Nintendo ajándékcsomag

Régóta van a lehetőség, hogy My Nintendo oldalon platinum pontokért különböző Nintendós ajándéktárgyakat lehet vásárolni, de eleddig úgy tudtam, hogy Magyarországra nem szállítanak. Múlt pénteken derült ki számomra bagszinál, hogy mégis. Ezért még ott megrendeltem magamnak a Game Boy Advance posztercsomagot és a Super Mariós vászontáskát. Ma megérkeztek.

Meglepett, hogy ilyen nagy csomagban küldték meg. Kaptunk egy nagy adag papírt is ajándékba. A felül lévő dobozban van a három poszter mellette jobbra a vászontáska.

Így egy kicsivel jobb. Egyébként amikor Hollandiában voltam, ott rendeltem magamnak Game Boy posztercsomagot, de a holland webshopról. Ezt az osztrákról, mert állítólag a hozzánk legközelebbi országról kell rendelni. Így tettem, csak a Nintendo valamiért nem “egyesíti” a rendeléseket. Csak az osztrák webshopon látom ezt a rendelést, a Game Boy-os poszterpakkot meg csak a holland webshopon. Minden más adat mindenhol ugyanaz. Ezeket leszámítva príma szolgáltatás. Hollandiába Németországból szállítottak, ide Magyarországra meg Lengyelországból, és kellően gyorsak. Pénteken rendeltem meg, tehát 3 munkanap alatt érkezett meg.

És íme itt van mind.

Mellétettem a két Pokémon GO könyvet, amik szintén ma érkeztek meg. Pontosabban én mentem el értük a Líra könyvesboltba. Ha van mélyen leszállított árú könyv, akkor ezek azok. Mind a kettő 100 forint volt darabja. Mi az a 3490 forinthoz képest? Ez már akkor is megéri, ha ténylegesen rossz könyvek, meglesznek a könyvespolcom videojátékos részlegén. A könyv itt és itt rendelhető meg. Úgyhogy ma Nintendo nap van.

Szétnéztem, hogy milyen könyveket árul még a Líra akciósan és találtam Kis Magyar Történelem könyvet JAPÁNUL!!! A virtuális bevásárlókosaramba landolt.

Kanji gyakorlófüzet ajánló

Bár egy jó ideje tanuljuk japán nyelvórán a kanjikat, de úgy döntöttem, hogy veszek egy külön gyakorlófüzetet, amiben egybe megvan mindegyik, amelyik kell alapszinten. A Magyarországi Japánnyelv-oktatók Társasága ad ki különböző gyakorlófüzeteket. Az első félévben találkoztam velük először, amikor a tanárnő megrendelte nekünk a hiragana, katakana gyakorlófüzetet. Nagyon megtetszett már ott is, hogy képekkel illusztrálja a különböző kanákat, így könnyebb volt megtanulni azokat. Összefoglalóban magyar szavak voltak megadva, azokat kellett japánul hiraganával vagy katakanával leírni. Az már flottul megy, és mivel komoly terveim vannak a japánnal kapcsolatosan, ezért úgy döntöttem, hogy itt az idő komolyabban megtanulni a kanjikat, ne csak azokat tudjam, amikkel gyakran találkozok. Erre van ez a gyakorlófüzet, ami szintén nagyon jóra sikeredett. Elmentem érte személyesen, és már a buszon is nagyon nehezemre esett visszafogni magam, mert olyan asszociációk vannak különböző kanjikra, amikre nem is gondoltam volna. Íme két belső oldal, bemutatóként, hogyan illusztrálják a kanjikat.

Mind a kínai, mind a japán nyelv nagyon fejlesztik az asszociációs készséget. Nemcsak, mert képírást használnak, ezáltal tudjuk mihet kötni az írásjeleket, hanem mert hasonló alakú kanjiknak sok esetben hasonló jelentésük van. Még jóval japán nyelvtanulás előtt láttam már azt, hogy bizonyos kanjik tényleg hasonlítanak arra, amit jelentenek. Például az ajtó "tobira" úgy néz ki, mint egy bejárati ajtó, mely oldalra húzva nyitható. Ugyanígy az esernyő "kasa" is úgy néz ki, mintha tényleg esernyőt ábrázolnának írás formájában. Sok ilyen jellegű asszociáció van, ami sokkal inkább élvezetesebbé teszi a japán nyelv tanulását.

A könyvet meg nagyon ajánlom, mert kiválóan megtanít a kanjik írására. Látható a vonásirány, a képi illusztráció, és a kétféle olvasat. A könyv szerzőjétől, Goto Fukiyótól vettem át személyesen, meg is kérdeztem tőle, hogy nem lehet könyvesboltokban kapni? Mondta, nem, mert akkor drágább lenne. A kiadó és a könyvesbolt árrése... Így viszont 1.300 forint volt, megérte. És így legalább ahhoz kerül a pénz, aki készítette a könyvet, nem a kiadóhoz, ezzel is támogatva a szerzők további munkáját. A fenti linken meg lehet rendelni, magasan ajánlott azoknak, akik japánul szeretnének tanulni.

Könyv Japán jelenéről

Tegnap japán nyelvórán a tanárnő behozott egy könyvet megmutatni: Jeff Kingston: A modern Japán kihívásai. Már a címe is felkeltette az érdeklődésemet, ugyanis pont arról szól, ami nagyon foglalkoztat a japánokkal kapcsolatosan. Méghozzá a ma élő japánok mindennapjai. Körbeadta a könyvet, ahogy beleolvastam, egyből éreztem, hogy ez sok bennem felmerült kérdésre választ adhat. És ami meglepetés volt a tanárnőnek, hogy ezt a könyvet kereskedelmi forgalomban is lehet kapni. Ezt ugyanis az Antall József tudásközpont adta ki, a tanárnő elmondása szerint nekik nem szokásuk kiadni könyvet kereskedelmi forgalomban. De ezen van ár, utánanéztem, és bizony, lehet kapni könyvesboltokban. Ráadásul pont ma kaptam a Libritől 20%-os kupont. Hát kaptam a lehetőségen, hogy megvegyem a könyvet. Így beleolvasva tényleg jónak néz ki. A '90-es évektől kezdi el elemezni a mai Japánt, amikortól az úgynevezett gazdasági csoda megtorpant. Bejött a 0%-os infláció, nem volt gazdasági növekedés. Állítólag komoly tüntetések voltak 1997-ben, amikor az ÁFÁ-t 3%-ról 5%-ra emelték. Kíváncsi leszek, hogy tényleg volt-e ilyen. Külön fejezetet szentelt az író a 2011-es nagy földrengésnek és szökőárnak. 

Akkortól kezdett el komolyan érdekelni a mai japán társadalom, amikor mint egy hályogként levált a szememről annak az illúziója, amit az elején hittem a japánokról, hogy ők egy idealista állam, mindenben tökéletesek és náluk van a földi paradicsom. Mert egy időben tényleg ezt gondoltam róluk. Csak aztán, ahogy olvastam, hogy a mai fiataloknak milyen kihívással kell szembenézniük, keményen tanulnak azért, hogy a legjobb egyetemre kerüljenek be, aztán hogy naponta minimum 12 órát dolgoznak, és a többi, ami megnehezíti egy japán mindennapjait. Egy jó ideje az a gondolatom, hogy a japánok azt gondolják, hogy még mindig működik az a gondolkodásmód, amivel egyébként gyönyörűen újjáépítették az országot a II. világháború után, de ezek ma már nem működnek. És mintha nem akarnának tudomást venni a világ változásairól, vagy félnek változtatni, mert attól tartanak, hogy a nemzeti identitásunk szenved csorbát, ha feladják az elveiket, ami többek között egyedivé teszi őket, és aminek köszönhetően a világ második gazdasági nagyhatalma lett. Pedig a változás látható náluk, hiszen a mai fiatalok már sok mindenben másképp viselkednek, mint a szüleik, nagyszüleik generációja. Kevésbé érdekli őket a saját országjuk hagyománya, kultúrája, ráadásul azt is hallottam, hogy nagyon az udvariassági fokozatokat sem használják. Ez pedig komoly probléma lesz nekik a munkaerőpiacon történő elhelyezkedésben.

Sokat nem tudok még, de ezért vettem ezt a könyvet, mert nagyon érdekel a téma, és azt gondolom, hogy ez a könyv nagyon jól összefoglalja a mai japán társadalom nehézségeit. Mindenképp fogok írni még róla.

Japán mer' ő kanál

Múlt pénteken megvettem Galla Miklós új könyvét, mely Könnyű műhaj címre hallgat. A WestEndben van az első könyvsiker könyvesbolt, mely lényegében egy könyvkölcsönző, és mivel nem minden könyv új, ezért mindegyik könyv akciós, Galla Miklós könyve pl. 25%-kal volt leárazva, így ez 2.360 forint volt. Ez a könyv inkább egy gyűjtemény, sok benne a régi poén, például a L'art Pour L'art Társulat tagjaként előadott Szétszaggatta népmese, vagy a Holló Színház tagjaival eljátszott Ügyes Lajos irodája, mely képregény formájában olvasható. Ugyanazok az elborult szóviccek, amiket megszokhattunk tőle, a képregény egyszerű, bugyuta rajzstílussal teszi még viccesebbé a szófordulatokat. Egyébként érdekes a könyv, mert amikor még a könyvesboltban olvasgattam, azonnal felfigyeltem arra, hogy az oldalak visszafele vannak számozva. El is gondolkodtam, hogy manga stílusban kell olvasni a könyvet? De a képregény valahogy nem akart összeállni, aztán láttam, hogy a könyv elején írva vagyon, hogy az oldalszámozás azt mutatja, hogy mennyi van még a könyvből. Nagyon okos. Meglepődtem, hogy van Besenyő Család élete is, de ezt még soha nem láttam a Vastyúk is talál szeget sorozatban, de ami még meglepőbb, hogy esernyő családnak van írva, az alábbi nevekkel: Esernyő úr, Bevettke, Malgit, Idős. A könyv megjelenése alkalmából Galla Miklós adott interjút, ahol megkérdezték, hogy miért vált ki a L'art Pour L'art Társulatból, de nem válaszolt rá, bár utalt arra (és szerintem ez nyilvánvaló is), hogy nem békésen vált ki a társulatból. De azt azért furcsának tartom, hogy a Besenyő Család neve le lenne védetve, és nem használhatja fel. Egyébként jó poénok vannak benne, de hogy ő a régi Besenyő család poénjainak érdemi szerzője, az kiderül abból, hogy Galla Miklós és Nagy Natália kiválása után nemcsak a család tagjai változnak meg, hanem a poénok is mások. Nem feltétlen rossz, hiszen a "Nooormális?" nagyon jó ötlet, jókat találtak ki. Persze, arra is lehet gondolni, hogy igazából csak Besenyő Család paródia miatt lett Esernyő család. De aki vevő az abszurd humorra, és szerették a L'art Pour L'art Társulatot, és a Holló Színházat, azoknak bátran ajánlom a könyvet.

És adódott a lehetőség, megvettem a japán nyelvkönyvet, a Dekiru-t! Ahogy a hátoldalára írva van, tényleg hiánypótló könyv. De nemcsak azért, mert ez az első olyan japán nyelvkönyv, mely széles körben elérhető, hanem mert japán anyanyelvű tanárok is szervesen közreműködtek a tananyag elkészítéséhez. Az összecsomagolt pakk egyébként egy nyelvkönyvet, egy szószedetet, és két CD-t tartalmaz. A szószedetben leckénként, és japán betűrendben találjuk meg a szavakat, a CD meg nagyon fontos, ismerve a japánok egyedi kiejtését. Többször hallottam már olyat, hogy egy magyar hiába tudott jól japánul, a kiejtése olyan rossz volt, hogy nem értik meg a japánok, hogy mit mond. Ezért a CD-nél érdemes nemcsak magát a szöveget hallgatni, hanem a kiejtésre is odafigyelni. Az 1. leckét olvasom, hallgatom, tanulom a szavait, és azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon jó könyv. Mert nemcsak megtanít a nyelvre, nyelvtanra, hanem a mai japánok közötti szófordulatokat használja, és részletesen bemutatja a kultúrát, hogy mikor mit illik mondani, és tenni, meg hasonlók. Ami alapvető egy olyan ország nyelvének elsajátítása közben, melynek kultúrája lényegesen eltér a többi országétól. De egyébként is, nekem már régóta az a véleményem a nyelvtanulásról, hogy sokkal érdekesebbé lehet tenni azáltal, hogy bemutatjuk az adott ország sajátosságait, kultúráját, így még iskolákban a diákoknak is nagyobb kedve lehet megtanulni a nyelvet. Most így visszagondolva, hiába voltak jó nyelvtanáraim, ezek hiányoznak. Úgyhogy minden tekintetben nagyon jó ez a japán nyelvkönyv, egyetlen egy dolgot hiányolok benne, hogy nem lehet a kanák írását gyakorolni. Van kana-táblázat, de lehet, hogy érdemes lett volna a csomagba még egy könyvet betenni, hogy gyakorolhassuk a kanák írását, hiszen Japánban nagyon nem mindegy a vonásirány. Egyébként, ha végére érünk a könyvnek, 190 kanjit fogunk fejből tudni. Az egy hibától eltekintve nagyon is megérte a 6.500 forintot, végre egy japán nyelvkönyv, mely széles körben elterjedt, és minőségben is nagyon ott van! Úgyhogy adott a lehetőség a nyelvtanulásra, és mintha élnének vele. Megkérdeztem a könyvesboltban, azt mondták, hogy nagyon sokan keresik a könyvet, és sokat eladnak belőle.

KÖKI terminál

Ma megnyílt a sokak által várt KÖKI terminál. Nagyon kíváncsi voltam rá, és mivel bagszinak sem volt elfoglaltsága, így együtt mentünk el megnézni. Hát igazán kitettek magukért! Az új végállomás is nagyon jól néz ki, de maga a bevásárlóközpont nagyon szép, és hatalmas! Szerintem van akkora, mint a WestEnd, és anno az Allee-t hirdették, mint legszebb bevásárlóközpont. Tavaly meg is néztem, azt mondtam, hogy nem rossz, de a KÖKI terminál lazán túltesz rajta!

Először reggelizni mentünk el a Fornettibe. A Határ úton kaptam egy kupont tegnapelőtt, hogy ha 20 dkg péksüteményt veszel, akkor ajándék kávét, vagy kakaót kapunk. Én kakaót kértem, de mennyiségben egyáltalán nem erőltették meg magukat. -_-' 1 dl volt. Reggeli után elmentünk a Libribe. Én a könyvesboltokban mindig a mangákat keresem, meg egy pár könyv esetleg, ami érdekel. A mangákat még nem pakolták ki, pedig jó lett volna nyitási akció keretén belül egy pár menőség. Viszont amin meglepődtünk, hogy van japán nyelvkönyv! A Japan Foundation jóvoltából végre széles körben elérhető a japán nyelvtanulás! Tankönyv, munkafüzet, és egy CD van egybecsomagolva, (tehát nem tudtuk megnézni) és ez 6500 forint. Dekiru! a címe, és amikor megláttam, egyből azt gondoltam, hogy magamban, hogy ez kell! Itt az idő új szintre emelni a japán nyelvtanulást, mert bár megvan nekem a japán kapd elő! kiskönyv, de az önmagában alkalmatlan a nyelvtanulásra. Szerintem azt azért találták ki, hogy aki Japánban van, és meg se tud nyikkanni, annak ez segít. Úgyhogy van egy pár dolog, amit szeretnék beszerezni:

• A japán nyelvkönyv
• Zorán: Körtánc - Kóló CD
• Galla Miklós: Könnyű műhaj könyv
• L'art Pour L'art Társulat - A Besenyő Család kalandjai könyv

Zoránnak régóta rajongója vagyok, és egyszer belehallgattam a CD-be, és arra jutottam, hogy igen! Ismét egy igényes albumot készített! Egyelőre mp3 formátumban van meg az album, de amint anyagilag lehetőségem lesz rá, megveszem eredetiben is. Galla Miklós meg az abszurd humor egyik nagy ikonja. Amikor beleolvastam a könyvbe, többször kishíján hangosan felröhögtem a könyvesboltban. Képregény formájában vannak párbeszéden a könyvben, de például ilyen: "Hány óra van", "Nem tudom, nézz a falióra". És a falon van egy Ó betű. A Besenyő családot meg szerintem senkinek nem kell bemutatni. Az a könyv is nagyon jó lett. Az egyik jelenet az űrben játszódik, és például Margit ilyet szól be: "Anyukám azt tanította, hogy ne álljak szóba idegenekkel" vagy ami nagyon nagy volt, hogy az öreg magára önt valami vegyszert, és ezt mondja: "Szerencse, hogy nálam van az ideges savak szótára". És akkor az ember pókerarccal olvassa ezeket a könyveket. Én ezeket nagyon szeretném megvenni!

Ezután mentünk be a Tescóba vásárolni. Nagyon örülök, hogy a közelembe került egy Tesco, mert bár nagyon szeretem a Spart, de némely dolgok olcsóbbak a Tescóban (bár érdekes, az utóbbi időkben a Sparban is olcsóbb lett 1-2 élelmiszer), és a környéken nincs nagy Tesco, és nagyon jól néz ki, és nem olyan hatalmas nagy. Ami kell, az mind megvan. Itt is kerestem a Zorán CD-t, abban reménykedtem, hogy itt nyitási akció keretén belül olcsóbban megtalálom, de nem volt egy CD sem. Meg is kérdeztem az egyik eladót, hogy hol vannak a CD-k, ott mutatja a laptopokkal szemben, de ott csak írható CD-k voltak. -_-' Közösen sok mindent vásároltunk, az önkiszolgáló pénztárnál fizettünk, és mentünk tovább. Megnéztük az 576-ot (A Tescóval szemben van), utána leültünk az étkezőkhöz egy kicsit pihenni. De aztán mentünk is, nagyon szép. A metróban azt beszéltük, hogy ez most egy kicsit visszaveti az Europark forgalmát, de semmiképpen nem végleg, hiszen a Határ út is egy nagyon fontos közlekedési csomópont, sok busz és villamos találkozik itt.

Japán népmesék és sok minden más

Múlt hét óta lehet kapni a Metropol népek meséi sorozat keretén belül a japán népmesék kötetet. Én megvettem, mert kíváncsi voltam, hogy milyen. Aranyos történetek vannak benne, így a felét elolvasva. Az illusztrációk élethűek. Az ára meglepően kedvező. Már ahhoz képest, hogy az ilyen sorozat-könyvek rendes árai olyan 1500 forint körül mozognak, ez csak 1200 forint volt. Valamint a Mondo magazin májusi számával gazdagítottam magam.

Megvettem magamnak szombatra a MondoCon jegyet, hétfőn nem volt pénz a két naposra, meg mivel a vasárnapi nap rend szerint nem szokott nekem valami jó lenni, ezért nem vettem meg vasárnapra. De félretettem egy kis pénzt arra az esetre, ha a szombati nap nagyon jó lesz. Az biztos, hogy nagyon kíváncsi leszek a karaokésok által szervezett énekversenyre, hogy ez most mennyivel lesz másabb. Én végül nem neveztem, nem jutottam el odáig, hogy hangfelvételt töltsek fel, pedig amikor Tukeinon mondta, hogy egy férfi nevező sincs, örömmel ajánlottam magamat, mint utólagos nevező, de hát a szabály az sajnos szabály. Meg amúgy sem tudom, hogy mit énekeljek, amit szívesen énekelnék: Elvandia Story: Lion no Tsubasa, az meg női dal, azzal megint az utolsók között végeznék, úgy meg nem sok értelme van nevezni, ha borítékolható a helyezésem. Bár elképzelhető, hogy hagyományosban fellépek vele, ha lesz rá idő. Azon vagyok meglepve, hogy baromi kevés idő van hagyományosra. Azt eddig is tudtuk, hogy az énekverseny komolysága miatt, hogy meg lesz kurtítva a hagyományos karaokéra szánt idő. Szombaton lesz rá kb. 5 óra, vasárnap meg 2 és fél óra. És ahogy nagyobb anime rendezvényeken lenni szokás, nagyon sokan jelentkeznek hagyományosra. Nagyon kíváncsi leszek, hogy fognak alakulni az események.

A Wii Fit hatása kezd komolyabban érződni! Na sajnos nem kifejezetten a kilókban, mert azok nagyon lassan mennek le, arról nem is lelkesedve, hogy hétvégén azért sokat ettem, köszönhetően zsida anyagi bőkezűségének, ugyanis mindhármunkat meghívott valami kajára. Szombaton kínai étterem. Kipróbáltuk itt a 19. kerületben a József Attila Nagysándor József utca sarkán levő kínai éttermet, hát akkora adagot adnak 720 forintért, hogy 14.30 körül mentünk be, és 22 órakor is csak azért ettem, hogy mégse feküdjek le üres gyomorral. Vasárnap meg Burger King Whopper menü, majd amikor bagszinál voltunk, 1-1 pizza jár mindenkinek, vacsorára meg a bolognai spagetti alapanyagait is ő vásárolta meg nekünk. Így sajnos nem csoda, hogy egy kilót híztam... De most már tartom magam. De az biztos, hogy mozgás terén már most érezhető fejlődés, hogy most kezdi meghozni a gyümölcsét annak az akaratnak a magja, mely gimnáziumban megvolt bennem. Ugyanis elég sok gyakorlatot nem tudtam (rendesen) megcsinálni, viszont a tanár értékelte az igyekezetemet, és kettes helyett, mindig hármast adott. A futás időtartamát fokozatosan emelem, bár ami meglep, hogy a hullahopp karikázás jobban megy. Az nekem valamiért nagyon nem ment az elején, mindig csak 5 körzést tudtam megcsinálni, aztán leesett a karika, úgy voltam vele, hogy hát nem mehet minden, de tegnapi próba után sikerült 55-öt megcsinálni, és lényegesen jobban ment. Ez magamhoz képest szép fejlődés, még akkor is, ha tudom, hogy az igazán jók 350 körülit csinálnak meg. Az egyensúlyom meg tényleg javult, bár azért a mai body test szerintem eléggé inkorrekt volt. Az volt az egyik feladat, hogy álljak az egyik lábamon, és közben tartsam az testsúlyomat 50-50% körüli tartományban. Az volt rossz, hogy felemelem a bal lábamat, és átment 0-100% körüli értékre, és azonnal lefújta az egészet. Hát nagyon szépen köszönöm... Így nem csoda, hogy a Wii Fit koromat ma 47 évesnek írta ki. De a jóga gyakorlatok is elég jól mennek, voltak bizonyos pózok (pl. Sun Salutation), ahol szabályosan remegett a lábam az elején, de most már nem. Úgyhogy mindenképpen hasznos. A Muscle Workout meg lassú, de biztos fejlődést ígér. Azon nevetek magamban, amikor mondja az edző: "Try to imagine your ideal body". Ahhoz dolgozni kell még egy kicsit. De ami késik, nem múlik.

Pixelhősök

Nem, nem vettem meg a könyvet, csak az Europark Libri könyvesboltjában volt egy felbontott példány, és belelapoztam. Szerintem ezt a könyvet kifejezetten PC-seknek csinálták, és azoknak, akik arcade gépekbe dobálták anno a pénzt, ugyanis alig volt benne Nintendo, Sega, PlayStation. És én így személy szerint nem érzem teljesnek a könyvet. Nagyon sok korhű kép volt benne, interjúkkal, beszámolókkal, melyek nagyon jól felelevenítették az akkori korszakot, de nagyon a PC, Arcade, Amiga, C64 dominál. Persze voltak Nintendo képek is, és én abban reménykedtem, hogy lesz külön fejezet Marióról, hiszen úgy hirdették, és Mario azért nagyon nagy hatással a videojáték-piac alakulására, megérdemelt volna egy külön fejezetet. Úgyhogy nem konzolosoknak készült a könyv. Kár, pedig, ha nem is most, de idővel én is megvettem volna, de így nem hiszem, hogy beruházok rá. Másoknak találták ki a könyvet.

Japánok szolgálatában

Tegnapelőtt jelent meg a Metropol újság Nagy Civilizációk könyvsorozatának 7. kötete, mely Japánról szólt. Na erre a könyvre nem sajnáltam a pénzt, úgy voltam vele, hogy inkább élek kenyéren és vizen, csak legyen meg ez a könyv. Most, hogy a felét elolvastam, azt mondom, hogy megérte az 1590 forintot. Maga a szöveg nem annyira részletes, viszont a képek remekül kompenzálják. Nagyon jó képek kerültek be, ez engem csak még közelebb hozott affelé, hogy még mélyebben megismerjem a japán kultúrát, ha már egyszer szeretem az animéket, mangákat, és az anison zenét. Egyedül az zavar, hogy a japán nevek magyarosan vannak írva, de ez a legnagyobb hibája a könyvnek. Csak 2 hétig kapható, így aki szeretné, az gyorsan szerezzen be egyet.

Nem írtam arról, de végre van diákmunkám végleg. Tescóban vagyok pénztáros. Ma volt a 3. napom, már most megéltem sok mindent, voltak rossz élmények is, de ami most, a 3. nap végén történt, ez minden rosszat kiradírozott bennem.  22 óráig lettem volna ma, de látom, hogy már csak egy kis ázsiai csoport volt (1 fiú, 3 lány), na mondtam a többieknek, őket mindenképp én szeretném kiszolgálni, ennyit maradok túlórázni. ^^ Csendben fülelem a beszédüket, hát ezek japánul beszélnek! És tényleg japánok voltak. ^^ Ugyanis miközben scanneltem a vonalkódot, úgy tettem, mintha gondolkodnék, és ezt mondtam hangosan: "A jó estét úgy van japánul, hogy Konbanwa, a jó éjszakát, meg Oyasumi nasai" Egyből felfigyeltek rám. ^^' Aztán még oly módon tudtam még mutatni a japán tudásomat, hogy a srác úgy adott pénzt, hogy 10 forint volt a visszajáró, és amikor adom neki, azt mondtam, hogy "Juu". Nevetett rajta. ^^'  Aztán elköszöntem tőlük egy Oyasumi Nasai-val, és indultam haza. Annyira jó lett volna beszélgetni velük angolul! Csak hát ugye biztos nekik is volt dolguk. De nagyon jó érzés volt japánokat kiszolgálni. ^^ Remélem nem ez volt az utolsó eset.

A nagy kavarodás

És itt van a Mario-köny 3., egyben utolsó magyarul megjelent kötete. Igazából mindegyik könyvnek van ilyen Pringles chips-kiadása is, de csak ennek találtam meg a borítóját, gondoltam megmutatom ezt is. És most jöjjön a történet:

-          Siessenek! Siessenek! Kezdődik a Koopa Kailey Cirkusz!

A bemondó hangja túlharsogja a vidám cirkuszi zenét. Mario megpödri fekete bajszát, amint a különleges lényeket szemléli a mutatványos sátrakban.

-          Kellemes érzés rács mögött tudni ezeket a szörnyeket! – mondja – Mert ha nem ott lennének, akkor minket üldöznének!

Amióta a brooklyni vízvezetés-szerelő boltban rábukkantak a mesés Csiperke Királyságba vezető csőre, Luigival együtt annyi furcsa lénnyel találkoztak, hogy össze se bírnák számolni. A Csiperke Királyság tele különös lényekkel, csiperke állampolgároktól kezdve a gonosz teknőcökig, akik állandóan azon mesterkednek, hogy átvegyék a hatalmat. A Super Mario fivéreket gyakran hívják segíteni. De ma minden csendes. Mario és Luigi már nagyon várják a kikapcsolódást.

-          Éhes vagyok! – motyogja Luigi, két falat pattogatott kukorica között – Vegyünk vattacukrot!

-          Te csak a hasaddal foglalkozol! – mondja Mario a magas, vékony öccsének.

Luiginak ez nagyon rosszul esik.

-          Ez nem igaz! A kötéltáncosokat és az akrobatákat is szeretem!

-          Nekem a bohócok a kedvenceim! – csatlakozik hozzájuk a Csiperke Királyság uralkodója

Kövérkés kezeivel lesöpri a pattogatott kukorica maradványait a szakálláról. Olyan viccesek!

-          Hmmm! – mondja szépséges lánya, Peach hercegnő – Nem tudom, mi olyan vicces bennük! Mindig lepényeket dobálnak az emberekhez! Micsoda rendetlenség! – Megigazítja a kis aranykoronát a fejét – Szerintem inkább virágkiállítást kellett volna rendeznünk.

-          De kedvesem, ez egy fontos tudományos kiállítás! – A király mintha betanulta volna.

-          A cirkuszban mindenféle furcsa állat van, mint például a Chain Chomp és Ptooey keveréke.

-          Tudomány, tudomány! – A hercegnő összeráncolja fitos orrocskáját – Ki akar ilyen szörnyeket nézni?

-          Van egy ötletem – mondja a kis Toad, a királyi csiperinas. – Menjünk ahhoz a sátorhoz, és csináltassunk képet magunkról!

A sátor falán a következő felirat látható: „Fényképeztesse le magát gazdag és híres emberekkel!” Bent Mario életnagyságú fényképeket lát a királyról, a hercegnőről, sőt még saját magáról is. A csapat felsorakozik a fényképezőgép előtt, mely olyan nagy, hogy a fényképész teljesen eltűnik mögötte.

-          Itt repül a kismadár! – A vaku nagyot villan

Mario pislog, mert még mindig zöld és piros csillagokat lát.

-          Hé! – kiáltja, amikor végre rendesen lát megint. – Valami megváltozott!

-          Mi történt? – kérdezi Toad

-          Hol a hercegnő? – Luigi félrelöki Mariót, ahogy körberohan és benéz a sátor minden sarkába.

-          Kész rejtély! – mondja a király rejtelmesen.

Lassan felfogja:

-          A lányom! Eltűnt! – sikít – Tennünk kellene valamit!

-          Úgy van! – helyesel Mario. Feláll és leporolja magát – Keressük meg!

-          Már kerestem! Emlékezteti Luigi – A hercegnő eltűnt és a fényképész is

-          Itt bent nincsenek! – mondja a király, és egy filmesdobozba kukucskál.

Luigi a kijárathoz ugrik.

-          Lehet, hogy egy másik sátorba vitték!

Kirohannak. Mariónak hirtelen a földbe gyökerezik a lába.

-          Nézzétek! – valami fényesre mutat a fűben – A hercegnő koronája!

-          Ez egy nyom! – Kiált Toad izgatottan

Luigi a koronát bámulja.

-          Olyan, mintha rálépett volna valaki! – mondja – Az egyik csúcsa meggörbült, és arra a sátorra mutat, a Borzalmas Csarnokára

Mario letérdel, hogy közelebbről is megnézhesse a koronát.

-          Nem – mondja végül – A görbe csúcs a sátor fölé, a mögötte lévő domb tetejére mutat. Menjünk a dombok felé! Mario megfordul – Mit csinálsz Luigi?

Öccse körbe-körbe rohangál, és karjaival csapkod.

-          Ja – mondja zavartan – Elfelejtettem, hogy nincs rajtam a repülőruha! Épp repülni próbáltam

-          Zseniális csap-agyú! – nevet Mario – A repülő-felszerelésünket Brooklynban hagytuk. Csak gyalog tudunk feljutni – A cirkusz mögötti domb felé mutat – Fentről az egész környéket láthatjuk.

Luigi sóhajt

-          Menjünk!

Mire a dombtetőre érnek, a cirkuszi zene távoli és halk.

-          Jé, a cirkuszi emberek innen akkorának látszanak, mint a hangyák! – kiált a király lefelé nézve

-          Felség, azok valóban hangyák! – Toad megfordítja a királyt – A cirkusz ott van!

Mario ellenzőnek használja a kezét, hogy jobban lásson a távolba.

-          Egy csapat fenelégy köröz alattunk a lejtőn. – jelenti – Viszont hercegnőnek semmi nyoma. Te mit látsz Luigi?

Luigi megvonja a vállát.

-          Csak egy nagy felhőt a távolban. Hmmm, Furcsa, a felhő a széllel szemben mozog.

A bajsza hirtelen felborzolódik.

-          Várjatok csak! Ez nem is felhő! Ez egy Ejtőkopó! És felénk tart!

Mario és Luigi ekkora repülőteknőcöt még soha nem látott. Még az Óriásföldi hatalmas Koopa Ejtőkopóknál is nagyobb. Ez egy Super Ejtőkopó.

-          Ha, ha, ha! Húúúú!

Valaki utazik az Super Ejtőkopón. Lemmy Koopa az, és nevet, mint egy bolond.

-          Hát ez meg honnan került ide? – suttogja Toad, amint a repülőszörnyet bámulja.

A Super Ejtőkopó mindnen szárnycsapással közelebb ér. Hátán Lemmy Koopa rázkódik a nevetéstől. Tarka haja zöld homlokára lóg.

-          Harcoljunk! – Kiált Mario.

-          Késő megnyomni az újraindító gombot? – kérdezi Luigi

-          Talán el tudunk bújni – javasolja a király

Sajnos a dombtető lapos, és nincs egy darab fa sem rajta.

-          Na, mit tegyünk? – kérdezi Mario

-          Fussunk! – kiáltják a többiek

Mario nekiiramodik, a többiekkel a sarkában.

-          Jobb lesz, ha figyelem Luigit és figyelek rá, nehogy bajba keveredjen – gondolja – Hmmm. Ez most az én huszonnyolcas cipőnyomom, vagy Luigi huszonhetese? Honnan tudom, hogy jó nyomon vagyok-e?

Hirtelen azt veszi észre, hogy lábai vadul kalimpálnak a levegőben. Zuhanni kezd, és egy kőpadlón ér földet. Valaki ráesik.

-          Jaaj! – motyogja. – Luigi szállj le rólam!

-          Luigi nincs itt, én vagyok az! – mondja Toad. Mario feláll

-          Ne haragudj! – mondja – általában Luigi szokott rám esni.

Puff! Valaki ismét Marióra zuhan, ezúttal a király

-          Azt hittem ezt nem ússzuk meg.  – mondja és megtörli a homlokát. – De hol vagyunk most?

Mario reménykedve felnéz.

-          Azt hiszem Luigi már nem jön. – mondja Toad

-          Akkor fedezzük fel a terepet – mondja Mario. Luigi tud magára vigyázni.

Felugrik és beveri a fejét a kőtáblába. Két fényes aranyérme esik ki belőle. A vízvezeték-szerelő zsebre vágja az érméket és körülnéz. Egy föld alatti szobában állnak, amelynek kőfalai vannak. Csak egy koromsötét folyosó vezet ki belőle. Mario belép az alagútba. Egy szempár néz vissza.

-          Elnézést! – mondja.

Csatt! Csipkézett fogak csattognak néhány centire az orrától. Fényes levelekkel körülvett kerék, fekete fej ordít rá. Rrrr!

-          Fúj! De furcsa szörnyek! – kiált Mario

Visszarohan Toadhoz és a királyhoz. Éhes fogak csattogását hallják. Megjelenik az első szörny. Chain Chomp feje van, olyan, mint egy kugligolyó fogakkal. De ahelyett, hogy le lenne láncolva, ez a fej egy rugalmas Piranha növény szárához illeszkedik. Egyre több Piranha-Chain Chomp jelenik meg. Csattogva tekeregnek a kijárat felé.

-          Van másik kijárat? – kérdi Toad remegő hangon.

Mario felgyűri inge ujját.

-          Rovarirtóra lenne szükségünk – mondja a barátainak.

-          Vigyázz! – kiált Toad hirtelen.

Mario lenéz. Egy Piranha éppen le akarja harapni a cipője orrát.

-          Jaj! – Mario a levegőbe ugrik és beveri a fejét egy lebegő kőtáblába.

Csilingelve kiesik belőle két aranyérme. Mario szívesen megtartja az aprót, de ez nem oldja meg a problémáját.

-          Milyen ötleted is volt még? – kérdezi

A Piranhák egyre közelebb csattognak.

-          Lehet, hogy ez a fal segít. – Toad a folyosó melletti oldalra mutat. – Üzenet van rajta titkosírással.

-          Tíz, tizenegy, tizenkettő… - mondja Mario

-          Te még mindig számolsz? – kérdezi Toad.

Forgatja a szemét, majd elsápad.

-          Izé! – mondja és az égre mutat.

Mario is felnéz.

-          Erre nem számítottam. – nyel egyet.

Egy hatalmas repülő teknőc árnyéka vetődik rájuk. Super Paratroopa föléjük ér, még mielőtt bármit is tehetnének. Nem tudnak elbújni, nincs hova menekülni. Dermedten bújnak össze, amint a hatalmas szörny feléjük közeledik. Borzalmas karmai kinyúlnak, s egyre közelebb érnek…

-          Megvagy! – Super Paratroopa elkapja Mariót az egyik karmával, Toadot a másikkal, mielőtt mozdulni tudnának.

-          Azt hittétek nem látlak meg titeket? – kérdezi a szörny

Meglengeti a szárnyai, egyre magasabbra viszi Mariót és Toadot. Felhők felett repülnek, míg végre kitisztul az ég, lenézhetnek a földre. A kilátás gyönyörű, de Mario nem tud igazán lelkesedni, amíg valakinek a karmai közt van. Mi lenne, ha leejtené a Super Paratroopa?

-          Hmmm – gondolja a bátor vízvezeték-szerelő – Ha úgy tudnám intézni, hogy a megfelelő pillanatban ejtsen el… De hogyan?

Egy idő után a Super Paratroopa három feje közül az egyik megszólal.

-          Kezdek fáradni – jelenti ki. – Repüljünk közelebb a földhöz.

-          Én is fáradt vagyok – helyesel a másik fej – Az Óriás Keverő elég sok energiát kivesz belőlem.

Úgy tűnik, nem egészséges összekeverve lenni. Rengeteg toll hullik ki a Super Paratroopa óriási szárnyából. Mario megragadja az egyik titkos tollat.

-          A titkos fegyverem! – kiáltja

-          Mit fogsz vele csinálni? – Kérdezi Toad – Hé, mi lenne, ha meglengetnéd a szörnyek orrai alatt, hogy tüsszentsenek! Talán leejt minket!

-          Talán. – Mario gondolkodik egy pillanatig. – Vagy inkább megcsiklandozzam, hogy így bírjam rá, hogy letegyen bennünket? Neem! – mondja kisvártatva – A te terved jobban tetszik Toad!

Megvárja, amíg egy magas dombhoz érnek, mélyen a Koopa birodalom belsejében. Akkor meglengeti a tollat a Super Paratroopa alatt. Működik! Három különböző hang szólal meg:

-          Haaaaaaa! Aaaapciiiiiii!

A szörnyeteg tüsszentése olyan, mint a mennydörgés. Olyan erős, hogy még Mariót és Toadot is leröpíti. Egy bokorban érnek földet a dombtetőn. Ott bújnak meg amíg a Super Paratroopa el nem repül. Ellopakodnak a Bowser kastély faláig. Rengeteg őr van, de mind alszik.

-          Hogy tudunk bejutni anélkül, hogy felébresztenénk a Goomba őröket? – Kérdezi Toad

-          Nem tudom. – vallja be Mario – Pihenjünk egy kicsit, amíg kitalálok valamit.

Mario és Toad átosonnak az alvó őrök között. Már majdnem a kastélynál járnak, amikor hangos éneklésre lesznek figyelmesek:

 

Koopa Troopa, bimm-bamm-bumm!

Koopa Troopa, dirr-bele-durr!

Ki a legkegyetlebb?

Koopa Troopa! Így nevezz!

 

A buta dalocskából Mario arra következtet, hogy még több Koopa csapat érkezik. Gyorsan elvesz három érmét az egyik alvó őrtől.

-          Jobb, ha elbújunk Toad!

Toad körülnéz

-          Csak egy halom sziklát látok magunk előtt és egy pár bokrot mögöttünk. Melyiket válasszuk?

Mario és Toad a sziklák felé rohannak. Pont akkor érnek oda, amikor az őrök butácska dalukat énekelve elvonulnak mellettük. A sziklák között rejtőzködve a vízvezeték-szerelő és Toad megvárják, amíg elhal a zaj. Mario írást vesz észre a sziklán, pont az orra alatt. Ebédlő fal, 14 533. kő – olvassa – jellemző egy Koopa, hogy előre gyártott kastélyt vesz. Épp oda akar fordulni a csiperinashoz, hogy elmondja, hogy a kastélyból kimaradt követ között ücsörögnek, de a fő csiperinasnak saját felfedezései vannak.

-          Lehet már beszélni? – kérdezi Toad

-          Persze – mondja Mario

-          Akkor segítsééééég! – Toad kiáltása csobbanással és bugyborékolással ér véget.

Mariónak egy vízzel teli csőből kell kihalásznia.

-          Ráültem egy kőre, az meg a vízbe esett – nyögi Toad – Milyen hülye helyre tették ezt a csövet

-          Ez lehet a kastély főcsatornája. – kiált Mario

Félretolja a köveket, a víz kifolyik. Belenéz a nedves csőbe. Körülbelül másfél méter mélyen egy vaskaput lát, bonyolult számzárral. Mario összedörzsöli a kezét.

-          Csak ki kell nyitnunk azt a kaput és lesz saját titkos utunk a kastélyba!

Diadalmasan mosolyog. Ez a vízvezeték-szerelők paradicsoma!

-          Remélem, tudod, mit csinálsz. – Mondja Toad aggodalmasan

-          Bízhatsz egy vízvezeték-szerelőben. – Mario megpiszkálja a zárat. Csatt! – Ez könnyű volt.

Hirtelen eltűnik a lábuk alól a talaj. A kastély mélyebben fekvő csúszós csatornájába gurulnak. Toad körülnéz.

-          Itt nincs senki. Ez borzalmas!

-          Dehogyis! – mondja Mario és letörli a bajszát. – Én ismerem a környéket!

Előretör. Nemsokára kiérnek a csatornákból, s bejutnak a kastély alatt lévő titkos alagutakba. A föld alatti poros csarnokok egy útvesztőhöz hasonlítanak, rengeteg kijáratuk van. De melyik az igazi? Az egyetlen nyom egy tábla a falon. Ez áll rajta:

 

A Koopa kastély varázs ki/bejárata. Csak engedéllyel. Használata: Egyértelmű

 

-          Tudom, hogy rájövünk a megoldásra – mondja Mario – Remélem, nem varázslat. Próbáljuk ki a második megoldást – mondja Mario

Előrelép. Hirtelen vakító fényben eltűnik a világ. Furcsa erő ragadja meg Mariót, nyomja, húzza és hopp! Kiszabadult.

-          Utálok varázslattal utazni. – motyogja Mario

A szemét szorosan becsukta, amikor a varázslat elkezdődött. Most kinyitja, hogy megtudja, hol van. Mindenütt puha fehérség veszi körül. Mellette áll Toad. Felhőkkel vannak körülvéve, fenn a magasban! Négy érme lebeg a levegőben. Mario elkapja őket, mielőtt még lehuppanna egy felhőre.

-          Ez volt az utolsó alkalom. – mondja dühösen. – Soha többet nem bízom a varázs kijáratokban. Itt ragadtunk az Istenháta mögött, teljesen egyedül.

-          Valójában úgy tűnik, hogy teljesen egyedül vagyunk – helyesen Toad és körülnéz.

-          Úgy van! Elvesztettük a hercegnőt, Luigi és a királyt. – fröcsögi Mario mérgében – Ez a leghülyébb kaland, amelyen részt vettem. – bosszúsan körülnéz – Most mit csináljunk?

Abban a pillanatban ismerős berregés hallatszik. Mario és Toad a felhő szélére futnak és átnéznek a szélén. A rejtelmes keverő pont alattuk száll el!

-          Kövessük a gépet! – kiáltja Mario

-          De hogyan? – kérdezi Toad

-          Hát – mondja Mario – követhetjük innen fentről is.

-          Vagy lemehetünk a földre és onnan követjük. – Toad körülnéz. – Leugorhatunk arra a dombra – Egy közeli lejtőre mutat pont a lábuk alatt.

-          Rendben! – mondja Mario – Indulás! Az én módszeremet használjuk!

Elindulnak a felhőkön keresztül és követik az Óriás Keverőt.

-          Könnyebben menne, ha nálam lenne a repülőruhám – lihegi Mario, kifulladva a nagy rohanásban.

-          Legalább a lábunk nem fáj – mondja Toad – Ameddig a szem ellát, vattás fehérség van, puha, mint a fel…

-          Olyan nagy, mint egy párnareklám – jegyzi meg Mario

Átugranak egy felhők között támadt rést.

-          Ez eddig az egyetlen rés itt – mondja Mario – Elég vastagok lehetnek itt a felhők.

-          Kit hívsz te vastagnak? – panaszkodik az egyik felhő.

Mario hálás a felhőknek. Lassításra kényszerítik az Óriás Keverőt. Így nem nehéz nekik követni. Sőt még csökken is a távolság közöttük.

-          Nem olyan rossz! – mondja Mario. Aztán szájára teszi a kezét.

-          Mi baj van? – kérdezi Toad

-          Ahányszor ezt mondom egy kaland során, romlani kezd a helyzet – Mondja Mario – nem kellett volna locsognom.

-          Késő! – mondja a gyakorlatias Toad. Elsápad, és levegő után kapkod. – Bár, igazad volt.

Hangos szárnycsapások jelzik, hogy más is van a levegőben rajtuk kívül. Valami nagy. A Super Paratroopa. A hatalmas, zöld repülőszörnyeteg nagyobb, mint a legtöbb ház a Csiperke Királyságban – sőt még Brooklynban is. Mariónak és Toadnak a földbe gyökerezik a lába.

-          Ha nem mozgunk, lehet, hogy nem vesz észre minket – mondja Mario – Végülis kicsik vagyunk.

Eleinte úgy tűnik, szerencséjük van. Lehet, hogy elrepül felettük. De akkor a lény észreveszi Mario piros sapkáját a felhők fehér hátterében. A Super Paratroopa egyik feje elégedett dudálással visszafordul, és egyenesen feléjük indul.

-          Bárcsak újra szilárd talajon lennék – nyögi Toad futás közben – Örülnék, ha lenne néhány felhő közöttünk – A királyi csiperinas átugrik az egyik felhőcskére. – Sőt egy kőfal.

-          Ez jó ötlet!

-          Egy darab kőfalat nem látok – jegyzi meg Toad

-          Nem, én a felhőkre gondoltam – magyarázza Mario – Elbújhatnánk a felhőben.

Toad a fejéhez szorítja pöttyös sapkáját, hogy le ne repüljön.

-          Inkább lemennék – mondja

-          Bízzál bennem! – mondja Mario

-          Igyekszem! – mondja Toad bátran

Abban reménykedve, hogy le tudják ráznia Super Paratroopát, még mélyebbre gázolnak a felhőkbe. De minél messzebb mennek, annál nehezebben igazodnak el. Mario számolni kezdi a lépteit, abban reménykedve, hogy így könnyebb lesz visszatalálni.

-          Húsz, huszonegy, huszonkettő…

-          Leráztuk a szörnyet? – kérdezi Toad – úgy érzem, mintha 80 km-t futottam volna.

-          Örülnék, ha nem használnál számokat – lihegi Mario – Nyolcvanegy, nyolcvankettő

Végül visszanéz

-          Leráztuk. Most keressük meg a Keverőt.

Másik irányba indul el, tesz három lépést, majd kettőt, majd egyet. Megáll. Hol lehet az a keverő?

-          Gondolom, nem tudod, mennyit jöttünk? – kérdezi Toad-ot.

Toad nyög.

-          Mindent elveszítettünk, és mi is elvesztünk egy felhőrengetegben.

Mario és Toad sokáig bolyonganak a felhők között, amíg lefelé vezető lépcsőt találnak. Négy lépcsőn aranyérme van. Mario boldogan zsebre vágja őket. Toaddal együtt leugranak egy dombtetőre. Ismerős berregés jön az alattuk levő völgyből.

-          Az az óriás keverő! – mondja Mario – Keressük meg!

A hatalmas gépet nem nehéz észrevenni. Amikor Mario és Toad odaosonnak, Bowser egy keveréssel van éppen elfoglalva. Dry Bones és egy Piranha Virág megy be, és egy elszáradt, fonnyadt virág jön ki.

-          Ne felejtsetek szólni, hogy ezt még egyszer ne csináljam! – mondja Bowser – Jöhet a 19 136-os kísérlet. Egy Mikro Goomba egy Óriás Goombával.

Ez sem sikerült. Egy normális Goomba az eredmény

-          19 137-es kísérlet. – kezdi Bowser – Valami épp leszállni készül.

Ez egy nagy valami. Koopa lények menekülnek el az útból, hogy le tudjon szállni a hatalmas Super Paratroopa. Egy Goomba csúszik le a szörny hátáról Bowser lábaihoz.

-          Az emberrabló csoportos és Lemmy a kastélyban vannak. Megvan a két áldozat, akiket össze akartál keverni! – Értesíti Bowsert Goomba

-          Melyik kettő? – Kíváncsiskodik Bowser

Goomba egy listát tanulmányoz.

-          Peach Hercegnő, és az a rohadt vízvezeték-szerelő, Luigi

Mario és Toad levegőhöz sem jutnak. Bowser az Óriás Keverőbe ugrik.

-          Készüljetek a felszálláshoz! – kiáltja!

-          Stoppolnunk kell a keverőn! – suttogja Toad

-          Vagy mehetünk a Super Paratroopával. – mondja Mario – észre sem venne minket.

-          Inkább a keverővel mennék – suttogja Toad.

Megvárják, amíg a Super Paratroopa elrepül és a Koopa lények felmásznak a az Óriás Keverőre. Pont mielőtt a gép felszállna, előrerohannak és az aljába kapaszkodnak. Nem a legkényelmesebb módja a repülésnek. Mario karjai gyorsan elfáradnak. Felkapaszkodik egy kis párkányra és felhúzza Toadot is. Hátradőlnek és élvezik a kilátást. Alattuk terül el a Csiperke Királyság. Látják a Vízföld kék színeit és a fűföld lankás dombjait.

-          Nagyon szép innen – mondja Toad – Kár, hogy nincs repülőruhám, úgy akkor mehetnék repülni, amikor csak akarok.

-          Szerintem a Csiperkék nem használhatják – mondja Mario – Lehet, hogy a király megengedné, hogy használd az egyik repülőszőnyeget

-          Persze – mondja Toad – Olyan hálás lesz, amikor megmenthetjük, hogy bármit kérhetünk majd tőle.

Eszükbe jut az első küldetésük és inkább figyelnek. Megjelenik előttük úti céljuk: A Koopa Kastély. Ahogy az óriás keverő leszállni készül az egyik rovar csapattag, Rocky áthajol a peremén és megszólal.

-          Hé! – kiáltja – Valami tál az aljához ragadt.

Észrevette őket.

-          Pech! – mondja Mario

-          Már majdnem a kastély kapujánál vagyunk. Talán le kellene ugranunk – Javasolja Toad

-          Vagy úgy tehetünk, mintha ugranánk és megkapaszkodunk újra az aljában – mondja Mario – És amikor már közelebb érünk a földhöz, majd leugorhatunk és futunk.

-          Menjünk a főbejárathoz! – mondja Mario Toadnak

Hajrááá! A földre vetik magukat és előrekúsznak.

-          Nem volt könnyű – suttogja Mario – De eljutottunk a Koopa kastélyig.

Toad kételkedve nézi az ajtót.

-          A kérdés az, hogy jutunk be.

Mario sóhajt. Mióta utoljára járt itt, hogy megmentse a hercegnőt, Bowser Koopa új zárat tetetett az ajtóra. Ez két fogaskerékből áll. Mindkettőn Bowser csúnya arca látható.

-          Olvastam erről a Napi Csiperben – mondja Toad – A baloldali kereket a jobb oldali körül kell tekerned. Ha rájössz merre fog állni a bal oldali keréken a kép, kinyílik az ajtó. De helyesen kell tippelned!

-          Ez elég bonyolultnak tűnik – Mario keres valamit a zsebében, amivel be tudnám törni az ajtót. – Lehet, hogy jobb lenne, ha betörném.

-          Ne! Az túl zajos! – Tiltakozik Toad. A zárra néz – Szerintem fejjel lefelé fog állni.

-          Szerintem meg egyenesen fog állni – mondja Mario – De elég a találgatásból – A kerék felé nyúl – Nézzük meg!

Kis babrálás után a kerék a helyére ugrik, és az ajtó kinyílik.

-          Látod? – mondja Mario Toadnak. – mondtam, hogy Bowser egyenesen fog állni.

Végigmásznak a sötét kastélyon és keresik a barátaikat. Mindenfelé összekevert őrök állnak. Csapdákra kell figyelniük: Csúszós ágyúkra és láva gödrökre, és a Koopa ház egyéb veszélyeire.

-          Aau! – kiáltja Mario, amint megbotlik valamiben – most botlottam meg életemben először porban!

De jutalma is van. Amikor Mario elesik, beveri a fejét egy kockába a földön, amelyből hat fényes érme potyog ki. Végre Toad és Mario rábukkan Csipilla börtönére. Egy kis cella tele újságokkal. A szagából ítélve valaha halat csomagolhattak benne.

-          Mario! Toad! Megmentettetek minket! Jaj, de jó! – kiáltja a hercegnő – Szörnyű volt! Elhasználtam az összes zsebkendőmet, és Luigiét is, mire annyira le tudtam törölni ezt a széket, hogy rá lehessen ülni – A hercegnő láthatóan ideges – És nézzétek, hogy a szörnyeteg Bowser mit művelt Apuval!

Mario ekkor veszi észre, hogy egy őr is van a cellában. A lény a király pufók arcát és hagyma alakú koronáját viseli, míg a teste egy Koopa Troopáé.

-          Felség! Teljesen össze van keveredve! – kiált Mario döbbenten!

-          Rám ne is figyelj! Hozzászoktam már! – mondja a Király-Troopa őszintén. Ránéz a hercegnőre. – Kedvesem, lehet, hogy Mario még a keverés előtt meg szeretné menteni az öccsét.

-          Igaz – mondja a Hercegnő – Mario, Bowser bele akarja tenni Luigi egy keverőgépbe.

-          Szentséges szennylé! Meg kell mentenem! – mondja Mario – Egy pillanatra elgondolkodik. – De lehet, hogy előbb inkább titeket kellene kiszabadítanom. Meg kell mentenünk Luigit! Hol van az óriás keverőgép?

A Hercegnő megvonta a vállát.

-          Nem tudom

A király-Koopa Troopa kombináció felemeli a kezét.

-          Bowser egy buta Koopa Troopáva kevert össze engem, de furcsa, módon kétszer olyan okosnak érzem magam.

-          Tudja, hol a keverő? – kérdezi Mario gyanakodva.

-          Nem egészen – mondja a király Troopa – De kikövetkeztettem, hol van az egyetlen hely a kastélyban, ahol lehet. Odavezetlek titeket.

-          Hmmm! – mondja Mario elgondolkodva

Nem biztos, hogy megbízhat ebben a lényben. Csak félig király. A másik fele tiszta Koopa.

-          Oké – Mondja Mario a király Troopának – mutasd az utat!

A király Troopa sietve vezeti a csapatot. Valahányszor egy kanyarhoz érnek, egy pillanatra körülnéznek, majd továbbmennek. Körülöttük teknőclábak dobogása hallatszik.

-          Ez veszélyes! – tiltakozik Mario – Mi történik, ha egy zárt ajtót találunk magunk előtt és mögöttünk meg őrök vannak?

-          Mindjárt kiderül – mondja a Hercegnő, amint reménytelenül nyomkodja a nagy vaskaput.

A lábdobogás egyre közelebbről hallatszik.

-          Trükkös zár van rajta. – magyarázza a Király Troopa – A kapu mintája Bowser feje. Absztrakto Tortuga, a nagy teknőcművész készítette. Ha meg tudod rajzolni a képet anélkül, hogy felemelnéd a tolladat, az ajtó kinyílik. De jó helyen kell kezdened. – A király Troopa összeráncolja a homlokát. – Nézzük csak, hol is kell kezdeni? A korona hegyénél, vagy Bowser orra alatt?

-          Ezt majd én kitalálom, Felség! – mondja Mario türelmetlenül. – Másra nincs szükségem?

A király Troopa kissé megsértődik.

-          Na persze – válaszolja – A megfelelő aranytoll is kell.

-          Milyen toll? – Kérdezi Toad

Mario előveszi az aranytollát.

-          Az A pontról indulok erre… hmmm, ez nem is olyan egyszerű. Várj! Ha előbb a duplahurkot rajzolom, és utána Bowser haját, aztán körbe a fején… Úgy! Rendben van!

Mariónak sikerült megrajzolni Bowser képét anélkül, hogy felemelte volna a tollát. Csodák csodája, az ajtók kinyílnak és Bowser tróntermében találják magukat. Hatalmas csarnok, tele több ezer képpel a Koopa családról. Az eredetik is ott vannak Bowser penészes trónja körül és egy doboz Koopa Kóla mellett vitatkoznak.

-          Micsoda időzítés! – Bowser széles, zöld mosollyal fogadja a jövevényeket. – most már nem kell értetek küldenem!

A trón körül több Koopa lény áll, mint amennyit Mario valaha is együtt látott. Mind az Óriás Keverőt nézik, mely a terem közepén áll. A gép előtt Luigi áll, karjait a Kalapács Fivérek fogják le. Az Óriás Keverő már be van kapcsolva; szédítő, összekevert hullámok áradnak szét a teremben.

-          Annyira össze vagyok zavarodva! – mondja Mario imbolyogva.

Egy lebegő téglának esik, amelyből 7 aranyérme pottyan ki.

-          Ne izgulj! – mondja Bowser, a mindig udvarias házigazda.

Összedörzsöli mocskos teknőc mancsait, amint csapatai körbezárják a jövevényeket.

-          Na, most már itt az egész csapat – kiáltja vidáman – Most kipróbálhatok néhány nagyon érdekes kísérletet.

Koopa Troopák ragadják meg Marióékat.

-          Az első kísérletem – jelenti ki Bowser – Hármas cserét csinálok. – Diadalmasan vigyorog. – Próbáljuk meg Mariót, Luigit és egy Koopa Troopát. Az eredmény, egy ugráló, verekekedő, buta Troopa lesz.

-          Te vadállat! – kiáltja a Hercegnő.

-          Igen, az vagyok – helyesel Bowser.

Mariót a keverőhöz lökdösik, az öccse mellé. Egy különösen butának tűnő vörös Koopa Troopa köti őket össze. Luigi a felettük lebegő kőtábla felé mutat az orrával.

-          Amikor utoljára itt voltam, egy csillag volt benne. Ha le tudnánk ide hozni, sérthetetlenek lennénk – suttogja Mariónak.

-          Tudom már, hogy hozuk le! – Elhajítja Troopát a csillagtábla felé.

De mivel a keverőgép már járt, Mario dobása kissé bizonytalanra sikeredik.

-          Eltaláltad! – kiált Luigi – most ugorj Mario!

A Csillag, egy fényes kék csillag, leereszkedik a keverőgépbe, amikor Marióék beleugranak. Ha meg tudják érinteni a csillagot, sérthetetlenek lesznek. A tál egy pillanatra megbillen, majd egy durranással megáll. Két fej kandikál ki egy óriási résen: Mario és Luigi.

-          Hé! – mondja Mario – Két fej tényleg többet ér, mint egy.

Kiugranak és akkor látszik, hogy egy testük van. A Dupla vízvezeték-szerelő kétszer akkora, mint Luigi és a legyőzhetetlenség fénye sugárzik róla, amit a Csillagnak köszönhet. Amikor a Koopa hadsereg meglátja a Super dupla Mario Fivéreket, pánikba esnek.

-          Fussatok! Bújjatok el! – Kiáltanak a Troopák, s egymáson átesve menekülnek.

A káosz eluralkodik. Egy Koopa Troopa a levegőbe repül és egy másik kőtáblát talál el. Húsz aranyérme esik ki belőle. A Koopa kölykök megpróbálnak harcolni, de a Super Dupla vízvezeték-szerelők kettesével ugrálnak a fejükön. Lemmy ijedtében elájul, amikor látja, hogy Mario és Luigi felé közeledik. Bowser trónja mögé ugrik. Az erős vízvezeték-szerelők az Óriás Keverőbe ugranak és táncolni kezdenek rajta. Másodperceken belül csak ócskavas marad a szörnyű gépből. Mire a Super Dupla vízvezeték-szerelők Bowserhez jutnának, a vezért sehol nem találják.

-          A fenébe! – kiált a Luigi-fej – Titkos kijárat van a trón mögött

-          Én is látom – A Mario-fej a trón mögé néz és a homlokát ráncolja. – Tizenöt éves maradékok vannak itt felhalmozva, egész a plafonig. – Aztán elmosolyodik. – Nem baj, legközelebb elkapjuk. Most inkább szét kellene választanunk az összekevert lényeket.

Csipilla elgondolkodva áll.

Talán egy levesszűrővel… - javasolja.

 

Fordította: Bíró Eszter - 1992

A nyúlkirály

Baráti körömben nagy sikert aratott a Mariós könyv, megmosolyogtuk a Mariós neveket. Aki nem tudta, egy gyors talpaló:

• Csipi - Toad
• Csipilla Hercegnő - Peach
• Szemlesüti - Shyguy

Hirtelen ennyi jutott eszembe, amiről tudom, hogy problematikus volt. De ha valaki nem tudott valamit, akkor írjon, és megmondom, hogy melyik volt ő.

Ez nagyon jó kötet egyébként. Betekintést nyerhetünk a Gomba Birodalom olimpiájába.

Dupla Gubanc

Valakinek rémlik Mariós körökből ez a cím? Nagyon régi könyv, még 1991-1992 körül jelent meg a Rakéta Könyvkiadó gondozásában (mára már megszűnt kiadó). Nagyon jó kis könyv volt, még ma is szívesesn forgatom, bár már szinte minden betűjét ismerem. Az eredménye meg is van küllem terén. Olyan saláta állapotban van, hogy hihetetlen. Meg telefirkálva minden hülyeségekkel, meg színeztem is. ^^' Úgyhogy el van használva rendesen, de még lehet olvasni. Mindegyik könyv ezzel a bevezetőszöveggel indult.

Kedves játékos!

Nagy kalandban fogunk részt venni. A könyv olvasása közben segítesz, hogy eldöntsem, hogy merre menjek, mit csináljak. Hogy sikerrel járok-e, vagy sem, az tőled függ.
 

 

Minden fejezet végén döntened kell, hogy mi legyen a következő lépés. Külön rejtvények is vannak, amelyek segítenek választani - persze csak akkor, ha meg tudod oldani őket. A fejezetek szokatlan sorrendben vannal. Néha visszafelé kell lapoznod, hogy hogy előbbre juss, elhatározásodtól függően, ahogy az kiderül a játék során.
Útközben különböző tárgyakra bukkansz majd, amelyek segítenek kalandomban. Amikor azt olvasod, hogy találtam valamit, például egy nagyítót, ilyen feliratot fogsz látni:

Mario egy érmét gyűjtött
és most van egy nagyítója is.
Lapozz a 47. ponthoz

Az utolsó oldalon feljegyezheted, hogy mit gyűjtöttél és hány pontod van.

Sok szerencsét!
Cseppmentes üdvözlettel,
Mario

Aztán minden könyv végén volt egy pályázat. Ugyanis a könyv vásárlásának tétje is volt:

Vegyél részt a pályázatunkon. Karácsonyra értékes Nintendo játékok nyerhetők!
 

 

Ha a NINTENDO - Játék az erővel c. sorozat ez évben megjelenő első három kötetében található szelvényeket összegyűjtve postai levelezőlapra felragasztva elküldöd a Rakéta Könyvkiadó Kft.-nek, akkor - egy kis szerencsével - sorsoláson értékes NINTENDO játékot nyerhetsz. A levelezőlap kérjük a pályázó nevét, lakcímét, irányítószámát is feltüntetni.

I. díj - 1 db. NES alapgép Super Mario Bros. kazettával
II. díj - 1 db. Game Boy alapgép Tetris és Super Mario Land kazettával
III. díj - Két játékkazetta szabad választás szerint

A nyereményeket - amelyeket a Stadlbauer Kft. bocsájtja a rendelkezésünkre - a hátoldalon mutatjuk be.

A szelvények beküldésének határideje:
1992. december 10.

Sorsolás: 1992. december 13-án ezüstvasárnap

A nyerteseket
a Rakéta Könyvkiadó Kft. levélben értesíti

Az olvasáshoz jó szórakozást,
a nyeréshez sok szerencsét kíván

a RAKÉTA KONYVKIADÓ KFT.
és a STADLBAUER KFT.

És úgy döntöttem, hogy mivel maga a kiadó sem él már, és 1992 nem tavaly volt, hogy beírom ide a könyvnek a teljes tartalmát. Nem újkeletű az ötlet, a Mariós oldalra 2007. november 10-én gépeltem be. Nagyon nagy munka volt, de élveztem. És most ide is közzéteszem. Felhívnám a figyelmet, hogy most egy nagy hosszú szöveg következik, de ha van időd, mindenképp érdemes elolvasni. Helyezd magad kényelembe, és kezdjünk neki:

„Bang! Klang! Bi-bi-bip! Riadó!” Villogtak a piros lámpák, riasztócsengő harsogták be a Mario fivérek házát.

-         Ooooh! – Nyögte álmosan Mario és kinyitotta az egyik szemét.

A hálószobában, amelyet öccsével, Luigival osztott meg, szinte koromsötét volt, csak a pumpa alakú ébresztőóra világított. Mario a halványzöld számokra meredt.

 - Hajnali három óra! – Mormolta panaszosan

Felült és félkézzel beletúrt dús, fekete hajába. „Csööörömp! Dong!” mielőtt kikászálódhatott volna az ágyból, a riasztó másodszor is megszólalt. Felgyulladt a villany, s egy párna, amelyet egy mechanikus kar tartott, nekilódult a mennyezetről. Kipenderítette Mariót az emeletes ágyból, le a felső szintről a padlóra.

-         Jól van, jól van, kelek már! – Dörmögte és belebújt tűzpiros overálljába.

Felkapta a kalapját és vízhatlan vízvezeték-szerelő karóráját, kicsörtetett a hálószobából le a hallba. Keresztülsietett a raktáron, a játékszobán és a konyhán – és irány a vízvezeték-szerelő műhely! Válaszolnia kellett a segélykérő hívásra!

Körös-körül szokás szerint óriási volt a rendetlenség. A csavarkulcsos dobozok és a tartalék rézcsövek között egy pár zokni hevert. Az egyik asztalon néhány kiszáradt bolognai szendvics alatt félig összekotort szemétkupac.

-         Egy már tényleg rendet kell raknom ebben a szobában! – Mondta Mario – De most jobb, ha előbb a hívásra válaszolok.

Mario letelepedett a Csiperke Királyság hálózati rendszere elé, amely a keleti falát foglalta el. Félretolt egy tányér két napos raviolit, és bekapcsolta a főkapcsolót.

-         Na nézzük, mire fel ez a nagy hűhó! – Mondta, és várta, hogy megelevenedjék a video képernyője.

A Mario fivérek kommunikációs rendszere nagyot fejlődött azóta, amióta először érkezett segélykérés a Csiperke birodalomból. Akkor a csővezetékek továbbították Csipilla hercegnő hangját az ő rejtélyes világából a vízvezeték-szerelő műhelybe.

Ma már komputerek, rádió-teleszkópok, postagalambok és fejlett monitorrendszerek állnak rendelkezésükre. De ezen a reggelen – ki tudja miért – a rendszer sehogy sem akart működésbe jönni.

-         Mario … - bzzzz - … gyorsan! – Csipilla hercegnő hangja elhalkult, majd felerősödött. Mario még többször próbálkozott a tárcsázással, de a video képernyője csak kásásan vibrált. – Hozd Luigit és … brrrrr a palotába … - … bzzzz … - siess, légy szíves!

-         Most nem kezdek el vacakolni ezzel a masinával! – Állt fel Mario a székből. – Úgy tűnik, a hercegnőnek sürgősen szüksége van ránk!

-         Luigi! Ébresztő! – Kiáltotta Mario, mikor visszarohant a szobájába.

Senki nem válaszolt.

Mario azt latolgatta, vajon egy vödör hideg víztől vajon felébredne-e az öccse. De amikor legutóbb ezt tette, Luigi viszonzásul teletöltötte Mario cipőjét spagettiszósszal, amit saját, szigorúan titkos receptje alapján készített. Így hát Mario az emeletes ágy alsó fekhelye fölé hajolt és óvatosan visszahajtotta a vastag gyapjútakarót.

Az ágy üres volt.

-         Hát ez különös! – Mondta Mario hitetlenkedve. – Luigi rendszerint napi tizenhét órát alszik. Miért kelt volna fel éjnek idején?

Körülnézett a hálószobában. Minden a helyén volt – két kredenc, egy állótükör, a képregény-gyűjteményük – de Luigi sehol.

Mario lepillantott a hallba és észrevette, hogy halványkék fény szüremlik át a konyhaajtó alatt. Mielőtt nekiláthatott volna a nyomozásnak, a Csiperke Királyság riasztói ismét csörömpölni kezdtek. „Csööörak! Csööörak!

-         Jövök Hercegnő! – Kiáltotta Mario

Lerohant az előszobába és kinyitotta a raktár ajtaját. Ebben a pillanatban a riasztók újra rákezdték, minden eddiginél hangosabban.

Most szerszámokat keressen Mario? Lehet, hogy először Luigi után kellene néznie? Vagy jobb, ha nyomban indul a Csiperke Királyságba? Egy biztos, legjobb, ha gyorsan dönt.

-         Először is meg kell találnom Luigit! – Döntötte el Mario

Ha komoly bajba keveredett, jól jöhet a testvéri segítség!

-         Ha éppen nassolsz, remélem, nem az én sütimet eszed! – Kiáltotta Mario a konyha felé igyekezve.

Amikor belépett, az öccsét a konyha közepén találta. A Magas, sovány vízvezeték-szerelő kifejezéstelen tekintettel bámult rá.

-         Mi van kisöcsém? – Kérdezte Mario

-         Semmi. – Válaszolta Luigi szokatlanul lágy hangon

A mosogató feletti tv-készülék be volt kapcsolva, de nem volt adás, csak a monoszkóp látszott. Luigi se nem főzött, se nem evett, de még csak a tv-t sem nézte, Csak álldogált ott. Mario összevonta a szemöldökét.

 - Mit csinálsz?

 - Rád várok. – mormolta Luigi.

Keresztülsétált a konyhán a bolt felé. Ekkor lassan megfordult és odahívta Mariót.

-         Szeretnék neked valamit mutatni – Mondta furcsán, vontatottan – Nézd meg az új találmányomat, egy repülő szerkezetet!

Mario nem válaszolt. Nem tudta mitévő legyen.

-         Menj csak ki. Majd ott találkozunk! – Mondta Mario mosolyogva.

A másik vízvezeték-szerelő bólintott, és kisétált az oldalajtón.

 - Majd, ha fagy… - Tette hozzá magában Mario, amikor egyedül maradt. – Vagy Luigi viselkedik a szokásosnál furcsábban, vagy egy szélhámossal van dolgom. Egyetlen faviccet sem sütött el, és nem is szökdécselt, amikor átment a szobán! Különben sem vesztegethetjük az időt mindenféle találmányokra addig, amíg a hercegnő bajban van. Furcsa dolgok történnek, és fogadni mernék, hogy Luigi viselkedése is összefügg ezzel!

Mario a raktárba rohant, és felkapott egy Super Gombát, hogy sürgősen extra erőhöz jusson. Ezután visszasietett a műhelybe.

-         Nyomás! – Kiáltotta Mario – Mentsük hát meg ezt a birodalmat!

Ezzel belevetette magát a műhely közepéből nyíló fő-csővezetékbe és lecsúszott a sötétbe.

-         Az az igazság – motyogta magában – hogy az útnak ezt a szakaszát mindig is nagyon utáltam.

Több tucat, de az is lehet, hogy több száz métert zuhant a csatornában, maga sem tudta pontosan mennyit. Aztán egyszer csak kipottyant a túlvégen, egy puha fűcsomóra.

Feltápászkodott, és körülnézett. Magasan a feje fölött téglapárkányok és fémdobozok csüngtek alá az égből. Pöttyös gombák és élénkszínű virágok nőttek mindenhol.

Mario tehát újra ott állt a Csiperke Királyság kapujában – ennek a varázslatos birodalomnak a földjén, melynek védelmére ő és Luigi felesküdtek.

Mario rálépett a Csiperke Királyságot átszelő kanyargós kövesútra. Azon nyomban egy világoskék, fogait csattogtató teknőc rontott neki. Mario nagyot ugrott. A kis csúszómászó elhúzott alatta, hozzá se tudott érni.

-         Ezek a Koopa Troopák nem éppen észkombájnok – Jegyezte meg, ahogy az elillanó teknőc után nézett.

Ebben a pillanatban érezte, hogy valami nekiütközik, és éles fájdalom nyilallt a lábszárába. Lenézett és egy másik teknőcöt pillantott meg, amely éppen a bokájába mélyesztette a fogait.

-         Jujj, hát te honnan kerültél ide? – Kérdezte Mario és felszedte a kis kék teknősbékát.

Pont olyan volt, mint amilyet az előbb átugrott. Mario szigorúan nézett a teknőcre, de nem szólt semmit.

-         Na mindegy – Mondta, és ledobta a földre és félresöpörte az útból.

-         Úgy látszik minden rendben van – Jegyezte meg, és körbenézett a vidéken.

Egy perc múlva már más volt a véleménye. A Csiperke Királyságban széles rétek, lágy dombok és völgyek váltakoztak. Rendszerint minden élőlénynek jutott elegendő tér ahhoz, hogy zavartalanul tevékenykedjék. Ezen a napon viszont, ki tudja mi okból a birodalom felbolydult. Olyan sok bogár rajzott. Hogy az egyik út menti füves dombot teljesen ellepték. A Narancs Csipogány-madarak helyért tülekedtek a téglapárkány szélén.

Mario alaposan megnézte azt a két apró álarcos lényt is, amely éppen elsétált mellette. Ezek is elég furcsák, gondolta magában. A Shyguyok majdnem mindig egyedül utaznak!

-         Jó lesz ennek utánajárni! – Mondta körbepillantva.

Néhány méterre az út kétfelé ágazott. Az egyik girbegurba utacska a királyi palotához vezetett. A másik megkerült néhány fémdobozt és eltűnt a messzeségben. Mariónak döntenie kell, hogy melyik utat válassza. Biztos benne, hogy mindkettő végén veszedelem vár rá. Mario úgy döntött, hogy beszél hercegnővel, még mielőtt bármit is tenne. Nekivágott hát a palotába vezető ösvénynek.

Útközben és amerre a szem ellátott, mindenütt fura alakú, bár számára ismerős alakzatok álltak. Kőlépcső sorok emelkedtek öt méter magasban a levegőbe, majd hirtelen végük szakadt. Téglapárkányok csüngtek az égből anélkül, hogy bármi látható alátámasztotta volna őket. Fémdobozok hevertek szerteszét a kékeszöld dombokon.

Mario átugrott néhány piros és kék kockát és felkapott két csillogó érmét, amelyek felettük csüngtek.

-         Ezek még jól jöhetnek később – Mondta – Azt hallottam, hogy hercegnő éppen most szereltetett be két új gumilabda-automatát a palotába. – Azzal továbbfolytatta útját

Rendszerint harminc másodperc alatt tette meg ezt az utat, de ma ugyanez tíz percet vett igénybe. Túl sok lényecske akadt az útjába. Felszökdécselt a palota főbejáratához vezető márványlépcsőn. A két királyi ajtónálló közül az egyik őrködött

-         Hello Brock! – Üdvözölte, ahogy elhaladt mellette

Az izmos gomba tisztelgett, megérintve fehér szőrmés sisakját. Mario belépett. Ahogy besétált a nagyterembe, észrevette, hogy semmi sincs úgy, ahogy lenni szokott. A festmények hiányoztak a falakról, és sáros lábnyomok éktelenkedtek a királyi szőnyegeken. Vilmos, a király rátarti segédje, soha nem engedné meg, hogy a palotában ekkora kosz legyen! Itt valami nagyon nincs rendjén!

Mario megállt, hogy szemügyre vegyen egy törött virágvázát. Abban a pillanatban a másik királyi ajtónálló sétált el mellette.

-         Szia Gerkins! – Köszönt rá Mario

-         Én Brock vagyok! – Válaszolta az ajtónálló

-         Hmmm – Dünnyögte Mario – Esküdni mernék, hogy Brockot láttam az előbb. Nos, hát lehet, hogy tévedtem

Mario a trónterembe sietett. Útközben úgy tűnt neki, hogy ugyanazt az ajtónállót látja harmadszor is. Egészen meg volt zavarodva. Talán Csipilla hercegnő fényt derít erre a rejtélyre.

-         Hála Istennek, csakhogy itt vagy! – Kiáltott Csipilla hercegnő, amikor Mario besétált a kétszárnyú királyi ajtón.

A hercegnő hosszú, rózsaszínű estélyi ruhát viselt hozzáillő fülbevalóval. Gönyörű, mint mindig – gondolta magában Mario. De a körmei tövig voltak rágva. Valóban nagyon kimerültnek látszott!

-         Attól féltem, hogy nem kaptad meg az üzenetemet! – Mondta, miközben az ujjaival arany és smaragd karláncát babrálta.

Mario körülnézett a teremben. Úgy festett, akár a bolondok háza. Majdnem mindenkiből kettő volt. Mindenki üvöltözött a másodpéldányával. Még az egyik királyi medencetisztogató is a tükörbe nézett, és a tükörképével üvöltözött.

 - Szerintem ez meghibbant – Mondta Csipilla hercegnő
 - Úgy látszik nyakig vagy a bajban, Hercegnő! - mondta Mario - De hát mi történt?
 - Minden két nappal ezelőtt kezdődött, amikor a postás mindenkinek hozott egy csokor virágot! - Magyarázta Csipilla Hercegnő - Mindenki bevitte a virágot a szobájába, de amikor megkértem Vilmost, hogy tegye az enyémet és az övét az ablakpárkányra, ő mindkettőt elejtette. Másnap reggel, amikor Vilmos megöntözte a király virágait, azok pattogni kezdtek, és szikrákat szórtak. Valamennyi csokorban furcsa, apró videokamerák voltak rejtve! - A Hercegnő cipősarka kopogott a terem márványpadlóján, amint idegesen fel-alá járkált. - Amint ezt felfedeztük, nyomban kidobtuk a virágokat, de már túl későn. Szinte mindnekiből kettő lett. Azóta a dolgok egyre jobban összekuszálódnak. Senki nem emlékszik, hogy kivel beszélgetett, a királyi fridzsider kiürürlt, mert nem győzzük az extra példányok etetését és szörnyek lepik el az egész királyságot!
Mario összevonta bozontos fekete szemöldökét: "Hmm, itt valami bűzlik... Koopául bűzlik!" mondta
 - És ez még nem minden! - Figyelmeztette a hercegnő, miközben megigazgatta apró koronáját.

Ketten vannak a trónon!

Csipilla Hercegnő bevezette Mariót a terembe, ahol két hajszálra egyforma király taszigatta le egymást az aranytrónusról. Mindkettő bíborszínű palástot és hagyma alakú koronát viselt. Vilmos a királyi csipersegéd a kezét tördelte. Rendszerint patyolattiszta köténye most csupa kosz volt. Látszott rajta, hogy már napok óta nem aludt.

-      Segítened kell nekünk Mario! – jajveszékelt a nagyra nőtt csiperke. – Annyira elfoglalt a rengeteg takarítani való a két király után, hogy még a királyi kakukkos órákat sem volt időm felhúzni!

-      Őszintén szólva, fenség, rosszabbra számítottam – súgta Mario hercegnőnek – Végülis a király úgysem csinált soha semmit.

-      De itt elvekről van szó! – csattant fel Hercegnő – Egy királyságban szükség van királyra, de egy palotában csak egy király lehet, és nekünk kettő van! Segíts hát!

-      Megteszem, amit tudok! – ígérte Mario

Ekkor látta, hogy nincs ott Toad, a királyi csiperinas.

-      Hol van Toad? – kérdezte

-      Nagyítót keres. – válaszolta Vilmos – Azt reméli, hogy azzal majd sikerül kideríteni, hogy melyik az igazi király!

-      Jó ötlet – mondta az egyik király

-      Pont ezt akartam mondani! – kiáltotta a másik!

-      Lehet, hogy nálam van egy nagyító – Mondta Mario és kutatni kezdett a zsebeiben.

Mario zsebei tele voltak tömve hasznos szerszámokkal, de nagyító sajnos nem volt bennük.

-      Ideje, hogy megkeressem Toadot! – jelentette ki

Megígérte a hercegnőnek, hogy amint lehet, visszatér, aztán kisietett a palotából, és nekivágott a Csiperke Királyságnak. Ahogy lefelé szökdécselt a domboldalon, megbotlott egy nagy csővezeték peremében.

-      Hát ez mi? – kérdezte, miközben bekukucskált a kerek nyíláson.

Egy kis kamrát látott lenn a félhomályban, telis-tele fényes érmékkel… és apró Shuguyokkal.

-      Hű-ha! – Kiáltotta Mario, és beugrott a lyukon. Annyi érmét szedett össze, amennyit csak bírt, aztán visszamászott. – Hát ez pompás! – mondta, amikor megszámolta a pénzdarabokat. – Most már meg tudom venni Luiginak azt az elektromos tekelabdát, amelyet nemrégiben kért.

Becsúsztatta az érméket az overallja egyik zsebébe és továbbindult Toad megkeresésére.

-      Toad tulajdonképpen bárhol lehet! – sóhajtott fel Mario, ahogy körbenézett a Birodalmon.

De a vízvezeték-szerelőnek nem kellett sokáig töprengenie, hogy merre keresse Toadot. Még öt perc sem telt bele, s már hallotta is a hangját… méghozzá egy hatalmas Piranha-föld kellős közepéből.

-      Jaj, ne! Sóhajtott fel Mario, és a mezőn morajló zöld növényekre lesett – Ezek a túlfejlett légyfogók nem sok jót ígérnek!

-      Ments meg! – Kiabálta Toad

Mario csak egy fehér pöttyöt látott a hullámzó zöld mező közepén!

-      Jövök már! – kiáltotta és a gonosz növények közé gázolt. – El a kezekkel a pajtásomtól mocskos dudvák! – Kiabálta Mario

Keresztülgázolt a hörgő zöld szörnyeken.

Az egyik hatalmas Piranha-növény szembefordult vele. Vastag rózsaszín nyelv nyomakodott elő az ajkai közül és zöld pofáját szörnyű vigyorra húzta. Mario felkapott egy baseball méretű követ, és a növény felé hajította.

-      Ütőjátékos, felkészülni! – Kiáltotta

A rémlény villámgyorsan a szájába kapott egy hatalmas botot és beleütött a kőbe. Mario körülnézett.

-      Jaj, ne!

Szinte valamennyi Piranha-növeny felkapott egy botot és fenyegetően hadonásztak felé.

-      Hát ez nem volt valami jó ötlet!

Az undok, zöld támadók útját állták. Ki kell jutnia, mégpedig gyorsan! Egy dudva kinézetű Piranha-növény meglóbálta az ütőjét. Mario nagyot ugrott. Az ütés nem a vízvezeték-szerelőt érte, hanem egy másik növény kocsonyás húsába csapódott. A megsebzett növény felordított fájdalmában, és visszaütött. „Buummm!” Az ütő most egy másik növényre sújtott. A Piranha-folt ádáz harcba kezdett. A szörny-növények teljesen elfeledkeztek Marióról, egymást püfölték agyba-főbe.

-      Pszt, gyere Toad! – suttogta Mario

Toad előkúszott a rejtekhelyéről és Marióval együtt lábujjhegyen, észrevétlenül elosontak.

-      Akkor hát a palotába kispajtás? – Kérdezte Mario, amikor már biztonságos helyre értek. Felugrott és a közeli párkányról felkapott egy érmét.

-      Eltaláltad – mondta Toad. Útközben Mario kezébe nyomott egy nagyítót. – Itt van amit kerstem.

Mario rákacsintott

-      Nagy szám lesz!

Hamarosan visszaértek a trónterembe. Mario nagyítóval a trónhoz vonult. Végre kiderítheti, mi okozza a felfordulást a Királyságban!

-      Figyelem, figyelem! – kiáltotta és magasba emelte a nagyítót. – Most aztán a végére járhatunk a rejtélynek!

Vilmos, a királyi csipersegéd a vízvezeték-szerelő felé toszogatta az egyik királyt. Mario a király orra elé emelte a nagyítót.

-      Hmmm! – dünnyögött, miközben a királyt tanulmányozta.

-      Mi az? Mit látsz? – Kérdezte Vilmos türelmetlenül.

-      Hát… látok egy orrot… - jelentette be Mario.

Levetette a sapkáját és megvakarta a fejét. A király vállat vont.

-      Nagyszerű – vágta rá Csipilla hercegnő. – Van még több ilyen ragyogó következtetése detektív úr?

-      Ne siettess! – válaszolt Mario – Hadd vegyem szemügyre a Kettes számú őfelségét is.

Vilmos a második királyt is Mario elé vezette, aki most a második fejedelmi orr fölé emelte a nagyítót. De egyáltalán nem tűnt királyi orrnak! Sokkal inkább homokkupacnak! Sőt, jobban szemügyre véve a királynak egyetlen porcikája sem tűnt királyinak! Minden része homokból volt!

-      Ahá, te vagy a szélhámos! – Mondta Mario – Vigyétek!

-      Én mondtam nektek, hogy én vagyok én! – mondta a valódi király

-      Én mondtam nektek, hogy én vagyok én! – kiabálta a szélhámos király, ahogy a királyi csipergárda elvonszolta.

Senki nem szólt egy szót sem, míg elcipelték. Az ajtó csendesen becsukódott mögöttük. A valódi király sajnálkova nézett homokmása után.

-      Nyugi – mondta Vilmos! – Külön létesítményünk van azok számára, akik a királyi család tagjának adják ki magukat. Jól fogja érezni magát közöttünk! – Végighúzta az ujját a királyi trónus karfáján. – Na persze ott azért nincs valami nagy tisztaság! – tette hozzá

-      Hát akkor most mit tegyünk? – kérdezte Csipilla Hercegnő. – Képtelenek leszünk valamennyi másodpéldányt ellenőrizni a királyságban! – Percenként újak teremnek!

-      Nem, nekünk a probléma gyökerét kell megtalálnunk! – helyeselt Mario, és az overallja zsebébe csúsztatta a nagyítót. – A szélhámos homokból volt, igaz?

-      Igaz! – válaszolt a hercegnő.

-      És hol van olyan tenger sok homok? kérdezte Mario

-      A Kopári Sivatagban! – válaszolta Vilmos, és megborzongott – Borzasztóan poros egy hely!

-      És mi van még a Kopári Sivatagban? – folytatta Mario

-      A Koopa vára! – kiáltotta egyszerre mindenki

-      Már indulok is! – Jelentette ki Mario.

Végigszökdécselt a termen.

-      Egy-kettőre kibogozom ezt a dupla-gubancot!

-      Hurrá! – kiáltott a király!

-      Csak minél gyorsabban! – tette hozzá hercegnő.

-      És légy szíves ne hordd be a homokot a palotába, ha majd visszajössz! – kérlelte Vilmos

Amikor Mario elérte a Kopári Sivatagot, a vörös téglaútnak hirtelen vége szakadt. Elmaradtak füves dombok, a patakok és mindaz, ami a Csiperke Királyságot olyan bujává és színessé tette. Sárga homok borított mindnet, amerre a szem ellátott. Homokdombok, szirtek és sziklás magaslatok tarkították a tájat. A növényzetet csupán néhány tüskés kaktusz képviselte. Élőlényekben azonban nem volt hiány!

-      Ahogy gondoltam – dünnyögte Mario miközben kitért néhány totyogó Shyguy elől. – Itt még súlyosabb a helyzet, mint a palotában. Az ellenség kettesével, négyesével, sőt nyolcasával jár! Ennek mihamarabb véget kell vetni, különben mozdulni sem fogunk tudni tőlük!

A távolban halványan kirajzolódott a Koopa vár körvonala. Kanyargós, sok ezer láb által kitaposott út vezetett a fel hozzá a homokban. De egy mancs alakú útjelzőtáblán a következő felirat állt: „RÖVID ÚT A KOOPA VÁRÁHOZ – FINNYÁSOKNAK NEM AJÁNLOTT!” S egy feketekörmű ujj délnek mutatott egy sziklaszakadék felé.

-      Hmmm… - mormogta Mario! – Valami azt súgja, hogy egyik út sem lesz valami leányálom!

Mario rájött, hogy a Kopári Sivatagban a mellékösvények nem mindig célravezetőbbek. Sóhajtozva nekivágott a főútnak. Jó néhány órával azután, hogy átgázolt a Dry Bones-okon, kikerülte a tűzkígyókat, végre egy táblát pillantott meg az út szélén: KOOPA VÁRA 1000 MÉTER (VAGYIS 10000 LÁBUJJHEGY)

-      Éppen itt az ideje! – gondolta, miközben megviselten vánszorgott a homokos országúton. – A lábaim már teljesen kikészültek!

A késő délutáni napsütésben kirajzolódtak előtte a Koopa Várának sötét tornyai. Letérdelt, hogy megkösse a cipőfűzőjét. Közben észrevette, hogy az egyik kavics ugrándozni kezdett, akár egy mexikói ugróbab. Aztán a nagyobb kövek is megmozdultak. Rövidesen rázkódni kezdett a föld a Vízvezeték-szerelő körül.

-      Érzésem szerint ez nemcsak egy békés kis földrengés lesz! – gondolta Mario.

Két hatalmas fegyveres teknőc közeledett felé.

-      A bumeráng testvérek! – mormogta magában. – Ezek a fickók mindig az utamba kerülnek!

Amikor legutóbb összeakadt velük, az egyik foga kitörött és elhasadt a legremekebb piros overallja. És akkor még Luigi is ott volt, hogy segítsen neki.

-      Mi ez? – gurgulázta az egyik óriás teknőc Marióra mutatva – Egy rovar?

-      Hmmmm – dünnyögi a másik – Lehet, hogy egy kolbászdarab, amit valaki kiejtett a pizzájából. Ízletesnek látszik.

Mariónak most nem volt ideje, hogy megküzdjön az óriási páncélfejűekkel. És még ha megpróbálja, akkor se igen győzhetett volna. Most stratégiára, és nem erőre van szükség! Így hát addig várt, amíg a hatalmas lények egészen közel nem értek. Akkor átvágott közöttük, és futásnak eredet a Koopa vár felé.

-      Gyere vissza! – bömböltek kórusban – éhesek vagyunk!

A két teknőc az oldalukon lógó óriási pisztolytáskához kapott, és egy maradék bumerángot szedett elő. Veszedelmesen pörgő tárgyak felhője repült a vízvezeték-szerelő után. Ha Mario nem tud elugrani a fegyverek elől, vége van! Huus, huss! A bumeráng-felhők csak úgy süvítettek Mario feje felett. Csaknem behorpasztották a sapkáját, a koponyájáról nem is beszélve, hiszen a tökfödője peremét súrolták. Amikor észrevette, hogy a szörnyű csapat visszafordult, a földre vetette magát, s meg se moccant, amíg a bumerángok útja át nem suhantak a feje fölött. Ekkor feltápászkodott, és elviharzott az óriásteknőcök elől.

Ahhoz képest, hogy a Bumeráng Testvérek milyen erősek, borzalmasak, és valóban szörnyűek voltak, nem mozogtak túl gyorsan.
Hamarosan csak a port nyelték Mario mögött.

-      Majd még számolunk ezzel a két díszvirággal. – lihegte Mario, a Koopa várhoz vezető úton. – Talán egy másik kalandomban.

Amikor elérte a tömör kőerődítményt, bekukucskált a kastély maszatos ablakain. Majdnem mindegyik szobában látott fényt, de életnek semmi jele nem volt. Csendben besétált és elindult, hogy sorra járja a mocskos szobákat. Éppen amikor már azt hitte, hogy a kastély teki-mentes, hirtelen egy hatalmas, pikkelyes lábba ütközött.

-      Hello, te ebédnek való! – szólalt meg egy mély, rekedtes hang.

Mario csendben felnézett. Rossz hír! Aki előtte állt, nem volt más, mint maga Bowser a teknőcök királya! Bowser, a főteki előrelépett egyet és elállta az utat.

-      A fivéredre várok! – vicsorogta – Hallom, hogy elkapták. Már alig várom, hogy darabokra szaggathassam! De amíg ő nincs, te is megteszed! – A hatalmas teknőc közelebb lépett. – Van utolsó kívánságod?

-      Csak egyvalami, tisztelt csúszómászó! – mondta Mario nagy bátran. – Szeretném megtudni, hogy honnan vannak ezek a másodpéldányok?

Bowser vihogni kezdett és zöld füstöt okádott.

-      Nos mindez itt, ebben a kastélyban történik – hencegett – Iggy fiam, az okosabbik csemetém, szerkesztett egy gépet, amelyik nyomban másolatot készít mindenről, amit meglát, legyen az teknőc, gomba, csirke, vagy kíváncsiskodó vízvezeték-szerelő! Minden, amit a gép előállít, Koopa-ellenőrzés alatt áll! – folytatta Bowser kárörvendve, közben előre-hátra lépkedett. – Ha minden jól megy, jövő keddre a lakosság zöme az én uralmam alá kerül!

Mario az ajtó felé araszolt. Bowser észrevette, hogy miben mesterkedik, Odamászott és elállta az utat!

-      Ahogy már mondtam! – morogta – Kedden szavazást tartok, és megválasztom magam Császári Nagyfőnöknek. Akkor majd te is észreveheted a változásokat. Elűzöm ezt a vacak királyt, csiperbarátaival együtt! – mondta, és gúnyos kacajra fakadt. – Lehet, hogy a móka kedvéért még rólad és Luigiről is megtartok egy másolatot.

Mario körülnézett a szobában, hátha lát egy másik kijáratot, de hiába.

-      Érdekes, és mégis hol tartod ezt a masinát? – kérdezte

-      Azt nem mondom meg! – kiáltotta Bowser – Mellesleg rajtad már úgysem segítene. A te időd lejárt. Bezárlak egy szobába hatvannégy vörös Koopa Troopával, ha-ha-ha!

Bowser Mario után kapott pikkelyes mancsaival. A fürge vízvezeték-szerelő hátraugrott. Bowser másodszor is nekilendült, de Mariónak megint sikerült félreugrania. Ekkor Bowser nekirontott. Mario átugrotta a teknőckirályt és kirohant az ajtón.

-      Elkaplak vízvezeték-szerelő! – ordította Bowser és döngő léptekkel utánaeredt.

Mario végigrohant a folyosón, izgatottan széjjelnézett.

-      Itt kéne lennie valahol annak a masinának! – lihegte – De hol?

Előtte egy hatalmas márványlépcső vezetett fel a második emeletre. A falon útbaigazító jelek, de Koopa-nyelven írták őket!

-      Hát ez remek! – motyogta magában Mario. – Otthon felejtettem a Koopa-szótáramat!

A másik lehetőség az volt, hogy végigfut a folyosón. Bowser lépteinek dübörgése már a háta mögött hangzott. Mindjárt utoléri! Mario a hosszú piszkos előcsarnok mellett döntött. Végigrohant rajta és befordult a sarkon.

-      Jól jönne valaki, aki ismeri az utat ahhoz a masinához! – mondta magában

Abban a pillanatban Iggy Koopa, Bowser rondácska, lila hajú fia kacsázott el mellette. Észre sem vette Mariót.

-      Ezt nevezem kiszolgálásnak! – dünnyögte Mario, és Iggy nyomába eredt.

Ide-oda kanyarogtak a Koopa kastély mocskos termei között: hadizsákmányok, szobrok, régi Koopa uralkodókat ábrázoló festmények mellett haladtak el – na és persze szemeteszsákok, melyeket évszázadok óta nem ürített senki. Elviselhetetlen volt a bűz. Mario lassan megnyugodott; Iggy szemmel láthatóan nem is sejtette, hogy követik. Tovább baktattal, maguk mögött hagyva Bowser díjat nyert rohadt-zöldséggyűjteményét. Amikor Iggy a következő saroknál befordult, Mario beleütközött Genghis Koopa szobrába. Mario visszafojtotta a lélegzetét. Feldől? Nem dől fel? Feldőlt. Hatalmas csattanással a padlóra zuhant, és ezer darabra tört.

-      Hiiii! – Sikított Iggy, ahogy megfordult, és meglátta Mariót.

-      Hiiii! – cincogott egy egér, amely a szobor belsejében lakott. Az egér nekiiramodott és eltűnt szem elől.

Iggy nem az a fajta volt, aki egyenlő esélyű küzdelemre vállalkozik, inkább átrohant a kapubejárón, amelyen ez a felirat állt: „ALAGSOR – ARVÍZ ESETÉN BELÉPNI TILOS!”

 

-      Ne olyan gyorsan Iggykém! – kiáltotta Mario és Iggy után vágtatott a gyéren megvilágított lépcsőkön.

Mario kettesével, hármasával szedte a lépcsőfokokat. Egész idő alatt hallotta maga előtt Iggy szuszogását. De amikor végre leért, Iggyt sehol sem látta. A hely csendes volt. Ekkor Mario a szeme sarkából valami mozgolódást vett észre.

-      Áhá! – kiáltotta és megfordult

De Iggy helyett önmagával, egy jóképű piros overallos vízvezeték-szerelővel került szembe.

-      Ez már mégiscsak sok! Ezek a hamisítvány-gyártók túl sokat engednek meg maguknak!

Aztán rájött, hogy saját tükörbeli képmásával áll szemben.

-      Hűha! – mondta – Ideje volna megborotválkoznom!

Ahogy nézegette az ismerős alakot, pillantása a tükör melletti üvegajtóra esett. Egy hosszú üvegtermet pillantott meg mögötte telis-tele tükrökkel. Kinyitotta az ajtót és belépett. Az ajtó baljós kattanással becsukódott mögötte. Mario megvonta a vállát.

-      Mindegy, úgysem akartam visszafordulni. – Mondta

Besétált a tükörlabirintusba. Mario továbbsétált, közben jobbra-balra tekintgetve szemügyre vette a tükörképét. Annyira lekötötte a figyelmét a sok jóképű vízvezeték-szerelő, hogy nekiment az egyik üvegfalnak.

-      Jujj! – jajdult fel, és megdörzsölte az orrát. – Bárcsak itt volna Luigi! Akkor ő mehetne elől!

A tükörfolyosó balra kanyarodott. Miközben a jobbján látható vízvezeték-szerelőre kacsinthatott, balra kanyarodott, és továbbsétált néhány métert. Ott megint nekiment egy üvegfalnak.

-      Akárki pucolta ezt az üveget, eljöhetne hozzám ablakot tisztítani. – Mondta magában.

Így bolyongott a labirintusban, iránytűnek használva a fejét; úgy tűnt neki, hogy már órák óta úton van, de eddig még nem kapott mást a fáradozásáért, csak egy iszonyú fejfájást. Végül egy útelágazáshoz ért. Az egyik jobbra, a másik balra vezetett. A baj csak az volt, hogy egyáltalán nem volt benne biztos, hogy nem járt-e már ott korábban.

-      Jól van – mondta – Ebből elég! Kell lennie egy kiútnak!

Mariónak hirtelen eszébe jutott, hogy egész nap magával hurcolt egy kalapácsot.

-      Úgy látszik, azok a koppanások nem tettek valami jót a memóriámnak. – gondolta.

Keresni kezdett az overalljában.

-      Ez az! – kiáltotta, és előhúzta a szerszámot az egyik zsebéből – Tudtam én, hogy mit kell magammal hozni!

Azzal az üvegfalba vágta a kalapácsot. A fal leomlott. Mario keresztülcsörtetett az üvegszilánkokon.

-      Ez aztán jó mulatság! – mondta, és zúzni kezdte a labirintus tükreit.

Mikor vagy húsz üveglapot is szétvert, egy furcsa, pompásan kivilágított helyiségbe jutott: Iggy Koopa laboratóriumába! A falakon hatalmas dróttekercsek lógtak, a kapcsolótáblákon különböző színű és méretű villanykörték villogtak. A padlón kémcsövek, fogaskerekek, na és persze szemeteszsákok szanaszéjjel! A szoba közepén pedig Marióval szemben, maga Iggy állt.

-      No, nézd csak, ki van itt! – kiáltotta Iggy! – Hát, nem hittem volna, hogy átjutsz a labirintusomon! De ha már betoppantál, megmutatom neked a találmányomat!

Azzal megnyomta a vezérlőtábla egyik gombját, é egy hatalmas masina gördült be a szobába.

-      Ez az én Óriás-Hasonmás-kibocsátó gépem. – Mondta Iggy! Közben vihogott. – Röviden ÓHASI-nak fogom nevezni. Hónapokig tartott a megépítése, de megérte a sok minkát. Az ÓHASI végezni fog veled, és utána visszatér, és teszi a dolgát: Átveszi az uralmat a Gombabirodalom felett.

Miközben Iggy fecsegett, Mariónak volt ideje, hogy megvizsgálja a gépet. ÓHASI valóban ijesztőnek látszott még Mario számára is, aki már számos furcsa szerkentyűvel találkozott a csatornák csöveiben. Több, mint három méter magas volt, hatalmas elektronikus szemgolyók borították és teste több száz apró TV-vel volt tele, melyek mindegyikén különböző, 1960-as évekbeli szörnyfilmeket játszottak. A padlón kerekek, lábak és hernyótalpak segítségével mászott, nyálkás csíkot vonva maga után. ÓHASI megállt egy pillanatra, s a tetején levő tölcsérből egy egész kis Koopa-csapatot köpködött ki. Ezután odagördült Iggyhez és megállt mellette.

-      Remek, ugye? – Kérdezte a teknőcherceg

Rábökött az egyik falat beborító tv-képernyőkre.

-      Rejtett kamerákat helyeztem el az egész birodalomban – magyarázta – A befutó információk alapján, ÓHASI bárkinek elkészíti a tökéletes hasonmását az udvaron található homokból. Ily módon tudtam lemásolni a királyt. Hozzájuthattam volna a Hercegnőhöz, Csipillához, és Vilmoshoz is, ha azok a vacak, ragadós kis gombák meg nem hiúsítják a tervemet, és széjjel nem áztatják az egyik kamerámat.

Az egyik vibráló képernyőn Mario Luigit pillantotta meg, amint vidáman szökdécselve éppen egy lyukas mosogatót bütykölt otthon. Iggy is észrevette Luigit.

-      Hé! – üvöltött a teknőc nagyot dobbantott göcsörtös, zöld lábával. – A fivéred helyére is küldtem egy másolatot, de ez nem lehet az! Ez a fickó énekel! A másolatok pedig nem tudnak énekelni! Ez a valódi Luigi! Valami nem stimmel!

Mario nevetett.

-      Úgy látszik Luigi ellátta a szaporítványod baját!

-      No, de te még itt vagy nekem! ÓHASI! Kapd el a vízvezeték-szerelőt! – Üvöltötte Iggy és Marióra mutatott.

A gép lassan gördült Mario felé. Hirtelen kinyújtotta az egyik karját, hogy megragadja Mariót. De nem olyan könnyű őt elcsípni! Amint a fémmarok a feje fölé lendült, gyorsan félreugrott, ÓHASI mögé rohant és várta, hogy az megforduljon. A masina megfordult. Mario hátrált, megpróbált időt nyerni, hogy elkerülje a biztos halált. A gép annyira lekötötte a figyelmét, hogy Iggyől teljesen megfeledkezett. Az alattomos teknőc kinyújtotta a lábát és elgáncsolta Mariót. Hősünk az egyik sarokba bukdácsolt, ott hasra esett és alaposan beverte a fejét. ÓHASI megindult felé.

-      Morzsold össze! – üvöltötte Iggy.

Mario feltápászkodott, de benne volt a kelepcében.

-      Hát most végem! – dünnyögte magában!

Körülnézett a laboratóriumban. Bal oldalán Iggy, bibircsókos mancsait dörzsölgetve, vidáman heherészett. Jobb oldalán a tükörlabirintusba vezető zöld ajtó. Előtte pedig ÓHASI, aki rendíthetetlenül közeledett feléje. Mario átcsúszott Iggy és ÓHASI között, és a szoba túlsó végébe futott. Felkapkodta a keze ügyébe eső tárgyakat: képcsöveket, könyveket, székeket, és a lassan közeledő gépre hajigálta. De semmi kárt nem tett benne. ÓHASI visszaszorította Mariót a zöld, dupla-ajtóhoz, amely visszavezetett a tükörterembe.

-      Add meg magad Mario, véged van! – kiáltotta Iggy Koopa

Mario kétségbeesetten beugrott az ajtók közé és megpróbálta csukva tartani őket.

-      Nem bírom… már… sokáig… tartani! – lihegte, miközben ÓHASI lassan benyomta az ajtót.

Akkor egy mosoly suhant át Mario arcán. Elengedte a kilincset, és oldalra lépett.

-      Nyitva vagyunk, tessék belépni! – szólította ÓHASI-t.

A hatalmas masina begördült a tükörterembe, és elkezdett körözni, hogy megkeresse Mariót. Ahogy megfordult, az egyik tükörben meglátta a saját képmását. Megállt. A képernyők és a villanykörték villogni kezdtek a csúf masina oldalán és sivító hang töltötte be a termet. Aztán hirtelen egy villanás. Amikor a füst elszállt, Mario elégedetten látta, hogy ÓHASI elkészítette saját tökéletes hasonmását. A két gép vizsgálni kezdte egymást, szimatolták egymás képernyőit és nyomógombjait. Egy pillanattal később újabb kisebb kisebb robbanás hallatszott. Ahogy a por leülepedett, már négy hasonmás állt ott. Mario bebújt a dupla ajtó közé, és onnan figyelte, hogyan sokszorozódnak meg az ÓHASI-k: előbb 128-an, majd 256-an, majd 512-en voltak! A gépek ott zsúfolódtak a hallban és már el sem fértek. Faltól falig megtöltötték a laboratóriumokat is.

-      Álljatok meg, várjatok! Mindent összeromboltok! – rikácsolta Iggy, amikor már a 4096. masina kezdte meg a működését.

Amikor már 8192-en voltak, egy-egy gép felrobbant.

-      Ideje, hogy elhúzzunk innen! – Mondta Mario és utat vágott magának, a törött tükörkeretek között.

Ahogy a lépcsőhöz ért, újabb rakás gép kezdte meg az önpuszítást. Mario végigrohant a folyosón és kiugrott az első útjába kerülő, kitört ablakon. Legurult a domb aljába amikor a Koopa vára hatalmas füst és villanások közepette felrobbant.

Később, amikor a por elült, Mario úgy látta, mintha három, hatalmas gömbölyű valami rohant volna a romok között, de ebben nem volt egészen biztos. Mario az egykor hatalmas erőd romjai között botorkált, és egy egész halom pénzt gyűjtött össze a földről.

-      Remek! – mondta – Most már megvehetem a hercegnőnek azt a rozsdamentes hullámdeszkát, ami kért tőlem

Amikor már nem volt több érme, Mario leporolta az overallját és a palota felé indult. Úgy vette észre, mintha már kevesebb lenne a másodpéldány a Birodalomban, mint néhány órával azelőtt. Könnyű szellő fújdogált itt-ott kis homokkupacokat halmozott fel. Mario végre a palotához ért. Felment a lépcsőn, s már majdnem belépett a kétszárnyú királyi ajtón, amikor rápillantott vízhatlan karórájára.

-      Mi?! Még csak tizenőt perce bújtam ki az ágyból? – hitetlenkedett.

Akkor rádöbbent, hogy már több, mint huszonnégy órája talpon van.

-      Majd holnap számolok be a hercegnőnek a kalandjaimról! – gondolta.

Ezzel visszabotorkált a birodalom bejáratához, bemászott a központi csőbe és hazagurult. Otthon belerogyott kedvenc karosszékébe és fel se ébredt három napig!

 

Fordította: Sellyei Anna - 1992