Rotterdam

Mégiscsak beütemeztem egy utazást, méghozzá Rotterdamba. Ez Hollandia második legnagyobb városa, amellett, hogy itt található Európa legnagyobb kikötője, két dologról híres még. Az egyik az 1940-es bombázás, aminek következtében a belváros szinte teljes egészében megsemmisült. Még a első félévben tanultunk róla, mutatott is a tanár képet arról, hogy nézett ki Rotterdam a bombázás után. Egészen sokkoló, tényleg a földdel tették egyenlővé a belvárost. A másik az, hogy itt élnek a legnagyobb arányban bevándorlók. Olyannyira, hogy Rotterdamnak marokkói származású polgármestere van.

Nem is annyira látnivalókat mentem nézni, de ha lett volna, amiről tanultunk volna, azt kíváncsian megnéztem volna. 4. félévben tanultunk holland kultúrtörtémelmet, és az eddigi utazásaim során is azokat a templomokat, műemlékeket néztem meg, amikről tanultunk. Megnéztem, hogy amikor Dél-Holland tartomány volt a téma, volt-e valami Rotterdamból, de nem. Valószínűleg azért, mert a bombázás miatt műemlék jelentősségű épületek semmisültek meg. És tényleg… Eléggé modern hatást keltenek az épületek, Rotterdamnak nincs meg az a tipikus hollandos hangulata.

Én is más miatt jöttem ide. Vonattal mentem Alphen aan den Rijn-ből, Goudában szálltam át. Tényleg egy szombaton majd Goudába is átmegyek, megnézni a sajtvásárt. De most csak átszállóban voltam. A vonat Rotterdam Centraal vasútállomásig ment. Meglepett, hogy Leeuwardenből indult. Az ország északi végéből jó nagy utat tett meg. Maga a vasútállomás is inkább új.

Meg egy lejárónál találtam egy idézetet Erasmustól:

“A tér a testeket választja el, nem a szellemeket.” Szép üzenet. Rotterdam büszke arra, hogy Erasmus ott született, ezért “Rotterdami” Erasmus néven terjedt el a köztudatban. De egyes források szerint Goudában született, Rotterdamban csak négy évig élt. A lényeg, hogy hatalmas elme volt a 15-16. században, olyan írásai vannak, amik még most is aktuálisak.

A “Centraal Station” kiírás a külső főbejáratnál viszont eléggé régies hatású.

Mivel nagy távolságokat terveztem megtenni, ezért biciklit kölcsönöztem. A külön kihívás volt megtalálni a biciklikölcsönzőt, Nem gondoltam volna, hogy kívül volt az aluljáróban. Az a lényeg, hogy a vasúttársasághoz tartozó biciklit “OV-fiets” lehet országszerte kölcsönözni. Eleinte azt hittem, hogy mivel van NS-Flex előfizetésem, ezért ingyen használhatom a biciklit, de ma láttam, hogy felszámolták érte a €4,45-ös díjat. Első eset volt azóta a félév óta, mióta itt vagyok Hollandiában, úgyhogy elmegy. Eleinte szokatlan volt a bicikli, de nagyon jól ment.

Az egyik, amire kíváncsi voltam, az a magyar bolt. Van Alphen aan den Rijn-ben lengyel bolt, amikor voltam ott bent szétnézni, akkor jutott eszembe, hogy még Wageningenben gondolkodtam azon, hogy van-e ott, a környéken magyar bolt, de nem. Itt van egy, Rotterdamban.

Kíváncsi voltam a kínálatukra. Volt néhány termékük, amit tényleg csak otthon lehet kapni. Sokáig viszont nem tudtam szétnézni, ugyanis volt egy olyan problémám, hogy nem tudtam lezárni a biciklit. Hiába fordítgattam a kulcsot ide-oda, sehogy nem akart kijönni. Ahogy bementem a boltba, próbáltam segítséget kérni, de ők sem tudták, hogy kell lezárni, úgyhogy vagy a zár volt hibás, vagy olyan bonyolult a mechanikája, hogy külön meg kellett volna kérjem ott, aki adta a bicikliket, hogy mutassa meg, hogy kell lezárni a biciklit. (Igen, a képen jobb oldalt van az általam kölcsönzött bicikli.) Egyébként kedvesek voltak. Bíztam abban, hogy több mindent is fogok tudni venni, de végül a sietségben csak egy Hell Gamer energiaitalt vettem €1,25-ért.

Ezután átmentem a város déli részére a “Zuidplein”-re. 6 km-t bicikliztem, úgyhogy egy vonalon elég sokat láttam a városból. Tényleg nem láttam olyan épületet, ami olyan nagyon régi lenne, hogy műemlék jelentősségű lenne. Cserébe viszont eléggé modern külsejű a város, inkább tetszett. Kellemes csalódás volt, valamiért olyan érzésem volt, hogy az egész város olyan lesz, mint Budapest VIII. kerülete. Ehhez képest pozitív volt a benyomásom. Viszont tényleg nem láttam egy olyan épületet sem, ami megállásra és fényképezésre késztetett volna. Esetleg a városháza (ami csodával határos módon túlélte a bombázást), de ahogy néztem a térképet, miközben mutatta az utat, ahogy bicikliztem, inkább múzeumok vannak, amiket érdemes lehet meglátogatni. Majd legközelebb megnézem, hogy milyen múzeumok vannak Rotterdamban, melyek kiállításai érdekelnek, és azért visszajönnék. Egyébként az épületek döntő többsége inkább új. Viszont busz mellett van metró és villamos is a városban, ami el is kél, hiszen majdnem 600 ezren laknak itt.

Megérkeztem Zuidpleinre, ami erősen Kőbánya-Kispestre emlékeztetett azáltal, hogy a földszinten van egy buszpályaudvar helyi járatokkal, közvetlen mellette egy nagyobb bevásárlóközpont.

Igyekeztem jó képeket csinálni, hogy láttassam, hogy néz ki az épület, de hát, mint látható, nem a dizájnja miatt járnak ide az emberek. Az viszont meglepett, hogy a bevásárlóközpont holland mértékhez képest meglepően nagy. Inkább a bevásárlóutcák jellemzőek Hollandiában, plázák – ha vannak – kisebbek, inkább csak extrában vannak jelen nagyobb városokban, mint például Breda, Eindhoven. Bár még itt, Alphen aan den Rijn-ben is van egy. Ez a Zuidplein kétségtelenül a legnagyobb, amit eddig láttam Hollandiában és ez emlékeztet leginkább azokra a plázákra, amik Magyarországon is vannak.

Itt a CeX-et akartam megnézni. Nem nagy, de jól néz ki. Van egy másik videojátékos üzlet ebben a plázában, méghozzá a Game Galaxy.

Nem hallottam még róluk, de ahogy szétnéztem, ez nem is csoda, hiszen csak ez az egy üzletük van. Tehát nem országos hálózat. Cserébe viszont elfogadható áron vannak itt a játékok. Egészen régiek is, de amikor megláttam a Mario Party 3-at €300-ért, azért nagyot lestem. Ritkaság volt ez a játék már 2006 körül is, amikor felfedeztem magamnak az eBay-t de akkor még kb €100-ért mentek a játékok. Azóta szépen felment az ára.

Van egy Burger King is, itt ebédeltem. Kuponom volt Xtra Long Chili Cheese-re + nagy üdítőre €5,45-ért, ezt használtam itt fel. Azt furcsállom, hogy a Burger King nincs úgy elterjedve Hollandiában. Amíg a McDonald’s kisebb városokban is jelen van, addig Burger King nem nagyon. Pedig kétségtelen, hogy a Burger King a nyerő. Sokkal inkább laktat a kajájuk (valószínűleg nincs annyira feldolgozva), plusz mindegyik BK-ban újra lehet tölteni az üdítőt, ami kétségtelenül nagy előny.

Ezután bicikliztem vissza a Centraal vasútállomásra. Leadtam a biciklit, majd vonattal mentem haza. Most Leidenben szálltam át. Jó volt ez a kirándulás, határozottan jót tett nekem. A vonat Leidenig Delften és Hágán át ment, eszembe is jutott, hogy ezekben a városokban is lenne mit megnézni. Delftben ölték meg Orániai Vilmost, és emlékeim szerint a sírhelye is megtekinthető valamelyik templomban, de ennek pontosan utána kell nézzek. Hága meg mint közigazgatási egység, sok épület műemlék jelentősségű. Megnézem majd őket.

Megváltozott helyzet

Ha valakinek feltűnt volna az, hogy újabban csak azokról írok, amiket veszek, és nem a várost mutatom be, ez nem véletlen.

Utaltam rá korábban is, hogy voltak problémák ebben az albérletben, csak akkor tényleg úgy tűnt, hogy megoldódnak a problémák. De most már nemhogy nem oldódik meg, hanem annyira megromlott a helyzet, hogy már barátok is azt javasolták, hogy keressek egy másik helyet. Nem nagyon akarom részletezni, hogy mi a baj, maradjunk annyiban, hogy nagyon nehéz alkalmazkodni egymáshoz és kölcsönösen nehezítjük meg egymás életét. Emiatt pedig nem tudunk kijönni egymással. Igyekeztem kompromisszumos megoldásra törekedni, de úgy tűnik, hogy nem fog menni. De mivel úgy mondta a lakótársam (akié egyébként a ház), hogy a felmondási idő 2 hét, ezért csak akkor fogom megmondani, hogy elmegyek, ha megtaláltam a másik helyet, mert tényleg nagyon nehéz Hollandiában albérletet találni.

Igazából ezek a vásárlások, amiket csináltam, félig kompenzálás miatt csináltam, félig tényleg azért, mert úgy terveztem, hogy innen már egy kis lakást fogok bérelni, ha dolgozni fogok, és már oda is hosszútávra. Ami a kompenzálást illeti, szól ez arról is, hogy jobban érezzem magam. Hogy könnyebben viseljem a nehézségeket, illetve abban bíztam, hogy ha jobban érzem magam, akkor én is másképp viselkedek, és nekem is könnyebb lesz elviselni a nehézségeket. Meg ezekkel kerestem annak a lehetőségét, hogy otthonosabbá tegyem a szobát azáltal, hogy minél több olyan dolog van itt, ami az enyém és szívesen használom, nem utolsósorban hosszútávon. Csak hát ösztöndíjas lévén korlátozottak a lehetőségeim, ezért igyekszek a használt dolgok között olyanokat venni, amiket szívesen használok.

De ez sem segített, úgyhogy elkezdtem keresni egy másik helyet. Az egyetemen is érdeklődök a szaktársaim között, illetve holnap óra után bemegyek oda, ahol egyetemi hallgatóknak segítenek kollégiumban (studentenhuis) szobát találni, ha van szabad helyük. Először őket kérdezem meg, ha nincs kiadó szoba, utána fizetek be ismét a Kamernetre és ott keresek kiadó szobát.

Tényleg nagyon rossz, mert nagy reményeim voltak, tekintve, hogy Alphen aan den Rijn azok városok egyike, ahol nagyon szívesen laknék. Ebben egyébként nincs változás, továbbra is nagyon szép városnak tartom. És nemcsak azért élhető, mert sok üzlet van itt, hanem mert több park is van, illetve több lehetőség is van kültéri aktív tevékenységekre. Nem utolsósorban az Archeon szabadtéri múzeum tényleg életre szóló élmény volt, illetve az Avifauna madárpark is állítólag nagyon szép. Itt még nem voltam. Úgyhogy továbbra is azt mondom, hogy aki Hollandiába jön nyaralni, annak javaslom, hogy szánjon egy napot és sétáljon ebben a városban, mert nagyon kellemes hangulata van.

De hiába szép város, ha a lakhatással problémák vannak. Nagyon szívesen vagyok itt, de nem mindenáron. Ahogy az előző postban írtam, éveket dolgoztam magamon, hogy a szorongásaimat kezelve, a lehetőségekhez mérten teljes értékű emberként funkcionáljak. És senkinek nem fogom hagyni, hogy lerombolja azt, amin dolgoztam.

Újra van Pokémon Mystery Dungeon: Explorers of Darkness!

Körülbelül 15 év után ismét sikerült szert tenni egy Pokémon Mystery Dungeon: Explorers of Darkness-re. Még Békéscsabán vettem a Media Markt-ban 2008 körül, mélyen leszállított áron, 1.990 forintért. Azért tudtam akkor ennyire olcsón megvenni, mert akkor még a Stadlbauer nevű osztrák székhelyű cég forgalmazta a Nintendo játékokat Magyarországon és az üzletpolitikájuk része volt az, hogy nem vesznek vissza nagykertől játékot. Tehát nincs visszáru, ha valamit nem tudnak eladni. Ezért is volt annak idején annyira kevés Nintendo játék a különböző boltok polcain. A Media Markt például úgy tudta áthidalni ezt a problémát, hogy nagyon levitte az egyes játékok árait, hogy valahogy szabaduljanak tőlük. Ez persze nekünk, Nintendósoknak nagyon jó volt, mert több kiváló játékhoz jutottunk hozzá nagyon olcsón. Így tudtam megvenni ezt a Pokémon játékot is.

Csakhogy nem volt sokáig a tulajdonomban, ugyanis az én példányomat ellopták. Nem sokkal azután történt, hogy megvettem, az egyik BigN találkozón tűnt el, emlékeim szerint 2009 elején. Az érdekes az volt, hogy tudtuk, hogy ki lopta el (többektől is lopott a csoporton belül), de sajnos verbális felelősségre vonásnál előrébb nem jutottunk, mert neki nem a játék kellett, hanem az abból származó anyagi haszon. Tehát eladta a lopott játékokat. Most nekem szerencsére csak a kazettát lopta el, a doboz meg a leírás ott nyugszik a polcon (Magyarországon), így csak a kazettát kellett pótolni. Többször néztem a kazettát Vaterán, egyes boltokban, de mivel nem a Pokémon a fő csapásirány nálam, ezért nagyon komolyan soha nem kerestem. Inkább abból volt rossz érzésem, hogy loptak tőlem. Viszont itt Hollandiában sokkal inkább elérhetők a retro játékok, ezért mostanság rákerestem Marktplaats-on, hátha találok egy példányt olcsón. Az egyik üzlet árult is egy csak kazettát €9,95-ért, tőlük rendeltem meg.

Így azért jobb, hogy újra megvan teljesben ez a játék. Ezért is van az, hogy a legutóbbi YouTube videóm, a Pokémon Mystery Dungeon: Red Rescue Team volt tegnap. Mintegy ráhangolódás. Ezt azért is mutatom meg, mert ez az első olyan videó, amelyben kommentáltam a játékomat.

Büszkén is mutatom, mert én magam is jól éreztem a felvétel közben, és a visszajelzések is pozitívak. Az, hogy videóban meg mertem szólalni, az hosszú évek belső munkájának eredménye. Mostanra érzem úgy, hogy megküzdöttem a belső démonaimmal és megharcoltam a gyerekkori szorongásaimmal, traumáimmal annyira, hogy meg merjek szólalni egy videóban. Ez sokáig elképzelhetetlen volt.

Több segítségem is volt, például Almási Kitti és Lukács Liza is írták több könyvükben, hogy az emberek többre képesek annál, mint amit gondolnak magukról. Ilyeneket ugyan lehet olvasni Facebookon naplementés háttérrel, de ők azok, akik ezt olyan kontextusba, konnotációba tették, hogy tőlük hihető volt. A másik segítség önmagam volt, ahogy visszagondoltam néhány múltbéli eseményre, hogy azok nem voltak annyira rosszak, nem csináltam annyira rosszul a dolgokat, mint ahogy gondoltam, vagy ahogy mások visszajelezték. A harmadik meg bagszi YouTube csatornái voltak: Nintendolgok | Bagszipoke, ő tud úgy beszélni a videóiban, hogy az nekem egyrészt mérhetetlenül szimpatikus, másrészt szeretik a videóit, van “kereslet” arra, amit csinál. Ez is plusz inspiráció volt, mert egyrészt jól ismerem őt, tudom, hogy ő az életben is ilyen. Neki nem kellett semmilyen trendnek alávetni magát, hogy népszerűbb YouTuber legyen. Ő egyszerűen csinálja, ahogy tudja, ahogy jól érzi magát, és valószínűleg azért szeretik, ahogy közvetíti a játékokat, mert hallani, hogy jól érzi magát abban, ahogy csinálja.

Én leginkább, mint “sportkommentátor” kommentálnám a játékaimat. Szeretek sportközvetítéseket nézni és két szakkommentátor is van, akinek nagyon szeretem a stílusát. Az egyik az Eurosportnál szokott kerékpárt, férfi biatlont közvetíteni (én az utóbbit szoktam télen nézni), Lantos András. Aki egyrészt nagyon felkészült, látszik, hogy nagyon érti a dolgát, másrészt olyan találóan fogalmaz, hogy néha hangosan felnevetek egy-egy megnyilvánulásán.
A másik sokkal ismertebb, Gundel Takács Gábor. Őt már említettem többször, hogy őt tartom a magyar média egyik legpozitívabb személyiségének. Ő nemcsak abban, jó, amiben Lantos András, hanem több interjúját internetes írását is olvastam és hihetetlenül pozitív és példaértékű értékrendje van, ami miatt emberként is felnézek rá, nemcsak mint szakkommentátor. Persze, lehet, hogy Lantos Andrásnak is pozitív értékrendje van, de ezt az oldalát nem ismerem.

Nos, ennyi. Azt nem gondolom, hogy streamelésből fogok megélni, de hobbiszinten fogom csinálni, mert élveztem.

Japán limitált kiadás Haikyuu!! mangák Hollandiából

Miért nem mondta eddig senki, hogy ha Marktplaats-on rákeresek a Haikyuu!!-ra, akkor igazi ritkaságokra is bukkanok? Nagyon jó dolgokat lehet találni a Vatera holland megfelelőjén, ahogy rákerestem a Haikyuu!!-ra, egyből sikerült négy limitált kiadású Haikyuu!! mangát találni.

Tudtam ezekről és mindenképp be akartam szerezni őket, de úgy konkrét prioritásban soha nem voltak. Újonnan már rég nem lehet kapni őket, használtakat meg drágán adják eBayen, ezért úgy voltam vele, hogy ezeket a mangákat, majd ha jobb anyagi körülmények között fogok élni. Na most történt az, hogy a Marktplaats-on megtaláltam ezt a négy kincset olyan áron, hogy nem kell hozzá nagyon gazdagnak lennem, hogy megvegyem őket. Ráadásul mivel nem Amerikából jöttek, ezért nem is kell eszméletlen mértékű postaköltséget sem fizetnem rájuk. Egészen pontosan Zwolle-ból jöttek. Ez a város Hollandia közepén, kicsit északabbra és keletebbre van, tehát elmenni értük nagyon költséges lett volna. De hát miért van a PostNL, ha nem azért, hogy ilyen távolságokat töredékáron áthidaljunk?

A 9. kötet 2014 januárjában jelent meg, tehát már nagyon közel az anime debütálásakor, ezért a 9. kötetből kiadtak egy limitált kiadást, amihez egy audio dorama CD-t mellékeltek, ezzel promotálták az animét. Nem tudom, hogy előtte a seiyuu-k bárhol is felléptek-e, mint Haikyuu!!-szinkronszínészek, de ha nem, akkor ez a CD azért különleges, mert ezt a seiyuu-gárdát itt hallhatjuk együtt először. A CD-n fél órás hangjáték hallható, ez Japánban nagyon elterjedt dolog, bár én ritkán hallgatok ilyet. Leginkább a Hayashibara Megumi régi kislemezeihez csatolt hangjátékokat hallgatom, amikor hallgatom azokat a CD-ket hallgatom. Ezek jó ötletek, kifejezetten jópofák szoktak lenni, sokszor a hang elég ahhoz, hogy teljes legyen az élmény, hiszen ezek a seiyuu-k tényleg annyira képzettek, tehetségesek, hogy csak a hangjukkal teljessé tudják tenni az az egész “előadást”. Itt is jó volt és abból gyanítom, hogy itt hallhatjuk őket először, mert az utolsó trackben úgy hallottam ki, hogy mintha itt mutatkoztak volna be először egy csapatként. Kageyama biztos, hogy alaposan bemutatkozott, mert nemcsak egyszer, hanem háromszor is mondja Hinatára egymás után, hogy BOKE, BOKE, BOKE!!! Jót mosolyogtam rajta.

A 15. kötet tartalmazza az első OVA-t, a Lev Kenzan-t. Ezt először a 2014-es Jump Festán vetítették, majd DVD-n ebben a kiadásban jelent meg először. Szeretem ezt az OVA-t, mert kifejezetten kedvelem Haiba Lev-et, bírom a stílusát. Szeretem, hogy lazábban veszi a dolgokat, nem görcsöl rá annyira a győzelemre, mint a többiek. De pont emiatt esetlen is, ugyanakkor végtelenül barátságos és szerethető, amitől még inkább megkedveltem őt. Meg azért amikor meccs van, azért odateszi magát. Nem véletlen, hogy a TO THE TOP! széria után (tegnap olvastam el a manga 310. fejezetét) Karasuno VS Nekoma meccs van, azért egy nagyon erős csapat és ez Haiba Lev-nek is köszönhető. Csak van egy laza stílusa, ami ebben az OVA-ban nagyon kijön.

Ja, hát és az a bizonyos játék a “POP” nevű kézikonzollal, ami ugye a PlayStation Portable “újragondolt” változata. Azt egyébként érdekesnek tartom, hogy több utalás is van a Sony-ra az animében, ugyanis Tsukishima Kei-nek is “SOMY” fejhallgatója van. Gondolom a mangaka, Haruichi Furudate nagyon szereti a Sony termékeket, de nem akart ezért licenszszerződést kötni velük és irgalmatlan sok pénzt kiadni, hogy a mangában és az animében tényleg Sony fejhallgató és PSP konzol legyen. Meg nem tudom, hogy vannak a licenszdolgok Japánban (azon túl, hogy borzalmasan szigorúak), lehet, hogy mangaka ezeket nem is tehetné meg.
A lényeg az, hogy az első OVA nagyon jó.

A 27. kötet a harmadik OVA DVD-jét tartalmazza, ami lényegében egy összefoglaló a 3. évad, a Karasuno Koukou VS Shiratorizawa Gakuen Koukou után. Mintegy TV híradó sporthírek formájában számolnak be a Karasuno elképesztő sikeréről. Visszaemlékezések, illetve riportok a játékosokkal (karakterek). Ez inkább egy recap OVA, néha megnézem, de nem ez a fő csapásirány, nálam, ha a Haikyuu!!-ról van szó.

Egy nagyobb dobozban vannak a lemezek jobb oldalt és a mangák bal oldalt. Mindegyik manga mögött egy matrica. Azokat szerintem nem fogom sehova se kiragasztani.

A negyedik könyv nem manga, hanem egyfajta “összefoglaló”. Egészen új egyébként, 2020. november 9-én jelent meg, és egészen a manga 2012-es indulásáról a jelenig mindenféle rajzok, tervek vannak a könyvben, majdnem 400 oldalban. Most tudtam meg azt, hogy a Haikyuu!! ötlete 2009-ben merült fel és 2011-ig dolgozott a mangaka, Furudate Haruichi a koncepción. Aztán végigmegy a karaktereken, hogy ki hogyan változott az évek során. Nagyon sokakat bemutatnak a könyvben. Aztán vannak jelenetek a strandröplabdából, majd külön kitették ide annak a fejezetét, amikor a Kis Óriás megnézi a Karasuno meccsét. Igazából már láttam őt korábban képen, úgyhogy ez nekem nem feltétlen spoiler (valamelyik későbbi fejezetben lesz, ott még nem tartok), de az az igazság, hogy csalódás, ahogy kinéz, mert egyáltalán nem úgy van megrajzolva, hogy a sport még mindig szerepet játszana az életében. Bár azt hozzáteszem, hogy azt még mindig jobban becsülöm, hogy a Haikyuu!!-ban legalább láthattuk a Chiisana Kyojin-t, hogy ki az a rejtélyes személy, aki inspirálta Hinatát arra, hogy röplabdázzon. Ahhoz képest, hogy a ONE PIECE tart már ezernemtudomhányadik fejezetnél és ha jól tudom, még mindig nem tudni, hogy mi is az a bizonyos ONE PIECE. Nem olvasom azt a mangát, úgyhogy nem tudom, hogy kiderült-e azóta. De az bizonyos, hogy a Haikyuu!! egyik nagy “rejtélyére” fény derült és igazából tökre jó az, hogy pluszként bekerült a Kis Óriás is.

Nos, ezek vannak. Azt hiszem, Hollandiában lesz lehetőség arra, hogy igazi ritkaságokkal is bővüljön a gyűjteményem. A polcon így néznek ki a többiek mellett.

HP számítógépház

Ismét van számítógépházam. Tegnap vettem a Used Products Leideni üzletében. Többször néztem használt PC-t Marktplaats-on, de ez volt az egyedüli, amit megérzésre (és külső segítséggel) megvettem volna. €99,95 volt, a memóriája 4 GB, van benne egy 500 GB HDD, a processzor 3,1 GHz-es, illetve a Windows 10 aktiválva van.

Ez megfelelő bázis, amit lehet majd bővíteni. Amivel máris bővítve lesz, az egy SSD, amit máris megvettem a Marktplaats-on. Waka talált nekem egy Samsung 512 GB-os SSD-t €27,50-ért. Már úton is van felém. Azt azért érzékelem, hogy ma már tényleg elengedhetetlen egy SSD, mert lassabb a Windows HDD-n. Sőt, a Windows annyira új volt rajta, hogy semennyire nem volt frissítve. És amíg nem volt frissítve, addig kriminálisan lassú volt a gép. Ahogy rákerült minden frissítés, akkor lett elfogadható a sebessége. De majd ennél is jobb lesz majd SSD-vel.

Azt már látom, hogy érdemes lesz ezt a gépet fejleszteni, mert ahogy Waka nézte a gépem adatait, úgy látta, hogy szabványcsatlakozói vannak, ami azt jelenti, hogy könnyű lesz fejleszteni. A gépem egészen pontosan HP ProDesk 400 G2 MT. Több ok miatt is akartam asztali PC-t venni, az egyik, hogy legyen legalább egy DVD-meghajtóm, mert az többször is hiányzott. Meg az is döntő érv volt, hogy amíg a laptopon csak 2 USB volt, ezen van 6.

Meg ha tényleg szépen lehet fejleszteni a gépet, akkor idővel majd egész komoly gépet kreálok belőle. Mivel nem játszok, ezért a végső cél egy streaming PC, és akkor majd élőben fogok tudni közvetíteni, nemcsak felvenni. Egyébként ez a gép jobb, mint a laptopom, erre két dolog is utal. Az egyik, hogy ha meg van nyitva a Google Chrome, akkor a memória PC-n 75%-on van, laptopon 85%, valamint a PC-t lehet frissíteni Windows 11-re, míg a laptopot nem. A laptop marad iskolai használatra, illetve ha hazalátogatok Magyarországra, akkor oda.

De az, hogy megvettem ezt a gépet, az újabb jel arra, hogy végleg le akarok telepedni Hollandiában, hiszen itt akarom hosszú éveken át használni.

1 játék 3 kiadásban

Egy ideje keresem a Need for Speed: Most Wanted játékot és most meglett, méghozzá nem is egyszer, hanem háromszor is.

Van néhány Need for Speed játékom, nem mondanám magam a játék kimondott rajongójának, de ha van játék a szériában, amit meg akartam venni, akkor az a Most Wanted volt. Méghozzá a zene miatt élvezett ez nálam kiemelt figyelmet. Humbby mutatta meg nekem Spotify-on a játék zenéjét, hogy ő mennyire szereti és milyen sokat hallgatja. Ismerkedtem vele és tényleg kiváló. Sokat hallgatom a zenét, szinte a mindennapjaim része lett.

Úgy konkrétan nem hallgatok ilyen stílusú zenét, de olyan érzésem van, mintha ennek a fajta rock zenének a legjobbjait válogatták volna össze. Egyetlen egy dal van, amit gyűlölök erről a listáról, a “Do Your Thing”, az összes többi kiváló. Igazából ennek a zenének köszönhető, hogy komolyabban felfigyeltem a Need for Speed sorozatra és egy kicsit foglalkoztatott. De nem gondolom, hogy komoly gyűjtője leszek a sorozatnak. Ezt a játékot nagyon akartam, illetve talán még a 2015-ös Need for Speed-et veszem meg, illetve a negyedik részt, mert arról olvastam az 576 Konzol 16. számában (1999 április) és a leírás alapján bejött. A 2015-ös játék zenéjét meg magam fedeztem fel és tetszett meg.

Ez sokkal változatosabb zenei stílus terén, amíg a Most Wanted-ban inkább a rockzene dominál, az újkori Need for Speed-ben több az elektronikus dal. De mivel nem vagyok ráfüggve egyik stílusra sem, ezért mind a kettőt szeretem. És megvenném a játékot, mert az jó pluszt jelent nekem, hogy ilyen jó zenék szólnak a játékban.

A Most Wanted már YouTube-on is inspirált, Humbby játszotta a csatornáján, szerintem egész jól.

Ami az példányaimat illeti, hátulról is mindegyik szinte ugyanúgy néz ki.

És arra külön figyeltem, hogy mindegyiknek meglegyen a leírása. Nagy örömömre a borító és a leírás is holland nyelvű.

Egyelőre csak a Nintendo DS változatot tudom játszani, mert a GameCube-om még nincs itt Hollandiában, a Playstation 3-ból meg pont az a modell van meg, amelyik már nem játszik le PS2 játékot. Úgyhogy majd külön kell vegyek egy PS2-t. De az ráér, hacsak nem találok Marktplaats-on vagy valamelyik régiségboltban olcsón. Mondjuk jó lenne, ha lenne, mert abból a szempontból máris csalódás a DS játék, mert teljesen más a zenéje. Valami jellegtelen, dallamtalan zenét találtak ki csak a DS változathoz, ami még csak nem is illeszkedik a játékhoz. Maga a játék eddigi meglátásaim szerint rendben van, de már Humbby videóiból is kiderül számomra, hogy sokkal-sokkal tartalmasabb a nagykonzolos, PC verzió, úgyhogy úgy néz ki, hogy a DS változat inkább csak gyűjteménybe lesz, alkalmanként legfeljebb, ha előveszem. A PS2 és GameCube változatok biztos, hogy sokkal jobbak. Ha találok majd valahol olcsón PS2-t, akkor befizetek majd rá és tudom a teljes változatot játszani.

Az első napok

Kisebb szünet után írok, mert voltak nehézségek az első napokban az albérletben. A lényeg összefoglalva annyi, hogy nem tudtam rendesen aludni és kicsit feszült voltam amiatt, hogy az egész ottlétem alatt kialvatlan leszek. De szerencsére sikerült megbeszélni a lakótársammal a problémákat és úgy néz ki, hogy tudunk alkalmazkodni egymáshoz. A fő probléma az, hogy van egy közepes testű kutya a lakásban és az ő éjszakai járkálását kellene megszüntetni. Az előszobában ugyanis parketta van, ami nagyon hangos, ha ráesik valami, vagy ha a kutya ráteszi a körmét. A lényeg, hogy éjszakára legyen egy helyen a kutya és ne járkáljon az előszobában, mert hangos és mindig felébredek rá. De szerencsére együttműködő a lakótársam és úgy tűnik, hogy ezt meg lehet oldani. Ráadásul kiderült, hogy a kutya elvileg nem is marad sokáig a lakásban, mert nem az övé, csak vigyáz rá valakinek a kérésére. Elvileg 2 hétig marad még. Ha tényleg így lesz, akkor komoly probléma nem lesz.

Most is azt látom, hogy állat tényleg nem való lakásba. Talán még kistestű kutya sem, mert igazából értem, hogy a kutya miért járkál annyit: mert mozgásigénye van. És ezt egy lakásban, mert talán még 50 m2 sincs, ezt nem nagyon tudja kielégíteni. És ha ekkora hanggal van az, hogy éjszaka járkál, muszáj vagyok elzárni őt, hogy akkor maradjon nyugalomban. De ha eredetileg valami kertes házban lakik, akkor jó lesz neki visszatérni. Az a kb. negyed órás séta nem sokat ér a kutyának.

Ettől függetlenül szeretek mindent és Alphen aan den Rijn-t most is csodálatos városnak tartom. Nagyon jó sétálni, biciklizni a városban. Sőt, annyira jó az utak elrendezése, hogy alig 1 hét után kívülről tudtam, hogy jutok el a vasútállomásra, pedig az kb. 1,5 km-re van tőlem. És lassan az is meglesz, hogy a központba, a De Aarhof-ba (bevásárlóközpont) hogy jutok el kívülről. Tehát nagyon jó az úthálózat, könnyű megjegyezni, hogy mi hol van. De az utcák hangulata is kellemes. Az is nagyon tetszik, hogy sok a zöld terület vannak parkok, illetve több sportpályát is láttam, tehát Alphen aan den Rijn kifejezetten alkalmas aktív időtöltésre a szabadban. És már most is elég sokan vannak kint, mennyien lesznek majd, ha beáll a jó idő és a késői napnyugta? De már most is jó idő van, mert sokat süt a nap, és napok óta 10-12°C van. És mivel nem is jeleznek előre nagy lehűlést ezért kijelenthető, hogy ha már eljött a tavasz. Meg most már végre láthatóan tovább van világos. Ma volt az első nap, amikor 8 óra előtt volt napkelte. Az egyedüli dolog, amit még szoknom kell a városban, hogy itt vannak olyan bicikliutak, ahol a két sáv egymás mellett van. Wageningenben és Edében úgy volt, hogy egy-egy biciklisáv volt az autóút mellett, itt Alphenben meg egy oldalt van a két biciklisáv egymás mellett.

És a Leideni egyetem. Szép, szép, nagyon szép. Hollandia első egyeteme, az épület, már vagy 500 éve áll. Az mondjuk furcsa volt nekem, hogy az épület is régiesebb, mintha rászorulna a felújításra. De lehet, hogy csak azért látom így, mert az Ede-i egyetem épülete minden szempontból teljesen modern, 21. századi. Illetve az Ede-i egyetem mellett szól nálam az is, hogy a hall nagyon tágas, míg itt Leidenben szűkös és széles. De talán azért is hat szűkösnek, mert több kisebb térre van elválasztva. De összességében jó itt is lenni. Sőt, a Leideni talán jobb is abból a szempontból, hogy sokkal több hely van tanulóknak leülni, órán kívül elfoglalni magukat tanulással, vagy bármi mással.

Egyébként itt már sokkal inkább hollandos óráim vannak, itt már tényleg Néderlandisztikát tanulok hollandul. Nyelvóra mellett van kultúrtörténet (kulturális elemek holland filmekben) illetve holland történelem, valamint pluszba felvettem Japán modern történelem órát. Itt a Meiji-restaurációtól kezdve a jelenkorig tanulunk japán történelmet angolul. Így elsőre nem tűnik vészesnek. Csak annyi, hogy több itt a házi feladat, illetve holland nyelvórán több kisebb dolgozat lesz havonta a félév során. De akikkel találkoztam eddig tanárokkal, mind rendesnek tűnnek. Háromszor van egy héten órám és vonattal járok át. 15 perc az út Alphen aan den Rijn-től Leidenig.

Nos, első körben ennyi. Szeretném most már az egyéb aktivitásaimat is csinálni és akkor fogom magam teljesen otthonosan érezni.

Költözés Alphen aan den Rijn-be

Nos, csütörtökön megtörtént a költözés. Pontosabban már szerdán eljöttem, de a cuccok csütörtökön jöttek át Tukeinon segítségével. Megbeszéltük, hogy munkája utána jön hozzán és elhozzuk a régi helyről az ott maradt cuccaimat.

Továbbra is gyűlölök pakolni. Azt nem szeretem, hogy látom a sok mindent és egyszerűen nem tudom, hogy hol kezdjem el. Ezért költöztetésben nem lehet rám számítani, kifejezetten lassú vagyok. Először a fejemben kell, hogy lássam a rendszert, hogy fogok tudni összepakolni utána tudok egyáltalán nekilátni. De mivel csak késő délután mehettem, így volt idő, ezért nem volt gond belőle. A srác, aki itt lakik, a tulaj, megkért, hogy 16 óra után menjek, addig dolga van. Akkor én meg ezt megfejeltem azzal, hogy 18.30 után megyek, mert akkortól érvényes megint a 40%-os kedvezmény vonaton, mert csúcsidőn kívül utazok. Vonatnál meg tényleg sokat számít, mert egyébként tényleg nagyon drága a vonat Hollandiában. Ezzel a 40%-os kedvezménnyel válik megfizethetővé. Ez havi € 5,60-ba kerül, de ez jellemzően már az első odaútnál megtérül. A visszaút utána már tényleg olcsóbb.

Szóval szerencsére volt időm pakolászni nyugalomban, és végül egész jól ment. Kész lettem mindennel, még pihenésre is maradt idő. Viszont sok mindent nem tudtam most vinni, mert biciklivel kellett a vasútállomásra menjek. Volt nálam két hátizsák két válltáska és egy szatyor, abban voltak a kaják, amiket nem tudtam megenni. Azt hittem, hogy időben indulok, de lekéstem a 18.42-es vonatot. Mindig ez van nálam… Azt hiszem, hogy időben indulok. Egy valamit tudni kell rólam: Az esetek kb. 80%-ában elkések. Nem rólam neveznék el a pontosság mértékegységét. Így végül a 19.11-es vonattal tudtam elindulni. Kellett venni a biciklinek is vonatjegyet, az € 7,50. Hát, mint mondjak… jól megrakodva igencsak nehéz a lépcsőn felcipelni a biciklit. Itt is megvan az a kis bucka a lépcső mellett, amin fel-le lehet vinni a biciklit, de az emelkedő egy kissé meredek így eléggé küzdelmes volt felmenni a biciklivel. És ezt még egyszer meg kellett csinálni, mert Utrechtben át kellett szállni. Sietni szerencsére nem kellett, mert estére már ritkábban járnak a vonatok így a szokásos 8 perc helyett 16 perc volt az átszállási idő, ami nekem segítség volt. A vonaton aztán már nem volt probléma, mert van tágas hely biciklinek. Tehát minden adott a bicikliszállításra.

Végül 20.13-ra érkeztem meg Alphen aan den Rijn-be. A srác várt rám a vasútállomáson. Átvett tőlem néhány csomagot és biciklivel mutatta az utat. Ezen a részen még nem jártam a városnak, de nagyon tetszett. Sötétben is látszott, hogy mennyivel jobb az infrastruktúrája, Alphen aan den Rijn-nek sokkal inkább van városi hangulata. Mondjuk igazságtalan Wageningennel összehasonlítani, mert ott laknak kb. 40 ezren, itt Alphen-ben meg 110 ezren. Van különbség. De az biztos, hogy sokkal több minden elérhető itt. A környék egyébként kellemes. Van a közelben park, iskolákkal, játszótérrel, sportpályákkal (foci, tenisz, plusz pálya gördeszkásoknak), kifejezetten jó érzés ott sétálni. Tavasszal, ha jön a jobb idő, inkább gyalog fogok járni, semmint biciklivel.

Csütörtök reggel felfedeztem magamnak a várost. Sok üzlet megtalálható itt, csak bizonyos üzletekhez sokat kell biciklizni. A Jumbo van a legmesszebb, a város másik végében. Ezt leszámítva minden megtalálható maximum a központban. Albert Heijn, Primera, BoekenVoordeel, Hoogvliet, Bruna, Action, BigBazar, LIDL. Egy pár példa a számomra fontosabb üzletekre. Egyedül Prijsmepper hiányzik, ami az előző helyen volt Edében és olcsó boltnak mondható. Az itt legközelebb Delftben, Haarlemben vagy Almere-ben van. Mindhárom városba lenne okom elmenni látványosságot nézni, majd akkor beiktatom, hogy oda is elmegyek vásárolni, ami kell. De jobb így, hogy minden egy városban van, ami kell. Egyáltalán a város is nagyon kellemes hangulatú.

A munkája után hozzám jött Tukeinon, hogy felvegyen kocsival és elmenjünk Wageningenbe az ott maradt cuccokért. A délutáni általános dugó muatt lassabban ért ide. De szerencsés volt az út oda is és vissza is. Útközben többmindenről beszélgettünk. A 70 km-es út 1 óra alatt lett meg. Mivel néhány dolgot leszámítva már mindig össze volt pakolva, ezért csak fel kellett kapni őket. Először a liftig vittük el a dolgaimat, majd be mindent a felvonóba. A 3. emeletről indultunk meg lefelé. Itt volt egy érdekes meglepetés, ugyanis amikor nyílt a liftajtó, ketten be akartak szállni, de nem tudtak a sok cucc miatt, ezért lépcsőztek. Mi meg elkezdtünk nagy elánnal kipakolni, amikor gyanús kezdett lett, hogy nem ugyanaz a kőcsempe van a földön, mint ami a földszinten van. Szerencsére még az elején voltunk, mire kiderült, hogy a két srác az 1. emeletről hívta a liftet. Vissza minden, közben értetlenkedni, hogy miért hívja valaki a liftet az 1. emeletről? Még egy emeletet le, aztán pakoltunk ki mindent. Itt a rendkívül erős kajaszag csavarta az orrunkat. Amikor a kínaiak főznek, akkor van olyan szag, mint ott volt, hogy a konyha környékén sem lehet megmaradni. Nem volt nehéz megtalálni a szag forrását, az egyik folyosó ajtaja nyitva volt. Annak a konyhájának ablakába kívülről be lehetett látni és valóban egy ázsiai lány ténykedett ott. Gondolom, a többiek is csak így tudják elviselni. De valami irgalmatlanul erős szag áramlott ki.

Egy-két csomag okozott kisebb problémát, ahogy pakoltuk be a kocsiba, de szerencsére minden jól elfért. Visszafele úton megálltunk az Idealis irodájánál, hogy leadjam a kulcsot. Mivel este volt, ezért az iroda természetesen már nem volt nyitva, de volt ott egy postaláda, ahova az elköltözőknek be lehetett dobni a kulcsot. Ezután a Jumbóba mentünk, mert megéheztem. Vettem magamnak valamit, amit útközben meg tudok enni, illetve innivalót, illeti Tukeinon kérésére neki ásványvizet. Innen vissza Alphen aan den Rijn-be. Az út rendben volt, illetve mivel az 1. emeleten van a lakás, ezért a felpakolás sem volt probléma, főleg, hogy lift is volt. A lift annak fényében is meglepő, hogy egyébként csak 2 emeletes az épület. Már-már a luxus kategóriája, mivel Hollandiában sem jellemző, hogy 4-5 emelet allatti épületekben lenne lift. Így könnyű volt felpakolni. Be a szobába, végül hálás köszönettel elbúcsúztunk egymástól.

17:40-kor indultunk el és 21:00 is elmúlt, mire végeztünk. Minden pakolászással, kulcsleadással tényleg múlik az idő. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz hosszútávon itt élni. Hiszen ebben a városban voltam először immár 3 éve, ezen város által szerettem meg Hollandiát és mintegy végső cél volt, hogy itt élhessek. Tehát, ha úgy vesszük, egy álmom vált valóra. És most is azt mondom, hogy ideális város. És hogy Wageningenből végül ide jutottam, azt úgy veszem, mintha szintet léptem volna. Mintha az élet visszaigazolta azt, hogy jól vettem az első akadályokat, jöhet a következő lépcsőfok. Most azt tartom igazi megmérettetésnek, hogy milyen lesz megélni a mindennapokat abban a városban, ahova mindig is jönni akartam és nemcsak egy hétvégére vagyok itt. Ki fog derülni, igyekszem érdekessé tenni a hétköznapokat.

Limitált kiadású Bakuten!! Blu-ray megérkezett!

Megérkezett a CDJapan-től a Bakuten!! Movie Blu-ray limitált kiadása! Semmiben nem átlagos kiadás, gyönyörű papírborítója van. Nagyon tetszik ez a rajzolt grafika, kifejezetten egyedi hatást kelt. Meg jól érzékelteti a movie hangulatát, történetét.

A hátulján a másik csapat látható, plusz hőseink segítői. Jó szokáshoz híven itt minden információ az OBI-ra van írva. Kibontva a papírdobozban találjuk a lemezeket, illetve a mellékelt füzetet a a karakterdizájnokkal.

Az egy kicsit csalódás nekem, hogy nem a másik kiadás borítójával illusztrálták a papírtokot, hanem világoskék alapon van írás. A mellékelt füzetben meg karakter és helyszíni dizájnok, vázlatok, illetve egyéb artworkök láthatók 112 oldalon. Jellemző, hogy ilyeneket mellékelnek egy limitált kiadás mellé, ezt leginkább az teszi egyedivé, hogy az anime a kedvencünk és abból látunk extrákat.

Végül a két lemez.

A bal oldali lemez a Blu-ray, azon van rajta a movie meg az extrák (reményeim szerint vannak…), a jobb oldali meg dorama CD, tehát magyarosan szólva hangjáték. Nagyon kíváncsi leszek, mindenképp nagy örömmel fogom még egyszer megnézni, de erre csak holnap este kerülhet sor, mert ma és holnap költözök. Holnap kerül át minden cucc és ha elrendeztem mindent, akkor fogom tudni megnézni.

Ja, és hogy a plusz poént ne felejtsem el: NEM FIZETTEM ÉRTE VÁMOT!