Gondolatok az Atsu Hercegnőről

Tegnap véget ért az Atsu Hercegnő. Azt a lécet, amit tavaly év végén a Korona Hercege állított fel, azt a japán sorozat lazán megugrotta. És nagyon örülök, hogy volt egy ilyen történelmi sorozat, mert a Japán iránti érdeklődésemet sokszor próbáltam azzal is kielégíteni, hogy olvasgatok a történelméről, de valahogy szavakban nem jön át, hogy milyen is volt a történelmi Japán az évszázadok alatt. Ezért is szerettem volna, ha egy olyan japán történelmi sorozatot nézhetek, mint a Korona Hercege, mely annyira érdekesen mutatta be Korea történelmét, hogy kedvem támadt utánanézni, hogy mi is történt Koreában annak idején. Ugyanez történt most Japánnal. Nekem ez a sorozat egyébként azt mutatta meg, hogy bár nagyon kemény szabályok voltak a Tokugawa sógunátus alatt, de aki képes volt úgy elfogadni őket, hogy közben önmaga maradt, az hatalmas tiszteletet vívott ki magának. És nyilván ebben is voltak tipikus filmes elemek, melyeknek azt kell szolgálni, hogy ne szárazon mutassa be az akkori történelmet, hanem végig fenntartsa az érdeklődést, és fenntartom azon gondolatomat, hogy lehet, hogy nem 100%-ig minden úgy történt akkoriban, ahogy láthattuk most, de én jó ötletnek tartom azt, hogy a forgatókönyvíró olyan jeleneteket, melléktörténéseket is beleszőjön, melyek bár nem biztos, hogy megtörténtek, de mégis odaillik, és érdekessé teszi a sorozatot. Ebből a szempontból jelesre vizsgázott. Színészek nagyszerűségét jelzi azt is, hogy teljesen azonosulni tudtam a szereplőkkel. Komolyan, én is Atsu Hercegnővel nevettem, amikor Ikushima azon mérgelődött, hogy már megint mit csinál ez a lány! Kettejük kapcsolatát nagyon szépen jelenítették meg, nagyszerűen mutatja meg, hogy két különböző karakter, ha sokat van együtt, jellemben hogy össze tudnak simulni. Az elején szinte macska-egér játék folyt kettejük között, hogy márpedig most Ikushima tanítani fog, de Atsu Hercegnő most ragaszkodik ahhoz, hogy pihenjünk, majd később tanul. Aztán, ahogy múltak az évek, elfogadták egymást, a végére meg annyira megszerették egymást, hogy teljesen átjött, amikoe búcsúzniuk kellett. Bár dramaturgiailag inkább 9 pontot adnék a sorozatra, mint 10-et, mert amikor már Tenshoin-sama volt, és Iemochi sógun felesége gyereket várt, majd végül, kiderült, hogy tévedtek, akkor szerintem túlzásba vitték, hogy Atsu Hercegnő ennyire együttérez velük, volt egy brazil sorozat-feelingje. Ennyi az összproblémám, de minden japán sorozatnak ez legyen a legnagyobb hibája, és akkor nem csak anime, manga meg zenerajongó leszek, ha Japánról van szó.

Írtam arról a széria elején, Miyazaki Aoi, aki most Atsu Hercegnő, régebben a Nana Live Action-ben láttam Komatsu Nana-ként. Szemléletésképp összepainteltem a két karaktert:

Komatsu Nana képe nem annyira éles, de így is szemmel látható, hogy az arc ugyanaz. Érdekes, hogy két ennyire különböző karaktert képes volt ilyen jól eljátszani, nagyon jó színésznő. Az Atsu Hercegnőt meg fogom nézni japánul is, mert bár nagyon jó a magyar hang, átlagon felüli, de bizonyos japán beszédstílusokat egyszerűen képtelenség más nyelvbe áthozni, ezért vagyok kíváncsi, hogy milyen az eredeti nyelven.

Tegnap Pesten voltam állásinterjún. Úgy döntöttem, hogy kipróbálom magam lakás-, albérletértékesítőként. Hétfőn megyek próbanapra, aztán majd meglátom, hogy milyen. Azt gondolom, hogy sokat nem veszíthetek vele, mert bár igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy ez nem az a fajta munka, ami által ki tudom hozni magamból a legtöbbet, de most ez van, és úgy vagyok vele, hogy addig is csinálok valamit, munkát meg addig is kereshetek. Igazából lenne dolgom, készülök a júniusi vizsgára, de azért bennem van a munkanélküliség érzése, és hogy bármi jobb annál, minthogy itthon legyek. Ha pedig sikerülni fog, akkor csak nyerhetek vele. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy ha élesben fogok dolgozni, azt úgy csináljam, hogy ne veszítsem el önmagamat, ezt fogom a legfőbb feladatomnak tartani.

MondoCon 2011 ősz - Szombat

Végre kialudtam magam! :D Erre már több MondoCon óta nem volt példa. 6.15-re állítottam be az órát, de már 5.30-kor felébredtem, összekészülődés után megmértem a súlyomat. Igazából most már rendesen eszek, ezen túl arra fogok rámenni, hogy izmosodjak, de kíváncsi voltam, hogy mennyit fog mutatni, és meglepődtem: -0,8 kg. Ezt mégis hogy hoztam össze? O_O De soha nem értettem, hogy miért van az, hogy előfordul néha az, hogy egy nap alig eszek, és futok 30 percet, és másnap reggel mégis többet mutat... És van ellenpélda is, hogy rendesen eszek, és mégis kevesebb, ahogy írtam feljebb.

Igen, sok kitérő lesz a postban, azt már most jelzem. Tehát, mérés után RTL Klubra kapcsoltam, mert Forma 1. Csak a Forma 1 alatt nézek RTL-t, soha máskor. Soha nem írtam, de szeretem az autósportot, nem szurkolok senkinek, csak a hangulata miatt. Bár unalmas volt az idei év, mert már az első pár futam után szinte biztosra vehettük Vettel világbajnokságát. De tényleg senkit nem tudok mondani, akiért szorítanék. Ma korán reggel volt az időmérő edzés, mert Japánban volt. MondoCon hétvégéjén japán Forma 1. Meg is mosolyogtam, hogy a Q1-ben Kobayashi volt az első. De persze a Q3 után ismét Vettel indul az élről, ki más. -_-' Amint vége lett, 8 óra után el is indultam, most nem akartam odaérni már kora reggelre. Felszálltam az 50-es villamosra, majd a Határ úttól a Deák térig mentem. Ide beszéltük meg a találkozót Ninty-vel, innen már együtt mentünk a Pillangó utcáig, majd elsétáltunk a Hungexpóig. Már 9 órára járt, és mivel volt jegyünk, eszünk ágában sem volt sorba állni, leültünk az egyik padra. Nem sokkal ezután jött oda hozzám Lam'O, ami azért lepett meg, mert ő karaoke segítő, és úgy tudom, hogy már bent kellett volna lennie. Kicsit beszélgettünk, de aztán mentünk is be. Ő ment be segíteni, mi meg Ninty-vel, és közben Necrokiddel is összetalálkoztunk, együtt vártuk meg a 10 órát, mire bejuthatunk. Kicsit lassan telt el nekem, de a vége fele megjelent Neela és Megumi. 10 órakor bejutottunk, ismét első ízben a karaoke terem felé vettük az irányt. Meglepett, hogy sokáig kevesen voltak. Ez vasárnapra jellemző. Nekem meg semmi kedvem nem volt kiállni énekelni, én ott eleinte eljátszogattam a Brain Traininggel. Határozottan nehezebb koncentrálni, amikor zaj van körülötted, és még nem rendelkezek azzal a képességgel, hogy kizárjam a külvilágot. Úgyhogy nem is csináltam sokáig, elmentem a vásárok közé szétnézni. Kihasználtam a levásárolhatóság lehetőségét, és vettem két mangát:

• Árnybíró 3
• Death Note 3

És megvettem a legújabb Mondo magazint. Érdekelt, mert 4 oldal tiszta Nintendo van benne. Mindenképp örvendetes. Két oldal Nintendo 3DS, és Nintendo-történelem bemutató van. Amit Nintendo aktáknak neveztek el, és őskor-ókor-középkor... osztottak fel. Én ezt egy kicsit erőltetettnek tartom, de maga az írás jó lett. Mindenképp megérte már csak ezért is megvenni, egyébként mindegyik Mondo magazin megvan az 1. számtól kezdve. És ha már Nintendo: Múlt héten csütörtökön voltam a Csibivel az Árkádban, és tökre meg voltam lepődve, mert az ottani 576-ban (a nagyobbikban) volt két Zeldás poszter, és odaadták nekünk, hogy elvihetjük. Tök jól néz ki. :) És most MondoConon egy árva Nintendo konzol nem volt. -_- Ja, hazudok: Volt arra a 2 órára, amíg Just Dance 2 verseny volt. Egyébként néhány napja megkérdeztem a Nintendo Magyarországot, hogy kint lesznek-e a MondoConon, és nemet mondtak... Most nem akartam firtatni az okát, de elvileg szövetségesek a Mangafannal, Mondóval, és ilyen nagy rendezvényen miért nincsenek jelen, hogy reklámozzák a Nintendót? Amikor épp az lenne (kellene, hogy legyen) a céljuk, hogy minél több emberhez juttassák el a Nintendót. Úgyhogy a konzol most halott részleg volt számomra. Engem nem érdekel a sok FPS, verekedős, sport, és életszimulátor. Úgyhogy ennyi.

Vissza a karaokéhoz. Most annyira nem akartam énekelni, de a kaszinó karaokén ki akartam próbálni magam. Érdekes szabály volt: Minden órában volt egy verseny, annyian jelentkeztek, ahányan akartak, húztunk egy sorszámot, és a gép kiválaszt három embert, és abban a sorban énekelt a három ember. Példa: Jelentkezik 5 ember, húztak egy sorszámot 1-5 között, és a gép kiad egy sorrendet random, pl: 4, 5, 1. És ők hárman énekeltek, elsőnek ment ki a négyes, másodiknak az ötös, és harmadiknak az egyes. A kettest, és hármast húzók most nem énekeltek, de a soron következőre jelentkezhettek. Így volt az, hogy az első kettőben nem énekeltem, de a harmadikban igen. Több kategória volt: Kúlos, csajos, duett, csoport, emoticon, és extra. Én a kúlosban jelentkeztem. Annak a 18 dalát többször is meghallgattam. Voltak köztük olyanok, melyeknek nagyon örültem volna, de voltak olyanok, melyeket kerültem volna. A kategóriában sorsolt a szerencsekerék, és azt a dalt kellett elénekelni. Na most én nagyon szerencsétlenül jártam, mert egy olyan dal jött ki, amire azt mondtam volna, hogy köszönöm szépen a lehetőséget, nem élnék vele. :D Bleach: Stay Beautiful. Az volt a szerencse, hogy lehetett közönség segítséget kérni, így Legyen Ön is Karaoke-győztes címszó alatt ezt kértem. Két srác jött volna fel, de hogy őszinte legyek, nem akartam, hogy feljöjjenek, mert ők azok, akik minden egyes karaoke rendezvényen előadják a Death Note: What's up People?-t, de úgy... Pontosabban nem is velük van a baj, hanem azzal, hogy mivel a dalból nincs instrumental, ezért LQ-val készült a kfn. (LQ = Low Quality, amikor a kfn készítő maga szedi le a vokált, de ez minőségveszteséggel jár) És az egyik legrosszabb LQ a fentebb említett dal, és rettenetes hallgatni, erre már nem tudom azt mondani, hogy ha élvezik, akkor csinálják...  Na mindegy, az előadásom szempontjából most az a lényeg, hogy nem akartam, hogy ők jöjjenek ki. De szerencsére jött Mystra, mint egyszemélyes felmentősereg. Őt már szívesen láttam. Szereti is a számot, ami meg is látszott, ugyanis VÉGIG ő énekelt. Iszonyú kínosan éreztem magam, csak a refrénbe segítettem be (holott nekem kellett volna énekelnem), de nagyon rosszul éreztem magam. De a poén az, hogy én nyertem. :D Illetve Mystra nyert. Ez az ő győzelme. Az ajándékot (2000 forint értékű Mangafan vásárlási utalványt) én kaptam, de megbeszéltük, hogy adok neki egy ezrest. Így vettem még Nana 5 mangát, ez az én meg nem érdemelt győzelmem jutalma, de kellett egy "kis" idő, mire feldolgoztam, eddigi legrosszabb karaokés fellépésem volt. Ezután írtam fel magam, méghozzá azt a dalt, melyet nagyon szerettem volna elénekelni a kaszinó karaokén: Naruto: Parade. Nem kerültem sorra, mert valamikor 41-nél jártunk, amikor feliratkoztam, és a 91. lettem volna, és a nap végén a 63. volt az utolsó. Úgyhogy holnap.

Sokat beszélgettem Tukeinonnal, amikor elől voltam, meg Night elkísért a Burger Kingbe ebédelni, vele is nagyon sok mindenről beszélgettem. Politikáról (bár nem nagyon értek hozzá), meg a szerelmi dolgokról. Ebben ütközik a véleményünk, de úgyis írni akartam erről, így akkor most. Ugyanis Night szerint ha az ember együtt van a szerelmével, akkor 2 év múlva elmúlik a szerelem. Én meg lehet, hogy túlzottan naiv vagyok (ezt ő mondta is), de én hiszek a sírig tartó szerelemben. Hiszem azt, hogy ha életem szerelmével élem le az életemet, akkor igenis akár öregkorunkban is lehetünk egymás mellett boldogok. Azt gondolom, hogy ez inkább emberfüggő, mert lehet, hogy rossz lesz ez a hasonlat, de például ott van nekem a Super Nintendo, és a Super Mario All-Stars játék mely lassan 18 éve, hogy megvan nekem, és a mai napig képes vagyok azzal a lelkesedéssel játszani vele, mint amikor kisgyerek voltam. És nem úgy, hogy nosztalgia, hanem a jelenben szeretek vele játszani. Úgyhogy az, hogy ki milyennek fogja fel a szerelmet, az szerintem emberfüggő, és ha valaki nem alkuszik meg valakinél, hanem kitartóan (nem is kell tudatosan) keresi az igazit, az úgyis megtalálja azt, akibe beleszeret, és hasonlóképp gondolkodik.

A szombati nap lényegében ennyi volt, holnap folyt. köv.

ShibuyaCon

A MAT egy mérsékelt sikert követő 2010-es Őszi AnimeCon, és egy meglehetősen jó japán kiállítás után új erőre lelt, és új rendezvénnyel jöttek elő. A Garay üzletházban megrendezett ShibuyaConon szerintem meglepően sokan voltak, és összességében azt lehet mondani (bizonyos embereknek, de erről nemsokára), hogy jó volt.

Én már péntek este elmentem, mert felajánlottam a Wiimet, a New Super Mario Bros. Wii játékot, a NES-es Super Mario Bros. / Duck Hunt játékot, és a NES zappert a konzolrészlegnek segítségül, cserébe járt egy VIP jegy. Már akkor lázasan készülődtek, beszélgettek, jó érzés volt látni őket. Kicsit későn indultam el, ezért félek, hogy már nem fognak beengedni, ezért a 99-es busszal mentem el a Határ úttól a Golgota térig, majd onnan a 24-es villamossal a Keletiig. Visszafele meg a 79-es villamossal a Dózsa György útig, majd metróval a Határ útra.

Szombaton már fél 4-kor felébredtem hajnalban. Azt hittem, hogy nem fogok már visszaaludni, de fél 5-kor csak lefeküdtem, egészen fél 9-ig aludtam. Összekészülődtem, fél 10 fele elindultam. Amior 10.15 fele megérkeztem, már akkor sokan vártak jegyért, de a sor nem ment. Az utolsó napokban kiderült, hogy csak 500 embert engedhetnek be a megígért 1.500 helyett. Úgyhogy nagyon nem ment olajozottan a bejutás. Azt nem gondolnám, hogy a MAT hibája lenne, mert mi érdekük lenne tartani a sort, ha jegyek vannak? Csak saját magukkal szúrnának ki. Mondjuk nekem a VIP jegy miatt nem kellett sorban állni, másik helyen adták azokat, így gyorsan feljutottam. kb. 500-an voltunk fent, de ezen túl még rengetegen várakoztak a jegyre, délutánra szépen lassan el lehetett adni mindet. De azokra gondoltam fentebb, hogy "bizonyos embereknek", akik hamar feljutottak. Mert egész jó volt a ShibuyaCon, legalábbis abból, amit láttam, abból ezt tudom mondani. Az előadások, amik érdekeltek, jók voltak, a konzol-részleg nagyon jól sikerült, a karaoke meg... Az a helyzet, hogy lehet ujjal mutogatni az Adarnára, hogy ennyivel jobb karaokét csinálnak, de ne felejtsük el azt sem, hogy ez nagyrészt társaságfüggő. Az Adarnás karaokékon van egy összeszokott társaság, akik rendszerint sokat énekelnek, és ők csinálják a hangulatot. Ami meg nagyon nehéz helyzetben van, hiszen neki nincs ilyen társasága, itt még 65× eléneklik a Pokémon főcímdalt, 40× a Dokuro-chan openinget, így aztán nagyon van változatosság, de ahogy elnéztem (az előadások a szomszéd teremben voltak, és üvegfal választotta el a két termet egymástól) Bleach-ből, és Vampire Knight-ból sem volt hiány. Úgyhogy még nem az igazi, de itt is csak egy összeszokott társaság kéne. Én most nem énekeltem semmit. Egyrészt mert nagyon sovány volt a lista, amiből választani lehetett (lehet, hogy ezért sem voltak annyira változatok az előadói kínálat?), másrészt, meg nem volt hangulatom. Bár gondoltam, hogy esetleg egy Slayers számot, de végül mégsem. Vártam az Adarnások közül kik jelennek meg, ahhoz képest, hogy többen is ígérkeztek, csak Amina, Gh0sT, Leea és Tsuki voltak. Leea és Tsuki énekelt egyet közösen, a "Chiketto wa Sold out, gomen" dalt, ez a szöveg van benne, a címét nem tudom, meg hogy melyik animéből van. Ezt a sort is csak onnan tudom, hogy Leeának ez a személyes üzenete. Amina énekelt még egyszer, a Gundamből a Akatsuki no Kuruma című dalt. Eszembe is jutott, hogy leszedtem magamnak a kislemezt, de még nem jutottam el odáig, hogy meghallgassam. De Chihiro Yonekura által maradt meg bennem, eredetileg a FictionJunction YUUKA énekli. De azért nem hallgattam meg, mert az énekesnőtől leszedtem még egy kislemezt (Silly-Go-Round, .Hack Roots OP), és az nekem nem jött be, és féltem, hogy az Akatsuki no Kuruma sem fog tetszeni, de így, ahogy hallottam a zenét, mégiscsak nagyon jó. Amina előadását meg felesleges elemezni, akik látják és hallják, azok tudják.

Több érdekes előadás volt, ami tetszett is. Mindjárt az első a NANA animéről szólt. "A sorozat mögött meghúzódó japán valóság" címet kapta, amire már az anime nézése közben is felfigyeltem, és beszélgettem is róla az egyik mexikói ismerősömmel, aki szintén nagy animés, szerinte is sok párhuzamot lehet felfedezni. Sajnos nem tudtam végig ottmaradni, mert a konzolszobában jelenésem volt Super Mario Bros. verseny ürügyén, de reménykedek abban, hogy készült felvétel az előadásokról. A második, ami érdekelt, az a "2011. március 11, túlélni egy katasztrófát". Nagyon jó volt! Egy Japánban élő magyar nő tartotta az előadást, aki épp kint volt azon a végzetes napon, de valami hihetetlen jól beszélt. Képekkel, és videókkal illusztrálta a mondanivalóját, nagyon hatásos volt, elgondolkodtató, hogy melyik másik nép viselne ennyire higgadtan egy ekkora természeti csapást. A nap végén volt még egy "hogyan nőj fel az animék szerint" című előadás, melyen már nem maradtam, mert már haza akartam jönni. Nem tudom, milyen lehetett, de a címe alapján ilyen nap végi lazításnak tűnhetett, komolytalannak, de aztán rájöttem, hogy azért az animék sok POZITÍV értéket mutatnak a gyerekeknek, így nagyon érdekes előadás kerekedhetett ki, de már nem maradtam.

A konzol részleget meg bagszi szervezte, meglehetősen jól sikerült, jó ötlet volt beszervezni retro konzolt, nagy érdeklődés volt rá, még az idősebbek körében is. Nagy volt a szórás egyébként korosztály terén, láttam egy-két érdeklődő nyugdíjast is! Tehát nem tudtam maradni a NANA előadáson végig, mert 11.30-kor volt a Super Mario Bros. verseny. Ahogy írtam, ennek az volt a lényege, hogy az első pályán, aki végigmegy, anélkül, hogy meghal, és a legtöbb pontot gyűjti össze, az nyer. 8-an indultunk, 5-en meghaltak. Csak Krisi, Kristóf és én vittük végig, és én nyertem meg, valami 39.150 ponttal a végén. Krisi ott szúrta el, hogy ahol el lehet lökni a Koopa Troopát, hogy a Goombákért halmozódó pontokat kapjon, az ellenkező irányba lökte el véletlen. Kristóf ügyes volt, csak sok mindent kihagyott. Én meg beszereztem mindent. Az egyetlen izgalmam az volt, hogy meg ne haljak, de túléltem. Jó kis verseny volt, gyorsan lement. Poénos oklevelet kaptam, már csak ezért is megmutatom. A második a Duck Hunt verseny volt, ezen már nem én nyertem. Megnéztem a bagszi által hozott Wiire hackelt Duck Huntot, hát nagyon szép volt. Csak a Wiimote-ot kellett használni, és az A-gombbal kellett lőni, de ami külön poén volt, azok a miniatűr kacsák. Vagy kacsafiókák? Elpoénkodtunk rajta. Pluszba még, hogy ne kelljen megerőltetni magad különösen, célkereszt is volt a képernyőn, hogy tudd hova lőssz. Úgyhogy érdekes volt, de maradtam a NES-es verziónál. Kicsit szervezetlen volt a verseny, bagszinak időközben jutott eszébe, hogy egyáltalán meddig vigyük el az egészet, mert a 100-as szintig elvinni (már ha valaki el tudja), azért eléggé időigényes. Végül úgy döntött, hogy a 20-as szintig kell csak elvinni. Ez is eltartott egy darabig. Én a 12-es szintig jutottam el, valami 204.500 pontot gyűjtöttem össze. A Brawl verseny jó volt, bár nem tudom, hogy oldották meg 14 fő esetében az egyenes kieséses rendszert, én már az első körben kiestem. Sőt, csak hogy tovább halmozzuk az élvezeteket, elsőként játszottam. El is követtem egy nagy hibát, annyira nem is érdekelt az egész. Utána, hogy őszinte legyek, különösebben nem érdekelt a verseny lefolyása, de Ricsi nyert. Még Naruto verseny volt X360-ra. Egyébként 3 Wii volt, 1 NES, 1 X360, 1 PS3, és ha jól tudom 2 vagy 3 PS2. Nos igen, egy Nintendós esetében várható, hogy a Nintendo kerül túlsúlyba. Sokan játszottunk, nagy volt az érdeklődés a konzolok iránt.

Kevés árus volt kint, háttérinformációk ismeretében sajnos nem csoda. Kint volt a sokak által kedvelt ázsiai (talán japán?) árus, aki nagyon sok plüsst hozott, most sem okozott csalódást. Ami meglepett, hogy japán CD-ket is hozott? Talán van Hayashibara Megumi, Okui Masami, netalántán JAM Project? Sajnos egyik sem volt, viszont, amin meglepődtem, az Ayumi Hamasaki: Rock 'n Roll Circus CD. Ha lett volna rá pénzem, szerintem megvettem volna. Meg volt még BEST HIT NARUTO, ami még megállított, de döntő többségében OST CD-k voltak. Mondjuk a CD-k eredetiségében kételkedtem, mert nem a japán CD-ken megszokott szöveg volt olvasható a fentebb említett CD-ken sem (pl. nem volt rajta a megjelenési dátum, ami minden japán CD-n rajta szokott lenni), az egyik OST CD-re rá is volt írva, hogy Made is Taiwan. Hát az nem japán. Meg kint voltak még azok is, akik japán nyelvkönyveket szoktak árusítani, többek között az általuk készített Hiragana és Katakana oktató füzet, ahol megtanulhatjuk a karaktereket leírni. Elég olcsó volt, ráadásul 20% kedvezménnyel 720 forint volt, gondolkodtam is rajta, hogy megvegyem-e, de úgy döntöttem, hogy inkább elviszek egy névjegykártyát, azon rajta van a cím. Kajára kellett a pénz, de ha majd lesz egy kis tartalék, akkor felkeresem őket. Kár, hogy Budafokon vannak, nem könnyű Kispesttől eljutni oda.

Összességében jó volt, amik érdekeltek, azokról jókat tudok mondani. A DDR-ről, vidéki klubok versenyéről szerintem majd mások írnak. A nap végére már nagyon untam magam, ezért is jöttem haza, de hogy bagsziék mennyire elfáradtak a nap végére, az volt még szép. Egy órás alvás után, reggel 6-ra menni szervezni egészen 20 óráig, talán túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy megállás nélkül... Úgyhogy kemény napjuk volt. Hogy jól sikerült-e (látszólag igen, mert szemmel láthatóan sokan voltak), és hogy lesz-e ennek a MAT részéről messzemenően pozitív következménye, az a jövő zenéje, én a legjobbakat remélem nekik. :)

Nana

Azt még elfelejtettem megírni, hogy két mangát vettem a MondoConon:

• Death Note 2
• Nana 4

Azt elhiszem, sok mindent lehetne mondani a levásárolhatóságról, hogy mekkora anyagi vonzata van, meg, hogy ezzel mindenkit vásárlásra kényszerítenek, de nekem jót tesznek vele, mivel elég sok manga nincs még meg, és így féláron veszem meg, és ha már úgyis megvenném, akkor miért is ne élnék a lehetőséggel?

Igazából néhány éve, amikor elindult az Animaxen a Nana (talán 3 is már?), iszonyatosan megtetszett, mert teljesen hitelesen mutatja meg a huszonéves fiatalság problémáját; Szülőktől különköltözés, ismerkedés a munka, és a szerelem világával, lelki problémák, egyáltalán a felnőtté válás. És annyira hitelesnek tartom, hogy nemrég elolvasva a 4. kötetet, és most nézve az animét nagyon tetszik még most is. Egyáltalán nem túl csöpögősek az érzelmek, pont annyi, amennyi kell. És amikor bagszival jöttünk el vasárnap a MondoConról, akkor a Nana volt az egyik téma, hogy a mai napig mennyire hiteles. Meg, hogy a történet egy éve áll, mert Yazawa Ai elmondása szerint lebetegedett, és bár felépült, de a Nanát azóta nem folytatta. Elmondta körülbelül, hogy áll most a történet, igazából szerintem már csak egy nagy végtörténet hiányzik, és le lehet zárni az egészet.

Meg ha már Nana, akkor szóba került a Méz és Lóhere, az is nagy szerelmi történet, de bennem abból nem sok maradt meg. Maga a történet sem volt annyira emlékezetes, meg nem jött be, hogy furcsán követték egymást a poénos és a komoly jelenetek, de az első, és a harmadik ending nagyon megmaradt bennem. A Doramát viszont szerettem. Bár a Takemotót alakító Satoshi Sho, az Arashi oszlopos tagja, kicsit ügyetlenül adta át az érzéseket, de összességében jó dorama.

És pont róla jutott eszembe, hogy elég sokan vannak Japánban, akik nemcsak énekesek, hanem mellette színészkednek, műsort vezetnek, és megannyi dolgot csinálnak. De nem azért, hogy mindenki róluk olvasson, mindegy, hogy hol, csak szerepelhessenek. És ez a nagy különbség a keleti és a nyugati sztárvilág között. Amíg nyugaton, nem baj, hogy az adott sztár ott mutatkozik, ahol akar, és ha valami botrányt csinál, az nemhogy nem baj, hanem attól csak még nagyobb sztár lesz. Míg keleten (gondolom, ez nemcsak Japánban van így) egy ismert embernek példát kell mutatnia. És aki idol, az nemcsak énekel, hanem színészkedik, műsort vezet, esetleg DJ-kedik, stb. mert azt kell mutatnia, hogy sok mindenhez ért, ezért idol. És ha valaki ott botrányt csinál (elég csak egy félreérthető mondat egy interjún), azt évekre eltiltják a karrierjétől. Ez egyrészt a fent említett okból, mert példát kell mutatnia, másrészt azért is, mert ott az előadókat nagyban kötik a kiadóhoz, így ha valaki bajt csinál, azzal a kiadót is besározza, sokszor nekik is magyarázkodni kell. És akkor elgondolkodtunk azon, hogy miért lehetnek nálunk olyan sztárok, hogy bárki bármit csinál, attól ő sztár lesz. Szombaton MondoConon, Neeláék elkezdtek rappelni, valami ilyesmit, hogy "te a lány, én a fiú, na mi a szitu" vagy mi, és én elképedve néztem Sami-ra, hogy ez elmegy nálunk dalszövegnek? O_O Keserűen bólogatott, ahogy Neela is. Csak nézek magam elé, hogy hova süllyedt a magyar pop zene? Ilyenek mellett nem csoda, bizonyos zenék már-már túlzottan igényesek, ezért nem kapnak életteret. Azon voltam még kibukva, amikor otthon voltan Békéscsabán, és a nővérem is velünk volt, és ment valami zenecsatorna, és annak Top 20-as listája. Egyszerűen már könyörögtem, hogy legyen vége, mert egyszerűen borzalmas volt hallgatni. A zene jellemtelen, semmi nem maradt meg belőle, a végtelenségig feljavított "énekhang" és undorító videoklipek, ahol jóformán szórakozóhelyeken kishíján szexelnek egymással... Japánban viszont teljesen más a zene, egyrészt hihetetlen sokrétű, és a szövegnek is sokszor van mondanivalója. És tényleg. Mostani dalokat is, ahogy hallgatom, azt mondom, hogy ezek majd évtizedek múlva klasszikusok lesznek.

Úgyhogy volt beszédtéma bőven bagszival, míg vártuk a 151-es buszt. ^^'

Deja Vu

Igen, mert ami megtörtént 2008 nyarán velem, az ma egytucatjában megismétlődött.

Mindenek előtt egy kis reggeli öröm, nem ment el csak úgy a házunk mellett a postás:

Végre megvan kompletten a Link to the Past! ^^ A dobozban benne volt a kazetta is, úgyhogy most abból kettő van. Tervezem azt eladni valahol. Aki eléggé szemfüles, az láthatja, hogy nem lehetek 100%-ig elégedett a dobozzal, de végülis így is megteszi.

És mi volt az, ami megismétlődött? Egy nagy vásárlás:

Persze ennek is megvan a maga története. Először a Keletiben levő Game Parkba mentem be nézelődni. De se New Super Mario Bros. Wii, se Zelda Spirit Tracks. Még Nintendo DSi volt tervben, de azt még elhalasztottam. És egy jó darabig nem is lesz. De mindegy. Viszont volt Nintendo GameCube hátizsák. Utolsót vittem el, azt mondta a srác, hogy több nem lesz. Nem olyan nagy, arra tökéletesen alkalmas, hogy ha egy napra megyek Pestre pl. conra, akkor a dolgaimat vigyem benne. Aztán kérdésemre azt mondta az eladó srác, hogy a Budai Game Parkban van Kirby Air Ride és Nintendo Game Boy Player. Mivel az áruk elfogadható volt, ezért úgy döntöttem, hogy itt az ideje eleget tenni már majdnem 4 éves vágyamnak, és beszerezni őket. 6.900 forint volt mind a kettő. A kettes metróval mentem a Moszkva térre, majd onnan a 61-es villamossal szerettem volna menni a Csörsz utcáig, de a sztrájk, ugye. Ami nagyon tetszett, hogy az emberek nagyon összetartóak voltak, mindenki segített mindenkin. Mondjuk ez nem varázsolta oda a 61-es villamost, úgyhogy gyalog mentem. Már 2008 nyarán próbáltam megkeresni a Budai Game Parkot, de mindhiába. Most is szinte hiába volt. Visszamentem oda, ahol akkor kerestem a Game Parkot, de sehol. Volt egy fitness center, azt hittem, hogy azzal szemben, vagy mellette van, de a közelben nem volt. Mentem, mentem, és közben bosszankodtam, hogy tűnhet el egy üzlet ennyire? Ez a legrosszabb üzleti fogás így eldugni egy üzletet. Majd' egy órás keresés után feladtam, és bementem a MOM Parkba. Bementem az Alexandrába, itt vettem meg a Nana 2 mangát. Meg kerestem a Lovely Complexet is, de az itt nem volt. Közben rettenetesen éhes voltam. Úgyhogy bementem a mekibe menüt enni, de nem lehet kártyával fizetni. Ekkor jutott eszembe, hogy én szeretnék pénzt is váltani. Egy kicsit odáztam az evést, és megkerestem a pénzváltót. Legnagyobb meglepetésemre volt Japán yen. Így elhatároztam, hogy Japán yenben fizetem ki a CDJapannek a rendeléseimet, méghozzá ezeket:

• Masami Okui: i-magination (előrendelve, megjelenés: 2010. február 3.)
• Masami Okui: INSANITY
• Suara: Akai Ito (Limited Edition)
• Tegomass: Kiss~Kaerimichi no Love Song~ (Regular Edition)

Az új Masami album, és a három kislemez postával együtt 7445 yen volt, így 8000-et váltottam. Istenem, Japán yen volt a kezemben! Kicsit odavoltam magamtól. ^^ 8 db. 1000 yenes. Visszamentem a mekibe, evés után vissza akartam menni a Keletibe, de elhatároztam, hogy még egy UTOLSÓ próbát teszek a Game Park felkutatásával. De most a másik irányba mentem. Naná, hogy ott volt. -_- Kicsit dühös voltam, hogy ez nincs is eldugva. Egyetlen egy csapda volt, hogy tényleg sportpályával szemben volt, de az utca másik odalán, az a sporttelep, fitness center volt, ezzel tévesztettem össze. Bementem a Game Parkba, a srác a Keletiből, már szólt, hogy tegye el nekem a Kirby Air Ride-ot a Game Boy Playert. És figyelmes lettem, hogy ott a New Super Mario Bros. Wii. Megvegyem, ne vegyem meg? Nem gondolkodtam sokat, megvettem. Majdnem 90%-os átlagértékelés? Több, mint 10 milliós eladás világszerte? Majd meglátjuk! Meg volt még egy GC/GBA kábel, kompletten dobozával, papírjával, így úgy döntöttem, hogy megveszem azt is, mivel nem volt drága. Úgyhogy azzal is gazdagabb lettem. Tehát négy dolgot vettem. Aztán mentem is vissza a Keletihez. Most a Déli Pályaudvaron szálltam fel a metróra. A Keletinél átmentem az Aréna Plázába. Itt már lehetett netezni a Libriben. Azért kellett, mert fel kellett jegyezni a rendelési számot, amit a 8000 yen mellé egy papírra kell írni, amikor feladom a pénzt Japánba. Aztán még egy kicsit nézelődtem, de kb fél úton meguntam (ugyanis fél órás jegyet lehetett venni), de jött egy lány, aki épp írta volna a regisztrációját a nethez, de felajánlottam neki a netem másik felét, így nem vész kárba. Odaült. Én meg átmentem a Electro Worldbe, annak reményében, hogy találok Zelda Spirit Tracks játékot. De pont akkor volt átalakulóban az üzlet, a DS, meg mindenféle konzoljátékok meg egy nagy kosárban volt. Hát az természetesen nem volt. Így átmentem a szembe levő 576-ba. Ott sem volt Zelda Spirit Tracks, viszont volt Lovely Complex manga, azt megvettem. Utána még elszaladtam a Keleti mellett levő postára, ott feladtam Japánba a pénzt, és rohantam a vonathoz, mert még épp elértem a 18.13-asat. A vonaton végigolvastam a Love.com mangát. Hát itt valamiért sokkal jobban tetszik a rajzstílus, mint az animében. A történet nagyon vicces, ahogy cikizik a fiút, és a lányt, meg a sok vicces szituáció. Megérte megvenni, csak ajánlani tudom mindenkinek.

Hát így esett. Szerintem hosszútávon ez az utolsó nagy költekezésem, ezért engedtem meg magamnak.

Animekarácsony 2009

Olvasom Tukeinon blogját az Animekarácsonyról, és arra inspirált, hogy nyilvános helyen is megírjam az éleményeimet. Eddig csak a BigN fórum blog részlegébe írtam, melyet csak azok láthatnak, akik beregisztráltak. Hát akkor lássuk.

Ha szavakban szeretném jellemezni az Animekarácsonyt, a következőket tudnám használni: Szervezetlenség, barátok, áramkimaradás, buli. Most így ugyan nem a legjobb a kép, de nem volt annyira vészes. A szervezetlenség arra vonatkozott, hogy a kapunál 2 sor volt, de nem volt kiírva, hogy melyik az elővételes, és melyik a helyben vásárolt hely sora. Én meg természetesen a rossz sorba állok be. -_-' Még az volt a szerencse, hogy az elővételes sornál volt egy kis lyuk, én meg voltam annyira önző, hogy befurakodjak oda. ^^' Egyébként bagszival, Caterrel és Young Linkkel találkoztam a sorban. Bagszival vicces volt a találkozó, mert amikor megérkeztem, akkor látom, hogy egy lány Pikachus táskában telefonál, na ez csak a bagszi lehet. De furcsa volt, mert hosszabb volt a haja, mint megszoktam, és az egyik szemét eltakarta vele. És mivel már volt kellemetlen élményem ebből, ezért ott maradtam, vártam, hogy ő jöjjön hozzám, ha tényleg ő az. A V-ADival beszélgetett, így nem jött egyhamar. ^^' Én olyan 8.30 körül érkeztem meg, és olyan 9.45 körül indult meg a sor. Hát nem volt valami kellemes abban a nagy hidegben kint állni. Széjjelfagytak a lábaim mire odaértem. Ráadásul az elővételes sor is lassan haladt, mivel csak egy laptop volt, ahol azonosították az online regisztráltakat. És a kedves hölgyemény is percekig nézte, hogy ki vagyok, hol vagyok, úgyhogy jól kezdődik. És még mindig nincs vége. Ha animés rendezvény, akkor az szinte a karaokéval egyenlő számomra. Miután gyorsan végignéztem az árusoknál, siettem fel a karaoke terembe, hogy mi van. Döbbenten látom, hogy zárva van. Tukeinon jön ki, hogy még nincs semmi, és nem tudják mikor jön meg a technika. Elvileg nem is akartak beengedni minket, de mivel a tömeg ennek ellenére be akart menni, ezért végül bemehettünk. Ott találkozok egy pár kedves emberrel: Mystrával, Leeával, Aminával, és Narumival. Mindannyian értetlenül állnak a történtek előtt, és senki nem tudja mikor lesz technika. Persze valamennyire próbálták pótolni. Az egyik legfontosabb "hiánycikk" a vetítővászon volt, melyet egy deszkalappal próbáltak helyettesíteni, de az akkora robajjal csapódott a földnek, hogy az egész karaoke terem egy emberként kapott a szívéhez. Nekem az volt a szerencsém, hogy épp kiszúrtam, hogy az ott nagyon rossz helyen van, és dőlni fog, így nem ijedtem meg. Szerencsére senkinek semmi baja nem esett, de nem volt semmi. Aztán mivel ez nem volt megoldás, ezért egy asztalterítővel próbálták a vásznak helyettesíteni. Az alapötlet nem rossz, egy ilyen vicces, 3D-s vetítővásznat kaptunk. De helyettesítésnek megfelelt. Ekkor a Cater mellém ült, mutattam neki az 576 KByte-ot, nézze meg a New Super Mario Bros. Wii tesztet. Én meg többször járkáltam a karaoke terem, és konzolok között. Természetesen megint csak PS3 volt. Meglepett, hogy Naruto sehol. Hát az alapkövetelmény egy animés rendezvényen. Úgyhogy csalódottan konstatáltam, hogy nem fogom tudni kipróbálni a játékot, pedig szerettem volna. Vissza a karaoke terembe, Csabi sehol, viszont kisvártatva megjelenik Lam'O. Odajött hozzám, üdvözöltük egymást, és megmutattam neki az AnimeStars magazint, ugyanis nem akarta elhinni, hogy egy oldal kb. 5-6000 karaktert tesz ki. Látta, hogy mennyire tömören van a szöveg, és ahogy elnéztem őt, nemigen jött be neki. Közben megkérdeztem, hogy a testvére, Duong hol van? Hátramutat, ő nem jött előre. Ő egyébként megtisztelve érezheti magát, ugyanis mind az Animekarácsony reklámjában, mint a MondoCon videóban szerepelt, ahogy játszik. Időközben feliratkoztam a karaoke versenyre, a Tekkaman Blade: It's DESTINY -Yatto Meguri Aeta- dalát választottam. Ezt a dalt Megumi Hayashibara és Masami Okui is felénekelte a saját lemezére, de kislemezen Masami előadásában jelent meg. Előtte énekeltem egyet hagyományos karaokéban is bemelegítésképp. Hát jól mellélőttem... Okui Masami: A confession of TOKIO dalát választottam. Önmagában egy nagyon jó dalt választottam, csak hallatszott, hogy soha nem gyakoroltam a dalt. Emellett én szeretek kislemezeket külön hallgatni, az off vocal versionök miatt, ugyanis új oldaláról mutatja be a dalt. Nos, én is új oldaláról mutattam be a dalt, ugyanis az off vocal version chorus refrénje sokkal magasabb, mint a fő énekhangé, én meg a 2. refrén alatt meglátogattam a chorus refrénjét is, úgyhogy érdekes előadás kerekedett ki. ^^' Aztán jött a verseny. Én voltam az első, aki fellépett. Tehát az It's DESTINY. Ez már sokkal inkább a hangomhoz állt, de elégedetlenül tettem le a mikrofont a dal végén. Ekkor beszélgettem Lam'O-val, és ő mondta, hogy mi a baj forrása. Hallatszik, hogy remeg a hangom, annyira izgulok. Hát ez szép. Azt javasolta, hogy énekeljek magamnak. Nagyon látszik, hogy izgulok. És szerinte, ha kvázi kizárom a közönséget, és csak a szöveget figyelve magamnak énekelek, sokkal jobban fog menni. Elhatároztam, hogy még legalább egyszer kiállok egy hagyományoson, hogy lássam, fog-e menni. Eközben Lam'O is énekelt Daki92-vel duettben a Lovely Complex anime ending dalát adták elő, természetesen hozzájuk illően magas színvonalon. Egyébként a dal előadója Tegomass, egy fiúduett, mely vidám, könnyed és szerelmes dalokban jártas. Megszereztem egy pár kislemezüket, és az albumukat mp3 formátumban, és arra jutottam, hogy nagyon jó hangjuk van a fiúknak, és az előadásmód is tetszetős. Ezután felmentünk Lam'O-val a konzolokhoz, hát csak behozták a Narutót! Ígéretemhez híven kipróbáltam a játékot, vele mentem. Természetesen ő győzött, de valami példátlan gyorsasággal. Mondjuk nem csoda, hisz most játszottam vele először. Úgy kellett neki mutatnia, hogy melyik gomb mire való. Én meg elvesztem a síkidomok rengetegében. Ráadásul sokszor nem is tudtam, hogy melyik vagyok én, úgyhogy nem volt nehéz dolga. De tetszett a játék, komolyabban is érdekel. Visszamentünk a karaoke teremben, ekkor láttam, hogy Mystra épp elmegy, mert karácsonyi műsora van, úgyhogy nem tud maradni.  Leeának is el kellett menni hamarabb, neki szalagavatója volt. Ráadásul szegénynek nagyon fájt a feje, úgyhogy nem irigyeltem.

Néha odamentem a BigN-es társasághoz, de most jóval kevesebbet voltam velük. Csibitől megkaptam a karácsonyi ajándékot, egy ilyen vasalható gyöngyből készült Link és Triforce figurák. Valami eszméletlen jó lett. Köszönöm Csibi. A többieké is nagyon jó lett. Cater Meta-Knightot kapott, Young Link Lucast, Ricsi Olimart, Norbi Foxot, több hirtelen nem jut eszembe. Na de visszamentem a karaoke teremben, már lement a verseny. Jelentkeztem a hagyományos karaokéra, megpróbálom, milyen úgy énekelni, ahogy Lam'O mondta. Megumi Hayashibara: Successful Mission (Saber Marionette J anime OP) dalával álltam ki, és meglepve tapasztalom, hogy nagyon jól ment. Teljesen elégedett voltam magammal. Csak megijedtem, mert a 2. refrén után Ronja megkérdezi tőlem, hogy nem-e szállhat be? Én meg csak lesek, hogy mi ez a keserves arc? Annyira rossz lennék? Komolyan, olyan arccal nézett rám, mintha annyira rossz lennék, hogy már valahogy mentse a helyzetet. Mondta, hogy azért, mert nagyon szereti a dalt. És igazából nála ez a könyörgő arctekintet. ^^' Úgyhogy odaadtam neki az egyik mikrofont, szálljon be, és a végét együtt énekeltük el. Pont most gondolkodtam el azon, hogy lehet, hogy megkérem, hogy a tavaszi conon közösen énekeljük el végig. Ezután odamegyek a cuccomhoz, és nézem, hogy nincs meg a Mangafan táskám. Ugyanis levásárolva a 900 forintos kedvezményt, vettem Nana 1 mangát. Időközben kiderült, hogy a cuccaim elkeveredtek a vietnamiak cuccai között, és Duong úgy összekavarta (nem tudom mi inspirálta, hogy ilyet tegyen. ^^') hogy nem találtam semmit. Mellesleg végre-valahára ő is kiállt énekelni. Először a testvérével énekelték el a Lovely Complex endinget. Egész jól énekel. Aztán másodjára egy Lucky Star dallal lép fel egy másik honfitársával. Nem tudom, melyiknek volt az ötlete ez a dal, de felejthető volt. ^^' Azon kapom magam, hogy Megumi Hayashibarának is vannak gyerekdalai, de ez utcahosszal túltett rajta. Ezek után simán előadom a Yume no Balloon dalt a Ranma 1/2 animéből. Még korábban megbeszéltük Lam'O-val, hogy éneklünk egy duettet, csak gondolkodtunk, hogy melyik dal legyen az. Mondjuk legyen a One Piece-ből a We Are! Azt én is ismerem, és mindketten szeressük. Amikor felírt minket a papírra, akkor mondtam neki, hogy majd legközelebb egy általam választott dalt énekeljünk. És akkor mondta, hogy jó, most legyen az, amit én akarok. Úgyhogy Slayers: Get along dalra esett a választás. Jött Daki92 is. De amikor felkonferált minket valaki, már nem tudom, hogy melyik, nem tudta kiolvasni a nevemet, ezért engem szépen kihagyott, így az első feléből kimaradtam. Különösebben nem bántam, de a felénél Daki meglát, hogy hoppá, hát én is itt vagyok, és kihív. Szálljak be a felébe? Intettem, hogy most már énekeljétek ti végig. De még egyszer hív, úgyhogy én is mikrofont ragadtam a kezembe, és a 2. refrénnél beszálltam. De úgy szinte az egész közönség velünk énekelt. Jó volt látni, hogy ennyien szeretik a dalt. Visszaülünk, és egyszer csak nagy sikolyokat hallok a folyosó felől, döbbenten nézem, hogy áramszünet van. Kimegyek, szétnézek, az egész Hungexpo épület tök sötétben, csak az EXIT felirat világít zölden. Furcsa volt, de nagyon feelinges.Mindenki a mobiltelefonjának fényével világított. Mindenhol sötét volt, CSAK a karaoke teremben volt áram. De Tukeinon lekapcsolta a villanyt, nehogy ott is elmenjen az áram. Így a karaoke terem is sötét lett, de a technika megmaradt. ^^ Lam'O kérdezi tőlem, hogy nem-e jövök én is énekelni a Naruto: GO!!! dalát. Áh, mondom, nagyon jó szám, de még nem. ^^' Úgyhogy nélkülem adta elő a vietnami társaság a dalt, de valami eszméletlen hangulatot csináltak. Mindenki velük énekelt. Aztán a végén még befigyelt nálam Okui Masami: TOTAL ECIPSE dala. Tukeinon kérdezte tőlem, hogy nem akarom elénekelni a dalt, itt van nála. Ugyanis Mystra az utolsó napokban csinálta meg a dal kfn verzióját, ezért Tukeinonnak még nem volt lehetősége ellenőrizni, de elhozhatta, így lehetőséget kaptam elénekelni, amit hálásan köszönök mindkettejüknek. ^^ De mivel nem számítottam arra, hogy elénekelhetem, ezért nem is gyakoroltam. Próbálgattam magamban, hogy hol lenne jó, ugyanis ez egy elég mély dal, és a mélyebb hangok nehezebben jönnek ki. De rájöttem, hogy ha más hangszínben énekelek, akkor nagyon jól megy. Kell is a hangszín-változtatás, ugyanis a TOTAL ECLIPSE dal szövege egy szerelmi csalódásról, de Okui Masami már szinte belefásultan énekli. Megpróbáltam valahogy ezt a hangulatot visszaadni. Nem tudom mennyire ment, de összességében elégedett voltam. Jó volt énekelni, a végére már mindenki bulinak fogta fel, nagyon jó volt a hangulat. Így ért véget.

Összességében nagyon jó buli volt, örülök, hogy részese lehettem. ^^ A tavaszi conra nagyon sok tervem van, kfn-eket is sokkal komolyabban fogom csinálni, és komplett albumnyi tervem van, hogy melyeket akarom elénekelni. ^^