Ismét kfn készítés és tenisz sikerélmények

Hosszú idő után ismét rákaptam a kfn-ek készítésére. Leginkább az inspirált engem, ahogy szétnéztem, hogy mely kfn-ek vannak készen, hogy a sok trendi japán dal között egyre nagyobb arányban látom azokat, melyeket én szeretek, és ez nagyon jó érzéssel töltött el. Ezzel valahogy azt érzem, hogy talán az én stílusomnak is helye van itthon, bár azt az oldalt se hallgassuk el, hogy ezen karaokék döntő többségét én csináltam. És mivel mostanság JAM Project-es időszakomat élem ismét, ezért most az ő választható dalaik tárházát bővítem. Bár nem is csak a kevésbé ismertségük miatt kételkedek abban, hogy kevesen választanák őket, hanem mert nagyon nehezek. Már évek óta szemezek a No Border című dalukkal, hogy azt jó lenne megcsinálni, már csak azért is, mert olyan a zenéje, hogy lehet rá effektezni rendesen. De hogy ennyire nehéz legyen az időzítés, azt nem hittem volna. Nem is csak azzal van a baj, hogy a versék nagyon gyorsak, hanem hogy hatan egymásra énekelnek, és így nincs igazán logika, nem hallok ritmust. Így azt se tudom, hogy az egyes szótagokat hol nyomjam le még 50%-os lassítással sem hallom ki. Így akármennyire is élveztem ma délelőtt hallgatni a dalt, most az időzítést már inkább kemény munkának fogom fel, ami egyszer vége lesz. Alapvetően, hogy milyen jól megy az időzítés, a dal ismeretén túl attól is függ, hogy mennyire érzek logikát a ritmusban. Többször volt úgy, hogy időzítettem egy olyan dalt, amit annyira még nem ismertem, mégis magától jött az, hol kell lenyomni a SPACE gombot. Igyekszem a lehető legjobban időzíteni.

Pár órával később sikerült befejezni a dalt. Soha nem effekteztem és soha nem kísérleteztem ennyit egy karaokéban. Remélem el fogja nyerni az oly szigorú ellenőr-gárda tetszését. Én személy szerint ilyen 80-90%-osnak ítélem meg, nem érzem, hogy tökéletesen vissza tudtam adni azt, amit elképzeltem, de most úgy voltam vele, hogy ez első próbálkozásra nagyon jó. Aztán ha majd jobban kiismerem a lehetőségeket, akkor még jobbat fogok csinálni. Csak ehhez olyan dalok kellenek, amik magukkal hozzák az effektezés igényét. Mindenesetre mivel most nagyon bent vagyok a JAM dalokban, és vannak terveim, ezért nem kell a következő ilyen dalra sokat várni.

Játékok leírásait általában a bennük levő képek, artworkök miatt őrzök meg, mert nagyon hangulatossá teszi a lapozgatását, olvasását. Nagyon kevés az olyan füzet, ami komolyabban hasznos információkat tartalmaz. Hát úgy tűnik, hogy a Super Tennis játékleírása ilyen. Most is épp nézem az Eurosporton az Australian Open-t, már említettem korábban, hogy szeretek teniszmérkőzéseket nézni, és most, hogy egyre többet nézek, egyre jobban tudom elemezni magamban a látottakat, és többször fordult az elő, hogy gondoltam magamban, hogy a játékos helyében én így és erre ütném el a labdát. Viszontlátom a gondolatomat, és nyerő ütés volt! Persze azt tudom, hogy teljesen más mindez a gyakorlatban, a fotel kényelméből könnyű gondolkodni, viszont ezt felfogom annak, hogy lenne érzékem a játékhoz, ha lenne gyakorlatom benne. Egy kicsit sajnálom, hogy gyerekként nem ismertem sportlehetőségeket, akkor meglett volna az én sportom. De most nézve a sportot, egyrészt inspirál a játékra. Ismét komolyan játszva a Super Tennis-szel, azt gondolom, hogy az eddig általam látott teniszjátékok közül ez adja vissza a legjobban a sportot, hiszen komoly trükközések vannak az ellenfél játékosok által, és legtöbbjük olyan, amiket TV-ben a nagyoktól látok. Aztán erre fogtam a rendszeres egy szettes 6-0-s vereségeimet, sokat kell gyakorolni, nagyon sokat. Vagy csak elolvasni a mellé járó kis füzetet? Fordítom magyarról a leírást, és rábukkantam egy pár számomra új és érdekes információra:

• Talaj borítása: Ugye alapvetően háromféle talajon játszanak: Kemény, fű és salak pálya. A kemény borítás betonból van legtöbbször, ezért ezeken nagyon jól pattan a labda. Fű borításon alacsonyan pattan vissza. Ami érdekesség számomra, és amiről nem tudtam, hogy salakon is elég magasan pattan vissza, de nagyon lelassul a labda, ezért ott sokat kell gyakorolni.
• A játékos neme: A leírás kitér arra is, hogy kezdő játékosnak érdemes női játékossal női ellenféllel (tehát WTA torna) játszani, mert nem ütnek annyira erősen, így könnyebb elérni a labdájukat. Bajnokságokon (openeken végig lehet menni, az összes nagy torna helyszíne benne van a játékban) is érdemes női játékossal kezdeni.
• Gombkiosztás: Azt tudtam, hogy van különbség, csak azt nem, hogy A- és B-gomb között ilyen jelentős. Egyrészt szerválni. A-gombbal lassabban és gyengébben szerválunk, így biztos, hogy a megfelelő térre kerül a labda. B-gombbal viszont erősebbet ütünk, így nagyobb az esélye annak, hogy hibás lesz az ütés, de ha jól irányítjuk, megadjuk az esélyt magunknak arra, hogy ászt szerváljunk (tehát nem tudja az ellenfél játékos visszaütni a szervánkat). Emellett a leírás megemlíti azt is, hogy mind az A- mind a B-gombbal röptét ütünk, de a B-gombbal ütött röpték egy idő után keménnyé válnak, sőt előfordul az is, ha közel vagyunk a hálóhoz, játékosunk lecsapja a labdát, ami szinte biztos győzelem.

Ennek tudatában álltam neki még egyszer a játéknak. Kemény pályán, női játékossal, ismert gombkombinációval, és máris sokkal jobb lett az összkép. Az első játékot már csak 6-4-re vesztettem el, ami tőlem nagy szó, mert korábban már annak is örültem ha csak egy játékot meg tudtam nyerni. Mostanra meg gyakoribbak lettek a hosszú labdamenetek, amik iszonyúan hangulatossá teszik a játékot, és ezeket rend szerint meg szoktam nyerni, mert a végére amikor a pálya egyik végén vagyok, átirányítom a labdát (a labdát is lehet irányítani ütéskor a Control Paddal) a másik végére, és még ha el is éri az ellenfél, akkor is úgy üti vissza a labdát, hogy kimegy a játéktérről. Csak egy kicsit kellett utánaolvasni, hogy megy a játék, és máris klasszisokkal jobb a játékom. Aztán játszottam még egyet, ezt már én nyertem meg 6-4-re. Hatalmas élmény egy olyan játékban nyerni, amit nagyon nehéznek gondolok. Persze könnyítettem a körülményeken, de majd fokozatosan nehezítek, szeretnék nagyon jó lenni ebben a játékban.

Az első utazás Budapestre

Valószínűleg sorozat lesz belőle, mivel végleg eldőlt, hogy végleg itt maradok (tegnap utaztam volna vissza). Most barátlátogatás okán mentem fel Pestre, nagyon remélem, hogy sokszor tudok még állásinterjú miatt is felmenni, ugyanis most is az a célom, hogy Pesten éljek, persze anyagilag teljesen függetlenül.

Eredetileg a 8.20-as vonattal terveztem menni, de végül a 7.20-as mellett döntöttem. Egyrészt, mert a menetidő hosszabb lett, mert itt Békés megyében nagy vasúti építkezések vannak. Látni kéne Békéscsabát a vasútállomás környékén hogy néz ki. Csak azért nem bontják le teljesen a régi épületet, mert műemlék jelentőségű (állítólag a békéscsabai vasútállomás a legszebb az egész országban), amúgy az egész hátrább kerül. Másrészt mert IC vonat nem volt a 8.20-ason. Mivel pótjegyet így is úgy is fizetni kell, ezért inkább egy IC-re veszek jegyet, mert döbbenetes a különbség. Csak rossz tippjeim vannak arra, hogy miért a Lőkösháza-Budapest vonalon vannak a legigénytelenebb, legmocskosabb gyorsvonati kocsik, de inkább jobb, ha nem tudom az igazságot. A lényeg most, hogy az utazás jó volt, az út alatt újságot és Harry Potter könyvet olvastam. Újra nekikezdtem az első kötetnek, ennyi év után is nagyon jó olvasni. Az írónő beleélése nagyon tetszik, úgy ír bizonyos szereplők eseményeiről, mintha az ő szemszögükből mesélné a történetet, és mintha az teljesen normális lenne, így Dursley-ék történései kifejezetten viccesnek hatnak, mivel érezni benne egy kis gúnyt is.

Miután megérkeztem Pestre, előbb a Kálvin térre mentem, mert be akartam váltani a még meglévő angol font pénzérméimet, és azt csak ott lehet. De mivel az egyik embernek ott sok dolga volt, ezért nem vártam ki a soromat, mivel 11 órára volt találkozó megbeszélve bagszival. De jó volt felavatni a 4-es metrót. Most utaztam vele először. Végülis ugyanolyan Alstom kocsikkal utazhatunk, viszont a megállók nagyon tetszenek. Így jó is, hogy egy metróval el lehet érni a Keletitől a Kálvin teret, de most vissza az Örs Vezér terére. Itt találkoztunk, először az Árkádban néztünk szét, OTP-ben, postán volt dolgom, meg az 576-ban néztünk szét. És tényleg aktívabb lett a Nintendo! Az első jelek látszanak, nemcsak a Pokémon eventek (vagy mik) osztogatása miatt, hanem mert alacsonyabbak lettek a játékok árai. Még az árpolitika tekintetében oly zsémbes 576 is 2-3000 forinttal lejjebb vitte az árait, így már barátságosabb. Meg mintha nagyobb lelkesedéssel beszélnének az eladók is a Nintendóról. Valami jó dolog indult el az első félévben, és hosszú idő után azt éreztem, hogy nemcsak barátok körében jó Nintendósnak lenni, hanem az eladók is nagyobb érdeklődéssel néznek a cég elé. Csak így tovább. Ha lefolynak a tárgyalások a többi viszonteladóval, még annál is sokkal több helyen lehet majd Nintendo játékokat venni, és még annál is kedvezőbb áron. Az 576 után a Burger Kingben ettünk, majd átmentünk a 97E busszal Rákoscsabára megnézni az ottani Game Parkot. És sajnos ezen a buszon újra megismerhettem Magyarország árnyvonalát, az az idős kor felé haladó néni, igazán kibírhatta beszólása nélkül. hangosnak ítélt minket, pedig pont velem volt szemben, és igazából láttam, hogy idegesítjük őt, ezért igyekeztem halkabban beszélni, meg hogy milyen otromba stílusban beszélünk, a magyar nyelv ennél sokkal szebb. Hagyjuk, van hátul is hely, csak annyira örültem volna, ha nem ezer lelkesedésemben ért volna ez. Na de a dementorok nincsenek ránk hatással, mentünk is tovább a Game Parkba. Ha valahol, itt igazán csökkentek az árak, és nagyon jó volt látni, hogy az a bolt, amit régen annyira szerettem, talán ismét jó áraik lesznek egy kis rásegítéssel. Viszont már csak a XVII. kerületi boltjuk van meg, a budait sajnos be kellett zárni. Remélem, hogy idővel visszatérnek a belvárosba. Először a GameCube játékok között láttam Harry Potter és a Tűz serlege játékot 2.000 forintért, el is gondolkodtam rajta, de inkább nem, mert nem rosszak a HP játékok, amikor játszok vele, azt érzem, hogy jó játékkal játszok, de nem játszatják magukat. Nem éreztetik azt, hogy újra játszani akarok vele, és ez nagy hátrány. Viszont megtaláltam a retro játék részleget, és itt találtam eredeti dobozos Nintendo 64 Rumble Pak-et, efelől már nem volt kétség. Ez a rezgőkártya, mely a controller nyugalmi állapotát befolyásolja, ha a játékban ütközök, vagy hasonlók. Miután sokat játszok az F-Zero X-szel, ezért oda kifejezetten jól fog jönni. Mindenesetre ha a Game Park árai maradnak ezen a szinten, akkor hosszabb távon számíthatnak rám.

Innen Kőbánya-Kispestre mentük a 202E busszal, majd a Nyugatiba, mert mondták az Árkádban, hogy a WestEnd-es üzletüket átalakították, és nézzük meg. Tényleg szemrevaló lett, nagyon rég nem volt ennyire jó konzolosnak lenni Magyarországon, majdnem mint a ’90-es években! Még felmentünk a Media Markt-ba. Itt még nincsenek Nintendo játékok, arra voltam kíváncsi, hogy lehet-e itt kapni Zorán: Egypár barát CD-jét, de nem találtam. Az még hiányzik nekem. Innen a Play Maniába mentünk, mert itt van a legtöbb retro játék, és hogy vajon van-e változás. Nincs szerencsére, kínálat most is a topon. Ki is néztem magamnak, hogy lehet náluk Super Tennis-t kapni SNES-re, már megvan, csak a leírása hiányzik, és volt egy német és francia. Nem akartam megvenni a játékot, amíg bagszi a Pokémon játékok árait jegyzetelte, addig én azon tépelődtem, hogy el merjem-e kérni csak a leírást? Hát csak nem rúgnak már fel a csillagos égig, ezért úgy döntöttem, hogy igen, és igen! ^_^ Nagyon örültem neki, azt az 500 forintot meg nekem bőven megérte. Most mentünk vissza a Kálvin térre, hogy vajon most van-e sor, át tudom-e váltani az angol fontot. Sikerült, csak hogy 260 forintért veszik be az érméket, az nem valami szép, mivel az euró érmét is 260-ért veszik be. Mindenesetre az extra forint érdekében megtettem. Itt már bagszi hazament, én meg visszamentem az Örs Vezér terére, itt vettem át egy vaterás megrendelésemet, méghozzá a dobozos Magical Quest: Starring Mickey Mouse játékot vettem át. Ez is ugye megvan már, csak a doboz hiányzott, emiatt meg már nem akartam variálni, már csak azért sem, mert szebben néz ki, mint az enyém, a leírás pedig német és francia, nekem meg csak német van. Így megvettem az egészet, ami meg otthon van, azt eladom vaterán. Tehát ezekkel gazdagodtam:

A 18.10-es vonattal mentem haza. Nagyon hiányzott Angliában az, hogy teljesen önmagam lehessek, sokkal jobban érzem magamat itt. És az lenne a legszebb karácsonyi ajándék, ha Pesten munkát tudnék találni, és végre végleg odaköltözhetek. És ezért MINDENT meg fogok tenni.

40000

Ma felnézek a blogra, és mit látok? Pont 40.000 látogató volt! Nagyon boldog vagyok, köszönöm szépen! ^_^

Ennek örömére megírom az egyik 12 éves kori elméletemet, melyről ma kiderült, hogy nagyon nincs úgy. Én végig azt hittem, hogy az ivory a fekete. Annak kapcsán merült ez fel, hogy itt volt ma bagszi, és vett egy zsemleszínű, és a fekete színű Labrador kutyát tenyésztés céljából. Már önmagában az poén volt, hogy arra kért, hogy maradjak csendben miközben elnevezi a kutyáját. Tőlem ilyet kérni... Na szóval, egyszer csak azt hallom, hogy "ivory". Én kérdezem, hogy fekete kutyádnak adod ezt a nevet? Nem, mondja. A világosnak. De hát az ivory az fekete. És akkor mondja, hogy az elefántcsont színű. Igen, tudom, pont azért. De az elefántcsont az világos. Na igen. Valamikor 12 éves korom környékén ismertem meg a híres Ebony & Ivory című dalt, és már akkor is érdekelt, hogy melyik-melyik, bár tudtam, hogy miről szól a dal. Na a lényeg az, hogy amikor megláttam, hogy az Ivory az elefántcsont, akkor lazán azt hittem, hogy az a fekete, mert: elefántcsont -> Elefántcsontpart -> Afrika -> Fekete. És akkor mondjátok, hogy nem jogos, hiszen Elefántcsontpart Afrikában van. És én békében éltem azzal a tudattal, hogy az Ivory a fekete, az Ebony pedig a fehér. És akkor nézzük meg, hogy mi az az Ebony. Ébenfa, ami sötét színű. Hát ez nagy zuhanás volt.

Egész jó volt egyébként, kipróbálta a Super Tennis-t. Jó nehéz, mi ilyen fej-fej mellett 6-6 után Tie Break-kel 7-5-re nyertem. És akkor nézem hírlevélben a Sparos akciós újságot, és látom, hogy zabpehely akciós lesz, és felszólalok, hogy "habpehely 40%-os akcióban lesz".

Egyáltalán nem vagyok fáradt.

Nintendo 3DS XL, tenisz mánia és új kutya

Az E3-on mélyen hallgattak róla, most meg a Nintendo Direct-en kiderül: Lesz új Nintendo 3DS modell. Nintendo 3DS XL.

Szerintem a nagy bejelentéseiket a Nintendo Direct-re fogják tartogatni ezen túl. A Nintendo Direct a Nintendo saját csatornája, újabban itt jelentik be a nagyobb újdonságokat, címeket. Úgy gondolom, hogy mostantól háttérbe szorítják az E3-at, vagy oda másfajta bejelentéseket tesznek.

Szóval van ez a Nintendo 3DS XL. Nagyon ígéretes, nagyobb kijelzőn sokkal jobb lehet a 3D-s hatás. Ha matt felületű lesz a gép, akkor az nálam piros pont, mert az nehezebben koszolódik, és könnyebb tisztítani. Viszont tegye fel a kezét, aki rájött arra, hogy mit hiányolok a nagyobb gépből. Bizony, a második analóg kart. Ezt eléggé szemét húzásnak tartom, hogy kihagyták, hiszen hogy tesszük bele a Circle Pad Prót? Meg egyébként is: Ha a Wiinél meg tudták oldani, hogy a Wiimote-ba beleépítették a Wii Motion Plus-t, akkor ugyanezt miért nem lehetett a 3DS XL-nél is megcsinálni? Majd kiadnak külön Circle Pad Pro XL-t is, mi? Azt még el tudom képzelni, hogy azért hagyták ki, mert az megölte volna a sima 3DS-t, hiszen akkor már senki nem vette volna azt, ha már ott a 3DS XL nagyobb kijelzővel, és nem utolsó sorban az akksi is tovább bírja, 6,5 órán keresztül. Viszont van még egy érdekesség: Hogy ne legyen drágább a konzol, ezért nem csoagolták mellé az Adaptert. Na most ez is milyen? Egyrészt nem nagyon csökkentené az árát, mivel az külön nem sokkal drágább, és arra meg így is úgy is szükség van, ha tölteni akarjuk a 3DS XL-t, pláne akkor lesz szivatás, ha megint más lesz a bemenete, ahogy azt szokták néha váltogatni. Viszont ami megint pozitívum, hogy 4 GByte-os SD kártyát kapunk a 2 GByte-os helyett, ami a sima 3DS-hez jár. Viszont így lesz sokkal olcsóbb, 180 font lesz (kerekítsünk), míg a 3DS 135 font. Azt nem tudom, hogy a sima konzol mennyibe került megjelenésekor, de szerintem minimum 70.000 forinttal számoljunk. Nálam az fog sokat dönteni, hogy nagy képernyőn hogy fog mutatni a 3D-s hatás. Már most érzem, hogy nagyon fog tetszeni, és venni akarok majd egyet. EU megjelenés 2012. július 28.

Dübörög nálam a Mario Tennis Open láz! Nem hittem volna, hogy a Mario sport játékok újra a régi fényükben ragyoghatnak, mint a Nintendo 64-es korszakban. Ma délelőtt is végigjátszottam az egész metróutat, és nagyon élveztem. Rendkívül hangulatos a játék, olyan érzést ad nekem, mintha Marióék túllennének egy nagy kalandon, és lazításként teniszeznek egy jót. Nem ez az első tenisz játék, amivel játszottam, Super Nintendóra megvan nekem a Super Tennis. Ahhoz képest, hogy a konzol korszakának a legelején jelent meg, elég későn ismerkedtem meg vele, 1999-ben. Akkor csak a kazettát vettem meg, dobozosan a héten vettem meg, mert volt a Play Maniában, eredetileg 2.000 forintért, de mivel csak 1.500 forintom volt, ezért odaadták nekem annyiért. ^^ Így most két játékom van, akit érdekel, az megveheti vaterán, akár 500 forintért is, villámáron 1.000 forint. A játék 1991-ben jelent meg, ezért  csak csírájában használja ki a SNES specifikációját, sőt elég egyszerű játék. Nincs benne mentés, grafikailag, ha egy kicsit lebutítjuk, akár NES-re is elmehetne, de mégis volt benne valami különös, ami miatt nagyon sokat játszottam vele, sőt komolyan felkeltette az érdeklősédemet a sport iránt is. Még az is érdekelt, hol tudnék élőben játszani, de kiderült, hogy nem olcsó mulatság. És aztán abba is hagytam a játékot. Most a Mario Tennis Open hatására megint elővettem, és meglepett, hogy milyen nehéz játék. Arra emlékszem, hogy sokat küzdöttem akkoriban, hogy jól menjen a játék, de mostanra szinte minden tudásom elveszett. Ennek ellenére most is jó játszani vele.

És az biztos, hogy ha nem lenne a Super Nintendo plakát, akkor nem figyeltem volna fel a játékra. Ezt a plakátot adták a Super Nintendo mellé, meg is volt nekem 1993-ban, amikor megkaptam a gépet, de mivel apám tapétaragasztóval ragasztotta fel, így sajnos nem úszta meg a tapétázást. Néhány éve Fantos vett magának egy Super Nintendót, és felajánlotta a plakátot, hogy odaadja nekem, neki úgysem kell. Én akkor még nem tudtam, melyikről beszél, de elfogadtam. Amikor megláttam a találkozón, nagyon megörültem neki.

És most a Mario Tennis Open megint felkeltette az érdeklődésemet a tenisz iránt. És az internet egyik legnagyobb előnye, hogy bármikor olvashatsz olyanról, ami érdekel. A wikipédián minden részletre kiterjedő cikk van a sportjátékról. Még csak a felét olvastam el, de mindenképp el fogom olvasni végig. Érdekes, hogy maga a szó francia eredetű, a középkorban, amikor a franciák még ütő nélkül, bőrkesztyűvel játszották, akkor a dobó játékos elkiáltotta magát, hogy "Tenéz!" vagyis fogja! Ez a tenir ige felszólító alakja (a spanyolban a tener a birtokolni ige), és ezt az angolok "tenis"-nek értelmezték, innen jött a tennis szó. A 15-30-40-es pontozást sem értettem soha, hogy miért van így. Elmondások szerint az óra járásához viszonyították. Egy pont eléréséhez négyszer kell nyerni, ezért egy győzelem 15 pont. Így a harmadik győzelemnek 45-nek kell lennie, de akkor miért 40? Erről azt írták (nem biztos forrásból), hogy könnyebb kimondani a 40-et, ezért álltak át erre.

Ami nagyon tetszik a sportban az az, hogy mindig legalább 2 pont különbségnek kell lenni a győzelemhez. Így amikor 40-40 az állás, az a "deuce". Ez is francia szó, az "à deux"-ből ered, ami azt jelenti, hogy "kettőre". Tehát, ha egyenlő az állás, legalább 2 pont különbségnek kell lenni, ahhoz, hogy a játékos kapjon egy pontot. Ha az egyik nyer, akkor advanced-40 lesz, vagy fordítva. És ez azért nagyon jó, mert nagyon jó játékok kerekednek ki abból, ha két játékos tudása annyira azonos, hogy mindig változik Adv.-40, 40-40, vagy 40-Adv. között. Bagszi is itt volt kedden, hogy közösen játszunk Mario Tennis Open-t, és ugyanígy jártunk. Egyszerűen nem akart eldőlni, hogy melyikünk nyert, mert 40-40-ről mindig átbillent vagy az egyik, vagy a másik irányba, és nagyon jókat játszottunk, ritka az, amikor ennyire élvezetes egy játék. Ha jól emlékszem, végül ő nyert. ^^' És az is érdekes, hogy ugye egy szett 6 pontból áll (bár ahogy utólag megtudtam, ez is változhat 2, 4 és 6 között), és itt is legalább 2 pont különbségnek kell lenni, így ha 5-5 az állás, akkor 7-ig megy, de akár tovább is, ha utána 6-6. Tehát nagyon hosszú meneteket is lehet játszani, és szerintem ettől lesz nagyon élvezetes a játék, nagyon szívesen kipróbálnám élőben. 13 éve még az is eltántorított az élő játéktól, hogy mondták, hogy ahhoz nagy fizikai erő kell. Amikor néztem a TV-ben egy-egy teniszmérkőzést, rájöttem, hogy igen, egyrészt, hogy jól tudjunk szerválni, másrészt meg ha az egyik oldalon vagyunk, és ha az ellenfél a másik oldalra üti a labdát, el tudjuk érni. Akkoriban ez nem ment volna, de szerintem nem túlzok, ha most igen. Minden csak próba kérdése.

A Mario Tennis Open egyébként egy nagyon könnyű játék, ott inkább arra mentek rá, hogy a játékos élvezze a meccseket, a Super Tennis viszont nagyon nehéz. De pont a nehézsége inspirált akkoriban arra, hogy minél jobb legyek.

Új kutyát vettem a Nintendogs + Cats-ben, bár ez már csak annak árán lehetett, hogy beadományoztam az egyik háziállatot, hogy keressenek neki új gazdit. A tarka nőstény macskámtól váltam meg. Ugyanis összesen hat háziállatod lehet, három nálad, három pedig a hotelben. Nagyon szerettem volna egy Shiba Inu-t, és erre esett a választásom. Akamaru nevet adtam neki, mivel japán kutyafaj, ezért japán nevet akartam neki adni. Aranyos kutyafajta, bár engem inkább egy rókára emlékeztet, mint egy farkasra. ^^' Persze, sétáltatáskor bevitt a mélyvízbe. Ugyanis eső után volt, és a kutya előszeretettel mártózik meg a pocsolyában. -_-' Ez a kutya kétszer fürdött meg, hiába huzigáltam a pórázt, ő csak ment tovább. Ugyanis a kutyák taníthatók arra, hogy hallgassanak a gazdijukra. Azzal, hogy megjelenik felettük egy felkiáltójel, azzal jelzik, hogy megértették, hogy mit akar tőlük a gazdi, és ezt érdemes kutyakeksszel megjutalmazni. Ugyanis a 3DS-es kutyák is csak a jutalomfalatkából értenek. -_- Ha adunk nekik, akkor utána könnyebben értenek a szóból, miután eszükbe jut, hogy ha szófogadóak, akkor jutalomfalatkát kapnak. És miután a Shiba Inuval még csak most kezdtem el foglalkozni, így sehogy nem tudtam rá hatni. Ennek következménye pedig a prémium samponos fürdetés, csak az viszi le róluk a mocskot. Élvezet volt látni, hogy sétáltatáskor hogy ugrálnak róla a bolhák. De ha az aranyos kis szemébe nézek, egyszerűen mindent megbocsájtok neki. ^^