Évértékelés 2024

Ez az év is elszállt! (Hogy Dumbledore-osan indítsam szerény beszédemet.) Nagyon jó év volt, elindultak a dolgaim. Csak hálás lehetek azoknak, akik segítettek utamon, nagy örömömre vannak jó néhányan, akik mellettem vannak. Tulajdonképpen egy gyerekkori álmom valósult meg az N-Connal, hiszen mindig is szerettem volna komolyan foglalkozni a Nintendóval, népszerűsíteni azt. Ez indult el idén. Meg a promóciót is megálmodtam korábban, hogy kiállni egy Nintendós standdal és népszerűsíteni a konzolt és a munkámat, ez is megvalósult idén. Úgyhogy nem panaszkodok, elégedett vagyok az idei évvel. És hálás vagyok azoknak, akik velem tartanak ezen az úton és segítenek.

És ha ebben szintet tudok lépni, akkor elégedett leszek a 2025-ös évre is. Vannak terveim: Egyéni vállalkozóvá válás, könyvkiadás, még több helyen jelen lenni, és akkor igazán tényleg.

Találkoztam új emberekkel is, többekkel közülük sikerült közülük jóbarátságot kialakítani. Érdekes, ahogy meséltem az ezirányú tapasztalataimról a mexikói pszichológus barátnőmnek, Lydiának, mondta, hogy egy álmodozó mellé inkább egy realista az ideális, mert kiegészíthetik egymás erényeit. Ez eleinte meglepett, de a személyes tapasztalataim végül inkább őt igazolják vissza. Ez azért érdekes, mert én lennék az az "álmodozó" (érzékeny, szívnehéz), akire utalt, és tényleg azt tapasztalatom, hogy hosszútávon realistákkal (gondolkodó, fejnehéz) jövök ki jobban.
Szokás mondani, hogy ha két érzékeny ember egymásra talál, ők úgy megszeretik egymást (barátság, szerelem, bármelyik lehet), hogy abba az egész világ beleremeg. Ez tényleg így van, és ez rövid távon nagyon jól tud esni, mert nagyon jó érzés megélni azt, hogy a másik is ugyanúgy intenzív érzelmekkel van irántam, mint amennyire én őiránta. Ám ezek a kapcsolatok pont az érzékenység miatt könnyebben sebződnek, nehezebben állják ki az idő próbáját. Mert ha más dolgokra érzékenyek, és kiderül, hogy ezt nem érzik át egymásban, ez egy idő után kapcsolódási nehézségeket okoz.
Ezzel szemben egy érzékeny és egy gondolkodó között bár nehezebben alakul ki kapcsolat. Aki fejnehéz, problémája lehet az érzelmeinek kifejezésével, ezt az érzékeny fél esetleg nehezményezheti. De ha túllép rajta, akkor lassan elkezdhetnek közeledni egymáshoz, és hamar kiderül, hogy valójában a fejnehéz fél nemcsak igényli az érzelmeket, hanem tudja is közvetíteni a maga módján. Ki tudják fejezni a köszönetüket és a hálájukat az érzékeny félnek, ami nagyon jól esik. És ha kölcsönösen tisztelik egymást, abból tényleg hosszútávú kapcsolat (lehet baráti is) alakulhat ki.
Érdekes volt ezt megtapasztalni, és összegezni a múltbéli tapasztalatokat.

Remélem, mindenkinek hasonlóan jól telt az idei éve, tudta teljesíteni az célkitűzéseit, és jövőre szintet tud lépni. Boldog új évet minden kedves olvasómnak! :) Köszönöm, hogy velem tartottatok, remélem, számíthatok rátok az újévben is.

És akkor jöjjön a szokásos éves Last.fm statisztikám. Komolyan mondom, hogy sokkal jobb december végén ránézni, hiszen mégis csak most van év vége. A december is az év része. Ne is várjunk tovább, lássunk is neki! Ráadásul most képekkel is színesebbé teszem.

Ami mindenképp örömhír: A 2009-es regisztrációm óta magasan idén hallgattam a legtöbb dalt. Összesen 41.588 dalt hallgattam. Hogy ez pontosan mekkora szám, leginkább azzal tudom érzékeltetni, hogy 2010-ben összesen 20.512 dalt hallgattam és hosszú-hosszú éveken át elérhetetlennek tűnt ez a szám. Majd 2022-ben ezt sikerült megdönteni, idénre meg minden korábbi statisztikai rekordot semmissé tettem.

Hogy lehetséges ez? Idén sokkal több film-, anime- és videojáték zenét hallgattam, mely albumokon ugye jellemzően rövidebb dalok vannak. Így egy kb. 70 perces albumon 30-40-50 dal is lehetséges, szemben egy átlagos 50 perces album 12-13 dalával. Idén nagyon megjött a kedvem a soundtrackek hallgatásához, sok esetben megnyugtatnak, feltöltenek, inspirálnak, így csak még jobban megy velük a munka, az edzés.

Lássuk is a részletes adatokat.

Top 10 előadók 2024

1
Hayashi Yuuki (3.938)
2	3	4
Hayashibara Megumi (3.528)	Okui Masami (2.033)	Suara (1.470)
5	6	7
TAKAROT (1.391)	Tachibana Asami (1.369)	Locomotiv GT (1.117)
8	9	10
BaE (970)	Kondo Koji (905)	Zorán (881)

Már az előadókon is látszik, hogy mennyi soundtracket hallgatok, hiszen a 10 előadóból 4-en is vannak, akik anime- és játékzenékben jártasak. Az ő kiváló zenéik hizlalták fel a statisztikámat ilyen szép gömbölyűre.

Így természetesen idén is indokolt a külön soundtrack album lista, de mindenek előtt lássuk a stúdióalbumok 10-es listáját.

Top 10 stúdióalbum 2024

1
Paradox Live 3rd album "ANTHEM" (1.846)
2	3	4
Suara: The Best 2 ~Tie-Up Collection~ (922)	Hayashibara Megumi: Slayers MEGUMIXXX (600)	Okui Masami: Masami Kobushi ~Kayokyoku-hen~ (486)
5	6	7
Hayashibara Megumi: VINTAGE DENIM (437)	Hayashibara Megumi: with you (362)	BAE: Before Anyone Else (313)
8	9	10
Given THE BEST (303)	Locomotiv GT: Búcsúkoncert (222)	Paradox Live 2nd album "LIVE" (213)

Több album is megjelent idén, közülük az új Paradox Live album egyértelműen dominálta az idei évet. Suara munkáit meg mindig öröm hallgatni.

Top 10 Soundtrack album 2024

1
Gekijouban Haikyuu!! Gomisuteba no Kessen Original Soundtrack (1.761)
2	3	4
TV anime: Cheer Danshi!! Original Soundtrack (1.479)	F-Zero GX / AX Original Soundtracks (1.384)	Super Smash Bros. for Wii U / Nintendo 3DS Original Soundtrack (1.202)
5	6	7
Super Smash Bros. Melee (1.074)	TV anime Bakuten!! Original Soundtrack (1.052)	Mario Kart 8 Original Soundtrack (856)
8	9	10
Paradox Live THE ANIMATION Original Soundtrack (830)	TV anime: Haikyuu!! TO THE TOP Original Soundtrack (665)	Ookiku Furikabutte Original Soundtrack (556)

A számok azt hiszem, önmagukért beszélnek. :) Munka, edzés, séta közben, mindig szeretem OST-ket hallgatni. Most lássuk a kislemezeket.

Top 10 kislemezek 2024

1
SPYAIR: Orange (406)
2	3	4
JAM Project: Sore wa Kegare Naku Shura no Namida (171)	Kitadani Hiroshi: Hoshi to Kemono (109)	Hayashibara Megumi: Gathering (104)
5	6	7
SPYAIR: One Day (97)	Paradox Live Opening Show (95)	Hayashibara Megumi: Akogare (86)
8	9	10
Hayashibara Megumi: ALCHEMY OF LOVE ~Ai no Renkinjutsushi~ (85)	Hayashibara Megumi: Elles Cinq IV - Nostalgic Lover (83)	Hayashibara Megumi: Meet again (81)

Csak új Haikyuu!! OST-nek és kislemeznek kellett kijönnie, és máris uralják a toplistát. A régi Hayashibara Megumi kislemezek mondjuk meglepnek. Azért is jó ilyen listát csinálni, mert ilyenkor mindig azzal szembesülök, hogy valójában hosszú egy év. A 7-10. helyen álló kislemezeket elsősorban év elején hallgattam, és már olyan távolinak tűnik. Egyébként nagyon jó mind. :)

És akkor lássuk a 100 legtöbbet hallgatott dalt idén. Ezek már a megszokott listában mennek.

Top 100 dalok 2024

1. TAKAROT: Hard Attack (174)
2. TAKAROT: Flaming Passions (168)
3. Socketzero: Point A (159)
4. Hironobu Yahata és Suinya Outouge: Dueling for Prizes (156)
5. Tachibana Asami: Torikago (116)
6. AMPRULE: Nobody But Me (112)
7. TAKAROT: Hang in the Bad Air (107)
8. Hamaguchi Shiro: Ketsui (100)
9. BAE: W△vin' FL△g (86)
10. BAE We △re the Future (86)
11. The Cat's Whiskers: No Matter What (81)
12. Daiki Kasho: Dai San Gen (79)
13. GokuLuck: S.W.A.G. (79)
14. GokuLuck: STRONGER (79)
15. Cozmez: Back off (78)
16. BAE: G△L△XY (77)
17. Hayashibara Megumi & Okui Masami: Get along (77)
18. AMPRULE: True Pride (74)
19. Cozmez: Takin' Over (73)
20. VISTY: For my Stella (73)
21. Nagata Kenta: Piranha Plant Cove
22. BAE F△Bulous
23. The Cat's Whiskers: Ride Out
24. Buraikan: Road to Legend
25. BAE: Ch△mp1on
26. 1Nm8: Break Outta Here
27. AMPRULE: Do As I Say
28. JAM Project: Sore wa Kegare Naku Shura no Namida
29. VISTY: NEVER END
30. 1Nm8: edN
31. Cozmez: Hit em Up
32. JAM Project: Sore wa Kegare Naku Shura no Namida inst
33. Naoko Mitome és Chika Sekigawa: Floro Sapien Caverns
34. SPYAIR: Imagination -New Version-
35. Akanyatsura: TURN IT UP! -Akkan SOUL FEVER-
36. AMPRULE: Gotta Believe
37. BAE: P△RTY NIGHT
38. VISTY Endless Dream
39. Buraikan: DO or DIE
40. BAE: BaNG!!!
41. Akanyatsura: Akandaiko -This Is How We Roll-
42. 1Nm8: EGOlution
43. GokuLuck: Fight for Liberty
44. SPYAIR: Orange
45. The Cat's Whiskers: Get It Back
46. Buraikan: Let It Heat
47. 1Nm8: S∀G∀
48. Cozmez: Make It
49. GokuLuck: Catharsis
50. The Cat's Whiskers: Shooting Arrows
51. VISTY: BE A STAR
52. BAE: FRE△KOUT
53. CLUB CANDY: Kira Kira CANDY NIGHT
54. GokuLuck: TRIGGER
55. SPYAIR: I'm a Believer -New Version-
56. Tachibana Asami: GAME
57. Akanyatsura: Ooyakedo -License to Kill-
58. Tachibana Asami: Yuuhatsu
59. SPYAIR: I'm a Believer
60. SPYAIR: One Day -New Version-
61. Cozmez: Trust Nobody
62. Guz: Kush
63. Akanyatsura: Kassai -LEAVE IT TO ME-
64. Hayashi Yuuki: Gohoubi Time Type-B
65. Hayashi Yuuki: Yun'i Happyou
66. Hayashi Yuuki: Shirube
67. Hayashibara Megumi: Nostalgic Lover
68. Presser Gábor: Valvola
69. TAKAROT: DATA ANALYZER
70. Hayashi Yuuki: Oshimai no Kanashimi
71. Hayashi Yuuki: Valley no Mushitachi
72. Hayashi Yuuki: Ase
73. Hayashi Yuuki: Matsuri no Owari
74. Hayashibara Megumi: Niji Iro no Sneaker
75. Tachibana Asami: Koushin
76. Tachibana Asami: Aibou
77. Sakuma Kumi: Mew Lettuce no Theme
78. Okui Masami: Yasashisa ni Tsutsumarete
79. Hayasaki Asuka, Yokota Masato, Hama Takeshi: Desert Overworld
80. Hayashi Yuuki: Ore no Kachi
81. Hayashi Yuuki: Gomisuteba no Kessen
82. Hayashi Yuuki: Josou Kyori, Kakuho!!
83. Hayashi Yuuki: Yakusoku no Chi
84. Tachibana Asami: Last Battle
85. Tachibana Asami: Ten no Torikata
86. Hayashi Yuuki: Wakuwaku
87. Hayashi Yuuki: Ue [Kai]
88. Hayashi Yuuki: Hari to Daiken
89. Hayashi Yuuki: Tobenai Shouyou
90. Tachibana Asami: Center Open
91. Tachibana Asami: Neko no Tsume
92. Tachibana Asami: Koroai
93. Cozmez: Two Crowns
94. Okui Masami: City Hunter ~Ai wo Kienaide~
95. Okui Masami: LONELY STAR
96. Okui Masami: Return to Myself
97. Okui Masami: Kamome ga Tonda Hi
98. Okui Masami: Roppongi Shinjuu
99. Okui Masami: Shoujo A
100. Okui Masami: Kawa no Nagare no You ni

Ó, és ez a 3006. blogpost. Okui Masami: God Speed albumából ment el az Oricon adatai szerint összesen 3006 példány. :)

A szokásos év végi zenei statisztika

Nos, ahogy írtam december elején, a valódi zenei statisztikám a Last.fm profilomban érhető el. És azt december 31-én, azaz ma teszem közzé. Az idei évemről az előző posztomban írtam, így aki annak részletére kíváncsi, az ott megtalálja. Amit hozzátennék még, hogy a mélypont egyértelműen az volt, amikor áprilisban hazajöttem Hollandiából. Ebben benne van az is, hogy nincs megküzdési stratégiám az olyan helyzetekre, amikből ott és akkor nincs kiút, de más tényezők miatt is visszajöttem. Most már nem gondolkodok azon, hogy visszamennék, és hogyan. Úgy vagyok vele, hogy ha adódik valami lehetőség, akkor azt megragadom. Ezzel együtt is elégedett vagyok az egész évvel, mert tudtam annyit fejlődni, hogy úgy éreztem, hogy már jobban menne. Persze ez csak a gyakorlatban fog kiderülni. Remélhetőleg a 2024-es év erre lehetőséget biztosít.

Mielőtt rátérnénk a statisztikára, lássuk az év dalát. Amelyik 2023-ban a legjobb, legmenőbb, leginkább inspiráló volt számomra. Voltak kihívók, de gyakorlatilag már januárban eldőlt a kérdés, ahogy Endoh Masaaki megjelentette az (e)7 mini-albumát, mert ennek a záróakkordja lett számomra a legjobbja.

Endoh Masaaki: Honey Honey

Mind előadás tekintetében kiváló dal, a videoklip is nagyon adja magát. Sokat hallgattam ezt a dalt idén, és mindig jókedvre derített, önbizalmat adott. Ez egyike azon daloknak, melyek kihozzák Endoh Masaaki egyedi stílusát, amitől szeretik a rajongói. Kicsit abszurd, kicsit bolond, görbe tükröt helyez a szerelem és a házasság elé, miközben Endoh Masaaki lubickol a dalban. Hálás vagyok neki ezért a fantasztikus és emlékezetes dalért.

Most pedig következzék a szokásos éves zenei statisztika. Ebben az évben 26.559 alkalommal hallgattam dalt, ami újabb rekordnak számít a 2009-es regisztrációm óta. Akármennyire is nem a teljes statisztikát mutatja a Spotify és a YouTube Music (ezt a kettőt használom), de sokat hozzátesznek a Last.fm profilomhoz. De a statisztikám csak az offline zenehallgatásokkal teljes.

Ahogy az lenni szokott, lássuk először a legtöbb 10 hallgatott előadó listáját, mellettük zárójelben, hogy hány alkalommal hallgattam a dalaikat.

Top 10 előadó

1. JAM Project (2.537)
2. Zorán (2.298)
3. Okui Masami (2.164)
4. Hayashi Yuuki (1.371)
5. Hayashibara Megumi (1.340)
6. FLOW (1.186)
7. Ganxsta Zolee és a Kartel (1.119)
8. ALI PROJECT (854)
9. Suara (705)
10. LGT (614)

Két olyan előadó van van, aki hatalmasat ugrott előre. Korábban Zoránt egy évben 1.007 alkalommal hallgattam, amivel 2013-ban rekorder volt. Ehhez képest idén több több kétszer annyiszor hallgattam a dalait. Hasonlóképp a FLOW is nagyot lépett előre, az ő eddigi rekordjuk 346 volt 2018-ban. Ehhez képest ők háromszor többet hallgattam őket idén. És amilyen jó zenéjük van, "félő" hogy marad ez a trend.

Most pedig következzen a 10 legtöbbet hallgatott album listája. Zárójelben olvasható, hogy a rajta szereplő dalokat hányszor hallgattam összesen.

Top 10 album

1. Okui Masami: Mas"ami Okui"terpiece (903)
2. Zorán: Aranyalbum 1974-1993 (610)
3. Zorán: Aranyalbum 1994-2020 (608)
4. Hayashi Yuuki: TV anime Bakuten!! Original Soundtrack (606)
5. Bryan Tyler: Super Mario Bros. Movie Original Motion Picture Soundtrack (604)
6. Paradox Live 1st album "TRAP" (401)
7. BURNOUT SYNDROMES: The WORLD is Mine (320)
8. FLOW THE COVER ~Naruto Shibari~ (319)
9. FLOW: Voy☆☆☆ (309)
10. Nox: Főnix (308)

Most nem írok külön soundtrack listát, mert sokkal kevesebbet hallgattam azokat, mint szoktam. Az a kettő, mely feljutott a tízes listára, bőven elférnek itt. De az tetszik, hogy a Bakuten!! pont a Super Mario Bros. Movie OST elé tudott kerülni, mert igazából nem szerettem, csak azt akartam, hogy a "Super Mario" mivolta miatt kapjon egy tisztességges hallgatást. De egyébként olyan gagyi a zene, mint a film maga. Lényegében csak egy főtémája van az egész zenének (azokat leszámítva, amik a Nintendótól származnak), de a többi zene egyáltalán nem maradt meg bennem.

Innen látható, hogy tudott Zorán és FLOW ennyit előrejönni. Okui Masami meg örök legenda nálam, nincs mit ragozni.

Már az albumok között is látható, hogy mi volt az év felfedezettje nálam, de ez leginkább a kislemezeknél lesz igazán látható.

Top 10 kislemez

1. Paradox Live Opening Show (178)
2. Paradox Live - Road to Legend - Consolation Match "SHOWDOWN" (176)
3. Paradox Live THE ANIMATION Opening Track "RISE UP" (163)
4. Paradox Live THE ANIMATION Ending Track "Every Day Every Night" (144)
5. Kitadani Hiroshi: Bokura no Spectra (138)
6. Shiyui: Happiness of the Dead (132)
7. Hayashibara Megumi: Shuuketsu no Yari (123)
8. Ikimonogakari: BAKU (122)
9. KANA-BOON: Song of the Dead (88)
10. JAM Project: Over the Top! (83)

Négy Paradox Live kislemez az első négy helyen, kell ragozzam? A 10 kislemez közül 7 idei évben jelent meg. Az Ikimonogakari kislemezt idén ismertem meg, mivel idén néztem a Borutót, és nagyon meg. A JAM Project kislemez meg meglepetés, de az Over the Top! örök klasszikus nálam.

Végül következzen a hosszú lista a 100 legtöbbet hallgatott dalról.

Top 100 dalok

1. JAM Project: Karma ~the dark side of human nature~ (155)
2. Endoh Masaaki: Honey Honey (125)
3. AMPRULE: Nobody But Me (118)
4. Hayashi Yuuki: Ninkyou Eiga no BGM (102)
5. Hayashi Yuuki: Jun'i Happyou (102)
6. BAE: BaNG!! (100)
7. cozmez: Where They At (93)
8. GokuLuck: STRONGER (87)
9. cozmez: Get it (72)
10. AMPRULE: True Pride (68)
11. Ikimonogatari: BAKU (67)
12. Shiyui: Happiness of the Dead (67)
13. Elderbrook: Body - BluePrint Remix (67)
14. Felix: Don't you want me (Hooj remix) (62)
15. 48 & cozmez: Rats & Nobles (61)
16. Rosu: Follow (57)
17. Perfecto Allstarz: Reach Up (57)
18. BAE: BErmud△ Tri△nglE (53)
19. JAM Project: Over the Top! (53)
20. wacci: Anata ga Iru (51)
21. SUPER BEAVER: Toppakou
22. wacci: Bokura no Ippo
23. Hayashibara Megumi: Give a reason
24. Nox: Galambom
25. Nox: Ne beszélj, ne remélj!
26. GokuLuck: S.W.A.G.
27. ALI PROJECT: Ankoku Psychedelic
28. Okui Masami: WILD SPICE
29. BAE: FLY HIGH!!!
30. BURNOUT SYNDROMES: FLY HIGH!!
31. UVERworld: CORE STREAM
32. Zorán: Nincsen kedvem
33. Okui Masami: ONENESS (Self Cover)
34. SPYAIR: Imagination
35. Zorán: Egészen egyszerű dal
36. Hayashibara Megumi: Shuuketsu no Yari
37. Paradox Live: RISE UP
38. David Guetta: I'm Good (Blue)
39. Zorán: Adj valamit
40. Zorán: Apám hitte
41. FLOW: Hero's Come Back!!
42. Froukje: Naar Het Light
43. JAM Project: 3 seconds of midnight
44. SPYAIR: Imagination - New Version -
45. Suara: Toki no Taika
46. Okui Masami: Get along (Self Cover)
47. Buraikan: Every Day Every Night
48. Zorán: Kell ott fenn egy ország
49. Zorán: Penitencia
50. Okui Masami: God Knows... - from CrosSing
51. Okui Masami: Jama wa Sasenai
52. Paradox Live: RISE UP inst.
53. BURNOUT SYNDROMES: PHOENIX
54. The Cat's Whiskers: Mercy On Me
55. Zorán: A szerelemnek múlnia kell
56. Nagata Kenta: Piranha Plant Cove
57. ALI PROJECT: Strawberry Pie wo Tabe ~Unmei-hen
58. BAE: FLY HIGH inst.
59. BURNOUT SYNDROMES: Hikari Are
60. SPYAIR: RE-BIRTH
61. Suara: Nami
62. Zorán: Üzenet
63. Kitadani Hiroshi: Bokura no Spectra
64. Okui Masami: Kibou no Tsubasa
65. Rooftop Friends: Fadeaway
66. FLOW: Haruka Kanata
67. JAM Project: One Chance!
68. SPYAIR: Samurai Heart (Some Like it Hot!!) - New Version -
69. Zorán: Üres bölcsőt ringat a hold fénye
70. Centimillimental: nag
71. Buraikan: Every Day Every Night inst.
72. BURNOUT SYNDROMES: I Don't Wanna Die in the Paradise
73. KANA-BOON: Song of the Dead
74. SPYAIR: My World - New Version -
75. Suara: Kono Chikyuu ni Aru Seimei
76. Suara: Eigou no Sadame
77. SUPER BEAVER: Hitamuki
78. Zorán: Az ünnep
79. Zorán: Mi kéne még?
80. Zorán: Ne várd a májust
81. Zorán: Nekem nem elég
82. Ikimonogatari: BAKU -instrumental-
83. Kitadani Hiroshi: IGNITION
84. Kitadani Hiroshi: Bokura no Spectra (Off Vocal)
85. Kitadani Hiroshi: IGNITION (Off Vocal)
86. Okui Masami: God Knows... - from CrosSing (Instrumental)
87. Akanyatsura: BAD BOYZ -Akanyatsura Underground-
88. Hayashibara Megumi: Lively Motion (off vocal version)
89. Hayashibara Megumi: Shuuketsu no Yari (off vocal version)
90. Tachibana Asami: Nerawareta Kenma
91. Rooftop Friends: Fadeaway inst.
92. Zorán: Csak a szerelem
93. Zorán: Szép holnap
94. Zorán: Valahol mélyen a szívemben
95. The Cat's Whiskers: Faith
96. Zorán: Könyörgés
97. Zorán: Volt egy tánc
98. Zorán: 34. dal
99. Zorán: Boldog idő
100. Zorán: Hadd legyen

2023. őszi Fantasy Expo

Egy ideje nem írtam már ide. Nem nagyon történt olyan dolog, amit ide megírhattam volna, leginkább a projektjeimmel voltam elfoglalva, illetve elkezdődött az egyetem. Most nincs albérletem Pesten, mert csak néhányszor órára mennem, és mivel egyszer se korán, ezért meg tudom oldani vonatozással.

Egyébként minden nagyon jól alakul. A Super Mariós oldal továbbra is nagyon látogatott, folyamatosan frissítem az aktualitásokkal. Még nem tudott eljutni az 1. helyig a leglátogatottabb oldalak listáján, megállt a 2., 3. helyen, de ezzel is nagyon elégedett vagyok. Megtettem az első lépéseket afelé, hogy az online munkáimnak nagyobb ismertséget adjak, illetve két hét múlva elindul az újságírói tanfolyam, illetve saját magamban is folyamatosan teszem rendbe a dolgokat a pszichológusom segítségével.

Így mindig egy kicsivel jobban érzem magam. Tegnap reggel konkrétan megfogalmazódott bennem a gondolat, közel vagyok ahhoz a lelki állapothoz, ahogy 2006 őszén éreztem magam. 2006 második fele különösen fényes időszaka volt az életemnek: Akkor egy nagyon jó baráti közösségben voltam, illetve akkor alakult bennem először komolyan egy jövőkép. Úgy tűnik, a történelem pozitív értelemben is ismétli önmagát, mert a jövőkép és a baráti társaság (bár a tagjai jobbára lecserélődtek) most is megvan. De talán most van meg annyira erősen, mint 17 éve. És pont ősz van.

Csak 4 órát aludtam éjjel, de mivel eléggé éber voltam, ezért inkább az 1 órával korábbi vonattal, a 6.20-assal mentem. A vonat végig jól ment, nem késett. Az út alatt megnéztem a Pokémon Sun & Moon épp (számomra) aktuális részét, illetve elkezdtem olvasni Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása című könyvet. Ahogy utaltam rá a nyári MondoConos posztban, hogy bár nincs olyan jellegű étkezési zavarom, hogy valaha is fogtam volna magam és egy ültő helyemben kiettem az egész hűtőt, de vannak kaják (pl.: pizza, lasagna, bolognai spagetti), amiből teljesen mindegy mennyi van, bízzátok csak ide, nem fog kárba veszni! Ez utal valamennyi evészavarra, de csak azért nem vagyok elhízva, mert ezt valamennyire magamtól is kontroll alatt tudom tartani, plusz az edzések. De kétségtelen, hogy érintett vagyok a témában, amire már az is utal, hogy eddig 45 oldalt olvastam a könyvből, és voltak olyan mondatok, bekezdések, amik megérintettek. Úgy tűnik, hogy ez a könyv is ott lesz a legfontosabb könyveim között.

Illetve egy dalt hallgattam ismétlésben, ami jó eséllyel az év dala lesz nálam idén. Ez pedig Endoh Masaaki: Honey Honey című dala az, amit nagyon átérzek most. Egy mini-albumot jelentetett meg az énekes idén januárban, ami egyébként egyáltalán nem rossz.

A tipikus Endoh Masaaki minőség, aki szereti az énekest, nem fog csalódni benne. 7 dal van az albumon, az első hatot az énekes írta. Ám a hetedik dalra becsatlakozott egy “Buzzed Monkey” nevű előadó vagy formáció (nem derül ki számomra, hogy ki(k) áll(nak) a név mögött), és jó eséllyel így szólhatott: “Örömteli, hogy még mindig tudsz dalt írni, tudsz énekelni, elő tudod adni, de ha megengeded, megfűszereznénk az albumodat.” És megtették. Hallgatom az albumot, minden rendben van, egyszer csak megszólal az utolsó dal, és azt se tudtam, hova legyek…

Az milyen már, hogy 2023-ban is hallok olyan dalt, amire már az első másodpercekben is szinte lefordulok a székről, mert akkorát szól? Imádom ezt a stílust, Endoh Masaaki is teljesen otthonosan mozog a dalban, az akusztikus gitár pedig nagyon érdekes színezetet ad a dalnak. Jó eséllyel a többi hangszer szintetizátor, de ilyen dalt… A szöveggel még nem foglalkoztam komolyabban, jó eséllyel egyfajta paródia. Kezdve azzal, hogy “Monkey music” az első sorban (bár ez utalhat az eredeti szerzőre is), meg a refrén tele van szójátékkal. Akartam is egy szemléletes példát írni, de annyira beleválasztottam, hogy nem tudtam normálisan lefordítani, inkább annyiban hagytam. Meg most nem dalszövegelemző posztot írok. Japánosoknak, kíváncsiaknak, itt a szöveg linkje. De azt még megírom, hogy úgy tűnik, hogy a 2023-as év a jó japán zenék éve lesz. Kezdve a JAM Project: One Chance!, Kitadani Hiroshi: Bokura no Spectra kislemezekkel. Nagyon jó eséllyel pályázik az év animés dalára a Zom 100: Zombie ni Naru made ni Shitai 100 no Koto ending dala, a Shiyui: Happiness of the Dead dala, de a FLOW is két albumot jelentetett meg idén: A Voy☆☆☆ egy kiváló stúdióalbum. Hogy képes az együttes fennállásának 20. évfordulóján még mindig emélkezetes dalokat írni? A FLOW THE COVER ~Naruto Shibari~ is olyan, hogy szinte mindegyik feldolgozás jobb, mint az eredeti. A FLOW egyébként is egy olyan együttes, melynek zenéje nagyon közel áll hozzám, de hogy még mindig képesek olyan albumot kiadni a kezükből, amiről már most tudom, hogy sokáig fogom hallgatni… Ez önmagában még jobbá teszi ezt az évet. FLOW-t pedig minden japán- és anime rajongónak kötelező ismerni!

De térjünk is vissza a mai napra. A vonat rendben megérkezett, majd mielőtt felszálltam volna a 24-es villamosra, bementem a mellette lévő SPAR-ba még vásárolni magamnak kaját, hogy biztos elég legyen egész napra. Most is a Ferencvárosi Művelődési Központban volt, és most is a sor vége kereszteződés utáni utca végéig tartott. Nekem szerencsére nem kellett kivárnom a soromat bagszinak köszönhetően, ugyanis mostanra is biztosított jegyet számomra. Bár volt egy kis félreértés, mert a VIP-Cosplayes sorba álltam be, ahol álltak előttem. Kérdezték is tőlem, hogy cosplayes vagyok-e? Hát persze, póló-rövidnadrágban, saját magamat cosplayezem. Ezek szerint mehettem előrébb. Miután megkaptam a VIP jegyet, felmentem a második emeletre bagszihoz, megnézni, hogy áll. Több Nintendo Switch volt kipakolva, de csak egy TV. A második nem sokkal érkeztem után érkezett meg. Segítettem beüzemelni, illetve legtöbbször akkor volt bagszinak rám szüksége, amikor ő akart menni szétnézni, hogy addig is figyeljem, hogy minden rendben van. De lám, van olyan, hogy két ember sem elég ahhoz, hogy minden rendben legyen. Bagszi ugyanis jószokásához híven Amiibo-kiállítást is tartott, és az egyik játékosnak annyira megtetszett az egyik Link Amiibo, hogy fogta, és szépen eltette magának. Ez gyönyörűen megpecsételte bagszi egész napját. Eléggé rosszul venné ki magát, ha ennek az lenne a következménye, hogy külön vitrint is kelljen hordani, hogy biztosan nem lopjon el senki semmit, vagy valahogy cérnával vagy damillal kellene az asztalhoz rögzíteni az Amiibókat. A tolvajról meg mit lehet mondani? Ne tapasztaljon meg annál nagyobb boldogságot az életében, minthogy kihasználta azt, hogy egy pillanatra egyikünk sem figyelt.

Én többször elmentem megnézni a vásárokat, illetve az egyéb programokat. Most is néztem, hogy van-e bármi eladó Haikyuu!!-s relikvia. Volt több is. Az egyik bolt, a Geekstore, ad el Haikyuu!!-s Funko Pop figurákat. A mai napig nem érzem ezt a Funko Pop őrületet. Borzalmasan csúnyák a figurák azokkal a furcsa szemekkel, meg azzal a hatalmas fejekkel. Az 5.990 forintos áruk is elég magas… lenne… Csak én vagyok az elvakult rajongó, mert megvenném csak azért, mert Haikyuu!! … De nem véletlen alig veszek manapság Haikyuu!!-s cuccokat. Annyi minden van már az animéből, hogy az világ összes pénze nem lenne elég, ha mindent meg akarnék venni.

Meg szívesebben veszem meg Airisu-től azt a Haikyuu!! 2023-as naptárat. Csak ott nem tudtam megvenni, mert nem volt elég pénz nálam. De megvannak az elérhetőségei, úgyhogy csak egy szavamba kerül és külön is megvehetem tőle. Külön kis kosarakba rendezte a különböző animékhez kötődő relikviákat. Volt több Haikyuu!!-s cucca is, de egyik sem ingerelt azonnali vásárlásra. Inkább arra a naptárra gyűjtök. Főleg, hogy alig látszik rajta a dátum, ezért poszternek is kiváló lenne.

Most egy kicsit többet voltam a nagyszínpadon, mint korábban, jobban érdekelt, hogy milyen előadások, versenyek voltak. A Fantasing énekes előadása most is jó volt, de egyet se tudok így, másnap délután visszaidézni. Ami talán érdekes lehet a részemről, hogy ugyan 2006 óta járok conokra, de most néztem meg életemben először komolyabban egy cosplay versenyt. Talán 2009 előtt, ha láttam néhányat még az AnimeConon, mielőtt becsatlakoztam volna a karaokésok közé, de soha nem fogott meg a cosplay világa. Bár ahogy kotorászok az emlékeimben, óriásit hazudok! A 2008 őszi AnimeConon láttam olyan Link cosplayt, hogy konkrétan elgondolkodtam azon, hogy ezt még én is megcsinálnám! Sőt… Hát nekem van Karasuno 9-es mezem, egy megfelelő paróka esetén akár Kageyama is lehetnék. De ezt nemcsak azért nem tenném meg, mert van még néhány (max. 10 kg) súlyfeleslegem, hanem azért sem, mert nagyon félek attól, hogy nagy különbség lenne aközött, amilyennek képzelem, ahogy kinéznék Kageyama mezben, és amit visszaadnának a fényképek, és ez komolyabb csalódást okozna. Összességében jobb időszakomban vagyok, és azt érzem, hogy jó úton haladok afelé, hogy ténylegesen a saját életemet éljem, de még dolgom van azzal, hogy feltétel nélkül elfogadjam önmagam olyannak, amilyen vagyok.

Nem láttam az összes cosplay versenyzőt, csak néhányat. Sőt, nagyjából a közepére értem be, amikor nemhogy ülőhely nem volt a nagyszínpadon, de látni alig lehetett. A nagyja Genshin Impact volt, amihez – tekintve, hogy egy percet nem játszottam a játékkal – semmilyen szállal nem kötődök. De maguk az előadások érdekesek voltak. Volt néhány nagyon jó, a Daft Punk cosplay előadás nagyon tetszett (Harder, Better Faster Stronger dal), a legfurcsább ötlet, amit láttam az Eurovíziós Dalverseny volt. Ha kellemetlenkedni akarnék, azt mondanám, hogy szegény lány ugyanazon a színvonalon énekelt, mint az Eurovíziós előadók nagyrésze… A Fire Emblem cosplay is jó volt. Illetve, Yuriko bejelentését is nagy ováció övezte, hogy télen is Fantasy Expo. De mivel december 9-én lesz, ezért sokkal inkább karácsonyi vásár lesz, a programok is más jellegűek lesznek. Kíváncsi leszek, szerintem ezen is jelen leszek.

Egy pár előadást még megnéztem, de utána inkább visszamentem bagszihoz. Nem sokkal visszaérkeztem inkább meg is kért arra, hogy maradjak, mert neki le kellett mennie. Mikor visszajött, csalódottan mesélte, hogy alig volt reakció a bejelentésére, hogy Érden lesz MAT által szervezett AnimeCon. Szegény, nagyon pechesnek érezte magát. Láttam is egyébként a szórólapokat szétszórva a rendezvényen, de az igazat megvallva, nem csodálkozok azon, hogy nem övezte a téli Fantasy Expóhoz hasonló ováció az ő bejelentését. Egyrészt, közvetlen a cosplay verseny után jelentette be bagszi, és elmondása szerint mindenki viharzott ki a teremből. Borzalmasan zsúfolt volt, amíg ott voltam, és szerintem inkább csak örültek a többiek, hogy végre vége egy kis levegőhöz juthatnak. Amit szintén problémának tartok még, hogy a MAT nagyon régen szervezett utoljára AnimeCon-t (emlékeim szerint 2015-ben volt az utolsó, az is 2012 után…), és azt gondolom, hogy abból a generációból, akinek mond még valamit az AnimeCon, már nagyon kevesen járnak rendezvényekre. Az újak, a mostani tinédszerek, huszonévesek talán nem is nagyon tudják már, hogy mi az a MAT és hogy az AnimeConnal indult minden. Nekik az már csak történelem. Ráadásul most már annyi animés, geek rendezvény van, hogy közé beékelni egy AnimeCont… Én őszintén örülök, hogy a MAT 20 éves, és hogy egy AnimeConnal kívánják ezt megünnepelni, de megítélésem szerint nem lesz tétje, főleg, hogy Érden lesznek. A vidékieknek nem biztos, hogy annyira érdekes lesz Budapest után még félórát utazni. (szóviccbűnözés lvl. supermario4ever) De cáfoljanak meg, és legyenek többen, mint a legoptimistább várakozásaik.

Még az animés dumaparti érdekelt. Ha jól emlékszem a szóösszetételre, akkor “Barbenheimer” volt a téma. Az a lényeg, hogy idén nyáron két olyan nagy mozis siker volt, a Barbie és az Oppenheimer, melyek teljesen más műfajt képviselnek. És azon, nagyjából egy szezonban vetített animéket párosították össze, melyek hasonlóképp más műfajt képviselnek, mégis nagyot futottak megjelenésükkor. Érdekes volt a téma, és az összehasonlítás is jó volt. Például: 1988: Totoro és Hotaru no Haka, 1997. tavasz: Pokémon és Shoujo Kakumei Utena, 2006: Death Note és Nana, 2012: Hyouka és Kuroko no Basket, 2013: Free! és Shingeki no Kyojin, 2022: Bacchi no Rock! és Chainsaw Man, 2023: Zom 100: Zombie ni Naru made ni Shitai 100 no Koto és Watashi no Shiawase na Kekkon. Én egy párosítást hiányoltam, és ezt minden elfogultság nélkül: 2014: Haikyuu!! és Zankyou no Terror. Azt gondolom, hogy erről is lehetett volna beszélni, főleg a két anime közti easter eggek okán. De nagyon érdekes volt a beszélgetés, szívesen hallgatom az Animagazinosokat. Azt sajnálom, hogy ezeken a beszélgetéseken kevesen vannak, pedig érdemes ezeken jelen lenni.

Viszont a Fantasy Expo nálam itt véget ért, mert szerettem volna a 17.10-es vonattal hazamenni. Bagszitól elköszöntem, sajnálom, hogy ilyen rosszul jöttek ki a dolgai. Még Airiszuhöz mentem megnézni, hogy megvan még a poszternaptár, illetve megbeszélni a részleteket. Ezután indultam hazafelé. Nagyon jól éreztem magam, pont arra számítottam, hogy ha amellett, hogy segítő vagyok, más programokat is megnézek, nemcsak a szokásosokon vagyok jelen, akkor újra érdekesek lehetnek a conok. Meg, hogy másképp gondolkodok dolgokról… Úgyhogy elsősorban magamnak köszönhetem, hogy ennyire jól éreztem magam most itt. A többit meglátjuk később. Képeket készítettem, de azért nem raktam ki ide egyet sem, mert lejárt a WordPress prémium időszakom, és nem volt anyagi lehetőségem meghosszabbítani. A basic tárhely meg már megtelt. Annyira nagy fotós továbbra sem vagyok, de a fotóalbumot megosztom.

Bakuten!! opening és ending kislemezek

Ma voltam Pesten, meglátogattam wakát, aki 2 hét Japánban töltött nyaralása után tegnap hazajött. Mutatta a kint készült képeket, mesélt rengeteget, és átadta azokat, amiket rendeltem tőle, a Bakuten!! opening és ending kislemezeket (meg egy-két apróságot ajándékba).

Ebből a szempontból lehetőségként éltem meg, hogy kint van, mert beszerezhet nekem olyan dolgokat, amiket újonnan már nem lehet kapni, használtan meg drágán kerülnek eladásra. Japánon kívül legalábbis. 2008-2009 körül szembesültem azzal, hogy Japánban használtan baromi olcsón lehet CD-ket venni. Akkor tag voltam egy Hayashibara Megumi fórumon, annak az adminja akkoriban volt kint Japánban és képen mutatta, hogy milyen CD-ket talált 100 yenért. Teljesen odavoltam, hogy Hayashibara Megumi, Okui Masami és JAM Project CD-ket vett magának szinte ingyen. Ugyanakkor ekkor tudatodosott bennem, hogy vigyázni az eBay-en, később a Discogs-os adás-vételekkel, ugyanis használt CD-ket Japánból egyesek irgalmatlan áron tesznek ki. Fogadni mernék, hogy ők is ilyen 100-500 yenért veszik meg, aztán eladják a többszöröséért. Jelenleg egyetlen korrekt eladót ismerek eBay-en, music_horizon néven adja el a talált CD-it. Tőle vettem több Okui Masami CD-t. Ő az, aki olyan áron ad el CD-ket, hogy azt mondom magamban, hogy legyen. Az árrésből igyon egyet az egészségemre.

És mivel gondoltam, hogy ezeket a Bakuten!! CD-ket csak úgy nem fogom megtalálni, ezért kértem wakától ezeket, hogy ha megtalálná, ugyancsak nem lennék hálátlan. Megtalálta és elhozta nekem. Természetesen az anime edition kiadásokat kértem tőle, mert az anime érdekel és nem az előadók. Bár jelen esetben ez azért erős, mert az ending előadójának, wacci-nak több dalával is megismerkedtem és kifejezetten közel áll hozzám a stílusuk. Az opening előadóját, a Centimillimental-t szenvedélyesen imádják a Given fanok, hiszen több betétdalt is énekelt az animének.

Én Given fan vagyok, de a Centimillimental-é nem, mert egyáltalán nem érint meg érzelmileg az, ahogy az énekes énekel. Pedig nagy hangtartományban tud énekelni, simán megvan 3 oktáv is, csak nem igazán hallok ki érzelmeket. De azért sem akartam az artist edition-t a Bakuten!! kislemezből, mert annyira furcsák nekem a borítói. Ez talán olyan, amit még értek is, hiszen a kislemez címe Seishun no Enbu, vagyis az “Ifjúság tánca”. Nagyon jó egyébként a dalszöveg, mert azért sejthető, hogy átvitt értelemben kell a táncot érteni, mint az érzelmek tánca. Hogy egy fiatal mennyi mindent él meg, közben sír, nevet, szenved, örül. Valahol megjeleníti a Bakuten!! érzelmi oldalát, ahogy a hat srác éli a mindennapjait. És ha megnézzük a borítót, a madarak jelképezik a fiatalságot, akik szállnak és szabadnak érzik magukat. Elrugaszkodva a száraz, fullasztó sivatagtól a napfény felé. Mégis csak van értelme a borítónak. De ettől még nem az énekes a kedvencem. Bár a kislemez második dala a nag nagyon tetszik. A Seishun no Enbu meg beépült a tudatomba, mint Bakuten!! betétdal, így lényegében szívesen hallgatom bármikor.

De egyébként a kislemez is az anime kiadásában teljes, ugyanis az artist edition is ugyanazt a négy dalt tartalmazza, mint az anime edition, csak erre rákerült még a TV size is, vagyis az opening dal animében hallható változata. És hogy még teljesebb legyen az összkép, a DVD-re ugyanúgy került a két dal videoklipje, mint az artist edition DVD-jére, csak ez még megkapta a creditless Bakuten!! opening videót is. Mi több érv kell az az anime edition-re, hogy így a legteljesebb a kislemez? Egyébként megnéztem most a DVD-t is és tetszik mind a két videoklip. A Seishun no Enbu-ben szó szerint táncolnak és ugrálnak a fiatalok, de ami érdekes, hogy egy iskolában. Tanterem, könyvtár, udvar, ezzel jelenítették meg a szöveg mondanivalóját. A nag videoklipje meg lényegében egy animáció: Két lány barátságát jeleníti meg, akik valamin összevesztek, de aztán kibékültek. Nagyon érdekesen jeleníti meg az emberi kapcsolatot, érdemes lenne többször is megnézni a videoklipet és mélyebben elemezni. Most ezek kislemez hatására tisztára úgy érzem, hogy érdemes lenne komolyabban is foglalkozni a Centimillimental munkásságával, mert lehet, hogy mégis csak sokkal több van bennük, mint azt eddig gondoltam. Ezért is megérte ez a kislemez. A Bakuten!! opening videó meg bármikor megmelengeti a szívemet.

Az ending kislemezből sem volt kérdés, hogy az anime edition-t vegyem meg. A wacci kiadványok borítói is meglehetősen sajátságosak, mégis jobban értem, hogy mit akarnak vele közölni. Aranyos ötlet ez a fényfüzérből összeállított pillangó, amit emberek tartanak meg. Ha úgy vesszük, szimbolizálja az összetartozást. A pillangóhoz meg nemcsak a szabadságot rendelik a repülése okán, hanem hogy hernyóból bebábozódva lesz belőle szép rovar, ezáltal vele szimbolizálják, hogy mivé válhatunk, ha kiálljuk az élet nehézségeit. És hogy a borítón sokan tartanak egy pillangót, jelzi, hogy emberi segítséggel olyan lehet az életünk, mint egy pillangóé.

Tehát ahogy írtam, a wacci stílusa közelebb áll hozzám. Nem hallottam még, hogy az énekes olyan nagy hangtartományban énekelne, de érzelmileg jobban tudok azonosulni a dalaikkal, ezért a két együttes közül egyértelműen a wacci mellé teszem le a voksomat.

Erre a kislemezre viszont nem teljesen igaz az, hogy az anime edition a teljes kiadás. Bár csak ez a változat kapta meg az Anata ga Iru TV size változatát, ugyanakkor a két kiadás DVD-je mást tartalmaz. Az artist edition DVD-jén is rajta van a címadó dal videoklipje, de ott helyet kapott még a Habataki dalnak (ami egy nagyon szép ballada) egy koncertfelvétele is. Az anime edition DVD-jén a dal videoklipje mellett az anime creditless endingje nézhető meg. Az is nagyon kedves videó.

Tetszik a Sony Music koncepciója, hogy az anime betétdalok kislemezeit kiadja artist edition-ben és anime edition-ben is. Persze nem egyedülállóak ebben, hiszen más kiadók is csinálják így, de amit eddig láttam, abból az jön le, hogy a Sony Music ad az egyedi borító mellett egyedi tartalmat is a kiadványaihoz. Meg hát ők adják ki a három abszolút kedvenc animémből kettőnek, a Haikyuu!!-nak, és a Bakuten!!-nek a zenéit is, ezért a Lantis után második “erővé” léptek elő nálam. Sőt, ha beveszem azt is, hogy a Boku no Hero Academia zenéit is ez a stúdió adja ki, ahogy a MAN WITH A MISSION dalait is, akkor igencsak erős a 2. hely.

A Bakuten!!-gyűjteményem eddig így áll.

Ugyanakkor az utóbbi időkben elkezdtem gondolkodni azon, hogy én is leállok a CD vásárlással és már csak azokat veszem meg, amiket feltétlen a gyűjteményemben akarok tudni. Már jó néhány éve találkoztam az úgynevezett “hi-res” FLAC zenei formátummal. Erről gondoltam azt, hogy végérvényesen leválthatja a CD-t, hiszen a zenei fájlok sokkal nagyobb méretűek, ebből következtethető, hogy sokkal jobb minőségű is. Volt is olyan gondolatom, hogy a hi-res FLAC küszöböli ki a CD 650-700 MB-os adatkorlátjának csorbáját, hiszen egy teljes album hi-res FLAC-ban akár 2 GB is lehet. Úgy voltam vele, hogy végre házhoz jön az igazán jó hangminőség. Van is néhány albumom ilyen formátumban, például elképzeltem, milyen menő lenne, ha az egyik kedvenc JAM Project albumom a THUNDERBIRD például egy Party Box-ból azért szólna rendesen.

De aztán néhány napja kicsit jobban utánaolvastam bitmélység, bitráta jelentősségének, hogy az addigi ismereteim mellett milyen új ismeretekkel gazdagszom. Vajon tényleg sokkal jobban szól a nagy felbontású zene? Aztán megtaláltam ezt és ezt a cikket, amikből egyértelműen az derült ki, hogy a 24bit/96kHz zenének semmi értelme nincs, mert már a 16bit/44,1kHz is az emberi hallás felső határa fölött van. Érdemes elolvasni mindkét cikket, mert részletesen és nagyjából érthetően elmagyaráz mindent. Én személy szerint nem értettem meg belőle mindent, de az is igaz, hogy épp csak konyítok a hangtechnikához. De akkor ez az egész az hi-res FLAC zene csak egy nagy lufi lenne? Ehhez képest a két nagy japán digitális zeneáruház, a Mora és az Ototoy vígan adja ki az albumokat akár nagy felbontásban is. Én meg úgy tekintettem rájuk, mint a CD-vásárlás utódja. De ez már csak azért sem igaz, mert a Moránál egyáltalán nem lehet Japánon kívül vásárolni, az Ototoy-nál is korlátozottak a lehetőségek. De úgy tűnik, hogy nem kell sajnálkoznom miattuk, hiszen ha tényleg szemfényvesztés a nagy felbontású FLAC zenei formátum, akkor nem fogom törni magam azon, hogy tényleg ilyen minőségben legyenek meg a zenék ezen túl.

Az az igazság, hogy képnél és videónál már sokkal korábban elgondolkodtam azon, hogy mi lehet a felső határ. A videónál már a 4K-val is nehezen barátkoztam meg, de most itt a 120 fps, amit főleg a Sony hirdet a PlayStation 5-tel, az már tényleg olyan dolog, hogy minek? Mennyivel jobb az? Én még úgy tanultam az iskolában, hogy az emberi szem 1 másodperc alatt 24 képet rögzít, ami 24 fps-nek felel meg. Ehhez képest a 120… Megfordult a fejemben a kérdés, hogy nem már mi, európaiak is megkaptuk a csúcsminőséget már a ’90-es években? Van az a különbség a PAL (főleg Európa) és NTSC (főleg Amerika és Japán) között, hogy a PAL 50 Hz-en (25 fps) közvetíti a képet, az NTSC pedig 60 Hz-en (30 fps). Tehát lényegében már a PAL is minden egyes képet közvetít, amit az emberi szem látni képes. Azt nagyjából értem, hogy a játékoknál, az eSportnál esetleg lehet jelentőssége a 60 fps-nek, ahol nagyon-nagyon pontosnak kell lenni, de ezen felül én jelen tudásom szerint úgy vagyok vele, hogy egy átlag mezei játékos is mindent lát még 30 fps-en. 60 fps még jöhet, az mára teljesen általános lett, de megítélésem szerint a 120 fps már tényleg csak arról szól, hogy ily módon is bizonyítsa, hogy “akkora menő vagyok, hogy nekem erre is futja”. Mást nem tudok elképzelni, de hátha ha ennek is utánaolvasok, akkor okosabb leszek.

A képek esetében is az van, hogy az egyszerű mezei felhasználónak a digitális fényképezőgépet (vagyis most már inkább a mobiltelefonok fényképező funkcióját) is a minél nagyobb pixelméretekkel próbálják eladni. Én akkor döbbentem először arra, hogy a képben több adat is van, amikor egy nagy képet ki akartam nyomtatni. Úgy voltam vele, hogy ez szép nagy, jól fog mutatni plakátnak. Majd amikor elvittem egy gyorsnyomdába, ott mutatták, hogy ez pixeles lenne kinyomtatva, mert a dpi-je alacsony. Erről egyébként a kép mérete is árulkodott, mert a méretéhez képest kicsi volt, tehát egyérteműen valamilyen módon tömörítve volt. És akkor nem beszéltünk az olyan apróságokról, amivel a komolyabb digitális fényképezőgépek jelen vannak.

Tehát mind a zene, videó és kép sokkal komplexebb dolog, mint amivel eladni próbálják nekünk a különböző rögzítő és lejátszó eszközöket.

JAM Project: DRAGONFLAME kislemez

Annak ellenére, hogy nagy JAM Project rajongó vagyok, kevés kiadványom van tőlük eredetiben. Konkrétan ez a harmadik kislemez, ami megvan tőlük és nincs is más. Pedig van vagy 20 stúdióalbum, több mint 70 kislemez, plusz a koncert DVD-k és Blu-rayek. Valamiért nem akarom úgy begyűjteni a teljes diszkográfiájukat.

És az igazat megvallva ezt a kislemezt se vettem volna meg, ha elérhetők lennének a karaoke verziók. 2017 februári megjelenésű ez a kislemez, de a dalok karaoke verzióit konkrétan csak ma hallottam először. Azért vettem meg végül, mert annyira szeretem a második dalt, hogy megvettem a kislemezt azért, hogy halljam végre a karaoke verzióját. De végül több értelme is lett a kislemeznek, ugyanis a címadó dalt is mélyebben megismertem a karaoke verziója által és szinte megszerettem. Alapvetően a DRAGONFLAME olyan érzetet ad, mintha korábbi JAM Project dalokból ollózták volna össze. Semmi új nincs a nap (dal) alatt, ha csak felszínesen hallgatjuk, hamar arra a következtetésre juthatunk, hogy ilyet már hallottunk korábban. Ha egy ilyen dalnak mégis esélyt akarok adni, általában azt szoktam csinálni, hogy fülhallgatóval elmélyülten hallgatom a dalt és keresek benne olyan dallamot, taktust, ami által egyedi, emlékezetessé válhat a dal. Lényegében a DRAGONFLAME-ben is megvannak ezek a részek, de az az igazság, hogy ezt a dalt is igazából csak ma fedeztem fel. Ugyanis nem a szóló zene adja a dal igazi lényegét, hanem a háttérben hallható zene. Csak a karaoke verzióban hallottam ki azt a szintetizátor hangzást, ami a valódi erejét adja a dalnak. Ezt a vocal változatban nem hallottam ki, de ha az nem lenne, nagyon hiányozna a dalból. Mert a gitárszóló az olyan, hogy jól szól, de nincs benne emlékezetes dallam. Az meg a JAM Project dalok egyik alapfelszereltsége, emiatt is tűnik úgy a DRAGONFLAME, mintha korábbi dalokból rakták volna össze. Leginkább a háttérben hallható zenei elemek teszik egyedivé a dalt, amire érdemes felfigyelni. Élek a gyanúperrel, hogy a dal nem választható el a ZERO -DRAGON BLOOD- doramától, amihez írták a dalt. Bár nem láttam még a doramát, de arra tippelek, hogy a doramához van köze azoknak a bizonyos zenei elemeknek, amik egyedivé teszik a dalt.

De nemcsak ez, a borítót is gyönyörűnek tartom. A kék sugárnyaláb nagyon szépen mutat a borítón, ahogy az együttes tagjai is abból “nőnek ki”, a robot is nagyon jól ki van dolgozva. Annyira stílusos, hogy kifejezetten inspirál arra, hogy megnézzem a sorozatot. Szinte művészi szintre emeli az otaku-létet.

Azt nem mondom, hogy az összes JAM Project kiadványt be fogom szerezni, mert szinte ki lennék semmizve, de ami ezt a kislemezt illeti, örültem a szerencsének.

Új könyv egy új szerzőtől

Mérhetetlenül hálás vagyok Almási Kittinek, hogy meghívta Dr. Lukács Lizát a TE döntésed című műsorába a YouTube csatornáján. valószínűleg ő lesz az, akitől szintén fontos útmutatásokat kaphatok az élettel kapcsolatosan. Bár a műsorát nézve még nem figyeltem fel rá ennyire, mert elsősorban az evészavarral foglalkozik. Ami valamilyen szinten ugyan érint engem is, mert hajlamos vagyok a hízásra és arra, hogy “csak úgy” egyek, de ebben mindig volt bennem egyfajta önkontroll, aminek köszönhetően meg tudom állni egy idő után. Ez pedig az a tudat, hogy sokkal rosszabbul érezném magam kövéren, minthogy valamit nem eszek meg, amit az adott pillanatban kívánok. Talán ezért van az, hogy ha van is evészavarom, nem kóros, mert az önkontroll még mindig erősebb.

Ugyanakkor mondott olyan fontos dolgokat az interjúban, amik is elgondolkodtattak. Be is linkelem, érdemes megnézni.

Szóval volt annyira jó ez a beszélgetés, hogy felfigyeljek Dr. Lukács Lizára és a könyveire. Eleinte csak letöltöttem magamnak a könyveit, mintegy ismerkedés gyanánt beleolvasok, elolvasom, és ha lesz annyira jó, hogy megvegyem, akkor majd tavasszal megveszem, ha ismét hazajövök. A “Hogyan szeretsz” című könyvét kezdtem el olvasni és nem jutottam vele messzire, mert már az előszónál után eldöntöttem: Ezt a könyvet MOST veszem meg! Nemcsak a magánkönytáramban van helye az Almási Kitti és Orvos-Tóth Noémi könyvei mellett, hanem úgy éreztem, hogy a magam eszközével, anyagi támogatásával érzékeltetnem kell, hogy ilyen könyvre szükség van. Ennek a könyvnek minél több emberhez el kell jutnia! Már az előszónál is többször meg kellett álljak, mert a mondataival, kérdéseivel egyből záporoztak a fejemben a gondolatok. Azokat fel kellett dolgozzam. Innen tudtam, hogy ez a könyv megszólított és nagyon fontos lesz nekem.

El is mentem értem korán reggel a Tescóba. Azért most, mert ma megyek vissza Hollandiába és hamarosan indulok. De egyszerűen nem mehetek el anélkül, hogy ne legyen meg a könyv és ne olvassam el. Már a borító is rendkívül beszédes, hogy egy labirintus és annak célja a szív. El is kezdtem követni a szememmel, hogy hogy jutok el a külső piros ponttól a szívhez. Két utat próbáltam meg, de egyelőre nem jutottam célba. Ilyen az, amikor egy könyvnek kiváló borítója van. És ahogy visszagondolok az előző kapcsolataimra és hogy miket hibáztam, oda jutottam magamban, hogy a szeretet tényleg egy nagy labirintus. Nagyon nehéz tényleg jól szerezni.

Úgy néz ki, nagyon fáradtan fogok útnak indulni, ugyanis csak 2 órát aludtam az éjjel. De azért, mert annyira erős álmom volt, hogy nemhogy felébredtem belőle, de nem is tudtam visszaaludni. Az a helyzet, hogy ez a párkapcsolat, ami szüneten van / nemrég véget ért, nagyon erősen bennem van még, ugyanis gyakran álmodok vele. Az az érdekes, hogy ezek nem vágyálmok, tehát nem érzelgős vagy szex közben látom magunkat, hanem mintha a jelenlegi állapotában látnám őt. Hogy mit csinál, mi történik vele. Nem akarom nagyon túlmisztifikálni a dolgot és elvinni az egészet “álspirituális” irányba elvinni, (bár lehet, hogy egyszer kiírom magamból, hogy milyen természetfeletti dolgokban hiszek, minek látom az alapját) de a JAM Project: THE JUDGEMENT album dalainak hallgatása közben erősen elgondolkodtam magamban azon, hogy miért kötődök valakihez még mindig ennyire erősen érzelmileg, amikor már sokat tettem magamért. Az zavart az egészben, hogy olyan érzésem volt, mintha hiábavaló lett volna az egész munka, mert nincs semmi fejlődés. Aztán ahogy elkezdtem olvasni a könyvet, folyamatosan jöttek a gondolatok, oda jutottam magamban, hogy valójában nagyon is van fejlődés, mert legalább az az állapot nincs már meg, hogy teljesen összezuhanok és kilátástalannak, reménytelennek látom a helyzetemet. Tehát úton vagyok.

Meg talán az is jelzi, hogy mennyire foglalkoztat a téma, hogy a legtöbb megválaszolatlan kérdésem ehhez a témához kötődik. Ezek közül amit a legfontosabbnak tartok:

Hol van annak az egyensúlya, hogy valakinek önmagáért kell tenni de ott van a másik?

Sokan dobálóznak azzal, hogy szeresd saját magad, akkor tudnak mások is igazán szeretni. De ennek mikéntjéről igazi útmutatást nem olvastam. Különben vissza tudnám idézni. Nagyjából most kezd bennem összeállni, egyrészt a holland tanulmányoknak köszönhetően, másrészt meg hogy úgy érzem, hogy tényleg úton vagyok, csak idő kell, amíg annak komoly eredménye lesz. Arra már a pszichológusom is felhívta a figyelmet, hogy türelmetlen vagyok magamhoz. És tulajdonképpen igaz.

Nem kéne azzal foglalkoznom, hogy mások mit gondolnak (gondoltak) arról, hogy élem meg a kapcsolatomat, hanem a saját magam módszerével, ritmusával, megélni, végigmenni az úton. Aki jókat mond, arra odafigyelni és elgondolkodni rajta, de tényleg arról van szó, hogy ha én magam nem úgy viselkedek, ahogy a közeg elvárja, akkor sokkal oldottabb tudok lenni. Vagy úgy, ahogy a társadalom normálisnak tartja. Csak járni a magam útját. De ezt a könyvet is azért vettem, mert arra számítok, hogy találok itt is megszívlelendő gondolatokat. Majd megírom, ha elolvastam, hogy mire jutottam vele.

A 2022-es év értékelése

Ismét eltelt egy év és szerencsére jó tartalmas is volt. Ha értékelnem kellene ezt az évemet, akkor a múlttal való számvetéssel kezdeném. Alapvetően 5 nagyon jó évet tudok mondani az életemben:1993 – Mert ekkor lettem igazán játékos, a Super Nintendónak köszönhetően éreztem igazán rá, hogy mennyire jó játszani.

• 1997 – Gyerekkorom fénykorát ekkor éltem.
• 2006 – Egyik legnagyobb fordulópont ekkor érkezett, amikor igazán igényem lett arra, hogy önálló életem legyen, emellett a japán zene és az animék is ekkor jöttek az életembe.
• 2009 – Életem egyik leggondtalanabb éve, valamint ekkor jött életem második nagy szerelme, amiből ugyan nem lett semmi, mégis jó érzésekkel gondolok rá.
• 2019 – A másik nagy fordulópont életemben, amikor ráfordultam arra az irányra, amelyen jelenleg is haladok. Úgy tűnik, ez lesz a cél.

De egyik év sem volt annyira jó, mint a 2022-es. Több célt is sikerült elérnem és több mindenben jó irányba haladok. Például sikerült 16 kilót leadnom, nem is híztam vissza és folyamatosan edzek, hogy minél jobb alakom legyen. Ez az, amiben jó irányba haladok és jövőre csak jobb lehet. És az is eredmény, hogy sikerült kijutnom Hollandiába és úgy néz ki, hogy tényleg ott lesz a helyem. Ezzel kapcsolatban az lesz a dolgom jövőre, hogy kint maradhassak. A terveim szerint jövőre fejezem be az egyetemet és a jövő évre nagyszerű eredmény lesz egy olyan munkát találni, amit örömmel fogok végezni és egy kisebb lakást találni, amit bérelhetek.

Ami a párkapcsolatot illeti... arra más azt mondaná, hogy felejtsem el és jó eséllyel igaza is van. De én inkább azt mondom, hogy van is és nincs is. Nemcsak azért gondolkodok így, mert nekem így könnyebb, hanem mert mindig is toleránsabb voltam a kapcsolatokban. Ha csak arra gondolok, hogy a való életben több ismerősöm végül “szétment” kapcsolatát is megmenthetőnek gondoltam magamban. Bár ez is olyan, hogy ahogy én raktam össze a fejemben, de nem én vagyok benne, nem tudom, hogy mik történtek ott valójában és a másik azt hogy élte meg. A másik meg filmekben, sorozatokban is kevés olyan szétment kapcsolatot látok, amelyről tényleg azt gondolom, hogy azon már nem lehet segíteni. Vannak, akik azért szeretnek filmet nézni, hogy egy saját befejezésen gondolkodjanak, én inkább azért, hogy én szereplője lennék, hogyan viselkednék egy-egy adott jelenetben. Vagyis belehelyezem magam a filmbe. A lényeg most az, hogy most ilyen “kinn is vagyok benn is vagyok” helyzetben vagyok. Tehát bárki bejöhet az életembe (persze, akit én is szívesen látok), de ő is visszatérhet, ha akar.

Tehát az, hogy mindennél jobb volt ez az év, nem azt jelenti, hogy tökéletes volt, de arra bőven jó, hogy elég motivációt adjon a jövő évre. Hogy érdemes harcolni, mert ha teszek érte, akkor valóra válhat. Persze ehhez az is kell, hogy ne elérhetetlen álmokat szőjek, hanem olyanokat, amik által egy kicsivel tolom kijjebb a határokat és örömöt okoz, ha elérem. És ez komoly önbizalommal ruház fel, ami talán látszik is rajtam. De ez nem azt jelenti, hogy mindig jól vagyok magamban. Előfordul olyan, hogy este, amikor úgy fekszek le aludni, hogy a hiányérzet dominál bennem. Leginkább azért akkor, mert akkor már semmi inger nem ér. Akkor csak a gondolataimmal vagyok és előfordulhat, hogy épp a negatív gondolatokkal, érzelmekkel vagyok együtt. De ezek ellen nem harcolok, pont az nyugtat meg, hogy nem nyomom el, hanem hagyom megélni. Utána aztán jobb lesz. Ha hagyom megélni a negatív érzelmeket és azt, hogy mi hiányzik, az jó irányt adhat arra, hogy mi az, amiért érdemes küzdeni, mi tehet elégedettebbé.

De az év végén történtek olyan pozitív dolgok, amik szintén motivációt adnak a jövő évre. Ha már tegnap írtam az új Ganxsta Zolee és a Kartel albumról, akkor jöjjön tőle egy idézet. mely a 2002-es Gyilkosság Rt. albumának Engem ott találsz című dalában a következőképp fogalmazott:

Nyisd ki a szemed, figyeld, mi történik veled, mert
A legnagyobb vesztes, aki nem látja, hogy nyert.

Komoly igazság. Érdemes jobban figyelni Ganxsta Zolee szövegeit, mert itt-ott elrejt bölcsességeket.

És milyen érdekes, hogy akkor fordult sokkal jobbra az életem, amikor abba a korba léptem, amelyben Okui Masami megjelentette a ReBirth című albumát, szólva a megújulásról. És arra arra gondolok, hogy a rá következő album a Dragonfly, ami egy még erősebb, még magabiztosabb album, határozottan jó ómen. Azt gondolom, hogy egyfajta krízisen át kell esni a fiatal években a megújulásért. Amikor szembesülünk azzal, hogy a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy elterveztük. Ekkor fontos megélni a veszteségeket, elfogadni a történéseket. Nekem is az eredeti tervem az volt, hogy Budapesten fogok élni, ahogy fentebb írtam, volt egy nagy szerelmem, amit végül el kellett veszítsek, de azoknak meg kellett történjenek, hogy aztán végül oda jusson el az életem, ahol most tart. Utólag azt mondom, hogy sokat hibáztam, de szembesülni azzal, hogy nem úgy alakultak a dolgok, ahogy elterveztem jó volt arra, hogy ebből megújuljak. Ezek megalapozzák azt, hogy értékeljem azokat a dolgokat, embereket, amik, akik megadattak. Továbbra is azt gondolom, hogy a 30-as évek kiváló korszak arra, hogy kellő tapasztalattal, de még fiatalon egy új életbe kezdjünk, mintegy újjászületve, megújulva. Ennek szellemében vágok neki a 2023-as évnek.

És most térjünk rá a szokásos zenei értékelésre, miket hallgattam, miket fedeztem fel idén. Továbbra is baromi gáznak tartom, hogy a Spotify az éves zenei elemzéseket december elején küldi, mintha az újév decemberben kezdődne... Tisztelettel felhívnám a figyelmet, hogy az újév januárban kezdődik és sokkal jobb december 31-én összegezni, minde november 30-án, vagy küldik ezeket a wrapped-eket. De nemcsak ezért nem foglalkozok a Spotify-jal, hanem mert ott kevesebb zenét hallgatok. Még mindig többségében offline hallgatok zenét, aminek több oka is van:

1. Sok általam szeretetett zene még mindig nem érhető ott el. Elég csak Okui Masami régi albumaira gondolni. Ezeknek többségében szerzői jogi okai vannak. Emiatt van az, hogy azok a JAM Project dalok nincsenek fent a Spotify-on, amikben Mizuki Ichiro énekel. Emiatt az első album a BEST Project még mindig nincs fent.
2. Az is baj, ha egy dal nem úgy van taggelve, ahogy a Last.fm profilomban van (pedig sokszor az a helyes), ezért ugyanaz a dal két külön dalként van jelen.
3. Nemrég jöttem rá, hogy dalok minősége a zenei streamind szolgáltatásokon nem az igazi. A beállításokban nekem kell külön “Zeer hoog”-ra állítani a lejátszás minőségét, ha 320 kbps-ben akarom hallgatni a dalt, de ez még mindig veszteséges minőség. Hogy ez mit jelent, azt a következőképp tudom illusztrálni:
   Egy átlagos veszteségmentes dal 900-1100 kbps minőségű.
   A CD-n egységesen 1414 kbps minőségű a zene.
   Nemrég óta létezik úgynevezett hi-res veszteségmentes minőség 3000-4800 kbps minőséggel.
   Tehát ha igazán jó minőségben akarok zenét hallgatni, akkor a megfelelő technika mellett azt még mindig csak offline tudom megtenni.

Ezek miatt van az, hogy még mindig a Last.fm profilom nyújtja a legpontosabb képet arról, hogy milyen zenét hallgatok. Ezért is külön öröm számomra, hogy idén felélesztették hamvaiból a Winamp-et. Én ezen hallgatok a leggyakrabban zenét.

Azóta még eggyel frissítették a Winampet, a legújabb változat van a gépemen. Ó, igen, a legújabb Hayashibara Megumi kislemezt hallgatom most, a Shuuketsu no Hate ni-t. Fogok erről is majd írni, most jelent meg december 21-én. Érdekes kislemez. Szóval Winamp-et, alkalmanként Foobar2000-rel hallgatok zenét, de azt annyira gyakran nem használom, mert nem annyira dizájnos. Leginkább zene konvertálására használom, vagy ha túl sok zenei fájl adatait (évszám, album címe) kell egyszerre átírni, azt a Foobarnál meg lehet tenni, így ott időtakarékos. Egyébként elsődlegesen Winampen hallgatok zenét.

Az év dala 2022

Ilyen hosszúra nyúlt bevezető után lássuk, hogy melyik az a dal, amelyik idénről a legjobban tetszett, amelyik a leginkább hatással volt rám.

Suara: Hyakunichisou

Ebben nagyon nincs meglepő nálam. Ha Suara egy balladával érkezik, az jó eséllyel pályázik az év dala címére nálam. Hiszen ahogy többször is írtam már, nagyon szeretem azokat az érzelmeket, amikkel Suara énekli a dalait és hogy valahogy ezt képes úgy művelni, hogy az istennek se tudom őt megunni. Suara egy újabb kiváló példa arra, hogy milyen az, amikor valaki a helyén van és azt csinálja, amit szeret. Ezáltal tud kiteljesedni és olyat csinálni, ami által a világot egy kicsivel jobb hellyé teszi.

Nos, akkor lássuk a Last.fm statisztikákat. Azért a Spotify-nak jelentős szerepe van, mert azáltal, hogy ott is hallgatok zenét, a 2009-es regisztrációm óta idén hallgattam a legeslegtöbb zenét, egészen pontosan 25.755 alkalommal hallgattam ebben az évben dalt. Amíg korábban az volt a cél, hogy a 2010-es 20.512 összhallgatást valahogy túlszárnyaljam, ezt idén nagyon meghaladtam. Idén is volt arra példa, hogy kifejezetten azért hallgattam zenét, mert annak a művészi igényére volt szükségem, de volt olyan is, hogy csak önmagam szórakoztatására, időtöltésére. És kétségtelen, hogy a Spotify egyik nagy előnye, hogy nem kell feltétlen letölteni mindenféle dalt, amihez csak úgy hangulatom támad. Bár ez azzal is jár, hogy azz idén hallgatott zenei reperotár jelentősen felhígul. Így jött össze idénre a 25.755-ös összmeghallgatás.

De lássuk is, hogy ez hogy áll össze.

Top 10 előadók 2022

1. JAM Project (4.136)
2. Hayashi Yuuki (2.926)
3. Hayashibara Megumi (1.178)
4. Suara (1.067)
5. Okui Masami (950)
6. Tachibana Asami (824)
7. Zorán (581)
8. Ganxsta Zolee és a Kartel (509)
9. SPYAIR (366)
10. wacci (325)

Itt tenném hozzá, hogy az LGT a 324-es összhallgatással épp, hogy lecsúszott a Top 10-ről. Ha nem jött volna a Bakuten!!… És akkor mondom azt is, hogy a 12. helyen a BURNOUT SYNDROMES van 323-mal. De ilyen is van. Utána meg már csak 300 alattiak vannak.

Top 10 filmzene albumok 2022

1. TV anime: “Bakuten!!” Original Soundtrack (736)
2. TV anime: Haikyuu!! TO THE TOP Original Soundtrack (734)
3. Eiga Bakuten!! Original Soundtrack (456)
4. TV anime: Haikyuu!! Original Soundtrack Vol. 1 (396)
5. TV anime: Haikyuu!! Original Soundtrack Vol. 2 (276)
6. TV anime: Haikyuu!! Second Season Original Soundtrack VOL. 1 (243)
7. TV anime: Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru Original Soundtrack (233)
8. TV anime: Haikyuu!! Second Season Original Soundtrack VOL. 2 (199)
9. TV anime: Haikyuu!! Karasuno Koukou VS Shiratorizawa Gakuen Koukou Original Soundtrack (183)
10. Boku no Hero Academia 2018 Original Soundtrack (128)

Végül csak megtettem, hogy a filmzene albumokat külön választottam a többi zenei albumtól, mert akkor a többi alig kapott volna helyet. Egyébként meg nem szorul magyarázatra. Olyan, mint az előző években, egyedül a Bakuten!! az újdonság, ami jött, látott és győzött. Zeneszerző meg mindegyik esetében ugyanaz: Hayashi Yuuki, illetve a Haikyuu!! zenéket Tachibana Asami-val együtt írták. És amíg fennáll a tény, hogy ők ketten írták a Haikyuu!! zenéket, addig mindkettejüknek bérelt helye van a Top 10-es listában.

Top 10 albumok 2022

1. JAM Project BEST COLLECTION XIV Max the Max (327)
2. Ganxsta Zolee és a Kartel: A bohóc (310)
3. Suara: Infinity Kibou no Tobira (167)
4. Suara: Hikari (157)
5. Hayashibara Megumi: Tanoshii Douyou (150)
6. Hayashibara Megumi: Slayers MEGUMIXXX (137)
7. JAM Project: THE JUDGEMENT (121)
8. JAM Project: JAM FIRST PROCESS (120)
9. JAM Project: MAXIMIZER ~Decade of Evolution~ (118)
10. JAM Project BEST COLLECTION XIII A-Rock (115)

Az első három helyen az idén megjelent albumok, a többi pedig ahogy jött. Illetve a JAM Project mini-albm tudott feljönni még. Meglepetés számomra Hayashibara Megumi gyerekalbuma, de hát sok rajta a rövid dal, ezért tudott feljutni az 5. helyig. A többit meg ahogy hallgattam.

Top 10 kislemezek 2022

1. Matt Nash: Losing My Mind (215)
2. Suara: Hito Nanda (174)
3. Guz: Kush (173)
4. Elderbrook: Body (Remixes) (155)
5. Centimillimental: Seishun no Enbu (134)
6. Vintage Culture: You Give Me a Feeling (133)
7. Hugel: Eyes On You (124)
8. Konstrakta: In Corpore Sano (124)
9. wacci: Anata ga Iru (120)
10. JAM Project: “Muv-Luv Alternative” Insertion Song Collection (107)

Na itt mutatkozik meg igazán, hogy mennyit hallgatom a Spotify-t. Az ott felfedezett kislemezek vannak döntő többségében jelen. Illetve ezüstérmes az új Suara kislemez, illetve a Bakuten!! opening és ending kislemezei is itt vannak.

Végezetül lássuk az idén 100 legtöbbet hallgatott dalt.

Top 100 dalok 2022

1. Matt Nash: Losing My Mind (215)
2. Guz: Kush (173)
3. Elderbrook: Body (BluePrint Remix) (145)
4. Vintage Culture: You Give Me a Feeling (133)
5. Konstrakta: In Corpore Sano (124)
6. Suara: Hyakunichisou (121)
7. Oden & Fatzo: Lauren (I Can’t Stay Forever) (116)
8. Hayashi Yuuki: Jun’i Happyou (111)
9. Tom Gregory: Footprints (92)
10. Hugel: Eyes On You (81)
11. SPYAIR: Imagination (77)
12. Ali Bakgor: In Your Eyes (Extended) (76)
13. Flight Facilities: Move (Loods Remix) (76)
14. Suara: Eigou no Sadame (71)
15. Donnie & Rene Froger: Bon Gepakt (70)
16. The Soundlovers: Run-Away (69)
17. Asuka Ota & Hajime Wakai: Walking the Hot Desert (67)
18. Capella: Move on Baby (65)
19. SPYAIR: I’m a Believer (65)
20. Sarazanmai: Kawausoiya (65)
21. wacci: Anata ga Iru
22. wacci: Bokura no Ippo
23. Hayashi Yuuki: Kako
24. Hayashi Yuuki: Genjitsu
25. Roce: Follow
26. Michael Schulte: Here Goes Nothing
27. BURNOUT SYNDROMES: Hikari Are
28. Tachibana Asami: Aseri
29. JAM Project: SKILL
30. Suara: Ruten no Inori
31. Centimillimental: Seishun no Enbu
32. NICO Touches the Walls: Tenchi Gaeshi
33. JAM Project: VICTORY
34. SUPER BEAVER: Toppakou
35. Centimillimental: nag
36. BURNOUT SYNDROMES: FLY HIGH!!
37. JAM Project: Piano Kyousoukyoku Dai 4-ban~Kaijin Sanka
38. Suara: Hyakunichihsou (Instrumental)
39. Tachibana Asami: Iya na Otoko
40. SPYAIR: Trust your anthem
41. 2 Brothers on the 4th Floor: Never Alone
42. Go_A: Shum
43. JAM Project: Over the Max ~Tamashii no Keishou~
44. Hugel: Eyes On You (Extended Mix)
45. James Hype: Ferrari
46. JAM Project: Houkou Hate no Arano wa
47. Galileo Galilei: Climber
48. Mosaic: Rays of the Rising Sun
49. SPYAIR: ULTRA
50. Tachibana Asami: Junbi
51. U96: Das Boot
52. Kondo Koji: Das Boot
53. JAM Project: Tread on the Tiger’s Tail
54. Hayashi Yuuki: Ryou Seikatsu
55. E-Rotic: Max Don’t Have Sex with Your Ex
56. KALUSH: Stefania
57. Suara: Kanashimi no Yoake Mae
58. tacica: LEO
59. JAM Project: GONG
60. JAM Project: HERO
61. Purple Disco Machine: In The Dark
62. SUPER BEAVER: Hitamuki
63. Sukima Switch: Ah Yeah!!
64. Okui Masami: Blood Blade -Hikari no Yami no Kanata-
65. JAM Project: NOTE
66. JAM Project: VOYAGER
67. JAM Project: Mirai he no Houkou
68. wacci: Koi Daro
69. Centimillimental: Hikari no Naka Tsutaetai Koto
70. ALI PROJECT: Hi no Tsuki
71. FLOW: RISING DRAGON
72. JAM Project: GO!!
73. La Bouche: Bolingo
74. Tachibana Asami: Nerawareta Kenma
75. JAM Project: D.D ~Dimension Driver~
76. JAM Project: RESET
77. JAM Project: Piano Kyousoukyoku Dai 4-ban~Kaijin Sanka (Instrumental)
78. tacica: Hatsunetsu
79. Hayashi Yuuki: Juunintachi
80. ACRAZE: To It Do It
81. COALTAR OF THE DEEPERS: Dear Future
82. Donnie & Frans Duijts: Frans Duits
83. E-Type: This is the Way
84. JAM Project: Lost my heart ~Kaze no Kioku~
85. JAM Project: Rocks
86. JAM Project: Zanzou no Revenger
87. JAM Project: Tsubasa
88. Thalía: La Loca
89. JAM Project: Fight on!
90. JAM Project: Meikyuu no Prisoner
91. Kageyama Hironobu: Dengeki Sentai Changeman
92. Froukje: 17
93. JAM Project: Battle Communication!!
94. JAM Project: Karma ~the dark side of human nature~
95. JAM Project: Hagane no Messiah
96. Captain Hollywood Project: More and More
97. Haddaway: What is Love
98. JAM Project: Concerto of SRW
99. JAM Project: Drei Kreuz ~Hagane no Survivor~
100. JAM Project: with love