A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Longevity. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Longevity. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. március 10., vasárnap

Gördülékeny folyamat

Magam sem hiszem el, hogy ennyire jól haladok a fogyással, de a január 2-i 74,3 kg-ról mára lementem 67,2 kg-ra. Ahhoz képest, hogy úgy számoltam, hogy májusra, talán júniusra lemegyek 65 kg alá, úgy néz ki, hogy ez már áprilisban, extrém esetben március végén meglesz. És akkor öröm és boldogság, mert elértem az egyik célomat, miszerint 60-65 kg közötti tartományban leszek.

De ezzel még nem értem el a végcélomat, hogy jól is nézzek ki, mert azért majd külön fogok dolgozni. Január 30-án vettem egy olyan okosmérleget, ami testzsírszázalékot, vízmennyiséget, izomtömeget, tehát mindent mér, és ez segíteni fog a későbbi céljaim megvalósításában. Illetve már most segít, mert folyamatosan látom a fejlődést. Százalékos értékben kiad egy összértékelést is, ami az elmúlt lassan másfél hónapban 69%-ról felment 87%-ra, tehát a testem már így is nagyon jó állapotban van. Egyre kevesebb a zsír, nő a vízmennyiség, tehát nagyon jól haladok.

Csak mivel február közepén 100%-ra kijátszottam a Ring Fit Adventure-t, ezért azóta érdemben nem edzettem, és már 1 kg-mal csökkent az izomtömeg. De úgy döntöttem, hogy ezzel most nem foglalkozok, majd ha lementem 65 kg alá. Akkor azért is lesz majd újra kedvem edzeni, mert az az igazság, hogy amikor a végén jártam a Ring Fit Adventure-nek, már nagyon abba akartam hagyni az edzést, mert mást akartam csinálni. Persze nem végleg, már akkor is tudatában voltam annak, hogy később lesz megint kedvem edzeni, de most nem akarom csinálni. Szerencsére vagyok annyira jó állapotban, hogy meg is engedjem magamnak ezt a szünetet.

Azért is lesz bőven dolgom magammal, mert van még egy érték, ami magas, és sehogy nem akar lemenni. Ez pedig a zsigeri zsír mennyisége. Az a gyanúm, hogy ez mindig is magas volt, ezért nem nézek ki igazán jól, még akkor sem, amikor 65 kg alatt vagyok. Azt olvastam, hogy ezen aerob edzéssel lehet segíteni, pl. úszás, futás. Tekintve, hogy úszni nem tanultam meg, marad a futás. De ezzel is majd akkor akarok foglalkozni, ha az első állomást elértem.

A másik nagy munka meg az evéssel lesz majd, hogy a gyakorlatban is alkalmazzam azt, amit Lukács Liza könyveiben olvastam, és megszívlelendőnek gondolom. Tehát akkor egyek, amikor ténylegesen éhes vagyok, azt amit megkívánok, és ha elég, félre tudjam tenni az ételt. Becsomagolni, eltenni a hűtőbe (nem kidobni!!), és később megenni, amikor megint éhes leszek és jól fog esni. Magyarán figyelni magamra, a testem jelzéseire. Ez egyébként főleg rólam szól, hogy szeretem-e magam annyira, hogy figyeljek magamra, fontosnak tartsam a testem jelzéseit és megfelelően értelmezzem azokat.

Ebből is látszik, hogy azzal, hogy lefogyok, messze nem értem célba, mert megtartani az ideális testsúlyt sokkal nehezebb lesz, mint most dolgozni érte. Azért sem nehéz ez most, mert azért nem hízok el nagyon, mert megvannak azok az egészséges és nem hízlaló kaják, amiket szívesen eszek. Álljon itt egy lista róluk:

  • Kefir
  • Alacsony zsírtartalmú joghurt
  • Leves, akár tészta nélkül is (bár engem a levestészta nem hizlal)
  • Csirkemell
  • Hal
  • Sült krumpli (forró levegős sütőben sütve)
  • Kukoricasaláta (alacsony zsírtartalmú tejföllel és majonézzel)
  • Extrudált kenyér (Abonett. Szeretem a péksüteményeket is, de tudom nélkülözni)
  • Zabkása
  • Müzli(szelet)
  • Virsli (vízben főzve, vagy mikrohullámú sütőben magában melegítve)

Nem is annyira szegényes a lista! Szerencsés vagyok, hogy szeretem ezeket, és nincs az, hogy pár hét múlva feltépem a hűtőt, és ide a bolognai spagettivel, lasagnával, pizzával, édességekkel! Annak alapján, ahogy Lukács Liza leírta a könyveiben, soha életemben nem volt falásrohamom, de azt nagyon fontosnak tartom, hogy írt arról is, hogy vannak, akiknek enyhe mértékű evészavarai vannak. Én is ebbe tartozok, így nagyon jól tudom, hogy ez azért veszedelmes, mert nincsenek látványos tünetei, ezért nagyon nehéz észrevenni, így nehéz ellene tenni!

De megvan ennek is a módja: Önvizsgálatot kell tartani, felderíteni, hogy mit akarunk a plusz evéssel kompenzálni, majd gyógyítani magunkban azt. A pszichológiai segítségen túl további lehetőség, hogy akkor is az alacsony zsírtartalmú ételeket részesítjük előnyben, amikor nincs súlyproblémánk, hogy ne hízzunk vissza. De csak az alacsony zsírtartalmú kajákra való átállás nem ment meg. Aki nem néz az evészavarainak mélyére, az mással fog kompenzálni, mert attól, hogy valamiről nem tudunk, attól az ugyanúgy megvan bennünk. Ha viszont felderítjük az evéssel való kompenzálás okát, akkor könnyebb kezelni is a problémát, ami önmagában javítja az életminőséget. Azért nem írom, hogy önmaga ellen követ el merényletet, aki ezt nem lépi meg, mert minden ember másképp fejlődik mentálisan, és nem biztos, hogy felkészült arra, hogy magára borítsa a szekrényből a csontvázakat. De érdemes megtenni efelé az első lépést, mert hosszútávon csak saját magának tesz jót vele.

Egyébként valamilyen formában, de mindig kapok pozitív visszajelzéseket a kinézetemre. Más volt a téma, de valaki megkérdezte a legutóbbi Fantasy Expón, hogy hány éves vagyok. Én meg mondom, 37. Erre egy döbbent "az igen!" volt a válasz. Sokan mondják egyébként, hogy fiatalabbnak nézek ki a koromhoz képest, ami korábban jót tett az egómnak (bennem is van halálszorongás, nem tagadom), de most már ezt némileg másképp látom. Anyámmal néhány hete beszéltük, hogy férfiak az én koromban már kezdenek leépülni, én viszont soha nem voltam olyan jó állapotban, mint most. Mostani fejjel azt gondolom, hogy én vagyok az, aki azáltal, hogy folyamatosan karbantartja magát, jól korosodik. Az emberi test valójában lassan öregszik, és nem törvényszerű egy férfi olyan ütemben épüljön le, ahogy a nagy átlag esetében látszik. Nincs feleségem, se gyerekem, innentől talán nem vagyok jó összehasonlítási alap, mert lehet, hogy valójában azért vigyázok magamra, mert tetszeni akarok még. De a lényeg az, hogy az, amit manapság "longevity"-nek hívnak (ezt is követem), nem egy forradalmi dolog, mert az, aki vigyáz magára, az tényleg sokáig, jó egészségben élhet. Abban forradalmi a longevity, hogy egyre többen kapcsolják össze a testet és a lelket, és végre egyként kezelik! Mindkettő az ember része, és mivel a kettő kölcsönhatásban van egymással, nem választható külön. Tehát a hosszú életminőség elérhető, mert azzal, hogy folyamatosan karbantartom magam, az agy kapja a jelzést, hogy fontos vagyok magamnak, és ez, mint belső motiváció, az egész szervezetemet arra készteti, hogy küzdjön magáért.

Tehát sokkal komplexebb az egész folyamat, mint egy egyszerű fogyás. Az egész egy öngondoskodás. Minden szempontból.