Az Angliában eltöltött néhány nap

Nem voltam még egy hetet sem Angliában, néhány napja érkeztem meg Magyarországra (én csak úgy járkálok Európában, amerre kedvem tartja...) de mindenképp érdekes volt. Jól éreztem magam, jó volt ott lenni, de azt tudom mondani, hogy most éreztem először úgy, hogy nem laknék már ott. Ennek nem is csak az a legfőbb oka, hogy Anglia már nem EU-tag és effektív vízum kell már, ha 3 hónapnál tovább akarnék maradni az országban. Leginkább azért nem, mert már nem érzem azt, hogy Anglia a jelenem része lenne. Ebben talán azt is közrejátszik, hogy 2019 decemberében voltam utoljára és változott azóta néhány dolog. És most már sehogy nem tudtam beilleszteni a jelenembe azt a közeget, amit néhány éve még annyira szerettem.

Meg érdekes látni a különbséget Hollandiával összehasonlítva. Mindenben Hollandia a nyertes. Egyszer utaztam Angliában vonattal és a holland vonatok szépségéhez és tisztaságához képest az angol kisebb vasút eléggé balkáni volt. Tehát nem egy fő vasútvonalon utaztam, hanem egy MerseyRail nevű kisebb szolgáltató vonatán, amelyik a környező kisebb településeket köti össze Liverpoollal. De hát Hollandiában is utaztam kisebb vasúttal, amikor Amersfoortba vagy Goudába mentem és mindenben sokkal jobb volt. Ja hát meg a bicikliút... Rettenetesen hiányzott Angliában. Nővérem felajánlotta a biciklijét, hogy amikor elfoglalt, de mennék valamerre, menjek nyugodtan a biciklijével. Mindenképp kedves volt tőle, éltem is vele egyszer, de nagyon veszélyes úgy biciklizni, hogy nincs bicikliút. Ráadásul Angliában az utak jobban dimbes-dombosak, úgyhogy a lejtőn is vigyáznom kellett, hogy ne menjek túl gyorsan, tudjak fékezni, ha arról van szó. Autópálya mellett is rettenetesen hiányzott a bicikliút (ami szintén van Hollandiában), egyrészt egy körforgalomnál alig bírtam átmenni, másrészt, egyszer vezetett a Google Térkép egy autópályára és ott olyan nagy volt a forgalom, hogy inkább kerülőúton mentem. Tehát a különbség nyilvánvaló.

Összességében látogatóba jó visszajönni. Nővéremék átköltöztek Wallasey-ból Moretonba (5 km van a két település között), szép az új ház. Meg azóta lett egy macskájuk, akiben sok örömömet leltem.

Fekete fiúmacska, a többiek Onixnak hívják, én maradtam a Kageyamánál a fekete mivolta miatt. Aranyos, játékos, nagyon szerette, ha az arcát vakargatom. Amikor harcos kedvében volt, nem hagyta, hogy simogassam. Akkor a kezem után kapott. Főleg akkor volt harcias, amikor valamelyik lábát vagy a farkát akartam megsimogatni.

Egyébként sokat alszik, sajnos mivel abban a szobában volt a legtöbbet, ahol én voltam elszállásolva, kénytelen voltam éjszakánként kitenni a szobából, hogy ne másszon az ágyon és felébresszen. Akármennyire is szeretem a macskákat, nem hagyom, hogy ő legyen a ház ura. Ha a gép előtt akartam ülni és a macska épp a széken feküdt, kicsit megsimogattam, de utána felemeltem és szépen az ágyra tettem le, hogy ott pihenjen. De nagyon szerettem. Mondtam is, ha vagy 5000 képet nem csinálok a macskáról, akkor egyet sem.

Egyébként messzire nem mentem. Egyszer voltam a nővéremmel Liverpoolban, illetve többször Birkenheadben, illetve Liscardban. Igazából Hollandiához képest Anglia sokkal rosszabbul néz ki. Koszosak, a régi épületek nagyon rosszul néznek ki, kicsit olyan, mintha nem lenne gazdája ezeknek a városoknak. Most vagy azért tűnik így, mert Hollandiához képest tényleg rendezetlennek ezek a városok, vagy sokkal kevesebb anyagi forrás jut fejlesztésekre, mivel Anglia kilépett az EU-ból. De az biztos, hogy Hollandiához képest Anglia Észak-nyugati régiója egy Közép-európai ország állapotát idézte vissza. Az a környék viszont nagyon szép, ahol nővéremék laknak. A házak, tiszták, rendezettek és nagy tér van. Az utca végénél van egy nagy játszótér. Mégis csak egy kisváros. kb. 17.000 lakossal.

Nagyjából ennyiben tudom leírni az itt eltöltött pár napot. Nagyon más volt most itt lenni. Azt nem mondom, hogy soha többet, mert miért is ne látogathatnám meg a nővéreméket, de ha ezen kívül bármi célja is lehetne annak, hogy visszatérjek, akkor csak az, hogy játékokból bevásároljak. Mert azt itt olcsóbban lehet venni.

Utazás Angliába

Több mint 3 év után ismét Angliában vagyok a nővéremnél. Ő hívott meg magához, hogy töltsek itt egy pár napot én meg örömmel. Jó itt lenni, mindig olyan érzésem van, amikor itt vagyok, hogy na én itt maradok és itt fogok élni. De ez most két okból sincs így: 1. Nővéremnek túl sok dolga van és nincs lehetősége aktívan segíteni, 2. Anglia nem EU-tag. Bár nem vagyok semmilyen politikai aktivista, de úgy gondolkodok, hogy az EU-nak legyen bármilyen problémája, jobb EU-tagnak lenni. Egyébként sem lehet csak úgy Angliában maradni, de az, hogy nem EU-tag, az az utazás szempontjából is komoly probléma volt.

10-kor indult a gép Amszterdam Schiphol repülőtérről, 5.30 után nem sokkal indultam el otthonról. A 470-es busz közvetlen visz el Alphen aan den Rijn-ből a repülőtérre, de szombat lévén (április 1-jén jöttem ki) ritkábban járnak a buszok. A repülőtéri 40 percenként, úgyhogy azon voltam, hogy a 6.08-as buszt elérjem. Ez kényelmesen meg is lett. De hogy mennyire üres a város kora reggel, szinte megihletett.

Talán szellemek is járnak ilyenkor errefelé... Mindenesetre a busz rendben elindult. Az utazás nekem ingyen volt, ugyanis amikor bejelentkeztem, akkor egy levélben küldtek a buszra két ajándék napijegyet. Az egyiket direkt erre a napra tartogattam. A busz jól ment, semmi gond nem volt az út során. Az amszterdami repülőteret most láttam életemben először. Hatalmas... Mondjuk, nem csoda, mert a világ minden tájára megy innen közvetlen járat, így a gépeknek célállomásuktól függően külön felszállópálya kell. De hát akkora, mint egy kisebb város.

Egy kis időm volt nézelődni, de 8 órára már a kapunál kellett lenni, hogy leadjam a csomagot. Jól ment a sor, csak amikor én kerültem sorra, akkor jött a baj. Felmutatom a beszállókártyát, a személyi igazolványt, de tanácstalanul nézek magam elé, mert a hölgy kéri az útlevelet is. Abban a pillanatban leesett, hogy Anglia már nem EU-tag és hogy nem lehet csak úgy az országba beutazni. Az meg otthon maradt... Az volt a nagy szerencsém, hogy minden, még korábbi holland dokumentumot elhoztam Hollandiába és közéjük tettem az útlevelet, hogy egyszer még kellhet. Hát most kell és nagyon jó, hogy itt van. Mert hogy felhívtam anyámat és nővéremet is, hogy mit tegyek, végül a nővérem ötlete volt, hogy fogjak egy taxit és szaladjak haza az útlevélért, még elcsíphetem a gépet.

Nem mondom, sokba fog ez kerülni... Nem egy nagy talány, hogy a taxiórák közül a repülőtéri taxióra az Olimpiai bajnokok, akkora sebességgel szalad. Hát, megtettem, felszaladtam az útlevélért, szerencsére tudtam, hogy hol van, gyorsan le és vissza. Oda-vissza volt 50 km az út és került 170 Euróba. Csak a repülőt nem értem már el. 9:26-re ért vissza a taxi a repülőtérre, a kaput meg 9:30-kor zárták. Mire odaértem, már zárva volt a kapu, úgyhogy ez elment. A végső megoldás az volt, hogy akkor menjek ma a 15:50-es géppel Manchesterbe. Meglepetésre eléggé olcsó volt a jegy (ahhoz képest, hogy ma utazok), de ez akkor sem hiányzott.

De így legalább volt idő egy kicsit szétnézni a repülőtéren. És amilyen hatalmas, el is telt az idő azzal, hogy szétnéztem.

Nem lehet elég képpel kifejezni, mekkora. Bár igazság szerint azon túl, hogy hatalmas, mégis csak olyan repülőtér, mint bármelyik más. Nem olyanok a repülőterek, mint legalább a vasútállomások, hogy legalább valamiben egyediek lennének. A repülőterek olyanok, mint a plázák, szinte mindegyik ugyanúgy néz ki. Ezért is stílszerű, hogy az amszterdami repülőtéren van egy pláza is.

De legalább keresztül-kasul körbejárva eltelt az idő. Eredetileg 15.50-kor indult a gép, de ez meg késett. De itt már legalább a csomagfeladás gördülékenyen ment. Kevesen is voltak, úgyhogy gyorsan sorra kerültem. Az átvilágításon a táskám természetesen fennakadt (mivel sok elektronikai cuccokat viszek magammal, ezért az a meglepő, ha egyből kiadnák). A sok Pen Drive-ot hoztam magammal, az okozta a problémát.

Izgalmak erre a járatra is voltak, mivel a végső ellenőrzésre (amire felengednének a gépre) az EasyJet alkalmazása nem akarta betölteni a beszállókártyát. Innen ezért rendeltek vissza, mondván, hogy előbb beengednek mindenki mást, utána megnézik, hogy mi a helyzet velem. Azt mondjuk nem tudhatja a csaj, hogy csomagom is volt, ahol már ellenőrizték a beszállókártyát, de akkor is elgondolkodtatott, hogy itt már az égiek nem akarják, hogy eljussak Angliába? Végül nem kellett megvárnom a sor végét, odajött egy másik, csaj, neki szóltam, hogy milyen bajom van. Ő már foglalkozott velem. Az útlevelem alapján megnézte a számítógépben, hogy benne vagyok-e a rendszerben. Megtalált, így én is mehettem. Végül a gép is többet késett, de legalább az út jó volt. Jól ment, az időjárás is rendben volt. Bár mennyi az út Amszterdam és Liverpool között? 1 óra 20 perc. Alig, hogy felszállt, elértük a repülési magasságot, már landoltunk is és földet értünk.

Jó volt. Majd összefoglalólag írok az Angliában megélt dolgokról.

Anglia – 1. nap

Na, sikeresen megérkeztem Angliába. :) Szerencsére sima volt a repülőút, végig jól ment a gép, csak én vagyok olyan beszari még mindig, ha repülésről van szó. Igazából csak felszállás után félek, mert a gép akkor még ferdén áll, meg sokat fordul, hogy beálljon a helyes irányba, és ilyenkor gondolatban már a végrendeletemet írom... Persze, nem mutatom ki, hogy félek, de amíg egyenesbe nem áll, addig borzasztóan érzem magam belül. Aztán ha már beáll egyenesbe, akkor már semmi bajom nincs. Játszottam az úton, de nem sokat tudtam, mert lemerült.

Be se volt kapcsolva, ezért nem tudtam bagszival Streetpassolni. Kijött elém a repülőtérre, mert az Insert Coin egyesületnek kért régi Nintendo játékokat, melyekkel jól lehet többen is játszani, kiválasztottam neki egy párat. Leljék bennük örömüket. :) Én is örömömet leltem abban, hogy megszólalt a szokásos vészcsengő, és telefonáltam neki, hogy hol van... elaludt. De szerencsére utána sietett, ahogy tudott, úgyhogy nem okozott fennakadást. Elbúcsúztunk egymástól, nagyon fog hiányozni. Meg a többiek is, akikkel jobban tartom a kapcsolatot. Majd látjuk, hogy lesz. Elképzelhető, hogy ha találok egy jó munkát, és megszedem magam egy kis pénzzel hazamegyek, és Pesten megpróbálok végre normálisan munkát keresni. És akkor lesz végre munkatapasztalatom is, főleg külföldi. Tavaly, amikor voltam csoportos állásinterjún, a HR-es nagyon figyelt arra az álláskeresőre, aki külföldön dolgozott. Majd figyelni fog rám is. De az is lehet, hogy annyira megszeretem itt a dolgokat, hogy csak látogatóba járok majd haza.

Szerencsére a gép rendben landolt. Érdekes, hogy leszállásnál egyáltalán nem félek már, csak a jobb fülem dugul be (érdekes, amelyik kevésbé érzékeny...). Manchester, 3-as terminál. Miután megállt a gép, nem szeretek azonnal felállni, és a csomagommal előretolakodni, mert szűkösek a helyek. Igazából a szűkös hely miatt nem szeretek repülni, nem is azért, mert félek felszálláskor, az gyorsan elmúlik. Ha utazás, akkor nálam a vonat a #1. Repülőn, mivel szűkös helyen ülünk hatan egy sorban, ezért nem nagyon tudok közlekedni, főleg, hogy ablak mellett ültem. A táj viszont szép volt. :) Olyan mint egy domborzati térkép felülről. Az autók ilyen kicsi matchbox-nak tűnnek, többször elképzeltem, hogy megfogom őket, mint egy gyerek, és én mozgatom. Örülnének a benne utazók... Az épületek közül még a 10 emeletes panel is úgy néz ki, mint egy kicsi LEGO darabka.

Miután elővettem a csomagomat, nővérem várt már, és máris indultunk. De még nem haza, hozzájuk, hanem előbb Liverpool-ba. Egyből elkapott az a bizonyos "brit hangulat", ami miatt viszont nagyon szeretek itt lenni. Olyan dolog ez, hogy amiket ott hagytam (érzések, hangulatok, hasonlók), azok miatt rossz otthagyni Magyarországot, de amiket meg itt kapok, azokért megéri itt lenni. Liverpool-ban beültünk egy kávézóba, a Costa Coffee-ba, és mit ad isten? Felszolgálót keresnek. XD Nővérem meg is érdeklődte, hogy mi a helyzet, hogyan lehet jelentkezni. Igazából nem is figyeltem, hogy mit beszélt a sráccal, csak az "experience" szóra kaptam fel a fejem. Már tudtam miről van szó. Boldogan dolgoznék kávézóban is. Meg hipermarketben árufeltöltőként, pizzafutárként (csak ehhez kellene jogosítvány), adatrögzítőként, de akár szórólapoznék is. Istenemre mondom, hogy nem válogatnék, csak sikerüljön valami, és végre dolgozzak, gyűjtsek tapasztalatot, és pénzt... Szóval itt egy cappuccinót ittam, és melegszendvicset ettem. A nővérem csak kávét kért. Utána mentünk egy magyar boltba, ugyanis van Liverpool-ban ilyen is. Taste of Hungary a neve, kedves kis üzlet. Természetesen drágább minden, mintha otthon vennénk, de hát benne van az árrés mellett a szállítás is. Sok kizárólag Magyarországon kapható kaját lehet ott kapni, pl. Erős Pista. Aztán elmentünk a nagy ázsiai üzletbe, onnan Tofu kellett. Ezután jöttünk haza.

Nagyjából kicsomagoltam. A nagy bőrönd fogója és az egyik kereke letört, úgyhogy az kuka. Egyébként is régi már, csak azért hoztuk ezt, mert ez a legnagyobb. Meglett a 20 kg, amennyi mehet (igazából 20,9 kg-ot mért a mérleg, de felengedték, nem szóltak érte), csak nem volt teljesen tele, mert vettünk olyan zsákot, melybe bele lehet tenni a ruhákat, és porszívóval ki lehet szívni belőle a levegőt, így jóval kisebb helyet foglal. Nagyon ötletes dolog. Igazából számoltunk is azzal, hogy nem lesz megtöltve a bőrönd teljesen, csak azért akartam ilyen zsákba hozni a ruháimat, hogy ha úgy alakul, hogy visszamegyek, akkor se foglaljanak sok helyet, ha olyanokat vennék, amik nagyobbak. De majd meglátjuk, hogy mi lesz. Szomorúan vettem tudomásul, hogy nem tudok kutyázni. T_T Túl kellett adni a kutyán, mert nem bírtak vele nővéremék (pl. rágcsálta a vezetékeket, mert nőttek a fogai, ásott a veteményesbe, meg nem is volt idejük rá, hogy sétáltassák), úgyhogy ez tűnt a legjobb megoldásnak. De a két macska megvan. *_* Itt van a nőstény macska, Lucy, akivel előző ittlétem alatt sokat harcoltam, mert állandóan karmolni akart. Mostanra nagyon megnyugodott. És itt a kandúr is, Jasper, akit említettem. Történetesen most 1 éves, úgyhogy lesz valami Happy Birthday neki. Most egyelőre úgy tűnik, hogy minden nagyon jó lesz, de igazából majd hónapok múlva tudok hitelesen nyilatkozni arról, hogy mi lesz a helyzet valójában. És várhatóan sokkal gyakrabban fogok majd tudni írni, mert végre eseménydús lesz az életem, és mivel lesz nálam fényképezőgép, majd teszek közzé képeket is.

In England 9th and 10th day

Tegnap és ma nem történt semmi különös, növéremmel átmentünk Birkenheadbe, majd délután átjött hozzánk Dominik keresztanyja. Örültem, hogy láttam őt, mert amikor 2 éve nála jártunk, nagyon szimpatikus volt számomra, megdicsérte, hogy javult az angol tudásom. :)

Délelőtt, amikor nővéremmel mentünk, elvittük Dominikot, és Huicongot a játszótérre, ő nem akart velünk jönni. Érdekes egyébként Xingbo és az ő hozzáállása Angliához. Az apja 2000 óta él itt (ő olyan másfél éve), és azt látom, hogy a mai napig szokatlan nekik ez az egész, ami itt van, ez a rengeteg üzletl fény, csillogás, ami itt a környező városokban van. Néhány hónapja láttam egy dokumentumfilmet a Discoveryn Kínáról, többek között azt mutatta be, hogyan nevelkednek a gyerekek a bentlakásos iskolákban, ők is ilyenbe jártak. Nagyon szigorú renddel tanítanak fegyelmet a gyerekeknek, ott meg van, hogy reggel 6-kor kelni kell (erre nem emlékszem pontosan, hogy mikor, csak tippelek), minden reggel eléneklik a kínai himnuszt edzenek, tanulnak, stb. És ott rendszer szerint élnek a gyerekek, és teljesen mások a normák. És szerintem ide is visszavezethető az, hogy miért furcsa számukra ennyire Anglia. Itt minden megvan, minden az öledbe hullik, csak választani kell.

Ez az egész még néhány napja gondolkodtatott el, mindenki számára közismert, hogy mi történt Észak-Koreában, az ő "kedves vezetőjük" meghalt. Nézem a híreket, és látva a sok zokogó embert el voltam képedve, hogy minek ez a színház? Miért siratnak meg egy olyan embert, aki által több millió ember halt meg éhezésben? Vagy még az jutott az eszembe, hogy nehogy bárki is meglássa, hogy nem sírnak érte, és akkor bajban lennének. Másnap volt a Kossuth Rádióban téma Észak-Korea, hogy most mi lesz velük, hogy Kim Dzsong-Il meghalt, és feltette a műsorvezető ugyanazt a kérdést, ami nekem is eszembe jutott: Minek ez a színház egy ember halála miatt? Egy riporter volt a vendég, aki többször járt már ott, és ő mondta, hogy egyáltalán nem színház, az emberek ott komolyan zokogtak, hiszen ott nem jut el minden hír az emberekhez, ők nem tudták azt, ami hozzánk kiszivárgott már évek óta, hogy súlyos beteg, szinte félistenként kezelték a vezetőjüket, és derült égből villámcsapásként érte őket a halálhíre, ezért rázta meg őket nagyon. Emellett nagyon keveset tudnak még arról, hogy mi folyik körülöttük a világban, hiszen kevés hír jut el hozzájuk a külvilágról, mint ahogy mi is keveset tudunk róluk. Szó volt még a politikai foglyokról, és hogy milyen lenne, ha esetleg demokrácia lenne ott. És azt mondta, hogy nem biztos, hogy jó lenne nekik az, mert azt nem tudnák hogy kezelni. Ők teljesen arra szocializálódtak, hogy náluk nincs választási lehetőség. Egyféle mosópor, egyféle tej, amit átengednek, és kell az embereknek. Észak-Koreáról köztudott, hogy egy hermetikusan elzárt ország, ezért is tudunk róluk keveset, és nekik az a rendszer azért jó, mert ehhez szocializálódtak, mást nem ismernek. Nem tudják, hogy más is lehet. És ezért is van az, hogy az a nagyon kevés ember, aki ki tudott szökni Észak-Koreából, az visszavágyik oda.

És érdekes, hogy nagyon kicsiben (hiszen Kína tizedannyira sem "veszélyes", mint Észak-Korea), ugyanezt látom én is.

Ma is átmentünk Birkenhead-be, majd vonattal Liverpoolba. Ahhoz képest, hogy arra számítottam, hogy Angliához "méltóan" hiperszuper modern vasútállomások vannak, ehhez  képest a kettes metró megállói Pesten maga a megtestesült gyönyörűség. És ez nem irónia, ezt komolyan gondolom.

Még a liverpooli sem olyan nagy eresztés, de addig jó, amíg nincs a Határ út szintjén. A közeli bevásárlóközpontban voltunk, meg egy All you can eat kínai étteremben. Itt voltunk 2 éve is, jó kajájuk van. Sokat ettem, sokfélét, és láss csodát, nem vagyok rosszul! :D Az a Pizza Hut-os menet az valami eszméletlen volt. Annak ellenére, hogy Liverpool központjában van az étterem, nem annyira igényes.

De a kajájuk nagyon finom, szeretek itt enni! Ehhez képest a tegnapelőtti hatalmas pompában elfogyasztott kínai vacsora nem volt olyan nagy. Aztán hazafele indultunk, mert esett az eső, és a nővérem nem akart esőben sétálni. De mégiscsa elmentünk New Brightonba, moziba megnézni a Csizmás Kandúrt 3D-ben. A klisés poénjai és története ellenére aranyos rajzfilm volt. :) Ezután mentünk haza.

Még tegnap ezeket szereztem be:

Az az obentós doboz-féleség egy 3DS tartó. 11 fontért szerintem megérte, mert nemcsak magát a konzolt lehet benne tárolni, hanem a 3DS játékokat is, meg volt mellé egy törlőrongy, és egy DSi XL-méretű kék színű stylus. Elsősorban a játékok miatt vettem, hogy tudjam tárolni, mert elég kicsik, és második nap eltűnt a Super Mario 3D Land játékkazetta. Tudtam, hogy megvolt, mert megmutattam a nővéremnek, tehát nem idegeskedtem miatta, csak nyugtalanított, hogy hol van, de előkerült. És nem akartam végleg elveszíteni. Az OoT mangával meg nagyon jól jártam, mert 6 fontra volt kiírva, de csa 4 fontot fizettem érte, annyira blokkolta be a gép. Néhány napja láttam a GAME shopban, az akciós turkálós cuccok között, de akkor úgy voltam vele, hogy eleget költöttem, megvár az. Tegnap visszamentem érte, nem találtam. Keresem, keresem, hát a kosár legalján volt. Nagyon örültem neki, mert conokon mindig skippeltem, mert nekem 3000 forintot nem ér meg, de 4 fontot, kb. 1450 forintot bőven! Most úgyis OoT-zek, bár nem írok róla, de én megint imádom a Zelda játékokat! És milyen jól jártam, hogy akciósan újonnan vettem az OoT 3D-t 20 fontért! Tegnap már 35 font volt ugyanott, és még használtan is 22 font volt a legolcsóbb, amit láttam. Egyébként nagyon kifogytak a Nintendo játékokból a boltok. Ilyen, hogy Mario Kart 7... aki lemaradt, az bánhatja, sehol nem található meg! Úgyhogy jó vásár volt az.

In England 8th day – Liverpool he Oide

Tegnap Liverpoolban voltunk, ugyanis Dominik keresztapja minden karácsonykor meghívja a barátait étterembe vacsorázni, az idei év sem volt kivétel.

Délután mentünk, így előtte elmentünk a Tescóba bevásárolni, ahogy hazajöttünk, kipakoltunk, el is indultunk Liverpoolba. Öt perc kocsival, egy hosszú alagúton át vezet az út. Először az öreg házához mentünk. Azt eddig is tudtam róla, hogy gazdag, de a házát elnézve tényleg van mit a tejbe aprítani. Nagy ház, nagy szobákkal, de nagyon idegenül éreztem magam, mert legalább 100 éves lehet a ház, és olyan volt, mintha múzeumban lennék. A hálószoba olyan volt, mint amit a Büszkeség és Balítélet című filmben láttam a gazdag családnak volt ilyen. Nem is maradtunk sokáig, mentünk az étterembe. Egy kínai étterem a tengerpartnál, nagyon szép.

A kilátást kellett volna még lefényképezni, az is nagyon szép. Az öregnek (a képen bal oldalt) egyébként igaz barátai vannak, és ahogy váltottam vele néhány szót, érződött, hogy a rengeteg sok pénz mellett megmaradt embernek, ez mindenképp nagyon dicséretes. És mindenféle emberek voltak, mi családunk keretén belül ázsiaiak, de négerek is voltak. 21-en voltunk összesen, szerintem végsősoron egy 2000 fontot biztos otthagyott, ő fizetett mindent. Sokan ittak bort, valaki sört, Huicong kínai teát kért, én meg üdítőt. Szerencsére hoztak előételként rákszirmot, mert olyan lassan hozták a kaját. Gyorsan megjegyzem, ez nem az étterem hibája, ugyanis az emeleten lakodalom volt, és szerintem nagyon sokat sürögtek forogtak odafent is. Jobban jártunk mi, akik kértünk erős savanyú levest, mert a főételt 2 órával érkezésünk után tusták csak hozni. Többféle húst kértünk, valaki rizzsel ette, valaki tésztával. Nagyon finomak voltak a húsok, de kevés volt szerintem, mert hamar elfogyott, és nem jutott nekem sok. Utána még a desszert, aki kért jégkrémet, én banánnal kértem. Ez legalább rendes sült banán volt, amit egyszer ettem Pesten, azok csak ilyen darabkák voltak, de valami mikroszópikus méretűek lehettek, mert szinte csak a panírt éreztem. Ezután mentünk el. Legalább 3 órát voltunk ott. Finom volt, de nagyon sokat kellett várni a kajára. Hazafele úton menetünk a Liverpool határánál levő kínai üzletbe. Ez egy nagy supermarket csak ázsiai élelmiszerekkel. Meglepődtem, hogy találtam itt Pocky-t. Soha nem vettem AnimeConon, mert finoman szólva is pofátlanságnak tartottam, hogy conokon képesek 5-600 forintot elkérni egy pár db. mártogatott ropiért, de 75p már másképp szól. Ez kb. 270 forint, vettem magamnak egyet. Ez már olyan ár, amire azt mondom, hogy érdemes. Egyébként tényleg semi különös, csak ropi eperöntetbe mártogatva, annyira nyilvánvaló, hogy a fangörlök is csak azért veszik, mert fűű, japán, és hogy japánnak érezhetem magam vele, meg ami japán az csak menő lehet, de ha nekik megér ennyi pénzt, hát csak tessék.

De ha már japánozunk, akkor azért nem hiszem, hogy annyi pénze lenne az anime fanoknak, eljutott Angliáig a hír, hogy bezár az Animeland. Én nem néztem, csak bagszi másolt be MSN-en keresztül, hogy a sok animefan épp, hogy nem eresztette félárbocra Japán nemzeti zászlaját, de egyszerűen undorító volt... Nem is az a sok értelmetlen komment, hanem az a képmutatás. Állítom, hogy a döntő többsége még csak meg sem fordult az üzletben, nemhogy vásároljon ott valamit, és hatalmas hiszti ment ott. Az, hogy mit írtak, hát nem várhatunk többet: Aki tud, menjen el lehajtott fejjel az üzlet mellett. Ez mi? -_-' Aki ezt komolyan gondolta, az sürgősen menjen el elmeorvosi vizsgálatra! Kész, az Animeland bedőlt. Nagyon szép, és dicséretes volt, hogy eredeti animés cuccokat árultak, de azon az áron számunkra megfizethetlen. Nem a mi pénztárcánknak valók az árak, ami egyébként nem alaptalan. Ahhoz, hogy legálisan, cégként árulják azokat, csak cégként rendelhették be Japánból, és cégként mindenképp vámot kell fizetni, ami nem olcsó. És még a saját árrésük. Sajnos így jártak...

In England – 2nd and 3rd day

Szerettem volna már tegnap este is írni, de annyira rosszul voltam egész délután és este, hogy épp, hogy saját lábamra tudtam állni. Annyi volt, hogy voltunk all you can eat (vagy itt buffet-nek mondják) Pizza Hut-ban, és bár nem ettem olyan túl sokat, de most így utólag az a bolognais tészta nagyon kikészítette a gyomromat. De inkább lehet, hogy az, hogy sokfélét ettem egyszerre.

És egész délután rosszul voltam, egészen 23 óráig, amikor kijött belőlem minden... Utána már sokkal jobban lettem. Tudom, hogy furcsa kajás kép mellett ilyet írni, nagyon is finom volt, jó pizzájuk van, de ott nagyon rosszul jött.

Ennek ellenére a tegnapi nap első fele jól telt, átmentünk Lizcard-ba, bementünk ott egy mekibe. Mivel itt sem sokkal jobban a kaják, mint nálunk, ezért kihagytam, csak üdítőt ittam. Inkább átmentem a szemben levő GameStation-be, és hosszasabb hezitálás után megvettem a Super Mario 3D Land Guide Bookot, £12.99 volt.

Örültem neki, jó könyv, végiglapozgattam, 200 oldalban minden benne van a játékról, amit csak tudni kell róla. Mario Kart 7 könyvet is meg akartam venni, volt is, de nem akartam egybe sok pénzt elkölteni. És majd írni fogom, hogy jól tettem, hogy ma vettem meg. A McDonald's-ban, megvártuk amíg a nővérem végzett a szemészeten, utána átmentünk a Bromborough-ba, ott van Stop Shop szerűség, ami Békéscsabán a Tesco mellett, de jóval nagyobban. A nővérem férje, Xingbo az itteni sport centrumban tart Kung Fu órát. Amíg vártuk őt, addig felmentem az üzletbe, mert amikor előzőleg 2 éve voltunk itt, akkor szerettem volna az England pólóhoz rövidnadrágot venni. Most néztem de nem találtam piros színben, és a többi sem olcsó. Nem tudom, hogy visszamegyünk-e még oda, de nővérem nagyon mondogatja, hogy ne most vásároljak, mert karácsony és újév után vannak a nagy leárazások. Magunk között szólva nem sokat tapasztaltam ebből anno gamer téren. Na és itt mentünk a Pizza Hut-ba. Hazaérve már kezdtem rosszul lenni, éreztem, hogy pihenni kell, de amikor Huicong (nővérem férjének a lánya) hívott, hogy menjek én is a tengerpartra, nem tudtam nemet mondani. Nagyon szép, szeretek ott lenni, meg gondoltam, hogy a friss levegő segít majd. Hát nem, csak rosszabb lett, pedig élveztem a focizást. Éppen apály volt, úgyhogy vizet nem láttunk.

Nagyon szép a környék, aki Liverpool közelében jár, az mindenképp látogasson el ide. Mi egyébként Wallasey-ban lakunk, Lizcard, New Brighton, Birkenhead, és Liverpool van a közelünkben. Kellemes, nyugodt környék, szerintem én is a közelben laknék, ha Angliába költöznék. Nem sokat maradtunk a tengerparton, mert kezdett sötétedni. Miután hazaértünk, én aludtam egyet, remélve, hogy jobban leszek, de hiú ábránd. De mindegy is, túléltem a napot, kellett ilyen, ma már teljesen jól vagyok. Ma Birkenhead-ben voltunk a Shopping Center-ben nézelődni, és az itteni Gamestation-ben vettem meg a Mario Kart 7 Guide Bookot, meglepően alacsony áron £5.98-ért, így megvan mind a két könyv, amit meg akartam venni.

Úgyhogy jól jártam, hogy 7 fonttal olcsóbban tudtam megvenni, de ugyanakkor rosszul is, mert a Super Mario 3D Land is £5.98 volt itt, de azért vettem meg ott tegnap, mert ez nem régi könyv, és el nem mertem volna képzelni, hogy már akciósan lehet kapni. Kicsit bosszankodtam is miatta, de gondoljunk arra, hogy mi lett volna, ha mind a két könyvet megvettem volna tegnap. Jól van ez így. A Mario Kart 7 Guide Book nemcsak a karaktereket, autókat, azok részeit mutatja be, hanem az összes pályáról van részletes leírás, térkép, és hogy melyik kocsival hogyan érdemes vezetni, hogy a lehető legjobb időt érjük el. A WHSmith-be is bementünk, ez is olyan újságos, mint nálunk a Relay vagy Inmedio, csak könyvek, és édességek széles tárháza is fellelhető itt. Itt találtam Az Official Nintendo Magazine, és NGamer Magazine mellett a Game Master magazin kiadott egy külön Mario Kart újságot, de vagy 150 oldalas, és a sorozat összes része benne van, az még úgy kell, annak ellenére, hogy £7.

Ezután mentünk az Asdába, nemrég nyílt egy Birkenheadben. Az élelmiszerek árai a magyarhoz képest még mindig az egekben, viszont az ASDA saját márkás termékei nagyon olcsók, és elég jók. Viszont, amire szeretnék kitérni az az, hogy még a nyáron volt szó a Kossuth Rádióban arról, hogy a Nyugat-európai termékek sokka jobb minőséget képviselnek. Nos, ezt csak megerősíteni tudom. Elég, ha a Coca-Cola termékeire gondolok, nem elég, hogy sokkal nagyobb a választék, de sokkal finomabb itt a Cola Light (Diet Coke a neve itt), de szinte az összes fajta élelmiszerből sokkal nagyobb a választék. Még amit hallottam, hogy például a mosószerek is sokkal jobban dolgoznak, erről még nem nagyon tudok beszélni, de érdekes, hogy ha elvileg ugyanaz a márkanév, akkor nem ugyanúgy készítik el minálunk is az adott terméket? Hát mindegy. De ami még poén, hogy a tejtermékeket nem literben, hanem Pint-ban értékesítik. 2 Pint tej, az kb. 1,12 liter. Amikor ilyet látok, akkor elgondolkodok azon, hogy miért jó a briteknek, hogy még mindig angolszász mértékegységekben gondolkodnak, amikor nincs értelmes váltószámuk. Ez van. Fizettünk, majd mentünk haza.

Ami érdekes még, hogy van itt a házban Manekineko:

Azért lepődtem meg rajta, mert Xingbo nem nagyon szereti a japánokat. Nem is feltétlen a szokásos kínai-japán rossz kapcsolat miatt, inkább "csipkelődik" rajtuk, hogy túl sok mindent vettek át tőlük.

Ha játék, akkor azt Birkenhead-ben fogom megvásárolni, mert a GAME-ben akciós a The Legend of Zelda: Ocarina of Time 3D, £19.99, okvetlen szemezek vele. De már csa a Guide Book is, és nemcsak nagyobb a választék, de olcsóbb minden játék. Viszont amin meglepődtem, hogy tévesek voltak azok a feltételezéseim, hogy az olyan régi DS játékok, mint a Super Mario 64 DS, Mario Kart DS, vagy a New Super Mario Bros. olcsóbb lenne. Sajnos £29.99, tehát itt is csak teljes árukon lehet megvásárolni. Akkor mégsem alaptalan, hogy minálunk is 10.990 Ft-ba kerülnek ezek a játékok?

Ismét Angliában

Szerencsésen megérkeztem, és immár ötödik alkalommal vagyok itt. Szeretek itt lenni, minden annyira más, és minden másnak hat. Először 2005. júniusában voltam, az örök emlék marad meg, mert amit akkor Londonban láttam, hogy mennyire mások itt az emberek, az nagyban formálta a gondolkodásomat. Az emberek nyugodtak, nem sietnek, és a mosolyuk valahogy belülről jön, és ez volt az első olyan élmény, mely nagyban a pozitív gondolkodás felé "terelt". Butaság azt gondolni, hogy mert itt milyen jól élnek az emberek, itt sincs kolbászból a kerítés, sőt! A britek sokkal jobban megérezték a 2008-as Gazdasági Világválságot, mint mi. De még így is szerencsések voltak, hiszen, ha balra néznek, az írek épp, hogy túlélték.

Van még bennem egy kicsi szorongás a repülés miatt, de amikor először mentem. Nem, nem csináltam balhét, de nagyon izgultam. Az nyugtatott meg, hogy nyugodtak voltak körülöttem az emberek, és amikor rázkódott egy kicsit a gép, akkor megijedtem egy kicsit, hogy na, itt a vég, de ahogy körülnéztem, és láttam, hogy senki nincs pánikban, szintén megnyugodtam. Utána mondta is apám akkor, hogy olyan szigorúak a biztonsági előírások, hogy abban semmilyen hiba nem léphet fel. Szerinte biztonságosabb repülőn utazni, mint vonaton, vagy buszon. Most azért ennyire nem izgultam, inkább olyan jellegű drukk, mint amit éneklés előtt szoktam érezni. Pedig nem is vezettem a repülőt. ^^' Egyébként nem volt tele a gép, meg is lepődtem, mert egyrészt ünnepek előtt voltunk, másrészt meg eddigi emlékeim szerint a gép mindig teltházas szokott lenni. A Jet2.com 18:55-kor Manchester-be induló járatával mentem. Érdekes dolog egyébként, hogy kb. 10 percig olyan 60-70 km/h-s sebességgel megy ki a felszállópályára, majd hirtelen rákapcsol, és kb. 250-300 km/h-val nekilendül, és felszáll. Az olyan epic érzés! Ekkor szoktam elgondolni, hogy most már mindegy, aminek meg kell történni, az úgyis meg fog történni.  A repülőút sima volt, de volt, hogy rázkódott a gép, és be kellett kapcsolni a biztonsági övet. Ekkor izgultam egy kicsit, hogy minden rendben van-e, de láttam, hogy minden a maga rendjén működik. Már magamat hecceltem, hogy úgysem fog fájni, úgysem fogok érezni semmit, minden olyan gyorsan fog történni. De szerencsésen megérkeztem. ^^' De olyan volt, mintha zakatolna a vonat. Nem volt olyan jó a pilóta, mert apró csapódás érződött, amikor földet ért a gép, többen fel is szisszentek. Az út alatt egyébként a Mario Kart 7-tel, és a Mario vs. Donkey Kong Minis March Again DSiWare játékkal játszottam. Rég játszottam vele, nagyon élveztem. El is vittem a feléig (nem olyan hosszú a játék), de abban a pillanatban megoldhatatlan volt a pálya, ezért nem is folytattam. Majd legközelebb. A leszállás poén volt, mert leghátul ültem, így én voltam az első, aki kijött a gépből, sőt, annyira első voltam, hogy a hosszú folyosón sokkal utánam sem volt senki. Olyan érzésem volt, mintha egyedül utaztam volna a gépen. De így sokat vártam a bőrönd kiadására. Ezt azzal próbáltam "enyhíteni", hogy oda álltam, amerre emlékeim szerint jár a futószalag, és első között vehetem ki, ha kiadják az enyémet. Persze, hogy az ellenkező irányba járt. -_-' Úgyhogy sokra mentem az elsőségemmel. :D De ahogy kiadták, már mentem is, a nővérem már várt rám. Jó érzés volt újra látni őt. Kiérve a parkolóba tavasz fogadott. A budapesti -3°C után a manchesteri 12°C kész felüdülés, majdnem le is vettem a kabátot. Az autóút nagyon jó volt. Az autóvezetés az, amitől még hasonlóképp szorongok, mint a repüléstől, ezért nincs még 25 éves létemre jogosítványom, de valahányszor Angliában autózunk, valahogy olyan érzésem támadna, hogy itt én is vezetnék. Itt még a mellékutak is 3-3 sávosak, és nagyon jól ki van találva: Külső sávban megy, aki nem siet annyira, és belsőn a száguldók. Persze csak a külső sávosokhoz értve száguldók, hiszen itt is van sebességkorlátozás, méghozzá 70 mph. Vagyis mérföld / óra. 1,62-es a szorzó, tehát az kb. 110 km/h-nak felel meg. Minden yard-ban, és mérföldben van megadva az autópályán. És nagyon biztonságos. Egyrészt a nővérem nagyon jól vezet, másrészt meg itt érezhetően betartják a közlekedési szabályokat.

Most egyelőre ennyi, majd írni fogok még, és majd képeket is mellékelek.

Hatalmas havazások Angliában

Érdekes volt így itt lenni Angliában, amit eddig csak a hírekben hallottam, hogy miket okoz a nagy havazás Angliában, nos az mind igaz. Ugyanis ma extrém mennyiségű hó esett le Angliában, az emberek valósággal megbolondultak. Nem pánikról van szó, hanem azért látszott, hogy a szigetországban nagyon ritka az ilyen nagy havazás, mi is csak lépésben haladtunk nővéremékkel kocsiban. Az emberek nagyon lassan mentek, sok volt a csúszás. Ugyanis itt nagyon-nagyon ritka a téli gumi, a hólánc, mint olyan egy teljesen ismeretlen fogalom. Iskolákat, repülőtereket bezárták, úgyhogy nem kicsit kezdtem el aggódni, hogy mi van Manchesternél. A repülőteret 13.00-kor kinyitották, de sok járatot töröltek. Egy kicsit megnyugodtam, amikor láttam, hogy a budapesti gép 4 órás késéssel ugyan, de elindult (nagyon szeretnék már otthon lenni. >.<). Mondjuk a hidegrekord tegnap dőlt meg itt, -3°C volt, soha nem mértek még Angliában ilyen hideget nappal. Amit viszont jó volt látni, hogy a gyerekek hogy játszottak a hóban. Nem egy gyerek a kezében hatalmas hógolyót vitt. Szerintem hazavitték megmutatni a szüleinek, hogy mit láttak. XD Meg sokan játszottak. De tényleg úgy, mint akik soha nem láttak volna havat. Nem tudják elképzelni, hogy mi ez, és most végre látnak. Szóval érdekes volt ilyet látni.

Ma egyébként Bromboroughban voltunk, itt van egy ilyen bevásárló-utca szerűség, mint nálunk a Stop Shop. Itt vásároltunk még egy pár ruhát, aztán ettünk a Pizza Hutban büfé-alapon. Angliában büfének hívják azt, ahol fizetsz egy összeget, és annyit ehetsz-ihatsz, amennyit nem szégyellsz. Nemrég tudtam meg, hogy ez nálunk is kezd elterjedni. De itt aztán be lehet lakni. Pont annyit ettem, hogy jól teleettem magam, de még nem kerülgetett rosszullét. Itt kapott el egyébként a nagy hó. Aztán még átmentünk Lizcardba, itt még vásároltunk ajándéktárgyakat. Nekem jöhetett egy Sandisk 2 GB memóriakártya, pont az, amelyiken a Wii logo van. Kicsi hazugság volt, mert 8 fontra volt a honlapon kiírva, de 10 font volt eredetileg. Na sebaj, ennyit még megért. Végre egy helyen lesznek a Virtual Console, WiiWare játékaim, mert már enyhén szólva nem volt hely a Wiimen. Úgy határoztam, hogy a gépen csak a csatornák, és a játék mentései lesznek, a memóriakártyán pedig a letöltött játékok.

És ezze jórészt le is zárulnak az Angilai kalandok. Holnap szerintem már csak pakolászás lesz, elég sokat kell mérni, hogy mit vihetünk, ugyanis a kézibőröndök 10 kilósak lehetnek, a feladható bőrönd pedig 22 kilós.

Más: Elolvastam Tukeinon blogján az összes postot, csak ajánlani tudom, nagyon olvasmányos, jó olvasni, amiket ír. Nekem például kifejezetten felkeltette az érdeklődésem a Go iránt. Eddig azért nem foglalkoztam vele komolyabban, mert amikor a Mondo magazinban elindult egy ismertető-jellegű cikk róla, és még 2 oldal után is azt írták róla, hogy folytatása következik, akkor elkönyveltem magamnak, hogy ezt egyenlőre nem nekem találták ki. ^^' De így sokkal másabb.

Ismét Angliában

Másfél év után ismét itt vagyok Angliában. Még augusztus végén beszéltük meg, hogy itt töltjük a karácsonyi ünnepeket, és szeptemberben már meg is vettük a repülőjegyet. December 15-én 18.50-kor indult a repülő, és olyan 3 óra alatt értünk ki Manchesterbe.

Jó megint itt lenni, most épp költözésen vagyunk túl. Birkenheadből költöztünk át Lizcardba, ez egy kisebb város Liverpool mellett. Ez a 6. nap, és már volt alkalmam vásárolni. Szeressük az akciókat.

Két Nintendós újság, Official Nintendo Magazine, és NGamer Magazine. Ezek vannak benne kibontva:

Az NGamer Magazine mellé járt a 2010-es falinaptár, mögötte Zelda Spirit Tracks poszter van, meg a New Super Mario Bros. Wii hűtőmágnes. Az Official Nintendo Magazine mellé pedig egy Zelda Spirit Tracks képkeret, és Animal Crossing kulcstartó. Egész jól néznek ki. Valamint az egyik üzletben egy akciót is volt szerencsém kihasználni:

Mint mondottam volt, komolyabban érdekelnek a Naruto játékok, és ez csak 5 font volt, így alkalmasnak találtam ezt a játékot kipróbálásra. Egész jó, azt kell, mondjam. Nem az a nagykonzolos verekedős játék, hanem egy ilyen kaland-RPG. De sokkal inkább a régi SNES-es időkre emlékeztet, akkor volt sok ilyen mászkálós játék, ez tisztára olyan. Nekem tetszik, hangulatos lett.

Mondjuk vannak még terveim, hogy miket szeretnék vásárolni, ha lesz rá lehetőség:

• New Super Mario Bros. Wii
• Naruto: Clash of Ninja Revolution (1 vagy 2)
• The Legend of Zelda: Spirit Tracks

Majd kiderül, hogy mire lesz lehetőség. Bár itt Angliában karácsony után hatalmas leárazások vannak, nővérem elmondása szerint, akár 70-80% kedvezmények is vannak. Nagyon kíváncsi leszek, hogy ez miben fog megnyilvánulni. Már az is nagyon meglepett, hogy az egyik GAME shopban láttam New Play Control Pikmin 2-t 5 fontért. Holott az idén év elején jelent meg. Meg van Metroid Prime 3 8 fontért, meg Super Paper Mario 18 fontért. Ennek is itt a lehetősége, hogy beszerezzem, szóval választék az van. Január 7-éig leszünk itt, addig látjuk, mire lesz lehetőség.

Utazási élmények

Már kezdek úgy, ahogy visszaszokni az otthoni légkörhöz. De amikor először beléptem a szobámba, forgott körülöttem minden, és alig hittem el, hogy 26 nap után ismét itthon vagyok. ^^' Ne értsetek félre, nagyon jól éreztem magam Angliában, de ez a 26 nap már a másik véglet. Amikor már túl sok. Pláne nekem, aki ragaszkodik a saját közegéhez. Meg a nyári nagy meleghez. Az az augusztusi ősz, ami kint van, az elviselhetetlen. Ha már 20 fok fölött volt a hőmérséklet, akkor örülhettünk, mert az ott kint már melegnek számít. Ott meg nézem néha a hazai időjárást a neten: 30-35 fok??? Nem lehet igaz! T_T És amikor augusztus 15-ére láttam, hogy 39 fok van, na mondom hazarepülök, mert ezt éreznem kell. Nem viccelek. Én nemcsakhogy jól bírom a meleget, de szeretem is. Én akkor sétálok kora délután. Nem nemcsak a tizenfokok miatt volt rossz Angliában, hanem mert éjszaka olyan 5-10 fok volt, és kint nem dupla- hanem szimpla ablakok vannak, és nagyon bejött a hideg. És nem volt valami kellemes érzés 4.30-kor arra ébredni, hogy nagyon fázok. Az ablakról jut eszembe, hogy nem hülyeség a "Ködös Albion" becenév Angliára. Egy-egy hidegebb éjszakán pára csapódott le az ablakra, és irdatlan mennyiségű szennyeződést hagyott maga után, amikor felszáradt. Ezek mind a levegőből maradtak vissza. Az volt a furcsa, hogy a tengerpart mellett laktunk 50 méterre, és azt hittem, hogy mindig érezni fogom a tenger illatát. Végülis a látvány szép volt, de a tenger "illata" nem éppen. És hiába gyűjtik szelektíven a hulladékot, Budapest belvárosában is TISZTÁBB a levegő, mint Angliában bárhol. Egyébként Liverpool környékén a szemetet kettéválasztják a lakosok, újrahasznosítható, és nem újrahasznosítható. És a szürke konténerbe kerül az újrahasznosítható hulladék, a kékbe meg a nem újrahasznosíthatóak. És minden szerdán jönnek a kukások, egyik héten az egyiket viszik el, másik héten a másikat. És így meg volt osztva. Remélem hosszabb távon lesz eredménye. Még egy valamit nem értek. Egyszer voltunk Liverpoolban, és a belváros... Ha 1000 bolt mellett nem mentem el, akkor egyet se láttam. De most komolyan: Lehet, hogy erős a brit vásárlóérő, van mit költeni, de minek ennyi üzlet? Nem hiszem el, hogy mindegyik nyereséges! Ez már súlyos! Meg aztán a Manchesteri repülőtéren is. Legalább 100 üzlet. Illatszerek, játékok, könyvek, újságok, minden. De egy repülőtérre minek? Mert a kávézót, élelmiszert megértem, de hogy illatszer... Repülőn is illatos akar lenni, vagy mi?

Na inkább beszéljek a pozitív dolgokról. A szórólapozós munka nagyon jól jött nekem. Mindenek előtt azért, mert abban a városban, ahol kiszórtam, Birkenheadben, már a végére tökéletesen kiismertem magam. Eltaláltam magamtól az 1 mérföldre (Angliában nincsenek kilométerek, minden yardban és mérföldban van megadva. 1 mérföld=1.62 km) levő Shopping Centre-be. Itt kellemes mennyiségű üzlet van. Meg az emberek mennyivel másabbak... Sokkal többet mosolyognak, kedvesek, egy rossz szót nem hallok. Gyereksírás természetesen van ott is, hogy "anyúú, vedd meg kéérlek :"(" Az ilyenektől néha hőgutát tudtam volna kapni, de ez ezzel jár. De az emberek tényleg sokkal kedvesebbek. Ahol osztottam a szórólapokat, mindenki vagy kedvesen elfogadta, megköszönte, vagy ha nem kér, akkor kedvesen mutatta, hogy nem kér. Sőt, arra is volt példa, hogy valakinek bedobtam már a postaládájába, és neki nem kellett, és visszahozta nekem, hogy ő nem kéri. Semmi baj, kukába vele! És senki nem csinált problémát belőle. Emlékszem egyszer itt is szórtam Magyarországon szórólapot, és többször is volt rá példa, hogy becsengettem egy tömblakásba, hogy engedjen be szórólap ürügyén, de mérgesen lerakta az utcatelefont... Itt ilyen nincs. Annyira furcsa tapasztalni, hogy annyira más az emberi mentalitás. Nyugodtak az emberek, semmin nem problémáznak.

Na de lássuk a Gamer részleget. Már írtam arról, hogy nagyon jó itt a helyzet, kiszolgálják a rajongók igényeit. Most 2 nagy üzletről szeretnék beszélni:

GameStation

Én ezt az üzletet egyszerűen csak Gamer mennyországnak hívom.

Ez a Birkenheadi üzlet. De akkora Nintendo játék választékuk van, melyet egy üzletben még nem láttam! Egy teljes fal hosszában csak Wii és DS játékok és egy pár pult, ahol a legújabb és a multiplatform címek vannak. Akkora választékuk van, hogy a három Game Park sem hoz egybe ennyi játékot, mint egy ilyen üzlet. Az árak? Változóak. Láttam nagyon jó áron játékokat, de a legújabb címek általában drágák. 37-40 font. Viszont, ami nagy csalódás volt számomra, hogy nem voltak NES, SNES, N64, GB, GBC játékok. Mi az isten van? 2 évvel ezelőtt akkora retro játék választékuk volt, amekkorát, komolyan mondom, még soha! Eltűntek! Megkérdeztem az eladót, hogy mi van, miért nincsenek régi játékok? Erre az a válasz, hogy már annyian töltenek le Virtual Console-ról, hogy már senki nem keresi a retro játékokat. Ez igen... Nagyon jó ötlet a Virtual Console, de szerintem nem helyettesíti 100%-ban a régi játékokat. Még ma is jó kezemben tartani a régi kazettákat. Hát ez nagyon furcsa volt számomra, mert ez az üzlet arról volt híres, hogy tele volt retro játékokkal.

www.gamestation.co.uk

GAME

Ez az üzlet meg nagyon sokat javult a szememben. 2 éve alig láttam itt Nintendo játékokat, azok is drágák voltak, de most... ez igen! Igencsak kibővítették a kínálatukat!

Meg ami érdekes volt számomra, hogy 2 éve csak új játékokkal foglalkoztak, de azóta behozták az adás-vételt is. A használt játékoknál egész jó árak és ajánlatok vannak. Végy egy játékot, és a másikat fél áron kapod meg például. Egyébként lehet a honlapjukról külföldről, akár tőlünk is rendelni, de elég sokan panaszkodnak rájuk a Gamer365-ösök, mondják, hogy repedezett tokú, szakadt borítójú játékokat kapnak. Ahogy szétnéztem az üzletben, nem tartom alaptalannak a panaszt, mert a használt játékok közül láttam ilyeneket, és lehet, hogy a külföldi rendelők ezeket kapják meg, mondván, hogy úgysem küldenék vissza, mert nekik drága lenne visszaküldeni, nem érné meg nekik, és legalább megszabadulnak tőle. Nem akarok senkit elriasztani, de én nem javaslom, hogy rendeljetek innen:

www.game.co.uk

Ha valaki új játékot akar venni, annak az ASDA hipermarketet ajánlom. Ez ugyanolyan hipermarket, mint a Tesco. Hatalmas nagy akciók szoktak lenni. Ami a legjobban meglepett az, hogy egyszer a Super Smash Bros. Brawlt 27 fontért adták. Az 8000 ft kb. Mondanom sem kell, hogy az utolsó szálig elfogyott. Hihetletlen. Zsír új játékokat nagyon olcsón adják itt. Egyébként itt is van Tesco. De hogy ezek ketten mekkora versenyt vívnak, az nem semmi! Több terméknél is ki van írva, az ő áruk, és hogy a másik üzlet mennyiért adja, és hogy ők milyen menök. Hihetetlen. Csak nem értem, hogy mire föl ez a nagy verseny, amikor mind a két hipermarketbe rengetegen járnak. Mindegy, ők tudják...

A hazaérkezés nem volt zökkenőmentes. A Manchesteri repülőtéren, a becsekkolásnál pont engem szúrtak ki, és átvizsgálták a táskámat többször is. Nemcsak, hogy átvitték azon a mittudoménmicsodán, hanem ki is pakoltatták velem a táskát, és a gyanús dolgokat egy külön kosárba rakták. Néztem, hogy a spray ott van? Rendben van. De mit keres ott a Majora's Mask? GBA SP? GBM? DS Lite? DS játékaim, és az ott vásárolt Zeldás cuccaim? Komolyan mondom, ha elvették volna, és sírva fakadok! Pedig én nagyon ritkán sírok, csak ha már nagy baj van! De hála Istennek mindent visszakaptam, rendben van! Mondjuk a spray-t elvették. Az mehet, nem érdekel! Akár magára is fújhatja, beillatosíthatja vele a szobáját, felszúrkálhathatja, tűzbe dobhatja, felrobbanthatja, csináljon vele amit akar, de ha a Nintendo játékaimat is elvették volna, én nem tudom mit csináltam volna! De miért pont engem? T_T Terroristának néztek? Az én hófehér bőrömmel, mi? -_- Ennyi volt az egész, a repülő hála Istennek simán ment, bár nem szálltunk le azonnal Budapesten, tett egy kört a főváros felett. Biztos nem kapta meg a leszálláshoz az engedélyt. De földet értünk. És kiszálltunk, és megéreztem végre azt a nagy meleget, amit szeretek nyáron, iszonyat boldog voltam! Meg attól is, hogy Magyarországon vagyok végre! Már írtam, hogy ez a 26 nap már sok. Nagyon boldog voltam, amikor végre itthon voltam. Ahogy hazavonatoztunk felébredt bennem a sok emlék, amikor először mentem fel Pestre, és azóta rendszeresen feljárok. 2006. július 14-én voltam először Pesten, azóta legalább 2 havonta megyek, de volt már olyan, hogy már másnap visszamentem ^^ Mindig is szerettem vonatozni, és ez ezalatt a 2 év alatt sem változott meg, sőt! A szép emlékek hatására csak még jobban szeretek most! Nem bírnám itthagyni Magyarországot. Én itt érzem otthon magam! Lehet, hogy Angliában jólét van, nagy a vásárlóerő, az emberek kedvesek, vidámak, de semmi nem pótolhatja azt a rengeteg szép dolgot, amit itt kaptam, és kapni is fogok! Itt fogok maradni, bármi is történjen!

Tervek 2008 nyarára

Vannak is! Igyekszem a lehető legtöbb Zeldás cuccot beszerezni, és erre lesz is lehetőségem, mert július 25-én Angliába utazok, és egészen augusztus 20-áig ott leszek. Nővérem lakik kint, és megyünk hozzá látogatóba. Nagyon szeretem az Angliai konzolfelhozatalt. Ez a harmadik alkalom, hogy kimegyek hozzá, láttam már dolgokat. Londonban szinte minden egyes utcasarkon van valami konzolos üzlet. Kedvenc üzletem a Gamestation. Szinte ez az egyetlen egy országszerte elterjedt konzolos üzlet, mely retro játékokat is árusít, pl. NES, SNES, N64. Ugyanilyen nagyon jó üzlet a GAME, bár ahogy olvasom a magyarok véleményét, elég sok probléma van a szállítással. Sérült játékokat kapnak. Mondjuk én nem szállítani megyek oda, hanem vásárolni! ^^' Na jó, bocsi, ha egy kicsit beképzeltnek hangzott, de nagyon lelkes vagyok. Ez az első alkalom, hogy Zelda fanként teszem tiszteletemet a szigetországba, és bizony be fogok vásárolni rendesen! Olyan dolgokat szeretnék venni, melyeket itt nem lehet kapni. Mondjuk konzolos relikviák alig vannak nálunk. És hogy mik a tervek? Elsősorban szeretnék lecsapni egy Phantom Hourglassos alumínium DS tartóra, majd egy Phantom Hourglassos sima DS lite tartóra, de lehet, hogy megveszem a másik fajtát is. Ha valamit biztos megveszek, az a Twilight Princess Official Strategy Guide. Még aminek nagyon örülnék, az egy Phantom Hourglassos póló. Hát most így, ahogy szétnézek, nagyjából ennyi.

Konzolok és Anglia

Nos, mivel kértétek, hogy írjak az Angliai konzoléletről, hát tessék :-) Sok helyen jártam, így volt lehetőségem meglesni, hogy Angliában hogy s mint mennek a dolgok.

Angliában bizony sokkal érettebb a konzolélet, mint nálunk. Ez nyilván valóan a jó keresetnek köszönhető, meg a viszonylag olcsó áraknak. Itt említem meg, hogy forintban átváltva az árak majdnem ugyanakkorák, de a kereseti arányokhoz képest jóval olcsóbb. Mert igaz, hogy a legújabb játékok mind 30 fontba kerülnek, ami kb. 12000 forint magasságában van. Nos, ez magyar pénzben sok, és egy átlag magyar embernek sokat kell spórolnia ahhoz, hogy megvehesse, de ez egy átlag angol embernek nagyon is kielégítő ár, és nem gondolkodik azon, hogy spórolnia kell, hanem megengedheti magának, hogy megvegye. Meg az angolok, tipikus fogyasztók. Mindegy az ár, csak jó legyen ;-) Ezért is van az, hogy Londonban szinte minden belvárosi utcában van valami konzol üzlet. A legelterjedtebbek a GAME és a GAMESTATION shopok. Jártam mindkettőben, nekem a Gamestation sokkal jobban tetszik, mert az ÖSSZES retro konzolra lehet játékokat kapni, és nagyon széles a választék, és hihetetlen olcsók. Doboz nélküli játékok mind 3 fontosak, de a hármat veszel belőlük, akkor 5 font együtt. A dobozos játékok egy kicsit drágábbak, de ha valaki annyira precíz és „dobozbuzi”, mint én, akkor annak megéri, kicsivel több pénzért. Még ami nagyon meglepett az az, hogy nem csak a tinédzserek, fiatalok járnak ilyen üzletekben, hanem a közép korosztály is érdeklődéssel néz széjjel, és nem hiszem, hogy (csak) a csemetéjüknek vásárolnak játékokat. Még amit érdekesnek találok, hogy nem csak 1-1 játékot vásárolnak a kedves vásárlók, hanem összegyűjtenek kb. 10-et, és egyben veszik meg. Nekem személy szerint jobban tetszik, hogy csak egy játékot vásárolunk meg egyszerre, mert így sokkal tovább tart az egy játék élménye, minthogy gyorsan kipróbálja mind a 10-et. Meg nyomják az utcán a PSP-t, a DS-t és a GBA-t rendesen az angol emberek. Tényleg meglepő, de még középkorúak is legalább akkora élvezettel játszanak, mint a fiatalok. Meg abban a házban, ahol mi laktunk a nővéreméknél volt a 30 év körüli angol albérlő srác. Ismerte a Nintendót, de soha nem játszott vele. Megmutattam neki a GC-met a Mario Party 5 játékkal. Kipróbálta és annyira rákapott, hogy majdhogynem meg akarta venni tőlem. Én mondtam neki, hogy SEMMI pénzért nem válnék meg tőle. Szomorúan vette tudomásul. Meg hihetetlen jó érzéke van a játékhoz. Könnyen meg tud tanulni egy játékon jól játszani. Talán ez egy általános angol tulajdonság, ezért is ennyire elterjedtek a konzolok a Ködös Albionban. Lehet, hogy minden magyar konzolosban csörgedezik egy kis angol vér?