2018. október 3., szerda
JAM Project: NEW BLUE
2017. október 21., szombat
MondoCon 2017 ősz
SZOMBAT
Megérkeztem a Hungexpóhoz, a jegy már megvolt nekem, de már csak 3.800 forintért tudtam megvenni. Csúnya barna színű a jegy. -_- Nem szeretem a barna színt. Beléptem, egyből mentem fel a karaoke terembe. Örömmel látom, hogy Megumi tényleg eljött. Beszélgettem vele nem olyan rég, felmerült a karaoke, rábeszéltem, hogy jöjjön el. És megtette. Szépen énekelt. Kicsit beszélgettem vele személyesen. Szerettem volna többet beszélni vele, de aztán nem láttam. De a többiek is itt voltak, mindenkit örömmel láttam.
Az első feliratkozásom egy mély depressziós ballada volt, BLUE DROP ~Tenshitachi no Gikyoku~ anime openingje volt a választásom, mely a BLUE címet kapta. Furcsállom, hogy mennyire egynek éreztem magam a dallal, szerettem énekelni. Suara a dal eredeti előadója, aki egyébként élen jár a balladákban, sokat nagyon szeretek, de ennek a dalnak a valódi mondanivalóját sokáig nem éreztem át. Csak akkor, amikor megnéztem az animét, akkor jött át igazán, hogy miről is énekel az énekesnő. Hát ennyire az animéhez írják sokszor az adott dalt. Az anime rendkívül érdekes egyébként. Az ending egy valamivel optimistább dal, reménnyel teli, és érzelmileg remekül lavírozik a főszereplő lány múltja miatti depresszió állapotában, valamint a jelenben a reményekkel kecsegtető lehetőségek között. Megismerkedik egy lánnyal, akivel közeli kapcsolatba kerül. De eleinte nem is sejti, hogy mennyi köze van a múltjához... Ugye, hogy ugye? Klisésnek hangzik, főleg, hogy kitalálható, hogy egy shoujo-ai-ról van szó. De a megvalósítás nekem személy szerint tetszett. Lexinek tetszett a dal, fogadkozott, hogy meg fogja nézni az animét.
Voltak jók hagyományos karaokén, és öröm volt látni, hogy sokan voltak újak, na de elérkezett a verseny időpontja. 15-en voltunk egyéniben, és 4-en voltak csoportosan. Örültem, amikor láttam, hogy másodikként fogok énekelni. Ugyanis én az átlaggal ellentétben kifejezetten szeretek inkább előbb lenni. Két ok miatt. Egyrészt hamarabb elmúlik az izgalmam, másrészt meg ha a végén vagyok, és ha hallok magam előtt jókat, az elveheti az önbizalmamat, tapasztaltam már ilyet. Írtam korábban arról, hogy egy Dragon Ball dalt viszek versenyre, a Super Survivor dalt. Egy kései videojáték dala, nagyon átérzem azt a dinamikát, és a lendületet, amivel Kageyama Hironobu énekli a dalt, ezt szerettem volna átadni, és azért gondoltam jó választásnak, mert az itthoni gyakorlások alatt úgy éreztem, hogy ez sikerülni fog. Hát nem sikerült. Nem voltam énekhang terén a topon, és mivel tudtam, hogy nem fog menni, végig azon feszengtem, hogy valahogy sikerüljön. Így meg nem tudtam előadni azt a dinamikát, amit érzek a dalban, ez volt az egyik ok, ami miatt az egész előadás elment. Hangom meg tényleg nem volt, mert csak az első refrénben tudtam a legmagasabb hangot kiénekelni, de azt is remegve, úgyhogy tudtam, hogy baj lesz belőle, mint ahogy lett is, mert a második refrénre és a végére már nem sikerült kiénekelni. Ez rettenetesen frusztrált. Nem is éreztem jól magam a verseny további részére, nagyon szerettem volna bizonyítani ezzel a dallal, és nem sikerült. Most rosszmájú leszek, de az igazat megvallva, amikor a végefelé volt néhány előadás, ami kifejezetten gyengére sikeredett, akkor reménykedtem, hogy talán annyira rossz helyen csak nem fogok végezni. Azt gondoltam, hogy (magam miatt) hiába megyek le meghallgatni az eredményhirdetést, de a teljes eredmény igencsak letaglózott, és most ugranék az időben előre, az e hét hétfői naphoz.
Ekkor tették ugyanis közzé az eredményt, kerestem, hogy hol vagyok, és amikor megláttam a nevemet az utolsó helyen, mérhetetlen dühöt éreztem magamban. Tehát ha én azt ráordítom a fórumra, akkor jó eséllyel kitiltottak volna onnan. Ahogy írtam feljebb, azzal tisztában voltam azzal, hogy nem voltam jó, de az utolsó helyet azért méltatlannak érzem. Méghozzá azért, mert azok a bizonyos gyenge előadások, amikről reméltem egy kicsivel jobbat, nemcsak azért voltak gyengék, mert hamisak voltak, hanem mert a kiállásukon látszódott az, hogy ez az első versenyük (jó eséllyel, nem emlékszem rájuk korábbról), és hozzájuk képest azért esett rosszul az utolsó hely, mert olyan érzetet adott, mintha az a nyolc év, amióta éneklek kisebb-nagyobb megszakításokkal a karaokén, mintha nem ért volna semmit. Mintha konstans ugyanúgy énekelnék, mint akkor 2009. augusztus 22-én azon a bizonyos nyári AnimeConon, amikor először álltam ki énekelni. És ha már felelevenítettem a régi időket, az a 2007-2009-es időszak is eszembe jutott, amikor rengeteg bírálat érte a karaoke verseny eredményét. Hogy miért x nyerte meg a versenyt, amikor a második vagy akár a harmadik helyezett sokkal jobb volt. Konkrétan emlékszek én is egy ilyen esetre, és vissza is tudom idézni. A 2008. őszi AnimeConon volt, amikor tökre megörültem, hogy a harmadik helyen az a lány volt, aki nagyon szépen énekelt. Hozzá képest egy olyan nyerte meg, aki sehol nem volt hozzá képest. Amúgy különösen ezt a versenyt érte rengeteg kritika, ekkor még nem voltam annyira elől, csak a háttérből figyeltem az eseményeket, de arra tisztán emlékszem, hogy a con után nagyon aktív volt az AnimeCon fórum karaoke részlege... És nem a dicséretek miatt. Visszatérve a mostani versenyre: Azt tudtam, hogy valamit nagyon írni akarok a fórumra, de örültem, hogy vártam vele, mert bár eleinte ez a düh átment kétségbeesésbe, amikor azon gondolkodtam, hogy merre induljak el? Mit énekeljek ahhoz, hogy megmutassam, hogy mit tudok? Aztán, amikor lenyugodtam ebből, akkor írtam ki a fórumra a gondolataimat. Többek között, amit ide leírtam, másrészt meg írtam az egyik zsűritagról, akinek akkor nem emlékeztem a nevére, de írták, hogy Gyöngyi a neve. Ő volt az, aki minden egyes versenyzőhöz külön szólt, az előadása után. Személy szerint nekem az nem tetszett, hogy csak elvétve fogalmazott meg kritikát, a gyengébb produkciókról is igyekezett valami jót mondani. Olyannak tűnt, mintha mondjuk az én előadásomat 3 pontosra értékelte volna 10-es skálán, akkor nem azt mondta, hogy miért csak 3 pontra értékelte, hanem, hogy 1 ponthoz képest miért ért 3 pontot az énekem. Jelentős különbség. Aztán amikor jöttek a nagyon jó előadások, és aztán hogy dicsérte őket, akkor kezdett összállni a kép, hogy kell értelmezni, amikor ezzel szemben azt mondta a gyengébb előadásokra, hogy "köszönjük, hogy elhoztad nekünk ezt a dalt". Aztán megbeszéltük ezt is, erre azt a választ kaptam, hogy Gyöngyinek szinkronszínészi végzettsége van (valamire emlékeztem, hogy hittem, hogy énektanárnő és hangképzéssel foglalkozik, ezt tisztáztuk), meg van kórusi, rádiós tapasztalata, ezáltal tudja, hogy mit hoz ki az emberből a versenyhelyzet, ezért nem akart nagyon kritizálni senkit. De amit mondott, azt tényleg úgy gondolja. Ezt el tudom fogadni, és ha a helyzetembe gondolok bele, akkor abból a szempontból is igaz, hogy ha hagyományos karaokén adtam volna elő a versenydalomat hasonló minőségben, akkor elkönyveltem volna, hogy hát ez van, most ez nem sikerült, majd máskor. És biztos, hogy a versenyhelyzet ebből a szempontból teljesen más. Úgyhogy ezt el tudom fogadni, de ahhoz továbbra is tartom magam, hogy az utolsó hely méltánytalan az előadásomhoz. Ha a 12. hely körül lettem volna a 15-ből, akkor azt mondom, hogy hát ezt tudtam nyújtani, legközelebb változtatni fogok. De most már ez így van, megkaptam E-mailben, meg beszéltük is conon, hogy min érdemes változtatni. Igazuk van, és körültekintőbben fogok a legközelebbi versenyre dalt választani.
Miután lement a verseny, átmentem megnézni a konzol részleget. Elsősorban a retro részleg érdekelt, de most nem nagyon láttam, hogy lett volna Nintendo. Viszont volt néhány régi PC, azokra régi játékok telepítve. A DOOM-ot ismertem fel egyedül, a többiről nem tudtam, hogy micsoda. Sega gép sem volt amúgy nagyon, úgyhogy ezt most nem nekem találták ki. Azt viszont örömmel vettem, hogy volt most PlayStation stand, nem is kevés. Kipróbáltam az új Gran Turismo játékot, kormánnyal lehetett játszani teljesen valósághű körülmények között. Bár nekem eléggé furcsa volt a játék, mert olyan érzésem volt, mintha magát kormányozná a játék, mintha maga a kormány is arra menne, amerre a pálya kanyarodik. Nekem csak ellenkormányozni kellett, hogy autóknak ne ütközzek. Eléggé nehéz volt megszokni, nem is ment valami jól, többször kipördültem, kocsinak mentem, tévedésből a boxutcába mentem (már ha itt is így hívják). De tetszett a játék, ha meglenne, sokat gyakorolnék vele. Aztán az árusok között is szétnéztem, ahogy az előző conon, most is volt régi PC Guru magazin, három régi számot lehet venni 1000 forintért. Vettem is 1-1 példányt a három legrégebbi számból.
Igyekeztem vissza, mert nagyjából kiszámoltam, hogy mikor hívhatnak harmadjára, és pont akkor értem vissza, amikor engem hívtak. Ekkor egy élőszereplős sorozat openingjét énekeltem: Jikuu Keisatsu Wecker Signa sorozatból a RING című dalt énekelt. Ez ment, és némileg oldotta a rossz érzésemet. Köszönöm Okui Masami-nak ezt a dalt. Amúgy néztem néhány ilyen Tokusatsu sorozatot, ahol szereplők átlagos életet élnek, polgári munkájuk van, ugyanúgy ismerkednek, barátkoznak, mint bárki más, de amint baj van, nemcsak felveszik a hős-szerelésüket, hanem valósággal személyiséget cserélnek, és megmentik a világot a gonosztól. Az egyik kedvencem a Tomica Hero: Rescue Fire volt. A közös ezekben a sorozatokban nemcsak a sablonos történetmenet, hanem hogy olyan bűnrossz a színészi játék, hogy vetekszik a Barátok Közt minőségével. Csak van egy fontos különbség a Barátok Közt és ajapán Tokusatsu sorozatok között: Amíg a Barátok Közt véresen komolyan veszi magát, addig ezek a japán Sentai sorozatok (Tokusatsu vagy Super Sentai szinte ugyanaz) inkább elviccelik az egészet. Szinte lehet érezni, hogy a színészek maguk is nevetnek azon, hogy ilyen igénytelen a színészi játékuk, és ilyen sztoriban vállalnak szerepet. Ez teszi nézhetővé ezeket a sorozatokat, sok jelenet emiatt vicces.
Most nem nagyon voltam szociális, nem igazán beszélgettem a többiekkel, annak örültem, amikor Leea javaslatokat adott arra, hogy miben érdemes fejlődnöm, hogy jobbak legyenek az előadásaim. Most kezd összeállni a fejemben, hogy eleinte olyan dalokat kell választanom versenyre, amit biztonsággal ki tudok énekelni, de meg tudom mutatni, hogy van hangterjedelmem, de megpróbálni a hangerővel való játékot, tehát, hogy ne egy síkon énekeljek. Erre találtam is egy számot, amivel talán menni fog. Néhány éve elénekeltem egy másik Okui Masami számot, a Fuyu no Rondo PC játék openingjét, a Melted Snow-t. Tukeinon mondta rá, hogy ha gyakorolnám, akár versenyre is vihetném. Ezt téli MondoCon-ra, miért is ne? Ez nem végleges, de mostani fejemmel jónak gondolom. Egyébként ezt a "hanggal való játékot" is Tukeinon javasolta még a 2012-es Animekarácsonyon. Ekkor a Digimon: The Biggest Dreamer dalát vittem. Már akkor is jó dolognak gondoltam, csak ez elmaradt, mert 2013-ban kezdtem el hanyagolni a MondoCon-t, aztán 2014-re teljesen kimaradt, és mire visszatértem, ez feledésbe merült. Igyekszek gyakorolni rá.
A negyedik énekem sem volt jó, ez is szélsőséges választás volt, hovatovább sajátságos. Egy magyar dal volt. Nem igazán rajongok a Honeybeast együttesért, de a Halleluja című daluk megtetszett, rákerestem a Google Play-en. Meglepetten láttam, hogy nemcsak hogy megjelent külön kislemezen, de a karaoke verzió is helyet kapott rajta. Megcsináltam belőle a kfn-t, de ami érdekes, hogy ahogy énekeltem magamnak itthon, kijöttek a legmagasabb hangok is. Hát gondoltam megpróbálkozok vele hagyományos karaokén is, nem lett volna szabad. Érvényesült most is az, hogy nem jöttek ki a magas hangok, és mély hangszínben énekelni eléggé rossz volt. Úgyhogy ez sajnos nem jött össze.
Aztán nagyon nem is volt semmi, a Late Night karaoke, sokáig nem volt kedvem énekelni, úgy elvoltam másokkal, de igazából semmi. Aztán tökre spontán eszembe jutott az Uchuu no Kishi: Tekkaman Blade anime második openingje, az Eien no Kodoku, hát ezzel tökre jó lenne kiállni. Ez csak abból a szempontból volt kockázatos, hogy már rég nem hallottam a dalt, de azért emlékszem a dallamra nagyjából. Hát miért is ne énekelhetném el? Örültem a választásnak. Az meglepett, hogy mennyire erősen szólalt meg a gitárszóló, de szerettem énekelni a dalt. Viszont a Late Night-on volt egy lány, aki valami eszméletlent alakított. A Dzsungel Könyve Musical-ből a Válj Kővé című dalt énekelte, de valami hihetlenül jól "alakította" Kát, a kígyót, és az énekhangja is nagyon rendben volt. Nagy kár, hogy nem versenyzett, biztos ott lett volna az élbolyban. Az egész Late Night karaoke alatt a Nintendo 3DS-emmel ügyködtem, néha felnéztem, de amikor ez a lány énekelt, azonnal felkaptam a fejem, amint megszólalt, mosolyt csalt az arcomra, és le nem tudtam venni a szemem róla. Nagyon örültem, hogy hosszú a szám, annak meg főleg, hogy végig fantasztikusan adta elő a dalt. Élmény volt.
Nem volt kedvem a végéig maradni, 21:30-kor hazamentem. Amint kiléptem a Hungexpo épületéből egy lány "Free Hugs" táblával meg akart ölelni, de udvariasan elutasítottam. De aztán egy furcsa dolog történt, egy fiú akart ugyanott megölelni, hasonló célokból... Nagyot néztem. Most tényleg azt hiszik, hogy azért nem öleltem meg a lányt, mert meleg vagyok? Nálam nem szexuális orientáció kérdése, hogy kit ölelek meg, egyszerűen csak nem vagyok híve a "Free Hugs" dolognak. A másik furcsaság még délután történt. A 2. emeleten a WC-be akartam menni. Benyitok, de elbizonytalanodtam. Kimegyek, megnézem a piktogramot, hogy jó helyen vagyok-e, és igen. Aztán megszólal fiúhangon, hogy nincs semmi baj. Nemhogy crossdresser cosplayben volt a srác, de annyira lánynak nézett ki, hogy teljesen megtévesztett. Talán az első srác, aki lánynak nézett ki, és még viszonylag jól is festett. Ha fiú változik át lánnyá (bármilyen okból), azt nem szoktam szeretni, de amikor mondjuk egy lány bújik egy fiúkarakter bőrébe, az nagyon szép szokott lenni.
VASÁRNAP
A zenekvíz délután 13 órakor volt, személyes megítélésem szerint kifejezetten nehéz volt. Mondjuk a nehézség is relatív, én nagyon kevés olyan animecímmel találkoztam, úgyhogy sokszor csak betippeltem. Azért volt néhány dal, amit felismertem. Most nézem az eredményt, hárman értünk el 40 pontot, ketten egyéniben, valamint lett egy csoportos eredmény, és ez lett a legrosszabb eredmény. A versenyt természetesen 8-ék nyerték meg 107 ponttal. Nekik már külön verseny kell extra hardcore témájú kategóriákkal. A karaoke versenyekkel ellentétben nem szoktam a Zene Tippmixen úgy "befeszülni", ha nem tudom, csak találomra betippelek valamit. A Dorama témakörnél mindig azt csinálom, hogy figyelem a dalt, nézem a címeket, és kigondolom, hogy ha én lennék a zeneszerzője az adott dalnak, akkor a megadott négy címből, ezt a zenét ennek és ennek című a doramának írnám. 0 pontnál többet érek el, ez önmagában biztató. Meg jó zenék mennek, úgyhogy köszönöm szépen, jó volt.
A Tippmix után volt még 2 órás hagyományos karaoke, el akartam énekelni egyedül egy Pokémonos számot, a Challenger!!-t, de a duett is jó volt Lexivel, a High Tough!, mely a Pokémon Diamond és Pearl széria openingje. Vicces volt abból a szempontból, hogy régen hallottam ezt a dalt (a Pokémonos openingek közül ezt szeretem a legkevésbé), ezért itt-ott rögtönöztem a dallamot, de jól éreztem magam a dal éneklése alatt, Lexivel is jó együtt énekelni.
És ennyi volt, mert 17 órától japán és koreai zenei videók mentek, amitől mi karaokésok menekülünk. Nekem sem volt maradásom, a nagyszínpados éneklést nem akartam megvárni. Érdekes volt olvasni, hogy többen is úgy gondolták, hogy nekik ez volt a legjobb MondoCon-juk. Közülük néhányan kifejezetten régóta járnak conra. Én 2006 ősze óta járok, ebből visszaemlékezni, hogy melyik volt a legjobb? A 2006 őszi, mint első, arra nagyon jó szívvel emlékszek vissza, de az biztos, hogy a legemlékezetesebb a 2009 nyári volt. De kifejezetten legjobbat nem tudnék mondani. A "legegyedibb" con a 2007 őszi volt. Arról képek is vannak. Akkor (meg még sokáig) volt bolhapiac a Petőfi Csarnok mellett, és kívül egy férfi kiscicának akart gazdit találni. 1000 forintot kért érte. Annyi nem volt, de páran (az akkori nagy Nintendós, BigN-es csoport voltunk együtt), összedobtunk rá 850 forintot, és odaadta. Hát az a macska olyan aranyos volt, és az egész AnimeCon arról a macskáról szólt nekünk, agyonra simogattuk, kényeztettük, egyszerűen imádtuk. Akkor volt kb. 2 hónapos. És amikor bementünk a Petőfi Csarnok épületébe, hogy azért mégiscsak lássunk valamit a conból, aki meglátta, mindenki megsimogatta, és odavolt a macskától.
Talán mégiscsak tudok legjobb cont mondani, ez a 2008 őszi AnimeCon. Emlékszem, hogy ekkor volt egy több hónapos szünetem animék terén, és annyira elkapott az AnimeCon hangulata, hogy teljesen visszarántott az animék világába. A 2006 őszi, mint első, meg egyszerűen fantasztikus élmény volt. Már akkor is voltam a karaoke teremben, de ekkor még nem énekeltem. Csak figyeltem a többieket. Voltak már ekkor is nagyon jók, de ekkor még kevés japán dalt ismertem (épp, hogy rabja lettem Hayashibara Megumi-nak), meg nem is volt ekkor motivációm, hogy énekeljek. De élvezettel hallgattam mások előadását.
Az azért beszédes, hogy régi AnimeConokról emlékszek meg. Ez nem is feltétlen a MAT érdeme, inkább az, hogy nekem 10 éve volt meg az újdonság varázsa. Ez abban is meglátszik hogy egy jó ideje igencsak nyögvenyelősen születnek meg a MondoConos élménybeszámolók, mert nem tudom, hogy fogalmazzam meg, hogy ne ismételjem az előző conos postokat. De meglett ez is. Az biztos, hogy a következő connak lesz némi újdonsága, ugyanis nem Animekarácsony lesz, hanem 2018-as téli MondoCon. Januárban lesz, és valami Animikulást hirdetnek... Januárban... Valaki világosítsa fel a Mondósokat, hogy a téli ünnepeket decemberben letudjuk, innestől kezdve hiába hirdetik, hogy vásár rogyásig (amit egyébként borzasztónak tartok), már csak kiárusítani szoktak az újévben. De mindegy, ha minden jól megy, ott leszek én még.
2017. szeptember 10., vasárnap
Tervek a karaoke versenyre
2017. augusztus 5., szombat
Dragon Ball IV videokazetta
2017. június 21., szerda
Egy probléma végső megközelítése
2015. december 21., hétfő
JAM Project: Kessen the Final Round kislemez kritika
- Kessen the Final Round: Tehát több szakaszra felosztható a dal, ami vélhetőleg azért van, mert a zenét közösen írták. Inkább úgy mondanám, hogy mindegyik tag, mert egyáltalán nem tűnik közös munkának, ugyanis itt aztán végképp nem sok köze van egymáshoz az egyes részeknek. Öt részre osztható fel a dal, az elsőben lágy zene mellett Okui Masami énekel, de még hogy! Szinte látom magam előtt, ahogy istennőként a csodálatos énekével akarja békére bírni a harcoló feleket. Aztán jön a második rész, ami már sokkal erősebb. Nagyon szeretem, amikor a JAM Project együtt gregorján stílusban énekel, itt olyan érzetet ad, mintha a két harcoló fél a dühét adná ki magából. A tagok külön is énekelnek. A harmadik rész jelentősen különbözik az első kettőtől, és egyértelműen ez viszi a prímet. Csak erre a részre megadom a 10/10-es értékelést. Teljesen más zene, hihetetlen lendületes, más helyszínt is képzelek el erre a részre. Az ének stílusa is teljesen más. Titokzatos, mintha meglepetésszerűen akarnának lecsapni az ellenségre. Eszméletlen hangulatos lett. Viszont a nagyedik rész megint éles váltás, és botrányossá válik a dal! Lassú lett, nem mondanám, hogy semmitmondó, mert önmagában nem rossz, de ahhoz képest kiábrándító, hogy volt egy lendülete, és hirtelen megáll a dal. A vége pedig egy rövid lezárás, de igazából nem zárja le a dalt, nincs vége. Ezt a végtelenségig lehetne folytatni, de úgy tűnik, hogy 6:23-ban határozták meg a hosszúságot. Az első három rész tart 3:48-ig, odáig nagyon jó, imádom, de a vége borzasztó lett. 7/10
- END OF HEAVEN: Most kivételesen nem Okui Masami írta az endinget, hanem Endoh Masaaki, így más is a hangulata. Alapvetően nem rossz, kellemes lezárása a játéknak, de másfajta érzelmek hallhatók a dalban. És ez nem rossz, sőt, egyedivé teszi ezt a kislemezt. Inkább azt mondom, hogy ez való egy Super Robot Wars féle játék ending dalának. Olyan érzete van, mintha egy nagy kaland (vagy harc) végén lennénk, és a győztes csapat közösen énekli ezt a dalt, megélve a győzelmüket, egyben megemlékezve a küzdelmes időkre. Endoh Masaaki igazán kitett magáért, nagyszerű munkát végzett. 8/10
2014. október 1., szerda
Eredeti Okui Masami: Mitsu CD
2013. január 29., kedd
Bakuman.
2013. január 8., kedd
Később felfedezett dal
2012. december 29., szombat
2012-ben megjelent japán albumok és kislemezek
Januar 25:
- JAM Project: Waga Na wa Garo
- ALI PROJECT: Kyomu Densen
- angela: THE LIGHTS OF HEROES
- Hironobu Kageyama: ROCK JAPAN
- Minori Chihara: D-Formation
- Suara: Niji Iro no Mirai
- Minori Chihara: Celestial Diva
- JAM Project: LIMIT BREAK
- ANIMETAL USA×Hironobu Kageyama: Give Lee Give Lee Rock Lee
- JAM Project: Hagane no Resistance
- Suara: Future World / Thanks a lot
- Masami Okui: Love Axel
- Minori Chihara: ZONE//ALONE
- ALI PROJECT: Gansakushi
- Anisama Friends: INFINITY ~1000nen no Yume~
- Masami Okui: Sora no Uta
- Hiroshi Kitadani: Real
- FLOW: Brave Blue
- Suara: The Best ~Tie-Up Collection~
- Megumi Hayashibara: Tsubasa
- angela: KINGS
- JAM Project BEST COLLECTION IX: THE MONSTERS
- JAM Project: Wings of the legend
- Super Robot Taisen X JAM Project OPENING GTHEME COLLECTION ALBUM: MAX THE POWER
2012. szeptember 1., szombat
Újra Dragon Ball Z
2012. május 19., szombat
ANIMETAL USA×Hironobu Kageyama: Give Lee Give Lee Rock Lee
Kiadó: Sony Music Japan
SICL 267
Ár: ¥1.223
- Give Lee Give Lee Rock Lee (Give Lee Give Lee ロック・リー) 4:19
- Give Lee Give Lee Rock Lee (ANIMETAL USA Version) (Give Lee Give Lee ロック・リー (アニメタルUSA Version)) 4:31
- Give Lee Give Lee Rock Lee (TV Size Version) (Give Lee Give Lee ロック・リー (TVサイズ Version)) 1:34
- Give Lee Give Lee Rock Lee (Karaoke) (Give Lee Give Lee ロック・リー (カラオケ)) 4:17
2012. március 24., szombat
2008. június 25-én megjelent albumok
1. Slayers MEGUMIX
Megjelenés: 2008. június 25.Kiadó: King Records
KICA-916~8
Ár: ¥3.000
Disc 1 -GOLD-
- Get along ~SelfTag Version~ 4:06
- Give a reason (Adj egy okot) 4:24
- Breeze (Szellő) 4:23
- don't be discouraged (ne légy bátortalan) 4:09
- MIDNIGHT BLUE (ÉJFÉLI FÉNY) 5:33
- Just be conscious (Csak légy magabiztos) 4:40
- Reflection (Tükörkép) 5:22
- raging waves (tomboló hullámok) 5:00
- feel well (jó érzés) 4:41
- Meet again (Újra találkozunk) 4:47
- Give a reason ~Ballade Version~ 4:36
- Going History (Múló Idő) 4:34
- Kagirinai Yokubou no Nakani (限りない欲望の中に; Határtalan vágyak) 5:11
- Plenty of grit ~TV size~ 1:42
- Revolution ~TV size~ 1:52
- Megumi Hayashibara & Masami Okui: Get along 4:09
- Megumi Hayashibara & Masami Okui: KUJIKENAIKARA! 4:33
- Megumi Hayashibara & Masami Okui: Nemurenai Yoru wa... (眠れない夜は・・・; Álmatlan éjszakákon...) 4:59
- Megumi Hayashibara, Yasunori Matsumoto, Masami Suzuki & Hikaru Midorikawa: SLAYERS 4 the future 4:15
- Megumi Hayashibara & Masami Suzuki: Otome no Inori (乙女の祈り; A kislány imája) 2:23
- Shining Girl (Ragyogó lány) 4:14
- RUN ALL THE WAY! (FUSS MINDENÁRON!) 4:57
- GLORIA ~Kimi ni Todoketai~ (GLORIA~君に届けたい~; DICSŐSÉG ~Át akarom adni neked) 4:23
- Rumba Rumba (ルンバ・ルンバ) 4:11
- I & Myself (Én és Önmagam) 4:32
- Shakunetsu no Koi (灼熱の恋; Perzselő szerelem) 4:00
- Touch Yourself 5:08
- EXIT→RUNNING 4:25
- Kono Sekai no Doko ka de (MEGUMIX Version) (この世界のどこかで; Valahol ebben a világban) 3:58
- Get along ~SelfTag Version~ (off vocal version) 4:10
- Give a reason (off vocal version) 4:27
- Breeze (off vocal version) 4:25
- don't be discouraged (off vocal version) 4:11
- MIDNIGHT BLUE
5:34 - Just be conscious (off vocal version) 4:40
- Reflection (off vocal version) 5:21
- raging waves (off vocal version) 4:59
- feel well (instrumental ver.) 4:41
- Meet again (off vocal version) 4:47
- Give a reason ~Ballade Version~ (off vocal version) 4:36
- Going History (off vocal version) 4:34
- Kagirinai Yokubou no Nakani (off vocal version) 5:07
Disc2 letöltése itt / Disc2 Download here
Disc3 letöltése itt / Disc3 Download here
320 kbps mp3
BK scans letöltése itt / BK scans download here
Hetek száma | H | K | Sz | Cs | P | Sz | V | Helyezés | Eladás |
1. hét | - | 11 | 12 | 19 | 21 | 12 | 20 | 14 | 15.819 |
2. hét | 18 | 37 | 38 | 27 | 35 | 28 | 39 | 32 | 5.915 |
3. hét | 36 | - | 44 | 45 | 37 | 35 | 38 | 44 | 3.883 |
4. hét | - | - | - | 50 | - | 50 | - | 59 | 2.802 |
5. hét | - | - | - | - | - | - | - | 80 | 2.411 |
6. hét | - | - | - | - | - | - | - | 103 | 1.617 |
7. hét | - | - | - | - | - | - | - | 142 | 1.059 |
8. hét | - | - | - | - | - | - | - | 164 | 929 |
9. hét | - | - | - | - | - | - | - | 215 | 659 |
10. hét | - | - | - | - | - | - | - | 248 | 650 |
Összes eladás | 35.744 |
2. Chihiro Yonekura: Ever After
Megjelenés: 2008. június 25.Kiadó: King Records
KICM-1366
Ár: ¥3.150
- Zankoku na Tenshi no Teeze (残酷な天使のテーゼ; A Könyörtelen angyal tézise) 5:31
- Give a reason (Adj egy okot) 4:26
- Mizu no Hoshi he Ai wo Komete (水の星へ愛をこめて; Szeretettel a csillagok tengeréhez) 4:38
- Arashi no Naka de Kagayaite (嵐の中で輝いて; Ragyogni a viharban) 5:01
- Tenshi no Yubikiri (天使のゆびきり) 5:05
- Tooi Kioku (遠い記憶; Távoli emlék) 4:23
- Trust you forever (Örökké bízok benned) 4:56
- Yakusoku no Basho he (約束の場所へ; A megígért helyre) 6:22
- Tenshi no Kyuusoku (天使の休息; Angyalok pihenése) 4:53
- YOU GET TO BURNING (EL FOGSZ ÉGNI) 5:08
- FRIENDS (BARÁTOK) 5:16
320 kbps mp3 + BK scans
3. Tribute to Masami Okui ~Buddy~
Megjelenés: 2008. június 25.Kiadó: evolution
EVCA-1001
Ár: ¥3.150
- Minami Kuribayashi: TRUST 4:25
- Minori Chihara: Rinbu-revolution (輪舞-revolution) 5:14
- Aki Misato: Jounetsu (情熱; Szenvedély) 5:25
- Masaaki Endoh: INTRODUCTION (BEMUTATKOZÁS) 4:47
- Yoko Ishida: Olive 4:52
- Suara: Iiwake (いいわけ; Mentség) 4:45
- Tomoe Ohmi: Otomegokoro Mugen (乙女心無限; Ártatlan lány gondolatai) 4:36
- Haruko Momoi: Koishimasho Nebarimasho (恋しましょ ねばりましょ; A dolgok szeretivaló oldala) 4:23
- Hironobu Kageyama: Wasuregusa (ワスレグサ) 5:32
- Chihiro Yonekura: HAPPY PLACE (VIDÁM HELY) 4:22
320 kbps mp3 + BK scans
2011. december 31., szombat
In England 11th day – New Year's Eve
Most egy jó hosszú blogpost következik, évértékelés több szempontból miegymás. Hamarosan megyünk egy kínai családhoz vendégségbe, úgyhogy majd éjszaka fogom befejezni. Ma délelőtt még voltunk néhány dolgot vásárolni, ami még otthonra kell, néhány nap múlva megyek haza. Most nézek ki az ablakon, nagyon durván esik az eső, és erről jutott eszembe, hogy száraz talajt még nem láttam itt.
Így néznek ki Angliában a tipikus házak. Egymás mellett vannak, előttük van egy kis előtér. Nagyon érdekes egyébként, hogy kívülről nagynak tűnnek a házak, ehhez képest jóval kisebb a belmagasságuk, amikor megérkeztem a nővéremhez, úgy emlékeztem, hogy jóval nagyobb a házuk. Belül egyébként olyan, hogy belépsz egy kis folyosó fogad, melynek egyik oldalán van a lépcső, ott lehet felmenni a hálószobákba, melyekből rendszerint három van, és a fürdőszobába. A másik oldalon van a nappali, és mellette a konyha, és a konyhából lehet kilépni a hátsó kertbe. Az emberek döntő többsége ilyen házakban él. Nekem szimpatikus, el tudnám képzelni, hogy ilyen házban éljek. Csak a britek elég hülye szokása az, hogy hétvégén, amikor nem készülnek sehová, akkor hálóruhában, és köntösben mennek át a szomszédhoz, vagy a közeli közértbe. Azon voltam ledöbbenve, amikor egyszer a Birkenhead-i Shopping Centerben láttam két nőt így. Ez nálam is már az abnormalitás határa. :D De jó emberek élnek itt.
Most jöttünk meg a kínai családtól, nem hittem volna, hogy ennyire érdekes lesz. Én azt hittem, hogy kedves, aranyos emberek társaságában megvacsorázunk Xingbo szokásához híven beszél, és ennyi. Hoylake-ben voltunk, de vagy 15 kínai volt, ha nem több. Nagyon aranyosak voltak, tényleg nekem semmi bajom az ázsiaiakkal, de annyira furcsán éreztem magam, mert nem ismertem senkit, és a ház légköre bár nagyon kellemes volt, mégis fojtogató. Nagyon visszafogott voltam, pedig ez nem jellemző rám, ha idegen van a társaságban, de hogy csak néhány embert ismertem magamon kívül, ráadásul senki nem beszélte az én nyelvemet, az nagyban visszavetett az önbizalmamból, az nem érdekel, hogy miféle emberek vannak körülöttem. De mindenféle korosztály volt, fiatalabbak, idősebbek, és hopp! A fiatal srácnak Nintendója van! És Nintendós plakátok a falán! Ez egy nagyszerű barátság kezdete lehet nálam! ;) Nem volt nehéz megtalálni a közös hangot, de valamiért vele is olyan visszafogott voltam. Volt még két lány, akinek szintén volt DS Lite-ja. A srác is "csak" DS Lite-tal bírt, teljesen elbűvölten csodálta a 3DS-emet, és a Mario Kart 7-et. De DS Lite-on játszottunk multit. Először valami Bombermannel, egész jó volt, majd New Super Mario Bros. A csajok nagyban nyomják, mert szarrá vertek minket! :D Mellettem egy korombelinek tűnő srác segített a játékban, kicsit felejtettem a New Super Mario Bros. multijaiban. Annak a srácnak ilyen tipikus otaku-feje volt. Szemüveges, és kissé visszafogott volt. Ezután mentünk kajálni. Svédasztal kínai módra! Fűű, volt itt minden, ami kínai. Nem ettem sokat, nem arról van szó, hogy annyira rossz lenne, de tényleg, csak ezek a kínai kaják olyanok, hogy csak akkor finom, ha keveset eszek belőlük, ezt nem tudom, hogy miért van így. A kacsa is tök finom volt, de éreztem, hogy baj lesz, ha sokat eszek belőle. Volt garnélarák is, azzal a mai napig "problémáim" vannak. Az is nagyon finom étel, de ahogy belegondolok egy olyan tengeri állat húsát eszem, melyhez nincs sok "közöm" (ez nagyon rossz szó, és nem is jut eszembe olyan, mely kifejezi az érzéseimet), akkor valamiért nem tudom befogadni, és ugyanígy vagyok a tengeri herkentyűkkel is. De valószínűleg, ha hosszabb távon élnék kínaiakkal együtt, akkor hamar megszoknám. Vacsora után visszamentem az emeletre, Huicong már korábban felment, de zavarta a zaj. Viccel? Ő legalább érti, hogy mit beszélnek, ugyanis mivel a nővéremnek nem volt kedve jönni, ezért egyedül voltam európai. ^^' Érdekes téma került terítékre, a kínaiak és a japánok közötti ellentét. Ezt már a nővérem is mondta, hogy a kínaiak azért utálják a japánokat, mert néhány száz éve lemészárolták őket. Huicong valahogy úgy mesélte, hogy a japánok is Kínából származnak. Volt egy király, és rangban közvetlen alatta 500 férfi, és 500 nő átment egy kis szigetre, amit mi Japánnak hívunk. Ezek az emberek az évszázadok során benépesítették azt a kis szigetet, és amikor már nem fértek el, akkor mentek át Kínába erőszakos földfoglalás ürügyén. Huicongnak olyan szinten nincsen gondja a japánokkal, ő is tisztában van vele, hogy szemléletváltással, és a múlt lezárásával örök béke lehetne köztük. De ez az 500 férfi, 500 nő története nekem nagyon tetszett, én teljesen elbűvölten hallgattam ezt a történetet, mint egy kisgyerek. Ennél már csak Vietnam legendája szebb, amit nem fogok tudni pontosan visszaidézni, de valami olyasmit hallottam, hogy valami sárkánytól származnak. Valahol élt egy tündér, és egy sárkány, mindkettőhöz 50-50 ember tartozott (nem merek gyereket írni). Ezek békében megéltek egymás mellett, ám egy napon úgy döntöttek, hogy elválnak útjaik. A tündér az egyik irányba, a sárkány a másik irányba ment, és a sárkány a mai Vietnam földjén telepedett le az 50 emberrel. Nem tudom, hogy így van-e, aki tudja, az segítsen ki kommentben. ^^' Amikor a fiatalok is megvacsoráztak, jöttek vissza. A srác a 2 csajjal monopolyzott, míg a többiek beszélgettek. És gondolatban kupán vágtam a srácot, mert az iPad-jén általa Jpop-nak nevezett dalt játszott le a YouTube-ról, ami koreai volt, és Bubble Pop volt a dal címe. Persze visszafogtam magam, de valamiért itt megint furcsán éreztem magam, lementem, és megkérdeztem Xingbo-t, hogy mikor megyünk haza. Mentünk már, mert Dominik is már nyűgös volt. Összességében tényleg jól éreztem magam, de nem tudtam feloldódni, hiába voltak nagyon rendesek és aranyosak. És ezt hazafele menet el is mondtam Xingbo-nak, aki mondta, (amit egyébként én is vallok), hogy közvetlennek kell lenni az emberekkel, ő is nagyon sokakat nem ismert, de mégis olyan oldottan beszélgetett velük, és ez látszott is rajta. Azért ne felejtsük el, hogy neki van némi előnye. De azt mesélte, hogy ő csak 2 évig tanult angolul, de az semmi nem volt ahhoz képest, amit itt sajátított el angol emberek körében, és most már nagyon magabiztosan beszéli a nyelvet. És így visszagondolva, tényleg látszott a kínaiakon, hogy kíváncsiak voltak rám, szívesen beszélgettek volna velem is, és nagyon jó érzésekkel jöttem el onnan. De ha sokat lennék az ázsiaiak köreikben, biztos minden más lenne.
De Angliával is van egy problémám, ugyanis hiába tudok elég jól angolul, nagyon sok mindent el tudok olvasni, egy szövegben is legfeljebb néhány szó, amit nem értek, de a britek beszéde valami rettenetes. Annyira, csak pár szót értek abból, amit mondanak, például a boltban is, amikor odamegyek a pénztárhoz, és megkérdezik általában, hogy "That's all?", egyszer odafordultam a nővéremhez, hogy mit mond? És akkor esik le, hogy a beszédükből ennyit sem értek. Mára már azt csinálom, hogy megkérem, hogy beszéljenek lassabban, és akkor már sokkal jobban értem, hogy mit mondanak, de egyébként borzalmas számomra. Biztos vagyok benne, hogy ha hosszú távon maradnék itt, akkor ráállna a fülem, de egyébként...
Ennyi élménybeszámoló után jöjjön egy kis személyes évértékelő beszéd, mert azért nem akármilyen évet hagytam mögött, ha számvetést kellene végeznem a 2011-es évről. Nagyon sok minden történt velem, legalább annyiszor voltam boldog, mint ahányszor sírtam is (még ha csak lélekben is). Most már határozottan azt érzem, hogy nem riadok vissza a megmérettetésektől, mert rájöttem arra, hogy tényleg semmi nincs hiába, ha kifizettem a tanulópénzt, mert utána erősebb leszek. Az egyik legnagyobb tanulsága az volt számomra ennek az évnek, hogy a boldogságot csak az adott napra lehet megszerezni. Ezt megtapasztalni nagyon nehéz volt, de aztán rájöttem, hogy mégsem akkora ördöngősség. Ugyanis a negatív tulajdonságok, olyanok, mint az éhség: Végleg soha nem lehet "legyőzni", hanem folyamatosan harcolni kell ellene, és erről szólnak a belső harcaink. És aki sikeresen megküzd ellenük, azokból válnak igazi értékes emberré, tehát önmagunkért vívjuk meg azokat. És ahhoz, hogy folyamatosan sikeresen felvehessük ellenük a harcot, hihetetlen nagy alázatra van szükség, hogy elfogadjuk, hogy nem lehet végleg legyőzni. És erre hosszú folyamat után jöttem rá, hogy ez tényleg így van, meg kellett sebződni egy jónéhányszor, de megérte, mert megtérül! Megtérült, elég csak arra gondolni, hogy lefogytam. Nem azt mondom, hogy keményen megszenvedtem érte, de azért nem az égből jött, hogy én mostantól sovány vagyok, és ez így is marad. Nagyon örülök, hogy sikerült elérni tudatos és következetes munkával. Mindig ellenőriztem magam, ha nem volt jó valami, újragondoltam az egészet, mit ronthattam el, és akkor másképp csinálni. A másik, amit nagy eredménynek tartok idén, az a Nintendo 3DS, amit saját pénzemből vettem meg. Lehet, hogy ez így kívülről nem hangzik olyan nagy dolognak egy 25 éves fiatal "szájából", de akik tudják, hogy miken mentem etéren keresztül, azok értik miről beszélek. Nagyon örülök, mert ez is egy jel, hogy ha valamiért megdolgozok (akár anyagi, akár érzelmi szempontból), azt elérhetem, ez nagy útravaló az új esztendőre. Ezek miatt is van az, hogy nem félek csalódni, és a mai napig azt vallom, hogy inkább csalódjunk az emberekben, minthogy bezárjuk a szívünket, hogy márpedig én nem bízok meg senkiben. Egyrészt, mert sokkal többet vesztünk barátok "nem szerzésével", másrészt meg azoktól is nagyon sokat lehet tanulni, akikben csalódtunk, nem véletlen van az a mondás, hogy a szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a közömbösség. Van is még mit tanulnom, mert még korántsem értem az utam végére, még több hibám is van, ami javításra vár. Például rá kellett jönnöm, hogy a mai napig nem vagyok képes jól kezelni a gyors és hirtelen váltásokat. Ezalatt azt értem, hogy például ha két barát oldottan beszélget valami pozitív témáról, majd az egyik hirtelen átvált egy kényes témára, és arra hogy reagál azonnal. És erre egy bizonyos beszélgetés alkalmával jöttem rá, mely mindkettőnknek nagyon kellemetlen volt, de ki kellett beszélni magunkból. Amennyire ki tudtuk... Az a lényeg, hogy az annyira derült égből villámcsapásként ért, hogy szabályosan kapálóztam a szavakért, hogy közben a legjobbakat mondjam. Ekkor döbbentem arra rá, hogy ahhoz, hogy hitelesek legyünk a lehető legtöbb ember szemében (mert mindenkiében nem lehet) nagyon fontos, hogy a lehető legtöbb témában egyenesek és határozottak legyünk, és ehhez az kell, hogy őszintén kimondjuk magunkról, hogy ez meg ez a hibánk, ugyanis ezáltal tudjuk minél jobban megismerni magunkat, és így tudjuk a másikat is egyre jobban kiismerni, hiszen ezáltal nagy mértékben fejlődik az érzelmi intelligenciánk. De a jövőre nézve 2012-ben is rengeteg teendőm és tervem van, mely mind megvalósításra vár!
Zene terén kicsit felemás év volt az idei, mindenki jelentetett meg albumot, aki számított. Az alábbiak határozták meg az évemet:
- Masami Okui: Self Satisfaction II
- Chihiro Yonekura: Nakeru Anison
- JAM Project Best Collection VIII GOING
- Megumi Hayashibara: VINTAGE White
- Suara: Karin
És néhány album, melyek nem voltak olyan nagy hatással rám, de jó volt egyszer-egyszer hallgatni:
- JAM Project: Victoria Cross
- ALI PROJECT: QUEENDOM
- angela: mirror☆ge
Kislemezekből valamiért nem jelent meg olyan sok idén, ami érdekel, csak a JAM Project volt aktív, de akad egy pár, ami örökzöld lesz:
- Minori Chihara: Defection
- JAM Project: Vanguard
- TOPGUN×Chihiro Yonekura: Naked Soul
- JAM Project: NOAH
- Nekocan (Neko) feat. Chihiro Yonekura: Pandemic!!
- Anisama Friends: rainbow
- JAM Project: Believe in my existence
- Hiroshi Kitadani: We Go!
Se Okui Masami, se ALI PROJECT, se Megumi Hayashibara, se Suara nem jelentetett meg idén kislemezt. Suara egy ideje nagyon passzív albumok terén, kezdem azt érezni vele kapcsán, hogy áttér koncertezésekre, meg csak az AQUAPLUS VOCAL COLLECTION albumokra énekel fel dalokat. Pedig most is nagyszerű albumot adott ki, szeretném, ha többször hallanánk róla! Számomra az év legnagyobb felfedezése a JAM Project volt. Teljesen a rajongójuk lettem, pedig előtte úgy voltam velük, hogy túlságosan erőltetett, meg annyira egy kalap alá megy a zenéjük, hogy hiába igényes, de unalmas. És az év elején tették ki letöltésre a JAM Project 10th Anniversary Complete BOX 8 CD-jét, és akkor úgy döntöttem, hogy itt az ideje megismerni őket komolyabban. Meghallgattam a BEST PROJECT albumot, és onnantól nem volt megállás! És ha meg kéne neveznem a 2011-es év legjobb dalát, akkor az egyértelműen az alábbi lenne:
JAM PROJECT: Negai
http://www.youtube.com/watch?v=KXhrx7JEfdo
Okui Masami szerzemény. Hozzászoktam már ahhoz, hogy amihez Okui-san hozzányúl, az arannyá válik, de ezzel ritka szép drágakövet adott ki a kezéből! Pályafutásának egyik legszebb dala.
És immáron harmadjára szeretném az éves Last.fm listámat közzé tenni. Én bevallom őszintén, teljesen Last.fm addikt lettem, sokkal több értelmét látom, mint a Facebooknak. Idén is az évben legtöbbet hallgatott előadó, majd album, kislemez Top 10-es listáját írom ki, majd a dalok 100-as listáját.
Top 10 előadók:
- Masami Okui
- JAM Project
- ALI PROJECT
- Chihiro Yonekura
- Megumi Hayashibara
- Suara
- Tomoe Ohmi
- Zorán
- Yuuto Suzuki
- FLOW
Top 10 album
- Masami Okui: Self Satisfaction II
- JAM Project Best Collection VIII GOING
- Chihiro Yonekura: Nakeru Anison
- Suara: Karin
- Hiroshi Kitadani: R-new
- Masami Okui: i-magination
- Megumi Hayashibara: VINTAGE White
- Zorán: KÖRTÁNC • Kóló
- Masami Okui: Self Satisfaction
- Masami Okui: crossroad
Top 10 kislemez
- JAM Project: NOAH
- Yuuto Suzuki: Garden of Eden
- JAM Project: Bakuchin Kanryou! Rescue Fire
- Masaaki Endoh: Kankyou Choujin Ecogainder
- JAM Project: Believe in my existence
- ALI PROJECT: Waga Routashi Aku no Hana
- Tomoe Ohmi: Happy Days
- Masami Okui: Birth
- ALI PROJECT: Kotodama
- JAM Project: Rescue Fire
Top 100 dalok
- Yuuto Suzuki: Garden of Eden
- JAM Project: Bakuchin Kanryou! Rescue Fire
- JAM Project: NOAH
- JAM Project: Believe in my existence
- ALI PROJECT: Waga Routashi Aku no Hana
- Masami Okui: Cosmic Dance
- Chihiro Yonekura: you
- Masaaku Endoh: Kankyou Chouin Ecogainder (off vocal)
- JAM Project: MAXON
- Hiroshi Kitadani: Giri Giri Emotion
- JAM Project: Negai
- JAM Project: Battle No Limit
- JAM Project Rescue Fire
- Analog Fish: Speed
- JAM Project: Negai (off vocal)
- ALI PROJECT: Kotodama
- JAM Project: TRANSFORMERS EVO.
- JAM Project: Bouken Ou ~Across the legendary kingdom~
- Masaaki Endoh: Kankyou Choujin Ecogainder
- The Babystars: Hikari he
- Masami Okui: Niji Iro Shooter
- Yuuto Suzuki: Garden of Eden -off vocal-
- ALI PROJECT: Zekkoku TEMPEST
- Masami Okui: Dead or Alive
- abingdon boys school: JAP
- Mikuni Shimokawa: Only my raingun -Electro Japarican Mix-
- JAM Project: Ryuusei Lovers
- JAM Project: DRAGON
- Eiko Shimamiya: Naraku no Hana
- JAM Project: Crest of "Z's"
- Tomoe Ohmi: Happy Days (instrumental)
- ALI PROJECT: Boukoku Kakusei Catharsis
- JAM Project: Danger Zone
- Mikuni Shimokawa: KOHAKU
- Chihiro Yonekura: Hoshizora no Waltz
- Hiroshi Kitadani: We are!
- Chihiro Yonekura. Diamond Crevasse
- JAM Project: Hikari he no Countdown
- Tackey & Tsubasa: Mirai Koukai
- ALI PROJECT: Yuukyou Seishunka
- Masami Okui: Taiyou no Hana (OFF VOCAL VERSION)
- Suara: Hana Kotoba
- June: Baby it's you
- Chihiro Yonekura: Lion no Tsubasa
- Tomoe Ohmi: Happy Days
- Tomoe Ohmi:Rock River he (instrumental)
- Hironobu Kageyama: EVER LAST
- Suara: Rin to Shite Saku Hana no You ni
- FLOW: GO!!!
- Masami Okui: Satisfaction
- CHABA: Parade
- Suara: Yokorenbo
- JAM Project: Kurenai no Kiba
- JAM Project: GONG
- FLOW: Re:member
- JAM Project: Go! Stand Up!
- Suara: Kaze no Requiem
- Masami Okui: Taiyou no Hana
- FLOW: Realize
- Masami Okui: Happy Days
- JAM Project: Nageki no Rozario
- JAM Project: Lady Fighter
- Masami Okui: wild cat
- savage genius feat. Tomoe Ohmi: Maze
- JAM Project: Ideyo Gaia Leon
- Péterfy Bori & Love Band: Hajolj bele a hajamba
- Masami Okui: LOVE SHIELD
- Suara: MOON PHASE
- Masami Okui: Dare Yori mo Zutto...
- Hiro Takahashi: Unbalance na Kiss wo Shite
- Masami Okui: Chou
- Tsukishima Kirari starring. Koharu Kusumi: Koi no Mahou wa Hapipinopi
- JAM Project: Get over the Border
- ALI PROJECT: Jigoku no Mon
- D-51: BRAND NEW WORLD
- Yuuto Suzuki: La-La-La
- JAM Project: PRAISE BE TO DECEPTICON
- Masami Okui: GRADUATION
- Hiroshi Kitadani: We Go!
- Tackey & Tsubasa: Crazy Rainbow
- Minori Chihara: Defection
- Minori Chihara: raison pour la saison
- Minori Chihara: Fukakuei Seigenri
- FLOW: COLORS
- Masami Okui: Dive to Future
- Chihiro Yonekura: Tori no Uta
- Sister Mayo: Love Tropicana Deluxe
- ALI PROJECT: Suigetsu Kyouka
- Hiroshi Kitadani: Mono Telepathy
- Porno Graffitti: Anima Rossa
- JAM Project: Vanguard
- FLOW: Hey!!
- Suara: Kakurenbo
- Tomoe Ohmi: Momen no Handkerchief
- JAM Project: NOAH (off vocal)
- Chihiro Yonekura: Arashi no Naka de Kagayaite
- Masami Okui: Tabibito
- Mikuni Shimokawa: Over Soul
- Masami Okui: Garden of Eden
- ALI PROJECT: GOD DIVA
2011. április 8., péntek
Nintendo 3DS kilátásban?
Ma végre sikerült nyári gyakorlati helyet találni, ami hát ugye fontos, máskülönben nem folytathatom az iskolát. De aminek még jobban örülök, hogy júniusban lesz, így bőven lesz időm diákmunkát vállalni, így akár egy Nintendo 3DS-re is összedolgozhatom a pénzt. :) Ami azért nem 2 forint. Ma voltam a Tescóban vásárolni, és épp azon gondolkodtam el, hogy akár a Tescóba visszamennék dolgozni. A 3DS szentesíti a Tescót, na meg azért úgy érzem, hogy most már jól tudok kezelni bizonyos emberi butaságot. Talán írtam arról tavaly, hogy eléggé nehezen éltem meg lelkileg, hogy én hiába viszonyulok mindenkihez kedvesen, némely embertől nagyon nem ezt kapom vissza. De már akkor is elmélkedtem azon, de igazából csak nemrég tudatosodott bennem, hogy azért, mert ő tönkretette a saját életét, és frusztrált, attól még nekem nem kéne hagyni, hogy az enyémet is tönkretegye. Nem is fogom! És most, hogy nem akármi lebeg a szemem előtt, azért már nem is annyira vészes a pénztárosi munka. A Budapest Bank meg (az egyik fiókban töltöm le a gyakorlatot) nem hinném, hogy utána foglalkoztatna diákmunkásként a gyakorlati idő után. De azért jó érzés lesz majd szeptemberben kezembe fogni a saját 3DS-emet. :)
Na meg egy pár japán CD-t. Talán feltűnt, hogy újabban megint kitört rajtam az ALI PROJECT-láz, és már nagyon szeretnék tőlük egy pár eredeti kiadványt:
Albumok:
- Soubikakei (CD + DVD)
- Psychedelic Insanity
- Han Shinnihon Shugi
Kislemezek:
- Kinjirareta Asobi
- Boukoku Kakusei Catharsis
- Kotodama
- Jigoku no Mon
Na persze, sajnos nem lehet egyszerre megvenni őket, hiszen darabját aranyárban mérik, de már egynek is nagyon örülnék. És egy pár CD, amiket még szeretnék:
- Okui Masami: Self Satisfaction II
- Yuuto Suzuki: Garden of Eden
- Tomoe Ohmi: Girlfriend
- Masaaki Endoh: Kankyou Choujin Ecogainder
- Hironobu Kageyama: EVER LAST
- ONE PIECE MEMORIAL BEST
Persze, csak szépen sorjában, bár ezek jelen pillanatban prioritást élveznek.
2010. december 29., szerda
Japán zene 2010-ben
Lassan eltelik 2010 utolsó szerdája is, ami azt jelenti, hogy idén megjelent minden kiadvány, amit 2010-re szántak. Ugyanis Japánban az albumok és kislemezek döntő többsége szerdán jelenik meg, ez náluk már évtizedes "hagyomány".
Azért idén is volt egy pár kiadvány, ami emlékezetessé teszi ezt az évet japán zene terén, bőven lesz mire emlékezni. Összeállítottam egy listát, melyek azok az albumok, és kislemezek, melyekről biztos ez az év fog eszembe jutni. Hát nem lett sovány a lista. ;)
január 13:
- FLOW: Sign
- ALI PROJECT: La Vita Romantica
február 3:
- Masami Okui: i-magination
február 10:
- Hironobu Kageyama: EVER LAST
február 17:
- Minori Chihara: Sing All Love
március 17:
- ONE PIECE MEMORIAL BEST
április 21:
- Masami Okui: Renka Tairan
április 23:
- Girls Dead Monster: Crow Song
május 12:
- Girls Dead Monster: Thousand Enemies
június 9:
- Girls Dead Monster: Little Braver
június 16:
- FLOW: MICROCOSM
június 23:
- Anisama Friends: evolution ~for beloved one~
- Suara: Suara LIVE 2010 ~Uta Hajime~
június 30:
- Girls Dead Monster: Keep the Beats!
július 14:
- BEST HIT NARUTO
július 21:
- Megumi Hayashibara: Shuuketsu no Sadame
- Megumi Hayashibara: CHOICE
- Minori Chihara: Freedom Dreamer
- Suara: Amane Uta (reissue)
július 28:
- Tomoe Ohmi: Girlfriend
- Girls Dead Monster: Girls Dead Monster OFFICIAL BAND SCORE „Keep the Beats”
- angela: Aoi Haru
- May’n: Ready Go!
szeptember 8:
- Faylan: Polaris
szeptember 29:
- ALI PROJECT: Han Shinnihon Shugi
október 13:
- May’n: Shinjitemiru
november 21:
- Megumi Hayashibara & Soichiro Hoshi: Heartful Station
december 8:
- Girls Dead Monster: Last Song
- Girls Dead Monster: Ichiban no Takaramono ~Yui final ver.~
- Chihiro Yonekura: Voyager
december 22:
- Chihiro Yonekura: Seize the Days
- angela: Soukyuu
Igen, végül csak megjelent idén az új angela kislemez. ^^' És nem is rossz! Igazán szép lista, örülök, hogy van ország, hogy van igény az igazi pop zenére.
Na, folytatom az importálást. ^^
2010. november 26., péntek
Heti történések
Régóta írtam már így blogpostot. ^^' No, ez nem azt jelenti, hogy nem történt semmi. A Moonlight Meidóról még gyorsan annyit, hogy a hivatalos oldalra is kikerült, hogy bezártak. Tényleg nagyon sajnálom, mert jó hely volt, és nagyon hangulatos! Kétszer voltam ott összesen, (illetve háromszor is, ha azt is bevesszük, hogy AnimeConon is voltam ott keresni Animelandes Megumi Hayashibara CD-t.) de mind a kétszer nagyon jól éreztem magam ott. És remélem, hogy ez a bezárás csak átmeneti lesz, és ha másik helyen is, de újra megnyitnak.
Hétfőn voltam a Vörösmarty téren, kíváncsi voltam, hogy mitől ennyire híres a karácsonyi vásár, és tényleg nagyon szép. Nagyon tetszik az, hogy nem plázában volt összezsúfolva többszáz üzlet, hanem egy téren árusok árulták az általuk készített társaikat. Nagyon szépek voltak, és a hangulatot is megadta a szép zene, a szálló kürtős kalács illata.
Nagyon megörültem, amikor Amina kiírta a blogjába, hogy mégis lesz karaoke az Animekarácsonyon. ^^ És természetesen lesz helyben nevezős verseny is. Tessék minél többen eljönni, ez is nagyon jó buli lesz! A versenyre először Okui Masami: Taiyou no Hana dalát gondoltam (Cyberteam in Akihabara ED song), de végül úgy döntöttem, hogy itt az idő kipróbálni magam férfi előadótól énekelni, így Kitadani Hiroshi: We are! dalára esett a választásom, mely a One Piece 1. openingje. Nem egy könnyű dal! És ahogy így elkezdtem gyakorolgatni tegnap, arra jutottam, hogy nehéz, de menni fog, ha sokat gyakorlom. Bár valahányszor JAM Project, vagy valamelyik énekes dalát hallgatom szólóban, azt gondolom, hogy nem elég képezni a hangot, mert nagyon fontos a hangfekvés is, és ha valakinek nem olyan a hangja, az képezheti akármennyire is, nem fogja tudni kiénekelni a dalokat.
Itt egy példa, Endoh Masaaki: Kankyou Choujin Ecogainder dala
Szerintem erre a hangra születni kell. Különben mostanság ezt a dalt hallgatom, kevés az ennyire hangulatos dal.
De itt egy másik példa: Kageyama Hironobu: EVER LAST
Énekes legyen a talpán, aki így el tudja énekelni ezt a dalt!
Ma elmegyek a Multiformatba az új Wiimote-omért. ^^ Két hete hétfőn voltam ugye a Game Parkba, ott nem fogadták el a Multiformatos garanciát, még aznap elmentem oda, azt mondták, hogy holnap hívnak. Természetesen azóta is telefonálnak, úgyhogy egy hét múlva hétfőn visszamentem, akkor azt mondták, hogy a Nintendóhoz került szervizbe (ez eléggé meglepett, mivel elvileg nem hivatalos garancia, mégis Nintendóhoz kerül), és hogy menjek vissza csütörtökön. Visszamentem múlt héten csütörtökön, akkor azt mondták, hogy új Wiimote-ot kapok majd, valamikor a jövő héten, azt mondták a péntek, azaz a mai nap a biztos. És elmegyek érte.
2010. november 21., vasárnap
Minden idők megrosszabb eladású anison kislemeze?
Eddig úgy hírlett, hogy Hironobu Kageyama bír a legalacsonyabb eladási példányszámmal rendelkező anison kislemezzel, ugyanis az 2010. február 10-én megjelent EVER LAST single a 195. helyet érte el, és 310 példányt értékesítettek belőle. Ezt Tomoe Ohmi alulmúlta. A Girlfriend kislemeze (2010. július 28.) ugyan jobb helyezést ért el (191. hely), de a 279-es összeladásával sajnos átvette ezt a megtisztelő rangot.
2010. szeptember 23., csütörtök
Anisama Girl's Night
Egyre több és több anison előadó lép fel az Animelo Summer Live-on, idén már annyian voltak, hogy csak úgy tudtak új előadók fellépni, ha egy páran kihagyták ezt a rendezvényt. Három naposra "dúsítani" a rendezvény már sok lenne. Erre találta ki Okui Masami idénre az Anisama Girl's Night rendezvényt, mely szintén két napos lesz. Október 31-én és november 3-án lesz. Itt már fellép Suara is. ^^ Emellett több olyan előadó lép itt fel, akinek már nem jutott hely az ASL-en. Itt egy pár:
- Kuribayashi Minami
- Okui Masami
- Faylan
- May'n
- Stephanie
- Asou Natsuko
- Shimoda Asami
- Sato Hiromi
- Misato Aki
Végre Misato Aki is felép. ^^ Hiányoltam, hogy miért nem lép fel az ASL-en, de most akkor itt.
Jó ötlet, hisz nagyon népszerű a rendezvény, de egyre több énekesre van igény, ezeket akarják kielégíteni, de a régiek is megérdemlik, hogy fellépjenek, ezek után kíváncsi vagyok, amikor lesz Anisama Boy's Night! ^^'
Lesz még egy fantasztikus anison rendezvény, ami nem Japánban, hanem Kínában lesz Shanghai-ban! Ugyanis ebben a hatalmas kínai városban lesz 2010. október 4-6-án Shanghai Expo, annak keretében lesz Anison Festival. A következők fognak fellépni:
- Okui Masami
- Kageyama Hironobu
- Endoh Masaaki
- Kitadani Hiroshi
- Fukuyama Yoshiki
- Misato Aki
- Kuribayashi Minami
- JAM Project
Végre kimozdulnak Japánból! ^^
Anisama Girl's Night hivatalos weboldala
Anison Festival hivatalos weboldala