Egy kínai lány legendája

Április 1-jén, amikor voltam bagszinál, megnéztünk a Mulant, nagyon tetszett. Akkoriban számomra kicsit szerencsétlen időszakban került a mozikba, mert 1998-ban annyira már nem érdekeltek a Disney filmek. Pedig nagyon jó volt, kár, hogy kihagytam akkoriban. A történet egy legendán alapul, amiről nem tudni, hogy megtörtént-e vagy sem. Amikor megtámadták Kínát a hunok, akkor az összes férfit behívták a seregbe, hogy védje meg a hazáját, így Mulan apját is. Sajnos a férfi nagyon megrokkant az előző csata során, ennek ellenére be kell vonulnia, mert a haza védelme - ezek szerint - fontosabb az egészségi állapotnál. És persze akkoriban a nőknek szinte semmi joguk nem volt az ázsiai országban, különféle rituálékon kellett megfelelniük, hogy jó feleség váljék belőlük, egyetlen feladatuk, a férjüket kiszolgálni mindenben. Mulan ezen a "vizsgán" csúfosan elbukott, aminek bár következménye nem volt, de amikor titkon meglátta, hogy az apja szinte egy lépést nem tud magától tenni, akkor elhatározta, hogy megmenti, és ő maga áll be katonának. Ezzel halálos bűnt követett el, ugyanis Kínában akkoriban halálbüntetés járt annak a nőnek, aki férfinak mutatta magát. Persze egy férfi szabadon öltözhetett nőnek, de kinek van kedve olyan bőrébe bújni, akinek igencsak csorbultak a jogai? Ellenben Mulan csak azért, hogy megmentse az apját, bevonul helyette katonának a csatába. Itt döbben rá, hogy a férfiközpontúnak mondott országában milyenek a férfiak. Talán még ő maga a legalkalmasabb a csatára. És ezt be is bizonyítja. Mindenki őt ünneplni, ám amikor megsérül, és orvoshoz kerül, akkor derül ki, hogy ő lány. A sereg kapitánya kénytelen-kelletlen végre kell hajtsa a halálos ítéletet, ám ekkor valami hirtelen közbejön. A végén, amikor mindenki azt hiszi, hogy Kína megmenekült, és a császár ünneplésre hozza össze a népet, csak Mulan tudja az igazságot, de mivel nő, ezért nem hisznek neki. Bánhatják is, mert támadnak a hunok. Ám hősnőnk egy nagy csellel legyőzi az ellenséges csapatot, és a császár a haza megmentéséért szemet huny hősnőnk női mivolta felett, és kitüntetett szerepet kap az országban, igazi hősként tisztelik ezen túl.

Tényleg nagyon legendás, annyira jól el lehet mesélni. ^^' De miért írtam ezt le? Mert a vaterán megtaláltam a Mulan videokazettát mindössze 200 forintért. Ennyiért bőven megérte. Fényképpel nem tudok  szolgálni, mert anyám magával vitte a gépet Angliába. A XVI. kerületbe mentem érte, úgyhogy a 85-ös busszal mentem el az Örs Vezér terére, majd onnan a 45-ös busszal. Érdekes volt az út, mert az egyik megállónál fel akart szállni egy idősebb hölgy, aki rosszul lett, és elesett, mielőtt felszállt volna a buszra. Szegény, annyira gyenge volt, hogy segítség nélkül nem tudott felállni, úgy segítettek neki többen. Kérdésre nem kért mentőt, semmi szükség nem volt rá. Ezzel a buszvezető dolgát nehezítette meg, mert így addig nem mehetett el, amíg nem jött valami segítség. Aztán végül nem tudom, miben állapodtak meg, többen ottmaradtak mellette, és kb. 10 perc után továbbment. Amikor le akartam szállni, a sofőr megállított, és megkért, hogy tanúskodjak, hogy a hölgy nem kért mentőt, de azt mondta, hogy ez semmilyen következménnyel nem jár, csak ha történne valami... Hát jó, ezen ne múljon semmi. Elmentem a videokazettáért. Nagyon kedves volt a nő, ilyennel mindig élmény üzletet kötni. Visszamentem, még egy kis időt eltöltöttem az Árkádban, és utána mentem haza.

Ha már Ázsia: Nemrég fedeztem fel a Duna TV-n egy dokumentum filmet: Korea, Kína és Japán kultúrájában a története. Ez egy 20 részes sorozat, mindegyik rész egy-egy szeletét mutatja meg a fent felsorolt ázsiai országnak. Csak az egyik részét láttam, a 19. részt, mely az óvodákról szól. És olyanokat mondtak Japánról, hogy lestem. Én azt hittem, hogy a gyerekeket szigorral nevelik, hogy megfeleljenek a családi elvárásoknak, ehelyett azt mondták, hogy az anya nagyon sokat van a gyerekkel, és hogy mennyire fontos, hogy a család nevelje a gyereket, Japánban sokszor még az édesanya is részt vesz az óvodai elfoglaltágokban, ezért sokszor még a munkáját is otthagyja, vagy csak félmunkát vállal. A munkamániás Japánról ezt nekem nehéz elképzelni. De legalább ennyire meglep, hogy a gyereket nagy szeretetben neveli a család, és rendkívül fontos a család jelenléte, mert elméletük szerint (mely igaz is), a gyerek a nevelés 90%-át a családtól kapja, ezért nagyon nem mindegy, hogy mit lát. És ami a legjobban meglepett az az, hogy nagyon törekednek a gyerek egyénisége felszínre törjön, és nagyon hamar megtanítják gondolkodni azáltal, hogy nem mondják meg a választ a kérdésre, hanem rávezetik a válaszra. Ez pontosan az az idealista kép, amit akkor képzeltem el Japánról, amikor még nem ismertem annyira mélyen a kultúrájukat. Utána én úgy tudtam, hogy az egyéniségüket igencsak korlátozottan élhetik meg, és rettegjen, aki különbözni mer. De én őszintén remélem, hogy igaza van a filmnek.

Visszatérve Disney-re: Még két régi videokazettám van: Aladdin és Macskarisztokraták.

Nem, ezeket még nem annak idején vettem meg, nemrég szereztem be a vateráról néhány száz forintért. De nagyon szívesen megvettem volna még akkoriban is, de csak most volt lehetőségem rá. Emlékszem, hogy akkoriban (1993-1994 körül) 1.800 forintba kerültek. Megnéztem most, hogy milyen a belső borítójuk, mert emlékeztem rá videotékákból, hogy különféle Disney videokazetta ajánlók voltak benne. Kicsit meglepett az, amit olvastam belül, nem idézem pontosan, de valami olyasmi, hogy "Biztos, hogy megvan mindegyik a gyűjteményedben?" meg ilyen hasonlók, és elgondolkodtam azon, hogy gyakran hallom, hogy a mai reklámok mennyire nyomulósak, mennyire azon vannak, hogy hassanak az emberekre, azért a régi reklámok sem voltak semmik. Tudták már akkoriban is, hogy a gyerekeket lehet a legjobban megfogni, mert ők még nem látják át, hogy miről szól az egész. Most már meglehet mindegyik az én gyűjteményembe, ugyanis elterveztem, hogy maximum 500 forintért beszerzem a Disney videokazettákat a vateráról. Ennyi pénzért lazán, de elképzeltétek, hogy kb. 20 éve mennyit ért 1.800 forint? Eszméletlen sok, és az Oroszlánkirály már 2.100 forint, míg a Notre Dame-i toronyőr 2.400 forint volt. Persze múltak az évek. Valamikor 2003 táján álltak le a videokazetták gyártásával, akkoriban 3.200 forintért is láttam egy-egy eredeti példányt, hát én mai fejjel maximum (de akkor már nagyon olyan filmet vettem, ami életem álma) 1000 forintot adnék ki egy VHS-ért.

És még nincs vége a videokazetta-történetnek, ugyanis néhány hete a CBA Remízben megtaláltam Ganxsta Zolee és a Kartel: Az első, az utolsó és az egyetlen videokazettát 199 forintért. Ezt egyébként is megvettem volna többért, de így gondolkodás nélkül. Itt nem tudtam megnézni, úgyhogy haza kellett vinnem Békéscsabára, anyámnál megnéztem. Nagyon érdekes volt, legalább 10 éve nem láttam ezeket a videoklipeket, amik felkerültek erre a kazettára, de ahogy néztem, minden jelenet beugrott, és az a régi életérzés a '90-es évek végéről. Eszméletlen volt újra átélni. A Szerb határ felé az első klip, és Döglégy for Prezident az utolsó. De nemcsak emiatt éltem át, hanem még volt a VHS-en több interjú a néhai Z+-ból (számomra a magyar zenetévé már nem létezik), és akkoriban nagyon sokat néztem, zenecsatornát, és annyira feelinges volt újralátni a régi díszletet, és ahogy Ganxsta Zolee beszélt a régi dalairól, mintha most lenne aktuális, totálisan olyan érzésem volt, mintha újraéltem volna a '90-es éveket, amikor igazán jó volt gyereknek lenni. Akkor én még csak hírből ismertem az internetet, és igaz, hogy mára már az életem részévé vált a számítógép, de ahogy elgondolkodok néha, én még a mai napig meg tudnék élni internet nélkül, de ez már a jelenkor velejárója, és jó, hogy van, mert sok jót kaptam az online világtól. Egyébként mostanság nagyon rákaptam megint Ganxsta Zolee zenéjére, most is jó hallgatni a régi dalokat, és bár a 2009-es "Amikor már azt hitted, hogy vége" albuma nem lett annyira jó, de a vadonatúj dala a "mitiszó?!" hatalmas alkotás lett, hozza a régi dalok hangulatát, ami miatt annak idején megszerettem a zenéjét.

In England 9th and 10th day

Tegnap és ma nem történt semmi különös, növéremmel átmentünk Birkenheadbe, majd délután átjött hozzánk Dominik keresztanyja. Örültem, hogy láttam őt, mert amikor 2 éve nála jártunk, nagyon szimpatikus volt számomra, megdicsérte, hogy javult az angol tudásom. :)

Délelőtt, amikor nővéremmel mentünk, elvittük Dominikot, és Huicongot a játszótérre, ő nem akart velünk jönni. Érdekes egyébként Xingbo és az ő hozzáállása Angliához. Az apja 2000 óta él itt (ő olyan másfél éve), és azt látom, hogy a mai napig szokatlan nekik ez az egész, ami itt van, ez a rengeteg üzletl fény, csillogás, ami itt a környező városokban van. Néhány hónapja láttam egy dokumentumfilmet a Discoveryn Kínáról, többek között azt mutatta be, hogyan nevelkednek a gyerekek a bentlakásos iskolákban, ők is ilyenbe jártak. Nagyon szigorú renddel tanítanak fegyelmet a gyerekeknek, ott meg van, hogy reggel 6-kor kelni kell (erre nem emlékszem pontosan, hogy mikor, csak tippelek), minden reggel eléneklik a kínai himnuszt edzenek, tanulnak, stb. És ott rendszer szerint élnek a gyerekek, és teljesen mások a normák. És szerintem ide is visszavezethető az, hogy miért furcsa számukra ennyire Anglia. Itt minden megvan, minden az öledbe hullik, csak választani kell.

Ez az egész még néhány napja gondolkodtatott el, mindenki számára közismert, hogy mi történt Észak-Koreában, az ő "kedves vezetőjük" meghalt. Nézem a híreket, és látva a sok zokogó embert el voltam képedve, hogy minek ez a színház? Miért siratnak meg egy olyan embert, aki által több millió ember halt meg éhezésben? Vagy még az jutott az eszembe, hogy nehogy bárki is meglássa, hogy nem sírnak érte, és akkor bajban lennének. Másnap volt a Kossuth Rádióban téma Észak-Korea, hogy most mi lesz velük, hogy Kim Dzsong-Il meghalt, és feltette a műsorvezető ugyanazt a kérdést, ami nekem is eszembe jutott: Minek ez a színház egy ember halála miatt? Egy riporter volt a vendég, aki többször járt már ott, és ő mondta, hogy egyáltalán nem színház, az emberek ott komolyan zokogtak, hiszen ott nem jut el minden hír az emberekhez, ők nem tudták azt, ami hozzánk kiszivárgott már évek óta, hogy súlyos beteg, szinte félistenként kezelték a vezetőjüket, és derült égből villámcsapásként érte őket a halálhíre, ezért rázta meg őket nagyon. Emellett nagyon keveset tudnak még arról, hogy mi folyik körülöttük a világban, hiszen kevés hír jut el hozzájuk a külvilágról, mint ahogy mi is keveset tudunk róluk. Szó volt még a politikai foglyokról, és hogy milyen lenne, ha esetleg demokrácia lenne ott. És azt mondta, hogy nem biztos, hogy jó lenne nekik az, mert azt nem tudnák hogy kezelni. Ők teljesen arra szocializálódtak, hogy náluk nincs választási lehetőség. Egyféle mosópor, egyféle tej, amit átengednek, és kell az embereknek. Észak-Koreáról köztudott, hogy egy hermetikusan elzárt ország, ezért is tudunk róluk keveset, és nekik az a rendszer azért jó, mert ehhez szocializálódtak, mást nem ismernek. Nem tudják, hogy más is lehet. És ezért is van az, hogy az a nagyon kevés ember, aki ki tudott szökni Észak-Koreából, az visszavágyik oda.

És érdekes, hogy nagyon kicsiben (hiszen Kína tizedannyira sem "veszélyes", mint Észak-Korea), ugyanezt látom én is.

Ma is átmentünk Birkenhead-be, majd vonattal Liverpoolba. Ahhoz képest, hogy arra számítottam, hogy Angliához "méltóan" hiperszuper modern vasútállomások vannak, ehhez  képest a kettes metró megállói Pesten maga a megtestesült gyönyörűség. És ez nem irónia, ezt komolyan gondolom.

Még a liverpooli sem olyan nagy eresztés, de addig jó, amíg nincs a Határ út szintjén. A közeli bevásárlóközpontban voltunk, meg egy All you can eat kínai étteremben. Itt voltunk 2 éve is, jó kajájuk van. Sokat ettem, sokfélét, és láss csodát, nem vagyok rosszul! :D Az a Pizza Hut-os menet az valami eszméletlen volt. Annak ellenére, hogy Liverpool központjában van az étterem, nem annyira igényes.

De a kajájuk nagyon finom, szeretek itt enni! Ehhez képest a tegnapelőtti hatalmas pompában elfogyasztott kínai vacsora nem volt olyan nagy. Aztán hazafele indultunk, mert esett az eső, és a nővérem nem akart esőben sétálni. De mégiscsa elmentünk New Brightonba, moziba megnézni a Csizmás Kandúrt 3D-ben. A klisés poénjai és története ellenére aranyos rajzfilm volt. :) Ezután mentünk haza.

Még tegnap ezeket szereztem be:

Az az obentós doboz-féleség egy 3DS tartó. 11 fontért szerintem megérte, mert nemcsak magát a konzolt lehet benne tárolni, hanem a 3DS játékokat is, meg volt mellé egy törlőrongy, és egy DSi XL-méretű kék színű stylus. Elsősorban a játékok miatt vettem, hogy tudjam tárolni, mert elég kicsik, és második nap eltűnt a Super Mario 3D Land játékkazetta. Tudtam, hogy megvolt, mert megmutattam a nővéremnek, tehát nem idegeskedtem miatta, csak nyugtalanított, hogy hol van, de előkerült. És nem akartam végleg elveszíteni. Az OoT mangával meg nagyon jól jártam, mert 6 fontra volt kiírva, de csa 4 fontot fizettem érte, annyira blokkolta be a gép. Néhány napja láttam a GAME shopban, az akciós turkálós cuccok között, de akkor úgy voltam vele, hogy eleget költöttem, megvár az. Tegnap visszamentem érte, nem találtam. Keresem, keresem, hát a kosár legalján volt. Nagyon örültem neki, mert conokon mindig skippeltem, mert nekem 3000 forintot nem ér meg, de 4 fontot, kb. 1450 forintot bőven! Most úgyis OoT-zek, bár nem írok róla, de én megint imádom a Zelda játékokat! És milyen jól jártam, hogy akciósan újonnan vettem az OoT 3D-t 20 fontért! Tegnap már 35 font volt ugyanott, és még használtan is 22 font volt a legolcsóbb, amit láttam. Egyébként nagyon kifogytak a Nintendo játékokból a boltok. Ilyen, hogy Mario Kart 7... aki lemaradt, az bánhatja, sehol nem található meg! Úgyhogy jó vásár volt az.

Kínai pop zene

A húsvétot Békéscsabán töltöttem anyukámnál, ott volt a nővérem családja is. Jó volt újra látni őket. A nővérem férjének előző házasságából született lányát most láttam először. Eddig Kínában élt, tavaly tavasszal költözött fel Angliába, nem csak a jobb élet reményében (talán most már nem kell amiatt onnan elmenni Kínából), hanem segít az apjának is Tai Chi és KungFu órákat tartani. És ő most jött először Magyarországra. Nagyon rendes aranyos lány. Szereti a kínai pop zenét, és mondtam neki, hogy a japán zene mellett egyre inkább nyitott vagyok a többi ázsiai pop zenére is, így mutatott egy pár kínai zenét, amit szeret. Előadókat nem tudok mondani, de tetszetős. Nagyon jó, nagyon hasonlít a japán pop zenére hangulatában. Át is másoltam egy jó párat a gépemre. De azt megmondom őszintén, hogy meglepett, hogy ekkora különbség van a kínai és a japán nyelv között beszédben. A lány mondta is, hogy bár szereti az animéket, de a japán zenét nem szereti, mert rossz neki, hogy nem érti. Bár szerintem nem csak ez a rossz. Mutattam neki Tomoe Ohmi kislemezeket, és megpróbálta az énekesnő nevét elolvasni kínaiul (kanjival ez a neve: (近江知永)), de nagyon zagyvának tűnhetett neki. Vicces szituáció volt régebben, amikor egyszer anyámmal voltunk kint Angliában, és ott a Tescóban vettünk egy pulóvert nekem, azokon voltak japán kanjik. Hazamegyünk, amikor felpróbálom, a nővérem férje elkezdi olvasni, mi van a pulóveremen. Egyszer csak azon kapja magát, hogy tök hülyeséget olvas, akkor esik le neki, hogy japánul van. Akkor mondta azt, hogy a japánok  is csak átvették az írásukat, de teljesen megbolondították a jelentésüket. Ezen azért megmosolyogtam. Szerintem az egész olyan, mintha a japánok fogták volna a kínai karaktereket, és bedobták egy keverőgépbe, és amit kiad, az egy japán szó lesz. Egyébként a lány is szereti az animéket, bár ő inkább a movie-kat szereti. A hosszú animéket kifejezetten nem szereti. Mondta, hogy kb. 200 részig nézte pl. a Narutót, de mindig várta, hogy mikor lesz vége, de még egy harc, még egy filler, és már elege volt, és abbahagyta. De összességében nem tudtunk sokat beszélgetni, mert mind a ketten bizonytalanok vagyunk, ha angolul kell beszélni. ^^'