A következő címkéjű bejegyzések mutatása: A kis hableány. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: A kis hableány. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. október 24., szerda

Majdnem megvan az összes kupa

Pedig csak egy hajszál választott el attól, hogy meglegyen a 150cc Special Cup-on is a serleg. A Flower- és a Star Cup-on egy-egy ezüstöt sikerült beszerezni. Egyelőre ez is teljesítmény, ugyanis a Bowser Castle 2, 3 pályái rettenetesen nehezek, tényleg olyan, hogy elég egyet hibázni, és gyakorlatilag vége a dalnak. És talán pont ezért jó, hogy ennyire izgalmas. Mivel a Super Mario Kart-ban még az a rendszer, hogy csak akkor mehetsz tovább a következő pályára, ha negyedik, vagy jobb helyen végzel. Úgyhogy amikor 4 századmásodpercen múlt, hogy éppen megvan a 4. helyen, akkor talán nem kell elnézést kérni, ha kiordítom magamból az adrenalint. :D Tegnap este a Special Cup-on próbáltam meg. A Donut Plains 3-mal is ugyanaz a helyzet, mint a Bowser Castle pályákkal, hogy egy hiba, és vége. De amikor nem maradt egy életem sem (A Super Mario Kart életeket számol), akkor már egészen a 2. helyig jutottam el. Úgyhogy egyáltalán nem reménytelen. Sok múlik az induláson, hogy gyorsan tudj indulni, az nagyon sokat segít. Onnastól már csak észnél kell lenni, és láthatóan van csoda. Két második, és két első hely után a Rainbow Road-on az elején jól mentem, de ezen a pályán Invincible Thwomp-ok vannak (magyarán, csillag hatása alatt vannak), és ha nekik mész, na ott van vége. Mert ha ki is jössz, és ha megint lecsap, megint megsebződsz. Konkrétan így jártam, harmadikra épp, hogy nem tudtam tovább lépni, összenyomott... Úgyhogy kész, már úgy elment a 7. helyezett, hogy erre már tényleg azt lehet mondani, hogy reménytelen. Aztán már annyira nem érdekelt, hogy a végére, már mindenki lekörözött. Sajnos így ért véget a tündérmese.

És akkor megírtam a Super Mario Kart tesztet, olvassátok el:

Super Mario Kart teszt

Ha már tündérmese: A hosszú hétvége alatt további 3 Disney és 2 Pixar rajzfilmet néztem meg:

  • A róka és a kutya
  • A kis hableány
  • Aranyhaj és a nagy gubanc
  • Szörny Rt.
  • Hihetetlen Család

A Róka és a kutyáról én emlékeim szerint soha életemben nem hallottam, csak most, amikor komolyan kezdtem el érdeklődni tavaly a Disney-k után, akkor láttam a DVD-k között. Akkor nem gondoltam, hogy bármiben is különleges lenne, csak egy aranyos kisrókát, meg egy kölyök Basset Hound-ot láttam a borítón, csak utána hallottam, hogy mennyire jó, meg milyen szép a története. Hát akkor lássuk. És tényleg nagyon szép. Rendkívül aranyosak mind a ketten, de aztán furcsa fordulatot vesz a történet, sajnáltam is a rókát, hogy szegény így megjárta, megváltozott a kutya, de aztán a végére. És pont azért néztem nagy figyelemmel, mert ahogy ment a történet, egyszerűen el nem tudtam képzelni, hogy mi lesz a vége, de még az utolsó 15 percben sem tudtam elképzelni, hogy fogják befejezni. Mert azért azt gondolom, hogy a Disney alkotások döntő többségénél azért lehet számítani arra, hogy mi lesz a vége, de a kivitelezés, és a végső harc adja meg az igazán, hogy milyen érzéssel is állunk fel az adott film végén. De ez így... Hát külön, de boldogan. Nagyon szép volt az egész, de érdekes, hogy rajzstílus szerintem nem az a tipikus disney-s, inkább magyar rajzfilmnek mondanám, csak szebb kivitelben, a Vukra asszociáltam magamban. Ugyanakkor meg mivel 1981-es, érződik az átmenet a régi, és az új Disney-k között, és ez az utolsó, melynek nincs végefőcíme. Ajánlott mindenkinek, aki szereti az állatmeséket, gazdag érzelemvilággal áldották meg őket. A vadász meg minden idők legszemetebb vadásza.

A kis hableányt már láttam egyszer félig, de akkor annyira nem fogott meg, de most nagyon. Ariel otaku-mivoltja vicces, hogy úgy gyűjti az emberekkel kapcsolatos kegytárgyakat, mint néhány nagy animés a japánokkal kapcsolatos dolgokat. És úgy vágyik ki a felszínre, mint mi Japánba :D És ugye az apja nem érti meg, szentül őrzi a a nagy titkot, hogy ők csak a tenger mélyén léteznek, és az embereknek nem fedhetik fel a kilétüket. Kétségtelenül Sebastian, és a sirály a legnagyobb arc, és a "Ringat a víz" című dal az úgy összességében az egyik legnagyobb Disney zene. Nagyon megmaradt bennem. Tehát most már sokkal jobban tetszik. A sorozatra emlékszem, és az is elérhető, meg is néztem a második részt. Érdekes, mert azt gondolnám, hogy valamilyen összeköttetésben van a filmmel, de más idősíkban játszódik, így a legokosabb, amit ki tudtam következtetni magamban, hogy még a film előtt játszódik, amikor Ariel még csak nem is vágyott az emberek közé. És a "Ringat a víz" instrumentalja a nyitózene, el is gondoltam, hogy ha annak tényleg van instrumentalja, akkor egy karaokét nem lenne rossz csinálni belőle. Sőt azt hiszem, hogy a sorozatot is kiadták VHS-en.

Az Aranyhaj is olyan, ami a borító alapján nem jött be, mert az volt a tippem, hogy már a High School Musical meg ezek hatása alatt készült. A borító alapján ilyen tudatlan, nagyszájú lányt képzeltem el a főszereplő személyében... Aki nem tudná, ez a legfrissebb (nem sokáig, jön az újabb nagyszerű alkotás ;) ) Disney film, 2010-es. És az 50. És végignézve azt mondtam magamban, hogy méltóképp ünnepelték meg a jubileumot. Hála istennek, a minőségből nem adnak le, ha tényleg komolyan veszik. Az animációt először furcsálltam, hogy átálltak teljes számítógépesbe, de aztán átgondoltam, hogy ha jól tudom, akkor a Szépség és a szörnyeteg volt az első, amiben számítógépes trükköket alkalmaztak, mert az kézzel túl nagy munka lett volna. És szerintem már akkor, 1991-ben eldöntötték, hogy ha eljön az ideje, akkor majd 100%-osan számítógépesek lesznek a rajzfilmek. A 2005-ös Csodacsibével (ha jól tudom, ez volt az első teljesen számítógépes animációs film) el is jött ez az idő. Engem addig nem zavar ez, amíg adnak a minőségre. Egyedül az volt az érdekes, hogy már-már macskaszemei voltak a szereplőknek. A történet kissé sablonos, hogy a főszereplő lányt elzárja a "nevelőanyja" (jobb szót erre hirtelen nem tudtam, de elég érdekes nevelőanyának hívni azt a nőt ^^') a külvilágtól, mert nem akarja, hogy a valódi szülei megtalálják, hiszen, ha énekel, a haja fénylik, és a boszorkánynak megmarad a fiatalsága. De tele van poénokkal. Még vagy ötször vágja fejbe serpenyővel Flynn Rider-t, úgy kell. :D Meg a Maximus nevű fehér ló is valami eszméletlen. Végig megragadta a figyelmemet, és örömmel veszem tudomásul, hogy a Disney-re a mai napig lehet számítani, ha minőségről van szó. Nagyon várom a Rontó Ralph-ot.

De nem is értem, hogy a Pixar miért nem tudta ilyenre megcsinálni a Meridát, pont valami ilyesmit képzeltem el! Ha úgy vesszük, az alapkoncepció ugyanaz, mint az Aranyhaj esetében, de a történettel a mai napig nem vagyok kibékülve. Egyébként olvastam egy olyat, hogy a Disney már nem akarja megtartani a Pixart, és ha ebből indulunk ki, akkor van valóságalapja. Szerintem nem méltó a megemlékezés Steve Jobs-ra.

Még két Pixar alkotást néztem, mind a kettő jó volt. A Szörny Rt. érdekes. Egyrészt a szörnyek láttán nekem ilyen Domestos kórokozó-feelingem volt, esküszöm, úgy néztek ki, hogy szinte azt vártam, hogy mikor kapnak már a fertőtlenítőből. :D De tetszett ötlet, hogy miért is ijesztgetnek szörnyek a gyerekek szobájában. És ahogy az odatévedt kislányt milyen göröngyös úton próbálják meg visszajuttatni a saját világába. Hatalmas poénok voltak. :D A Hihetetlen családnak pedig érdekes története van nálam. Ugyanis 2004-ben annak idején láttam moziban, és arra is emlékszem, hogy tetszett, de a történet totál kiesett. XD És most így másodjára megnézve azt mondom, hogy nem rossz, de nem éri el a Szörny Rt. vagy az Egy bogár élete szintjét. Tele van jó poénokkal, jó ez a megmentős buli, meglepő, hogy kiből csináltak rosszfiút, de amúgy olyan 7 pontos a 10-ből nálam.

És ennyi. A Pixarokat is azért néztem meg, mert a Szörny Rt. videokazettát találtam a bolhapiacon 100 forintért, a Hihetetlen Családot, pedig a Líra könyvesboltban volt leárazva 500 forintra. Meg tudtam volna aznap is venni, amikor megláttam, de úgy voltam vele, hogy megvár az. És meg is várt máig, ma már sokkal inkább azt mondtam rá magamban, hogy igen, most már jöhet. És 3.400 forint volt a VHS eredeti ára. :D Tényleg durva, hiszen ma már DVD-ért sem ad ki mindenki ennyi pénzt.

2012. október 19., péntek

Újabb Disney videokazetták

Most már nemcsak hétvégén, hanem pénteken is van bolhapiac a Tesco parkolójában, és kíváncsiságból szétnéztem, hátha találok valami jót, és kifogtam az egyik eladónál VHS-ek között Disney-k is voltak nála 100 ft volt darabja. Ötöt választottam ki magamnak:

Ezek közül kettőt még egyszer sem láttam, a Pinokkiót, és a Herkulest. A Kis Hableányt csak félig láttam, az annyira nem is lett jó. A Hamupipőkéről, és a Lilo és Stitch-ről meg már írtam korábban, mind a kettő mestermű. A Hamupipőkével 1950-ben olyan magasra tették a mércét, hogy azóta sem értem, hogy nem tudták (vagy nem akarták) felülmúlni, de előtte nem volt még történet ennyire fordulatos, és utána is sokáig váratott magára az igazán jó Disney történet. A szereplők is szerethetőek. A Lilo és Stitch-ről is talán esett szó korábban, a filmnek sokkal szomorúbb a története, a sorozat meg kész poénáradat. Érdekes, hogy mindig pont akkor jöttek a gyámhatóságtól, amikor épp a legnagyobb felfordulás volt, hogy szegész Lilo nővérének a lehető legrosszabbak legyenek a kilátásai, talán ilyen téren kissé mesterkéltnek tűnhet, de ezt jól ellensúlyozták a spontán jelenetekkel. A Kis Hableányt meg a sorozatból ismertem inkább, az nézhető volt, mitöbb egész jó. De nekem akkor is az egyik kedvenc Disney sorozatom (melyből előbb film készült) az az Aladdin. A még nem látottakra kíváncsi leszek.

Amiben reménykedtem, hogy találok a bolhapiacon, az majdnem meg is lett. Számomra a zenehallgatás csúcsa a Music Center (vagy Hi-Fi torony, ki hogy ismeri). És találtunk egyet anyámmal, AIWA, 3 CD-s 4.500 forint volt. A hangfala nem gyári, de az eladó elmondása szerint nagyon szépen szólt. Hát adtunk neki egy esélyt, megvettük. Kicsit nehézkes volt hazavinni, de megoldottuk. Hazavittük, összeszereltem, és tényleg fantasztikusan szól! Először kazettát tettünk be, hát komolyan mondom, kazettát így még nem hallottam szólni. Nagyon szép volt. De jött a feketeleves, a CD, azzal volt a gond. A kezdeti lejátszással nincs baj, nagyon szépen szólt, de arra lettem figyelmes, hogy ugrál a zene, többször is. És az az érdekes, hogy visszafele megy... Tehát, ha van 0:39-nél (most csak példát írok), akkor visszamegy 0:30-ra, és folytatja tovább, majd később 1:13-nál megy vissza 1:06-ra. De mivel három CD-s, ezért reméltem, hogy a másikon jobban bejátssza, de inkább lézerproblémára gyanakodtam. Többféle lemezt (pl. írottat) megpróbáltam, és ugyanez volt. Úgyhogy sajnos vissza kellett vinnem. :( Pedig örültem neki, mert nagyon régóta szerettem volna egy ilyen berendezést, remélem, hogy lesz még alkalom egy ilyenre. Az volt még az érdekes, hogy amikor visszavittem, akkor természetesen visszaadta a pénzt, készséges volt, semmi gond nem volt, de felírta a címet, és a telefonszámot, mert hogy ő úgy tudja, hogy működik, és hogy megnézné nálam, mert már nem sokáig maradt, de nem jött. Hát ez van, pedig lehet, hogy neki, mint Papp Attila barátunknak, szerviz-aurája lett volna, és a jelenlétében jó lett volna. ^^'  De tényleg remélem, hogy lesz ilyen még, mert 4.000 forintért (lealkudtuk) potom ár lett volna egy ilyen nagyszerű gépezetért, tényleg a hangfalaknak valami eszméletlen jó hangzása volt. Erről is csináltam képet, azért nézzétek meg:

A Zorán kazetta kivehető, a CD pedig a NOX: Örömvölgy volt. Nagyon rég nem hallgattam az együttest, annak idején nagyon szerettem őket. :) De azok is hogy eltűntek...