Strukturált napok

Vannak napok, amikor nem vagyok elégedett a befektetett munkával. Vagy amikor olyan van, épp nincs kedvem semmihez, de ezeket igyekszem úgy felfogni, hogy a pihenéssel passzívan teszek önmagamért. A pihenés pedig fontos, hiszen feltölt a következő aktív időszakra.

De hogy jobban átlássam, hogy mikor mennyit dolgoztam, elhatároztam, hogy meghatározott időpontban fogok dolgozni: kb. 8.30 és 16 óra között, plusz, amit utána akarok nap végén csinálni. Ez így rendben is van, hiszen amíg munkát keresek, addig lényegében a saját munkámat csinálom home office-ban. Tehát addig is hozzászoktatom magam ahhoz, hogy meghatározott időpontban dolgozzak.

Egyébként is egyre inkább az világlik meg, hogy a saját magam zsoldosa leszek, hiszen nem nagyon kapkodnak utánam a munkáltatók. Ahol voltam állásinterjún, amikor megnéztem a Sonic the Hedgehog 3 filmet a Sugár moziban, ott is ígérték, hogy visszaszólnak. Hát erre nem került sor a munkáltató által meghatározott időkereten belül.

Nem adom fel az álláskeresést, de kezdek egyre inkább úgy lenni az egésszel, hogy ha ennyire nem kellek senkinek, akkor majd kelleni fogok saját magamnak! Akkor a saját munkámat végzem úgy, mintha irodai alkalmazott lennék. És ez be is jött! Ma délelőtt a következő Animagazinba írtam a cikket (folytatom a PlayStation-történelmet, a PS4 következik), délután pedig a következő N-Con zenekvízét tervezgettem, plusz történetemmel foglalkoztam.

Ezzel is jól állok, az első kötet szinte teljesen kész. Még néhány dolgot javítok, egy béta-olvasóm visszajelzését várom. Ha az is meglesz, és nem talál semmi komoly hibát, akkor mehet is a nyomdába. Eddig úgy néz ki, hogy reális a nyári megjelenés. Egyébként már a 2. kötetet írom. Ez már nem megy annyira gördülékenyen, mert utána kell olvassak dolgoknak, hogy a történetem a lehető leghitelesebb legyen. De eddig úgy tűnik, hogy nem állok vele rosszul, de sokat kell dolgozni rajta, hogy a végeredmény a lehető legjobb legyen.

Az biztos, hogy bejött, hogy nem szarakodok azzal, hogy Hosszú perceket ülök a gép előtt, idegesen azon tanakodva, hogy ez és ez a történetrész jó-e vagy sem. Csak írom, ahogy gondolom. Úgysem olvassa senki (legfeljebb néhány ember), ezért írhatok akármekkora hülyeséget, úgyis javítva lesz. Két okból is bejött nekem ez a módszer. Egyrészt nem vagyok jó abban, hogy vázlatot írjak. Sokkal jobb az nekem, ha kiírom úgy, ahogy a fejemben van, és azt majd javítom. Ez azért is jó, mert írásban megmarad, ami a fejemben van, így azt biztos nem felejtem el, meg aztán könnyebb is azt javítani. Másrészt azért is jó módszert, mert így jobban flow-ban vagyok az írással. Hagyom, hogy szárnyaljon a kezem, írja csak ki, ami fejemben van! Ez olyan, mint amikor a gyereket hagyjuk, hadd ügyeskedjen. Így tapasztalja meg a képességeit, határait, így fejlődik ki az egyénisége. Ez felnőttkorban is fontos, mert segít szabadabban élni. Sokkal jobb így írni, mert a szabadság érzete szárnyakat ad, és végsősoron nagyobb hatásfokú a munkám így.

Erre még egy korábbi Animagazinos cikknél jöttem rá, amikor hosszú percekig ültem megkövülten a gép előtt, hogy ezt a mondatot hogy fogalmazzam meg normálisan. A "normálisan" szón van a hangsúly, mert mondatok voltak a fejemben, de mindegyiket elvetetettem. Így csak nehezen jöttek a mondatok. Már akkor tudtam, hogy ez így nem jó, magamtól találtam ki azt, hogy írok, ahogy érzem. Úgyis mindig elolvasom, mielőtt elküldöm Hirotakának, és a hibás mondatokat javítom. Akkor éreztem rá, hogy ez az én módszerem. Azóta jobban megy az írás, mert nem blokkol le az örökös önkritika.

Tehát elégedett vagyok a mai nappal. És ha ez be fog jönni, akkor többféle munkát tudok majd elvégezni. Elég csak arra gondolni, hogy a Hungarian Super Mario Fan Club még mindig nagyon hiányos. Ha a rajongói oldalaimat is strukturáltabban tudom fejleszteni, jobban haladok majd velük. Blogírás, N-Con szervezés, könyvkiadás, és amik tervben vannak még. Ha ezek bejönnek és elég komolyan fogom hosszútávon csinálni, akkor nem kell kuncsorogni munkáltatóknak, hogy vegyenek már fel végre, mert végre megélhetek egyéni vállalkozóként. És akkor egy nagy álmom teljesül, ami nagyban hozzájárul ahhoz, hogy elégedett legyek az életemmel.

Kirándulás és mozi Budapesten

Szerdán elvonatkoztam Pestre. Elsősorban állásinterjú okán, de egyéb programom is volt. A 9.20-as vonattal mentem fel, az út alatt szerencsére minden rendben volt. Az út alatt animéztem, könyvet olvastam és játszottam. Majd részletesebben írok még a 1080° Snowboarding-ról, annak az Expert nehézségi szinjét próbálom valahogy kiimádkozni, de egyszerűen nem megy! Stéphane Garnier: Macskabölcsesség című könyve meg kellemes, aranyos olvasmány. Arra próbál rávenni minket, hogy éljünk úgy, mint a macskák. És egyáltalán nem rossz. Még ha az ember világa sokkal "bonyolultabb", igencsak könnyíthetünk a mindennapi életünkön, ha egy rövid időre is, de utánozzuk a macskákat. Meggyőződésem, hogy akik utálják a macskákat, azért is utálják, mert irigylik tőlük azt a királyi életmódot, ahogy élnek. Meg a macska igazán kifejezésre juttatja az egyéniségét. A macska egyszerűen büszke arra, aki. Alapvetően pozitív jelentése van annak, ha valaki macskát lát álmában, mert az önálló személyiségre utal, jó vezetői készsége van.

A Keleti pályaudvaron is egy könyvvel lettem gazdagabb: Átvettem Soma Mamagésa: Egységben önmagammal könyvét. Ha úgy adódik, majd elolvasom, most mások vannak prioritásban. Aztán vonattal mentem Rákos vasútállomásig, mert az állásinterjú a Jászberényi úton volt. Ez jobb volt abból a szempontból, hogy beszélgetősebb volt. Azt tapasztalom, hogy alapvetően kétféle állásinterjú van: Van az egyik, ahol "meséljen magáról, mi mesélünk a cégről, a munkáról, és ha van kérdés, arra válaszolunk" és van a másik, ami sokkal beszélgetősebb. Az utóbbi volt a szerdai, ami kétségtelenül jobb, mert azt érzékelteti, hogy a munkáltató elolvasta az önéletrajzot. És nem húzza az időt azzal, hogy mondjam el megint azt, ami már le van írva az önéletrajzban, hanem célzottan a részletekre kíváncsi. Ezekből egészen jó beszélgetések kerekednek ki. Talán meglepőnek hangzik, de valójában a munkáltató is vizsgázik az állásinterjúkor. Egy beszélgetős interjúval érdekessé teheti saját magát és a munkahelyet is.

Az interjú után mentem wakához. Abban a hatalmas hidegben és hóban cipeltem a bőröndömet, ugyanis kicserélte a 500 GB-os merevlemezt 4 TB-osra. Így adatátvitel, egyéb menőségek, így nem szorulok feltétlen egy külső merevlemezre, minden egy helyen van. Megmutatta, hogy mi van neki Nintendo Switch-en, én meg mutattam neki a Nintendós kívánságlistámat. Láttam, hogy a Little Strays játék igencsak le van akciózva, úgyhogy megvettem magamnak. Elterjedőben a macskás játékok, ez is olyan, hogy egy elhagyatott városban kell irányítani a macskát, hogy élelemre leljen. Ki is próbáltam a játékot, de borzalmasan irányíthatatlan. És a zene is nagyon furcsa, nem illik a játékba. Pedig az ötlet jó. 16 pályából áll és nem feltétlen könnyen megközelíthető helyen van a kaja. Tehát a meghatározott idő alatt meg kell találni a módját, hogy jutok élelemhez. Csak ezt jelentősen megnehezíti az, hogy az irányíthatatlansága miatt olyan, mintha egy részeg macskát irányítanék...

Illetve kipróbáltam nála egy koreai levest, egészen pontosan a Paldo Volcano Chicken Noodle-t. Nagyon csípősnek írta magát, de úgy voltam vele, hogy mit nekem egy kis csípősség, simán megeszem. De ez nagyon alattomos volt! Miközben ettem, nem éreztem semmi csípősséget. Mondtam is magamban, ez az a csípősség, hogy egy vulkán tör ki belőlem? Ha minden vulkán ennyire enyhe lenne, semmilyen természeti katasztrófát nem okozna. De nem úgy van az... Mert ami utána, utóíz formájában jött, az valami kegyetlen volt... Beszélni nem tudtam normálisan! Próbáltam inni rá, de az nemhogy nem segített, hanem csak rontott a helyzeten, mert "szétkente" a számban a csípősséget. Végképp kész voltam, mire waka mondta, hogy a tej állítólag segít a csípősségen. Az volt a szerencsém, hogy történetesen volt nálam kaukázusi kefir, úgyhogy bevetettem. És tényleg! Kis idő után lényegesen jobban lettem, és a számat is rendeltetésszerűen tudtam használni.
Mondta waka, hogy még csak nem is ez a legerősebb leves... Milyen lehet, ami még ennél is durvább? O_O Félig költői a kérdés, tudom, hogy van az a csípősség, ami konkrétan kárt tesz az ember szájában, plusz a koreaiak is hardcore szinten nyomatják a csípősséget. Aztán pár óra múlva már hiányzott is az íze. Kacérkodok a gondolattal, hogy vegyek magamnak egyet.

Pont végeztünk, hogy elérjem a Sonic a Sündisznó 3-at a Sugár Moziban. Sparrow-val megbeszéltük, hogy együtt megnézzük. Ezért is igyekeztem mindent szerdára időzíteni (az állásinterjút is kértem, hogy ezen a napon legyen), hogy a kedvezményes napon meg tudjuk nézni a filmet. A Sugár mozi volt a legolcsóbb a maga 1890 forintos jegyárával. Nagyon érdekes, hogy mivel Békéscsabán a Center Moziban nincs kedvezményes nap, ezért szerdán itt a legdrágább mozizni... De szerencsére vannak olyan alternatívák, amiket be tudok vetni. Különösen előnyös, ha ehhez barát is társul.

A film nekem nagyon bejött. Bár elég ügyetlen vagyok Sonic játékokban, de bejön a hangulatvilága. Ezt elég jól visszaadja a film is. Igazából nem értem, hogy miért várattak ilyen sokáig a Sonic filmekkel, hiszen a Sonic játékok bizonyos aspektusból nézve egyszerű játékok. A karaktereknek olyan nagyon komoly személyisége nincs, így a filmmel sem lehet nagyon mellélőni. Ha jól megcsinálják, amennyire csak lehet, komolyan veszik a franchise-t, akkor egész jó dolgot lehet kihozni belőle. Ez megtörtént! Szeretem Shadow-t, ezért is örültem a 3. filmnek, a szóviccek szerethetően debillé tették a filmet. És még az is jól állt neki, hogy Dr. Robotnik teljesen kifordult önmagából, és társult Sonicékkal! Úgyhogy nagyon jól megcsinálták a filmet. Az egyedüli dolog, ami nem tetszett, hogy az elején, amikor Japánban voltak, a sztereotip japán kultúrát mutatták be. De ez már személyes dolog. Én mélyebben ismerem a japánokat, ezért másképp látom a kultúrájukat. Igazából beleillett a filmbe az, ahogy ott ábrázolták. Konkrétan nem tettek kárt a japánok megítélésében. Azt nem mondom, hogy mindenkinek tetszeni fog, mert egyrészt plusz volt nálam, hogy szeretem a Sonic játékokat, másrészt olykor kifejezetten nyitott vagyok a tipikus mozis sikerfilmekre is. A Sonic film esetében ezt nagyon jól megcsinálták.

Így első végignézésre ennyit tudok mondani. Várom, hogy felkerüljön Netflixre vagy Maxra (mind a kettő elérhető számomra), és akkor majd jobban ki tudom fejteni a véleményemet. Mivel manapság nagyon kevés film jelenik meg DVD-n és Blu-ray-en, ezért nem számítok arra, hogy Sonic 3 megjelenne... Pedig szívesen betenném a gyűjteményembe. Nem utolsósorban, mivel streaming oldalak törölnek is filmeket, sorozatokat, ezért csak az a biztos, ami a polcomon (vagy a gépemen) pihen.

A film után vissza kellett mennem wakához, mert nála felejtettem a telefonomat. Így csak a 20.10-es vonattal tudtam hazamenni. Így végül csak 23 órára értem haza. Nagyon fáradt voltam, de jó nap volt, jól éreztem magam!