2016 nyári MondoCon - Éljen a sznobizmus?

Vártam a nyári MondoCon-t, mert elég régen voltam utoljára, és hiányzott a dolog. Meg kíváncsi voltam arra, hogy milyen a régi-új karaoke csapat, hogy állják meg a helyüket.

Nem aludtam valami sokat, ezért a tervezett 6.19-es vonat helyett az 5.32-es vonattal mentem fel Pestre. Kicsit megkavarták a menetrendet, ráadásul elég nagy felháborodást váltott ki az, hogy azok a vonatok, melyek csak Lőkösházáig / Lőkösházától közlekednek, elvették az összes IC kocsit, és már csak azok maradtak IC vonatok, amik Romániába mennek vagy onnan jönnek. Tehát a hajnali vonattal mentem. Nem volt sima az út, mert Muronynál 10 percet állt a vonat, és eléggé úgy volt a dolog, hogy a mozdonnyal van komoly baj, mert nem tudta a vezető beindítani. Végül csak elindultunk, és ami igazán szép volt, hogy Szolnokig be is hozta a 10 perces késést. Elismerés jár a mozdonyvezetőnek. Aztán nem is volt gond az utazással. Miután kb. 2 hónapja van okostelefonom (Xiaomi Redmi3, kösz bagszi a tippet, nagyon jó telefon!), ezért animéztem az út alatt. Illetve vittem a laptopot is, mert eredetileg Játék határok nélkült akartam nézni, csak már a vonaton jutott eszembe, hogy az a bizonyos 128 GByte-os pen drive, amin rajta van, az otthon maradt. Továbbra is nagyon hálás vagyok az M3-nak, hogy leadták az összes '90-es évek-beli JSF adást (franciául van az eredeti címe Jeux Sans Frontiéres, ez a rövidítése), és utána kitaláltam azt a szokást, hogy úgy nézem az 1996, 1997, 1998-as évek egy-egy elődöntőjét (ez a három a kedvenc évadom), ahogy annak idején emlékeztem, hogy ment a TV-ben. Úgy maradt meg bennem, hogy augusztus utolsó hetében ment a döntő, aztán beszélgettem YouTube-on egy másik rajongóval, ő mondta, hogy 2 héttel később volt. Megnéztem az ano blogon, és igaza volt. Ez amúgy egy nagyon érdekes blog, konkrétan a televíziós korszak legeslegelejétől dokumentálja az aznapi TV műsorokat. A tulajdonosa folyamatosan tölti fel, ahogy kapja az újabb archívumokat, de meg lehet nézni, hogy egészen 1957-es TV műsorok is kint vannak, amikor elindult a Magyar Televízió. Nem semmi digitális gyűjtemény. Szóval a Játék határok nélkül. Megtudtam, hogy máskor megy, ennek ellenére tartom azt a "műsortervet", ahogy én emlékszem rá, tehát június végén az első elődöntő, így augusztus végére elérem a döntőt, ha hetente egy adást nézek meg. Pénteken nézem meg az 1996-osat, szombaton az '97-eset, és vasárnap a '98-asat. Ezen a héten a 4. elődöntő lett volna.

Bocsánat, hogy sokat írtam erről, de a mai napig néha nézek Játék határok nélkült, és ezt a mániát megengedem magamnak. Szóval, mivel ez kimaradt, ezért animéztem. A Ranma 1/2 12 részes OVÁ-ja egész jó, emellett elkezdtem a Saber Marionette R-t nézni. Ez is OVA, és érdekes lehet azoknak, akik látták a két szériát, mert a szereplők nevei majdnem ugyanazok (kivéve Otaru, akit itt Junior néven illettek.), és a seiyuu-k is teljesen ugyanazok, de még a személyiségük is hasonlít (bár nem annyira kirívó az egyéniség, mint a sorozatokban), egyedül a külsejük különbözik. Az R a J és a J to X után 200 évvel játszódik, más helyen is, más a háttértörténet is, de a cselekmény sokban hasonlít. Amúgy azt érdekesnek tartom, hogy az OVA volt először vetítve, hiszen az eredeti cselekmény után jóval később játszódik, de gondolom az R-ral akarták felmérni (milyen szép az angol nyelv magyarítva "árral akarták felmérni"...), hogy van-e igény az animére, és milyen jól látták, hogy van, mert helyet kapott a japán anime-történelemben két fantasztikus alkotás. Aztán belefért még a Prince of Tennis: The National Championship OVA-ja, ennek a befejező, 13. részét néztem meg. Egész jó, a Prince of Tennis is olyan lett, hogy elengedtem magamban az elvárásokat, amit írtam kb. 1 hónapja, és azóta megint nagyon tetszik. Viszont ennek az OVA-nak a 7. részét nem bocsájtom meg. Egy filler volt (OVA-n belül filler... no comment), az volt a lényeg, hogy pihenésképp röplabdáztak. A teniszedzőjük egy idő nő, Ryuzaki Sumire pedig azt csinálta, hogy a vesztes fiúcsapatnak elkezdte riszálni a melleit és a fenekét. Nem is csak az, hogy undorító látvány volt, mert majdnem elhánytam magam konkrétan, hanem Ryuzaki sensei egy hihetetlenül okos és értelmes nő (nemcsak szigorú, de inspirálni is tud), ilyen szerepben láttatni, az egyik legundorítóbb dolog, amit láttam eddig animében (Lesz egy másik, majd a végén lesz róla szó). De a többi rész jó volt. Az utolsó rész tudható, hogy fog lezárulni (különben miért lenne folytatása semi finals alcímmel...), de jó volt nézni.

Közben megérkezett a vonat Pestre. Mivel még 8.15 volt, ezért nem mentem a Hungexpóhoz. Már csak azért sem, mert ömlött az eső, és nagyon hideg volt. 17°C nyáron, ez nekem a kemény fagy kategóriája júliusban. Az Árkádban töltöttem el az időt. Leültem a kajáldás résznél az egyik padra, és gyakoroltam az angol érettségire. Ugyanis októberre emelt szintű érettségire készülök. Szeretnék egyetemre menni, és ebben annyira motivált vagyok, hogy soha életemben nem tanultam ekkora intenzitással, mint most. 9.45 körül indultam a metró felé, onnan csak egy megállót mentem, és a Pillangó utcától sétáltam a Hungexpóhoz. Az eső továbbra is esett, és bár elvileg a könyv és a füzetek biztonságban voltak a táskában, mégis betettem egy szatyorba, hogy biztosan ne ázzanak el. Aztán elindultam. Szerencsére megvolt a jegy előre (ezért Naruminak jár a köszönet, hogy elintézte nekem.), úgyhogy soron kívül be tudtam menni. Gondolom a szabadtéri programokat annak rendje és módja szerint elmosta az eső, rettenetes volt ez az ítéletidő. Bejutottam, először az öltözőnél láttam, hogy van programfüzet, abból hoztam magamnak. Aztán egyenesen fel a karaoke terembe, szinte már nosztalgikus volt a második emelete moziterme. Láttam a többieket, Leea, Mystra, Tsuki, Narumi, mindenkit nagy öröm volt látni. Meg annak is örültem, hogy megismerhettem azt a srácot is, aki nemes egyszerűséggel 8<nyolc>8 néven van fent a fórumon. Minden jól alakult, fel is iratkoztam énekelni. Először a Digimonból a Seven dalt énekeltem el, ez jól ment, nem volt nehéz a dal. Aztán hirtelen kigondoltam, hogy a Pokémonból a Pokémon Johtót szívesen elénekelném. A magyart. Ez is ment, minden rendben volt, lelkesített engem is a dal, de éreztem, hogy nincs minden rendben a hangommal. Elkezdtem most újra nézni a Pokémont a 119. résztől, megfogadtam, hogy végignézem egészen az aktuális részig. Miután a 900. részt is túlhaladtuk, ez legalább 3 éves terv lesz, ha minden hétköznap nézek meg egy részt. Nemrég meghallgattam a magyar Pokémonos CD-ket, és ahogy próbálgattam a Pokémon Johtót, rájöttem, hogy megy. Ami miatt éreztem a bajt, hogy otthon könnyebben ment. Mindenesetre örültem Lexinek, egyrészt mert menőség, másrészt meg mert elénekelte a Pokémon legújabb szériájának openingjét, az XY&Z-et. A legújabb Matsumoto Rica szám, és istentelenül jóra sikeredett. Egyébként is terveztem megcsinálni a kfn-t belőle, de ha már külön szólt érte, akkor megcsinálom neki soron kívül. Nagyon jól mutatott a nagy kivetítőn a kfn-em. Akartam, hogy jó legyen, ezért igyekeztem effektezni. Maga a dal is olyan, hogy lehetett dolgozni vele bőven. Élmény volt dolgozni vele. Meg azért akadt fekete leves is előadások esetében bőséggel. Az egyik legrosszabb egyértelműen a ONE-PUNCH MAN openingje volt. Ott beszéltük 8-cal, hogy ilyen szörnyűséget ritkán hallani. A legdurvább az volt, hogy hoztak papírt, és angol szöveggel énekelték fel a dalt... Holott csak japánul van. Istenem, végy magadhoz!

Még a Pokémon előtt volt egy kis szünet, ugyanis AMV verseny volt. Erre nem maradtam, inkább szétnéztem. Megnéztem a konzolokat, nagyon úgy néz ki, hogy a PlayIT fejére akar nőni a Mondo, mert egyre durvább a gamer felszereltség a rendezvényen. Sőt, azt kell mondjam, hogy mivel Wii U nem volt / nem találtam meg, ezért igazából érdektelen volt az egész számomra, mert csak a retro konzoloknál volt Nintendo. Ezért nekem az egész ilyen "sok bába közt elvész a gyerek" tipikus esete, hogy nehezen találom meg, ami tényleg érdekel. Miután szétnéztem, visszamentem, de mivel még ment az AMV verseny, azért a karaoke terem előtti teremnél (ahol volt a rajzverseny) leültem az egyik sarokhoz, és telefonon megnéztem a Night Wizard 13. részét. Ez volt az utolsó rész. Egész jó anime, tetszett. Főleg a 11. rész volt rám nagy hatással, amikor Shihou Elis visszament a kolostorba, ahol felnőtt, és valami varázslat hatására minden bentlakónak kiesett az emlékének az a része, amikor Elis-chan ott élt, és idegennek nézték. Érdekes volt, egyáltalán az oka a varázslatnak...

Mielőtt elkezdődött volna a kaszinó karaoke, bevállaltam még egy dalt, a Prince of Tennis-ből a future-t, ez már nem ment úgy, ahogy itthon a négy fal között próbálgattam, mert nem jöttek ki a legmagasabb hangok. Éreztem is, hogy berekedtem. Ennek ellenére indultam a versenyen. A klasszikus kategóriát választottam ki, ott ismerem a legtöbb dalt. Szerettem volna a verseny keretein belül a Slayers: Get along-ot elénekelni, de a Fullmetal Alchemist-ből a Kesenai Tsumi-t pörgette ki nekem a gép. Nagyon rég nem hallottam, az animével is úgy vagyok, hogy jó volt, de egyszer elég volt végignéznem. Csak az első két opening (Melissa és a READY STEADY GO!) maradtak meg bennem a mai napig. Az első endinggel meg úgy vagyok, hogy meghallgatom, ha szól, de amúgy nem foglalkoztam vele komolyabban. Kértem segítséget a közönségből (lehetett), jött is volna egy lány, de ő speciel nem jöhetett, mert ő is versenyzett. Mivel senki más nem vállalta, ezért egyedül vágtam neki. Illetve el se kezdtem, mert teljesen lebénultam. Vártam magamban a "csodát", hogy valahonnan az agyam legmélyebb rejtekéből előjön valami, de semmi. A rögtönzés képessége meg (még) hiányzik belőlem, ezért teljes csend volt a részemről, és az sem vigasztalt, hogy a közönségből sokan vidáman éneklik a dalt. A dal felénél végképp reménytelennek láttam a dolgot, és feladtam. Nincs mit tagadni rajta, lesújtott a dolog nagyon. Nem is önmagában a kudarc miatt, mert előfordul az ilyen, hanem mert ez valahol megfutamodásnak minősül, és elgondolkodtam azon, hogy ha ez jellemez az élet egyéb területén, ez komoly baj, mert váratlan megmérettetések bármikor jöhetnek az életben. És ha nem lesz rá jó válaszom, akkor csak a megfutamodás marad. Ez a gondolatmenet tört letargiába. De mivel kíváncsi voltam a többi versenyzőre, ezért tartottam magam, de eredményhirdetés után hagytam, hogy eluralkodjon rajtam a "senki ne szóljon hozzám" állapot. John pont rosszkor akart beszélgetni velem, inkább az angolba temetkeztem. A szóbelit írtam le magamnak. Úgy készülök egyébként a szóbeli részre, hogy füzetbe írom, hogy mit mondanék. A Maxim kiadónak nagyon jó érettségire felkészítő könyvei vannak, azokból készülök. Ezekben szóbeli is van, méghozzá pont ugyanúgy, ahogy az érettségin, és az adott feladat kapcsán írom le a füzetbe azt, amit mondanék. Amikor végeztem, akkor igyekeztem a külvilágot kizárva csak a karaokéra figyelni. Amikor bajom van, akkor nem szeretem a külvilág felé azt mutatni, hogy mennyire jól érzem magam, holott legbelül üvöltök. Ilyenkor elmerülök magamban. Nagyjából két óra telt el addig, ami egyáltalán eljutottam magamban odáig, hogy küzdeni fogok az egész dolog ellen. Ettől jobb lett. Amúgy a versenyen való szereplésem után kérdezte 8, hogy sznobizmus? Na, hát vannak dalok, amik nem ragadnak meg, hiába énekli a fél karaoke terem. Az a lényeg, hogy ezután jobb lett, akartam még egyet énekelni, de már késő volt. Meg talán jobb is így, mert reméltem, hogy hátha jobb lesz vasárnap a hangom. Mindenesetre a nap végén bátorítottam Leeát, hogy tartsa meg azon jószokását, hogy az adott dalhoz, ami elhangzott, hozzáfűz valami poénos szöveget, mert emelte vele a hangulatot. Amúgy hihetetlen jó volt minden, nagyon jól ment a szervezés. Egyetlen egy dolog nem tetszett, hogy irgalmatlanul hangosan jött a zene a két hangfalból. Csak úgy hasított a jobb fülembe. A bal fülembe nem, mert arra rosszabbul hallok, de a jobbat úgy kellett néha védeni, mert kegyetlen volt. El is szoktam a hangos zenétől, pont azért mert érzékeny a fülem (ezért hallok rosszabbul a bal fülemre, meg a sok gyerekkori műtét sem használt neki) és nagyon vigyázok rá. Csak akkor szoktam nagyon feltekerni a hangerőt, amikor érzelmileg nagyon fel vagyok spanolva. A hangerő az egyelten, ami nem tetszett, minden másban csillagos ötös volt a szervezés és a lebonyolítás.

Krisivel beszéltem meg, hogy aludhatok nála az éjjel. Rendes volt, sokat segített vele. Este már nem esett annyira az eső, úgyhogy viszonylag szárazon érkeztem meg hozzá. Körbevezetett az albérletben, ahol a barátnőjével lakik együtt, megmutatta a hatalmas Nintendo gyűjteményét. Megállapítottuk, hogy a japánok mindig is megkülönböztetett figyelmet kaptak. Szinte minden egyes Famicom (NES) kazettának más a színe, sőt van olyan, melynek csillogó a matricája. A Super Famicomra (japán SNES) is vannak játékai. Reméltem, hogy mutat Ranma 1/2 játékot, de az nem volt neki. Meg van néhány japán nyelvű mangája is. Ezeket mind valami japán vásáron szerzi. Mondta a nevét, de nem jut eszembe. Az a lényeg, hogy mivel ez jótékonysági vásár, ezért extra olcsón lehet hozzájutni akár igazi ritkaságokhoz. Meg mondta, hogy sok japán Nintendo játékot 20-50-100 yenért vett meg. Volt amit helyben (kijutott Japánba) szerzett meg. Arról hallottam, hogy léteznek Japánban olyan second hand boltok, ahol töredékáron lehet használt cuccokat venni. Aztán le is feküdtem aludni. Mielőtt elaludtam volna, megnéztem a Kamen no Maid Guy OVA-t. Végeztem a sorozattal, továbbra is bírom az elmebeteg poénjait. Az OVA nem volt olyan nagy eresztés, illetve a melltartók lejjebb ereszkedtek, így intim női testrészek teljes pompájában voltak láthatók. Ezután aludtam el. Egész jó volt nála aludni, teljesen kipihentem magam.

Másnap reggel elsőként ébredtem fel, lefoglaltam magam addig, amíg Krisiék nem ébredtek fel. Úgy döntöttem, hogy rákeresek YouTube-on a Fullmetal Alchemist dalra, ami kivéreztetett. Hát, nem jöttem volna rá magamtól, hogy ilyen a dallama. Nagyon régen hallottam, azt se tudtam, hogy eszik-e vagy isszák ezt a dalt. Na de ez már így alakult, megfogadom, hogy majd ősszel tarolni fogok. Közben Krisi is felébredt, egy kicsit játszottunk. Kíváncsi voltam a Yoshi's Woolly World játékra. Fonálból vannak felépítve a pályák, még Yoshit is ilyen 3D-sre rakták össze fonálból. Hihetetlen hangulatos volt, tetszett nagyon, a megvalósítás is egyedi volt. Sok időnk nem maradt játszani, mert 9-kor el kellett indulnom, a napijegyem ugyanis 9:59-ig volt érvényes, és mivel vasárnap nem járnak olyan sűrűn a BKV-s cuccok, ezért biztos akartam lenni a dolgomban. A 2-es metró volt az utolsó állomás, egy megállót mentem a Pillangó utcáig. Innen nem mentem azonnal a Hungexpóhoz, előbb a Tesco Extrába mentem péksüteményeket vásárolni. Csak onnan tettem meg a hosszú sétát.

Az eső továbbra is kitartóan esett, úgyhogy teljesen elázva érkeztem meg a conra, ezen belül a karaoke terembe. Reggel döbbenten vettem tudomásul, hogy nem jött vissza az énekhangom, emiatt úgy döntöttem, hogy csak egyszerűbb dalokat vállalok be. Most nem akartam annyira előre menni, hátrébb foglaltam helyet. Pont abba a sorba ültem le, ahol egy srác volt, aki többször is énekelt tegnap (nem emlékeztem rá egyébként, bocsánat érte ^^'), megjegyzett engem magának. Konkrétan ő volt az első, aki a 7 éves karaokés pályafutásom alatt felkért közös éneklésre. Igazán jól esett tőle. Tanakodtunk, hogy mi az, amit mind a ketten ismerünk. Azt sejtettem, hogy valami kommerszebb zene felé kell venni az irányt, így esett a választás a Naruto Shippuuden: Blue Bird dalára. Fel is iratkoztunk rá. Na ez egy vicces eset volt. Leea többször "méltatta" a memóriáját, és Kedvesjudit is pont akkor ment oda. Először ő akart feliratkozni, amikor Leea ismét "dicsérte" a memóriáját. Mondtam neki, hogy Kavington, kavington. Elkezdi írni a nevet, de megakad a K betűnél. Látom, hogy megzavarodik, amikor magához tért, akkor mondta, hogy majdnem Kavingtont írt Kedvesjudit helyett. Jót nevettünk rajta. Feliratkozás után visszamentünk, és egész jókat beszélgettünk, annak ellenére, hogy a nézett animéink halmazának elég kicsi a metszete. Érdeklődött a Nintendo iránt is, bemutattam neki a Nintendo 3DS-emet. Beszéltem neki a sajátosságairól, a játékokról, a StreetPass-ról, egészen érdekesnek találta. Valamennyire tudta, hogy mi a helyzet, de a PC a fő csapásiránya. Meg aztán együtt indultunk zene tippmixre is. Kiderült, hogy világhíres a srác, mert a keresztnevét világszerte ünneplik február 14-én. Gondoltuk, hogy ketten összedobjuk amit tudunk. Volt olyan, amit biztosan tudtunk, de a nagyját csak tippeltük. Ráérzés, zenei hangulat... lám, lám mások is ismerik a trükkömet ismeretlen dal esetében. Nem mintha olyan nagy szám lenne, de mégis. Azért egészen jól ment, Ezután nem sokkal mentünk ki énekelni. Előtte kölcsönadta a táblagépét, hogy meghallgassam a dalt, hogy jobban menjen. Aztán jöttünk is mi. Hát jól megviccelt, mert alig szólalt meg. Én sem ismertem annyira, úgyhogy eléggé rosszul sikerült. Megvagyok a Narutóval is, szerettem nézni, meg több zenét is ismerek az animéből, nagyon jó mind, de ami igazán megmaradt bennem, az a 10. ending az első szériából. Az Analog Fish-től a Speed. Ezzel már egyébként nem foglalkoztam úgy lelkileg, ahogy jött, úgy jött. Aztán nem is maradt sokáig, ment is tovább. Szólóban két dalt énekeltem a nap folyamán. Az egyik a Saber Marionette J-ből az I'll be there, a másik pedig a Mahoraba ~Heartful Days~-ből a Boku no Speed de volt. A másodikat kifejezetten kellemes volt énekelni, mert ahogy láttam a képeket, úgy jöttek fel az emlékek az animéből, és hihetetlen kellemes érzés volt. Ahogy írtam korábban, a szívembe zártam az animét, és ez úgy néz ki, hosszútávon így marad.

Aztán már én sem maradtam sokáig, mert vasárnap csak 16 óráig volt karaoke, utána Kpop-os elbutult dolgok voltak, azok meg nem érdekelnek. Meg el is kellett indulni, ha el akartam érni a 16.10-es vonatot. Sikerült is. Terveztem animét nézni, miközben sétálok a metróhoz. Új szokásom, hogy úgy járkálok az utcán, hogy kezemben a telefon és animét nézek rajta. Persze vigyázok az úton, eddig semmi baj nem történt. Szóval terveztem, de nem jött be, mert elmosta az eső a tervemet. Csak a vonaton jutottam el oda. Megnéztem a Ranma 1/2 OVA 10. részét, majd utána egy új animébe kezdtem bele, mivel befejeztem a Night Wizard-ot, ez pedig a Kanokon volt. Azért esett erre a választásom, mert ennek az openingjét is Miyazaki Ui énekli (mint a Night Wizard-ét), és a zenét meg a szöveget ennek is Okui Masami írta, úgyhogy ha lexikonnyi szintűre akarom fejleszteni az Okui Masami tudástáramat, akkor ezt az animét is meg kell nézni. Írtam az elején, hogy a Prince of Tennis első OVA-jának 7. része milyen undorító? Nos, az egész Kanokon szintén az. Nem is vártam sokat tőle, mert néztem képeket és tudtam, hogy pure ecchi a dolog, de ez... Leegyszerűsítve az van, hogy van egy kisfiús alkatú középiskolás srác, akire állandóan rámászik az óriásmellű lányosztálytársa. Tipikusan az a fajta lány, aki sajnáltatja magát, közben meg mindenét megmutatja a srácnak. Ha fáj valami, gyere, sírd ki a bánatod, és a melléhez döngöli. A legdurvább az volt, hogy az osztályteremben, szexre akarta bírni a lány a fiút, de belép valaki és megakadályozza a dolgot. De amíg az akcióra készültek az animében, ültek mellettem a vonaton, és folyamatosan felpillantottam, mert féltem attól, hogy azt hiszik, valami pedofil dolgot nézek. Tényleg kisfiús arcú a srác... Persze adtak kerettörténetet a dolognak, a srác vonzza magához az állatok lelkét. A lányban meg egy róka lelke (kitsune) lakozik, innen az óriási vonzalom. A srácnak komoly problémái vannak lányok terén, és akkor szerencsétlenkedik vele a csaj... A lány meg tökéletesen az a jellem, amelyet a való életben undorítónak tartok. Eleinte 4 pontot akartam adni az animének a My Anime List-en, aztán ment egyre lejjebb, míg elérte a mélypontot. Ez a második anime, amire 1 pontot adtam. Az első a Devil May Cry volt az 1. rész után, de az legalább kialakult, és valami nézhető dolog lett belőle, de ez a Kanokon...

Na mindegy, minden probléma ellenére nagyon jó volt a nyári MondoCon, sokat tanultam tőle, mindent megteszek azért, hogy hasznosítsam a tapasztalatokat. És vasárnap már a hangerő is teljesen rendben volt. Úgyhogy, csak így tovább, fantasztikusak vagytok!

Megumi Hayashibara

Ahogy  telnek, múlnak az évek, úgy jönnek az újabb seiyuu-k, akik régiek helyére kerülnek. Vannak néhányan közülük, akik nagyon tehetségesek, sokféle anime karakter hangját tudják hitelesen kölcsönözni, tudásukkal könnyen felérnek elődjeik helyére, de abban szinte biztos vagyok, hogy senki nem lesz olyan nagy hatással az anime-iparra, mint Megumi Hayashibara. Ott jegyzik japán leghíresebb seiyuu-i között, akit világszerte is egyre többen ismernek, hangja szinte mindenkiben kellemes érzést kelt. De ki ő, és mitől ennyire ismert, és közkedvelt? Erre próbálok most választ adni.

Ahogy kezdődött

Megumi Hayashibara (林原めぐみ; Hayashibara Megumi) 1967. március 30-án született Tokióban. Már egészen kicsi korában megszerette az animéket, akkoriban azt hitte, hogy bármikor találkozhat velük. 12 éves korában kellett szembesülnie azzal, hogy az anime karakterek nem léteznek a valóságban. Ez rosszul érintette Megumit, de ekkor határozta el, hogy ha fizikai mivoltukban nem is találkozhat velük, akkor a hangját fogja adni nekik, ezzel is kvázi "találkozik" velük. 18 évesen érettségi után szeretett volna seiyuu-iskolába kerülni, ám a szülei nem támogatták ebben, ugyanis szerintük nem kifizetődő szakma, így Megumi-san nővér-képző tanfolyamot végzett el, amit szintén szívesen csinált, hiszen szeretett emberekkel foglalkozni. A dolgok aztán úgy alakultak, hogy beadta a jelenktezését az egyik nővérképző iskolába, ám az ottani portás nagyon bunkó módon beszélt vele, és ettől Megumi nagyon dühös lett. Indulatát azzal csillapította, hogy vett egy mangát, melyben az Arts Vision felvételt hirdetett a seiyuu-iskolájába, és jelentkezett rá. Ehhez egy hangfelvételt kellett elküldenie. Hayashibara-san dühe nem csillapodott, és a magnóba, csak ezt kiabálta bele: "TE HÜLYE PORTÁS!". Elküldte a jelentkezést, kis idő múlva döbbenten olvasta a válaszlevelet, hogy felvették.

Rögös úton

Megumi elvégezte mind a seiyuu-iskolát, mind a növérképző tanfolyamot is. Már ezekben az időkben is rengeteget dolgozott, hiszen az iskola mellett már 19 évesen (1986) megkapta első szinkronszerepét. Ezek még kisebb mellékszerepek voltak. A legenda szerint szinkronképző iskolát igencsak problémásan végezte el, ugyanis elfelejtette a záróvizsgát, és semmit nem tanult. Egy szabadon választott szerepet kell elrögtönoznie, amikor Megumi került sorra, akkor csak lefeküdt a földre, és nem szólt semmit. Kis idő után már kezdte magát kínosan érezni magát a vizsgabizottság, amikor Hayashibara-san megszólal, hogy halott vagyok. Ezzel meg is kapta az oklevelet. Ez a történet egy róla szóló mangában jelent meg, és amikor egy 1996-os interjúban rákérdeztek, Megumi csak nevetett az egészen.

A kezdetek

Az első főszerepét 1989-ben kapta meg a Ranma 1/2-ban, ő volt a női Ranma. A munka megfeszített tempóban folyt, mindennap 3-4 órát dolgoztak, és az összes rész (161) leszinkronizálásával 3 hét alatt készen kellett lenni. Bár az eredeti szakmáját soha nem gyakorolta, több esetben is kifejezetten jól jött a nővéri végzettsége. Az egyik Ranma közönségtalálkozón az egyik rajongó rosszul lett. Mentőt hívtak hozzá, de mivel a helyszín egy isten háta mögötti épület volt, a mentők nehezen értek ki, addig Megumi látta el. Seiyuu-nk készségesen dolgozott, így egyre több szerepet kapott, mely által egyre ismertebb lett.

Megumi Hayashibara, mint énekesnő

Megumi már az első időktől bizonyította szinkronszínésznői rátermettségét, ám azzal nem számolt, hogy ez azzal is jár, hogy énekelnie kell. Soha nem járt énekórára, és nem is tervezett énekesnői karriert. Ennek ellenére felkérték, hogy a Gundam aktuális szériájának énekeljen fel egy dalt, melynek címe: Yoake no Shooting Star. 1988-at írunk, és a felvételek nagyon nehezen mentek, ugyanis bár az alapok tényleg megvoltak, de nulla hangképséggel, és a kottaolvasás képességének hiányával nagyon nehéz munka volt, pláne, hogy a dalban nagy hangterjedelek vannak. Rengeteg sok gyakorlás után végül sikerült felénekelni a dalt, és Hayashibara-san is ráérzett az éneklés ízére. A legelső kislemeze az Alfréd a kacsa rajzfilmsorozat japán openingje, és endingje. Kislemezen 1989-ben jelent meg Yakusoku Dayo címmel. Az első komolyabbnak mondható bemutatkozása az 1990-es PULSE mini-album, melyre négy dalt vettek fel. A kiadvány a Futureland kiadó jóvoltából jelent meg a FUTURELAND SPARKLING SERIES keretén belül. Ám a komolyabb ismertség még várat magára, ugyanis Megumi énekesnőként szabadúszó volt, az ekkor megjelent néhány kislemez nem ugyanannál kiadónál jelent meg, így nem foglalkoztak vele komolyabban. De az első komolyabb szerződés nem váratott sokáig, ugyanis az egyik Ranma koncerten jelen volt a King Records igazgatója, aki szerződést ajánlott Meguminak. Nem habozott elfogadni, a munka gőzerővel folyt, és az első albuma a Half and, Half igen hamar, 1991-ben jelent meg. Az album mai szemmel felemásnak mondható, ugyanis bár Megumi elsajátította az alap hangképzettséget, de érezhető, hogy nem mertek ekkor még komolyabb dalokat rábízni. Ezért a szerzemények olyanok, mintha gyerekeknek írták volna. Az összhatás mégis kellemes, bármikor jó visszahallgatni a dalokat, egy-kettő közülük igencsak jóra sikeredett (személyes kedvenceim az "Ame no Hi no Shakespeare -TO FLY AWAY-" és az "EL WAKT"). Nem várt siker övezte az albumot, ugyanis 20 ezer példányt adtak el belőle (ahhoz képest, hogy kevesebb példányszámban tervezték értékesíteni), így a folytatás nem volt kérdés.

A felfelé ívelő út

Ezekben az időkben kevesebb önálló kislemeze jelent meg, inkább a többi seiyuu-val közös kislemezeken volt a hangsúly, valamint a dorama CD-ken. Ezek a kiadványok legtöbbször nem szoktak felkerülni az Oricon chart-ra, de ezek mind feltűntek a japán lemezeladási listán, és nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Megumi minél ismertebb legyen, és rajongótábora folyamatosan bővült. Ezek bizonyos animékből készült hangjátékok, melyekben Megumi is részt vett, valamint néhány dal általa hangzik fel. Bár kislemezei szerényesen jelentek meg az énekesnőnek, önálló albumokból nem volt hiány. Az első korong megjelenésére bár elvileg elegendő dal lett volna, mégis 12 vadonatúj szerzemény került fel rá, valószínűsíthetőleg azért, mert egy dal sem a King Records jóvoltából jelent meg. Viszont a második stúdióalbumona, a WHATEVER már egy válogatásalbum, melyre 14 korábban már felénekelt önálló anime dalok kerültek fel, valamint az első albumon is szereplő Niji Iro no Sneaker dal. Ez azért került fel még egyszer, mert az album 14. dala a Tokyo Boogie Night az azonos című rádióműsorának a dala, mely 1992-ben indult útjára. A másik dal pedig a Heartful Station című rádióműsor dala, mely egy évvel a másik előtt indult el. Érdekesség, hogy a mind a két műsor a mai napig él. Ennek köszönhető, hogy az aktuális stúdióalbumai mind nagyobb és nagyobb példányszámban keltek el, az önálló kislemezei ekkoriban olyan 10 ezres eladások körül stagnáltak. A harmadik albuma, a Perfume ismét saját dalokat tartalmaz (kivéve a Watashi ni Happy Birthday). Ez az album megint érdekesre sikeredett, jóllehet több komolyabb dal hallható rajta, viszont a dalok nagyrésze miatt valószínűleg a lemezboltok gyerekrészlegein lehetne megtalálni. A '90-es évek első felében olyan animéket tett népszerűvé a szinkronhangjával, mint például az All Purpose Cultural Cat Girl Nuku Nuku (Bannou Bunka Nekomusume), 3×3 Eyes, Sailor Moon, Blue Seed, Bakuretsu Hunters.

Csúcson

Ahogy egyre ismertebb lett, úgy dolgozott egyre több ma is ismert előadókkal, mint például Yoko Takahashi, akit a Neon Genesis Evangelion által ismerhetünk, ő több régi Megumi dal alatt vokálozott. Több zenét is írt neki Ritsuko Okazaki, többek között Mahou no Princess Minky Momo anime dalokat köszönhetjük neki. Ők ketten méltán öregbítették Hayashibara-san hírnevét, de kétségtelen, hogy a legnagyobb hatással Masami Okui volt rá. Az ötödik albumon, a SpHERE-en kellemes hangú háttérvokálja emeli az adott dal minőségét, és közös munkásságuk alatt olyan jó barátság alakult ki kettejük között, hogy 1995-ben közösen énekelték el a Slayers anime opening, és ending dalát. Valószínűleg az anime nagy hírneve is hozzájárult, de ez a dal mindkettejük számára hatalmas kitörés volt, ugyanis A Get along kislemez óriási siker volt a maga 76.800-as összeladásával, ez hatalmas sikernek számít, annak idején ritka volt, hogy egy anime kislemezből ennyit adjanak el. Ugyanakkor korszakalkotó is volt eladások terén, ugyanis vélhetőleg ennek a kislemeznek hatására nagyon megnőtt az animés zenei kiadványok iránti kereslet. A sikerre jó előjel volt a kislemez előtt 2 hónappal megjelent Megumi: Enfleurage albuma, mely már 6. helyet érte el az Oricon charton, és majdnem elérte a 100 ezres összeladást. A még ebben az évben megjelent másik két Slayers kislemez, a MIDNIGHT BLUE (Mozifilm dala), és a Going History (CD dorama: Slayers EXTRA opening) kislemezek is szépen teljesítettek, de külön kiemelendő még a Bakuretsu Hunters anime WHAT'S UP GUYS? dalból készült kislemez, mely több, mint 80 ezres összeladást tudhat magáénak, és ott jegyzik a legismertebb anime dalok között. Ebben az animében Megumi Tira Misu hangját adja. Hogy grafikailag hasonlít a Slayers-re nem csoda, hiszen ugyanaz a stúdió készítette, és humorban itt sem adnak alább.

Az 1996-os év még ennél is nagyobb sikert hozott a japán seiyuu-énekesnő életében. Ismét együtt dolgozott Masami Okui-val a Give a reason (Slayers NEXT OP) kislemezen, melyből 232.850 példányt adtak el, és a 9. helyet érte el a kislemez eladási listán. A kislemezek eladásának Top 10-es listáját a japán TV is közvetíti, és Megumi saját bevallása szerint nagyon meglepődött, amikor viszontlátta magát a TV-ben. Nem számított ekkora sikerre. Ezután egyáltalán nem lesz ritka tőle a 100 ezer feletti összeladás. És akkor nem is beszéltünk arról, hogy a sorozat folytatása hatalmas siker, a mai napig sokak számára a legkedveltebb Slayers sorozat. Egy új ismert anime köthető ebben az évben a nevéhez, a Saber Marionette, melyben Lime-nak kölcsönözte a hangját. Ez az anime a nőket marionette bábuknak mutatja, akiknek nincsenek érzéseik, ám van három kivétel, az egyik Lime, aki őszintén szereti azt a fiút, akihez került. Mindazonáltal, hogy az animének komoly mondanivalója van a nők egyenjogúságáról, tele van humorral, hasonlóan vicces tálalásban a homoszexualitás is teret kap. Az anime openingjéből és endingjéből készült kislemezből, a Successful Mission-ből 139.120 példányt adtak el, és a 7. helyet érte el az eladási listán, ezek után az is gyakori lesz, hogy a Top 10-be kerül a kislemez. Sőt, olyannyira, hogy az év végén megjelent 7. stúdióalbum, a bertemu egészen a 3. helyig jutott el, ezzel Megumi Hayashibara az első olyan seiyuu, aki az albumával képes volt a képzeletbeli dobogóra felállni. Ezek után jogos lehet a kérdés, hogy merre tovább? Van-e ennél feljebb? Nem sokkal, de van.

1997-ben a Slayers 3. sorozatából, a TRY-ból készült kislemez, a don't be discouraged a 4. helyet csípte el, és a maga 211.340-es összeladásával az énekesnő legsikeresebb szóló kislemeze lett. Ebben az évben indult a Pokémon anime sorozat, melyben Megumi szintén jelentős szerepet kapott, hiszen Musashi (nálunk Jessie) hangját adta, valamint több Pokémon is általa szólal meg. A 8. stúdióalbuma az Iravati ugyan "csak" az 5. helyet érte el, de a 277.060-as összeladásának köszönhetően az énekesnő legsikeresebb albuma született meg.

Házasság, és ritkuló szerepek

Megumi karrierje 1998-ban fordulóponthoz érkezett. Azt már a '90-es évek elején leszögezte, hogy nagyon örül, hogy azt csinálhatja, amit szeret, de számára nagyon fontos a magánélet, úgyhogy csak addig lesz aktív, amíg meg nem házasodik, és családot nem alapít. A házasság ebben az évben esett meg, méghozzá a 31. születésnapján. Férje kilétét nem akarja felfedni, csak annyit árult el róla, hogy szakmabeli, ám a wikipedia tanúsága szerint Amiya Masaharu az, akivel összekötötte az életét. Ebben az évben annyira még nem érződött, hogy bármi változás is lenne, öt új kislemez, új animeként jegyezhetjük például a Lost Universe-t, Cowboy Bebop-ot, és a Cyberteam in Akihabara-t (Akihabara Dennou Gumi), a Saber Marionette második szériája a J to X valamint a negyedik Slayers mozifilm, a GORGEOUS.

1999 volt az első olyan év, amikor Megumi ritkábban szerepelt, viszont érdekesség, hogy ebben az évben egy Tokusatsu (Super Sentai) sorozatnak énekelt opening dalt: Sennen Oukokusan Jyubanii Nights széria question at me kislemezéből 72.570 példányt adtak el, mely az előző évek kiadványaitól ugyan elmarad, de mint Tokusatsu kislemez, hatalmas siker. Azok eladásai a mai napig csupán pár ezerre korlátozódik, mert ezeket a Super Sentai sorozatokat elsősorban gyerekeknek csinálják, és CD-ket ők ritkán vásárolnak. Csak két én után, idén jelent meg új albuma az énekesnőnek, Fuwari címmel, melyen már komolyabban lehet érzékelni változásokat. A dalok nyugodtabbak, nem annyira dominánsak, mint néhány évvel azelőtt.

Az ezredforduló éve a Love Hina miatt emlékezetes Meguminak. 2000-ben két válogatásalbum jelent meg, a VINTAGE S, és VINTAGE A. Az első a kislemezein szereplő legsikeresebb dalokat gyűjti egybe, a második pedig az albumok legkedveltebb nótáit, sőt egy új, eddig sehol nem hallott dalt is tartalmaz, a hesitation, mely a Saber Marionette J Again OVA ending dala. A fentebb említett Love Hina animében emlékezeteset alkotott, ahogy az opening dalával, a Sakura Saku-val is.

A következő év volt az utolsó nagy robbanása Megumi-nak a Shaman King animével, ahol Anna Kyoyama személyében egy olyan lánynak adta a hangját, aki hallgatag, de szigorú parancsnok, aki csak csendben dicsér, és ez igencsak eltér a többségében harsány szerepeitől, valamint az Over Soul, és a Northern lights kislemezek is közkedveltek lettek. Ha már egy album is dobogós lett, akkor ne legyünk adósok kislemez terén, az utóbbi single is bronzérmes lett, és csak kicsivel maradt el a 100 ezres összeladástól. 2002-ben két és fél év után jelentkezett új albummal, mely a "feel well" címet kapta. Az előző évben ugyanezzel a címmel jelent meg kislemez, mely a Slayers PREMIUM OVA dal lett. Lina Inverse visszatérése váratlan volt, hiszen három éve mindenki azt hitte, hogy a GORGEOUS mozifilmmel lezárult a Slayers-korszak.

Visszavonulás és visszatérés

2004-ben Megumi úgy döntött, hogy kicsit háttérbe vonul. Az utolsó nagyobb animés szerepe az Asagiri no Miko. Még ebben az évben megjelent egy stúdióalbuma, a center color, ez volt a visszavonulása előtti utolsó kiadványa. Ekkor született meg a kislánya, és teljes mértékig rá akart fókuszálni. De gyereke mellett időt szakított a két rádiós műsorára, és az egyik, a Heartful Station ezekben az időkben kapott új zenét, melynek címe Makenaide, Makenaide..., ez kislemezen is megjelent. Ezzel egy napon dobták piacra a CARNIVAL BABEL REVIVAL single-t is, mely valószínűsíthetőleg a Blue Seed anime közelgő 10. évfordulója (1994) alkalmából jelent meg, ugyanis az énekesnő az ekkori zeneszerzőjével, Takahashi Go-val feldolgozták az anime opening dalát a CARNIVAL BABEL-t. A több éves pihenőidő alatt a rádióadások mellett azon animékben is szinkronizált, melyeket még annak idején elvállalt, és még akkor is (sőt, még MA is) tartottak. Az egyik ilyen a Detective Conan, ahol Ai Habarának kölcsönözte a hangját. A lány mindenképp felüdülés Conannek, vele könnyebb elviselnie többi gyerek barátját. A másik anime, a Pokémon, ahol töretlen lendülettel szinkronizálta az ördögi Musashit (Jessie).

2006-ban hallhattunk újra Megumiról, amikor megjelentette a Meet again kislemezét. Bár eredetileg a Slayers-nek van címezve, az animéhez csupán annyi köze van, hogy a NEXT-nek ekkor volt a 10. évfordulója, és vele egy napon jelent meg a nagy Slayers DVD box. A single-ön új hangszerelést kapott a Get along és a Give a reason is, de csak a címadó dalnak került fel a karaoke verziója. A következő év elején zenész társára, Ritsuko Okazaki-ra emlékezett meg, "A Happy Life" kislemezzel, az az zeneszerző egyik korábbi dala. Ritsuko 2004-ben hunyt el. Valamint ugyanebben az évben jelentkezett Megumi a 12. stúdióalbumával, a "Plain"-nel, mely duplalemezes lett, a második lemezre felkerült a Tokyo Boogie Night 800. adása.

Ugyanis minden századik adás nem rádióműsor, hanem koncert, ennek felvétele került fel a CD-re. Erre korábban több módon is volt példa, 1994-ben a SpHERE album mellé az akkori 100. adás alkalmából egy fotókönyv jelent meg a koncertről, vagy 2002-ben a feel well album DVD-vel is megjelent, melyre az 500. adás került. Annak érdekessége, hogy elfelejtette a Tokyo Boogie Night dal szövegének refrénjét, aztán a végére elbohóckodta az egészet, aztán úgy tett, mint aki elszégyelli magát, lerohant a színpadról. Persze, mivel volt még folytatás, ezért visszatért. Valószínűleg azért cselekedett így, mert bár a rajongók vették a lapot (nem lehetett nem venni), ők mégis jó poénnak tartották, és már csak azért is megtapsolták, hogyan vágta ki magát a kényes helyzet, de Megumi nem érezte, hogy megérdemli a tapsot, hiszen hibázott.

Az album megjelenése után ismét egy kisebb csend, majd 2008-ban nagy meglepetésre új sorozattal tért vissza a Slayers. A REVOLUTION nagy siker volt, nemcsak azért, mert nosztalgia, és HD felbontás, hanem mert hozta a régi idők színvonalát. Nem utolsó sorban szívet melengető volt, ahogy a Lináék újra találkoznak, és végre befejezték annak rendje-módja szerint a történetet. Az opening, ending dalából készült kislemez, a Plenty of grit is siker volt a mai viszonyokhoz képest. Nyilván, mivel ekkor már nagyon visszaestek a CD eladások (Japánban is, bár nem akkora értékben, mint a világban), ezért nem számítottak százezres eladásokra, de a 25 ezres szám is szépnek mondható. A sorozat újraindulását beharangozta a Slayers MEGUMIX válogatásalbum, melyre az összes anime, OVA, mozifilm, egyéb dorama zenék felkerültek. Vannak olyan dalok, melyek sok év után csak most kerültek fel nagylemezre. Az anime egyébként a mai trendeknek megfelelően csak 13 részes volt, ezért jött a folytatás, az EVOLUTION-R 2009 elején, ez zárja le végleg a történetet. A Front breaking (opening dal kislemeze) már nem szerepelt olyan jól az eladási listákon, viszont a Neon Genesis Evangelion is visszatért. A Shuuketsu no Sono he az akkoriban megjelent Pachinko játék dala lett, és az új idők legsikeresebb kislemeze, ugyanis 43.588-as összeladásra nem volt példa az utóbbi időkben. A single-re felkerült a dal AYANAMI verziója, mely az utóbbi évek legnagyobb hatású dala, ennyi év után még ma is képes ugyanolyan élethűen átadni Rei Ayanami hallgatag, ártatlan érzésvilágát, mint akkoriban.

Megumi manapság

Még 2010-ben új stúdióalbummal jelentkezett, mely a CHOICE címet kapta, valamint vele egy napon jött ki az új Neon Genesis kislemez, a Shuuketsu no Sadame, melyben Megumi ismét új hangszínét mutatta, 20 év után még most is képes megújulni. Az album bár sikeres, és közkedvelt lett, de a régi idők eladásait már ez sem tudta visszahozni, sőt már az első albumoktól is kezd elmaradozni. De ettől függetlenül Megumi fáradhatatlan, és ha dolgozni kell, akkor nagyon ott van, így a mai dalokban is érezni a régi lendületet. 2011-ben váratlanul új válogatás-albummal jelentkezett a VINTAGE White-tal, melyre érdekes kontextusban kerültek fel régebbi és mai dalok. Több kizárólag albumon hallható dal is felkerült, így bár néhány nagysikerű sláger is helyet kapott de több népszerű dal lemaradt az albumról. Tavaly, 2012-ben egy kislemez a mérleg, de az különleges lett, ugyanis a Tsubasa dallal a Happy Life-hoz hasonlóan emléket állít egy kedves zenésztársának, Minako Hondának, aki 2005-ben hunyt el. Vele is több anime kapcsán volt közös munkája. Megumi karrierje ebből a szempontból fájdalmas, ugyanis több pályatársa halt meg korán valamilyen gyógyíthatatlan betegségben. Az énekesnő egy korábbi mini-albumának címadó dala lett az egyik 2010-ben készült animének, a Madrock Scramble-nak a címadó dala, ebben szinkronizált Megumi is, és a Tsubasa is Minako Honda egyik korábbi dala. A kislemez második dalában az Amazing Grace-ben hallható az eredeti énekesnő hangja is, hátborzongató az élmény! De nemcsak emiatt, hanem hallani a fájdalmat Megumi hangjában.

Konklúzió

Megumi tartja magát az ígéretéhez, miszerint, ha már családja van, akkor visszavesz a tempóból. Neki így a legjobb, hiszen így, amikor elvállal egy-egy szerepet, azt teljes erőből tudja csinálni, hiszen ha tud foglalkozni a magánéletével is, akkor feltöltődik azáltal. De az biztos, hogy rengeteget dolgozott a '90-es években, jobban megfigyelve az akkori képeit, már akkoriban megjelentek szemráncok az arcán, ami 30 éves kor körül egyáltalán nem normális. Most 46 éves, tévedés azt hinni, hogy az újabb albumain a photoshop-nak köszönheti fiatalos külsejét. Az ázsiai genetikának, és valószínűsíthetőleg az egészséges életmódnak is hálát adhat. Bár most nem tudunk új kiadványról, de az biztos, hogy legalább annyira várjuk, mint az eddigieket. Mindenképpen öröm hallani, hogy ennyire tudja hozni a régi formáját, és azt gondolom, hogy ezért nem nagy ár, hogy csak ritkán hallhatunk róla, hiszen amikor dolgozik, akkor nagyon!

Bár igaz, ami igaz, ennek az is ára, hogy ma már nem rá fókuszál a seiyuu-társadalom. Hiszen itt vannak az újak, akik teljesen új színt hoznak az iparba. Itt van például Nana Mizuki, Aya Hirano, Minori Chihara, Minami Kuribayashi, Mamoru Miyano, és még hosszasan lehetne sorolni az új tehetségeket. De az biztos, hogy amit Megumi Hayashibara letett az asztalra, az egy életmű, és beírta magát a halhatatlanok közé!

Álombéli zenekvíz

Én már álmomban is zenekvízezek, ez hihetetlen. O_O Nem én vezettem, csak versenyeztem, és mindenki idegen volt körülöttem. A dalokra nem emlékszem, illetve, amikor ez felhangzott:

annyira megörültem neki, hogy elkezdtem mindenki előtt táncolni rá. O_O

És mindenki döbbenten nézte, hogy élvezem ezt a dalt. Úgyhogy most élőben is ezt hallgatom.

És ha már zenekvíz, akkor kerüljön ki ide is a kiírása:

Úgy hiszed minden már hallott anime számot kívülről fújsz, de legalább felismersz? Próbáld ki, mennyire emlékszel rájuk! A fél órás zenekvíz keretében a versenyzőknek az elhangzó, nagyjából 30 másodperc hosszú zenerészletekről kell eldönteniük, a listán szereplő animék közül melyikben voltak hallhatóak, ki adja elő őket, vagy hogy mi a szám címe.

 

Összesen 20 ilyen zenerészlet lesz, melyek között openingek és endingek vegyesen szerepelnek majd. Ezek három kategóriára lesznek osztva. Az első tíz feladvány egyszerűbb lesz, itt  annak az animének a címét kell bejelölnötök, amiben a szám elhangzott. A második tíz szám a haladó kategória. Itt az első öt dal esetében a szám címét kell helyesen bejelölni, a második ötben pedig az előadó nevét. A legtöbb pontot elérő három versenyző díjazva lesz. Akár csak a karaoke versenyre, jelentkezni nem kell rá előre, de a program kezdetére jelenjetek meg a verseny helyszínén, a karaoke teremben! Gyertek el minél többen és hozzátok barátaitokat is! Addig is jó zenehallgatást! Szeretettel várlak benneteket! supermario4ever A várható animék listája a következő:  - Another  - Code Geass: Hangyaku no Lelouch  - Dragon Ball Z  - Full Metal Panic!  - FUll Moon wo Sagashite  - Grenadier ~Hohoemi no Senshi~  - Higurashi Naku no Koro ni Kai  - Ichigo 100%  - Inazuma Eleven  - Kanokon  - Múmin  - Night Wizard - The Animation  - ONE PIECE  - Ouran High School Host Club  - Phantom ~Requiem for the Phantom~  - RAY the Animation  - Saber Marionette J to X  - Serial Experimental Lain  - Slayers Next  - Yu-Gi-Oh!

hmm... gondolkodtam azon, hogy megadjam-e a dalcímek listáját, de az annyira snassz, hiszen azokat sokkal könnyebb megtalálni, viszont az énekesek listáját megadhatom, azzal nem könnyítek sokat:

 - Chihara Minori
 - FLOW
 - JAM Project

 - Kalafina

 - Kitadani Hiroshi

 - Okazaki Ritsuko

 - Okui Masami

 - Riryka

 - Sakamoto Maaya

 - Suara

Végül néhány link:

 - Karaoke kiírás

 - Zenekvíz kiírás

 - AnimeCon fórum karaoke topic

Újra gyertek el mindenki. :)

Valamivel éberebb MondoCon 2011. tavasz – vasárnap

Végülis 4 órás alvás után 3.45-kor úgy ébredtem, mint aki kialudta magát. Az előkészületek nagyját megírtam a szombati postban (mivel vasárnap reggel írtam), reggeli után 9-kor indultam el, 10 után nem sokkal értem oda. A kettes metró után, ahogy jöttem a Hungexpo felé, összefutottam Mystrával, együtt jöttünk. Érdeklődtem a Late Night karaoke felől, elmondása szerint sokkal jobb volt most, mint előzőleg, megvolt a hangulat. Ahogy megérkeztünk, kisvártatva feliratkoztam. A második férfidal: Yu Yu Hakusho: Unbalance na Kiss wo Shite. Hirtelen jött az ötlet, ezt a számot szeretem, hajnalban blogírás mellett megnéztem egy néhányszor a kfn-t, hogy ha nem is tanulom meg a szöveget, de legalább tudjam mihez kötni, hogy várhatóan mikor jön az adott sor. És nagyon sokszor meghallgattam a dalt. Azt tudtam, hogy a refrén végén levő magas hang az nálam nagyon a határon lesz, de azért akartam bevállalni, hogy kipróbáljam magam, hogy tudjam, jelen pillanatban mire vagyok képes, meddig tudok elmenni. Nagyon izgultam, és ez szerintem hallatszott is, egy helyen tudtam csak kiénekelni azt a legmagasabb hangot, de ott sem végig. De visszajelzések szerint ez nagyon jó volt, mindenképp ezen az úton kell tovább menni. Igazából szerintem az, hogy előadást tudjak kreálni, meg szemkontaktust tartani a közönséggel, az szerintem csak úgy megy, ha magabiztosan tudom a szöveget, és azt, hogy amit ki kell énekelni, azt ki tudom énekelni. Emellett átérzem a dal hangulatát, és mondanivalóját, és át tudom adni. Emellett eljött bagszi is, kinek jelenléte annyira meglepett, hogy nem bírtam visszafogni magam, és majdnem elkiabáltam magam (talán el is), hogy te itt? De örültem neki. Elmentünk szétnézni az árusok között, majd együtt mentünk a Burger Kingbe enni. Visszatérve arra számítottam, hogy Animax Musix vetítés lesz, de nem hoztak semmilyen DVD-t, úgyhogy ment tovább a hagyományos karaoke. Egészen a 14 órai zenekvízig. Ez jó volt, Lam'O-val és Dakival voltunk egy csapatban. De ideális csapatot alkottunk: Laci aludt, én a dalok többségét nem ismertem fel, úgyhogy hátul meghúztam magam, Daki meg tippelt, bár azért mi is hozzászóltunk, ha tudtunk valami. Na de én hogy! :D Character song-nál, amikor megszólal a Ranma 1/2, megint elkiabálom magam, hogy Ranma 1/2, és szabályosan előrerobbantam Dakihoz, hogy írja, hogy férfi meg női Ranma. Persze aztán a számhoz kaptam. Hát Kos csillagjegyű vagyok, nem tehetek arról, hogy ennyire lobbanékony vagyok. :D Daki nem értette, hogy mi az a férfi meg női Ranma. Elmeséltem neki hellyel-közzel az anime történetét, hogy Ranma az apjával Kínában egy elátkozott patakba estek, az apja pandává változott, míg Ranma nő lett. És ha leöntik hideg vízzel, akor nővé változik, ha pedig meleg vízzel, aki férfi lesz. Nézett is rendesen. És hogy az a dal poénja, hogy azért szól a "vízöntés" (találjon erre jobb szót valaki), hangja, mert változik a neme, és Yamagushi Kappei és Hayashibara Megumi annyira jól összedolgoztak, nagyon jól megcsinálták ezt a dalt. Igazság szerint nem tudom, hogy miről szól a szöveg, de a címből (Love Letter from China) azt tippelem, hogy igazából ez irónia valahol "átkozza" Kínát, hogy onnan szerezte ezt az ún. nemváltoztató "képességet". Miután elkiabáltam magam, és észhez kaptam, egy pillanatra ránéztem Tukira, láttam, hogy kínjában nevet, hogy istenem, mit csinálok itt. :D Két dal volt még, aminek örültem, mind a kettő a Jpop kategóriában, az egyik angela: Tsunaga Room (Tuki, imádlak, hogy betetted. :D), a másik meg FripSide: only my railgun. Ekkor már ugyan nem kiabáltam, de ugyanúgy már-már szabályosan előrerobbantam (Daki mögött ültem), hogy ezt tudom! És halkan mondtam, hogy mi ez. Az angela mellé odaírtam a kislemez címét, és annak megjelenési dátumát is. A FripSide dalt meg Shimokawa Mikuni-tól ismerem. Ő tavaly kiadott egy cover albumot, és rajta volt az only my railgun. Nagyon szeretem az ő verzióját, innen ismerem. Még szerencse, hogy utánanéztem, hogy ki az eredeti előadó, mert most biztos, hogy megőrültem volna, ha most nem tudom. A zenekvízről annyi lenne a véleményem, hogy nagyon nehéz volt. Kajiura Yuki nagyon jó ötlet volt, mert ő Japán egyik legjobb (ha nem a legjobb) zeneszerzője, és nagyon sok jó zenét szerzett, de az a baj, hogy aki csak annyira ismeri, mint pl. én, hogy Pandora Hearts opening, meg OST, valamint tudom, hogy mely animéknek írt zenét, annak talán sokat nem mond a zenék nagyrésze, de ez még mindig a jobbik eset, mi van azokkal, akik nem ismerik Kajiura Yukit? Nekik egyrészt üzenem, hogy ez nagy szégyen, másrészt meg ők tényleg, ha tippelnek, akkor az, de egyébként kifulladtak. Ayumi Hamasaki, meg ahogy megtudtam, hogy ő lesz, valahogy sejtettem, hogy ez Neelának szól, de hasonló a probléma vele is, mint Kajiura Yuki-val, de kicsit más jellegű. Nekem az a személyes problémám a nem japánok japán zenéhez viszonyulásával, hogy ugye a legtöbbjük csak egy-egy animéből ismer dal egy adott előadótól, és igazából megmondom őszintén, nem értem, hogy miért van az, hogy ha egy dal nagyon tetszik, akkor nem néznek komolyabban utána. Például annak, hogy ki az előadója, mert bennem az van, hogy ha valakinek van egy nagyon jó dala, ami megfog, akkor azt gondolom róla, hogy biztosan a többi dala is hasonlóan jó lehet, és elkezdem kutatni a dalait. Így lettem én Okui Masami rajongó. De mivel Ayumi volt az utolsó, ezért sokan beadták a lapot, hogy végeztek. Dakiék is átadták nekem a lapot, hogy én ismerem Ayumit, ez az én asztalom. Örülnék, ha úgy lenne, de azért én csak egy néhány dalát ismerem. Legalábbis ahhoz képest néhány, hogy sok millió szerzeménye van. De csalódásomra egy olyan sem (max. egy) hangzott el, amit ismerek. Kicsit korábban jött meg bagszi, de Ayumi résznél, bagszi, és Lam'O azon röhögtek, hogy milyen címek már az, hogy: A, H, M, &. Ez négy különböző dal címe. Nos igen, meg kell hallgatni a dalokat, hogy értsük ezeket a címeket. Tehát ezért volt nehéz a zenekvíz, meg a character song. Igazából ezzel a részleggel az a gond, hogy ezek a dalok többségében tényleg csak CD-n jelentek meg, az animében nem hangzottak el, és nem tudom, hányan hallgatnak OST CD-ket... De a kategóriák sokszínűsége mindenképp előny. :) Ahogy szétnéztem, abban biztos vagyok, hogy Leeáék nyertek, de amekkora passzivitás volt a versenyzők között, szerintem esélyesek vagyunk a második helyre! :o

De ezután indultunk haza bagszival. Hogy miről beszélgettünk, na az is megérdemelne egy külön blogpostot, de egyelőre ennyi. Ezúton is köszönöm Tukiéknak a fantasztikus szervezést, és a nagyon jó versenyt, a többieknek meg a hangulatot. Nagyon jól éreztem magam. :) Csak ne legyen az utolsó MondoConom...

Animefarsang

Most esik le, hogy még nem írtam az Animefarsangról, pedig jelen voltam. Február 13-án volt, egy számomra lelkileg viharos hétvége után jól esett levezetni a feszültséget. Még itthon összekészülődtem, megcsináltam mindent, amikor elindultam. Szerencsére nincs messze a helyszín, így gyorsan odaértem, kíváncsi voltam a karaoke részlegre. Nagyon nem volt hangulatom most énekelni, de azért felírtam magam. Final Approach 2: 1st Priority Portable - Starting Over. Okui Masami, ahogy tőlem illik. De végül nem mentem ki. Nem is voltam ott, amikor sorra kerültem volna, inkább az emeleten néztem az Activityt. Játszottam volna, ha lett volna rá lehetőség, viszont a zenekvízben már részt vettem. Mac vezette, és bagszival voltam egy csoportban. Ha jól emlékszem azért, mert nem volt elég toll, így ő nem tudott volna külön játszani. Nekem eléggé furcsa volt, hogy csak 5 másodperces blokkok voltak a zenéből, még ha háromszor is volt játszva, szerintem az 5 mp csak arra elég, hogy valami derengjen. Többször voltam így, hogy ismerős volt a dallam, de az istennek se akart eszembe jutni. De mint kiderült a megoldásból, igazából nem is ismerem azt a zenét, biztos valami másik anime zenéjére hasonlított. De, hogy az 5 mp mennyire nem volt elég, arra bizonyíték, hogy a számomra legismertebb dalt a 15-ből is csak nehezen ismertem fel. Kaleido Star: Tattoo Kiss (r.o.r/s) De akkor minden infót papírra vetettem. :D De azért is volt nehezen felismerhető, mert az egyik legjelentéktelenebb 5 másodpercet sikerült Mac-nek kinyesnie a dalból, mely dallamrészletet száz másik dalhoz is simán be lehetett volna illeszteni. Csak a gépies "Tattoo Kiss" hangzás mondta meg a megoldást, de ha nem jövök rá, szerintem a fejemet vertem volna a falba, hogy egy számomra alapművet nem felimerni bűn. Amikor vége lett, akkor már nem volt több esemény az emeleten, így lementünk, így bagszival a karaoke terem hátsó soraiban figyeltük az eseményeket.

Árus volt egy kevés, a tombolára beneveztem. Elég érdekes volt, ugyanis 11 tárgy (vagy 10?) volt, és mindegyik ki volt állítva, beszámozva. Abban reménykedtek, hogy így talán népszerűbb lesz a tombola, ha látják, hogy miket lehet nyerni. Az ötlet nagyon jó, de csak a 4-es számmal ellátott Ranma 1/2 figurát tartottam említésre méltónak, úgyhogy a 4-esbe dobtam be a számomat. Piros 10-es. Természetesen nem ez nyert. De az a poén, hogy bagszi 5 tombolát vett, és mindegyiket a Ranmásba tette bele, és még neki sem sikerült. Eredményhirdetések és tombolahúzás után a Yamada családot lehetett megnézni. Érdekfeszítőnek tűnt, de nem akartam már maradni, de mindenképp meg fogom nézni.

Öszességében jó volt, ingyenes volt, így nem is lehetett bánni, ha rossz lett volna. De remélem, a MAT még sok ilyen jó rendezvénnyel lát el minket. Nagyon jó volt a tárlatvezetés és kiállítás, a farsanggal méltóképp búcsúztatták azt.

Megjelent!

Végre megjelent Okui Masami: Self Satisfaction II albuma! Sajnos most nem volt lehetőségem előrendelni, ezért nagyítóval vadászom neten, hogy nem-e tette már ki valaki letöltésre. Hát egyelőre még senki. De nagyon kíváncsi vagyok, mert bár eddig is ismertem egy pár dalnak az eredeti verzióját, de lehetőségem volt a többit is megismerni, és mindenképp egy nagyon jó albumnak ígérkezik! Hallható lesz majd Ohmi Tomoe, JAM Project, Miyazaki Ui, sőt Shimokawa Mikuni feldolgozás is. Mint kiderült számomra, Okui Masaminak a Grenadier animéhez is volt köze, de az animéről majd később. ^^'  Tehát nagyon várom az albumot, és abban reménykedem, hogy az elődjénél jobban fog teljesíteni eladás terén. A Masamix fórum tagjai szerint rosszabbul, de egy nyamvadt ezrest már csak ki tud köhhenteni magából az Oricon, és 127. helynél jobbat. Én vagyok annyira elmebeteg, hogy várom a napi Oricon Top 30-ba. De szép is lenne... Tehát, remélem, most ebben a pillanatban minden japán megrohamozza a lemezboltokat az új Okui Masami CD-ért.

Letöltés útján megszereztem két korábbi kislemezt. Az egyik egy Suzumiya Haruhi single, a God Knows. Az első számot Hirano Aya énekli, a harmadik számot egy másik seiyuu, de számomra annyira minősíthetetlenül rossz, hogy meg se jegyeztem. Jó, gondolom, hogy az anime miatt énekli az egészet tök hamisan, de akkor is rossz hallgatni. Hayashibara Meguminak sem nagyon szívlelem a Yume no Balloon dalát, ahol a Ramna 1/2 kedvéért olyan hamis hangokat produkál, hogy egy tehetségkutató műsorban a zsűri fejét vesztve rohanna ki. Tehát az első két dal. Egész jó, bár azt ennyi után is el tudtam könyvelni magamban, hogy Hirano Aya stílusa eléggé távol áll tőlem. Én nem is értem, hogy tudom 139 hétig listán lenni a kislemez! O_O De állítólag ez minden idők leghosszabb ideig listán levő kislemez, és még csak nem is beszélhetünk 1 milliós eladásról. Olyan 140.000 körül akadt ki a számláló. De különben azért voltam kíváncsi a kislemezre, mert a címadódalt és a 2. dalt (Lost my music) sokat énekli Tukeinon hagyományos karaokén. Hát, ha őszinte akarok lenni, nekem Tuki éneke jobban tetszik. Bár valszeg azért, mert Hirano Aya nem bejövős számomra, Tuki meg tök jól énekli. ^^' A Suzumiya Haruhi animét még nem láttam, de amiket olvastam róla, lehet, hogy jobb is? Állítólag nem követik a részek egymást, hanem kaotikusan össze-vissza van. De hogy ez mire jó... Majd egyszer megnézem az 1. részt, és majd meglátom.

A másik kislemez meg amire kíváncsi voltam, az a Lucky Star openingjének a kislemeze. Inkább ne lettem volna rá kíváncsi? Meglehet. Érdekes, sokan hasonlítják az animét az Azumanga Daioh-hoz, és eddig nekem csak az utóbbihoz volt szerencsém, de az fantasztikus volt. Hogy milyen lehet az anime, nem tudom, de az opening igencsak érdekes dallama, hogy őszinte legyek, kicsit elvette a kedvem. Sokan mondják, hogy poénos az anime, szerintem én nem erre a fajta poén-áradatra vagyok kíváncsi. ^^' De adok majd egy esélyt neki. Az, hogy miért voltam kíváncsi a kislemezre, szerintem mindenki jobban jár, ha titok marad. ;)

Végezetül egy kis helyesbítés Yuriko-chan kérésére. Ő volt az a pécsi lány, akiről azt írtam, hogy mintha nem tetszene neki az előadás. Megírta nekem, hogy nagyon tetszett neki, és örülhetett, hogy látta. Elnézést kérek a tévedésemért. ^^'

Japán karakterek kiállítása 1. rész

Ma volt a Japán karakterek kiállítása a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban, melyet a MAT szervezett. Hát igen, nemrég volt a MAT közgyűlése, ahol kiderült, hogy semmi pénzük nincs megszervezni a tavaszi SakuraCont a Pecsában, így az elmarad. No az nem azt jelenti, hogy a MAT, mint olyan, megszűnik létezni, elmennek másik irányba. Idén sok ingyenes animés rendezvényt szerveznek. Ezzel 2 céljuk van: 1. Megmutatni, hogy vásárlás nélkül is lehet jó animés rendezvényt csinálni, 2. Teljesen új közösséget megfogni, és új értelmet adni az animéknek.

Hát annyit már elöljáróban elmondhatok, hogy nagyon jó úton járnak! Nem voltunk sokan (20-30 fő kb.), de annyira jól éreztük magunkat, hogy tényleg... mint egy rendes conon! Olyan volt, és ez nagyon jó lépés a MAT-tól, hogy megváltozott helyzetükből is képesek nagyon jót kihozni. A kiállítás február 14-éig lesz látható ingyenesen, szombatonként tárlatvezetéssel. Ma volt az első, két fiatal lány tartotta, és hát le a kalappal előttük! Nagyon jók voltak! Nagyon sok mindent elmondtak, szinte minden részletre kiterjedt, még kevés is volt az az egy óra, és tényleg, annyira jók voltak, hogy észre se vettük, hogy elrepült az idő. Úgy volt, hogy évtizedekre voltak felosztva a kiállítás egyes részei, az '50-es, '60-as évek egybe voltak. És egészen a '00-s évekig. Voltak apró hiányosságok az előadás tartalmából, például a '90-es évekből kimaradt a Sailor Moon, meg azért a Ranma 1/2-ról, és a Slayersről is lehetett volna beszélni, de nem a MAT állította össze, hanem a Japán Alapítvány. De a lányok beszéltek róluk is. De nagyon ügyesek voltak. A végén, amikor kifutottak a '00-s évek is, képek voltak vásznakra kiállítva, ahol még az idős ember is pokémonos bögréből iszik, a japán tinédzser csajnak mennyi minden lóg a telefonján, meg mindenféle karakterek. De a legdurvább egyértelműen a berendezett Hello Kittys szoba volt! :D Itt kitértek a japánok karaktereihez kötődésének lélektani mivoltára is, hogy a nagyon rohanó világban (különösen Japánra igaz ez), ahol nagyon nincs úgymond lehetőség az érzelmek hiteles kimutatására, kialakult bizonyos karakterek iránti ragaszkodás a '70-es évektől (1976-ban debütált a Hello Kitty), mert ha mások nem, legalább ők meghallgatnak. És tényleg elgondolkodtatott, hogy minek Japánban az a hatalmas gazdasági nagyhatalom, ha közben világelső az öngyilkosságok számában. De erről tervezek külön cikket írni, mert nagyon sokat lehet írni a témáról. Tehát ebből is látszik, hogy igyekeztek minden szemszögből megvilágítani a japán életet. Ha lement a tárlatvezetés, akkor jött az előadás. Itt már csak az egyik lány volt "porondon". Nagyon jól megszeresztett Powerpoint diákon keresztül mutatta be a különbségeket a keleti és a nyugati rajzfilmek között. Mesélt arról, hogy mennyire hasonlítanak egymásra a Disney rajzfilmek és az animék, hiszen a mangák atyjának tartott Tezuka Osamu-ra olyan nagy hatással voltak az első Mickey egér rajzfilmek, és hogy onnan származnak a nagy szemek a mangákban, mert a régi Disney rajzfilmekben is nagy szemek voltak. De pont a Disney rajzfilm kapcsán vetette össze az Aladdint, mert annak ugye készült japán adaptációja is. Már a karakterek külleme és, a díszletek nagyban eltértek. Beszéltek arról is, hogy a Disney-nél ugye vannak a jó- és rossz karakterek, szerintük nincs átmenet, míg a japán animékben jellemfejlődés van. Egy dián voltak olyan anime karakterek, akikről egyáltalán nem lehetett kideríteni, hogy most jó, vagy rossz emberek. Például a Slayersből Xellos, a Death Note-ból Light, és még az egyik Princess Tutu-s lányra emlékszem, hogy volt róla kép, de az azért maradt meg bennem, mert nem tudtam, hogy melyik animéből van, és megmondták. És lényegében ennyi volt. De annyira jól előadták a lányok, hogy tényleg, hatalmas dicséret jár nekik, és a MAT-nak is, hogy a hátrányos helyzetükből képesek voltak ilyet kihozni! Nagyon jó nap volt! És lám, ingyenes animés napból is lehet sokat kihozni? Még szép!

Egyetlen egy zavaró elem volt, de arról nem a MAT tehet. Időközben jött egy pár idősebb érdeklődő is. Tényleg nagyon örülök, hogy tényleg minden korosztályt érdekel, de hogy az előadás alatt hangoskodtak, az baromira idegesítő volt. És az volt a rossz, hogy látták, hogy előadás van, nem csendesedtek el. Már annyira idegesített, hogy az utolsó megmaradt jóindulatommal odamentem hozzájuk, és udvariasan csendre intettem őket, de nem volt sok hatása... Érdekes, hogy voltak egészen kicsi, 5-7 éves gyerekek, ők csendben végig tudták hallgatni az előadást, az idősek meg nem... Szóval furcsa volt.

Ja, és a kiállított anime figurákról, Ayanami Rei, Pikachu, Gundam, stb.-ről meg ne feledkezzünk! Nagyon jó volt. Bagszi csinált képeket, melyeket a frissen elkészített galériában megtekinthetők. A '90-es évekből volt Fushigi Yuugi, a '00-s évekből meg Suzumiya Haruhi. Úgyhogy nagyon jó volt, tényleg, csak ajánlani tudom, akit érdekel a japán kultúra, és akinek van ideje, az jöjjön el jövő szombaton! Ugyanúgy tárlatvezetés lesz, utána a mangák stílusjegyeiről lesz előadás.

MondoCon 2010 vasárnap

Reggel lemegyek, megkérdezem Lam'O-t, hogy mi történt a versennyel, mi lett az eredmény, de talán nem kellett volna? Kicsit mérges lett, meg hallottam, hogy nagyon sokan panaszkodtak az első helyezettre. De legalább nem hiába, mert láttam a fórumon, hogy komoly változtatások lesznek a következő karaoke versenyeken. Én leginkább ezt a gyors-lassú számválasztást mosolyogtam meg, mert pont a verseny alatt beszéltük Duonggal, hogy nem lehet ugyanúgy énekelni egy lassú és egy gyors számot is. Erre mindenképp nagyon jó megoldást talált ki a zsűri. Nekem is azzal volt a legfőbb problémám, hogy bevették az 1. helyezettet (legalábbis most ez nagy baj volt) zsűritagnak, ezt eltörlik. Meg sok apróság, akit érdekel, nézze meg a fórumban, a 2010 MondoCon, Hungexpo témakör megbeszélendő dolgok topicjában vannak, ott lapozza fel a 18. oldalt. De viszont, ha tényleg igaz az, hogy elvileg azért nem Lam'O és Daki lettek az elsők, mert akkor hogy osszák meg a kupát... Ez Lacinak nagyon rosszul esett. És nem a kupának a hiánya fáj neki, ez tény, hanem, maga a cím, hogy egy jó dallal elsők lettek volna. Szerintem azon vesztek volna össze a legkevésbé, hogy kinél legyen a kupa.

Tehát ez volt reggel. Olyan fél 9 fele indultunk el, elmentünk a 151-es buszhoz, azzal elmentünk egész Kőbánya alsóig, ott a hármas villamosnál találkoztunk Dakival, és négyesben sétáltunk volna el a conra, de Lam'O és Duong egy kínai étterem mellett jutott eszükbe, hogy éhesek. Addig Dakival előrementünk, és vele beszélgettünk a versenyről. Azon meglepődtem, hogy megkérdeztem, hogy hányadiknak látott, erre mondja a 7-10 helyezett körül. Aztán később kiderült, hogy 17. lettem... Érdekesen szedte szét a számot. ^^' Amikor ott voltunk a Hungexpónál, felhívott Leea, hogy hol vagyunk, mindjárt ő is odaér. Kicsivel később meg is érkezett. Tegnap a KOKIA beszélgetés alatt a Leea mellett ülő két lánynak nem kellettek már a 2 napos con jegyei, ezért felajánlotta Duongnak, a másik meg Lam'O-hoz ment. Amikor megjöttek ők is, szépen kifizették, és bejutottak. Amikor bent voltunk, szembetalált minket a "Yaoi-vonat", Leea már gondolatban keresett valamit, amivel leüthetné őket. Segítettünk volna neki. De mi volt a durva? Egy másik Yaoi csapat buborékokat fújt, és a Yaois táblájukkal "találták el" a buborékokat. Van olyan, hogy az intelligencia szintet egy kézen is meg tudnánk számolni... Szerencsére gyorsan bejutottunk, ismét rohantunk a karaoke terembe. Lam'O látta, hogy már fél emelettel feljebb vagyok, megpróbált felmászni, de nem sikerült. ^^' Felmentem, elkértem Tukitól az eredményeket, de azt mondta, hogy nincs itt. Látszik, hogy nem büszke az eredményre, mondtam is neki, hogy egy páran beszéltük, hogy kéne egy ún. alternatív eredményt összeállítani, ahol nem vesszük figyelembe Lyraevi pontozását, akkor mi lenne a vége. Sok karaokésnak kiverte a biztosítékot a végeredmény, a legerélyesebb Neela volt, köszönet neki, hogy kiállt értünk. ^^

Most csak egy dalt énekeltem: Suara: Friends, jó volt énekelni. Utána Nighttal beszéltem négyszemközt. Nem győzök köszönetet mondani, azoknak, akik segítettek, hogy a legjobb döntést hozzam meg. Amina, bagszi, Necrokid, Neela, Night, egy életre az adósotok vagyok. ^^ És végül hiába éreztem azt, hogy háborúba indulok, nem történt semmi. És ez így a legjobb. Aztán én még nézelődtem, a konzolrészeg most is lehengerlő volt. Volt Super Nintendo is! Super Mario World volt benne, két lány játszott vele, az egyik elakadt a Yoshi's Island 3. pályáján, segítettem neki. Arra nem jött rá, hogy fel tudja venni az Y-gomb nyomva tartásával a tekiket, megoldottam neki.

Aztán még sokat beszélgettünk a karaoke teremben Lam'O-val és Dakival, majd később Tukival kiegészülve, megbeszéltük, hogy képzelték el a későbbi versenyeket. Jól hangzanak az ötletek. Nemsokára eljött a 13:30, amikor zenekvíz volt. Ez az első alkalom, hogy én is részt vettem. Hárman voltunk, és az ASC PROJECT nevet találtam ki, melyet Karasz Attila, Long Vu Duong és Nguyen Bao Loc alkotott. (Ezt Tukinak írtam, ha esetleg nem tudná elolvasni a neveket. ^^') A zenekvíz vége után már sokan mentünk haza. Mi még előtte szétnéztünk az árusok között a 25-ös csarnokban, Lam'O-ék vettek egy pár akciós mangát. Aztán mentünk is haza. Én Neeláékkal mentem a 100-as busszal, a Pillangó utcánál egyedül leszálltam, és hazajöttem.

A tegnapi kfn bemutató előadáson megtetszett az a Ranma 1/2 dal, mellyel Tuki mutatta be a karaoke készítés fortélyait, meg is kerestem. Lambada Ranma a címe. Először a DoCo könyvtáramban kerestem, de ott nem volt, majd szétnéztem a Gendou-n. Az oldal szerint Operatic Troupe nevű formáció énekli a dalt. De nagyon tetszik, már vagy 1 órája csak ezt a dalt hallgatom ismételve. ^^

Girls Dead Monster az Animelo Summer Live-on

Egy jó és egy rossz hír az Animelo Summer Live 2010 kapcsán. Jó hír, hogy minden évben fellépnek új előadók a rendezvényen, örömmel vettem, hogy az egyik újonc a Girls Dead Monster lesz! ^_^ Nem kellett nekik sok az ismerettséghez, elég volt az Angel Beats! anime, és már ott vannak az Oricon chart top 10-ében. És hogy mennyire megérdemlik a sikert azt kellőképp alátámasztja az igényes, fantasztikusan megkomponált zene, és az énekesnő hihetetlen tehetsége. Idén debütált, de valami fantasztikusan énekel! Nagyon jól bánik a hangjával, hatalmas érzéseket tud beleadni a dalokba. Üde színfoltja az anison zenének.

Én őket az egyik AnimeStarsos újságíró, Adrienn által ismertem meg. Beszéltük, hogy az anison énekesek nem érnek el olyan jó helyezéseket. Majd ekkor mutatott rá az Oricon chartra, hogy most látott egy "Girls Dead Monster" nevű együttest a Top 10-ben, és kérdezte, hogy ők nem anison zenét játszanak? Meglepve tapasztaltam, hogy tényleg. Lám, nemcsak Mizuki Nanának, Chihara Minorinak és Hayashibara Meguminak jár az első 10 hely. ^^ Ekkor még annyira nem foglalkoztam velük, majd később Leea beszélt róluk, hogy az énekesnő valami ritka tehetséges. Na ekkor megszereztem a "Crow Song" nevű kislemezüket, és teljesen el voltam ájulva. O_O Ez tényleg nem semmi. Nagyon tud ez az énekesnő. Ma jutottam el odáig, hogy a később megjelent kiadványaikat is leszedjem. Nem volt kevés, hisz 3 hónap alatt 3 kislemez és 2 album látott napvilágot tőlük. A két album nem véletlen, ugyanis egyik kislemezen sem szerepeltek a dalok instrumental verziói. És amikor megjelent az első album, rá négy hétre jött a következő, mely az albumon hallható daok instrumental verzióit tartalmazza. Jó hír azoknak, akik Angel Beats! kfn-t akarnak csinálni. ^^ Meg azoknak is, akik szeretnek off vocal version dalokat hallgatni, ez vagyok én.

Az, hogy csak az Angel Beats! anime erejéig tart-e az együttes, nem tudni, de mindenképp ígéretes, hogy az "Little Braver" 2 napig 1. helyen állt az Oricon charton! És azon a héten a 2. helyen nyitott a kislemez. Aztán a végén kiderül, hogy csak egy anime erejéig összeállt csapatról beszélek most, mint például az r.o.r/s (Kaleido Star) vagy a DoCo (Ranma 1/2).

Mindenesetre remélem, hogy az Animelo Summer Live-on látható lesz, hogy kik énekelnek, mert eddig egy album és kislemez borítón sem voltak láthatók, és nem szeretném, ha Hatsune Miku alapon csak kivetítőn láthatnánk az anime szereplőit.

A rossz hír az Animelo Summer Live kapcsán, hogy Suara nem lép fel idén! T_T Mondjuk lehet, hogy azért nem, mert a tavalyi ASL óta csak egy kislemez jelent tőle, az "Akai Ito". És hogy nem lép fel itt sem... Azt nem gondolom, hogy feladta a karrierjét, egyszerűen csak szünetet tart. Úgy tudom, hogy tavaly házasodott össze a férjével, és lehet, hogy most a magánéletére akar szentelni egy hosszabb időt. Végülis érthető.

Megumi Hayashibara

Ha már ennyit beszéltem Okui Masamiról, akkor illő lenne a másik NAGYOT is megemlíteni, Megumi Hayashibarát. Bár megmondom őszintén újabban jóval kevesebbszer hallgatom őt, mint Okui Masamit. Erre két magyarázat lehet: Ma már jóval ritkábban jelentkezik új kiadvánnyal (bár idénre nagyon ígér egy új albumot), a másik meg az, hogy kevésbébb változatos, mint Masami. Bár az is tény, hogy amit eddig letett az asztalra, az életmű. Csak az első pár évében, amikor elkezdett énekelni, hallatszott, hogy soha nem képezte a hangját. Ugyanis Megumi seiyuu-ként került a Jpop-iparba, tehát úgy voltak vele, hogy énekelget majd OP vagy/és ED dalokat, és így alakulgat a karrierje. Csakhogy volt egy Ranma 1/2, volt egy DoCo (mely együttes szintén külön postot érdemelne, mert fantasztikusak), volt egy mini-turné, és volt egy kiadó, melynek igazgatója felfigyelt Megumira, és leszerződtette. Nagyon gyorsan megjelent az első albuma, a Half and, Half. Ami jó lett, de kellett volna még csiszolni. És persze időről időre egyre jobb albumokat adott ki. és jött a nagy duett Okui Masamival. Mely mindkettejük életében áttörés volt. De úgy az egész anime-anison műfaj történelmében, ugyanis a Get along kislemezt 76.800 rajongó tette 1995-ben kosarába. Erre keményen rájátszott az egy évre rá megjelent Give a reason kislemez, melyből 232.850 példány talált gazdára. Csak viszonyításképp, hogy ez a szám mit jelent, pár éve már Ayumi Hamasaki SEM képes ekkora eladási produkálni újabb kislemezeivel. Szóval hatalmas robbantás volt.

És nagyon tetszik, és becsülendő Megumiban az, hogy az igaz, hogy nem készült tudatosan énekesnőnek, de ahogy telt-múlt az idő, és jöttek az újabb albumok, nem volt rest képezni a hangját, és ennek eredménye fokozatosan beérett. Már az 1994-es SpHERE albuma is nagy minőségi áttörés volt, de az egész tanulási folyamat az 1996-os bertemu albumra csúcsosodott ki, mely albumról egyhangúan pozitív kritikák íródtak. És az eladásokban is nagyon meglátszott. Ugyanis az egy évvel ezelőtt megjelent Enfleurage albumból 97.260 példányt vásároltam, míg a soron következő bertemu-ből 222.860-at! És ebből a közel 223.000-ből egy az enyém. ^_^ Egy eladó az eBayen hihetetlen alacsony áron, 4 dollárért adta el a Limited Edition bertemu albumát, így hát megvettem. És most nem állja meg a helyét az a közmondás, hogy olcsó húsnak híg a leve, ugyanis semmi baja nincs! Jó, az látszik, hogy nem tegnap jelent meg, de korához képest nagyon jó állaotban van még most is. Szóval a '90-es évek végig aktív volt számára, sőt még a 2000-es éverzed első évtizedének első felében (aki esetleg eltévedt volna, 2000-2005 ^^') is aktív volt, csak 2004-ben gyereket szült, akkor érthető, hogy visszavonult. Vissza is tért 2006-ban, kiadott egy lemezt 2007-ben, de utána nem nagyon... Még ami nagy dobás volt tőle a 2008-2009-ben kiadott 2 Slayers kislemez, illetve utána a NGE-s Shuuketsu no Sono he kislemez, de azóta csend van körülötte. Ennyire nehezen készülne el az új album? Előfordulhat. De nagyon szeretnék már újat hallani tőle.

SNES-es ritkaságok

Ma vendégségben voltunk egy nagyon szimpatikus, kedves hölgynél, nővérem másfél éves fiának a keresztanyjánál. Ebédre voltunk meghívva, nagyon finom marhahús volt zöldségekkel. Már a nappaliban figyelmes lettem a PlayStation 3-ra, de az étkező szekrényében található SNES és Nintendo 64 már kihozott belőlem egy kis modortalanságot, és megkérdeztem a hölgyet, hogy megnézhetem őket. Engedélyével megnéztem. Nagyon érdekes, azt mondta a hölgy, hogy a fia elég nagy játékos, csak mindig amikor megjelent egy újabb konzol, akkor a régieket elrakta. Jól is tette. Volt ott dobozosan kompletten Super Mario All-Stars, The Legend of Zelda: A Link to the Past, Street Fighter 2, meg egy pár gyöngyszem, de ami a legjobban megjelent, az a dobozos, eredeti japán Ranma 1/2 játék Super Famicomra. Azt honnan szerezhette. o.O Az is kompletten. Csak egy pár részt láttam az animéből, de már az meggyőzött. Szívesen kipróbáltam volna a játékot, természetesen konvertere is volt hozzá. Nem volt semmi. A Nintendo 64-nél meg befigyelt a Super Mario 64, a Zelda Ocarina of Time, Zelda Majora's Mask, Super Smash Bros., meg egy pár nagyobb cím. Érdekes volt látni. Több Nintendo konzolja nem volt, csak PS, PS2, PS3, azokat úgy különösebben nem nézegettem. Visszatettem őket. Ami még érdekes volt, hogy a srác tartott magánál házikedvenc gyanánt egy kígyót. Nagyon ijesztő volt ennyire közel látni, és az, hogy a hölgy, milyen természetesen fogta maga köré. Én épp csak megérintettem egy kicsit, de ennyi elég is volt. De szegény kisfiú hogy megijedt, hogy elkezdett szinte leszaladni a lépcsőn, majdnem csúnyán elesett, de megfogtuk szerencsére. De összességében nagyon jó volt ott lenni.

Animekarácsony 2009

Olvasom Tukeinon blogját az Animekarácsonyról, és arra inspirált, hogy nyilvános helyen is megírjam az éleményeimet. Eddig csak a BigN fórum blog részlegébe írtam, melyet csak azok láthatnak, akik beregisztráltak. Hát akkor lássuk.

Ha szavakban szeretném jellemezni az Animekarácsonyt, a következőket tudnám használni: Szervezetlenség, barátok, áramkimaradás, buli. Most így ugyan nem a legjobb a kép, de nem volt annyira vészes. A szervezetlenség arra vonatkozott, hogy a kapunál 2 sor volt, de nem volt kiírva, hogy melyik az elővételes, és melyik a helyben vásárolt hely sora. Én meg természetesen a rossz sorba állok be. -_-' Még az volt a szerencse, hogy az elővételes sornál volt egy kis lyuk, én meg voltam annyira önző, hogy befurakodjak oda. ^^' Egyébként bagszival, Caterrel és Young Linkkel találkoztam a sorban. Bagszival vicces volt a találkozó, mert amikor megérkeztem, akkor látom, hogy egy lány Pikachus táskában telefonál, na ez csak a bagszi lehet. De furcsa volt, mert hosszabb volt a haja, mint megszoktam, és az egyik szemét eltakarta vele. És mivel már volt kellemetlen élményem ebből, ezért ott maradtam, vártam, hogy ő jöjjön hozzám, ha tényleg ő az. A V-ADival beszélgetett, így nem jött egyhamar. ^^' Én olyan 8.30 körül érkeztem meg, és olyan 9.45 körül indult meg a sor. Hát nem volt valami kellemes abban a nagy hidegben kint állni. Széjjelfagytak a lábaim mire odaértem. Ráadásul az elővételes sor is lassan haladt, mivel csak egy laptop volt, ahol azonosították az online regisztráltakat. És a kedves hölgyemény is percekig nézte, hogy ki vagyok, hol vagyok, úgyhogy jól kezdődik. És még mindig nincs vége. Ha animés rendezvény, akkor az szinte a karaokéval egyenlő számomra. Miután gyorsan végignéztem az árusoknál, siettem fel a karaoke terembe, hogy mi van. Döbbenten látom, hogy zárva van. Tukeinon jön ki, hogy még nincs semmi, és nem tudják mikor jön meg a technika. Elvileg nem is akartak beengedni minket, de mivel a tömeg ennek ellenére be akart menni, ezért végül bemehettünk. Ott találkozok egy pár kedves emberrel: Mystrával, Leeával, Aminával, és Narumival. Mindannyian értetlenül állnak a történtek előtt, és senki nem tudja mikor lesz technika. Persze valamennyire próbálták pótolni. Az egyik legfontosabb "hiánycikk" a vetítővászon volt, melyet egy deszkalappal próbáltak helyettesíteni, de az akkora robajjal csapódott a földnek, hogy az egész karaoke terem egy emberként kapott a szívéhez. Nekem az volt a szerencsém, hogy épp kiszúrtam, hogy az ott nagyon rossz helyen van, és dőlni fog, így nem ijedtem meg. Szerencsére senkinek semmi baja nem esett, de nem volt semmi. Aztán mivel ez nem volt megoldás, ezért egy asztalterítővel próbálták a vásznak helyettesíteni. Az alapötlet nem rossz, egy ilyen vicces, 3D-s vetítővásznat kaptunk. De helyettesítésnek megfelelt. Ekkor a Cater mellém ült, mutattam neki az 576 KByte-ot, nézze meg a New Super Mario Bros. Wii tesztet. Én meg többször járkáltam a karaoke terem, és konzolok között. Természetesen megint csak PS3 volt. Meglepett, hogy Naruto sehol. Hát az alapkövetelmény egy animés rendezvényen. Úgyhogy csalódottan konstatáltam, hogy nem fogom tudni kipróbálni a játékot, pedig szerettem volna. Vissza a karaoke terembe, Csabi sehol, viszont kisvártatva megjelenik Lam'O. Odajött hozzám, üdvözöltük egymást, és megmutattam neki az AnimeStars magazint, ugyanis nem akarta elhinni, hogy egy oldal kb. 5-6000 karaktert tesz ki. Látta, hogy mennyire tömören van a szöveg, és ahogy elnéztem őt, nemigen jött be neki. Közben megkérdeztem, hogy a testvére, Duong hol van? Hátramutat, ő nem jött előre. Ő egyébként megtisztelve érezheti magát, ugyanis mind az Animekarácsony reklámjában, mint a MondoCon videóban szerepelt, ahogy játszik. Időközben feliratkoztam a karaoke versenyre, a Tekkaman Blade: It's DESTINY -Yatto Meguri Aeta- dalát választottam. Ezt a dalt Megumi Hayashibara és Masami Okui is felénekelte a saját lemezére, de kislemezen Masami előadásában jelent meg. Előtte énekeltem egyet hagyományos karaokéban is bemelegítésképp. Hát jól mellélőttem... Okui Masami: A confession of TOKIO dalát választottam. Önmagában egy nagyon jó dalt választottam, csak hallatszott, hogy soha nem gyakoroltam a dalt. Emellett én szeretek kislemezeket külön hallgatni, az off vocal versionök miatt, ugyanis új oldaláról mutatja be a dalt. Nos, én is új oldaláról mutattam be a dalt, ugyanis az off vocal version chorus refrénje sokkal magasabb, mint a fő énekhangé, én meg a 2. refrén alatt meglátogattam a chorus refrénjét is, úgyhogy érdekes előadás kerekedett ki. ^^' Aztán jött a verseny. Én voltam az első, aki fellépett. Tehát az It's DESTINY. Ez már sokkal inkább a hangomhoz állt, de elégedetlenül tettem le a mikrofont a dal végén. Ekkor beszélgettem Lam'O-val, és ő mondta, hogy mi a baj forrása. Hallatszik, hogy remeg a hangom, annyira izgulok. Hát ez szép. Azt javasolta, hogy énekeljek magamnak. Nagyon látszik, hogy izgulok. És szerinte, ha kvázi kizárom a közönséget, és csak a szöveget figyelve magamnak énekelek, sokkal jobban fog menni. Elhatároztam, hogy még legalább egyszer kiállok egy hagyományoson, hogy lássam, fog-e menni. Eközben Lam'O is énekelt Daki92-vel duettben a Lovely Complex anime ending dalát adták elő, természetesen hozzájuk illően magas színvonalon. Egyébként a dal előadója Tegomass, egy fiúduett, mely vidám, könnyed és szerelmes dalokban jártas. Megszereztem egy pár kislemezüket, és az albumukat mp3 formátumban, és arra jutottam, hogy nagyon jó hangjuk van a fiúknak, és az előadásmód is tetszetős. Ezután felmentünk Lam'O-val a konzolokhoz, hát csak behozták a Narutót! Ígéretemhez híven kipróbáltam a játékot, vele mentem. Természetesen ő győzött, de valami példátlan gyorsasággal. Mondjuk nem csoda, hisz most játszottam vele először. Úgy kellett neki mutatnia, hogy melyik gomb mire való. Én meg elvesztem a síkidomok rengetegében. Ráadásul sokszor nem is tudtam, hogy melyik vagyok én, úgyhogy nem volt nehéz dolga. De tetszett a játék, komolyabban is érdekel. Visszamentünk a karaoke teremben, ekkor láttam, hogy Mystra épp elmegy, mert karácsonyi műsora van, úgyhogy nem tud maradni.  Leeának is el kellett menni hamarabb, neki szalagavatója volt. Ráadásul szegénynek nagyon fájt a feje, úgyhogy nem irigyeltem.

Néha odamentem a BigN-es társasághoz, de most jóval kevesebbet voltam velük. Csibitől megkaptam a karácsonyi ajándékot, egy ilyen vasalható gyöngyből készült Link és Triforce figurák. Valami eszméletlen jó lett. Köszönöm Csibi. A többieké is nagyon jó lett. Cater Meta-Knightot kapott, Young Link Lucast, Ricsi Olimart, Norbi Foxot, több hirtelen nem jut eszembe. Na de visszamentem a karaoke teremben, már lement a verseny. Jelentkeztem a hagyományos karaokéra, megpróbálom, milyen úgy énekelni, ahogy Lam'O mondta. Megumi Hayashibara: Successful Mission (Saber Marionette J anime OP) dalával álltam ki, és meglepve tapasztalom, hogy nagyon jól ment. Teljesen elégedett voltam magammal. Csak megijedtem, mert a 2. refrén után Ronja megkérdezi tőlem, hogy nem-e szállhat be? Én meg csak lesek, hogy mi ez a keserves arc? Annyira rossz lennék? Komolyan, olyan arccal nézett rám, mintha annyira rossz lennék, hogy már valahogy mentse a helyzetet. Mondta, hogy azért, mert nagyon szereti a dalt. És igazából nála ez a könyörgő arctekintet. ^^' Úgyhogy odaadtam neki az egyik mikrofont, szálljon be, és a végét együtt énekeltük el. Pont most gondolkodtam el azon, hogy lehet, hogy megkérem, hogy a tavaszi conon közösen énekeljük el végig. Ezután odamegyek a cuccomhoz, és nézem, hogy nincs meg a Mangafan táskám. Ugyanis levásárolva a 900 forintos kedvezményt, vettem Nana 1 mangát. Időközben kiderült, hogy a cuccaim elkeveredtek a vietnamiak cuccai között, és Duong úgy összekavarta (nem tudom mi inspirálta, hogy ilyet tegyen. ^^') hogy nem találtam semmit. Mellesleg végre-valahára ő is kiállt énekelni. Először a testvérével énekelték el a Lovely Complex endinget. Egész jól énekel. Aztán másodjára egy Lucky Star dallal lép fel egy másik honfitársával. Nem tudom, melyiknek volt az ötlete ez a dal, de felejthető volt. ^^' Azon kapom magam, hogy Megumi Hayashibarának is vannak gyerekdalai, de ez utcahosszal túltett rajta. Ezek után simán előadom a Yume no Balloon dalt a Ranma 1/2 animéből. Még korábban megbeszéltük Lam'O-val, hogy éneklünk egy duettet, csak gondolkodtunk, hogy melyik dal legyen az. Mondjuk legyen a One Piece-ből a We Are! Azt én is ismerem, és mindketten szeressük. Amikor felírt minket a papírra, akkor mondtam neki, hogy majd legközelebb egy általam választott dalt énekeljünk. És akkor mondta, hogy jó, most legyen az, amit én akarok. Úgyhogy Slayers: Get along dalra esett a választás. Jött Daki92 is. De amikor felkonferált minket valaki, már nem tudom, hogy melyik, nem tudta kiolvasni a nevemet, ezért engem szépen kihagyott, így az első feléből kimaradtam. Különösebben nem bántam, de a felénél Daki meglát, hogy hoppá, hát én is itt vagyok, és kihív. Szálljak be a felébe? Intettem, hogy most már énekeljétek ti végig. De még egyszer hív, úgyhogy én is mikrofont ragadtam a kezembe, és a 2. refrénnél beszálltam. De úgy szinte az egész közönség velünk énekelt. Jó volt látni, hogy ennyien szeretik a dalt. Visszaülünk, és egyszer csak nagy sikolyokat hallok a folyosó felől, döbbenten nézem, hogy áramszünet van. Kimegyek, szétnézek, az egész Hungexpo épület tök sötétben, csak az EXIT felirat világít zölden. Furcsa volt, de nagyon feelinges.Mindenki a mobiltelefonjának fényével világított. Mindenhol sötét volt, CSAK a karaoke teremben volt áram. De Tukeinon lekapcsolta a villanyt, nehogy ott is elmenjen az áram. Így a karaoke terem is sötét lett, de a technika megmaradt. ^^ Lam'O kérdezi tőlem, hogy nem-e jövök én is énekelni a Naruto: GO!!! dalát. Áh, mondom, nagyon jó szám, de még nem. ^^' Úgyhogy nélkülem adta elő a vietnami társaság a dalt, de valami eszméletlen hangulatot csináltak. Mindenki velük énekelt. Aztán a végén még befigyelt nálam Okui Masami: TOTAL ECIPSE dala. Tukeinon kérdezte tőlem, hogy nem akarom elénekelni a dalt, itt van nála. Ugyanis Mystra az utolsó napokban csinálta meg a dal kfn verzióját, ezért Tukeinonnak még nem volt lehetősége ellenőrizni, de elhozhatta, így lehetőséget kaptam elénekelni, amit hálásan köszönök mindkettejüknek. ^^ De mivel nem számítottam arra, hogy elénekelhetem, ezért nem is gyakoroltam. Próbálgattam magamban, hogy hol lenne jó, ugyanis ez egy elég mély dal, és a mélyebb hangok nehezebben jönnek ki. De rájöttem, hogy ha más hangszínben énekelek, akkor nagyon jól megy. Kell is a hangszín-változtatás, ugyanis a TOTAL ECLIPSE dal szövege egy szerelmi csalódásról, de Okui Masami már szinte belefásultan énekli. Megpróbáltam valahogy ezt a hangulatot visszaadni. Nem tudom mennyire ment, de összességében elégedett voltam. Jó volt énekelni, a végére már mindenki bulinak fogta fel, nagyon jó volt a hangulat. Így ért véget.

Összességében nagyon jó buli volt, örülök, hogy részese lehettem. ^^ A tavaszi conra nagyon sok tervem van, kfn-eket is sokkal komolyabban fogom csinálni, és komplett albumnyi tervem van, hogy melyeket akarom elénekelni. ^^

21 éves vagyok

Köszönöm mindenkinek, aki gondolt rám, és felköszöntött. Jó nap volt a tegnapi. A létszám végül 6 főre csökkent (velem együtt) de így is jót buliztunk. Ott volt Metalsonic, Bagszi, V-ADI, Trijo, és az unokatestvérem, Dávid. Természetesen a Wii volt a főszereplő. Mindenki csinált magának Mii-s képet. Az enyémet a Nintendo Wii topicban láthatjátok ^^ Bagszi segített, ő mondta, hogy mi, hol, merre, hány méter. Metalsonicnak 5 Wii játéka van: Wii Sports, Wii Play, Zelda: Twilight Princess, Rayman és Red Steel. Ez a Rayman valami beteg játék! XD Össze-vissza ütlegelni a nyuszikat, valami hihetetlen! De a Wii Sports és a Wii Play volt a főszereplő. Fantasztikus élmény volt, de erről már írtam a honlapomon levő blogomban 2006. december 8-án, csak ismételném ömnagam ^^ Beszúrok egy képet a tortáról, eper ízű volt, és ízlett mindenkinek. Csak a Yoshi képről mindenki azt hitte, hogy ehetetlen papírból van, ezért mindenki otthagyta -_-‘ És mindenki ledöbbent, hogy én megettem, mert nem tudták, hogy ez ostya. Van ilyen ^^ Amúgy még volt Super Smash Bros. Melee-zés, SNES-ezés, de ami a legnagyobb szórakozás volt, az a Mario Kart DS 6 emberrel. Volt olyan jó, mint amikor 8-an játszottunk! Sajnos a pontszámot nem tudtam megjegyezni, de a helyezésekre emlékszem:

1. Emperor (Metalsonic)
2. Dávid
3. Attila (én)
4. V-ADI
5. Bagszi
6. Trijo

De erre lehetne azt mondani, hogy tényleg rogyásig játszottunk. Már mindenki rosszul volt, de nagyon élveztük, és nem akartuk abbahagyni. Nagyjából ennyi volt. Aztán mivel Trijo Debrecenből jött, és nem tudott hazamenni, ezért elszállásoltam itt egy éjszakára. Amúgy születésnapi ajándékok terén nem panaszkodok. Bagszitól kaptam Inuyasha 6 DVD-t, meg kiírta nekem a kibannolt Pokémon részeket. V-ADi meg kiírta nekem a Ranma 1/2 animének az összes részét + a 9. Pokémon Movie-t. Trijótól még a Pokéconon megkaptam az ajándékot, a Gengar TCG paklit, de erről már írtam. Metalsonic nem tudott semmit se hozni, mert későn szóltam neki. De most is csak azt tudom leírni, amit neki mondtam, hogy nekem nem az ajándék számít, hanem, hogy jól érezzük magunkat. Nekem tényleg ez az igazi ajándék. Sajnos kiskoromban eléggé olyan voltam, hogy “miért nem kaptam semmit?” De hála Istennek kinőttem ezt ^^ Az Inuyasha DVD-nek, meg annyira tudtam örülni, hogy komolyan. Ugyanis a DVD átlal ismerem meg az Inuyashát, most nézem először, és megvolt az első 5 DVD, és a hatosat hozta nekem, így már 44 részt láttam az Inuyashából. Minél több részt látok belőle, annál jobban imádom. Most már annyira szeretem, hogy akár drága Inuyasha figurát is vennék akár 10000 forintért. És tudom, hogy kedves olvasó nálad az ékkő egy szilánkja! :-O Add ide az ékkődarabot! :-O Az ékkődarabot akarom!!! :-O Teljes értékű Gengar akarok lenni :F ^^

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)