BATarácsony

Thunder meghívott a Békés Megyei Anime Társaság által szervezett BATarácsony nevű rendezvényre. Nem terveztem elmenni, és még akkor is gondolkodtam rajta, amikor meghívott, aztán úgy döntöttem, hogy mégis. Most szombaton volt, azon meglepődtem, hogy csak délután lesz, azt hittem, hogy egész nap bulizunk. De mondtam neki, hogy töltsük együtt az egész napot, ezért délelőttre áthívtam hozzám.

10.30-ra beszéltük meg a találkozót (elvileg) a Csaba Centerben a Media Markt bejárata előtt, de már 10 óra után rám telefonált, hogy hol vagyok. Csak akkor indultam el otthonról. Amikor megérkeztem, nem találtam a környéken sehol, ezért úgy döntöttem, hogy szétnézek a Media Markt-ban. Eszméletlen milyen rengetegen voltak, tényleg szinte megbolondul az emberiség karácsony előtt. Csak ne felejtsétek el, hogy a karácsony Jézus Krisztus születésének ünnepe, ezért a szereteté is. Ezt most úgy írtam, mintha tőzsgyökeres keresztény lennék, pedig isten óvjon tőle. Milyen stílusos megjegyzés. :D De akkor se őrüljenek meg az emberek, ha nem muszáj. Amikor kimegyek, vártam egy pár percet, aztán csak rátelefonáltam, hogy hol van, mert szerintem már maga sem tudja. De azért megtaláltuk egymást. Elsétáltuk hozzám, megpróbáltam elhívni a Super Mario napra, de hát neki nagyon drága Gyuláról az utazás. Nekem is csak a START klub kártya miatt lényegesen olcsóbb a megyeszékhelyből. Nálunk a Mario Kart 8-cal játszottunk, mert abból lesz a konzolverseny, és hogy nyerjek, gyakoroltunk. Egész jó volt, bár isten igazából annyira nem élvezem, mint akár csak a Mario Kart Wii-t. Néhány verseny után ebédet csináltam magamnak. Ő nem kért, ezért lefoglalta magát a YouTube-bal, meg a Crunchyroll-lal. Én a konyhában néztem meg a No. 6 anime 10. részét. Nagyon tetszik, de azért rendesen bekeményítettek, meg kell hagyni. Majd írok az animéről részletesen.

Ezután indultunk el. A Csabagyöngye Kulturális Központban volt a Békés Megyeiek rendezvénye, és nem voltam elragadtatva attól, hogy Thunder elmondása szerint őt 13.30-ra kérték, hogy jöjjön el, mert 14 órakor kezdődött, volt, de senki nem volt a közelben. Ki is derült, hogy rossz helyen várakozunk, mert az 1. emeleten voltunk. Mondjuk ez sem volt letisztázva (nekem legalábbis nem volt), hogy hol lesz, csak azért mentünk az 1. emeletre, mert szeptember végén a BATarashii (A Békés megyei anime rendezvény, con, buliság...) itt volt, és azt gondoltunk, hogy akkor most is itt gyűlünk össze. De csak táncóra volt ott. Lementünk a portára megkérdezni, hogy hol lesz, itt tudtuk meg, hogy a 3. emeleten. Felmentünk, de nem volt senki. Eléggé lassan jöttek az emberek, meg kiderült, hogy a kulcsot elvitte valaki, azt az embert is le kellett vadászni... Én meg nagyon fáradt voltam, ezért nem voltam beszédes / ismerkedős kedvemben. De hogy ne aludjak be, Tetriseztem. A klasszikus Game Boy-os Tetrisszel. Amikor előkerült a kulcs, kinyitották a termet, és lefoglaltuk az ablak felőli sor első padját. Eléggé tanterem-feelingje volt a teremnek. Amíg ők összepakoltak, addig Thunder beüzemelte a Wii U-t, de úgy, hogy nem volt TV-hez, projektorhoz kötve, hanem úgy játszottunk, hogy a GamePad-en láttunk mindent. Ő játszotta a táblacontrollerrel (GamePad), én pro controllerrel. Ő közben úgy helyezkedett el, hogy én is lássak mindent. Meg tudtuk oldani, és egész jót Mario Kart 8-aztunk.

Amikor rendben lett minden technikailag, egy animevetítéssel kezdtünk. A Békés Megyei Anime Társaság kéthetente tart vetítést különböző témájú animékből, én most voltam először (illetve a BATarashii-n is volt egy movie). De amit levetítettek... Egy karácsonyi OVA volt, Itsudatte My Santa volt a címe. Még kifejezetten jónak indult, egy pasi a főszereplő, akinek szülei egész életében rengeteget dolgoztak, ezért mindig egedül töltötte a karácsonyt. Mivel nem élte meg ennek varázsát, ezért nem hisz a mikulásban, a krampuszban, se senkiben, de megjelent neki egy lány, Mai, aki viszont nagyon hisz benne. Egészen összebarátkoznak a fiúval, gondoltam is, hogy utánanézek az OVA-nak, mert egyrészt tényleg jónak indult, másrészt meg magyar felirattal néztük, de az valami ritka igénytelen volt. Félregépelésekkel, helyesírási hibákkal megtűzdelt szövegek rontották az összhatást. Még azt sem bántam, hogy az elején ellőtték azt a poént, hogy a szerencsétlen srác neve Santa és december 24-én született, és a kiscsaj a földön heverve röhög rajta. De aztán maga az OVA is elrontotta magát, mert az első rész vége fele összevesznek, utána kibékül a fiú és a lány, a fiú megcsókolja őt, erre a lány mahou shoujo módjára átváltozik, és ilyen kislányos alkatból egy szexbomba "mikulásnő" lesz belőle akkora cicikkel és seggel, hogy talicska kell hozzájuk, hogy elbírja. Végem volt. Innestől lehajtottam a fejem, és elaludtam. Főleg azért, mert lenyomták a torkomon (meg nyilván a többiekén is) a második részt is. Köszöntem szépen... Sokkal értelmesebb karácsonyi special animék vannak, miért nem a Love Hina Christmas Special-jét vagy a Di Gi Charat Christmas special-jét vetítették? Vagy az volt korábban, és minden lehetőséget kilőve csak ez maradt. Én is kilőve éreztem magam amíg ment ez a szörnyűség. Nekem főleg azért szörnyűség, mert a főszereplő lány seiyuu-ja Hirano Aya, akivel úgy vagyok, mint Leea az ALI PROJECT-tel, vagyis már a nevére is ugrok. Az általam legjobban gyűlölt ismert japán személyiség, akiről az utóbbi időkben hála istennek keveset hallani. Volt valami botránya, ha jól tudom, és Japánban az a szokás, hogy ha valaki valami botrányt csinál, azzal megszüntet a kiadó minden szerződést, és pár évre visszavonultatja. A szigetországban erősen kötik az előadót a kiadó céggel, amelyikkel szerződésben van, ezért ők is szégyenbe kerülnek. Ez amúgy nagyon jó dolog, nem azért mert Hirano Aya is áldozat lett, hanem mert ott egy ismert ember felelősséggel tartozik a rajongói felé, és viselkedésével példát mutat. Nálunk is így kéne lennie, de amíg a bulvárban az a menő, aki összeveszik valakivel és hasonlók, addig ez nem lehetséges.

Miután lement a vetítés, a konzolt kötötték a projektorhoz, hátul meg rajzverseny volt az érdekelteknek. Jelentkezés után elindult a Mario Kart 8 verseny. Eléggé szerencsétlenül alakult az én versenyem, úgyhogy az első körben kiestem. Nincs gyakorlatom a 200cc-s versenyben, a Nintendo 64-es Yoshi's... valami (nem jut eszembe T_T) pályán is csak N64-en ismerem betéve. De különösebben nem bántam, mert nyertem egy "korán hazamenetelt", mert holnap 4-kor kell kelni, ezért nem maradtam sokáig. Én is vittem néhány Wii U-s cuccot, például a Pro controllert, az Thundernél maradt, mert kellett a versenyhez. Ő meg cserébe kölcsönadta a Super Mario Maker-t, mondja, csináljak Lernie-nek és ug-nak szivatós pályát. Értettem, főnök! Hazaérve megnéztem az Orange anime utolsó részét. Meglepett, hogy 37 perces. Szép volt a vége, meg írtam róla korábban, hogy nagyon tetszik, már-már idealista anime, de eléggé elcsépelt lett a vége. Ennek ellenére meghagytam a 10 pontot a My Anime List-en, mert néhány negatív véleménnyel ellentetében nekem tetszik az idealista, itt-ott melankolikus mivolta.

Idealista vagy hiteltelen?

Esetleg mind a kettő? Most két olyan animét nézek, ami erősen gondolatindító volt számomra, ezeket szeretném megosztani. Az írás spoilerrel lesz teli, úgyhogy aki nem látta az animét, de tervezi megnézni, az ugorja át ezt a postot.

Coppelion - Erősen hadilábon állok azokkal az animékkel, melyek openingjeinek vagy / és endingjeinek előadója angela, ezen arányon szeretnék javítani. Elkezdtem a Coppelion-t akkor is, amikor aktuális volt, de végül abbamaradt, és most döntöttem úgy, hogy megnézem. Megérte. Eléggé lepontozták, mert érzelmileg hiteltelennek tartják az animét. Hát azért megnézném őket, hogy fordított helyzetben hogy viselkednének. Nukleáris katasztrófa után játszódik az anime, amikor Tokióból kihalt szellemváros lesz, ugyanis nem lehet megfelelő védőruházat nélkül egyáltalán túlélni. Csak három lányt látni védőruházat nélkül, ők nem is átlagemberek. Ők az úgynevezett Coppelionok. Élő játékbabák, amiket emberek alkottak meg. Ők azok, akiket azért alkottak meg, hogy a katasztrófa után túlélők után kutassanak. Akad is persze. A lényege a dolognak, hogy érzelmileg sokan nem tartják hitelesnek, mert túlzottan "érzelgősnek" tartják, a legkisebb bajra is úgy reagálnak, mintha valami óriási baj közeledne. Igazából a mai kor embere (főleg a fejlett országban élők) nem feltétlen élt meg ilyen jellegű katasztrófát, ezért nem tudják elképzelni, hogy ilyen krízishelyzetben lehet így reagálni a legkisebb problémára is. Pedig megtörténhet. És ha a világ ezzel a lendülettel halad abba az irányba, amerre jövendölhetően megy, akkor hamarosan közvetlen közelről is megismerhetjük, milyen körülmények között végzik a dolgukat a lányok.

Amikor nagyjából "elült" ez a dolog, a 8. résztől hirtelen más irányba terelődik a történet, ugyanis még néhány Coppelion játékbaba lány jelenik meg, akik viszont negatív szereplők. Az anime rajzstílusa pedig lehetővé teszi, hogy őket ne csak szimplán gonosznak jelenítsék meg, hanem mentális és lelki roncsnak. Hihetetlen gonosz ábrázatuk van. Kirajzolódik szépen lassan, hogy miért jelentek meg az animében, de a 12. részben szinte nyíltan ki is mondják. Azért ilyenek, mert elgondolásuk szerint az emberek azért alkották meg őket, hogy marionett-bábuként irányítsák őket. És ők ezt nem hagyják. Elgondolkodtatott az anime: Nem ők vannak jobban manipulálva a gyűlöletük által? Pont ez a Coppelion fő mondanivalója. Amíg meg nem jelentek a lányok, addig is volt rá utalás többször, mert több ember is megijedt a lányoktól, hogy bírják a sugárzást védőruha nélkül. Többen féltek is tőlük. De még ha rosszul is esett ez a lányoknak, elgondolkodtak rajta, nem mutatták ezt ki, csak végezték a dolgukat. Ami mindenképp nagyon szép, és példaértékű. És azt gondolom, hogy lazán lehetne belőle Neon Genesis Evangelion-féle klasszikus.

Orange - Slice of Life a kedvenc műfajom, viszont ennek az animének vonakodtam egy darabig 10 pontot adni, mert sem az opening, sem az ending nem tetszett. Az opening még éppen elmegy, de az endingtől a falra mászok. Az a fajta férfi ballada, amit már én is nagyon nyálasnak tartok, és ha már én annak tartom, akkor bízvást elhihetitek, hogy az már tényleg problémás.

Pedig a történet alapján sokkal jobbat érdemel. Mert egy nagyon jó animéről van szó. Megváltoztatható-e a múlt? Ezt a kérdéskört feszegeti: Takamiya Naho egy levelet a 10 évvel későbbi énjétől, amiben le van írva minden, ami azalatt az idő alatt történt. A feladat: Kijavítani minden elkövetett hibát, mellyel megmentheti Naruse Kakeru életét. Van is mit megmenteni szegény srácon, mert öngyilkos hajlamát szinte semmi nem gyógyítja. Anyjának tett ígéretét nem tudta betartani, ez beárnyékolja a mindennapjait. Sokáig zárkózott, de aztán jönnek a barátok, akik megmentik. Sokan azért értékelték le az animét, mert melodramatikusnak gondolják mind a történetet, mind az érzelmek kifejezését. Még aki nincs benne annyira a japán kultúrában, történelemben, az is láthatja, hogy sok anime és japán szól az ígéretről, annak megtartásáról, valamint az adott szó becsületéről. Nem csoda, hogy ez kardinális kérdés náluk, a srác esete is ezt a kérdést veti fel. De vannak, akik segítsenek rajta, és igaz barátsággal új élet lehetőségét nyújtsák neki. Ez a másik, ami nem tetszik azoknak, akik kritizálták az animét. Ugyanis az anime közepétől kialakul egy hat tagú baráti társaság, akik között olyan szintű összetartás lesz, ami szinte példátlan a való életben. Ez a másik, amit sokan hiteltelennek tartanak. Azt gondolom, hogy egyszerűen csak a saját élettapasztalatukból indulnak ki. Valóban nem az az általános, hogy egy kisebb csoport ennyire összetartson, hiszen általában baráti társaságok egy idő után szétesnek, mindenki járja a maga útját. És még csak nagyon az alapokat mondtam. Azt gondolom, hogy sokaknak a csalódottságuk türköződik vissza az animében, és az ebből fakadó frusztráltságuk miatt értékelték le az animét. Az biztos, hogy volt néhány jelenet, amire lazán rá lehetne mondani az idealista jelzőt. Például amikor egyszer Kakeru az ablaknál azzal "viccelődött" Nahónak, hogy milyen lehet az ablakból kiugorva repülni. Én is ezzel szoktam viccelődni, amikor virágos jókedvem van. -_- Persze Naho nem vette ezt poénnak (már csak azért sem, mert a levélből tudta, hogy mi játszódik le Kakeru lelkében), és nagyon aggódott amiatt, hogy nem lehet megmenteni a srácot. Akkor lépett oda Hiroto, aki mondta Kakeru-nek, hogy nemcsak akkor akar a barátja lenni, amikor szórakoznak, jókedvük van és önfeledtek, hanem fájdalmában is. Ez a jelenet engem majdnem megindított. Ilyet manapság alig mond az ember. Aztán ott volt a másik, amikor mindenki segít Kakeru-nek vinni a dögnehéz matracot, amit egyébként alig bír el, mert megsebesült a karja, de a zárkózott jelleme és a büszkesége nem engedi, hogy segítsenek rajta. De ha valaki VALÓBAN odafigyel a másikra, akkor nincs titok előtte. Tudták, hogy baj van a karjával, és különböző elcsépelt szövegekkel és közhelyekkel meggyőzik a Kakeru-t, hogy ne hallgassa e az érzelmeit, ők ott lesznek mellette és mindig segítenek rajta. A közhelyek is adott esetben hitelesnek hangzanak, időnként fontos ismételni őket, mert nagy igazságok rejlenek bennük.

Azt gondolom, hogy nagyon fontos a helyükön kezelni a különböző emberi kapcsolatokat. Ebben látom a probléma forrását, nálam is az volt, hogy csalódottsággal vettem tudomásul, hogy bizonyos baráti kapcsolatok megszakadtak. Sok idő telt el, mire megértettem és elfogadtam azt, hogy azokkal az emberekkel csak akkor volt dolgom az életemben, utána, ha el akartak menni, akkor el kell engedni őket. Nagyon nehéz és fájdalmas dolog, de hiszek abban, hogy bárkinek lehet olyan összetartó baráti kapcsolata, mint amit láthatunk az Orange-ban. Csak nyitott szívvel kell járni, hogy megtaláljuk a megfelelő embereket.