Vége az egyetemi éveknek

Hat év fél év után, a mai nappal egy sikeres szóbeli vizsgával lezártam az egyetemi éveket. Büszkén jelentem, hogy mától én is diplomások táborát erősítem!

Nem volt feltétlen nehéz a szóbeli vizsga. Először volt a szakdolgozatvédés. Összefoglaltam a témaválasztás okát és célját, válaszoltam a feltett kérdésekre. Ez hollandul ment, egész jól. Legfeljebb egy-egy szó nem jutott eszembe. Aztán volt nyelvészet: "A főnév alaktana" tételt húztam ki. Ez is nagyjából jól ment. Beszéltem a többes számról, névelőkről, kicsinyítőképzőkről. Ezt is hollandul mondtam, és jól ment. Viszont az irodalomból elég nehéz tételt húztam: "A hűség témája a régi irodalomban", ezért ezt mondhattam magyarul. Ez azért nehéz téma, mert a középkori holland irodalom meglehetősen komplex. Nemcsak mert több témáról szól egy adott irodalmi mű, hanem mindegyik témát részletesen ki lehet elemezni egy mű kapcsán. De azért is nehéz, mert a szimbolikák mai fejjel nehezen értelmezhetők. Igazán egy-egy holland irodalmi mű egy külön könyvet kitenne. Igyekeztem a tudásomnak megfelelően megoldani, és szerencsére elegendő volt a tudásom ahhoz, hogy sikeresen levizsgázzak.

Ezzel egy 2017 szeptembere óta tartó korszakot zártam le az életemben. Pontosabban, ha belevesszük az előkészületeket, akkor 2016-ban kezdtem el. Hiszen 2005-ben, amikor érettségiztem, nem csináltam emelt szintű érettségit. Ezért először ezt kellett. Ekkor még úgy voltam, hogy informatikát akarok az egyetemen tanulni. Egyrészt mert érdekelt, másrészt meg ebből érettségiztem jelesre, és úgy voltam vele, hogy ez determinálja az egyetemi tanulmányokat. Azért is érdekelt az informatika, mert ahol csak dolgoztam, azt láttam, hogy az informatikus elvan ott hátul, csak az a dolga, hogy a cég informatikai rendszere flottul működjön, egyébként aranyélete van. Ezt is irigyeltem. A másik, ami miatt tanulni akartam, hogy elegem volt a sok idétlen munkából. Egyszerűen méltatlannak éreztem magam hozzájuk. Ezért úgy döntöttem, hogy bevállalok néhány évet annak reményében, hogy diplomával sokkal jobb lehetőségeim lesznek.

Ehhez először emelt szintű érettségit tettem le angol nyelvből. Úgy emlékszem, hogy megfordult a fejemben, hogy informatikából csináljam meg, de ahhoz olyan magas szintű tudás kellett, amiről előre tudtam, hogy nem fogom tudom elsajátítani, ha 2017 szeptemberében el akarom kezdeni az egyetemet. Így maradt az angol. Ezzel egyébként két legyet ütök egy csapásra, hiszen a sikeres emelt szintű érettségi egyenrangú a középfokú nyelvvizsgával. Tehát nem lesz gondom a nyelvvizsgával sem. Először 2016 októberében próbálkoztam meg, ekkor néhány százalék híján nem lett meg a jeles, így 2017 májusában újra nekimentem. Ekkor már sikerrel vettem az akadályt, így a jeles emelt szintű érettségivel együtt szert tettem egy középfokú nyelvvizsga bizonyítványra is. Egyébként ahhoz képest, hogy már akkor is eléggé magabiztosnak éreztem az angol nyelvtudásomat, elég sokat kellett készülnöm. Meglepett, hogy mennyi hibám volt az érettségi felkészítő feladatokon. Ráadásul azt tartottam furcsának, hogy az egyik feladatsoron nagyon jól ment az olvasott szöveg értése, de a hallott szöveg értése katasztrófa volt. A másikon meg vica versa. Itt tanultam meg, hogy mennyire nem egyformán állítják össze a feladatsorokat.

Végülis bekerültem a BGE-PSZK-ra Gazdaságinformatikus szakra. Szerettem ide járni, mai fejjel azt mondom, hogy tanultam hasznos dolgokat itt is, de végsősoron nem sikerült elvégezni. Ahogy sokaknak, nekem is a Matematikai alapokba tört bele a bicskám. De igazából a többi tárgy is olyan volt, hogy már örültem, hogy ha meglett a közepes. De sokáig azért nem éreztem ezt problémának, mert azt láttam, hogy egyetemen már az is nagyon jó, ha megvan a kettes. És amilyen kérdések voltak a vizsgákon, határozottan úgy éreztem, hogy már a kettesért is meg kellett küzdeni.

Egyébként azt gondolom, hogy végül meglett volna a diploma, de amikor ötödjére mentem neki a Matematikai alapoknak, és még akkor is csak 20% körüli eredménnyel tudtam a ZH-t megírni, akkor a napnál is világosabb volt, hogy ez nekem nem fog összejönni. Meg akartam csinálni, tanultam, ahogy tudtam, de hogy végül semmire nem volt elég, az eléggé demotiváló volt. Még az Alkalmazott matematikát is tudtam teljesíteni. Igazából szerettem mindent, de egy dolgot élveztem igazán: Az OBIC által szervezett japán nyelvtanfolyamot. Dr. Székács Anna és Dr. Sato Noriko a mai napig az egyik legjobb tanárok, akik valaha is tanítottak engem.

2019 végére még nem egészen világlott meg, hogy eltévedtem ezzel a szakkal, de ekkor kezdett el érdekelni a holland nyelv. A rövid történet: Találkoztam egy holland sráccal, akivel egész jól összebarátkoztunk. Annyira szimpatikus volt nekem, hogy nyelvtanulásra motivált. 2020. januárjában kezdtem el, akkor voltam először Hollandiában. És annyira megszerettem az országot, hogy végleg eldöntöttem: Váltani fogok. Néderlandisztikát fogok tanulni, és Hollandiában fogok élni. Fel is vettek a KRE-BTK-ra.

Az első félévben még párhuzamosan csináltam a hollandot és az informatikát. Ekkor volt az, hogy ötödjére veselkedtem neki a matematikának. De ekkor már bosszantott a matematika, mert már ott volt a nyelv, amivel hasznosabban tölthettem volna az időt. Valamit igyekeztek segíteni, hogy könnyebben menjen, de hát egyszerűen reménytelen volt. Ezután már biztos voltam abban, hogy fel fogom adni a BGE-t. Ekkor már tudtam, hogy mit akarok, és teljesen feleslegesnek éreztem, hogy olyannal töltsem az időt, ami nem is ment, de már célom se volt vele. Tehát az igazat megvallva, részint magamnak is csináltam, hogy ne sikerüljön a matematika. De meg merem kockáztatni, hogy akkor se sikerült volna a ZH, ha minden figyelmemet a matematikára összpontosítom. Ekkor már sokkal jobban vonzott a humán terület.

Így hát maradt a holland. És sokáig nagyon jól ment, mert már úgy mentem az egyetemre, hogy végigcsináltam a "Megszólalni 1 hónap alatt: Holland" nyelvkönyvet. Tehát az alapok már megvoltak. Ezért az első 2-3 félév kiválóan ment. Megéreztem annak a különbségét, amikor megkönnyebbülök, hogy éppen megvan a kettes, és örülök az ötös vizsgáknak. Ezért nem is volt kérdés, hogy itt vagyok a helyemen.

De itt is voltak hullámvölgyek. Sajnos volt, hogy alábbhagyott a lelkesedésem, mert volt időszak, amikor annyira fellángolt ismét a japánok iránti imádatom, hogy szinte teljesen elnyomta a hollandok iránti érdeklődésemet. És ez meg is látszott az eredményemen. Romlottak, nem lelkesedtem annyira az órákért. Egyszerűen meg kellett erőltessem magam, hogy tudjak teljesíteni. Ráadásul ez a mélypont nemcsak azért jött rosszkor, mert ekkor már magasabb szinten voltunk, mint amikor elkezdtem a holland szakot, hanem mert elkezdtek bejönni a holland nyelvnek azon sajátosságai, amik megkülönböztetik a német nyelvtől. Ugyanis a német nyelvtudásomnak is köszönhetem, hogy az első időkben olyan gördülékenyen ment a nyelvtanulás, mint az óvodásoknak. Pont a legrosszabbkor akadtam el, amikor igazán szükségem lett volna az extra motivációra.

Volt egy pár elégséges, de amennyire csak lehetett, azért igyekeztem jobb jeggyel teljesíteni az adott tantárgyat. De az tény, hogy akkor sokkal nehezebb volt. Végül sikerült egy olyan egyensúlyt kialakítani magamban, hogy egyformán érdekel a holland és a japán nyelv és kultúra. És mind a kettőben jó akarok lenni.

Ebben biztos, hogy besegített az is, hogy a végére a rosszabb eredmények ellenére elfogadták az Erasmus jelentkezésemet, így tanulhattam Hollandiában. Az első félévet a Christelijke Hogeschool Ede-ben nagyon szerettem. Ott nemcsak sok hasznos dolgot tanultam, hanem a légkör is inspiráló volt. Meg megszerettem Ede és Wageningen városokat. Aztán a Universiteit Leiden egy újabb mélypontot hozott az egyetemi tanulmányaimba. Az egy nagy ugrás volt nekem. A tananyag is sokkal magasabb szintű volt (mégis csak egy nagyhírű egyetemről van szó), a rideg légkör sem segített a lelki állapotomon, ahogy az sem, hogy a teszteken 80%-ot kell teljesíteni, hogy az sikeres legyen. Hát, ha valahol akkor itt tényleg meg kell dolgozni azért, hogy egyáltalán meglegyen a vizsga. Úgy kell elképzelni, hogy 60% volt a legjobb eredmény, amit el tudtam érni, és arra a holland osztályzat szerint 1,4-et kaptam... Úgy, hogy 10-es skálán osztályoznak, és 6 jelenti az elégségest. Ez nemcsak demovitáló, hanem demoralizáló is volt. Kialakult bennem egy "leszarom az egészet" érzés, miközben borzalmasan frusztrált voltam, hogy szinte sehonnan nem kaptam biztatást. Így kénytelen voltam abbahagyni és hazajönni.

Ekkor láttam meg azt, hogy egy egyetem alapszakja a felső határ nálam. Az a személyes intellektusom felső határa. A Hogeschool, mint főiskola (tehát Hollandiában a mai napig van főiskola), gyakorlatilag olyan szinten van itt az oktatás, mint egy magyar egyetem alapszakán. De az Universiteit Hollandiában az az egyetem keménymagja. Leidenbe mintha egyből egy mesterképzésen vettem volna részt. Ez már egyértelműen meghaladja a képességeimet. Igazából nemcsak a magas szintű képzés volt, ami nehézséget okozott, hanem az a kötöttség, amit elvárnak a diákoktól.

Mondjuk már eleve a BGE-re is úgy mentem, hogy csak az alapszak, de a Néderlandisztikán is biztos voltam abban, hogy csak az alapszakot végzem el. Úgy voltam vele, hogy majd a mesterszakot elvégzem az életben, a magam ritmusában. Tehát az Erasmusos tanulmányok végül azt igazolták vissza, hogy helyesen gondolkodtam ebben.

Persze a fejlődés nem áll meg. Könnyen elképzelhető, hogy az intellektusom idővel fejlődik annyira, hogy akár képes lennék egy mesterszakot elvégezni, de ezt már tényleg kötetlen formában. Nem mondom, hogy soha, mert bármit hozhat a élet, de jelen gondolkodásom szerint nem szeretnék többé iskolai keretek között tanulni. Jó volt ez a 6 és fél év, de untig elég volt.

Van még egy ok, ami miatt egyetemre akartam járni. A sok értelmetlen munka teljesen elvette a kedvemet. Voltak konkrét rossz élmények is, amik csak erősítették a munkahelyek iránti szorongásomat. Azért akartam egyetemre menni, hogy időt nyerjek és oldjam magamban ezt a szorongást. Tehát nemcsak munkahelyek terén akartam magamnak jobb lehetőségeket, hanem mentálisan is fejlődni akartam. Rájönni az elakadásaim okaira és pszichológus segítségével oldani. Mostanra érzem úgy, hogy nagyjából sikerült. Mostanra tudtam egy olyan jellegű önbecsülést felépíteni magamban, hogy talán egy munkahely nem fogja tudni csak úgy lerombolni. A hét hátralévő részét kiadom magamnak szabadságnak, aztán jövő hétfőtől, ha minden jól megy, mehet élesbe a dolog.

Egy szó három nyelven ugyanúgy

Amióta benne vagyok a holland nyelvben nem győzök rácsodálkozni, hogy mekkora a hasonlóság a német, a holland és az angol között. Próbáltam bizonyítani a Leideni egyetemen, hogy a holland nyelv hidat képez az angol és a német között, de sajnos mivel nem volt tudományos alapja, ezért visszadobták az esszémet. Azóta leginkább csak magamat tudom elkápráztatni, hogy milyen összefüggésekre jövök rá.

A mai találmányom, az "egyedül" szó hasonlósága németül, hollandul és angolul. Íme:

Német: Allein → alles + ein egybeírva
Holland: Alleen → alles + een egybeírva
Angol: Alone → all + one egybeírva

Tehát ezen három nyelven az egyedül nem más, mint minden egy. Ez olyan, mintha magyarul azt mondanám, hogy "mindegy". Van is ilyen szavunk, csak hát teljesen mást jelent. A 111 is mindegy.

Egyébként a legnagyobb felismerésem a német és a holland nyelv közötti kapcsolatra az volt, amikor rájöttem arra, hogy is írják az angolok a "holland" szót, és hogy írják le saját magukat a németek.

Deutsch → D_ut_ch

Ez nem lehet véletlen.

Angol nyelv VS holland nyelv

Úgy tűnik, hogy tényleg igaza van annak a nyelvi tesztnek, amit az Erasmushoz kellett kitölteni, és jobb eredmény jött ki hollandból, mint angolból. Szoktam ugyanis E-mailt írni angolul és hollandul is, és ha hollandul írok, akkor a Gmail alig-alig javít ki. Az egész E-mailban talál legfeljebb 1-2 hibát, de ha angolul írok, akkor módszeresen javítgat, szinte minden sorban talál valami nyelvtani hibát. Ennyire nekem találták volna ki a holland nyelvet?

Újabb nyelvi teszt, újabb meglepő eredmény

Most az Erasmus kapcsán kellett nyelvi tesztet kitölteni. Ez a szerződéskötés feltétele, hogy lássák, hogy tényleg megfelelő a nyelvitudásunk. Bár az oktatás angolul fog zajlani, hollandul is kitöltöttem, mert mégis csak Hollandiában fogok élni. El is küldtem mindkét nyelv eredményét, de komolyan meglepett, hogy hollandul jobban sikerült a teszt, mint angolul. Némi változtatással, de ugyanazok a kérdések voltak mindkét nyelven. Angolul 31 helyes válaszom volt az 55-ből, hollandul viszont 38.

Egyszerűen arról van szó, hogy sokkal jobban átlátom a nyelvtani szerkezetet hollandul, mint angolul. Elég ha csak annyit mondok, hogy "_____ ik in Berlijn werkte"... Imperfectumban van, a napnál is világosabb, hogy a "Toen" a helyes. Sem az Als (ami németül lenne jó) sem a Wanneer nem jó. De az is világos számomra, hogy ha egy mondat Perfectumban van mellékmondati szórendben (nem szeretik a hollandosok, ha KATI szórendnek hívják, ezért leszoktattak róla), akkor nemcsak hogy a főige kerül a mondat legvégére, de egyik ige sem ragozódik. Meg néhány ilyen apróság. Hollandban tényleg csak a nagyon nehéz mondatok okoztak nehézséget, amiket már tényleg sehogy nem tudtam értelmezni.

Az angollal meg az van, hogy már a bonyolultabb mondatoknál is csak annyit látok, hogy szavak valamilyen sorrendben vannak egymás mellett, tudom is mindegyiknek a jelentését, de hogy ezek így egymás mellett milyen kontextust alkotnak, arról fogalmam nincs. És ahogy elnéztem, még az igeidőkkel is van dolgom, mert hiába tanultam azokat az utóbbi időkben, még nem sikerült teljesen elsajátítani.

Úgyhogy lehet, hogy inkább érdemes azt tudomásul venni, hogy az angolom B1-en van (ahogy ez a teszt is kihozta), és rámenni arra, amiket nem tudok. Mert amikor angolul töltöttem ki a tesztet, egy idő után eléggé kellemetlen érzésem volt, hogy csak totózok, és nem azért jelölök be egy-egy választ, mert annyira tudom, hanem ráérzésre. A holland tesztet nagyobb magabiztossággal töltöttem ki, ott több nyelvtani szabályt ismertem fel. A teszt egyébként nemcsak nyelvtani volt, felmérte az olvasott szöveg értését, hallott szöveg értését is, csak értelemszerűen az íráskészséget nem. Alapvetően jó teszt volt.

Ja, a hollandra B2-t adott ki. Jól esett látni, de ezt még azért nem hiszem el. Sok mindent tudok már hollandból, nagyon jót tett a 2 évnyi egyetemi tanulás, de azért még vannak hiányosságaim. Egyébként pont kiegészítik egymást az angol és a holland abból a szempontból, hogy angolból egész jó a szókincsem, hollandból meg inkább nyelvtanból vagyok erősebb. Tehát a két nyelvből pont a másikban kell erősíteni. Mert még hosszú az út, mire teljes magabiztossággal fogok majd Hollandiában kommunikálni emberekkel. Azt elhiszem, hogy már ott van a horizonton a B2 hollandból, de inkább a B1+ az, amit valóságnak gondolok. De hát, ha egy cél már látható, az csak még inkább motivál, mert egyrészt volt értelme befektetni a munkát (mert kész vagyok megdolgozni az álmaimért és nem zavar, ha időbe telik, de csak akkor, ha látom a folyamatot), másrészt már látom, hogy mit kell tenni azért, hogy tényleg B2-es szintű legyen a hollandom. Tehát, munkára fel!

Nyelvi teszt eredményének elemzése

Néhány hónapja kitöltöttem a Topszótár weboldalán lévő nyelvi tesztet, ma ismét megtettem, hogy lássam, mennyit változott a nyelvtudásom. Az angolt is és a németet is kitöltöttem.

Az angol teszt eredményére nem vagyok büszke, mert rosszabb eredményt értem el, mint előző alkalommal.

Előzőleg 33 pontra adott B2-es szintet, most 30 pontra B1-et. Nagyon magas szinten tényleg nem tudok angolul, mert ebben az egyre nehezedő teszt végén már olyan mondatok voltak, hogy nemhogy értelmezni nem tudtam a mondatot, de a szerkezetet nem láttam át. A végére szinte már csak tippeltem. Gyerekkoromban magántanártól tanultam angolul, méghozzá a Chatterbox című nyelvkönyvből. Az egy négyrészes nyelvkönyvsorozat, a rajzok kifejezetten azt az érzetet adják, hogy gyerekeknek készítették. Emlékeim szerint valahol a 3. kötetnél hagytuk abba, a 4. kötetet nem vettük már. Onnantól kezdve innen-onnan tanultam angolul, de rendszerezetten utána soha. A mai napig nem ismerem az összes múlt időt, hogy mikor melyiket használjuk, ugyanez igaz a feltételes módra is. Meg érdekesnek találom a mondatok végén a "will you" "don't you" ... szerkezetet, de ezeket is csak érzésből használom, egyébként fogalmam sincs, hogy mikor melyiket kell használni. Megvan a középfokú nyelvvizsga, de szükségem van arra, hogy magasabb szinten is legyen valami rendszerezett nyelvtudásom, hogy onnan aztán át tudjak menni C1-be.

A német eredménye viszont kellemes meglepetés volt.

Az önmagában meglepett, hogy németből jobb eredményt értem el, mint angolból. Mindenesetre, hogy 36 pontra B1-et kaptam, míg angolból korábban 33-ra B2-t, azt sejteti, hogy valamit változtattak a rendszeren. De a tényleg, hogy németből kevesebb problémám volt a mondatok olvasása közben. Jobban felismertem a nyelvtani szerkezeteket, jobban tudtam a helyes választ és érzékelhetően kevesebb ideig tartott a német teszt kitöltése, mint az angol teszté. És ez főleg a hollandnak köszönhető. Ugyanis sok nyelvtani szerkezetet a hollandból ismertem fel. Most, hogy már tanuljuk a bonyolultabb nyelvtant hollandból, ezeket ismertem fel a német tesztben. Tehát lényegében nekem ez egy német-holland közös nyelvi teszt volt, ugyanis minden, amit megtanultam hollandból, jelöltem be itt is helyes válasznak és mind jó volt. Az már csak pluszba jött, emlészem az um...zu - damit közti különbségre, illetve az egész német szöveget tényleg könnyebb volt olvasni.

Csak titkon reméltem, hogy a holland majd javítani fog a német nyelvtudásomon, és úgy néz ki, hogy ez tényleg így lesz. A magasabb szintű angol nyelvtant meg megpróbálom elsajátítani a Topszótár nyelvtani anyagából. Nagyon jó online szótárnak tartom, ezt használom mindig, amikor angolból vagy németből nem tudok valami szót.

Angol nyelvi teszt

Kitöltöttem egy angol nyelvi tesztet a Topszótár weboldalán, és ez B2-es szintűre hozta ki a nyelvtudásomat.

És ez fedi is a valóságot, tényleg így állok angolból. Az emelt szintű érettségi által lett meg a középfokú nyelvvizsga. És volt néhány tényleg nagyon nehéz mondat, ahova el se tudtam képzelni, hogy melyik a jó a négy választási lehetőség közül. Úgyhogy ha szeretnék C1-es szintet, akkor tovább kell tanulnom.

Azért voltam kíváncsi, hogy hogy állok, mert Hollandiában sok gyakornoki munkához kérnek legalább B2-es szintű angolt, de inkább C1-eset. Nem egy olyan állásajánlatot olvastam, ahol a "Wie ben jij?" kérdés alatt volt olyan, hogy folyékonyan beszél és ír angolul, választékosan fejezi ki magát. Azt látom, hogy elsősorban olyan cégek keresnek külföldi gyakornokot, akiknek nemzetközi kapcsolataik vannak, mert több állásajánlatnál olvastam a munkaköri leírásban, hogy kapcsolattartás külföldi partnerekkel telefonon és E-mailben. És oda kifejezetten magas szintű angolt várnak el.

Ennek hatására gondolkodtam el azon, hogy mégiscsak érdemes lenne komolyan foglalkozni az angollal (eredetileg el akartam vetni), mert azt ugyan tudom, hogy Hollandiában szinte második nyelv az angol, de úgy voltam vele, hogy elég lesz, ha hollandul beszélek magas szinten. Viszont ha ennyire komolyan veszik ott az angolt, akkor mégis szeretném fejleszteni a nyelvtudásomat.

Egyébként a realitás az, hogy nem fog összejönni most nyárra a szakmai gyakorlat Hollandiába, mert sok helyen tényleg túl magas szintű nyelvtudást várnak el. De ettől még nem adom fel, folyamatosan próbálkozok, mert lehet, hogy pont sikerül egy olyan munkát találni, amire ideális leszek. Van még bő egy hetem, hogy megtaláljam a megfelelőt.

De hogy mennyire más a nyugati-európai munkamorál, azt már most tapasztalom. Több olyan E-mailt is kaptam pár nappal a jelentkezés után, melyen nagyjából ennyi állt: "Köszönjük szépen a jelentkezést! Jövő héten átnézzük az önéletrajzát és visszajelzünk!" Nagyon meglepett. Nem emlékszem arra, hogy magyar munkáltatótól valaha is kaptam volna ilyen választ, amikor munkát kerestem. Már ennyiből is látszik, hogy Hollandiában megbecsülik a munkavállalót és tényleg emberszámba veszik. De beszéltünk is erről Holland/Flamand kultúra órán, hogy mennyivel másképp állnak a hollandok az emberekhez. Itt egy nagyon jó példa.

Úgyhogy ez csak még inkább megerősített, hogy Hollandiában a helyem. De nem fogok elkeseredni, ha most nem jön össze. Akkor 2022. februárjában megyek Leidenbe tanulni, és onnantól kezdve senki és semmi nem állíthat meg!

Tanulás holland egyetemen - 1. rész

Hát, őszintén nagyon remélem, hogy egy hosszú sorozatot kezdek most el. Mindenesetre ez az előfutára a jövőmnek, a nagy váltásnak, amikortól semmi nem lesz olyan, mint eddig volt, de minden esély megvan arra, hogy jobb legyen, mint eddig bármikor is volt az életemben. Egyáltalán nem túlzás titokzatosan fogalmazni. A lényeg: Holnap indítják az Erasmus pályázatot, de én már a héten elkezdtem összeállítani a szükséges dokumentumokat, hogy a lehető leghamarabb be tudjam adni a jelentkezésemet.

Akár már hétfőn. Amiről biztosan tudom, hogy szükség lesz, az egy önéletrajz és egy motivációs levél. Magyar és az adott külföldi nyelven, melyen tanulni fogunk az egyetemen. Én végül három nyelven írtam meg: Magyarul, angolul és hollandul. Magyarul csak ki kellett gondolnom, hogy miért vagyok motivált abban, hogy Hollandiában tanuljak, aztán ezt lefordítani angolra és hollandra. Az angol fordítás eléggé nehezen ment. Elég jól tudok angolul, elbeszélgetek külföldi ismerősökkal, barátokkal, de nagyon ritkán látok hivatalos írást, így nehéz volt a motivációs levelet átírni angolra. Ami a legfurcsább: Az elöljáró szavak okozták a legnagyobb nehézséget. Mondjuk akármilyen nyelvről van szó, én és az elöljáró szavak esküdt ellenségek vagyunk. Konkrétan németből hamarabb megtanultam a kötőszavak utáni helyes szórendet az összetett mondatok esetében, mint az elöljáró szavak helyes használatát, különösen ha vonzatos igékről van szó. De végül az angol ha nehezen is, de összejött. Ami érdekes volt számomra, hogy a holland fordítás jobban ment. Nyilván a magam alapfokú tudásával még nem rázok ki a kisujjamból hivatalos írást, kértem online szótár és fordítóprogram segítségét, de mégis jobban ment. Nyilván nem az volt, hogy egy az egyben bemásoltam a lefordított mondatokat, hanem azt alaposan átnéztem, és még én is találtam bennük hibákat, amiket javítottam. De az volt az érzésem, hogy jobban flowban vagyok a holland nyelvvel, mint az angollal.

Persze emberi segítséget is igénybevettem a fordításhoz. Az angol változathoz a nővérem segítségét kértem, végülis már 20 éve lakik Angliában, gond nélkül ki tudná javítani a hibákat. Végül egy angol tanár ismerősének küldte el és ő javította a hibákat. Elsőre amikor ránéztem a javított változatra, és láttam a sok áthúzást és megyjegyzést, na mondtam magamban, ennyit ér az angol tudásom, minek is csinálom ezt az egészet? Aztán, ahogy jobban átnéztem, annyira mégsem rossz, de látszott, hogy nincs jártasságom hivatalos szöveg írásában. Egy-két javított mondat annyira szép volt, hogy ha csak én fele ilyet tudnék kreálni, igazán elégedett lennék magammal. Hátha sikerülni fog ilyen is a későbbre.

A holland változathoz két barátom segítségét kértem. Végül abba is sok javítást eszközöltünk, de elsősorban stilisztikailag egyszerűsítettünk a szövegen. Nagyjából mindkettejük konklúziója az volt, hogy néhány elgépelési és nyelvtani hibától eltekintve ez a szöveg túl jó a jelen szintemhez képest. Értettem, hogy mire gondolnak. Tudják ők is, hogy ennyire még nem tudok hollandul, mint ahogy ezt összehoztam. Majdnem 3 óra telt el, mire kész lettünk vele. Az volt a legérdekesebb, amikor én sem tudtam, hogy mit akartam ott írni. Néha túlzottan szofisztikáltan fogalmazok magyarul, a fordítóprogram meg hülyén hozza át az adott mondatot (tényleg sokat javítottam a kiadott szövegen), és akkor elővenni a meglévő holland nyelvtudásomat, amit meg nem tudok, azt vagy a németből következtettem ki, vagy szótárból néztem ki az adott szót, amit furcsának tartottam. Ebből hoztam ki magam az első változatot, amit nevezzünk vázlatnak. Az volt a baj néhány mondatnál, hogy annyira bonyolultan írtam le magyarul, hogy már amiatt volt értelmetlen. Komolyan el kellett gondolkodnom azon, hogy írjam át, hogy egyszerűsítsem, hogy legyen értelme is. Aztán azt írtuk át hollandra. Végül meglett. Egyébként megmaradt bennem néhány új szó, ahogy miközben írtam, majd javítottuk a holland movitációs levelet, így új értelmet nyert a belé fektetett munka.

Alapvetően két célom volt azzal, hogy hollandul is meglegyen. Egyrészt a szándékom komolyságát akartam ezzel jelezni, másrészt meg ha lesz olyan óra Hollandiában, ami hollandul lesz megtartva, akkor ne legyen probléma. Márpedig lehet, hogy szükség lesz rá. Három egyetemet ajánlottak ahogy rákérdeztem, hogy hova érdemes menni tanulni: A Leideni egyetemet, az Utrechti egyetemet és a Groningeni egyetemet. Illetve plusz két belga egyetemet, de Belgium nálam nem játszik. A lényeg az, hogy a múltbéli tapasztalataim szerint fognak kérni tantárgytervet, hogy miket tervezek a megjelölt egyetemeken tanulni. Ki lehet keresni a tantárgyakat az egyetemek weboldaláról, úgyhogy nem kérnek lehetetlent. A Leideni egyetem teljesen rendben van. A weboldalon találtam olyan angol nyelven is tanított tárgyakat, melyeknek hasznát veszem az itteni tanulmányaim kapcsán. Az Utrechti egyetem oldalán viszont csak hollandul találtam "Nederlandse taal en cultuur" szakot, és azon belül sem találtam sok olyan tantárgyat, ami fontos lenne az egyetem szempontjából. Megjegyzem, én magam tanulnám azokat, kifejezetten érdekesnek tartom. De az is szempont, hogy az itteni egyetemet tényleg befejezzem három év alatt. A legfurcsább, hogy hollandul volt meghirdetve a "Nederlands als vreemde taal". Teljesen jó a szóválasztás, tényleg "vreemd", hogy hollandul hirdetnek meg holland, mint idegen nyelv tárgyat. A Groningeni egyetem weboldalán van holland nyelvoktatás angolul, de ott meg nem tudtam kihalászni részletes tantárgytervezetet. Azt hiszem, még szükségem lesz segítségre, ha tényleg kérnek tantárgytervezetet. A legérdekesebb tantárgyat a Leideni egyetemen találtam: "Obstacles in Learning Dutch as a Second Language". Ezt kurvaisten, hogy fel fogom venni, ha bejutok ide.

Első körben ennyi. Hálás köszönetem Humbbynak és KaiGRT-nek a holland segítségért. A könnyeimmel küszködök boldogságomban, ha eszembe jut, hogy ilyen értékes emberek vannak a baráti körömben.

Jelenlegi német nyelvtudás

A Topszótár weboldalán van külön szintfelmérő angol és német nyelvből, ahol egészen C1-es szintig mérik fel a nyelvtudást. Egy 50 kérdéses teszt keretében kaphatunk képet a jelenlegi szintünkről.

Ez nagyjából ott van, ahol vártam. Alapvetően tudok kommunikálni németből, sok mindent megértek, de azért vannak hiányosságok. Például szenvedő szerkezetben nem mernék lazán kihozni egy mondatot. Ami fontos, mert a németek szeretik használni a szenvedő szerkezetet.

Ahogy egyre többet tanulok hollandot, és ahogy fedezem fel a hasonlóságokat a német és holland szavak és nyelvtan között, úgy van egyre nagyobb igényem, hogy újra tanuljak németül. És februártól fogok is. Ugyanis a Károlin nagyon sok lehetőség van nyelveket tanulni a Nyelvi lektorátusnak köszönhetően. Egyébként első helyen a Germanisztikát jelöltem meg, de azért rostáltak ki 0 ponttal, mert nincs németből emelt szintű érettségim. De egyáltalán nem bánom, mert a Néderlandisztikával igazából jobban jártam, mert Hollandia és holland nyelv a fő csapásirány nálam. De van lehetőség külön tanulni németül. Nagyon bízok abban, hogy az egyetem végére össze tudok hozni egy magabiztos B2-es szintű német nyelvtudást, akár C1-eset is. Akármennyire is tapasztalom a nyelv nehézségeit, egyszerűen imádom a németet. Főleg most, hogy megkönnyíti a holland nyelv alapjainak a megtanulását. Nálam a két nyelv erősíti egymást, ez a német nyelvterület nagyon közel áll hozzám.

Úgyhogy nyelveknél a németre és hollandra kerül a fókusz, hobbi szinten szívesen veszem a japánt, az angol meg azért, mert mindenki beszéli...

Újabb nagy visszatérő

Rajongási "tárgy" az életemben, ő pedig nem más, mint Garfield. Gyerekkori kedvenc, rengeteg képregény van meg, a videokazettán megjelent részeket pedig betéve tudom, újra látni most élmény volt. A Garfield képsorokat mindig is olvastam a metrós újságban, vagy néha, amikor Pestre mentem, a Keletinél van egy könyvesbolt, ahol régi folyóiratokat is lehet kapni olcsón, többek között Garfield-et is, ezeket vettem néha. De egy néhány hete jutott az eszembe, hogy az SG fórum Garfield képregény topicjában régen jelen volt az aktuális Garfield képsor, magyarra fordítva. Kíváncsi voltam arra, hogy ezt most is csinálják-e. Örömmel láttam, hogy igen Ma is nagyon viccesek, semmit nem vesztettek minőségükből. Most is van egy-egy olyan nap, amikor nem az igazi, nem feltétlen a nevettetés a célja, de máskor meg fetrengeni lehet a nevetéstől. Beszálltam én is a képsorok fordításába, ami azért is jó, mert szinten tartom az angol tudásomat, és nem utolsó sorban megismerkedek egyedi angol szófordulatokkal. Ugyanis nem ritkák ezek a Garfield képsorokban, bár azt olvastam, hogy inkább régen élt az egyedi kifejezésekkel Jim Davis. Most hogy az interneten bárki számára elérhető, kicsit egyszerűsítette a nyelvezetet. Ebben van valami, ugyanis a Garfield.com oldalon az összes eddigi képsor elérhető, és a régiek szövege bonyolultabb. Értem, hogy mit akar mondani, miután a kép árulkodó (nem emlékszem a magyar fordításokra), olyan is van, hogy értem a szavakat külön, hogy mit jelentenek, de így egybe konkrétan lefordítani és kilogikázni, hogysmint, az nekem bonyolult. A mostaniak tényleg egyszerűbbek.

Az egyik legnagyobb kedvencem az 1990. október 25-i képsor:

 - OKÉ! ELHISZEM, HOGY AZ ALJÁRA ÉRTÉL!

Jon arcán még most is besírok a nevetéstől. Van egy másik nagy kedvencem is, de nem tudom pontosan mikori, valamikor újév közeli lehet. Az a lényeg, hogy Jon szilveszteri randira hívja az egyik csajt, és egyre hangosabban és torzuló arccal teszi ezt. Az eredmény borítékolható, az ok pedig, hogy Garfield pont akkor élesítette karmait Jon lábán. Ez nem tudom, melyik napon van pontosan, ezért nem tudom megkeresni, a hivatalos weboldalon dátum szerint lehet képsort keresni. De ebből is kiderül, hogy azokon a képsorokon tudok nagyokat nevetni, ahol vicces "arcelváltozások" vannak.

Egy hasonló pedig egy példa arra is, hogy mi okoz problémát az angol nyelvben:

- Még egy korty a kávéból valószínűleg hiba lenne.
- Ismerem a koffeinszintemet. O_O

A "my caffeine" arra példa, hogy értem, hogy mit akar mondani, de ez a legjobb fordítás, ami eszembe jutott. De talán magyarosabb (és kicsit szabadosabb) úgy, hogy "tudom, hogy mennyi koffeint bírok". Ez talán olyan, hogy nincs is tökéletes fordítás, a fordítótól függ, hogy mit hoz ki belőle.

Persze vannak Garfield és Zseb-Garfield magazinjaim. A Zseb-Garfieldról fájdalmasabb írni, ugyanis azokat egy időben eladtam, amikor közömbös volt számomra Garfield. És ilyenkor nagyon tudom átkozni magam, amikor eladok valamit, mert ugyan előfordul az, hogy megunok valamit, de bármikor visszatérhet az életemben, és akkor szembesülök azzal, hogy nincs meg már. Most veszem őket megint. Az Antikvárium weboldaláról szerzem most meg a régieket. Néhány Zseb-Garfield megvan, 51-59 számig, illetve megvettem a legújabb, 122. számot. Az Antikvárium átvevőhelyekre is szállít (Békéscsabára is, az Európa könyvesboltba), szerencsére ingyenesen, így elfogadható áruk van. Eddig hármat vettem tőlük, ebből kettő jelentős:

Ez az első szám, ezzel indult a könyvsorozat 1994 decemberében. Nem gondoltam volna, hogy megtalálom, azt hittem, hogy a régiek már nagyon ritkák, és örülhetek, ha valahol megtalálom extrém drágán, de ehhez képest nagyon gyorsan jött. Egyet láttam még a Vaterán 5.000 forintért, szerencsére ott is marad általam, ahhoz képest töredék-áron vettem meg.

Ez a másik Zseb-Garfield, ami jelentős számomra, ugyanis ez volt annak idején az első, amit megvettem. Ez 1997 áprilisi megjelenésű, a 15. szám. Imádom, hogy Garfield a hétfő által mindig megszívja. XD

Amin meglepődtem, hogy az összes régi Garfield magazin megvan, pedig úgy emlékszem, hogy azokat is eladtam, de ezek szerint csak félig ment el az eszem. Összeszámoltam, és 92 szám van meg. Összeírtam egy Word dokumentumba, hogy melyek hiányoznak. Kilistázom ide is, egyrészt, hogy számon tartsam, hogy mik hiányoznak, másrészt meg szívesen fogadok segítségeket:

1990	1, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 11
1991	1, 2, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 11
1992	1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12
1993	1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 12
1994	1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 9, 10, 11, 12
1995	1, 2, 3, 6, 7, 8, 10, 11, 12
1996	1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 9, 10, 11, 12
1997	7
1998	6
1999	4, 5, 7
2000	2, 4, 5, 7, 10, 11
2001	2, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12
2002	1, 4, 5, 6, 8, 9
2003	TELJES
2004	8, 11
2005	6, 7, 8, 9, 10, 11, 12
2006	2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12
2007	1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12
2008	2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12
2009	1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12
2010	2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 12
2011	1, 2, 3, 4, 5, 6, 8, 9, 10, 11, 12
2012	1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12
2013	1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 11, 12
2014	1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12
2015	1, 2, 4, 5

Azért kiviláglik ebből is, hogy mikor voltam aktív rajongó, és mikor volt az, hogy csak metrós újságokban meg ilyen helyeken olvastam egy-egy képsort.

A Garfield és barátai rajzfilmsorozat érdekes, egyike azon kevés rajzfilmeknek, melynek nem tartom rossznak az új szinkronját. Nyilván a régi a klasszikus, de az újat is könnyen meg lehet szokni. Az újak közül főleg Tóbiás hangja (ja igen, Orson farm is jöhet minden mennyiségben) tetszik a legjobban, Megyeri János jobban kihozza Tóbiás poénos énjét, ami miatt ő a kedvencem az Orson farmból. Jon új hangja, Czvetkó Sándor ugyanúgy visszaadja Jon lúzer mivoltát, mint Pusztaszeri Kornél, csak ő klasszikussá vált. Szeretném beszerezni a régi hat videokazettát, és ahogy elnézem, ezekkel lesz majd igazán probléma, nem is a Zseb-Garfield-ek beszerzésével. Csak videotékából tudtam kölcsönözni régen a Garfield kazettákat. Nem volt elérhető az összes kazetta, csak az 1, 2, 5, 6 volt, ezeket betéve ismerem, a hármast és a négyest most digitális formában megnézni teljesen újdonság volt számomra. Azt is most tudtam meg, hogy a '90-es évek közepén csak az első évad volt leszinkronizálva, és ami videokazettán elérhető volt, az egy rész kivételével az első évad. Most ismerkedek a 2-7. évadokkal. Kusza is az egész számomra, de jónak tartom, és személy szerint elégedett vagyok az új szinkronnal is. Fogok még írni Garfield-ról alkalomadtán.

Miből lesz a cserebogár

Nagyon rég nem éreztem, hogy ennyire sínen vagyok, minden nagyon jól alakul. Még szerdán voltam a WirralMet iskola Birkenhead-i épületében érdeklődni angol nyelvtanfolyam iránt, és konkrétan utolsó pillanatban jelentkeztem, ugyanis másnap volt a szintfelmérő. Erre természetesen el is mentem. Maguk a feladatok annyira nem, de a rendszer nagyon emlékeztetett a TELC-es nyelvvizsgára. Azt hallottam egyébként, hogy külföldön nagyra becsülik a TELC rendszerét, mert ha jól tudom a feladatokat az adott anyaországban állítják össze, és ott is javítják. Teszt volt döntő többségében, meg szövegbe kellett behelyettesíteni a megfelelő szót, valamint levelet kellett írni egy külföldi ismerősnek, aki jelezte, hogy ellátogatna a szülőországunkba, és lássam el tanácsokkal. Igyekeztem választékosan fogalmazni, azért ha megerőltetem magam, akkor megy. Ott azonnal kiértékelték a tesztet, kicsit olyannak tűnt, mintha kutyafuttában cselekedtek volna. 37 pontot értem el az 50-ből, ezzel a jobbik csoportba kerültem. Level 1 és level 2 van, és nekem a kettes jutott. Azt mondom, hogy nem olyan rossz, kezdetnek megfelel, de ha tényleg az lesz, hogy végleg itt maradok, akkor minden helyzetben kiválóan kell beszélni angolul, és akkor bizony a végére nem 50 pont kell, hanem legalább 60 az 50-ből. És most erre iszonyú lelkesedést érzek. Szeptember 8-án kezdődik a tanfolyam, egy héten háromszor kell menni hétfőtől szerdáig 9 és 12 óra között. Összesen egy éves lesz. A teszten persze mindenféle nemzetiség megfordult, az egész világ három kis teremben.

Amúgy a teszten pont azok nem mentek, amiket már nem nagyon tanultam. Mert talán kiírtam ide korábban, de én angolt össze-vissza tanultam, mivel általános iskolában és gimnáziumban németet tanultam, valamint középiskolában az olasz volt a második nyelvem. Az olasz nyelv iránti érdeklődés még a Játék Határok Nélkül egyik "maradványa", ugyanis, ahogy írtam, az olaszok voltak a magyarok mellett, akiknek nagyon szurkoltam, és mivel láttam, hogy van lehetőség a nyelvük megtanulására, ezért mellette döntöttem. De ne tettem volna... Tényleg nagyon sok múlik a tanáron, a végén már csak a túlélésre játszottam. Tehát, angolul először magántanárnál tanultam 1997-1999 között, majd ahogy elment a kezdeti nagy lelkesedés, úgy maradt abba. Ezek után dalszövegekből, innen-onnan lestem el szavakat, kifejezési formákat. Majd tanárnál ismét 2006-tól kezdtem el tanulni, miután leérettségiztem, és képzésekre jártam. Ez elment 2010-ig. Igazából sok haszna volt, mert sok mindent megtanultam, de mivel haladó csoportba kerültem, ezért egy árok képződött. Mert ugye tanulgattam én a két időintervallum között is, de nem a nyelvtant. Például az alap igeidőket ismerem, de hogy a különböző múlt és jövő időket mikor használjuk, azt már nem. Remélem majd erre is sor fog kerülni. Meg sokszor keverem a szavakat angolul, elsősorban a hasonló kiejtésűeket. Például előfordul, hogy a drága szó helyett tapasztalatot mondok (expensive - experience). Vagy keverem azokat az igeidőket is, amiket tudok. Múltban megtörtént eseményekről jövő időben beszélek. Ezek csak úgy jönnek, gondolkodás nélkül, és ez néha kavarodást eredményez.

Elkezdtem komolyabban nézni az albérleteket. Több eshetőségre is felkészülök, de az biztos, hogy ha tényleg fizetnek nekem egy egyszobás stúdiólakást is, akkor nem lesz nekem rossz sorom. Sok felújított, vagy új építésű házat adnak ki, mely a képek alapján igazán szépnek tűnik. Csak annyi, hogy berendezetlen. De mondta nővérem, hogy nem baj, mert tudnak bútort, ágyat adni és hogy ne lelkesedjek arról, hogy adományboltokban milyen olcsón lehet hozzájutni, mert akkor már kezdem azt érezni, hogy túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Valószínűleg a jövő héten tudok költözni, de ezt még meg kell beszélni.

És most, hogy úgy néz ki, hogy maradok, vásároltam néhány olyan dolgot, amiket már akkor vettem volna, ha biztosra kiderül, hogy nem megyek haza. A DVD és egyéb kínálatot mindig is kerültem, hogy ha hazamegyek akkor ne legyen gond a hazaszállítással. Azt hiszem egy második nagy Harry Potter korszak veszi kezdetét, az összes DVD első kiadását be akarom szerezni, valamint a könyveket is, hogy ne csak érdekes történetet olvassak, hanem fejlesszem az angol tudásomat. Az első két filmet megnéztem, és mivel tartani akarom a sorrendet, ezért a hatodikkal várni fogok. Mint ahogy a könyvből is először az elsőt akarom elolvasni. Azt meg nem is figyeltem, hogy az első DVD felső részéről hiányzik a sárga csík, ami ott van a második DVD-nél, és most már tudom, hogy mit jelent: 4:3-as képarányú, és nem 16:9-es. Hiba volt ezt nem figyelni, de ezért nem viszem vissza, mert annyira olcsó a DVD, hogy érték tekintetében nem játszik már szerepet. £1.99 volt egy HP, és azért vettem hármat, mert együtt £5 voltak. A Gyűrűk urát is azért vettem meg, mert érdekel. Tudtam, hogy mekkora kultusznak örvendett már annak idején, de mivel az első filmet nem láttam, csak a másodikat a moziban, ezért az egész nem állt össze egy egésszé, így kevés dolog maradt meg bennem. Szinte már megaláztatás, hogy £1-ről 75p-re értékelték le, pedig eredeti első kiadás a belső papírja is benne van. Nem hiszem el, hogy ennyire nincs értéke a DVD-nek, pedig annak idején mekkora lendülettel indult. Biztos voltak ezek a maguk idejében 15-20 fontok. Mindegy, csak én járok jól, mert igen jutányos áron be tudom szerezni azokat, amik érdekelnek.

Üdítők tekintetében ez a nagy kedvenc:

Az összes fajta kóla közül ennek van a legjobb íze, és hogy koffeinmentes, az talán kicsit egészségesebbé teszi.

Régi könyv

Imádom Huicong macskáit, sőt, most azt mondom, kifejezetten előny, hogy Lucy kövér, mert amikor magamhoz veszem, olyan, mintha egy párnát ölelnék magamhoz. Nagyon kellemes érzés magamhoz venni, és van abban valami, hogy a lágy állatszőr, meg ami a plüssnek van, antidepresszáns hatású. Viszont idegesítő, hogy újabban állandóan a konyhában van, amikor kaját kér, és le nem vakarom magamról. Hétfő este már megelégeltem, felvettem, és feltettem a trambulin tetejére, azt oldja meg maga... Kétségbeesetten nyávogott, fújtatott, kapálózott össze-vissza, és egyszer megejtett egy "EZÉRT MEGHALSZ!" tekintetet felém. De aztán a trambulinra ugrott. Persze a kajáért való kuncsorgást nem hagyta abba.

Ma láttam először az Asdában egy újfajta Coca Colát. Zöld színű Life, steviával édesítve. Gondoltam arra még Magyarországon, hogy mikor jön el hozzánk, amikor láttam, hogy a Nestea-ket kezdték el steviával édesíteni, hogy többi szénsavas üdítővel mikor teszik ezt? Itt Angliában megtették. Még nem kóstoltam meg, mert van más üdítő is felbontva (még a gyilkos Asdás Dr. Thunder-ből is van még...). Különben egyáltalán nincs itt elterjedve az Ice Tea, pedig az nálam nagyon jól kiváltaná a kólát. Próbálom váltogatni az üdítőket, hogy amennyire lehet, legyen változatos.

Elhatároztam, hogy megkeresem itt Angliában azt a könyvet, melynek animés adaptációjának opening és ending dalát Okui Masami énekli. Könyvesboltokban nem találtam meg, de a Seacombe könyvtárban megtaláltam, és kikölcsönöztem. Ez a The Wind in the Willows, Kenneth Grahame írta 1908-ban. Ez valami állatmese gyerekeknek, és úgy tűnik, hogy a britek szeretik, ugyanis egy könyvekre szakosodott adományboltban az ott dolgozó idős eladó nénik, mondták, hogy jó olvasmány, felnőttek is szívesen olvassák, pedig gyerekkönyv. És úgy voltam vele, hogy mivel az animét (Tanoshii Willow Town) sehol nem találtam meg az interneten, akkor olvasom a könyvet. Egyébként is valamit fejleszteni kell az angolban, bár ebben a könyv nem segít, de ma reggel egyszerűen annyira nem értettem, hogy mit mondanak nekem telefonban, hogy inkább letettem. A támogatás kapcsán lett volna a munkaügyi központnak további információra szüksége, de már az eleje is akadozott, de amikor eljutottunk oda, amikor már végképp tippem sem volt, hogy mit kérdez, vagy mit akar, akkor már inkább letettem. Frusztrált és dühös voltam miatta, de annyira unom már, hogy ennyi idő után is ott tartok, hogy mindent többször visszakérdezek, és amikor nehezen megértem, hogy mit akar mondani, akkor is kapok a fejemhez, hogy miért mondja ennyire érthetetlenül. Eltelik 1-2 másodperc mire dekódolom az agyamban, hogy mi is az valójában. Majd kiderül, hogy mi van, ha a támogatás lesz az ára ennek a letett, majd kikapcsolt telefonnak (nem láttam értelmét, hogy visszahívjon, mert tényleg nagyon nehezen értettem, hogy mit akart), hát akkor azt kell mondjam, hogy ilyen sokba kerül, ha valakinek az angol nyelvtudásának egy része igencsak fejletlen. A telefonon való beszélgetés egyébként is a halálom, hát még ha idegen nyelven kell beszélni.

De egy kicsit próbáltam a héten elmerülni az angol nyelv történelmébe, hátha segít jobban megérteni az angolok beszédét. Az biztos, hogy ha valaki komoly forrást keres, az most tényleg ne a magyar wikipediát keresse fel. Vázlatos, és tárgyilagos, hiányoznak azok az érdekességek, melyek emlékezetessé tehetnek egy-egy nyelvtani esetet. Bár egy-kettő azért megmaradt bennem. Például az angol is ragozó nyelv volt, mint a többi európai nyelv, de hogy a dánok is értsék amit mondanak, az idők során elhagyták a ragokat. A másik ami érdekesség, többször gondolkodtam azon, hogy miért nincs magázás az angolban? Sokszor olyan udvariatlannak éreztem, amikor egy idősebb embernek is "you"-t mondok, aztán meglepetten olvastam, hogy nem a magázás szűnt meg, hanem a tegezés. A harmadik, hogy a brit angol akcentusra jellemző, hogy nem rotikus. Ez annyira igaz, ott hagyják el az R betűt, ahol csak lehet, ezáltal lazának, nagymenőzősnek tűnik a beszédük, amit főleg az elején viseltem nehezen, mert tényleg olyan érzetet kelt, mintha olyan nagyra lennének magukkal, hogy világnyelvet beszélnek, amit a világon szinte bárhol megértenek, nekik nem kell második nyelvet tanulni. Mostanra persze már teljes mértékig elfogadtam, és jobban megnyilvánulok angolul, csak egyedül a telefon torzítása miatt nehezen értem ott.

És ha már volt Okui Masami, akkor hadd mutassam meg az egyik videoklipjét, amit ma töltöttem fel:

https://www.youtube.com/watch?v=ZDdo_lEFNP0

Rengeteget hallgatom ezt a dalt, és a videoklip is nagyon jól visszaadja a hangulatot. Nem véletlen választottam ezt a jelenetet indexképnek, nagyon megmaradt bennem, ahogy a kislány és Okui Masami egymás mellett ülnek a földön és a lány ráhajtja a vállára a fejét. Bizalmas kapcsolatra utal, hogy az énekesnő ismeri a lány legféltettebb titkait, és engedi, hogy odabújjon hozzá, hogy vigaszt leljen nála. A kislemez borítója is az egyik nagy kedvencem tőle, tipikusan az a többet mond ezer szónál típusú kép. Nálam ez a dal Okui Masami egyik csúcspontja, a hangulattal is nagyon tudok azonosulni, de a szöveg angol fordítását is olvasva arra jutottam magamban, hogy sok ismerős érzésről énekel.

Bankszámla

Ma sikerült bankszámlát nyitni. Nem volt olyan sima, de a harmadik bankkal sikerült "megállapodni". Először a Santander bankba akartam menni, elsősorban azért, mert amikor Pesten dolgoztam a magyar bankműveleti központnál diákmunkásként, azt nagyon szerettem, és ennek emlékére, "tiszteletére" szerettem volna náluk szerződést nyitni. Először volt az, hogy magyar fényképes igazolványt nem fogadnak el, erre igényeltem meg azt a bizonyos "előjogosítványt", amiről már korábban írtam. Ez megérkezett tegnap, ezért tegnap utánanéztem a weblapukon, hogy hogyan lehet online időpontot foglalni, de csak egy telefonszámot találtam. Felhívtam, közben végig azon izgultam, hogy vajon mindent érteni fogok-e, mert bár sokat fejlődött az angol beszédértési szintem, de még mindig nagyon kell fülelnem. Többször visszakérdeztem, de alapvetően jól ment. A lényeg az, hogy valami nevemre érkező számlát is kérnek. Ez meglepett, erről nem tudtam. Úgyhogy ez bukta. Aztán a Lloyds banknál próbáltam. Ez valami olyas kaliberű lehet, mint nálunk az OTP bank. Itt megnyitnák azonnal, de külföldinek csak akkor, ha két éve tartósan élnék Angliában. Azt mondta a nő, hogy menjek fel a weblapjukra, és ott igényeljem meg, és olyan 2-3 hetes átfutással megnyitnák. Aztán nővérem azt javasolta, hogy nyissak a postán számlát, mert bár azt nem tudnám vásárlásra használni, de arra jó, hogy pénzt betegyek, meg kivegyek, és ha onnan jön számla, akkor tudok rendes bankban számlát nyitni. Ez nem is rossz ötlet. Ma délelőtt bementem Liscard-ba, és az ottani postahivatalban megpróbáltam, de hogy pillanatnyilag nem lehet. Jól van, ne lehessen... Aztán onnan kijőve látok bankautomatákat, és egy banknak a logóját. ennek hol lehet a bejárata? Meglett, és itt sikerült. Ez a Barclays, itt megnézte a jogosítványomat,  és azonnal leültetett a nő, és megcsinálta nekem. Hát kell ennél több? A szolgáltatások döntő többsége ingyenes, és a bankkártya várhatóan szerdán érkezik meg postán. Örültem a váratlan sikernek.

A Paypal-es dolognak meg jobban utánanéztem, annyira nem ingyenes, mert 3,4% egyik paypal-es felhasználóról a másikra utalni. Egyelőre nem csinálok semmit, megvárom, hogy mi lesz ennek a hónapnak a vége, és ha ugyanolyan "fájdalmas" lesz anyagilag, mint 1 hónapja, akkor inkább átutalom magamnak, mert olcsóbb még így is.

Különben sokat fejlődtem, nem is gondoltam volna, hogy ennyit fogok érteni az itteni angol beszédből. Mert amikor idejöttem április elején, akkor úgy voltam vele, hogy reménytelen eset. Még most is azt mondom, hogy a liverpool-i nyelvjárás borzasztó, de sokkal többet értek most már. Lassan eljutok oda, hogy már csak 1-2 szó, amit nem értek, de arra már legyintek. A lényeg megvan. Amúgy az olvasás szinte felhőtlen. Megkértem az adományboltot, ahol dolgozok, hogy hadd járjak délelőtt dolgozni, és reggelenként a buszon van metrós újság. Olyan, mint a magyar, csak kb. 86 oldalas. Azt szoktam olvasgatni, és szinte mindent értek belőle. Az olvasást szerintem átírhatom C1-es szintre.

Isten tudja, hányadik fogyási kísérlet

Megy már egy hónapja, ma sikerült lemenni a túlsúlyos tartományból. Nagyon meg voltam döbbenve, amikor a Wii Fit Plus 25,90-es BMI-t mutatott, na mondom, igencsak felszedtem magamra... Ez pontosan 76 kg-ot jelentett. Komolyan mondom, nekem ez az egyik átkom, hogy szeretek enni (finomat, és nem mindig egészségeset), és hízok. És nem tudom, mit tehetnék annak érdekében, hogy lemondjak a hízásról. Most 24,93-as BMI-t mért 72,9 kg-mal, tehát van eredmény, csak néha rossz szétnézni a boltok polcain, hogy lemondással jár, de ha eredményt akarok elérni, akkor meg kell tenni. De talán rá tudok szokni arra, hogy egészségesebben étkezzek. Nővérem egyik barátjának van egy ilyen gyorsétkezdéje, és amikor egyszer fogyókúra közben mentünk, akkor szétnéztem a lehetőségek közül, és halrudakat és salátát kértem. Amúgy nem fogyókúra alatt sült krumplit és hamburgert. Ugye micsoda különbség? Na szóval, a saláta lényegében a paradicsomból és hagymából állt a saláta mellett, és ez megihletett. Tegnap vettem salátakrémet, és itthon kipróbáltam salátával, uborkával, paradicsommal, erre rászórtam a krémet. Hát nem gondoltam volna, hogy van híd az egészséges étkezés és a földi mennyország között. Nagyon ízlett. Hagymát inkább kerülöm, mert utálom órákig a számban érezni, és szinte semmivel nem tudom semlegesíteni. Amúgy szoktam néha kukoricasalátát csinálni magamnak. Egyszerű: Tejföl, majonéz, ketchup, mustár, kukorica. Pontosan erre gondoltam, hogy ezt ki fogom itt is próbálni, csak majonéz helyett salátakrémmel. Meg kukorica helyett halrudacska, tehát halsaláta, ez is nagyon menő.

Megvagyok az angol nyelvvel, csak néha kényes szituációba kerülök. Például, amikor szerdán mentem dolgozni, amikor beírtam volna magam, egyszerre ketten beszéltek hozzám. Miután az egyik "végzett", odafordulok a másikhoz: "What do you want to say to me?" És nem értettem, mire a nevetés. Az volt a gondolatom, hogy ez udvariatlan kifejezési mód egy ilyen szituációban, de hát sajnos nem minden kifejezésmódot ismerek. A másik érdekesség, hogy az a nő, akinek az élettársáé az étkezde, amelyről írtam fentebb ő szokott néha viccelődni velem, mert szereti, hogy milyen megdöbbent, kétségbeesett arcot vágok, azok, amiket mond. Az egyik legérdekesebb tapasztalat, hogy briteknél tényleg nem szokás kimondani, amit gondolnak. Konkrétan most, 1-2 órája történt, hogy itt volt Christofer, és néztünk a TV-ben valami pankráció-szerűséget, igencsak furcsán néztem, hogy mit csinálnak a férfi sportolók, és felnevetett azon, hogy azt mondtam, hogy "Same-sex relationship". Neki tetszik az, hogy egyenesen kimondjuk, amit gondolunk, pontosan úgy mondta, hogy szereti, ahogy használom az angolt. Különben van abban valami, mi magyarok, azért tudjuk az érzelmeinket véleményünket választékosan kifejezni, mert mi azért megmondjuk a dolgokat általában úgy, ahogy vannak. És milyen választékosan tudunk csúnyán beszélni. Az angolok megálltak a shit-nél és a fuck-nál (legalábbis eddig ezt a kettőt hallottam), mi pedig... Ha őszinte akarok lenni, mivel nem értik, hogy mit mondok, ezért gyakran előfordul, hogy vulgárisan fejezem ki magam magyarul. Persze nem konkrét emberekre mondom ezt, mint kibeszélve a "háta mögött", hanem például ha az utcán valami "érdekes" dolgot látok meg, vagy én kerülök furcsa szituációba a többiek tudta nélkül.

Remélem, hogy hétfőn ismét jól leszek, és ismét tudok aktívkodni. Ma nem mentem Kung Fu-ra, kínai nyelvre, inkább itthon pihentem. Talán már alakulgat.

Anglia – 2. nap

Tegnap is és ma is voltam az iskolában, ahol Xingbo tanít. Még csak néztem, hogy megy egy ilyen óra, de megmondom őszintén hamar eloszlott a szkepticizmusom, és nagyon fellelkesedtem. Az idők során jó csapat gyűlt össze, így a hangulat is jó volt az órákon, és elhatároztam, hogy ha nem is szombattól, de jövő héttől csatlakozni fogok. China Spirit UK néven tart fenn iskolát, ahol Tai Chi-t, Kung Fu-t, jógát és kínai nyelvet is tanítanak (vannak segítői). Tegnap kezdő Kung Fu és Tai Chi volt, ma pedig haladó Kung Fu, melyre csak azok járhatnak, akik kijárták a kezdőt. Nem csoda, sokszor még látásra se bírtam megjegyezni a mozdulatokat, nemhogy nehéznek tűntek. Ráadásul itt már szigor van, aki nem csinálja rendesen, annak fenekén elcsattan a cipő. Ha jobb napja van a mesternek (mindenki "master"-nek hívja), akkor csak az arca előtt összeüt két cipőt, annak aztán van hangereje. Természetesen nem kell véres oktatást elképzelni, éppen csak annyira, hogy kellőképpen komolyan vegyék. Nekem egyelőre elég lesz a kezdő. O_O Az viszont játékos, nagyon tetszik. A Tai Chi rendkívül érdekes volt. Ez ugye lassú mozgású küzdősport, és tegnap legyezővel hajtották végre a gyakorlatokat. Szépnek szép volt, de nem láttam értelmét, hogy összecsukott legyezővel bűvészkedjenek. Kicsit később az összes egyszerre nyílt ki, a szívem majd kiugrott a helyéről. Fából készült legyezők nagyot szólnak egy hirtelen mozdulat hatására. Aztán figyeltem a mozdulatokat, folyamatosan felkészítettem magam, hogy na, most fog kinyílni... nem. Na most! nem... Amikor már nem számítok rá, akkor jön a hatalmas csattanás, megint nagyon megijedtem. Röhögtem magamon. A kellemesen lassú tradicionális kínai zene nagyon emelte a hangulatot. De hogy "Oppan Gangnam Style"-ra menjen a Kung Fu 3-4 percben... O_O Koreai pop zenére kínai küzdősportot, szép párosítás. Alig várom, hogy Jpop-ra nyomjuk.

Nincs olyan a repertoárban, de valószínűleg nem is lesz. Ahogy megy a kínai adó a TV-ben (CCTV4), és megy alul a kínai felirat, kezdett leesni, hogy mire mondta Xingbo néhány éve, hogy a japánok átvették az írásukat és megbolondították a jelentésüket. Van néhány kanji összetétel, amiket fejből tudok (pl. holnap 明日, történet 物語), ezeket kínaiul teljesen másképp kell írni, és ilyen jellegű szóösszetételekkel nem találkoztam a kínai nyelvben, úgyhogy tényleg variáltak a japánok. Bár olyan egyszerűbb szavakat, mint pl. fiú 少年, számok, időpontok írása maradt a régi. De elhatároztam, hogy fogok járni kínai nyelvre. Úgyis a japán iránti érdeklődésem kiterjed egész Ázsiára, és csak több leszek attól, ha tudom a kínait is, a japán mellett. Meg a Kung Fu, meg a Tai Chi is megtetszett, bár arra elsőre azt mondtam magamban, hogy túlzottan lassú nekem, de a mozdulatok szépsége megtetszett. Csütörtökön van mindkét küzdősport, a nyelv pedig szombaton kora délután.

Amúgy ezen kívül nem nagyon történt különös. Ma délelőtt megpróbáltunk Liscard-ban bankszámlát nyitni nekem, de ha jól vettem ki, akkor legalább egy angol nyelvű igazolvánnyal kell rendelkezzek. De az majd a munkavállaláshoz is fog kelleni. Addig itthon sem vagyok felesleges, elkél itt is a segítség, én pedig készséges vagyok. Mellesleg itt Liverpool-i akcentussal beszélik az angolt, és nekem nagyon nehéz megérteni. Örülök, ha 1-2 szót megértek a beszédhalmazból, ehhez képest a nővérem beszédét tökéletesen értem. Benne van az a bizonyos magyaros akcentus, de még így is sokkal szebben beszél az átlagnál, és mindenki érti. Hozzám és Dominikhoz pedig magyarul beszél, és a legszebb az, amikor nem jut eszébe egy szó, és egy mondatában keverednek az angol, magyar szavak. Angol kapcsán az volt a vicces, amikor egy angol nő beszélt hozzám, és pont az, hogy értettem, hogy mit mondott, de annyira meglepett, hogy magyarul kérdeztem vissza, hogy micsoda? Persze nevetés tört ki, de megkért, hogy angolul beszéljek hozzá. Az a lényeg, hogy azt látta, hogy az előző találkozásunkhoz képest fogytam. És ez azért lepett meg, mert a mérleg szerint híztam 3 kilót, ehhez képest mindenki soványabbnak lát... Amúgy szokni kell az angol beszédet, ha dolgozni akarok...

Angol nyelv elemi szinten

Tegnap megnéztem a Robinson Család titkát másodjára is, most is jó volt nézni. Viszont csalódás volt az Aranyhaj DVD egyik extrája, amire kíváncsi voltam. Ugyanis az egyik az ilyen visszaszámlálás az 50. Disney filmig. Arra számítottam, hogy ilyen fél-egy órás videó lesz, ahol dolgozók mesélnek saját élményeikről egy-egy régi videóval megspékelve, ehhez képest csak egy 2 perces rövid videó, ahol pár másodperces részletekben számolnak el 50-ig. Nagyon szegényes.

Nemrég Truner kiosztott, hogy milyen borzalmasan fogalmazok angolul. Érdekes, hogy ez külföldi ismerőseimmel való beszélgetéskor nem érzem, vagy ők nézik el az esetleges hibáimat, de elgondolkodtam, hogy mi lehet a hiba. Én 2. osztályban németül kezdtem el tanulni az iskolában. Ennek történetét egyszer mondtam, hogy a Super Mario All-Stars füzete német volt, és annak idején a Nintendo nyelvét németnek tartottam, ezért kezdtem el ezt a nyelvet tanulni. Később, olyan 4. osztály körül kezdtem el angolul tanulni magántanár útján. Ugyanabból a könyvből tanultam, mint az osztálytársaim (Chatterbox), és habár másfél év előnyük volt (a többiek 3. osztálytól kezdtek el nyelvet tanulni, én német szakkörre jártam másodikban), nem volt nehéz lehagyni őket, mert ugye egyedül gyorsan haladtunk, nem kellett annyiszor diktálni, és fegyelmezni. Viszont az iskolában tanárváltás történt, mely azzal járt, hogy új könyvből kezdtek el tanulni. És azzal szembesültem, hogy bár ők le voltak maradva, de tanultak olyan dolgokat, amiket én nem, és ekkor jöttem rá arra, hogy ahány könyv annyiféle rendszer, és tanítási módszer. Jó volt ez az angol nyelvkönyv, de a negyedik (utolsó) kötet végére érve azt éreztem, hogy ez így nem teljes. Aztán kisebb-nagyobb kihagyásokkal tanulgattam magamban, fordítgattam szövegeket, és hasonlók. De amikor magamtól írtam szöveget, igazából mindig éreztem, hogy valami nincs rendben. Ahogy beszélgettem Trunerrel akkor jöttem rá, hogy valószínűleg ez lehet a baj forrása. Ekkor döntöttem el, hogy újra kezdem az egészet egészen az elemi szinttől, a Headway tankönyvből. Az Elementary szint csak gyors talpaló lesz, egy nap egy teljes lecke, ez arra szolgál, hogy ha valami újdonsággal találkozok, azt átvegyem gyorsan. Így azt gondolom, hogy az Elementary, és a Beginner könyvekkel könnyen végzek, majd a Pre-Intermediate-től számítok itt-ott nehézségekre. És azért nem akarom már a középszinttől kezdeni, mert ha belemegyek valami olyanba, amit nem tudok, de már csak ismétlés szintjén van, akkor nehézségem lesz majd. Aztán, ha elérem az Advanced szint végét, talán bátrabban fogok mondatok írni, és megszólalni Angliában. :)

Az angol nyelv szépségei

Elég érdekes az angol nyelvtudásom, bár erről tanúbizonyságot is adtam blog keretén belül is. A GameFAQs-on olvastam egy néhány tesztet, és arra eszméltem fel, hogy mindent értek abból, amit olvasok, tehát az olvasással nincs baj, elég sok szót ismerek, elég sok szófordulatot tudok értelmezni. Így vettem a bátorságot, hogy írjak. Először csak magamnak, Wordben (elég jó a 2010-es Office, nekem tetszik). Öt órán keresztül gépeltem, két oldalt. Ha valamit nem tudtam, akkor Google translate-ot, vagy Webfordítást kérdeztem meg, de ott voltak a BigN-esek is. Nagyon bírtam, hogy voltak szövegek, melyekre a két fordítóoldal tök mást adott ki angolul.

Nálam ez vitte a pálmát:
Ezt akarom írni angolul: Élénk színvilág
Google Translate fordítása: Vivid colors
Webfordítás műve: Rich colour world.

Végül kiegyeztünk a "colorful"-ban, bőven megteszi. Különben azt szeretem a magyar nyelvben, hogy nagyon választékos. Egy szóra rendszerint sok szinoníma van. Itt meg miket írtam? Bagszi elmondása szerint legalább 25× írtam le, hogy "this game", és akkor a többiről még nem is beszéltünk. Meg nyakatekert mondatok... Hozzá vagyok szokva, hogy magyarul, ha akarom, választékosan fejezhetem ki magam, pont az a jó, hogy ugyanazt a mondtatot, kifejezést, többféleképpen le lehet írni. Csak pont azon aggódok magamban, hogy vajon az a szóhasználat, ami magyarul létezik, vajon létezik-e angolul. Volt már olyan eset, hogy az egyik mexikói lánynak írtam, és az egyik mondatomat sehogy sem tudta kisilabizálni, hogy mit is akarok mondani. Szóval érdekes dolog. Meg én az angol beszédért nem vagyok oda. Ahogy hallom Angliában is, ahogy a britek beszélnek... Hát az nekem egy teljesen különálló idegen nyelv, egy szót nem értettem abból, amit beszéltek. Néha, amikor bementem boltba, kérdeztem, hogy xy van-e, erre jön egy hosszabb válasz, de csak annyit értettem, hogy "nincs", akkor megköszöntem, és továbbmentem. Ha nincs, hát nincs. És valahányszor olvasok angol szöveget, értem, hogy mit akar mondani, de csak nézek magam elé. Nekem az a kifejezés olyan bugyuta. Na de addig jó, amíg elég csak a középszinten előírt nyelvtudás, aztán onnan fejleszthetem magam tovább egyedileg. Szegény főbérlőnket sajnáltam, mesélte, hogy amikor az Pázmányra járt, és szigorlatozott, akadémiai szinten kellett tudnia angolul. Az ilyen felsőfoknak a még magasabb szintje lehet, de azt megtanulni, hát nem semmi.

Kering egy angol írásom a világhálón, a GameSpoton a The Legend of Zelda játékról írtam egy rövid review-t. Sokan mondták erre, hogy elég jó lett. De nekem összességében az a bajom az angol nyelvvel, hogy nem tudom eléggé kifejezni magam benne, és szerintem ezért nem leszek elég jó belőle. Középfokú nyelvvizsáig mindenképp meg fogom erőltetni magam, mert szerintem 2011-ben majdhogynem elengedhetetlen egy nyelvvizsga.