Arnhem

Ma elbicikliztem Arnhembe, amit írtam még pénteken, azt elintézzem. 19 km volt az út, ezt kb. 65 perc alatt tettem meg. Itt is végig bicikliút vezetett, még az autópályán is. Egy helyen volt építkezés, ott kellett jobban vigyázni, egyébként nagyon látszik, hogy Hollandia biciklis ország, ilyen jól strukturált bicikliút-hálózat talán sehol máshol nincs a világon. Az út egyébként nem volt mindenhol sima, itt-ott kifejezetten olyan érzésem volt, hogy hegynek felfele megyek (Hollandiában hegyről beszélni...), egyszer le is kellett szálljak a bicikliről, mert gyalog gyorsabban haladtam. Annak azzal ellenkező irányba mentem, amikor úgy repültem lefelé, hogy 35 km/h-t mutatott a Google térkép. Egy kicsit féltem is, hogy nehogy pont akkor menjek neki valaminek. De sértetlenül itt vagyok.

Arnhem elég nagy város kb. 180.000 lakossal. És elég furcsa a vasútállomás épülete. Leiden Centraal vasútállomás épülete jutott azonnal eszembe, hogy arra is rendesen rácsodálkoztam, hogy a hollandok eléggé sajátságosan értelmezik a modern építészet fogalmát. Valami hasonló benyomást keltett Arnhem Centraal állomása is. Nem csináltam képeket, de a leideni vasútállomásról igen, az arnhemi is hasonlóan néz ki.

Az arnhemi esetében is az üveg dominál, mint építőelem.

Ami viszont tetszett, hogy Arnhemben rendezik a Női Röplabda Világbajnokságot, és ezt reklámozzák is rendesen.

Sőt, még üzletekben is lehetett röplabdát látni.

Először csodálkoztam is, hogy mit keres egy könyvesboltban egy röplabda, aztán eszembe jutott, ahogy közel mentem, és láttam a matricát felette. Gondolkodtam is azon, hogy ha nem annyira drága a jegy, elmennék egy meccset megnézni, de a €62-es jegy még nem az én pénztárcámra van szabva.

Ja, és a lényeget simán sikerült elintézni: Az OV-chipkártyán maradt €20-at visszakérni. Bementem a vasútállomásra, az OV-ügyfélszolgálaton minden további nélkül visszaadták a €20-at. Ez persze semmi plusz pénzt nem jelent, hiszen az utazást utólag ki kell fizetni. Ennek ellenére bementem a CeX-be és vettem magamnak egy Nintendo 3DS játékot.

A borító örömömre holland nyelvű. Eddig Hollandia négy városának CeX-ében voltam:

• Arnhem
• Breda
• Eindhoven
• Leiden

Illetve még Amersfoort és Nijmegen van a közelben, ezeket a városokat is meg akarom látogatni egyszer, akkor majd betérek ide is. De egyet nem értek: Hogy lehet, hogy olyan Nintendo Switch játékok, mint a New Super Mario Bros. U Deluxe a CeX-ben használtan €52-ba kerülnek, míg a Media Markt-ban újonnan €48-ba?

Vannak egyébként látványosságai is Arnhem-nek, de most nem erre összpontosítottam. Majd egyszer olyat csinálok, hogy ha elmegyek Nijmegen-be vonattal szétnézni, akkor megállok Arnhemben is és akkor majd itt is több időt töltök. De úgy tervezem, hogy addig nem megyek sehova vonattal, amíg nem látom, hogy számláznak, hogy van ez a rendszer. Utána elmegyek Nijmegenbe, Amersfoortba, illetve az is lehet, hogy visszamegyek Leidenbe és megnézem a japán múzeumot is. Nagyon jó ennyit utazni, és folyamatosan felfedezni az országot. Az is nagyon tetszett a mai bicikliútban, hogy még Wageningennél van egy hosszú bicikliút (kb. 3 km), és oldalra elnézve hatalmas zöld terület tárul elénk. Hollandia tényleg nagyon vigyáz a zöld területeire. Ezeket is csodálva élmény biciklizni. Egyébként meg nem éreztem hosszúnak ezt a kb. 2 és fél óra oda-vissza biciklizést. Egész jól bírtam ahhoz képest, hogy nem emlékszem, hogy életemben valaha is bicikliztem volna kb. 40 km-t egy nap. Visszafele meg Haikyuu!! soundtracket hallgattam, az plusz motiválóerő volt. Egyébként eszembe jutott az is, hogy lényegében én is ugyanúgy 30 percet biciklizek az egyetemre, ahogy Hinata a középiskolájához.

Beszélgetés a röplabdáról

Felkerestem a KRE-s röplabda edzőmet, hogy esetleg nem-e tartana nekem egyéni edzést, hogy a gyakorolhassam a felső szervát? Mondta, hogy ezt így konkrétan nem vállalná be, de adott itthonra tippeket, amiket gyakorolhatnék. Egyébként nagyon tapasztalt edzőről van szó, ahhoz képest, hogy csak egy kérésért fordultam hozzá, majdnem 2 órán át beszélgettünk. A tapasztalatait többségében Amerikából szerezte, amerikai edzőktől tanult, ezért egyedi módszereket alkalmaz. Amik egyébként a személyiségében is megnyilvánul, ugyanis rendkívül módon segítőkész és támogató. Beszélgettünk a hazai röplabda helyzetéről, hogy mit tapasztalt, és hogy mennyivel másabbak az edzések azáltal, hogy Amerikából más mentalitást és attitűdöt tanult. Mondta, hogy a hazai röplabda edzés inkább diktatórikus, mert sokkal inkább a teljesítményre mennek. Ő meg viszont pont azt tanulta Amerikából, hogy ha egy meccsen problémák vannak, akkor az edzőnek kell elgondolkodnia, mert valamit neki kell másképp csinálnia. Ezért azért igaz, mert a csapat, ha játszik, az azért van a pályán, hogy a tőle telhető legjobbat nyújtsa. Már régebben is azt érzékeltem, hogy ha nézek valami meccset (mindegy, milyen sportág), akkor ott az edző legalább annyira "játszik" a csapattal, kicsit sarkítva, ő is legalább annyira vizsgázik, mint a csapat, hogy na vajon, mit tud nyújtani. És ha valami a meccsen nem megy jól, akkor azért inkább az edző felelőssége, mert ő látja kívülről, hogy mi a gond, neki kell úgy menedzselni a csapatot, hogy a továbbiakban a lehető legtöbbet hozzák ki magukból. Ennek szellemét nagyon éreztem a mi edzőnkél, ezért nagyon motiváló volt most is beszélgetni vele. Beszélgettünk arról is, hogy a röplabda, mint élsport, legalább annyira kiégeti a tinédzsereket, mint bármely más sportág, ugyanis hetente ötször van edzés, szombaton meg meccs. Tehát lényegében csak a vasárnap szabad, de az edzések kapcsán szó volt arról is, hogy egy-egy gyakorlatot nagyon sokáig gyakorolnak, amit szinte azonnal meg lehet unni. Tehát az élsportnál azonnal elvész a sport játék-jellege, és így mivel a gyerekek nem azt kapják, amit vártak, ezért sokan abbahagyják. Akik meg ott maradnak, azok meg szinte az egész gyerekkorukat (legalábbis egy részét biztos) feláldozzák. Tulajdonképpen ezért nézem egyre nagyobb szkepticizmussal az Olimpiát is, hiszen akik ott vannak, azok döntő többségében irgalmatlanul megdolgoztak érte, és valami olyan árat fizettek érte, ami lehet, hogy inkább túl sok. És csak azért, hogy egy világversenyen megmérkőzzenek, hogy annak az egyetlen nyertes nyakába akasszák az aranyérmet... Mert mennyire emlékezünk meg az ezüstérmesekről, és azokról, akik rosszabb helyezést értek el, de ők legalább annyi munkát fektettek az egész sportba, mint az, aki az aranyérmet nyerte. És igazából, ha jobban belegondolunk, az se feltétlen világdicsőség, hogy a magyaroknak vannakbőven aranyérmesei. Mert fordítsuk meg: Tudunk mondani német olimpiai bajnokot? Hollandot? Spanyolt, kínait, japánt, ausztrált?

Az élsport túl nagy árat kér, úgyhogy én nem bánom, hogy csak hobbiszinten maradt meg nekem a röplabda. Amíg játék a sport, addig mindent beleadok, amit csak tudok.

Ajánlottam az edzőnek a Haikyuu!!-t is, mondta, hogy még nem hallott róla, de örül, ha megvan a motiváció. Mondtam neki, hogy hivatásos röplabdások is elemzik az animét, annyira valósághű a megjelenítés, valamint a 2020-es Olimpián is a japán csapatnál Haikyuu!! dalokat játszottak be a meccsük alatt.

Kérdeztem arról is, hogy milyennek látott engem, és pont azt mondta vissza, amit gondoltam magamról. Megmondta őszintén, hogy látszott rajtam, hogy alig van sportolói múltam, mert még a kezdőnél is kezdőbb voltam. De látta rajtam, hogy akarom csinálni, és hogy kitartó voltam, akármennyire is kezdő voltam, és a félév végére sikerült felhozni magam egy olyan szintre, ahonnan már jobban lehet építkezni. Pont ezt érzékeltem én is magamon. Láttam a többieket, tudtam magamról, hogy az utolsók között vagyok, de megtanultam ezzel nem foglalkozni. Ők vannak ott, ahol vannak, én vagyok ott, ahol vagyok, az én feladatom az, hogy mindig egy kicsit jobb legyek annál, mint amit előzőleg nyújtottam. Nem mindig ment. Mentem akkor is edzeni, amikor rosszabb hangulatban voltam, hogy legalább annyival is tartalmasabb legyen a napom. Nem voltam jó akkor, de van egy érdekes stratégiám erre. Ha kimondom magamról akár hangosan is, hogy nem vagyok jó, azzal tudatosodik bennem, hogy problémák vannak, és valahogy jobb leszek egy kicsivel. Jobban összpontosítok, jobban figyelek arra, hogy jól csináljam a gyakorlatokat, és máris jobban megy, és ez egy kicsit növeli az önbizalmamat. Azt persze fontos tudni, hogy ilyenkor nem szidom le magam, sokkal inkább mintegy szembesülés a valósággal és ez érdekesmód, segít rajtam. És tényleg a félév végére lett meg az, hogy kezdtem az egyes gyakorlatokat magaménak érezni, és jobb lettem. Erre már lehet építkezni. Kíváncsi leszek, hogy meddig fogok tudni a tavaszi félév során.

És hogy milyen gyakorlatokat ajánlott? Elsőként atlétikai jellegűeket, mert elmondása szerint a röplabda atlétikai sportág, amit elsősorban lábbal játszunk, csak kapsz egy labdát a kezedbe. Tehát gyorsaság, ugrás, oldalazás, illetve hátrafele menet. Ezeket egyébként mind gyakoroltuk az edzéseken, úgyhogy nagyjából meg is van. Meg ezt tudom itthon is csinálni. Illetve labdás gyakorlatokat is tudok gyakorolni, mivel van röplabdám. Labdával három gyakorlatot ajánlott.

• Mivel mondtam neki, hogy nemcsak azzal van bajom, hogy nem tudom elég erősen elütni a labdát, hanem, hogy sokszor egyenesen sem megy fel, amikor feldobom, ezért erre azt ajánlotta, hogy nyújtott kézzel dobjam fel a labdát és kapjam el. Az elkapás egy sarkalatos dolog, ugyanis itt is az volt a gond (ezt csináltuk edzéseken is), hogy mindig mondta, hogy ha elmegy a labda, akkor menjünk utána, álljunk alá és úgy kapjuk el. Nekem ez volt a rákfeném, mert ha oldalra ment, akkor ösztönből oldalra nyúltam, és onnan folytattam. Elmondása szerint ez azért hibás, mert a legnagyobb erőt csak akkor tudom belevinni az ütésbe, ha elöl van a kezünk. Ezt tényleg érdemes lenne gyakorolni, mert ha oldalra megy a labda, akkor nulladik gondolatra oldalra utánanyúlok. És hogy mindig álljak a labda alá.
• Egy egyszerűbb, hogy tartsuk az egyik kezünkben a labdát és a másikkal csapjunk rá, ahogy csak tudunk. Ennek az a nyitja, hogy az ujjaknak kicsit szélesebbnek kell lenni és teljes tenyérrel kell rácsapni, mert úgy tudjuk kifejteni a legtöbb erőt a labdába. Ha van levegő a tenyér a labda között, akkor baj van. Mindig is tudtam, hogy a technikával van bajom.
• Ez kicsit komplexebb, és ez ment a legnehezebben az edzéseken. Ekkor nagyon közel kb. fél méteres távolságban álltunk a faltól. Feldobtuk a labdát és ahogy lejött, a falnak ütöttük. Akkor csináljuk jól, ha a labda ott marad és nem pattan el. Ehhez idő kellett nekem, mire ráéreztem, hogy pontosan hogy is kell csinálni, ugyanis módszeresen elpattant nekem a labda.

A félévi vizsgák mellett egyébként is kell némi pihenés és szellemi munkát fizikai aktivitással lehet kipihenni.

Egyéni röplabda edzések

Örülök annak, hogy őszi szünet van, mert ismét többet tudok edzeni, mint iskolaidő alatt. Hogy miért? Mert iskolaidő alatt végig foglalt a tornaterem az egyetemen, így csak akkor tudok röplabdázni, amikor ténylegesen van edzés. És az némileg másabb, mert egyetemen kötelező 2 félév testnevelést elvégezni, és hát a résztvevők nagyjának tényleg csak kötelesség... Én meg egyénileg kitaláltam egy edzésprogramot, ami alaposan megmozgat. Egy ilyen edzés kb. 60-90 percig szokott tartani (nem feltétlen van kőbe vésve az időtartam), és közben a Haikyuu!! COMPLETE BEST albumot szoktam hallgatni.

1. Bemelegítésként futás. Ez általában 12 percig szokott tartani. Nem szoktam megállni. Előfordul egy-egy nap, hogy nem bírom annyira, akkor lassabban futok, de lefutom azt, amit célként kitűztem magam elé. Az album első 3 dala tart kb. 12 percig, azalatt futok.
2. Aktív pihenésként séta. Ez egy 4 perces lazító séta a futás után, az album 4. dala alatt sétálok. Ekkor szoktam kezembe venni a röplabdát, és addig is pattogtatom, feldobom, és elkapom. Ennek főleg az elején volt jelentősége, mert jobban éreztem a két kezem közti különbséget. Jobbkezes vagyok, a bal kezem bizonyos tevékenységekre kifejezetten ügyetlen. Így a bal kezemmel pattogtattam a labdát, illetve feldobáskor a bal kezemmel igyekeztem elkapni. Ez segített, ügyesebb lett a bal kezem. Meg hát a felső szervánál sarkalatos kérdés a feldobás. Nem lehet eleget gyakorolni.
3. Röplabdával végzek gyakorlatokat. Háromféle gyakorlatot szoktam csinálni. Kosárdobással a falhoz dobom a labdát, ezt addig, amíg nem esik a földre a labda. Igyekszek mindig utána menni a labdának, amikor csak lehetséges, akár a magasból utána ugrani és eldobni. Az egyéni rekordom 32 körül van. A második gyakorlat meg a fejem fölött zsonglőrködök a labdával. Ez kicsit a feladásra emlékeztet, csak nem magam elé vagy magam mögé irányítom a labdát, hanem azon vagyok, hogy egyenesen a fejem fölött tartsam a labdát. Ha elmegy valamerre, mindig utána megyek. Ebből is sikerül olykor 30 körülit megcsinálni. A harmadik meg alkarral gyakorlatozni a labdával. Ez szokott a legnehezebben menni, innen megy a legkönnyebben a földre a labda.
4. Kis erősítés karizomra. A karizomra külön figyelmet szentelek. Egyrészt mert hajlamos begörcsölni a felkarom, másrészt meg eléggé gyenge. A görcs ellen karkörzéseket szoktam végezni. De lassabban csinálom, hogy ne legyen gond, ha hirtelen megterhelem. Egyébként egy idő után jól szokott menni, de ha hosszabb ideig nem csinálom, érzem, hogy újra gyengébb, merevebb a karom mozgása. A másik, amit csinálok, a fekvőtámasz. Ez továbbra is nagyon nehezen megy. Ha 10 szabályos fekvőtámaszt meg tudok csinálni, már örülök. A harmadik karizom erősítő gyakorlatot Plank-nak hívják (ennek a Wii Fit U európai változatában Parallel Stretch a neve). A lényeg, hogy fekvőtámasz pózban vagyok úgy, hogy az alkarom a földön van. Ezt 30 másodpercig is kegyetlen érzés tartani.
5. Jön a szerválás gyakorlása. Az alsó szerva már jól megy. Sikeresen ráéreztem arra, hogyan üssem el jól erőből a labdát. Többször volt az korábban, hogy na most megmutatom, és akkora erővel ütöm el a labdát, hogy az ég kegyelmezzen neki! Hamar kiderült, hogy nekem kellene az égnek kegyelmeznie, mert akkor volt merev a karom mozgása, ahhoz emlékeztetett, mint amikor begörcsöl. Meg is ijedtem, ezután tapasztaltam ki magamban, hogy üssem el a megfelelő erővel a labdát. Ahogy ez sikerült, úgy megy már. Viszont a felső szervával nagyon komoly problémáim vannak. Ahogy feljebb írtam, sok múlik azon, hogy dobom fel a labdát, valamint az időzítés, hogy amikor lejön, mikor ütöm el. Na meg persze a mozdulat. Nekem nagyon nehéz jól szerválni felülről, nem is megy rendesen. Még ki sem teszem a hálót, mert egyelőre annak örülök, ha a felezővonalon átmegy a labda, nemhogy a háló fölött. Mondjuk akkor jobban megy, ha ököllel ütöm a labdát. Volt, amikor kifeszítettem a hálót a tornateremben, és egyszer volt, hogy átment a háló felett a labda felső szervával, úgy örültem, mintha egy egész szettet nyertem volna meg.

Lényegében ennyi. Ennyi lehetőséget tudok, amivel lehet egyedül is gyakorolni. El is megy az idő, de hasznosan. Azt viszont hozzáteszem, hogy nem mindig konstans, 100%-os lelkesedéssel gyakorlok. Vannak rosszabb napok, vagy amikor épp más foglalkoztat. De bemegyek ekkor is, mert bár ekkor rosszabbul mennek a gyakorlatok, szervák, és inkább csak 60 percet vagyok bent, de ezek a napok sem vesznek el, mert azért amennyire lehet, a röplabdára összpontosítok, és amikor újra nagyobb lelkesedéssel játszok, akkor azért érzem, hogy hasznos volt akkor is bemenni gyakorolni, amikor épp nem volt annyira kedvem hozzá. És akkor is bementem edzeni, amikor nyáron diákmunkán voltam. 8 órát dolgoztam, de bementem utána is. És jól esett. Eléggé rapszodikus volt az idei nyár diákmunka terén, így kifejezetten ellazított mentálisan az edzés. Ebben pont a Haikyuu!! adott inspirációt. Ott is megtették, hogy nem sokat aludtak, fárasztó nap után mentek edzeni, és mégis megcsinálták. Emlékezetes, amikor Hinata és Kageyama az első évad 3. részében hajnali 5-re mentek be edzésre. Én ezt úgy csináltam, hogy a diákmunka után is bementem edzeni. Így legtöbbször az volt, hogy 7 órakor elindultam reggel, és kb. 19.30-kor értem haza. Kevés időt töltöttem itthon, de összességében jól éreztem magam, még akkor is, ha úgy mentem be, hogy nem volt sok kedvem hozzá.

Bizonyos páros gyakorlatokat lehet próbálgatni egyedül. Például egyszer megpróbáltam a feladást egyedül. Feldobtam a labdát, és onnan feladtam. Így lehet gyakorolni, hogy előre vagy hátra menjen a labda. Érdemes is, mert ahogy próbálgatom, lehet érzékelni, hogy nem olyan könnyű irányítani a labdát, főleg hátrafelé. Úgyhogy, amikor tudok egyedül is gyakorolni, akkor csinálom ezt is.

Csak szünidőben tudok bejárni, mert az egyetem tornaterme órák alatt mindig foglalt. Ahogy írtam feljebb, járok röplabdázni, bár a két kötelező félévet rég teljesítettem. Habár nagyon jó gyakorlatokat végzünk, annak nem örülök, hogy nem játszunk különböző posztokban. Az is rossz, hogy átmenet sincsen. Vannak komoly edzések esténként, de ott magas szinten edzenek, és ott tényleg a profik vannak. Egy olyan csapatban szeretnék lenni, ahol lelkes kezdők vannak, akik készek fejlődni. Szétnéztem néhányszor a sanc.hu weboldalon, de itt is legtöbbször középhaladó, haladó edzéseket hirdetnek. Kevés a kezdő. Mindenesetre majd a jövőben többet nézem az oldalt, hátha szerencsém lesz. Addig maradnak az egyéni és egyetemi edzések.