A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Inuyasha. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Inuyasha. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. június 23., szombat

A teljes AnimeStars magazin gyűjtemény

Van néhány epost vázlatban, és tudnék miről írni, de nem jutok el odáig, hogy ki is tegyem őket. Talán majd most. Átnézem őket, hogy melyeket tudom befejezni, és kikerülnek, amik úgy állnak, hogy rendben vannak.

Most viszont egy régi animés magazinról szeretnék írni, az AnimeStars-ról. Mely bár csak 2007-2010 között élt, de ekkor jelentős volt az akkori animés közösség számára, ezért azt gondolom, hogy érdemes írni róla. Főleg azért, mert ma már inkább olyannak tűnik, mintha elfeledkeztek volna róla. Akkor jelentős volt, de annyira mégsem, hogy ma is emlegessék. Sőt, azt gondolom, hogy aki az utolsó 5 évben lett animés, azok talán nem is hallottak a magazinról, vagy csak érintőlegesen. De mivel én már akkor is néztem animéket, ezért folyamatosan vettem az újságot, és meg is van az összes szám az elsőtől az utolsóig, de még a különszámok is.

Összesen 22 számot élt meg az újság, plusz volt az InuYasha és a Yu Yu Hakusho különszám. Már az első számot is megvettem megjelenésekor. Azt, hogy hogyan értesültem a megjelenésekor, nem emlékszem, szerintem csak annyi volt, hogy megláttam az újságosnál, és tudtam, hogy ez kell nekem.

Az első számokon lehetett érezni, hogy ugyan kezdetleges, de ebből valami jó dolog fog kisülni. Olyan volt az AnimeStars a magazinok között, mint a Magyar Anime Társaság a conok között. A legkevésbé sem érződik, hogy az anyagiak miatt csinálták az újságot, sőt inkább egyfajta naivitás figyelhető meg az írások között. Olyan érzetet adnak a cikkek, mintha néhány lelkes fiatal összeverbuválódott volna, hogy rajongásuk tárgyáról, az animékről írjanak magazint. Voltak is kapcsolataik, de a Mondo magazin sokkal progresszívebb volt marketing, hirdetések, és kapcsolatteremtés terén, nem utolsó sorban olcsóbb is volt, ezért 2010. júliusában jelent meg az utolsó szám, és aztán meg is szűnt. És talán a nem olyan jó marketing miatt nem maradt meg annyira az emlékezetekben az AnimeStars, legalábbis én nem hallom, hogy beszélnének róla, hogy milyen jó újság volt. Pedig jó volt, nekem tetszett. A dizájn tetszett, a tartalom is, jó volt az elosztás, és mindenről írtak, ami japánnal kapcsolatos. Az értékelési irányelv is megfelelő volt. Az írások is jók voltak, de azért lehetett érezni, hogy nem szakképzett újságírók írják az ismertetőket, cikkeket, mindezek mellett a cikkekben lehet érzékelni azt a naivitást, amire utaltam már feljebb. Persze pont ez adhat egyedi színezetet a cikkeknek, mert így nem a megtanult protokollok szerint születnek a cikkek, hanem adott esetben "sajátabbnak" tűnnek az írások, meg jobban érzékelni a személyiségüket bennük.

És nem titok, hogy én is írtam néhány cikket a magazinba. Már ekkor igyekeztem népszerűsíteni az általam kedvelt személyeket, és írtam olyanokról, mint Hayashibara Megumi, Okui Masami vagy a legnagyobb animés koncertrendezvény, az Animelo Summer Live-ról is írtam. Sőt, ha jól emlészem Ohmi Tomoe-ról is írtam, meg rémlik Ikue Ohtani és Yamaguchi Kappei is. Szerettem írni, csak egy idő után elvesztettem a motivációmat, és egyre nehezebben születtek meg a cikkek. Nem is merem elolvasni az írásaimat, mert olyan érzésem van, hogy akkoriban sokkal elfogultabb voltam, ráadásul nem is volt annyi ismeretem unblock az animékkel kapcsolatosan. Persze folyamatosan változok és fejlődök, úgyhogy ez annyira nem kifogás, de aminek viszont örülök, hogy ekkor tanultam meg több szemszögből nézni a dolgokat, a cikkekben is igyekeztem több szempontból rávilágítani a dolgokra. A legtöbb cikkem 2009-ben készült, aztán 2010-ben is talán van egy-kettő, de szerintem nem maradtam végig a magazinnal, mert tényleg nem voltam motivált. Azért sem, mert ritkán tetszett a cikkemnek a dizájnja, és nem tudtam, milyen képeket tettek ki. Okui Masamiról is sikerült két olyan képet találniuk, ami... nem is az, hogy nem előnyös, hanem olyan jellegű kép, ami nem megszokott róla. Vagy nem tudom, hogy fejezzem ki, de nem ezekkel mutattam volna be az énekesnőt. A másik ami nem tetszett, hogy többször átszerkesztették a cikket. Ez megszokott dolog, hogy megírom a cikket, visszaküldik, nézzem át, és ha valami rosszul van javítva, akkor írjam át. De voltak olyan javítások, amikről nem tudtam, hogy bizony előfordult egyszer-egyszer idétlen mondat, amire én is csak lestem, hogy ezt mégis hogy találták ki? Ezt be az újságba? Eszembe jutott, hogy Park Romi-ról is írtam, és nem tudom, hogy írtam már, hogy dél-koreai japán seiyuu. A lényeg, hogy volt egy ilyesféle javítás, hogy "ez az ügyeskedés sem akadályozta meg abban, hogy népszerű seiyuu legyen". Csak lestem. Nem emlékszem arra, hogy ilyet írtam volna, nem is tudtam arról, hogy így javították volna. Arról van szó, hogy Dél-Koreából került át Japánba, és hogy ennek ellenére sikeres tudott lenni. El kéne olvassam, hogy tudjam miről van szó. Valószínűleg ezek is demotiváltak az írásban.

Akkoriban MSN-es csoportban beszéltük meg a dolgokat. Már semmit nem tudok ezekből visszaidézni, csak azt, hogy igyekeztem egy harmadik különszámot kisírni, ami a Slayers-ről szólt volna. Szerettem volna az egész szériát bemutatni a videojátékokkal, nem utolsósorban a zenét, a kislemezeket és albumokat. Persze, hogy azért, hogy ezzel is vigyem Hayashibara Megumi és Okui Masami hírét, mi másért. Az az igazság, hogy úgy, nagy Slayers rajongó soha nem voltam. Soha nem jött be annyira a sorozat, nem volt rám annyira hatással, mint akár a Kaleido Star is. De végül anyagi okokra hivatkozva ez nem valósult meg.

A hibái ellenére szerettem, és azt gondolom, hogy jó magazin volt, hiányzik, és kár, hogy nem maradt meg az emlékezetekben.

2018. január 25., csütörtök

Animék magyar hanggal

Most szántam rá magam, hogy megnézzem a Fullmetal Alchemist: Brotherhood animét. Nézegettem annak idején az Animax-en, de eléggé össze-vissza, amikor "érkezésem" volt, akkor odakapcsoltam. Sokat néztem, így azért eléggé sok részt láttam belőle, de az FMA világa soha nem fogott meg igazán. Két okból döntöttem úgy, hogy most nekivetem magam a második szériának. Egyrészt mert azt gondoltam, hogy mostani fejemmel másképp fogom látni az animét, másrészt meg van benne némi nosztalgia. Hiszen ez a sorozat is kb. 8 éve ment már az Animax-en, és úgy vagyok vele, hogy ha magyar hanggal nézem meg, akkor visszahozok valamit magamnak a régi időkből.

Egyelőre a 4. résznél tartok, így az elemzéstől még bőven eltekintenék, viszont a magyar szinkronról írnék. Mert magyar szinkronnal nézni animéket tényleg éveket repítenek vissza az időben, a magyar szinkron minden bájával és átkával. Ez meglátszik a Fullmetal Alchemist-ben is. Az egyik ok, ami miatt kerültem az animét (magyarul), az Szabó Máté hangja, mint Edward Elric. Alapvetően jó hangja van Szabó Máténak, de amikor ideges, akkor felviszi egész magasra a hangját, és az rettenetesen idegesítő volt már akkor is hallani, de még most is. De a magyar hangok döntő többségénél lehet azt érezni, hogy jóformán színészeket fogadtak fel, akiknek nincs sok közük a hangszínészethez. Nem véletlen van erre külön tanfolyam Japánban. De nemcsak arról van szó, hogy animét sajátságosan kell szinkronizálni, néhány magyar hang esetében már a szinkronszínész hangján elbukik a dolog. Nemcsak Szabó Mátéval van bajom, de akkor is a falra mászok, amikor Szalay Csongor vagy Molnár Ilona hangját hallom. Szalay Csongor valami eszméletlen idiótán szinkronizált gyerekeket, aztán, ahogy tinédzser lett és felnőtt, úgy fiatal felnőttek szerepében játssza a nagymenőt. Ha jól tudom, mostanság valami rockzenekar frontembere. De borzasztók a hörgései, amiket például Kurosaki Ichigóként művel a Bleach-ben. Molnár Ilona hangja meg mindenhogy borzasztó. Miatta van az, hogy például a Full Metal Panic! és az Inuyasha szinte csak japánul nézhető, mert olyan szinten hordoz beképzeltséget a hanglejtése, és ő is akkor a legrosszabb, amikor üvöltözik. Ja, és ha már Inuyasha, akkor ne hagyjam ki Steiner Kristófot sem, aki szintén arra "inspirál", hogy csak japánul nézzem az animét, ha előveszem. Tehát nemcsak arról van szó, hogy örömöt, bánatot, dühöt bizonyos szituációkhoz mérten másképp kell hanggal kifejezni, hanem már önmagában a hangnál megreked a dolog, és innestől nemigen van értelme tovább fejtegetni a dolgot.  Ilyenkor gondolkodok el azon, hogy érdemes-e magyarra fordítani az animéket, vagy maradjunk meg az eredetinél, mert az a hiteles.

Habár negatív példákat soroltam fel, nem vagyok teljesen a magyar szinkron ellen, sőt! Azt gondolom, hogy az, hogy magyarul jelennek meg animék, mangák, az egy erős közösségre utal, hiszen van elég rajongó ahhoz, hogy megérje megjelentetni japán kiadványokat magyarul is. És ez nagyon szépen ment így sokáig a kezdetektől egészen 2012 környékéig. Azt gondolom, hogy a magyar animézés csúcsa 2004-2009 között volt. Ekkor szinkronizálták a legtöbb animét, és DVD-k is szép számban jelentek meg ezekben az időkben.

De aztán gyökeres változás következett be. Ez egyrészt a 2008-as gazdasági világválság következménye, másrészt meg mivel az animének távolról sincs akkora kultúrája, mint mondjuk a zenének, filmnek, ezért gyorsan leálltak az anime DVD-k, mangák vásárlásával a rajongók, elsősorban erről mondtak le, mint más kulturális dologról, amihez jó eséllyel sokkal régebbi rajongás fűz, ezáltal a kötődés is erősebb lehet hozzá. Azok, akik meg ezután lettek animések, azok már csak a hanyatló anime DVD kínálatot, és a folyamatosan ismételt sorozatokat látták az Animaxen, kevés új animével. És persze a letöltés már az anime szférát is régesrég elérte, így már nem is volt igény arra, hogy magyarul jelenjenek meg animék. Ennek meg is lett az a következménye, hogy az Animax megszűnt, és a DVD-gyártás is teljesen mélypontra került. Mangákkal alig-alig lehet találkozni könyvesboltokban. Tegnapelőtt bementem az Árkádba a nagy Libribe, gondoltam, hogy az ő mangakínálatuk kellően reprezentatív. Csak egy kötet Nana mangát láttam, meg a Yojimbóból, de egy kis polcon volt az a néhány darab, azt is úgy kellett keresni.

Na de mit csodálkozunk azon, hogy alig érhetők el magyar kiadványok, amikor mi, magyarok nem igazán vásároljuk az eredetit, inkább letöltjük. Nagyon durvának tartom azt, amit néhány hónapja hallottam még Békéscsabán az egyik SPAR-ban. Amikor volt a 200 forintos DVD akció, és a hozzá fűződő nyereményjáték, akkor az egyik nap, hallom, hogy két srác beszélget a DVD-k között. Mondja az egyik, hogy ezt igazán megvehetnénk 200 forintért. Mire a másik: Hülye vagy, inkább letöltöm, minthogy pénzt adjak ki érte. Értitek, 200 forint... Ezek után mit csodálkozunk azon, hogy nincsenek anime DVD-k? Magyarországon egy darabig kifejezetten jól ment a zene és filmipar, elég sok CD-t, (régen kazettát és lemezt) vettek az emberek, ahogy sok videokazettát és DVD-t is. De ahogy elterjedt a letöltés, azzal exponenciálisan csökkentek az eladások. Megfigyelhető, hogy nálunk jobban, mint az "átlag" országokban, ahol jobban tartotta magát az CD, DVD. Ennek egyik oka a jobb kereseti lehetőség, a másik meg, hogy nagyobb kultúrája van az eredetinek. De a Magyarországon történt eladások radikális csökkenése hozta magával a CD-k, DVD-k jóárasított, de "fapados" kiadásait. De ezek sem hozták meg azt, hogy megálljanak a csökkenések, ezért szépen lassan kiszorultak a piacról az olyan műfajok, mint az anime.

Az nyilvánvaló, hogy ha szeretnénk ismét magyarul nézni animéket, ahhoz először szemléletet kell váltani. De érdemes-e most elkezdeni? Lehet-e ezzel a generációval kezdeni valamit? Valószínűleg ez is olyan dolog, hogy érdemes, de ez nagyon lassú, és kemény munka lenne, melynek gyümölcse jó eséllyel csak hosszú évek után aratható le. És amikor láttam a Mondo magazinokban, hogy egy idő után már ők is a japán aktualitásokkal foglalkoznak, és nem licenszelnek már animéket, mangákat, onnantól kezdve nyilvánvalóvá vált, hogy a Mangafan feladta, hogy a magyar aktualitásokról írjon, ezáltal szemléletet formáljon. Nem álltak bele ebbe, mert szerintem ők nem a hosszú munkát látták a dologban, hanem hogy ez nem fog menni. Mondjuk nekik könnyebb az utóbbit látni, mivel megszűnt az Animax, valamint az Anime DVD-ik, mangáik eladásai is vélhetően durván visszaestek az idők múlásával. Hogy mennyire nyereséges a MondoCon, azt nem tudom, erről biztos információm nincs.

Úgyhogy aki arra vetemedne, hogy saját erejéből fel akarja ismét lendíteni az animés közösséget magyar megjelenések által, az elképesztően nagy fába vágja a fejszéjét. Először kicsiben kell megjelenni, aztán folyamatosan terjeszkedni, gyűjteni magunk köré az embereket, de a magyar nép nem a bátorságáról híres. Főleg egy ilyen szituációban, amelynek eredménye csak évek múlva lesz látható, és az sem biztos, hogy egyáltalán bekövetkezik. Az Animax abból a szempontból jó irány volt, hogy több környező országban ment egyszerre: Csehországban, Romániában, meg jó eséllyel Szlovákiában is. Azt inkább elképzelhetőnek tartom, hogy hasonlóképp ahogy a Nintendo forgalmazója sem magyar, hanem cseh, mely Lengyelországba, Szlovákiába és Magyarországra is forgalmaz Nintendo konzolokat, játékokat, ugyanúgy nagyobb esély van arra, hogy több kisebb ország fogjon össze, és ki-ki a saját nyelvén népszerűsítse az animéket. Állítólag Pesten nem, de Békéscsabán sokáig cseh nyelven mentek az Animaxen anime ajánlók, illetve a képernyőn látható szöveg volt cseh, amúgy a beszéd magyar volt végig. Magyarországon erősnek mondható az animés közösség, hiszen sokan járnak MondoCon-ra, de korántsem biztos, hogy leülnének a TV elé nézni magyarul animét, amikor a legújabbak azonnal elérhetők japán hanggal, angol felirattal.

Japánul meg nagyon jó animét nézni, hiszen mégiscsak Seiyuu-k szinkronizálnak, akik külön ilyen tanfolyamot végeztek el. Mert nemcsak "szimplán" örömöt, bánatot, haragot közvetítenek a hangjukkal, hanem annak minden fokozatával és színével teszik élvezetessé és még élőbbé az animét. A magyarok erre nem igazán képesek. Viszont a magyar szinkron magasan az angol és a német fölött áll. Mert az azért tetten érhető a magyar hangokban is, hogy a mi nyelvünk érzelemdús, és véleményem szerint a magyar nyelv hangzása nagyon szép, míg az angol szinkronosan animét nézni az a műfaj megerőszakolása. Az angol beszédstílus, hanglejtés, szóhasználat nagyon távol áll a japánétól, ebből kifolyólag angolul hallani a japán szavakat, neveket borzasztó. A német valamivel jobb (amit ugye az RTL 2-n láthattunk régebben, azóta átköltöztek a német animék a ProSieben MAXX-ra), de hozzájuk képest a magyar színvonalas.

Ezért sem vagyok a magyar szinkronok ellen. Mert bár vannak gyermekbetegségei a japánhoz képest, de azért tetten érhető benne az az általánosan magas színvonal, amivel a magyar szinkront jellemezni szokták. De ahhoz, hogy újra legyen magyar szinkron, ahhoz extrém nagy elhivatottság kell, mert annyira mélyponton van a dolog, hogy óriási nagy kitartás kell ahhoz, hogy valaki átlendüljön a nehézségein. Nekem ehhez egyedül nincs is elhivatottságom, de ha lenne egy olyan csapat egy olyan csapat, amelyik nem azzal az attitűddel népszerűsíti a magyar szinkront, ahogy az Animeövezet (legalábbis ez volt a régi nevük, nem tudom, ma már milyen néven dolgoznak, nem követem már a munkásságukat) teszi, tehát nem ostorozza állandóan a magyar média színvonalát, és nem hasonlítja össze, hogy bezzeg a németek... oda szívesen becsatlakoznék, és segíteném a munkájukat, ahogy tudom. De ez szerintem csak úgy hatékony, ha elfogadjuk, hogy a magyar animepiac helyzete szörnyű (tehát nem siránkozunk rajta állandóan), és lépésről lépésre haladunk előre, és elfogadjuk, hogy a cél csak nagyon lassú léptekben érhető el. De ha sikerül, akkor jó eséllyel nemcsak a MondoCon által lesz Magyarország az animés térképen.

2017. május 10., szerda

Kosaka Yumiko

Általában megoszlanak a vélemények arról, hogy érdemes egy jó anime zene után komolyabban megismerni az adott előadót. Magyarországon kevesen foglalkoznak annyira komolyan a japán zenével, mint én, ezt nyíltan ki merem jelenteni. Másrészt az állítás ellenzői úgy vannak vele, hogy azért, mert hallottunk egy jó openinget vagy endinget, még nem érdemes komolyan foglalkozni. Egy anime dalt sokkal inkább az adott műhöz írják, semmint az előadó egyéniségéhez, ezért attól, hogy megtetszik egy dal, attól még könnyen meglehet, hogy ha meghallgatnánk a többi saját dalát, csalódás érhet. Találkoztam már én is ilyennel, amikor valaki szimpatikus volt számomra, azt amikor meghallgattam egy önálló albumát, döbbenten hallom, hogy teljesen más a zene, úgyhogy ismerős számomra a dolog. Az egyik ilyen nagy csalódás volt a Do As Infinity, amikor azt hittem a két Inuyasha ending után, hogy biztosan sok hasonló daluk van, és akkor igazán kedvemre valók lesznek. De kiderült, hogy ugyan igényes zenét művelnek, de teljesen átlagos szinten, semmi nem emeli ki őket számomra. Úgyhogy még az album hallgatása közben leállítottam a zenéjüket, annyira csalódott voltam.

Ellenben több a pozitív élmény, mert ha nem lenne a Kaleido Star, akkor nem ismerném Yonekura Chihirót, ha nem lenne a Slayers akkor nem ismerném, se Hayashibara Megumit, se Okui Masamit, és ha nem lenne a Rozen Maiden, akkor nem ismerném az ALI PROJECT-et, akik mind nagy veszteségek lennének.

Kosaka Yumiko egy érdekes előadó abból a szempontból, hogy nem tűnt fel, hogy egyszerre két animében is hallom a hangját. Hiszen most nézem a GHOST SWEEPER Mikami-t és az Uchuu no Kishi: Tekkaman Blade animéket. Előbb kezdtem el nézni az Tekkaman Blade-et, és olyan furcsának tűnt a hangja, egyáltalán nem volt japános vagy ázsiai stílusú az éneke, sokkal inkább nyugati, pedig amúgy japánul énekelt. Annyira nem is fogott meg az elején, de az erőteljes énekhangot megjegyeztem magamnak. Aztán amikor elkezdtem nézni a GHOST SWEEPER Mikami-t, akkor nem tűnt fel a hasonlóság. Az endinget énekli az animében. Azért nem, mert a Tekkaman Blade openingje és endingje (mind a kettőt Kosaka Yumiko énekli) keményebb rock dal, az énekesnő hangja is sokkal erősebb, míg a Mikami endingje egy poposabb hangzású dal, a szintetizátor dominál, és az énekhang is lágyabb. Aztán később láttam a Jpopsuki-n a feltöltések között, hogy ugyanott találom meg a BELIEVE ME kislemezt (GS Mikami ending), mint ahol a REASON-t (Tekkaman Blade OP). Na erre már felfigyeltem, úgy voltam vele, hogy ennek az énekesnőnek érdemes egy esélyt adni. Ő is azok közé tartozik, akiknek eléggé szűkös a diszkográfiája. Olyannyira, hogy a fent említett két animével ki is merült az énekesnő repertoárja. Három Tekkaman Blade-es kislemeze és egy GS Mikami kislemeze van, ezek mellett két stúdióalbumot jelentetett meg. Aztán képeket elnézve róla, valószínűleg azért, mert a Tekkaman Blade alatt a nyugati rocksztár imázsát alakították ki, úgy nézett ki, mint egy '90-es évek eleji nyugati rockbanda énekesnője. Erre a hangja is alkalmas volt, ugyanis tényleg erőteljes hangja van, amivel képes érzelmeket jelentőségteljesen átadni.

Az első albuma 1992-ben jelent meg YUMICO címen, és kíváncsi voltam arra, hogy milyen dalai vannak egy ilyen énekesnőnek. Azt találtam érdekesnek, hogy követve a Tekkaman Blade opening és ending dalainak szövegének angol fordítását, nem éreztem összhangban azt, amiről énekel, és ahogy énekli azt. Egyrészt a zenei stílus sem passzol a szöveghez, másrészt meg az énekesnő sem úgy énekli, ahogy én személy szerint ilyen érzést hitelesnek tartok elénekelni. Bár ez függhet attól is, hogy Kosaka Yumikónak milyen személyes élettapasztalata van. 22 éves volt, amikor felénekelte az openinget és az endinget, és az a személyes gondolatom, hogy még ha meg is élte azokat, amikről énekel, nem biztos, hogy helyén tudja kezelni őket. Ennek ellenére kíváncsi voltam arra, hogy mit hoztak neki össze két album erejéig. Az első album sokkal rockosabb, tényleg olyan, mint egy nyugati rocksztár. Erős hangon, alapvetően erős gitáralapra énekel rá, és tényleg olyan érzésem volt, mintha egy nyugati albumot hallgatnék. A japán szövegen kívül semmi nem utalt arra egy távol-keleti albumot hallgatok. Ugyanakkor bejött az első album, vannak rajta olyan dalok, melyek kifejezetten jól állnak az énekesnőnek, és hangulatban is bejöttek. Úgyhogy többször fogom hallgatni. Csak ami miatt furcsa volt, az az, hogy annak ellenére, hogy 17 dalból áll az album, mindössze 49 perc az egész. Ez azért van, mert több kb. fél perces "interlude" van az albumon, amik egyébként a címük alapján odaillenek, mert felvezetik a következő dalt. Ugyanakkor eléggé disszonáns például egy telefoncsörgést hallgatni a "Telephone Ringing" című 17 másodperces szerzeményben, aztán egy nő sokat sejtető hangon beleszól, hogy "Love". Egyébként az album nyugati stílusát erősíti, hogy ezekben a rövid átvezetésekben, ha van szöveg, csak angol nyelven lehet hallani, és azok is teljesen amerikai stílusban beszélnek. Úgyhogy olyan érzésem volt az albumot hallgatva, mintha Kosaka Yumikóval akarták volna meghonosítani Japánban az amerikai stílusú '90-es évekre jellemző "csajos" rock zenét.

Csakhogy mintha ez nem sikerült volna, mert a második albummal erős stílusváltás következett be. Maga a zene is poposabb lett az into my heart albumon, ugyanakkor külsőre is megváltozott. Az énekesnő teljesen levetette a rock imázst, és egy átlagos pop énekesnő érzetét kelti a második album borítóján. A két képen egy és ugyanazon személy látható. Egy kis átalakítás önmagában felér egy álarccal. A második album 1993-ban jelent meg, és nem is sikerült annyira jóra. Hiába van rajta a GHOST SWEEPER Mikami endingje, ami nagyon tetszik nekem, viszont néhány kellemes daltól eltekintve ez az album felejtősebbre sikeredett. Mindenesetre a interlude-okat lehagyták az albumról szerencsére, így ezen "tisztán" szerepel 10 dal 46 perc hosszan. De hallatszik, hogy ez nem igazán az ő stílusa, az első album dalaiban otthonosan mozog. Az volt a gondolatom, hogy a szerződés eleinte két albumra szólt, és ha sikeres lesz, akkor hosszabbítanak. De mivel sikertelen volt a YUMICO album, ezért gyors stílusváltással akarták menteni a menthetőt, mert vélhetőleg azt gondolták, hogy azért nem jött be a népnek az első album, mert jelentősen elüt a megszokott japán stílustól, és milyen már az, hogy egy japán énekesnő nyugati stílusban énekel? Ezért csináltak másodjára egy populárisabb, japánok számomra "ismerősebben" hangzó albumot, amiről gondolták, hogy az majd meghozhatja a várt sikert.

De nem hozta meg, végül egyik album sem került fel az Oricon chart-ra, és Kosaka Yumiko esetében sajnos meg tudom érteni, hogy miért. Nem az amerikai stílusú énekben és külsőben látom a bajt, hiszen ez jól állt az énekesnőnek. Hanem egyrészt abban, hogy komoly érzelmeket hordozó szövegeket írt az amúgy meglehetősen fiatal énekesnő (ő írta a szövegeket), aki ugyan próbált belevinni érzelmeket az énekébe, de azért hallatszik, hogy ehhez még fiatal. Tényleg azt gondolom, hogy még ha meg is élte volna azokat a dolgokat, amiről énekelt, idő és érzelmi érettség kell ahhoz, hogy feldolgozza azokat, a helyükre kerüljenek, és ezt nem hallom az énekben. Az, hogy a második albumra erős stílusváltás következett, az arra lehetett válasz, hogy nem volt sikeres az első album. Ez nagy hiba volt. Hagyni kellett volna, hogy kiforrja magát a stílus, hogy az énekesnő is érjen, és később olyan jó albumok készültek, hogy lazán az albumeladások élére kerülhettek volna, mert azért a jó zene mellett nem megy csak úgy el a japán nép. A második album borítóján látható, hogy valamivel komolyabbnak akar mutatkozni az énekesnő, mintha azt akarná igazolni, hogy azok a dolgok, melyekről az Uchuu no Kishi: Tekkaman Blade anime dalaiban énekelt, azok mind hitelesek, és az ő érzései. Ebben látom a sikertelenség okát. Dalok tekintetében meg "japánosabb" lett az into my heart album, de nagyon lehet hallani, hogy abban a rockos stílusban érzi igazán jól magát, és a hangja is tökéletesen alkalmas egy rock dal eléneklésére. Ezek után nem csoda, hogy a második album is sikertelen lett, és vége lett az énekesnő karrierjének, ami nagy kár, mert megint egy nagyon jó hang veszett kárba. Ha hagyták volna, hogy kiforrja magát ez a rock zene, akkor akár ezen a téren Hayashibara Megumi-féle legenda is lehetett volna a dologból, mert hallani az első albumon, hogy van ebben potenciál. Csak valami miatt nem kapott abban a formában második esélyt a dolog, emiatt kárba veszett egy jó énekesnő karrierje.

2013. február 1., péntek

JAM Project: Wings of the legend háttérképek

Ismét kaptam kérésre háttérképet, ezzel update-eltem a Wings of the legend, és a Babylon karaokékat. Ezek a képek is Sleeplesslydia munkái, szegény most néhány hetes késéssel tudta megcsinálni, mert őt is elkapta az influenzajárvány. Mexikóban elég nagy volt elvileg. De annál jobbakat csinált. ^_^





Na, ezek vannak. Meg most már kezd kirajzolódni, hogy mivel indulok énekversenyen, remélem, hogy be tudom gyakorolni:
  • Inuyasha: One Day, One Dream
  • 2nd Super Robot Wars Original Generations: Babylon
Az Inuyasha lesz a lassú dal, ezzel fogok nevezni. Ezt fogom feltenni, és ha bejutok a legjobb 20-ba, akkor ezt fogom első körben énekelni. Nem nehéz dal, de szépen, érzelgősen kell énekelni, meg kell pendíteni férfiasság szép, érzelmi húrjait. Ugyanis a dalt eredetileg két fiú énekli (Tackey & Tsubasa). A Babylon pedig a gyors dal. Ez nem csak sebességében tér el az Inuyashás szerzeménytől, hanem hangulatában is. Ezt erőteljesen kell énekelni, lehet egy kis gonoszságot is vinni az énekbe. És úgy tűnik, hogy végre van egy JAM Project dal, amit el tudok énekelni. Legalábbis az előzetes gyakorlások ezt igazolják, de azért nem váltok még a regisztrációs oldalon, mert biztos akarok lenni abban, hogy menni fog. Az biztos, hogy a dal végi ordítást kihagyom. :D Nagyon durva, én nem is tudom, hogy lehet magas hangon akkora hangerőt kiadni magunkból. Mondjuk itthon lehet, hogy megpróbálom egyszer, hogy mit tudok, de az biztos, hogy ha érdemes vagyok arra, hogy bejussak a legjobb 6-ba, akkor nem fogok csalódást okozni. Úgy gondolom, hogy most is kevesen fognak lassú dalt énekelni első körben, de nem is ezért döntöttem így, hanem mert az Inuyasha dalt probléma nélkül el tudom énekelni. Ott azzal kell meggyőzni a zsűrit, hogy szépen el tudom énekelni, akár úgy, mint az eredeti duó. Aztán, ha továbbjutok, akkor a Babylon már jóval inkább határon lesz, és mivel ilyen dalt még nem énekeltem, ezért azt gondolom, hogy az újdonság "varázsa" is benne lesz. És ha jól fog menni, akkor akár még dobogós is lehetek.

2012. október 14., vasárnap

2012. őszi MondoCon - vasárnap

Végül mégiscsak aludtam egy 4 órát, 8 órakor bekapcsoltam a TV-t, megnéztem a koreai nagydíjat. A mostani futam nem volt annyira érdekes, meg közben tettem-vettem, nem is figyeltem annyira. De megállított az, amikor a szakkommentátorok valami YouTube videóról beszéltek, amit vagy 450 millióan néztek meg. Először valami nagy Forma 1-es eseményre gondoltam, de megfordult a fejemben, hogy egy bizonyos stílusról beszélnek. Aztán, amikor mondták, hogy még Vettelnek is tetszett, pedig nem az ő zenei ízlése, akkor már nem volt kétség, hogy a Gangnam Style-ról beszéltek. Aztán láttam, hogy PSY lengette a kockás zászlót, fájdalmas volt. XD Érdekes, hogy eddig nem hallottam soha a nevét, ha koreai pop zene, én megálltam ott, hogy BoA, DBSK, és SM entertainment.

Olyan 9.50 fele indultam indultam el. Most nem siettem, mert úgyis csak 11-kor kezdődtek érdemben a programok, a hagyományos karaoke., úgyhogy most a kényelmesebb 42-es villamos, 3-as metró, 2-es metró kombinációval mentem. A MAT pultnál hagytam az utazótáskámat, és a laptop táskámat, aztán mentem is le a konzolterembe, megnézni, hogy lesz a Mario Kart 64 verseny, és neveztem is. Majd megnéztem a karaokét. Vasárnaphoz híven most kevesebben voltak. Ma csak egyszer énekeltem: Fuyu no Rondo: Melted Snow, és boldogan konstatáltam, hogy jóvá tettem a tegnapi baklövésemet. Mondjuk az Okui Masami dalok 95%-ával úgy vagyok, hogy ha éjjel 2-kor álmomból felkeltenek, is bármelyiket el tudom énekelni, de ezt a dalt azért gondoltam jónak, mert a refrén kellően magas, hogy férfihangon is nehéz. És most úgy szintén úgy énekeltem, hogy nem foglalkoztat a közönség, izgalom nélkül csak magamnak. Én úgy gondolom, hogy jól énekeltem, és jól átadtam a dal hangulatát. Amikor lementem még Mystra is megdicsért, ami nagy szó! Mondta, hogy sokat fejlődtem, Tuki is azt mondta, hogy ha gyakorlom, akár versenyre is vihetem. IGEN!!! Megcsinálom! ^_^ Boldoggá tett, hogy másoknak is tetszett az énekem.

A Mario Kart 64 verseny pedig versenyzők hiányában elmaradt, ugyanis én voltam az egyetlen nevező, úgyhogy van egy megérdemeletlen 1. helyem. ^^' Ajándékot ennek ellenére is kaptam, és azt kell mondjam, hogy nem osztogatták szerényen:
  • Dragon's Dogma poszter
  • The Witcher toll
  • Valamilyen X-Men gyűrű
  • Valami fekete póló. Még nem tudom, mit ábrázol, nem bontottam ki, de amit láttam, annak alapján tetszik.
  • Milloween belépő
  • Fumax vásárlási utalvány
Az utóbbinak örültem a legjobban, mert beválthattam mangára, és azt nagyon szerettem volna venni, de nem volt pénzem. Pontosan nem tudtam, hogy milyen mangákat adtak ki, de amikor megláttam a Hetaliát, nem volt kérdés! 2, 3. kötet az enyém. Mindig érdekelt, de nem néztem meg animében, csak Ninty barátom mondogatta mindig, hogy vegyek Hetaliát. Hát most van. Az ending dalát, a Marukaite Chikyuu-t énekelték többen is, megfogott a hangulata, ezért meghallgattam az eredetit is, de nem tetszett, mert olyan semmilyen hangja nincs a srácnak. Azt nem gondolom, hogy egyáltalán nem tud énekelni, de a japán dalok egy részénél nem tetszik, hogy szándékosan hamisan, csúnyán énekelnek egy-egy dalt, mert úgy illik az adott anime hangulatához.

Aztán zenekvíz, most is jó volt. Kíváncsi leszek az eredményre, elég nehéz volt, sokszor csak vaktában tippeltem. Amit nekem jó volt hallgatni, az a sport kategória 7. dala: JAM Project: LIMIT BREAK (Cardfight!! Vanguard: Asia Circuit-hen). A két új kategória közül a doramáknál jót zenehallgattunk, az utolsó, az Arashi volt az egyedüli, amit talán tudtam. Azért talán, mert tudtam, hogy a dal 2008-as (már ha a Truth című hangzott fel, azt véltem felismerni), és két 2008-as dorama volt, reméltem, hogy a jóra írtam a 10-es számot. Tényleg nagy segítség, hogy Tuki odaírja az évszámot az anime cím, dorama mellé. UPDATE: Most néztem utána, a címet eltaláltam, de a rossz 2008-as doramára írtam a 10-es számot! T_T Nem megyek lottózni. A második új kategória meg nagy ötlet volt! Karaoke. A korábbi karaokés felvételekből lettek kivágva a részletek, és abból kellett felismerni. Volt egyszer-egyszer zavart nevetés, főleg azok részéről, akik magukra ismertek. ^^' Izgatottan néztem, hogy lesz-e olyan anime cím, melyből én is énekeltem, de szerencsére a lehetősége sem merült fel, hogy felhangozzak. ^^' Képen viszont voltam, az elsőnél. De jó érzés volt hallgatni a felvételeket, remélem, hogy mindig lesz ilyen, tetszett az ötlet. Az előadós részleg meg most nehezebb volt, nem sokat ismertem fel, de tetszett, hogy két lehetőségnél egy animéből volt az öt választási lehetőség. Érthetőbben: Két dalrészletnél levő öt választási lehetőség azon előadók voltak, melyek mind énekeltek ugyanannak az animének. Plusz poén volt, hogy az egyik ilyen mind Narutós előadók voltak, de az Orange Range egy olyan dala hangzott fel, mely a Bleach openingje. XD Nagyon találó volt. A másik meg Nanás előadók voltak. Pont az az ending (ugye jól emlékszem, hogy ending?), mely annak idején nagyon megérintett lelkileg. És pont Okui Masami kép volt mögötte! Jót nevettem magamban, amikor Daki meg Tuki cikizték egymást, hogy Shounen animékhez milyen lányos, cuki dalokat válogattak ki. Dani nem is tudja, hány Shounen animének van lányos dala, elég csak az Inuyashára, és a Detective Conan-re gondolni, sőt ott a ONE PIECE is. Úgyhogy boldogság volt a zenekvíz.

Elvileg pont ezután lett volna a gamer tudáskvíz, de 2 óra csúszás volt... Hát akkor köszönöm szépen a lehetőséget, megmarad a gamer zenekvíz 14 pontja. Nézegettem a karaokét, annyira nem kötött most le, voltak jó előadások, de a hangulat már kezdett leáldozni nálam. Amikor Tukitól kérdezni akartam valamit, mondta, hogy menjünk le, mert meg akarja nézni a Keisho Ohno koncertet. Jó, én is kíváncsi voltam rá. Hát, érdekes volt. Ilyen tradicionális japán zenét játszik, valamilyen pengetős hangszeren, amit ázsiai relaxációs zenékben lehet hallani. Látszott, hogy tényleg mestere a hangszernek, de a szórakoztatási módszere nagyon furcsa volt. Először is az angol nyelvtudása... Egyik előadásának végén mondogatta, hogy thank you... aztán látszott, hogy akar még mondani valamit, de ezer zavarában csak még egy thank you csúszott ki a száján, és ezt ismételgette vagy nyolcszor, de annyira nyilvánvaló volt, hogy akart mondani valamit, de nem tudta angolul. ^^' Az első utolsó dalában (egyszer visszatapsolták), azt csinálta, hogy ritmusra mondogatta, hogy "szia", és visszamondatta a közönséggel. Aranyos volt, de én inkább cikinek éreztem. És ráadásul pont előttünk volt egy három tagú kis csoport, ahol a lány egy bugyit lengetett... Nem volt facepalm, kicsit sem. Ő a tangabugyijának lengetésével jelezte, hogy szupi a buli. XD Aztán már tényleg nem volt sokminden, olyan 18.20 fele indultam el, mert el akartam érni az utolsó vonatot, amivel hazajöhetek Békéscsabára. És most a vonatról írok.

Annak ellenére, hogy a végére már untam, gyorsan elment a hétvége. Legközelebb Animekarácsony, Millenáris, 2012. december 8. Kíváncsi lennék, hogyhogy ott lesz, én arra tippelek, hogy már minden decemberi hétvége le volt foglalva a Hungexpóban. Én csak egyszer voltam a Millenárisban, amikor 2010-ben ott volt a Holdfénycon, és az Animekarácsony együtt, de nem tetszett a hely, olyan labirintusos. És a karaoke is olyan kis helyen volt, épp csak néhányan fértünk el ott. De hátha most jobb lesz.

2011. augusztus 4., csütörtök

Újabb mangák és az anime DVD piac

Megvettem minden mangát, ami 300 forintért volt a Líra könyvesboltban, így ahogy most összeszámoltam hirtelen, 55 mangám van. Az alábbiak hiányoztak már csak az akciósok között:
  • A Bárány Panasza 2
  • A Káosz Kapui 3
  • Star Trek - Shinsei, Shinsei
  • Rémmetró 3
A Káosz Kapuiból, mivel nem az elejétől kezdtem, ezért nem sokat értettem a történetből, az egész nagyon kusza. A Bárány Panasza tetszetős, a rémmetrót meg túl lehet élni. Mivel nem nagyon szeretem a nyugati mangaadaptációkat, ezért épp csak belelapoztam a Star Trek-be. Megvan a gyűjteménybe.

Hosszú évek után ismét elkezdtem nézni az Inuyashát. Már nagyon rég láttam az első 7 DVD 52 részét (megvan mind a 14 DVD eredetiben), ezeket nézem. Egyrészt emlékeztetőül, hogy mi volt, mert az elejére már csak nagyvonalakban emlékeztem, másrészt, meg hogy mit gondolok róla ennyi év után. Sok minden kiment a fejemből a történet terén, sok minden eszembe jutott. Szeretem még most is, nagyon hangulatos. A magyar szinkron is nagyon jó, egyedül Molnár Ilona és Steiner Kristóf hangjától mászok a falra. Érdekes úgy nézni, hogy magyar hang, magyar felirat, olyan gondolatom van (nem biztos, hogy így van), hogy a felirat az eredeti szöveg alapján készült. Arról tudok, hogy amit a magyar szinkron szellemnek hív, azok valójában démonok, csak valami cenzúra miatt lettek szellemek. De érdekes megfigyelni, hogy mennyivel másabb a felirat szövege. Elhatároztam, hogy 53. résztől japán hanggal fogom nézni, az Animaxen már unásig megy az Inuyasha 53-104 részei, ezért így teszem magamnak érdekessé. A magyar szinkronra visszatérve, nálam abszolút kedvenc Kassai Ilona hangja (Kaede), nagyon sok helyen hallottam már a hangját, és a puszta hangjával nagyon szerethetővé tette számomra az idős női karaktereket, vagy színészeket.

Azon gondolkodom, hogy van esély arra, hogy valaha is feltámad az Anime DVD piac? Mert azért volt egy felfutása 2006-2008 között, de utána hatalmasat zuhant. Ugyanez a kérdés vethető fel a mangapiac esetében is. Mindig nevetek magamban, amikor a MondoConon vagyok, és látom a programfüzetükben, hogy ennyi meg annyi új mangával várnak a MangaFanosok. Hát persze, amikor már csak ott éri meg megjelentetni, nem kell nagy ész, hogy lássuk, hogy conok közben nem jelennek meg új mangák. És azt se tudom, hogy más kiadók adnak-e ki mangákat. Néztem a Mangattack honlapját, nagyon haldoklik, nagyon régen nem adtak ki új kiadványt. Az XPress honlapján szoktam nézni, ha jelenik meg valami új magyar anime DVD kiadvány, ott is a legutolsó 2011. februári. Ez sajnos sok mindent elárul.

2010. január 22., péntek

Anime DVD-k kiárusítása

A Tescóban nagy DVD akció van, köztük vannak az anime DVD-k is. Ezek közül vettem néhányat. Az Inuyasha movie DVD-k kettőt fizet hármat kap akció volt. Egy db. 990 forint volt, de mivel a többi már megvolt nekem, ezért nem vettem sok hasznát az akciónak. A Trigun és a Gakkou no Kaidan DVD-knél egyet fizet, kettőt kap akció volt. Két DVD volt 599 forint. Így egy jópár hiányzó anime DVD-t beszereztem. Még hiányzik a Yu Yu Hakusho széria, és a Full Metal Panic? Fumoffu 2, és a díszdobozos DVD-k. Így összeszámolva, 65 anime DVD-m van.

A kiárusítás egyébként nem csoda. Ezekben az anime DVD-kben az a közös, hogy mindegyik a Klub Publishing kiadványa, mely mára sajnos megszűnt. És egy megszűnt kiadóhoz nem tudják visszaszállítani a nem kelendő DVD-ket, így ha el akarják adni a készleteiket, nincs más választás, mint akciózni kell. Így aki szeretne beszerezni Klub Publishing kiadványokat, annak lehet, hogy nincs sok lehetőség. Még esetleg webshopokban, vagy az Animeconokon lehet beszerezni őket. És érdemes is véleményem szerint, mert egyrészt igényes kiadványok, a kép jó minőségű. Az extrák nem olyan nagy számok, de a többi nagyon jó.

2007. május 7., hétfő

2007. tavaszi SakuraCon

De vártam ezt a napot! Hónapok óta készülök rá lelkileg, hogy legalább olyan jó lesz, mint az őszi AnimeCon. És hát nem csalódtam ^^ Csak a sorban állás... Először rossz sorba álltam be. Most nem értem, hogy nem lehetett volna valami táblát, vagy valamit kirakni, hogy ki hova álljon? Jó, hogy az emberek nagy része oda áll, ahol ősszel vette meg helyben a jegyet (én is oda álltam be, mivel helyben vettem meg ^^) És csak kb. 20 perccel később jön egy szervező, hogy akik helyben veszik meg a jegyet, annak nem ide kéne állni, hanem elvezetett minket egy másik sorba. Csak ez volt az egyetlen problémám, amúgy minden gördülékenyen ment. Gyorsan meg tudtam venni a jegyet, a másik sorban semmi probléma nem volt. Nagyon fegyelmezettek voltak az emberek bejutáskor, senki nem lökdösődött, meg ilyenek. Békés bejutás után, szétnéztem a pultoknál, hogy miket lehetett kapni. Nagyon meglepődtem, amikor a Holdfénynél 500 forintért árultak Pokémon TCG Boostereket, és 1500 forintért teljes paklit. Vettem 2 Boostert, mert arra gondoltam, hogy hátha találok Gengar kártyalapot, de sajna nem volt. Aztán én vettem még Inuyasha 8 DVD-t, meg még 3 Boostert. Ezekben sem volt Gengar, de volt egy fém-hologrammos Haunter. Ez is valami. Meg még megvettem az új animés újságot a Mondót. Én nagyon érdekesnek találtam, hogy Animés, mangás elemzés abból áll, hogy van egy óriási nagy kép, és egy pár sor az adott animéről. De legalább nagyon jó nyomdaillata van ^^ Az időm nagyrészét a konzolteremben töltöttem. Volt 3 Wii, 2 Gamecube, egy Sega Mega Drive, és 2 PS2, amikre rá se néztem ^^ Összetalálkoztam Trunerrel, majd 13 órakor Krisivel, majd később Krisi egyik osztálytársával. Oszt a nagyrészét konzolteremben töltöttük. De a Cosplay versenyt megnéztük, mert ott volt egy barátunk, Spidey. De szegényt, alaposan kiröhögték, amin, hogy őszinte legyek nem csodálkozom. Ő volt az, aki Inuyashának öltözött, és nem volt haja, ezért a saját festette fehérre. Nem tudom, hogy ki hogy gondolja, de engem egy öregkorú Inuyashára emlékeztetett. Mondta is, hogy nem volt haja, de azt nem gondoltam volna, de erre vetemedik. Inkább mondta volna le az egészet. Benéztünk a Karaoke versenybe is. Komolyan mondom, nem értem. Én féltem, és nem mertem jelentkezni, mert féltem, hogy kiröhögnek, és mások, akiknek alig van hangjuk, bátran kiálltak, és borzalmasan énekeltek. Jó, maga a Karaoke az egy poén, de a versenyt, azt azért illik komolyan venni. Az eredmény pedig nagyon meglepett. Annyira abban a hitben voltam, hogy az a 2 menö csaj fogja megnyerni, akik végül 3.-ok lettek, mert ők tényleg nagyon jók voltak. De hogy hogy gondolták, hogy az volt az 1. akit végül elsőnek kiáltottak ki, nem értem. Nem hallottam őt a Karaoke versenyen, csak az eredményhirdetéskor, már abból sem tetszett annyira, és a halovány tapsból arra következtettem, hogy nem voltam egyedül. Ekkor már egy olyan 4 óra fele volt, kimentünk Krisiékkel levegőzni. Apropó, levegőzés: Nagyon lehangoló látvány volt, hogy megint elvitt valakit a mentő. De nem csodálom, mert nagyon meleg volt mindenütt. Utólag hallottam, hogy a hölgy, akit elvittek, epilepsziás rohamot kapott. Az borzasztó. Amikor Krisiékkel kimentünk az udvarra, valóságos felüdülés volt friss levegőt szívni. A lépcsőknél Pokémonoztunk, amikor a szemem elé került az 576 fórumos banda. Szép kis társaság :-P Amikro 5 órakor visszamentünk a Konzolterembe, már készülődtek a Bowling versenyre (Wii Sportsben mini-verseny, amire neveztem) Amikro voltam, nem gondoltam volna, hogy ennyire jó leszek, de az a helyzet, hogy 1. lettem. ^^ És ez büszkeséggel töltött el, hogy tudom, hogy annyira rossz nem vagyok. De a végső döntő már nem volt olyan könnyű, azt képzeljétek el, hogy 175-174 volt a végső eredmény. Szóval egy hajszálon múlt. Aztán választhattam játékok közül. Naná, hogy az egyetlen Wii játékot választottam. Igaz, hogy még nincs Wii-m, de ha majd lesz, akkor legalább 2 játékom lesz rá. Konzolversenyről jut eszembe: A legnagyobb hülyeség volt, hogy eltitkolták, hogy a nagy konzol verseny mire lesz, és milyen játék lesz. Így nem jelentkeztem, mert ha PS2-n lesz, akkor mit csináljak? Azt mondták, hogy valami autós játék lesz. De hogy a Mario Kart: Double Dash!! legyen... Annyira mérges voltam, amikor megtudtam! Miért kellett ezt eltitkolni, akkora baromság!!! Mást nem tudok róla mondani. És csodálkoznak, hogy a 31 jelentkezőből, csak 4 jött el. Remélem, tanultak a hibából, és legközelebb megmondják, hogy mi lesz a verseny tárgya. És ezzel vége is részemről ^^ Nagyon jól éreztem magam, szerintem jó programok voltak, megérte az 1400 forintot.

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

2007. április 15., vasárnap

21 éves vagyok

Köszönöm mindenkinek, aki gondolt rám, és felköszöntött. Jó nap volt a tegnapi. A létszám végül 6 főre csökkent (velem együtt) de így is jót buliztunk. Ott volt Metalsonic, Bagszi, V-ADI, Trijo, és az unokatestvérem, Dávid. Természetesen a Wii volt a főszereplő. Mindenki csinált magának Mii-s képet. Az enyémet a Nintendo Wii topicban láthatjátok ^^ Bagszi segített, ő mondta, hogy mi, hol, merre, hány méter. Metalsonicnak 5 Wii játéka van: Wii Sports, Wii Play, Zelda: Twilight Princess, Rayman és Red Steel. Ez a Rayman valami beteg játék! XD Össze-vissza ütlegelni a nyuszikat, valami hihetetlen! De a Wii Sports és a Wii Play volt a főszereplő. Fantasztikus élmény volt, de erről már írtam a honlapomon levő blogomban 2006. december 8-án, csak ismételném ömnagam ^^ Beszúrok egy képet a tortáról, eper ízű volt, és ízlett mindenkinek. Csak a Yoshi képről mindenki azt hitte, hogy ehetetlen papírból van, ezért mindenki otthagyta -_-‘ És mindenki ledöbbent, hogy én megettem, mert nem tudták, hogy ez ostya. Van ilyen ^^ Amúgy még volt Super Smash Bros. Melee-zés, SNES-ezés, de ami a legnagyobb szórakozás volt, az a Mario Kart DS 6 emberrel. Volt olyan jó, mint amikor 8-an játszottunk! Sajnos a pontszámot nem tudtam megjegyezni, de a helyezésekre emlékszem:

  1. Emperor (Metalsonic)
  2. Dávid
  3. Attila (én)
  4. V-ADI
  5. Bagszi
  6. Trijo

De erre lehetne azt mondani, hogy tényleg rogyásig játszottunk. Már mindenki rosszul volt, de nagyon élveztük, és nem akartuk abbahagyni. Nagyjából ennyi volt. Aztán mivel Trijo Debrecenből jött, és nem tudott hazamenni, ezért elszállásoltam itt egy éjszakára. Amúgy születésnapi ajándékok terén nem panaszkodok. Bagszitól kaptam Inuyasha 6 DVD-t, meg kiírta nekem a kibannolt Pokémon részeket. V-ADi meg kiírta nekem a Ranma 1/2 animének az összes részét + a 9. Pokémon Movie-t. Trijótól még a Pokéconon megkaptam az ajándékot, a Gengar TCG paklit, de erről már írtam. Metalsonic nem tudott semmit se hozni, mert későn szóltam neki. De most is csak azt tudom leírni, amit neki mondtam, hogy nekem nem az ajándék számít, hanem, hogy jól érezzük magunkat. Nekem tényleg ez az igazi ajándék. Sajnos kiskoromban eléggé olyan voltam, hogy “miért nem kaptam semmit?” De hála Istennek kinőttem ezt ^^ Az Inuyasha DVD-nek, meg annyira tudtam örülni, hogy komolyan. Ugyanis a DVD átlal ismerem meg az Inuyashát, most nézem először, és megvolt az első 5 DVD, és a hatosat hozta nekem, így már 44 részt láttam az Inuyashából. Minél több részt látok belőle, annál jobban imádom. Most már annyira szeretem, hogy akár drága Inuyasha figurát is vennék akár 10000 forintért. És tudom, hogy kedves olvasó nálad az ékkő egy szilánkja! :-O Add ide az ékkődarabot! :-O Az ékkődarabot akarom!!! :-O Teljes értékű Gengar akarok lenni :F ^^

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)