A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. november 23., szombat

Japán Live-action csomag

Kipróbáltam a japán aukciós rendelést, tegnap megérkezett a csomag, mely az alábbiakat tartalmazza:

  • Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru live action Blu-ray
  • Cheer Danshi!! live action limited edition Blu-ray
  • Cheer Danshi!! Road to BREAKERS!! Making of DVD

Sajátságos módon működnek a japán aukciós oldalak, érdemes többen összehozni egy rendelést, mert akkor lehet spórolni. Én is waka barátommal rendeltem együtt. Igazából ő ajánlotta fel a lehetőséget, mondta, hogy rendel magának ilyen oldalról, és tudta, hogy van néhány DVD és Blu-ray a kívánságlistámon, így felvetette a közös rendelés lehetőségét. Én meg éltem vele.

Aukciós oldalról rendelni, ugyanis nem olcsó. Az dobja meg a végösszeget, hogy nem közvetlen a tulajdonostól kapjuk meg a terméket, hanem a weboldal üzemeltetői rendelik be, és postázzák ki nekünk. Ennek következtében nemcsak a nemzetközi szállítási díjat kell kifizetni, hanem a helyit is, hogy megérkezzen az eladótól a központba a termék. Erre jön rá a kezelési költség, és csak ezután szállítják ki hozzánk, és még meg is vámolhatják a Magyar Postán. Mi ebből a szempontból szerencsések voltunk, mert pont azon összeghatár alatt maradtunk, hogy nem kellett vámot fizetni csak ÁFÁ-t, plusz a postának a kezelési költséget.

De még így is azt mondom, hogy okosan kell összehozni a rendelést. Sajnos a közös rendeléssel sem lehet igazán sokat spórolni, ugyanis a weboldal a helyi kezelési költséget termékenként számolja el, nem egybe az egészet. A költségekről külön táblázatot is vezettem, ezt itt meg is osztanám.

És hogy mit kaptam? Ki lehet jelenteni, hogy a termékek minősége kárpótol a plusz költségért! A japánok nagyon értenek a minőségi kiadványokhoz! A Cheer Danshi!! limitált kiadása sok extrát tartalmaz, kezdve azzal, hogy triplalemezes.

A kiadvány tartalmaz még egy képeslap csomagot, plusz egy papírból készült állványt is a lapoknak. Mellékeltek továbbá egy nagyméretű posztert a szereplőkről.

Ami a filmet illeti, az anime minden hibáját kijavították. Talán itt nem említettem még, de a Cheer Danshi!! egy olyan anime, aminek nagyon jó az alapötlete, de a megvalósítás erősen problémás. A 12 epizód alatt ugyanis annyi karaktert tuszkodtak egy csapatba, hogy örülhetünk, ha levegővétel közben látjuk őket, nemhogy a  mélységükben megismerni őket. Ezzel szemben a live action movie csak a hét szereplő srácra fókuszál. Őket viszont már meg lehet ismerni a maguk mélységében, így a sportág is értelmet nyer. Ráadásul semmi hiányérzetet nem hagy maga után, így kimondhatjuk, hogy aki ezt a movie-t megnézte, az a lényeget látta.

Most fogom másodjára megnézni. Azért is hagyott kellemes emléket a film, mert december 31-én néztem meg tavaly és kifejezetten kellemes érzés volt a filmmel zárni az évet. Ez azt hiszem, sokat elárul a minőségéről.

A kiadvány hátulja is nagyon jól néz ki. Hogy miért adták ki külön lemezen a making of filmet és miért nem a limitált kiadvány mellé csomagolták, nem tudom, de mindenképp érdekelt.

Meglepetésemre a Making of DVD-hez is csatoltak képeslapot. Más képek vannak benne, ezek is helyet kapnak az állványon.

A Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru live action movie-t meg most volt lehetőségem először megnézni, mert interneten tudomásom szerint sehol nem lelhető fel. Köztudott, hogy elég nagy a korkülönbség a manga és az anime között (12 év), még a manga megjelenése után nem sokkal jelött ki a live action. Egyrést ezért sem érdemes összehasonlítani a live action movie-t, másrészt, mert a manga stílusa annyira különbözik az animétől, hogy ha nincsenek ott a nevek, senkit nem ismernék fel.

Ami a movie-t illeti, ezen azért látszik, hogy nincs teljes mértékig feldolgozva a történet. Csak Kurahara Kakeru-t és Kiyose Haiji-t ismerjük meg mélyebben, a többiek szinte a végig háttérben maradnak. Míg az animében mindenki szerepet kap. Ugyanakkor a történet olyan különlegesen magas színvonalat képvisel, hogy bár a Production I.G a lehető legtöbbet hozta ki animáció formában a történetből, az az érzésem támadt a film nézése közben, hogy ez a történet csak film formájában működik igazán. A színészek remekül alakították a karakterüket, amennyire csak lehetett, a film keretein belül átadták a futás jelentőségét. De azt gondolom, hogy a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru élőszereplős sorozatként ütne igazán. Ha kellően komolyan venné mind a stúdió, mind a színészek, rátenné a koronát a mangára.

Ugyanakkor belegondoltam abba is, hogy ha előbb a filmet láttam volna, akkor biztos, hogy instant 10 pont lett volna. Volt annyira jó a film, hogy ne tűnjön fel a hiányossága. Az anime egészítette ki a maga hosszúságával, ott kapott mindenki szerepet. De minden további nélkül érdemes megnézni a filmet is, mert méltóképp dolgozza fel a manga történetét.

2024. augusztus 26., hétfő

Fantasy Expo - 2024. nyár

Tegnap volt a nyári Fantasy Expo, ami a magam részéről azért volt különleges, mert ez volt az első olyan animés esemény, melyen önállóan, kiállóként voltam jelen. Engedélyt kaptunk arra, hogy reklámozhassuk az N-Cont, és jelen lehettünk egy Nintendo Switch konzollal és játékkal. Ezzel egyébként egy álmom vált valóra, mert már tavasszal is gondolkodtam azon, hogy jó lenne animés eseményeken reklámozni az online munkásságomat. Volt is valami koncepció a fejemben, hogy nálam is lehetne játszani, esetleg osztogathatnék valamit a reklámanyagom mellett, de legbelül nem éreztem úgy, hogy megért volna rá a dolog.

De most az N-Connal igen. Nagyon megörültem a lehetőségnek, mert reméltem, hogy ettől csak még jobban fellendülhetnek a dolgaim. Az biztos, hogy nagyon jól sikerült. Jól éreztük magunkat és az embereknek tetszett az ötletünk. De menjünk szépen sorjában.

Hajnali 4-kor keltem fel, szerencsére ezen a hétvégén még indult a Csabai Tekergő expresszvonat, ami egyenesen a Balatonra megy Békéscsabáról. Ezzel fél órával korábban érek be Pestre, mint a rendes 5.32-es vonattal. Egészen pontosan 7.45-re ért be a vonat Kőbánya-Kispestre. Pontos volt, Gábor barátom már a peronnál várt. Ő vitt el kocsival a Vasúttörténeti Parkba. Az út alatt néhány dolgot átbeszéltünk a következő rendezvényekkel kapcsolatosan. Igazi munkakapcsolat lett a miénk, mint egy vállalkozás két vezetője, beszéljük át a jövőbeni lehetőségeket. Van potenciál bőven.

Odaérve gördülékenyen ment a bejutás. Maga az épület viszont nem tűnt valami bizalomgerjesztőnek. Az még csak hagyján, hogy az egész egy nagy épület (tehát nincs termekre elválasztva), ez nem feltétlen újdonság, de nagyon régies volt. Klíma vagy a hűtésnek bármilyen módja esélytelen (bár ez nem nekem gond, mert jól bírom a meleget), úgyhogy mindenképp fel kellett készülni egy izzasztó napra. Az asztalunk megvolt, a magam részéről abból a szempontból egy kicsit csalódtam, mert azt hittem, hogy az asztal mögött lesz majd egy kis rész, ahova leülhetünk, letehetjük a cuccainkat, de asztalok össze voltak tolva, így a dolgaink az asztal alá kerültek. Mindenesetre a mi asztalunk elég gyorsan kész lett.

Gyorsan kiderült, hogy túl sokat gondoltunk magunkról, ugyanis a másik asztal másnak volt fenntartva, csak azt nem Fantasy Expós papírra írták, hanem külön, ráadásul úgy, mintha csak valami jegyzet lenne, amit valaki ott felejtett. Így a tényleges területünk így festett.

Igyekeztünk a kisebb területen jól elhelyezkedni. Ahogy lenni szokás, lassan jöttek az emberek. Befelé  is, meg úgy tűnt, hogy a Super Smash Bros. Ultimate nem nagyon vonzza az embereket. Bagszi részlege átellenben volt, és nála is a Mario Kart mellett Smash Bros. ment. Azt hittem, hogy ő Super Mario Bros. Wonder-rel és Mario Kart 8 Deluxe-szel fog nyomulni (mert ezzel a két játékkal volt a Fantasy Expo oldalán a Nintendo Switch részleg hirdetve), ezért is gondoltuk, hogy jó lesz nekünk a Smash Bros., mert promotálhatjuk a versenyt.

De ha bagszinál Smash Bros. van, akkor gondoltam egyet, és nálunk akkor legyen Nintendo World Championships: NES Edition. Ezzel kipróbálhatjuk a többjátékos módot, hogyan tudjuk a versenyt az őszi N-Conra kivitelezni. Először ketten, egymás között próbáltuk ki a játékcsomagokat, és hogy hogyan pontoz, majd a többiekkel együtt. Érdekes módon a retro egyből odavonzotta az embereket. Nagyon tetszett az érdeklődőknek, élték a játékokat.

Egyszerűen a retróval olyan szinten örök lett videojáték, hogy a mai gyerekek is úgy játszottak velük, mint a mai trendekkel. Nagyon benne voltak a játékok hangulatában, és amikor ehhez kapcsolódóan mondtuk, hogy egész nap lehet ilyen játékokkal játszani a rendezvényünkön, teljesen odavoltak. Nagyon érdekelte az embereket, a névjegykártyámat is adtam, sok szeretettel várok mindenkit az online világomban. Remélem mindenki jól fogja magát nálam érezni.

A verseny kapcsán is gyűjtöttünk tapasztalatokat. Szerencsére fogja a GameCube controllereket, úgyhogy a versenyt GC- vagy Nintendo Switch Pro controlleren fog zajlani. Gyakori volt, hogy fél Joy-Connal késleltetve érzékelte a gombot, amit megnyomtam. És egy speed run játéknál késve érzékelni a gombokat... Ha azért, mert túl sok volt a Bluetooth a közelben, akkor ez az N-Conon se lesz jobb, hiszen ott is van bőven Bluetooth kapcsolat. Vagy ha azért, mert a Nintendo Switch a TV mögött volt és zavarta a vételt, akkor ezen könnyen tudunk segíteni. Kacérkodok azzal a gondolattal, hogy a nagydöntő a Super Mario Bros. speedrunja legyen. A Super Mario Bros. játékok utolsó játéka a játék gyors végigjátszása természetesen warp zone-ok használatával.

A Super Mario Bros. végigjátszása sajnos "kísértett" egy párszor tegnap is, mert volt néhány kisgyerek, aki a fejébe vette, hogy egyöltő helyében végigviszi az alap Mariót. Ez nemcsak azért volt problémás, mert egymaga túl sok időt ült volna a TV előtt, hanem mert nem értették, hogy miért megy vissza a játék a második pálya végén, amikor bemegy a csőbe. Nem értette a gyerek, hogy warp zone használatával kell a lehető leggyorsabban végigjátszani a játékot. Volt egy-két gyerek, aki a "Danger Zone" kategóriába került, mert annyira bedühödött, hogy nem ment a játék, hogy komolyan féltünk, hogy a controllerünk látja kárát. Igyekeztem kérlelőn nézni az anyukára, hogy mások is jönnének játszani, vették a lapot.

Még egy tanulság: Előbb mindig megkérdezzük az érdeklődőket, hogy mennyire ismerik a játékot. Gábor nagyon jóindulatú, minden tiszteletem az övé, hogy ennyire türelmes, de a nap második felében nagyon fárasztó volt hallgatni, hogy úgy magyarázta az embereknek az irányítást, mint akik először láttak controllert. Ezt évekkel korábban találtam ki, amikor promóter voltam a PlayIT-en. Egy idő után nagyon fárasztott, hogy állandóan tépnem kellett a számat az irányítással. Mondták is egy páran, hogy ismerik a játékot, úgyhogy egy idő után kitaláltam, hogy rákérdezek, hogy mennyire ismerik a játékot? Én örültem a legjobban, amikor mondták, hogy igen, mert nem kellett feleslegesen beszélnem. Így nagyobb türelemmel tudtam azoknak magyarázni, akik nem ismerték a játékot.

A verseny meg nagyon jó lesz! Én se számítottam rá, de álljon itt néhány kép, ami jól érzékelteti, hogy miért lesz izgalmas a Nintendo World Championships verseny az októberi Nintendo napon.

Lesznek szerencsések is, mert jól látható, hogy mindegy, hogy valaki nagy fölénnyel, vagy éppen hogy nyer, ugyanúgy 15 pontot kap. És aki épp, hogy elveszíti a játékot... Izgalmas lesz.

A Regamex részlege is bizonyítja, hogy a retro mindenek felett. Épp, hogy elkezdődött a program, és hányan voltak a konzoljaiknál. Sakmannal is beszélgettünk a jövőbeni tervekről. Odajött hozzánk (a Nintendo Switchhez) egy férfi, aki valahol Gödöllő mellett dolgozik egy művelődési házban, hogy szívesen venne egy Nintendós rendezvényt nála. A magam részéről örömmel venném, de mivel a retro konzolok nem az enyémek, ezért átirányítottam Sakmanhoz, hogy vele is beszélje meg. Szerencsére nyitott volt rá, hiszen ő is szeretne minél több helyre eljutni. Ezután mondtam neki, hogy nagyon szívesen mennék én is minél több helyre, hogy én is minél több emberhez jussak el személyesen. Úgy tűnik, hogy erre lehetőség lesz. Mindjárt megvalósul az a gyerekkori álmom is, hogy a Nintendóval fogok foglalkozni és eljuttatom országszerte minél több helyre.

Én 18 óráig maradtam, mert szerettem volna a 19.10-es vonattal hazamenni. Összeszedtem a dolgaimat, majd mentem a Keleti Pályaudvarra. De sajnos a vasúttársaság nem akarta, hogy azzal a vonattal menjek haza, ugyanis pont akkor történt a baleset, ami miatt még most sem járnak a vonatok a Keletibe. Így nem indult el az a vonat. Mondták, hogy át kell menni Rákos vasútállomásra, onnan jár majd vonat Békéscsabára. Tehát irány a kettes metró és a 161-es busz, legjobb esetben a 20.10-es vonattal tudtam volna csak hazamenni. Az volt a békéscsabai vonat végállomása, így onnan indult visszafelé. Az a vonat is nagy késéssel érkezett meg. Végül az indult el Békéscsabára, de ezzel is az eredetileg tervezett 22 órás érkezés helyett csak éjfélre értem haza.

Gyakorlatilag mostanra nemcsak az "manifesztálódott", hogy mennyire mélyponton van a MÁV, hanem hogy a Lőkösháza-Budapest vonalon indítják a legrégebbi, legótvarabb vonatokat. Ezért gondolom azt, hogy Békéscsaba az ország leélhetetlenebb megyeszékhelye. Mert sokan külön kiemelik, hogy borsodi, szabolcsi régiók mennyire elmaradottak országosan. Néha hozzáteszik Békés megyét is, de Békés megye abból a szempontból is rosszabb helyen van, mert a fővonalak között tudomásom szerint innen indítják a legócskább vonatokat. Egy ilyen vonat siklott ki most a Keleti Pályaudvarnál. Ugyanis Kolozsvárról Lőkösházán-Békéscsabán át ment a vonat a Budapestre.

És hogy mennyire gyenge a polgármester érdekérvényesítő ereje, jól jelzi, hogy amikor a 6. vágányról indult Békéscsabára a vonat, szembejött velem a Facebookon Szarvas Péter polgármester posztja, hogy elérte, hogy több IC járjon innen, és a belső vágányokról induljon a vonat a békési megyeszékhelyre. Ez tartott pár hónapig... Mostanra ugyanúgy a külső vágányokról (1., 2., 3. vágányokról) indulnak a vonatok Békéscsabára, jobb esetben az 5. vágányról. És a mai napig gyakori az, hogy a járat csak névlegesen InterCity, ugyanis a 21-es IC kocsi nélkül jár a vonat. Tehát lényegében gyorsvonat jár Békéscsabáról a fővárosba és vissza. Úgyhogy a MÁV tényleg a padlón van szolgáltatás terén, de mi ezt békés megyeiek extra dózisban kapjuk.

Mondta a kalauz, hogy én legalább jól kezelem a helyzetet és nem vagyok annyira türelmetlen, mint a többiek. Mert nincs mit tenni. Attól csak nekem lesz rosszabb, ha szétidegeskedem magam. Inkább örülök annak, ha úgy-ahogy, de hazajutok. Mert utólag kiderült, hogy még így is ezzel jártam a legjobban, mert ez volt az egyedüli olyan vonat, mely közvetlen ment Budapestről Békéscsabára, tehát nem kellett átszállni. Az összes későbbi vonat (még most is) Szolnokról indul.

Ritkán írok a közéletről, de most ez kikívánkozott belőlem. Örülnék, ha lenne valami változás ennek hatására, de tudom... a javíthatatlan optimizmusom. Meg az a lényeg, hogy a Fantasy Expo a részemről jó volt (bár a Facebook oldalon lehet kritikákat is olvasni, én is hallottam közvetlen egy-két dolgot, de ebből én csak keveset érzékeltem), és újabb szintet lépett az új életem. Meg többen felfigyeltek a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru-s pólómra, kérdezték, hogy milyen anime. Örömmel promotáltam az egyik legjobb sportanimét. Képeim a Fantasy Expóról itt tekinthetők meg.

2024. március 26., kedd

Visszatérés a karaokéhoz

Három év szünet után visszatértem a karaokéhoz. Erősen érik bennem a gondolat, hogy indulnék a karaoke versenyen. A dal is megvan, amivel indulnék: Bakuten!! - Anata ga Iru, csak azért kérdéses, hogy indulhatok-e vele, mert nincs belőle hivatalos karaoke verzió. Ugyanakkor waka néhány hónapja beszélt nekem arról, hogy a karaokésok újabban mesterséges intelligenciával szedik le a dalból az éneket, és olyan a minősége, mintha a stúdióból adták volna ki. Ezzel akkor nem foglalkoztam komolyan, de éreztem, hogy ez az infó még fontos lesz számomra a jövőben. Ez a jövő jött most el. Tegnap elkértem tőle az oldal linkjét, ahol mesterséges intelligencia segítségével el lehet távolítani a dalból az éneket. Kipróbáltam, és csodák csodájára, tényleg olyan, mintha hivatalos karaoke verzió lenne.

Nemcsak azért hanyagoltam az Adarnako karaokét, mert teljesen Hollandiára orientálódtam, hanem azért is, mert az újonnan megszeretetett dalok döntő többségéből nincs karaoke verzió. És már én is feleslegesnek tartom, hogy egy dalból vocal only kfn-t csináljak, csak azért, mert szeretem azt a dalt, és bővebb legyen általa a karaoke lista. De mostanra újra megjött a kedvem a karaokéhoz. Főleg, ha a mesterséges intelligenciával lehet úgy karaokét kreálni, mintha hivatalos lenne... Az nagyon megnyitná a lehetőségeket. Átküldtem az Adarnásoknak a kfn-t, amit most csináltam, ha elfogadják vele a jelentkezésemet, akkor lelkes visszatérőre találhatnak a személyemben.

A dal egyébként jól megy. Ezzel azért lenne esélyem, mert nincs benne olyan nagy hangtartomány, simán ki tudom énekelni még a legmagasabb hangot is. Ezért elég csak arra összpontosítani, hogy érzelmileg visszaadjam a dal mondanivalóját. És akkor jó eséllyel indulhatok egy jó eredményért. És akkor annyi évnyi próbálkozás után végre lenne egy jó eredményen a karaoke versenyen.

Ha az AI-val késztett karaokékat is teljes értékűnek fogadnák el, az jelentősen kibővítené a lehetőségeket. Ugyanis sok olyan dalból tudnék karaokét csinálni, amiből csak vocal only van. Akkor már teljessé tenném a Bakuten!!-repertoárt, de ugyanígy megcsinálnám a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru dalokból is a karaokékat, de ami igazán extrém lenne, az a TELJES Paradox Live diszkográfia! Mert bizony, nemcsak addig hallgattam a Paradox Live dalokat, amíg az őszi szezonban ment az anime, hanem utána is! Sőt, most is az megy nálam! És azt kell mondjam, hogy most is imádom! Sőt, azért jobb most hallgatni Paralive a dalokat, mert jó érzés tudni azt, hogy nemcsak fellángolás volt, hogy annyit hallgattam a dalokat, hanem tényleg egy új szegmensét fedeztem fel a japán zenének, amit imádok!

Bár a már korábban is bemutatott lejátszási lista szerint 81 dalból áll a teljes Paradox Live dallista, ezt mind megcsinálni... O_O

Főleg, hogy rap mindegyik... És aki időzített valaha Karafun-ban rapet, az tudhatja, hogy még 50%-os lassítással is valóságos kínzás tud lenni. Eggyel is meggyűlhet a bajunk, hát még 81-gyel...

De ha már Paradox Live... Ma jött ki a harmadik stúdióalbum "ANTHEM" címmel, és rettegek attól, hogy megint gyűlölöm a Spotify-t, ugyanis az új dalokat nem hallgathatom meg.

Remélem, a holnapi nappal (amikor hivatalosan is megjelenik az album) feloldják a tilalmat. Örülök, ha ezzel legális úton hallgathatok albumot, de ha kell, nem esik nehezemre újra "kerülőúton" hallgatni albumokat.

De ami a karaokét illeti, ha visszatér a lelkesedésem, ismét számíthattok rám MondoCon karaokén.

2023. május 18., csütörtök

Metamorfózis

Ma csak 8 oldalt olvastam el Kádár Annamária: Mesepszichológia című könyvéből, de az nagyon fontos és elgondolkodtató volt. A Metamorfózis fejezetet olvastam el, ami lényegében arról szól, hogy a gyerekek miként azonosulnak egy mesehőssel és hogy ez miképp segíti át a kezdeti nehézségeken. Fel is tett két kérdést, melyekre a magam részéről itt válaszolnék. A “mesehős” szót természetesen átírhatjuk “anime hős”-re, a kérdést szó szerint úgy írom, ahogy a könyvben van írva.

Az általad ismert mesehősök közül ki szeretnél lenni?

Sugiyama Takashi a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru-ből.

Most nézem újra a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru-t és ő az, akit rajongva nézek és keresem a többiek között. Mert ő az ideál számomra személyiség terén. Nem ítélkezik senki felett, emellett mérhetetlenül szimpatikus volt az aggódó, gondoskodó személyisége, ami akkor jött ki, amikor Sakaguchi Youhei annyira keresett munkát és ő volt az, aki a leginkább kényszerítve érezte magát a futásra. Shindo (hősünk beceneve) volt az, aki odament hozzá megkérdezni, hogy “miért annyira fontos neki, hogy dolgozzon?” Azt éreztem nála, hogy tényleg kíváncsi a válaszra. Odafigyel rá, meghallgatja őt, válaszával meg nem akarja manipulálni őt (emiatt lehet ellenszenves Kiyose Haiji, de tervezek egy részletes blogpostot írni a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru karaktereiről, ott majd ezt részletesen kifejtem), hanem Youhei problémáját átgondolva, átérezve reflektál a fiúra, próbál neki ily módon segíteni. Ha behozhatom ide az MBTI-t, ez a legnemesebb INFJ-tulajdonság.

Ezzel a tulajdonssággal nem minden esetben rendelkezek, de folyamatosan tanulom. Gyakorlatilag Sugiyama Takashi az a karakter, aki által tudatosodott bennem az, hogy a világon sokkal kevesebb rosszindulatú ember van, mint ahogy azt gondolnánk. Mert ha az emberekhez értő füllel és szívvel fordulunk, akkor rájöhetünk arra, hogy sokuknak megvan az oka arra, hogy miért viselkedik úgy, ahogy. És ha nem is tudunk tanácsot, útmutatást adni, de ha a megértésünkről teszünk tanúbizonyságot, talán azzal is segítünk. Persze ez nem minden esetben nyújt megoldást, hiszen nincs olyan, hogy mindenki mindenkivel szót ért, de egy párszor megtörtént az, hogy elítéltem valakit a viselkedése miatt és az esetek egy részében kiderült, hogy ha tudtam volna annak az okát, már másképp viszonyultam volna hozzá. Ezt nagyon sajnálom, egyike azon tetteimnek, amit bánok.

Kádár Annamária így fogalmaz a könyvben: “A választás önmagában csupán a vágyat, az ideált jelenti, de csak arra vágyhatunk, aminek csírája már bennünk rejtőzik.” Határozottan érzem, hogy ez igaz, mert ahogy tudatosabban figyelem magam és fejlesztem ezen tulajdonságomat, jelzi, hogy bennem is megvan ez a képesség. De a közelmúltból is tudnék konkrét esetet mondani, amikor vissza kellett fognom egy adott személlyel kapcsolatos indulatomat, hogy szót értsek vele. Mondhatni, hogy sikerült, de nem úgy, ahogy ideálisnak gondolom. Tehát még van mit tanulnom ezen a téren.

Az általad ismert mesehősök közül ki nem szeretnél lenni?

Oikawa Tooru a Haikyuu!!-ból.

Még most is azt tudom mondani, hogy tiszta szívből gyűlölöm őt. Ugyanakkor ma már jobban meg tudom fogalmazni, hogy miért. Akárhányszor nézem újra a Haikyuu!!-t, volt olyan, amikor kifejezetten arra fókuszáltam, hogy keressem benne azokat az értékeket, amik miatt esetleg szerethetném őt. Kétségtelen, hogy vannak erényei, de amik miatt nem szeretem őt, azok annyira degradálják nálam az emberi mivoltát, hogy nem tudom a jó oldalát nézni.

Cselekedeteit egyértelműen a múltjában megélt feldolgozatlan érzelmei irányítják, ezt nagyon jól megmutatta az anime. Kétsége nem volt afelől, hogy a röplabdás tudása kivételes, egyszerűen nincs párja. Aztán amikor ő harmadéves lett az alsó-középiskolában, akkor jött Kageyama, akinek tehetségéhez szintén nem fért kétség. Ezt Oikawa nagyon rosszul kezelte, rettenetesen féltékeny lett Kageyamára. Ráadásul frusztrálta az is, hogy nem képes legyőzni Ushijimát. Ezek alaposan kikezdték az önbizalmát, amire rátett egy lapáttal, hogy nem volt mellette senki, aki jó útra terelte volna őt. Ez lett volna záloga a valódi fejlődésének.

Teljesen nyilvánvaló, hogy a frusztrációja irányítja minden cselekedetét. Mindenáron be akarja bizonyítani, hogy ő mindenki másnál jobb. Ennek legékesebb jelét a 2. évad utolsó részében láthatjuk, amikor az Aoba Jousai elvesztette a Karasuno elleni meccset. Utána Oikawa találkozott Ushijimával és az a gyűlölettel teli arc, ahogy Oikawa Ushijimára nézett… Mint egy horror animében. Meggyőződésem, hogy a mangaka, Furudate Haruichi szándékosan tette be Oikawát a történetébe, szándékosan ábrázolta őt ennyire horrorisztikusan, szándékosan adta az egyik fejezetnek az “Oikawa Tooru nem zseni” címet, mert vele akarta érzékeltetni, hogy hova jut az, aki megszállottan, mindent maga mögé utasítva akar a legjobb lenni. Mert hiába olvassa úgy az ellenfél játékát, hogy az bárkinek dicsőségére válna, hiába találja ki rá szinte azonnal az ellencsapást, de a személyisége nem teszi alkalmassá, hogy egy csapat vezetője legyen.

Ez a meglátásom vele kapcsolatosan. Kádár Annamária úgy írja a könyvben, hogy “a mesehős projekciós felületet biztosít az elutasított, ugyanakkor általunk birtokolt tulajdonságoknak, mivel csak arra tudunk nemet mondani, amit valahonnan ismerünk”. És azt kell mondjam, hogy igaza van. Oikawa Tooru jelenléte számomra azért toxikus a Haikyuu!!-ban, mert a múltból visszamaradt frusztrációi az elakadásaira utal. Az elakadás a kulcsszó. Néhány, múltamból fakadó elakadás csak most került a felszínre, amin a pszichológusommal együtt dolgozok most. Kádár Annamária így folytatja: “Ezek olyan tulajdonságok, amelyekről nem akarunk tudomást venni, amelyektől szabadulni szeretnénk. Ezek a nem vállalt, elutasított, negatív értékek és hibák szintén a sajátjaink, amelyek befolyást gyakorolnak a viselkedésünkre.” Nincs mit szépíteni, Oikawa Tooru-ben olyan viselkedést láttam meg, amit rettenetesen gyűlölök magamban. És hogy még mindig forr a vérem, amikor azt kell elemeznem, hogy mi a bajom Oikawával, jelzi, hogy még mindig van dolgom magammal.

8 oldal egy könyvből és mennyi gondolatot indított meg bennem.

2023. május 4., csütörtök

Három könyv egy áráért

Ma felmentem Pestre, mert az egyik tanár megkért, hogy vegyek részt az óráján és tartsak én is előadást. Ez megtörtént és összekötöttem egy könyvvásárral. A Moly.hu-n találtam három olyan könyvet, amik érdekelnek és megvettem őket egy új könyv áráért.

Az Assassin’s Creed könyvsorozat gyűjtése folytatódik, most vettem meg a 4. kötetet, a Jelenéseket. Azt hiszem, 12 könyv van az egész sorozatban, amennyit a Fumax (eddig) kiadott. El akarom olvasni mindegyiket.

De az most egy darabig parkolópályán lesz, mert ezen három könyv közül a legfontosabb számomra most Kádár Annamária könyve, a Mesepszichológia. Kádár Annamáriára a YouTube videói által figyeltem fel, aki bizonyos emberi viselkedésekkel kapcsolatosan ugyan röviden mondja el a gondolatait, de abban benne van a lényeg. Emellett van egy szerethető stílusa. Elkezdtem olvasni a könyvet és abban is érződik, amit a bevezetőben megírt: Hogy hisz a mesék erejében, mégsem hagyja figyelmen kívül a valóságot. Ez a kettő elegyedik egy szerethető stílusban.

Ez lesz a következő könyv, amit olvasni fogok. Két konkrét célom van a könyvvel. Egyrészt, idén már ötödik éve, hogy írok egy regényt. Azért foglalkozok vele ennyit, mert komoly terveim vannak vele. Bár vannak elképzeléseim, meg koncpecióm, de ezen könyv hatására szeretnék további ihletet szerezni, hogy miként alakíthatom ki úgy a karaktereim személyiségét, hogy ne csak emlékezetesek, szerethetőek legyenek, hanem legyen meg bennünk az az extra, ami által az olvasó azt érzi, hogy tanulni akar tőlük, vagy inspirálja őket. Másrészt, animéket akarok pszichológiailag elemezni. Egyrészt magától az animétől mit tanulhatunk, másrészt a benne lévő személyiségeket elemezni. Ebből a könyvből szeretnék pontosabb képet kapni arról, hogy a saját elképzeléseimen túl miként lehet egy anime karaktert személyiség terén jellemezni. Már azt is kigondoltam, hogy a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru 10 főszereplőjét fogom elsőként ezen könyv alapján részletesen kielemezni az új, animés blogban. Nem tudok arról, hogy Magyarországon bárki más írt volna ily módon animékről vagy a benne szereplő karakterekről. Ha jól gondolom, akkor ebben úttörő leszek. Ebben kérném Kádár Annamária könyveinek segítségét (három részes a mesepszichológia sorozat). A videói megadták az alapvető bizalmat, remélem a könyvei is tetszeni fognak.

A Homoszexualitás és társadalom egy olyan könyv, amivek nem volt olyan jellegű konkrét célom, mint Kádár Annamária könyvével. Egyszerűen szeretnék egy komolyabb szakirodalmat, amely se nem identitást nem képez a homoszexualitásból, se nem valami BL-rajongó fangörl “sikítozása”. Ez egy nagyon hülye érv egy ilyen komoly könyv mellett, de tényleg egy olyan könyvet akartam, amely komolyan foglalkozik a témával. Nem is emlékszem, hogy találtam rá a Moly.hu-n, de amikor elolvastam a fülszöveget, akkor gondoltam, hogy ez egy jó könyv lehet. Nincs konkrét elvárásom a könyvvel, nincsenek konkrét kérdéseim. Csak annyi, hogy legyen kellőképp tárgyilagos. Aztán, ha találok benne olyan gondolatokat vagy témakört, amik felkeltik az érdeklődésemet, azok úgyis orientálnak majd.

Mindenesetre örülök ennek a három könyvnek. Az Assassin’s Creed könyv odakerül a videojáték adaptációk közé, a Kádár Annamária és a homoszexualitásról szóló könyv pedig a pszichológiai, önismereti és társadalomtudományi könyveim közé.

2022. december 31., szombat

A 2022-es év értékelése

Ismét eltelt egy év és szerencsére jó tartalmas is volt. Ha értékelnem kellene ezt az évemet, akkor a múlttal való számvetéssel kezdeném. Alapvetően 5 nagyon jó évet tudok mondani az életemben:1993 – Mert ekkor lettem igazán játékos, a Super Nintendónak köszönhetően éreztem igazán rá, hogy mennyire jó játszani.

  • 1997 – Gyerekkorom fénykorát ekkor éltem.
  • 2006 – Egyik legnagyobb fordulópont ekkor érkezett, amikor igazán igényem lett arra, hogy önálló életem legyen, emellett a japán zene és az animék is ekkor jöttek az életembe.
  • 2009 – Életem egyik leggondtalanabb éve, valamint ekkor jött életem második nagy szerelme, amiből ugyan nem lett semmi, mégis jó érzésekkel gondolok rá.
  • 2019 – A másik nagy fordulópont életemben, amikor ráfordultam arra az irányra, amelyen jelenleg is haladok. Úgy tűnik, ez lesz a cél.

De egyik év sem volt annyira jó, mint a 2022-es. Több célt is sikerült elérnem és több mindenben jó irányba haladok. Például sikerült 16 kilót leadnom, nem is híztam vissza és folyamatosan edzek, hogy minél jobb alakom legyen. Ez az, amiben jó irányba haladok és jövőre csak jobb lehet. És az is eredmény, hogy sikerült kijutnom Hollandiába és úgy néz ki, hogy tényleg ott lesz a helyem. Ezzel kapcsolatban az lesz a dolgom jövőre, hogy kint maradhassak. A terveim szerint jövőre fejezem be az egyetemet és a jövő évre nagyszerű eredmény lesz egy olyan munkát találni, amit örömmel fogok végezni és egy kisebb lakást találni, amit bérelhetek.

Ami a párkapcsolatot illeti... arra más azt mondaná, hogy felejtsem el és jó eséllyel igaza is van. De én inkább azt mondom, hogy van is és nincs is. Nemcsak azért gondolkodok így, mert nekem így könnyebb, hanem mert mindig is toleránsabb voltam a kapcsolatokban. Ha csak arra gondolok, hogy a való életben több ismerősöm végül “szétment” kapcsolatát is megmenthetőnek gondoltam magamban. Bár ez is olyan, hogy ahogy én raktam össze a fejemben, de nem én vagyok benne, nem tudom, hogy mik történtek ott valójában és a másik azt hogy élte meg. A másik meg filmekben, sorozatokban is kevés olyan szétment kapcsolatot látok, amelyről tényleg azt gondolom, hogy azon már nem lehet segíteni. Vannak, akik azért szeretnek filmet nézni, hogy egy saját befejezésen gondolkodjanak, én inkább azért, hogy én szereplője lennék, hogyan viselkednék egy-egy adott jelenetben. Vagyis belehelyezem magam a filmbe. A lényeg most az, hogy most ilyen “kinn is vagyok benn is vagyok” helyzetben vagyok. Tehát bárki bejöhet az életembe (persze, akit én is szívesen látok), de ő is visszatérhet, ha akar.

Tehát az, hogy mindennél jobb volt ez az év, nem azt jelenti, hogy tökéletes volt, de arra bőven jó, hogy elég motivációt adjon a jövő évre. Hogy érdemes harcolni, mert ha teszek érte, akkor valóra válhat. Persze ehhez az is kell, hogy ne elérhetetlen álmokat szőjek, hanem olyanokat, amik által egy kicsivel tolom kijjebb a határokat és örömöt okoz, ha elérem. És ez komoly önbizalommal ruház fel, ami talán látszik is rajtam. De ez nem azt jelenti, hogy mindig jól vagyok magamban. Előfordul olyan, hogy este, amikor úgy fekszek le aludni, hogy a hiányérzet dominál bennem. Leginkább azért akkor, mert akkor már semmi inger nem ér. Akkor csak a gondolataimmal vagyok és előfordulhat, hogy épp a negatív gondolatokkal, érzelmekkel vagyok együtt. De ezek ellen nem harcolok, pont az nyugtat meg, hogy nem nyomom el, hanem hagyom megélni. Utána aztán jobb lesz. Ha hagyom megélni a negatív érzelmeket és azt, hogy mi hiányzik, az jó irányt adhat arra, hogy mi az, amiért érdemes küzdeni, mi tehet elégedettebbé.

De az év végén történtek olyan pozitív dolgok, amik szintén motivációt adnak a jövő évre. Ha már tegnap írtam az új Ganxsta Zolee és a Kartel albumról, akkor jöjjön tőle egy idézet. mely a 2002-es Gyilkosság Rt. albumának Engem ott találsz című dalában a következőképp fogalmazott:

Nyisd ki a szemed, figyeld, mi történik veled, mert
A legnagyobb vesztes, aki nem látja, hogy nyert.

Komoly igazság. Érdemes jobban figyelni Ganxsta Zolee szövegeit, mert itt-ott elrejt bölcsességeket.

És milyen érdekes, hogy akkor fordult sokkal jobbra az életem, amikor abba a korba léptem, amelyben Okui Masami megjelentette a ReBirth című albumát, szólva a megújulásról. És arra arra gondolok, hogy a rá következő album a Dragonfly, ami egy még erősebb, még magabiztosabb album, határozottan jó ómen. Azt gondolom, hogy egyfajta krízisen át kell esni a fiatal években a megújulásért. Amikor szembesülünk azzal, hogy a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy elterveztük. Ekkor fontos megélni a veszteségeket, elfogadni a történéseket. Nekem is az eredeti tervem az volt, hogy Budapesten fogok élni, ahogy fentebb írtam, volt egy nagy szerelmem, amit végül el kellett veszítsek, de azoknak meg kellett történjenek, hogy aztán végül oda jusson el az életem, ahol most tart. Utólag azt mondom, hogy sokat hibáztam, de szembesülni azzal, hogy nem úgy alakultak a dolgok, ahogy elterveztem jó volt arra, hogy ebből megújuljak. Ezek megalapozzák azt, hogy értékeljem azokat a dolgokat, embereket, amik, akik megadattak. Továbbra is azt gondolom, hogy a 30-as évek kiváló korszak arra, hogy kellő tapasztalattal, de még fiatalon egy új életbe kezdjünk, mintegy újjászületve, megújulva. Ennek szellemében vágok neki a 2023-as évnek.

És most térjünk rá a szokásos zenei értékelésre, miket hallgattam, miket fedeztem fel idén. Továbbra is baromi gáznak tartom, hogy a Spotify az éves zenei elemzéseket december elején küldi, mintha az újév decemberben kezdődne... Tisztelettel felhívnám a figyelmet, hogy az újév januárban kezdődik és sokkal jobb december 31-én összegezni, minde november 30-án, vagy küldik ezeket a wrapped-eket. De nemcsak ezért nem foglalkozok a Spotify-jal, hanem mert ott kevesebb zenét hallgatok. Még mindig többségében offline hallgatok zenét, aminek több oka is van:

  1. Sok általam szeretetett zene még mindig nem érhető ott el. Elég csak Okui Masami régi albumaira gondolni. Ezeknek többségében szerzői jogi okai vannak. Emiatt van az, hogy azok a JAM Project dalok nincsenek fent a Spotify-on, amikben Mizuki Ichiro énekel. Emiatt az első album a BEST Project még mindig nincs fent.
  2. Az is baj, ha egy dal nem úgy van taggelve, ahogy a Last.fm profilomban van (pedig sokszor az a helyes), ezért ugyanaz a dal két külön dalként van jelen.
  3. Nemrég jöttem rá, hogy dalok minősége a zenei streamind szolgáltatásokon nem az igazi. A beállításokban nekem kell külön “Zeer hoog”-ra állítani a lejátszás minőségét, ha 320 kbps-ben akarom hallgatni a dalt, de ez még mindig veszteséges minőség. Hogy ez mit jelent, azt a következőképp tudom illusztrálni:
    Egy átlagos veszteségmentes dal 900-1100 kbps minőségű.
    A CD-n egységesen 1414 kbps minőségű a zene.
    Nemrég óta létezik úgynevezett hi-res veszteségmentes minőség 3000-4800 kbps minőséggel.
    Tehát ha igazán jó minőségben akarok zenét hallgatni, akkor a megfelelő technika mellett azt még mindig csak offline tudom megtenni.

Ezek miatt van az, hogy még mindig a Last.fm profilom nyújtja a legpontosabb képet arról, hogy milyen zenét hallgatok. Ezért is külön öröm számomra, hogy idén felélesztették hamvaiból a Winamp-et. Én ezen hallgatok a leggyakrabban zenét.

Azóta még eggyel frissítették a Winampet, a legújabb változat van a gépemen. Ó, igen, a legújabb Hayashibara Megumi kislemezt hallgatom most, a Shuuketsu no Hate ni-t. Fogok erről is majd írni, most jelent meg december 21-én. Érdekes kislemez. Szóval Winamp-et, alkalmanként Foobar2000-rel hallgatok zenét, de azt annyira gyakran nem használom, mert nem annyira dizájnos. Leginkább zene konvertálására használom, vagy ha túl sok zenei fájl adatait (évszám, album címe) kell egyszerre átírni, azt a Foobarnál meg lehet tenni, így ott időtakarékos. Egyébként elsődlegesen Winampen hallgatok zenét.

Az év dala 2022

Ilyen hosszúra nyúlt bevezető után lássuk, hogy melyik az a dal, amelyik idénről a legjobban tetszett, amelyik a leginkább hatással volt rám.

Suara: Hyakunichisou

Ebben nagyon nincs meglepő nálam. Ha Suara egy balladával érkezik, az jó eséllyel pályázik az év dala címére nálam. Hiszen ahogy többször is írtam már, nagyon szeretem azokat az érzelmeket, amikkel Suara énekli a dalait és hogy valahogy ezt képes úgy művelni, hogy az istennek se tudom őt megunni. Suara egy újabb kiváló példa arra, hogy milyen az, amikor valaki a helyén van és azt csinálja, amit szeret. Ezáltal tud kiteljesedni és olyat csinálni, ami által a világot egy kicsivel jobb hellyé teszi.

Nos, akkor lássuk a Last.fm statisztikákat. Azért a Spotify-nak jelentős szerepe van, mert azáltal, hogy ott is hallgatok zenét, a 2009-es regisztrációm óta idén hallgattam a legeslegtöbb zenét, egészen pontosan 25.755 alkalommal hallgattam ebben az évben dalt. Amíg korábban az volt a cél, hogy a 2010-es 20.512 összhallgatást valahogy túlszárnyaljam, ezt idén nagyon meghaladtam. Idén is volt arra példa, hogy kifejezetten azért hallgattam zenét, mert annak a művészi igényére volt szükségem, de volt olyan is, hogy csak önmagam szórakoztatására, időtöltésére. És kétségtelen, hogy a Spotify egyik nagy előnye, hogy nem kell feltétlen letölteni mindenféle dalt, amihez csak úgy hangulatom támad. Bár ez azzal is jár, hogy azz idén hallgatott zenei reperotár jelentősen felhígul. Így jött össze idénre a 25.755-ös összmeghallgatás.

De lássuk is, hogy ez hogy áll össze.

Top 10 előadók 2022

  1. JAM Project (4.136)
  2. Hayashi Yuuki (2.926)
  3. Hayashibara Megumi (1.178)
  4. Suara (1.067)
  5. Okui Masami (950)
  6. Tachibana Asami (824)
  7. Zorán (581)
  8. Ganxsta Zolee és a Kartel (509)
  9. SPYAIR (366)
  10. wacci (325)

Itt tenném hozzá, hogy az LGT a 324-es összhallgatással épp, hogy lecsúszott a Top 10-ről. Ha nem jött volna a Bakuten!!… És akkor mondom azt is, hogy a 12. helyen a BURNOUT SYNDROMES van 323-mal. De ilyen is van. Utána meg már csak 300 alattiak vannak.

Top 10 filmzene albumok 2022

  1. TV anime: “Bakuten!!” Original Soundtrack (736)
  2. TV anime: Haikyuu!! TO THE TOP Original Soundtrack (734)
  3. Eiga Bakuten!! Original Soundtrack (456)
  4. TV anime: Haikyuu!! Original Soundtrack Vol. 1 (396)
  5. TV anime: Haikyuu!! Original Soundtrack Vol. 2 (276)
  6. TV anime: Haikyuu!! Second Season Original Soundtrack VOL. 1 (243)
  7. TV anime: Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru Original Soundtrack (233)
  8. TV anime: Haikyuu!! Second Season Original Soundtrack VOL. 2 (199)
  9. TV anime: Haikyuu!! Karasuno Koukou VS Shiratorizawa Gakuen Koukou Original Soundtrack (183)
  10. Boku no Hero Academia 2018 Original Soundtrack (128)

Végül csak megtettem, hogy a filmzene albumokat külön választottam a többi zenei albumtól, mert akkor a többi alig kapott volna helyet. Egyébként meg nem szorul magyarázatra. Olyan, mint az előző években, egyedül a Bakuten!! az újdonság, ami jött, látott és győzött. Zeneszerző meg mindegyik esetében ugyanaz: Hayashi Yuuki, illetve a Haikyuu!! zenéket Tachibana Asami-val együtt írták. És amíg fennáll a tény, hogy ők ketten írták a Haikyuu!! zenéket, addig mindkettejüknek bérelt helye van a Top 10-es listában.

Top 10 albumok 2022

  1. JAM Project BEST COLLECTION XIV Max the Max (327)
  2. Ganxsta Zolee és a Kartel: A bohóc (310)
  3. Suara: Infinity Kibou no Tobira (167)
  4. Suara: Hikari (157)
  5. Hayashibara Megumi: Tanoshii Douyou (150)
  6. Hayashibara Megumi: Slayers MEGUMIXXX (137)
  7. JAM Project: THE JUDGEMENT (121)
  8. JAM Project: JAM FIRST PROCESS (120)
  9. JAM Project: MAXIMIZER ~Decade of Evolution~ (118)
  10. JAM Project BEST COLLECTION XIII A-Rock (115)

Az első három helyen az idén megjelent albumok, a többi pedig ahogy jött. Illetve a JAM Project mini-albm tudott feljönni még. Meglepetés számomra Hayashibara Megumi gyerekalbuma, de hát sok rajta a rövid dal, ezért tudott feljutni az 5. helyig. A többit meg ahogy hallgattam.

Top 10 kislemezek 2022

  1. Matt Nash: Losing My Mind (215)
  2. Suara: Hito Nanda (174)
  3. Guz: Kush (173)
  4. Elderbrook: Body (Remixes) (155)
  5. Centimillimental: Seishun no Enbu (134)
  6. Vintage Culture: You Give Me a Feeling (133)
  7. Hugel: Eyes On You (124)
  8. Konstrakta: In Corpore Sano (124)
  9. wacci: Anata ga Iru (120)
  10. JAM Project: “Muv-Luv Alternative” Insertion Song Collection (107)

Na itt mutatkozik meg igazán, hogy mennyit hallgatom a Spotify-t. Az ott felfedezett kislemezek vannak döntő többségében jelen. Illetve ezüstérmes az új Suara kislemez, illetve a Bakuten!! opening és ending kislemezei is itt vannak.

Végezetül lássuk az idén 100 legtöbbet hallgatott dalt.

Top 100 dalok 2022

  1. Matt Nash: Losing My Mind (215)
  2. Guz: Kush (173)
  3. Elderbrook: Body (BluePrint Remix) (145)
  4. Vintage Culture: You Give Me a Feeling (133)
  5. Konstrakta: In Corpore Sano (124)
  6. Suara: Hyakunichisou (121)
  7. Oden & Fatzo: Lauren (I Can’t Stay Forever) (116)
  8. Hayashi Yuuki: Jun’i Happyou (111)
  9. Tom Gregory: Footprints (92)
  10. Hugel: Eyes On You (81)
  11. SPYAIR: Imagination (77)
  12. Ali Bakgor: In Your Eyes (Extended) (76)
  13. Flight Facilities: Move (Loods Remix) (76)
  14. Suara: Eigou no Sadame (71)
  15. Donnie & Rene Froger: Bon Gepakt (70)
  16. The Soundlovers: Run-Away (69)
  17. Asuka Ota & Hajime Wakai: Walking the Hot Desert (67)
  18. Capella: Move on Baby (65)
  19. SPYAIR: I’m a Believer (65)
  20. Sarazanmai: Kawausoiya (65)
  21. wacci: Anata ga Iru
  22. wacci: Bokura no Ippo
  23. Hayashi Yuuki: Kako
  24. Hayashi Yuuki: Genjitsu
  25. Roce: Follow
  26. Michael Schulte: Here Goes Nothing
  27. BURNOUT SYNDROMES: Hikari Are
  28. Tachibana Asami: Aseri
  29. JAM Project: SKILL
  30. Suara: Ruten no Inori
  31. Centimillimental: Seishun no Enbu
  32. NICO Touches the Walls: Tenchi Gaeshi
  33. JAM Project: VICTORY
  34. SUPER BEAVER: Toppakou
  35. Centimillimental: nag
  36. BURNOUT SYNDROMES: FLY HIGH!!
  37. JAM Project: Piano Kyousoukyoku Dai 4-ban~Kaijin Sanka
  38. Suara: Hyakunichihsou (Instrumental)
  39. Tachibana Asami: Iya na Otoko
  40. SPYAIR: Trust your anthem
  41. 2 Brothers on the 4th Floor: Never Alone
  42. Go_A: Shum
  43. JAM Project: Over the Max ~Tamashii no Keishou~
  44. Hugel: Eyes On You (Extended Mix)
  45. James Hype: Ferrari
  46. JAM Project: Houkou Hate no Arano wa
  47. Galileo Galilei: Climber
  48. Mosaic: Rays of the Rising Sun
  49. SPYAIR: ULTRA
  50. Tachibana Asami: Junbi
  51. U96: Das Boot
  52. Kondo Koji: Das Boot
  53. JAM Project: Tread on the Tiger’s Tail
  54. Hayashi Yuuki: Ryou Seikatsu
  55. E-Rotic: Max Don’t Have Sex with Your Ex
  56. KALUSH: Stefania
  57. Suara: Kanashimi no Yoake Mae
  58. tacica: LEO
  59. JAM Project: GONG
  60. JAM Project: HERO
  61. Purple Disco Machine: In The Dark
  62. SUPER BEAVER: Hitamuki
  63. Sukima Switch: Ah Yeah!!
  64. Okui Masami: Blood Blade -Hikari no Yami no Kanata-
  65. JAM Project: NOTE
  66. JAM Project: VOYAGER
  67. JAM Project: Mirai he no Houkou
  68. wacci: Koi Daro
  69. Centimillimental: Hikari no Naka Tsutaetai Koto
  70. ALI PROJECT: Hi no Tsuki
  71. FLOW: RISING DRAGON
  72. JAM Project: GO!!
  73. La Bouche: Bolingo
  74. Tachibana Asami: Nerawareta Kenma
  75. JAM Project: D.D ~Dimension Driver~
  76. JAM Project: RESET
  77. JAM Project: Piano Kyousoukyoku Dai 4-ban~Kaijin Sanka (Instrumental)
  78. tacica: Hatsunetsu
  79. Hayashi Yuuki: Juunintachi
  80. ACRAZE: To It Do It
  81. COALTAR OF THE DEEPERS: Dear Future
  82. Donnie & Frans Duijts: Frans Duits
  83. E-Type: This is the Way
  84. JAM Project: Lost my heart ~Kaze no Kioku~
  85. JAM Project: Rocks
  86. JAM Project: Zanzou no Revenger
  87. JAM Project: Tsubasa
  88. Thalía: La Loca
  89. JAM Project: Fight on!
  90. JAM Project: Meikyuu no Prisoner
  91. Kageyama Hironobu: Dengeki Sentai Changeman
  92. Froukje: 17
  93. JAM Project: Battle Communication!!
  94. JAM Project: Karma ~the dark side of human nature~
  95. JAM Project: Hagane no Messiah
  96. Captain Hollywood Project: More and More
  97. Haddaway: What is Love
  98. JAM Project: Concerto of SRW
  99. JAM Project: Drei Kreuz ~Hagane no Survivor~
  100. JAM Project: with love

2022. november 13., vasárnap

Limitált kiadású Bakuten!! Blu-ray előrendelve

Több heti gondolkodás után pénteken előrendeltem a CDJapanről a limitált kiadású Bakuten!! Blu-rayt. Végülis az adta meg a végső löketet, amikor meghallgattam a movie endingjét (wacci: Bokura no Ippo) és szabályosan elérzékenyültem tőle. Így az volt az érzésem, hogy ez egy csodálatos film lesz, és ha már ennyire megszerettem az animét (kétszer is láttam, a 2022-es év nagy felfedezettje nálam), akkor bizalmat szavazok neki.

A movie-t egyébként júliusban adták a mozikban Japánban, de mivel szemérmesen rejtik a streamingszolgáltatók elől, ezért elérhetetlen. Trailer persze van, és nagyon jó is.

De a teljes film elérhetetlen. No majd, ha megjelenik a Blu-ray, és kihozzák, akkor megnézhetem. Kíváncsi leszek majd, hogy milyen extrák lesznek a limitált kiadásban. Dorama CD-t már ígértek, mert gondolom artbook is lesz, ahogy szokott lenni, de hogy ezeken felül mi lesz... Ki fog derülni 2023. január 25 után.

Azért is kerültem közelebb az animéhez, mert nemrég létrehoztam a Spotify-on egy Bakuten!! lejátszási listát, amibe nemcsak az anime és a movie openingjét és endingjét tettem be, hanem az anime és a movie soundtrackjét is.

És újabban ezt hallgatom, amikor átbiciklizek valamelyik szomszéd településre. Olyan különleges atmoszférája van az OST-nek, hogy teljesen egyedi hangulatot ad a biciklizésnek. Kicsit átszínezi, megszépíti a tájat, ahol járok.

Úgyhogy egyértelműen ez az anime lett az idei év felfedezettje nálam. Pedig nem is volt nagy durranás, úgy találtam meg, hogy kerestem a My Anime List-en egy olyan animét, melynek egyik szereplőjét úgy hívják, mint a barátomat, aztán jött a Bakuten!!, ahol a főszereplőt hívják így. De hamar megszerettem az animét saját jogán, mert végtelenül kedves és szerethető a légköre. Egy újabb alulértékelt minőségi animéről van szó. Egyébként nagyjából a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru-höz tudnám hasonlítani, csak annak némileg egyszerűbb változata, mert nem egyetemisták a szereplők, hanem középiskolások, ezért némileg lazább életet élnek, még nem nehezedik rájuk az élet súlya. Inkább a sérülés veszélye, ami a ritmikus sportgimnasztikának szerves része. De ugyanúgy nagy hangsúlyt fektet ez az anime is a sporton, edzéseken túli mindennapokra, és az egész nagyon szerethető.

Meg is szerettem annyira, hogy minden idők 3. legjobb sportanimévé avanzsált nálam a Haikyuu!! és a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru után.

2022. július 26., kedd

Japán nyelvtanulás az alapoktól

Nemrég ismét nekivetettem magam a japán nyelvnek, de most teljesen az alapoktól. Ugyanis most olyat csinálok, amit eddig soha, a kanákat írom sorokon át egy négyzetrácsos füzetbe. Valószínűleg a folyamatos ismételgetés hiánya is oka annak, hogy miért olvasok a mai napig egy elsős kisgyerek szintjén japánul. Úgyhogy ezt így új módszerként vezetem be magamnak, hogy így is tanulom a nyelvet. Egyrészt az írást, hogy minél szebben tudjak japánul írni, másrészt meg hogy tényleg belém rögződjenek a kanák és végre folyékonyan tudjak olvasni. Meg hogy megtanuljam az ABC-t is, hogy tudjam, hogy követik egymást a magánhangzók (a, i, u, e, o; ez megy kívülről), illetve a mássalhangzók (k, s, t, n... ezt még nem tudom kívülről).

Mindig is ott volt negyedik nyelvként a japán az angol, német, holland mellett, amit meg akarok tanulni, de igazából sokkal prózaibb oka is van annak, hogy megint ráfeküdtem a japánra. Miszerint párkapcsolatban vagyok, és egy japán fiúval vagyok együtt. Nem mostanság alakult ez ki, tart már három hónapja, de most láttam elérkezettnek az időt arra, hogy erről a nyilvánosság előtt is írjak. Shotaro a neve, és egyébként ő is most tanulja a nyelvet, olyannyira, hogy N5-ös könyve van. Ugyanis nem Japánban született és nőtt fel, csak a gyökerei származnak onnan. De szeretne megtanulni japánul, és mivel én is, ezért úgy döntöttünk, hogy külön utakon ugyan, de együtt tanulunk japánul. Ha eljutunk egy jó szintig (kb. N3), akkor egy idő után már japánul fogunk beszélgetni.

Egyébként nem úgy lett ez kapcsolat, hogy tudtam a legelső pillanattól kezdve, hogy csak ő és senki más, de az megvolt, hogy ő egyike lenne azon keveseknek, akivel komolyra fordítanám a kapcsolatot, ha lenne rá lehetőség. Lényegében ő volt az, aki kiemelte saját magát, mert egészen pontosan 4 hónapnyi beszélgetés után írta egyszer csak, hogy legyünk kapcsolatban. December 24-én beszélgettünk először és április 24-én vetette fel, hogy legyünk együtt. Nem volt előzmény nélküli, mert előtte nem sokkal már voltak romantikusabb beszélgetések, de akkor komolyan meglepett, amikor ezzel jött. Nem is tudtam eleinte mit mondani, de végül igent mondtam. És nem volt egyszerű utána sem, sőt, az igazi megmérettetések csak ezután következtek. Egyrészt az egész tényleg annyira váratlanul ért, annyira hihetetlen volt, hogy igazából az elején nem is fogtam fel, hogy mit akar. Átjárt egy nagyon kellemes érzés, de főleg az elején voltam úgy, hogy lehet, hogy az egészet nem is gondolja komolyan. Erősen ott voltak bennem a múlt emlékei, az abból fakadó csalódások, mi lesz ezzel is megjárom? Lényegében ezért nem tudtam teljes egészében megbízni. Aztán eszembe jutott, hogy mit írt Almási Kitti az egyik könyvében, amikor elemezte, hogy sokan a többedik párkapcsolati kudarc után milyen nehezen mennek bele egy újabb kapcsolatba, holott lenne rá igényük. Ott írta, hogy sokan a múlt tapasztalati miatt nem tudják magukat elengedni az új kapcsolatukban, végül ők maguk idézik elő azt, hogy az a kapcsolat is megszakad. Aztán ujjal mutogatnak a másikra, hogy hát persze, ő is csak egy volt a sok közül. Itt nagyon jól leírja, hogy valójában ők nem adták meg az esélyt arra, hogy ő legyen az egy. Amikor ez eszembe jutott, fokozatosan engedtem, hogy átjárjanak az érzelmek, ekkor derült ki számomra, hogy tényleg komolyan gondolja.

De még ezután is le kellett rendezni magamban néhány dolgot, igazság szerint volt néhány álmatlan éjszakám miatta. Röviden összefoglalva, a tudattalanomból a felszínre hozott néhány gyerekkori traumát, amikről csak most jöttem rá, hogy valójában sokkal nagyobb hatással vannak a jelenemre, mint gondoltam. És mivel nem menekülök el a lelki fájdalmak elől, ezért dolgoztam magamban velük. A traumák feldolgozására van egy zeném, méghozzá a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru egyik OST zenéje.

Ez egy nagyon szomorú zene, felerősíti fájdalmat. Ekkor használom az Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors című könyvében is megírt "imaginációs módszer"-t, amikor a gyerekkori emlékképbe belehelyezem a jelenkori énemet és mintegy megvédem, megvigasztalom magam. Én még pluszba kézen fogva ki is vezetem a gyerekkori énemet abból az emlékképből. Nagyon erős, rendkívül hatásos, sírtam is, amikor ezt csináltam. De mindig egy kicsivel könnyebb volt. De ezzel tényleg óvatosan, mert amikor elmeséltem a mexikói pszichológus barátnőmnek, Lydiának, hogy mit csináltam, mondta, hogy szerencsém van, hogy mentálisan egészséges vagyok, mert egy beteg ember ebből nem jött volna ki. Még egy egészséges ember számára is nagyon megterhelő ez a terápia. És tényleg. Ezek a pillanatok rendkívül intenzívek, a külvilág teljesen megszűnik. Tehát tényleg óvatosan. De utána megadatik az esély arra, hogy mentálisan egy jobb minőségű életet éljünk.

Én nem bánom, hogy ezen keresztülmentem, végződjön akárhogy is ez a kapcsolat (ezért is láttam elérkezettnek az idejét, hogy írjak róla), mert ezt már nyertem vele, és ez nagyon fontos. De az igazság az, hogy jó eséllyel kitartunk egymás mellett, mert már azt is megtettük, hogy elköteleztük magunkat egymás felé. Az biztos, hogy ha rajtam múlik, akkor együtt maradunk, amíg élünk. :)

2022. február 21., hétfő

Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru póló

Ma megjött a rendelésem a Letmicrótól, a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru póló.

Ez a kép nagyon tetszett, úgy voltam vele, hogy ezt pólónak mindenképp. Ez egyébként a japán kiadású Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru Blu-ray 9., vagyis az utolsó lemezének borítója. Egyből tudtam, hogy kék háttérrel világoskék pólón ez nagyon jól fog mutatni. És tényleg nagyon jó lett. Mondjuk meg is fizettem az árát, mert 4.100 forint volt. De megérte. Ez mint az animéből egy relikvia, nagyon fogok rá vigyázni, és szeretném a lehető legtovább hordani.

Ezt a pólót már M-esként csináltam annak reményében, hogy nemcsak le fogok fogyni, hanem meg is fogom tartani a súlyomat. Azt vettem észre magamon, hogy amikor 65 kg körül vagyok, akkor nagyon jól állnak rajtam az M-es ruhák, viszont 70 kg fölött már inkább L-esek kellenek. Úgyhogy ez a póló plusz motiváció arra, hogy jobban nézzek ki.

Ezzel az animével meg továbbra is úgy vagyok, hogy ha nem lehet fancuccot kapni belőlük (Japánon kívül legalábbis), akkor csináltatok magamnak.

2021. november 16., kedd

Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru bögre

Megcsináltattam a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru bögrét és ma kész lett.

Szóval ebből az animéből is van relikviám, még ha egyedileg tervezett is. Ezt is a Letmicróval csináltattam, mint ahogy néhány pólót is bögrét. Nem lett rossz, de teljesen elégedett sem vagyok, mert a kép a bögrén sötétebb, mint az eredeti. Az igaz, hogy az eredeti kép is éjszakai, de elég jól kivehetők a világosabb részek, a bögrén meg jobban szemügyre kell venni, hogy az arcokon és Haiji pólóján kívül kivegyük a világosabb részeket is. Azon gondolkodok, hogy a technológia az, ami miatt ennyire sötéten kerül rá a kép a bögrére, mert ha igen, akkor világosabb képeket kell bögrére tervezni. Alapvetően nem gondolom, hogy a cég hibázott volna. Meg ettől függetlenül a kép nagyon tetszik így is. De legközelebb a kép színét is figyelembe veszem.

A másik oldalára tettem az anime logóját.

Gondolkodtam azon, hogy kitöltsem-e valamivel a rendelkezésre álló fehér részt, de úgy döntöttem, hogy hagyom. Azzal már túl tömör lenne. Így jó lesz. Majd csináltatok még dolgokat, vannak ötleteim.

2021. november 9., kedd

Párhuzamok a Haikyuu!! és a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru között

Mindig csalódásként élem meg, ha elkezdek beszélni a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru-ről, hogy mennyire nem ismerik. Amikor elkezdek beszélni róla, akkor épp meghallgatják, majd amikor elkezdem mondani a párhuzamokat a Haikyuu!!-val, az már komolyabb érdeklődést vált ki. Pedig igen. Sok hasonlóság van a két anime között. Már-már easter egg-kent lehet felfedezni a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru-ben, hogy miben is hasonlít a Haikyuu!!-ra, mert akár olyan szintű hasonlóságokat is lehet találni, minthogy egy videojátékról szóló film, mely játékokból tartalmaz elemeket. És ha ez tényleg segít ahhoz, hogy az anime népszerűbb legyen, akkor összegezzük a hasonlóságokat.

  1. Ugyanaz a stúdió animálta mindkét animét.
    Mindkét anime a Production I.G remekműve, ezen két anime által ez a stúdió nagyra nőtt a szememben.
  2. Ugyanaz a stáb dolgozott rajta.
    Első ránézésre az első két hasonlóság megegyezik, de valójában egy stúdión belül más-más emberek dolgoznak egy animén. De a lényeg, hogy ugyanazok dolgoztak a két animén, ennek köszönhető, hogy a rajzstílus szinte teljesen megegyezik. A különbség inkább az, hogy a Haikyuu!!-ban valamivel élénkebbek a színek, a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru kissé fakóbbak. Mondjuk amiatt is érződik így, mert a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru télen játszódik, így sok a sötét, éjszakai jelenet.
  3. Mindkét anime zenéjét Hayashi Yuuki szerezte.
    Ez pedig mindent elárul arról, hogy miért is hasonlít a két anime zenéje egymásra hangszerelés terén. Valahányszor hallgatom a két anime OST albumait, olyan érzésem van, mintha ugyanannak az együttesnek két különböző albumát hallgatnám. Bár a Haikyuu!! esetében annyival árnyaltabb a kép, hogy Tachibana Asami is szerzett ott zenéket (hiszen koprodukció), de hát ő csak megerősítette Hayashi Yuuki nagyságát, ketten együtt kiváló zenéket szereztek.
  4. A főszereplő srác Kurahara Kakeru mintha Kageyama Tobio bátyja lenne.
    Alapvetően el lehet mondani, hogy animékben vannak bizonyos hajviseletek, tehát annyiban bele lehet kötni ebbe az állításba, hogy hajviselet alapján egész focicsapatnyi testvérük lehetne, de itt azért ennyire feltűnő a hasonlóság, mert nemcsak hogy ugyanaz a stáb animálta meg mindkét animét, hanem személyiségük is sokban hasonlít, Kurahara Kakeru is előszeretettel osztja ki a többieket, hogy mit tudnak ők az életről, hogy miken ment ő keresztül, ahogy Kageyama is. És mind a ketten jelentős személyiségfejlődésen mennek keresztül az anime során. Mindkettejük személyiségtípusa ISTJ.
  5. Mindkét anime Sendaiban játszódik.
    Mind a Haikyuu!!, mind a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru helyszíne Miyagi prefektúra székhelye, Sendai.
  6. Jelentős szerepet kap a 10-es szám.
    A Haikyuu!!-ban ezt nem kell különösen magyarázni, Hinata és a Chiisana Kyojin száma a Karasuno Koukou csapatában a 10-es szám. A Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru-ben pedig a futócsapat 10 fős, és a Hakone Ekiden-en is a 10. helyen végeznek, ami még pont továbbjutó hely volt a jövő évi versenyt illetően.
  7. Mindkét animének megadatott egy csinos segítő lány.
    Miről beszélünk a Haikyuu!!-ban a második évadra ketten is lettek, hiszen Shimizu Kiyoko mellé betársult Hitoka Yachi is. A Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru fiúcsapatának is jutott egy csinos lány Katsuta Hanako személyében, aki személyiségében inkább Hitoka Yachi-ra emlékeztet (bár némileg nagyobb magabiztossággal rendelkezik a Kazetsuyós lány), csak részemről nagyban árnyalja a képet, hogy számomra Hana-chan rettenetesen idegesítő. Hála istennek, nem emlékszem arra, hogy Kimura Juri-t bárhol máshol is hallottam volna, de borzalmas hangja van. Egyébként az nagyon érdekes, hogy a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru anime változatának rajzstílusa teljesen más, mint a mangáé. A mangában a szereplők sokkal erőteljesebben, durvábban vannak megrajzolva, alig lehet ráismerni egyikre-másikra. Ami a legszembetűnőbb, hogy a mangában Hana-chan gyönyörűszép. Valósággal szerelmes lettem belé és nem értem, hogy kellett az animére teljesen átplasztikázni.

Nos, nagyjából ennyi. Döntse el, hogy kit mi motivál a legjobban, hogy megnézze az animét.

Egyébként onnan jutott eszembe a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru, hogy elgondolkodtam azon, hogy szívesen csináltatnék magamnak fancuccokat olyan animékről, melyek nem terjedtek el annyira, így nem nagyon lehet róluk semmit kapni. Erről az animéről is kerestem képet és amikor megtaláltam ezt, annyira megihletett, hogy ez ideális poszter- és bögremintának, hogy úgy döntöttem, hogy teszek egy újabb lépést afelé, hogy ismertebbé tegyem az animét.

Mutattam az egyik ismerősömnek ezt a képet és megkérdezte, hogy ők egy pár? Nem volt hülyeség, amit kérdezett, mert tudtom szerint a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru-t eredetileg BL sportanimének tervezték, csazt azán elvetették az ötletet. Egyébként nagyon furcsa, nekem nem jutott eszembe a homoszexualitás a képet látva. Azért tetszett meg nagyon a kép, mert nagyon kifejező. Az az arc, ahogy elmélkedve felnéznek az égre, szinte fizikálisan lehet érzékelni, hogy mennyire elmélyedtek az adott pillanatban, mintha ez egy szent pillanat lenne, amikor megerősítették a barátságukat és csapattársak lesznek, bármi is történjék.

Egyébként többször végignéztem az animét és egyszer sem érzékeltem semmilyen homoszexualitást. Úgyhogy ha igaz, hogy tényleg BL-nek tervezték a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru-t, azt teljesen, 100%-osan eltávolították. Bár furcsa egyébként, hogy hiába vagyok biszexuális, más LMBT ismerőseim, barátaim fogékonyabbak a BL-utalásokra. Nekem a Hajime no Ippo is teljesen heteroszexuális anime. Mások szerint meg a fürdőzős jelenetek miatt inkább biszexuális. Ki milyennek látja, én nem mennék el eddig.

Mindenesetre lett bőven képanyag az animéből, mert megtaláltam az anime mind a 9 japán kiadás Blu-ray borítóját scannelve és ott is találtam néhány fantasztikus képet, meg az interneten is felleltem néhány eredeti artworköt, valamint a logót is függőlegesen.

Haikyuu!!-ból pedig a Karasuno Koukou VS Shiratorizawa Gakuen Koukou japán kiadásának scannelt borítóját találtam meg. És amikor megtaláltam ezt a képet Kageyamáról, egyből még jobban belé szerettem (mintha nem tetszene így is eléggé), és ezt bögrének, poszternek, pólónak, miegymásnak.

Ez a harmadik évados csoportképből származik, onnnan kiemelték Kageyamát és mögé tettek jeleneteket a harmadik évadból és ez olyan érzetet ad, mintha Kageyama ki lenne emelve, mint a meccs hőse.

Úgyhogy ilyenekkel is foglalkozok manapság szabadidőmben.

2021. július 20., kedd

Okui Masami dalok a terápiához

Ahogy az előző postban írtam a terápiáról és írtam arról a bizonyos Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru OST dalról, amit hallgattam, eszembe jutott, milyen más dalok lehetnének ideálisak az imaginációs terápiához? Az volt az érdekes, hogy amíg más-más előadóktól legfeljebb néhány dal jutott eszembe, Okui Masamitól egy komplett albumra való összejött fejben. Ezeket listáznám:

  1. Friends
  2. spirit of the globe
  3. Tenohira no Kakera
  4. Maria
  5. Moon
  6. CHAOS
  7. Hoka ni Nani ga?
  8. Ajisai
  9. Chou
  10. Shounen
  11. lotus
  12. Sayonara
  13. DEVOTION
  14. strawberry fields
  15. NECESSARY
  16. Mitsu
  17. SOUL MATE
  18. I wish
  19. INSANITY
  20. TOTAL ECLIPSE
  21. Melted Snow
  22. Akasha
  23. Dear
  24. Hikari he ~I pray to be given~
  25. THE COUNTDOWN

És ez komoly, 25 olyan Okui Masami dal van, ami nagyon komolyan elgondolkodtat az élet nehézségeiről. Ezért is van az, hogy 15 éve töretlen rajongója vagyok és nagyon szeretem őt, mert a szomorú dalainak többségével teljességgel azonosulni tudok és nagyon átérzem, hogy miről énekel. Persze nem mindegyikkel, mert például nincs a listán a Kaze ni Fukarete vagy a Dareka ga, Dareka wo amikkel a mai napig nem tudok, mit kezdeni, de itt van 25, ami szinte egy bő válogatásalbumnyi.

2021. július 19., hétfő

Egyénileg is alkalmazható terápiák

A múlt héten vettem meg Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors című könyvét. Nem feltétlen könnyű olvasmány, mégis annyira megtetszett, hogy hangoskönyv formájában is megvettem CD-n. Ezt néhány hónapja Békéscsabán a pszichológusom ajánlotta, ahogy egy-két szót említettem neki a családon belüli viselkedésekről és kísérteties hasonlóságokat fedezett fel a szüleim és a testvéreim közötti viselkedésekben. Már akkor utánanéztem a könyvnek, hogy milyen és ahogy belelapoztam, már akkor tudtam, hogy ez tényleg jó könyv lehet, de azért csak most vettem meg, mert a Hollandiai tartózkodásom legnagyobb tanulsága az volt számomra, hogy valójában nekem is van dolgom az őseimmel, de másképp.

De az a bizonyos "másképp" kellőképpen erős ahhoz, hogy okozzon nehéz időket számomra. De igazából nem bánom, mert mindig egy kicsit jobban érzem magam utána. Ugyanakkor azt is érzékelem, hogy ez egy lassú folyamat, mert az egy dolog, hogy kérdezem anyámat, nővéremet (apámat már nem tudom, a bátyámmal meg nincs komoly testvéri kapcsolatom) és kiderülnek titkok és úgy érzem, hogy megvilágosodtam általuk, egy kicsit többet tudtam meg magamról, de a valódi változás csak lassan történik meg. Az utóbbi napokban, hetekben előfordul, hogy nehezebben alszok el éjjel, mert azon kattog az agyam, hogy ha tudok dolgokat, akkor miért nem történik változás? Hiába tudom aggyal, hogy a változás valójában lassú folyamat és hogy nem érdemes siettetni, de a lassúsága néha annyira megijeszt, hogy olyan érzésem van, hogy valójában nincs is ebből kiút, ezzel együtt fogok élni amíg élek.

De talán mégsem. Most kb. 185. oldalon tartok és eddig két olyan terápiáról olvastam a könyvben, amit egyénileg is lehet alkalmazni. Az egyik könnyebb és gyorsabb: El kell képzelni egy virágot és körül kell írni, hogy milyennek látod. Nincs részletezve a célja, de ezt úgy képzelem el, hogy ennek az az értelme, hogy a virág képében leírjuk azt, hogy milyennek látjuk magunkat. Én ezt tovább is gondoltam magamban és leképeztem magamban azt is, hogy ideális esetben hol van ez a virág és hogy néz ki? Ez motiválhat a változásban.

A második terápia sokkal erősebb és kell hozzá mentális felkészültség. Még a nevére is emlékszem: imagináció (40. oldalon van) és az a lényege, hogy relaxált, meditált állapotban képzeljünk el egy számunkra nagyon fájdalmas gyerekkori, múltbéli emléket és éljük bele magunkat nagyon. Ezután tegyük bele az emlékképbe a jelenkori énünket és védjük meg magunkat és vigasztaljuk meg magunkat belül. Ennek az a jelentősége, hogy az agy egy idő után az új képet fogadja el valóságként. Habár a pszichológus erről nem írt, de ahogy kipróbáltam magamon, arra jutottam, hogy ennek több jelentősége is van:

  1. Megtanuljuk elfogadni a múltat olyannak, amilyen.
  2. Az új kép által, amit képeztünk, megerősödhetünk, megtanulhatjuk megvédeni magunkat a jelenben.
  3. Oldódnak a gátlások, blokkok, ha szembenézünk önmagunkkal.
  4. Ezáltal pedig jobban tudunk funkcionálni az életben, nőhet az önbizalom.

Amikor ezt kipróbáltam, ezt a dalt hallgattam:

Maga az anime (Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru) egyébként is aktuális, mert újra nézem és azt kell mondjam, hogy még most is 10/10 számomra. Ez a dal többségében akkor szól az animében, amikor Kurahara Kakeru fájdalmas múltját idézik fel, úgyhogy ebből a szempontból is ide illik. A dalt egyébként 2019 decemberében fedeztem fel magamnak, amikor úgy gondoltam, hogy az akkori szerelmi bánatra ez a dal "korrelál". Elkezdtem hallgatni és olyan sírógörcs jött rám, hogy azt se tudtam, mit csináljak magammal. Azóta fájdalmas hallgatni számomra ezt a dalt, de pont ezért is választottam erre a terápiára, mert remek alkalom arra, hogy szembenézzek a múltam fájdalmas részével. És valóban. Elég jól ismerem Hayashi Yuuki zeneszerzői munkásságát és bizton állíthatom, hogy ez a dal, a Genjitsu a legfájdalmasabb, amit valaha írt animének. Részint ijesztő is a címe, hiszen a "Genjitsu" jelentése "Valóság" és azért is volt fájdalmas hallgatni ezt a dalt korábban, mert mindig felmerült bennem a kérdés, hogy ez lenne a valóság? Csak fájdalomból és reménytelenségből állna? A mai napon arra is rászántam az időt, hogy magát a dalt is jobban értelmezzem, elemezzem és kiderült számomra, hogy a dal valójában másról szól. Ahogy hallható, három részből áll, amit én a következőképp értelmezek:

  1. Maga a fájdalmas esemény újra megélése. Az, hogy csak a zongora szól és semmi más, annyira keménnyé, súlyossá teszi a dalt, hogy ember legyen a talpán, aki kibírja érzelmek nélkül. Mert pont emiatt látok magam előtt egy sötét képet, ahol egy szenvedő gyerek látható és hiába ordít segítségért, nem megy oda hozzá senki, így egyedül marad.
  2. Az előző pont következménye: A reménytelenség, már-már a nihilizmus érzése. Jó eséllyel szintetizátorral szólaltatták meg a dallamokat, de hogy mennyire súlyos, az valami eszméletlen. Gyerekkoromban visszatérő álmom volt, hogy egy sötét szobában próbálok villanyt kapcsolni, de olyan gyenge a fény, hogy alig lehet látni. Majdhogynem jobb a teljes sötétség. Ez mindig nagyon megijesztett. Ezeket a képeket hozza vissza ez a rész, a traumatizált élmény következményét. Amikor hiába is várok fényt, egyszerűen alig látok bármit is.
  3. A záró téma viszont optimista. Mintha azt az érzést keltené, hogy van kiút. Ettől lesz teljes a dal, mert mintha utat mutatna kifelé, hogy másképp is lehetne élni, csak keményen kell küzdeni érte. Ez a valóság, ezáltal nyer értelmet számomra a dal címe.

Így ez a dal remek lehetőség a terápia egyéni alkalmazására. Azt tapasztaltam magamban, hogy valójában nem is a múlt feltárása a legfájdalmasabb, hanem amikor belép a jelenkori énem, hogy a gyerekkori énem védelmére keljek és megvigasztaljam magam. Ekkor könnyeztem. Valószínűleg azért, mert valójában ez hiányzott az életemből. Ez nem azt jelenti, hogy soha nem voltak barátaim, soha nem védett meg senki, meg nem kaptam szeretetet, de az igazán fájdalmas, traumatikus élményeket egyedül éltem meg és akkor szinte soha nem volt mellettem senki. Azokból az időkből hiányzik az a fajta szeretet, amit most magamnak megadok.

Igazából ez addig fájdalmas, amíg benne vagyok. De ahogy kijövök belőle és kívülről elemzem a megélt dolgokat egy kicsit erősebbnek érzem magam. Mert tényleg segít elfogadni a múltban legtörtént eseményeket és még egy fontos dolog: Segít függetlenedni, mert ezáltal nem mindig a másiktól várjuk a segítséget, hanem megtanuljuk magunkat megvédeni, ha éppen nincs mellettünk senki. Persze barátokkal, szeretett emberekkel teljes az élet, de hogy ennek milyen hosszútávú következményei lehetnek azt még nem tudom, de biztos vagyok abban, hogy csak jó lehet.

Meg pont ezért nem értem néhány barátomat. Vannak, akiket már évek óta ismerek, tudom, hogy miken mennek / mentek keresztül és azt érzékelem, hogy nem történik náluk érdemi változás. Ez azért gondolkodtat el, mert látom és érzékelem rajtuk, hogy ugyanannyi energiát emészt fel náluk (vagy akár többet is) az, hogy szenvednek és nem keresik (személyes megítélésem szerint) a kiutat, mint az, aki küzd magáért, akinek az útja legalább annyira göröngyös, de legalább megadja magának az esélyt arra, hogy jobb élete legyen a jövőben.

Ami a könyvet illeti, azt gondolom, hogy a megmaradt 100 oldalban még több megoldás, javaslat is lesz olvasható, azokat is ki fogom próbálni és az eredményességéről be fogok számolni.