AMPRULE: Nobody But Me
A dal, amelyik a második évadban csúnyán legszerepelt, magasan a legkevesebb pontszámot szerezte, melynek köszönhetően tökutolsó lett az AMPRULE... Nálam győztes.
Ebben jön ki az együttes fantasztikuma, Inoue Marina rapperi zsenialitása, egyszerűen elképesztő, amit csinál! Többször említettem már, hogy jellemzően optimisták azok a dalok, amikben a magas hangok dominálnak. Ez a dal viszont kiváló példa arra, hogy mély hangokkal remekül lehet titokzatosságot érzékeltetni. Ez a dal egyik nagy erénye. Bár megvan a maga oka arra Dongha Yeon-nak, hogy világuralomról álmodjon, a seiyuu-ja, a fent említett Inoue Marina mégis úgy tudja előadni, hogy egy kicsit azért komolyan vegyük, és hogy nem biztos, hogy annyira rosszul fogunk vele járni, mint ahogy a dalszöveg alapján tűnik. Átad valami szerethetőt.
Egyedül a zene gondolkodtat el. Az AMPRULE-lal az arisztokratikus rapet akarták "meghonosíttatni". El is gondolkodtam azon, hogy milyen szép is lenne szimfonikus hangszerekkel csodaszép ruhákban öltözve rappelni, de természetesen nem erről van szó. Nevezzük inkább "egyszerűsített arisztokratikus rap"-nek, ahol minden hangszert a szintetizátor testesít meg, azt is némileg egyszerűsítve. És mégis valahogy nagyon bejön nálam. A titokzatosság, ahogy Inoue Marina rappel, a háttérvokál (talán az se valódi... nem tudom, hogy vocoderrel lehet-e ilyen hangot kicsikarni), a taps a dal végén meg szinte pofátlanul ösztökéli a közönségie hogy tessék szépen MC lil EMPERA-t éltetni! És mi megtesszük! Ilyen egy győztes dal nálam.
