Pinokkió
Különleges hangulata van a régi Disney rajzfilmeknek, szinte elénk tárja az adott kor hangulatát. Valószínűleg így nézett volna ki egy város, ha nem lett volna akkoriban II. világháború.
Az öreg Dzsepetto nagy fafaragó, a háza mint egy játékbolt. Rengeteg sok általa fabrikált falióra, melyek ritmusra komplett együttest alkotnak. És egy kis fabábu, amivel most végzett. Dzsepetto magányos, ezért minden vágya, hogy életre keljen a fabábu, legyen egy társa. Azon az éjszakán egy hullócsillag szállt az égen, és Dzsepetto azt kívánja, bárcsak életre kelne a fabábu! Leszáll a tündér, és mivel annyi embernek tett már jót, ezért teljesíti kívánságát, életre kelti a fabábut, aki még elkészültekor a Pinokkió nevet kapta. A tündér megesketi Tücsök Tihamért, hogy legyen ő Pinokkió lelkiismerete. Megmosolyogtam magamban azt, amikor elkezdi Pinokkiónak mondani az élet bölcsességeit, és olyat mond, hogy "Azért olyan a világ, amilyen, mert az emberek nem hallgatnak a lelkiismeretükre" Mondja ezt 1940-ben, mit mondana most, 2012-ben? Pinokkió látszólag érti, és jó is, hogy rendelkezik alapismeretekkel, de hogy alkamazza a való életben?
Dzsepetto nagyon örül, amikor meglátja, hogy Pinokkió életre kelt, másnap reggel iskolába küldi, hiszen minden jó gyerek odajár. Hősünk arrafele tartana, ha nem állítaná meg két furcsa szerzet. Mondják is neki, hogy minek járjon iskolába, ha másképp is lehet sikeres? Pinokkió az elején elutasítaná, de az akadékoskodó magatartásnak nem tud ellenállni. Egy vándorszínházba kerül, ahol fellép, majd az "igazgató", akihez kerül, elégedetten számolja a pénzt. Pinokkió már csak akkor érti meg, hogy hova került, amikor nem engedi haza, és kalitkába zárja. Aznap éjjel megjelenik a tündér, hősünk sírva mondja, hogy mi történt, ám a története kicsit sántít. Egyszer csak azon kapja magát, hogy nő az orra, és ahogy próbálja mentegetni magát, úgy kerül egyre kényesebb helyzetbe, és az orra, csak nő, és nő. Mondja is a tündér: Így jár az, aki hazudik, a végén már maga sem tudja, hogy mit mond. A tündér most segít, de ezek után mindig igazat mondjon.
Így sikeresen kikerül a zsarnok igazgató kezei közül. Ám a második baklövését már nem ússza meg ennyivel. El is gondolkodtam azon, hogy már annak idején jellemző volt az, amit végül kifiguráztak, vagy a jövőt akarták az alkotók előrevetíteni. A rossz gyerekek, akik nem járnak iskolába, azok mehetnek egy vidámparkba, ahol tényleg szabad a vásár. Azt csinálnak, amit akarnak, törhetnek, zúzhatnak. Pinokkiót is becsábítják ide. Össze is haverkodik (nehezen lehet barátságnak hívni) egy rossz fiúval, aki kiskora ellenére szivarozik, és billiárdozik. Annak idején sokkal több dolgot nem lehetett csinálni a gyerekeknek, mint most, így billiárdozni sem. Nem kell sok, hogy lássuk, hogy a rossz gyerekek mind szamárrá változnak. És mindenkit ketrecbe zárnak, már senki nem mehet haza. Pinokkió haverja sem ússza meg, ő is szamárrá változik, míg hősünk csak fület és farkat kap, Tücsök Tihamér szembesíti rossz tetteivel, majd végül a megoldáson gondolkodnak. Ez nagyon durva jelenet, engem megijesztett, amikor láttam, hogy mindenki szamárrá változik. De gondolom, szándékos volt, hogy intenzív érzelmi töltettel akarták belénk súlykolni, hogy mi vár azokra, akik a rossz utat választják. Sajnos, képletesen tényleg sok szamárral lehet találkozni.
Miközben Dzsepetto kétségbeesetten keresi Pinokkiót, egy hatalmas bálna kapta be, így most az ő gyomrában él, és a bálna által bekapott halakból tartja fenn magát. Ebbe a bálnába kerül Pinokkió, így ismét találkoznak. Egyesült erővel próbálnak kijutni, nagy nehezen sikerül, és a végén hatalmas küzdelmek árán hazajutnak.
Úgy tűnik, hősünk nem élte túl, meghalt. Nagy siratások közepette, megjelenik a tündér, aki méltatva hogy Pinokkió tanult a hibáiból, igazi kisfiú lett, ezért életre kelti, ezúttal valódi emberként lát napvilágot. Mindenki nagyon boldog, hogy Pinokkió újra él. Hát itt már nincs dolga Tücsök Tihamérnak.
A rajzfilm hihetetlenül tanulságos, akár felnőtteknek is. Hiszen mindnyájan követünk el hibákat, nem az a fő, hogy hibázunk, hanem hogy abból tanulva jó úton járjunk. A történet abból a szempontból nagyon jó, hogy annak menete nem direkt, hanem utalásokat tesz dolgokra, így gondolkodásra késztet, és hogy mennyire időtlen, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy ma is nagyon aktuális. Csak ajánlani tudom mindenkinek, nemcsak a történet érdekes, hanem a szereplők kedvesek, felnőttek lelkében is megnyitja a gyermeki énjüket.
