Talán kicsit hamar volt a soron következő Fantasy Expo a karácsonyihoz képest. De talán minden eddiginél jobb volt a baráti találkozóknak köszönhetően. Azért is írok róla a személyes blogomban, mert nem nagyon vettem most részt a programokon. Inkább barátokkal töltöttem együtt az időt.
Korán terveztem menni, 5:15-re állítottam be az órát, így sikerült elérni a 6:20-as vonatot. Most nem olvastam vonatút alatt, inkább animéztem (Pokémon 2019, Pro Golfer Saru), illetve játszottam. Ahhoz képest, hogy úgy voltam vele, hogy idén nyugdíjazom a Nintendo 3DS-t, ismét előkerült, mert csak ott tudom játszani a Wario Land: Super Mario Land 3-at és a Wario Land 4-et. Ahogy végignéztem a Backloggery profilomban, hogy állok a játékaimmal, mi az, amit könnyen végig tudnék játszani. A fentebb említett két Wario játékra esett a választásom. Nem mondom, azért a Wario játékoknak is megvan a maguk nehézsége. Nagyon jól kihozta a Nintendo Wario személyiségét, igazán a karakteréhez illő játékot kapott, de pont az egyediségében rejlik a nehézsége. De összességében nem nehéz és nagyon tetszik.
Kissé késve érkezett meg a vonat a Keleti pályaudvarra, innen a 24-es villamossal mentem a Ferencvárosi Művelődési Központig. Mivel VIP jegyem volt, ezért azonnal bejutottam. Egyből a tornaterem felé vettem az irányt, odaadtam Airisu-nek a névjegykártyáimat (amiben a weboldalaimat hirdetem), hogy osztogassa az érdeklődőknek. Beszélgettünk, meg szétnéztem nála, majd felmentem bagszihoz megnézni az ő Nintendo Switch standját. Két konzol, egy TV, egy monitor, plusz az Amiibo kiállítás. Többen is voltak, akik azt hitték, hogy meg lehet vásárolni őket.
Azért voltak programok, amikre kíváncsi voltam. Például a Naruto-kun.hu fansub csapattal való beszélgetés. Nem rajongok a rajongói feliratokért, egyrészt meg régen elég sok volt a színvonaltalan felirat, másrészt a működésük erősen szürkezóna. Van olyan ország, nevezetesen Hollandia, ahol törvény tiltja a rajongói feliratok készítését. Ezzel akkor szembesültem, amikor holland felirattal kerestem animéket, és semmit nem találtam. Ekkor olvastam utána, hogy mi a helyzet, amikor rábukkantam erre az információra. Ennek ellenére kíváncsi voltam az előadásra, mert érdekelt, hogy dolgozik egy ilyen csapat. Nagyon újdonságot nem hallottam, de a beszélgetés összességében érdekes volt.
Zsolti az előadás végén írt rám, hogy már itt van, és mivel már másfél éve nem láttam őt, ezért kerestem. Előtte találkoztam Catrinékkel (Nagyon menő a Paradox Live mappa, ezúton is köszönöm!), vele is számolgattuk, hogy mikor is láttuk a Zsoltit utoljára? Örültem, hogy szinte az egész napot együtt töltöttünk. Sokat beszélgettünk, játszottunk együtt Mario Kart 8 Deluxe-szel. Meg mutatta nekem is, meg Catrinnek, hogy milyen D.I.Y. anime figurákon dolgozik. Igazi művészlélek, igazán inspiráló volt látni a munkáit.
Játszottunk volna a retro teremben (a Regamex jóvoltávól) Super Mario Bros.-szal, de pont akkor volt az ő találkozója. Én visszamentem bagszihoz, eleinte szórakoztattuk egymást, majd az egyik Mario rajongó sráccal játszottam Mario Kart 8-at. Ide tért vissza Zsolti. Szerettem volna képeket készíteni a cosplay versenyről, de ha valamikor igaz volt az, hogy tűt sem lehetett leejteni a nézők között, akkor az most volt. Minden korábbi Fantasy Expón valahogy be tudtam préselődni a színházterembe, amikor verseny volt, de ez most esélytelen volt. Tömve volt a színházterem, egyszerűen elképesztő, hogy mekkora népszerűségnek örvend a cosplay verseny.
De utána megnéztük a dumapartit az Animagazinosokkal. A mostani téma az anime filmrendezők voltak. Bemutatták a munkásságukat, röviden jellemezték azokat. Volt is szó néhány olyan filmről, ami felkeltette az érdeklődésemet. A Paprikával hosszú évek óta adós vagyok magamnak, a Maboroshi nagyon szimpatikus volt, betettem Netflixben a listámba. Illetve érdekel még a Kimi to, Nami ni Noretara is. Ezt az a Yuasa Masaaki rendezte, aki a Devilman: Crybaby-t is. Azt nagyon szerettem, az ijesztő rajzstílusa ellenére is, és látom, hogy a Kimi to, Nami ni Noretara is hasonlóan "csúnya". Ilyen rajzstílussal milyen lehet egy romantikus movie? Erre mindenképp befizetek. Már csak azért is, mert ha jól emlékszem, ez volt az a movie, aminek a romantikus mivoltával többen sem tudtak azonosulni. És kíváncsi vagyok arra, hogy mit tartottak rossznak. Összességében nagyon jó volt a beszélgetés. Ahogy eddig is, most is tartották a színvonalat.
Aztán a lépcsőknél beszélgettünk az animagazinosokkal. Itt már nem maradtam sokáig, mert a 17.10-es vonattal haza akartam menni. Azt hittem, egyedül megyek a Keletibe, de a villamosmegállónál elkapott a Zsolti. Az ő vonata is majdnem ugyanakkor indult, mint az enyém. Úgyhogy ott még eltrécseltünk, amíg el nem indult a vonatom. A hazafele úton a Cheer Danshi!! utolsó részét néztem meg, illetve a Mashiro no Oto 3. részét. Illetve játszottam a fentebb említett Wario játékokkal.
Nagyon jó nap volt a mai, konkrétan olyan érzéseim voltak, mint nagyon régen, amikor minden lelkesedésem az AnimeConban és a különböző Nintendo és Pokémon találkozókban volt. Olyan ez, mintha újra élném a 2006-2010 közötti időszakot. Kicsit furcsa is, de természetesen, nem egy az egyben akarok a 15 évvel ezelőttre visszartérni, de ha azt a lelkesedést, amit akkor éreztem, vissza tudnám hozni, az nagy segítség lenne számomra, hogy teljes elánnal a jövő felé tekintsek. Már csak azért sem akarok a múltban élni, mert úgy jó a jelenben élni, hogy felvérteződtem az azóta megélt tapasztalatokkal. Azok hiányoznának az életemből.
