Coco DVD

Ugyan, a Dzsungel Könyve extra változatáról ígértem részletes elemzést, és jön majd az is, de szeretnék egy másik Disney DVD-ről írni, amire jó érzésekkel gondolok vissza, ez pedig a Coco.

Ezt már akkor vettem meg, amikor 990 forint volt az ára. Az igazat megvallva, nem akartam kockáztatni vele, mert volt egy rossz tapasztalatom. Annak idején nem láttam a moziban az első Legendás állatok és megfigyelésük filmet, de mint Harry Potter rajongóként megvettem a megjelenés napján teljes áron a DVD-t, ráadásul kártyás limitált kiadást. A film első végignézésre annyira nem tetszett, hogy akkor megfogadtam magamban, hogy csak úgy veszek DVD-t teljes áron legközelebb, ha láttam, és meggyőződtem róla, hogy tetszik. Persze többedik végignézés után már tetszett a film, és most már bármikor szívesen megnézem.

Ennek lett az áldozata a Coco. Mivel ezt sem láttam moziban, és nem is tudtam, hogy mire számítsak, ezért megvártam, hogy lemenjen az ára, és utána vettem meg. Ebből a szempontból ambivalens érzéseim vannak. Ha csak a film minőségét nézem, majdhogynem sajnáltam, hogy ilyen sokáig vártam, hogy megvegyem, és megnézzem. Kiváló filmről van szó ugyanis, azóta többször is láttam, és mindig szinte könnyeztem a végén, mert csodálatos befejezése van. Meg úgy egyébként is nagyon tetszik, ahogy a film felhívja a család fontosságára a figyelmet, nem utolsósorban beszélgettem az egyik mexikói barátommal a filmről, és tényleg nagyon hasonló a halálhoz való kapcsolatuk, meg a halottak napja ünnepség, ahogy a film bemutatja. Egyébként is a Pixar alkotásai üdítőleg hatnak a Disney szinte teljesen egy sablonra húzott egész estét animációi után. Annyira elcsépelt már tőlük ez a “valósítsd meg az álmaidat” üzenet különböző köntösben, hogy szinte már semennyire nem vehető komolyan tőlük. A Pixar ehhez képest komolyabban veszi a nézőit. Nemcsak a filmjeik mondanivalója változatosabb, hanem folyamatosan változatos eszközökkel mutatják be azt. Bár nem mindegyik animációjukkal vagyok megbarátkozva, a Wall-E és a Fel! számomra túlzottan elvont, de nagyon úgy néz ki, hogy az idén novemberben bemutatandó “Lelki ismeretek” című filmet szintén a jobbak közé lehet majd sorolni.

De vissza a Cocóhoz. Ha magát a kiadványt nézem, akkor épp megfelelő volt a 990 forintos ár. Még ha értem is az okát, hogy miért zuhant ekkorát a DVD kiadványok minősége az évek során, akkor is valahányszor megnézek egy 2001-2003 körül kiadott DVD-t, a mai napig felmerül bennem a már-már költői kérdés, hogy miért nem lehet most is hasonló minőségű kiadvánnyal jönni? Az első kiadású DVD-k sokkal szebben néztek ki, tele voltak extrákkal, sőt, nekem külön tetszett, hogy a fejezeteknek adtak címeket, és az is olvasható volt. Ehhez képest a Coco DVD-n semmi extra nincs. Amiért kár, pedig a mai napig jó megnézni egy-egy extra keretében, hogy készült az adott film, sok esetben még az audiókommentár is érdekes szokott lenni. Az átlátszó tokot meg személy szerint jobban szeretem, mert szeretem, ha a belső borítón is van kép, vagy mint régen, oda írják a különböző fejezetek, jelenetek címeit. Vagy egy fekete tok esetében egy belső papírral szokták pótolni, amit szintén pozitívumként veszek. Sőt, nekem az sem tetszik, hogy nemcsak hogy a belső tok teljesen üres (a lemez persze benne van), hanem hogy a Disney DVD-nél is jó ideje szürke alapon nyomják rá a film logóját. Azt gondolom, hogy az is kiemeli a kiadvány igényességét, egyediségét, ha valami kép látható a lemezen. De erről jó ideje le kell mondani a Disney DVD-k esetében. Szerencsére a hang 5.1-es, és a képminőség is teljesen rendben van.

A Pro Video egyébként most kezd újjáéledezni hamvaiból. Nem tudom miért, de hónapokig elérhetetlen volt a weboldaluk, és konkrétan teljesen inaktívak voltak. Ez nemcsak abban látszott, hogy sokáig nem (vagy nagyon ritkásan) jöttek ki új Pro Videós kiadványok, hanem abban is az árcsökkenések is elmaradoztak, és olyan, régebben megjelent DVD-k is 3.190 forintos áron voltak kaphatók, amiknek árát addigra már rég le szokták vinni 990 forintra. Most kezdték újra, bár a weboldalukról egy Google űrlapra lehet jutni, onnan lehet bizonyos DVD-ket kedvezménnyel rendelni. Most már a weboldal is jobban néz ki, és a Google űrlap is fejlődött, ami mindenképp ígéretes. Írják, hogy a koronavírus járvány miatt most ily módon lehet rendelni, és mondjuk azt, hogy most a járvány miatt működnek korlátozottan, amint újra visszaáll az élet, újra teljes kapacitással fognak működni. A kezdetek és a kezdeti fejlődés biztazó jel.

Mindenesetre, ha számokban kellene értékelnem a Coco DVD-t, azt így tenném:

Film: 9/10
Kép: 8/10
Hang: 10/10
Extrák: 0/10
Borító: 3/10

+ Egy kiváló filmet tudhatunk magunkénak
– Semmi extra, maga a kiadvány is eléggé foghíjas

67%

Coco Blu-ray

Miután a Jégvarázs volt az utolsó olyan Disney-klasszikus, melyet a Pro Video kiad(hat)ott Blu-ray-en, ezért nem adnak ki sajnos újabbakat Full HD-n. De elhatároztam, hogy amik nagyon megtetszettek, azokat Angliában veszem meg Blu-rayen. Ez lett a Coco sorsa is. A CeX-ben vettem meg. El kellett menni érte Ellesmere Port-ba, ami 18 km-re van a nővéreméktől, de megérte, mert nagyon szeretem. Ez a Hős6os után a másik olyan Disney Blu-ray, amit megvettem itt Angliában, mert otthon már nem kapható. És azért is örültem neki, mert az angol szinkron mellett a spanyol is rajta van, méghozzá "latin spanish"-ként van írva. Harmadik nyelvként "Canadian French" van rajta, vagyis kanadai francia. Háromszor láttam már, mert megnéztem most angolul, és mind a három alkalommal könnyeztem a végén. Ez olyan nagyon rosszat már csak nem jelenthet.

Amúgy külső tokkal van meg a Blu-ray.

Coco spanyolul

Ahogy beszélgettem a mexikói barátommal a Cocóról, felmerült bennem, hogy menő lenne megnézni spanyolul. Hiszen Mexikóban játszódik, így olyan, mintha az anyanyelvükön beszélnének a szereplők. Tudott letöltési linket adni, el is kezdtem nézni, és annyira hangulatos volt, hogy félbehagytam, hogy kiírjam az érzéseimet, teljesen belelkesedtem tőle.

Egyrészt tényleg olyan, mintha a karakterek a saját anyanyelvükön beszélnének, másrészt meg emlék... Hát tanultam én spanyolul, nem is keveset. Csak sokat felejtettem. Mondjuk az okára egyáltalán nem vagyok mai fejjel büszke, ugyanis volt egy időszakom, 2000-2002 között, amikor néztem mexikói, dél-amerikai sorozatokat. Sőt, ma már számomra rettenetes kimondani, de rajongója voltam Thaliának és Natalia Oreirónak. A zenéiket is hallgattam. És ez inspirált arra, hogy tanuljak spanyolul. Még spanyol anyanyelvű tanárhoz is jártam. Van (remélem még van, mert szimpatikus volt) egy kubai származású tanár Békéscsabán, aki magánúton tanított engem spanyolul. Csak még jobban megszerettette velem a nyelvet. Csak ahogy elhagytam a dél-amerikai sorozatokat, úgy vesztettem a motivációmból a nyelvtanulás irányában, végül abbamaradt a nyelvtanulás.

És most újra hallgatni spanyol nyelvet. Egyrészt nagyon furcsa, mert nagyon rég hallottam utoljára spanyol szöveget, és a beszédet szinte teljesen elfelejtettem. Először olyan érzésem volt, mintha olyan nyelvet hallanék, amit soha életemben nem hallottam. Aztán, ahogy kihallottam az ismerős szavakat, úgy jöttek elő az emlékek, hogy hát ismerem ezt a szót, ezt is, de jó, hogy újra hallom. Igazából így, hogy spanyolul hallom, közelebb érzem magamhoz Disney-klasszikust. Mert azáltal, hogy olyan, mintha az anyanyelvükön beszélnének, jobban átjön a mexikói életérzés. Ugyanis olyan gondolatom is volt, hogy mivel a film Mexikóban játszódik, ezért jobban figyelnek a spanyol szinkronra, hogy autentikusabb legyen. Nem tudom, hogy a lelkesedés mondatja-e velem, de az biztos, hogy nagyon átérzem. És azért örülök ennek nagyon, mert nemcsak a szappanoperák fognak eszembe jutni Mexikóról (bár egy jó ideje csaknem az, hiszen több barátom is van onnan), hanem más vizuális élményem is lesz az országgal kapcsolatosan.

Aki megnézné spanyolul annak itt a letöltési link, de nincs hozzá felirat, így tudni kell hozzá spanyolul, vagy emlékezni kell a magyar, vagy angol szövegre (ki hogy nézte), hogy érthető legyen. De a hangulat miatt megéri.

Coco DVD

Nemcsak azért szeretek DVD-ket vásárolni (Blu-rayeket is, ha megtalálom jó áron), mert jó dolog gyűjteni őket, hanem sok esetben egy mozijegy ára sem kell, és akárhányszor újra megnézhetem az adott filmet.

Nem láttam a Pixar egyik új alkotását, a Cocót a moziban, nagyon nem is foglalkoztam vele. De március végén, amikor megjelent DVD-n, szemügyre vettem a borítót, és az volt az érzésem, hogy ez egy nagyon jó film lehet. Ennek ellenére nem vettem meg 3.190 forintért, hanem megvártam, amíg lemegy az ára 990 forintra, és majd akkor megveszem és megnézem. Ez mostanra megtörtént. Megvettem, megnéztem, és inkább amiatt támadt lelkiismeret-furdalásom, hogy ilyen olcsón vettem meg, ugyanis hihetetlenül tetszett a film, az eredeti árát is megérte volna.

Mexikóba megyünk most, ahol a halottak napját ünneplik. Mert ott tényleg ünneplik. Zenével, vidámsággal, mindezt úgy, hogy tisztelettel emlékeznek halott szeretteikre. A film meg azért lett nagyon jó, és általánosságban a Disney - PIXAR filmek azért jók, mert bár az alapkoncepció ugyanaz, hogy valósítsd meg az álmaidat, mindegy ki mit mond, a körítés tetszik nagyon. Nagyon jó volt látni egy olyan ország kultúráját, ahol sokkal pozitívabb a felfogás a halállal kapcsolatosan, a halált az élet részeként kezelik. Merthogy Mexikóban tényleg vidám ünnep az "El día de los muertos". Mondjuk a csontvázak számomra ijesztők voltak, de az volt a gondolatom, hogy a halottak világa, ahova főhősünk, a 12 éves Miguel kerül, az a mexikóiak hitvilága a halottakról. Mert Miguel átkerül oda azáltal, hogy megérinti az üknagyapja gitárját. Így találkozik a halott rokonaival, akik már csontvázak, és azzal, akit üknagyapjának hisz. Azért hiszi, mert a fényképen, melyet kitett a családja a halottak napján, hárman vannak rajta: Coco mama (Miguel dédnagyanyja), az ő anyja, és az apja, aki az egyik leghíresebb énekes volt Mexikóban. Csak ő elhagyta a családot azért, hogy énekelhessen, ezért tiltott a családban a zenélés. És letépték a fényképnek azt a részét, ahol az ő arca van. De Miguel imádja a zenét, és zenész akar lenni. Itt jön ki a valósítsd meg az álmaidat dolog, és majdnem az a mondás is, hogy "bárki bármit mond", de ez szerencsére nem állja meg teljesen a helyét. Ugyanis ő is elszökik a családjától, hogy zenész lehessen. Ezért veszi elő azt a gitárt, ami az üknagyapjáé volt, és ennek következtében kerül át a holtak világába. Az élők nem látják őt, de Miguel az élőket igen. A holtak világából csak úgy lehet ismét élő, ha egy holt rokonától megkapja az áldást. Persze az áldást feltételekhez kötik, nevezetesen, hogy nem zenélhet életében. Ezt nem fogadja el, megkeresi az üknagyapját. Arcot nem látott a fényképen, ezért összekeveri a dolgokat.

De többet innestől ne áruljak el, a majdnem részt is lássa meg az, aki megnézi a filmet. Csak annyit, hogy volt katarzisélmény a végére, kicsit könnyeztem is. Nagyon szép volt, bár egy kicsit azért szkeptikusan néztem, mert felmerült bennem, hogy bizonyos része csak fikció (a mexikói hitvilágnak), ezért megkérdeztem az egyik mexikói ismerősömet, hogy látta-e, és hogy mit gondol róla. Mondta, hogy nem teljesen fedi a valóságot a hit terén, de neki is nagyon tetszett. Örültem neki, meg is kérdeztem tőle, hogy hogy van az, hogy Mexikóban vidám ünnep a halottak napja. Azt mondta, hogy azért, mert azt ünneplik meg, hogy az életük része volt. Ez azért elgondolkodtatott. Így is lehet csinálni? Mondjuk, sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy ezt a gondolkodást valóban magunkénak tudjuk, és azért sajnáltassuk magunkat, hogy jaj, miért hagyott el ő minket, hanem örüljünk annak, hogy egykoron része volt az életünknek. Az biztos, hogy ez az elengedésnek egy sajátságos módja, és mindenképpen szimpatikus. Ez a gondolkodás hozzásegíthet ahhoz, hogy aki már nem lehet velünk, annak ugyan érezzük a hiányát, de az már ne fájjon. Egy valami biztos: A Coco magasan ajánlott remekmű.