4 rendezvény 1 helyen

Ezen a hétvégén igencsak zsúfolt volt a Hungexpo épülete, ugyanis 4 rendezvény is volt a különböző épületekben:

• Budapest Comic Con 2024
• Board Game Expo
• OGEX 2024
• KoreaON

Még a békéscsabai OGEX-en kaptam meg az 50%-os Comic Con belépőjegy kupont, amit az előttem lévő férfi pörgetett ki magának. Ő nem jár Pestre, nekem meg jól jött, ezért megbeszéltük, hogy cserélünk: Amit én kipörgetek, az az övé. Én meg felirattam az E-mail címemet, ahova küldhetik a kupont. Ez idővel megérkezett, és hétvégi normál bérletet terveztem venni magamnak, de azok a fránya apró betűs részek... Csak normál jegyre válthatom be a kupont. Annyira nem érintett mélyen, mert annyira nem érdeklődök a képregények iránt, így nekem bőven elég az, ha szombaton elmegyek, megnézek mindent. Így gyakorlatilag pont annyiért vettem meg a jegyet, amennyiért megéri nekem.

Ennyi előzmény után lássuk is a szombati napot. A 7.20-as vonattal mentem fel Pestre. Rendben megérkezett 9.50-re a Keleti pályaudvarra. Innen metróval a Pillangó utcáig, és a szokásos hosszú séta a Hungexpóig. A bejáratnál eléggé megilletődtem a hatalmas sor láttán. Mikor jutok én be?

Aztán láttam, hogy az OGEX-re teljesen szabad a bejárás, és mivel ide is regisztráltam, ezért úgy voltam vele, hogy előbb szétnézek az OGEX-en és később, ha majd elfogy a sor, megnézem a Comic Con-t is. Kiderült, hogy ez volt a legjobb ötlet, ugyanis az OGEX felől és át lehetett menni a Comic Con helyszínére. Teljesen szabad volt, semmi sor nem állt. Bemutattam a jegyemet, és gyakorlatilag ingyen átjutottam. Hát így is lehet csinálni.

Azért volt mit látni az Comic Conon is, mert annyi üzlet volt jelen, hogy ezek kínálata is lekötötte egy darabig a figyelmemet. A mangák mellett minimális az a képregény, ami érdekel. Garfield magazint gyűjtöttem, és igazából, ha lenne most is emberi áron, akkor folytatnám a gyűjtést. De most ott tartunk, hogy még a normál ára is kriminális, nemhogy a régi, gyűjtői példányok. A másik, amit gyűjtöttem gyerekkoromban, az a Donald Kacsa magazin. Ezzel is úgy vagyok, hogy gyűjteném, de tényleg nem a képregények vannak most nálam prioritásban. A Donald Kacsa magazin mélyítette el a Disney iránti rajongásomat, amit a SNES-es The Magical Quest: Starring Mickey Mouse játék indított el nálam. Most nézem az árakat az Antikvárium oldalát, egyelőre nem kerülnek vissza prioritásba a képregények...

Ami feltűnt a vásárokon, hogy csak egyrészt sokkal több budapesti üzlet van itt jelen, mint mondjuk a MondoConon. Ez azért örvendetes, mert csak eredeti, hivatalos cuccokat lehet így itt venni. Sajnos a MondoCon arról is hírhedt, hogy elég sok ott a hamis, bootleg cucc, ezért ott nagyon meg kell nézni, hogy mit veszel meg. Itt, a Comic Conon viszont úgy láttam, hogy minden eladó cucc eredeti, licenszelt termék volt. Persze ez önmagában nem ösztönöz vásárlásra. Illetve tévedek. Az egyik üzlet árult tematikus UNO kártyapaklikat (Super Mario, Harry Potter, Star Wars, stb.), azok hamisak voltak. Amin elgondolkodtam, az a Bűnös beszélgetések 2 koreai manhwa (ha már Korea is képviselteti magát ezen jeles hétvégén). Akciós is volt, de megnéztem a kiadó weboldalán, bármikor megvehetem magamnak 3.000 forintért. Megvan az első kötet, és igazából egész jó. Bár kiszámítható a történet, de jó a vezetése. Igyekszik a "manhwaka" (így hívják a koreai manhwarajzolót?) annyi információt elhinteni, hogy bár lehet tudni, hogy mi következik, mégis fenntartja az érdeklődést. És furcsa, de az gyilkos által elmondottak mellett pont az LMBT-címke ad erős sugallatot arra, hogy mi a gyilkosságok indítéka. Érdekes, mindenképp fogom olvasni.

Kint volt a Nintendo is egy hatalmas standdal. Sokkal több konzollal voltak jelen, mint korábban. Viszont a promóterek közül senkit sem ismertem fel. Úgy tűnik, nem a megszokott csapat volt jelen. De úgy láttam, hogy volt forgalom a Nintendónál, érdeklődnek az emberek új játékok iránt is.

A Board Game Expo társasjáték részlege is hatalmas volt. Sok társasjátéknak volt saját asztala, ezeket ott ki lehetett próbálni, játszani. Igazából ennél a részlegnél is inkább csak érdeklődő voltam, mert társasjátékok terén aztán már végképp nem ismerem az aktualitásokat. Ennek ellenére egy ideje szemezek már egy társasjátékkal. Kint volt a Metagame is, nekik megvolt az a Naruto: Ninja Arena játék, ráadásul 5000 forintért. Korábban 10000 forintért láttam, és egy kicsit szívtam most is a fogam, ugyanis a weboldalon is a magasabb áron adják. Azt gondoltam, hogy lemaradtam egy ajánlatról, amikor láttam, hogy angol nyelven is kapható a játék, és az 5000 forint. Nem emlékszem, hogy információk milyen nyelven voltak hátul, de jó eséllyel az angol nyelvű volt ott kint.

De tényleg teljesen ismeretlen terep számomra a társasjáték. Poénból részt vettem egy Kahoot játékon is: egyetlen helyes válaszom volt, de azt is puskáztam az előttem lévőről. Aztán valamit megnéztem a telefonról, és amikor vissza akartam térni a Kahoot-ra, kidobott a játékból. Hát erről ennyit. Egyébként sem tetszett, mert valami 40 kérdés volt, és 90 másodperc volt a válaszidő... Egy idő után egyébként is elmentem volna.

Az OGEX Budapesten jelentősen ki volt bővítve. Bár elégedett voltam a békéscsabai állomással is, úgy voltam vele, mint első geek rendezvény a városban, nagyon is jó volt, de a budapesti hatalmas volt. Több színpad volt, játékkal, beszélgetésekkel. Itt találkoztam régi barátommal SirLL-lel (fiúkori nevén Light Lugia). Jók ezek a találkozások hosszú idő után, ugyanott folytattuk a beszélgetést, ahol évekkel korábban abbahagytuk. Vele töltöttem az időt, amíg jelen volt a rendezvényen.

Vele tekertem a Nissin szobabiciklijén. A MondoConos hibámból tanulva lassabban kezdtem, hogy nehogy ne legyen lábam a végére. Bíztam abban, hogy LL elfárad egy idő után, de nem fáradt, úgyhogy rákapcsoltam. Főleg akkor, amikor szólt a hostess csaj, hogy már csak másodpercek vannak hátra. Itt tudtam meg, hogy amikor nagyobb sor van, akkor csak 2 percig versenyeztetnek, nem 3 percig. Bár nagyjából egálban voltunk, de belehúztam. Végül LL nyert, de azzal, hogy pont az utolsó pillanatban nőtt a "távolság mérője". Neki 1,4 km, nekem 1,3 km volt. Olyan hátizsákom már egyébként is van, úgyhogy valószínűleg egyébként is neki adtam volna. Eleinte nem akarta a másik játékot játszani, de végül rávettem. Óriási evőpálcikákkal kellett beletenni a hozzávalókat egy hatalmas Nissines pohárba. Mind a ketten egyből a Játék határok nélkülre asszociáltunk. 1997-ben a 4. elődöntőben volt egy olyan játék, ahol hatalmas evőpálcikákkal kellett a hatalmas hozzávalókat egy hatalmas tálba belehelyezni. És hogy még nagyobb legyen a hasonlóság, egy kínai étteremben játszódott az a játék. Úgyhogy, ha kicsiben is, de egy Játék határok nélkül játékot játszottunk. Nagyon nehéz volt: A hónom alá téve a két hatalmas evőpálcikát próbáltam a hozzávalókat összegyűjteni, de folyton kicsúsztak az evőpálcikából. És mire nagyjából ráéreztem, hogy kell csinálni, LL végzett is. Így utcahosszal nyert előttem, ahogy Gundel Takács Gábor fogalmazott. Jó játék volt.

Ezután mentünk a szerencsekerékhez, kipörgettünk magunknak egy-egy ajándékot, majd a KoreaON részlegében néztünk szét. Az előadások érdekesek voltak, volt egy nagy elárusítóhely, mindenféle koreai étkekkel, viszont a workshop lehetőséget kevésnek tartottam. Nem tudom, mennyi helyet használhattak fel a KoreaON-nál, de elég nagy hely tátongott üresen. Azt gondolom, hogy sokkal több érdekességet meg lehetett volna mutatni a koreai kultúrából. Ahogy elnéztem, a legnagyobb részét a koreai írás, rajz tette ki, de érdekesek voltak a kiállított népi hangszerek is. Ezek maradtak meg, illetve természetesen volt egy kis Kpop részleg is. Igazából csak szétnéztem, de konkrétan nem vettünk részt semmiben. Itt búcsúztunk el LL-lel egymástól, én mentem is tovább.

A Nintendo standnál kipróbáltam a WarioWare: Move it!-et. Itt-ott eléggé problémásan érzékelt, plusz nem jött át a hangulat. Kipróbáltam az összes megnyitott karakter játékát, de egyiknél sem jutottam tovább 14-nél. Ennek ellenére mondta a promóter srác, hogy még én csinálom a legjobban. Valóban, több rekordot is megdöntöttem, de az érzékelés tényleg problémás volt. Nem tudom, hogy egyébként is ilyen-e vagy csak ott volt valami gond, de az biztos, hogy nem győzött meg a játék arról, hogy kell nekem. A másik, amit kipróbáltam a Nintendo Switch Sports. Itt csak jó Haikyuu!!-rajongó módjára röplabdázni akartam. Itt sem ment gördülékenyen a játék. Amikor szerválni akartam, csak a sokadik karlendítésre dobta fel a labdát, és utána is csak nehezen ütötte el. Egyébként sem tetszik a játék, mert ketten alkotunk egy csapatot (mondjuk, szokás így is gyakorolni), és egy szett csak 5 pontig megy. Ráadásul nagyon hiányzott a dinamika. Az egész játék olyan volt, mint egy lassított felvétel, így nem jött át a feeling. Bár a játék közbeni érzékelés pontos volt, de ezzel is az a baj, mint a Wii Sports-cal, hogy a sportágak nem teljesek. Én úgy csinálnám, hogy a rövidített játék mellett lehetőséget biztosítanék teljes játékra is.

Persze nem voltam végig egyedül. Találkoztam az Animagazinos csapattal: Hirotakával, Catrinnel és Iskariotessel, tartanak itt is dumapartit. Jó érzékkel választották ki a témát: "Animés utalások nyugati rajzfilmekben." Tudták, hogy a Comic Con okán többségében lehetnek a nyugati animáció iránt rajongók, és hidat képezhetnek a keleti és nyugati rajzfilmek között. Maga a beszélgetés is jó volt, a bejátszások is érdekesek voltak, vicces volt látni animékre hajazó jeleneteket a nyugati rajfilmekben. Remélem, kapnak még lehetőséget nagyobb rendezvényen is fellépni, beszélgetni.

A Regamex sem maradhatott ki. Sakman hozta a retro játékgépeit, és nagyon jó volt. Ennek tényleg az a varázsa, amit írtam korábban is, hogy apák odaültetik a gyereküket a Super Nintendo vagy a Sega Mega Drive elé és mutatják, hogy gyerekkorukban ezzel játszottak. És kiskölykök úgy játszanak a klasszikus Marióval, Sonickal, mintha ezek lennének a legújabb trendek. Egyszerűen fantasztikus látni, hogy gyerekkorunk játékai tényleg kortalanok. És ahogy beszélgetek Sakmannal, mondja is, hogy itt mindig ez van. Gyerekek olyan jókat játszanak régi játékokkal, hogy aztán alig állnak fel a TV elől. Ezt érdemes lenne egyszer kielemezni és megfejteni. Mert a trendek változnak, de valami állandó marad, ami miatt a retróval is ugyanannyira jó játszani.

És részemről ennyi volt a szombati nap, mindent megnéztem, amit érdekelt. Összességében azt tudom mondani, hogy jó volt, érdemes volt elmenni. Jó jelen lenni ezeken a nagy eseményeken is, jó, hogy nagy cégek összefognak és szerveznek ilyeneket, mert ezek teszik fel Magyarországot a geek térképre. Láttatják a külföldiekkel, hogy itt is vannak geek rendezvények, megvan ennek itt is a kultúrája. Megvan a maga funkciója a kisebb rendezvényeknek, mert családias, az egész nagyon emberi. Ezekről is élményekben gazdagon lehet távozni. A nagy események meg felhívhatják a külföldiek figyelmét arra, hogy Magyarországon is népes rajongótábora van az ilyen eseményeknek. Az is megmosolyogtat, hogy amikor már nagyobb gyerek voltam, mondták, hogy ne játsszak, már nem vagyok kisgyerek. Hányszor hallottuk, hogy úgyis ki fogjuk nőni, és tessék. Mostanra gyerekkorunk játékainak szerveznek rendezvényeket és generációk jönnek el! Nem lehet ezt csak úgy kinőni, ez életünk végéig el fog kísérni minket.

További képek a rendezvényről itt megtekinthetők.

Gyerekalbumok CD-n

Pénteken voltam a bolhapiacon, és találtam két 100 Folk Celsius CD-t. Mivel darabja 200 forint volt, ezért úgy döntöttem, hogy megveszem őket. A bal oldali CD-hez fűznek komolyabb emlékek, mert az megvolt gyerekkoromban kazettán a három Miki Manó kazetta mellett. Szerettem, meg sokat hallgattam, de az 1998-as Garfield album már kimaradt nekem. Akkor már voltam vele, hogy ilyet gyerekes hallgatni.

De nemcsak gyűjteménybe vettem meg ezeket a CD-ket, hanem arra voltam kíváncsi, hogy milyen lesz ezeket a dalokat hallgatni. A gyerekeknek készült kiadványoknál azt szoktam nézni, hogy milyen őket felnőttként nézni, hallgatni, olvasni. A gyerekdaloknak két véglete van. Az egyik, amelyik felnőttként is kellemes érzés hallgatni, mert úgy érezzük, hogy megédesítette a gyerekkorunkat. Ide tartozik nálam Halász Judit, akit ha csak meglátok, hallom az egyik dalát, olvasok tőle interjút, egyből az jut eszembe róla, hogy nemcsak az én gyerekkoromat, hanem nemzedékek gyerekkorát tette kedvesebbé a dalaival. Több interjújában is mondta, hogy a gyerekeket nem lehet átverni, őket is komolyan kell venni. És hallani a dalain keresztül, hogy tényleg így gondolkodik és következetesen tartja magát ehhez. Ez adja a dalainak hitelességét. Aztán ott a másik véglet: Pap Rita, aki valahányszor eszembe jut, rettenetesen kínosan érzem magam, hogy volt idő, amikor hallgattam a dalait. Ő egyáltalán nem vette komolyan a gyerekeket. Szövegeivel és idétlen zenéivel... ha erős kifejezés is, hogy hülyére vette a gyerekeket, de olyan érzetet adtak a dalai, mintha a gyerekek 0-12 éves kor között végig 3-4 éves szintjén lennének mentálisan. Rendkívül bugyuták voltak a szövegei, örülök, hogy eltűnt a médiából, és nem játsszák a dalait.

Hol van ezen két véglet között a 100 Folk Celsius? Kétszer hallgattam végig mindkét albumot, és az biztos, hogy a kettő között, de számomra nem egyértelmű, hogy pontosan melyikhez sorolható inkább. Az becsülendő, hogy ők maguk írják a zenét, és játsszák el a dalokat élő hangszerekkel, ez mindenképp Halász Judit felé tereli az együttest. Viszont szöveg és mondanivaló terén már nem egyértelmű a dolog. Vannak olyan szövegeik (például a "Hány lába van?") melyek kifejezetten kellemesek, lehet mondani, hogy ott komolyan veszik a gyerekeket. De például az olyan dalokban, ahol torzított, idióta hangon énekelnek valamilyen állatot imitálva, azok jobb, ha meg se születtek volna. Azokat nagyon kínos hallgatni. Illetve, ami nem tetszik, hogy néhány albumuk kifejezetten reklám célzattak készült el. Hát rögtön itt a Garfield album. 1998-ban jelent meg, egyrészt az első Garfield képregény megjelenésének 20. évfordulója alkalmából. De a fő borítón ott a Garfield csokiszelet (mennyit vettem abból annak idején...), a belső borítón meg egy nyereményjátékot hirdettek. Ugyanilyen reklámalbum volt az 1993-as Miki Manó és a Dinoszauruszok album is (mely csak kazettán jelent meg), ahol a Rucola cukorkát reklámozták. Annak kapcsán is volt valami nyereményjáték. Kétségtelen, hogy hatékony ily módon gyerekeknek terméket reklámozni, hiszen az adott termék a gyerekdalokat juttatja eszébe, illetve annak kellemes hangulata, így biztos, hogy igényt fognak rá tartani. Nem véletlen, hogy Dévényi Tibor: Három Kívánság című műsora is tele volt a '90-es években mindenféle reklámokkal. Ja, Három Kívánság: Hát a 100 Folk Celsius is elénekelte a műsor betétdalát, és mintha fel is léptek volna a műsorban. De ezt már nem mondanám biztosra.

Mellesleg nemcsak a Miki Manó albumok voltak meg kazettán, hanem a Miki Manó magazint is vettem. Az is inkább olyan, hogy inkább kellemetlen rá gondolni, mert eléggé csúnya kreálmány. Első olvasásra meglepett, amikor valaki azt írta, hogy gyerekkorában rémálmában jelent meg Miki Manó. Ma már egyáltalán nem csodálkozok rajta, bár bennem nem keltett ennyire kellemetlen érzéseket, de meg tudom érteni, ha valaki nem szerette.

Szóval a 100 Folk Celsius gyerekdalok terén valahol a két véglet között tengődött, azt gondolom, hogy nem egyértelmű, hogy inkább jobb vagy rosszabb gyerekdalokat írtak. Döntse el mindenki maga ízlése szerint.

Garfield magazinok árai az egekben

A mai napig nagy Garfield rajongó vagyok, és veszem a Garfield magazinokat is. Ezeket elsősorban azért, hogy méltassam, hogy van magyar nyelvű Garfield kiadvány. Soha nem voltam megbarátkozva a gondolattal, hogy a Garfield magazinok árai évről évre emelkedtek, de idénre olyan szintet értek el, amire bőven azt lehet mondani, hogy átléptek egy lélektani határt.

1050 forintért egy olyan magazint adni, amiben 34 oldalnyi tartalom van, és az percek alatt kiolvasható, nem bocsájtható meg. Még akkor sem, mindenféle licenszelt tartalmakra hivatkoznak. Mert nagyon sok magazin közöl le licenszelt tartalmat, mindezt úgy, hogy évek óta nem emelnek az áraikon. Ezzel szemben a Garfield magazin kiadója mintha a '90-es években élne, amikor még vágtató infláció volt, és úgy emeli a lapjainak árait, mintha rohamosan emelkednének nyomtatási, terjesztési és egyéb költségek. Ezt megemlítettem a Garfield magyarország Facebook oldalán, amikor egy ";)" szmájlival jelezték, hogy jön az új szám. Ők erre egyáltalán nem reagáltak, nem adtak magyarázatot az évenkénti áremelésre. Ezzel szemben folyamatosan tesznek ki valami Garfieldes képet, hogy "mindjárt itt a hétvége" vagy "jaj, itt a hétfő, valaki kávét, különben nem bírom ki" jellegű képek. Nagyon jó lesz, ha tényleg változik a Facebook rendszere, mert akkor eltűnnek az ilyen hülyeségek, mert rettenetesen idegesítő ilyeneket olvasni. A Garfield különszámot soha nem vettem, mert annak tartalmára már végképp azt lehet mondani, hogy gyerekeknek szól. Semmi komoly sztori nincs benne, és azt is percek alatt végig lehet olvasni.

2015-ben kezdtem el ismét havi szinten vásárolni a Garfield magazinokat, akkor az árak az alábbiak szerint alakultak:

• 2015 - 850 Ft
• 2016 - 890 Ft
• 2017 - 980 Ft
• 2018 - 1050 Ft

Soha nem volt olcsó a Garfield, már az 1997-es 328 forintos ár is nagyon drágának számított annak idején, de ha megállt volna az ár kb. az ezredforduló körüli áránál, 500 forintnál (és csak kismértékben emelkedett volna), amikorra nagyjából normalizálódott az infláció, akkor azt mondom, hogy rendben van. Mert az igaz, hogy a Garfield képsorok angolul a hivatalos weboldalon ingyenesen bárki számára elérhető, sőt még le is tölthetők a képek, és elhiszem azt is, hogy ha magazin formájában akarják terjeszteni, az fizetős dolog, de azt nem hiszem el, hogy a licenszdíjakat évente emelik, valamint hogy az itthoni költségek is így emelkednének.

Eddig vettem Garfield magazinokat eredeti árán, de eldöntöttem, hogy ezen túl a Lehel téri piacra fogok járni. Ott az emeleten van egy újságos, ahol néhány hónappal korábbi magazinokat lehet venni 60%-kal olcsóbban az eredeti árukhoz képest. Mostantól ott fogom venni a Garfieldokat. Nagyon kivételes esetben veszem az újságosnál. Legfeljebb a decemberi számot, amikor a karácsonyi képsorok vannak benne, és úgyis elkap a karácsonyi hangulat. De nem tudom elképzelni, hogy máskor vegyek Garfield magazint eredeti árán. Nagyon szívesen támogatnám a kiadót, mert örülök, hogy van magyar nyelvű Garfield kiadvány, de az 1000 forint egy olyan lélektani határ, amely fölött ilyen magazint már nem veszek. Az biztos egyébként, hogy a képregények terjesztése soha nem volt olcsó, mert a képregénymagazinok mindig is drágábbak voltak az átlag magazinnál, de az, hogy ezek mind megszűntek egy idő után, az azt jelzi, hogy nem magyar pénztárcabarát áron adják ezeket a magazinokat. Valószínűleg a Garfield is valami hasonló "csoportba" tartozik, de akármi is az igazság, nem tudom elfogadni, hogy ennyibe kerül.

Van még néhány hely, ahol tudom, hogy olcsón lehet kapni Garfieldeket.

• Nyugati Pályaudvar aluljáró: A WestEnd aluljárószinti bejárata melletti újságosnál is adnak néháy hónappal korábbi magazinokat 60%-os kedvezménnyel, csak itt nem mindig van Garfield.
• Keleti Pályaudvar a 6-os vágány mellett van egy könyvesbolt, ahol szintén szoktak lenni régi magazinok, nem is kevés. Itt is lehet olcsón Garfieldet találni, de néhány évvel korábbit. Ide azoknak érdemes jönni, akik gyűjtik a Garfieldeket, és hiányos a gyűjteményük.

Aztán biztos van még hely Pesten, ahol lehet venni Garfieldeket hasonlóan alacsony árakon, de én ezekről tudok.

Néhány régi Garfield képsor 13. rész – Karácsonyi képsorok

Boldog karácsonyt mindenkinek. Most pedig jöjjön néhány karácsonyi Garfield képsor, csak a legjobbakból.

Valóságos rejtély, hogy mi lehet Ubul ajándéka.

*RÁZ, RÁZ, RÁZ*
- Hmmm
*RÁZ, RÁZ, RÁZ*
- Hmmm
- Hmmm

Szegény Ubul, pedig csak kíváncsi volt.

- El az utamból Ubul! Ajándékokat próbálok csomagolni!

Csak Garfield-ra kell bízni a karácsonyfa vásárlást, és minden probléma meg van oldva.

- Hmm... Talán kicsit görbe.
- Jól van, Mr. Válogatós.
- Rendben van fiúk, válasszunk karácsonyfát.
- Vehetnénk élő fát.
- Ez eléggé nagy.
- Gondolod?
- Úgy tűnik, Ubul ezt szereti.
- Jon! Jon! Megtaláltam!
- Rengeteg ajándékot tehetnék ez alá!
- Valamiért nem vagyok meglepve.

Aki szelet vet, vihart arat. Ez karácsonykor is bölcs mondás.

- ÁÁÁÁÁÁÁ!

Karácsonyi ajándékok sokasága lepi el Garfield-ék házát.

- Boldog Karácsonyt, Garfield! Van számodra néhány nagyszerű ajándékom!
- Itt van egy rádió-vezérlésű egér...
- És egy kaparófa.
- Ubul, az a csont minden, amid van a világon?
- Ezek a drága ajándékok vannak rám hatással.

Garfield ilyenkor mindenkit szeret.

- Boldog karácsonyt!
- Boldog karácsonyt!
- Na gyere te is.

Ezen majdnem meghatódtam, annyira tetszett.

- Újra karácsony van, öreg barátom...
- Itt az idő, hogy átadjuk egymásnak az éves karácsonyi ajándékot...

Mint minden gyereklelkű embernél, Jon.

- Z
- Ébredj és ragyogj!
- A karácsony reggelek minden évben hamarabb jönnek.
- Melyiket nyissuk ki először Ubul?

Bizony, Garfield. Vedd fel akkor is, ha egyébként nem bírod elviselni!

- Garfield, a mami keményen dolgozott ezen a pulóveren, tehát vedd fel!
- Kizárt!
- Maradj nyugton!

Talán kicsit ünneprontó, de a karácsonyi utáni időszaknak is megvan a maga szépsége.

- Sóhaj.
- Ég veled, karácsony.
- Ég veled, karácsonyfa.
- Ég veled égők. Ég veled angyalhaj...
- Ég veled ajándékok. Ég veled csomagolópapírok...
- Ég veled fagyöngy...
- HELLOOOOOO MARADÉKOK!!!

Igen, érdemes már elkezdeni szervezni a szilveszeri bulit, és ebben Garfield is segít.

- Szia Barbara, Jon Arbuckle vagyok.
- Mi lENNe
- ..ha jönnél...
- vELem
- sZILveSZTErezni?
- Ne csipkedjél!!
- Ez vicces volt! Most hívj valaki mást.

És végül a mai napi. Garfield kitartóságának mindig megvan az eredménye, emellett mikuláséknál is elérkezett a XXI. század.

- Ma éjjel megvárom a mikulást.
- Ez az az év, amikor végre elkapom őt akció közben!
- Z

Néhány nyugati sorozat

Egyáltalán nem ismeretlenek azok a sorozatok, amiket nézek, nem is ismertetőt írnék, hanem személyes gondolatokat. Ebből az egyik rajzfilm, kezdjük ezzel:

• Garfield és barátai: Az utóbbi félévben untig írtam Garfield-ról, és többször tettem említést arról, hogy nézem a rajzfilmsorozatot. Már kétszer végignéztem mind a hét évadot (kivéve az ötödiket, mert az nem elérhető), és most harmadjára, mert tényleg úgy vagyok vele, hogy nem lehet elégszer látni, a poénok mindig megnevettetnek.
• Jóbarátok: Ez szintén egy olyan sorozat, amit nem lehet elégszer megnézni. Olyan veszett nagy rajongója nem vagyok a sorozatnak, de amikor ment a TV-ben egy rész, mindig végignéztem, a nevetés pedig garantált volt. Aztán tavaly határoztam el, hogy leülök és végignéztem. El is jutottam a 7. évadig, de utána abbamaradt. Most az elejétől nézem ismét, és úgy tűnik, hogy ez is olyan sorozat, amit tényleg nem lehet elégszer megnézni. Mert bár sok jelentre emlékszem, mégis ütnek a poénok másodjára is. A két kedvencem Chandler a fanyar humorával, és Phoebe az elvont személyiségével.
• Xena: Warrior Princess: Ezt annak idején nagyon szerettem, amikor a TV2-n ment. Általános iskolában az egyik lány osztálytársam beszélt nekem róla, és úgy voltam bele, hogy belenézek. A belenézésből megnézés lett, a megnézésből pedig rajongás. Most is nagyon tetszik. Nagyon jó színésznőt választottak Xenához, hihetetlen erős kisugárzása van. Láttam a színésznőről "civil" képet is, és nyilván, ha nem is feltétlen a sorozathoz hasonlóan, de erős kisugárzása volt. A történettel pedig betaláltak nálam, mert alapvetően szeretem az ókori görög történelmet, így az eseményeket is érdeklődve nézem. Bár tudom, hogy a történések nem valódiak, vagy nem úgy történtek meg, ahogy a sorozatban láthatjuk, de tetszik az, ahogy megjeleníti a sztorit, ezért nem azzal foglalkozom, hogy azok valóban megtörténtek-e vagy sem, csak élvezem, amit látok. Bár azt hozzá kell tenni, hogy néhány cselekmény eléggé valószínűtlen. Még úgy is, hogy egy harcosnővel ilyen dolgok megtörténjenek. Erre jó példa az 1. évad 21. része, ahol Xena meghal. Halála előtt is nagyon rosszul volt, mégis el tudta látni a betolakodók baját, aztán ahogy kijött a halálból, és utána ahogy harcolt. De nem ezek foglalkoztatnak, mert annyira erős és élő a cselekmény a sorozatban, hogy bár látom, némely kifejezetten furcsa, de nem ez dominál. Lucy Lawless (Xenát alakító színésznő) pedig annyira fantasztikusan alakította, hogy én ezért odaadnám neki az Emmy-díjat (úgy tudom, ezt kapják a sorozatban nyújtott alakításokért).

És van Xena: Warrior Princess játék Nintendo 64-re. Kerestetik. Játszottam vele régen, nem egy kiemelkedő darab, de szívesen betudnám a gyűjteménybe. Egy verekedős játék, átlagos stuffról van szó. Azt gondolom, hogy azért nem kiemelkedő, hogy a karakterek harcstílusa nem sokban térnek el egymástól. Ettől függetlenül megvenném a játékot. Amúgy PlayStation-re is van Xena játék, méghozzá kalandjáték. Jobban örültem volna annak, bár szinte mindenhol azt olvastam, hogy rövid játék.

Néhány régi Garfield képsor – 12. rész

Íme a második karácsonyi adag, tele végeláthatatlan poénokkal Garfield módra.

Egy ember kettőnek csak hasonló ajándékot vehet.

- Nézd, Garfield, mit vett nekem Liz!
- Cukorkás fülvédőt.
- Kicsi a világ.

Végülis nem a méret a lényeg, igaz?

- Nos, Garfield. Találtam egy olyan karácsonyfát, amit megengedhetünk magunknak.
- Nem lehet valami nagy, ha belefér a csomagtartóba.
- Mit gondolsz?

- Rendben fiúk! Díszítsük fel a fát.
- Éhes vagyok. Együüüünk.
- Minden díszt óvatosan fel kell helyezni.
- Beiratkozom a "dobd és vidd" iskolába.
- Ubul, ne rágd meg a vezetéket!
- Igen, Ubul! Hagyj helyet az égőknek is.
- Nem lehet kék gömb a kék gömb mellett, igaz?
- Minden, ami a fán nem végzi a tűzben, az enyém, haver.
- Egy dolgot soha nem értek Garfield. A sok káosz a csúnya fa és a régi dekorációk ellenére.
- Minden tökéletesre sikerült.
- A világegyetem egyik rejtélye.

Itt nemcsak Garfield-nek jár ajándék!

- Garfield!
- A bevásárlóközpontból jött hívás!
- A mikulás manója szeretné a cipőjét visszakapni.
- A bőgőmasina.

A karácsonyi képet akarja biztosan kitenni a falra.

- Rendben, Garfield!
- A fa alá teszem az ajándékodat, ha megígéred, hogy nem kukucskálsz bele.
- Ünnepélyesen megfogadom.
- Egyébként, mi van a fúróval?
- Miféle fúróval?

Már a hang is boldoggá tette.

- Kíváncsi vagyok, mi lehet az ajándékom. Fogadni mernék, hogy valami csodálatos!
- Igen! Határozottan csodálatos hangja van!

Ugyan, Garfield! Hagyj időt, amíg kicsodálkozza magát.

- Ez világrekord lenne!
- Az ajándékokat odatedd! Gyorsan, gyorsan, gyorsan!

Jól mutat rajta, határozottan.

- Szép sapka.
- Köszönöm. Magam csináltam.
- Szeretnél egyet.
- De még mennyire!

Végezetül egy olyan, ami nagyon megnevettetett.

- Feladom!
- Mindenhol kerestem már a karácsonyi ajándékomat.
- Az a frányaság sehol nincs!

Super Mario Bros. naptár

Kicsit nehezen, de megérkezett a Super Mario Bros. naptáram. Van már 2016-os falinaptáram, Garfield-es, ezt még az előző, október 3-i Pokémon találkozón vettem meg. Később szétnéztem a hivatalos Nintendo webshop-ban, és kétféle Mariós naptár volt jövőre. Egy Mario Kart 8-as és egy retro Super Mario Bros.-os. A Mario Kart 8-asat annyira nem sajnáltam, de amikor megláttam a retrósat, teljesen el voltam bűvölve. Ilyen jó naptárat még soha nem láttam. A betűtípus tetszik, és az, hogy nemcsak a felső részen van kép, hanem alul is van ábra (artwork).

Nagyon kerestem a lehetőséget, hogyan vehetném meg. A hivatalos ára £10.99. Be lehet rendelni hivatalos viszonteladóktól is, de olyan helyeken is szétnéztem, ahol esetleg olcsóbban is be lehet szerezni. eBay-en hasonló árakon lehet beszerezni, az Amazonon lehet olcsón beszerezni nemrég megjelent dolgokat is, és itt sikerrel jártam. Itt £3.80 volt, és postával együtt is olcsóbb volt, mint az eredeti ára. Így sikerült megszerezni. Így két naptáram van jövőre, és mind a kettő a helyére került.

Néhány régi Garfield képsor – 11. rész

Elkezdődik a karácsonyi szezon, ezért decemberben kizárólag karácsonyi Garfield-eket teszek ki. Ezek közül is volt mit válogatni, hiszen Garfield-et karácsonykor sem hagyja el a humora.

Itt is van az első felvezetésképp:

- Jön a karácsony. És tudod, hogy ez mit jelent...
- Pontosan ezt jelenti.

A karácsonyiakban nem feltétlen időrendben megyek, hanem fokozatosan "haladok" az ünnep felé.

- Liz, mit szeretnél idén karácsonyra?
- Békét a Földön, jóakaratot a férfiaknak!
- Én is.
- Ugyanezt mondta tavaly is, amikor egy rózsaszín melegítőt kért.

Bizony, Ubul nyelve még annál is veszélyesebb, mint azt eredetileg gondolnánk.

A karácsonyra való készülődés mindig legendás Garfieldéknál.

- Néha a tél szürkének, unalmasnak, élettelennek, hidegnek és könyörtelennek tűnik.
- De aztán vele jön a karácsony.
- És vele jön Jon.
- Egy kis segítséget...

Mindenképpen hihető képek készültek.

"Címzett: a Télapó, Tárgy: én"
"Kedves Télapó, Jó voltam egész évben. Kérlek, nézd meg a csatolt képeket.
- Ez csalás, ugye tudod?
- Nem beszél, mosolyog.

Az álmok megsúgták a karácsony közeledtét.

- Hivatalosan is elkezdődött a karácsonyi szezon.
- Most volt az első cukorbonbonos álmom.

Legalább igazán illatos lesz náluk karácsonykor.

- Megvettem a karácsonyfát Liz. De tele van gyantával.
- Jó, az azt jelenti, hogy most vágták. Hová tetted?
- Most a konyhában van.
- Add ide a tejszínt, fenyőfiú.

Pont abból lesz a baj, ha az nem történik meg.

- Ne csapd ki a biztosítékot... Ne csapd ki a biztosítékot... Ne csapd ki a biztosítékot...
- HA!
- A kenyérpirító szikrázik.

Mindent jelenteni kell a mikulásnak.

- Jól van Garfield!
- Elegem van! Hívom a télapót.
- És elmondom neki, mit tettél!
- Ön az Északi sark "rossz gyerek" vonalát hívta.
- Jelenleg rengetegen hívnak minket.
- Kérem, maradjon a vonalban, és hívására annak sorrendjében válaszolunk.
"FA-LA-LA-LA-LA-LAAA-LA..."
- Kisebb szerencsével januárig fogja tartani.

Bizony, az ajándék méretére is gondolni kell.

- Jon majd ide teszi az ajándékomat. Nagy lesz, jó drága, és... és...
- Hmm... nagy.
- Nagy lesz, és...

Majdnem álmatlan jubileumi Pokémon találkozó

Azért annyira nem álmatlan, mert aludtam 2 órát, de az inkább felületes volt, hogy azért mégis csak legyen valami, amúgy 0:45 óta ébren vagyok. Eltöltöttem otthon az időt, bár ahhoz nem volt már erőm, hogy pontosítsam Yonekura Chihiro: Seize the Days dalának romanizálását. Ugyanis ezek nem konkrétan az én munkáim, ennyire még nem tudok japánul. Úgy van, hogy fent van egy japán weboldalon a kanji dalszöveg, és ezt a Nihongo J-talk oldal segítségével romanizálom. Ezt javítgatom, ahol a ragozás külön van, ott egybe teszem, meghallgatom a dalt, hogy a jó olvasatot romanizálta. Egy kanjinak ugyanis több olvasata van, és gyakran előfordul, hogy egy dal esetében nem azt hozza be, amit énekelnek. És ez nem feltétlen a fordító hibája, az általában a legtöbbször használt olvasatot hozza be. Azt hiszem egy ALI PROJECT dal okán beszéltük Leeával a karaoke fórumon, hogy az énekesek sokszor a legritkábban használt, vagy legfurcsább olvasatot éneklik. Ezeket még ő is csak hallgatás után tudja romanizálni, pedig ő aztán igazán tudja a nyelvet.

Szóval nagyon szeretem ezt a dalt, és legyen átkozott a BEST OF CHIHIROX II album, ennyire még soha nem voltam az énekesnő hatása alatt. És maga a romaji szöveg megvan, csak itt most az a hiba, hogy több kanjit nem ismert fel, ezért azokat meghagyta. Majd pontosítani kell, és végighallgatni, hogy rendben van-e. Gondolkodtam azon, hogy megcsináljam-e a kfn-t belőle, de annyira éber akkor nem voltam. Próbáltam még visszaaludni, de sikertelen kísérlet után úgy döntöttem, hogy inkább Wii U-n játszok. Mario Kart 8 és Super Mario All-Stars. Most volt az első alkalom, amikor Grand Prix-n kipróbáltam a 200cc-t. Nem 60 pontos (maximális) eredménnyel, de csodák csodájára 1. helyen végeztem a Mushroom Cup-on. Ez már tényleg nagyon nehéz, okosan kell driftelni, mert nagyon gyorsak már a kocsik és motorok, és nagy ívben veszi be a kanyart. Az éles kanyarok esetében szinte esélytelen, hogy ne úgy vegyük be, hogy nem ütközünk falnak. Így a 48 pontos győzelem nagyon szép teljesítmény. A Super Mario All-Stars esetében meg akartam nézni, hogy mutat nagyobb méretű Full HD TV-n egy Super Nintendo játék. A fekete péntek keretében vettünk egy 32”-es Samsung Full HD (nem okos) TV-t. Nagyon szép a képe, a HD TV adások és a Wii U játékoknak csodálatos a képük. Csak a SNES játékok már nem annyira szépek, mert látszanak a pixelek, és ugyan nem veszi el a játékélményt, de érdekes nagyképernyőn látni a pixeleket. Szabad szemmel le lehet rajzolni Mariót, és a pályaelemeket akár Paintben is. Olyan sokat nem játszottam, inkább szemléltetésképp néztem meg. Meg azért az idő is haladt.

De azért érdekes volt, hogy értem el az 5.30-as vonatot. 4.45-kor indultam el, mert be akartam menni a Tescóba, ami 5 órakor nyit, akartam venni csokimikulást magamnak. Még korábban kinéztem magamnak egy Kinder csokimikulást, és elhatároztam, hogy 5-én hajnalban veszek magamnak egyet. De sajnos egy sem maradt belőle. Sokat vacilláltam, mert nagyon megfogyatkozott a csokimikulás-kínálat, de mindenképp akartam magamnak egyet. Miért is ne ünnepelhetném meg a mikulást magamnak 29 évesen is? De találtam 3 db. kis csokimikulás szettet, szintén kinder. Ár-érték arányában drágább, de hát egy évben egyszer van mikulás, miért is ne engedhetném meg magamnak? Megfogadtam magamban, hogy masszát soha nem veszek, nagyon kellemetlen íze van, és émelygős. Inkább megveszem a drágábbat, de tudom, hogy az jó. Szóval kifizettem, és elindultam a vasútállomás felé. Még mindig nagyon fel van dúlva a környéke, de az utolsó „simításokat” csinálják, állítólag jövő év elejére kész lesz a békéscsabai vasútállomás. Végülis látszik a vége, mert szép már így is, de még mindig sok munka van, és nehézkes a közlekedés a környéken. Bár siettem, végig figyeltem az időt, eleinte az volt, hogy van még idő, nem kell annyira sietni, később meg már éreztem, hogy szorít az idő, a végére meg már esélytelennek láttam, hogy elérem a vonatot. És annak ellenére, hogy kerülőt kell tenni, még éppen sikerült.

Szokás szerint tele volt a vonat, és ez csak megerősített azon döntésemben, hogy átszálljak Szolnokon. Egyrészt megnéztem, hogy annál a régi könyvesbódénál van-e régi Garfield magazin (1996. decemberi szám kerestetik), valamint reménykedtem abban, hogy a zónázó vonat, ami a Keletibe megy, az új, menő vonat lesz. Garfield ugyan nem volt, de menő vonaton utaztam. 8 órakor indult el, addig laptopon néztem Jóbarátokat, Garfield és barátait. Utána az új Csernus Imre könyvet olvastam. Jó volt, kényelmesen telt el az idő.

9.45 körül érkeztem meg Pestre. Szerencsére nem kellett sokat utazni, a Blaha Lujza téren a Művészeti Szintben volt az animepiac és a Pokémon találkozó. A belépő 800 forint volt, az egész rendezvény nem volt nagy helyen, mégis azt gondolom, hogy ahhoz képest meglepően sokan voltak. A vásáron néhányszor végigmentem, de igazából az animés cuccok már korántsem mozgatnak meg annyira, mint régebben. Néhány japán CD-t láttam, de egyáltalán nem az én stílusom voltak, úgyhogy nem is vettem semmit. A Pokémon találkozó egy külön nagyobb teremben volt, ami meglepett, hogy TV-k is ki voltak állítva, meg asztali konzolok. Super Nintendo, Nintendo 64, GameCube és Wii U. A SNES-ben Game Boy Player, benne Pokémon Blue, a N64-ben Pokémon Stadium 2, GC-ben pedig Pokémon Colosseum. A Wii U-s játékot nem ismertem fel. Én úgy le is parkoltam a Super Nintendónál, és nagyjából ott időztem egész nap. Persze azért megjelent néhány ismerős. Többek között Krisi, Ninty, Truner, Norbi, LL és persze bagszi. És ott volt még balko67, aki mellém telepedett le. Így lényegében együtt töltöttük az időt. Az volt jó, amikor Sparrow hozta a Nintendo 3DS-ét a Zelda Triforce Heroes-zal, és azzal játszottunk hárman. Nagyon jó kis kooperatív játék, jó volt összhangban dolgozni, és jót nevettünk egymás szerencsétlenkedésén, az ugyanis mindnyájunkra kihatással volt. Jelölt lett ez a játék a listámon. Be is adta a végén, hogy rámehetek eShop-ra, hogy megvehessem. Ravasz, nagyon ravasz. Amúgy hangulatos, a legjobb többjátékos Zelda, amivel eddig játszottam. És talán pont azért tetszik ennyire, mert összhangban kell dolgozni, és viccessé tette a játékot, hogy az egyikünk ballépése mindnyájunkra kihatással volt. Aztán jöttek mások, balko velük Smash Bros-ozott 3DS-en, én meg addig SNES-en nyomtam a Pokémon Blue-t.

Érdekes volt, mert először a srác neve POKÉCON volt, akit irányítottunk, viszont a rivális nevén kicsit megrökönyödtem. Nem írom ki, mert eléggé durva, de van tippem, hogy ki adta neki azt a nevet… Szóval elvoltam vele, nagyon tetszett. Aztán elmentem egyszer körbenézni, és amikor visszamentem, meglepve tapasztalom, hogy valaki resetet nyomott, ez a mentés törlődött, és az én ősrégi mentésem tért vissza. Ugyanis azt a Blue-t én adtam el bagszinak, azért nem tetszett, mert amerikai, és én csak európai játékot gyűjtök. Mindenesetre nosztalgiáztam egyet a régi mentésemmel. 40-es szintű Blastoise, 16-os szintű Bellsprout, 6-os szintű Caterpie és 5-ös szintű Pidgey volt, ha jól emlékszem. Igen, abban az időben még egy Pokémonra fókuszáltam, ahogy írtam erről régebben, aztán rájöttem, hogy ez nagy hiba volt. De a játékot most is nagyon szeretem, és alig várom, hogy megjelenjen jövő február végén Nintendo 3DS Virtual Console-ra, megveszem mind a három változatot (ha nem lesz extrém drága, akkor egyszerre).

Aztán nézelődtem, meg amikor nem volt kajám, akkor lementem a közeli SPAR-ba. Kíváncsi voltam, hogy itt kapható-e az a Kinder csokimikulás, amit annyira kerestem, és bizony volt… Vacilláltam rajta egy kicsit, de aztán ezzel is úgy voltam, hogy csak egyszer van ezen a világon 2015. december 5-e, holnap mikulás, rúgjunk ki a hámból. Enyém lett. Készültem lelkiekben erre a napra, mert eredetileg én javasoltam bagszinak, hogy a következő Nintendo találkozók legyenek október 3-án és december 5-én. Bár a Nintendo találkozók elmaradtak, de a Pokémon találkozók erre a napra, és ha számított a javaslatom, akkor hálás vagyok bagszinak, hogy figyelembe vette a kérésemet. Szóval csokimikulás-özön ezen a csodaszép mikulás előtti napon. Az egyik kis mikulást odaadtam bagszinak apróságként, tegnap volt a névnapja. Amúgy a rendezvény szervezettebb és komolyabb volt, volt bajnokság, TCG verseny, kvíz. Azt sajnálom, hogy a tervezett előadás elmaradt, de sajnos azt már nem sikerült összeállítania bagszinak. Az azért szép lett volna, hogy 50. Pokémon találkozó és a Bagszipoke weboldal 15 éves, és ennek alkalmából tart egy előadást. A Pokémon Origins viszont furcsa volt. Erre csinált magyar feliratot. Kicsit zanzásítva ez az eredeti Pokémon kezdeti történetek felújítva, más karakterekkel, úgy is mint Red és Blue. Brock nagyon furcsán nézett ki, és a rakéta csapatot sem Jessie és James alkották, hanem mezei rakéták. Érdekes volt, kicsit lelketlennek tűnt, de érdemes volt megnézni. Meg sok Pokémon videoklip, AMV, úgyhogy nem unatkoztunk. Természetesen Matsumoto Rica is megszólalt. Jól éreztem magam, jó volt minden, érdemes volt belefektetni a munkát.

Volt egy vicces momentum, amikor megismerkedtem egy testvérpárossal, odaült mellénk egy ázsiai fiú és lány, játszottak a Pokémon Blue-val és nagyban gondolkodtunk, hogy vajon milyen nyelven beszélhettek. Nem ismertem fel szavakat, ezért nem gondoltam, hogy japán lenne. Nem is szaggatott, tehát nem is kínai, nem is „franciásan” szaggatott, ezért nem is vietnami, csak koreai lehet, mert ők azok, akik még folyamatosan beszélnek. A vicc az volt, hogy az egyik srác letöltötte a telefonjára a Google Translate alkalmazást, és elindította a beszédfelismerést, azt beszéltük, hogy ha szolidan melléjük tartom, akkor hátha kiderül, milyen nyelven beszéltek. Volt mindenféle zaj, meg azért tudtam én is, hol a határ, ezért nem jártunk sikerrel, de jól szórakoztunk az eseten. Aztán tombolasorsolás, és részemről vége is, mert a 18.10-es vonattal azért szeretnék hazajutni. Sikerült is elérni. Itt az 1997-es Játék határok nélkül 2. elődöntőjét néztem meg. Aztán haza is értem. Nagyon jó volt ez a nap, az utóbbi időkben több nehézség is ért, ami miatt nem voltam lelkes a találkozó miatt, a végeredmény annyival jobb lett.

Készült néhány kép, azok itt tekinthetők meg.

Néhány régi Garfield képsor – 10. rész

A karácsonyi szezon előtti utolsó "rész" jubileumi, úgyhogy ma többet teszek ki. Egyébként is összeírtam egy rakással, ami arra vár, hogy kikerüljenek. Nem hiába, Garfield vicceiből soha nem elég.

Jon szinte bárhova elmehet egyedül, de bizonyos esetekben Garfield nem maradhat otthon.

- Mindjárt jövök Garfield. Az élelmiszer boltba megyek.
- Jól van, jöhetsz velem.

Garfield megszelídítése, 125. kísérlet.

- Csak lazán, fiúk.
- SZERETÜNK, GARFIELD!
- Affene. Ez volt a legnagyobb félelmem, ami bekövetkezhet.

A csodaszép, fényes TV kárvallottja.

- Ó, egyébként, Garfield.
- Befényesítettem viasszal a TV-t.

Egy érdekes meghatározás az élősködőkre.

- Itt van:
"Bolha: Egy kicsi, szárny nélküli, vérszívó élősködő"
"Lásd még: Sógor"

Igen, valóban időszerű lenne.

- Meg kéne igazítanom a képfrekvenciát.

Csak az az egy apró baki ne lenne...

- Nagyon meg fog lepődni Garfield. Riasztót szereltem a hűtőbe.
- Ez az elsőszámú szabály, hogy sikeresen élj együtt egy macskával.
- Légy okosabb a macskánál.

Arról azért meghallgatnék egy előadást, honnan szerzi Garfield a fizikai erejét a hűtő cipeléséhez.

- Ha egerészőnek kell lennem, hogy itt maradjak, nagypapa, akkor megteszem. Bizonyítanom kell egy egérjátékban.
- Akkor edd meg azt az egeret.
- ÁÁÁÁÁ!!! Kérlek! Kérlek, ne etesd meg velem!
- Inkább feláldozom a büszkeségemet, mint az egeret.

A diétás változat mindenképp szóba jöhet.

- Itt van a diétás salátád, Garfield.
- Szeretnél rá valamit?
- Ha nem bánod.
- Talán köríthetnéd egy csokoládétortával.

Reggel minden olyan zavaros, nem igaz?

- Affene, mi történt a juharsziruppal?
- Már emlékszem... Kilyukadt a szirupos flakon.
- És beleöntöttem Jon hajzselés flakonjába.

Amikor túlságosan jól alakul minden.

- Áh, egy pazar kaja csak egyedül...
- És Garfield nincs a közelben.
- És ez aggaszt engem.

Ez már decemberi, de hát Garfieldet a karácsony közeledtével sem hagyja el a humora.

- Jon, van egy gyűrődés az abroszon. Simítsd ki ezzel a franciakenyérrel.
- Várj egy percet! Hol van Ubul?
- Ki az az Ubul?

Az a lényeg, hogy jó helyre kerültek.

- Hol van a töltelék a szendvicsemből?
- Elmentek az étel-mennyországba.

Ha csak ezen múlna, hogy Jonnak mindig nyugodalmas ebédje legyen...

- BANZAI!
- Miért nem figyelmeztettél, hogy levest eszünk?

Végülis Garfield művészlélek...

- Mit csinálsz?
- Egy Rómeó és Júlia jelenet?

Csak egy ártatlan mozdulat volt.

*megbök*
- Ezért megfizetsz!

Ez hosszú évek egyik legjobbja.

- Arra gondoltam, rajzolok egy mosolyt Jon arcára.

- Köszönöm a tapsot!
- AZT MONDTAM, KÖSZÖNÖM A TAPSOT!
- Köszönöm! Köszönöm! Óó! Túl sok! Ön túl kedves, de tényleg! Köszönöm!

Végülis, ha ferdén akarja látni.

- Ferdén áll, Garfield?
- Nem.
- Most már ferdén áll.
- Köszönöm a segítséged!
- Megteszem, ami tőlem telik.

A válasz minősíti a kérdést.

- Minek akarsz látszani?
- Egy macska vagyok, sötét, szemüveggel, és hamis nyíllal át a fején, aki fog egy gumicsirkét, nagyokos!

És ez még csak a kezdet!

- Hol van a melegítő nadrágom?
- Nem akarom tudni, hogy hol van a pólóm!
- Hát akkor ne nézz hátra.

Amikor az olvasmány valósággá válik.

Garfield néha nem tudja, kivel kezd ki.

- Most te próbáld ki.
- Törölközőt, légy szíves.

Jon, a nap hőse!

- Lelöktem Ubult a tetőről!
- Szerencsére ráesett Jonra.
- Gyere csak ide, Garfield!
- Nézd, Ubul! Magától idekúszott!

Van, aki rajong a téves hívásokért.

- Én vagyok a legcsodálatosabb férfi a világon?
- Őrülten szeretsz engem?
- Nem volt szívem megmondani neki, hogy téves hívás volt.
- Milyen figyelmes vagy, álomfiú.

Kissé illúzióromboló családkép.

- Liz, szeretem, ahogy kijössz Garfielddal.
- Majdnem olyan, mintha te és én büszke szülők lennénk.
- Egy nagyon kövér, csíkos narancssárga gyereké.
- Babuci nagyon éhes!

- Majd én megcsinálom a Sudokumat, köszönöm szépen!

Mennyiség rendben van, de a méret...

- Ááááh!
- Ó, rendben van. Bejöhetsz te is.
- De csak egy vízijátékot hozhatsz!

És végül egy túl jól sikerült születésnap.

- Nem érzem, hogy öregednék.
- Talán, ha átírnám az évet, fiatalabb leszek a születésnapomon.
- Garfield, nem láttad a cumimat?