Változások

Szép dolog változtatni, valami újba belefogni. Ahogy írtam tegnap ismét sok munka van az iskola körül, október 13-ától jelentősen kibővül az órarend. Elsősorban azért, mert nem kezdő és haladó Kung Fu lesz, hanem szintekre lesznek osztva a csoportok, méghozzá ha jól tudom, eredeti kínai "szintezés" szerint. Ez úgy néz ki, hogy indul 5. Ji-ről, majd eléri az elsőt, innen átmegy Duan-ba, ami egyestől indul, és hatos a csúcs. De az már olyan csúcs, hogy nyakad-kezed-lábad kitöröd, olyanokat tudsz. Xingbo pedig a legmagasabb szint (tehát a 6. Duan) mestere. Ennyire nem lesznek szintekre osztva az órák, hanem úgynevezett "Gold-", "Silver-" és "Bronze Eagle"-re. A tanulók közül a legjobbakat az 1. Ji-be sorolták, de már az is elég kemény nekem, ők vannak a "Gold Eagle" csoportban, a kettes, hármas szintűek (egyszerűsítsünk) a Silver-ben, míg a négyes, ötös a Bronze-ban. Engem a négyesbe soroltak be, az pont helyén való, de azt tudni kell rólam, hogy amekkora fizikai erő birtokában voltam gyerekként, kész csodának számít, hogy eljutottam idáig.

Legfőképp a Kung Fu órák bővültek, Tai Chi és a San Shou (kínai kick-box) annyira nem, akrobatikus Kung Fu pedig maradt a heti egy alkalom. Csak hát sajnos, ahogy lenni szokott, a változásokhoz stressz is párosul, melyből nekem is jutott, és ez egy kicsit megviselt lelkileg. De szerencsére vannak itt olyan emberek, akikkel ezeket meg tudom beszélni, érzem és tudom, hogy figyelnek rám, meghallgatnak, aztán a végére kölcsönös és oldott beszélgetés lesz. Ilyenkor van az, hogy nem számít, hogy múlik az idő, mert jól érezzük magunkat, és ezek nekem mindennél többet érnek. Ezért is van az egyébként, hogy nem nagyon szeretek csak úgy felületesen beszélgetni, szerencsére elég hamar észreveszem, ha valaki csak udvariasságból "figyel", és akkor gyorsan abba is hagyom. De a komoly beszélgetések köszönhetően 2-3 nap alatt helyrerázódtam, de ennek ellenére elbizonytalanodtam, hogy jöjjek vissza novemberben, vagy sem? Amúgy szórólapokkal is hirdetjük az új órákat, és tegnap szórólapozás közben gondolkodtam ezen, aztán arra jutottam magamban, hogy érdemes lenne visszajönni, és adni egy pár hónapot, hogy lássuk, mi lesz az újdonságokból, valamint, hogy fogják viselni. Könnyen meglehet, hogy minden jóra fordul, az idő úgyis keményen igazságot tesz mindenki felett.

Egy kis japán, egy kis kínai és egy kis meglepetés

Ma valami olyan dolgot kaptam, amiről tényleg azt gondoltam, hogy csak álmaimban lehet enyém. Ez pedig Okui Masami: Yume ni Konnichiwa kislemeze. Ennek ritkaságát úgy kell elképzelni, hogy a teljes kislemez letöltés formájában sehol nem volt elérhető, és a képeket is most látom rajta emberséges méretben. Valamint amikor eladó volt a japán amazonon, csillagászati áruk volt. Először ¥70.000-ért láttam, és még ekkor is úgy gondolkodtam róla, hogy ha lenne ennyi pénzem, megvenném. Ennyit szerencsére nem kellett szánni rá, csupán (ehhez képest) szerény ¥2.480-at. Nagyon nem is lehet szavakba önteni, hogy mennyire örülök neki, Nintendósok ilyen Mario Party 3 vagy Paper Mario kaliberű dolgot képzeljenek el. Most hallottam életemben először a dalok karaoke verzióit. a jobb oldalon levő kép pedig Okui Masami első karrierje során készült képe, ez látható a lemez. Eddig korábban az S-mode #1 albumának borítóján láttam, mivel ott látható az első nyolc kislemezének borítóképei, így ez is. De így, eredetiben az igazi. Amúgy az anime, melynek dalait tartalmazza a kislemez, a Tanoshii Willow Town, egy angol gyerekmese: The Wind in the Willows anime adaptációja. Különben gondoltam is arra, hogy megkérdezem valamelyik ismerősömet, hogy mit tud erről a könyvről, és mennyire ismert. Hátha eljut hozzám is, hamár az animét nem tudom megnézni, mert sehol nem elérhető.

Az egyik múlt heti postomat töröltem, mert gondolkodtam a dolgon, és nem akarok olyan magyar nyelvű könyvet kitenni letöltésre, ami még forgalomban van. Magyar kiadványok esetében még ott van bennem a szerzői jogok tisztelete, és egy kicsit belemélyedve a nyelvkönyvek áraiba (sajnos) nem drága az a bizonyos 7.000 forint, amibe a Dekiru nyelvkönyv kerül. De azon írás kínai oldala kikerül ide. Aki esetleg még olvasta azt a postot, az most puszta ismétlésen fogja kapni magát. Bár magát a Tai Chi-t nem tudtam magamévá tenni, de az a zene annyira megtetszett, hogy úgy döntöttem, hogy utána járok, hogy mennyiért tudom beszerezni a CD-t. És nagy meglepettségemre csak £2.89 postaköltséggel, ezért beszereztem.

Nagyon szép tradicionális kínai zene, mely valósággal átmossa a tudatot, így nemcsak Tai Chi, Jóga mellett javasolt, hanem lazításként, pihenésként is. Tai Chi-zni pedig nagyon megéri annak, aki ráérez a lényegére, és magáévá tudja tenni. Abban hasonlít a jógához, hogy ugyanúgy a természettel próbál azonosulni, a természet mozgásait veszi fel, és ugyanúgy lassú mozgásokkal próbálja nyugalomra bírni a testet, a különbség abban áll, hogy a Tai Chi-ban folyamatos mozgás van. De aki magáévá tudja tenni, az ugyanúgy megtalálja magában a belső nyugalmat, mint a jógában. Bár nekem az az érzésem, hogy sokan inkább menekülésként kezdenek el jógázni, vagy egyéb keleti küzdősportokat űzni, mert ettől várják a megváltást, pedig az nem jön magától.

Mindenesetre magasan ajánlom ezt a CD-t.

1. Inner Strength (Jing) 8:34
2. Meditation (First Level) 4:38
3. Nature of Things 5:34
4. Wisdom 5:07
5. Free Hands 5:16
6. Meditation (Second Level) 4:46
7. Circulation 5:50
8. Hua Tuo's Way 5:35
9. Reaching Shoong 6:10
10. Perfect Circle 4:45
11. Meditation (Final Level) 5:57

Letöltés itt / Download here:
320 kbps mp3 + BK scans
flac (lossless) + BK scans

Az ötödik dal a nagy kedvenc. A hangok csodálatos harmóniája mellett azt érzem, hogy nagyon szép helyre repít el. A hetest is nagyon szeretem, de az korántsem annyira hangzik optimistának, mint az ötös.

Amúgy nyelv tekintetében csak a társaság miatt járok, meg Huicong jól tanítja a kínait, de amúgy jobban elmerülve a nyelvben, jobban értem már, hogy miért cikizik. Szavanként látva az összetételeket, nagyon furcsa, konkrétan felmerül bennem a kérdés, hogy képesek folyamatosan így beszélni? Mondjuk nap mint nap hallom, meg elfogadom, hogy nekik ez a természetes, de nem bírnám ezt beszélni.

Ma voltam Lizcard-ban a CashGenerator-ban, és meglepetten láttam, hogy van egy Wii Pont kártya, és lám, hasonló árakon vesztegetik, mint a többi alsó kategóriás Wii játékot. Konkrétan 3 font volt. És ugyanúgy 2000 pontot jelent. Ami viszonyításként, a 15 fontos Nintendo pontkártya 1700 Wii pontot ér. Én is úgy gondolom, hogy jól jártam. Ilyenkor gondolom azt, hogy ezek a használt boltok maguk sem tudják, hogy mit adnak el, vagy mennyit ér. Bár éltem a gyanúperrel, hogy vagy felhasználták már (hogy erre miért gondoltam, azt nem tudom, amikor nem volt lekaparva...), vagy lejár ezeknek a pontoknak a beválthatósága idővel. Nos, egyik sem történt meg, sikerült rátenni a 2000 pontot. Ezt két játékra váltottam be, hogy itt is tudjam játszani, amíg itt vagyok:

• Super Mario Kart
• F-Zero

Két remekbe szabott Super Nintendo játék, mind a kettővel nagyon jó volt újra játszani, és még sokáig újra és újra, amíg itt vagyok.

Na, úgyhogy a rosszullétet leszámítva jó napot tudhatok magamnak. Valami nagyon kikezdte a gyomromat, és sajnos bizonyos dolgok nem ott jöttek ki, ahol normál esetben szokás. Most már sokkal jobban érzem magam, de még érzem, hogy nem lehet akármit enni. Mondjuk az eset pikantériája, hogy az utcán történt meg a "baj", és sajnos azt kell mondjam, hogy hozzám se jött oda senki, hogy megkérdezze, jól vagyok-e, tud-e valamiben segíteni, hanem szépen tovább mentek. Így tessék magyarországozni.

ChinaCon

Ma volt a nyílt nap a China Spirit UK-nek, melyet oly sokat promotáltunk. Nagyon-nagyon jól sikerült, majdnem olyan volt, mint egy AnimeCon, csak kínaiban. Azért látszik, hogy nővérem az évek során nagyon kitanulta a marketinget, és hogy hogyan kell egy vállalkozást fellendíteni, minden flottul ment.

9-kor indultunk el itthonról, még az utolsó simításokat el kellett végezni a 10 órási kezdéshez. Az emberek nem nagyon jöttek az elején, ami részint az útlezárásnak is betudható, ugyanis 10 km-es futóverseny volt, és Birkenhead Road-ot is érte. Csak hallom, hogy tapsolnak, nem tudtam, minek örülnek ennyire. Kimegyek, és látom, hogy a futóknak tapsolnak, beszálltam én is. Jó volt látni a sok lelkesen futó egyént, később kihoztuk a kínai dobot, és Anna valamint Christofer, a két hozzáértő, doboltak nekik. Örültek a biztatásnak. Miután kezdtek beszállingózni az első vendégek, kezdtük csinálni a workshop-okat. Úgy volt ugyanis a program, hogy 10-13 óra között lesznek a workshop-ok, majd 13-14 óra között a nagy bemutató műsor, majd 14-17 óra között ugyanazok a workshop-ok, melyek délelőtt voltak. Először gyerek- majd felnőtt jóga volt, majd gyerek- és felnőtt kung fu, san shou végül Tai Chi. Most nem vettem részt semmiben, inkább fényképeztem, és segítettem, ahol tudtam. A műsorra pedig elég sokan lettünk, olyan 120-150 körülire tippelem a jelen lévők számát. A China Spirit UK elit tagjai tartottak Tai Chi, Kung Fu bemutatókat, de volt oroszlántánc, kínai tradicionális hangszer, valamint evőpálcika használó verseny is. Az két oroszlán elég érdekesen debütált. Jött a polgármester is, és velük akarták üdvözölni. Egyszer csak látom, hogy robajjal megjelennek az oroszlánok, és a mellettem álló kisfiú rémülten rohan az apjához. Hát biztos, hogy én is sírógörcsöt kaptam volna, ha gyerekként láttam volna. Nekem nem szimpatikusak, hogy őszinte legyek, de elfogadom, hogy az oroszlán a kínai kultúra része. Inkább a Kung Fu Panda, de néha még attól is megijednek a gyerekek, hiába mosolygós a jelmez. A lényeg inkább, hogy a polgármester megjelent. Ők viselik azt a nagy láncot, amit lehet látni filmekben is. Az előadáson természetesen az első sorban kapott helyet. Nagyon jó lett az egész, mindenki a legtöbbet hozta ki magából. Voltak vendégek is, például az egyik hölgy, aki tradicionális kínai táncot mutatott be. Ő az a tipikus szépség, akit úgy kifestenek, és kecses mozdulataival olyan távolinak tűnik a jelenléte. A másik vendég játszott azon a bizonyos kínai pengetős hangszeren, nagyon szép volt a játéka. Csak a háttérben levő vendégek zsibongása nagyon zavaró volt. Erre azt csinálom, hogy kizárom a tudatomból a "háttérzajt", és csak zenére összpontosítok. Máris másképp hangzik. A kaját csak 14 órára hozták meg, de sajnos a hatalmas sor nem csillapította az éhségemet. Azt találtam ki, hogy nem állok be a sorba, majd ha nem lesz ott senki, akkor majd veszek magamnak. De szükség nemcsak törvényt, hanem tervet is bont, inkább beálltam. Az eleinte igen lassan induló sor végre önmagára talált, és találtam pirított tésztát, volt valami rántott szezámmagos kenyér, vagy mi, de rizs mellett tekercsből is lehet enni. Sajnos csak csirkeszárny volt, pedig reméltem, hogy teleehetem magam szezámmagos csirkével vagy illatos-omlós csirkével. Maradt a fentebb felsoroltak (a csirkeszárnyat leszámítva) és a rákszirom. Nagyon finomak voltak. A délutáni workshop-okat már nem néztem, és nem is nagyon találtam a helyem. Még mindig úgy vagyok, habár több embert is ismerek, de kevés emberrel tudok beszélni, és még félek angolul megnyilvánulni, mert sokszor keresem a szavakat, így a kommunikáció akadozóvá válik. Azok, amiket korábban írtam, azok még most is igazak, bár tényleg úgy érzem, hogy valami haladgat, csak belassult. De nagyon jó volt látni, hogy mennyien jöttek el. Az apróbb csúszások ellenére amilyen jól ment a szervezés, ezek után fel kell lendülnie a vállalkozásnak.

A délutáni workshop-ok már nem voltak olyan komolyan megtartva, 16-17 óra között rapid sebességgel csökkent a létszám. Utána páran takarítottak, míg mi nlhányan a kis szobában beszélgettünk, és játszottunk. Az egyik szervezőnek, Annának (aki dobolt) a telefonján van tarot kártya alkalmazás, azzal játszottunk. Illetve kezdtük komolyan venni, ugyanis szinte minden igaz volt, amit kihoztak a virtuális kártyák. Rajtam és egy másik magyar lányon, Icukán nevettünk a legtöbbet, ugyanis nekem mindig azt hozta ki, hogy szerelem közelít, a titkos kérdésemre is a LOVERS kártyát hozta ki. Nem bírtam már megállni, hogy ne piruljak bele. Icukának meg kisbabája lesz hamarosan. Nekem annyiszor hozta ki, hogy mondom magamban, ha júniusban nem jön el az igaz szerelem (true love, úgy kérdeztem rá), akkor minden egyes szava hazugság volt. Írtam már többször róla, hogy fontos számomra a szerelem, ugyanakkor az utóbbi időkben feladtam, hogy bármi sikerem is legyen e tekintetben. Nem a csalódásokról van szó, hanem ismerem magamat, és tudom, hogy vannak olyan tulajdonságaim (ez főleg itt, Angliában jött ki, amik belső háborgást váltottak ki bennem), melyekről tudom, hogy a sok ezer emberből, aki ismer, maximum 10 fogadja el. Nevezhetném egyfajta védelemnek is, hogy nem akarom a másik felet kitenni annak, hogy frusztrált legyen miattam. Bár tény, hogy azonnali hatállyal ki is lépnék abból a kapcsolatból. Mindenesetre ez most őszintén fellelkesített, aztán ki tudja. Lehet, hogy maholnap tényleg lesz valami.

Képeket is csináltam, kitettem őket a képmegosztó oldalon a profilomra. Elég sok homályos lett, mert nem akartam a műsort "adók" szemébe belevakuzni, mint múltkor. Valamint egy idő után abbamaradt a fényképezés, mert nagy tumultus alakult ki ott, ahol fényképeztem, és ahova álltam, onnan nem nagyon lehetett jó képeket csinálni. Mindenesetre lessétek meg őket:

China Spirit UK Open Day

És azt is örömmel vettem, hogy visszatért a lelkesedésem a Kung Fu-hoz. Csak helyre kellett tenni a dolgaimat. Az egyik kissrác, aki rendszeresen jár, mondta is, hogy örül, hogy újra lát. Ez jól esett. Ha minden jól megy, ismét rendszeresen fogok járni. Nővérem is megköszönte a segítséget, ami a mai napért tettem. Boldogan, amibe az akaratom benne van, abba a tudásom legjavát adom bele.

Szórólapozás

Igaz, hogy a nővéremtől kaptam ezt a munkát, de már ennek is örültem. A Kung Fu iskolában új tanfolyamokat indítanak, ezeket promotáljuk szórólappal. Hétfőn és kedden ezeket osztogattam. Azért kijött most is, hogy rendesek, közvetlenek a britek. Egy rossz szót nem hallottam senkitől, hogy mit osztogatom a szemetet, senki nem kíváncsi rá. Bár az biztos, hogy hétfőn az elején volt rossz érzésem, hogy azért privát területbe lépek be, nem biztos, hogy kéne... Mert ugye itt a házak nagyrésze emeletes, egy kis belépőterülettel. És én már azt is a ház privát területének gondolom, ezért volt szokatlan, de aztán, ahogy láttam, hogy az embereket ez nem zavarja, úgy oldódott ez is. Akik kint voltak, azoktól megkérdeztem, hogy adhatok-e, és volt olyan is, aki kedvesen elutasította, de tényleg senkitől nem hallottam, hogy bárkinek is nem tetszene, amit csinálok. Amúgy kisgyerekeknek (2-5 éves) indítanak Kung Fu tanfolyamokat, valamint különböző jóga tanfolyamok indulnak. Weboldal itt.

Amúgy hétfőn nagyon rossz idő volt, de az, ami már a lélekre is rossz hatással van. Rám is, mert megszoktam, hogy májusban azért már itt-ott utalások vannak a nyár érkezésére, itt meg folyamatosan ősz van. Ha időjárás, akkor gyűlölöm Angliát. És ha ilyen lesz a nyár, én gyalog Magyarországig hazaszaladok. -_- Amúgy pont a mostani Heti Hetesben mondta az egyik új nő, nem tudom a nevét, hogy a brit nők úgy néznek ki - nem idézem pontosan - mint akiket gyurmából kifaragtak, aztán ledobták a földre. Ez nagyon igaz. Tényleg csúnyák a brit nők, és pont azért, mert ritka itt a napsütés. A hangulatot is befolyásolja, viszont, ha komolyabban megmutatja magát a Nap, mert erre is van példa, akkor a magyar májusi meleggel vetekszik az itteni klíma. De a hétfői rossz időnek van utóélete, ugyanis csúnyán megfáztam. Ha hallanátok a hangomat... XD Az orrom szokatlanul gyorsan javul, viszont kicsit lejjebb már nagyobb a baj. Pont azon röhögtem magamban, hogy 1-2 hete néztük a Jóbarátokat, mert az nővérem nagy kedvence, és én is szeretem, ezért be szoktam kapcsolódni, és az a rész ment, ahol Phoebe mindent megtett azért, hogy megfázzon, mert olyan szexi a hangja akkor. Kinyitotta az ablakot, és a vizes haját a szélnek eresztette, szemetet szórt szét a szobában, és ami a legviccesebb, amikor a kávézóban gitározott, és egy nálánál jóval idősebb férfi ment el mellette, aki épp köhögött, csak ennyit mond neki: "Csókolj meg!". Akkor végem volt! Csak ezt most így megélni, és hallani a hangomat. Ez nálam nem tartozik a szexi kategóriába, inkább a viccesbe. Mindegy, amíg nem meg a fülemre, addig nincs nagy baj.

Önkéntes munka jól megy, Kung Fu, Tai Chi felől pedig elvesztettem a lelkesedésemet. Igazság az, hogy részint azért is mentem, hogy bekerüljek valami jó közösségbe, de mind a kettő kifut, mert Kung Fu-n jóformán 6-10 évesek vannak, egy-két 12 éves, és az a pár felnőtt, akik tanársegédi munkát látnak el. A Tai Chi-nál pedig minimum 50 évesek járnak, így nagyon nem sikerült hasonló korú egyénekkel találkozni. Mondjuk, a Tai Chi külön poén, mert azt néha ugyan mutatják egyesével, lépésenként a mozdulatokat, de múlt szombaton az volt, hogy elkezdtük, az eleje még ment, de aztán eljöttek a hibák, majd egyre nagyobb mértékben, majd azon kapom magam, hogy 10 perc múlva sincs vége. Ez így nem megy, ki is szálltam. Hibát hibára halmozok, és végeláthatatlan mozdulatsorozatok... már azt se tudtam, mit csinálok, csak mentem a többiek után. Aztán mondtam magamban, hogy jó, a szórakozást befejeztük. Szoktam egyébként magyarul kommentálni a látottakat, úgysem érti senki. Kung Fu-n, amikor gyerekek mennek egymás után, de szorosan követik egymást, erre mondom, hogy másszatok egymás nyakába, úgy kell! Meg ilyenek. Úgyhogy megvagyok én, nincsenek nagy bajok.

Kínai küzdősportok versenye

Tehát, ezen a hétvégén Milton Keynes-ben voltunk, ahol Huicong és egy angol ismerősünk, Simon vett részt versenyen. Szombaton 10 órakor indultunk el itthonról, és kb. 3 óra volt az út, ha nem számítjuk bele, hogy többször megálltunk és a végén többször eltévedtünk, nem tudtuk pontosan merre is kell menni. Végül egy közeli látványosságnál kötöttünk ki, a Peace Pagodánál. Nagyon szép, közepén van egy Buddha szobor:

Itt csináltunk néhány képet, aztán mentünk is tovább a tó felé, a partján végigsétáltunk. Az egyik részen lehet szörfözni és wakeboardozni. A Wakeboard kötélpályája lassan jár, írva is vagyon, hogy kezdők is kipróbálhatják, valamint tanfolyamot is indítanak. Itt beültünk egy kávézóba, megittuk a szokásos kávé / forró csoki / hideg üdítő adagunkat, majd a szálloda felé vettük az irányt kocsival. Egyszerű, polgári hotel volt, semmi extrákkal, de kellemes volt maga a helyiség. Két szoba lett kibérelve egy éjszakára, természetesen nemek szerint lett elosztva. Amikor Simonnal elfoglaltuk a szobát, ő TV-zett, én a gépen működtem. Nem nagyon kommunikálok angolokkal, megmondom őszintén, és ez lehet, hogy hiba is. A legnagyobb problémám, hogy nem tudom úgy kifejezni magam, mint magyarul. Kérdeztem egy pár dolgot nővéremtől nyelv kapcsán, angolban például lehet tudni, hogy kötött a szórend, de annyira, hogy például nincs kiemelés. Mert ugye a magyarban ilyen lehetséges, és jó dolognak tartom, hogy ha konkrétan egy valamiről beszélünk, azt a mondat elejére tesszük. Például ha sok kép közül konkrétan azt az egyet szeretnénk a falra kitenni. Ez csak egy dolog, ami így hirtelen eszembe jutott, de az alapvető problémám az, hogy nem tudom, hogy kifejezni magam, és megmondom őszintén, nem is vetettem bele magam abba, hogy jobban megismerjem, hogy az angoloknál ez hogy szokás, pedig lehet, hogy megtalálnám a megfelelőt.

Kis pihenés után a szálloda éttermében vacsoráztunk. Hmm... Már voltunk ilyen jellegűben, már akkor sem voltam elragadtatva érte, most is úgy voltam vele, hogy végülis, megettem. Az a lényeg, hogy tányérral sorban kell állni, és meg kell mondani, hogy milyen húst szeretnénk enni, és vágnak 1-2 szeletet, utána annyi zöldséget és szószt szedsz mellé, amennyit szeretnél. Nekem elsősorban azért nem jött be, mert zöldséget nem nagyon eszek, azt is csak nyersen. A szósz, és a hús miatt mondom azt, hogy megeszem, nincs vele problémám. Utána fagylaltdesszert. Aero csokis fagyit kértem, bár csalódásként ért, hogy maga a fagyi vaníliás, és csak a csoki a mentolos, reméltem, hogy az egész az. Egy ilyen kiadós vacsora után ismét felmentünk, a többiek Britain's Got Talent-et néztek, én magánakcióba kezdtem, amiről írtam is előzőleg. Elég sokáig működtem gépen, olyan 22.30-ig, aztán én is aludni akartam, de csak fél 3-kor jött álom a szememre, addig egyáltalán nem voltam fáradt. Érdekes, hogy nem éreztem magam fáradtnak fél 8-kor, amikor felébredtem, meg sikeresen elkészültem, mire menni kellett.

Ugyanabban az étteremben reggeliztünk, ami All You Can Eat volt. Választék most sem volt nagyon nekem való, de nem volt nagyon érdekes, mert a szokásos, már-már unalmas brit reggelik közül lehetett választani: Paradicsomos bab, tükörtojás, pirítós, sült virsli, sült szalonna és hasonlók. Mondjuk újdonság volt számomra a rántott burgonyapüré, ez ízlett. Különben nem tudom, hogy miféle fétis a briteknél ez a bab, mert azt szinte minden étteremben, kajáldában szinte ingyen osztogatják, aztán nem győznek szólni az üvöltő szelek... Miután végeztünk, gyorsan összeszedtük a dolgainkat a szállodából, és már indultunk is a center felé. Egy sportcentrumban volt a verseny, szinte az utolsók között érkeztünk meg, a csoport egy része már bemelegített. Azért még találtunk helyet magunknak. Két asztal volt, úgy tűnik, ketten fognak párhuzamosan versenyezni. Van is rá lehetőség, ugyanis kategóriánként csoportra voltak osztva a versenyzők. A megnyitószöveg után volt még szünet, aztán kezdődött. Mondjuk eléggé furcsa volt, mintha nem lett volna jól megszervezve, ugyanis többször voltak kisebb-nagyobb kimaradások. A másik meg az, hogy az egyik zsűricsoport mondta a pontokat, a másik csak azt, hogy ki hányadik lett. Mondjuk a pontszámok is érdekesek voltak, mondhatni "aranyárban" mérték őket, ugyanis a maximális 10 pontból senki nem kapott 9-et. Pedig voltak páran, akik tényleg nagyon magas szinten űzik a sportot. Például, amit Huicong bemutatott, az olimpiai színvonalú volt. Én nem is hittem el, hogy ilyet láthatok élőben, tényleg a semmi bizonytalanság, végig a legprecízebb, leggyorsabb mozdulatok. Ha ennek a tizedét tudnám, már azzal nagyon elégedett lennék, és csak 8,73 pontot kapott. Az tényleg csak, méghozzá nagy betűkkel, amikor olimpián is szokás 9+ pontokat osztogatni, ott biztosan akár 9,6-ot is kapott volna. Hát igen, azért keményen meglátszott, hogy Kínában, bentlakásos iskolában nevelkedett. Mindenesetre nemcsak a kategóriájában, hanem összességében is ő kapta a legmagasabb pontszámot. A szervezés tényleg zavaros volt, valamikor már osztották az érméket, míg mások még bemutatták, amit tudnak, meg ez, hogy valakinek megmondták a pontszámot, míg mások ennek tudata nélkül mentek haza. Huicong még Tai Chi-ban is versenyzett, itt második lett. Simon meg negyedik lett a saját kategóriájában, pedig ügyes volt ő is. Miután megkapta a második érméjét is, mentünk is haza, így is 14 óra volt, de azért még beültünk egy kávéra és még ettünk egyet. Így 14.30 lett, mire elindultunk, és többszöri megállás után 18.30 körül értünk haza. Örültem ennek a hétvégének, jól éreztem magam, a versenyzők is magas színvonalúak volt.

Képeket csináltam, de nagy bajban voltam, a verseny közben, a 70 elkészült képből csak 24 sikeredett. Nem is nagyon volt lehetőségem előremenni, a másik meg hogy csak azok a képek sikerültek melyek automatikus vakuval fényképeztem (igen, nekem még digitális fényképezőgépem van), de azt sem volt "szép" csinálni, mert láttam, hogy bezavart egy-két embernél, akkor gondolatban meghúztam magam egy sarokban, senkinek nem akartam megszabotálni a versenyét. Mondjuk nem én voltam az egyedüli, aki hasonlóképp fényképezett. Mindenesetre a jól sikerült képek itt vannak:

Verseny - 2014. április 27.

Az időskor szépségei

Egy-egy Kung fu edzés után 2-3 napra biztosítva van az izomláz. Ma volt Tai Chi is, és végre egyenként voltak bemutatva a gyakorlatok, így már azért jobban ment. Először mintha csak egy nagy labdát fognál át a két kezeddel, majd szépen lassan kilököd. Tetszett, és nagyon szép, ahogy idősek szinkronban csinálják egymással. Ez a pár idős ember képes megváltoztatni az időskorról alkotott képet. Sokkal szimpatikusabb, hogy valaki 70-en túl is aktív életet él, és a legszebb, hogy nagyon szépen csinálják a mozdulatokat, és ahogy szinkronban vannak egymással, azt komolyan mondom, videóra kéne venni, és mindenkinek látni kell. Csak így tovább, az ilyen embereknek szép haláluk lesz, ha eljön az idő, jó szájízzel fogják itt hagyni a földi létet, mert az utolsó percig éltek. Magára a gyakorlatokra visszatérve még az is problémát okozott, hogy szinte mindig másképp képzeltem el a következő lépést, ebbe bakiztam folyamatosan bele. Nagyjából olyan, hogy ha én magam állíthatnám össze a a gyakorlatot, és én találnám ki, hogy mi legyen a következő lépés. Szinte soha nem az, ami valójában következik, így mindig figyelnem kell. Daloknál szokott ez lenni, amikor tanulok egyet, és amikor még nem ismerem, akkor sokszor úgy éneklem a következő dallamot, ahogy én írnám meg, és azt gondolnám, hogy úgy harmonizálna. Itt van olyan, hogy bele is találok, de ugyanúgy tévesztek is.

A Kung Fu-ra persze megint rohamosan csökkent az átlagéletkor, de nagyon tetszett, hogy egy kisfiú apja is csatlakozott. Első órája volt, és meg kell hagyni, egészen ügyes volt. Szerencsére most nem merítettek úgy ki az ugrálógyakorlatok, mint csütörtökön, de a combomat most is érzem. Megvan a rendszere az órának: Óra előtt játék van, aztán egymás mögé állva ugrálógyakorlatok, majd jön a bemelegítés, elsősorban lábra összpontosítva. Majd ismét egymás mögé állva egyes Kung fu gyakorlatokat próbálunk, végül két csoportra vagyunk osztva. Akik ismerik a gyakorlatokat, azok bemutatják, hogy mit tudnak, és fejlesztik azokat. A másik csoportba tartozok én is, akik folyamatosan, lépésről lépésre sajátítanak el egyre több mozdulatot, és fokozatosan alakul ki 1-1 gyakorlatsorrá. Csak nem akarok cigánykerekezni meg spárgázni. T_T Vannak akik ilyeneket is csinálnak, és én azokat nem tudom, és félek, hogy kelleni fog. Jár egyébként egy 40-es nő, aki külsőre effektíve letagadhatna 10 évet, de olyan fitt, hogy a gyakorlatokat 20 éveseket megszégyenítő ügyességgel képes csinálni. Ismét egy bizonyíték, hogy fiatalkor után is van élet. Bár ne öregítsem, hiszen 40 évesen egy ember élete teljében van.

Aztán a kínai nyelvóra előtt még volt akrobatikus Kung Fu, amire már nem mentem, inkább hazamentem ebédelni. Nővérem most nem volt az iskolában, ezért gyalog indultam hazafelé. Az utat csak autóból ismertem, de nem is egészen azon az úton mentem, amit látásból tudtam, és próbáltam a megérzéseimre hagyatkozni, hogy merre kell menni. Rossz volt a kezdet, mert eltévedtem, de kis bolyongás után ismerős utcát találtam, de szembesülnöm kellett azzal, hogy tettem egy nagy kerülőt, és jobban jártam volna, ha azon az úton megyek, amit ismerek autóval. Aztán onnan már nem volt probléma. Legalábbis az úttal nem. Ugyanis elfelejtettem elkérni a kulcsot, az enyém bent maradt. És nem volt otthon senki. Ha úgy vesszük, volt egy nagy sétám, mehettem vissza. A visszaút már sokkal jobban ment, sőt meg voltam lepve, hogy milyen hamar megérkeztem. Pedig meg mertem volna esküdni, hogy van még egy kanyar, de már a Birkenhead road fogadott, mely az iskola utcája.

A kínai nyelvóra most is jó volt. Több színt tanultunk meg és annak keretében részletesen kifejezni magunkat. Ide is jár egy 70 év körüli idős hölgy, aki mondta, hogy soha nem tanult nyelvet, neki ez az első, és ez neki egy nagy lépés. Mert ilyen idősen is lehet új életet kezdeni. Angliában meg nincsenek úgy rákényszerülve a nyelvek tanulására, mint mi magyarok, hiszen szinte bárhol elboldogulnak a saját nyelvükkel. Aki nekiveselkedik, az általában németül, franciául, hollandul tanul, esetenként spanyol, bár az ritkább. Viszont azt vettem észre, hogy a magyar iránt egyáltalán nem érdeklődnek. Biztos úgy vannak vele, hogy kis ország, kevesen beszélik, minek tanuljanak magyarul? Pedig, ha tudnák, milyen szép, dallamos nyelv... és komolyan ezt gondolom. Viszont úgy, velünk, magyarokkal nincs semmi bajuk. Csak amikor nővéremhez magyarul beszélek, kérik, hogy beszéljek angolul. Ugyanakkor az látszik, hogy a németet jóval többen ismerik. Nagy ingerem van németül megszólalni (hiányzik a nyelv...) és néha, amikor angolok közegében szólalok meg németül, egyből rávágják, hogy német. Mondjuk beszélgetnék is, mert az egyik Kung Fu-s srác anyja német, de vele még nem találkoztam. Különben sem szólítanám le ismeretlenül. Mondanám neki: "Entschuldigung, ist das richtig, dass Sie Deutsch sind?" Mondjuk azt nem bánnám ha egy német anyanyelvű elmagyarázná a nyelvtan bizonyos nehézségeit... Maradva a nyelveknél: A mandarin óra után (mert ugye Kínában a mandarin nyelvet beszélik) van egy srác, Christofer, aki az egész Kung Fu-s csapat mókamestere, megvárta velünk nővéremet, és beszélt nekünk a Liverpool-i akcentusról, mondott egy pár példát, hogy miben más a többihez képest. Például a cap szót ugyanúgy mondják, ahogy mi tanuljuk a cup-ot, az náluk a "cop". Tehát: "Cop" of Tea. És, amikor "cap"-et vesznek a fejükre, akkor akármennyire is úgy hangzik, de nem a teáscsészét veszik fel, hanem a sapkát. Hasonlóképp az Uncle is náluk valami "Onkl". És ahogy ezeket mondta, összegeztem magamban, és tényleg sok o betűt hallok. Rendszerint az a és á közötti hangokat o-nak mondják. Vicces volt, ahogy Huicong-ot gördeszkázni tanította.

Egy új szériája kezdődött el a Britain's Got Talent nevű tehetségkutató szériának. Ez is tipikusan olyan, hogy jó, adunk neked egy pár adást, hadd énekelj, hadd hidd, hogy a csillagokban van megírva, hogy énekes leszel, de aztán húzzál vissza mosogatni, és add vissza a helyet a valódi tehetségeknek. Itt is vannak bőséggel, akik beveszik ezt a szép mesét.

Anglia – 3. nap

"Élőben" már nem tudom nézni a Játék határok nélkült, vagyis az M3-on, de egy en betűs magnak köszönhetően utólag vissza tudtam nézni. Csodálatos volt az egriek játéka, görögökkel együtt lettek az 1. helyen 62 ponttal. Nagyon szépen játszanak idén (1995-ben) a görögök, ez a második első helyük, holott se 1993-ban, se 1994-ben nem sikerült nyerniük. A máltaiak viszont rettenetesen szerencsétlenek. Kétszer voltak idén (még mindig 1995-ben járunk) elsők, de az utolsó játékaikat úgy elrontották, hogy egyszer ötödikek, majd harmadikok lettek. Bár a harmadik hely egyáltalán nem rossz ahhoz képest, hogy rendre sereghajtók szoktak lenni. Most sem volt ez másképp. De amikor végig elsők voltak, végig drukkoltak nekik, és úgy néztem arra a bizonyos 1. helyre, mint egy törékeny vázára. Sokáig masszívan állt, de aztán a végén nagyon magasról dobták le a földre. Most is úgy élvezem a műsort, mintha élőben menne. Annak ellenére, hogy szinte mindig utolsók a máltaiak, nagyon szimpatikusak lettek számomra, egyszer szeretnék eljutni oda nyaralni. Okui Masami ott forgatta a labyrinth videoklipjét, legalább bejárnám azt a helyet, ahol volt. La Valletta biztosan csodálatos főváros.

Ma már részt vettem egy Tai Chi és egy Kung Fu órán. Ma mindenkinek van óra, és mivel lelkesített, amit láttam, ezért úgy döntöttem, hogy kipróbálom. Nagyon élveztem mind a kettőt, elhatároztam, hogy ha tehetem, minden héten részt veszek egy-egy órán. A Tai Chi mivel lassú mozgású, ezért arra idősek járnak elsősorban, így magasan én voltam a legfiatalabb. Meg a legügyetlenebb. Bár ez első alkalom volt, de rendre összekevertem a két karomat és két lábamat, hogy éppen melyikkel merre kell lépni, mutatványozni. Mindenesetre nagyon tetszett a természetközelsége, olyan, mintha a napfényt vagy a szelet ölelnék magukhoz. Érzéssel kell csinálni, és szerintem rá lehet érezni, hogy mikor mit kell csinálni, mert a mozdulatsorokban látok harmóniát, csak ez most nagyon nem sikerült. Főleg a lábam nem mozgott a testemmel. Lépéseket kell bizonyos gyakorlatoknál megtenni, én meg lesek, hova el nem mennek már a többiek. O_O Legyező most nem volt, de mivel én is csináltam volt, ezért valószínűleg nem ijedtem volna meg. Csak most kiszúrtak velem, ugyanis tegnapelőtt és tegnap egyáltalán nem kapcsolták be a fűtést, és kabátban is fáztam. Bezzeg ma, amikor már én is beálltam, iszonyúan begyújtottak, tojást lehetett volna sütni a radiátorokon, és rövidujjúban is melegem volt. Bár ezt Kung Fu-ra azért jelentősen enyhítették. Mindenesetre azt sokkal jobban élveztem. Elemi erők jönnek ki, és hamar ráéreztem a helyes testtartásra. A Kung Fu inkább gyerekek küzdősportja, úgyhogy legfiatalabból legidősebb lettem. A második felére két csoportra voltunk osztva, én nyilván a kezdők között voltam, de növelte az önbizalmamat, hogy néhány hibával ugyan, de tudtam csinálni a gyakorlatokat. Az alapok megvannak. Ezután akrobatikus Kung Fu volt, ezalatt nővéremmel és Dominikkal elmentünk ebédelni nővérem egyik barátnőjének éttermébe. Én ugyanazokat ettem, mint tegnap (mivel tegnap is vendégei voltunk) sült krumpli sajtburgerrel és dobozos üdítővel. Mivel éhes voltam, ezért nagyon jól esett, de effektíve finom is volt. Desszertnek pedig mentolos fagyi figyelt be. Ebéd után visszamentünk, mert ma volt kínai nyelvóra, amin részt vettem. Ma a színeket vettük. Valószínűleg az lesz a heppem, hogy keresni fogom az összefüggéseket, azonosságokat a kínai és a japán nyelv között. De más nyelvet is sikerült beiktatni. Most tudtam meg, hogy a kínai latin szavaknál az ékezet a hangsúlyozást mutatja. Például a piros: Hóngsè: Hong-nál felfele "megy" az o betű, míg a se-nél a e betű lefele. Itt-ott vannak módosítások a kínai és a japán írás között, de érdekes, hogy a kínai piros: 红 majdnem ugyanúgy van, mint a japánok karmazsinvöröse: 紅 (kurenai). Így variálgattak az írással. A kínaiban van ü betű. Mosolyogtam magamban, hogy amíg az angolok szenvednek a kimondásával, nekem élből megy, hiszen ugyanúgy kell kimondani, mint a mi ü betűnket. Viszont a piroshoz hasonlóan érdekes a zöld szín: Lǜsè. Lényegében ü betű lefele hangsúlyozással, de azt hiszem, most már tudom, honnan származik a vietnamiak ékezethalmozása. Az óra jó volt, várható leszek a jövő héten is.

Nagyjából ennyi volt mára, továbbra is segíteni fogok magamon.