Régi videók újra(fel)töltve

A videokazettáim között szétnézve kellemes meglepetés ért, hogy van játékfelvétel 2006. július 14-ig dátumozással. Több gameplay videokazettám is van. Nagyon régen, már 1999-ben is felvettem a játékaimat videokazettára. A nagyrészük sajnos elveszett, a 2004-től készítettekre vigyáztam a megmaradtakra nagyon. Ezeket mind egy helyen őrzöm, de hogy ezen a napon is csináltam volna felvételt, az felettébb meglepett. Ez volt ugyanis az a nap, amikor először voltam úgy Budapesten, hogy utána rendszeresen jártam fel. Egyik barátomnál, Krisinél voltam. Az emlékek megvannak, ha összerakom, de hogy vittem volna videokazettát hozzájuk, hogy vegyük fel a közös játékunkat, az teljesen kiesett.

De nagyon örülök, hogy ilyen emlékeim vannak erről a napról. A DVD-felvevő segítségével pedig be tudom a kazetta tartalmát digitalizálni, ehhez csupán el kellett mennem a városban lévő helyi alkatrész boltba, mert nem volt +1 SCART kábel, amivel a videomagnót és a DVD-felvevőt összekötöm. Olcsósága miatt közkedvelt bolt, csupán 590 forintért adta is a megfelelőt. (Közbevetésként szétnéztem szombaton a Media Marktban is, de ott 1990 forint egy SCART kábel... meg még mit nem!) Ma lényegében a digitalizálással foglalkoztam.

Három felvételt tudtam felvinni. Kettőt nem, mert 60 Hz-ben lettek felvéve és a DVD-felvevőm azt valamiért nem tudja adni. Arra valami más megoldást kell találjak. De amik megvannak, azokat feltettem a YouTube csatornámra, hogy közkincs legyen a személyes emlékeim között.

Nosztalgikus volt visszanézni és egy kicsit újra megélni azt a napot. Alig hiszem el, hogy ez már 18 éve történt. A Mario Party 6-ban közösen játszottunk egy 20 körös parti játékot, a Paper Mariót és a Kirby 64: The Crystal Shards-ot meg Krisi egyedül játszotta. Úgy emlékszem, hogy közben magyarázta nekem, hogy mit csinál, mi történik, én meg figyeltem a játékát. Több játékot általa ismertem meg, összességében is azt tudom mondani, hogy a 2006-os év komoly vízválasztó volt nemcsak a videojátékos pályafutásomban, hanem a személyes életemben is. Videojátékos vonatkozásban ebben az évben játszottam életemben először Super Smash Bros.-szal (a Melee-vel), ami által... ha ismertem is bizonyos Nintendo játék sorozatokat előtte, de nem kifejezetten foglalkoztatott. A Super Smash Bros. adott nekik olyan vibe-ot, hogy elkezdtek nagyon érdekelni a Kirby, Metroid és egyéb játékok, amikhez korábban nem volt szerencsém. A Super Smash Bros. Melee egyfajta nagy baráti társaságként mutatta be a Nintendo karaktereket... mint egy nagy család, és ebből a bizonyos családból akartam minél inkább kivenni a részem.

Ugyanakkor az életemben is komoly vízválasztó volt a 2006-os év, sőt magamban a 2006. július 14-i napom az újjászületésnapomnak (Rebirthday) szoktam mondani, mert ahogy feljebb is írtam, ekkortól kezdtem el rendszeresen Budapestre járni. Ezalatt a 18 év alatt sokféle emberrel találkoztam, vannak, akik azóta is itt vannak velem (például Krisi), de vannak, akiket másfele sodort az élet. Ezeket szerencsére le tudtam zárni magamban, most az egész történet egy teljes egészet alkot. És a film forog tovább! Hiszen azóta is ezt az életet élem.

10 éves lesz a Mario Party 5

Csütörtöktől teszem láthatóvá ezt a postot, de ezeket még kedden este írtam. Másnap (4-én) be kell feküdjek a belgyógyászatra, hogy kiderítsék, hogy mi a bajom, de úgy állítottam be, hogy 5-étől lehessen olvasni ezt a postot. Ugyanis 2003. december 5-én jelent meg Európában a Mario Party 5, ennek alkalmából szeretnék róla is megemlékezni.

Ugyanis mostani fejemmel azt gondolom, hogy megérdemel egy emlékírást, bár tény, hogy sokáig nem szerettem, főleg miután megismertem a Mario Party 6-ot. Az 5. részt Angliában vettem meg 2005. júniusának végén, valami 15 fontért. Ekkor volt durván 2 hónapos a GameCube-om, az a kiábrándultság, ami a konzol iránt volt, az majd csak nyár végén jött el. Ugyanis szinte az egész nyarat végigjátszottuk akkor az unokatestvéremmel a GC-s Mario Kart-tal és Mario Party 5-tel, valamint ő a Super Mario Sunshine-t is végigjátszotta, nekem abból elég volt 35 Shine Sprite-ig. Igazából többen élmény volt a Mario Party 5, de amikor egyre inkább egyedül játszottam csak, rájöttem, hogy unom a játékot, csak azt nézem, hogy hány kör maradt. Úgyhogy évekig nem vettem elő a játékot.

Viszont a zenéjét ha csak a gondolatban is, de soha nem engedtem el. Főleg olyan 1-2 éve, ahogy raktam össze a fejemben a dolgokat, rájöttem arra, hogy más a Mario Party 5 zenéje, mint a többié. Nem is biztos, hogy komolyabb, de tény, hogy olyan érzetet ad, mintha nagyzenekarral vették fel, pedig ugyanúgy szintetizátoros munka. De ahogy néha hallgatom csak magát a zenét, tényleg olyan a hangzás, mintha csak egy kicsit kéne áthangszerelni, és akár nagyzenekarral is fel lehetne venni. Sokszor még a pár másodperces zenék is a különlegessége miatt is bennem marad.

Igazából az évek során egyedül a zene miatt játszottam újra a Mario Party 5-tel. És nemrég jöttem arra rá, hogy mégiscsak van érték a játékban. Ez főként a videojátékos társadalom változása miatt merült fel bennem. Sokat változott 10 év alatt, és pont emiatt elkezdtem becsülni a GameCube-ot. Pedig annak idején tényleg nem szerettem. A Mario Kart: Double Dash!!-t, a legrosszabb Mario Kart-nak tartottam, aztán a Mario Party 5-öt sem szerettem, mert annyira egyszerű volt a karakterek érzelmi megjelenítése, ami nagyon zavart, így nem tudtam komolyan venni az egész játékot. Akkoriban amennyit idegeskedtem a Super Mario Sunshine-on... Ezek mind olyan tényezők voltak, melyek rásegítettek abban, hogy legalább félévig semmivel nem játszottam. Most már másképp látom a GameCube-ot, és most már jó érzéssel nézek rá. Viszont a Mario Party 5 zene valami istenség, majd a betöltött 10. év alkalmából csinál(tat)ok belőle CD-borítót, teljesen fan made lesz, de az igényesség alapvető szempont. Most a 3DS-sel teljesen rendben vannak a dolgok, de a Wii U... Nem szeretek okoskodni, meg nem én vagyok a nagy megmondó, itt csak arról csak szó, hogy a múlt értékké válik. Ezt egy ideje észrevettem magamban, ezért igyekszem megbecsülni a jelent is. Sikerül, de még fel kell kutatnom az okát, hogy miért nem vagyok kíváncsi a Wii U-ra...

December 5-e lehetne az évfordulók napja, hiszen a felső képen látható, több minden jelent meg ezen a napon, és még nincs is meg minden, amit meg akarok szerezni, például Yonekura Chihiro: Mirai no Futari ni kislemeze. Viszont a JAM Project: Wings of the legend kislemez nagyon meglep. Ahhoz képest, hogy annak idején mennyire lázba hozott, mennyire imádtam a dalt, nagyon boldog voltam, amikor megkaptam, és mostanra teljesen hidegen hagy. Pedig azt gondoltam magamról, hogy ennyi idősen már vagyok annyira tudatos, hogy tényleg csak azokat szerzem meg, amiket szeretek. Nem arról van szó, hogy megbántam volna, hogy megvettem, mert az akkori emlékek megszépítik, és jó érzés ránézni, de hónapok óta nem hallgattam, és ha lenne lehetőségem CD-t venni, és szétnéznék az interneten, nem az elsők között lenne, amit megvennék. Az Okui Masami: naked mind kislemez meg most is csoda. A régi Okui Masami dalokban azt szeretem, hogy könnyed pop dalok voltak, de a legigényesebbek. Sokszor nincs élő hangszer, de a dallamosság, hogy első hallgatás után vissza tudom énekelni, mert megmarad a fejemben... ez a legjobb értelemben vett rágógumi pop zene. Azért álltam át a japán zenére, mert azt érzem, hogy tőlük hallok olyan pop zenét, amit én jónak tartok.

Kínai találmányok

Ma egy találkozót szerveztem ide hozzám, ahova eljött a Kristóf, és a Gábor. Jött volna a Fantos, de ő végül nem tudott. 11.30-kor találkoztam Gáborékkal a Határ úton, onnan a 42-es villamossal mentünk hozzám. Az első megállónál jutott eszünkbe, hogy áthívhatnánk hozzám a Csabit, de mondta, hogy majd MSN-en... Közben nem vettem észre, hogy a Corvin körúti megállónál miattam nem nyílt az ajtó, a lábammal ráálltam a lépcsőre. Mindenkivel megesik. Eljöttünk hozzám, ekkor még azt gondoltuk, hogy a Csabi átjön hozzánk, ezért Zelda: Four Swords Adventures-szel játszottunk, gondoltuk, hogy hármasban azzal kezdetnek elleszünk. Mivel ő mégsem jött, ezért maradtunk hárman. Jókat játszottunk, az első bölcset megmentettük, de valahányszor játszok ezzel a játékkal, mindig új pályákra bukkanok. Ezután Mario Party 6-oztunk. Az a sok régi emlék... Legalább 4 éve nem játszottam vele, de nagyon sokszor szerettem volna. És most lehetőségem volt. Ez már sokkal jobb az 4. és az 5. részhez képest, sokkal hangulatosabb, hát a Mario Party 4, az majdhogynem semmi. Nem is baj, hogy csak 10 kört mentünk vele, mert így is halálra untuk. Olyan semmilyen, nincs semmi hangulata. A mini-játékok jók, vannak benne jó zenék, de ennyi. A Boo's Haunted House pálya talán még a legjobb. Ezután VC-n Super Smash Bros-on nyomtunk egy pár menetet. A legélvezetesebb rész egyértelműen a Mario Party 7 alatt volt. A pálya érdekes volt, felhők felett mentünk, de a zene nagyon furcsa volt. Mintha egy macskanyávogás lenne, és közben a zongora billentyűin járkál jobbra-balra. Aztán, egyszer csak felszólalok: Ez kínai tradícionális épület. Kristófé már fogták a fejüket, mikor leesik, hogy bambusznövényeken járkáltunk, és a zene is valójában kínai tradícionális zene. :D Ezen elszórakoztunk percekig. Amikor rakétával rövidítettünk, akkor mondjuk a Gábor, hogy a tüzijáték is kínai találmány, erre én: Az iga... tényleg? Tehát készek voltunk. :D Bowser tigris-szobra, kínai vásárok, selyem, Kínai Nagy Fal, Yoshi Kung-Fu mutatványa, mi kell még? Ezután a mélyen szórakoztató játék után Mario Party 5-ön nyomtuk a Bonus Mode-ot. Itt kártyáztunk, majd Jégkorong, és Kosárlabda. Most Brawloznak online a Csabival, miközben ezt írom. De most be is fejezem, és csatlakozok én is.

Az Európai Uniós előírásoknak megfelelő játszótér esete

Biztosan ők, maguk térítették el a vonatot. 😛 Itt volt Bagszi, és V-ADI, és a vonatunk 23 percet késett. Én hívtam meg őket, mert jött Trijo hozzám annak reményében, hogy majd itt, Békéscsabán tud majd venni Pokémon TCG paklit, de a bolt zárva volt. Na mindegy, csendes beletörődés után elmentünk hozzánk. De elmentünk egy játszótér mellett, és nem állták meg, hogy ki ne próbálják. Tele volt mindenféle új „játékkal” Egy biztos: ÉLETVESZÉLYES!!! A hinta túl alacsony. Szerintem az óvodásoknak találták ki. Meg volt ilyen… fogalmam sincs, hogy hogy hívják, de az a lényege, hogy fel kell mászni, ráülni, és meglökni magad, és így mész vele. Ha megakad egy ponton, egy óriási lendülettel visszaindul. És alatta kavicsföld van. Ha valaki leesik, annak nem lehet valami kellemes élmény kavicsra esni. Mondjuk ezt Krisi kipróbálta, amikor itt volt nálam decemberben, túlélte ^^ Meg volt egy hintaló, meg egy hintakakas (vagy valaki szárnyasnak kinéző hintavalami), aminek az alján rugó van. Az egyik ilyenen Bagszi úgy meglökte magát, hogy majdnem hátraesett. Meg volt még rugós aljzatú libikóka. Hát, az se volt semmi. De az egyik legextrémebb, az a búgócsiga. Hát az valami… Bagszival ráálltunk, V-ADI meglökött minket, pár másodperc úgy megszédültünk (legalábbis én) hogy az valami hihetetlen. De most azt képzeljétek el, ha egy gyerek kirepül onnan. Az a nem semmi. De volt még egyéb ilyen nyalánkág. Például az a csúszda, ahol egy rúdon kell lecsúszni, meg ilyenek. És ezek megfelelnek az Európai Uniós előírásoknak ^^ Amúgy nap, mint nap elmegyek a játszótér mellett, mert azon az úton megyek iskolába, és többször is megfordult a fejemben, hogy vajon ezek nem életveszélyesek? Most már személyesen is meggyőződtem róla ^^ Miután úgy gondoltuk, hogy elég volt a szórakozásból, hazaindultunk. Otthon legalább nekünk való szórakozás vár ^^ V-ADI ismét hozta a Wi-Fi routerét, és Mario Kartoztunk neten. Tök jó, hogy nyertem egy Amerikai ellen. ^^ Csak a gyávája kilépett -_- Meg mi négyen is rengeteget Mario Kartoztunk, bár most sajna nem orrvérzésig, de ez se volt rossz. Aztán V-ADI rengeteget Diamondozott (letöltötte magának). Amúgy nem is inkább játszott, hanem azt nézte, hogy a világban kinek milyen Pokémon kell, és ki milyet ad érte. Volt egy-két érdekes gyerek. Valaki 100-as szintű pokét kér, és egy ötös szintűt ad érte. Végülis logikus… ^^ Valamint sort kerítettünk egy Mario Party 4-ezésnek, meg 6-ozásnak. Meg fociztunk. Ha nem is laposra, de elvertem a bandát ^^ Viszont a Mario Partyban mindkét esetben Trijo nyert :k Meg Bagszi kipróbálta a Paper Mariót és a Luigi’s Mansiont. V-ADI-nak annyira tetszettek a Luigi’s Mansionban halható háttérhangok, hogy elkérte, hogy felrakja MSN-enre hangként. Majd nekem is fog kelleni, mert nekem is tetszettek. Na de sajna hamar eljött a búcsú ideje. Visszakísértük Bagsziékat a vasútállomásra (Trijo itt alszik), aztán mentünk a Csaba Centerbe Trijóval. Ki akartuk próbálni a bowlingot, de nem sikerült, mert ott tudtuk meg, meg jó előre le kell foglalni a pályát. Meg iszonyat drága. Végülis egy pizzériában kötöttünk ki. Utána hazamentünk, még TCG-ztünk egy keveset, neten szórakoztunk egy kicsit. TCG-ből összeállítottam egy tűzpaklit. Nem volt rossz, csak nincs végkifejlődésem, ezért vesztettem. Aztán mivel Trijo olyan „okos”, hogy a 7.55-ös busszal akart hazamenni, már a fél 12-kor lefeküdtünk. Aztán másnap reggel már ment is.

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Nemcsak a szája nagy...

Na megpróbálom második nekifutásra, hátha a végére érek ^^ Igazából már harmadjára írom le, mert először aznap írtam le a GPortálos honlapom blogjábam csak akkor kb. 1 órát pepecseltem vele, és amikor leokéztam volna, kiléptetett. Annyira mérges voltam. Csak az tartott vissza, hogy törjek-zúzzak, hogy Matildáéknál voltam, és mivel először voltam ott (meg amúgy is) nem akartam, hogy rossz színben tűnjek fel előttük ^^ Mert, hogy április 30-án múlt hét hétfőn Matilda Mattise-éknál voltam. És nagyon jól éreztem magam náluk, nagyon jó fej srác így élőben. Kíváncsi voltam rá, hogy élőben milyen lehet, mert MSN-en, elég érdekes. Néha nagyon értelmes dolgokat ír, és nagyon jókat el lehet beszélgetni vele, de néha olyan hülyeségeket ír, hogy csak nézek, hogy most mi van? Na de egy a lényeg, hogy élőben az előbbi az igaz nála ^^ De egész jól elvoltunk. Elhívta az egyik barátját, aki szintén jó fej. Egy kis Pokémonozás után játszottunk GameCube-on a Mario Party szériával (4, 5, 6) majd Mario fociztunk. Egész jó érzéke van a Mario focihoz, nagyon jól játszik vele, le a kalappal előtte. Csakhogy Matilda egyvalamit nem tudott: Hogy a Mario Party szériákban nem elég pusztán jól játszani, hanem egy csöpp szerencse is kell. Csak azért írom ezt le, mert MSN-en előző nap mondogatta, hogy mindenkit laposra fog verni minden játékban. Csak épp, hogy nem utolsó helyen végzett ^^ Meg volt Kirby Air Ride. Itt jó, hogy ő menö, mert neki 2 hónap előnye van. Én csak egyszer-kétszer játszottam vele Krisi jóvoltából ^^ De nagyon tetszik, mint minden Kirby játék. Meg amikor épp nem volt kedvem játszani, Matilda barátjával TCG-ztem. Látszott, hogy egyáltalán nem ismeri a suzabályokat, de úgy voltam vele, hogy nem baj, amiben tudok, segítek neki. Inkább a sorozatos figyelmetlensége idegesített, mert így néha felrúgtuk a szabályokat. Meg hát elég volt nekem leraknom a Gengart, neki máris vége volt. Nagyjából ennyi volt az egész nap. A 23:10-es vonattal mentem haza, de nagyon jól éreztem magam, megérte ezt a napot megérni. ^^

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Őszi szünet

Vajon mire képes egy supermario4ever és egy Krisi, ha reakcióba lépnek egymással? Talán még a Földet is elmozdítanánk a helyről. De egy biztos: Nintendóban együtt legyőzhetetlenek vagyunk, az biztos. 😉 Bizonyítottuk ezt azalatt a 2 nap alatt, amíg nálam volt. Ő is hozott magával egy-két nagyon menö játékot. Amit a leginkább kiemelnék, az a Paper Mario Nintendo 64-re. Ilyen játékot, hogy még nézni is élvezet legyen, nagyon rég találkoztam. Az egész Paper Mario-világ nagyon megfogott engem. Az az aranyos grafika. Tényleg olyan, mintha papírból vágták volna ki az egészet. És hogy ez az állítás még igazabbnak tűnjön, bizonyos grafikai elemeket celluxszal ragasztották össze. 😀 De mivel Krisi már a játék végén járt, ezért nem láttam sokat belőle, de amit láttam, az meggyőzött, hogy igen. Ez a játék kell nekem. Én is kipróbáltam egy pár perc erejéig, és nagyon élveztem. Nézegetem manapság az eBayen, elég drága egy Paper Mario N64-re. Volt még Mario Party 6 is. A Mic. mode nagyon jól elszórakoztott minket. Tényleg nagyon vicces, hogy félreérti (vagy nem érti) a gép, amit mondunk a mikrofonba. Bár, hogy őszinte legyek, én azt nem tartom szórakozásnak, hogy össze-vissza beszélünk a mikrofonba, engem idegesít. De úgy voltam vele, hogy ha Krisit ez szórakoztatja, akkor csinálja. Én normálisan beszéltem a mikrofonba, nem mintha megértette volna, hogy miket mondok. 😀 Meg a Super Smash Bros. Melee, hát persze. Talán Krisi a legmenöbb azok közül, akiket láttam Super Smash Bros. Melee-zni. Megvan mind az 51 Eventje, és még Kailnirisszel se tudtuk közösem legyőzni Krisit. Azt hiszem ennyi elég, hogy bemutassam, hogy Krisi mennyit is tud ^^ Meg N64-en is Super Smash Brosoztunk. Az közel se annyira jó, mint a GC-s. Grafikailag sem, meg a karakterek hangjai. Nem olyanok, amilyet megszokhattunk. De grafikailag tényleg nagyon csúnya. A hordók ötszögletűek, a karakterek hihetetlen szögletesek, de a háttér a szép. Gondolom ez a grafikai hiba elsősorban a sokféle-fajta mozgásnak közönhető. Meg amit hiányolok az, hogy kevés titkos karakter és pálya van benne. Szám szerint 4 titkos karakter, és 1 titkos pálya. 😀 De alapból ez se rossz játék. Meg a Mario Party 1. része, az, ami derültséget okozott nekünk. Imádom megszivatni Krisit >:-) A Yoshis pályán mentünk, nagyon menö. Meg még a NES-re, és az SNES-re is szakítottunk időt. Kipróbáltam az Ice Climbers-t, a Duck Huntot, és SNES-re a F-Zero-t. Egyre több játékba leszek szerelmes, ezek mind fantasztikusak. 😀 A Donkey Kong-ról és a Mario Bros-ról már írtam korábban, hogy miért menö. Meg még a Game Boyos Kirbyket is kipróbáltam. Ugyanaz az élvezetes játékmenet jellemző ezekre a játékokra is, mint a NES-es Kirby’s Adventure-re és az SNES-es Kirby’s Fun Pakre. Meg szerettem volna kipróbálni sok pokés játékot, mert Krisi elhozta az összeset. Ugyanis ezután mi pénteken a Pokéconra mentünk Pestre (hirdetve volt). Csak sajnos ezekre már nem maradt. De jó volt. Krisivel tényleg jó játszani. Több helyen is olvastam, hogy nem tetszik nekik az ő nyers stílusa, meg egoistának tartják. De aki megismeri az ő valódi énjét, az rájön, hogy igaz barát.

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Legközelebb az lesz, amit én akarok. :P

Nagyon örülök, hogy ismét játszottunk Krisivel Gamecube-on, de annak nem, hogy nem az volt, amit én akarok. 😛 Abban egyet értettünk, hogy Mario Party 6-ozni kéne, de abban nem, hogy azon belül mit is játszunk. Én Party Mode-ot akartam, míg ő Mic Mode-ot. Végülis az ő akarata teljesült… Menö dolog ez a kvíz. És igazából nem is bánom, hogy félreérti a beszédünket, mert így sokkal szórakoztatóbb. Van egy olyan, hogy fel kellett ismerni, hogy ki van a képen. Tisztán mondjuk, hogy Waluigi, erre ő Toad-ot ért. És rámondja, hogy helytelen válasz, mert a helyes Waluigi. Meg kell bolondulni, komolyan mondom. 😃 Aztán mással nagyon nem is játszottunk, mert mindenképp el akartunk menni a Game Parkba. Csináltunk egy kis ingyencirkuszt. 😀 Mellesleg azért mentünk, mert volt 2 felesleges GBA, 2 felesleges N64 és 3 felesleges SNES játékom, és hogy cseréljem el. Nem gondoltam volna, hogy ilyen sokat érnek. Az értékéből tudtam venni egy Mario Smash Football Gamecube játékot, egy Pokémon Stadium N64 játékot és egy Pokémon Yellow GB játékot. Szóval nagyon elégedett voltam. És mint látható, gondoskodom arról, hogy a pokémon-gyűjteményem is bővüljön. És szükségem is van rá, mert nagyon jó játékok. Menö a Stadiumban harcolni. Aztán még egy kicsit Kirby’s Fun Pakeztünk, és kipróbáltam a Mario Smash Footballt, hogy egyáltalán működik-e. Jaja. ^^

Mario Party 6 – Újításokkal

Rengeteg sok érvet tudok tudok felsorolni amellett, hogy miért olyan fantasztikus a Mario Party 6. Grafikai színvilág, hangulat, zene, fantasztikus mini-játék, de ami talán a legfantasztikusabb, hogy visszatért a vásárolgatós szisztéma. Ami utoljára az 1. részben volt benne, aztán törölték, de hogy miért, azt nem értem. Pedig nagyon sokat dobott az első részen az, hogy rengeteg sok cuccot lehetett vásárolni, ettől mindig egy kicsit más, több volt a játék. De Hála Istennek ezt a 6. részben visszahozták. Jóllehet, egy kicsit változott a rendszer, hisz itt már nem érmékért vásárolsz, hanem csillagokért, és hogy hány csillagot vásárolsz, az attól függ, hogy játszol. Nagyon nagy örömmel látom, hogy a gép hihetetlen nagy intelligenciát ér már meg, hisz nemcsak az alapján ad minél több csillagot, hogy milyen jól játszottál, hanem nézi az igyekezetet is. Lehet, hogy nem játszottál annyira jól, de ha a gép látja, hogy fejlődtél azt is csillagokkal jutalmazza. Nos, az igazság az, hogy nekem Party Mode-ban a gépi játékosok “Hard” módja túl egyszerű nekem, emiatt úgy döntöttem, hogy megveszem a “Harder” és a “Brutal” módot. Mindkettő fejenként 30 csillag. Csak úgy kíváncsiságból, amikor Party módot játszottam, beállítottam a gépi játékosokat “Brutal” módra, hogy vajon tényleg olyan kemények-e. Hát, mit mondjak, alaposan megizzasztottak. 😀 Ez tényleg kegyetlen, ahogy a mini-játékokban harcolnak a győzelemért. A végére éppen csak, hogy harmadik lettem. Ha a végén nem kapok bónusz csillagokat, olyan negyedik lettem volna, hogy öröm lett volna nézni. Viszont a Solo módban vigyázni kell. Hardra állítottam Mini-Bowserék képességét, mert tudtam, hogy ez Party módban inkább Easynek felel meg nekem, de nem. Nagyon kegyetlen. És ez még csak a Hard. Milyen Lehet Brutalban? :-S No, és itt beszélnék arról a bizonyos “igyekezetről” amit a gép csillagokkal jutalmazott. Nagyon sok mini-játékot elveszítettem, de soha nem adtam fel, és mindig harcoltam, jóllehet a végén vesztesen kerültem ki, a végére mégis 22 csillaggal lettem jutalmazva, ami soknak számít. Erről beszéltem, hogy értékel a gép. Mindig is tudtam, hogy a Nintendónak lelke van. ^^

Az, hogy egy gyerek játszik, az rendben van, de hogy egy anya...

A múlt héten az egyik Pesti haverom, Bálint (Emperor Of Games, vagy Metalsonic, kinek, hogy tetszik) meghívott az ő egyik barátjához, Pistihez egy hétre, hogy játszunk együtt. Mondta nekem, hogy az anyja is nagyon jó Nintendós, de én ezt nem akartam elhinni. Na mondom, ezt a saját szememmel akarom látni! És tényleg! Ha nincs is technikája, de nagyon jó érzéke van a játékokhoz, ezt bátran mondhatom. Amúgy nagyon jókat játszottunk a Mario Party 6-tal. Tényleg négy játékos módban jön ki a játék igazi ún. ereje, játékélmény. 50 kör alatt, és ráadásul meg se lehet unni. Aztán nyomtuk a Super Smash Bros. Melee-ben Battle-t. Nagyon jó volt. De hogy mitől tartja a közvélemény legerősebbnek Jigglypuffot, azt nem tudom. Nekem nem jött be. Nekem Pikachu a megerősebb, vele tudok a legjobban játszani. Néha Mariósokkal is játszottam, a többiek, annyira nem érdekelnek, hogy őszinte legyek. Sajnos, betegség miatt meghiúsult a nyaralás további része, és haza kellett jönnöm. 😔

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Krisinél

De még milyen jól éreztünk magunkat ^^

Tegnapra (vagyis 14-re) beszéltük meg Krisivel, hogy találkozunk az Árkádban az 576-os üzlet előtt. A kép alapján azonnal felismertem, aztán mentünk is hozzájuk.Nagyon sokat játszottunk az összes Nintendóval. Megfigyeltem Krisi játékát, alapvetően a megfontoltság jellemzi, míg az enyém pont az ellenkezője. Gondolkodás nélküli “ahogy esik, úgy puffan” játék. Csak az derült ki, hogy nincs biztos recept, mert néha én voltam a jobb, máskor meg ő. Az egésznek az az alapja, hogy mennyire ismered az adott játékot, és ki kell tapasztalni a lényeget, hogyan kell játszani. Ezt tanúsította a Mario Party 6, amivel Krisi először játszott, így nekem egyértelműen jobban ment. Meg kipróbálhattam egy pár Mario játékot. pl: az ősi, 1981-es Donkey Kongot, az 1983-as Mario Brost. Látszik rajtuk, hogy nagyon kezdetlegesek. 😀 A Donkey Kongban nagyon egyszerű a zene, míg a Mario Brosban egyáltalán nincs, csak Mario mozgását hangoztatják, nagyon viccesen. Kipróbálhattam egy olyan Mario játékot, mely, hogy őszinte legyek, nem tetszett. Ez pedig a Mario Party 4. Nem a mini játékokkal van probléma, mert az változatos és érdekes, de a grafikai megjelenítés, a színek, nagyon lehangoló, és a karakterek mozgása is hihetetlen lassú. Viszont játék, ami nagyon megtetszett, az a Super Mario World 2: Yoshi’s Island. Az egész egyben maga a tökély. Ahogy meg van csinálva, amennyi ötlet van benne, nagyon aranyos Yoshi, de amikor Baby Mario elkezd bőgni, legszívesebben behúznék neki egyet. 😀 Ami nagyon vicces szituációt adott, a Mario Party 6 mic mode-ja, ahol mikrofont kellett használni. Ilyen nincs. 😀 Képzeljétek, beszélünk bele a mikrofonba, és néha teljesen mást csinál. 😀 Volt Quizjáték is, ahol egyszer egy eltorzított képből kellett kivenni, hogy ki ő. Krisi bemondja: Waluigi, mire a gép: Helytelen válasz, a képen nem Toad látható, hanem Waluigi. Dőltünk a röhögéstől. Egy másik nagyon vicces szituáció volt, hogy van egy olyan mini-játék, ahol ilyen nyolcszögletű platformok vannak egymás mellett gyümölcsök rajzaival ellátva, úgy, mint szőlő, dinnye, alma, narancs és banán. Én mondtam a gyümölcsök neveit. Krisi maradt a végére, tisztán kimondom, hogy “grape”, Krisi rá is áll egy szőlővel ábrázolt platformra, erre leesik, és az almával ábrázolt platformok maradtak fent, mintha “apple”-t mondta volna. Hihetetlen… 😀 Szóval minden rendben volt, nagyon jól éreztük magunkat.

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)