akarok maradni Hollandiában, ezért előbb-utóbb meg kellett tapasztalnom, hogy itt másképp beszélik a nyelvet, mint ahogy otthon tanultuk. És mivel egyébként is az alapszak után be akartam fejezni az egyetemet, utána dolgozni, ezért határozottan azt gondolom, hogy jókor vagyok itt és a helyemen vagyok.

2022. augusztus 10., szerda

Angol nyelv VS holland nyelv

Úgy tűnik, hogy tényleg igaza van annak a nyelvi tesztnek, amit az Erasmushoz kellett kitölteni, és jobb eredmény jött ki hollandból, mint angolból. Szoktam ugyanis E-mailt írni angolul és hollandul is, és ha hollandul írok, akkor a Gmail alig-alig javít ki. Az egész E-mailban talál legfeljebb 1-2 hibát, de ha angolul írok, akkor módszeresen javítgat, szinte minden sorban talál valami nyelvtani hibát. Ennyire nekem találták volna ki a holland nyelvet?

2022. július 16., szombat

Újabb nyelvi teszt, újabb meglepő eredmény

Most az Erasmus kapcsán kellett nyelvi tesztet kitölteni. Ez a szerződéskötés feltétele, hogy lássák, hogy tényleg megfelelő a nyelvitudásunk. Bár az oktatás angolul fog zajlani, hollandul is kitöltöttem, mert mégis csak Hollandiában fogok élni. El is küldtem mindkét nyelv eredményét, de komolyan meglepett, hogy hollandul jobban sikerült a teszt, mint angolul. Némi változtatással, de ugyanazok a kérdések voltak mindkét nyelven. Angolul 31 helyes válaszom volt az 55-ből, hollandul viszont 38.

Egyszerűen arról van szó, hogy sokkal jobban átlátom a nyelvtani szerkezetet hollandul, mint angolul. Elég ha csak annyit mondok, hogy "_____ ik in Berlijn werkte"... Imperfectumban van, a napnál is világosabb, hogy a "Toen" a helyes. Sem az Als (ami németül lenne jó) sem a Wanneer nem jó. De az is világos számomra, hogy ha egy mondat Perfectumban van mellékmondati szórendben (nem szeretik a hollandosok, ha KATI szórendnek hívják, ezért leszoktattak róla), akkor nemcsak hogy a főige kerül a mondat legvégére, de egyik ige sem ragozódik. Meg néhány ilyen apróság. Hollandban tényleg csak a nagyon nehéz mondatok okoztak nehézséget, amiket már tényleg sehogy nem tudtam értelmezni.

Az angollal meg az van, hogy már a bonyolultabb mondatoknál is csak annyit látok, hogy szavak valamilyen sorrendben vannak egymás mellett, tudom is mindegyiknek a jelentését, de hogy ezek így egymás mellett milyen kontextust alkotnak, arról fogalmam nincs. És ahogy elnéztem, még az igeidőkkel is van dolgom, mert hiába tanultam azokat az utóbbi időkben, még nem sikerült teljesen elsajátítani.

Úgyhogy lehet, hogy inkább érdemes azt tudomásul venni, hogy az angolom B1-en van (ahogy ez a teszt is kihozta), és rámenni arra, amiket nem tudok. Mert amikor angolul töltöttem ki a tesztet, egy idő után eléggé kellemetlen érzésem volt, hogy csak totózok, és nem azért jelölök be egy-egy választ, mert annyira tudom, hanem ráérzésre. A holland tesztet nagyobb magabiztossággal töltöttem ki, ott több nyelvtani szabályt ismertem fel. A teszt egyébként nemcsak nyelvtani volt, felmérte az olvasott szöveg értését, hallott szöveg értését is, csak értelemszerűen az íráskészséget nem. Alapvetően jó teszt volt.

Ja, a hollandra B2-t adott ki. Jól esett látni, de ezt még azért nem hiszem el. Sok mindent tudok már hollandból, nagyon jót tett a 2 évnyi egyetemi tanulás, de azért még vannak hiányosságaim. Egyébként pont kiegészítik egymást az angol és a holland abból a szempontból, hogy angolból egész jó a szókincsem, hollandból meg inkább nyelvtanból vagyok erősebb. Tehát a két nyelvből pont a másikban kell erősíteni. Mert még hosszú az út, mire teljes magabiztossággal fogok majd Hollandiában kommunikálni emberekkel. Azt elhiszem, hogy már ott van a horizonton a B2 hollandból, de inkább a B1+ az, amit valóságnak gondolok. De hát, ha egy cél már látható, az csak még inkább motivál, mert egyrészt volt értelme befektetni a munkát (mert kész vagyok megdolgozni az álmaimért és nem zavar, ha időbe telik, de csak akkor, ha látom a folyamatot), másrészt már látom, hogy mit kell tenni azért, hogy tényleg B2-es szintű legyen a hollandom. Tehát, munkára fel!

2022. június 24., péntek

Az első próba holland középszintű érettségivel

Két évnyi holland nyelvtanulás után úgy gondoltam, hogy megérett az idő arra, hogy kipróbáljam magam, és megcsináljak egy holland középszintű érettségit. A 2007. májusit csináltam, és szép sikert értem el, ugyanis az olvasott szöveg értése a nyelvhelyesség és a hallott szöveg értése együtt 88% lett. Tehát lenne egy jeles középszintű holland érettségim.

Az olvasott szöveg értése 100% lett. Egyszerűbb szövegeket már nagyon jól tudok olvasni, ki tudom következtetni a szövegkörnyezetből az ismeretlen szavakat, tehát nem volt gondom a szövegértéssel.

A nyelvhelyesség volt az, amit elrontottam. Abban az volt a lutri, hogy az egyik feladatban a megfelelő névelőt kellett beírni. De nem ám csak a határozottakat, hanem a határozatlant is, sőt volt olyan, ahova semmit nem kellett írni. Speciel ez ment, de a "de", "het", "een" névelőket csúnyán összekevertem. A többi relatíve ment. És akkor nem beszéltünk a mondatalkotásról, ami nagyon nehéz volt. Amikor össze voltak keverve a szavak és abból kellett mondatot kreálni. Az az érdekes, hogy a nagy mumus, az elöljáró szavas feladat hibátlan lett.

A hallott szöveg értése is nagyon jól ment. Hallgattam már annyi holalnd szöveget életemben, hogy nagyjából tudom, hogyan beszélnek, nagyjából tudom, hogy mondják a nyílt és zárt szótagokat, ennek köszönhetően lassan és fokozatosan rááll a fülem a holland beszédre. A beszéd többségét tisztán értettem, amit meg nem, azt nagyjából ki tudtam következtetni, így összességében a 4 feladatban csak kettőt rontottam.

Nos, akkor elmondhatom, hogy van egy B1-es szintű holland ismeretem. Mondjuk az íráskészséget még nem csináltam meg, de szeretném, mert pont ezzel van gondom. Ugyanis az egyik kritikám a KRE-s holland oktatással - amit szóvá is tettem az egyik tanárnak - hogy nagyon kevés az önálló szövegalkotásos feladat. Egyszer-egyszer kapunk házi feladatnak, de ritkán. És pont ez kéne, mert hiába vagyok tisztában a nyelvtannal (hellyel-közzel...), de nem tudok echte, komplexebb mondatot összeállítani, mert vagy túl egyszerű az adott mondat, vagy rossz szót használok, vagy az egész rossz kontextusba kerül. Szegény Humbby barátomon gondolkodok néha, hogy vajon hányszor foghatja a fejét, amikor hollandul írok neki, és mennyivel egyszerűbb mondatokat írok neki, mint amilyenekkel ő válaszol. Ez az érettségi világosan megmutatja: Szöveget kezdő szinten jól tudok olvasni, de az önálló szövegalkotást gyakorolni kell. Úgyhogy megvan, hogy merre kell tovább menni.

2022. június 16., csütörtök

Nyelvi teszt eredményének elemzése

Néhány hónapja kitöltöttem a Topszótár weboldalán lévő nyelvi tesztet, ma ismét megtettem, hogy lássam, mennyit változott a nyelvtudásom. Az angolt is és a németet is kitöltöttem.

Az angol teszt eredményére nem vagyok büszke, mert rosszabb eredményt értem el, mint előző alkalommal.

Előzőleg 33 pontra adott B2-es szintet, most 30 pontra B1-et. Nagyon magas szinten tényleg nem tudok angolul, mert ebben az egyre nehezedő teszt végén már olyan mondatok voltak, hogy nemhogy értelmezni nem tudtam a mondatot, de a szerkezetet nem láttam át. A végére szinte már csak tippeltem. Gyerekkoromban magántanártól tanultam angolul, méghozzá a Chatterbox című nyelvkönyvből. Az egy négyrészes nyelvkönyvsorozat, a rajzok kifejezetten azt az érzetet adják, hogy gyerekeknek készítették. Emlékeim szerint valahol a 3. kötetnél hagytuk abba, a 4. kötetet nem vettük már. Onnantól kezdve innen-onnan tanultam angolul, de rendszerezetten utána soha. A mai napig nem ismerem az összes múlt időt, hogy mikor melyiket használjuk, ugyanez igaz a feltételes módra is. Meg érdekesnek találom a mondatok végén a "will you" "don't you" ... szerkezetet, de ezeket is csak érzésből használom, egyébként fogalmam sincs, hogy mikor melyiket kell használni. Megvan a középfokú nyelvvizsga, de szükségem van arra, hogy magasabb szinten is legyen valami rendszerezett nyelvtudásom, hogy onnan aztán át tudjak menni C1-be.

A német eredménye viszont kellemes meglepetés volt.

Az önmagában meglepett, hogy németből jobb eredményt értem el, mint angolból. Mindenesetre, hogy 36 pontra B1-et kaptam, míg angolból korábban 33-ra B2-t, azt sejteti, hogy valamit változtattak a rendszeren. De a tényleg, hogy németből kevesebb problémám volt a mondatok olvasása közben. Jobban felismertem a nyelvtani szerkezeteket, jobban tudtam a helyes választ és érzékelhetően kevesebb ideig tartott a német teszt kitöltése, mint az angol teszté. És ez főleg a hollandnak köszönhető. Ugyanis sok nyelvtani szerkezetet a hollandból ismertem fel. Most, hogy már tanuljuk a bonyolultabb nyelvtant hollandból, ezeket ismertem fel a német tesztben. Tehát lényegében nekem ez egy német-holland közös nyelvi teszt volt, ugyanis minden, amit megtanultam hollandból, jelöltem be itt is helyes válasznak és mind jó volt. Az már csak pluszba jött, emlészem az um...zu - damit közti különbségre, illetve az egész német szöveget tényleg könnyebb volt olvasni.

Csak titkon reméltem, hogy a holland majd javítani fog a német nyelvtudásomon, és úgy néz ki, hogy ez tényleg így lesz. A magasabb szintű angol nyelvtant meg megpróbálom elsajátítani a Topszótár nyelvtani anyagából. Nagyon jó online szótárnak tartom, ezt használom mindig, amikor angolból vagy németből nem tudok valami szót.

2022. május 19., csütörtök

Újabb szakasz

Nos, a mai nap volt az utolsó nap az egyetemen, vége a 4. félévnek. Ez egyben azt is jelenti, hogy elhagytam a budapesti albérletet és hazaköltöztem. Ezzel újabb szakasz zárult le, szerencsére gond nélkül. A szerződésben foglaltak szerint mondtam fel az albérletet, a kiköltözés rendben ment, haza is hoztam mindent.

A tervek szerint már nem is megyek vissza, mert bár csak egy vizsgám lesz a vizsgaidőszakban, de megbeszéltem a tanárral, hogy az online legyen. Szerencsére nyitott rá. Összesen egyébként négy vizsgám lenne, de ebből kettőt kiváltottam egy-egy esszével, a negyedikből meg a héten vizsgáztam. Ennél a tárgynál ugyanis csak júniusi időpontot tudott megadni a tanár, és előre jeleztem neki, hogy a tervek szerint én akkor már Hollandiában leszek, így megegyeztünk, hogy most a héten, az órája után előre levizsgáztat engem. Ez szerencsére jól is ment.

Ugyanakkor összességében engedtem a szinte mindenből ötösnek lenni jellegű elvárásomból, ami helyénvaló is, mert most már nehezedett annyit a holland nyelv, hogy ott már nekem sem magától értetődő, hogy menni fog minden. Követtem is el csúnya hibákat a nyelvi dolgozatokban. Az egyik, amire komolyan erősíteni kell, az a szókincs. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy egyetem lévén itt sokkal gyorsabb ütemben haladunk. A félév végére több száz megtanulandó szó gyűlik össze. Nem szerepeltem abban valami jól, hogy a megadott szavakkat mondatot képezzek. És az az igazság, hogy érzékelem is ennek hiányát, mert sokszor egyszerűbben fejezem ki magam hollandul, mint ahogy azt tenném magyarul. Egyértelmű, hogy a szókincsen, kifejezéstáron kell bővíteni.

A másik, amin csúnyán elhasaltam, az a vonatkozó névmás. Röviden, amikor a másik tagmondatban visszautalunk az első tagmondat alanyára. Ezt hiányosan tanultam meg, illetve az volt egy komolyabb hibám, hogy csak ott használtam az elöljárós vonatkozói névmást (waarin, waarop, met wie...) ahol az első tagmondatban is szerepelt elöljáró szó. Valamiért az maradt meg bennem, hogy csak ott kell. Csak így meg olyan mondatok jöttek létre, amiket magyarra fordítva is teljesen értelmetlenek voltak:

"Ott áll a lány, aki moziban voltam tegnap este."

Ennek még a holland megfelelőjében is hiába keresek az első tagmondatban elöljárót, de utólag visszagondolva teljesen nyilvánvaló, hogy az elöljárószót szükséges a vonatkozó névmáshoz illeszteni, hiszen a magyarban is benne van rag formájában... akivel... Mindig követek el buta hibákat nyelvi teszteken... Egyébként minden más rendben volt. Sok volt a tanulnivaló, több esszét is meg kellett írni, előadást kellett tartani. Mondjuk az előadások abból a szempontból voltak problémásak, hogy mivel a nyilvánosság előtt egyébként is izgulok, erre rájön az, hogy idegen nyelven beszélni... Az, hogy van egy alapvető hollandom, az nem azt jelenti, hogy el is hiszem magamról, hogy akkora nyelvtudásom van, hogy előadásokat tarthatnék hollandul. Így ez ennek megfelelően sikerült... Teljesen értelmetlenül mondtam egyik szó után a másikat. Magamat ugyanúgy nem értettem, mint mások engem.

De nem baj, ha majd tényleg jó lesz a hollandom és a beszélőkém is fog fejlődni, csak jobb lehet. Megcsinálom a még hátralevő vizsgát, emellett arra fókuszálok, hogy rendben legyen minden 1-jére, mire kimegyek Hollandiába. A munka nagyjából rendben van, már csak szobát kell keresni, amit bérelhetek. Azt határozottan érzem, hogy idén sokkal jobb muníciókkal megyek vissza Hollandiába, mint amikkel tavaly voltam. Sok mindent átgondoltam magamban, hol hibáztam, mit csinálhatnék másképp, és határozottan hiszem, hogy idén sikerülni fog.

Ennek egy részét korábban megírtam. Több mint 1,5 hónap telt a múltamban való szembenézés óta, és határozottan érzek magamban pozitív változást. Nyugodtabb vagyok, asszertívebb, úgy érzem, hogy több mindent is el tudok vállalni. Kezdem azt érezni, hogy jobban kontroll alatt tudom tartani az érzelmeimet, amivel régebben komolyabb problémáim voltak. Ez az alvásomra is jó hatással van, ugyanis korábban, ha korábban kellett felkelni, mindig görcsöltem magamban, hogy aludjak el, különben milyen állapotban leszek holnap? Ez nem egyszer azt hozta magával, hogy aznap éjjel semmit nem aludtam, így sejthető, hogy másnap mennyire voltam használható. Most meg úgy vagyok a dologgal, hogy vagy elalszok, vagy nem. És mivel nem görcsölök azon, hogy elaludjak, ezért el is alszok. Persze, most sincs az, hogy minden egyes alkalommal kialszom magam, vannak fáradtabb napok, de egyértelmű, hogy tudatossággal sokkal jobban tudom kezelni a nehezebb napokat. Illetve az is nagyon fontos lesz, hogy ha a munkahelyen lesznek nehézségek, ne adjam fel, hanem egyrészt gondoljak arra, hogy mi a végső célom, másrészt meg emlékezzek vissza arra, milyen állapotban voltam tavaly nyáron, miután hazajöttem Hollandiából. Szinte egyből éreztem, hogy nagy hibát követtem el azzal, hogy feladtam. Érzem, hogy ez elegendő muníciót fog adni. Hiszen a cél messze van, évek kérdése, mire elérem, ezért teljesen nyilvánvaló, hogy az első időkben messze nem úgy fognak alakulni a dolgok, ahogy az ideális lenne számomra.

Meg egy másik fontos dolog, amit szintén nemrég hallottam. Bár más témával kapcsolatban, de nem volt nehéz kapcsolni, hogy az, amit hallottam, az az élet egyéb területeire is igaz. Puzsér rádióműsorában, az Önkényes Mérvadóban beszéltek a gyerekvállalásról, hogy illetve, hogy a mai fiatalok, az én generációm miként vállal gyereket. A lényeg az volt, hogy sok fiatal szülő nem akarja felvállalni a gyerekvállalással járó életmódváltozást, ezért a gyereket sokszor olyan helyekre is elviszik, amik az ő pici, fejlődő szervezetének még nem való. És ennek kapcsán mondták azt, hogy gyakorlatilag az ember akárhogy dönt az életében, mind a kettővel nyer is valamit, meg el is veszít. Aki gyereket vállal, az kap egy csomó olyan dolgot az élettől, amiket csak egy szülő élhet meg, ugyanakkor hiányt fog szenvedni egy rakás olyan dologban, ami egy gyermektelen felnőttnek megadatik. Ugyanez fordítva. A gyermektelen felnőtt számára is sok lehetőség adatik meg az életében, ami egy szülő számára nem, de ő is hiányt szenved bizony dolgokban, ami viszont csak egy szülő számára adatik meg.

Ez volt az, aminek hatására tudatosodott bennem, hogy ez az élet egyéb területeire is igaz. Akárhogy döntünk, mindennel nyerünk valamit, de egyben el is veszítünk dolgokat. Ezt nekem ott és akkor fontos volt hallani, mert ennek hatására tudtam összegezni magamban, hogy a Hollandiába való kiköltözéssel egy csomó dolgot nyerhetek: Jobb munkahely, magasabb fizetés, nagyobb esély egy jó párkapcsolatra, gyerekvállalás, jobb anyagi körülmények. Ugyanakkor elveszítek dolgokat is, amik szintén fontosak számomra. Hollandiában például megmérettetés megszokni a klímát. Lehet, hogy a nyereségek fejében ez elhanyagolhatónak tűnik, de valójában nagyon nem. Hollandiában tényleg nehezen jön el a jó idő tavasszal, nyáron is esetlegesek az igazán meleg napok. Keveset süt a nap, sokat esik az eső. Tavaly, amikor kint voltam, konkrétan volt két olyan hét, amikor ha már csak felsejlettek a felhők mögül a napsugarak, már az nagy dolognak számított. És ez igenis hatással volt a lelkiállapotomra, azt éreztem, hogy nehezebben bírom a megmérettetéseket, amiből volt tavaly nem is kevés. Ezt például úgy rendeztem le magamban, hogy azzal, hogy kimegyek Hollandiába, azzal lényegében egy csomagot veszek át, amiben van egy csomó jó dolog, például a fentebb felsoroltak, amik nyereségként foghatók fel. De van néhány rossz is, amik ugyanúgy a csomag részei. És ennek része például az időjárás, illetve, hogy bizonyos hivatalos ügyeket marha nehéz és körülményes elintézni. És amikről még nem tudok. De ezek az úgynevezett veszteségek is a csomag részei. És nem olyan, mint egy svédasztal, hogy kiválogatom azt, ami nekem tetszik, hanem csomagként jön egybe az egész. És vagy megtanulok együttélni a nehézségekkel vagy feladom az egészet. De túlságosan fájnak a feladásból fakadó veszteségek, hogy még egyszer visszaforduljak az életemben. Úgyhogy ha tényleg kimegyek 1-jén Hollandiába, onnan már nem lesz visszaút.

2022. január 30., vasárnap

Donnie & Frans Duijts – Frans Duits

Az utóbbi napokban, hogy motiváltabb legyek nyelvtanulás terén, több idegen nyelvű lejátszási listát is kerestem Spotify-on, ahol német, holland és spanyol nyelvű dalokat tettek egy-egy listába. Fogok róluk részletesebben is írni, de most röviden annyit, hogy a hollandok pop zenéje kiütéses győzelmet aratott a másik kettő felett. Több példát is említettem már korábban, hiszen nagyon jó dalai vannak Eefje de Visser-nek, valamint ígéretes karrier áll Froukje előtt is, de álljon itt egy újabb példa arra, hogy miért is érdemes holland pop (néderpop) zenét hallgatni.

Ezt a dalt már korábban, a Radio 538-on is hallottam, és már akkor felfigyeltem rá, hogy mennyire szórakoztató. De az az igényes, színvonalas szórakoztatás, ahol nemcsak hogy hallgatsz egy jó dalt, hanem elő is adják az énekesek, ráadásul meg is nevettet. Mert miről szól ez a dal? A nyelvtanulásról. És az abból fakadó nehézségekről, esetlegesen kínos jelenetekről. A két holland énekes találkozik egy lánnyal, akibe egyből beleszeretnek. Ám akad egy komoly akadály az ismerkedéssel: A lány csak németül és franciául beszél. Így az énekeseknek meg kell tanulni a két nyelv egyikén, hogy tudjanak beszélgetni a lánnyal. Hát hajrá! Ugyanakkor a dal pont azt a kínos helyzetet figurázza ki, amikor azzal próbálsz meg bevágódni a lánynak, hogy te milyen jól beszéled a nyelvét, próbálsz vele beszélgetni kézzel-lábbal mutogatsz, hogy valahogy megértesd magad vele, de végül csak egy “auf wiedersehen” a válasz. A két énekes közül az egyik németül, a másik franciául tanul és versengenek a lányért. Az egyik sikert arat. De vajon melyik?

Hihetetlenül jól van előadva a dal, pont attól vicces és szórakoztató, hogy saját magukat figurázzák ki. Saját magukat járatják le a lány előtt, és képesek ebből viccet csinálni. A borító is masszív önirónia, hiszen úgy néz ki, mint egy nyelvkönyv hanganyaga, még nem voltak megáltallottak odaírni, hogy “Uw Frans Duijtse taalhulp” (Az ön francia, német nyelvsegédje), hogy aztán könnyezve nevessek a borítón. Nagyon ritka az ilyen színvonalasan szórakoztató dal, amit ráadásul komolyan megírtak. Tehát van munka a dalban. A zene nagyon jól szól, és ahogy összehozták a melodikus éneket a rappel, az valami zseniális!

És végre egy videoklip, mely hűen visszaadja a dal hangulatát!

Ahogy nyelvkönyvvel, szótárral mászkálnak az utcán, aztán azzal próbálnak valahogy kommunikálni a lánnyal… Gyakorlatilag nem is kell lefordítani a szöveget, pontosan azt csinálja a két énekes, amit épp énekelnek (rappelnek). Az egész fantasztikus munka, végig mosolyogva néztem a videoklipet, mert annyira jól visszaadják a kellemetlen helyzet vicces mivoltát. És pont ez az, ami miatt kiváló a dal is, meg a videoklip is: Kit érdekel, hogy hibázol? Emberi dolog. Nevetnek magukon, tele van a dal öniróniával, és a dal végén ott a megoldás: Ne azzal pózolj a lány előtt, hogy mennyire tudod a nyelvet, hanem, hogy mennyire érdekel a nyelv. Kérd meg rá, hogy tanítson. Ennél jobb megoldás nem kell a nyelvi különbségek áthidalására.

Nagyon-nagyon szükség van az ilyen színvonalas dalokra 2021-2022-ben is. Itt egy kiváló példa arra, hogy igenis ma is lehet olyan dalt írni, amire évtizedek múlva jó eséllyel ugyanúgy legendaként fogunk emlékezni, hogy a néhány évtizeddel ezelőtti mesterművekre most. Ez a dal tele van életerővel, energiával, ráadásul munkát fektettek bele. Nagyon jó érzés tudni, hogy ma is készülnek minőségi dalok.

Ének: 9/10
Zene: 9/10
Szöveg: 8/10
Hangszerelés: 9/10
Borító: 9/10
Hangulat: 9/10

+ Egy kiváló dal a jelenünkből.
– Lehetne hosszabb

88%

2022. január 29., szombat

Nyelvtanulás Spotify-jal

Az utóbbi időkben kezdtem el komolyabban használni a Spotify-t nyelvtanulásra. Tudtam már régóta, hiszen tanárok is beszéltek róla, hogy lehet találni nyelvtanulós podcastokat, ahol lassabban, érthetőbben beszélnek, így könnyebben érthető, mit mondanak. De ezt igazán csak most fedeztem fel magamnak.

Olyannyira, hogy azt is csak most fedeztem fel magamnak, hogy vannak különböző lejátszási listák nyelvek szerint. Lehet az adott ország aktuális dalait is hallgatni, illetve különböző nyelvtanulós lejátszási listák is vannak. Alapvetően három nyelv érdekel: Német, holland és spanyol, ezekkel foglalkozok komolyabban.

Először a dalokról írnék röviden. Nagy reményekkel kezdtem el hallatni a "Deutschland pop" lejátszási listát, hiszen a Radio Köln-ben hallgatott német dalok azt tanúsították számomra, hogy a német pop zene, azért egy alapvető színvonalat képvisel.

Ehhez képest csalódásként éltem meg, hogy lényegében a német dalok ugyanarra a sablonra íródtak. Alig tudok különbséget tenni köztük. Néha hallgatom ezt a listát, de azt hiszem, inkább megmaradok azoknál az előadóknál, akik jobb német zenéket csinálnak. Például Max Giesinger, Mark Foster, Johannes Oerding, illetve ide jöhetne még Michaelt Schulte is, ha ő is németül énekelne. Az angolt preferálja, de a néhány dala kifejezetten tetszetős.

Ehhez képest a holland könnyűzene kellemes meglepetés, mert itt meg pont az van, hogy a Radio 538 ad olyan dalokat, amik inkább kellemetlenek, ehhez képest ez a lista meglehetősen változatos.

Itt találkoztam először Donnie-val, aki az egyik legviccesebb rapper, akivel valaha is dolgom volt. Ő az a rapper, aki nem úgy gúnyolja ki a másikat, hogy megalázza, hanem még emeli is a munkásságuk értékét, miközben jót nevetünk a viccein. Igazi parodista, és olyan lemezborítói vannak, hogy tényleg, kevés lemezborítót találtam annyira ötletesnek és viccesnek, mint az övét. De az többiekre is érdemes figyelni, hiszen itt van például S10, Froukje és néhány kiválóság. Kellemesen csalódtam a holland pop zenében (Néderpop), érdemes hallgatni ezt a listát.

Azt nem tudtam, hogy mit várjak a spanyoloktól, amit kaptam, az minden elképzelést alulmúlt.

Hallgatom, hallgatom a dalokat, de csak oda jutok magamban, mintha megállás nélkül hallgatnám a Despacitót... Alig hiszem el, hogy pár éve, amikor a Despacito híres lett, hogy azzal lényegében az egész latin pop zenét megismerjük, hiszen szinte teljesen lefedi a latin pop repertoárt. Baromi kellemetlen, pedig azt hittem, hogy egy ilyen szép nyelvhez jobb dalokat írnak, ehhez képest Thalia és Natalia Oreiro dalai teljesen igényesek. Ezt tényleg már csak azért hallgatom, hogy esetleg spanyol nyelvű dalokat hallgassak, de ilyet...

És bemutatnék néhány podcast csatornát, természetesen a teljesség igénye nélkül.

Az Easy German kifejezetten kellemes, jó hallgatni.

Mindenféle témát kibeszélnek németül. Szívesen hallgatom őket, bár elég gyorsan beszélnek, de azért ki lehet venni a szavakat.

Nemrég indult el az Easy Spanish podcast csatornája is.

Mivel vélhetően egy cég szárnya alá tartozik az Easy German és az Easy Spanish, ezért itt is arról van szó, hogy mindenféle témáról beszélgetnek spanyolul. Csak itt is gyorsan... a spanyolokhoz jellemző gyorsasággal beszélnek. És aki hallott már spanyolokat beszélni, az tudja, hogy ez mit jelent.

Létezik Easy Dutch csatorna is, de ők egyelőre csak YouTube-on vannak, ellenben van egy nagyon jó holland nyelvtanulós podcast csatorna, a "Zeg het in het Nederlands".

Ez azért nagyon jó, mert holland anyanyelvű beszél lassan hollandul, így akár lehet is ismételni, amit mond. Itt is az van, hogy nemcsak egy adott témáról beszélnek, de megcsinálják azt is, hogy egy-egy nehezebb holland szót körülírnak, elmagyarázzák, hogy mit jelent. Úgyhogy nyelvtanulás szempontjából ez a leghasznosabb.

Akit jobban érdekel a holland nyelv és Hollandia, annak ajánlom figyelmébe a "De twaalf provinciën" podcast csatornát.

Ez Hollandia 12 provinciáját mutatja be részletesebben a maga sajátosságaival. Ezt már inkább azoknak ajánlom, akik már jobban tudnak hollandul, mert elég gyorsan beszélnek. De érdekes, hogy létezik ilyen csatorna, jó hallgatni.

2021. december 19., vasárnap

A harmadik félév vége

A pénteki nappal vége lett a harmadik félévnek az egyetemen. Legalábbis a szorgalmi időszak. Több nehézséggel is találkoztam, ezek egy részéről írtam korábban is. Ráadásul több személyes kritika is megfogalmazódott bennem, egy-két dolog ugyanis erősen próbára tette a motivációmat.

Az egyik, hogy fordítástechnikán néha borzalmasan nehéz szöveget kellett magyarra lefordítani. Bizonyos szövegekben nagyon kijött, hogy mennyire idiomatikus nyelv a holland, ahogy az is kijött, hogy még nincs olyan szinten a nyelvtudásom, hogy önálló felhasználónak mondjam magam. Aztán elkezdtem magamtól foglalkozni az egyik holland nyelvkönyv (Nederlands in Actie) ebben a félévben vett leckéinek szövegeivel és azok sokkal jobban mentek. Ekkor gondoltam magamban azt, hogy nekünk még nem idiomatikus szöveget kell fordítanunk. Ez volt az első olyan félév, amikor konkrétan fordítással foglalkoztunk (mivel maga a fordítás specializáció most indult) és azt gondolom, hogy most még egyszerűbb, hétköznapibb szöveget kellett volna fordítanunk, hogy egyáltalán ráérezzünk a fordítás ízére, és az alapján elmagyarázni a fordítás alapjait. Én a negyedik félévtől adtam volna nehezebb, idiomatikus szöveget fordításra, amikor már ismerjük az alapokat. De hogy most kapunk ilyet... Konkrétan semmit nem jegyeztem meg... Ráadásul többször volt az, hogy idegesen zártam be a word dokumentumot, hogy nem vagyok hajlandó ezzel tönkrevágni az idegrendszeremet. Vagy ha erőt is vettem magamon és mégis lefordítottam a szöveget, akkor úgy zártam be a fordítandó szöveget, hogy soha többet ne lássam. A holland barátomnak, Humbby-nak is mutattam a szövegeket, ezekre még ő is azt mondta, hogy nehezek. Volt egy szöveg a Curacaói mikulásról, az vitte magasan a prímet nehézség terén. 

A másik komoly nehézségem irodalomból volt. A négy könyv közül, amit olvasni kellett, az egyik holland nyelvű volt (Willem Frederik Hermans: Het Behouden Huis), ami több szempontból is rettenetes volt. Egyrészt az író stílusa. Gyerekkorában elszenvedett traumái (pl.: szülei mellőzték, a nővére öngyilkos lett) következtében olyan nyers és sötét a stílusa, hogy azokra tényleg fel kell készülni, ha olvassuk, mert nagyon kellemetlen olvasmányok. A Het Behouden Huis 1952-ben jelent meg, és a II. Világháború eseményeit dolgozza fel, de olyan metaforákkal, amiknek értelmezése annyira megnehezíti az olvasást, hogy személyes megítélésem szerint az még nem nekünk való. Nem tudom, hogy van-e más olyan holland nyelvű olvasmány, mely egyszerűbben, mégis frappánsan írja le, hogy hogy élték meg a hollandok a II. Világháborút, de személyes megítélésem szerint a Het Behouden Huis-hoz magasabb, akár B2-es szintű holland nyelvtudás szükséges ahhoz, hogy rendesen értsük az olvasottakat. Akinek olyanja van, az rákereshet és beleolvashat online, de tényleg kellemetlen olvasmány. A többi magyar nyelven olvasott holland nyelvű könyvek rendben vannak. Az, hogy nekem nem tetszett Hugo Claus: Mendemondák című könyve (a könyvről itt írtam korábban), az egyéni megítélés kérdése. Attól még lehet a flamand irodalom egyik remekműve, de szemény szerint továbbra is tartom magam ahhoz, hogy Hella S. Haasse: Urug című regénye sokkal szerethetőbb (és ugyanúgy valóságos) formában mutatja be a gyarmatosítás mikéntjét, csak holland szemszögből.

A kritikákról ennyit. Az, hogy a nyelvi dolgozatok most nem sikerültek annyira jól, mint az előző félévekben, az teljes mértékig személyes okok miatt van. Lassan álltam fel a magam nehézségeiből és akkor nagyon nehéz volt ugyanazzal a lelkesedéssel tanulni, mint amikor Hollandia volt minden álmom, és lélekben kint éltem. Nem is annyira a nyelvi dolgozatok, inkább a nyelvészeti (Szintaxis) dolgozat sikerült rosszabbra, mint az eddigiek. Két dolgot rontottam el rettenetesen. A különböző mondatrészeket (Subject, Object, indirect object) kevés helyen találtam el. Viszont az kellemes meglepetés volt, hogy az igék valenciáját és tranzitivitását mindenhol eltaláltam. Ezt nagyon nehezen értettem meg órán, és mivel az órák hollandul voltak megtartva (a tanár is holland volt, aki egyáltalán nem beszélt magyarul), ezért ezeknek külön utána kellett olvassak magyarul is, hogy pontosan mit jelentenek. Azzal együtt átnézve a holland nyelvű prezentációkat, példamondatokat már értettem, hogy miről van szó. Egyébként minden mást jól meg tudtam tanulni a holland nyelvű prezentációkból. A másik, ami nem ment még a dolgozatban, az a feltételes mód. De nem azért, mert nem értettem a prezentációból, hanem mert a hollandok 6 féle módon fejezik ki a feltételes módot, és ezt nem tudtam rendesen megtanulni. Azért is okozott nehézséget, mert annyira jól elvoltam azzal, hogy "zullen (imperfectum) + ige infinitief (szótári) alakja", hogy azt hittem, hogy én már mindent tudok a feltételes módról. Ahogy azt a Móricka elképzeli... Befigyel az "als", "dan", ige imperfectum alakja, de kedvencem a "mogen" imperfectumban, és az igét jelen vagy múlt időbe tenni... Kilistáztam magamnak, de olyannak tűnt, mint a matematikában a variáció, hogy 1, 2, 3. 1, 3, 2. 2, 1, 3... Mehet mindegyik kötőszóhoz jelen vagy múlt idejű ige, és ebbe zavarodtam bele. Ezeket leszámítva rendben volt, még az ebben a félévben tanult idiómákat kell elsajátítani, valamint tanulmányozni fogom a feltételes módot és subject, object, indirect object dolgát és akkor jobb lesz a 4. félév.

Mindenesetre az még eszembe jutott, hogy akármennyire is mondják, hogy a holland szak könnyebb, mint a japán, kicsit tartottam attól, hogy nehogy úgy járjunk, mint a japánosok. A karaokés csapatból többen is kijárták a KRE-BTK japán szakát, és amikor még a BGE-n tanultam japánul, akkor ott volt egy nehézségem a Dekiru nyelvkönyv 1. kötetéből és megkértem az egyik japános ismerősömet, hogy segítsen benne. Nagy meglepetésemre nem tudta elolvasni a japánul írt szöveget. Pedig felsőbb éves volt már akkor. Megkérdeztem tőle, hogy ez hogy lehet. Azt mondta, hogy túl gyorsan tanulják a kanjikat, így ő csak annyira tanulja meg, hogy a következő heti dolgozatra tudja (emlékeim szerint minden héten írtak), akkor ment, de utána rendre elfelejti az addig tanultakat. Erre egyébként a BGE-s japán tanárok is tettek utalást, hogy azért jártunk jobban azzal, hogy náluk tanulunk japánul, mert alaposabb ismeretekre teszünk náluk szert. Már akkor éreztem, hogy nem azért mondta ezt, hogy úgymond "hazabeszéljen", el tudtam képzelni, hogy tényleg így lehet. És ahogy ez kiderült, tényleg így van. Szóval ezt az analógiát képzeltem el a holland szakra is. Hogy csak nehogy az legyen, hogy annyira gyorsan tanulunk, hogy épp csak annyira merülünk el a nyelvben, hogy a dolgozatra megtanuljuk, aztán el is felejtjük. Nem akarom senki eredményét kibeszélni, vannak nálam jobbak, rosszabbak (meg nem is tartozik a nyilvánosságra), általánosságban azt tudom mondani, hogy azoknak jobbak az eredményei, akik a tananyagon túl is foglalkoznak a hollanddal. Mert igazából a hollanddal is gyorsan haladunk, ezért itt az egyetemen is az van, hogy lényegében csak az alapanyagot kapjuk meg. Abból már nekünk kell felépíteni a házat. És hogy hogy épül fel a ház, az rajtunk áll. Természetesen, ha kérdezünk, akkor segítenek a tanárok, akár részletesen is elmagyarázzák, de a munka oroszlánrésze a miénk.

Úgyhogy most így a 3. félév után azt gondolom, hogy voltak nehézségek, egyértelmű, hogy szintet léptünk. Ami egy részről jó is, hiszen haladunk az anyaggal, egyre többet tudunk hollandul. De egyértelműen többet kell tanulni és ezt az iramot csak megfelelő lelkesedéssel is elhivatottsággal lehet bírni. Akiben ez megvan az előtt kinyílik Hollandia.

2021. november 11., csütörtök

Igény a nyelvvizsgára

Hiába vagyok manapság a hollandra kihegyezve, használom napi szinten a nyelvet, azért csak ott van bennem az, hogy jó lenne letenni a japán nyelvvizsgát. Legalább az N5-öset, hogy valami látszatja legyen annak, hogy tudom az alapokat. Gondolkodtam azon, hogy el lehetne menni ismét a Japán Alapítvány könyvtárába és ott csinálni, mint néhány éve. Ott úgyis szeretek lenni, mert kellemes a hangulat, nyugodt a légkör. Aztán kigondoltam azt, hogy ha már itt vagyok a Károlin, akkor itt keressek nyelvvizsgára felkészítő könyvet. Amikor voltak, akkor azt mondták, hogy a japánosoknak külön könyvtáruk van, ott lehet találni japán könyveket. Felmentem a tanszékre, ahol pont egy japán származású tanárral találkoztam. Megkérdeztem őt magyarul, artikáltan, lassan, hogy tud-e ilyenről. Nagyon sokat gondolkodott, kérdezett is japánul, hogy japán szakos vagyok-e? Az volt a kellemetlen, hogy hollandul válaszoltam neki. Az a helyzet ugyanis, hogy annyira benne vagyok a holland nyelvben, hogy nem jutottak eszembe a szavak. Ezért végül csak a fejemet rázva tudtam nemet mondani. A végére nagy nehezen eszembe jutott az "Arigatou, gozaimashita", de kicsit kellemetlen volt.

Az az érdekes, hogy annyira benne vagyok a hollandban, hogy még ha nézek is animét, akkor ugyan alapvetően értem azokat a japán szavakat, amiket felismerek, így a szövegértéssel nincs gond, de egyszerűen nem tudom képezni a japán szavakat, mondatokat magamban! És talán ebből fakad egyfajta pánik, hogy hát csak 6 féléven tanultam japánul, nem szeretném, ha ez a nyelvtudás csak úgy elveszne. De most teljesen elnyomja a holland. Amikor Netflixen nézek animét, ott is holland felirattal nézem. Ott egyébként kifejezetten érdekes a japán szavak holland megfelelőjével találkozni, illetve, ha egyik-másik nyelven nem ismerek egy adott szól, azáltal is tanulni. De az elmémben egyértelműen a holland dominál.

Az volt a rossz, akkor ért el a nagy Hollandia-szerelem, amikor jött a bonyolultabb nyelvtan japánból, és elvesztettem a motivációmat a japán nyelvtanulás iránt. Leginkább az döntötte el a Holland-Japán belső konfliktust, amikor tudatosodott bennem, hogy a hollandot sokkal inkább tudom hasznosítani a jövőben, hiszen Hollandia a környéken van (Japánhoz képest), emellett a holland kultúra is sokkal közelebb áll az én szemléletemhez, elveimhez. Akkoriban még ugyan bejártam még japánra, de abba akartam hagyni. A japán kultúrában nem tetszik, hogy az emberek elrejtik az érzelmeiket, és hogy nagyon vigyázni kell, hogy fejezzük ki magunkat különböző embereknek. Bár abból a szempontból viszont kiváló a japán nyelv, hogy nagyon jól lehet szociolingvisztikai szempontból elemezni, hiszen a különböző rangok, életkor, nemek meghatározzák, hogy kihez hogy beszélünk. Van olyan ige, amit csak férfiak használnak (egymás között), illetve vannak kifejezések, amiket udvariatlanság felettesünknek mondani. Soha nem fogom elfelejteni, amikor a japán származású tanárnő tartott órát. Húsvét utáni első óra volt és megkérdezte, hogy telt a húsvét? Nekem nem volt semmi érdekes, ezért azt válaszoltam, hogy "betsu ni". És meglepett, hogy totál megsértődött a tanárnő. Megkérdeztem, hogy miért probléma az, amit mondtam, azt választolta, hogy ez inkább azt jelenti, hogy "nem akarok beszélni róla". És inkább erőszakos áthallása van, hogy "ne is kérdezz, neked nem fogom elmondani". Egyrészt, ilyen az, ha animékből használunk felelőtlenül kifejezést, másrészt ez sem tetszik a japán kultúrában, hogy ennyire meg kell válogatni, hogy kihez hogy beszélünk. Tudom, hogy ennek komoly történelmi hagyománya van az országban, de ezt az egyéniségemből kiindulva nem tudnám magamévá tenni.

Meg az is a holland nyelv mellé billentette a mérleget, hogy Hollandiában akarok élni a jövőben, tehát ott aktívan tudom használni a nyelvet, meg a kultúrájuk is közelebb áll hozzám. Japán az olyan, hogy életemben egyszer nagyon szívesen kimennék az országba, eltöltenék ott néhány hetet, megnézném a látványosságait, természeti csodáit, meg természetesen animés, videojátékos közegben is nézelődnék, de soha életemben nem élnék Japánban. Főleg a szigorú munkamorál miatt. Tudom magamról, hogy Japánban feladnám az életet és hikikomori lennék, vagy a magas öngyilkosságok arányát növelném. De ott van a másik oldal, azért megvannak azok a dolgok, amik miatt szerethető a japán nyelv és a kultúra (főleg a modern, nem tagadom), amik a mai napig arra sarkallnak, hogy ha úgy alakul, akkor tanuljam tovább a nyelvet, tanuljam a kanjikat. Meg azon gondolkodok, hogy ha motivált vagyok abban, hogy a hollandban is tanuljam a bonyolultabb nyelvtant, akkor biztos, hogy a japán is menne magasabb szinten. Ez is közrejátszott abban, hogy mégis csak megpróbálnám a nyelvvizsgát. Meglátjuk, hátha. Először újra ráhangolódok a japánra, és ha úgy érzem, akkor nekivágok ismét.

2021. október 9., szombat

A holland nyelv rejtelmei

A holland nyelvben számomra nemcsak az okoz nehézséget, hogy idiomatikus nyelv, ezért nehéz bizonyos beszédfordulatokat áthozni magyarra, hanem az is, hogy vannak holland szavak, amik nagyon hasonlítanak egymásra, és ezeket hajlamos vagyok összekeverni. Az egyik legemlékezetesebb az volt, amikor az egyetemen az egyik dolgozatban "bestellen" (rendelni) helyett "bestelen" (meglopni valakit) igét írtam, ami főleg annak fényében volt vicces, hogy egy éttermi vacsora volt a szituáció, úgyhogy ott nem rendeltük a kaját, hanem "megloptuk". De ugyanígy összekeverem a "reden" (ok) és a "raad" (tanács) szavakat. A két szó alapszerkezete hasonlít és ha ide vesszük, hogy a "raad" többes száma "raden", akkor jobban érthető, hogy miért keverhető könnyen.

De az utóbbi időkben felfedeztem néhány érdekességet, ami mindenképp érdekessé teszi számomra a nyelvet. Az egyik az, hogy a germán nyelvek szavakban is őrzik a német és a holland nyelv hasonlóságát. Elég csak arra gondolni, hogy hogy van németül a német és angolul a holland:

Deutsch -> D_ut_ch -> Dutch

Sokan nem tudják egyébként, hogy az angol nyelv is germán nyelv, tehát a németből fejlődött ki. Csak azért nagyon kevés a hasonlóság, mert az angol vált le elsőként az ősi közös germán nyelvről és indult el önálló útjára. A holland pedig a legkésőbb, azért a nagy hasonlóság. Bár magasabb szinten már tud zavart okozni rendesen a német nyelv, ugyanis több olyan németből átvett holland szó létezik, amit a hollandok másképp használnak. Jó példa erre egy modális partikula páros a német "doch" és a holland "toch". A gyökerük ugyanaz, de a németek jellemzően a tagadás tagadására (mintegy "de, igen" jelentéssel bír) használják, míg a hollandok kérdésben felhangzó állítás (kételkedés) megerősítésére használják "..., toch?", vagy úgy, hogy ha valami negatívumot, vagy tudomásuk szerint nem létező dolgot állítanak, akkor néha hozzáteszik, hogy "toch?", mintha arra várna, hogy a beszélő partner cáfolja meg az állítást. Ez pedig utalás a német gyökerekre.

A másik érdekesség szintén az egy betű különbségre utal. Ugyanis a "man" és a "maan" szavakat is gyakra keverem, és hajlamos vagyok a "maan"-t is férfiként fordítani. Mert gyakran a "maand"-ot gondolom holdnak, ami a hónap, csak nekem a "maand"-ba a "maandag" (hétfő) is bezavar nálam. De igen... Mi van akkor, ha bizonyos férfiakhoz köthető szavak égitesthez köthetők?

Zon en Maan (Nap és Hold)
Zoon en Man (Fia és Férfi)

Ha egyes spirituális megmondók szeretnek játszani a magyar nyelvvel, akkor ez holland szemmel szintén elgondolkodtató. Sőt, még egy német-holland furcsaság. Miért van az, hogy a német "nicht" nemet jelent, de a holland "nicht" meg unokahúgot? Ha már itt a nemek is előkerültek.

Még egy pár ilyen hasonlóság és elmegyek Hollandiába Stand Uposnak. Egyrészt az egy szavas különbségek is teremthetnek vicces helyzeteket, másrészt a végére álljon itt még egy példa a német-holland "ugyanaz a szó mást jelent" esetére. Júniusban, amikor Hollandiában folyamatban volt a bankszámla igénylés, elég lassan ment, de reméltem hogy ha bemegyek a bankfiókba, akkor megtudhatom a számlaszámomat. Ilyet mondok az ügyintézőnek:

Mag ik de bankrekeningnummber wissen?

Nem értettem, hogy miért néz rám olyan furcsán az ügyintéző. Először azt gondoltam, hogy rosszul artikuláltam, ezért megismételtem a kérést. Megint értetlenkedés. Már én kezdtem magam kellemetlenül érezni, de aztán az a hirtelen pillanat, amikor villámként csapott a fejemben, hogy "wissen" német jelentését használtam... Az lesújtott. A "wissen" ugye tudni valamit németül. Hollandul is létezik az ige, de törölni jelentéssel bír. Hollandul a tudni valamit, az "weten". Izzadságcseppek gyöngyöződésével az arcomon villámgyorsan helyesbítettem. Később nevettem rajta, de ott és akkor kellemetlen volt.

Fog zavart okozni a holland nyelv Hollandiában, már látom.

2021. szeptember 25., szombat

Eefje de Visser

Még korábban ajánlotta az egyik tanárnő a Néderlandisztika szakon, hogy ha szeretnék jobb holland zenét hallgatni, akkor tegyek egypróbát Eefje de Visser-rel. A dalszövegelemzős esszém kapcsán beszélgettünk holland zenéről, és ahhoz összehasonlítási alapként felhasználtam a Bitterzoet című dalát, hogy az esszében példát mutassak irodalmi vers minőségű dalszövegre. Már akkor sejtettem, hogy ő tényleg nagyon jó énekesnő lehet, de ezidáig nem foglalkoztam vele komolyabban.

Tegnap este döntöttem el, hogy meghallgatom a dalait, kíváncsi voltam, hogy komolyabban hallgatva, milyen érzetet kelt bennem. Az eredmény pedig teljesen váratlan volt. Már az első dalainál éreztem, hogy tényleg nem akárkivel van dolgom, és ahogy egyre több dalt hallgattam tőle, úgy jutottam oda, hogy vele valamilyen különleges telepatikus kapcsolatom lesz. Azonnal elért a dalaival, egyből éreztem, hogy az üzenete eljut hozzám. Nagyon éreztem, hogy miről énekel. És egyébként pont az a jó, hogy még az A2/B1-es holland nyelvtudásommal sem értek nagyon sokat a szövegből, mert ez azt jelzi, hogy komoly és komplex mondanivalója van. Amit kivettem néhány dalszövegének elolvasása után, hogy költői képekkel fejezi ki a gondolatait, érzéseit, amilyennek ő látja a világot. Volt néhány olyan dala, aminél szabályosan lefagytam és a teljes katarzis hatása alatt kérdeztem magamtól, hogy képes valaki ilyen csodálatos zenét írni és ennyire gyönyörűen énekelni?

Eefje de Visser titka egyértelműen az önazonosságban és a hitelességben rejlik. Kíváncsian olvastam az élettörténetét, mert olyan csodálatos érzékletességgel ír zenét, mintha kijárta volna a konzervóriumot, de legalább zeneiskolát végzett. A gitártanulás gyerekkorból stimmel, zeneiskolát 2006-ban végzett Tilburg-ben. Utrecht-ben lépett fel többször is országos debütálása előtt, majd visszatért Goudába. Sokan egyébként Goudát gondolják az énekesnő szülővárosának, de eredetileg Voorburg-ben született 1986-ban. Szóval van előképzettsége, de szerintem az számít nála a legtöbbet, hogy képes dalba foglalni az érzéseit, ezt pedig nem lehet iskolában kitanulni. Ehhez született képesség kell és sok munka, hogy úgy fejezze ki magát, ahogy ő maga legbelül érzi. Mert Eefje de Visser esetében lehet erről beszélni! Az albumai annyira egységet alkotnak és annyira egyedi a stílus, hogy kizárt, hogy ezt bármilyen producer határozta volna meg. Eddig 4 stúdióalbumot jelentetett meg, és így első végighallgatás után azt tudom mondani, hogy nagyon ugyan hasonlítanak egymásra, de nem válnak unalmassá. Főképp azért, mert én azonosulni tudok a dalaival, de olyan mély érzelmekkel énekel, hogy néhány dalát majdnem meg is könnyeztem, annyira megérintettek érzelmileg.

Azt szeretem benne nagyon, hogy lehet érzékelni, hogy mély fájdalmakat énekel ki, de ami egyedi, hogy ezekről végtelen nyugalommal énekel. Olyan, mintha próbára tette volna már őt az élet, de ő maga ezt az élet velejárójának gondolja. Nem hadakozik ellene, nem lázad, nem mutogat a másikra, hogy "te szemét állat, hogy mertél nekem ennyi fájdalmat okozni", hanem megéli a maga teljességében. Ez ad egy olyan érzelmi érettséget a dalainak, ami konkrétan útmutatóul szolgálhat mindenki számára, aki érzelmi krízisben van.

Pedig nem énekli le a csillagokat az égről és hallhatóan nem egy orchestra játssza fel a dalait. Csupán néhány hangszerrel vannak felvéve a dalok és talán az egész hangtartomány, amiben énekesnő énekel, benne van másfél oktávban. De jön a kérdés: Miért énekeljen 5-6 oktávban, ha a hangtartományán belül olyan érzelmeket ad ki magából, hogy az többet ér, mint bármelyik nagyot éneklő világhírű énekes dala? Ezek a dalok így vannak jól, ahogy meg vannak írva, ezeken nem érdemes változtatni, mert csak rosszabb lenne. Persze, ha komolyabban elemezném a dalait, lehet, hogy itt-ott találnék hibát, de ezt makd később. Most az a lényeg, hogy a maga teljességében megéljem a dalait.

Nagyon nagy szüksége van, nemcsak Hollandiának, hanem az egész világnak olyan előadókra, akik a tehetségükkel, tudásukkal akarják felhívni magukra a figyelmet és nem botránykeltéssel. Eefje de Visser pedig azt csinálja, amit a legjobban tud: Érzelmeit dalokban fejezi, fantasztikus költői szövegekkel, és ezeket a tőle telhető legjobban elő is adja. Az eredmény pedig látható: Százezres nagyságrendben hallgatják Spotify-on a dalait, legismertebb dalainak pedig több milliós a hallgatottsága. Itt a bizonyíték arra, hogy pusztán tehetséggel, kevésbé rádióbarát dalokkal is ki lehet törni. Bár az énekesnő életútját olvasva, azért keményen dolgozott azért, hogy a dalai eljussanak az emberekhez. Meg a képeket róla elnézve, effektíve látszik, hogy erős kisugárzása van, ami szintén hozzásegíti őt, hogy figyeljenek rá az emberek. Számít a karizma is.

Végezetül pedig álljon itt az a dal, amelyik elsőként volt rám nagy hatással.

Ha többet hallgatom a dalait, biztos, hogy lesz több is, de ezt a dalt most nagyon érzem.

Linkek

Weboldal | Webshop | Facebook | Twitter | Last.fm | Spotify | YouTube

2021. augusztus 16., hétfő

Holland nyelvkönyv első kötete befejezve

Most a héten sikerült annyira összekapnom magam lelkileg, hogy végre tudok a tanulmányokkal foglalkozni. Röviden arról van szó, hogy nagyon megviselt, hogy haza kellett jönnöm Hollandiából és egy darabig nem láttam célt az életemben. Most kezdek nagyjából helyre jönni és csinálom azt, hogy az egyetemre előre tanulok a következő félévre.

Sajnos nem sikerült befejezni a Nederlands in Gang könyvet, akármennyire is sietett a tanárnő, három lecke még hátramaradt. Ezt fejeztem most be, illetve még júniusban megcsináltam azt, hogy elkértem a következő kötetet, a Nederlands in Actie-t, hogy tovább tudjak tanulni. Meg is kaptam, ennek holnaptól fogom hasznát venni. Azért nem tudok eredeti példányt mutatni a könyvből, mert nagyon drága és mivel többféle holland nyelvkönyvől tanulunk, ezért mindet megvenni... Nem biztos, hogy az még a tehetősebbnek is futja. Egyébként találkoztam Hollandiában ezekkel a nyelvkönyvekkel. Jó volt belelapozni az eredetibe, még ott megfogadtam magamban, hogy ha gazdag leszek, megveszem magamnak. Nem viccelek, €42,95 a könyv és mivel három különböző könyvből tanulunk és jönnek a következő kötetek, tessék összeszorozni. És a többi sem olcsóbb.

Úgyhogy lett mostanra egy magabiztos A2-es nyelvtudásom hollandból. Mondhatjuk A2+-nak, de nem akarom elbízni magam, mert messze vagyok még attól, hogy összefüggő, komplex szöveget írjak hollandul. Még nagyon-nagyon hosszú az út odáig. De amit elértem, arra kétségtelenül büszke vagyok, és azt érzékelem, hogy mindig egy kicsivel kevesebb segítség kell, ha hollandul akarom kifejezni magam. Úgyhogy jó irányba haladok. Egyébként azért a Nederlands in Gang a legjobb holland nyelvkönyvsorozat, mert négy kötetes, és a negyedik kötet már felsőfokú szintig visz el hollandból. Nem tudok más olyan könyvről, mely a C1-es szintig juttat el.

Egyébként ahogy belenéztem most a Nederlands in Actie-ba, nagyban különbözik a két könyv. Az első kötetben több lecke volt, kevesebb feladattal, viszont a második kötet kevesebb leckéből áll, de jóval több feladat van egy leckében. Mintha sokkal jobban ki lenne fejtve az adott nyelvtani rész, sokkal több lehetőség van gyakorolni. Ez mindenképp előny, mert ha valami nem tetszett a Nederlands in Gang-ban, akkor az, hogy nem éreztem, hogy olyan sok és sokféle feladat lett volna benne. Ahogy elnéztem, a Nederlands in Actie-nak teljesen más a szerkezete és ez nekem jobban tetszik.

Mindenesetre tanulni biztos, hogy sokat kell és kelleni fognak az anyanyelvi nyelvtanárok is, mert a holland beszéd még mindig komoly nehézséget okoz. Froukje az új dalával ugyanis kiérdemelte nálam, hogy többet is foglalkozzak vele, ezért kerestem valami interjút tőle, hogy halljam a hangját. Kíváncsi voltam, hogy nyilvánul meg, milyen a beszéde. Nem utolsósorban, nem lehet eleget tanulni a hollandot. Ez a videó kifejezettem tetszett.

Kellemes csalódás volt. Nagyon kellemes hangja van, kifejezetten jó érzés hallgatni. Úgyhogy csak néhány kép alapján tűnt úgy, hogy nincs meg benne az a fajta finomság, ami a nőket jellemzi, így hallgatni őt kifejezetten jó. Azon jót nevettem, amikor gondolkodott magában azon, hogy hogy is van Németország és Belgium zászlaja? Nem alaptalan, mert a színek ugyanazok, csak a sorrend és az elrendezés más. Sőt, jobbat mondok: Azt nem tudtam egy darabig, hogy melyik Belgium és melyik Románia zászlaja. Csak egy szín a különbség, olyan, mint Magyarország és Hollandia zászlaja között. Ami a beszédértést illeti: Mintha csak pár métert tettem volna meg az úton, de a cél kilométerekre van. Álom egyelőre, hogy egy hollanddal teljesen spontán úgy beszélgessek, hogy ne kelljen rám külön figyelnie, de hát mire valók az álmok, ha nem arra, hogy megvalósítsuk őket?

Egyébként összeállítottam egy lejátszási listát a dalaiból, melyen rajta van a Niets Tussen is, illetve az a két dal, ami nem volt rajta a Licht en Donker EP-n. Hallgassa meg mindenki, hiszen én állítottam össze.

2021. július 9., péntek

Újra itthon

Nos, ismét itthon vagyok. Az igazat megvallva, nem örülök neki, mert úgy érzem, hogy megrekedtem az életemben, de igyekszem úgy kezelni a helyzetet, hogy csak vissza kell lapozni a könyvben ahhoz, hogy értsem, hogy miért nem értem azt, amit most olvasok és hogy megértsem.

Az egyetlen dolog, ami nagyon tetszik, hogy újra hőségben vagyok. És nem viccelek. Tegnap délután kimentem a 36°C-ba futni és semmi bajom nem volt. Egyedül annyi, hogy sokat ittam utána, de az teljesen normális. Én tényleg nagyon szeretem a meleget és nagyon jól is bírom. Nem véletlen írtam azt, hogy a holland klímára külön mentálisan fel kell készülni. Nekem biztosan.

És hogy mennyire vissza akarok térni, jól jelzi, hogy kedden már hivatalos ügyet is hollandul intéztem. Az önkormányzatba (Gemeente) mentem, hogy bejelentsem, hogy átmenetileg hazaköltözök Magyarországra. Erre egyrészt azért volt szükség, hogy kijelentkezzek az albérletből, ahol laktam, másrészt tudomásom szerint nem lehet Hollandiában hosszútávon úgy tartózkodni, hogy ne legyen biztosításom, különben megbüntetnek. Ezt is meg akartam előzni. Egyébként nagyon jól ment, még az ügyintéző is megdicsérte, hogy jól beszélek hollandul. Ez nagyon jól esett, azért van hatása annak a bő egy hónapnak, amíg kint voltam. A kommunikáció ugyanakkor nem ment még gördülékenyen, de ez az ügyintéző volt az első olyan holland, aki nem váltott át angolra, hanem egyszerűsítve, jobban artikulálva mondta el hollandul, amit kellett. Így kéne minden hollandnak beszélni, mert most volt először olyan érzésem, hogy becsülik azt, hogy próbálok hollandul beszélni. Tényleg nem örültem annak, ha valaki átvált angolra, mert az olyan érzetet adott, hogy "nem megy ez még neked! Gyakorold még!" Csak én ezeknek is hollandul válaszoltam, hogy érzékeltessem, hogy vele (is) szeretném gyakorolni a nyelvet.

Valamint a biciklit is visszavittem a boltba, ahol vettem. Itt viszont csalódásként ért, hogy az eladó az eredetileg €75-ért vásárolt biciklit csak €25-ért vette vissza... Legalább €40-re számítottam. Ezek szerint Hollandiában sem jó üzlet üzleteknek eladni dolgokat.

Ami pedig az albérletet illeti, nagyon örülök, hogy sikerült ilyen jól lerendezni. Kicsit féltem, hogy mit fog szólni, mert még bennem vannak a magyar főbérlőktől az inkább rossz élmények. Ilyenkor mindig veszekedésbe torkolltak a beszélgetések, ehhez képest teljes megértéssel reagálta le a problémámat. Sajnálja, hogy itt a vége, de elfogadja a döntésemet. Teljesen meglepődtem, ugyanis:

SOHA, MÉG MEGKÖZELÍTŐLEG NEM TALÁLKOZTAM ENNYIRE RENDES, ENNYIRE MEGÉRTŐ FŐBÉRLŐVEL!

Egyből, magától megkérdezte, hogy melyik számlára utalhatja vissza a kauciót. Ilyenre se volt még példa, már-már filmbe illő volt... És meg is kaptam hiánytalanul az teljes összeget. Úgyhogy annak ellenére, hogy voltak nehézségek az albérletben, szerettem ott lenni. Meg a problémák is idővel megoldódtak.

A repülőút most nagyon jó volt. Végig simán ment a gép és a landolás is teljesen sima volt, így ez a jobb utak egyike volt. A vonattal jártam félig szerencsétlenül, mert simán elértem a 20.13-kor a Ferihegyről induló vonatot, viszont kétszer kellett átszállni. Egyszer Cegléden, egyszer Szolnokon. Voltak gondok a Zuglóból érkező vonatoknál és pont érintette a Szolnokra induló vonatot. A vonat ugyanis annyit késett, hogy nem értem el a csatlakozást. Így 23 óra helyett 2 órára értem haza. Most szidjam a MÁV-ot? Lesz abból bármi hasznom? Változik attól bármi is? Eltöltöttem az időt, ahogy tudtam, és eljött az idő, mire hazaértem.

Mostanra kezdem elfogadni, hogy most itt van dolgom. De ahogy tudok, igyekszek visszatérni Hollandiába, mert ott tudom igazán megélni azt, aki vagyok. Megvan a BSN számom, a holland bankszámlám is, valamint van holland SIM-kártyám is, úgyhogy ennyivel is könnyebb lesz a segítség. És ha megkapom a megfelelő mentális segítséget, akkor bizony szárnyalni fogok utána!