Természetesen nézek más animéket is. Csak amit nemrég kezdtem el nézni, annyira mélyen van, hogy nem is említhető egy poston azzal az animével, amire nagyon rá vagyok függve. Ez a No Game No Life. Ez egy szörnyűség, elriaszt az animéktől. Eleve nem mondható jó animének, mert nincs komoly története, nincs történetvezetés, a karakterek borzasztóan együgyűek, a főszereplő srác meg egyenesen visszataszító a beképzelt pökhendiségével, és hogy saját magát az emberiség fölé helyezi.
Hogy csak vázlatosan foglaljam össze, hogy mi a gond vele. Azért kezdett el érdekelni, mert ez az anime is a hikikomori-létet mutatja be. A főszereplő srác, Sora és a húga, Shiro hikikomorik, akik bekerülnek egy játékba, tehát Sword Art Online utánérzés. Arra voltam kíváncsi, hogy milyennek mutatja be a hikikomori-létet, és azt, hogy egy játékban benne vannak. Több olyan animével lehet találkozni, mely bemutatja ezt a bezárt életformát (a NEET-létet is ide lehetne említeni), de ezek mindig igyekeztek úgy bemutatni, hogy nem ez a helyes út, nem egy anime egészen jó ötletet ad arra, hogyan lehet ebből kimászni. Jó példa erre a ReLIFE. De a No Game No Life nemhogy nem problémázik a hikikomorik életstílusán, hanem majdhogynem követendő példának mutatja be. Semmi baj nincs azzal, hogy csalódtál az emberekben, vagy nem bírod a társadalmi elvárásokat. Nézd meg ezt az animét, látod, hogy milyen jól elvan ez a srác is, meg a húga. Minek küzdenél bármiért, ha anélkül is lehetsz boldog, hogy neked semmit nem kell tenned érte? Jóformán ez az üzenete az animének.
Az a helyzet, hogy ebben az animében minden sztereotípia megtalálható, ami miatt egy átlagember tájékozatlanul ugyan, de joggal nézi le az animéseket. Mert azáltal, hogy ez az anime nem problémázik a hikikomori-léten, minden laikus számára negatív tulajdonságot tevékenységet úgy állít be, mintha nem lenne vele semmi baj. A fentieken felül azt is lehetne még írni, hogy legyél nyugodtan hikikomori, játssz éjjel-nappal játékokat, gyűlöld nyugodtan az embereket, hárítsd rájuk a felelősséget, hogy ilyen életmódot élsz. Az emberek szemetek, ami miatt bezártad magad a szobába, és fényt se engedsz be magadnak, nehogy elkezdj gondolkodni azon, hogy te esetleg ebben és ebben vagy hibás! Olyan ez, mintha az animestúdió egyfajta propagandának szánta volna ezt a művet, hiszen egyre több olyan írást olvasni, hogy az anime ipar válságban van, és ezzel mintha menteni akarnák a menthetőt. Véleményem szerint az animestúdiók saját magukat sodorták válságba azáltal, hogy jó ideje a 13 részes animék az általánosak (a '90-es években 26 rész hosszúság volt a leggyakoribb). Ez részint azért van, mert több anime legyen egy-egy szezonban, ne csak folytatások, több animével meg több pénz jön be. Csakhogy aztán ebből lesz a sok bába közt elvész a gyerek tipikus esete, mert egyre jelentéktelenebbé válnak az animék. Meg hát nem egy olyan eset van, hogy egy 13 részes műbe akartak beletuszkodni több történetszálat, aminek rend szerint az lett a vége, hogy az nem lett eléggé kifejtve, így hiányérzet maradt utána. Erre egy 26 részes anime alkalmasabb.
Ez az anime pedig tükröt állít az animés közösség felé. Azáltal, hogy a My Anime List szerint több, mint 1.100.000 regisztrált felhasználójuk látta ezt az animét, ezzel minden idők 8. legnézettebb animéje a statisztikájukban, és bár nem a 8,37-es átlag a legmagasabb, de azért nagyon jól megmutatja, hogy milyen az animés néplélek, és alátámasztja azt, hogy ahogy fentebb írtam, talán nem jogtalanul nézi le egy laikus az animéseket. Mindezek mellett a zene is borzasztó. Az openinget Suzuki Konomi énekli, akit már régebben sem kedveltem. Akkor találkoztam vele először, amikor megtudtam, hogy Okui Masami háttérvokálozott az énekesnőnek, méghozzá az Absolute Soul című dalban, mely az Absolute Duo anime openingje. Felmerült bennem a kérdés, hogy mégis hová tette Okui Masami a józan ítélőképességét, amikor összeállt ezzel a nővel egy dal erejéig? Énekhangja ugyan van, de semmilyen érett érzelem nincs a hangjában. Mintha egy elkényeztetett kis csajt hallgatnék énekelni, aki szentül hiszi, hogy megváltja a világot. Okui Masami nincs is vele egy kategóriában, miért énekelt vele együtt? A dalnak ugyanis három változata van. Van a rendes, ami az animében is hallható, van az úgynevezett -blade- verzió, melyben Okui Masami vokálozik. Ez a limitált kiadású kislemezen hallható. Majd van a -shield- verzió, melyen Okui Masami énekel, és Suzuki Konomi vokálozik. Ez a rendes kiadáson hallható. Nem vagyok elragadtatva a daltól, és elnézve a képeket az Absolute Duóból, legjobban teszem, ha az animétől is távol tartom magam. Ahogy a No Game No Life is egy rettenet.
Hogy csak vázlatosan foglaljam össze, hogy mi a gond vele. Azért kezdett el érdekelni, mert ez az anime is a hikikomori-létet mutatja be. A főszereplő srác, Sora és a húga, Shiro hikikomorik, akik bekerülnek egy játékba, tehát Sword Art Online utánérzés. Arra voltam kíváncsi, hogy milyennek mutatja be a hikikomori-létet, és azt, hogy egy játékban benne vannak. Több olyan animével lehet találkozni, mely bemutatja ezt a bezárt életformát (a NEET-létet is ide lehetne említeni), de ezek mindig igyekeztek úgy bemutatni, hogy nem ez a helyes út, nem egy anime egészen jó ötletet ad arra, hogyan lehet ebből kimászni. Jó példa erre a ReLIFE. De a No Game No Life nemhogy nem problémázik a hikikomorik életstílusán, hanem majdhogynem követendő példának mutatja be. Semmi baj nincs azzal, hogy csalódtál az emberekben, vagy nem bírod a társadalmi elvárásokat. Nézd meg ezt az animét, látod, hogy milyen jól elvan ez a srác is, meg a húga. Minek küzdenél bármiért, ha anélkül is lehetsz boldog, hogy neked semmit nem kell tenned érte? Jóformán ez az üzenete az animének.
Az a helyzet, hogy ebben az animében minden sztereotípia megtalálható, ami miatt egy átlagember tájékozatlanul ugyan, de joggal nézi le az animéseket. Mert azáltal, hogy ez az anime nem problémázik a hikikomori-léten, minden laikus számára negatív tulajdonságot tevékenységet úgy állít be, mintha nem lenne vele semmi baj. A fentieken felül azt is lehetne még írni, hogy legyél nyugodtan hikikomori, játssz éjjel-nappal játékokat, gyűlöld nyugodtan az embereket, hárítsd rájuk a felelősséget, hogy ilyen életmódot élsz. Az emberek szemetek, ami miatt bezártad magad a szobába, és fényt se engedsz be magadnak, nehogy elkezdj gondolkodni azon, hogy te esetleg ebben és ebben vagy hibás! Olyan ez, mintha az animestúdió egyfajta propagandának szánta volna ezt a művet, hiszen egyre több olyan írást olvasni, hogy az anime ipar válságban van, és ezzel mintha menteni akarnák a menthetőt. Véleményem szerint az animestúdiók saját magukat sodorták válságba azáltal, hogy jó ideje a 13 részes animék az általánosak (a '90-es években 26 rész hosszúság volt a leggyakoribb). Ez részint azért van, mert több anime legyen egy-egy szezonban, ne csak folytatások, több animével meg több pénz jön be. Csakhogy aztán ebből lesz a sok bába közt elvész a gyerek tipikus esete, mert egyre jelentéktelenebbé válnak az animék. Meg hát nem egy olyan eset van, hogy egy 13 részes műbe akartak beletuszkodni több történetszálat, aminek rend szerint az lett a vége, hogy az nem lett eléggé kifejtve, így hiányérzet maradt utána. Erre egy 26 részes anime alkalmasabb.
Ez az anime pedig tükröt állít az animés közösség felé. Azáltal, hogy a My Anime List szerint több, mint 1.100.000 regisztrált felhasználójuk látta ezt az animét, ezzel minden idők 8. legnézettebb animéje a statisztikájukban, és bár nem a 8,37-es átlag a legmagasabb, de azért nagyon jól megmutatja, hogy milyen az animés néplélek, és alátámasztja azt, hogy ahogy fentebb írtam, talán nem jogtalanul nézi le egy laikus az animéseket. Mindezek mellett a zene is borzasztó. Az openinget Suzuki Konomi énekli, akit már régebben sem kedveltem. Akkor találkoztam vele először, amikor megtudtam, hogy Okui Masami háttérvokálozott az énekesnőnek, méghozzá az Absolute Soul című dalban, mely az Absolute Duo anime openingje. Felmerült bennem a kérdés, hogy mégis hová tette Okui Masami a józan ítélőképességét, amikor összeállt ezzel a nővel egy dal erejéig? Énekhangja ugyan van, de semmilyen érett érzelem nincs a hangjában. Mintha egy elkényeztetett kis csajt hallgatnék énekelni, aki szentül hiszi, hogy megváltja a világot. Okui Masami nincs is vele egy kategóriában, miért énekelt vele együtt? A dalnak ugyanis három változata van. Van a rendes, ami az animében is hallható, van az úgynevezett -blade- verzió, melyben Okui Masami vokálozik. Ez a limitált kiadású kislemezen hallható. Majd van a -shield- verzió, melyen Okui Masami énekel, és Suzuki Konomi vokálozik. Ez a rendes kiadáson hallható. Nem vagyok elragadtatva a daltól, és elnézve a képeket az Absolute Duóból, legjobban teszem, ha az animétől is távol tartom magam. Ahogy a No Game No Life is egy rettenet.
