Forradalmi fogadóklub

Most elkezdtem másfajta animéket is nézni a Shin Koihime Musou ~Otome Tairan~ mellett. Az egyik ilyen az Ouran High School Host Club. Az egyik legviccesebb sorozat, amit valaha láttam a Muteki Kanban Musume mellett. Még csak 5 részt láttam belőle, ezért komoly véleményt még nem tudok mondani, de nagyon tetszik, hogy szinte minden animékre jellemző elemet tartalmaz, ami egy japán művet viccessé tesz. Egyértelműen az ikrek viszik a pálmát, és ha az Otome Tairan-ban lányok vannak együtt néha, itt meg az ikrek játszák el néha, hogy szeretik egymást a lányok nem kis örömére. És a poén az, hogy mindenki hetero. De azt mondják, hogy 10. résztől igencsak megkomolyodik a sorozat, és megtudhatunk sokmindent a szereplők múltjáról. Kíváncsian várom. Egyébként az opening nem tetszik. Olyan divatzene, nem az én stílusom. Az ending valamivel jobb, de nem dobok hátast tőle.

A másik amit most nézek (ismét) a Slayers REVOLUTION. Emlékszem, amikor először néztem, nem akartam hinni a fülemnek. Megumi Hayashibara 11 év után is képes ugyanazt a régi hangulatot visszahozni a hangjával? Az opening, ending természetesen fantasztikus, és bár a történet kissé nehezen indul be, a poénok ezt remekül kompenzálják. Mondjuk a történet lassú folyása nem annyira szerencsés tudva, hogy 11 év múlva indult újra a sorozat, így sok olyan animés is nézi, aki csak nemrég lett a műfaj szerelmese, így ha veteránok mondják, hogy igazi klasszikus kerül újra TV-be, joggal kérdőjelezhetik meg, hogy hol a történet. De kialakul. Az első Slayers sorozat is nehézkesen indult be, mégis az egyik legnépszerűbb anime lett. Sokaknak már Megumi Hayashibara hangja (nekem is) is elég ahhoz, hogy megnézze a sorozatot.

Meg a Naruto Shippuuden új részeit is követem. Nekem nagyon tetszik ez a sötét hangulat, bekeményedtek a harcok. Mondjuk én már olyan hangulatban nézem, hogy lassan vége. Ugyanis a mangának lassan vége, Kishimoto Masashi bejelentette, hogy már nem tudja hova húzni a történetet, lassan leteszi a tollat. Szerintem már az anime is az utolsó nagy fázist dolgozza fel. Még olyan 50-60 részt jósolok neki, de már most ilyen vége-hangulata van.

Még az új sorozatot az Animaxen a Kilarit is követem. Most átment ilyen "még éppen nézhető" kategóriába, de katasztrófa, ahogy indult a sorozat. Ennyire a 10-12 éves lányokra behatárolt sorozatot még nem láttam. Az a macska az annyira idegesítő, hogy az Ocarina of Time-ban Navy hozzáképest imádnivaló. A történet meg a hasonló korosztályú lányoknak mutatja be milyen is idolnak lenni. A történet is az ő szintjüket üti. De ami még rémesebb, hogy az opening / ending valami borzalmas. Az a legrosszabb, hogy az énekesnőnek (Kusumi Koharu) semmi hangja nincs. Az még csak hagyján, hogy a zene olyan, amilyen (mert mégis mit várunk egy ilyen animétől) de hogy így hallatszódjon, hogy hangok nem jönnek ki neki, az azért durva. És még az is érdekes, hogy a SHIPS-et megalapították, és ahhoz képest, hogy mekkora sztárnak vannak a sorozatban kikiáltva, a valóságban nem nagyon remekeltek. Nem csoda, hogy nem hallottam róla. ^^'

Shin Koihime Musou ~Otome Tairan~ másodjára

Örömömben írok, ugyanis megjött a rendelésem, az új Okui Masami kislemez! \^O^/

Annyira nem akartam sietni a megrendeléssel, csak láttam a CDJapanen, hogy az utolsó darab ilyen "First Press" edition, tehát első szállítmány, és emellé matricát adnak, nem akartam lemaradni róla, így rámentem az "Add to cart" gombra. Előző rendeléseimből maradtak pontok, így 500 yen kedvezményt kaptam. Így vehetjük úgy az egészet, hogy csak 250 yen volt a postaköltség. Hát igen, a világ másik végéről rendelni nem valami olcsó. De nekem megér ez annyit, hogy spóroljak rá egy kicsit, és megrendeljem. Ha már csak Japánban hallani igényes zenét.. Na jó, bocsánat mindenkitől, tudom, hogy ez így nem igaz, csak egy valami miatt nagyon szeretem a Jpop zenét: Japánban is megvan az a tipikus divatzene, ami világszerte hódít, csak a szigetországban annyi a különbség, hogy ott tere van az egyéniségnek. És ma is néha olyan zenét hallok a japánoktól, hogy csak lesek, hogy ilyen is van? O_O Nemrég volt ilyen nagy csodálkozás a SoltyRei anime opening dala, melyet meg rock énekel és clover a címe, valami eszméletlen alkotás. Egy régebbi 576 Konzolban írt Tyler (nem tudom melyikben, és nem is tudom pontosan idézni) valami olyasmit, hogy ne hagyjuk, hogy a média befolyásolja az ízlésünket, járjunk nyitott füllel a világban. És azért igaza van. Mert hallunk, amit hallani a rádióban, TV-ben, de megannyi más zene van, mely világszerte nem kap teret, és ha az tetszik nekünk? Gyakorlatilag én is így jártam. Persze ezt hosszasan lehetne elemezni, hogy miért más a Jpop zene, mint a többi, adódik ez a japánok egyedi viselkedés-kultúrájából, ahogy viszonyulnak egymáshoz. Egymás tisztelete, megbecsülése, egyszerűen nemcsak elfogadják, ha valaki ún. kilóg a sorból valami miatt, hanem meg is becsülik. Legfeljebb a hagyományok miatt ítélnek valamilyen "jelenséget", de az indivídum becsülete erős. Ezért is van az, hogy a japán dalszövegek általánosságban is mások, ugyanis az életigenlést, és a pozitív életszemléletet sugallják. És ahogy Kálovics Dalma mondta a MondoCon videóban, a japánok által megtanulhatjuk, hogy az életet lehet másképp is nézni, és az élet nagy kérdéseire másfajta válaszokat kapunk. És engem nagyon felszabadított az a tudat, hogy bizonyos alapvető normákat követve az életet másképp is lehet élni. Nem kell szürkén ébredni minden hétfőn reggel, megtanultam örülni az élet apró örömeinek, ezek tudnak engem boldoggá tenni. Persze mondták nekem többen is, hogy szálljak le a földre, mert az élet sokkal keményebb. Az, hogy kicsit pozitívabban látom a világot, az nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem ismerem az élet árnyoldalait. Egyszerűen csak rájöttem arra, hogy az élet nehézségeit fel lehet úgy is dolgozni, hogy ne fásuljak bele. Ezért mondom azt néha, hogy sokan letették az alapkövet a zenéikkel, de utat csak Japánból kaptam! Ez az érték, amit kaptam a távol-keletiektől, de kis túlzással talán egész Kelet-Ázsiára rámondhatom.

Egyébként elkezdtem nézni ezt az animét, melynek kislemezét ma kaptam meg, és azt kell mondjam így 2 rész után, hogy nem rossz. Ilyen harcos-amazonos, elemzések szerint Shoujo-ai is, de én eddig csak annyit láttam, hogy lányok néha érzelgősebben beszélgetnek egymással, meg az első részben volt van ilyen fan-service jelenet is. A lényege annyi, hogy az egyik lányt (történetesen a főszereplőt) zavarja, hogy bár sovány, de puha a bőre. És amikor egy másik lány bemegy hozzá, megnézi az ő bőrét, hogy milyen kemény. Egy ügyetlen mozdulat után elesnek, bemegy hozzájuk egy harmadik lány, mert azt hitte, hogy baj van. Meglátja őket úgy, hogy az egyik lány véletlenül a másik mellét fogja, ő meg zavartan bocsánatot kér, hogy megzavarta intim együttlétüket, és kirohant. ^^' Egyébként nagyon körvonalazva annyi, hogy a főszereplő lánynak talán az apjáé a kard, legalábbis örökölte, és a vidék újra veszélyben van, és átadják neki a kardot, hogy mentse meg a vidéket, ugyanis az ellenfél visszavágni készül sok év után. Nem tudom pontosan hány részes a sorozat, még most is fut. Eddig, ha jól tudom, valami 8-9 rész ment le. Szerintem 26 részes lesz. Nem nagy durranás, de ajánlom mindenkinek.

Shin Koihime Musou ~Otome Tairan~

Hét éve tartó sorozat szakadt meg Okui Masami zenei pályafutásában. Legújabb kislemeze, a Renka Tairan felkerült az Oricon listára! Hogy Okui Masami kiadvány fent legyen az Oricon listán, 7 éve volt példa. Akkor a Masami Kobushi albuma érte a 17. helyet. Azóta sem láttunk fent. Egyre lejjebb, és lejjebb csúszott. A legrosszabb heti helyezése 160. hely, melyet a RING kislemeze produkált. És ezen a héten visszatért, méghozzá a 35. helyre. Az utóbbi időkben talán ennél a kislemeznél nem vártam, hogy felkerül a Japán Oricon chartra, mert ő maga egyáltalán nem reklámozta a kislemezt. Egyszer kitette a hivatalos honlapjára, hogy tudjunk róla, de semmi különös. Borítót is szinte csak a megjelenés napja előtt láthattunk. És mégis... A siker titka valóban a reklámozás, de ezt a kislemezt, nem az evolution kiadó (mely az ő saját kiadója) adta ki, hanem a Pony Canyon. Erről sem tudtam, hogy más kiadó fogja kiadni, de ők biztos jobban promotálták. Meg is lett az eredménye, kint van az Oricon listán.

Ilyen a kislemez borítója:

Nekem nagyon tetszik, igazi, 2010-es anime grafika. És hogy milyenek a dalok? Hát, hallatszik rajtuk, hogy nem Masami írta. Annyira egyedi, és jellegzetes a zenéje, ezen kislemezen szereplő 2 dal kicsit kommerszebb lett. De azért próbálták eltalálni a stílusát, fogjuk rá, hogy sikerült. De olyan zenét, mint ő, senki nem képes írni. De így, többszörös végighallgatás után tetszik. De az egész 17 éves pályafutását remekül el lehet különíteni. Ugyanis a kezdetekben Toshiro Yabuki volt Okui Masami producere, menedzsere, zeneszerzője. Neki is van egy egyedi stílusa, melyet nagyon jól tudott Masamihoz igazítani. Az ő tapasztalata emelte fel igazán Okui Masamit a háttérvokálosi rangból (mivel emígyen kezdte 1989-ben), és az ő fantasztikus stílusának köszönhetően lettek az első Masami albumok olyan jók, amilyenek. Makkun már az első időkben is próbálkozott szövegírással, Toshiro Yakubi felfedezte, hogy jól ki tudja fejezni az érzéseit, de még csiszolni kell. És egyre több dalnak ő maga lett a szövegírója. 2002-ben megszakadt a munkásságuk, és az ezévben megjelent crossroad albumát Masami már teljesen maga producerelte, és szinte az összes dalt ő maga írta, és fel is lehető, a fokozatos stílusváltás erre az albumra ért be. Ezután jöttek a rockos hangzású dalok, de szinte minden stílusban kipróbálta magát, valamennyiben sikeresen. De valami remekül tudja a saját stílusát ötvözni a többi zenei stílussal, már-már műfajt teremt.

Ha ilyen jó zenéket csinál, miért nem sikeres? Erre több válasz is van. Egyrészt ő maga csinálja a reklámot, ami nem jut el széles körbe. Szinte csak a blogjában ír róla. A Self Satisfaction albumáról írt nagyon sokat, sőt képeket is tett ki a dal felvételeiről, mégis csak a 127. helyet tudta elcsípni. Kész röhej. Ok lehet az is (ebben nem vagyok biztos, csak hallottam) hogy az albumait csak Akihabarában forgalmazza, tehát csak az ottani lemezboltokban lehet kapni.

Kevésbé ismertségének az oka még, hogy többnyire olyan animéknek énekelte a dalait, melyek nem terjedtek el széles körben. Vagy azért, mert OVÁk, vagy mert a témájuk miatt csak felnőtteknek ajánlott a megtekintése. Ilyen az erősebb ecchi. De nem hentai. Elég sok animében megvillannak a női mellek, valamint szoknya alá nyerhetünk betekintést (ez az egyik nagy oka, hogy rajongóinak döntő többsége férfi). Ha összegyűjtjük, hogy 17 év alatt mely animéknak énekelt, azért szép kis lista jönne össze:

• Girl from Phantasia - 1993 (itt debültált)
• The Wind of the Willows ~Willow Town Monogatari~ - 1993 (Egy 1908-ban írta angol gyermekregény anime adaptációja)
• COMPILER - 1994 (Ez egy két részes OVA)
• Tekkaman Blade - 1994 (ezt nevezhetjük az első komolyabb munkásságának, már önmagában az sokat dobott az ismerettségén, hogy az ennek az animének énekelt dalait Megumi Hayashibara is felénekelte.)
• Ghost Sweeper Mikami - 1994 (a mozifilm betétdala az ő munkássága)
• Slayers - 1995-1998 (azt gondolom, hogy nem kell ecsetelni, hogy mit jelent ez az ő életében, ez adta a végső lökést az ismerettsége felé. Az egyik OVA, melynek ő énekelte a dalát, a Slayers EXCELLENT 1998-as, így került oda ez az évszám)
• Neon Genesis Evanglion - 1995 (Igen, ennek az animének is énekelt dalt!)
• Megami Paradise - 1995 (két részes OVA)
• Bakuretsu Hunters - 1995 (Kasumi Matsumurával együtt énekelték az endinget)
• Mahou Tsukai Tai! - 1996 (Erről nagyon kevesen tudnak, mert csak az OST CD-n jelent meg az ending dal, melyet ő énekelt)
• Soreyuke! Uchuu Senkan Yamamoto Yohko - 1996-1999 (Két OVA készült a mangából, majd 1999-ben jött a sorozat)
• Jungle de Ikou! - 1997 (Három részes OVA)
• Shoujo Kakumei Utena - 1997, 1999 (Animesorozat a női szerelemről)
• Cyberteam in Akihabara - 1998-1999
• DiGi Charat - 1999-2001 (egy 16 részes pár perces sorozat, melyet két OVA követ)
• Tales of Eternia - 2001 (PSX játékból készült animesorozat)
• Yu-Gi-Oh! - 2001
• Kore ga Watashi no Doushijin-sama - 2005 (hosszú kihagyás utána ismét anime dalt énekelt)
• RAY the Animation - 2006 (13 részes sorozat, csak ajánlani tudom!)
• Gift - 2006 (egy részes DVD dráma)
• Muteki Kanban Musume - 2006 (Az egyik legviccesebb sorozat, mit valaha láttam)
• Jikuu Keisatsu Wecker Sigma - 2007 (DVD-n megjelent dorama)
• Ontama! - 2009 (Rövid ONA, melynek openingjét May'n-nel énekelt közösen)
• Shin Koihime Musou ~Otome Tairan~ - 2010 (Itt tartunk most)

Ez ahogy így hirtelen összeszámoltam, 24 anime, ezekből 10-ban van ecchi jelenet. Azért szép is repertoárt tudhat maga mögött, és még korántsem teljes. Én abban reménykedek, hogy ez a mostani sikere kicsit megdobta a népszerűségét, és hasonló helyezéseket fog produkálni, vagy még jobbakat.