Rég nem játszott imádott játékot elővenni mindig fantasztikus érzés. Most játszani Super Mario 64-gyel valami veszett jó érzés. Sokszor gondolkodtam már azon, hogy elővehetném a játékot, de ez valamiért sosem történt meg. Most miért vettem elő?
Ma elmentem a Colin Konzolba, és beadtam a Fire Emblem-et GBA-ra. Azért cselekedtem így, mert bár a játék nagyon jó (RPG, akik szeretik), de nagyon vontatott a játékmenet, és csak akkor egyszer vettem elő, de semmi nem vett rá arra, hogy folytassam. De jól jártam vele, mert Békéscsabán vettem a Media Marktban mélyen leszállított áron, 2000 forintért. Teljesen, fóliás, tökéletesen új. Igazából már kedden be akartam adni a Fire Emblem-et, de akkor csak a kazettát vittem be, és azt mondta, hogy nagyon jó játék, de mivel kevesen ismerik, ezért doboz nélkül nem tudja eladni, de azt mondta, hogy dobozostul, leírásostul visszaviszem, akkor beveszi, mert akik ismerik, azok nagyon szeretik, és gyűjtőknek biztosan el tudja adni. Benne voltam, bár csak ma délelőtt tudtam rászánni magam, hogy elvigyem. És ma már ott van. Tehát, akit érdekel Fire Emblem: Sacred Stones GBA-ra dobozával, leírással, teljesen újszerű állapotban, az menjen el a Colin Konzolba (XIII. kerület Szent István tér 10, a Jászai Mari térnél a Nyugati Pályaudvar után), biztos vagyok benne, hogy olcsón adja. Ugyanis ezért adtam oda neki, mert tudom, hogy nála olcsók a játékok, tehát nem tesz rá nagy hasznot. Zsida történetét érdemes lenne meghallgatni, hétfőn be akart adni egy pár általa nem használt játékot konzolboltokba, de veszett keveset adnának érte. Ezzel még nem is lenne baj, a gond ott van, hogy a használt játékok viszont már nem ennyire olcsók. A másik, amin zsida felmérgelte magát, hogy több konzol üzletben nagyon lekezelően bántak vele. Persze, addig mindenki jó fej, amíg csengetjük a pénzt, igaz? Hangsúlyoznám, hogy nem ismerem az összes konzol boltot, de eddigi ismereteim alapján, aki ilyen helyre akarja beadni a használt játékait, vagy beszámíttatni, azoknak a Colin Konzol-t, és a Konzolok szervizét javaslom. A Konzolok szervizében picit drágábbak a használt játékok, de ott jobb árakat is adnak a játékokért.
De hogy jön ide a Super Mario 64? Hát úgy, hogy nem pénzt kértem a Fire Emblem-ért, hanem egy Super Mario 64-et kértem cserébe. Oda is adta mindenféle cseredíj nélkül. Nekem van Super Mario 64-em, de annyira kopott már a kazettán levő matrica, hogy rossz volt ránézni. Meg is mondtam a Colin Konzolban, hogy ezt, és a srác egyből mutatta, hogy neki két Super Mario 64-e van, és mutatta, hogy akkor válasszam ki azt, amelyiket szebbnek tartom. Nagyon jó fej volt, mert eredetileg nem látszott, hogy kettő van. Haza is mentem, izgazott voltam, hogy végre játszak vele. Valami hihetetlen érzés volt újra játszani vele, ismét megélni a régi emlékeket, és azt betudni, hogy a játék értéke semmit nem veszített az idők során. De előbb engedjétek meg, hogy megosszam a történetemet a játék kapcsán.
Én a Super Mario 64-gyel először a német RTL reklámjában találkoztam, teljesen el voltam ájulva attól, hogy Mario 360°-ban mozog, és teljes három dimenzióban. Ez a grafika akkor hatalmasnak számított, a PSX-et simán alázta vele. Bár Nintendo 64-em sokáig nem volt, de nem volt eseménytelen a Nintendós életem eddig sem. Bár az 576 KByte üzlet bezárt 1996-ban (igen, volt 576 KByte üzlet Békéscsabán a Jókai u. 6 szám alatt, a mai napig tisztán emlékszem a helyére), ám a konzol-élet nem állt meg. Nyílt egy másik konzolbolt Békéscsabán egy kicsivel odébb, a Jókai u. 8. szám alatt, Aster-X néven futott. Mivel helyben is lehetett játszani (1 óra volt 150 forint), ezért nagyon sokan jártunk arra. Soha nem felejtem el, mennyit Mario Kart 64-eztünk ott. Később 200 forint volt egy óra, és ha négyen akartunk játszani, akkor négyen összedobtunk 50 forintot, és orrvérzésig csatáztunk, valami kegyetlen, hogy szivattuk egymást! A másik nagy multiplayer sláger a Goldeneye 007 volt, ez a játék is örök emlék marad számomra. Viszont sokáig nem lehetett Nintendo 64-em. Nem is azért, mert nem volt rá anyagi lehetőségem, hanem anyám akkor kezdte mondogatni azt a szöveget, hogy fejezzem be a Nintendózást, és nőjjek már fel. Persze én tudtam magamban, hogy ez képtelen követelés. De arról mindig lehetett szó, hogy kikölcsözzük a konzolt egy-egy játékkal egy napra. Bizony, a régi időkben ez nagy divat volt. Talán 800-1000 forint körül volt a konzol egy napos kölcsönzése... Nem mernék megesküdni rá. Ez a konzolüzlet annyira sokáig nem húzta itt, elköltöztek a Corvin utcára, majdnem a Lencsési út felé. Így, mivel nem volt a város központban, ezért igencsak megcsappant az üzlet forgalma, bár azért tartotta magát viszonylag. Eközben a régi helyén nyílt egy másik konzol üzlet, a PSX Shop. A nevükkel ellentétben ekkor még Nintendóval is foglalkoztak. 2000. április 18. volt az a fordulónap, amikor vehettem Nintendo 64-et. Hihetetlen boldog voltam tőle, végre annyit játszhattam Super Mario 64-et, amennyit csak akartam!
Bele is vetettem magam, és körülbelül 2 hónap alatt sikerült megcsinálni a játékot 100%-ra, tehát megszerezni mind a 120 csillagot. Voltak idők, amikor nagyon sokat öltem bele egy nap alatt a játékba, arra emlékszem, hogy 46 csillag után megálltam egy hétre, már nem tudom pontosan, hogy melyik volt az a csillag, amelyiket elég nehezen sikerült beszerezni. De azzal sokat szenvedtem. És aztán ment, kicsit lassabban, de össze sikerült szerezni 119 csillagot. Az egyikkel szenvedtem még nagyon-nagyon sokat. Van az a rész, ahol a Wing Capet lehet megszerezni, és ott van nyolc piros érme. Azzal veszett sokat szenvedtem, napokig csináltam, mire nagy nehezen sikerült megszerezni, és meglett a 120. csillag. Az összes csillagot megszerezni pedig érdemes, mert a nagy kastély előtt megnyílik az ágyú, és ha fellövöd magad a kastély tetejére, ott vár Yoshi, aki 100 élettel ajándékoz meg. Sokat nem segít a dolgokon, az igaz, de ez egy jelzésérték a Nintendótól, így értékelik, hogy megcsináltad 100%-ra a játékot. De hatalmas élmény volt, nem tudom, hogy mi a Nintendo titka, de nagyon értenek a szórakoztatáshoz.
Ezután egyszer sem sikerült megcsinálni a játékot 120 csillagra, bár amior 2006. karácsonyára megkaptam a Nintendo DS-emet, akkor kaptam mellé Super Mario 64 DS-t, abban ... *megnézi a mentését* ... 87 csillagot sikerült összeszereznem. És ráadásul itt már nem 120, hanem 150 csillag van. Unokatestvérem játszott a játékkal nagyon sokat, neki 149 csillagot sikerült összeszereznie. Azóta én nagyon nem is vettem elő a játékot, csak most. De valami iszonyat jó érzés újrajátszani vele. Olyan 80 perc alatt 9 csillagot sikerült összeszerezni. Azért nem rossz, bár bizonyos csillagokat most sem a legkönnyebb összeszerezni, de lényegesen jobban megy. Mit szólnátok, ha megint végigjátszanám a játékot? Én benne vagyok, ez a játék hatalmas klasszikus, amit tényleg mindenkinek be kell szereznie, akár Nintendo 64-re, akár Nintendo DS-re, akár Nintendo Wii-re, mint Virtual Console letöltés. Kicsit nehéz, de érdemes megharcolni érte. A zenék fantasztikusak, és iszonyatosan hangulatos az egész játék. Most első ízben 9 csillagom van, az első négy pályán szereztem meg 2-2 csillagot mindenhol, és a 8. csillagot után a Bowseres pályán szereztem össze a 8 piros érmét, azt pedig ki lehet váltani egy csillagra. Azt nem mondanám, hogy simán ment, A Jolly Roger Bay (valami csodálatos a zenéje!) első 2 csillagja okozott nehézséget, meg a Bowser pályán a 8 piros érme. Az első kettőt nagyon nehéz megkaparintani. Kaptam is egyszer Game Overt (5 életünk van alapból). De a nehézségei ellenére nagyon szeretem a játékot.
A 2000-es történethez még annyit, hogy anno nem segítség nélkül szereztem meg a 120 csillagot. Emlékszik még valaki a Kódmester magazinra? Ez egy eléggé kis példányszámban terjesztett magazin volt, melyet lehet, hogy az A5-ös mérete, és a 40 oldalas mivolta miatt jobb füzetnek nevezni. Na, a 6. számában volt egy Super Mario 64 végigjátszás, de valami fantasztikus leírás volt, benne volt mind a 120 csillag megszerzése! Az a füzet most Békéscsabán van, de ha őszinte akarok lenni, ha itt lenne, megint elővenném. ^^' Már csak azért is, mert maga az írás is fantasztikus volt! A srác nevére nem emlékszem (az volt az újság érdekessége, hogy játékosok küldhették be a maguk végigjátszásait, tippjeit, trükkjeit), csak arra, hogy szegedi volt, de tényleg nagyon jó írást dobott össze a játékról, és részletesen leírta, hogy melyik csillagot hogy kell megszerezni. Úgyhogy nagy segítség volt, és ha legközelebb hazamegyek, elhozom magamnak azt a számot.
És hogy mi lesz a kopott matricájú Super Mario 64-gyel? Felkerült a Vaterára. Mivel láthatóan nem a legjobb állapotban van, ezért olcsóbban tettem fel, 1000 forintos kikiáltási áron, akinek kell, az annyiért is megveheti, vagy villámáron 2000 forintért. A termék részletes leírása itt tekinthető meg. És végre megint rá lehet kattintani a képre, akkor teljes méretében megtekinthető! ^^ Sikerült megoldani a problémát.
