Az Angliában eltöltött néhány nap

Nem voltam még egy hetet sem Angliában, néhány napja érkeztem meg Magyarországra (én csak úgy járkálok Európában, amerre kedvem tartja...) de mindenképp érdekes volt. Jól éreztem magam, jó volt ott lenni, de azt tudom mondani, hogy most éreztem először úgy, hogy nem laknék már ott. Ennek nem is csak az a legfőbb oka, hogy Anglia már nem EU-tag és effektív vízum kell már, ha 3 hónapnál tovább akarnék maradni az országban. Leginkább azért nem, mert már nem érzem azt, hogy Anglia a jelenem része lenne. Ebben talán azt is közrejátszik, hogy 2019 decemberében voltam utoljára és változott azóta néhány dolog. És most már sehogy nem tudtam beilleszteni a jelenembe azt a közeget, amit néhány éve még annyira szerettem.

Meg érdekes látni a különbséget Hollandiával összehasonlítva. Mindenben Hollandia a nyertes. Egyszer utaztam Angliában vonattal és a holland vonatok szépségéhez és tisztaságához képest az angol kisebb vasút eléggé balkáni volt. Tehát nem egy fő vasútvonalon utaztam, hanem egy MerseyRail nevű kisebb szolgáltató vonatán, amelyik a környező kisebb településeket köti össze Liverpoollal. De hát Hollandiában is utaztam kisebb vasúttal, amikor Amersfoortba vagy Goudába mentem és mindenben sokkal jobb volt. Ja hát meg a bicikliút... Rettenetesen hiányzott Angliában. Nővérem felajánlotta a biciklijét, hogy amikor elfoglalt, de mennék valamerre, menjek nyugodtan a biciklijével. Mindenképp kedves volt tőle, éltem is vele egyszer, de nagyon veszélyes úgy biciklizni, hogy nincs bicikliút. Ráadásul Angliában az utak jobban dimbes-dombosak, úgyhogy a lejtőn is vigyáznom kellett, hogy ne menjek túl gyorsan, tudjak fékezni, ha arról van szó. Autópálya mellett is rettenetesen hiányzott a bicikliút (ami szintén van Hollandiában), egyrészt egy körforgalomnál alig bírtam átmenni, másrészt, egyszer vezetett a Google Térkép egy autópályára és ott olyan nagy volt a forgalom, hogy inkább kerülőúton mentem. Tehát a különbség nyilvánvaló.

Összességében látogatóba jó visszajönni. Nővéremék átköltöztek Wallasey-ból Moretonba (5 km van a két település között), szép az új ház. Meg azóta lett egy macskájuk, akiben sok örömömet leltem.

Fekete fiúmacska, a többiek Onixnak hívják, én maradtam a Kageyamánál a fekete mivolta miatt. Aranyos, játékos, nagyon szerette, ha az arcát vakargatom. Amikor harcos kedvében volt, nem hagyta, hogy simogassam. Akkor a kezem után kapott. Főleg akkor volt harcias, amikor valamelyik lábát vagy a farkát akartam megsimogatni.

Egyébként sokat alszik, sajnos mivel abban a szobában volt a legtöbbet, ahol én voltam elszállásolva, kénytelen voltam éjszakánként kitenni a szobából, hogy ne másszon az ágyon és felébresszen. Akármennyire is szeretem a macskákat, nem hagyom, hogy ő legyen a ház ura. Ha a gép előtt akartam ülni és a macska épp a széken feküdt, kicsit megsimogattam, de utána felemeltem és szépen az ágyra tettem le, hogy ott pihenjen. De nagyon szerettem. Mondtam is, ha vagy 5000 képet nem csinálok a macskáról, akkor egyet sem.

Egyébként messzire nem mentem. Egyszer voltam a nővéremmel Liverpoolban, illetve többször Birkenheadben, illetve Liscardban. Igazából Hollandiához képest Anglia sokkal rosszabbul néz ki. Koszosak, a régi épületek nagyon rosszul néznek ki, kicsit olyan, mintha nem lenne gazdája ezeknek a városoknak. Most vagy azért tűnik így, mert Hollandiához képest tényleg rendezetlennek ezek a városok, vagy sokkal kevesebb anyagi forrás jut fejlesztésekre, mivel Anglia kilépett az EU-ból. De az biztos, hogy Hollandiához képest Anglia Észak-nyugati régiója egy Közép-európai ország állapotát idézte vissza. Az a környék viszont nagyon szép, ahol nővéremék laknak. A házak, tiszták, rendezettek és nagy tér van. Az utca végénél van egy nagy játszótér. Mégis csak egy kisváros. kb. 17.000 lakossal.

Nagyjából ennyiben tudom leírni az itt eltöltött pár napot. Nagyon más volt most itt lenni. Azt nem mondom, hogy soha többet, mert miért is ne látogathatnám meg a nővéreméket, de ha ezen kívül bármi célja is lehetne annak, hogy visszatérjek, akkor csak az, hogy játékokból bevásároljak. Mert azt itt olcsóbban lehet venni.

Utazás Angliába

Több mint 3 év után ismét Angliában vagyok a nővéremnél. Ő hívott meg magához, hogy töltsek itt egy pár napot én meg örömmel. Jó itt lenni, mindig olyan érzésem van, amikor itt vagyok, hogy na én itt maradok és itt fogok élni. De ez most két okból sincs így: 1. Nővéremnek túl sok dolga van és nincs lehetősége aktívan segíteni, 2. Anglia nem EU-tag. Bár nem vagyok semmilyen politikai aktivista, de úgy gondolkodok, hogy az EU-nak legyen bármilyen problémája, jobb EU-tagnak lenni. Egyébként sem lehet csak úgy Angliában maradni, de az, hogy nem EU-tag, az az utazás szempontjából is komoly probléma volt.

10-kor indult a gép Amszterdam Schiphol repülőtérről, 5.30 után nem sokkal indultam el otthonról. A 470-es busz közvetlen visz el Alphen aan den Rijn-ből a repülőtérre, de szombat lévén (április 1-jén jöttem ki) ritkábban járnak a buszok. A repülőtéri 40 percenként, úgyhogy azon voltam, hogy a 6.08-as buszt elérjem. Ez kényelmesen meg is lett. De hogy mennyire üres a város kora reggel, szinte megihletett.

Talán szellemek is járnak ilyenkor errefelé... Mindenesetre a busz rendben elindult. Az utazás nekem ingyen volt, ugyanis amikor bejelentkeztem, akkor egy levélben küldtek a buszra két ajándék napijegyet. Az egyiket direkt erre a napra tartogattam. A busz jól ment, semmi gond nem volt az út során. Az amszterdami repülőteret most láttam életemben először. Hatalmas... Mondjuk, nem csoda, mert a világ minden tájára megy innen közvetlen járat, így a gépeknek célállomásuktól függően külön felszállópálya kell. De hát akkora, mint egy kisebb város.

Egy kis időm volt nézelődni, de 8 órára már a kapunál kellett lenni, hogy leadjam a csomagot. Jól ment a sor, csak amikor én kerültem sorra, akkor jött a baj. Felmutatom a beszállókártyát, a személyi igazolványt, de tanácstalanul nézek magam elé, mert a hölgy kéri az útlevelet is. Abban a pillanatban leesett, hogy Anglia már nem EU-tag és hogy nem lehet csak úgy az országba beutazni. Az meg otthon maradt... Az volt a nagy szerencsém, hogy minden, még korábbi holland dokumentumot elhoztam Hollandiába és közéjük tettem az útlevelet, hogy egyszer még kellhet. Hát most kell és nagyon jó, hogy itt van. Mert hogy felhívtam anyámat és nővéremet is, hogy mit tegyek, végül a nővérem ötlete volt, hogy fogjak egy taxit és szaladjak haza az útlevélért, még elcsíphetem a gépet.

Nem mondom, sokba fog ez kerülni... Nem egy nagy talány, hogy a taxiórák közül a repülőtéri taxióra az Olimpiai bajnokok, akkora sebességgel szalad. Hát, megtettem, felszaladtam az útlevélért, szerencsére tudtam, hogy hol van, gyorsan le és vissza. Oda-vissza volt 50 km az út és került 170 Euróba. Csak a repülőt nem értem már el. 9:26-re ért vissza a taxi a repülőtérre, a kaput meg 9:30-kor zárták. Mire odaértem, már zárva volt a kapu, úgyhogy ez elment. A végső megoldás az volt, hogy akkor menjek ma a 15:50-es géppel Manchesterbe. Meglepetésre eléggé olcsó volt a jegy (ahhoz képest, hogy ma utazok), de ez akkor sem hiányzott.

De így legalább volt idő egy kicsit szétnézni a repülőtéren. És amilyen hatalmas, el is telt az idő azzal, hogy szétnéztem.

Nem lehet elég képpel kifejezni, mekkora. Bár igazság szerint azon túl, hogy hatalmas, mégis csak olyan repülőtér, mint bármelyik más. Nem olyanok a repülőterek, mint legalább a vasútállomások, hogy legalább valamiben egyediek lennének. A repülőterek olyanok, mint a plázák, szinte mindegyik ugyanúgy néz ki. Ezért is stílszerű, hogy az amszterdami repülőtéren van egy pláza is.

De legalább keresztül-kasul körbejárva eltelt az idő. Eredetileg 15.50-kor indult a gép, de ez meg késett. De itt már legalább a csomagfeladás gördülékenyen ment. Kevesen is voltak, úgyhogy gyorsan sorra kerültem. Az átvilágításon a táskám természetesen fennakadt (mivel sok elektronikai cuccokat viszek magammal, ezért az a meglepő, ha egyből kiadnák). A sok Pen Drive-ot hoztam magammal, az okozta a problémát.

Izgalmak erre a járatra is voltak, mivel a végső ellenőrzésre (amire felengednének a gépre) az EasyJet alkalmazása nem akarta betölteni a beszállókártyát. Innen ezért rendeltek vissza, mondván, hogy előbb beengednek mindenki mást, utána megnézik, hogy mi a helyzet velem. Azt mondjuk nem tudhatja a csaj, hogy csomagom is volt, ahol már ellenőrizték a beszállókártyát, de akkor is elgondolkodtatott, hogy itt már az égiek nem akarják, hogy eljussak Angliába? Végül nem kellett megvárnom a sor végét, odajött egy másik, csaj, neki szóltam, hogy milyen bajom van. Ő már foglalkozott velem. Az útlevelem alapján megnézte a számítógépben, hogy benne vagyok-e a rendszerben. Megtalált, így én is mehettem. Végül a gép is többet késett, de legalább az út jó volt. Jól ment, az időjárás is rendben volt. Bár mennyi az út Amszterdam és Liverpool között? 1 óra 20 perc. Alig, hogy felszállt, elértük a repülési magasságot, már landoltunk is és földet értünk.

Jó volt. Majd összefoglalólag írok az Angliában megélt dolgokról.

Brit rádióadó

Van egy angol rádióadó, amit szoktam hallgatni, ha nagyon bennem van a brit hangulat, emlékek, kicsit átadva magamat annak az életérzésnek, amit ott éltem meg, amit nagyon szeretek. Ez pedig a Heart North West. A Heart egy országos kereskedelmi rádióadó, ennek a North West állomását hallgatom, miután nővéremék a Liverpool melletti Wallasey városában laknak. És valahányszor mentünk valahova autóval (márpedig ez mindennapos tevékenység volt), mindig ez a rádióadó szólt. Megtetszett a hangulata, azóta is, ha angol rádióadót hallgatok, csak ezt hallgatom.

Brit rádióadót meg nemcsak azért hallgatok, mert nagyon elmerülök azokban a dolgokban, amiket Angliában éltem meg, hanem mert innen "értesülök" a legújabb trendekről zenei téren. Elátkozott dolognak tartom a mai nyugati zenét, mégis hallgatom néha egészen egyszerű okból kifolyólag: Lazítani. Amikor nem igényes szövegre, élő zenére vágyom, csak egyszerűen lazításra vágyom, akkor hallgatok nyugati zenét. Ilyen ritkán fordul elő, most is a japán zene, illetve egyre inkább úgy fest, hogy Ákos a fő csapásirány nálam, ha zenéről van szó. Illetve néhány kiváló magyar előadó (LGT, Zorán, Metro, és néhány jó élő, rock zene) de néha kifejezetten jó érzés értelmetlen, jelentés nélküli zenét hallgatni.

Meg nemcsak ellazít, hanem olyan érzetet ad, mintha jobban benne lennék abban a világban, ami körülöttem van. Bár ez inkább csapda, mert mindig az aktuális trendek szólnak a népszerű rádióadókban, ami sok esetben a legkevésbé kompatibilis az igényes, élő zenével. De amikor ezeket hallgatom, akkor elengedem ezeket a gondolatokat, és átadom magam azoknak az érzéseknek, amik ezek a zenék adnak.

Angol rádiót meg azért is érdemes hallgatni, mert a híreket legtöbbször 1-2 percben lerendezik. Ledarálják gyorsan, hogy ki kit ölt meg, vert halálra, rabolt ki. Nem viccelek, tényleg ezek az angol kereskedelmi rádióadók híreinek fő csapásiránya. Nővérem módszeresen kapcsolta ki arra a pár percre a rádiót, amikor a hírek szóltak, aztán vissza, mert egyébként tényleg rettenetesek. De legalább gyorsan elmondja, és kész, mehet a buli a tovább.

Érdekes volt, hogy weboldalon eddig nem tudtam hallgatni, de most sikerült behozni ott is a rádiót. Valami brit törvény, hogy országhatáron kívül nem lehet hallgatni rádióadót... Nem biztos, hogy ez volt, csak azt láttam, hogy fenntartják a tévedés lehetőségét, és lehetőséget adtak arra, hogy beírjam az irányítószámot. Beírtam a nővéremékét, és Budapesten is szól a rádió (ahogy az LGT énekelte). Ennyit a helymeghatározásról. Már csak azért is, mert a TuneIn alkalmazásról és a Heart mobilos alkalmazásáról vígan tudom hallgatni a rádiót anélkül, hogy kérte volna az irányítószámot. Sokkal inkább itt arról van szó, hogy nem vagyok a kereskedelmi érdekeltségükben, mert nem Angliában hallgatom a rádiót. Mert egyébként rengeteg reklám van, legalább 7 perc egyhuzamban. Elvagyok ezekkel is. Nem annyira idegesítőek, inkább csak úgy érzem, hogy közelebb vagyok lélekben a britekhez.

Azért kezdtem el ismét hallgatni a rádióadót, mert felmerült a lehetősége, hogy valamikor az ősszel lehet, hogy lesz lehetőségem ismét egy kis időt tölteni Angliában. Ez még nem biztos, ennek ellenére nagyon elkapott a brit hangulat. Ehhez mondjuk az időjárás is rásegített, mert tegnapra rettenetesen lehűlt a levegő (pénteken 33°C, vasárnap meg 16°C...). De ehhez az is rásegített, hogy tegnap voltam az Aréna Plázában és szétnéztem a Sport Direct-ben. Ez Angliában a "törzs-ruhabolt", ahova mindig járunk vásárolni, valahányszor Angliában vagyunk. Néhány éve nyílt Budapesten az üzlet, és ugyanaz az üzlet felépítése (franchise) ezért ugyanazt a hangulatot árasztja magából, mint az angliai üzletek. Egyébként alapvetően drága üzlet, ide a leértékelések miatt érdemes járni. Mert ami olcsó, az meglehetősen jó áron van, és olcsón lehet jó minőségű sportcipőt, ruhát venni.

Hazatérés

Igen hamar döntöttünk felőle, de megvettük a repülőjegyet novemberre. Néhány napja egyszer néztem, hogy ha most vennénk meg a jegyet, akkor mennyibe kerülne, és láttam, hogy az egyik járatra 25 font, hát az igen olcsó. Hétfőn beszéltem anyámmal Skype-on, megemlítettem neki ezt az árat, és az lett a vége, hogy megvettük, ugyanis az utolsó hely volt arra a járatra ezen az áron. Persze nővéremet is bevontuk a döntésbe, ugyanis felmerült, hogy vagy október végén vagy karácsonykor ők is jönnének Magyarországra. Október végén van az egy hetes iskolai szünet, arra az időre jöttek volna haza. Persze a repülőtársaságoknak is megvan a magukhoz való eszük, természetesen a szünet első napjára nagyon drága volt a jegy, ahogy az utolsó napra sem fapados áron adják a hazatérőknek. Karácsonyi időszak meg természetes... Az ő látogatásuk tehát egyelőre még kérdéses.

Még korábban úgy beszéltük meg, hogy novemberben ha látogatóba is, de hazamegyek, ezért is döntöttük ilyen gyorsan, hogy ha van jó áron repülőjegy, akkor megvesszük. Nem akarom véglegesnek mondani a hazatérésemet, mert fenntartom a lehetőséget, hogy történik valami olyan dolog, ami végleg ideköt, de ez jelen állás szerint lehetetlenség. Azt a frusztrációt pedig inkább a bizonytalanság hozta ki belőlem, amit például az Adarna Karaoke fórumon is kiadtam magamból (persze keretek között). Inkább amiatt volt bűntudatom, hogy olyan stílusban írtam ki a gondolataimat, amit utálok másoktól olvasni. Most így letisztult fejjel azt mondom, hogy el tudom fogadni azt, hogy a briteknek ez az életforma a normális, amit nap mint nap látok, de ez teljesen elüt az én habitusomtól, és egyszerűen képtelen vagyok beilleszteni a mindennapjaimba. Túlságosan szabadelvűek, nemtörődöm, anyák fiatalon (20-22 évesen) szülnek, és nem látom azt a fajta gondoskodást a gyerekük irányába, ami például minket, magyarokat még azért jellemez minket. De vannak jó dolgok, amiket el lehetne tanulni a britektől: Nagyobb szerepet vesznek ki az apák a nevelésben, sőt, néhány esetben konkrétan az volt az érzésem, hogy a valódi szülői érzelmeket az apától kapja meg a gyerek. Jó látni, ahogy a parkban együtt játszanak a gyerekükkel. Meg néhány embernél azt látom, hogy nagyon lelkiismeretes munkaerő, és szívét-lelkét beleadja a munkába. Úgyhogy szó nincs arról, hogy csak rossz dolgok lennének itt, csak ahhoz képest, ami korábban láttam, amikor látogatóként jártam ide 2-3 hétre, sok csalódás ért, sokkal jobbnak képzeltem el itt a dolgokat. Aztán persze lehet mondani, hogy az a pár hét nem annyira releváns, ha hosszabb ideig van az ember egy adott országban, akkor látja csak igazán, hogy mi a helyzet. Legyen így, én már elfogadtam. Több angol családnál is voltunk, nővérem ismerőseinél, nagyjából ugyanaz a légkör, viszont a múlt héten egy magyar családnál voltunk látogatóban Bebington-ban. Hát az olyan volt, mintha hazamentem volna, teljesen más volt ott lenni. Nagyon kijön az, hogy mennyire mások a britek és a magyarok.

Aztán elképzeltem, hogy más külföldi országokban milyen lehet élni. Szerintem Németország hasonló lehet, mint Anglia, ott is eléggé szabadelvűek az emberek, ráadásul ott a fiatalok beszédstílusa eléggé lekezelő. Ezt a német Legyen Ön Is Milliomosban vettem észre, amikor nagyon fiatalok, 18-22 évesek, játszanak, van egy ilyen "mit képzelsz magadról, én vagyok a király" stílusú beszédük. Erre először LL hívta fel a figyelmemet, aztán jobban figyeltem erre, amikor néztem otthon a német vetélkedőt, és láttam, hogy igaza van. És ez teljesen normális volt a műsorvezetőnek, Günther Jauch-nak. A másik ország, melyről hasonlóképp elmélkedtem, az Ausztria. Ott nem vagyok biztos abban, hogy annyira érvényesülnek azok a normák, amik a fent említett két országban vannak. Az a véleményem (aztán lehet, hogy rossz logika), hogy mivel olyan országokkal határos Magyarország mellett, mint Szlovénia, Szlovákia, Csehország, az osztrákok némileg keretek közé szabják életüket. De még egyszer sem voltan Bécsben, úgyhogy ez csak saját gondolat. Szeretnék oda eljutni, nagyon kíváncsi vagyok, milyen város lehet, határozottan jók az elképzeléseim. De nem élem bele magam, nehogy csalódjak...

Amúgy most a héten kifejezetten jó idő van itt Angliában, egyszer volt 25°C is. Valamit mutat magából a nyár itt is, kifejezetten nyári hangulatom volt az elmúlt napokban. Most is ha méltóztatna felszakadozni a gomolyfelhőzet az égen, megint meglenne. A múlt héten volt nagyon rossz idő, sokat esett az eső, és nem nagyon volt 15°C felett kint. Kifejezetten októberi hangulatom volt akkor. De ahogy nézem az idokep.hu oldalon, otthon sem olyan meleg a nyár, mint szokott lenni. Azt látom, hogy pár napig 30°C körül van, aztán jön valami hidegfront, és hűl le a levegő. Bár most nézem, hogy jövő héten 34°C lesz... Inkább ne láttam volna. T_T Na de mindegy is, inkább az itteni enyhébb napoknak örülök, minthogy azon sírjak, hogy otthon micsoda hőség van. Amúgy találtam egy számomra érdekes képet a timeanddate.com weboldalon:

Ha egy gömbként képzeljük el, akkor teljesen természetes, hiszen a Nap most a mi oldalunkon van, arra csodálkoztam rá, hogy ha megfigyelitek a szinuszgörbe-szerűséget, pont Angliánál fordul a csúcs felé nagyobb ívben. Most már érhető, hogy miért van itt még 22 órakor is világos, és miért kezd már 3 órakor világosodni.

Seacombe Ferry – New Brighton sétány

Bár nem volt olyan szép idő, mint tegnap, ennek ellenére úgy döntöttem, hogy mégiscsak elmegyek sétálni egyet a folyóparton. Igényeltem már, ugyanis Nintendo DS leírást írok a Mariós oldalra, és még épp csak a fele van kész, és már több mint 2000 szó volt. Iszonyat hosszú lesz, és már kezdtem belefásulni az írásba. Úgyhogy kellett is a szünet, 12.30-ra összeszedtem magam, és útnak indultam. Az iskolán át mentem a tengerpartra, ott van a környéken a Seacombe Ferry vasútállomás, mellette rögtön ott van a tengerpart, mely lényegében egy sétány, mely New Brighton-nal köti össze a kiindulási pontomat. Nagyon szép hely, teljesen megihletett. Egyébként is preferálom a tengerpartot, ha nyaralás kapcsán feltennék nekem a tipikus kérdést, hogy hegyvidék vagy tengerpart, akkor egyből a vizes vidéket választanám, a folyó, tenger közegét nagyon szeretem, ahogy a strandolás is hiányzik. Különben ez folyópart, nem tengerpart, tegnap rosszul írtam, hiszen ez a Mersey folyó, túloldalán van Liverpool (ami nem májmedence, ki kell hogy ábrándítsam a poéngyárosokat). Nem is gondoltam volna, hogy ilyen sok képet csináltam, 71 készült el, nem csoda, hogy a tölthető elem már végképp kiakadt a végére. Így is sokáig bírta nagyon. New Brighton-ban a számomra már jól ismert bohóc köszönti a városba érkezőket:

És megtaláltam azt a házat, ahol nővéremék laktak előzőleg albérletben. Tudtam, hogy a tengerpartnál laktak, csak azt nem, hogy pont itt. És még mindig kiadó a ház (gondolom szobánként, nem mindig veszik ki mindegyiket). Kellemes emlék volt újra látni a házat.

Aztán séta visszafelé. A sétány 3,5 km, ezt megduplázva plusz az út a házunkig, legalább 10 km-t sétáltam most délután, a 3DS-em szerint 20.981 lépést tettem. Nem is volt lábam a végére, az biztos! De ez nem számít, mert nagyon élveztem a gyalogutat. Az elkészült képeket ide tettem ki:

Seacombe Ferry - New Brighton promenade

És ha már 3DS, az az öt album, amit rátettem, végig kiszolgáltak zeneidővel, az alábbiakat hallgattam:

• LGT - 424 mozdonyopera
• LGT - A fiúk a kocsmába mentek
• Skorpió - Zene tíz húrra és egy dobosra
• Skorpió - Azt beszéli már az egész város
• Okui Masami - V-sit.

Mostanság a régi magyar zenéket hallgatom, egy japán album is felkerült, hogy azért ne felejtsem el, honnan fúj a mai igényes pop zene szele.

A ma esti boldogságom forrása pedig:

!!! 1997-es Játék határok nélkül !!!

Hát végre eljutottunk ide! ^_^ Kedvenc évadom, mert itt kezdtem el nézni, és tetszett, hogy 8 csapat volt, meg az egész rendszer itt forrott ki, ahogy néztem az eddigieket is. Bár az 1996-osat rendre kihagytam, mert az első fordulóban az a két műsorvezető egyén, akiknek fogalmuk sincs, mitől jó a műsorvezetés, nagyon elvették a kedvemet, hogy nézzem. Aztán beszéltem emberekkel, mondták, hogy még egy pár adásra visszatér, de azért a többségét Gundel Takács Gábor vezeti már. Nem nagyon inspirált kisakkozni, hogy most akkor melyiket ki vezeti, meg az sem lelkesített, hogy a részt vevő csapatok száma csak 6 volt, így kihagytam. De az 1997-es már maga volt a csoda. Megjelent Borbás Mária, mint műsorvezető:

Ekkor ismertem és szerettem meg. Valamint erre az évre reformálták meg a pontozási ráblázatot is:

Ez volt a legelső, amit láttam életemben, és alig vártam, hogy újra láthassam. Ugye mivel itt nincs magyar TV csatorna, ezért csak "segéd"programmal és "segéd"weboldallal tudom nézni, rettenetesen hálás vagyok annak a "segéd"egyénnek, aki hozzájárul ahhoz, hogy Angliából is nyomon tudom követni a Játék határok nélkül adásait. Most már több, mint aktív néző leszek.

Isten tudja, hányadik fogyási kísérlet

Megy már egy hónapja, ma sikerült lemenni a túlsúlyos tartományból. Nagyon meg voltam döbbenve, amikor a Wii Fit Plus 25,90-es BMI-t mutatott, na mondom, igencsak felszedtem magamra... Ez pontosan 76 kg-ot jelentett. Komolyan mondom, nekem ez az egyik átkom, hogy szeretek enni (finomat, és nem mindig egészségeset), és hízok. És nem tudom, mit tehetnék annak érdekében, hogy lemondjak a hízásról. Most 24,93-as BMI-t mért 72,9 kg-mal, tehát van eredmény, csak néha rossz szétnézni a boltok polcain, hogy lemondással jár, de ha eredményt akarok elérni, akkor meg kell tenni. De talán rá tudok szokni arra, hogy egészségesebben étkezzek. Nővérem egyik barátjának van egy ilyen gyorsétkezdéje, és amikor egyszer fogyókúra közben mentünk, akkor szétnéztem a lehetőségek közül, és halrudakat és salátát kértem. Amúgy nem fogyókúra alatt sült krumplit és hamburgert. Ugye micsoda különbség? Na szóval, a saláta lényegében a paradicsomból és hagymából állt a saláta mellett, és ez megihletett. Tegnap vettem salátakrémet, és itthon kipróbáltam salátával, uborkával, paradicsommal, erre rászórtam a krémet. Hát nem gondoltam volna, hogy van híd az egészséges étkezés és a földi mennyország között. Nagyon ízlett. Hagymát inkább kerülöm, mert utálom órákig a számban érezni, és szinte semmivel nem tudom semlegesíteni. Amúgy szoktam néha kukoricasalátát csinálni magamnak. Egyszerű: Tejföl, majonéz, ketchup, mustár, kukorica. Pontosan erre gondoltam, hogy ezt ki fogom itt is próbálni, csak majonéz helyett salátakrémmel. Meg kukorica helyett halrudacska, tehát halsaláta, ez is nagyon menő.

Megvagyok az angol nyelvvel, csak néha kényes szituációba kerülök. Például, amikor szerdán mentem dolgozni, amikor beírtam volna magam, egyszerre ketten beszéltek hozzám. Miután az egyik "végzett", odafordulok a másikhoz: "What do you want to say to me?" És nem értettem, mire a nevetés. Az volt a gondolatom, hogy ez udvariatlan kifejezési mód egy ilyen szituációban, de hát sajnos nem minden kifejezésmódot ismerek. A másik érdekesség, hogy az a nő, akinek az élettársáé az étkezde, amelyről írtam fentebb ő szokott néha viccelődni velem, mert szereti, hogy milyen megdöbbent, kétségbeesett arcot vágok, azok, amiket mond. Az egyik legérdekesebb tapasztalat, hogy briteknél tényleg nem szokás kimondani, amit gondolnak. Konkrétan most, 1-2 órája történt, hogy itt volt Christofer, és néztünk a TV-ben valami pankráció-szerűséget, igencsak furcsán néztem, hogy mit csinálnak a férfi sportolók, és felnevetett azon, hogy azt mondtam, hogy "Same-sex relationship". Neki tetszik az, hogy egyenesen kimondjuk, amit gondolunk, pontosan úgy mondta, hogy szereti, ahogy használom az angolt. Különben van abban valami, mi magyarok, azért tudjuk az érzelmeinket véleményünket választékosan kifejezni, mert mi azért megmondjuk a dolgokat általában úgy, ahogy vannak. És milyen választékosan tudunk csúnyán beszélni. Az angolok megálltak a shit-nél és a fuck-nál (legalábbis eddig ezt a kettőt hallottam), mi pedig... Ha őszinte akarok lenni, mivel nem értik, hogy mit mondok, ezért gyakran előfordul, hogy vulgárisan fejezem ki magam magyarul. Persze nem konkrét emberekre mondom ezt, mint kibeszélve a "háta mögött", hanem például ha az utcán valami "érdekes" dolgot látok meg, vagy én kerülök furcsa szituációba a többiek tudta nélkül.

Remélem, hogy hétfőn ismét jól leszek, és ismét tudok aktívkodni. Ma nem mentem Kung Fu-ra, kínai nyelvre, inkább itthon pihentem. Talán már alakulgat.

Anglia – 1. nap

Na, sikeresen megérkeztem Angliába. :) Szerencsére sima volt a repülőút, végig jól ment a gép, csak én vagyok olyan beszari még mindig, ha repülésről van szó. Igazából csak felszállás után félek, mert a gép akkor még ferdén áll, meg sokat fordul, hogy beálljon a helyes irányba, és ilyenkor gondolatban már a végrendeletemet írom... Persze, nem mutatom ki, hogy félek, de amíg egyenesbe nem áll, addig borzasztóan érzem magam belül. Aztán ha már beáll egyenesbe, akkor már semmi bajom nincs. Játszottam az úton, de nem sokat tudtam, mert lemerült.

Be se volt kapcsolva, ezért nem tudtam bagszival Streetpassolni. Kijött elém a repülőtérre, mert az Insert Coin egyesületnek kért régi Nintendo játékokat, melyekkel jól lehet többen is játszani, kiválasztottam neki egy párat. Leljék bennük örömüket. :) Én is örömömet leltem abban, hogy megszólalt a szokásos vészcsengő, és telefonáltam neki, hogy hol van... elaludt. De szerencsére utána sietett, ahogy tudott, úgyhogy nem okozott fennakadást. Elbúcsúztunk egymástól, nagyon fog hiányozni. Meg a többiek is, akikkel jobban tartom a kapcsolatot. Majd látjuk, hogy lesz. Elképzelhető, hogy ha találok egy jó munkát, és megszedem magam egy kis pénzzel hazamegyek, és Pesten megpróbálok végre normálisan munkát keresni. És akkor lesz végre munkatapasztalatom is, főleg külföldi. Tavaly, amikor voltam csoportos állásinterjún, a HR-es nagyon figyelt arra az álláskeresőre, aki külföldön dolgozott. Majd figyelni fog rám is. De az is lehet, hogy annyira megszeretem itt a dolgokat, hogy csak látogatóba járok majd haza.

Szerencsére a gép rendben landolt. Érdekes, hogy leszállásnál egyáltalán nem félek már, csak a jobb fülem dugul be (érdekes, amelyik kevésbé érzékeny...). Manchester, 3-as terminál. Miután megállt a gép, nem szeretek azonnal felállni, és a csomagommal előretolakodni, mert szűkösek a helyek. Igazából a szűkös hely miatt nem szeretek repülni, nem is azért, mert félek felszálláskor, az gyorsan elmúlik. Ha utazás, akkor nálam a vonat a #1. Repülőn, mivel szűkös helyen ülünk hatan egy sorban, ezért nem nagyon tudok közlekedni, főleg, hogy ablak mellett ültem. A táj viszont szép volt. :) Olyan mint egy domborzati térkép felülről. Az autók ilyen kicsi matchbox-nak tűnnek, többször elképzeltem, hogy megfogom őket, mint egy gyerek, és én mozgatom. Örülnének a benne utazók... Az épületek közül még a 10 emeletes panel is úgy néz ki, mint egy kicsi LEGO darabka.

Miután elővettem a csomagomat, nővérem várt már, és máris indultunk. De még nem haza, hozzájuk, hanem előbb Liverpool-ba. Egyből elkapott az a bizonyos "brit hangulat", ami miatt viszont nagyon szeretek itt lenni. Olyan dolog ez, hogy amiket ott hagytam (érzések, hangulatok, hasonlók), azok miatt rossz otthagyni Magyarországot, de amiket meg itt kapok, azokért megéri itt lenni. Liverpool-ban beültünk egy kávézóba, a Costa Coffee-ba, és mit ad isten? Felszolgálót keresnek. XD Nővérem meg is érdeklődte, hogy mi a helyzet, hogyan lehet jelentkezni. Igazából nem is figyeltem, hogy mit beszélt a sráccal, csak az "experience" szóra kaptam fel a fejem. Már tudtam miről van szó. Boldogan dolgoznék kávézóban is. Meg hipermarketben árufeltöltőként, pizzafutárként (csak ehhez kellene jogosítvány), adatrögzítőként, de akár szórólapoznék is. Istenemre mondom, hogy nem válogatnék, csak sikerüljön valami, és végre dolgozzak, gyűjtsek tapasztalatot, és pénzt... Szóval itt egy cappuccinót ittam, és melegszendvicset ettem. A nővérem csak kávét kért. Utána mentünk egy magyar boltba, ugyanis van Liverpool-ban ilyen is. Taste of Hungary a neve, kedves kis üzlet. Természetesen drágább minden, mintha otthon vennénk, de hát benne van az árrés mellett a szállítás is. Sok kizárólag Magyarországon kapható kaját lehet ott kapni, pl. Erős Pista. Aztán elmentünk a nagy ázsiai üzletbe, onnan Tofu kellett. Ezután jöttünk haza.

Nagyjából kicsomagoltam. A nagy bőrönd fogója és az egyik kereke letört, úgyhogy az kuka. Egyébként is régi már, csak azért hoztuk ezt, mert ez a legnagyobb. Meglett a 20 kg, amennyi mehet (igazából 20,9 kg-ot mért a mérleg, de felengedték, nem szóltak érte), csak nem volt teljesen tele, mert vettünk olyan zsákot, melybe bele lehet tenni a ruhákat, és porszívóval ki lehet szívni belőle a levegőt, így jóval kisebb helyet foglal. Nagyon ötletes dolog. Igazából számoltunk is azzal, hogy nem lesz megtöltve a bőrönd teljesen, csak azért akartam ilyen zsákba hozni a ruháimat, hogy ha úgy alakul, hogy visszamegyek, akkor se foglaljanak sok helyet, ha olyanokat vennék, amik nagyobbak. De majd meglátjuk, hogy mi lesz. Szomorúan vettem tudomásul, hogy nem tudok kutyázni. T_T Túl kellett adni a kutyán, mert nem bírtak vele nővéremék (pl. rágcsálta a vezetékeket, mert nőttek a fogai, ásott a veteményesbe, meg nem is volt idejük rá, hogy sétáltassák), úgyhogy ez tűnt a legjobb megoldásnak. De a két macska megvan. *_* Itt van a nőstény macska, Lucy, akivel előző ittlétem alatt sokat harcoltam, mert állandóan karmolni akart. Mostanra nagyon megnyugodott. És itt a kandúr is, Jasper, akit említettem. Történetesen most 1 éves, úgyhogy lesz valami Happy Birthday neki. Most egyelőre úgy tűnik, hogy minden nagyon jó lesz, de igazából majd hónapok múlva tudok hitelesen nyilatkozni arról, hogy mi lesz a helyzet valójában. És várhatóan sokkal gyakrabban fogok majd tudni írni, mert végre eseménydús lesz az életem, és mivel lesz nálam fényképezőgép, majd teszek közzé képeket is.

Forma 0

Ahhoz képest, hogy amikor letöltöttem az F-Zero X-et, és először játszottam vele (ezelőtt nem volt hozzá szerencsém), nem nagyon tetszett, azért rendesen ráfüggtem. Világ életemben szerettem az autóverseny játékokat, az F-Zero dinamizmusa már SNES-en is megfogott, de a N64-es folytatás több tekintetben sokkal jobb lett. Írtam is tesztet mind a két játékról:

F-Zero
F-Zero X

Nem lett olyan nagy szám egyik írás sem, de egy elolvasást megér. Olyan tárgyilagos, kevésbé jön át az, hogy milyen érzéseket kelt a játék valójában. Nyilván nem említhető egy kalap alatt a Mario Kart-tal, mivel nem egy súlycsoport, de egy valamiben különösképp kivétel a SNES-es F-Zero a Mario Kart-okhoz képest: Általában azt szokott lenni, hogy a nagyobb végsebességű és nehezebben gyorsuló kocsikat nehezebb kezelni, ám itt teljesen más a helyzet. Érdekes, hogy pont az a kocsi irányítható a legkönnyebben, amelyiknek a legnagyobb a végsebessége (478 km/h). Könnyen veszi be a kanyart, nem kell elvenni a gázról az ujjunkat (B-gomb), így sebességvesztés nélkül tudjuk bevenni a kanyarokat. Nem volt így nehéz 5-10 másodperceket javítani a legjobb időimen.

Minden egyes nappal egyre izgatottabban várom az angliai utazásomat, és a kvázi "próbatételemet". Ha őszinte akarok lenni, kevés olyan szituáció volt az életemben, ahol valóban teljesíteni akarok (bár szerintem bőven nem én vagyok az egyedüli, aki hasonló helyzetben van), és meg akarom mutatni, hogy ki vagyok valójában, de ez most ilyen, és ezért is várom, hogy mit tudok ebből kihozni. A másik meg az, hogy érzem, hogy szükségem van változásra az életemben, hogy további fejlődést tudjak elérni, elengedni, újraértelmezni bizonyos dolgokat. Hiszen azzal, hogy kimegyek Angliába, feláldozok bizonyos dolgokat, de ugyanakkor kapok is, amik itt Magyarországon nem adatnak meg, de mérlegelve a dolgokat azt érzem, hogy meg tudom hozni az áldozatokat, mert amiket kaphatok, sokkal többet érnek. Hogy csak egy jelentéktelenebbet említsek: Végre a valóságban is kiélhetem a kutya-macska szeretetemet. Ugyanis nővéreméknek eredetileg egy nőstény macskája volt régebben, ami most is megvan, de ez bővült azóta egy kandúrral és egy kan kutyával. Egyszer fialt a nőstény macska, és ha jól tudom, az egyik kiscicát megtartották. A kutya meg már nem is tudom, hogy milyen keverék, de nagyon vicces, amit állítólag csinál: Félnek tőle a macskák, de ő csak játszani akar velük, így mindig kergetőzés a játék vége. De van még egy pár dolog. Például, ha lesz inspirációm, fogok járni kung fu-zni. Ha nővérem férje indít kezdő kung fu tanfolyamot, akkor elképzelhető, hogy járni fogok rá. Önbizalom, fizikai állóképesség növelése, hogy csak egy pár célt mondjak. De azért nem írom biztosra, mert csak akkor akarok járni, ha motivációm is lesz rá, különben semmi értelme nem lesz.

Ma este megint egy kicsit visszarévedtem a gyerekkoromba, és egy olyan rajzfilmet néztem meg, amit annak idején nagyon sokszor láttam, de aztán feledésbe merült: Szentikék. Egy kicsit féltem megnézni, mert ahogy visszagondoltam rá, olyan gyerekesnek gondoltam a rajzstílust. Bejöttek ezek a megérzések, bár igazából a gyerekessége abban merül ki, hogy az érzelmek túlságosan egyszerűen vannak megjelenítve. Amúgy két részes a rajzfilm, az elsőt szerettem nagyon. Az a tízparancsolatot mondja el dalokban, mint a legősibb slágerlista. Mind a két rajzfilm ugyanis a kereszténységen és az istenhiten alapul, de határozottan kijelenthetem, hogy a pozitív oldaláról. Viszont, ami kellemes meglepetésként ért, hogy a dalokat most is jó volt hallani. Nemcsak mert régi szép emlékek, hanem komolyabb a hangzásuk, egy felnőtt számára is kellemes lehet hallgatni. Jó volt újra látni, de rajzstílus miatt, nem fogom sokszor újra megnézni. Sokkal inkább a második részre voltam kíváncsi, mert azt viszont nem szerettem annak idején. Ennek egyszerű a magyarázata: Az első részben látható öt kis állatka (aka. szentikék) közül a kis Dávid volt a kedvencem. Ő a második rész főszereplője, de sérelmeztem, hogy teljesen másképp néz ki, mint az elsőben. Ebből talán nem nehéz kitalálni, hogy a második rész Dávid és Góliát történetét meséli el. Magát a történetet szerintem mindenki ismeri. A lényeg, hogy ezáltal olyan történetbe, szituációba került, mellyel nem tudtam azonosulni (túl nagy hőstett), ezért sem szerettem. Persze így 20 év múlva, letisztult tudattal azért más volt nézni, de a rajzstílussal itt is a gyerekeket célozták meg. Mindenesetre egyszer érdemes volt megnézni, hogy lássam, hogy mit szerettem akkoriban.

Végre itthon

Hazatértem, jó újra Magyarországon lenni. És jó lett a laptopom is. Ma ment vissza Pestre bagszi Orosházáról, és akkor már Békéscsabán szállt át, közben megállt, hogy megnézze a gépemet. Koszolódás nem érte, végül az Ultimate Boot CD segített rajta. Annak egy programját indítottuk el, de olyan lassan ment, hogy több óra után is 7%-nál állt. És ebből úgy nem kértünk, úgyhogy más megoldást kerestünk, de azért reméltük, hogy ez a 7% is segített. PONT arra volt elég, hogy végre elindult a Windows telepítőlemez. Mert még az sem indult el nálam. És most már tudtunk Checkdiskezni, és jó lett a gép.

Többes számba írok, pedig ez mind bagszi érdeme, ő járt utána a dolgoknak. :D De azért megéri a többes számot, hogy figyeltem (amikor épp nem aludtam el), hogy mit csinál, és legközelebb, ha ilyen lesz, talán már meg tudom csinálni. Az Ultimate Boot CD természetesen meg lesz tartva.

Egyébként most nem volt annyira jó Angliában, mint tavaly, hiányoltam, hogy nem mentünk el több helyre. Tavaly is például tök jó volt Wales-ben kirándulni egyet. De több szempontból is jó volt Angliában lenni. Most éreztem először azt, hogy ráállna a fülem az angol szójárásra, ha sokáig maradnék kint. A végére már kezdtem érteni, hogy mit mondanak körülöttem az emberek. De az a laza nyelvjárás, amiben beszélnek, tényleg csúnyává teszi a nyelvüket. A Go szót is pl valami "góú"-nak mondják. Meg Liverpool környéke kellemes hely, szívesen laknék Birkenhead-ben. Joggal jöhet a kérdés, hogy miért nem kapok az alkalmon, hiszen mások összetennék a kezüket, ha lenne egy családtagja külföldön. Nagyon igazatok van, de ha a családtag felől nem érzitek, hogy segítene, akkor sajnos hiába. Bár én ennyire nem mondanék le erről. Most sajnos kényszerszünet van a pesti létemben, mert anyagilag kicsit megterhelt minket az előző időszak, így most spórolósra kell venni a figurát, de remélhetőleg tavasszal már vissza tudok menni. És ha Pesten sem jön össze semmi, akkor én megpróbálnám Angliában. De legjobban Pesten érezném magam, Anglia meg egy jó kompromisszumos megoldás lenne.

Mégsem annyira rossz a JAM Project: Babylon dala, csak a Wings of the legend mellett szinte eltörpül, akkora hatalmas szám, de önmagában nagyon jó. Többször is tapasztaltam már azt, hogy egy-egy dal másképp hangzik, ha a többi dal mellett, vagy önmagában hallgatjuk.

Angliaban – 2. nap

Meg mindig keresem a megoldast a Windows problemara, valoszinuleg a merevlemez halt meg, de ennek meg utanajarok.

Addig a noverem laptopjat hasznalom, nekik ugyis 2 van, az egyiket megkaptam hasznalatra, amig itt vagyok. Mondjuk, annyira nem kell a gep, mintha otthon lennek, mert szinte egesz nap megyunk valamerre. Mielott elmentunk, egy kicsit jatszottam 3DS-en. Latom, a noverem fia, Dominik nagyon rakapott a Nintendora az elmult 1 evben. Egyebkent is van tobb jateka, de szereti a Mario jatekokat is. Nem hiaba az unokaocsem. ;) Probalgatta a Mario Kart 7-et, de nem nagyon ment neki. El is gondolkodtam, hogy mi az, ami nincs meg egy 4 eves kisgyerekben, ami miatt nem erzekeli, hogy kell egy kanyart bevenni. Ugyanis nagyon balra forditja az analog kart, akkor kimegy a palyarol, majd jobbra, hogy visszamenjen, de akkor meg a masik oldalon megy ki. De szerintem menni fog neki, ha sokan gyakorol, amire lesz is alkalma, mert tudom mar, hogy Mario Kart Wii-t kap karacsonyra.

Ma Birkenhead-ben voltunk, meg a hianyzo karacsonyi ajandekokat megvenni. Az egyik ilyen mindenes boltban voltunk, ahol mindenfele ruhak, jatekok, egyeb haztartasi cikkek vannak legalabb 50% kedvezmennyel. Itt vettunk egy par jatekot, es ruhat. Amig en kulon szetneztem, egy nagyon erdekes dolgot talaltam: Stahl Judit serpenyo. O_O Es magyarul is rajta vannak a dolgok. Ha jol emlekszem £16 volt.

Ezutan egy kavezoba mentunk, ahol kb. £2.50/£3 egy kave legalabb. En egy ilyen feher csokis valamit kertem, azt hittem, hogy edes, mint a forro csoki, de kellett bele cukor. Igy meg lehetett inni. Ezutan beneztuk a cex-be, itt vannak hasznalt jatekok jo aron, meg is vettem magamnak DS-re a Big Brain Academy jatekot £3.50-ert. Mar regota szemeztem vele, kiprobaltam a demojat, es tetszett, hogy tobb modon meri fel az agy kapacitasat. A jatekrol majd kesobb. Dominik is kapott egy Wii jatekot, a Kung Fu Pandat. Pont az a jatek, ami az o korosztalyat szorakoztatja. Tobb ilyenje is van, peldaul Ben 10, Peppa Pig jatekok. Egyebkent annyira rossz, hogy az ujabb film-rajzfilm adaptaciok mar tenyleg csak a gyerekeket szorakoztatja, hiszen pont azert kaptam ra a Disney rajzfilmekre, mert milyen jok a Disney SNES jatekok, es a ketto nagyon jol kiegeszitettek egymast. A Kung Fu Panda is nagyon jo filmben, de kiprobaltam a jatekot itthon, mar az elso percektol tudtam, hogy ez nem nekem valo. Visszaterve a boltra, ha mar Disney, lehet nehany Disney DVD-t hasznaltan kapni, annyira nem olcson, de ahogy nezegettem a boritot, haragszom az InterCom-ra. Bar a borito teljesen rendben van, de itt van kulon Disney DVD tok, ami egeszen jo, es nem nem utolso sorban egyedive tenne a magyar Disney gyujtemenyt. A diszdobozos Aladdin peldaul nagyon szexi. Es: Itt talaltam meg minden idok legolcsobb jatekat, amit valaha lattam, egy PC jatek £0.10 volt. :D Elotte egy PS2 sport jatekot talaltam £0.25-ert, arra gondoltam, hogy legolcsobb, aztan meglattam ezt. Ezt mar csak nem ubereli egy jatek sem. :D

A vegen az Asdaba mentunk vasarolni, a karacsony elotti utolso bevasarlas urugyen. A bejarat elott egy fuvos kar jatszott karacsonyi dalokat nagyon szepen. :) Le is fenykepztem oket:

Az Asdaban az a hatalmas tomeg... Eleg szinte csak kiejteni a karacsony szot, es mar ugranak is. Es ahogy elneztem mindenkinek tele volt a kocsija, nehogy barmirol is le legyenek maradva... Nekunk epp csak nehany dolog hianyzott, azokat vettuk meg.

A kocsiba bepakoltunk, utana 13.00 fele jottunk haza. En itthon kiprobaltam a DS jatekot. Remelem, hogy nem csak ideig-oraig fog tetszeni, hanem akar honapokra is. Otfele modon lehet a programmal (azert megsem lehet jateknak nevezni) fejleszteni, tesztelni az agy kapacitasat:

• Think - Gondolkodas. Logikai feladvanyokat kell megoldani, peldaul a merlegen melyik a nehezebb, vagy egy 3x3-as negyzetben a kutyat elvezetni a csonthoz.
• Memorize - Memoria. Ertelemszeru, karakterek vagy targyak hangjainak sorrendjet kell megjegyezni, vagy a megjeleno szamot kell szamologepen visszautni.
• Analyze - Elemzes. Egy alakzat hianyzo vonalait kell osszeparositani, vagy a terben lathato kockakat kell osszeszamolni.
• Compute - Szamolas. A ket negyzetben lathato penzosszeg kozul kell kivalasztani azt, amelyikben tobb van, vagy a felso kepernyon egy tagybol amennyi van, az also kepernyon levo targyakbol kell azt a kettot kivalasztani, melyekbol osszesen annyi van, mint a felsobol.
• Identify - Felismeres. Arnyekolt alakzatot kell az also kepernyon levok kozul felismerni a jot, vagy egy nagyobb alakzat reszleteit lathatjuk alul, azok kozul kell  jokat kivalasztani.

Ezek alapjan lehet az agy kapacitasat teszteni, es az eredmenyt -  mint agyterfogat - sulyban adja meg. 700 gramm korul van annak az embernek az agya, aki nem fejleszti tudatosan, csak a mindennapos dolgokban hasznalja. Nekem eloszor 786 gramm jott ki osszesen. Volt olyan, ami jol ment, es volt, ami kevesbe. Egy otszogu sikidomban mutatja a reszletes eredmenyt, nem tudom, hogy van-e pontos neve, de minden csucsot annyira kozelitett meg kozeprol, amennyire eredmenyes volt. Ennek alapjan hataroztam meg nagyjabol szazalekban az eredmenyt magamnak:

• Think: 55%
• Memorize: 80%
• Analyze: 30%
• Compute: 55%
• Identify: 40%

Ez a kozepmezony altalanos az embereknel, a memoriammal soha nem volt gond, az mindig is kimagaslo volt. Bizok abban, hogy tenyleg fejlodni fogok, ha sokat hasznalom a programot. :)

15 orara egy kozeli templomba mentunk, ahol egy 5-10 eves gyerekekbol allo csoport adta elo Jezus szuletesenek a tortenetet, magyaran betlehemeztek. Bar nem is ok jatszottak aktivan, hanem a ket "narrator", es az enekek, a gyerekek inkabb csak elmutogattak a jeleneteket beoltozve, de aranyosak voltak. :) Majd ezutan egy anyuka elhozta ket gyereket hozzank, es Dominikkal Kung Fu Pandaztak Wiin. Ok nagyon jol elvoltak a jatekkal.

En addig elsetaltam Lizcardba egy kicsit szetnezni. Max. negyed ora volt setaval, de mivel 16 orakor az uzletek joresze bezar, ezert inkabb csak mozgas kedveert mentem ki, bar nem is terveztem vasarolni. A GameStation meg epp nyitva volt, oda mentem be szetnezni, es meglepodtem. Brutalisan dragak a Nintendo 3DS jatekok eredeti arukon: £39.99. Es en meg azt hittem, hogy a letoltheto jatekok dragabbak, mint fizikai formajukban. Bar a letoltheto jatekokat ugyanannyiert adni, mint a kezbevehetoket meg akkor sem szep, hiszen itt nincsen szallitasi koltseg, nincs anyagkoltseg, es nincs koltsege annak, hogy kartyara teszik a jatekot. A Wii U jatekok is £49.99, ugyhogy az angol Nintendo dobott egy 10-est a jatekok arara. Ehhez kepest Magyarorszagon a 3DS jatekok tartjak magukat, a Wii U jatekok arai minimalisat emelkedtek. Adjunk egy jo pontot a Nintendo Magyarorszagnak, de csakis egy minimalisat, nehogy elbizzak magukat, mennyi mindent tesznek ertunk. ;)

Viszont, ha igy allunk, akkor nemigen fogok uj jatekot vasarolni, bar terveztem a New Super Mario Bros. 2-t, Epic Mickey 2-t, vagy a Paper Mario: Sticker Star jatekok kozul az egyiket megvenni, es bar az Epic Mickey 2 egy kicsit olcsobb, de ha ennyire dragak, akkor inkabb retrot veszek magamnak. Egyebkent is a terveim kozott volt, hogy veszek SNES, vagy GBA Disney jatekokat olcson. Aztan majd meglatjuk. Most egyebkent sem akartam annyira koltekezni, megvarom a karacsony utani learazast.

Angliaban – 1. nap

Mikor irtam utoljara ekezet nelkul? 2008 nyaran, amikor 1 honapig voltam itt, es nem volt meg laptopom. Most az a kulonbseg, hogy van, de megint megdoglott a Windows 7. T_T De igy tok spontan, tenyleg, SEMMI elojele nem volt annak, hogy baj lesz. Es meg csak nem is tortent nagy dolog: Elkezdtem nezni (ha tudnatok, hogy keresem az irasjeleket, amik nem ott vannak az angol kiosztasban, mint nalunk. Nem is beszelve az y es a z helycsererol.) egy filmet a repuloteren, amikor lattam, hogy mar lehet adni a beszallokartyat, akkor gyorsan bealltam az elejere, csak lecsuktam a gepet. Majd a repulon akartam folytatni, de alig mukodott, nagyon lassan ment az eger, mindig lefagyott, semmi nem mukodott, meg a feladatkezelot se tudtam elinditani. Ekkor ugy voltam vele, hogy biztos a magaslati levego. Ezert most is lecsuktam. Itt, noveremnel el akarom inditani, Toshiba logo, es maris hibauzenet: "An error has occured while reading hard Drive" vagy valami ilyesmi, majd ctrl+alt+del, hogy ujrainduljon. Persze, attol sem jobb. Hihetetlen, hogy mik vannak.

Egyebkent jo volt a repules, bar mindig lesz egyfajta felelmem az egesz miatt. Mert mas vonaton, vagy mas foldi jarmuvon kozledekni, mert nagyobb az eselye, hogy elve uszom meg az esetleges balesetet. Meg a repulo az olyan dolog, hogy ha beultem, onnan mar nincs menekves. Pedig szepen ment a gep, igazabol nem volt felnivalom. Mondjuk effektive nincs is mitol felni, hiszen hatalmas biztonsagi eloirasoknak felelnek meg a gepek, de megis... Ryanair gep volt, 16.40-kor indult, es elvileg 18.30-kor kellett volna brit ido szerint megerkeznie, de fel orat kesett. Aztan egy olyan 20 ora fele erkeztunk meg.

Mar alszik mindenki, csak a macska vigyaz ram. :)

Tudom, hogy ijeszto a szeme, de belevakuzott a gep. Amugy nagyon aranyos, es kutyat megszegyenitoen jatekos. Ha megszolal a csorgolabda, mar felkapja a fejet, es ha dobjuk, ugy fut utana, mint az elejtett zsakmanyert. Amugy nosteny tarka macska, szeptemberben kerult ide. Erdekes, annyira nem igenyli a simogatast. egy kicsit engedi, aztan megy is a dolgara.

In England 9th and 10th day

Tegnap és ma nem történt semmi különös, növéremmel átmentünk Birkenheadbe, majd délután átjött hozzánk Dominik keresztanyja. Örültem, hogy láttam őt, mert amikor 2 éve nála jártunk, nagyon szimpatikus volt számomra, megdicsérte, hogy javult az angol tudásom. :)

Délelőtt, amikor nővéremmel mentünk, elvittük Dominikot, és Huicongot a játszótérre, ő nem akart velünk jönni. Érdekes egyébként Xingbo és az ő hozzáállása Angliához. Az apja 2000 óta él itt (ő olyan másfél éve), és azt látom, hogy a mai napig szokatlan nekik ez az egész, ami itt van, ez a rengeteg üzletl fény, csillogás, ami itt a környező városokban van. Néhány hónapja láttam egy dokumentumfilmet a Discoveryn Kínáról, többek között azt mutatta be, hogyan nevelkednek a gyerekek a bentlakásos iskolákban, ők is ilyenbe jártak. Nagyon szigorú renddel tanítanak fegyelmet a gyerekeknek, ott meg van, hogy reggel 6-kor kelni kell (erre nem emlékszem pontosan, hogy mikor, csak tippelek), minden reggel eléneklik a kínai himnuszt edzenek, tanulnak, stb. És ott rendszer szerint élnek a gyerekek, és teljesen mások a normák. És szerintem ide is visszavezethető az, hogy miért furcsa számukra ennyire Anglia. Itt minden megvan, minden az öledbe hullik, csak választani kell.

Ez az egész még néhány napja gondolkodtatott el, mindenki számára közismert, hogy mi történt Észak-Koreában, az ő "kedves vezetőjük" meghalt. Nézem a híreket, és látva a sok zokogó embert el voltam képedve, hogy minek ez a színház? Miért siratnak meg egy olyan embert, aki által több millió ember halt meg éhezésben? Vagy még az jutott az eszembe, hogy nehogy bárki is meglássa, hogy nem sírnak érte, és akkor bajban lennének. Másnap volt a Kossuth Rádióban téma Észak-Korea, hogy most mi lesz velük, hogy Kim Dzsong-Il meghalt, és feltette a műsorvezető ugyanazt a kérdést, ami nekem is eszembe jutott: Minek ez a színház egy ember halála miatt? Egy riporter volt a vendég, aki többször járt már ott, és ő mondta, hogy egyáltalán nem színház, az emberek ott komolyan zokogtak, hiszen ott nem jut el minden hír az emberekhez, ők nem tudták azt, ami hozzánk kiszivárgott már évek óta, hogy súlyos beteg, szinte félistenként kezelték a vezetőjüket, és derült égből villámcsapásként érte őket a halálhíre, ezért rázta meg őket nagyon. Emellett nagyon keveset tudnak még arról, hogy mi folyik körülöttük a világban, hiszen kevés hír jut el hozzájuk a külvilágról, mint ahogy mi is keveset tudunk róluk. Szó volt még a politikai foglyokról, és hogy milyen lenne, ha esetleg demokrácia lenne ott. És azt mondta, hogy nem biztos, hogy jó lenne nekik az, mert azt nem tudnák hogy kezelni. Ők teljesen arra szocializálódtak, hogy náluk nincs választási lehetőség. Egyféle mosópor, egyféle tej, amit átengednek, és kell az embereknek. Észak-Koreáról köztudott, hogy egy hermetikusan elzárt ország, ezért is tudunk róluk keveset, és nekik az a rendszer azért jó, mert ehhez szocializálódtak, mást nem ismernek. Nem tudják, hogy más is lehet. És ezért is van az, hogy az a nagyon kevés ember, aki ki tudott szökni Észak-Koreából, az visszavágyik oda.

És érdekes, hogy nagyon kicsiben (hiszen Kína tizedannyira sem "veszélyes", mint Észak-Korea), ugyanezt látom én is.

Ma is átmentünk Birkenhead-be, majd vonattal Liverpoolba. Ahhoz képest, hogy arra számítottam, hogy Angliához "méltóan" hiperszuper modern vasútállomások vannak, ehhez  képest a kettes metró megállói Pesten maga a megtestesült gyönyörűség. És ez nem irónia, ezt komolyan gondolom.

Még a liverpooli sem olyan nagy eresztés, de addig jó, amíg nincs a Határ út szintjén. A közeli bevásárlóközpontban voltunk, meg egy All you can eat kínai étteremben. Itt voltunk 2 éve is, jó kajájuk van. Sokat ettem, sokfélét, és láss csodát, nem vagyok rosszul! :D Az a Pizza Hut-os menet az valami eszméletlen volt. Annak ellenére, hogy Liverpool központjában van az étterem, nem annyira igényes.

De a kajájuk nagyon finom, szeretek itt enni! Ehhez képest a tegnapelőtti hatalmas pompában elfogyasztott kínai vacsora nem volt olyan nagy. Aztán hazafele indultunk, mert esett az eső, és a nővérem nem akart esőben sétálni. De mégiscsa elmentünk New Brightonba, moziba megnézni a Csizmás Kandúrt 3D-ben. A klisés poénjai és története ellenére aranyos rajzfilm volt. :) Ezután mentünk haza.

Még tegnap ezeket szereztem be:

Az az obentós doboz-féleség egy 3DS tartó. 11 fontért szerintem megérte, mert nemcsak magát a konzolt lehet benne tárolni, hanem a 3DS játékokat is, meg volt mellé egy törlőrongy, és egy DSi XL-méretű kék színű stylus. Elsősorban a játékok miatt vettem, hogy tudjam tárolni, mert elég kicsik, és második nap eltűnt a Super Mario 3D Land játékkazetta. Tudtam, hogy megvolt, mert megmutattam a nővéremnek, tehát nem idegeskedtem miatta, csak nyugtalanított, hogy hol van, de előkerült. És nem akartam végleg elveszíteni. Az OoT mangával meg nagyon jól jártam, mert 6 fontra volt kiírva, de csa 4 fontot fizettem érte, annyira blokkolta be a gép. Néhány napja láttam a GAME shopban, az akciós turkálós cuccok között, de akkor úgy voltam vele, hogy eleget költöttem, megvár az. Tegnap visszamentem érte, nem találtam. Keresem, keresem, hát a kosár legalján volt. Nagyon örültem neki, mert conokon mindig skippeltem, mert nekem 3000 forintot nem ér meg, de 4 fontot, kb. 1450 forintot bőven! Most úgyis OoT-zek, bár nem írok róla, de én megint imádom a Zelda játékokat! És milyen jól jártam, hogy akciósan újonnan vettem az OoT 3D-t 20 fontért! Tegnap már 35 font volt ugyanott, és még használtan is 22 font volt a legolcsóbb, amit láttam. Egyébként nagyon kifogytak a Nintendo játékokból a boltok. Ilyen, hogy Mario Kart 7... aki lemaradt, az bánhatja, sehol nem található meg! Úgyhogy jó vásár volt az.

In England 8th day – Liverpool he Oide

Tegnap Liverpoolban voltunk, ugyanis Dominik keresztapja minden karácsonykor meghívja a barátait étterembe vacsorázni, az idei év sem volt kivétel.

Délután mentünk, így előtte elmentünk a Tescóba bevásárolni, ahogy hazajöttünk, kipakoltunk, el is indultunk Liverpoolba. Öt perc kocsival, egy hosszú alagúton át vezet az út. Először az öreg házához mentünk. Azt eddig is tudtam róla, hogy gazdag, de a házát elnézve tényleg van mit a tejbe aprítani. Nagy ház, nagy szobákkal, de nagyon idegenül éreztem magam, mert legalább 100 éves lehet a ház, és olyan volt, mintha múzeumban lennék. A hálószoba olyan volt, mint amit a Büszkeség és Balítélet című filmben láttam a gazdag családnak volt ilyen. Nem is maradtunk sokáig, mentünk az étterembe. Egy kínai étterem a tengerpartnál, nagyon szép.

A kilátást kellett volna még lefényképezni, az is nagyon szép. Az öregnek (a képen bal oldalt) egyébként igaz barátai vannak, és ahogy váltottam vele néhány szót, érződött, hogy a rengeteg sok pénz mellett megmaradt embernek, ez mindenképp nagyon dicséretes. És mindenféle emberek voltak, mi családunk keretén belül ázsiaiak, de négerek is voltak. 21-en voltunk összesen, szerintem végsősoron egy 2000 fontot biztos otthagyott, ő fizetett mindent. Sokan ittak bort, valaki sört, Huicong kínai teát kért, én meg üdítőt. Szerencsére hoztak előételként rákszirmot, mert olyan lassan hozták a kaját. Gyorsan megjegyzem, ez nem az étterem hibája, ugyanis az emeleten lakodalom volt, és szerintem nagyon sokat sürögtek forogtak odafent is. Jobban jártunk mi, akik kértünk erős savanyú levest, mert a főételt 2 órával érkezésünk után tusták csak hozni. Többféle húst kértünk, valaki rizzsel ette, valaki tésztával. Nagyon finomak voltak a húsok, de kevés volt szerintem, mert hamar elfogyott, és nem jutott nekem sok. Utána még a desszert, aki kért jégkrémet, én banánnal kértem. Ez legalább rendes sült banán volt, amit egyszer ettem Pesten, azok csak ilyen darabkák voltak, de valami mikroszópikus méretűek lehettek, mert szinte csak a panírt éreztem. Ezután mentünk el. Legalább 3 órát voltunk ott. Finom volt, de nagyon sokat kellett várni a kajára. Hazafele úton menetünk a Liverpool határánál levő kínai üzletbe. Ez egy nagy supermarket csak ázsiai élelmiszerekkel. Meglepődtem, hogy találtam itt Pocky-t. Soha nem vettem AnimeConon, mert finoman szólva is pofátlanságnak tartottam, hogy conokon képesek 5-600 forintot elkérni egy pár db. mártogatott ropiért, de 75p már másképp szól. Ez kb. 270 forint, vettem magamnak egyet. Ez már olyan ár, amire azt mondom, hogy érdemes. Egyébként tényleg semi különös, csak ropi eperöntetbe mártogatva, annyira nyilvánvaló, hogy a fangörlök is csak azért veszik, mert fűű, japán, és hogy japánnak érezhetem magam vele, meg ami japán az csak menő lehet, de ha nekik megér ennyi pénzt, hát csak tessék.

De ha már japánozunk, akkor azért nem hiszem, hogy annyi pénze lenne az anime fanoknak, eljutott Angliáig a hír, hogy bezár az Animeland. Én nem néztem, csak bagszi másolt be MSN-en keresztül, hogy a sok animefan épp, hogy nem eresztette félárbocra Japán nemzeti zászlaját, de egyszerűen undorító volt... Nem is az a sok értelmetlen komment, hanem az a képmutatás. Állítom, hogy a döntő többsége még csak meg sem fordult az üzletben, nemhogy vásároljon ott valamit, és hatalmas hiszti ment ott. Az, hogy mit írtak, hát nem várhatunk többet: Aki tud, menjen el lehajtott fejjel az üzlet mellett. Ez mi? -_-' Aki ezt komolyan gondolta, az sürgősen menjen el elmeorvosi vizsgálatra! Kész, az Animeland bedőlt. Nagyon szép, és dicséretes volt, hogy eredeti animés cuccokat árultak, de azon az áron számunkra megfizethetlen. Nem a mi pénztárcánknak valók az árak, ami egyébként nem alaptalan. Ahhoz, hogy legálisan, cégként árulják azokat, csak cégként rendelhették be Japánból, és cégként mindenképp vámot kell fizetni, ami nem olcsó. És még a saját árrésük. Sajnos így jártak...

In England – 2nd and 3rd day

Szerettem volna már tegnap este is írni, de annyira rosszul voltam egész délután és este, hogy épp, hogy saját lábamra tudtam állni. Annyi volt, hogy voltunk all you can eat (vagy itt buffet-nek mondják) Pizza Hut-ban, és bár nem ettem olyan túl sokat, de most így utólag az a bolognais tészta nagyon kikészítette a gyomromat. De inkább lehet, hogy az, hogy sokfélét ettem egyszerre.

És egész délután rosszul voltam, egészen 23 óráig, amikor kijött belőlem minden... Utána már sokkal jobban lettem. Tudom, hogy furcsa kajás kép mellett ilyet írni, nagyon is finom volt, jó pizzájuk van, de ott nagyon rosszul jött.

Ennek ellenére a tegnapi nap első fele jól telt, átmentünk Lizcard-ba, bementünk ott egy mekibe. Mivel itt sem sokkal jobban a kaják, mint nálunk, ezért kihagytam, csak üdítőt ittam. Inkább átmentem a szemben levő GameStation-be, és hosszasabb hezitálás után megvettem a Super Mario 3D Land Guide Bookot, £12.99 volt.

Örültem neki, jó könyv, végiglapozgattam, 200 oldalban minden benne van a játékról, amit csak tudni kell róla. Mario Kart 7 könyvet is meg akartam venni, volt is, de nem akartam egybe sok pénzt elkölteni. És majd írni fogom, hogy jól tettem, hogy ma vettem meg. A McDonald's-ban, megvártuk amíg a nővérem végzett a szemészeten, utána átmentünk a Bromborough-ba, ott van Stop Shop szerűség, ami Békéscsabán a Tesco mellett, de jóval nagyobban. A nővérem férje, Xingbo az itteni sport centrumban tart Kung Fu órát. Amíg vártuk őt, addig felmentem az üzletbe, mert amikor előzőleg 2 éve voltunk itt, akkor szerettem volna az England pólóhoz rövidnadrágot venni. Most néztem de nem találtam piros színben, és a többi sem olcsó. Nem tudom, hogy visszamegyünk-e még oda, de nővérem nagyon mondogatja, hogy ne most vásároljak, mert karácsony és újév után vannak a nagy leárazások. Magunk között szólva nem sokat tapasztaltam ebből anno gamer téren. Na és itt mentünk a Pizza Hut-ba. Hazaérve már kezdtem rosszul lenni, éreztem, hogy pihenni kell, de amikor Huicong (nővérem férjének a lánya) hívott, hogy menjek én is a tengerpartra, nem tudtam nemet mondani. Nagyon szép, szeretek ott lenni, meg gondoltam, hogy a friss levegő segít majd. Hát nem, csak rosszabb lett, pedig élveztem a focizást. Éppen apály volt, úgyhogy vizet nem láttunk.

Nagyon szép a környék, aki Liverpool közelében jár, az mindenképp látogasson el ide. Mi egyébként Wallasey-ban lakunk, Lizcard, New Brighton, Birkenhead, és Liverpool van a közelünkben. Kellemes, nyugodt környék, szerintem én is a közelben laknék, ha Angliába költöznék. Nem sokat maradtunk a tengerparton, mert kezdett sötétedni. Miután hazaértünk, én aludtam egyet, remélve, hogy jobban leszek, de hiú ábránd. De mindegy is, túléltem a napot, kellett ilyen, ma már teljesen jól vagyok. Ma Birkenhead-ben voltunk a Shopping Center-ben nézelődni, és az itteni Gamestation-ben vettem meg a Mario Kart 7 Guide Bookot, meglepően alacsony áron £5.98-ért, így megvan mind a két könyv, amit meg akartam venni.

Úgyhogy jól jártam, hogy 7 fonttal olcsóbban tudtam megvenni, de ugyanakkor rosszul is, mert a Super Mario 3D Land is £5.98 volt itt, de azért vettem meg ott tegnap, mert ez nem régi könyv, és el nem mertem volna képzelni, hogy már akciósan lehet kapni. Kicsit bosszankodtam is miatta, de gondoljunk arra, hogy mi lett volna, ha mind a két könyvet megvettem volna tegnap. Jól van ez így. A Mario Kart 7 Guide Book nemcsak a karaktereket, autókat, azok részeit mutatja be, hanem az összes pályáról van részletes leírás, térkép, és hogy melyik kocsival hogyan érdemes vezetni, hogy a lehető legjobb időt érjük el. A WHSmith-be is bementünk, ez is olyan újságos, mint nálunk a Relay vagy Inmedio, csak könyvek, és édességek széles tárháza is fellelhető itt. Itt találtam Az Official Nintendo Magazine, és NGamer Magazine mellett a Game Master magazin kiadott egy külön Mario Kart újságot, de vagy 150 oldalas, és a sorozat összes része benne van, az még úgy kell, annak ellenére, hogy £7.

Ezután mentünk az Asdába, nemrég nyílt egy Birkenheadben. Az élelmiszerek árai a magyarhoz képest még mindig az egekben, viszont az ASDA saját márkás termékei nagyon olcsók, és elég jók. Viszont, amire szeretnék kitérni az az, hogy még a nyáron volt szó a Kossuth Rádióban arról, hogy a Nyugat-európai termékek sokka jobb minőséget képviselnek. Nos, ezt csak megerősíteni tudom. Elég, ha a Coca-Cola termékeire gondolok, nem elég, hogy sokkal nagyobb a választék, de sokkal finomabb itt a Cola Light (Diet Coke a neve itt), de szinte az összes fajta élelmiszerből sokkal nagyobb a választék. Még amit hallottam, hogy például a mosószerek is sokkal jobban dolgoznak, erről még nem nagyon tudok beszélni, de érdekes, hogy ha elvileg ugyanaz a márkanév, akkor nem ugyanúgy készítik el minálunk is az adott terméket? Hát mindegy. De ami még poén, hogy a tejtermékeket nem literben, hanem Pint-ban értékesítik. 2 Pint tej, az kb. 1,12 liter. Amikor ilyet látok, akkor elgondolkodok azon, hogy miért jó a briteknek, hogy még mindig angolszász mértékegységekben gondolkodnak, amikor nincs értelmes váltószámuk. Ez van. Fizettünk, majd mentünk haza.

Ami érdekes még, hogy van itt a házban Manekineko:

Azért lepődtem meg rajta, mert Xingbo nem nagyon szereti a japánokat. Nem is feltétlen a szokásos kínai-japán rossz kapcsolat miatt, inkább "csipkelődik" rajtuk, hogy túl sok mindent vettek át tőlük.

Ha játék, akkor azt Birkenhead-ben fogom megvásárolni, mert a GAME-ben akciós a The Legend of Zelda: Ocarina of Time 3D, £19.99, okvetlen szemezek vele. De már csa a Guide Book is, és nemcsak nagyobb a választék, de olcsóbb minden játék. Viszont amin meglepődtem, hogy tévesek voltak azok a feltételezéseim, hogy az olyan régi DS játékok, mint a Super Mario 64 DS, Mario Kart DS, vagy a New Super Mario Bros. olcsóbb lenne. Sajnos £29.99, tehát itt is csak teljes árukon lehet megvásárolni. Akkor mégsem alaptalan, hogy minálunk is 10.990 Ft-ba kerülnek ezek a játékok?

Ismét Angliában

Szerencsésen megérkeztem, és immár ötödik alkalommal vagyok itt. Szeretek itt lenni, minden annyira más, és minden másnak hat. Először 2005. júniusában voltam, az örök emlék marad meg, mert amit akkor Londonban láttam, hogy mennyire mások itt az emberek, az nagyban formálta a gondolkodásomat. Az emberek nyugodtak, nem sietnek, és a mosolyuk valahogy belülről jön, és ez volt az első olyan élmény, mely nagyban a pozitív gondolkodás felé "terelt". Butaság azt gondolni, hogy mert itt milyen jól élnek az emberek, itt sincs kolbászból a kerítés, sőt! A britek sokkal jobban megérezték a 2008-as Gazdasági Világválságot, mint mi. De még így is szerencsések voltak, hiszen, ha balra néznek, az írek épp, hogy túlélték.

Van még bennem egy kicsi szorongás a repülés miatt, de amikor először mentem. Nem, nem csináltam balhét, de nagyon izgultam. Az nyugtatott meg, hogy nyugodtak voltak körülöttem az emberek, és amikor rázkódott egy kicsit a gép, akkor megijedtem egy kicsit, hogy na, itt a vég, de ahogy körülnéztem, és láttam, hogy senki nincs pánikban, szintén megnyugodtam. Utána mondta is apám akkor, hogy olyan szigorúak a biztonsági előírások, hogy abban semmilyen hiba nem léphet fel. Szerinte biztonságosabb repülőn utazni, mint vonaton, vagy buszon. Most azért ennyire nem izgultam, inkább olyan jellegű drukk, mint amit éneklés előtt szoktam érezni. Pedig nem is vezettem a repülőt. ^^' Egyébként nem volt tele a gép, meg is lepődtem, mert egyrészt ünnepek előtt voltunk, másrészt meg eddigi emlékeim szerint a gép mindig teltházas szokott lenni. A Jet2.com 18:55-kor Manchester-be induló járatával mentem. Érdekes dolog egyébként, hogy kb. 10 percig olyan 60-70 km/h-s sebességgel megy ki a felszállópályára, majd hirtelen rákapcsol, és kb. 250-300 km/h-val nekilendül, és felszáll. Az olyan epic érzés! Ekkor szoktam elgondolni, hogy most már mindegy, aminek meg kell történni, az úgyis meg fog történni.  A repülőút sima volt, de volt, hogy rázkódott a gép, és be kellett kapcsolni a biztonsági övet. Ekkor izgultam egy kicsit, hogy minden rendben van-e, de láttam, hogy minden a maga rendjén működik. Már magamat hecceltem, hogy úgysem fog fájni, úgysem fogok érezni semmit, minden olyan gyorsan fog történni. De szerencsésen megérkeztem. ^^' De olyan volt, mintha zakatolna a vonat. Nem volt olyan jó a pilóta, mert apró csapódás érződött, amikor földet ért a gép, többen fel is szisszentek. Az út alatt egyébként a Mario Kart 7-tel, és a Mario vs. Donkey Kong Minis March Again DSiWare játékkal játszottam. Rég játszottam vele, nagyon élveztem. El is vittem a feléig (nem olyan hosszú a játék), de abban a pillanatban megoldhatatlan volt a pálya, ezért nem is folytattam. Majd legközelebb. A leszállás poén volt, mert leghátul ültem, így én voltam az első, aki kijött a gépből, sőt, annyira első voltam, hogy a hosszú folyosón sokkal utánam sem volt senki. Olyan érzésem volt, mintha egyedül utaztam volna a gépen. De így sokat vártam a bőrönd kiadására. Ezt azzal próbáltam "enyhíteni", hogy oda álltam, amerre emlékeim szerint jár a futószalag, és első között vehetem ki, ha kiadják az enyémet. Persze, hogy az ellenkező irányba járt. -_-' Úgyhogy sokra mentem az elsőségemmel. :D De ahogy kiadták, már mentem is, a nővérem már várt rám. Jó érzés volt újra látni őt. Kiérve a parkolóba tavasz fogadott. A budapesti -3°C után a manchesteri 12°C kész felüdülés, majdnem le is vettem a kabátot. Az autóút nagyon jó volt. Az autóvezetés az, amitől még hasonlóképp szorongok, mint a repüléstől, ezért nincs még 25 éves létemre jogosítványom, de valahányszor Angliában autózunk, valahogy olyan érzésem támadna, hogy itt én is vezetnék. Itt még a mellékutak is 3-3 sávosak, és nagyon jól ki van találva: Külső sávban megy, aki nem siet annyira, és belsőn a száguldók. Persze csak a külső sávosokhoz értve száguldók, hiszen itt is van sebességkorlátozás, méghozzá 70 mph. Vagyis mérföld / óra. 1,62-es a szorzó, tehát az kb. 110 km/h-nak felel meg. Minden yard-ban, és mérföldben van megadva az autópályán. És nagyon biztonságos. Egyrészt a nővérem nagyon jól vezet, másrészt meg itt érezhetően betartják a közlekedési szabályokat.

Most egyelőre ennyi, majd írni fogok még, és majd képeket is mellékelek.

Hatalmas havazások Angliában

Érdekes volt így itt lenni Angliában, amit eddig csak a hírekben hallottam, hogy miket okoz a nagy havazás Angliában, nos az mind igaz. Ugyanis ma extrém mennyiségű hó esett le Angliában, az emberek valósággal megbolondultak. Nem pánikról van szó, hanem azért látszott, hogy a szigetországban nagyon ritka az ilyen nagy havazás, mi is csak lépésben haladtunk nővéremékkel kocsiban. Az emberek nagyon lassan mentek, sok volt a csúszás. Ugyanis itt nagyon-nagyon ritka a téli gumi, a hólánc, mint olyan egy teljesen ismeretlen fogalom. Iskolákat, repülőtereket bezárták, úgyhogy nem kicsit kezdtem el aggódni, hogy mi van Manchesternél. A repülőteret 13.00-kor kinyitották, de sok járatot töröltek. Egy kicsit megnyugodtam, amikor láttam, hogy a budapesti gép 4 órás késéssel ugyan, de elindult (nagyon szeretnék már otthon lenni. >.<). Mondjuk a hidegrekord tegnap dőlt meg itt, -3°C volt, soha nem mértek még Angliában ilyen hideget nappal. Amit viszont jó volt látni, hogy a gyerekek hogy játszottak a hóban. Nem egy gyerek a kezében hatalmas hógolyót vitt. Szerintem hazavitték megmutatni a szüleinek, hogy mit láttak. XD Meg sokan játszottak. De tényleg úgy, mint akik soha nem láttak volna havat. Nem tudják elképzelni, hogy mi ez, és most végre látnak. Szóval érdekes volt ilyet látni.

Ma egyébként Bromboroughban voltunk, itt van egy ilyen bevásárló-utca szerűség, mint nálunk a Stop Shop. Itt vásároltunk még egy pár ruhát, aztán ettünk a Pizza Hutban büfé-alapon. Angliában büfének hívják azt, ahol fizetsz egy összeget, és annyit ehetsz-ihatsz, amennyit nem szégyellsz. Nemrég tudtam meg, hogy ez nálunk is kezd elterjedni. De itt aztán be lehet lakni. Pont annyit ettem, hogy jól teleettem magam, de még nem kerülgetett rosszullét. Itt kapott el egyébként a nagy hó. Aztán még átmentünk Lizcardba, itt még vásároltunk ajándéktárgyakat. Nekem jöhetett egy Sandisk 2 GB memóriakártya, pont az, amelyiken a Wii logo van. Kicsi hazugság volt, mert 8 fontra volt a honlapon kiírva, de 10 font volt eredetileg. Na sebaj, ennyit még megért. Végre egy helyen lesznek a Virtual Console, WiiWare játékaim, mert már enyhén szólva nem volt hely a Wiimen. Úgy határoztam, hogy a gépen csak a csatornák, és a játék mentései lesznek, a memóriakártyán pedig a letöltött játékok.

És ezze jórészt le is zárulnak az Angilai kalandok. Holnap szerintem már csak pakolászás lesz, elég sokat kell mérni, hogy mit vihetünk, ugyanis a kézibőröndök 10 kilósak lehetnek, a feladható bőrönd pedig 22 kilós.

Más: Elolvastam Tukeinon blogján az összes postot, csak ajánlani tudom, nagyon olvasmányos, jó olvasni, amiket ír. Nekem például kifejezetten felkeltette az érdeklődésem a Go iránt. Eddig azért nem foglalkoztam vele komolyabban, mert amikor a Mondo magazinban elindult egy ismertető-jellegű cikk róla, és még 2 oldal után is azt írták róla, hogy folytatása következik, akkor elkönyveltem magamnak, hogy ezt egyenlőre nem nekem találták ki. ^^' De így sokkal másabb.

Ismét Angliában

Másfél év után ismét itt vagyok Angliában. Még augusztus végén beszéltük meg, hogy itt töltjük a karácsonyi ünnepeket, és szeptemberben már meg is vettük a repülőjegyet. December 15-én 18.50-kor indult a repülő, és olyan 3 óra alatt értünk ki Manchesterbe.

Jó megint itt lenni, most épp költözésen vagyunk túl. Birkenheadből költöztünk át Lizcardba, ez egy kisebb város Liverpool mellett. Ez a 6. nap, és már volt alkalmam vásárolni. Szeressük az akciókat.

Két Nintendós újság, Official Nintendo Magazine, és NGamer Magazine. Ezek vannak benne kibontva:

Az NGamer Magazine mellé járt a 2010-es falinaptár, mögötte Zelda Spirit Tracks poszter van, meg a New Super Mario Bros. Wii hűtőmágnes. Az Official Nintendo Magazine mellé pedig egy Zelda Spirit Tracks képkeret, és Animal Crossing kulcstartó. Egész jól néznek ki. Valamint az egyik üzletben egy akciót is volt szerencsém kihasználni:

Mint mondottam volt, komolyabban érdekelnek a Naruto játékok, és ez csak 5 font volt, így alkalmasnak találtam ezt a játékot kipróbálásra. Egész jó, azt kell, mondjam. Nem az a nagykonzolos verekedős játék, hanem egy ilyen kaland-RPG. De sokkal inkább a régi SNES-es időkre emlékeztet, akkor volt sok ilyen mászkálós játék, ez tisztára olyan. Nekem tetszik, hangulatos lett.

Mondjuk vannak még terveim, hogy miket szeretnék vásárolni, ha lesz rá lehetőség:

• New Super Mario Bros. Wii
• Naruto: Clash of Ninja Revolution (1 vagy 2)
• The Legend of Zelda: Spirit Tracks

Majd kiderül, hogy mire lesz lehetőség. Bár itt Angliában karácsony után hatalmas leárazások vannak, nővérem elmondása szerint, akár 70-80% kedvezmények is vannak. Nagyon kíváncsi leszek, hogy ez miben fog megnyilvánulni. Már az is nagyon meglepett, hogy az egyik GAME shopban láttam New Play Control Pikmin 2-t 5 fontért. Holott az idén év elején jelent meg. Meg van Metroid Prime 3 8 fontért, meg Super Paper Mario 18 fontért. Ennek is itt a lehetősége, hogy beszerezzem, szóval választék az van. Január 7-éig leszünk itt, addig látjuk, mire lesz lehetőség.

Utazási élmények

Már kezdek úgy, ahogy visszaszokni az otthoni légkörhöz. De amikor először beléptem a szobámba, forgott körülöttem minden, és alig hittem el, hogy 26 nap után ismét itthon vagyok. ^^' Ne értsetek félre, nagyon jól éreztem magam Angliában, de ez a 26 nap már a másik véglet. Amikor már túl sok. Pláne nekem, aki ragaszkodik a saját közegéhez. Meg a nyári nagy meleghez. Az az augusztusi ősz, ami kint van, az elviselhetetlen. Ha már 20 fok fölött volt a hőmérséklet, akkor örülhettünk, mert az ott kint már melegnek számít. Ott meg nézem néha a hazai időjárást a neten: 30-35 fok??? Nem lehet igaz! T_T És amikor augusztus 15-ére láttam, hogy 39 fok van, na mondom hazarepülök, mert ezt éreznem kell. Nem viccelek. Én nemcsakhogy jól bírom a meleget, de szeretem is. Én akkor sétálok kora délután. Nem nemcsak a tizenfokok miatt volt rossz Angliában, hanem mert éjszaka olyan 5-10 fok volt, és kint nem dupla- hanem szimpla ablakok vannak, és nagyon bejött a hideg. És nem volt valami kellemes érzés 4.30-kor arra ébredni, hogy nagyon fázok. Az ablakról jut eszembe, hogy nem hülyeség a "Ködös Albion" becenév Angliára. Egy-egy hidegebb éjszakán pára csapódott le az ablakra, és irdatlan mennyiségű szennyeződést hagyott maga után, amikor felszáradt. Ezek mind a levegőből maradtak vissza. Az volt a furcsa, hogy a tengerpart mellett laktunk 50 méterre, és azt hittem, hogy mindig érezni fogom a tenger illatát. Végülis a látvány szép volt, de a tenger "illata" nem éppen. És hiába gyűjtik szelektíven a hulladékot, Budapest belvárosában is TISZTÁBB a levegő, mint Angliában bárhol. Egyébként Liverpool környékén a szemetet kettéválasztják a lakosok, újrahasznosítható, és nem újrahasznosítható. És a szürke konténerbe kerül az újrahasznosítható hulladék, a kékbe meg a nem újrahasznosíthatóak. És minden szerdán jönnek a kukások, egyik héten az egyiket viszik el, másik héten a másikat. És így meg volt osztva. Remélem hosszabb távon lesz eredménye. Még egy valamit nem értek. Egyszer voltunk Liverpoolban, és a belváros... Ha 1000 bolt mellett nem mentem el, akkor egyet se láttam. De most komolyan: Lehet, hogy erős a brit vásárlóérő, van mit költeni, de minek ennyi üzlet? Nem hiszem el, hogy mindegyik nyereséges! Ez már súlyos! Meg aztán a Manchesteri repülőtéren is. Legalább 100 üzlet. Illatszerek, játékok, könyvek, újságok, minden. De egy repülőtérre minek? Mert a kávézót, élelmiszert megértem, de hogy illatszer... Repülőn is illatos akar lenni, vagy mi?

Na inkább beszéljek a pozitív dolgokról. A szórólapozós munka nagyon jól jött nekem. Mindenek előtt azért, mert abban a városban, ahol kiszórtam, Birkenheadben, már a végére tökéletesen kiismertem magam. Eltaláltam magamtól az 1 mérföldre (Angliában nincsenek kilométerek, minden yardban és mérföldban van megadva. 1 mérföld=1.62 km) levő Shopping Centre-be. Itt kellemes mennyiségű üzlet van. Meg az emberek mennyivel másabbak... Sokkal többet mosolyognak, kedvesek, egy rossz szót nem hallok. Gyereksírás természetesen van ott is, hogy "anyúú, vedd meg kéérlek :"(" Az ilyenektől néha hőgutát tudtam volna kapni, de ez ezzel jár. De az emberek tényleg sokkal kedvesebbek. Ahol osztottam a szórólapokat, mindenki vagy kedvesen elfogadta, megköszönte, vagy ha nem kér, akkor kedvesen mutatta, hogy nem kér. Sőt, arra is volt példa, hogy valakinek bedobtam már a postaládájába, és neki nem kellett, és visszahozta nekem, hogy ő nem kéri. Semmi baj, kukába vele! És senki nem csinált problémát belőle. Emlékszem egyszer itt is szórtam Magyarországon szórólapot, és többször is volt rá példa, hogy becsengettem egy tömblakásba, hogy engedjen be szórólap ürügyén, de mérgesen lerakta az utcatelefont... Itt ilyen nincs. Annyira furcsa tapasztalni, hogy annyira más az emberi mentalitás. Nyugodtak az emberek, semmin nem problémáznak.

Na de lássuk a Gamer részleget. Már írtam arról, hogy nagyon jó itt a helyzet, kiszolgálják a rajongók igényeit. Most 2 nagy üzletről szeretnék beszélni:

GameStation

Én ezt az üzletet egyszerűen csak Gamer mennyországnak hívom.

Ez a Birkenheadi üzlet. De akkora Nintendo játék választékuk van, melyet egy üzletben még nem láttam! Egy teljes fal hosszában csak Wii és DS játékok és egy pár pult, ahol a legújabb és a multiplatform címek vannak. Akkora választékuk van, hogy a három Game Park sem hoz egybe ennyi játékot, mint egy ilyen üzlet. Az árak? Változóak. Láttam nagyon jó áron játékokat, de a legújabb címek általában drágák. 37-40 font. Viszont, ami nagy csalódás volt számomra, hogy nem voltak NES, SNES, N64, GB, GBC játékok. Mi az isten van? 2 évvel ezelőtt akkora retro játék választékuk volt, amekkorát, komolyan mondom, még soha! Eltűntek! Megkérdeztem az eladót, hogy mi van, miért nincsenek régi játékok? Erre az a válasz, hogy már annyian töltenek le Virtual Console-ról, hogy már senki nem keresi a retro játékokat. Ez igen... Nagyon jó ötlet a Virtual Console, de szerintem nem helyettesíti 100%-ban a régi játékokat. Még ma is jó kezemben tartani a régi kazettákat. Hát ez nagyon furcsa volt számomra, mert ez az üzlet arról volt híres, hogy tele volt retro játékokkal.

www.gamestation.co.uk

GAME

Ez az üzlet meg nagyon sokat javult a szememben. 2 éve alig láttam itt Nintendo játékokat, azok is drágák voltak, de most... ez igen! Igencsak kibővítették a kínálatukat!

Meg ami érdekes volt számomra, hogy 2 éve csak új játékokkal foglalkoztak, de azóta behozták az adás-vételt is. A használt játékoknál egész jó árak és ajánlatok vannak. Végy egy játékot, és a másikat fél áron kapod meg például. Egyébként lehet a honlapjukról külföldről, akár tőlünk is rendelni, de elég sokan panaszkodnak rájuk a Gamer365-ösök, mondják, hogy repedezett tokú, szakadt borítójú játékokat kapnak. Ahogy szétnéztem az üzletben, nem tartom alaptalannak a panaszt, mert a használt játékok közül láttam ilyeneket, és lehet, hogy a külföldi rendelők ezeket kapják meg, mondván, hogy úgysem küldenék vissza, mert nekik drága lenne visszaküldeni, nem érné meg nekik, és legalább megszabadulnak tőle. Nem akarok senkit elriasztani, de én nem javaslom, hogy rendeljetek innen:

www.game.co.uk

Ha valaki új játékot akar venni, annak az ASDA hipermarketet ajánlom. Ez ugyanolyan hipermarket, mint a Tesco. Hatalmas nagy akciók szoktak lenni. Ami a legjobban meglepett az, hogy egyszer a Super Smash Bros. Brawlt 27 fontért adták. Az 8000 ft kb. Mondanom sem kell, hogy az utolsó szálig elfogyott. Hihetletlen. Zsír új játékokat nagyon olcsón adják itt. Egyébként itt is van Tesco. De hogy ezek ketten mekkora versenyt vívnak, az nem semmi! Több terméknél is ki van írva, az ő áruk, és hogy a másik üzlet mennyiért adja, és hogy ők milyen menök. Hihetetlen. Csak nem értem, hogy mire föl ez a nagy verseny, amikor mind a két hipermarketbe rengetegen járnak. Mindegy, ők tudják...

A hazaérkezés nem volt zökkenőmentes. A Manchesteri repülőtéren, a becsekkolásnál pont engem szúrtak ki, és átvizsgálták a táskámat többször is. Nemcsak, hogy átvitték azon a mittudoménmicsodán, hanem ki is pakoltatták velem a táskát, és a gyanús dolgokat egy külön kosárba rakták. Néztem, hogy a spray ott van? Rendben van. De mit keres ott a Majora's Mask? GBA SP? GBM? DS Lite? DS játékaim, és az ott vásárolt Zeldás cuccaim? Komolyan mondom, ha elvették volna, és sírva fakadok! Pedig én nagyon ritkán sírok, csak ha már nagy baj van! De hála Istennek mindent visszakaptam, rendben van! Mondjuk a spray-t elvették. Az mehet, nem érdekel! Akár magára is fújhatja, beillatosíthatja vele a szobáját, felszúrkálhathatja, tűzbe dobhatja, felrobbanthatja, csináljon vele amit akar, de ha a Nintendo játékaimat is elvették volna, én nem tudom mit csináltam volna! De miért pont engem? T_T Terroristának néztek? Az én hófehér bőrömmel, mi? -_- Ennyi volt az egész, a repülő hála Istennek simán ment, bár nem szálltunk le azonnal Budapesten, tett egy kört a főváros felett. Biztos nem kapta meg a leszálláshoz az engedélyt. De földet értünk. És kiszálltunk, és megéreztem végre azt a nagy meleget, amit szeretek nyáron, iszonyat boldog voltam! Meg attól is, hogy Magyarországon vagyok végre! Már írtam, hogy ez a 26 nap már sok. Nagyon boldog voltam, amikor végre itthon voltam. Ahogy hazavonatoztunk felébredt bennem a sok emlék, amikor először mentem fel Pestre, és azóta rendszeresen feljárok. 2006. július 14-én voltam először Pesten, azóta legalább 2 havonta megyek, de volt már olyan, hogy már másnap visszamentem ^^ Mindig is szerettem vonatozni, és ez ezalatt a 2 év alatt sem változott meg, sőt! A szép emlékek hatására csak még jobban szeretek most! Nem bírnám itthagyni Magyarországot. Én itt érzem otthon magam! Lehet, hogy Angliában jólét van, nagy a vásárlóerő, az emberek kedvesek, vidámak, de semmi nem pótolhatja azt a rengeteg szép dolgot, amit itt kaptam, és kapni is fogok! Itt fogok maradni, bármi is történjen!