Kellemes húsvéti ünnepeket mindenkinek! A nyuszika erre is járt és tojt egy hatalmas csokitojást, melyben öt kis csokiszelet van:
Nem kért a nővérem zöld erdőben jártamot, pedig szívesen meglocsoltam volna. Viszont kaptak a lányok is csokitojást. Miután falatoztunk egyet a finom csokiból, útra keltünk, és meg sem álltunk Wales-ig. Kifejezetten felértékelődott számomra ez az ország a Játék Határok Nélkül óta, miután 1993-1994 között (amikor a magyarok is játszottak) részt vettek. Bár nagy eredményt csak az 1994-es év utolsó játékaiban tudtak felmutatni. Különösen kíváncsivá tett a világ leghosszabb nevű települése, mely Wales-ben van, és a következőképp hangzik: Llanfairpwllgwyngyllgogerychwyrndrndrobwllllantysiliogogogoch Remélem egy betűt sem hagytam ki. O_O 58 betűből áll, én ebből az utolsó 8-at jegyeztem meg, mert ők is játszottak az 1994-es év 9-10. fordulójában, és odament hozzájuk Gundel Takács Gábor, beszélgetett velük egy kicsit, és kérte, hogy mondják ki a városuk nevét. És csak az maradt meg bennem, hogy jól megnyomták a gogogoch részt. Azóta én ezt a várost így hívom. Ide ugyan nem jutottunk el, de így is nagyon szép helyen jártunk, Wales nagyon szép ország. Rhyl-től nem messze van egy település, melynek van egy vasútja, amit kábel hajt, azt néztük meg és utaztunk rajta. Wales elsősorban hegyvidéki ország, így igencsak bántam, hogy otthon hagytam a kabátomat. Hideg volt, főleg fent. A vonat vitt minket fel a csúcsra, és odafent csodálatos volt a kilátás. Beültünk közben egy ottani kávézóba felmelegedni, mert nem én voltam egyedül 12°C-ban kabát nélkül, így jól esett a forró csoki. Viszont maga a helyiség nyomasztó volt, mert úgy nézett ki, mint egy antik ökölvívó klub. Az egyik ökölvívóról nevezték el azt a termet, ahova beültünk, és róla volt kint rengeteg kép, meg TV-n mentek meccsek. De ilyen nagyon régi adások, az egyiknek az elején kifogtam az évszámot római számmal, 1951. A képek is régiek voltak, korabeli újságcikkek a falon. Biztosan hatalmas bokszoló volt, de az időutazás a bokszolás világában egyáltalán nem emelte a hangulatot.
Aztán a közelben volt játszótér, Dominik ott játszott, miközben egy páran elmentünk a másik oldalra csodálni a kilátást. Szép volt nagyon, csak az a hideg ne lett volna. Miután mindenki kijátszotta magát, visszamentünk a vonattal a kiindulási pontunkra. Érdekes, hogy melegebb lett, pedig olyan sokat azért nem mentünk le. Elmentünk megnézni a tengerpartot. Nagyon szeretem a tengert, de nem akarom ismételni magam, hogy a hidegnek nem örültem, de így is azért jól éreztem magam, kellemes látvány volt. De ilyen hőmérsékleti körülmények között is voltak egy páran, akik cipőt, zoknit levéve mászkáltak a homokban, megmártóztak a vízben. Hát igen, akik ehhez vannak hozzászokva. Én Görögországban, 40°C-ban cselekednék hasonlóképp, sőt akkor még fürödnék is a vízben.
Aztán mentünk is haza. Volt egy jó napunk. Otthon még beszélgettünk, mert az egyik magyar ismerősünk is jött velünk, aztán nálunk vendégül láttuk.
Én néhol Dominikkal játszottam, néhol bekapcsolódtam a beszélgetésbe. Jól rákapott a Mario Party 5-re. Ez a két kép pedig ízelítő. Sokat csináltunk is, a teljes galéria itt tekinthető meg:
