2009. február 28., szombat

Epilepsziaveszély a Zelda II-ben.

Miközben örömmámoromat éltem át annak ürügyén, hogy a Zelda II NES-en olyan, amilyennek szeretem, érdekes dologra lettem figyelmes. Amikor NES-en meghal Link, akkor piros-felér villanást láthatunk, míg GBA-n és VC-n csak egy piros kép alatt Link megfeketedett teste látható. Azon gondolkodom, hogy a NES idejében hányan kaphattak epilepsziás rohamot attól a képsortól. Aki esetleg nem tudja, sok ember hajlamos az epilepsziára, és ilyen nagyon gyors villanások rohamot válthatnak ki az emberben. Ezért tüntették el ezt a GBA és VC verziókban (meg gondolom a GC-s Collector's Editionben sem látható már). Megfogant bennem az a kérdés, hogy a '80-as évek végén hogy állt az orvostudomány? Akkoriban még nem tudhatták, hogy ezek a villanások problémát is okozhatnak? Egyébként van egy Pokémon rész az első sorozatból, amit betiltottak, mert volt benne egy 10 másodpercnyi villanás, és nagyon sok japánból epilepsziás rohamot váltott ki.

Egyébként nem kell megijedni. Aki nem hajlamos, vagy kigyógyult teljesen a betegségből, az csak annyit lát, mint én, hogy villan a képernyő, de semmilyen ingerületet nem vált ki az agyban (mivel agyi betegségről beszélünk).

Na de térjünk egy kicsivel vidámabb témára. Bár ne tették volna be Sonicot a Brawlba. Most nem lenne három PC játékom tőle. ^^'

Még nem telepítettem fel őket a gépre, még nem tudtam időt szakítani rá, de nemsokára megteszem, és kipróbálom őket.

2009. február 27., péntek

Zelda II NES-en.

Végre volt alkalmam kipróbálni a Zelda II-t NES-en. Egy picit izgultam, hogy akkor most úgy fog kinézni, mint GBA-n, vagy mint VC-n. Hála Istennek a Virtual Console győzött! Így nagyon fogom szeretni. Szerintem most NES-en is végigviszem. Nem fog ártani a beedződés a nehéz játékokra. Egyébként jól kezdek. Egyből belementem a sötét barlangba az ereklyéért, azt is meg is szereztem, de visszafele elvéreztem. A többit majd otthon.

Aztán meg a Wind Waker felé is húz a szívem. Szerintem most hanyagolni fogom a Pokémon Sapphire-t, mert May nem enged tovább, mert a Grovyle-ja mindig elgyőzi as Marshtompomat, és nincs több 15-ös szinten felüli pokém, úgyhogy EV-znem kell, ehhez most nagyon nincs kedvem. Úgyhogy szerintem most NES-re Zelda II, és GC-re Wind Waker.

2009. február 25., szerda

10 éves az Ocarina of Time

Nagyon sajnálom, hogy tavaly december 11-én elfelejtettem megemlékezni arról, hogy 10 éves a világ legjobb játéka. pedig igazán szép évforduló.

Köztudott sokunk részéről, hogy Wiimake kiadványok jelennek meg Wiire. Ez GameCube játékokat takar Wiire portolva. Így kapjuk meg többek között a két Metroid Prime-ot valamint a Mario Power Tennist, amiről tudok. Ezek budget-áron lesznek, tehát kicsivel olcsóbbak a megszokott áraknál. Hogy miben más a GC verziótól? Wiimote+Nunchaku irányítást csempésztek a játékba, aztán hogy kompatíbilis lesz-e a 16:9-es képernyővel nem tudom. Nem lenne rossz dolog, ha egy kicsit felnagyítanák a videó felbontását, bár nem tudom, hogy ez mennyire lenne drasztikus.

Az jó dolog, hoyg olcsóbb lesz, de semmi extrát nem kapunk mellé, bár ezen az áron nem is várhatjuk el. Csak ez téma volt a Gamer365 fórumban, hogy mennyivel másabb lenne az egész, ha lenne egy ún. gyűjtői kiadása a Metroid Prime-nak mindenféle extrákkal, OST CD-kkel, mai követelményeknek megfelelő grafikai színvonallal. Nos ilyet sajnos a Nintendótól nem várhatunk el. De mennyire szép lenne, ha mondjuk a 10. évforduló alkalmából megjelenne egy Ocarina of Time gyűjtői kiadás, mondjuk DS-re. Mert azt a grafikai színvonalat elbírja a DS. És akkor a játék mellé lenne csempészve mondjuk egy OST CD, meg egy extra DS kazetta mindenféle jósággal. Azt hiszem, nem én lennék az egyetlen, aki kiadná érte 20-25 ezer forintot is akár.

Japán árszínvonal

Arról már többször hallottam, hogy Japánban rendkívül drága az élet. Ma erről megbizonyosodtam, ugyanis nagy örömömre megjelent ma a legújabb Okui Masami nagylemez Akasha címmel, és lehet venni külön csak a CD-t 3150 Jenért, ami kb. 7600 forint, vagy lehet venni CD+DVD-t is, ami 3990 Jen, vagyis 9635 forint. Jelenlegi árfolyam szerint. Ez őrült drága, ha a forint árakhoz viszonyítjuk. Ki az, aki 7600 forintért CD-t venne? Na jó, felteszem a kezem, hisz mégsem akárkiről van szó. ^^' Mivel engem amúgyis érdekel a közgazdaságtan, ezért egy kicsit utánanéztem, hogy régen milyenek voltak a Japán árak.

Mindenek előtt, tudni kell azt, hogy Japánban nincs infláció. Vagyis a pénz vásárlóereje nem romlik. Ez a közgazdaságtan szerint rossz dolog, mert egy 3-4%-os infláció kifejezetten szükséges ahhoz, hogy a vállalkozások fejlődjenek, hisz ha évekig tartanák a nyereségüket, akkor az reálérték szerint veszteség. Hallottam olyat, hogy Japánban évek óta stagnál a gazdaság, nem fejlődik sehova. Bár ha belegondolok, hova fejlődjön, amikor a világ 2. gazdasági nagyhatalma, szinte minden modern elektronikai eszközt ők találnak fel. Azon azért elgondolkodtam, hogy ha mindig dolgoznak valami újon, akkor mi szükségük van nekik árszínvonal-romlásra, hogy fejlődjenek?

Egyébként az árak tényleg stagnálnak. 1991-ben a Megumi Hayashibara: Half and, Half album anno 3000 Jen volt, és most is alig emelkedett a CD-k ára, mint ahogy fent írtam, 3150 Jen. A különbség csak annyi, hogy amit megtudtam, hogy 1991-ben 1 Japán Jen még 0.5 forint körüli értéket ért. Tehát az első Megumi album kb. 1500 forint volt. De azt is figyelembe kell venni, hogy ez az 1991-es magyar árakhoz képest mennyi volt? Annyit tudok, hogy akkoriban 180-200 forint volt egy kazetta, tehát akkor a CD lehetett átlagban olyan 500 forint? Már ha volt akkor már CD. Az első emlékem, amikor CD-t láttam 1994-1995 körülre tehető. És ma egy Japán Jen kb. 2.5 forintot ér, és közben a magyar árak meg emelkedtek, ezáltal egy kicsivel enyhébbnek mutatkoznak a Japán árak. Egyébként onnan lehet tudni a CD-k árait, hogy rá van írva a borítóra, ugyanis ezeknek egységes az áruk.

Egy új animével fogok nemsokára próbálkozni, az a címe, hogy Muteki Kanban Musume. Okui Masami énekli az openinget, WILD SPICE a dal címe, amit imádok! És azt olvastam róla, hogy nagyon humoros anime, sokaknak tetszett. Remélem, hogy tényleg nagyon jó lesz. Ha csak az openingen múlna, már imádom az animét!

De egy Zeldás jellegű témám is legyen. Nem vettem elő másik játékot, miután végigvittem a Zelda II-t, bár azon gondolkodok, hogy a Wind Waker elővehetném. Pláne, hogy nem alszok. Hát igen, egy álmatlan éjszaka után kifejezetten kellemes iskolában lenni. -_- Egyébként folytatom a Pokémon Sapphire-t. Imádom! Nagyon sok 2006-os emlék előjött (mintha olyan rég lett volna. ^^'), nemcsak az emlékek miatt jó vele játszani, hanem mert egyébként is fantasztikus. Csak Sableye-t nagyon nehéz fogni. Többször dobtam rá pokélabdát, és mindig kiugrott. Amikor piroson állt már az életcsíkja (tehát nagyon kevés volt már) akkor kapott egy Great Ballt, de abból is kiszabadult! Meg még amivel játszok, az a Pokémon Link! Jó kis logikai játék, szeretem az ilyeneket, csak a zene... Nem az, hogy rossz, hanem furcsa. Ilyen modern, dance meg hasonló zenék... Nagyon furcsának tartom, nem sok köze van a Pokémon feelinghez. És a Super Mario Sunshine-nal megtanultam, hogy a zene nagyon fontos eleme a játéknak. Na majd meglátjuk. Később lehet, hogy Wind Wakerezek.

2009. február 23., hétfő

Minden idők 10 legnehezebb játéka

A GameTrailers összeállított egy videót minden idők 10 legnehezebb játékáról. Ott van a 9. helyen a Zelda II. A videó nagyon jó lett, mert mindegyik játéknál pont a szivatós részeket mutatja be. Így aki nem játszott Zelda II-vel, az láthatja, miért nem egy leányálom a játék. De azt mindenképp a játék javára kell mondanom, hogy akármilyen nehéz is, benne van a játékban az az érzés, hogy bár tényleg kegyetlen nehéz, és meghalok, de vigyük tovább, ne adjuk fel. És ez a Zelda II nagy erénye.

2009. február 22., vasárnap

Sikerült másodjára Game Boy Advance-en is végigvinni a Zelda II-t. Hát nem volt könnyű az út. Sőt, az út a Great Palace-ba, ahogy elsőre is most is kínkeserves volt. Többször úgy haltam meg végleg, hogy semmivel nem jutottam előrébb. Így kénytelen voltam bizonyos kiskapukat megnyitni olyan módon, hogy amikor Dangerous Hyrule-ban amikor bemennék temetőbe, akkor mindig bemegyek, de utána gyorsan kijövök, hogy ha megtámadnak, akkor sík terepen támadjanak meg. És akkor nem történik semmi. Mert a temetőben kegyetlenségek vannak. És amikor benne vagy a mocsárban, útban a Great Palace-ba vezet... hát azt egy egyszerű mezei játékos nem csinálja meg. Itt jegyezném meg, hogy rosszul informálódtam. Nem az első Zelda a világ 9. legnehezebb játéka, hanem a Zelda II. És így már korrekt. És a mocsárban hiába van 8-as életerőd! Ha megsebződsz, és beleesel a lávába, nem ér semmit. Én ezeket általában vagy Fairy Magickel repülöm át, vagy Jump Magickel magasabbra ugrok, és akkor kisebb az esélye annak, hogy eltalálnak. Vagy ha eltalálnak, akkor nagyobb az esély arra, hogy a földön "landolok", és akkor folytathatom tovább. De nagyon kemény volt. Többször úgy haltam meg, hogy nem jutottam tovább az előző halálom óta. Ilyenkor mindig kikapcsoltam a GBA SP-t egy negyed órára. Megnyugodtam, és továbbmentem. És nagy nehezen bejutottam a Great Palace-ba. Kész felüdülés a mocsárhoz képest. A Fokkeru (tüzet köpő tyúkféleség) és a Fokka (páncélos madár) okoz némi fejfájást, de minden nehézség nélkül eljutottam Thunderbirdhöz. Egyébként 7-es támadóerőm, 8-as varázserőm, és 8-as életerőm volt, így mentem hozzá. Így elsőre sikerült megölni. De sajnos Dark Link megölt, mert amennyi sebzéssel eljutsz Dark Linkkel, annyival folytatod. És már nem maradt sok. Úgyhogy meghaltam. És nagy meglepetés ért. Amikor megint végigmentem a Great Palace-ban, várnám Thunderbirdöt, és döbbenten tapasztaltam, hogy nem jött. Úgyhogy mehettem tovább Dark Linkhez. És így már sikerült. Az ending megint szép volt. Zelda felébredt, jött az ending credits, és vége.

2009. február 21., szombat

Boldog születésnapot Link!

Nemrégiben jutott eszembe, hogy gyakorlatilag ma van Link születésnapja, hiszen 1986 e napján jelent meg először az első Zelda játék, vagyis 23 éve. Boldog születésnapot neki!

Felkerült a gépemre az XP. Azért sajnálom a Vistát, mert szerettem. Unokatestvérem rakta fel, hát nem irigyeltem, sokat szenvedett, mert Laptopra még nem tett fel XP-t, és nem volt neki könnyű, de végül sikerrel járt. Ezen már működik a Nintendo Wi-Fi USB Connector, de most error code-ok vannak. DS-nél 52103, Wiinél 52140. Lényegében ugyanaz a hiba, de inkább nem avatkozok bele, nehogy ne legyen net. Inkább segítséggel majd.

Amikor végre megvan

Jó dolog, amikor az ember évek óta vágyik valamire, és egyszercsak meg tudja venni. Így voltam tavaly a GBA SP-vel, valamint a tegnapi szerzeményemmel a Nintendo Wi-Fi USB Connectorral, amire tegnap sikerült szert tennem.

Csak az az egy bosszúságom van vele, hogy Vistám van, és nem akar feltelepedni a program azzal a hibaüzenettel, hogy "Internet Connection Sharing error (6)" Aztán én itt nézegettem a háózati beállításokat, amennyire a szakértelmem engedte (tehát nem nagyon. ^^') és igyekeztem nem elállítani a netet. Aztán csak nem sikerült, és erre gondoltam, hogy a Vista Drivere kényeskedik. Megpróbáltam feltelepíteni anyám gépére, neki XP-je van, és ott sikerült. Úgyhogy azt hiszem eljött az idő, hogy lemondjak a Vistáról, és feltelepítsem az XP-t. Pedig nagyon jó dolog a Vista, én szeretem, (mondjuk azt mondták, hogy egy laikusnak jó) de nagyon kényes a drivere, és ez így nem mehet tovább. És akkor a nyomtató is végre visszakerülhet hozzám. A nyomtatónak feltelepítette a programjait, de nem hajlandó nyomtatni... Visszatérve a USB Connectorra, az van ráírva a papírjára, hogy Vistával is kompatíbilis. Ugyanis a programját többször update-elték, hogy az újabb XP-knek is megfeleljen, de a telepítő CD-n már az 1.0.6-os verzió van, amelyik Vistára is jó. Vagy mégsem?

Egyébként érdekes dolgokat olvastam a magyar Wikipédián erről az USB Connectorról. Hihetetlen, de írnak róla: http://hu.wikipedia.org/wiki/Nintendo_Wi-Fi_USB_Connector Ebben az áll, hogy ez a legkelendőbb Nintendo tartozék, de 2007. novemberétől mégis beszüntették a gyártását, mert sokan panaszkodtak, hogy az internet kapcsolat nem túl jó. Meg szerintem a programjára is volt panasz, bár erre nem mernék megesküdni. Ez választ adott a kérdésemre, hogy miért ennyire ritka. Én is egyet vittem el, az egyetlen egyet, ami még volt, 10990 forintos áron. Azt gondolom mondanom sem kell, hogy ez nagy pénz, és inkább lemondok a Vistáról, csak működjön, ha már egyszer kiadtam rá a pénzt.

2009. február 20., péntek

The Legend of Zelda történet.

Ahogy a Game Boy Advance Instruction Bookletben le van írva. Kissé zanzásítva van, de ebből is sok mindent meg lehet tudni. A fordítást én magam csináltam.

Réges rég… A világ a káosz korában volt.

A káosz között, a békés Hyrule Királyságban, a Triforce legendája – arany tárgy, mely kimondhatatlan erőket birtokol. – generációkkal ezelőtt az utókorra hagyták.

Egy nap, egy sötét hadsereg megtámadta a békés Hyrule Királyságot, és elrabolták az erő Triforce-át. A hadsereg vezetője Ganon volt, egy erős harcos egy dinasztián keresztül volt a félelem és a sötétség uralkodója. Félnek a gonosz terveitől, ezért Zelda, Hyrule Hercegnője nyolc részre törte szét a bölcsesség Triforce-át, és elrejtette a Királyságban olyan helyekre, ahol Ganon nem találja meg. Megparancsolta a megbízható Dadájának, Impának, hogy meneküljön el a kastélyból, és eressen egy hőst, aki bátorságával megküzd Ganonnal. Ganon mérges lett Impa eltűnésének hírére, és bebörtönözte a Hercegnőt és elrendelte a szolgáinak, hogy fogják el az idős dadát.

Reménytelen üldözések erdőkön, hegyen át, Impa végül Ganon alattvalóinak körében találta magát. Ő volt minden remény, ami elveszett, de egy fiatal kölyök tűnt fel, és megmentette a végzettől, ami a halálnál is rosszabb. A fiú elmondta, hogy Link a neve. Impa hálájának jeléül elmondta a fiatal Linknek Zelda viszontagságos történetét és Ganon gonosz rablásáról a Királyságban. Link a szívszorító történet hallatán megesküdött, hogy megmenti Zeldát – de tudta, hogy, amíg Ganonnál van az erő Triforce-a, addig ő egy félelmetes ellenfél. Azért, hogy legyőzze őt, Link összegyűjti a széttört Triforce darabokat, és bölcsesség Triforce-ává egyesíti őket. A bölcsesség Triforce-a nélkül Linknek nincs esélye legyőzni Ganont. Eljut Link a Death Mountainba, hogy legyőzze Ganont és megmentse Zelda Hercegnőt? Csak te tudsz véget vetni Hyrule végzetének.

2009. február 19., csütörtök

Emlékezetes játékok.

Én azt gondolom, hogy sok mindenért érdemes játszani. Nemcsak a győzelemért, a játékélményért, hanem a különleges történések miatt. Ezért is nagyon jó, hogy a Super Smash Bros. Brawlban fel lehet venni (max. 3 perc hosszú játék esetén) a meccset. Csabi küldött egy olyan videót, ahol hárman voltak, és az lett a vége, hogy mindhárman egyszerre estek ki a végén. Manapság már minden megtörténhet, de hogy ez megeshet a Zelda II-ben, azt nem gondoltam volna.

Könnyű volt most megölni a 3. Palace főellenségét, sikeres volt, úgyhogy mehettem az 5. Palace-ba, ahol szintén már csak a főellenség, Gooma megölése maradt hátra. Döcögősen eljutok hozzá, magamra veszem a Shield meg a Jump magicet, és elkezdünk harcolni. Már csak 1 életereje marad a főellenségnek, de észbekapok, hogy már én sem húzom sokáig. Na mondom, biztos én kerülök ki győztesen, nekimegyek, megsebzem, de ő is megsebez, és mindkettem meghaltunk egyszerre! T_T Nekem meg az utolsó életem volt, úgyhogy kifejezetten jól esett, hogy Ganon a képembe röhögött. Na de sebaj, megöltem Goomát még egyszer, de most életben maradtam. ^^'

Ő lenne ez a szépség itt... Egyébként érdekes dolgokat olvastam róla. Elvileg ő a 2. Palace, Helmetheadnek a második alakja. Meghogy az ő japán neve Jaianto, vagyis angolul Giant, és annak a tüskés labdának a neve pedig Guma, vagyis angolul Gooma. Talán valami félrefordítás lehet?

It's over 9000!

GBA-n próbáltam megölni a Zelda II-ben az 5. Palace főellenségét. Nemigen ment, szerintem az volt a baj, hogy csak 5-ös szintű volt a támadóerőm, és ez nem elég, úgyhogy csak vissza kell majd menni a 3. Palace-ba. Mert magától sajnos nem megy fel a támadóerőm. Most is 3000 pont kellett a továbbfejlődéshez, és meghaltam 2660 pontnál. Így sok pont odalett. De kinéztem a YouTube-ról, hogyan lehet azt a szívet megszerezni, ami benne volt a tengerben, és eddig nem sikerült. Komolyan mondom, még videóval is alig tudtam követni, hogy merre kell menni, tiszta útvesztő az egész. És amikor sikerült megszerezni, akkor megszereztem a még hiányzó Heart Containert, és az összes Magic Containert is. Így idő előtt tele lettem. ^^' Bár ez nem sokat vigasztalja a támadóerőmet, de így sem rossz.

Aztán eszembe jutott, hogy mi lenne, ha Virtual Console verzióban is megszerezném azt a szívet? Már minden megvan a maximális 8-as szinten, és akkor elmehetnék érte. De akkor jutott eszembe, hogy miután végigvittem a játékot, a szintek ugyan megmaradtak, de az összes heart- és magic Container, valamint a tárgyak elvesztek. A varázslatok is megmaradtak. És azt néztem, hogy 9000 pont kell szintfejlődéshez. Vajon mi lehet 9000 pont felett? Tettem fel magamnak a kérdést. De mivel elképzelésem sem volt, ezért megnéztem. Vicces volt 8-as szinten az elején ölni azokat az ellenfeleket, akikkel 2-3-as szinten megszenvedünk, most meg egy kardsuhintásra meghalnak. El is mentem a Death mountainba a kalapácsért. És akkor elmentem a 3. Palace-ba is. Megszereztem a tutajt, és az Iron Knuckles, amivel GBA-n annyira megszenvedtem, itt most 2-3 karddöfés után meghalt. Vicces volt. És felment a számláló 9000-re. És hogy mi történt? SEMMI! T_T Írta, hogy felment a támadóerőm, de kérdeztem magamban, hogy ha az már maximális, akkor hova akarja még emelni? Természetesen maradt 8-as szinten. De azért vicces volt. Szereztem az egy életeket, ahol tudtam. Még soha nem volt 5 életem a Zelda II-ben. ^^' De egyszer sem haltam meg. Még szerencse, hogy van a HOME gomb a Wiimote-on. De így végigcsinálom szerintem. Megszerzem megint az összes kristályt, Heart- Magic Containert, tárgyakat. És akkor Complete lesz a Zelda II.

2009. február 18., szerda

The Legend of Zelda: A Link to the Past OST

Ahogy korábban írtam, a NES nagy fejlődésen ment keresztül, így várható volt, hogy a Super Nintendo hatalmas technikai durranás lesz. És igen! A 8 csatornás hang megközelítőleg már tudta a CD minőségű hangzást. A Super Nintendóra készült Zelda minden addigi várakozást felülmúlt, ugyanis ez az első olyan játék a konzoltörténelemben, mely folyamatos történetvezetéssel rendelkezett. Így a kalandjátékok teljesen új értelmet nyertek. A zene is teljesen más. Nem is az, hogy változatos, hanem sokkal erősebb hangszerelésű. Ebben a játékban sokkal nagyobb szerepet kap a zene, mint a többi Zeldában. 29 zene van a játékban:

  1. Title
  2. Opening Demo
  3. Time of the Falling
  4. Kakariko Village
  5. Forest
  6. Master Sword demo
  7. Turned into a Rabbit
  8. Soldiers of Kakariko
  9. Guessing Game House
  10. Select Screen
  11. Dark World
  12. Dark World Forest
  13. Hyrule Castle
  14. Sanctuary Dungeon
  15. Cave
  16. Church
  17. Boss Battle
  18. Boss Clear Fanfare
  19. Dark World Dungeon
  20. Fortune Teller
  21. Princess Zelda Rescue
  22. Crystal
  23. The Goddess Appears
  24. Priest
  25. The Priest Transform
  26. Ganon Message
  27. Battle with Ganon
  28. Triforce Chamber
  29. Ending

Ez sem került hivatalosan kiadásra CD-n, de szerintem nagyon jól megállná a helyét az OST CD-k között. Ritka az ilyen SNES játék, mely ennyire jó zenével rendelkezett! Koji Kondo hatalmasat alkotott 1991-ben.

2009. február 17., kedd

Két új Megumi Hayashibara kislemez

Ma végre meghozta a postás a várva várt Zelda II-t NES-re.

Ez így néz ki. ^^ Csak egy apró csalódás ért, mert elvileg a leírása is járna hozzá, csak azt az eladó lehagyta. Isten ments, hogy azt gondoljam, hogy átvert az eladó, erről szó sincs, sőt nagyon rossz üzleti magatartás utánajárás nélkül azt állítani az üzleti partnerről, hogy csalt. Utánakérdeztem E-mailben, hogy mi van. Ugyanis ez az eladó elad a Vaterán még egy Zelda II-t füzet nélkül 500 forinttal olcsóbban, tehát nem mindegy. Sajnos nem tudtam még játszani vele, mert Gábor barátomnál van a NES. Szegény nagy Mario-fan, és mondta, hogy mnég soha nem játszotta eredetiben a Super Mario Brost. Mutatott egy linket, ahol lehet játszani a játékot teljesben. Én is kipróbáltam. Nem is az volt a baj vele, hogy nem eredeti, hanem rossz volt az emuláció. Mario nagyon csúszott. Aztán csodálkodtam is, hogy egy ilyen Mario-addikt nem tudja megcsinálni a 8-3-as pályát? Hát ahogy láttam, már nem. Úgyhogy a 2008. téli BigN talin kölcsönadtam neki a NES-t Super Mario Bros. 1-2-vel. És most, hogy megkaptam a Zelda II-t, és már mondta, hogy mindkét Mariót többször végigvitte, most beszéljük meg, hogy milyen módon kapjam vissza a NES-t. Nagyon remélem, hogy NES-en is olyan lesz, mint a Virtual Console-on, mert akkor imádni fogom!

Más. Bár nem Zeldás témájú, de mindenképp szeretnék egy érdekességről írni. Nagyon boldog vagyok, hogy megjött Japánból a csomag. És mi volt benne? 2 Megumi Hayashibara kislemez. Az egyik a Just be conscious (Slayers Return) a másik meg a Proof of Myself (Saber Marionette J to X). Ebayen találtam olcsón, a kettő együtt volt 20 dollár, és mivel két CD-t rendeltem tőle, ezért postaköltséget nem számolt fel.

Az a legcsodálatosabb az egész történetben, hogy mindkét CD fóliás új. Pedig nem mai kiadványok. A felső 1996-os, a bal oldali meg 1998-as. A mellette levő Slayers Return matrica meg a Just be consciuos mellé járt. Iszonyatosan boldog vagyok. Ezek a régi kiadványú kislemezek ilyen hosszúkás papírtokban jelentek meg, és kisméretű CD-k voltak benne (szó szerint értelmezték a kislemez fogalmát. ^^'). De ha belegondoltok, jó megoldás. Minek nagy CD-re kiírni, amikor egy-egy kisméretű CD-re 23 percnyi zenei anyag fér rá, és soha nem volt ennél hosszabb a kislemez teljes anyaga. Belülről így néz ki:

A Proof of Myself maxinak kifejezetten örülök, mert amikor először meghallottam a dalt, órákig ezt hallgattam, annyira tetszett. Ez volt 2006. októberében. Már akkor tudtam, hogy milyen ritka kislemez, soha nem hittem volna, hogy mostanra meglesz eredetiben. ^^ És nagyon jól néz ki élőben. Meg azt se hittem volna, hogy valaha ilyen kislemezt tudhatok magaménak. Ezeket mindig a fóliájukban fogom tárolni, amikor nem hallgatom őket, hogy még 10 év múlva is újszerű állapotban legyenek.

2009. február 16., hétfő

Újra Wind Waker!

Régóta tudok tudok arról, hogy a GameTrailers videojáték videomegosztó (jaj, de szép mondat lesz ez) oldal a Twilight Princess megjelenésének alkalmából elkészítette a Zelda retrospective-et. Ez nem más, mint egy 5+1 részes videó. Azért 5+1 rész, mert az első 5 részben bemutatja az addig megjelent Zeldákat az első résztől kezdve egész a Minish Capig, és a 6. részben meg egy Zelda timeline elméletet állít fel részletes magyarázattal. Én korábban felállítottam a saját elméletemet. Itt-ott ütközik, mert a készítő eleve 2 részre osztja a Zelda timeline-t, és ugye volt arról szó, hogy valaki két részre osztja, valaki nem. Én nem osztottam 2 részre. A teljes igazságot csak Shigeru Miyamoto tudja. De ez örök titok marad. Annyit közölt, hogy a Minish Cap az Ocarina of Time előtt játszódik. Na de visszatérve a videósorozatra, mely itt tekinthető meg, ma jutottam el odáig, hogy megnézzem. És nagyon megtetszett! Olyannyira, hogy megint nekiveselkedtem a Wind Wakernek.

Azért pont ennek, mert az különösen tetszett, hogy külön megmutatták a Wind Waker prototípusát, amikor 2001-ben bemutatták a játékot, akkor hogy fog kinézni. Akkoriban egy Ocarina of Time egy alternatív folytatásának tűnt a játék. Majd 2002-ben futótűzként terjedt a hír, hogy valami teljesen mást fogunk kapni. Ekkor láthattuk először cel-shaded grafikával az akkori új Zeldát. És a rajongók körében nem a felháborodás lett úrrá, hanem a mérhetetlen kíváncsiság. A Wind Waker addig a Zelda játékok körében soha nem látott reklámkampányt élt meg. Nemcsak, hogy sokszor reklámozták, hanem Japánban több helyen is ki volt állítva egy gép, ahol ki lehetett próbálni a játékot (már akinek volt kedve végigállni a nagyon hosszú kígyózó sort). És megkapta a neki járó elismertséget.

És én is elővettem a Wind Wakert. Lehet, hoigy ez lesz a következő, amit végigjátszok? Én már nem írok semmit, mert amit egyszer kitalálok, az másnap úgyis másképp lesz. Megcsináltam a 2. Dungeont a Forbidden Woodsot. Annyira nem volt nehéz, csak a felbukkanó tüskés növények okozta labirintus volt egy kicsit szivatós. Hát igen. Az Ocarina of Time Fire Temple-ében volt valami hasonló, azt se szerettem. Ez se nőtt a szívemhez. De minden további nélkül végigvittem. Az első mini-boss, Mothula meglehetősen könnyű volt. Én csak néztem, hogy meghalt? Mert azt hittem, hogy rosszul csinálom. Először a szárnyait kell kiütni, aztán meg azt hittem, hogy a szemét kell sebezni, de attól halt meg, hogy a hátát sebeztem. Kicsit meglepett. A főellenség, a Kalle Demos meg szerintem nagyon könnyű. A bumeráng használatára épül. Felül el kell vágni a kötelet, ami fent tartja, majd ha leesik, középre kell menni, és kardozni. Sima ügy volt megölni. Ezután mentettem. És most értem el arra a részre, ameddig először elvittem, csak aztán nem tudtam merre kellett továbbmenni. Majd kiderül, hogy most fog-e menni.

2009. február 15., vasárnap

Túl van értékelve az Ocarina of Time?

Egy párszor feszegették a barátaim a kérdést. Szerintük túl van értékelve. Én ebbe nem szóltam bele, és nem azért, mert lenéztem a véleményüket, hanem mert úgy voltam vele, hogy egyéni vélemény. De amikor láttam, hogy az IGN és a Zelda Universe is foglalkozik a kérdéssel, akkor magamban is komolyan elkezdtem gondolkodni, hogy esetleg a kérdésre igen a válasz? Összesítvén magamban a gondolatot, arra jutottam, hogy az OoT nincs túlértékelve. Miért gondolom ezt. Leírok egy pár érvet:

Van egy aranyszabály: Ha régi játékot értékelünk, akkor soha nem a maiakkal kell egybevetni, hanem meg kell próbálni az aktualitásának korával nézni, hogy a többi akkori játékhoz milyen. Persze, mai szemmel van egy pár hibája az OoT-nek, pl. lassan megy a szöveg, meg Link lassan teszi el a kardot. De mindig arra kell gondolni, hogy akkoriban lehetett-e ennél jobban csinálni?
A játéktér hatalmas. Gondoljunk arra, hogy a Super Mario 64-ben csak egy kastély volt a mozgásterünk, itt meg megkapjuk egész Hyrule földjét, ami nagyon nagy. A Dungeonök nagyon ötletesek, mindig valami új jön, de sosem ugyanaz. És a zene... Koji Kondo sok csodát művelt a Nintendo háza táján, de az Ocarina of Time az igazi nagy dobás! Amilyen zenéket itt hallani!
Ami miatt még nagyon szeretem az OoT-ot, az, hogy itt vívtam az eddigi Zeldás bossfightok közül a legjobbat és a legélvezetesebbet a Spirit Temple-ben.
És ami a legfontosabb: a történet. Hihetetlen hatásos és összetett története van. Emellett az Ocarina of Time-ban tudunk meg a legtöbbet a Zelda játékok történetéről, mi hogyan van. A másik meg az, hogy soha nem hittem volna, hogy egy 1998-as játékban láthatunk érzelmeket a karaktereken. A történetre visszatérve, nemcsak azért nagyon jó, mert rengeteg mindent tudunk meg a Zelda játékokról, hanem mert nagyon sok üzenetet hordoz magában, ami a való életben is nagyon hasznos lehet. Én sokat építkeztem belőle. És nem véletlen úgy öljük meg a legvégén, ahogy megöljük. Ha valaki látta, és érti az üzenetét a játéknak, akkor az érteni fogja. Így talán érthető, hogy miért nem tartom túlértékeltnek az Ocarina of Time-ot.

Super Smash Bros. Brawl állandó karaktereim.

Elhatároztam magamban, hogy felállítok egyfajta ranglistát, hogy kiket fogok fejleszteni a Brawlban. A következő rangsor alakult ki:

  1. Toon Link
  2. Meta-Knight
  3. Mr. Game & Watch
  4. Kirby
  5. Sonic

Számomra ezek a leghasználhatóbb karakterek, és úgy érzem, hogy velük el tudnék érni egy jó szintet. Pont emiatt a képzeletbeli sorrend miatt játszom megint a Kirby's Adventure-t, és már majdnem a végén járok. King Dededét legyőztem, már csak Nightmare kell, ami azért viszonylag nehéz.

Sonic az nagyon jó. És felmerült bennem az igény, hogy játszak Sonic játékokkal. Arra még nem mernék megesküdni, hogy vennék játékot is (mert ha egyszer megveszem az egyiket, akkor kell az egész kollekció.-_-), de játszanék szívesen. Nem ez lenne az első eset, hogy Sonicoznék, az első játékot már complete-ra végigvittem még nagyon régen. Méghozzá Sega Master System II-re. Emlékszem, amikor megjelent kb. 13-15 éve a gép, akkor itt nálunk az Elektroházban (egy volt műszaki üzlet, mely Békés Megyében létezett) hatalmas halom stócban álltak a készletek. Én magam soha nem vettem meg a gépet, mert bár semmi bajom nem volt Sonickal, sőt, kifejezetten szimpatikus volt, azért nekem mindig is a Nintendo és Mario felé húzott a szívem. De ez a Mario & Sonic nagyon jó húzás volt, és jön a folytatás, mert a 2010-es téli olimplia alkalmából ismét összecsap a két nagy rivális. És Brawlban is jó karakter, elgondolkodtat, hogy miért is ne játszatnék vele, mint régen? Csak most mindenféle fenntartás nélkül. Csak azt nem tudom, hogy mely Sonicokkal érdemes játszani, mert azt hallottam, hogy a 3D-s Sonicok nagyon mostohák lettek. Nem mindegyik, de a nagy része igen. Majd kíváncsi leszek, hogy vásárolok-e Sonic játékot, és ha igen, melyik lesz az első Sonic, melyre beruházok.

2009. február 14., szombat

Zelda II fejlemények.

Megcsináltam a 4. Palace-t. Nagyon könnyű volt, mint elsőre, csak kiderült, hogy a Pause menüben a kristályok számát a játék visszafele számolja, így nincs megölve a 3. Palace főellensége. Megpróbáltam megölni, de mivel az Iron Knuckles nagyon nem az erősségem, ezért nem ment. Ezért azt gondoltam, hogy mivel az 5. Palace is könnyű, ezért előbb megcsinálom azt, utána nagyobb támadóerővel biztos, hogy könnyebb lesz a 3. (Graveyard) Palace. Ezért előny, hogy a Zelda játékok nem lineáris menetűek, ha nem megy egy Dungeon, akkor lehet menni másikba, hátha később menni fog.

Más. Pokémon-rajongók nagy álma teljesült nemrégiben, az RTL Klubon magyarul soha nem látott részeket adnak! Végre elindult a Pokémon Advanced! A szinkronhangok nagyrészt ugyanazok maradtak. És ez az a sorozat, ami visszahozta a Pokémon széria becsületét. Mert amíg az első sorozat, nagyon jó volt, addig az Orange, és a Johto liga részei nagyon ellaposodtak. Nem volt ötlet. És pont a Pokémon Advanced részektől kezd megint nagyon jó lenni a sorozat, és az sem utolsó szempont, hogy a grafika is nagyon sokat javult. És azért is nagyon kedves számomra a sorozat, merthogy 3. genes pokémonok vannak benne, és ugye nemrég szereztem be a Pokémon Sapphire-t. Szóval szombaton és vasárnap reggel 8 óra után érdemes leülni a TV elé!

2009. február 13., péntek

Képgaléria és Kirby

Mától kezdve egy apró bővítménnyel látom el a blogot. Mivel a blog.hu-nak nincs galériája, ezért létrehoztam egyet. Ugyanis nem egy blogpostom volt már, ahova nemcsak egy, hanem több képet is szerettem volna betenni. Ezt néha meg is csináltam, de valljuk be, nem a legesztétikusabb megoldás. Szerintem egy blog elsősorban szövegre való, max. egy pár kép. Ezentúl, ha valamit több képpel is akarok illusztrálni, azt a képgalériából fogom belinkelni. A galéria linkje: http://hungarianlink.fotoalbum.hu/ Most csak egyetlen egy kép van fent, amolyan próbaképp, de természetesen több is helyet fog kapni. Meg több album is lesz.

Egyébként nemcsak a Zelda II-vel kezdtem el játszani, hanem Virtual Console-on a NES-es Kirby's Adventure-rel. Kirby mint karakter sokak számára ismerős lehet a Super Smash Bros. sorozatból. De hogy ki ő, hol kezdte konzolos pályafutását? Egészen 1992-ig kell visszamenni, amikor megjelent Game Boyra az első Kirby játék. Ehhez még nem volt szerencsém, de a 1993-as Kirby's Adventure-höz annál inkább. És a Nintendo-világnak egy olyan szegmensét mutatták be, ahol azt láthatjuk, hogyan lehet egy játék könnyű, mégis rendkívül szórakoztató. Ugyanis a Kirby's Adventure-ben (meg gondolom a több Kirby játékban is) ez valósul meg. Igazából NES-es Kirby végigvitele tényleg nem nagy ördöngősség, de rendkívül élvezetes. A zene, és a boss fight. Még amivel kitűnt az átlag játékok közül az a rendkívül szép grafika. Nem vicc, a NES-es Kirby's Adventure grafikai színvonala megüti az SNES-ét! Ennek az az oka, hogy a játék 1993-as. Viszont a megjelenési évszámból kifolyólag nem kapta meg a játék a neki járó figyelmet. Ugyanis 1993-ban már bőven az SNES korszkát éltük, hogy még ekkor is jelenjen meg NES játék, kicsit furcsán hatott az emberekre. Egyedül Japánban élte meg az eladást az egy millió feletti lélekszámot. Ugyanis Japánban nincs annyira éles generációváltás. A Super Nintendo a szigetországban 1999-ig élt, míg nálunk 1997-ben már rég a Nintendo 64 érát éltük, és az SNES-ről már meg is feledkeztünk. Visszatérve a NES-es Kirbyre. Tehát Japánban több, mint egy millió példány kelt el, Amerikában épp, hogy átlépte a százezret, de Európában csak 50-60 ezret adtak el a játékból. És nemcsak a NES-es Kirby járt így, hanem az SNES-es Kirby's Fun Pak, ami 1996-os megjelenésű, valamint a N64-es Kirby 64 is, mely 2001-es kiadású. Kirbyből animesorozat is készült. Hasonlóan Kodomo stílusú, mint a Kukucska, csak annyi a különbség, hogy a Kirby karakterekben egy kis ész is szorult. ^^' Van egy ismeretető a sorozatról az AoiAnime honlapján. Én írtam még régebben: http://www.aoianime.hu/?anime=592 Az animéből rengeteg mindent meg lehet tudni a karakterekről, hogy kicsodák, hogyan alakult a játék a története. Nekem sok Kirbys kérdésemre az anime adott választ. Például sosem értettem, hogy miért csinálja Meta-Knight a játékban azt, hogy először segít, máskor meg ellenfeleket küld ránk. Felállítottam magamban Meta-Knightról egy elméletet, hogy egy titokzatos lovag, akinek a jellemét örök homály fedi, de az animéből minden kiderül. De arra is választ kapunk, hogy kicsoda Kirby valójában. Amúgy szerintem nagyon szép lett a grafikája:

100 rész készült a sorozatból, nekem csak az első 40-et sikerült beszerezni de hogy a többi 60-at honnan fogom tudni megszerezni, fogalmam sincs. Egyébként egy nagyon kedves, aranyos sorozatról van szó, csak még jobban megszeretteti Kirbyt azokkal, akik eddig esetleg csak simán szimpatizáltak vele.

És most hadd térjek rá a saját Kirby történetemre. Igazából arról, hogy Kirby létezik, arról 2000 óta tudok. Amikor megvettem a Nintendo 64-et, akkor volt a dobozban egy poszter, amiben Nintendo 64 és Game Boy játékok voltak, és a GB játékok között volt a Kirby's Dream Land. Amikor akkoriben láttam, csak egy kedves kis fehér gömbre (mert az első Kirby játékban Kirby fehér volt, nem rózsaszín) gondoltam, amit minden gyerek szeret. Úgy komolyan 2006-ban ismertem meg a sorozatot, amikor először találkoztam Krisivel. Előtte többször beszélt nekem a játékról, és mondta, hogy van a Game Parkban NES-re Kirby's Adventure VADONATÚJAN 1000 (!!!) forintért. Azt gondolom, hogy nem kell ecsetelnem milyen érzés 2006 új, bontatlan NES játékra lelni. Na mondom, már csak ennek az élményét is átélve megvettem a játékot, amikor nála voltam. Aztán kipróbáltam nála a játékot, már akkor tetszett. Itthon meg végigjátszottam. Hihetetlen élvezetes volt. Kicsit később Krisi segítségével sikerült szert tennem egy SNES-es Kirby's Fun Pakra 3000 forintért. Hogy mekkora kincs ez a játék, legyen elég annyit mondanom, hogy eBayen is minimum 10000 forintért adják csak a kazettát. Csak sajnos a játék azóta egyéb okok miatt már nincs meg. Azóta még szert tettem Game Boyra Kirby's Dream Land 2-re. Aztán a Kirby-láz kissé alábbfagyott. Csak most vettem elő megint komolyabban, hogy meglett Virtual Console-on. Azt még hozzá kell tennem, hogy Kirby akkor lett szimpatikus számomra, amikor először játszottam a Super Smash Bros. Melee-vel 2006. júniusában. Csak azért voltam mindig vele, mert vele nehéz volt leesni. Tudtam, hogy könnyen kiesik, mert gyenge, de megszerettem. És hogy NES-en mennyire SNES-színvonalú a grafika, arra az alábbi kép a bizonyíték:

Bizony ez a kép NES-ből van. Egyébként ha jobban belegondolunk, erre a grafikára is van magyarázat. A NES, ugye 1985-ös megjelenésű, míg a Kirby's Adventure meg 1993-as. A NES-ről tudni kell ezt, hogy ez az a konzol, mely életének során a legnagyobb fejlődésen esett át. Vessük össze gondolatban a Super Mario Brost ezzel a Kirbys képpel. Ugye mekkor a különbség? A magyarázat az évszámban keresendő, ugyanis ezekben az időkben már ismerték a NES tulajdonságait, és nem tudom, hogy létezik a grafikailag szebb játék, de szerintem a Kirby's Adventure a NES csúcsa. Én ajánlom mindenkinek, aki szereti a könnyű, de élvezetes játékokat.

Zelda II folytatás

Annak örömére, hogy hamarosan Zelda II tulaj leszek NES-en, elővettem GBA-n a játékot. Már csak azért is, mert így teljes lesz a GBA-repertoárom. Bevallom őszintém, elfelejtettem, hogy hol tartottam, csak arra lettem figyelmes, hogy nincs meg a tutaj, de a 3. Palace-t már elvileg megcsináltam. Mert abból a kristályból, amiből hatot kell összegyűjteni, abból nekem már 4 van, ami felettébb érdekes, mert a 4. Palace a folyó túlsó partján van, így fogalmam sincs hogy lehet 4 kristályom. Mindegy, megszereztem a tutajt, aztán inkább kerültem a temetőnek még a környékét is kerülöm, mert a temetőkben a sok Moa nagyon megkeseríti az életemet. Talán a Zelda-történelem leszemetebb ellenségei. Teljesen kiszámíthatatlan, hogy merre szállnak, és ha eltalálnak, akkor -20 pont. És a temetőben rendkívül sokan vannak, így gyorsan lenullázódhatnak a pontok. Eltalálni meg piszok nehéz őket. Úgyhogy mentem a 4. Dungeon felé. Először megmentettem a gyereket, akiért kaptam Reflect Magicet (egyébként könnyű megmenteni őt). Aztán a labirintuson át a 4. Palace-ba. Sikerült megszerezni a cipőt, amivel járhatok a vizen. Ugyan meghaltam, de akkor előtte kicsit feltöltöm magam. Megpróbálom megszerezni a vizen található Heart Containert, ami VC-n nem sikerült. Azért nehéz, mert a vizen sem mehetünk akármerre. Az út meg nem látható. Itt olvasom, hogy hogy lehet megszerezni. Kicsit értelmetlen számomra, de majd holnap megpróbálom.

2009. február 8., vasárnap

A Brawl irányítása.

Azt hiszem, hogy a Brawlos fejlődés véglegesnek mondható. Azóta rájöttem magamban, hogy a Classic Controllernek köszönhetem a javulást. Hogy úgy fogalmazzak minden tálcán van nyújtva neked. A GC is is hasonló elveken működik, de az jobb a Melee-nek. Egy kicsit beszélek az irányításról, hogy melyik milyen, bár azt hiszem kétségtelenné vált, hogy a CC-t fogom a legjobban dicsérni.

  • Wiimote: Oldalt a kezedben tartva lehet irányítani. kezdetben sokáig ezt használtam, és azon tanakodtam, hogy csinálják azokat a buborékokat a fejük felett? Akkor még nem tudtam, hogy azt Tauntnak hívják. Létezik a Taunt, ha megnyomjuk az A-gombot, és valamelyik irányt. 2-es gomb a támadás, 1-es gomb a speciális támadás. B-gomb a védekezés. Most ez így lehet, hogy furcsán hangzik, de inkább lelkileg rossz ez az irányítás, mert ha látod, hogy milyen kevés gomb van, azt gondolhatod, hogy kicsi a mozgástered, lehetőséged.
  • Wiimote + Nunchaku: Ez már sokkal jobb. A Nunchaku analóg karjával irányítjuk a karaktert, A a támadás, B a speciális támadás. Az 1-essel és a 2-essel tudunk Tauntolni. C-vel tudunk ugrani, és a D-pad oldal "gombjaival" lehet megragadni az ellenfelet. Na ez az, amit nem lehet pl. a Wiimote-on megcsinálni, vagy csak valami bonyolult kombinációval.
  • Classic Controller: Hát szerintem ez a legjobb. A-gomb támadás, B-gomb speciális támadás. X és Y az ugrás. A bal oldali analóg karral irányítjuk karakterünket, jobb oldalival meg lehet smashelni. Csak Classic Controlleren van külön gombja a Smashnek. A D-pad a taunt, L és R a védekezés. És a ZR gombbal lehet eldobni a tárgyakat, valamint megragadni a ellenfeleket.

Nekem a Classic Controller áll a leginkább kézhez, meg az, hogy minden támadásnak külön gombja, így nem kell azon ügyködnöm, hogy a gombkombinációval bejön-e a Smash vagy nem. Én személy szerint ezt ajánlom mindenkinek.

2009. február 5., csütörtök

Hatalmas fejlődés a láthatáron.

Igazából fogalmam sincs, hogy mi történik velem, de sok pozitív visszajelzést kapok affelől, hogy mennyit fejlődtem Brawlban. Magam sem értem, de én magamon is látok változást. Most már sokkal jobban megy a játék, most már joggal pályázhatok az 1. helyért. Lehet, hogy amikor Csabinál voltam, és nála Meleeztem, akkor ő először játszott vele, és hogy ez inspirált, hogy jobban játszak, mert lehet, hogy legyőzöm? Lehetséges. Más is lett számomra a játék, sokkal komolyabban benne vagyok, már izgulok is, hogy sikerüljön. Remélem nemcsak átmeneti állapot. Mindjárt megyek játszani, és ez kiderül.

Még ahol nagy fejlődést tapasztalok, az a Link’s Awakening. Mennyit szenvedtem a 2. Dungeonön, most meg meghalás mélkül végigmentem rajta. A főellenség, Genie is nagyon könnyű volt. Most jutottam el odáig, ahol tartok a DX-ben, és ott 33-szor haltam meg, most a sima LA-ban meg négyszer. Döbbenet.

Ébredés

Kezdetben voltak problémák a Link’s Awakeninggel, mert nem mentett, de kiderült, hogy csak a régi Game Boy volt rossz, de nem baj. Lefagy, meg nem ment… Kipróbáltam GBA SP-n, ott működik. Többször megszereztem a kardot, aztán mentem át GBA SP-re, meg is csináltam az 1. Dungeont. Nagyon könnyű volt. A főellenség, Moldorm a LttP-ből ismerős lehet, itt sokkal könnyebb. Most megszereztem BowWowot a kutyát, így lehetett menni a mocsárba, megeszi neke a virágot, amik az utamat állják. A 2. Dungeonba beérve mentettem.

A Super Mario Galaxy meg sanszos, hogy végigviszem. Isteni egy játék! Ma 3 csillagból eljutottam 11-ig. Egyszerűen nem ismerek rá, hogy mennyi ötlet van a játékban! Én is nagyon örülnék, ha Shigeru Miyamoto mester a Wii Sports folytatása, és a további Wii játékok helyett ilyen ötletes játékokat találna ki. Nem csoda, hogy a Super Mario Galaxy a világ 3. legjobb játékává nőtte ki magát.

2009. február 4., szerda

Isten hozott Link's Awakening!

Ahogy elbúcsúztattam a Final Fantasy IX-et, úgy köszöntöm a Link's Awakeninget, de erről kicsit később.

Nemrég jöttem haza, Pesten voltam 2 napig. Csabinál voltam, nála aludtam. Sokat játszottunk mindenféle menőséggel. Megismerte a Super Smash Bros. Meleet. Tetszett neki, jól elvoltunk vele. Próbálgatott mindenkit, talán Young Linkkel volt a legjobb. Meg a Classicot és az Adventure módot is végigvitte. De sokkal viccesebb a Wind Waker sztori. Az Outset Islandben nagyon jól elvolt a malacfogással, de a Forsaken Fortress nagyon nem tetszett neki. Az, hogy őröket kikerülve kellett a kastály tetejére feljutni. Azt mondta, hogy játszott Metal Gear Soliddal, ott volt sok ilyen őrös feladat. Azt is feladta egy idő után, mint a Wind Wakert, hogy többször lefülelték az őrök. Pedig egyszer elég sokáig eljutott benne, csak hát ne világítanák meg a kastély falát ugye... Pedig biztos voltam benne, hogy tetszeni fog neki. Ma majd legközelebb. Meg mi volt még? Mario Kart Double Dash!!, Wii Play, amik így eszembe jutnak. De jó volt.

Hát akkor elköszöntem a Final Fantasy IX-től, odaadtam Young Linknek, jó helye lesz nála. És megkaptam a Pokémon Sapphire-t! Hosszú idő után újra megvan! Alig hiszem el, nagyon örülök neki.^^ Meg kölcsönadta a MOTHER 1 + 2-t, melyben rövid úton elvéreztem. Jó játék, meg minden, de japán nyelv ismerete nélkül nem ajánlom a játék kipróbálásást eredetibe. Alig mentem ki a házból, már elhaláloztam. Érteni kell a szöveget. Úgyhogy ma, amikor mentem haza, visszaadtam neki. Inkább leszedem angol nyelven emulátorról. És a vaterás üzlet, amiről beszéltem. Megvan a Game Boy az 5 játékkal. Ebből az egyik, az Aladdin hamis, de ez a legkevesebb. Ilyen olcsón, 2800 forintért ilyen pakkhoz nem jutottam volna hozzá. És itt lett meg a sima Link's Awakening. Nagyon tetszik. Valóban nemét nyelvű, de ez egyáltalán nem zavar. Tetszik a játék, amit láttam, és régi Game Boyon játszani nagyon jó dolog. Mintha tényleg 1993-ból játszottam volna vele. Képet is készítettem a szerzeményekről:

2009. február 3., kedd

Casual vagy Hardcore gamer?

Tegnap a Gamer365 fórumán vetette fel valaki a témát. És hogy őszinte legyek, meglepett, hogy több idősebb játékos Casual gamernek vallotta magát. Mondván, hogy a munkából hazajövet már nincs erejük, meg idejük játszani annyit. Én is kifejeztem álláspontomat affelől, hogy mennyire megváltozott az egész videojáték kultúra. Ez rám is nagy hatást gyakorolt. Régen az SNES-es, N64-es időkben szinte az összes játékot, ami megvolt nekem, szinte mesteri módra vittem végig. A GameCube azonban rengeteg sok negatív nyomot hagyott bennem. a Super Mario Sunshine adta nehézségek, a a GC-s folytatások középszerűsége (Mario Kart DD!! szerintem a leggyengébb a Mario Kart sorozatban, és a Mario Party is nagyon rossz lett). Azóta jóval kevesebet játszok Nintendón. És igen, elsősorban a kudarctól való félelem miatt. Egyedül a Zelda játékok, amik visszahoztak valamennyit a régi életerőmből.

A másik ok, ami miatt lényegesen kevesebbet játszok az az, hogy azt tapasztaltam, hogy nálam az első végigjátszás után elmúlik a játék varázsa. Ezt leginkább akkor a Super Mario 64 120 csillag szerzése után éreztem meg, hogy hiába veszem elő még egyszer a SM64-et, már nincs meg a varázsa. Ezért egy olyat próbáltam meg, hogy kevesebbet játszok egyszerre, de továbbtartson a játék élménye. De akkor meg az jut eszembe, hogy mennyi végigjátszatlan játékom van. Vezetek erről egy nyilvántartást: http://backloggery.com/options.php?user=supermario4ever
És akkor felmerült bennem a kérdés, hogy melyik jobb? Inkább játszunk végig egy játékot 36 nap alatt 1 órán keresztül, vagy 3 nap alatt 12 órán keresztül? Az első verzió, a régi időkben, amikor még rövidebbek voltak a játékok, akkor sokkal inkább megállta a helyét, de mostanság... Amikor annyi játék van, hogy alig tud választani az ember, akkor mi a jobb. Igazából az, hogy rengeteget Minish Capeztem egyhuzamban elgondolkodtatott, hogy talán mégsem annyira rossz dolog egyszerre sokat, de pár nap alatt végigvinni a játékot. Szóval szerintem át fogok állni a sokat kevés ideig sémára, és így fogom végigvinni a Super Mario Galaxyt.

2009. február 2., hétfő

Isten veled Final Fantasy IX

Bizony, megválok ettől a játéktól. Nem minthogyha annyira rossz lenne, egyszerűen csak arról van szó, hogy már semmi nem sarkall arra, hogy játszak vele, pláne azért, hogy a kölcsönkapott PSX-et már rég visszaadtam. De az OST-t se hallgattam már legalább fél évig. De egyáltalán nem bánom, hogy kiadtam rá 22 fontot, mert nagyon jó érzés volt megismerni az FF9 világát, egy csodálatos hangulatú játékról van szó, de ennyi volt a varázslat. A játék meg jó helyre kerül, Young Link barátommal cserélem el. És hogy mit kapok érte? Pokémon Sapphire-t! Plusz ráfizet egy keveset. De a Pokémon Sapphire, az most minden álmom! Mennyi szép emlék köt hozzá, az a játék egyszerűen csodás! Még nem játszottam a Diamond/Pearllel, de az első 3 generációt nézve azt kell mondanom, hogy a GBA-s Pokémont élveztem eddig a legjobban. Nagyon örülök, hogy meglesz újra a játék. Ezúton örökre! :-O Valamint lehet, hogy lesz lehetőségem megismerni a MOTHER játéksorozatot. Ha esetleg így ismeretlenül hangzik, akkor hátha az segít, hogy a Super Smash Bros. Brawlban benne van 2 szereplője, Ness és Lucas. Ez az egyik olyan játéksorozat, mellyel meglehetősen mostohán bánt a Nintendo, ugyanis csak Japánban jelent meg. Illetve Amerikáben is megjelent a MOTHER 2, Earthbound néven. Itt van egy eBayről. Senkit ne riasszon meg az ára, ezeket ennyiért adják, mert világszerte nagyon keresik. És itt van nekem egy élő példa Krisi személyében, hogy mikre nem képesek a MOTHER fanok egy-egy játékért. Kezdte azzal, hogy nincs Famicomja, de megvette a japán verziót kazettán. Majd később megtalálta ugyanazt a kazettát dobozzal, leírással mindennel, azt is megvette. Így kétszer van meg neki a játék. Aztán, hogy játszani tudjon vele, megvette GBA-n a MOTHER 1 + 2-t. Az pontosan így néz ki. És amikor Young Link hallott erről a játékról Krisi által, akkor próbálta ki emulátoron, és teljesen a rabja lett, ő is megvette GBA-n az 1 + 2-t. Ő már (azt hiszem) végigvitte, és kölcsönkértem tőle, lehet, hogy odaadja. Engem is érdekel a játék, mert ha csak azt nézem, hogy Ness és Lucas (számomra) szimpatikus karakterek a Smash játékokban, akkor érthető, hogy sokakban megvan a vágy abban, hogy kipróbálja a játékot, ha másképp nem, emulátoron. És lehetőségem lesz kipróbálni nekem is. A játék full japán, és Young Link szerint kicsit nehéz dolgom lesz, mert a szöveg rendkívül fontos. De most készítik az angol nyelvű fan fordítását a játéknak. A Mother 3-é már kész, és van honlapja is: http://www.starmen.net/ Most készítik az első és a 2. részét is. A rajongók világszerte már rengeteg módszerrel próbálták rávenni a Nintendót arra, hogy adja ki világszerte a játékot, ennek leginkább az EarthBound marathon nevű TV műsorral adtak hangot, mely ha jól emlékszem, kb. 50 órás műsor volt. Szóval a rajongók mindent megtesznek annak érdekében, hogy a sorozat angol nyelven kijusson Amerikába. Egyébként nekem nemcsak a SSBM és SSBB által volt lehetőségem megismerni, hanem megkaptam Krisitől az OST-t is, ami meglehetősen érdekes. Nagyon jó, azt mindenképp el kell mondani. Az érdekessége abban rejlik, hogy japán játék dalait angol nyelven brit előadók éneklik. No nem világsztárokra kell gondolni, bár nem tudom, hogy Catherine Warwick neve mond-e valakinek valamit. Ő énekel 4 dalt. Szerintem nagyon jó dalok lettek, ez már egy jó alap arra, hogy pozitív véleményem legyen a játékról. A dalok egyébként 1989-esek.

És ezzel még nincs vége. Ugyanis egy nagyon kedvező ajánlatra leltem a Vaterán: Régi Game Boy + 5 játék volt 2800 forint! És bizony az 5 játék közül ott lapul a Link’s Awakening! Az eredeti Game Boyos kiadás! Hát mondom, ezt nem hagyhatom ki! A régi Game Boyom amúgysem működőképes már (legalábbis amikor utoljára kapcsoltam be, akkor nem működött) és szívesen veszek egy működő régi Game Boyt is. Egyébként a Link’s Awakening, ahogy kivettem a képekből, német nyelvű, de egyáltalán nem zavar, hisz ott van nekem a DX angol nyelven. Legalább látom a játékot németül is. Egyébként van még a Super Mario Land mellé, meg 3 kisebb cím. Sebaj, legalább meglesz a SML kétszer. De amiért már megérte nekem leütni az üzletet, az a Game Boy kazettatartó. Még egy darabom sincs, de mindig is szerettem volna olyat, mert nekem nagyon tetszett. De hogy kapok mellé régi Game Boyt, meg Link’s Awakeninget, hát komolyan mondom! Mindig ott rejlik a lehetőség, csak észre kell vennünk! Nagyon örülök neki!

2009. február 1., vasárnap

Japán verzió 1. rész: Zeruda no Densetsu

A legújabb sorozatban a Zelda játékok japán verzióit mutatom meg a lehető legnagyobb részletességgel. Kezdjük is el a legelején, az első Zeldával.

Japán cím: Za Hairaru Fantajī Zeruda no Densetsu
Japán írással: THE HYRULE FANTASY ゼルダの伝説 1

Ezzel a borítóval jelent meg Japánul. Azért az alcím menő, hogy The Hyrule Fantasy. Japánban nemcsak kazettán jelent meg, hanem Famicom Disk Systemen is. A doboz hátulja így néz ki:

A Famicom lemezeknek van A és B oldaluk. Ez azért van, hogy több adat férjen rá a lemezre. A Famicon Disk System úgy olvassa be a lemezeket, hogy először az A oldal adatait olvassa be, majd meg kell fordítani a lemezt, majd a B oldal adatait olvassa be. A játék minősége jobb, hiszen a NES-szel ellentétben nem 3 hangcsatornája van, hanem 5. Ezáltal sokkal jobb hangminőséget produkál, és a nagyobb adatnak köszönhetően jobb a kép minősége is.

The Legend of Zelda Famicom lemez A oldala.

The Legend of Zelda Famicom lemez B oldala.

Még ami külön érdekesség, hogy apró figyelmesség gyanánt járt a játék mellé egy pár matrica.

Jól néznek ki szerintem. Külön érdekesség, hogy először Famicom Disk Systemre jelent meg a játék, és csak később, 1994-ben jelent meg a sima Famicomra, kazettán a játék.

A kazettán nincs annyi adat, viszont előny, hogy töltési idő sincs. És hogy mennyivel jobb a minőség Famicom Disk Systemen, mint Famicomon, arról egy YouTube videó tanúskodik:

Az információkért, és a videóért köszönet jár Krisinek.