Valódi szükségleteink nyomában

Tavaly új könyvet jelentetett meg Lukács Liza Mire éhezel? címmel. A szakember eléggé ismert Magyarországon, ezért tudhatjuk, hogy nem úgy foglalkozik az evészsavarral, ahogy azt megszokhattuk a mainstream médiában. De mivel bőven lehet, hogy valaki először találkozik a Lukács Liza nevével, ezért az Újrakapcsolódás a valódi szükségleteinkhez alcím biztosan útba igazítja az olvasót.

Lukács Liza azzal tűnt ki, hogy nem diétázási tanácsokkal látja el az olvasót. Nem beszél akaratgyengeségről, nem olyan felszínes tanácsokkal látja el az olvasót, hogy tegye el a szeme elől a rágcsát, csak annyit főzzön, amennyit meg is eszik, csak öklömnyit szedjen a tányérra, hanem a mélyére ás a dolgoknak. A szakembernek meggyőződése, hogy leginkább azért eszünk túl sokat, mert nem figyelünk a testünk jelzéseire, igényeire. Innen indul, aztán ás a dolgok mélyére.

Ahogy ebben a könyvben is teszi. Mely könyv tulajdonképpen a Lenyelt vágyak című könyvének egy újrakiadott, bővített változata. A könyvről részletes értékelést itt olvashattok. Mivel az első kiadás A terapeuta esetei sorozat részeként jelent meg, ezért egy konkrét terápiás rendelésnek lehetünk láthatatlan tanúja. Lukács Liza Edina történetén keresztül enged betekintést az evészsavarral élők mindennapjaiba, történetébe, küzdelmeibe. A könyv alapötlete nagyon jó, hiszen egy konkrét eset többet mond, mint bármilyen elméleti tudásanyag.

Ugyanakkor joggal merülhet fel a kérdés, hogy mi értelme van egy könyvet újra kiadni. Rosszindulattal akár azt is feltételezhetnénk, hogy csak a pénzről van szó. Ez itt most szerencsére nem állja meg a helyét, ugyanis ez a könyv lényegesen jobb lett, mint az első kiadás. A Lenyelt vágyak kapcsán az volt az egyik kritikám, hogy Lukács Liza távolságtartónak tűnt, ami összességében rontott Edina történetének átélhetőségén. Ám az új könyv pont annyival van kibővítve, hogy úgy éreztem, hogy a szakember jobban benne van a történetében, így Edina történetét is jobban át tudtam érezni. Jobban a szívemen viseltem a sorsát.

Mindemellett a könyv olyan fontos információkkal van kiegészítve, mint konkrét tippek, tanácsok az olvasóknak, hova fordulhatunk segítségért. Táblázati sablon az evésnaplóhoz, javaslatok különböző listák összeállításához. Így magunk is kipróbálhatjuk magunkat. De fontos azt tudatosítani, hogy nagyon hosszú és nehéz munka lesz eljutni a célig. Hiszen a gyógyulás érdekében olyan kérdéseket kell feltennünk magunkban, amiket korábban nem mertünk, és nagy esély van arra, hogy a válasz fájóbb lesz, mint gondoltuk volna. Szembesülni vele, átesni a tagadási fázison, feldolgozni, hogy nem úgy vannak a dolgok, ahogy elgondoltuk... Aki csak egyszer is átesett ezen, tudhatja, hogy mennyi fájdalommal jár. Ezért nagyon nehéz az evészavar problémájának a megoldása, mert sokan az utat sem vállalják be. Aki pedig végigmegy, annak is minimum hónapokba telik, mire az eredménye látható lesz.

Lukács Liza módszere mégis azt a benyomást kelti, hogy végig lehet ezen az úton menni. Mert nem átváltoztatni akar, hanem formálni. A személyes ízlésünkön belül keresi azokat a megoldásokat, amitől úgy étkezhetünk, hogy nem marad utána hiányérzet. Tehát a könyvet mindenképp érdemes elolvasni. Akiknek meg volt szerencséje az eredeti kiadáshoz azoknak önmagában az ismétlés miatt is érdemes, hogy jobban belé rögzüljenek a módszerek, tudatosabban ki tudja választani a számára megfelelőt.

A kritikám jelen könyvvel kapcsolatosan nem is tartalmi. Sokkal inkább a kivitelezést érintené. A könyv ugyanis nemcsak hogy drágább lett, de látványosan kisebb is. Tudom, hogy infláció van, és nem lehet mindent az olvasóra hárítani, ezért máshonnan spórolnak, de sajnos ez könyv iskolapéldája lett a rejtett inflációnak a könyviparban. Nem utolsósorban a könyvespolcomon is csúnyán mutat, a korábban megjelent könyvek mellett.

De ez szerencsére nem von le semmit a könyv tartalmi értékéből. Lukács Liza továbbra is kiváló szakember, aki érti és érzi az evészavar problémáját. Figyel a klienseire, így hatékony tanácsot, segítséget tud számukra nyújtani. Ráadásul azáltal, hogy mélyen foglalkozik az evészavarral, tudja, hogy nagyon számít, hogy miként kapcsolódunk saját magunkhoz, így erről is írt egy szintén kiváló könyvet. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a könyveiben kimerítően érintette a szakterületét. Felmerül bennem a kérdés, hogy miről tudna legközelebb írni a témát illetően? Meglátjuk. Abban viszont nincs kétségem, hogy az is majd az is színvonalas lesz, mint az eddigi könyvei.

Szerző: Lukács Liza
Cím: Mire éhezel? - Újrakapcsolódás a valódi szükségleteinkhez
Megjelenés: 2025
Kiadó: Kulcslyuk kiadó
Ár: 4.500 Forint

Könyv a kiadó weboldalán | Moly profil | Goodreads profil

Könyv az empátia fejlesztésére

Újabb korábban megvásárolt könyvet szereztem vissza, méghozzá Soma Mamagésa: Ébresztő! című könyvét. Somának saját rovata volt a Nők lapja café weboldalon, az ottani levelekből szemezgettek egy könyvre valót. Természetesen a válaszok is olvashatók. Kitaláltam, hogy ha majd sort kerítek rá, oly módon teszem interaktívvá a könyvet, hogy elolvasom a leveleket, és külön megírom, hogy én mit válaszolnék rá, ha én kapnám ezeket a leveleket. Utána olvasnám el Soma válaszát, mintegy összevetve az enyémmel. Ezzel jól lehet fejleszteni az empátiás készséget. Úgy maradt meg bennem ez a könyv, hogy Soma igyekezett a levél stílusából következtetni a levélíró személyiségére és annak megfelelő útmutatást nyújtani. Tehát ténylegesen figyelt a másikra.

Bár az "Ébresztő!" címmel nem vagyok kibékülve. Egyáltalán azzal, hogy az embereket azzal bélyegzik meg, hogy alvó állapotban vagy éberkómában van. Ha valakinek egy viselkedésminta normalitássá vált, abból nem fog tudni csak úgy felébredni. Az ebből való változás nagyon lassú és sok esetben fájdalmas folyamat. Ha nagyon az éberkóma állapotára asszociálunk, akkor én egy ilyen rovatnak a "Térj magadhoz!" címet adnám. Mondjuk sokkal közelebb így sem vagyunk a megoldáshoz, de legalább találóbb. Nehéz valid címet adni egy segítő rovatnak, nemcsak mert a segítő csak útmutatással segíthet igazán, de sok esetben ezek csak egy első lépések egy hosszú folyamathoz. De az biztos, hogy már az sokat segít magán, aki megteszi az első lépést. Nem pszichológiát végeztem bölcsészkaron, de nagyon szívesen lennék tényleges figyelő.

Gundel Takács Gábor könyvei

Nem emlékeztem arra, hogy valaha jelentett-e meg Gundel Takács Gábor könyvet, csak ahogy újra néztem most nyáron a Játék határok nélkül 1996, 1997, 1998-as évadait, jutott eszembe, hogy mennyire tisztelem a médiabeli munkásságát, és arra gondoltam, hogy ha lennének könyvei, azokat szívesen olvasnám. Egyszerűen csak annyit csináltam, hogy beírtam a Moly.hu-n a keresőbe a nevét és kiadott két könyvet. Meg is rendeltem a Libri antikváriumából, és tegnap megérkeztek.

Eszembe is jutott, amikor láttam az "Ami egyszer elmúlt, nem múlik el többé" című könyvet, hogy igen, én ezt a könyvet már annak idején is meg akartam venni, csak akkor nem tudtam, hogy mi ez, egyáltalán mire véljem a címet. Most is gondolkodtam rajta, és anélkül, hogy elolvastam volna a fülszöveget, az optimizmus egy sajátságos formájának gondoltam a címet. Mintegy "búcsúzást", "elválást" segíti, hogy ne szomorkodjunk, hogy elmúlt egyszer, mert az többé már nem fog elmúlni. Ennek alapján akár egy mélyenszántó, lelkizős könyv is lehetne, de valójában sokkal könnyedebb a téma. A "búcsúzás" rész még stimmel is, hiszen 2003-ban, akkor adta ki ezt a könyvet, amikor eltávozott a Danubius rádió reggeli műsorából, a Cappuccinóból. Az addig összegyűjtött legviccesebb, legképtelenebb történeteket gyűjtötte egybe, amiket az adások során a három műsorvezető (Gumdel Takács Gábor mellett Jakupcsek Gabriella és Buza Sándor) beolvasott. Egyáltalán nem hallgattuk annak idején a Danubius rádiót, mert nem volt fogható Békéscsabán, így csak a könyvből tudhatom, hogy mik hangoztak el. Kezdetnek csak az első néhány oldalt olvastam el, és oda jutottam magamban, hogy hát tényleg az élet írja a legfaramucibb forgatókönyvet. Meg van az elején és a végén egy pár kifejezetten vicces bölcsesség. Mai fejjel azt lehet mondani, hogy a Facebookon terjengő filléres bölcsességek egy görbe tükre. Nincs most kifejezetten hangulatom ilyen könnyed, vicces olvasmányokra, de mindenképp el fogom olvasni.

A Sport művészete már egy sokkal komolyabb könyv, ott 11 igazi nagy sportemberrel beszélget arról, hogy mitől lettek azok, akik, mik azok, amiket nem taníthat meg az edző, azt az életben nekik kellett megtapasztalni, azok által lettek azok, akik. Azt tippelem, hogy komoly és tanulságos könyv lett.

Ezzel ez az utolsó két olyan könyv, amit a Hollandiába való kiutazás előtt vettem meg. Annyi könyvet vettem idén, hogy Google táblázatban külön listát vezetek arról, hogy melyeket vettem meg, melyeknek milyen prioritása van, és melyeket viszem Hollandiába. Mert szeretnék vinni olvasnivalót, de elsősorban azokat a könyveket akarom magammal vinni, melyeket inkább olvasnék és kisebb méretűek. És azt hiszem, az Ami egyszer elmúlt, nem múlik el többé könyvet elviszem. Még megjöhet a kedvem a könnyed olvasmányokhoz.

Az utazó macska krónikája elolvasva

Ma értem a végére ennek a könyvnek. Tényleg csodálatos történet volt, és bár elérzékenyültem néhány jeleneten, nem sírtam a könyv olvasása során. Az egésznek gyönyörű szimbolikája volt azzal, hogy Satoru milyen sorrendben látogatta meg a barátait, hogy gazdát találjon Nanának, és ahogy hazaért, és lerendezte az otthoni dolgait. Igazából két jelenet érintett meg komolyabban. Az egyik, amikor Satoru a virágföldben kereste kétségbeesetten Nanát, a másik meg amikor Satoru elfordította a kosarat, hogy Nana ne tudjon kijönni, hiszen végleg el akart búcsúzni tőle, de a macska végül csak utánament. Ezek tényleg nagyon szépek voltak.

Igazából nekem csak egy dologgal volt kifogásom a regényben: Néha nehéz volt eldönteni, hogy mikor van az, hogy a macska szemszögéből látjuk a történetet, és mikor nézzük az egészet kívülről. Néha hirtelennek tűnt a váltás. Az biztos, hogy nem végig csak a macska szemszögéből látjuk a történetet, mert egyrészt a macska honnan tudhat bizonyos, pl. múltban történt eseményekről, másrészt néha úgy éreztem, hogy a macska túl "okos". Itt-ott átjött Nana szokásos macskákra jellemző személyiségjegye, amikor például dicsérte magát, de bizonyos dolgokat "túl jól" látott. Én több, macskára jellemző megnyilvánulást, vilsekedésformát tettem volna a regénybe. Az például nagyon jó ötlet volt, ahogy az őzeket láttatta a macskával a regényíró, illetve, ahogy a hajó "megette" az autókat. De azt gondolom, hogy talán pont a fentebb leírtak miatt nem átélhető számomra teljes mértékig a történet. Itt-ott pont az tette bájossá a történetet, hogy tényleg a macska szemszögéből láthattuk az eseményeket, illetve megjelent a macska attitűdje, de akkor lett volna ez igazán jól megcsinálva, ha ez tényleg mindig, végig erősen megmaradt volna a macska nézőpontja, és tényleg a macska szemszögéből láttatja az eseményeket.

Ezért van az, hogy a filmadaptáció sokkal inkább átélhető. Merthogy film is készült a regényből, és hát nincs mit titkolni: Életem legcsodálatosabb filmélményei közé tartozik. És talán pont azért, mert sokkal erősebben érezhető az, ahogy a macska érzékeli az eseményeket, ezért fajsúlyosabb volt a film. Én komolyan mondom: Nem is tudom, hogy volt-e valaha olyan film az életemben, amelynek több jelenetén úgy sírtam, mint egy gyerek. Csodálatosan voltak ábrázolva az egyes jelenetek, a színészi játékok kiválóak voltak, és az is hozzáadott az élményhez, hogy a macskának egy olyan színésznő (nevezetesen: Takahata Mitsuki) adott hangot, aki nemcsak a macskákra jellemző bájt adta vissza a hangjával, hanem azt is, hogy nem kell komolyan venni, ha agyondicséri magát. A macska az ettől macska. Ő is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a film ennyire fantasztikus lett. A hangjával nagyon átélhetővé tette a macska nézőpontját, érzésvilágát. Meg azok a jelenetek is, amiken a könyvben elérzékenyültem, a filmben még erősebbek voltak.

Úgyhogy nagyon jó szívvel ajánlom a filmet, ez azon kevés történetek közé tartozik, melyek film változata jobban bejött, mind a könyv.

Japán írást gyakorló könyv

Még decemberben találkoztam ezzel a könyvvel a Károli Gáspár Református Egyetem könyvtárában, amikor ott önkénteskedtem. Már akkor eldöntöttem, hogy megveszem, de tényleg csak most fordult komolyra, hogy japánul tanuljak, ez majd jó lesz arra, ha már tudom a kanákat és aztán ebből gyakoroljam a kanjik alapjait. Egyébként nem kell elmenni a Károliig, ha valaki onnan akar könyvet magának, ezt speciel innen rendeltem meg.

A könyv alapvetően a kanji gyökeit tanítja meg, ami azért fontos, mert körülírja az adott kanji jelentését. Mutatok egy belső oldalt, hogy érthetőbb legyen, miről van szó.

A könyv azért tetszik, mert nemcsak az egyes gyökök jelentését írja le, közöl példákat, de bizonyos esetekben el is magyarázza, hogy az adott kanjit miért írják azzal a gyökkel. Ez azért jó, mert nekem is könnyebb megtanulni, ha tudom valamihez közni. A kínai és a japán nyelv pont ezért fejleszti az asszociációs készséget, mert a kanji gyöke lényegében körülírja az adott szót, a "fő rész" pedig pontosítja a jelentést, és így könnyebb megtanulni.

Nekem jobb ez a tanulási módszer, jobban bevált, mint a kanjikat tanulni az alapoktól kezdve. Bár az alapvető egyébként az utóbbi, mert a japán nyelvkönyvek is fokozatosan térnek át a kanjikra, és pontosan azokra, amiket először tanítanak. Tehát a kanji-tanulós módszer se rossz, mert vélhetően az N5-ös vizsgán nemcsak az alap kanjikat kérdezik, amiket könnyű leírni, hanem a leggyakrabban használtakat. Valószínűleg párhuzamosan fogom csinálni a kettőt.

A héten vásárolt könyvek

A héten megvettem Almási Kitti legújabb könyvét, illetve Jakupcsek Gabriella első könyvét is.

Almási Kitti könyvét régóta vártam, elvileg még tavaly jelent volna meg, de többször is csúsztatták a megjelenését. Feltehetően a papírhiány miatt, meg hát a papírárak emelkedése miatt is. És tényleg: Az előző "Ki vagy te?" című könyve 3.499 forint, "a TE döntésed" viszont már 3.990 forint. Nem is ennyiért vettem meg, hanem a Jó ár shop-ról rendeltem meg és mentem érte. Itt még az új könyvek is 31% kedvezménnyel vannak, úgyhogy 2.700 forint volt végül a könyv. Nagyon szeretem Almási Kitti munkásságát és támogatom is, meg tudok róla, olvastam, hogy irgalmatlan a helyzet papír terén, de ha egy mód van rá, szeretnék a pénzemnél maradni.

Egyébként eddig 50 oldalt olvastam el a könyvből, és úgy néz ki, hogy hozza a tőle megszokott színvonalat. Itt is nagyon jó gondolatokat oszt meg, egyetlen dolog nem tetszik: Vannak ismétlések a korábbi könyveiből. Bár az egyiket a jelen könyv témájának kontextusába helyezte át, a másikat mintha egy az egybe áthozta volna. Ez így első blikkre nekem úgy tűnik, hogy bár jó gondolatai vannak, de kezd kifogyni a témákból. Kíváncsi vagyok a későbbiekre, biztos, hogy el fogom olvasni a könyvet.

Jakupcsek Gabriella bizonyos szempontból érdekes eset, mert ő is alapvetően jó dolgokat ír, de neki nincsenek olyan progresszív, magvas gondolatai, mint Almási Kittinek. Talán igazságtalan a párosítás, hiszen Almási Kitti psichológusként más aspektusból szemléli az embereket, a körülötte történő eseményeket, de olvastam korábban "online formában" a Megúszhatatlan című könyvét és már akkor is olyan érzésem volt, hogy nem vizsgálja meg eléggé mélyen a világ dolgait. Meg mintha itt-ott már-már kényszeresen akarja a dolgokat pozitívan látni. Azon gondolkodtam, hogy ő tényleg így szemléli a világot maga körül, vagy csak nem ír meg ténylegesen mindent úgy, ahogy gondolja, és vagy tart némi távolságtartást az olvasóval, vagy félti a műsorvezetői karrierjét. Vagy egy plusz, amire nem gondoltam. Igazából ezt a könyvet a Libri antikváriumából vettem 790 forintért, mert úgy vagyok vele, hogy ennyit megér, mert jó olvasni, amiket ír, és habár nem progresszívek a gondolatai, nem is károsak. Jakupcsek Gabriella esetében el tudom fogadni, hogy van egy rajongótábora, aki tiszteli a munkásságát, mert alapvetően van mit. Jókat mond, jó gondolatai vannak és el tudom fogadni, hogy vannak emberek, akiknek az ő munkássága ideális. Én is úgy fogom olvasni ezt a könyvet, hogy jól jöhet még valamikor.

Egyébként hasonlóképp vagyok Borbás Marcsival is, bár talán az ő munkásságát több kritika éri. Borbás Marcsi is az a fajta személyiség, aki szintén közvetíti valamilyen módon a világot. Ez ugyan többeknek is nem tetszik, de vele is úgy vagyok, hogy nem káros az, amit csinál. Ahogy járja a falvakat, ő nem azt tűzte ki céljául, hogy megmutassa a rögvalóságot, a zsákfalvakkal, azzal, hogy szinte semmi lehetőség nincs ott megélni, illetve a közmédián túl nem nagyon tájékozódnak az emberek. Hanem megmutatja az adott település szokásait, hogy élnek ott az emberek, mit esznek. Én ezt nem tartom problémásnak. Azt már igen, hogy néha olvasom az egy.hu oldalt, és néha már "túl egyszerűnek" tartom mondanivaló terén a cikkeket az oldalon. Mintha 10-es skálán ilyen 3-4-es szintű gondolatokat, bölcsességeket osztana meg, és ennél nem is akar tovább menni. Jakupcsek Gabriella ennél azért érettebb gondolatokat oszt meg, sőt, elárulok valamit: Régi holland irodalmat tanulunk ebben a félévben egyetemen, és már 14-16. században is olyan összetett rálátásuk volt az embereknek a lélek és a világ dolgaira, hogy középkori irodalmat olvasva nem egyszer olyan érzésem van, mintha a 21. század embere újra tanulná azt, amit már a középkorban is tudtak.

A holland irodalom peremén

A mai nappal újabb könyv került a holland irodalmi magánkönyvtáramba, méghozzá Stephan Enter: Perem (Grip) című könyve. Ezt nem holland / flamand irodalmon vettük, hanem van külön szövegolvasás óra, ahol további könyveket olvasunk, jellemzően hollandul. Ennek van magyar fordítása is (amit speciel az a tanárunk fordított, aki az órát is tartja), meg is találtam a Moly.hu oldalon, és meglepetésembe a Könyvudvarban 87% kedvezménnyel meg is vásárolható. 3000 forint helyett 400 forint. Na mondom magamban, ezt nevezem Black Friday-nek vagy végkiárusításnak! Még épp csak beleolvastam, egyébként ahogy olvastam a molyon az értékeléseket, nem arat egyértelműen sikert, Hollandiában viszont díjazták is a regényt. Kíváncsi leszek, hogy fog tetszeni. Az biztos, hogy a borító nagyon tetszik. Egyrészt, hogy matt borítású, másrészt maga a kép is elárulja, hogy milyek körülmények között játszódik a történet, harmadrészt meg a lila színű háttér egyszerűen csodálatos! Kíváncsi vagyok, milyen maga a történet.

Egyébként nem ez az első ilyen könyv, amit szövegolvasáson hallottam és megvettem. A másik Nescio: Az élősködő / Titánok / Költőcske. Ez előző félévben volt olvasmány, egészen pontosan a Költőcskét (Dichtertje) olvastuk hollandul. Azóta olvastam a másik kettőt is, így erről már tudok nyilatkozni, hogy ez nem az én stílusom. Annyira költői a megfogalmazás, annyira túl van díszítve, hogy szinte nem érzékelem a történetet. Olyan, mint a torta, amit olyan szinten telenyomtak habbal, hogy már érezni a torta ízét tőle. Émelyítően giccses, ráadásul öreges is a szóhasználat. Szinte azért volt kellemetlen olvasni, mert teljesen ilyen öreg bácsinak képzeltem magam, aki a karosszékében ülve, a pipáját szívva olvassa ezt a könyvet. Úgyhogy ez a könyv inkább a polcon marad. Egyébként a Gondolat kiadó "akcentusok" címmel jelentetett meg egy 8 könyvből álló sorozatot, holland / flamand irodalom nagyjaiból válogatva. Megvenném a többit is.
Egyébként az előző félévben kellett egy holland regényből holland nyelvű esszét írni és én a Költőcskét választottam. Írni sem volt kellemes. Nemcsak azért, mert még csak most vagyok kanyarba a B1-es szint felé, és még nehéz komplex fogalmazást írni hollandból, hanem tényleg nehéz volt még magyarul is összeszedni a gondolataimat, mert annyira nem éreztem, hogy miről szól a történet. A díszítés teljesen elfedte a tartalmat. Végül egy holland weboldal segítségével oldottam meg. Ezen az oldalon összefoglalásokat lehet olvasni irodalmi művekből. Nyilván nem másoltam le egy az egyben, mert az tényleg csúnya lett volna, hanem azt csináltam, hogy a holland esszé segítségével írtam meg először magyarul a gondolataimat és a magyar változatomat fordítottam le hollandra. Tehát, duplán írtam meg az esszét. Ez volt az egyik vizsgaidőszakos projektem, amivel januárban foglalkoztam.

Erre a félévre viszont nem vettem fel a szövegolvasást. Egyik szaktársamat kérdeztem meg, hogy mit olvasnak. De egyrészt azért nem vettem fel, mert szabadon választható tárgy, másrészt ütközött a nyelvi lektorátusos nyelvórával, amit fontosabbnak tartottam. Elkezdtem ugyanis spanyolul tanulni.

Írtam már arról, hogy ez az a latin nyelv, amit meg akarok tanulni középfokon, és ehhez továbbra is tartom magam. Igazából fel akartam venni a szövegolvasást is, de nem volt megfelelő időpont, a spanyol nyelvnél meg kötelező az órai jelenlét, és mivel mindenképp akartam tanulni a nyelvet, ezért inkább ezt választottam. Azért is akartam egyébként mind a kettőt tanulni, hogy a krediteket is gyűjtsem. Alapvetően nagyon jól állok kreditekből, ha ebben a félévben is sikerül mindegyik tárgyat teljesíteni, akkor 127 kreditem lesz az elvárt 120 helyett, ami azért fontos, mert ha Erasmusszal tényleg kijutok Hollandiába, akkor ott annál kevesebb kreditet kell teljesíteni, hogy meglegyen az alapszak 180 kreditje. Erre lett volna jó a szövegolvasás is, hogy 129 kreditem legyen, de egyik tanár sem tartotta jó ötletnek, hogy egyénileg teljesítsem a tárgyát, így szelektálnom kellett, és inkább a szívemre hallgattam.

És nem bántam meg. Már az első óra alapján is úgy néz ki, hogy az eddigi legjobb nyelvtanárok egyikével lesz dolgom. Ugyanis pont azon van, hogy rendszerszerűen tanuljuk a nyelvet. Tehát van egy szabályszerűség, amit aztán mindenhol alkalmazhatunk. Ilyen például a jelen idejű igeragozás. Az egyes szám harmadik személyű ragozás nevezhető alapnak (például: canta), egyes szám második személyben csak egy s betűt kell hozzátenni (cantas), többes szám harmadik személyben pedig egy n betűt (cantan). És elmondása szerint ez a rendhagyó igékre is igaz, tehát ezzel meg lehet könnyíteni a nyelvtanulást magunknak. Illetve az ékezet megfelelő használatára hívta fel a figyelmet. Maguk a spanyolok sem használják megfelelően, de tőlünk nyelvvizsgán elvárják a pontos használatot. Például igeragozásnál csak többes szám második személybe teszik ki az ékezetet. Egyébként nagyon jó. Élmény tanulni a nyelvet, és egész jónak ígérkezik a könyv. És nem felejtettem el spanyolul olvasni. De rettenetesen vicces volt, ugyanis az olvasmányban a számok arab számmal volt írva, és olyan lazán olvastam spanyolul, hogy észre sem vettem, hogy a számot viszont hollandul mondtam. Teljesen kimentek a számok a fejemből spanyolul. És valahányszor megláttam egy számot, azt mindig hollandul akartam mondani. Úgyhogy ez ilyen mix holland-spanyol nyelv lesz nálam.

Úgyhogy visszatér a spanyol az életembe. Ez lesz a negyedik nyelv a német, holland és japán mellett, amit középfokon akarok tudni beszélni.

Az egyetlen hiányzó Almási Kitti könyv

Múlt vasárnap megvettem az egyetlen még hiányzó Almási Kitti könyvet, a "Bátran élni"-t. Ezt későbbi olvasmány gyanánt vettem meg, most inkább gyűjteménybe, mert van mit olvasni. A tartalmát már ismerem, hiszen megvan hangoskönyv formájában is és már kétszer végig is hallgattam. Ezért most inkább gyűjteménybe van, de később, ha több könyvvel is végzek, jól fog jönni. Akkor egyébként is az lesz, hogy jól fog hatni frissítésként újra elolvasni. Most van mit olvasni. Még a "Lezárás, elengedés, újrakezdés" című könyvével is adós vagyok magamnak, az is félbe van hagyva, de azt a könyvet is szeretném olvasni, ami egyetemen, Holland / Flamand irodalomra fel van adva.

Mindenesetre most már megvan Almási Kitti összes eddig megjelent könyve, ezekről csináltam néhány képet. Először is a Bátran élni a hangoskönyvvel együtt.

És az összes eddigi könyve.

És hamarosan jön az új könyve, "A te döntésed" címmel. És máris elért az első kellemetlen meglepetés, ugyanis eredetileg november 29-én jelent volna meg, de ahogy elnézem, áttették a megjelenést 2022. február 28-ra. Tudok arról, hogy komoly papírhiány van, bizonyos megjelenéseket el kell halasztani és úgy sejtem, hogy itt is ez áll fenn, de igazán szólhattak volna, tekintve, hogy előrendeltem a könyvet. És úgy rendeltem elő, hogy az összes addig összegyűjtött pontomat betettem ebbe a könyvbe, mert úgy voltam vele, hogy így majd könnyen ki tudom fizetni (majdnem 50% mínusz a 20% előrendelési kedvezményen túl), de most az a sok pont úszik valahol a levegőben, és annak ezek szerint majd csak márciusra lesz foganatja. Holnap bemegyek a könyvesboltba és rákérdezek majd. De jó lett volna, hogy ha értesítettek volna.

Könyv a hollandiai bevándorlásról

Az egyetemen az egyik szabadon választható tantárgy keretében eljött Bérczes Tibor tanár úr, ahol bemutatta a legújabb könyvét, a Nem kell félnetek jó lesz címűt. Tudtam már róla megjelenése óta és meg is akartam venni, egyrészt mert szeretnék minél többet tudni Hollandiáról, másrészt meg ismerve a tanár úr stílusát, nemcsak hogy informatív könyvre számíthatok, hanem szórakoztató is lesz. Szerettük a Holland / Flamand kultúra előadásait, mert nemcsak az érződött, hogy minden oldalról megvizsgálja az adott témát, kérdést, tehát rendkívül tájékozott, hanem stílusa, egyénisége is van, ami által mindig egy kicsit szórakoztatóvá is tette az órákat. Annak idején külön órát szánt a bevándorlás kérdéséről, amiről tudható, hogy Hollandiában évtizedek óta égető kérdés, de talán csak az elmúlt 1-2 évtizedben kezdtek erről nyíltabban beszélni. Azt már az órán is leszögezte, hogy mind a "Willkommen-Kultur", mind a kerítésépítés túlzottan leegyszerűsíti az adott problémát, és kitért erre a mai előadásán is. Ha külön könyvet tudott írni a témáról, akkor sejthető, hogy mennyire komplex a téma.

Már a fejezetek címeit olvasva is sejthető, hogy a problémát a lehetőségekhez mérten minden szemszögből bejárta. Ír a holland bevándorlás történetéről, annak pártpolitikai megközelítéséről, ahogy próbálták elhallgatni a probléma valódi súlyát, a szegregációról, az úgynevezett "fekete-iskolákról", szó van az integrációról és a bűnözésről is. Részleteiben meg biztos, hogy még több aspektust említ meg. A könyvben egyébként elsősorban interjúk olvashatók, különböző holland szakemberekkel, akik név szerint meg vannak említve, de ahogy belelapoztam a könyvbe, egyéb információ (hol, mit csinál...) nem olvasható róluk, ezt hátránynak tartom, egy rövid információ segített volna, hogy tudjuk pontosabban, hogy ki kicsoda. A másik, amit hátránynak tartok (ha már elkezdtem sorolni...) hogy az interjúkban a kérdések dőlt betűvel vannak írva. A félkövér átláthatóbbá tette volna az interjúkat. Ettől függetlenül kiváló olvasmányra számítok.

Egyébként úgy tudtam most megvenni, hogy a tanár úr hozott néhány példányt a könyvből, amit ott 3000 forint helyett 2000 forintért lehetett megvásárolni. Azt gondolta, hogy legfeljebb 1-2 érdeklődő-vásárló lesz, ehhez képest kiderült, hogy az a kb. 15 példány, amit hozott, kevés volt. Jó az, ha a tudáshoz szerénység is társul, ahogy kivettem a szaktársaimtól és a tanszékről akiket ismerek, általános tisztelet övezi a tanár úr nevét és munkásságát. És tényleg: Végig érdekes volt a mai előadás is, nem tudok olyan mozzanatot mondani, amikor ellaposodott volna. Jó volt részt venni, a könyv meg azért is fontos számomra, hogy a lehető legteljesebb képet kapjam Hollandiáról, hogy egyrészt minden egyes hátrányával problémájával együtt szeressem az országot, másrészt ha előre felkészülök a nehézségekre, az megkönnyíti a kintlétet, ha végleg kiköltözök Hollandiába.

Új könyv Almási Kittitől

Sikerült megszerezni Almási Kitti (nekem) negyedik könyvét, a Lezárás elengedés újrakezdés címűt. Kicsit nehéz volt, mert a Libri már nem árusítja, így a Bookline-tól rendeltem meg. De múlt hét hétfőn rendeltem meg és csak ma szállították ki. Valószínűleg már ők is nehezen tusták beszerezni. Ez az a könyv, amivel nem nagyon találkozok könyvesboltokban. Ez ugyanis Almási Kittinek az a könyve, amit nem a Kulcslyuk kiadó adott ki, hanem az Atheneum. Látszik is rajta, hogy mennyivel másképp néz ki. A papírborító sokkal vastagabb, van belső füle, illetve a belső papírok vastagabbak, emellett sárgásak, illetve a tördelés is másabb, mint a Kulcslyuk kiadó könyvei. Ez a könyv csak 220 oldalas, de a belső oldalakat elnézve, talán van benne annyi belső tartalom, mint akárcsak a Hűtlenség című könyvben, ami 264 oldalas. Az illata is jellegzetes. Ja igen: Rólam tudni kell, hogy imádom a friss nyomdaillatot. Szeretem megszagolni a belső papírokat. De ez is utal arra, hogy szeretek olvasni.

Részint azért is ezt a könyvet vettem meg következőnek, mert ezt elég nehéz megszerezni (valószínűleg a kiadó nem gondoskodik annyira az utánnyomásról), de sokkal inkább azért, mert ez a könyv pont azt a témát dolgozza fel, amivel sokáig nagyon komoly problémám volt. Problémám most is van vele, de valamivel könnyebben kezelem, amióta rájöttem, hogy miért okoz akkora problémát a másikat elengedni érzelmileg. Ettől a könyvtől pedig újabb útmutatásokat remélek. Gondolkodtam is azon, hogy ez lehetne a Hűtlenség könyv folytatása, hiszen az szokott sok esetben válással végződni. Aztán megmosolyogtam, amikor olvastam a bevezetőben, hogy Almási Kitti maga is a válás utáni következő lépéseként szánta ezt a könyvet.

És már a bevezetőben is fontos gondolatokat fogalmazott meg. Írta, hogy azért foglalkozik újrakezdőkkel, mert az ember első nagy szerelmet sokkal szabadabban, tisztábban éli meg. Aki már túl van néhány kapcsolaton, az másképp fog bele egy újabba. Ezt én magam is alá tudom támasztani. Nyitott vagyok arra, hogy ismerkedjek, ki tudja, melyikből lesz kapcsolat, de ahogy Almási Kitti fogalmazott, már "fel vagyok páncélozva". És így más... Valamennyivel jobb, mert nem sérülök annyira, ha mégsem sikerül, ugyanakkor hiányzik az a "gyermeki" szerelem, amikor tényleg őrülten bele tudok szeretni a másikba. Rájöttem magamban arra, hogy miért élem meg annyira intenzíven a szerelmet, talán ez is visszafogja. Most azt érzem, hogy az az intenzitás későbbre marad, amikor biztossá válik a kapcsolat, és érzem, hogy meglelhetem az érzelmi biztonságot abban a szerelemben. Ez így lenne jó megoldás, mert ez segít abban, hogy ne menjek bele annyira érzelmileg egy olyan szerelembe, ami egyoldalú marad, így könnyebben ki tudok jönni belőle.

De kíváncsi vagyok, hogy mikről fog még írni Almási Kitti. Azt tippelem, hogy fog ismételni a Hűtlenségből, mert mégiscsak sok esetben abból lépnek tovább a felek és sok esetben ugyanazok a problémák, elakadások lépnek fel, csak ott más színezetet kapnak. És az az igazság, hogy azáltal, hogy Almási Kitti már a bevezetőben megemlítette, hogy valamennyire védjük magunkat egy új kapcsolatban, így felderengett bennem egy kis remény arra nézve, hogy arra is útmutatást fog adni, milyen módon adhatjuk meg a bizalmat a többedik kialakuló kapcsolatra és akár megélni ugyanazt a szerelmet, mint régen. De ehhez biztos kell az is, hogy ha nem sikerül, könnyebben el tudjam engedni a másik felet, különben megint nagyon fogok sérülni.

Úgyhogy ezzel a könyvvel kapcsolatosan is vannak várakozásaim. Bár ennek a könyvnek egy kicsivel alacsonyabb az átlagértékelése a moly.hu-n (86%), mint a Hűtlenségnek (95%), ahogy olvastam, többen túl egyszerűnek vélik a könyvben szereplő javaslatokat, tippeket. Ebből arra következtetek, hogy Almási Kitti nem elemzi a párkapcsolat kudarcának okát. Most első körben azt mondom, hogy nem lehet mindenkinek megfelelni, meg vannak túlérzékeny emberek, de azt gyorsan hozzáteszem, hogy ennek tényleg nagyon komoly hátsó oka lehet és ezt felderíteni nagyon komoly munka. Úgyhogy tényleg nem egyszerű, de az is igaz, hogy Almási Kitti annyira mélyen nem szokta elemezni a lelki problémák okát, hogy mondjuk transzgenerációs terápiát alkalmazna. Írta is, hogy azt ritkán alkalmazza. Kíváncsi leszek, hogy miket fogok olvasni. Fogok olvasni véleményeket a könyvről, de azon leszek, hogy saját véleményem legyen.

Almási Kitti könyve elolvasva

A hét elején a végére értem Almási Kitti: Hűtlenség című könyvének. El is gondolkodtam azon, hogy olvastam-e valaha is ennél jobb könyvet. Rosszabb esetben is ott van minden idők legjobb olvasmányai között. Almási Kitti ugyanis sok szemszögből körbejárja a hűtlenség okát és annak mögöttes tényezőit, és részletesen kifejti azok lehetséges okait. Nem mond senki felett ítéletet és nem moralizál, ami azért nagyon jó, mert így az olvasó egyrészt saját értékrendje szerint döntheti el, hogy melyik elfogadható számára, másrészt, aki kellőképp nyitott, az sokkal elfogadóbb lehet.

Ugyanis ahogy Almási Kitti megírta ezt a könyvet, az végtelen nagy nyitottságról és elfogadásról tanúskodik, aki tényleg azon van, hogy megértse, hogy miért dönt valaki a megcsalás mellett bizonyos esetekben. Teljesen érvényes okokat ír le, pont olyanokat, amik miatt egyre többen döntenek a nyílt- vagy poliamor párkapcsolat mellett. Pont ezért gondolom, hogy nagy szükség volt erre a könyvre, mert a szexuális forradalom sok fogalmat átírt. Például a hűség: Azt gondolom, hogy hibás onnan elindítani a diskurzust, hogy a hűség fogalma leértékelődött. Inkább átértékelődött. Szabadabb kontextust kapott, a nyílt párkapcsolatban élők azt mondják, hogy el lehet úgy is köteleződni, hogy alkalmanként másokkal folytatnak viszonyt. Találkoztam egyébként én is olyan emberrel, akik hasonló kapcsolatban él, megkérdeztem, hogy ez miért jó neki? Ő ezt úgy definiálta, hogy vannak barátok, akikkel sportolni jó együtt, vannak, akikkel utazni, vannak, akikkel nagyon jókat lehet beszélgetni a filmekről. A nyílt kapcsolat is valami hasonló, mindenkivel más jó. Ennek azért lehet érvénye, mert ha például a párunk valamit nem szeret a szexben, de nekünk meg nagyon jól esik, az adott esetben hiányként jelenhet meg az életünkben. És vannak olyanok, akik ezt egy külső partnerrel oldják meg, de úgy, hogy kölcsönösen tudnak egymásról. Ha ez működik, miért is ne?

Habár Almási Kitti nem moralizál, azért érzékelhetően a párkapcsolat mellé teszi le a voksát, ezt nem is titkolja a könyvben. Van egy mondat a 227. oldalon, ami nagyon megmaradt bennem:

A párkapcsolati intimitás nem három emberről szól, már csak azért sem, mert három ember egyszerre nem tud egymás szemébe nézni.

Gyakorlatilag ezzel minden kérdésemre választ adott. Ugyanis amikor elkezdtem olvasni a könyvet, írtam, hogy miket remélek a könyvtől és milyen kérdéseim vannak. Természetesen a könyv egyéb fejezetei is segítettek tisztábban látni. Azt írja például Almási Kitti, hogy nem látott még olyat, hogy nyílt kapcsolat hosszútávon is működött volna. Tényleg nagyon nehéz, azt nem is elemzi tovább, hogy azért nem működik egy nyílt kapcsolat hosszútávon nagyon sok esetben, mert bármilyen olyan kapcsolat, amiben 2-nél több ember van, nagyon komoly érzelmi érettséget igényel. Erről több cikket is olvastam a neten néhány éve, amikor nagyon komolyan érdekelt a poliamor kapcsolat. Mindegyikben kivétel nélkül azt írták, hogy egy ilyen kapcsolat fenntartásához nagyon komoly érzelmi érettség szükséges, mert a résztvevőknek (mégsem párkapcsolatról van szó) sokkal nagyobb szabadságot kell megadni egymásnak, nagyon fontos a függetlenség. Egy ilyen kapcsolatban valójában nagyon nehéz benne lenni, nem is ajánlható mindenkinek. Amikor elolvastam ezeket a cikkeket, az volt a konklúzióm, hogy erre még nem vagyok felkészült. De a függetlenség megadása a másiknak nagyon imponált, mert már akkor is világos volt számomra, hogy ez az érzelmi érettség egyik alapja. És amikor elolvastam ezeket a cikkeket, úgy voltam vele, hogy az lesz egy komoly fejlődés a részemről, ha tudnék ilyen kapcsolatban élni. Ma már inkább azt gondolom, hogy abban van az igazi érzelmi fejlettség, ha megtanulunk egészségesen elköteleződni egy ember mellett. Ami az én olvasatomban azt jelenti, hogy megadni a neki szükséges szabadságot, függetlenséget, ugyanakkor kitartani mellette, mindent megbeszélni vele és nem szegni meg az ígéretünket. Vegyük például a szex dolgát és az ebből fakadó hiányt. Ez is olyan dolog, hogy meg lehet beszélni adott esetben akár kompromisszumra is jutni. Hátha bizonyos időközönként mégis hajlandó azt megtenni.

Tehát Almási Kitti erősen a monogámia felé vitt el. Főleg a gyerekkel tudott meggyőzni. Sejtettem is, de Almási Kitti megerősítette, hogy akár egy nyílt kapcsolat, akár egy megcsalás erősen ki tudja húzni a gyerek lába alól a talajt érzelmileg, hiszen az az erős családi közeg, mely szeretetet és biztonságot nyújt, hirtelen megroppan és annak komoly következményei lehetnek. Hiszen a legerősebb kötelék, a család instabillá válik az életében, akkor miért bízna később a párjában, akivel a majdani családot alkotná? Tehát kötődési és elköteleződési problémákat okozhat. Ha majd lesz gyerekem, az ő egészséges érzelmi fejlődése lesz az első. Mert ő is részese a világnak és azt gondolom, hogy a szülő elsődleges felelőssége, hogy milyen embert "ad át" a világnak, hiszen a maga erejével és lehetőségeivel ő is alakítani fogja a világot.

Mindenképp az egyik legjobb könyv, amit valaha olvastam. De leginkább az utolsó fejezet tetszett, ahol megírta, hogy mi volt az a történet, ami végül a könyv megírására inspirálta Almási Kittit. Egy 85 éves hölgy történetét mesélte el, ott is jelen volt a megcsalás, de annyira szép vége lett az egésznek, hogy teljesen elérzékenyültem tőle. Ha százalékosan kellene értékelnem a könyvet, akkor 95%. Azt az egyet hiányolom, hogy azt nem elemezte, hogy nyílt kapcsolat miért nem működhet hosszútávon, de ezt leszámítva sok szemszögből nagyon részletesen elemzi a hűtlenség okait. Teszi mindezt úgy, hogy bár kifejti az álláspontját, de az attól eltérőket is részletesen elemzi és nem moralizál. Ettől nagyon értékes ez a könyv. Almási Kittitől még két könyvet nem olvastam el: A Lezárás, elengedés, újrakezdés illetve a Bátran élni. Mindenképp sort fogok keríteni rá, mert nagyon sokat tanultam eddig is tőle, és biztos vagyok, hogy ebben a két könyvben sem fogok csalódni.

Almási Kitti könyve a hűtlenségről

Nemrég olvastam el Almási Kitti legújabb könyvét a Ki vagy te? címűt. Kiváló könyv, sokkal jobb, mint az irigységről szóló könyve, mert részletesebb és tényleg sok aspektusból érinti önmagunk felvállalásának kérdését, és a végén még néhány hasznos, bárki által kipróbálható tippet is ad. Azon meg kifejezetten meglepődtem, hogy Almási Kitti is érintette az imaginációt, amit Orvos-Tóth Noémi könyvében olvastam. Egészen pontosan az utolsó két oldalon van róla szó. Egyébként ebben a könyvben is sok jó dolgot ír, egyetlen dologban szállnék vele vitába, hogy mit érdemes, mit nem érdemes elmondani közeli ismerősöknek, partnerünknek. Én személy szerint inkább a nyílt kimondás híve vagyok, legfeljebb azt érdemes megválogatni, hogy mikor mondunk el dolgokat a másiknak. Mikor megfelelő mértékű az ismertségünk, mikor látom rajta azt, hogy eléggé felkészült arra, hogy megtudjon bizonyos információkat. Azért vagyok inkább a nyílt kimondás mellett, mert azt gondolom, hogy az a két ember közötti bizalmi kapcsolatot erősíti, másfelől meg mikor kezdődik az, hogy a titkok inkább problémát okoznak egy kapcsolatban, szélsőségesebb esetben megnyomorítja azt. Szerintem a megfelelő időben és alkalmat kiválasztva bármit el lehet mondani annak, akit igazán közel érzünk magunkhoz. Erről szívesen elbeszélgetnék Almási Kittivel. Az biztos, hogy nem jó az, ha mindent az elején számolatlanul zúdítunk a másik nyakába. Máskülönben meg kiváló könyvről van szó, jó szívvel tudom ajánlani, mert annyi aspektusból érinti azt, hogy mennyi minden gátol minket abban, hogy egy adott helyzetben önmagunk legyünk, hogy azt gondolom, hogy nagyon sokan megtalálják ezzel a könyvvel a számításukat.

Nagyon kevesen vannak, akik ekkora hitelességgel és empátiával szólnak emberekhez, ezért Almási Kittinek feltétlen bizalmat szavazok az élet nagy kérdéseiben. Az ő véleményére mindig adok. Ha pedig valahol nem értek vele egyet (ahogy fentebb is vázoltam), az elkönyvelhető személyes véleménybeli különbségnek. Ez pedig kifejezetten előny, hiszen igyekszek autonóm személy lenni, akinek saját véleménye van. Természetesen meghallgatom a másikat, sőt azt tapasztalom, hogy nagyon jók szoktak lenni az olyan beszélgetések, ahol egymást tiszteletben tartva ütköztetjük a véleményünket, vitatjuk meg az álláspontunkat. Egyrészt azáltal, hogy a másik fél tiszteletben tartja a véleményemet, kivívja a megbecsülésemet és ez vica-versa is megtörténik, másrészt ilyenkor nagyon izgalmas történeteket ismerek meg. Egy ideje úgy vagyok az emberekkel, hogy az életük, a véleményük, a nézőpontjuk egy könyv, egy történet, és akik szimpatikussá válnak, azoknak a "könyvét" nagyon szívesen olvasom.

Említettem korábban, hogy Almási Kittitől a Hűtlenség című könyv az, ami nagyon érdekel. Úgyhogy a legújabb könyve után most az elsőt kezdem el olvasni. Elemeztem már korábban, hogy miért érdekel annyira ez a könyv, most részletesen írnék erről.

Ahogy írtam már korábban, kifejezetten szabad gondolkodású vagyok szexualitás terén, de úgy érzem ennek "gyakorlati" alkalmazására csak most kezdek megérni. És azért még csak kezdek, mert még vannak bennem kérdések, amiket úgy érzem, hogy fontos magamban tisztázni. Az első és legfontosabb:

Meddig számít a szexualitás szabad megélése az 1968-as szexuális forradalom (egyébként üdvözítő) következményének és mikortól számít az elköteleződés hiányának? Esetleg más lelki probléma áll a hátterében?

Úgy érzem, hogy még ha Almási Kitti nem is fog ebben a könyvben feltétlen egzakt választ adni a kérdésre, de mindenképpen lesznek olyan gondolatai, amik továbbgondolkodásra fognak sarkallni. Hogy miért mennék abba bele, hogy párkapcsolat mellett mással is létesítsek szexuális kapcsolatot (természetesen közös megegyezéssel) arra három fő okot tudnék mondani:

1. Annak ellenére, hogy egyébként nagyon szerelmes tudok lenni, az nem jelenti azt, hogy másra rá se nézek, nem tartanám esetleg kívánatosnak. Volt erre példa nálam nem is egyszer.
2. Ha egy kapcsolat hosszútávú, akár életünk végéig kitartunk egymás mellett, akkor óhatatlanul is előfordulhat, hogy egy idő után nem tartjuk más egymást annyira érdekesnek, akár meg is unhatjuk egymást. Ilyenkor persze megtörténhet, hogy a páros érdekessé teszi egymásnak az együttlétet, de izgalmasnak tartom az érzelmek újra megélését egy harmadikkal is, ha erre kölcsönös igény van.
3. Előfordulhat, hogy olyan partnerem lesz, aki például a szexben valami olyan dolgot nem szeret csinálni, ami nekem örömöt okoz. Ez hiányként jelenhet meg, és ugyan nagyon üdvös gondolat arra fókuszálni arra, ami van, mindenképp előre viszi a kapcsolatot, de ha annak ellenére, hogy örömöt okoz az, ami van, nem "szublimálja el" teljesen azt, ami hiányzik, az örök igényként ott marad.

Azt viszont nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy ha bele is megyek egy ilyen kapcsolatba, azt csakis úgy, hogy már elején tisztázom a partneremmel, hogy nálam ez várható, Egyrészt, hogy tudja, mire számítson, másrészt eldöntheti, hogy belemegy-e ebbe vagy sem. Nálam ugyanis nem önmagában a félrelépés számít megcsalásnak, hanem az, ha érzelmei hevében mondogatja nekem, hogy csakis én számítok neki és senki más, ennek ellenére létesít mással szexuális kapcsolatot egy idő után. Egyszerűen azért, mert megszegte az ígéretét, felrúgta a kettőnk közötti szövetséget. Másrészt nem közölte magáról előre, hogy ő maga ilyen, így nem adott nekem lehetőséget arra, hogy én magam döntsem el, hogy akarok-e ilyen kapcsolatban részt venni vagy sem.

Viszont a fentebb írt kérdés mellett két olyan dolog van, ami miatt kételkedek abban, hogy belemennék-e egy ilyen kapcsolatba.

1. Ha hagyom is a partneremet, hogy mással is legyen együtt, mi van akkor, ha a másikkal sokkal jobb, mint velem, olyannyira, hogy onnantól kezdve végleg vele akar maradni? Erre még úgy érzem, hogy nem vagyok felkészülve. Ebben ugyan megjelenhet a birtoklási igény, de ez nem feltétlen ördögtől való dolog, hiszen előfordulhat főleg gyerekeknél, hogy valamire sokáig rá se néztek, és ahogy más igényt tartana rá, hirtelen rájönnek, hogy az mennyire értékes és azt meg akarja tartani. Ezért is van az, hogy a szerelem bizonyos krízishelyzetekben, amikor felmerül annak a lehetősége, hogy elveszíthetjük egymást, nagyon megerősödik. Ezt én magam is megéltem. A másik meg az, hogy mennyire szól ez az elköteleződés hiányáról? Egyébként lazán lehet érvelni a kapcsolat megszakítása ellen úgy, hogy a másikat azért tartja érdekesebbnek, mint engem, mert az új számára, ezért több izgalmat tartogat. Azt gondolom, hogy ezt nagyon fontos alaposan megbeszélni a partnerünkkel és nem kész tények elé állítani, mielőtt végső döntést hozunk.
2. Mennyire etikus ilyen életet gyerek mellett élni? Az kétségtelen tény, hogy egy gyerek sokkal egyszerűbb gondolkodású, ezáltal sokkal inkább elfogadó, de részint amiatt is, mert nincs saját értékrendje, ezért egy gyerek bármit jónak tarthat. Az értékrendje fokozatosan alakul ki a szülei és az őt körülvevő közösségek által. Így ugyan előfordul, hogy ez lesz a gyerek számára normális és elfogadóbb lesz, de mi van akkor, ha valójában megzavarodik attól, hogy nem látja a szülei kötelékét annyira stabilnak, mert vagy az egyik szülő van egy harmadik egyénnel, vagy a másik? Ezáltal úgy érezheti a gyerek, hogy a szülei nem nyújtanak neki védelmező, biztonságos és erős közeget, ami szükséges a fejlődéséhez. Egy biztos: Ha gyerekről van szó, szeretet mindenek felett és nagyon fontos, érzelmileg stabil és egészséges felnőtt legyen.

Úgyhogy igazából ez nagyon bonyolult kérdés, ezért is írtam azt, hogy kezdek rá érni. Sok még a kétely, amit úgy érzem, hogy fontos tisztázni, hogy ha bele is megyek egy ilyen kapcsolatba, ott már ne legyenek kérdések. És határozottan azt gondolom, hogy Almási Kitti könyve jó alapot fog adni arra, hogy néhány kérdés tisztázva legyen.

Almási Kitti könyve az irigységről

A múlt héten vettem meg Almási Kitti Irigységről szóló könyvét és ma értem a végére. Azért is voltam kíváncsi erre a könyvre, mert nem emlékszem arra, hogy van még egy könyv (magyarul szinte biztos, hogy nincs...) mely külön szólna az irigységről. Pedig nagyon fontos téma, csak hát tabutéma, így nagyon kevesen beszélnek róla nyíltan. Vagy ha beszélnek róla, azt csakis és kizárólag negatív fennhangon, mintegy elítélő stílusban. Csak mivel ennyire szégyenletes, ezért az ember előszeretettel mutogat a másikra, de hogy saját magáról beismerje, hogy irigy, vagy hogy hajlamos rá, az nagyon nem megy. Hiszen akkor nemcsak azt ismerné be, hogy a vetélytársával szemben valamiben alulmaradt, de emellett még rendelkezik egy, a társadalom által egy emberként elítélt tulajdonsággal.

És a könyvben ezt részletesen ki is elemzi Almási Kitti, hogy miért is van rossz helyzetben az, aki irigy a másikra. És mindenképp hasznos és formabontó a könyv, hogy egy olyan témát dolgoz fel, amiről tényleg nagyon kevés érdemleges információ lelhető fel. Nagyon jó, hogy már az elején különbséget tesz a féltékenység és az irigység között, ezáltal segít jobban körülhatárolni, hogy pontosan miről is lesz szó. Hiszen pont azért, mert az irigységnek alig van szakirodalma, sokan keverik más érzésekkel és nem tudják, hogy mikor is éreznek irigységet valójában. És nagyon sok, a hétköznapokból vett példát vesz górcső alá és elemez Almási Kitti, ezért nagyon jól meg lehet érteni az irigység jelenségét.

Viszont a könyv nem mondható kiválónak. Méghozzá azért nem, mert nem részletezi az irigység okát és gyökerét kellő részletességgel. Az elején ír arról, hogy az ősi időkben miként jelent meg és milyen hatással volt a különböző törzsekre, ami ugyan jó alapot ad, de ezt néhány példa részletesebb elemzésénél jól jött volna, ha annak is elemzi a gyökerét. Több esetnél is volt, hogy ott sorakoztak a fejemben, hogy mik lehettek ennek az okai, de ezek legtöbb esetben kimaradtak, vagy nem voltak elég részletesek. Mondjuk amennyire eddig megfigyeltem Almási Kitti munkásságát, az jött le, hogy ő nem feltétlen annak a specialistája, hogy egy-egy jelenséget nagyon mélyen elemezzen. Elmond egy jelenséget annyira, amennyire a hétköznapi embert érinti és abből az aspektusból elemzi, és abból indít el egy kvázi beszélgetést. Mert azért szeretem nagyon Almási Kittit, mert hihetetlenül közvetlen és kellemes a stílusa, mindezek mellett nagyon jó rálátása a dolgokra is. Csak szerintem ezt a témát mélyebben kellett volna elemeznie. Amit még hiányolok, hogy esetleges megoldásokból is nagyon kevés van a könyvben. Hogyan kezeljük a saját irigységünket, mások irigységét, hogyan lendüljünk túl rajta?

Úgyhogy rövid ez a könyv, de sajnos azért, mert hiányos. De szeretném az összes könyvét elolvasni. A következő, ami nagyon érdekel, az a Hűtlenség. Méghozzá azért bár ugyan megvan a saját magam elmélete arról, hogy mi számít megcsalásnak, de szívesen "meghallgatnám" egy általam nagyra tartott szakember véleményét a témáról, hátha formálja is.

Néhány mostanság olvasott könyv

Néhány napja befejeztem Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors című könyvét. És hát azt kell mondjam, hogy nagy szükségem volt erre a könyvre, de minden szempontból. Egyrészt szükségem volt egy innovatív pszichológiai könyvre. Egy olyanra, amit eddig nem olvastam, így az újdonság erejével is hat rám, nemcsak a belső tartalma miatt. Ettől a könyvtől ezt maximálisan megkaptam. Sokat tanultam tőleg és sokat segített abban, hogy jobban megértsem magam. Nem is tudom, hogy létezik-e magyar nyelven még egy olyan könyv, amelyik ennyire a transzgenerációs szemléletre fókuszál. Ha nem, akkor komoly hiányt tölt be ez a könyv, amiről azt gondolom, hogy minél több emberhez el kell jutnia, mert nagyon jó útmutatást ad a saját elakadásaink okának megértésére.

Egyedül annyi, hogy a címekből arra következtettem magamban, hogy ír még a szerző néhány otthon, magunkban is alkalmazható terápiát, ami segíthet, de ez elmaradt. Azt persze, nem vártam, hogy komplett gyógymódot ír le, mert arra azért a könyv terjedelme nem ad lehetőséget, másrészt mindenki problémája egyedi, ezért mindenkin másképp kell alkalmazni a különböző terápiákat, harmadrészt meg kiürülnének a rendelők, ha mindenkihez eljutna és akkor miből élnének a pszichológusok?

De önmagában az nagyon jó terápiás módszer volt olvasni a különböző példákat, történeteket, amivel Orvos-Tóth Noémi illusztrálta a mondandóját. Azokat a saját példámra vonatkoztatni, így is volt egy-két olyan dolog, amibe megrázó volt belegondolni. És attól, hogy befejeztem a könyvet, nem szakítottam meg vele a "kapcsolatot", mert most hangoskönyv formájában hallgatom. Maga a pszichológus előadásában hallgatható és így is nagyon jó, mert nagyon kellemes hangja van és hatásos az előadása.

Mindenesetre könyvekkel haladok tovább, mert most Almási Kitti: Ki vagy te? című könyvét olvasom tovább. Ezt elkezdtem olvasni akkor, amikor megvettem, de kb. a 100. oldalnál félbehagytam. Most jól jön, mert kiváló kiegészítése Orvos-Tóth Noémi könyvének. Almási Kitti munkásságát egyébként élénk érdeklődéssel követem, a YouTube-on is meg szoktam nézni az éppen aktuálisan kitett videóit. Őt azért szeretem és azért ajánlom jó szívvel, mert nagyon jó gondolatai vannak egy adott témával kapcsolatban. Főleg az tetszik, hogy nemcsak napjaink emberét foglalkoztató témákkal foglalkozni, hanem szokott hozzászólásokra is reagálni egy-egy videó keretében. Főleg kritikákra reagál, amiket szokott kapni, ezekre is nagyon jókat szokott mondani. Nagyon tetszik, hogy érzékelhetően teljes mértékig tiszteletben tartja és jogosnak gondolja a negatív észrevételeket és ezekre nagyon jó reakciókat ad.

Egyelőre ez az egyetlen könyv, ami megvan tőle, de tervezem a többit is beszerezni. Emellett a videói, Facebook postjai alapján tudom nagyjából megítélni, hogy ő melyik oldaláról érinti az emberi lélek dolgait. Ő nem megy vissza generációkig, hogy szemügyre vegye az emberi viselkedés rejtett okait, kifejezetten a mi életünkben, gyerekkorunkból keresi a baj forrását, illetve ha visszamegy a szülőkig, akkor csak addig, amíg mi megszülettünk. Tehát máshonnan szemléli a dolgokat, de nagyon innovatív és progresszív a mondanivalója, nagyon értékesnek tartom a munkásságát.

Aztán van itt két könyv, ami egyelőre úgy néz ki, hogy inkább csak kiegészítésnek lesz meg. Habár nem írok manapság a röplabdáról, de azért érdekel. Sokáig szemeztem a könyvvel, de azért csak most vettem meg, mert a Libriben az utolsó darabokat árusították ki 50% kedvezménnyel. Így tudtam annyiért megvenni, amennyiért nekem megéri. Sajnos a baj az, hogy még így is drága volt, ugyanis ahogy írva van a bal alsó sarokban: tanároknak, edzőknek, versenyzőknek ajánlott és nincs ott, hogy kezdőknek. És tényleg nem ajánlható kezdőknek, ugyanis a magyarázatok többségében nehezen érhetők és az is furcsa, hogy az ábrákat is piktogramokkal oldották meg és abból is elég nehezen vehető ki, hogy egyes gyakorlatokat pontosan hogyan is kell kivitelezni. Úgyhogy tényleg nem kezdőknek készült a könyv, ami azért baj, mert a röplabda annyira nem elterjedt sportág és hirtelen nem is tudok más kézikönyvet, ami segíthetne elsajátítani az alapokat.

Ezt meg arra az esetre, ha eljutnék egyszer Horvátországba. Mivel szeretek nyelveket tanulni ezért szívesen megtisztelném a horvátokat azzal, hogy az anyanyelvükön beszélek hozzájuk, ha majd ott fogok nyaralni. Egyébként valahányszor szláv nyelvet olvasok, mindig elgondolkodok azon, hogy lehet az, hogy a magyar az egyedüli olyan nyelv, amelyik egyik másik nyelvhez sem hasonlít. Úgy érzem, hogy sokkal jobb lenne, ha valamelyik szláv nyelv lenne az anyanyelvem, mert azzal már lenne belépőm a többi szláv nyelvhez és mivel annyira nem egyedi, ezért a többi nyelvet is könnyebb megtanulni. Mindenesetre nem ebből a kis könyvecskéből érdemes elkezdeni a horvát nyelv megtanulását, mivel ebben kész mondatok vannak mindenféle nyelvtani magyarázatok nélkül, ezért érdemes egy nyelvkönyvet keresni. De ez kiegészítésként, 275 forintért miért is ne?

Az utóbbi napokban vásárolt könyvek

A héten vettem két könyvet, amik jönnek velem Hollandiába, ezekről írnék.

Bérczes Tibor: Holland foci
Nem hallottam erről a könyvről, az egyetemen említették meg, hogy az egyik tanárunk írt egy könyvet a holland foci történetéről, kulturális és társadalmi jelentőségéről. Mert hát igen: Bérczes Tibor nekem tanár úr, ugyanis az első félévben tanított nekünk holland/flamand kultúrát. Tudtuk róla, hogy nagyon szereti a focit és a könyv egyrészt érdekelt a maga holland kultúra mivolta miatt, másrészt meg tudtam, hogy a tanár úr tényleg nagyon sokat tud a holland kultúráról, ezért tudtam, hogy ez a könyv is több lesz egy egyszerű fociszukroló könyvénél. És valóban. Épp csak elkezdtem olvasni, de már a bevezetőből kiderült, hogy itt tényleg többről lesz szó. Mert többek között a társadalmi, kapcsolati háló miatt annyira jelentős Hollandiában a labdarúgás, hogy milliók játsszák az országban és sokkal több klub és akadémia van az országban. És elég jól is fociznak. Ezért tartom érdekesnek, hogy csak egy EB-t nyertek a hollandok 1988-ban. A könyv most aktuális is, hiszen küszöbön a 2020-as EB és bár nem ismerem annyira a mai holland focit, hogy megjósoljam, hogy mennyi esélyük van másodjára is megnyerni az EB-t, de nagyon fogom figyelni a játékukat és amennyire tudom, kielemzem magamban.

És a harmadik ok, ami miatt megvettem ezt a könyvet, az az volt, hogy a holland tanszéken az összes tanár közül Bérczes Tibor az, akinek az egyik legjobb stílusa volt az összes előadást tartó tanárok közül. Amit a könyvben eddig olvastam, abból érzékeltem a stílust, ahogy tartotta az órákat. Az előszó címe is ez: "A holland futball mint Kár- és hajpótlás." Azt hiszem, ebbe minden benne van, hogy mit jelentett számára az a bizonyos 1966-os Magyarország-Hollandia mérkőzés, ahol egyébként 2-2 lett a végeredmény. Külön fejezetet szánt a Németország-Hollandia találkozóknak is, aminek ezt a címet adta: "A háború folytatása más eszközökkel - A holland-német futballmeccsek." Még nem tartok itt, de jó eséllyel a II. világháború német megszállására gondolt, és hogy azt mennyire megszenvedték a hollandok. Ezt a bizonyos háborút a fociban folytatják sokkal barátságosabb eszközökkel.

Már ennyiből is látszik, hogy nem egyszerű futball-enciklopédiáról van szó. Biztos vagyok, hogy nagy érdeklődéssel fogom olvasni a könyvet, pedig csak érdeklődök a sportág iránt és alkalmanként megnézek egy-egy meccset.

Byung-Chul Han: A kiégés társadalma
Ezt a könyvet útmutatásul vettem magamnak Hollandiában, a nehéz időszakokra. A Magyar Hangban olvastam először recenziót a könyvről, már abból kiderült számomra, hogy ez nem egy átlagos életvezetési könyv, hanem itt többről van szó. Hiszen nyíltan ír arról, hogy az önkizsákmányolás okozza a kiégést, a frusztrációt. És ami érdekes, és ettől több ez a könyv az átlagos életvezetési "tanácsokhoz" képest, hogy nem arról ír, hogy az ember egyre mohóbb, egyre többet akar magának, ezeket az átlagember már meg se hallja. Hanem azt elemzi, hogy az önkizsákmányolás együtt jár a szabadság érzetével, hiszen ma már nem a másik zsákmányol ki minket, ezáltal azt hisszük, hogy a mi döntésünk az a munka, amit csinálunk. Rövid, de már az első pár oldalból érzem, hogy ez velős olvasmány lesz, mert különböző mentális betegségekről is ír. Úgyhogy igen. Rövid könyv, kisebb méretű és 112 oldal, de már az első pár oldalból érzem, hogy sokkal több van benne, mint egy önjelölt coach életvezetési könyvében.

Mind a két könyvnek örülök. Úgy éreztem, hogy ezekre szükségem volt, ezek fontos olvasmányok lesznek. Néhány könyvet magammal viszek Hollandiába, amiknek olvasásával adós vagyok magamnak. Ez a kettő biztos velem jön.

Holland szótár

A hétvégén megrendeltem magamnak az Akadémiai Kiadó weboldaláról a Magyar-Holland és a Holland-Magyar kisszótárakat, ezek ma érkeztek meg. Azért tartottam fontosnak, hogy meglegyenek, mert igazán jó magyar nyelvű holland szótár sehol nem elérhető, és mivel még mindig magyarul tudom a legjobban kifejezni magam, ezért akkor vagyok a leginkább biztos egy adott szó jelentésében, ha azt magyarul látom. Meg van egy olyan oldala is a dolognak, hogy mivel én még az offline világban nőttem fel, ezért azt láttam, hogy ha valakinek valami fontos, azt megveszi magának, és használja. Ezért vagyok általánosságban gyűjtő, és ezért van az, hogy ugyan, nagyon szép, hogy sok minden elérhető interneten, sokat használom is, de így az igazi nekem. Meg tényleg nincs más olyan szótár, amiben ennyi holland szó van magyarul. Ezekben 22-24.000 szó van hollandul. Ha ez mind a fejemben lenne, elégedett lennék magammal.

Csak van egy kis gond ezzel a szótárral: Hogy valójában régi. Látszik az írási stíluson, ahogy ki van nyomtatva, meg az elejére is ez van írva: Első kiadás: 1979, Változatlan utánnyomás 2016. Tehát mintha egy régi zenei albumot remasterelve, de az eredeti formájában újra kiadták volna. Ez a szótárnál problémát jelent, hiszen ez azt jelenti, hogy nincs aktualizálva, nincsenek benne az időközben kialakult kifejezések, adott esetben a helyesírás is a régi még benne. Mondjuk erre utalás az is, hogy csak "Zugor István" van írva szerzőként, aki az eredeti szótárt írta. És ha ő visszavonult volna, esetleg meghalt azóta, akkor nem volt más, aki aktualizálta volna az első megjelenése után. Ugyanúgy, ahogy az első kiadású Német szótárt is Halász Előd után mások tovább szerkesztették. Ennek ellenére nem bántam meg, hogy megvettem, mert ahogy fentebb írtam, nincs más jó holland kisszótár.

Egyébként, ahogy elnéztem, kis változás látható a blog felületén is. Átállítottam magamnak a Wordpress admin felületét hollandra, hogy amit lehet, hollandul lássak és ahogy elnézem, az olvasói felületen néhány dolog holland lett.

Csernus Imre könyv elolvasva

Nos, a végére értem a Csernus Imre: Főnix című könyvnek és az az igazság, hogy elolvasva sem lett jobb a véleményem róla. Továbbra is azt gondolom, hogy egyre rosszabb könyveket ír, és leginkább itt világlott meg az, hogy Csernusnak azáltal szűkült be a látóköre, hogy csak egyféle életvitelt, személetmódot tart hitelesnek. A nagyobb baj az, hogy aki másképp él, másként gondolkodik, azt lenézi, elítéli. Pedig miért ne lehetne másképp is ideális életet élni? De ami még ennél is rosszabb, hogy folyamatosan magát állítja szembe azokkal, akiket nem tart hitelesnek, mondván, hogy ő mennyire nyugodt, ő úgy alszik, mint a tej, lefekszik, 5 másodperc múlva már álomban van. Mintha minden egyes napja ilyen lenne. Ez egy idő után már inkább olyan érzetet ad, mintha folyamatosan igazolni akarná önmagát, hogy mennyire jól érzi magát a bőrében, holott pont ő írta a korábbi könyveiben, hogy ezen nincs mit hangoztatni, mert az mindig látszik.

Ráadásul ezzel a folytonos önigazolással önmagának mond ellent, mert olyan, mintha azt akarná bizonygatni, hogy ő mennyire erős, mennyire tökös, holott régebben arról is beszélt, hogy nem szégyen felvállalni a gyengeségeinket. És azt kell mondjam, hogy Almási Kitti sokkal hitelesebb abból a szempontból, hogy nyíltan kimondta, hogy neki is van olyan, amikor rosszul érzi magát a bőrében, amikor úgy érzi, neki sem megy. Azt gondolom, hogy ez sokkal emberibb, mert azt ugyan el tudom róla képzelni, hogy amit még az egyetemen tanult pszichológustan hallgatóként (pontosan nem tudom, milyen iskolát végzett), és amit megtapasztalt az életben, azok ugyan felvértezték egyfajta lelki erővel, de ő is emberből van. Lehet, hogy az átlag emberhez képest jobban kezeli a nehézségeket, de vállalja, hogy neki is vannak rossz napjai, amikor nehézségei vannak. És ez sokkal hitelesebb, mint Csernus Imre önigazolásai. Lehet olyan szinten hálás a koronavírus járványért, mint még senki semmiért (ahogy írta a könyvben), de ha nemhogy nem fogadja el azt, hogy vannak emberek, akiknek komoly problémát okoz a munkahely elvesztése, vállalkozásának megszűnése, de még le is nézi őket, akkor hogy tud nekik hiteles tanácsot adni?

Ezzel konkrétan rövidre is zárhatnánk a könyv problémájának kérdését. Ahogy írtam korábban is, én személy szerint nem tudok érdemben hozzászólni ahhoz, hogy sokan azért szeretik Csernus Imrét, mert bántalmazó közegből ez a radikális stílus normális számukra, mert én nem ebben nőttem fel. De tekintve, hogy én magam is láttam arra példát, hogy vannak, akik bántalmazó partnert választanak maguknak, akik hasonló közegből jöttek, ezáltal ez a fajta szeretet normális számukra, el tudom képzelni, hogy igaz. Inkább a szűk látásmódot tartom problémának. És ez viszont a régebbi könyveit is új meglátásba helyezi, mert ez a fajta szűk látókörűség már régebben is jelen volt, még ha nem is ennyire erősen. De emlékszem, hogy amikor jobban hittem az írásainak, többször is előfordult, hogy egy bizonyos jelenséget látva kérdések merültek fel bennem, és választ remélve visszagondoltam arra, hogy mit olvastam a könyveiben, falakba ütköztem. Később aztán megjött az élettől a válasz, de az más volt, mint amit tőle olvastam, és az tűnt hitelesnek. Ez volt az, ami ráébresztett arra, hogy érdemes fenntartásokkal kezelni az írásait, de ez a könyv erre nagyon ráerősített. Ahogy abbahagyta a pszichiáterkedést, úgy kellett volna felhagynia a könyvírással, mert jó ideje nincs már progresszív gondolata.

Az utolsó könyv idénre

Gondolkodtam, gondolkodtam azon, hogy megvegyem-e az új Csernus Imre könyvet, de mivel karácsonyi akció keretében van olyan lehetőség most a Tescóban, hogy minden könyv 30% kedvezménnyel van, ezért úgy voltam vele, hogy ennyit megér, megveszem magamnak. Akkor gondolkodtam rajta egyébként még, hogy megvegyem, amikor a Librinek volt a Fekete Péntek ajánlata, hogy minden könyvre 20% kedvezményt adtak, de akkor vettem meg helyette az Almási Kitti hangoskönyvet CD-n. Akkor az jó döntés volt, mert azt is szerettem volna. És most meglett a könyv is még jutányosabb áron.

Azért vonakodtam megvenni, mert továbbra is azt gondolom, ahogy írtam korábban is, hogy ahogy egyre több dolgot tapasztalok meg az életem során, úgy érzékelem egyre inkább, hogy a válaszok mindig nem mindig annyira egyszerűek, ahogy azt egyesek mondják. Vagy korrigálok: Igen, egyszerűek a válaszok, de sok esetben nem egyszerű meglépni azt. És nem minden esetben valós az a frázis, hogy csak a kifogásokat sorolja az, aki a kétségeit, félelmeit hangoztatja. Azt gondolom, hogy mindenképp meg kell hallgatni a másik felet, és figyelni arra, hogy a problémáit hogy mondja. Jó eséllyel segíthetünk a másiknak, ha empátiával fordulunk felé. De utána is azt csak a maga dolgát mondja, akkor ott már tényleg csak a kifogások vég nélküli puffogtatása van, és akkor már tényleg érdemes inkább ott hagyni őt. Egyrészt, mert tényleg mindig úgy gazdálkodik az idejével, ahogy akar, másrészt ne rabolja a mi időmet. És így már igaza van Csernus Imrének.

Egyébként akármilyen is a könyv, 4.500 forintot szerintem nem ér meg. Tudom, hogy drágul minden, de akkor is. Így 30%-kal, 3.150 forintért már rendben van. Főleg, hogy biztató a kezdet. A főnix madár, ahogy elégeti magát a fészkével, azt arra mondja, hogy mi is kvázi elégetjük-e magunkat a rossz szokásainkkal, hogy aztán abból újjászülessünk? Ez jó analógia, tetszik. Ha ilyen lesz a könyv többi része is, akkor megérte megvenni.

Karácsonyi ajándék és egy kis bónusz

Ma megkaptam a karácsonyi ajándékomat, Presser Gábor könyvét. Már csak kinyitni, beleolvasni hihetetlen jó érzés. Sajátságos hangulata van a könyvnek, azáltal bizonyos bekezdések más betűtípussal vannak írva, olyan érzetet ad, mintha az adott bekezdés másról szól, vagy másképp kell értelmezni. És a korhű képek... Számomra ez a könyv egy dokumentum lesz Presser Gábor életművéről. Ahogy az 1985-ben megjelent LGT-könyvet is többször elolvastam, úgy szerintem ezt is sokszor fogom forgatni. Olyan képek is vannak a könyvben, ahol Presser Gábor papírra írta a dalszöveget. Pont A szívbajt hozod rám szövegnél nyitottam ki (a papíron még "szívbalyt" cím olvasható), nagyon jó volt látni, és olvasni Presser Gábor kézírásával. Meg arra leszek kíváncsi, hogy tényleg iróniával írt-e a múlt történésekről. Az LGT-könyvet olvasva van is miről iróniával írni. Ha elolvasom, fogok még írni róla.

És még egy kis bónusz, amire nem számítottam. A bolhapiacon találtam HOLLAND KIADÁSÚ Disney DVD-t! Megkaptam 100 forintért. Kíváncsi leszek, hogy milyenek lesznek hollandul, a 101 Kiskutya magyar szinkronja fantasztikus, kíváncsi leszek a hollandra. A 102 kiskutyát meg most fogom először látni, ahhoz még nem volt szerencsém. És a magyar hangról és szinkronról sem kell lemondanom, ugyanis mindkét film megnézhető magyarul is. Emellett angol, francia, szlovák, cseh, lengyel hangok és feliratok vannak a DVD-n. Sajnos német nincs, és azt veszem észre, ahogy nézem, hogy a holland kiadású DVD-ken és Blu-rayeken nem jellemző német szinkron és felirat. A franciát és az angolt megértem, mert a francia által Belgiumban is terjeszthető a DVD (ha van ilyen szándékuk), angol meg mint eredeti nyelv szinte kötelező a DVD-ken. De a német lehetne, mert a német határ környékén sokan beszélnek németül. Sőt, a német határhoz közeli települések iskoláiban inkább a németet tanítják idegen nyelvként, nem az angolt. De a visegrádi nyelvek jelenléte egy holland DVD-n felettébb meglepő. De nekem jó, mert így megvan ez a két film magyarul is. Lehet vinni holland DVD-ket bolhapiacra, vevő lennék rá.