2013. január 31., csütörtök

JAM Project: Over the Top!

Megjelenés: 2001. október 30.
Kiadó: Lantis
LACM-4034
Ár: ¥1.200
  1. Over the Top! 3:58
  2. In my Heart 5:26
  3. Over the Top! (Off Vocal Version) 3:57
  4. In my Heart (Off Vocal Version) 5:24
Az Over the Top! a JAM Project 8. kislemeze. A dalok a PlayStation 2-re megjelent Kikou Seiki G-Breaker: Legend of Cloudia játék opening és ending dalai. A kislemez nem került fel az Oricon chartra.

Letöltés itt / Download here
320 kbps mp3 + BK scans

2013. január 29., kedd

Bakuman.

Holnap jelenik meg a JAM Project: Yume Sketch kislemeze, mely a Bakuman anime 3. évadának ending dala. Nem tulajdonítottam olyan nagy jelentősséget az animének, mert úgy voltam vele, hogy mivel a JAM Project, ha anime dalt énekel, azok (mármint maguk az animék) ilyen középszintű, inkább gyerekeknek szóló alkotások. Ilyen volt például a Cardfight!! Vanguard is, amiből megnéztem egy pár részt, olyan viszonylag jó, de semmi nem emeli ki az átlagból, ezért abbahagytam. A Bakumant már csak azért is soroltam ebbe a kategóriába, mert egyből a Bakugan-ra asszociáltam, ami ugye igencsak gyerek-kategória. De aztán ma reggel úgy voltam vele, hogy csak elolvasok egy ismertetőt róla, hogy mégis milyen lehet, és kiderült, hogy sokkal komolyabb történetről van szó, meg is néztem az első két részt.

A mangakává válás rögös útját hivatott bemutatni a történet, melynek főhőse Moritaka Mashiro, akinek titkos álma, hogy mangaka legyen. Nem hiába álmodozik róla, már az elején kiderül, hogy nagyon jól rajzol, az osztályában lerajzolja az egyik lányosztálytársát, aki egyáltalán nem közömbös számára. A füzetét véletenül bent felejtette, ezért visszamegy érte, ám ott várja az egyik barátja, Akito Tagaki, akinek szintén hasonló álmai vannak, ő nagyon jó történeteket ír. Felajánlja, hogy összefoghatnának, és valósítsák meg közösen álmaikat. Ám Moritaka már régesrég letett erről, ugyanis nagybátyja is mangaka volt, több szuperhősös manga az ő nevét jegyzi, ő inspirálta hősünket. Csakhogy néhány éve meghalt a nagybátyja. Általános tény, hogy a sok munka őrölte fel, ám Moritaka meg van győződve arról, hogy öngyilkos lett. És hát valljuk be, igencsak demotiváló az, ha öngyilkos lesz az az ember, aki leginkább inspirálta őt, ám barátja rendületlenül bíztatja, hogy igenis meg kell valósítani az álmukat. Ezután sem bízik benne, de ráhagyja. Aznap este elmennek ahhoz a lányhoz, akibe Moritaka titkon szerelmes. A barátja valami nagy vallomásra készül neki. Nem hitték volna, hogy kijön, és meghallgatja őket, mert szinte már istennői rangot adtak neki gondolatban. Mi volt a nagy vallomás? Hogy mangakák lesznek mind a ketten. A lány ennek örül, a fiúk felbátorodnak, és felkérik őt, hogy ha majd animét készítenek a művükből, akkor legyen ő a seiyuu. Ez kapóra jön, ugyanis a lánynak pedig az minden álma, hogy szinkronszínésznő legyen. Minden összáll, hősünk erre úgy elbátorodik, hogy szimplán megkéri a lányt, hogy legyen a felesége. Még ő maga is ledöbben, hogy miket beszél, de legnagyobb meglepetésére belemegy a lány. Ugyanis kiderül, hogy szerelme nem viszonzatlan. Ám csak akkor házasodhatnak össze, ha beteljesül az álmuk, a fiúból sikeres mangaka lesz, míg a lányból hasonlóan sikeres seiyuu. Tehát igencsak rögös úton kell végigmenniük, hősünk nem is annyira lelkes, mert még mindig visszatartja a nagybátyja halála. Barátja tovább ösztökéli, hogy igenis végig kell menniük az úton. Amikor Moritaka beszél az anyjával, nem engedi meg, hogy a fia a nagybátyja útját kövesse, és még csak nem is a haláltól félti, hanem, hogy a mangakák iskolája nem olyan nagy hírnevű, és mint köztudott, Japánban a nagy középiskoláknak, és egyetemeknek presztízs-értékük van. De azt megígéri, hogy megbeszéli az apjával, aki mondván, hogy egy nő nem értheti meg egy férfi álmát, engedi, hogy a fia magvalósítsa álmát. Már csak nagypapával kell beszélni, akin bár még látszik a fia halála miatt érzett keserűség, ennek ellenére ő is zöld utat ad unokájának, így már ő is másképp látja a világot.

Egyelőre ennyi, és talán nem is kell többet elárulni a történetből. Az meglepett az első rész elején, hogy két openingje van az animének. O_O Az elsőben nem is ismertem fel a képen látott szereplőket, de ami még jobban meglepett, hogy Kageyama Hironobu énekelte. Aztán a második volt a "valódi", aztán a történetből kiderül, hogy miért is van két opening, tökre vicces. Nekem nagyon bejött így az első két rész alapján, és a történet menetét ismerve, biztos, hogy nem egy rövid animével van dolgunk, szerintem több száz részig elmehet. Arra leszek kíváncsi, hogy végül összejön-e a két főszereplő. Mert erre eddig nem nagyon figyeltem fel, de nagyon meglepett, amit Eiji, és Tukeinon mondtak a főszereplők szerelmi életéről, eddig ez nekem nem is tűnt fel. Eiji igencsak otthon van a japán zenében nagy KAT-TUN rajongó, és mesélte, hogy az egyik tag nemrégiben azért vált ki, mert egyébként is balhés élete volt, meg megházasodott. Az első rész még világos is, de miért baj az, hogy megházasodott? Akkor magyarázta el, hogy a japán énekeseknek nem szabad megházasodniuk, ugyanis az imidzsük része az, hogy beleszeretnek a rajongó lányok, és fenn kell tartani azt az illúziót, hogy vele bármikor összejöhetnek. Sokan csak ezért veszik meg kedvencük albumait, és többször volt már arra példa, hogy egy hasonló kaliberű énekes megházasodott, annak igencsak megcsappant a népszerűsége, és rajongók sorra adták el a lemezeiket. Sokféle módját hallottam annak, hogy a média hogyan befolyásolja az embereket, de azt bátran ki merem jelenteni, hogy ez az elmélet kiütéssel legyőzte a többit. Ez valami borzalom, az illúzió magasiskolája. És erre Tuki tette hozzá, hogy az animékben is hasonló tendencia figyelhető meg. Több animében is nem jön össze a főszereplő a szíve választottjával, mert hogy a sokkal több rajongója lesz az animének, ha a szerelmi szál nincs, vagy negatívan van lezárva hasonló okok miatt. Ezt én nagyon nem figyeltem meg, később eszembe jutott a Kaleido Star Sora és Ken kapcsolata, melynek nincs valódi lezárása, mivel Sora közömbös a fiú iránt, vagy a Méz és lóhere fő szerelmi szála, ami ugye zátonyra futott. Ezek olyan dolgok, amire már nem lehet azt mondani, hogy ez a japánok egyéni gondolkodásmódja, ez már hülyeség.

2013. január 28., hétfő

Rendezvényajánló

  • 2. Adarna Énekverseny és hagyományos karaoke
    Helyszín: Hungexpo K épület Budapest, X. Albertirsai út 10.
    A MondoCon keretén belül.
    Jegyár: 1 napos: 2500 forint, 2 napos: 3800 forint
    Időpont: 2013. április 6-7.
Régebb óta tervben volt, hogy ismét lesz egy komolyabb énekverseny, most sikerült sort keríteni rá. Beírtam, hogy miket énekelnék, de egyáltalán nem biztos. Hallgatom a lehetőségeket, próbálgatok. Néhány napja beszéltük Narumival, hogy legyenek a dalok, melyikkel induljon első körben, és melyikkel később, ha továbbjut a legjobb hatba, érdekes problematikát vetett fel. A nehezebb dal legyen első körben, vagy a könnyebb? Kicsit ilyen tyúk és tojás elve, mert ha a 20-ban a könnyebb dalt énekli, arra lehet, hogy azt mondják, hogy jó, de nem volt olyan nagy szám, ezért nem jut be a legjobb hatba, ahova komolyan készült volna. Ha pedig a nehezebbel kezd, akkor ott nagyot robbanthat, de a legjobb hatban meg egy könnyebb dallal egyáltalán nem biztos, hogy dobogós lesz. Én ezt megfejtettem magamban, szerintem az első körben a könnyebb dalt kell nagyon szépen, és hitelesen elénekelni, hogy továbbjuthasson. És a következő körben nagyobb esélye lesz kiállni a nagyszínpadra a legjobb 3 közé, ahol egy karnyújtásnyira van a győzelemtől.

Az az igazság, hogy nem tudom, hogy érdemes-e bátorítani az embereket, hogy jelentkezzetek minél többen, mert ez komolyabb lesz, de talán mégis! Regisztráljatok be nagyon sokan, hogy minél több ember közül kelljen azt a 20 embert kiválasztani, aki első körben énekelhet. Na meg aztán nem is tudhatod, hogy nem-e kerülsz be a 20-ba, ahonnan kiállhatsz énekelni. Sokszor írtam már, de álljon itt is: Mindig azoknak van önkritikájuk, akik tudnak énekelni. Szerintem ez azért van, mert valahol tudják, hogy jó hangjuk van, csak oly módon kritikusak önmagukkal szemben, hogy nem elég jó az, amit előadnak. Ez így nagyon jó dolog igazából, tetszik. Na de a másik oldal: Tele önbizalommal kiállnak kántálni, és csak győzzük befogni a fülünket. Az Animekarácsonyon is volt 1-2 énekesjelölt a versenyen, akiknél már mi éreztük kényelmetlenül magunkat. Van ilyen, és erről is kell beszélni, de szerencsére a többsége jól énekel. Én azt javaslom, hogy próbáljátok meg.

További információk, és regisztráció: Adarna Karaoke site

2013. január 20., vasárnap

ONE PIECE 15th Anniversary BEST ALBUM

Megjelenés: 2013. január 16.
Kiadó: Avex Trax
AVCA-62205~7
Ár: ¥3.990

CD1 Tracklist
  1. Hiroshi Kitadani: We are! (きただにひろし – ウィーアー!) 4:01
  2. Folder 5: Believe 3:48
  3. The Babystars: Hikari he (ザ・ベイビースターズ – ヒカリヘ) 3:45
  4. BON-BON BLANCO: BON VOYAGE! 4:30
  5. BOYSTYLE: Kokoro no Chizu (ココロのちず) 4:24
  6. D-51: BRAND NEW WORLD 4:19
  7. 7 nin no Mugiwara Kaizoku dan: We are! ~7 nin no Mugiwara no Hitoaji Hen~ (7人の麦わら海賊団 - ウィーアー!~7人の麦わらの一味編~) 4:17
  8. Tackey & Tsubasa: Crazy Rainbow (タッキー&翼 - Crazy Rainbow) 3:44
  9. 5050: Junple P 3:17
  10. Tohoshinki: We are! ~ONE PIECE Animation ONE PIECE 10 Shuunen~ (東方神起 – ウィーアー!~アニメーション ワンピース 10周年 Ver.~ 3:37
  11. Tohoshinki: Share the World (東方神起 - Share the World) 3:28
  12. Yaguchi Mari to Straw Hat: Kaze wo Sagashite (矢口真里とストローハッ - 風をさがして) 4:08
  13. The ROOTLESS: One Day 4:20
  14. Namie Amuro: Fight Together (安室奈美恵 - Fight Together) 4:19
  15. Hiroshi Kitadani: We Go! (きただにひろし – ウィーゴー!) 4:08
CD2 tracklist
  1. Maki Otsuki: memories (大槻真希 - memories) 4:25
  2. Maki Otsuki: RUN! RUN! RUN! (大槻真希 - RUN! RUN! RUN!) 4:00
  3. TOMATO CUBE: Watashi ga Iru yo (私がいるよ) 3:58
  4. Suitei Shoujo: Shouchi no Suke (推定少女 – しょうちのすけ) 3:54
  5. AI SACHI: BEFORE DAWN 3:19
  6. The Kaleidoscope: fish 4:24
  7. Uehara Takako: GLORY -Kimi ga Iru Kara- (上原多香子 – GLORY –君がいるから–) 4:58
  8. Janne Da Arc: Shining Ray 4:00
  9. Ruppina: Free Will 4:45
  10. Ruppina: FAITH 4:18
  11. ZZ: A to Z ~ONE PIECE Edition~ 3:36
  12. shela: Tsuki to Taiyou (月と太陽) 5:10
CD3 tracklist
  1. Ikuta Aiko: DREAMSHIP (イクタ☆アイコ - DREAMSHIP) 4:44
  2. Tackey & Tsubasa: Mirai Koukai (タッキー&翼 - 未来航海) 4:03
  3. ASIA ENGINEER: Eternal Pose (エイジアエンジニア – エターナルポーズ) 5:05
  4. TRIPLANE: Dear Friends 4:32
  5. Tohoshinki: Asu wa Kuru Kara (東方神起 – 明日は来るから) 5:13
  6. Delicatessen: ADVENTURE WORLD (デリカテッセン - ADVENTURE WORLD) 2:41
  7. 7 nin no Mugiwara Kaizoku dan: Family ~7 nin no Mugiwara no Hitoaji Hen~ (7人の麦わら海賊団 – Family~7人の麦わらの一味編~) 3:57
  8. 9 nin no Mugiwara Kaizoku dan: Binks no Sake (9人の麦わら海賊団 – ビンクスの酒) 3:20
  9. Nise Luffy: We U (ニセ・ルフィ – ウィーワー!) 1:53
  10. AAA: We are! (ウィーアー!) 4:09
  11. Hyoue Ebata (TRIPLANE): Eternal Waves (江畑兵衛 (TRIPLANE): Eternal Waves) 4:57
A ONE PIECE 15th Anniversary BEST ALBUM egy válogatásalbum az eddig kiadott ONE PIECE anime openingjeit és endingjeit tartalmazza. A kiadvány a manga megjelenésének 15. évfordulója alkalmából jelent meg. Az album a 3. helyet érte el az Oricon charton, 14 hétig volt listán, és 43.126 példányt adtak el belőle.


Hetek száma H K Sz Cs P Sz V Helyezés Eladás
1. hét - 4 3 3 3 3 8 3 17.748
2. hét 5 17 13 12 11 10 9 14 7.651
3. hét 12 38 34 26 27 16 19 30 4.131
4. hét 20 - - 41 33 29 30 44 2.589
5. hét 30 - - - 50 45 15 46 2.452
6. hét 44 - - - - - 11 44 2.285
7. hét 44 - - - - - 25 78 1.630
8. hét - - - - - - 50 99 1.233
9. hét - - - - - - - 144 791
10. hét - - - - - - - 171 672
11. hét - - - - - - - 194 693
12. hét - - - - - - - 186 520
13. hét - - - - - - - 242 365
14. hét - - - - - - - 225 366
- - - - - - - - Kiesett 1 hétre
15. hét - - - - - - - 265 394
16. hét - - - - - - - 247 351
17. hét - - - - - - 44 161 456
Összes eladás 44.327

2013. január 18., péntek

Masami Okui: Just do it

Megjelenés 2000. augusztus 3.
Kiadó: King Records
KIDS-432
Ár: ¥735
  1. Just do it 4:14
  2. Just do it (Instrumental) 4:14
A Just do it Masami Okui 26. kislemeze. A kislemez a 60. helyet érte el az Oricon charton, 1 hétig volt listán, és 3.410 példányt adtak el belőle.

Letöltés itt / Download here
320 kbps mp3 + BK scans

2013. január 17., csütörtök

Egyéni vélemény Okui Masami: DEVOTION albumról

Az egyik barátom mondta, hogy az ő lelki világát leginkább a Linkin Park: Living Things album fejezi ki. Kíváncsiságból végighallgattam az albumot, nekem az együttesről összesen annyi emlékem van, hogy nagyjából akkor robbantak be, amikor gimnáziumba kerültem, kb. a 2001-2002 környékén. Akkor nagyon népszerűek voltak. Én nem foglalkoztam velük annyira, mert jó zenéjük van, de nem tudtam azonosulni az érzésvilággal. Ugyanígy voltam tegnap este meghallgattam ezt a lemezt, hasonlóképp voltam. Olyan érzésem volt, mint amikor egy nagy lehetőséget szalasztottam el, és úgy sírtam, mert annak idején nem mondtam ki magamban, de a saját önbizalomhiányomat, gyávaságomat, és tehetetlenségemet éltem meg.

Nekem a saját... nem is negatív, de szomorú érzéseimet leginkább Okui Masami: DEVOTION albuma fejezi ki. Általában nagyon tetszik az az érzelemvilág, amit az énekesnő énekel ki magából, például egy későbbi albumán az I wish dalában is elfogadja, hogy úgymond nem sikerült a szerelme, és boldogságot kíván a szíve választottjának. Vagy szintén egy későbbi albumában az Iiwake dalában magát hibáztatja azért, mert nem vette észre, hogy az a szerelem, amiben él, már régen csak illúzió. A DEVOTION albumról már sokat beszéltem, hogy mennyire szeretem, most úgy gondoltam, hogy itt az idő, hogy a dalonként jellemezzem az albumot. Azt tudni kell, hogy nem minden dal szomorú, de a vidám dalokkal együtt alkot az album egy teljes egészet. Lássuk:
  1. Sora ni Kakeru Hashi: Kezdjünk egy vidám, erőteljes dallal, a Tales of Eternia anime openingjével. Bemelegítésnek nagyszerű, bevezet az album hangulatába. A szólógitár Steve Lukather műve, 2000-ben összetalálkoztak, és együtt dolgoztak, több dalt is Amerikában vettek fel, köztük ezt is. Valószínűleg neki köszönhető az erőteljes zenei hangzás, de azért Okui Masami is kitesz magáért.
  2. Chou: Azt gondolom, hogy nem csak Japánban, hanem világszerte is a pillangó a szabadság jelképe. Az énekesnő szabadulni akar a magányától, de nem tudja az utat, és egy pillangót kér, hogy segítsen. Szomorú dal, a vége egyszerűen csodálatos. Olyan, mintha az énekesnő is pillangóvá változna, és repül, amerre a szíve vezeti, maga mögött hagyva minden bánatát.
  3. Shounen: Japánban a mai napig sem divat az érzésekről énekelni, beszélni, elrejtik azokat, pedig ők vallják a leginkább, hogy a szem a lélek tükre. Az énekesnő találkozik az után egy fiúval. Nem szól, de a szemében látja, hogy segítséget kér. Szárnyakat ad neki, hogy szálljon szabadon. Érdekes, hogy ez a dal annyira nem szomorú, ahogy a szövege sem. Ha a fiú szárnyakat kap, onnantól már egyedül is tud repülni.
  4. Jounetsu: Nem, ez nem az latin szenvedély, ahogy a címből gondolnánk, itt másfajta érzelemről énekel. Olyasféle, amit a csendben érzünk, amikor nem szól senki, csak csinálja mindenki a maga dolgát, és ekkor kellemes érzés járja át az embert. A zene is nyugodt, valahogy illik az album atmoszférájához. Csukd be a szemed, és hagyd, hogy átjárjon az a kellemes érzés.
  5. DEPORTATION ~but, never too late~: Ez egy kicsit kilóg a többi dal közül, ez már az a túlzottan vidám. Mintha azt akarná sugallani, hogy élvezzük ki a boldogságot, amíg csak tehetjük. Jó zene, de szerintem a dal kislemezén levő A.C version (akusztikus verzió) sokkal jobban beleillett volna az album hangulatába. Az valami fantasztikusra sikeredett.
  6. Shuffle: Annak ellenére, hogy egy elsősorban gyerekeknek szóló anime (Yu-Gi-Oh!) openingje, egy igazi rock zene, életerős dal. Inkább az animében látható kártyacsata közben érzett izgalmait akarja átadni. Olyannyira sikerült, hogy az anime nélkül is bőven átadja az életérzést. Az énekesnő egyik legnépszerűbb dala.
  7. Train: Ezt a dalt esett a leginkább nehezemre elfogadni, nem értettem a lényegét. Itt a gyerekkori boldogságát szeretné újraélni. Énekelni, táncolni akar, minden egyes nap értékes, minden pillanatot meg akar élni. Vidám dal, a zenét kicsit nehéz volt befogadni.
  8. lotus: Okui Masami összes dala közül az egyik legnagyszerűbb. A lótusz a keleti kultúrában a tisztulást, újjászületést jelképezi, mivel még az algával teli vízben is kinyílik, ha süt a Nap, és akkor is nagyon szép. Ezáltal egy kicsit a reményt is szimbolizálja, és az énekesnő inkább ezt az oldalát fogja meg. Arról énekel, hogy mennyi hazugság van a világban, ezzel jelképezi az algás vizet, és köztük ő akar lenni a lótuszvirág, ami még ekkor is tiszta. Nagyon szomorú dal, a zene valami eszméletlen! Ebben a dalban érzem a leginkább, hogy Okui-san a bizalmába avat be, itt énekel a legszebben, és leghitelesebben a bánatáról, szinte azonosulunk vele.
  9. Ano Hi no Gogo: Megint egy vidámabb önbizalommal teli dal. A szerelem pozitív érzéseiről énekel rockos formában. Hasonló, mint a Shuffle, ami nem csoda, hiszen ugyanannak az animének az ending dala. Amíg a többi rockos hangzású dal erős, addig ez szinte robban.
  10. I'd love you to touch me: Ez az egyik legérdekesebb szerelmes dal, amit életemben hallottam. Csendes, de nem nyugodt. Olyan, mintha valami nagy baj lenne, és az énekesnő nyugtatja a párját, hogy nem lesz semmi baj, majd ő megvédi. De végig érezhető egyfajta feszültség. A dal amúgy a Tales of Eternia anime ending dala.
  11. Sayonara: A címet szerintem még az is le tudja fordítani, akinek nemigen volt dolga japán nyelvvel. Igen, ez a búcsú dala. Nem is szerelmétől, sokkal inkább az érzéstől búcsúzik. Nagyon szép zene, és ének.
  12. DEVOTION: Évek óta nem változott az a véleményem, hogy az összes Okui Masami dal közül ez a legjobb. Szinte megható hallgatni, ahogy az énekesnő énekel arról, hogy valami nem sikerül. De nem is ennek negatív érzése járja át a dalt, hanem annak elfogadása. Elfogadja, hogy nem sikerült. Érezni, hogy nagyon nehéz túllépni, de ott van az erő, hogy sikerülni fog. Valahányszor énekli az énekesnő a koncertjein, szinte mindig elérzékenyül. Itt jön ki, hogy mennyire hiteles a saját szerzemény.
  13. Megami ni Naritai ~for a yours~: Tökéletes befejezése az albumnak. Erőteljes vidám dal, vidám érzésekről. Azért nagyszerű, mert a dal végén úgy állsz fel, hogy a vidám hangulat marad meg, és hogy mennyire nagyszerű album, töltetet ad.
Azt gondolom, hogy érezhető, hogy miért tartom nagyszerűnek ezt az albumot. Ez volt az az album, mely után nem csak egyszerű rajongást éreztem Okui Masami iránt, hanem egyfajta "életműi" rangot érdemelt ki nálam. Ahogy énekel az őszinte érzéseiről, és amiket fent írtam, azt gondolom, hogy egyértelmű az egyéni pontozásom:

40/40

Nekem azért jelent többet ez az album, mert nem csak magáról az érzésről énekel, hanem utat mutat, és az adott végére mintha ő is megnyugvást találna. Az az személyes problémám a post elején megemlített Linkin Park-kal, és még a karaokén újabban sokat énekelt Evanescence-szel, hogy annak szövegét is figyelve, ők csak az adott érzésről énekelnek, de olyan érzetet keltenek, mintha nincs kiút belőle. Én elfogadom azt, ha valaki azt írná, hogy ez a zenei stílus ezt igényli, vagy ha ismerném az előadók magánéletét, akkor másképp gondolnám, de nem ez az én világom. Nekem sokkal hitelesebb az, ha valaki kiutat mutat, és érezni, hogy bár most nehéz, de ki fog törni belőle. Ez hallható Okui Masami dalaiban is: A Chou végén a csodálatos zene azt érezteti, hogy elhagyta a bánatát, és már szabadon száll, a Shounen végére is érződik, hogy a fiú már szabadon repül. A lotus ennél bonyolultabb, de a Sayonara végén is érezni, hogy elbúcsúzott a szerelmétől, ahogy a DEVOTION is úgy zárul, hogy vége lesz, csak egy kis idő kell.

2013. január 14., hétfő

Eredeti JAM Project: Wings of the legend kislemez

Azt gondolom, hogy amíg élek, addig úgy fogok a 2012. december 5-ei napról megemlékezni, mint a japán zenei történelem egyik legnagyobb kislemeze jelent meg aznap. És érdekes, mert már 2 éve volt, amikor komolyabban elkezdtem ismerkedni a JAM Project munkásságával, és ahogy egyre több albumukat, és kislemezüket ismertem meg, úgy voltam vele, hogy ha elkezdtem gyűjteni a JAM kiadványokat, akkor elég lesz nekem csak a BEST COLLECTION albumok, a kislemezek külön annyira nem kellenek. És az újabb kislemezekről is így gondolkodtam, aztán jött a Wings of the legend... Már néhány héttel, ahogy kikerült YouTube-ra a rövidített videoklip, már akkor az volt a gondolatom, hogy valami nagyon jó dolgot csináltak. Aztán amikor leszedtem a kislemezt, és meghallgattam a címadó dalt teljesben, azt az érzést nem lehet szavakba önteni, azonnal tudtam, hogy nekem EZ KELL! NEKEM EZ A KISLEMEZ EREDETIBEN KELL!!! És ma meg is lett. ^^

Az azért hozzátartozik az igazsághoz, hogy baromi nagy szerencsének volt köszönhető, hogy végül meg tudtam venni. Ugyanis azt gondoltam ki, hogy az Angliában kapott költőpénzből spórolom ki magamnak. Lehetett volna, hiszen aki figyelte a postjaimat a ködös albionból, az "láthatta", hogy most jóval kevesebbet vásároltam, mint tavaly. Csak aztán elkezdett szépen lassan fogyni a pénz, néztem a CDJapan oldalán, hogy mennyi lenne, végül nem maradt már annyi. Amikor egyedül sétáltam, akkor is volt olyan, hogy nem mindig vittem magammal kaját, akkor venni kell, és akkor így elmegy szépen lassan a pénz. Arról el is felejtettem írni, hogy egyszer ki akartam próbálni a Burger Kinget. Nem mintha olyan nagy különbség lenne, de mégis, hogy egyek Angliában is. De amikor láttam, hogy £6 körül van egy Whopper menü, egyből mondtam, hogy ez felejtős téma. A pénz ami maradt, azt sem költöttem el felelőtlenül, mert akkor itthon gyűjtök mellé. Aztán 2-án jöttünk haza, és a manchesteri repülőtéren lenézek a földre, és egyszer csak megláttam egy £5-öst, azonnal zsebre vágtam. Na így tudtam végül megvenni. ^^'

Nagyon sokat hallgattam a címadó dalt, még most is nagyon szeretem, és kihozza belőlem azt az érzést, amit szilveszterkor írtam, hogy ebben érzem azt az erőt, amit akkor érzünk, amikor kemény munka árán megvalósítottuk az álmunkat, és érezzük, hogy egy percért nem volt hiába. És most már a Babylon-t is megszerettem, de szerintem a kislemez akkor lenne 100%-os, ha Okui Masami írta volna az endinget, olyan lassabbat, nyugodtabbat, mint mondjuk a Cosmic Dance, vagy a The advent of Genesis, vagy olyan balladát, mint a Negai. Csak ez az egy, amúgy egy pillanatra nem bántam meg, nagyon jó lett a második dal is.

Egyébként a Super Robot Wars egy rendkívül népszerű játékszéria Japánban, szinte mindig az első helyen nyit, amikor megjelenik egy-egy újabb játék, több százezret adnak el belőle. Ebből kifolyólag lehetne népszerűek a játék dalaiból megjelent kislemezek, van egy pár, ami kifejezetten jól fogyott, de soha nem értettem, hogy mi alapján dönti el a kiadó, hogy melyik kislemezből mennyit ad el. Ugyanis annyira nagy hatásúnak éreztem a dalt, amikor először meghallottam, hogy az volt a gondolatom, hogy az eladási listákon is robbantani fog, akár az együttes best selling kislemeze is lehetne. De aztán elkezdtem nézni, hogy teljesített első nap, először villámgyorsan végiglestem, nem találtam. Ne vicceljetek, hogy még a napi 50-es listába se került be. O_O Aztán láttam a 34. helyen. Nagy csalódásnak éltem meg. Aztán ide-oda mozgásnak köszönhetően 37. helyet érte el az első héten, és azalatt a 3 hét alatt, míg listán volt, 3.112 példányt adtak el a kislemezből. Ez még náluk is alsó kategóriának számít, nem tudom mitől függ, hogy a kiadó, a Lantis mi alapján dönti el, hogy egy-egy kislemezből mennyit ad ki.

Vagy ezt is könyveljem el úgy, hogy tök mindegy, hogy mennyit adnak el belőle, az a lényeg, hogy én szeretem? De akkor is sokkal jobb érzés lenne, ha sokan szeretnék annyira, hogy ha az első hetekben nem is adnak ki olyan sokat, de akkora lenne az érdeklődés iránta, hogy legyártanak még annyit belőle, hogy visszatér az Oricon chartra, igencsak megszépítve az eladásokat. De ez már így marad. Bescanneltem a CD borítót, fogadjátok szeretettel:


Tetszik a borító, nagyon tetszik, hogy hátul a tagokról van egy kép, ahol a szívükre teszik a kezüket. Igen, amikor kihallod a dalokból, hogy komolyan gondolják, és látod az arcukon is, akkor akkor annak a képnek vagy jelentése, van ereje! Mert tényleg sokszor énekeltek már arról, hogy mennyire fontos harcolni az álmainkért, mert az éltet, és a barátság erejéről is sokat énekeltek, de ennyire hitelesen még soha énekeltek ezekről a dolgokról.

És a teljes videoklip is elérhető a "JAM Project-LA"-nak köszönhetően, szerintem nagyon jó lett:

http://www.youtube.com/watch?v=6DZollVLGpc

Úgyhogy az egész koncepció, amit a dalhoz körítettek: a kislemez, a képek, a videoklip, a szöveg, és a zene... tökéletes!

Super Robot Taisen×JAM Project ALL OPENING THEME COLLECTION ALBUM: MAX THE POWER

Megjelenés: 2012. december 26.
Kiadó: Lantis
LACM-15270
Ár: ¥3.300
  1. Hagane no Messiah (鋼の救世主) 3:50
  2. GO!! 5:13
  3. SKILL 5:48
  4. VICTORY 5:36
  5. GONG 4:41
  6. Rocks 4:57
  7. Crest of "Z's" 5:13
  8. NOAH 4:26
  9. Hagane no Resistance (鋼のレジスタンス) 4:40
  10. Meikyuu no Prisoner (迷宮のプリズナー) 4:02
  11. Break Out 4:07
  12. RISING FORCE 4:02
  13. MAXON 4:08
  14. Ryuusei Lovers (流星Lovers) 4:26
A Super Robot Taisen×JAM Project ALL OPENING THEME COLLECTION ALBUM: MAX THE POWER a 2. JAM Project által előadott Super Robot Wars válogatás album, mely a videojátékok, és az animék opening dalait tartalmazza. Az album mellé járt egy DVD is, melyen az animék opening videói tekinthetők meg. Az album a 65. helyet érte el az Oricon charton, 3 hétig volt listán és 3.537 példányt adtak el belőle.


Hetek száma H K Sz Cs P Sz V Helyezés Eladás
1. hét - 24 42 49 - - - 65 2.438
2. hét - - - - - - - 175 684
3. hét - - - - - - - 231 415
Összes eladás 3.537

2013. január 12., szombat

A négy legnagyobb Super Robot Wars dal

Múlt héten vasárnap egyszerre 4 kfn-t csináltam egymás után, méghozzá a négy legnagyobb Super Robot Wars dalból, természetesen a JAM Project előadásában, méghozzá a SKILL és a GONG kislemez dalait vettem nagyító alá. Ezen dalok alatt vannak a koncertjeik alatt a legnagyobb buli, ekkor tombolnak a legjobban a rajongók, ezek a legismertebb dalaik. Ezekről írték egy rövid véleményt:

SKILL - Azért vált ennyire jelentőssé ez a dal, mert ez az első olyan szerzeményük, ahol leteszik az alapkövét annak az énekstílusnak, ami aztán végigkíséri őket. Hatalmas innovációnak számít, ezért volt ennyire népszerű megjelenésekor. Énekeltek korábban is hasonló stílusban, sőt, én nagyon szeretem az első BEST COLLECTION albumukat, a BEST PROJECT-et, de itt találták meg igazán önmagukat, és szerintem annak idején (már 10 éve O_O) tudatosan készültek arra, hogy most robbantani fognak, és olyat fognak énekelni, amit eddig soha. Bejött. Nekem is felpezsdíti a véremet, de én nem hallgatom annyit.

FOREVER & EVER - A SKILL kislemez B-side track-je, a PS2-re Super Robot Wars Alpha 2 játék ending dala. Mivel a játékszéria csak Japánban jelenik meg, ezért azokról egyáltalán nem tudok véleményt mondani, egyáltalán nem játszottam vele, de az biztos, hogy ha a JAM Project dalaiból kell kiindulni, akkor egy olyan játékról van szó, ahol nagy harcok folynak a Föld megmentéséért, és nagy összefogás van a robotok között (illetve azok irányítói között), akár még komoly barátságról is beszélhetünk. Ez egy nagyon szép dal, méltó egy endinghez, mégsem szeretem annyira. A fő problémám az, hogy elindul valahonnan, de nem megy el sehova. Mintha majdnem 6 percen keresztül ugyanazt a jelenetet ismételgetnék, és amikor várnád, hogy jön a nagy jelenet, egyszer csak véget ér a dal, és csak lesel, hogy ennyi volt? O_O Nagyon szép, ajánlott meghallgatni, de összességében csalódás.

GONG - Két év telt el, megjelent a Super Robot Wars Alpha 3, még szép, hogy a JAM Project-et kérték fel, hogy írjanak rá dalokat. Összességében komolytalanabbnak hangzik ez, mint a SKILL, legalábbis nem olyan nagy hatású, én mégis jobban szeretem, engem valahogy jobban lázba hoz. Valamiért többet nem tudok írni róla érdemben, viszont, ha a SKILL és GONG kislemezek közül kéne választanom, egyértelműen az utóbbi mellé tenném le a voksom. És a többség is így gondolkodik, ugyanis ez a legsikeresebb kislemezük. Tényleg eltörpül a SKILL mellett, csak többször meghallgatás után jön át a hangulata, de akkor nagyon!
http://www.youtube.com/watch?v=UiwRcOtwQDc
Brother in Faith - Akárcsak a FOREVER & EVER, a harmadik résztől is egy szép endinggel búcsúznak el. De ez teljesen más. Ugyanúgy érződik a barátság jelentőssége, de itt nemcsak elindul valahonnan, hanem el is megy valahová. Nyugodt, most nem erőből nem énekelnek arról, hogy kitartunk egymás mellett, bármi is történjék, hanem megállnak, és érzelemből énekelnek. És nagyon eltalálják a szívet, én nagyon-nagyon szeretem ezt a dalt, a teljes repertoárjukból legnagyobbak közé sorolom. Most is kicsit elérzékenyültem, ahogy eszembe jutott. A refrén mégis kitör, de nagyon odaillik, ettől válik igazán hitelessé az az érzés, amiről énekelnek. Az első refrén végén hallgató "Forever" az egész dal csúcspontja nálam.

2013. január 10., csütörtök

Atsu Hercegnő másodszor

Most már jobb összképet mutat az Atsu hercegnő. Utána is néztem, hogy kik játszanak benne, és ki játsza a főszereplő lányt. Meglepett, hogy az a színésznő (Miyazaki Aoi), aki a Nana Live Action-ben Komatsu Nanát is alakította. Most, hogy jobban megnézem, tényleg ő az, arcról fel lehet ismerni.

2013. január 8., kedd

Később felfedezett dal

Egy kis zene: Már megjelenése óta ismerem Hironobu Kageyama: Kiba ~Tusk of Darkness~ kislemezét, de csak nemrég vettem észre, hogy mennyire nagyszerű a B-side track. Az ilyen dalok hangulatát imádom:

Worrier ~Yami wo Kakeru Kiba~
http://www.youtube.com/watch?v=wmHqff9Z9lE

2013. január 7., hétfő

Vélemény az új japán sorozatról

Tehát ma elkezdte az M1 játszani az új japán sorozatot, az Atsu hercegnőt. Tudom, hogy “Acu”-nak van írva, de jobban szeretem hepburn-nel írni japán szavakat, nem csak azért, mert “esztétikusabb” kinézetre, hanem mert ha magyaros átírás után beszélnénk japánul igencsak lesnének, hogy mi a bajunk. A hepburn jobban “láttatja” hogy hogy kell a szavakat kimondani. De ha igazán jól akarunk japánul beszélni, sokszor kell japán műsorokat nézni. Ami ajánlott, mert a legszebb hangzású ázsiai nyelv. Szóval a sorozat. Háát… nem voltam elragadtatva. Az elején kifejezetten rossz volt a színészi játék. Sok volt a narráció, ami részben jó dolog, mert így jobban értjük, hogy mi történik, ugyanakkor mintha súgógép-hatása lett volna, ugyanis többször előfordult az, hogy párbeszédet szakított meg a narráció, és annak végén a szereplők elkezdtek feltűnően másképp beszélni, mintha csak súgásra rájöttek volna, hogy ja, hogy nekem most ezt kell mondani. De az egész rész alatt elgondolkodtatott a színészi játék. Mert lehet, hogy a korábban leadott koreai sorozatok, mint a királyi ház titkai, vagy a korona hercege sem éppen Hollywood-i színvonalú produkciók, de mégis volt valami kedvesség, valami báj, amitől szerethetők voltak a karakterek. Itt ez nem volt meg, és azon gondolkodtam, hogy vagy a színészek voltak ennyire rosszak, hogy az akkori japán természetesnek vett mesterkélt viselkedést akarták eljátszani. Mert akkor nem élnék a Tokugawa sógunátusban. Mert bár azt éreztem, hogy Japánban a nőknek mintha több beleszólásuk lett volna a dolgokba általánosságban, mint mondjuk Kínában, mégis ha valóban ennyire mesterkélt volt az akkori japánok viselkedése, akkor nagyon kemény szabályok uralkodhattak annak idején. Ehhez képest Koreában élni megváltás lehetett akkoriban, már ami az ottani sorozatokból lejött. De valószínű, hogy csak (japán) a főszereplő lány volt olyan, hogy tiszteletet vívott ki magának, ugyanis amikor megszületett, és az apja megtudta, hogy lánya lett, igencsak lefagyott a mosoly az arcáról. Poén egyébként, hogy itt is megfigyelhetők, azok az animékben is használt klisék, hogy az apának 3 fiúgyerek mellett született lánya, és a fiúk nagyon esetlenek, semmi élet nincs bennük, már-már lányosan viselkednek, erre jön egy talpraesett csaj. Az apuka egyébként pont ezért szeretett volna negyedjére is fiút, mert azt remélte, hogy legalább ő lesz életre való. A jellem bejött, csak a nem nem. ^^' A végére sokat javult a sorozat, mintha a szereplők “bemelegedtek” volna, inkább a dramaturgiával van nagy baj. Az első rész elején az anya megálmodja, hogy lánya születik, de az az érzés, amit ő érzett, nem jön át, és elsiették a lány felcseperedését. Így nem érezhettük át igazán, hogy már gyerekkorában sem volt egy átlagos, akire felfigyelnek. Visszautalnék a korona hercegére, az azért volt nagyon jó, mert jobban el volt nyújtva a főszereplők gyerekkora, így jobban átérezhettük azt, ahogy felnőttként viszonyulnak egymáshoz. Úgyhogy hagy némi kívánnivalót maga után a sorozat, de hátha javul. 50 részes egyébként.

2013. január 6., vasárnap

Megoldás kompatibilitási problémára

Hihetetlen, hogy az ember azt gondolná, hogy az internet korszakában valóban barátja a Google, de nem ez az első eset, hogy kiderül, hogy néha jobban jár, ha a saját szürkeállományára támaszkodik. Sikerült megoldani a KaraFun Studio kompatibilitási problémáját.

KaraFun Studio 1.18: Nem is árulok zsákbamacskát, ez regkey-es téma, a többit meg tudjátok. A lényeg az, hogy problémák miatt ugye többször volt Windows 7 telepítve. Ezt a karaoke programot eredetileg Windows XP-re csinálták, és csak egyszer fordult elő az, hogy a fizetős KaraFun látta a regkey értékeit, a többi esetben mindig kért Seiralt, ahogy most is. Itt LL barátom segített, a megoldás egyszerű: Csak akkor látja a regkey-t, ha a Program Files-ban a Karafun.exe fájlt rendszergazdaként futtatjuk.

2013. január 4., péntek

Japán történelmi sorozat az M1-en

Január 7-étől egy japán sorozat kezdődik az M1-en, Atsu hercegnő a címe. Ahogy olvastam az ismertetőt, a XIX. század második felében játszódik, amikor Japán nyit nyugat felé.

Kíváncsi vagyok rá, mert a Korona Hercege nagyszerű sorozat volt, már régesrég túlment azon, hogy érdekel az ázsiai kultúra, nagyon hitelesen mutatta be Korea történelmét. Remélem, hogy a japán sorozat is lesz ennyire jó.

2013. január 3., csütörtök

Dal egy kicsit más szemszögből

Mégsem annyira rossz a JAM Project: Babylon dala, csak a Wings of the legend mellett szinte eltörpül, akkora hatalmas szám, de önmagában nagyon jó. Többször is tapasztaltam már azt, hogy egy-egy dal másképp hangzik, ha a többi dal mellett, vagy önmagában hallgatjuk.