Ha anyagi lehetőségem adódik, és találok Vaterán olyan régiségeket, melyeket szerettem gyerekként, azokat igyekszem megvenni. Ahogy most is a Maszk videokazettát. Gyerekkoromban sokszor megnéztem a filmet, mert régen ment a Cartoon Network-ön a Maszk rajzfilmsorozat, és nagyon szerettem. Érdekes volt, hogy kaptam rá a rajzfilmre. 1993 körül 19 órakor volt a Tom & Jerry, és rögtön utána, 19.30-kor a Maszk, úgy voltam vele, hogy megnézem, mert ez volt az utolsó rajzfiém aznapra (6-20 óra között ment a Cartoon Network annak idején). Megszerettem, tetszett, hogy valósággal megbolondult, amikor Stanley Ipkiss magára öltötte a maszkot. A film 1994-es, így azt később láttam, sőt, nem is moziban láttam, hanem amikor megjelent videokazettán, akkor kölcsönöztük ki videotékából. Szerettem a filmet is, és most is azt gondolom, hogy nagyon jó a kivitelezés, és most is szórakoztat. Mindenképp ajánlom megtekintésre a filmet.
A film főszereplője Stanley Ipkiss, a kétbalkezes banki alkalmazott, aki bármibe is fog, az biztos, hogy balul sül el. Az egyik ilyen rémes nap estéjén egy maszkot talál a folyóban, amit ha magára ölt, egyből megváltozik. Fékezhetetlen mókamesterré válik, ő lesz a társaság középpontja, aki még a nehézfiúkat is megnevetteti, és a rendőröket is megtáncoltatja. Nehézfiúk márpedig vannak, nemcsak azok, akiknek hosszúkás léggömbből különböző állatokat készít, hanem a város, ahol él, Edge City, annak kedvelt szórakozóhelye a Coco Bongo, ennek tulajdonosa egy maffiavezér, Niko, aki bizony az egész várost az irányítása alatt tartja. Neki dolgozik Dorian, akinek célja, hogy uralja az alvilágot és a várost, ezért akár Nikót is megölné. Márpedig Niko sem viccel. Az egyik kedvenc jelenetem az volt, amikor Niko verőemberei elhozzák neki Doriant, mert valamit elvétett, és sajátságos módon fenyegette meg. Épp golfozott, amikor előállították, szépen lefektették, a szájába tették a pöcköt, rá a golflabdát, és mondta a maffiavezér, hogy ha ideges, akkor el szokta véteni, és lehet, hogy most is elvéti. De az a hideg gyilkos tekintet, és hangstílus, ahogy mondja, az durva volt. Biztos, hogy érdemes vele kikezdeni és az életére törni?
A történet kétségtelenül akkor indul be, amikor Stanley Ipkiss magára ölti a maszkot, és zöld arcúként, hirtelen ő lesz a nagymenő. Mondjuk ez a maszk is érdekes analógia. Kétféle magyarázatot hallottam rá. Az egyik, hogy kihozza belőlünk a legmenőbb énünket, a másik meg hogy az ösztönénünket hozza ki belőlünk, amilyenek legbelül szeretnénk lenni. Inkább az utóbbit tartom jó gondolatnak. Nagyon bírom, amit a maszkként csinál, a szavajárásai (néha közmondásokkal fejezi ki magát), amiket művel. Csakhát a műveleteihez olyan cselekedetek is társulnak, mint a bankrablás (Aki korán kel, aranyat lel, nem igaz?), így a rendőrség figyelmét is felhívja magára, nemcsak a maffiáét. Mindezek mellett Stanley beleszeret a Coco Bongo táncosnőjébe, Tina Carlyle-be, aki maga a tökéletes szépség. A bankban találkoznak először, számlát szeretne nyitni, de hát a táskába épített kamera sem véletlen van ott. A maffia akarja kirabolni, a kamera segítségével pedig felderítik a terepet. Tina sem sokáig marad hű hozzájuk, egyből megtetszik neki Stanley esetlensége, és közvetlensége, nem utolsósorban az érzelmek viszonzásra találnak. Mert hát a maffiának ő csak játékszere, elmondása szerint Stanley az első, aki emberként bánt vele. Életszerű, mert aki húszas éveinek elején a maffiával kerül kapcsolatba, annak nem lehetett valami szép gyerekkora.
Végül egymásra találnak, és a maffiózók is megkapják a magukét, ki hogy... Nagyon tetszik a film, most is élmény volt nézni. Itt el tudom engedni, hogy mennyire reflektál a valóságra, hiszen egy képregény adaptációja, amit nagyon jól megoldottak, hihetetlenül szórakoztató lett. A rajzfilmsorozat is nagyon jó lett, a film pedig fantasztikusan egészíti ki azt. Ajánlom mindenkinek, könnyed szórakozásra kiváló választás.
