A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Koji Kondo. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Koji Kondo. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. február 15., vasárnap

Túl van értékelve az Ocarina of Time?

Egy párszor feszegették a barátaim a kérdést. Szerintük túl van értékelve. Én ebbe nem szóltam bele, és nem azért, mert lenéztem a véleményüket, hanem mert úgy voltam vele, hogy egyéni vélemény. De amikor láttam, hogy az IGN és a Zelda Universe is foglalkozik a kérdéssel, akkor magamban is komolyan elkezdtem gondolkodni, hogy esetleg a kérdésre igen a válasz? Összesítvén magamban a gondolatot, arra jutottam, hogy az OoT nincs túlértékelve. Miért gondolom ezt. Leírok egy pár érvet:

Van egy aranyszabály: Ha régi játékot értékelünk, akkor soha nem a maiakkal kell egybevetni, hanem meg kell próbálni az aktualitásának korával nézni, hogy a többi akkori játékhoz milyen. Persze, mai szemmel van egy pár hibája az OoT-nek, pl. lassan megy a szöveg, meg Link lassan teszi el a kardot. De mindig arra kell gondolni, hogy akkoriban lehetett-e ennél jobban csinálni?
A játéktér hatalmas. Gondoljunk arra, hogy a Super Mario 64-ben csak egy kastély volt a mozgásterünk, itt meg megkapjuk egész Hyrule földjét, ami nagyon nagy. A Dungeonök nagyon ötletesek, mindig valami új jön, de sosem ugyanaz. És a zene... Koji Kondo sok csodát művelt a Nintendo háza táján, de az Ocarina of Time az igazi nagy dobás! Amilyen zenéket itt hallani!
Ami miatt még nagyon szeretem az OoT-ot, az, hogy itt vívtam az eddigi Zeldás bossfightok közül a legjobbat és a legélvezetesebbet a Spirit Temple-ben.
És ami a legfontosabb: a történet. Hihetetlen hatásos és összetett története van. Emellett az Ocarina of Time-ban tudunk meg a legtöbbet a Zelda játékok történetéről, mi hogyan van. A másik meg az, hogy soha nem hittem volna, hogy egy 1998-as játékban láthatunk érzelmeket a karaktereken. A történetre visszatérve, nemcsak azért nagyon jó, mert rengeteg mindent tudunk meg a Zelda játékokról, hanem mert nagyon sok üzenetet hordoz magában, ami a való életben is nagyon hasznos lehet. Én sokat építkeztem belőle. És nem véletlen úgy öljük meg a legvégén, ahogy megöljük. Ha valaki látta, és érti az üzenetét a játéknak, akkor az érteni fogja. Így talán érthető, hogy miért nem tartom túlértékeltnek az Ocarina of Time-ot.

2008. április 28., hétfő

A játékzeneszerzők legnagyobbika: Koji Kondo

Aki játszott már Zeldákkal, az tudja, hogy a már a fantasztikus zenéik miatt is lehet imádni a játékszériát. Szerintem maga a zeneszerző is megérdemel egy külön megemlékezést.

Koji Kondo 1960. augusztus 13-án született Nagoyában (Tokió és Oszaka mellett a harmadik legnagyobb japán város). A zeneszerzés egyáltalán nem idegen tőle, hisz tinédzser korában is szerzett magának zenéket. 1980-ban hallott a Nintendo cégről először. Hozzájuk meg 1983-ban csatlakozott, amikor a Nintendo újsághirdetést adott fel, hogy zeneszerzőket keresnek a Nintendo Entertainment System játékokhoz. Gondolta, hogy szerencsét próbál, és társult az óriáscéghez. Játékzenéket még soha nem szerzett. Egy kicsit megszorítva érezte magát, amikor mondták neki, hogy kizárólag a NES négy csatornájára hagyatkozhat. Felülkerekedett a NES korlátain, és felfedezte az ötödik csatornát, és képes volt úgy öt csatornán zenét szerezni, hogy le tudta játszani a NES! Ennek köszönhető az, hogy az általa szerzett NES-es Super Mario Bros. széria és a NES-es Zelda játékok zenéi ennyire dallamosak, kellemesek a fülnek! Emellett az ő nevéhez fűződik az első CD minőségű játékzene (Super Mario 64, 1996). De az összes Super Mario és Zelda játékszéria zenéit maradéktalanul ő jegyzi!