Macskarisztokraták
Ez az a Disney klasszikus, melyre legendaként fogok emlékezni, mint gyerekkorom legmeghatározóbb rajzfilmes élményére. Persze ehhez a "ranghoz" nagyban hozzájárult a macskák iránti végtelen rajongásom, de ez nem lenne elég, ha nem spékelték volna meg egy nagyszerű történettel, szerethető macskákkal, és emlékezetes dalokkal.
Párizs, 1910. Madame Adelaide Bonfamille egykoron híres operaénekesnő volt (ez így nem derül ki, csak van egy erős utalás rá, amikor az ügyvéd barátjával a Carmen-ről beszélnek), most egyedül él abban a hatalmas villában. Nincsenek élő rokonai, így minden szeretete Hercegnőé (Duchess), és három kismacskájáé, Berlioz-é Touluose-é, és Marie-é. Éppen hazatartanak, Edgar, a komornyik vezeti a lovat. A madame szerencsére azon idős hölgyek közé tartozik, akik megőrizték víg kedélyüket. Egy barátját várja Georges VénKujon-t.
Épp készülődik a madame, amikor Georges megérkezik. Valószínűleg már a 100. élvetévén is túl van, mondja is, hogy nem olyan fürge már, mint 80 évesen. De szerencsére vidám természete megmaradt, és ma is aktívan dolgozik ügyvédként. A madame ezért hívta ide, hiszen valószínűleg már nem fog sokáig élni, és szeretne örökösökről gondoskodni. Erre a szomszéd szobában ténykedő Edgar is felfigyel. Az ügyvéd azt hiszi, hogy Adelaide mindent a komornyikra akar hagyni, de gyorsan helyesbít, hogy először a macskák örökölnek. Edgar-t ezt nagyon rosszul érinti, persze vág az esze, és tudja, hogy ha nincsenek a macskák, azonnal ő örököl mindent, így egy ügyes tervvel eltünteti a macskákat.
Persze nem azonnal. Este a kiscicák az egyik szobában játszanak. Berlioz és Marie harcolnak, amikor a kis kandúr szabályosságra inti Marie-t. Toulouse meg is jegyzi: "A nők sosem harcolnak szabályosan". A játéknak egy Marie fejére esett gyertya vet véget, amikor megjelenik az anyjuk, inkább a képességeiket csiszolják. Touluose nekiáll festeni, miközben Berlioz zongorázik, Marie énekel. Eközben Edgar a konyhában készíti a macskáknak a vacsorát: A krémek krémje á la Edgar. Ám most módosítja, ugyanis egy nagy adag altatót is tesz a vacsorába. És már tálalja is a macskáknak. Úgy tűnik, nagyon finomra sikeredett, még a macskák barátja, Roquefort, az egér is felfigyel, és odakéreti magát. A macskák idővel elálmosodnak, de még az egér is elalszik.
Éjszaka Edgar akcióba lép. Beteszi a macskaágyat a motorja mellé, és elindul egy messzi tájra. Ám ekkor nem is sejti, hogy rossz irányba indul el, ugyanis két kóbor vadászkutya felé tart, kiknek hobbija, hogy megugassák az emberek járműveit. Felfigyelnek Edgar motorjának hangjára, azonnal akcióba is lendülnek. Érdekes harc alakul ki kettejük között, melynek végén a macskaágy kiesik Edgar motorjából.
Még éjszaka felébred Hercegnő a nagy villámlásra, kétségbeesetten tudatosodik benne, hogy nem otthon van, de szerencsére megvan mind a három gyereke. Visszaalszanak, reggel Hercegnő egy énekre ébred fel. Felfigyel a hang forrására, igencsak szimpatikus számára az éneklő kóbormacska, Thomas O'Pamacska. A kandúr azonnal beleszeret Hercegnőbe, aki a dal végén megdicséri. Majd amikor komolyra fordul a szó, és Hercegnő elmeséli, hogy mi a baj, hogy Thomas még ekkor is csak arról áradozik, hogy nekik édes kettesben kéne varázsszőnyegen repülniük Párizsba repülniük. Idillikus álma kártyavárként omlik össze, amikor megjelennek a kismacskák: Hárman? Négyen? ÖTEN? O_O Koós János volt Thomas magyar hangja, az egyik legnagyobb alakítása az volt, amikor mézes-mázasan mondja a macskákra nézve, hogy "milyen helyesek". De problémáján gyorsan felülkerekedik, és minden erejével azon van, hogy segítsen rajtuk. A tejszállító kocsit kényszeríti nem is annyira barátságos módszerekkel, hogy vegye fel őket útitársként. Megáll a sofőr, majd megint fel kell húznia a kocsit (miután felhúzta saját magát), hogy el tudjon indulni. Eközben Thomasék beszállnak. Az, hogy a kocsi tejet szállít, nagyon jól jön, ugyanis a cicák megéheznek. Thomas egy kedves játékkal a macskák elé tálalja a reggelit, á la carte. A macskák nagyon örülnek, de az idill nem tart sokáig, ugyanis a sofőr észreveszi őket. Iszonyú haragra gerjed, elüldözi a macskákat. Így sajnos nem jutottak messzire, hosszú út vár még rájuk.
A madame szomorúan veszi tudomásul, hogy macskái eltűntek. Eközben Edgar büszén mutatja a lovának Frou-Frou-nak, hogy címlapra került a műve, az évszázad macskarablása. Nagy dicsekvés közepette jut eszébe, hogy a kalapját otthagyta a kutyáknál. El kell mennie érte!
A macskák meg próbálnak hazajutni. Egy vasúti sínen a kiscicák vonatosat játszanak. De nem sokáig, mert szemből jön a vonat. Thomas mindenki leugrásra késztet, ám Marie túlságosan leugrott, beleesik a folyóba. Thomas azonnal utánaered, hogy megmentse a kislányt, ami sikerül is, de csakhamar kiderül, hogy nem tud úszni. Szerencséjére - vagy tán épp pechére? - arra jár két lúd: Libamélia, és Libabigél. Miután jót poénkodtak azon, hogy születésük óta lúdtalpasak, észreveszik a bajba jutott hősünket. Nem hisznek a szemüknek, amikor látják, hogy egy macska úszni tanul. Segítenek hát neki. De ettől csak még nagyobb bajba keveredik, amikor a libák nagynehezen kisegítik a partra. Thomas nagyon haragszik rájuk, Hercegnő próbálja megbékéltetni. A libák végig azt hitték, hogy Thomas Hercegnő férje, amikor tisztázza magát, hogy nem az. A két pletykás összenéz: "Valóságos botrány! Nézd ezt a csavargót! Szélhámos! Nézd azt bamba vigyort az arcán! És milyen romlott a tekintete!" Hercegnő gyorsan elsimítja az esetet, és segítséget kér tőlük, hogy hazajussanak Párizsba. Szerencséjük van, ők is arra tartanak.
Csakhamar beérnek a fővárosba, a közeli étteremben egy libát üldöznek, nagy nehezen kikergetik. Mit ad isten? Ő Valdo, a libák nagybátyja. Már megint berúgott. Vacsorát akartak készíteni belőle, valami libaétel, fehér borral megöntözve. Nem inkább átitatva? De a bortól hamar feledi bánatát, a két unokahúga hazatámogatja, közben jókat nevetnek. Ezek a franciák tudnak élni.
Éjszaka Edgar visszatér a két kutyához a kalapjáért, és a macskaágyért. Nagyon kemény csatát vív értük, de most ő kerül ki győztesen. De Párizsban a macskák már nagyon elfáradtak, meg kellene pihenniük. Thomas bár sejti, hogy nem tetszene Hercegnőéknek, de megmutatná neki azt a házat, amit a bandájával otthonának használnak. Na tessék! Épp rázendítettek! Átbulizzák az éjszakát. Ez egy nagyon érdekes jelenet, mert több rajzolási hiba van itt, néhány apró jelenetben elég rondák lettek a macskák. Meg egyszer Berlioz van a zongoránál, majd Toulouse kerül oda... Úgy tűnik, a készítők is átmulatták ezt a jelenetet. A dáridó után Hercegnő lefekteti a kiscicákat aludni, majd Hercegnő, és Thomas beszélgetnek. A kandúr nem érti, hogy Hercegnőék miért akarnak ennyire visszamenni, úgy magyarázza el, hogy a Madame-nak nincs senkije, és nagyon szereti őket. Vissza kell menniük.
Úgy tűnik, hogy Thomas tudomásul vette, másnap délelőtt visszatérnek a házhoz. A kiscicák boldogan rohannának be, de bezárták a macskanyílást. A nyávogásra Madame kimegy, biztos megjöttek a macskák, ám ezt Edgar is észreveszi, és ő a gyorsabb. Gyorsan zsákba teszi a macskákat, és elrejti őket. Eközben Madame csalódottan veszi tudomásul, hogy a macskák mégsem jöttek haza. Roquefort füleli a macskákat, hogy ki segíthetne nekik, azonnal Thomas után ered. Mondja, hogy Hercegnő és a kiscicák bajban vannak. Ő elkezd intézhedni, menjen, és szóljon a kóbormacskáknak. Roquefort nagyon megijed, de elmegy értük. Amikor odaér, a rémülettől meg sem tud szólalni, nagyon nehezen jut eszébe Thomas O'Pamacska neve. Hát, valóbam nem szép gyerekek, de amikor meghallják, ők sem haboznak.
Edgar eközben készülődik, hogy ördögi tervét végrehajtsa: A zsákot, melyben a macskák vannak, egy ládába teszi, és egészen Timbuktuig postázza el, de szerencsére hamar megjelenik Thomas. Kemény harcot vív a komornyikkal, de Frou-Frou segít neki. Megérkeznek a többiek is, de Edgar elviszi a csomagot, még akkor is, ha ez lesz élete utolsó cselekedete. A ládát már rázárta, ezért Roquefort próbálja kinyitni, sikerrel. Thomas gyorsan kiengedi a macskákat, és a csata végére Edgar-t zárják be a ládába, és már jön is a futár érte.
A Madame nagyon boldog, hogy a macskák visszatértek. Fényképet készít róluk, mondja is az ügyvédnek, hogy házába szeretné elhelyezni a város összes kóbormacskáját. Kezdetnek befogadta Thomas barátait, akik máris rázendítettek: Minden ember macska nem lehet!
Egyébként lett volna Macskarisztokraták 2 2007-re, de törölték. Pedig kíváncsi lettem volna, Edgar hogy érzi magát Timbuktuban, és miként működik a ház macskaotthonként.
Még én magam is meglepődtem, hogy ez ennyire hosszú lett. De hát most na. Ha ezt annak idején legalább húszszor nem láttam, akkor egyszer sem. Nagyon szeretem ezt a klasszikust, szinte minden egyes macskának külön jelleme van, és nemcsak a dalok maradtak meg bennem, hanem bizonyos szófordulatok. Ez nemcsak azért van, mert annyiszor láttam, hanem mert nagyon jó lett a magyar szinkron is, és néhány mondat megmaradt a fejemben. Az akkor még gyerekek is nagyon tehetségesek voltak, akik a kiscicák hangját adták, Berlioz (a fekete cica) örök kedvenc marad. Rengeteg sok emlék fűz hozzá, de mégis trónfosztás történt... Hogy melyik, és miért, holnap kiderül.
