Nem lesz többé hivatalos guide

Meglepetten olvastam, hogy 2019. tavaszán meg fog szűnni a legnagyobb guide könyvkiadó vállalat a Prima Games. Az ok meg igazából könnyen kikövetkeztethető: Extrém módon visszaesett a könyvalapú guide-ok iránt az érdeklődés. Ami várható volt, hiszen manapság már szinte mindent interneten olvasunk, magazinok is folyamatosan szűnnek meg Angliában. Az Official Nintendo Magazine sincs már 2014. októbere óta.

Nekem is van néhány, egészen pontosan ezek:

És még csak nem is mondhatók kifejezetten drágának, kb. 12 fontért bárki betudhat magának egy minőségi könyvet a kedvenc játékáról. Ugyanis minden hivatalos artwork benne van a könyvekben, és a stílusos elrendezésnek és a betűtípusnak köszönhetően olyan érzetet ad, mintha hivatalos Nintendo kiadást vettünk volna a kezünkbe. Ezek mind nagyméretű, általában 200-250 oldalas könyvek, melyekben minden, de tényleg MINDEN benne van az adott játékról. Tehát tartalmilag és dizájn terén is elsőosztályú kiadványok. A bal-alsó sarokban lévő könyv a The Legend of Zelda: Phantom Hourglass collector's edition guide. Azt 2008-ban vettem meg a nagy Zeldás korszakomban. Az aztán már tényleg extra, ráadásul aranyozott szélű. Sok The Legend of Zelda játékból készült collector's edition guide, azok mind így néznek ki, csak más a borítólap színe. Ebből is látszik, hogy mennyire komolyan vették, amit csináltak, és 28 év után hagyják abba a munkásságukat.

De hogy érzékelte a Prima Games, hogy baj van, az látszik a bal-felső sarokban lévő kis könyvön. Az már vékonyabb, kis méretű, és négy játék összefoglaló leírása van benne. A belső oldalán van egy kód, mellyel a Prima Games weboldalán lehetett a teljes guide-ot elérni digitális formában, mind a négy játékét. Ez önmagában jó ötlet volt, csak rettenetesen kényelmetlen volt, ugyanis csak a weboldalon keresztül lehetett online elérni, sehol máshol nem. És nagyon ügyeltek arra, hogy ne legyen letölthető, ezáltal ne kerüljön ki a világhálóra csak úgy. Igazából emiatt problémás a használat, gondolom, emiatt sem terjedt el komolyan.

Kár érte, pedig nagyon jó dolog volt. De ha 28 éves, akkor jó eséllyel van Super Mario Kart, Super Mario World 2: Yoshi's Island, Super Mario 64, meg ilyen régi játékokból is guide-ok. Most ahogy nézelődtem eBay-en, nem találtam. Nagyon ritka lehet, és gondolom, ha kikerül is egy eladásra, akkor is csillagászati áron van. Mindenesetre ha már így megszűnik, amit tudok, azt beszerzem, ha lesz rá anyagi lehetőségem.

Kisebb Nintendós rendezvény óriási veszteséggel

Pénteken jelent meg a Super Mario Odyssey, ennek örömére a videojáték.hu G2Café külön Super Mario Odyssey napot tartott az Árkádban. Annak ellenére, hogy bár furcsán hangozhat, hogy Mario rajongóként szkeptikus voltam a játék kapcsán, elmentem. Pont azért, hogy esélyt adjak a játéknak és oldjam a szkepticizmusomat.

Azért voltam hitetlen, mert már a The Legend of Zelda: Breath of the Wild megjelenésekor is, ugyan nem volt szerencsém a játékhoz, de a Wii U eShop-ban hallható volt a játék egyik zenéje, és már itt is hallható volt, hogy valami különlegeset akar alkotni a Nintendo. Elgondolkodtam azon, hogy ezt szinte mindig "eljátsszák". Hogy mindig a tökéletességre törekszenek, ami egyrészről egy nagyon jó dolog, hiszen így mindig fantasztikus játékot kapunk a kezünkbe, de meddig lehet a tökéletességet fokozni? Meddig spontán egy ilyen játék, és mikortól lesz olyan, hogy már tudatosan erre törekszik a Nintendo, és tudatosan tesz a játékaiba olyan elemeket, amitől nagyon jó lesz az, de elvész a spontaneitás? Magamban a Nintendo GameCube-nál húztam meg ezt a bizonyos határt. Azt gondolom, hogy a GameCube volt az utolsó olyan konzol, ahol nem feltétlen volt úgy tudatos a játékok fejlesztése, hogy na márpedig mindenáron a tökéletességre kell törekedni. Nálam az első olyan játék, ahol éreztem, hogy már nagyon jóra akarták megcsinálni az a The Legend of Zelda: Twilight Princess volt. Előfordulhat, hogy régebben is ez volt cél, sőt, jó eséllyel tudatosan csinálták így már a kezdetek óta, de az elején volt, hogy a semmiből kísérleteztek ki nagyszerű játékokat, aztán, ahogy kitaposták maguknak az ösvényt, a biztosra mentek, de mindig beújítottak annyira, hogy meglegyen az újdonság élménye, a kor hangulata. Mondjuk, hogy így gondolkodok, ahhoz nagyban hozzájárul, hogy nagyon régóta játszok Nintendóval. Írtam már többször is, hogy akkor találkoztam először a cég konzoljával, amikor a Super Mario Bros. 3 volt az aktuális játék, láttam Dévényi Tibor műsorát, a Super Nintendo korában lettem aktív játékos, láttam, hogy megrengette a '90-es évek első felének videojátékos iparát a Super Mario World és a The Legend of Zelda: A Link to the Past, tehát láttam jó néhány olyan játékot, melyre akkor is rámondták volna a világ legjobb játéka jelzőt, ha lett volna már akkor is internet (széles körben). Az köztudott, hogy a Nintendo nagyon jó játékokat tud csinálni, pont azért vagyunk szerencsések mi Nintendósok, mert nem volt olyan szinten igényünk a retróra, mert mindig jöttek a jobbnál jobb új játékok. De vajon meddig lehet törekedni a tökéletességre, és hol van a határ? A Super Mario Odyssey kapcsán még azért is voltam szkeptikus, mert az előzetes videókban annyi volt az újdonság, hogy egyáltalán nem ismertem rá a Mario-világra, és ebből mit akarnak mégis kihozni? Az esélyt mindenképp meg akartam adni neki, így mindenképp meg akartam nézni a játékot.

Ezt a hetet Békéscsabán töltöttem, mert őszi szünet volt az egyetemen, és otthon készültem fel a ZH hétre. Tegnap a 12.19-es vonattal mentem fel Pestre, mert ekkor megy a FLIRT vonat, amit nagyon szeretek. 14.50-re ért fel, és egyenesen mentem az Árkádba. Kicsit ott nézelődtem, vásároltam kaját az InterSpar-ban, aztán mentem fel az emeleti szintre megnézni, hogy mi a helyzet. 16 óra volt meghirdetve kezdésnek, és döbbenten láttam, hogy 3/4 4-kor még semmi. Bemegyek a konzolboltba megkérdezni, hogy mikortól lesz a buli. A Nintendós részlegnél egy hölgy nagyon érdeklődött a Switch felől, felmerült a Mario játék, és mondja az eladó neki, hogy 17 órától ki lehet próbálni a játékot. Ez egy kicsit dühített. 1 óra nem lett volna elég, de 2 óra bőven, hogy hazamenjek Kispestre, lerakjam a bőröndöt, így azt nem kell húzni magam után. Úgyhogy azzal voltam egész nap. Eltöltöttem az időt, 17 órakor tényleg elkezdődött. Már kint volt a játék, és játszottak néhányan, kíváncsian figyeltem, hogy játszanak mások. Amint megláttam a TV-ben a játékot, egyből eloszlott minden kételyem, és láttam, hogy tényleg egy fantasztikus játékról van szó. Nekem most jött csak át, hogy miről van szó, és hogy talán nemcsak a Super Nintendo Classic Mini-ben van jelene számomra a Nintendónak, hanem az új játékokban. Egyre inkább meggyőz a Switch játékkínálata arról, hogy érdemes konzolt venni, hiszen akárhogy is nézzük, a Nintendo nagyon tud játékot csinálni.

Bagszi elég sokáig nem jött meg, kiderült, hogy nem oda kapta a Mario játékát, ahova várta, így nemhogy hiába várt rá, hanem máshova kellett elmennie érte, így nagyban késett. Olyan jókedvem lett, hogy kérdeztem tőle, hogy hol késik már, hogy elsunnyogja a kötelező Nintendós jelenlétét? Akkor csak annyit válaszolt, hogy metrózom. Én meg visszaírok, hogy metrózással üti el az idejét, amikor itt megy a buli? Válaszolja, hogy mindjárt engem fog elütni, ha ilyen hülyeségeket kérdezek. Látjátok, itt kezdődik a barátság fogalma. Meg is jött később, elhozta a játékát, leültünk egy asztalra. Kipróbáltam vele a játékot, és tökre élveztem, hogy én vagyok Cappy, bagszi irányította Mariót. Bár ebben a játékban annyi értelme van a kooperatív játéknak, mint a Super Mario Galaxy-ben, tehát a második játékos csak besegít, de nem 50-50%-os együttműködés történik. Ezt hiányolom, ezért csináltam azt, hogy már mindenhova elrepültem a sapkával, csak hogy legyen valami hasznom, amellett, hogy segítettem bagszinak, ahol csak tudtam. Aztán italt is rendeltünk, én őszibarack ízű Cappy-t rendeltem, hogy azért mégicsak Mario napon vagyunk, vagy mi a fene. Ezen mosolyogtunk egy jót. Krisi is jött, vele is elbeszélgettünk.

Összességében nagyon jól telt a pénteki nap, azzal, hogy megint egy bevásárlóközpontban gyűltünk össze, volt egy olyan érzésem, mintha egy régi találkozón lennénk, amikor még egy bevásárlóközpontban volt. Ezt jó volt egy kicsit újra megélni. Fél 9 volt, amikor elindultunk, bagszival elfeleztünk még egy Burger King páros kupont (annak a tartalmát, nyilván...), addig is beszélgettünk. Aztán a 3-as villamossal mentünk haza. Ő leszállt korábban, én az Ecseri útig terveztem menni, de Kőbánya alsónál le kellett szállni, mert onnan pótlóbusz visz tovább. Annyira nem is jött rosszul a dolog, úgy voltam vele, hogy a 151-es busz elvisz Kispestre, onnan már szinte gyalog is haza lehet menni. De azért rászálltam most az 50-es villamosra hazamenet.

Itthon még elütöttem az időt, majd akkor ért egy komolyabb sokk, amikor elő akartam venni a telefont... Nem találtam. Szétnéztem mindenhol, megkértem bagszit, hogy csörgessen meg, de teljesen süket voltam. Nagyon megrémültem, amikor kiderült, hogy nemcsak a telefon veszett el, de a pénztárca is. Először azt se tudtam, mit csináljak, hirtelen felindulásból a Google felhasználómban kiköttettem a fiókomat a telefonról meg próbáltam keresni lehetőségeket, ha ez nem lenne elég, hogy ne tudjanak beazonosítani. Azon a telefonon nem volt feltétlen kínos adat, és már egy jóideje túl vagyok azon, hogy a Facebook meg a Google, meg a többi nagy cég adatokat vesz tőlem. Sokkal veszélyesebbnek tartom azt, amikor egy rosszindulatú magánemberhez kerülnek bizonyos adatok, információk, amivel visszaélhet, és kellemetlen helyzetbe hozhat vele nemcsak engem, de bárki családtagot, ismerősömat, barátomat, akinek köze van hozzá. De nemcsak ezek miatt lettem nagyon stresszes, hanem mert egyetemre járok, albérletben lakok, és nagyon ki van számolva, hogy mennyibe fog kerülni ez a pár év, és bár a Super Nintendo Classic Mini-t be tudtuk iktatni, de minden más extra költség nagyon rosszul jön. A pénztárcában volt némi pénz, az biztos, hogy elveszett, a telefont pótolni kell, a bankkártyát letiltani, újat csináltatni... Emellett a figyelmetlenségem miatt is volt bennem rossz érzés

Az volt az érdekes, hogy mivel minden más megvolt (szerencsére az iratokat külön tárolom), ezért lopásra gyanakodtam. Kőbánya alsó és környéke egyébként sem a biztonságáról híres, ezért arra gondoltam, hogy itt történt meg. Ugyanis két férfi egymástól független megállított. Először egy 60 év körüli férfi volt, aki rám néz, elkezdett mondani valamit, mintha segítséget kérne, de nem tudta végigmondani, végül elment. Segítettem volna neki, úgy tűnt, hogy valami mentális problémája volt, de végül elment. Aztán kb. fél percre rá egy 20 év körüli srác kért tőlem párszáz forintot vonatjegyre. Az ilyeneket viszont visszautasítom, meg is mondtam neki, hogy nem, és továbbálltam. Sokáig arra gyanakodtam, hogy a két eset közül az egyikben egy társ közben kirámolta a táskámat. Csak aztán néhány óra múlva eszembe jutott, hogy a 151-es buszon is használtam a telefont, ugyanis bagszi felkért, hogy legyek én is segítő a PlayIT-en, amire örömmel mondtam igent, és felvett a zárt csoportba, ahol a segítők vannak, ezt néztem meg a telefonon. Tehát mégsem raboltak ki, hanem elhagytam.

SZOMBAT

Valamilyen rejtélyes okból kifolyólag ez egy kicsit megnyugtatott, és egy kicsit tudtam aludni, de a stressz rettenetes volt, mert többrétű a felelősség. Ennek ellenére elmentem az ARMS bajnokságra, mert érdekelt is a játék, gondoltam jót tesz egy kikapcsolódás, másrészt meg úgy voltam, hogy attól, hogy itthon ülök és kattog az agyam, attól nincs megoldva semmi. Na meg intézkedni kellett az OTP-ben a kártyát letiltatni, a T-Mobile-nál inaktiáltatni a SIM-kártyát, és újat kérni.

Az ARMS bajnokság most sem a meghirdetett 12 órakor kezdődött, hanem 1 órára rá, de ez most nem zavart. Összegyűltünk 13 órára mindnyájan, és jelentkeztünk, hogy online neveztünk a versenyre. Bagszi is Krisi itt is jelen volt, bagszi nem versenyzett, Krisi viszont igen. Én soha nem játszottam még az ARMS-szal, bíztam a kezdők szerencséjében. Tényleg úgy kell játszani, mint a Wii Sports-ban a boksszal, hogy akár csuklóból is lehet ügyetlen, esetlen mozdulatokat végrehajtani, az is ugyanúgy ütésnek számít, mintha tényleg bokszolnék. Egyébként érdekes, több véleményt is hallottam korábban, hogy nézni a játékot nem nagyon élmény, de játszani nagyon jó. Amikor néztem, azt éreztem, hogy nem köt le vizuálisan, de játszani tényleg nagyon jó. Több fordulós volt egyébként a verseny, nem egyenes kieséses rendszerben ment a dolog, ugyanis a vesztes is mehetett még egy fordulót, vigaszágban tovább juthatott. Az első forduló nagyon gyatrán ment. Először próbáltam ütni az ellenfelemet, de láttam, hogy mindig elugrik az ütéseim elől, innestől kezdve azt a gombot kerestem, amelyikkel ugrok. Elvesztettem egy játékot, mire rájöttem, hogy az R-gomb az. Tehát Mario Kart elven megy a dolog. Onnastól azt csináltam, hogy ugráltam, ütöttem, ugráltam, ütöttem, teljesen spontán, és így sikerült szorosabbá tenni a meccset, de nyerni nem sikerült. De élmény volt a játék. Érdekes konzol ez a Switch, a játékainak egy része csak akkor mutatja meg, hogy mit tud valójában, amikor magam játszok vele, addig nem engedi, hogy csodáljam.

Amíg nem hívtak vissza, addig az Árkádban kerestem a mobilüzleteket, szerettem volna a lehető leghamarabb pótolni a telefont. Nagyon megszerettem a Xiaomi Redmi Note 4X-emet, úgyhogy mindenképp ilyet szerettem volna. A Media Markt-ban volt egy, de 60.000 forintért, az ki van zárva, miután tudom, hogy olcsóbban lehet kapni. Még a Notebook.hu oldalon lehetett venni egy ugyanilyet némileg olcsóbban, itt vettem meg. Nem is csak azért akartam ilyen gyorsan venni egyet, mert megszerettem az előző telefonomat, vagy mert a telefon elengedhetetlen a mai világban, hanem abban bíztam, hogy ez kicsit enyhíti a stresszt, hogy sikerült pótolni. De igazából rossz érzés volt, hogy kétszer kellett idén telefont venni. Pótolni kellett, de erre nagyon fogok vigyázni. Amit most vettem, a "Global Version", az előző telefon teljesen kínai volt. A dobozán sem volt semmi magyar, magyar leírást sem mellékeltek hozzá, az is csak kínai nyelven volt, ráadásul a töltő is kínai volt, úgy mellékeltek hozzá magyar átalakítót.

Aztán mentem is vissza, mert jött az én vigaszágas fordulóm a bajnokságban. Ez már sokkal jobban ment. Valószínűleg az is hozzájárult, hogy egy előző fordulóban vesztessel játszottam. Ez már három futamos volt, mert egy teljes futamot én nyertem meg. De aztán a végére a srác már nagyon elvert. Innen tudtam meg, hogy nem a valódi tudásával játszott, csak a végére mutatta meg, hogy mit tud valójában. Nem rajongok ezért, de most nem ezzel foglalkoztam, inkább élveztem a játékot. Ő továbbjutott, a részemről viszont játéknak ezzel véget ért.

Állítgattam a telefont, kellett azért "ismerkedni" vele annak ellenére, hogy ismerős már, mert sok beállítási lehetőség van, néhányuk igen mélyen elrejtve, és az olyan, hogy ha egyszer nagy nehezen megtalálom, akkor örülök neki, és utána el is felejtem. Szeretni fogom ezt is, de idő kell, amíg ezt a stresszt feldolgozom magamban. Az ARMS bajnokságot Krisi nyerte meg, gratula neki.

Szeretem figyelni, ha ázsiaiak vannak körömben, hogy milyen nyelven beszélnek. Nem az érdekel, hogy mit mond (effektíve nem is értem), viszont néhány nyelvet ki tudok találni. Odaült körénk két ázsiai fiú, nem a bajnokságra jöttek, csak úgy maguktól. És saját nyelvükön beszélgettek. Mindig úgy kezdem az elmémben, hogy felismerem-e a japánt? Az nagyon sajátságos, ráadásul japánul tudok valamennyire. De egyértelmű volt, hogy nem. Aztán felismerem-e a tipikus kínai beszédstílust. Ez sem talált, de mivel hasonlított rá, csak vietnami lehet.

Miután vége lett a versenynek, összepakolták a Switcheket aztán mentünk is el. A versenyt egyébként a MAVIK szervezte, és azt kell mondjam, hogy maga a rendszer is nagyon jó volt, és végre vannak Nintendós bajnokságok. Ezért külön köszönet nekik, fantasztikusak voltak. Bagszit elkísértem a 3-as villamosig. Ma is csak Kőbánya alsóig ment el, ezért úgy döntöttem, hogy most a 85-ös busszal megyek haza, az legalább egyből Kőbánya-Kispestre visz el, onnan meg kb. fél órás gyaloglással hazaérek.

Megírtam egyébként Facebookon a "Xiaomi Hungary" csoportban, hogy mi történt velem, egyből mondta mindenki, hogy hozzak létre Mi fiókot, mert az is sokat segít ilyen esetben. Megfogadtam a tanácsot. Meg a Google is, hogy meg tudja keresni, ha hasonló helyzet van. Meg is mutatta a térképen, és itt tudtam meg, hogy hol volt használva az előző telefon. Úgyhogy most már tudom, hogy hol hagytam el, hétfőn bemegyek a BKV-hez a talált tárgyak osztályára, és rákérdezek. Meg kell adni azt a nagyon kicsi esélyt annak, hogy valaki becsületes volt, és leadta. Ha meglesz, annak a telefonnak az eladásából kártalanítom magam.

A másik véglet

Nemrég vett Ragnaros Wiit magának, és kért tőlem kölcsön egy pár játékot, és el is jött értük. Mivel tudtam, hogy sajnos neki is súlyproblémái vannak, ezért megkértem, hogy mérjük le a Wii Fittel, hogy mit szól hozzá. Kicsit vonakodott, de beleegyezett. Alig kúszik fel, 14,55 BMI. Szegény Mii elernyed, alig bírja megtartani magát. Mondtam neki, hogy irigylem, hogy bármit ehet, semmitől nem hízik. Aztán elmagyarázta, hogy a kóros soványság is legalább akkora probléma, mint a kóros elhízás. Elgondolkodtam azon, hogy igaza van, mert ha nincs meg az ideális testsúly (ugye 20-as BMI-től ideális az ember testsúlya, de a 22 a legjobb), akkor nemcsak fizikailag gyenge, hanem valószínűleg a betegségekkel szemben sem annyira immunis. Mondjuk én szerencsére nem hízok kórosan, csak hízásra hajlamos vagyok. Amit sajnálok, mert annyira szeretek finomakat enni, és vannak bizonyos kaják, (pl. lasagne, pizza, görögdinnye) amiből még akkor is tudnék bőven enni, amikor már tele vagyok. De ha arról van szó (pl. most) akkor nagyon vissza tudom fogni magam. Talán írtam arról, hogy ez olyan, mintha jelezne az agyam, hogy most már sok, vegyünk egy kicsit vissza. Mostanság lényegesen kevesebbet eszek, tudok is fogyni. Ugye múlt hét vasárnap 23,60 voltam, ma reggel 23,39-et mértem. Úgyhogy nagyon jól alakul, ki is számoltam, hogy ha így haladok, akkor július végére-augusztus elejére el tudom érni az áhított 22-es testtömegindexet.

Aztán hosszú-hosszú idő után ismét elővettem a Super Smash Bros. Brawl-t, mert Ádám azzal akart játszani. Talán furcsa egy 2008-as játékról ilyet mondani, de már szinte tiszta nosztalgia. Hiszen akkor mennyit játszottu online. Csak hát már 4 év távlatából is lehet olyan kijelentéseket tenni, hogy így változnak az idők. Persze, nem változtam sokat, ugyanúgy elverhető vagyok, egy pár okos taktikát jól használok azért. És kölcsönbe a Super Paper Mariót, és a The Legend of Zelda: Twilight Princess-t vitte el.

Zsida mindvégig azt mondta, hogy őt nem lehet megfogni a Nintendo casual játékaival. Egészen addig nem, amíg bele nem mélyedik. Hihetetlen, hogy a Nintendo ezen világa is olyan szinten be tudja szippantani az embert, hogy ha nem szól senki, képes napestig játszani vele. Ugyanez volt nála a Wii Fit Plus esetében is. Totál ráfüggött a játékra, főleg az egyensúlyi gyakorlatok tetszettek neki. Bár annyira nem igaz ez a Nintendogs-ra, de azért azzal is eljátszogatott, pedig bevallotta, hogy hülyének nézett, hogy beszélek a kutyáimhoz, aztán ő sem bírta szó nélkül. Ez egy ilyen dolog, ezért kell megismerni a játékokat, mielőtt véleményt alkotunk róluk. Még ne adj isten ráérzünk az ízére.

Én is pont ezért vagyok nyitott a Nintendo casual játékaira, mert meg lehet vádolni azzal, hogy nem is valódi játékok, alacsony költségvetésből készültek, a cég csak nyerészkedni akar rajtuk, de mégis, egyszerűen olyan hangulattal áldották meg, hogy akaratlanul is rabjává válik az ember, aki nyit felé. A Wii-vel kezdődő (Sports, Play, Fit, Party) játékokba is olyan idióta grafikai elemeket tettek be, de mégis elhiszem, hogy a Wii Sports Resort-ban tengerparton sportolunk. Ez a kulcsa az egésznek.

Profivá válni pillanatok alatt

Szombatra találkozót szerveztünk bagszival zsidához, hogy megnézzük a szobáját, amit kibérelt. Szerintem a házában az egyik legjobbat kapta meg. Elég érdekes a ház elrendezése, úgy kell elképzelni, hogy folyosó, mellette jobbra azonnal zsida szobája. Ha kicsit tovább jobbra egy átjáró-szerűség van, abból nyílik két szoba két oldalról. Zsidának jó helye van, a többiektől elkülönülten. :D

Reggel ébredés után villámgyors megmértem a súlyomat a Wii Fittel, majd body test. Lassan 24 alá megy a BMI-m. Összekészülődtem, reggeli, utána 9.30 fele indultam el bagszihoz a 151-es busszal. Még épp takarított, de már a vége fele járt. Közben rendületlenül elemezgettük a Nintendo Magyarország helyzetét, egyszerűen nem lehet eleget keseregni a semmittevéseiken, pedig a Nintendóban hatalmas lehetőségek rejlenek. De úgy tűnik, ránk, rajongókra hárul ezen lehetőségek kiaknázása. Lelkes rajongókból nincs hiány, ennek látszatja van: Nintendofan website. Ezt Dash kezdte el csinálni, majd később csatlakozott hozzá Spidey, és ezen oldal mellé csinálnak egy hírblogot is. Bár az oldal még igencsak kezdetleges, de azért valljuk be, hogy frissítés terén messze túlszárnyalják a Nintendo.hu oldalt. Ezt mutatta meg bagszi, és beszéltük, hogy jó kezdeményezés lenne, de még tényleg kezdetleges, viszont ha lelkesedésük, és a tenniakarásuk nem fagy alább, akkor színvonalas oldalt lehet csinálni.

11 óra lett, mire elindultunk. 109-es busszal elmentünk a Kálvin térig, onnan Újpest-Központig metróval. Ritkán járok erre, kicsit szokatlan számomra az aluljáróban levő erős sárga fény. Nem kellett sokáig várni zsidára, de tett róla, hogy meglepjen minket, levágatta a haját. Már annyira megszoktam hosszú hajjal, hogy ha nem szólal meg, esküszöm, nem ismerem fel, csak a hangja alapján sikerült. :D Elsétáltuk az otthonához. Felértünk, ám elfelejtettünk elemet venni, bagszinak nem maradt. Elmentünk addig az Újpest-Központi Sparba, addig zsida elkezdi csinálni az ebédünket, hortobágyi palacsinta. Még soha nem ettem ilyet, úgyhogy kíváncsi voltam. A Spar átmenetileg felújítás miatt zárva van. Rá is fér, amikor még a 13. kerületben laktam, elmentem oda egy párszor, és hát eléggé lepukkadt állapotban volt. Így felmentünk az emeletre, a ruhaboltba. Na itt nem akármi történt. Megkérdeztük a biztonsági őrt, hol lehet elemet kapni, a pénztárra mutat. Épp fizetett egy nő, lekapjuk az elemet, amikor végzett, odaadjuk a pénztárosnak, és kifizetjük. Mire végzünk, a mögöttünk álló nő eléggé bunkó hangnemben mondta nekünk, hogy a sor vége arra van. Bagszival bocsánatot kértünk, és hogy nem tudtuk, hogy van sor, és arra van. Egyébként tényleg nem láttuk, azt hittük, hogy a nő fizet, aztán jöhetünk mi. Mondtuk, hogy mi csak az elemet szerettük volna kifizetni, erre a nő rámutat a kb. 6 ruhájára, hogy ő meg ezeket akarja kifizetni. Na erre már inkább otthagytuk. Iszonyatosan tud bosszantani az ilyen. Én, amikor pénztárnál sorba állok, általában előreengedem azt, akinek csak kevés (pl. csak egy üdítő) van nála, ne álljon azzal sokáig sorba, és szerintem a pénztáros kb. ennek szellemében engedte, hogy kifizessük az elemet. Amin még fennakadtunk az az volt, hogy anő akkor szólt ránk, amikor végeztünk a kifizetéssel, most ezzel mennyivel volt előrébb megnyilvánulásával? Mert szerintem ezzel csak hátrább került... emberségben. Na mindegy, így színes a pesti élet. Visszamentünk, zsida nagyban ténykedik a konyhában. Többször kért bocsánatot, mert reggel elaludt, már rég ehetnénk. Addig bagszival Mario Kartoztunk, zsida is beszállt. Kezdi megszeretni a játékot. Tekintettel hozzá, könnyűre állítottuk be a nehézséget, és a Mach Bike-ot ajánlottuk neki. Így már nem nehéz mögöttünk 3. helyen végezni, igaz? Amikor bagszinál kipróbálta, iszonyatosan bosszantotta a játék, hogy egyszerűen nem bírja kezelni. 150cc Normalon, nehezen kezelhető kocsival nem volt könnyű dolga. Bár sokáig azt gondoltam, hogy a kocsi köbcentimétere igazából semmit nem befolyásol, de meggyőztek, hogy ez nem így van, mert a nagyobb motortérfogat nemcsak annyiban befolyásolja a versenyt, hogy gyorsabbak vagyunk, hanem, ha neked jönnek, sokkal jobban meglöknek, elég nagy esély van kiesni. Kezdjük 50cc-nél. Így már sokkal jobban ment zsidának, én meg fél pályahosszal nyertem... amikor nem ütöttek ki húszsor egymás után. A 3. helyére zsida nagyon fellelkesedett, és elkezdett Time Trialozni, és igen gyorsan eljutott az én szintemre az egyik pályán. Igen, a Mario Kart Wii szokatlan lehet azoknak, akik első alkalommal játszanak vele, de minden csak ráérzés kérdése. És zsida enne mestere, ő elég gyorsan ki tudja tanulni egy játék minden csínyját-bínját. De nagyon szeretem a lelkesedését. Amikor kedden nálam volt, úgy beszélt a Zelda: Wind Wakerről, és a Twilight Princess-ről, hogy majdnem rávett arra, hogy megint játszak Zeldával. Majd az Ocarina of Time 3D-vel. Csak el ne feledkezzen az ebédről. Már nem kellett sokáig csinálni. Visszament a konyhába, közben, ahogy vissza-visszajött, bagszi megmutatta a legújabb Dorkly Mario videókat. Ezek is hatalmasak! De annyira jók, nemcsak a nagyon jó animáció miatt, hanem a hangok. Iszonyat profi a szinkronmunka. Mario hangjának elég megszólalni, és már nevetésre ingerel, érződik, hogy ebből hatalmas poén lesz. Zsida közben elkészült, és mialatt ettünk (veszett finom volt!) bagszi megmutatta a 2010-es Őszi AnimeConról készült dinnyevágó (nem tudom a japán nevét) videót, hogy milyen volt. Hát én ebben nem vettem volna részt, bár így messziről jó mókának tűnt. Megettük, aztán mentünk is, mert bagszi ment MAT elnökségire, ami minden szombaton van. Én meg egyenesen haza.

Zsidának hagytam a Mario Kart Wiimet. Mire visszaveszem, remélem, nagyon profi lesz!

2010. téli Pokémon találkozó

Hányadik? Talán 24? De szerintem már senki nem tartja számon. ^^' Én egy kicsit később mentem, később is ébredtem fel, és nyugisan készültem el. A többieket üdvözölve, leültem a kerekasztalhoz, majd felmérve, hogy ki mit csinál, szétnéztem a Media Marktban. Nem sok újdonság, az All-Stars 9.990 ft, a Donkey Kong Country Returns pedig 13.990 forint, tehát az egekben a Nintendo játék árak. Amikor visszamentem, bagszi küldte az pokés eventeket, én addig New Super Mario Bros.-oztam. Olyan 12 óra után pár perccel jött meg a Csibi. Kirakta a sorsolható vasalható gyöngy figuráit. Nagyon jókat csinált, de egy párat csak úgy lestem, hogy akkor most melyik is az? Vagy nehezen felismerhető volt, vagy én pokéztam nagyon régóta. Aztán többen is felajánlottak többmindent. Beírták mindenkinek a nevét, aki szeretett volna nevezni, én is ki lettem sorsolva egy PokéWalker-tartó nyeremény okán. PokéWalker híján nem sok hasznát venném a dolognak, ezért később odaadtam bagszinak. Később beszéltem a Csibivel is, illetve inkább fárasztottam a hülyeségeimmel. :D Minden bizonnyal nagyon örült neki, de jött Fantos, hogy játszunk Mario Party DS-t. Remek ötlet... lett volna, ha nem merül le a DSi XL-em. Így meghiúsult a buli. Délután már szépen lassan szedelőzködtek az emberek, ma valahogy hamar mentek el. Aztán Csibivel beszélgettünk mindenféle hülyeséget, majd amikor megjött a Ricsi, akkor Csibi inkább felé fordult, én meg inkább már jöttem haza.

Remélhetőleg nem felejtem el a holnapi BigN találkozóra az alábbi dolgokat elvinni:

• The Legend of Zelda: Phantom Hourglass könyv. Gondoltam rá, hogy lehet, hogy elviszem a Twilight Princess, és a Brawl könyveket is.
• Pokémon TCG-ket.

Zenekvíz eredménye

Iszonyatosan megörültem, amikor megláttam, hogy a csoportosan 3. helyezettek lettünk a zenekvízben. Bejött az, amit Duongnak mondtam, hogy ő elég sok animét néz, és elég soknak ismeri a zenéjét, viszont én meg elég sokat ismerek azokból, amiket ő nem ismer, köszönhetően az Anison-mániámnak, így sikerült összedolgozni. Meg az ikrek is elég sokat segítettek, igaz még az elején csatlakozott hozzánk az ikerpár másik fele, de ő csak azzal "segített", hogy szivatott minket, hogy "jaj ezt tudom!" Én meg odafordulok hozzá, hogy mi ez, és csak nevet... Én is meg vagyok hatva a segítségétől. ^^'

Amikor volt a rapid rész, akkor volt a 11. számnál  lehetőségek közül a Shoujo Kakumei Utena is, imádkoztam, hogy az legyen. Elég volt az első hangszernek megszólalni, már kiabáltam, hogy OKUI MASAMI! :D Duong csendre int, de én mondtam neki, hogy Okui Masami az énekesnő, nem az anime címe. A többi viszonylag jól ment, a movie az kevés embernek ment, a game-nél meg valóban örültem a Zelda TP zenének. ^^

Örültem, hogy ilyen jók lettünk, bár kicsit el voltam tájolva, amikor először láttam az eredményt, mert csak annyit láttam, hogy az első helyezettnek van 62 pontja, de az 56 pontosat nem vettem észre. Nekünk 54 pontunk lett, így egy darabig azt hittem, hogy másodikok vagyunk. Szerintem rágyúrok a következő zenekvízre, és amikor Tuki kiadja a következő listát, hogy mely animékból várhatók zenét, szemezgetek majd belőlük, bár olyan hatalmas a lista, hogy képtelenség mindegyikre felkészülni, de az ismeret bővítése nem árt.

Tuki blogjára reagálva, valóban eléggé hideg volt, fáztam is szombat reggel, de megérte, mert nagyon jó volt a hangulat. ^^ De a tavaszi conig túl sok idő van, remélem addig is lesz még 1-2 esemény, ahol összegyűlhet a társaság. Különben tényleg nekem sokszor elég csak az első másodperceket meghallgatni, én már abból körülbelülre meg tudom mondani, hogy tetszik-e az adott szám, vagy nem. De tényleg nagyon tetszik a Lambada Ranma, Megumi Hayashibara már az elején megcsillogtatta a tehetségét. ^^

A con hatására még a Girls Dead Monster zenére kaptam rá nagyon. Nem nagyon hallgattam őket, csak elkönyveltem őket nagyon tehetségesnek, de így, hogy egy páran énekelték, és milyen jól, ez meghozta a kedvemet, és most még jobban megszerettem őket. A kedvenc dalom a Keep the Beats! albumról a Run With Wolves dal. Meg vagyok lepve egyébként, hogy Japánban is milyen népszerűek. Lám, ott is van tere az igényes animének, és a zenének. Remélem valamennyi GirlDeMo kiadvány átlépi a 100.000-es eladást. ^^ És akkor aranylemez lesz Japánban. Új kiadványról meg nincs hír, úgyhogy sanszos, hogy csak az anime erejéig létezett a csapat, bár ha lesz folytatása az animének (nem tudom, hogy a 13. rész után mennyire van befejezve a történet), akkor lehetséges, hogy lesz folytatás.

Az elmúlt pár nap

Egy pár napig nem írtam. No ez nem azt jelenti, hogy eseménytelen napokon vagyok túl, inkább az, hogy sok kisebb dolog történt, és feleslegesnek éreztem, hogy mindegyikről külön írjak.

Kedden itt volt 2 Nintendós barátom Young Link és Truner. Nem nagyon szorgalmazzák különben a BigN-esek az élő találkozót, melyet igazából nem is értek. Hát játszani, beszélgetni mégiscsak élőben a legjobb. De kedden eljöttek. Mivel a Csabinak (YL) dolga volt délelőtt, ezért kora délután találkoztunk. Én előtte elmentem a hármas metróval a Gyöngyösi utcára, mert a nővéremnek az egyik ismerőse megy ki Angliába, és átadtam neki egy kisebb csomagot. És gondoltam, hogy ha már úgyis itt van a Duna Plaza, még soha nem jártam ott, hát nézzük meg. Eszméletlen, talán ez hasonlít a Pesti bevásárlóközpontok közül a leginkább arra a Londonira, amit még 2005-ben láttam. Nagyon nagy, és nagy üzletek vannak. Bár ezzel is az a problémám, mint a Mammuttal, hogy a földszinten, és az étkezőrészen kívüli területek szűkösek. Amikor már láttam olyan, hogy 13 óra van, mentem a Nyugatihoz. A Csabi még nincs sehol, ezért elindultam az utca felé, ahol ő lakik, hátha összefutunk. Az utcájában találkoztunk össze. ^^' Visszamentünk a Nyugatihoz, ott megvártuk a Trunert, aztán együtt mentünk Kőbánya-Kispestig, majd hozzám. Érdekesnek tartom, hogy eddig mindenki, aki itt volt, azt mondta, hogy jól érzi magát nálam, el tudna ebben a házban lakni. Végül is tényleg nem rossz itt, csak az, hogy mindentől messze van... De elvoltunk itt, a Truner kipróbálta a DS játékait a DSi XL-emen, míg a Jáng régi Game Boy játékokat próbált ki 1-2 percre. Aztán kerültek elő az asztali konzolok, SNES, Wii. Volt Naruto Shippuuden: Clash of Ninja Revolution III, GC-re The Legend of Zelda Twilight Princess, valamint SNES-re Double Dragon, Super Mario World, és Super Mario All-Stars. Csabit rávettük, hogy Mariózzon, mert azt mondta, hogy nem az erőssége. Ahhoz képest egész jól ment neki, bár tény, hogy olyan volt, mintha magamat látnám kb. 15 évvel ezelőtt. ^^' Olyan sokat nem maradtak, menniük kellett egyéb dolgaik miatt.

Ami miatt még áthívtam őket (és ezt mondtam is nekik), hogy egy hivatalos papírt kellett postára feladni, és kell hozzá két tanú, és mivel nagykorúak, ezért tanúskodhattak. Csak aztán kiderült, hogy egy másik papír kell, ahova szintén kell két tanú.. Nem akartam már visszaráncigálni őket, de elgondolkodtam, hogy ki jöhetne számításba. Bagszi lehetne az egyik, de nemigen van más, akinek a kora megengedné, hogy segítsen, csak Lam'O. Annak reményében, hogy nem lesz gond a nem magyar neve, megbeszéltem vele, hogy szerdán elmegyek hozzá arra a pár percre. De szerda reggel kiderül, hogy egy sokkal egyszerűbb módja is van az egésznek, és tessék-lássék még csak tanúk sem kellenek.

Szerdán Lucy jött át, mert otthon nem tudta felvenni a saját hangfelvételét. Ezért eljött hozzám. Persze egy kicsit átmentem Lam'O-hoz is, próbáltam megfűzni, hogy jöjjön el, még mondhatnánk véleményt Lucy előadásáról is, de nem akart, így egyedül sétáltam el tőle a Határ útig. De szó volt arról, hogy esetleg vasárnap eljönnének esetleg (Zolival). Tehát Lucy eljött hozzám, ismét játszottunk, most Mario Kart Wiit. Nagyon élvezte. Mondta, hogy legszívesebben kölcsönkérné a Wiimet. Háát... Nagyon kell, hogy szeressem azt az embert (és persze megbízzak benne) akinek kölcsönadom a Wiimet. Mindenesetre örülök, hogy elvan a Nintendóval, amíg itt van. A hangfelvételt nem sikerült megcsinálni, mert nem hozta el a dalt, mert abban reménykedett, hogy az én "száguldó" netem mellett majd le tudja tölteni. Hát persze...

Elvállaltam még egy pár napot a Tescóban dolgozni. Talán nem nagy dolog, és a pozitív reklám mindig jó, elárulhatom, hogy nekem a legjobb Tescós munkahely az a Pesti úti. Valahogy itt mindig elkerülnek a negatív hangulatú vásárlók. Legalábbis jóval kisebb az arányuk. Csütörtökön volt négy idősebb ember, három nő és egy férfi, tök jól elbeszélgettek, jókedvük volt, és poénkodtak. Viccből "vitázott" egy férfi és egy nő, és úgy tűnik, hogy a nő került ki győztesen, meg is kérdezi:

• És a nyertesnek mi jár?
• A szája - Feleli a férfi

Hát akkor már nem tudtam visszatartani a nevetésemet. Szeretem az ilyen vígkedélyű vásárlókat. ^^

Tegnap hazajött bagszi Szegedről, úgy hírlik, hogy vége a nyári gyakorlatának. Végre visszakaptam a kölcsönadott játékaimat. ^_^ Megmutatta a csodaszépen "felújított" Wiijét, biztos benne, hogy menőség lesz az AnimeConon. Ebben nem is kételkedem. A közös játékunk gyakorlatilag hiábavaló volt, ugyanis szeretné, ha a conra meg lenne nyitva az összes karakter Super Smash Bros. Brawlon. Játszottunk Subspace Emissaryn, csak a végén arra ment rá hirtelen reflexből, hogy ne mentsen... Hát ez nagyon szép. Aztán New Super Mario Bros. Wiiztünk egy kicsit, ott meg EREDETI játéknál kiírta az "An error has occured" című üzenetet, úgyhogy nagyon szépen fel lett újítva ez a Wii... Hát ez van, nekem meg mennem kellett, de ha vasárnap valamilyen okból kifolyólag nem jönnek át Lam'O-ék, akkor találkozok vele még. Szegény, legyen már megnyitva az összes karaktere.

Wooded Temple

Még az este megcsináltam a Spirit Tracksben az első Dungeont, a Wooded Temple-t. Nem volt annyira nehéz. Előtte be kellett menni a Lost Woodsba. Egyszerűen nem értettem miért, de mindig visszakerültem a bejárathoz. Visszamentem a Whittletonba, ott mondta el az egyik lakó, hogy a fák mutatják meg, hogy merre kell menni. Na, akkor menjünk vissza. És tényleg vannak fák, akik mutatják az utat. Három útelágazásig simán ment, de a negyedik becsapott... Visszamegyek, mert ők még tudnak valamit. És ott mondja az egyik lakó, hogy a negyedik fának a útbaigazítási képessége kissé hibás. Úgyhogy visszamenni, és nem hallgatni a negyedik fára. Így sikerült. Még be kellett menni a Woodland Sanctuary-be. Érdekes hely, bombavirággal kell kapcsolót megnyitni, majd gyorsan elővenni egy másikat, menni a megnyílt hídon, és felrobbantani a kőtömböt. De nagyon résen kell lenni, mert pont annyi időnk van, hogy éppen, hogy átérünk. Ott találkozunk Gage-dzsel, ő tanítja meg nekünk pánsípon az első dallamot. Külön felhívja a figyelmet, hogy ügyeljünk a ritmusra. Így többször is el kellett játszanom, mire elfogadta. Ha megvan, és kijövünk, visszafele jövet láthatunk egy furcsa kőoszlopot, melyből zene hallatszik, és furcsa színes kis gömbök szállnak ki. Igen, az nem más, mint az új dal. Ott tanuljuk meg a Song of Awakeninget, mellyel fel tudjuk ébreszteni a köveket, és hasznos tanácsokkal látnak el. Ha ez megvan, mehetünk a Wooded Temple-be. Nem volt nagyon nehéz. Még az elején megkapjuk a tárgyunkat, egy Whirlwindet, melynek használata egyértelmű. Ha belefújunk a mikrofonba, azzal el lehet oszlatni a mérgező gázt. Olyan nagy titok, és rejtély nincs ebben a Temple-ben kezdő Zeldás simán megcsinálja. A mini-boss a pálya közepén Mothula. Vele már találkoztunk a Link to the Past-ben. Itt felénk fúj egy lárvát, amit nekünk vissza kell fújni. Akkor megszédül, utána lehet megkardozni. Több se kell neki. A főellenség pedig Stagnox egy hatalmas bogár. Vele most találkozunk először. Az ellene való harc már sokkal taktikusabb, viszont annál jobb! Az a lényeg, hogy ő a csápjával próbál felöklelni minket. Ilyenkor tudunk a háta mögé menni, és a potroháról le kell fújni a mérges gázt, és kardozni, mert az a sebezhető pontja. Amikor eleget kap, felrepül, és most jön a neheze. Dobja ránk a lárváit, és amikor lejön hozzánk, akkor kell a whirlwinddel ráfújni, hogy robbanjon. Ekkor is a potrohát kell kardozni. Ha végzünk, megkapjuk a Wooded Temple Force Gemjét, és vissza kell menni a Tower of Spiritsbe. Itt mentettem este, és ma délelőtt folytattam.

Ahogy visszamegyünk, két vonat állja az utunkat. Akármi is az, nem tűnnek barátságosnak. Szögezi le Zelda. És bizony, hogy nem. Amerre megyünk, utunkat állják, és ha ütközünk, vége a játéknak! Tehát vigyázni kell, és váltani, ahol nincsenek. Ha bementünk a Tower of Spiritsbe, megkapjuk a feladatot, hogy meg kell szerezni a második síndarabot. Van neki neve, csak nem ugrik be. Itt nagyon örültem, hogy 2 hibáját egy az egyben kijavították a Phantom Hourgalssnak. Az egyik az, hogy nincs idő. Tehát addig vagyunk itt amíg akarunk. A második meg az, hogy bár itt is vissza kell térni rendszeresen egy toronyba, de itt legalább nem kell ugyanazokat a helyeket többszor bejárni. Hanem mindig megnyílik egy újabb emelet. Ez nagyon jó dolog, máris sokkal érdekesebb a játék. És itt akadtam el. Sokáig eljutottam, de vannak ilyen Miniblinek a 6. emeleten, akik ilyen kövön ugrálnak, egyszerűen nem találom a módszerét, hogy kell legyőzni őket! Sok mindent próbáltam, és semmi nem jött be. Majd estére utánanézek.

Ez a játék hatalmas! Minden Zeldás életérzést, visszaadott, ami megvolt bennem régen. Most úgy érzem, hogy amikor 2008. elején megszerettem a Zelda játékokat, akkor ilyen teljes Zelda-mánia tört rám, annyira rácsodálkoztam a játékra, nem akartam elhinni, hogy létezik ilyen. Aztán később jöt a nagy lenyugvás, amikor a blogban is nagyon kevés szó volt a Zeldáról. Mostanra meg úgy érzem, hogy egyensúlyba jött. Tehát a Zelda sorozat, és a többi Nintendós is. És talán ez a legjobb.

Végezetül hivatalos honlap-ajánló:

• The Legend of Zelda: Twilight Princess
• The Legend of Zelda: Phantom Hourglass
• The Legend of Zelda: Spirit Tracks

Az alkonyat fogságában

Bocsánat, hogy régóta nem írtam, csak a szorgalmi időszak utolsó 2 hetében kissé megizzasztottak a tanárok, de most már szabad vagyok, és ahogy ígértem, nekiláttam a Zeldának, méghozzá a Twilight Princess került terítékre.

Átalakultam Farkas Linkké. Már annyira rutinosan ment a Hyrule Castle, hogy pár perc alatt végigmentem rajta. Pedig elsőre hányszor eltévedtem, és hányszor haltam meg. -_-' Nem tudta irányítani rendesen Wolf Linket, de most már megy. Ott a tetőn bénáztam egy kicsit a madarakkal. Aztán találkozó Zeldával, Elmeséli, hogy hatoltak be Shadow ellenfelek. Utána a kard és a pajzs megszerzése. Itt elhaláloztam egy párszor a sas támadásától, mert elfelejtettem, hogy bejutni abba a házba, ahol a pajzs van, de végül meglett, a bácsi szépen el lett ijesztve. A pajzs megszerzése után mentettem, mert 20 óra volt, és ilyenkor szinte kötelező program az Animax nézése. Megmondom őszintén a hibái ellenére én szeretem.

Persze ezalatt a 2 hét alatt sem tétlenkedtem, igyekeztem fejlődni a Brawlban. Az már jó pont, hogy le tudok győzni 9-es szintű ellenfeleket 1 vs 1-ben. Bár szerintem Link elég béna. Kis túlzással élve utcahosszal nyertem, amikor Toon Linkkel voltam. Nem is az, hogy Toon Link erősebb, mert ez tény, de nagyon sokat szerencsétlenkedett a 9-es CPU. Lesett, hogy mi van, de különösebben nem tudta, hogy mit kell csinálni. Mondjuk volt olyan, amikor elkapta a fonalat, de különösebben nem okozott nehézséget. Látszik, hogy sokat könnyítettek a Brawlon. Inkább a multiplayer szórakozásra fektették a hangsúlyt. De a Brawl könyvben van egy okos gondolat. Azt írták benne, hogy a verekedős játékokat is, mint a többi játéktípust is fel lehet osztani casual és hardcore részlegre. És a Brawlban azt tartja jónak, hogy a nagyon ügyesen keverve van a casual meg a hardcore a Brawlban. Van benne igazság. Aki csak egy szórakoztató játékot akar, az pl. beteszi a tárgyakat a játékba, de aki komolyan akar játszani, az rendszerint tárgyak nélkül teszi. Meg a rengeteg játékmód mind teret enged mindkét játékos rétegnek.

Kudarcok csapdájában

Bocsánat, hogy nem volt egy pár napja tematikus post, csak hát a videojátékok terén kissé mélypontra kerültem. Ebben nagymértékben közrejátszik a sorozatos Brawl-kudarc. Rossz érzés tudni, hogy próbálok hozzáállni hardcore szinten a játékhoz, és azt érzem, hogy nincs fejlődés. Bár azt hozzá kell tennem, hogy a BigN-esek közül, akik profik, nagyrészt sem azért profik, mert annyira jól verekednek, hanem taktikáznak, kijátszák az ellenfelet. Egy példa: A Zeldás Bridge of Eldin pályán azt csinálják, hogy kiállnak a pálya szélére, kicsalogatják az ellenfelet, és egy könnyed ütéssel kiütik a pályáról. Nem vagyok híve taktikázásnak. Szerintem, ha nagyon akarom, ezt még én is meg tudnám csinálni, nem kell ehhez nagy művészet. A másik, amit a profik szoktak alkalmazni nálunk, az a közelharc kerülése. Nagyrészt olyan karaktereket választanak, akikkel messziről lehet lőni, pl. Wolf, Toon Link, Pikachu. Na jó, Pikachut én is szeretem használni, amikor nem komolytalanul játszok. Biztos vannak olyanok, akik nagyon jól verekednek. De nem szeretek ilyenek ellen harcolni, és ha egy négyes elleni harcban kettesben maradok egy ilyen emberrek, akkor inkább az öngyilkosságot választom (kimegyek, vagy leugrok a pályáról). De elgondolkodtat, hogy feltétlen jó ez a módszer? Úgy vagyok vele, hogy ha alulmaradok, akkor nem lenne jobb egy számomra kellemesebb veszedelem, mint egy megalázó, ha ő így is úgy is nyer? Hát kaptam durva szavakat emiatt. Jó, ismerem azokat a mondásokat, hogy soha ne adjuk fel, meg küzdjünk a végsőkig, de egy velem nem egyenrangú ellenfél ellen, akik egy másik TV előtt röhögnek, hogy mekkora egy szerencsétlenség vagyok, nem gondolom azt, hogy méltó ellenfél lennék nekik. Aztán belegondoltam abba is, hogy lehet, hogy azzal, hogy félbehagyok egy harcot, vagy feladom, azzal a többieket is (kis túlzással élve) megalázom. Lehet, hogy más szempontból is jobb lenne, ha nem adnám fel, mert ha biztosan veszítek, akkor már csak azért is érdemes lenne továbbfolytatni, hogy mire megjelenik a nagy GAME felirat, az ellenfélnek hány élete, és hány százaléka van, ebből is kivehető valami fejlődés. Bár ha jól végzek az nem feltétlen az én érdemem, hanem a másik fél hibázott. De ezen elgondolkodva mindenképp jobb lenne folytatni. Az már bebizonyosodott egyszer, hogy (ezt minden szerénység nélkül kijelentsem) tudok nagyot robbantani. 2007. októberében elkezdtem keményen harcolni a Mario Kart Double Dash!!-ban, és pár nap alatt néhány pályán elértem a profi szintet. De akkor szinte égtem a vágytól, hogy nagyon jó legyek, és 100%-ig csak rá koncentráltam. De manapság még Zeldázni se nagyon visz rá a lélek. Pedig többször belegondoltam már, hogy mennyi restanciám van: Majora's Maskben megölni a Woodfall Temple főbossát, a Master Questben a Jabu Jabu főboss megölése, Twilight Princessben az első farkaskalandok, vagy akár a Wind Wakert is folytathatnám, hisz kész a Tower of the Gods. De hiába érzek magamban elszántságot, hiába nézem a játékok, tokját, dobozát, valamiért nem jutok el odáig, hogy játszak. A Brawl általi kudarc mintha teljesen elment volna a kedvem a játékoktól. Nincs jól ez így. Megint érezni akarom azt, hogy teljesen lázba hoz a játék. Az utóbbi időkben gyakran eszembe jutottak azok a Mario Kartos idők. Nagyon jó volt. A Zeldás időktől eltekintve, az volt az utolsó olyan eset, hogy azt éreztem, hogy igazán jó játékosnak lenni. Ha újra átélhetném megint azt az időt, minden sokkal másabb lenne, nemcsak nekem lesz jobb, hanem a többieknek is.

Fényképek, valamint Tetris DS bemutató

Ma visszakerült a fényképezőgép, így tudtam képeket csinálni. Na, ezeket szereztem meg az elmúlt 2 hétben:

Szép a Zelda TP, nagyon szeretem. A többi is jó. És ma hajnalban is kaptam jó dolgokat:

Bal oldalt van a Super Smash Bros. Brawl official guide. Ez is olyan, mint a Zeldás. Minden benne van. Tárgyak leírása, mind a 700 matrica listázása, Subspace Emissary végigjátszás, pályák, és karakterek leírása. Nagyon szép, gyönyörűen van elrendezve benne minden, mindezt 208 oldalban.

A Tetris DS-t már nagyon rég kinéztem magamnak. Hisz tetrisezni szeretek (mint szerintem nagyon sokan), és hogy mindezt Nintendós köntösben, az az igazán tökéletes párosítás. Így nagyon sok jót vártam a játéktól. Vajon megkaptam? A válasz egyértelműen igen. De ez enyhe szó, a jó szó a játékra: LETEHETETLEN! Ha nem lennének a Zelda játékok, akkor azt mondanám, hogy 9-10 éve nem volt részem ekkora játékélményben, mint most a Tetris DS-sel. Tetrisezni tényleg szinte mindenki szeret, és ezt új, fantasztikus ötletekkel megtoldani, ennél tökéletesebb kompozíció nem is kell. Hat játékmód van, mindegyik egy régi NES játékhoz van kapcsolva (nem ok nélkül), mindegyik másért fantasztikus. A hat játék a következő: Donkey Kong, Super Mario Bros, The Legend of Zelda, Metroid, Ballon Burst és Yoshi's Cookie. És mind a hat játékmódnak köze van az eredeti játékoz. Ismertetem ezeket:

Standard Mode: Super Mario Bros.

Látszólag szokványos Tetris. Az is. Itt inkább a felső képernyő az érdekes. A Super Mario Bros. (később Super Mario Bros. 3) pályái mennek, de nem akárhogy. A kép csak akkor megy előre, ha az alsó képernyőn kihozunk egy sort. Ekkor mehet ott Mario előre. Addig ott tétlenkedik, ugrál. Nagyon ott van. ^^' És akkor lépünk egy szintet, ha Mario a felső képernyőn végigmegy egy pályán. A zene mindig az adott pálya zenéje DS verzóra átírva. Az is érdekesség, hogy Mario annyi képernyőnyit megy előre, ahány sort kitöltünk. Ez a Marathon almód, tehát addig megy, amíg a tetejére nem ér a tégla alakzatunk. Van még két almód, az egyik a Line Clear. Itt Mario egy általunk választott megy végig, nekünk az a feladatunk, hogy minél több pontot gyűjtsünk össze. A másik almód a vs. CPU pedig a gép elleni Tetrisezés.

Push Mode: Donkey Kong

Ezt kizárólag ketten lehet játszani, tehát, ha egyedül vagyunk, akkor gép ellen megyünk. A lényeg az, hogy minél kisebb szintben legyünk. Mi vagyunk a pozitív szinten, a gép meg a negatív. Nekünk kell leblokkolni a gépi játékost, hogy ne tudjon építkezni, nekünk meg igyekezni, hogy ne kerüljünk feljebb. Ha a gép elérte a legalsó szintet, ahol tűz van, akkor nyertünk.

Mission Mode: The Legend of Zelda

A felső képernyőn található "küldetést" kell teljesíteni. A jobb-alsó sarokban lévő szív fokozatosan "esik vissza", és ha kvázi meghalunk, akkor egyszerűsödik a küldetés. AZ első elég nehéz. Hűen az első Zelda játékhoz. ^^' Ez a Marathon almód, van egy Time Trial is, ahol 10 küldetést kell teljesíteni, és amennyi idő alatt megcsináljuk, az az idő elmentődik. Azért nem valami könnyű, de érdemes csinálni.

Catch Mode: Metroid

Ez az én személyes kedvencem, és az egyik legfurcsább. Az a lényeg, hogy az alsó képernyő közepén levő kockát tudjuk csak forgatni, a rá eső tégladarabokat nem. A lényeg az, hogy a mi kockánkon kijöjjön egy 4×4-es kocka, akkor azon eltűnnek, és újakat lehet építeni. Nagyon kell vigyázni, érdemes minden egyes téglát elkapni, mert ha egy leesik, akkor veszítünk egy kicsit az energiánkból. Viszont, ha egy Metroidnak ütközünk, akkor eltűnnek a kockáink nagyrésze, és az energiából egy nagyobb darabot elvesztünk. Ha elvész az összes energia, véget ér a játék. Én nagyon élveztem, nagyon sokáig el tudtam vinni.

Touch Mode: Balloon Burst

Ez az egyetlen olyan játékmód, mely igényli a Stylust, ugyanis a téglák mozgatásával kell kihozni a sorokat. Két almódja van, az első a Tower, ahol égig ér a sok tégla, és nekünk a feladatunk az, hogy a Stylus segítségével sorokat kirakva teljesítsük az adott szintet. A Touch Puzzle már némileg bonyolultabb. Az a lényeg, hogy van egy meghatározott számú tégla, és teljesíteni kell az adott küldetést. Nagyon jópofa.

Puzzle Mode: Yoshi's Cookie

Lényegében a legnagyobb gondolkodást igénylő játékmód. Szintén Stylust kell használni. Ki kell választani a megfelelő sorrendben az érintőképernyőn levő téglákat, amiket szabadon lehet forgatni, és el kell helyezni a felső képernyőn. A végső cél az, hogy üres legyen a felső képernyő. Ha ez nem sikerül, újrakezdjük. Nagyon érdekes játékmód.

Multiplayert még nem volt alkalmam kipróbálni, de ez is bőven helyretett. Ennyire jól nagyon rég nem szórakoztam egy játékkal. Én mindenkinek a legnyugodtabb szívvel ajánlom, ez a játék tökéletesen megéri a pénzét, a játékélmény, amit ad, az felejthetetlen! Én alig 2 órát játszottam vele, máris az általam legjobbnak ítélt játékok között van! Én megadom neki a 40/40 pontszámot! És pont ma jelent meg európában 3 éve, azaz 2006. április 21-én a játék!

Igen! Ma is írok egy blogpostot!

Csütörtökön és pénteken nem voltam itthon, vendégségben voltam Norbinál, aki megkért arra, hogy tegyem közzé, hogy nagy Zelda, Starfox és Pokémon fan. Bizony az. Ugyanaz volt a szituáció, mint amikor húsvét hétfő este mentem a Csabiékhoz, nagyon hirtelen döntöttük el, hogy megyek hozzá, és nem sok időm maradt összekészülődni a vonatig, de megvan minden. Érdemes megvenni az áprilisi 576 KByte-ot, végre megértük, hogy Nintendós ajándék van benne. Ugyan szerény, de aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli ugyebár. Meg van benne Nintendo DSi ismertető. Sok jót írtak a gépezetről. Meg írtak a Pikmin és a Mario Power Tennis Wiis újragondolt változatáról. A Mario Power Tennisben azt írták, hogy felháborító, hogy ugyanazt a játékot kapjuk meg, mint GC-n teljes áron. Azért örülnék, ha minden nagy Wii cím 9.990 forint lenne, nem tudom ki hogy van vele. De azt is írták benne, hogy egyes rossz nyelvek szerint a Mario Power Tennis sem a 16:9-es képarányt nem "mutatja", valamint a GC-s verzió hibáit is meghagyták benne. Lehet, hogy a Nintendo nem tartja azt hibának? Viszont a Pikminről nagyon sok jót írtak. Azt, hogy ez az új irányítás csak jót tett a játéknak, és bár csúnya a grafikája (tán csak nem azért, mert előző generációs konzolból származik?) megéri befektetni rá. Érdekességként leírják, hogy Miyamoto mester kutyáját hívta Pikminnek, innen származik a név. Kipróbálnám a játékot.

Elvittem Norbinak a Twilight Princesst GameCube-ra. Tetszett neki. Csak nekem meg az nem tetszett, hogy bukfencezve csinálta az egészet. Nem szeretem. Hova sietünk? Talán színházjegyünk van? Akkor ne akkor játszunk, amikor színházba készülődünk. Komolyra fordítva a szót, én nem szeretem az ilyet nézni, amikor a YouTube-on is nézek végigjátszás videót, akkor is elcsúsztatom, ha azt látom, hogy bukfenceznek Linkkel. Már nem azért, de szerintem eléggé gyorsan megy Link ahhoz, hogy ne kelljen bukfencezni vele. Én legalábbis nem érzem lassúnak. Aztán volt egy kis Brawl online. Két ember, Ricsi és Krisi felállítottak egy olyan elméletet, miszerint Ike-kal nem lehet nyerni. Merthogy nekik nem sikerült. És hogy ennek az ellenkezőjét bebizonyítsam, mindig Ike-kal voltam. Hát, mit mondjak? Nem arról van szó, hogy nem lehet nyerni vele, de nagyon nehéz. Az a rossz, hogy amikor szakadékban vagyok, és fel+B-vel próbálnék kijutni, akkor nagyon nehéz oldalra irányítani, és rendszerint mindig a szakadék mélyén végzem hősi halottként. Inkább váltottam Mr. Game & Watchra. őt nagyon szeretem.

Aztán cseréltünk a Norbival kölcsönjátékot. Én odaadtam neki a WarioWare Smooth Movest, ő meg a Starfox Adventurest GC-re. Már csak a vonaton jutott eszembe, hogy nincs már hely a mem. kártyámon, már így is sok játék memóriájától váltam meg. Na mindegy, töröltem a Mario Party 4 mentését. És a Starfox tiszteletére elővettem a GameCube-ot. Talán mégiscsak jó gépezet volt ez. Tetszik a Starfox. Még nem játszottam vele sokat, de a látottak alapján tetszik. Csak azt nem tudom, hogy Krystal milyen nyelven beszél. Nem értettem semmit, még jó hogy volt alul angol felirat. Érdekes, hogy őt kell elsőként irányítani, a Starfox többi tagjai meg sehol. Biztos a játék során előkerülnek majd.

Twilight Princess GameCube-on

Tegnap végre kézbe vehettem ezt a GameCube-os csodát, és máris nekiálltam megnézni. Képet sajnos nem tudok csinálni, mert anyám magával vitte a gépet Angliába, de ha hazajön, akkor lesz. De addig tudok pár képpel szolgálni. Ezeket 2008. áprilisában csináltam, amikor megvettem Wiin a Twilight Princesst, de a V-ADi GC verziója kölcsönbe volt nálam. És akkor ilyen összehasonlítóképeket csináltam:

A borító eleje

A borító hátulja

A két tok kinyitva

Egymásra tettem a 2 lemezt ^^'

Azt tartom viccesnek, hogy GC-n semmivel nem rosszabb a grafikája, és akkor ez lenne a GC tetőpontja? Lehetséges. A játék eleje ment, emlékeztem a történésekre. Még mindig nagyon szeretem azt, amikkor az Ordon Ranchban be kell terelni a goatokat az istállóba. Először, amikor csak 10-et kellett beterelni, akkor egyik sem dühödött fel, de amikor 20-at, akkor egy néhányszor lelöktek a lóról. Volt olyan, amikor egyszerre hármat akartam beterelni, és mind a három mérges lett. De amikor Ilia elvitte a lovat... De utálom azt a nőt. ^^' Én olyan jellemű nőt nem bírnék elviselni magam mellett. Addig vittem el a játékot, amikor épp farkassá változnék, tehát 1 órát játszottam. Határozottan azt érzem, hogy a GC-s verzió javítana a megítélésemen, de az élvonalba nem kerülne már vissza. Azért, mert túlzottan erőltetett a történet. Tényleg azt érzem a mai napig, hogy annyira az Ocarina of Time fölé akartak kerekedni, pont ez lett a vesztük, mert ez nagyon meglátszik.

És még egy Zelda játékra tettem szert, ez az Oracle of Ages. Végre játszhatok Oracle-lel. ^^' Itt csak az openinget néztem végig. Tetszetős, szerintem jó játék lesz. Megnéztem a Start menüben, a jelenben vagyok. És akkor majd úgy fogok változni a korszakokban, hogy átmegyek a múltba? Később a jövőbe? Az izgalmas lesz.

Így most már 18 Zelda játékom van, tehát már csak kettő hiányzik a teljes európai Zelda repertoárból, a Collector's Edition, és az Oracle of Seasons.

Új Zelda játék kilátásban

A héten szert teszek egy új Zelda játékra, ez pedig a Twilight Princess lesz GameCube-on. A Vaterán találtam 10.000 forintért. Szerintem nagyon jó ár érte, és még valaki le akarta alkudni. Én Angliában csak egyetlen egy TP-t láttam GC-n, az is 40 font volt. Már ki is fizettem, úgy számolom, hogy legkésőbb csütörtökön megérkezik a játék.

Sok bosszúságot okozott a Wiis verzió, de pont azért vettem meg a GameCube verzió, mert abban reménykedek, hogy csak a Wiimote-os irányítás miatt nem tetszik, de GC controllerrel nagyon jó irányítani. Mert megmondom őszintén, ez a játék a Zelda játék listámon a sereghajtó jelenleg. És abban reménykedek, hogy a GC verzió kimozdítja ebből, és az lesz a véleményem, hogy a játék nem Wiire való. Hiszen eredetileg is GC-re tervezték.

Ja, és ma folytatom a Majora's Masket, cél a Woodfall Temple lesz.

Meddig érdemes elmenni?

Ezt a kérdést már a Super Mario Sunshine idejében is feltettem magamban kb. 3 éve, de lehet, hogy 4 is megvan. Amikor egy-egy Shine Sprite-ért rengeteget vergődtem, és mégis alulmaradtam. Nem hittem volna, hogy lesz Zelda játék, mely hasonló sorsra jut. De úgy tűnik a Twilight Princessnek ez adatott meg. Van egy rész, amit 2 óra szenvedés árán sem tudtam megcsinálni. Már írtam korábban, hogy ott tartok, hogy Kakariko Village-be el kell kísérni a szekéren ülő Telmát és Iliát. A vaddisznóháton ülő Moblint már le tudom verni, ki is nyitom a zárat, de amikor hat lyen hülyeség jön (nem tudom név szerint, és hogy őszinte legyek nem is érdekel), meg 2 sas. És tüzes nyilakkal, meg bombákkal dobálják meg a szekeret. Az jó dolog, hogy Telma, aki vezeti a szekeret, tudja az útvonalat, de amikor megég a szekér, akkor pánikszerűen letér az útról. És utána annyira rossz, mert nekem kell eloltani a tüzet, ami marha nehéz, mert bumeránggal kell lóháton ülve becélozni, de még közben az ellenségeket sem ártana leblokkolni, hogy legalább ne ártsanak többet, de a kocsi prioritást élvez. De egyszerűen nem megy. És ilyenkor szoktam azt mondani magamban, hogy nem fecsérelem az időt ilyen hülyeségekre. Most ne értsetek félre, nem riadok vissza a nehézségektől, de aminek nem látom értelmét, azt abba szoktam hagyni. Mert szerintem semmi értelme nincs annak, hogy egy játék miatt idegroncsok legyünk, szerintem nem emiatt játszunk, hanem a játékélményért. És lehet egy játék nehéz, az csak növeli az élvezetet, meg harcolni kell, hogy minél jobbak legyünk, de nem érdemes halálra idegesíteni magunkat, ha akármilyen módszert is dolgozunk ki, mindig alulmaradunk.

A Twilight Princess amúgysem először okozott csalódást. Több ilyen “titok nyitja” annyira bárgyú, fáradt, mintha már nem lett volna több ötlet. Például, amikor másodjára vagyunk farkasok, és a Kakariko Village-ben kellett a könnycseppeket összegyűjteni, és az egyik házba is be kellett menni, amit egy csak farkasszemmel látható bogár felrobbant. Én akkor azt hittem, hogy valami módszerrel el kell oltani a tüzet, de semmi mást nem kellett csinálni, mint kilépni a házból, hadd égjen össze. Na mondom, nagy ész kellett ehhez. A másik nagy csalódás akkor volt, amikor harmadjára kellett farkassá változni, és felgyújtják a hidat. Akkor azt hittem, hogy át kell ugrani valahogy a tüzet, de nem. Leugrani a hídról. Hadd égjen össze a híd. A másik ami miatt csalódás volt a TP, hogy annyira látszik, hogy az Ocarina of Time fölé akartak kerekedni, hogy az egész erőltetett lett a végére szerintem. A jelenetek, meg sok minden, érződik, hogy nagyon hatást akartak kelteni az emberekben, de ez már a másik véglet. Az Ocarina of Time is hatásvadász, de mégis más. Természetes az egész. Ezáltal a TP-s szereplők is esetleg ellenszenvesek lehetnek. Én legalábbis nagyon nem szeretem Iliát. De ez már részletkérdés. De a számomra megoldhatatlan küldetések, a fáradt továbbjutási lehetőségek, és a mesterkélt hatásvadász jeleneletek, számomra elég ahhoz, hogy a TP igencsak hátul legyen a képzeletbeli Zeldás listámon. Sőt, ha őszinte akarok lenni, akkor eddig sereghajtó.

Link, a hölgyek védelmezője

Már elgondolkodtam, hogy a Minish Cap végigjátszása után melyik legyen a következő Zelda, amit végigvigyek. A választás a Twilight Princessre esett. Arra emlékeztem, hogy végeztem a Goron Minesszal, majd megint farkassá változunk, és megszereztem az összes könnycseppet, és megint Link lettem, de innen nem tudtam, hogy merre kell továbbmenni. De ma elővettem, és kis keresgélés után sikerült továbbjutni. A Castle Townba kellett menni. Nem valami beszédesek az emberek. A piacon beszélgetnek egyedül. A feladatunk elmenni a Telma's Barba. Ott találjuk Iliát, aki ugye amnéziában szenved, így nem emlékszik ránk. Mellette van egy idősebb hölgy, Telma. Mivel bár, ezért azt gondolná az ember, hogy nagy mulatozás van bent, de csalódnunk kell. Nem más történik, mint egy beteg ápolása. Bár ez túlzás, mert egyik sem rendelkezik még a legalapvetőbb orvosi képességekkel sem, így legfeljebb a beteg lelki üdvéért imádkozhatnak. De Telmának eszébe jut, hogy Kakariko Village-ben van egy sámán, aki meg tudná menteni a beteget, aki egyébként nem más, mint egy Zora. Katonák vannak körös-körül, Telma szétnéz, hogy na, ki a legény a gáton, aki elviszi őket Kakariko Village-be? Mindenki hanyatt-homlok menekül, így a feladat ránk hárul. Míg ők szekéren utaznak, nekünk Eponára szállva kell védelmeznünk a hölgyeket. Természetesen nem küldetés a küldetés akadályok nélkül. Már a hídon ránk száll egy vaddisznón utazó Moblin, akit meg kell nyilazni, de természetesen ő is azon van, hogy mi vesszünk el. Kétszer kell elöl megnyilazni. Én csodálkoztam, hogy két nyíltól már kifekszik, azt hittem, hogy egy kisebb bossfight mértékű harc lesz, de könnyű megszerezni a kulcsot, ami nyitja a kaput a falu felé. És itt jön inkább a fekete leves. Ugyanis három lóháton vagy nem tudom micsodán ülő nemtudommicsoda (nem ismerem fel) tüzes nyilakkal támadja a szekeret. No most mi van, ha megég a szekér? Mert víz nincs nálunk. A képlet egyszerű: Bumeránggal kell eloltani a tüzet. Még ha csak ennyi lenne a probléma! Telma vezeti a szekeret, és ha megtudja, hogy üldözi, akkor letér az útról, és fejvesztve próbál mindenhova menekülni, csak szabaduljon meg az útonállóktól. És persze, ha megyek saját magam után, és ha ne adj isten megég a szekér, akkor kereshetem őket. A képernyő felső részében mutatja ilyenkor, hogy mennyire ég a szekér. Ha teljesen elég, akkor Game Over. És kezdhetjük az egészet onnan, hogy megöltük a Moblint. Hála Istennek nem kell még azt is csinálni! Visszatérve a tüzes nyilas emberkékre, ha megkardozzuk őket, akkor leesnek a lóról, azzal blokkoljuk őket. De most jutott eszembe az a gondolat, hogy célszerű lenne-e azt, akik lelöktünk a lóról, azt megölni úgy, hogy leszállunk a lóról, és megkardozzuk? Szerintem effelől teszek kísérletet. Mert ez egy nagyon jó megoldás lenne.

Egyébként lehet, hogy írtam már erről, de eléggé nehézkes az irányítás Wiin, látszik, hogy GC-re tervezték eredetileg a játékot. Szerintem arra sokkal könnyebb lenne. Eleve nagyon komplikált. Mert ha kiég a szekér, akkor jöhet a bumeráng, de azzal még célozni is kéne úgy, hogy Wiimote-tal belőjük, hogy hova is menjen az. És amilyen nagy drukkban szoktam játszani ilyen felfokozott helyzetben, meg amikor időre kell csinálni valamit, hajlamos vagyok a kapkodásra. El is égett egy párszor a szekér. Mert nem elég, hogy meg kell nyomni a B-gombot, nyomva kell tartani, de még célozni is. Nem semmi feladat, azt úgy pillanatok alatt összehozni.

No már most akkor szerezhetném be a GC-s verziót. Mindenképp be akarom szerezni, de amit belinkeltem a Teszveszről, az már elkelt. És nézegettem az eBayen. Angolon van egy-kettő 50 fontért... Köszönjük szépen, megnézem a német eBayen, itt már egy kicsivel olcsóbb, 45 euró. Az egyikhez még jár német nyelvű könyv, ami nekem van meg angol nyelven. Nem is lenne rossz, amúgyis tervbe van véve a német nyelvtudás felelevenítése, vagy inkább újrakezdése, teljesen össze van kuszálva bennem a német nyelv. Egyébként hajlamos lennék Németországból berendelni a GC-s Twilight Princesst, de egy kérdés felmerült. Ugye maga a GC nyelvválasztós, a GC options menüben ki lehet választani, hogy milyen nyelven jelenítse meg a játékot. No most Wiin ilyen nincs. És ha Németországból rendelem meg a játékot, akkor a Wii németül jeleníti meg a szöveget? Mondjuk a német nyelv nem zavar különösen. Volt idő, amikor a Mario Kart: Double Dash!!-t német nyelven játszottam, mert idegesített, hogy a sebességet mérföld/órában mutatja (Angliában minden távolságot yardban, vagy mérföldben mutatnak, a kocsiban is a sebességet mérföld/órában mutatják) így átállítottam német nyelvre, hogy km/h-ban mutassa a sebességet. És nem zavart a német nyelvű szöveg. Ezért is mondtam, hogy hajlamos vagyok Német honból megrendelni a játékot.

Apró helyzetjelentés

Aki figyelmesen olvassa a blogot, annak feltűnhetett, hogy én nem az a fajta játékos vagyok, aki nagyon rááll egy játékra, és éjjel-nappal csak azzal játszik, hanem mindig azzal játszok, amihez épp kedvem van. Töredelmesen bevallom, hogy rég vettem elő a Minish Capet. Minish Capről jut eszembe. Csabi barátom pont az ellenkezője ilyen terén, és már végig is vitte a játékot! Innen is gratula neki! Most arra megy, hogy meglegyen mind a 20 szíve. Már 18 van neki. Azt hiszem, hogy nekem az LttP-ben volt ennyi. Mindenképp szép teljesítmény tőle, és örülök, hogy megszerette a Zeldákat, és nyitott a többi játékra is.

Homebrew Channel: Megmondom őszintén, hogy nagyon-nagyon ritkán használom. Ennyire nem az én műfajom a warez. Pedig simán megtehetném, hogy letöltöm a játékokat, kiírom DVD-re (lehetőleg Verbatimra) de nem... Csak ott díszeleg az ablaka. Legfeljebb régiómentesítésre használnám, de most melyik az a játék, amelyik esetleg másabb lenne az EUs verziónak. Tényleg a Twilight Princess! Egyszer belebontottam az eBayen egy japán fémdobozos kiadású Twilight Princessbe. Természetesen nagyon drága volt, de a leírássban azt olvastam, hogy pár száz van csak belőle... Hát mondom magamban ez igen! Ez még nyáron volt. Ja, és Wiis TP. Szóval max erre.

Mondjuk most nagyon nincs pénzem játékra, tegnapelőtt hozta meg a postás a limitált kiadású Megumi Hayashibara: Bertemu albumot. Hihetetlen boldog vagyok miatta! Egyébként attól limitált, hogy képeskönyv járt mellé. Gyönyörűszép ez a nő! És van 2 leütött eBayes üzletem az egyik 2 Megumi Hayashibara kislemezre szól a Proof of Myself, és a Just be conscious. A másik meg egy Okui Masami CD-re az Evolutionra. Ez is limitált kiadás, DVD is van mellé videoklipekkel, meg talán koncertfilmek is vannak, nem tudom. De ilyen csodákra szívesen kiadom a pénzt. ^^

Ami van 2 Zelda játék a Vaterán, úgysem kapkodják el.
Az egyik egy jó állapotú Link' Awakening
Legyen meg az eredeti is. ^^
A másik meg egy leírásos Zelda II
Ezekre majd lecsapok, ha letudtam az eBayt.

De a teszveszen is vannak nagyon nagy menöségek.
Itt van a GC: Twilight Princess
Valamint van 1. Zelda is 100 (!!!) forintért!
Eladja, mert nem tudja használni. De biztos vannak itt egy páran, akik örülnének neki! :-O

Na, most mitévő legyek?

Örül a kedvem, ma felutazok Pestre, és 30-áig ott maradok. ^^ Mivel 29-én téli BigN tali (ez szám szerint a 6.) és 30-án meg pokétali. Mivel ez lesz a 20. a szervező, bagszi nagy meglepetést ígér. Én tudom mi az, érdemes lesz feljönni. ^^ Akit érdekel: 2008. december 30. kedd, 10 óra WestEnd City Center. Részletekről itt olvashatsz. És már ma felutazok, mert bagszi és V-ADi is ma mennek Pestre, és megbeszéltük, hogy velük megyek. És náluk töltöm az estét. És ami miatt bajban vagyok, az a következő:

A V-ADi rábeszélt, hogy rakjam fel a Wiimre a Homebrew Channelt. Nem vagyok híve a wareznak, mégis megkérdeztem, hogy mit tud. Ingyen Virtual Console és WiiWare játékok, GC memória átmentése SD kártyába, lejátsza a DVD lemezeket, chip nélkül lejátsza a másolt játékokat, régiómentessé teszi a Wiimet, stb. Mi tagadás nagyon csábító. Igaz, hogy azt hangoztatom, hogy mindig fizessük meg a játékért a pénzt, mert csak így látjuk az értékét, de ingyen játékoknak még én sem tudok ellenállni. ^^' És egyszer összegeztem magamban: Annyi VC játékot szeretnék, hogy legalább 8 Wii Points Cardot kell vegyek, és ebbe még nincsenek benne a WiiWare-ek. Aztán: GC memória átmentése SD kártyába. Nekem ennél több nem is kell. Nincs már több hely a GC mem.kártyámon, és nagyon szeretném végigvinni a Wind Waker mellé járó OoT-t és Master Questet. Lejátsza a DVD lemezeket. Szükségtelenné teszi a DVD lejátszómat, ha tényleg lejátszik ezek után (szinte) mindent, bár ebbe az elméletbe még nem mernék fejest ugrani, de kétségtelen, hogy nagyon csábító. Pláne, ha a CD lemezeket is lejátsza. Wiin fogom hallgatni az eredeti Okui Masami CD-imet! :-O Chip nélkül lejátsza a másolt játékokat. Talán ez szorul részemről a legnagyobb magyarázatra. Én a konzol warezt egy valami miatt nem szerettem, de nagyon: Az, hogy ki kell süttetni a chipet, ami meggátolja a másolt játékok beolvasását. Nem egy gépről hallottam, ami belső beavatkozás hatására tönkrement. Én magát a warezt ítélem el, a warezolókat nem. Mert valljuk be, az olvasók többsége (mint ahogy én is) nem vagyunk gazdagok, viszont emiatt nem szeretnénk megfosztva lenni a játékoktól. Én ezt a messzemenőkig megértem. Ezért másoltatunk. Na már most, én zenei téren úgy csinálom, hogy általáben letöltök egy albumot, és ha nagyon tetszik, megveszem eredetiben. Ha a HB Channel valóban beolvassa a másolt játékokat, hasonlóképp tennék én is. Wiihunon egy fórumozó nagyon jó gondolatot írt erről. Nem szó szerint idézem, de a lényeg a következő: Rengeteg sok játék van, és az ember nem tudja, hogy melyiket érdemes megvenni eredetiben. Így lehetősége van arra, hogy kipróbálja a játékokat, és ha tetszik, akkor megveszi eredetiben. (Ha van rá pénz természetesen) Én is így gondolkodnék. Tényleg, ha bemegy egy konzolüzletbe, mondjuk a Game Parkba, akkor látja, hogy mennyi játék van Wiire, sőt ugye nyáron meséltem, hogy Angliában, a Gamestation shopban annyi Wii és DS játék van, hogy komolyan... Ennyi játékot egy helyen még életemben nem láttam. És akkor az ember ugye jár a boltban, nézegeti ezt a játékot, azt a játékot, és azért megfogant benne a gondolat, hogy ez most megéri? Na ezért megértem a warezolókat. És ha fel lesz téve a Homebrew Channel, akkor teret engedek a másolt játékoknak, DE!!! Eredeti játékokat ugyanúgy fogok venni, és ha egy-egy játék nagyon megtetszik, akkor megveszem eredetiben is! Azokra nem sajnálom a 11-12000 forintot. És az utolsóó érv a Homebrew Channel mellett, az a régiómentesítés. Na igen, ha egyvalami miatt irigylem a PS3-at, akkor az a régiómentesség. Meg ezzel azt is megtehetem, hogy ha Japánban egy játék jóval előbb jelenik meg, mint itt, akkor már kipróbálhatom. Emlékszem, amikor márciusban megjelent Amerikában a Super Smash Bros. Brawl, így tudtuk akkor kipróbálni.

Csak egyetlen egy félelmem van: A BigN fórumon elolvastam, hogy mi kell ahhoz, hogy a gépemen fent legyen a Homebrew Channel, és túl sok minden! T_T Mindenek előtt kell egy The Legend of Zelda: Twilight Princess mentés. Ugyanis ez nem más, mint egy Twilight hack. És ezt át kell rendezni, a mem. kártyámat meg kell formázni valamilyen módon (nem mindegy, hogy hogy) arra rátenni bizonyos fájlokat, stb, stb. Bele is kavarodtam. De a vége ijesztett meg: A készítők nem vállalnak felelősséget a Wiiben keletkezett kárért! Hát köszönöm szépen! T_T Már szinte sírva könyörögtem anyámnak, mire megkaptam 2008. március 5-én a Wiit, és ezt így olvasni, hogy egy csapásra tönkremehet! T_T Mondjuk lehet, hogy arra gondoltak, hogy ha valaki nem az előírás szerint rakja fel a Homebrew Channelt, akkor bajt csinálhat a Wiivel, de akkor is! Én azt érzem, hogy túlzottan könnyű hibázni. Ezt még megbeszélem a V-ADival, nehogy 60000 forint tartozást halmozzon fel magának. -_-'

Egyébként még tegnap összepakoltam a mai útra. Ennyi cuccot még nem vittem Pestre, mint amennyit most viszek. 2 hátizsák, meg egy erős szatyor telepakolva. Viszek karácsonyi ajándékot egy pár emberkének, szóval a mikulás szerepét fogom elvállalni. -_- Csak nehogy valaki rám szóljon az utcán, hogy "Fiacskám, a repülőtér nem arra van!"

Tegnap eltettem az SNES-emet. Tök jó volt karácsony alkalmávól Super Mario All Starsozni, meg Zelda Link to the Pastezni németül. Szerintem jó németül játszani. Viszont aki finnyás a német játékokra, annak mondom, hogy esetleg eredetiben akarja játszani a Link to the Pastet SNES-en, az Magyarországon csak német nyelvű játékot talál. De érdemes.

Egy rég elakadt játék folytatása, és sok más.

A Link's Awakening DX-ben még jó régen elakadtam, amikor a 2. Dungeonban, a Bottle Grottóban nem tudtam továbbjutni. Mert nem volt meg a nagy kulcs, és nem tudtam, hogy kell megszerezni. És kiderült, hogy azon a pályán, ahol van, egy bizonyos sorrendben kell megölni az ellenfeleket. Na ilyennel sem találkoztam még Zeldákban. Először a nyulat kell megölni, majd a denevért, és végül a csontvázat, és így jön meg a nagy kulcs. Ami meg is lett, de "hála" annak, hogy nagyon rég nem vettem elő a játékot, teljesen elfelejtettem, hogy kell a főellenséghez menni, úgyhogy kénytelen voltam a YouTube-ot segítségül hívni. Annak segítségével eljutottam oda, de a főellenséget, hogy hogy kell megölni, azt már nem néztem meg, nagyobb élmény magamtól rájönni. És rá is jöttem! :-O Csak meghaltam, aztán elmentettem, csak azt nem tudom, hogy mi van akkor, miután elégszer falhoz vágtam a vázát. Majd ma kiderül.

Egy másik helyről is hátrányként mutatkozott, hogy rég játszottam, és felejtettem, hogy hol tartottam, ez pedig a GBA-s the Adventure of Link. Én úgy emlékszem, hogy megcsináltam a 3. Palace-t, de akkor miért nincs nálam a tutaj? Erre egy válasz van: Rosszul emlékeztem. ^^' Csináltam a 3. Palace-t, látszott, hogy kijöttem a formámból, vissza kell rázódnom! -_- Mondjuk annyira nem igaz a többi NES Classicsos játék, de a Zelda II-re igen, hogy meglehetősen rosszul sikeredett a GBA-ra átportálás. A zene is, hogy egy pár hangszinttel feljebb van, ami egy olyan vájtfülűnek, mint nekem, kissé irritáló, a másik meg a grafikai port sem lett tökéletes. Mert amikor megy Link, akkor a háttér elég furcsán megy. Pontosan nem lehet elmagyarázni (vagy nem tudom), látni kéne hogy mi van.

Meg jó volt Phantom Hourglasson online játszani az egyik barátommal, Ákossal, csak már este volt, és nagyon nem ment a játék. Kissé céltalanul lézengtem, reméltem, hogy az ellenfelem igazából nincs is a játékban, ezért túl hamar kapott el. Mindazonáltal élveztem.

Az egyik barátom, Sylar, elkezdett komolyan foglalkozni a Photoshoppal, lesz is majd egy honlapja, Icon Factory lesz a neve. Fórumra avatarokat készít majd. És Zeldákkal kezdte, szerintem jók lettek. Kirakom, és mondjatok véleményt:

Azt mondta, hogy csinál még Toon Linkeset is, de azt nem vártam meg, mert már nagyon fáradt voltam.

Amíg inaktív voltam Zeldázás terén, addig sem voltam rest beszerezni Zeldás cuccokat. Mint írtam, számomra akkor teljes egy játék, ha megvan a doboza, leírása. Nos, az Ocarina of Time-ot tettem teljessé, valami A Link to the Past (SNES-es) leírását szereztem meg.

Ha engem kérdeztek, felbecsülhetetlen értéket adott el. ^^' Külön adta el az OoT dobozt, és leírást, az volt 1000 forint, és külön együttesen a LttP-s leírást és a DKC-seket. Szintén 1000 forintért. Amennyire ritka, és imádják a DKC2-t, biztos sokan harapnának rá. Egyébként a LttP leírás felett, és az OoT-s doboztól balra levő kis füzetke, az LttP-hez volt mellékelve, minden játék leírásához jár, apró tippek-trükkök a játékhoz, hogy könnyebb legyen. Németül van, majd egyszer elolvasom, hogy frissítsem a német tudásomat.

Mario Kart őrület

Mostanság Mario Kartozni szoktam, elsősorban DS-en. Nem árt, ha a nevem mellett ott a csillag. 😅 Ehhez azt kell, hogy az összes Grand Prix-nél kihozzuk a csillag minősítést. Ehhez nem kötelező a maximális 40 pont, csak bravúrosan kell vezetni. Bár igazság szerint, hogy pontosan mire ad csillagot, azzal nem vagyok tisztában, mert a GameFaqs fórumon azt olvastam, hogy akkor is kiadja a gép a három csillagot, amikor nagyokat bakizunk. Most akkor a gép találomra adja a minősítést? Ezt azért nem hinném. De elég nehéz kilogikázni, hogy mikor mit ad. Bár abban szinte biztosak lehetünk, hogy akinek 40 pontja van, az csillagot kap. Egyébként szeretem, hogy a Mario Kart DS-ben van egy részletes statisztika a Grand Prix-s eredményünkről. Kicsit szíven ütött, hogy 50cc-n sincs meg mindenütt a csillag! -_- De mára ez a ez a múlté, és már mindenütt van legalább 1 csillag. És azt hiszem, mindenhol van 40 pont, de ennek még utánanézek. Most a 100cc-t nyögöm. Már megvan egy jópár helyen a csillag, de a retrós GBA pályákon elég sokat szívok. A GBA-s Mario Kart így is nehéz, és DS-en sem könnyítették meg a dolgunkat. De majd sikerülni fog minden. Aztán ha meglesz az egy csillag, utána jöhet a 2, ha sikerül.

Tegnap a Mario Kart Wiivel is volt dolgom. Igen, igen. Nagy örömöm, hogy 2008. március 5-én sikerült beruháznom egy Wiire. A Békéscsabai Media Marktban volt hatalmas Wii akció, amikor 49990 forintért adták a gépet. Hála Istennek, kihasználhattam a lehetőséget. Azóta 8 játékom van Wiire a Sportsot beleszámítva:

• Wii Sports
• Super Mario Galaxy
• Mario Kart Wii
• Mario Party 8
• WarioWare: Smooth Moves
• Super Smash Bros. Brawl
• The Legend of Zelda: Twilight Princess
• Link’s Crossbow Training.

Aztán vettem egyszer Wii Points Cardot, hogy le tudjak szedni Virtual Console játékokat:

• Super Mario Bros.
• Super Mario Bros. 3
• The Legend of Zelda
• Zelda II: The Adventure of Link
• The Legend of Zelda: A Link to the Past
• The Legend of Zelda: Ocarina of Time

Úgy döntöttem, hogy leszedem VC-re azokat a játékokat, is, amik megvannak nekem régi gépekre, így azokat már nem kell elővenni, csak akkor, amikor különlegesen nosztalgikus hangulatomban vagyok.

Na de vissza a Mario Kart Wiire. Elég nehéz az érdekessége. Az 50 és a 100cc meglehetősen könnyűek, de 150-re nagyon bedurvul! Én személy szerint nem is ajánlom senkinek azt, hogy egyáltalán megízlelje a 150cc-t, amíg ki nem akasztotta aranyra az összes 50 és 100-as pályákat. Az ellenfelek sokkal keményebben harcolnak az 1. helyért, kis túlzással élve minden követ megmozgatnak az ügy érdekében. A hat Mario Kart közül a Mario Kart Wiit a 3. legnehezebb játékok közé sorolnám, de nagyon szorosan van a 2. helyezett GBA-s Super Circuittól. Egyébként nagyon jó ötletnek tartom, hogy 12-en vannak, így nem tűnik annyira vészesnek az 5, 6. helyezés, és az 1. helyezés megszerzése is sokkal nagyobb bravúrnak tűnik. Az autókkal való manőverezéssel még csak most ismerkedek, egyedül a motorral való egykereűzés megy, de a többit még tanulmányoznom kell. Egy biztos. Ha a Mario Kart részlegben a Mario Kart Wiihez érek, kemény munkám lesz, ha mindent le akarok írni.