A következő címkéjű bejegyzések mutatása: WarioWare: Smooth Moves. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: WarioWare: Smooth Moves. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. január 1., szerda

Újévi optimizmus

Egészen jó szilveszter volt, jókedvvel köszöntöttük a 2014-es évet. Egyre távolabb megy az ujjam a 201 után, ahogy írom az éveket, ezt már a 2000-es évek első 10 évében is észrevettem. Ez egy módja az idő múlásának érzékelésére, de ha minden jól alakul, akkor még sok év áll elém.

Különösen örültem annak, hogy nem volt a Csibinek nem volt programja szilveszterre, így ellátogatott hozzánk. Régen nem láttuk őt, és mindnyájunknak hiányozott. 15.30-kor találkoztunk vele bagszival Kőbánya-Kispesten, és már mentünk is vissza a 151-es busszal. Nem tudtam elmondani, mennyire örültem nekik, mert nem örültem nekik. Persze ez csak egy Galla Miklós féle beszólás. Miután megérkezünk bagszi és Csibi elkezdtek Animal Crossingozni 3DS-en. Annyira nem zavar a játék, miután úgy tűnik, hogy lecsengett, de amikor megjelent, és hetekig szólni nem lehetett senkihez, egy olyan játék miatt, amit egyszerűen nem tudok értékelni, akkor egy kicsit zavart. Mondjuk, nemcsak engem, voltunk egy páran. De a közös játékok sem maradtak ki, fókuszban a Wii U-val. A Nintendo Land és a Wii Party U sok vidám percet okozott nekünk. Talán most kezdek ráérezni a Wii U hangulatára, és érzem, hogy igényem van rá. Igazából örülnék, ha idén tudnék venni egyet. Azt a Mario pakkosat, amibe a New Super Mario Bros. U és a New Super Luigi U vannak a konzol mellé, azt boldogan elfogadnám. Viszont csalódás, hogy most már semmi papír alapú leírás nincs a játék mellé csatolva. A The Legend of Zelda: The Wind Waker HD tokjában csak egy kis szürke papír van, mely arra hívja fel a figyelmünket, hogy a játékban van az elektronikus leírás. Nem vagyok boldog miatta, mivel azok egy sablon alapján készültek, így nincs sok változatosság bennük. Úgy tűnik, hogy a vastagabb leírásokról le kell végleg mondani.

De visszatérve az estére, elég gyorsan eltelt az idő. Persze, a Nintendo Land-es üldözés a Mario Chase-ben, szellemirtás a Luigi's Mansion (csak a Mario Chase-nek tudom a pontos nevét) mini-játékban, vagy az édességek gyűjtögetése az Animal Crossing játékban mind megalapozták a vidám perceket. De tény, hogy a legmenőbb, amikor a Pikmines játékban játszottunk csapatban, és én voltam Olimar, a csapatkapitány. Nagyon boldogok voltak a többiek, amikor magamhoz hívtam őket, ezzel félbeszakítva a tevékenységüket. Mondjuk nekem is kellett egy kis idő, mire rájöttem, hogy én is tudok harcolni. Azt hittem, hogy én csapatkapitányként csak a többieket terelgetem. De akkor már tényleg nagyobb hasznuk volt belőlem, miután én is elkezdtem harcolni. És tudtam, hogy a Wii Party U-ban tényleg kihagyok jó játékokat. A másik, ami nagyon tetszett, a gyorséttermes játék. El is poénkodtuk, hogy na, megvan a bölcsész, meg mindenféle diploma, mehetünk gyorsétterembe dolgozni. A játék lényege, hogy három játékos elkezdi sorolni, hogy mit rendelnek, és akinek a kezében van a Wii GamePad, az veszi fel a rendelést, majd ha végeztünk, megjelennek a gyorskaját egyenként véletlenszerű sorrendben, és nekünk kell annak a tálcájára, aki korábban rendelte. Persze a végén értékelhetjük, hogy jó volt-e a kiszolgálás. Nagyszerű játék a rövidtávú memória fejlesztésére. És örömmel vettem tudomásul, hogy jól teljesítettem. És még egy, ami emlékeim szerint nem került megemlítésre az előző postban: Name the Face. Ez is nagyon vicces. Az a lényeg, hogy akinek a GamePad van a kezében, annak egy bizonyos grimaszt vágva le kell fényképeznie magát annak segítségével, és a többieknek ki kell találni, hogy éppen mit kapott. Kapunk erre négy meghatározást, és amelyik tippünk szerint a legközelebb áll hozzá. Néhány egyszerű példa: Citromba harapott, szaunázik, szellemet lát. Az egyik legviccesebb, amikor LernenBoy-nak úgy kellett lefényképeznie magát, hogy rúzsozza az ajkát. Az is érdekes volt, amikor én azt kaptam, hogy futás közben kellett lefényképeznem magam, hogy akkor milyen arcom van. Nem volt erre hirtelen ötletem, és ilyen tök nyugalmi helyzetben fényképeztem le magam, persze senki nem találta ki. Aztán azon nevettünk, hogy milyen jó nekem, hogy ennyire bírom a futást. Az igazság az, hogy alapvetően nem szeretek grimaszt, vagy bármilyen "furcsa" arcot vágni fényképezés közben, ezért hanyagoltam a dolgot. De amin megállt a tudományunk, azt mindenképp el kell meséljem. A Wii U Wii menüjébe újra kellett csinálni a Miiket, mivel ha jól láttam, nem történt System Transfer, ezért mint egy új Wii-n, megcsináltuk a Mii-ket magunkról. És amikor LL volt, próbálgattuk, hogy milyen ajka legyen, mert amilyen 3DS-en van, az nem volt még Wii-n. Ezért nem lehet 3DS-ről Wii-re átvinni Mii-ket, mert több arcrészt (vagy elemet) utólag találtak ki. De a lényeg, hogy amikor azt a kicsi, csókos ajkat tettük szegény Attila arcára, percekig röhögtünk rajta. Azt nem bírtuk ki, kár, hogy nem fényképeztük le. A WarioWare: Smooth Moves-szal, valamint a Super Smash Bros. Brawl-lal játszottunk Wii-n. Érdekes, akármennyire is vicces a WarioWare, nem annyira időt álló játék, elszórakozgattunk rajta, de talán nem volt az igazi. Azokkal jó játszani, akiknek még új, és veszik a poént, mert újszülöttnek minden vicc új elvén, ők még nagyon nevetnek rajta. A Super Smash Bros. Brawl jó volt, csak én nem élveztem annyira, mert ha túl erősek vannak ellenem, akkor nem poén hamar meghalni.

És gyorsan eljött az éjfél, örültem, hogy végül jól zárult az év. Szolid köszöntés és ünneplés után folytattuk a játékot. Maradtunk ezeknél, egy olyan 3 óráig, aztán Attila és Csibi végleg kidőltek. Csibi, aki annyira szorgalmazta, hogy éjszaka márpedig nem alszunk. Azonnal átment álomvilágba. Bagszival és LernenBoy-jal még egy kicsit Goldeneye-oztunk N64-en, mi hárman nagyon szeretjük. Csak aztán az meg lefagyott, és nem is kapcsoltuk vissza. Én még összepakoltam a dolgaimat, miután álmatlan éjszaka után azt terveztem, hogy akkor reggel megyek haza. Ez így is lett, de azért én is kidőltem. Bár hiába, mivel bagszi és Lernie beszélgetései és egy sorozat félelmetes jelenetei nézése mellett nem tudtam elaludni. Nagyon szeretném kitanulni azt, hogyan lehet ilyen körülmények között aludni, Csibi és Attila úgy aludtak, mintha teljes csend lenne. Én sajnos rossz alvó vagyok, és csak teljes csendben tudok elaludni. De olyan szinten, hogy még az óra ketyegése is rettenetesen zavar, így többször alfa állapot, vagy 1-2 perces elalvás után felébredtem hangokra. De nem csináltam gondot belőle, mert így reggel hazamentem. Csibi is ment vissza szerény városába, Gyömrőre, Attila is hazaindult, így ketten maradtak csak.

Kőbánya felsőről indultam el, és majdnem nem értem fel a vonatra, ugyanis a 3. vágányra mentem fel. Csodálkoztam is, hogy üres teljesen, míg az első és a második vágányoknál emberek vannak. Szerencsére idejében kapcsoltam, hogy rossz helyen vagyok. Ugyanis azt gondoltam, hogy mivel ennél a megállónál négy vágány van, ezért az első kettőnél járnak azok a vonatok, melyek Budapest-Keleti felé mennek, és a harmadik, negyedik vágányról meg azok, melyek Hatvan, Szolnok felé mennek. Gyorsan átmentem az első vágányra, le-fel lépcsőzés, a vonat máris jött. Személyvonattal mentem Szolnokig, onnan meg a gyorsvonattal Békéscsabára. A személyvonatok olvasgattam a Konzol magazin legújabb számát, részletes ismertető van a PlayStation 4 és XBOX One konzolokról, ezeket olvastam, amikor épp nem aludtam el, hogy vajon mit mutatnak fel a konkurensek. Bár azt mindkettőnél kiemelték, hogy elsősorban játékokra tervezték a gépeket, de nekem inkább csak ilyen multimédiás erőfitogtatásnak tűnik, amit a két cég csinált a konzoljaikkal. Ilyen előnyök, olyan alkalmazások, de részletesen nem nyilvánítok véleményt, mivel a Nintendo mellett egyáltalán nem ismerem ezeket a gépeket, sem az elődeiket, így nem tudom, hogy ezek valójában hasznosak, vagy csak mutatják, hogy én vagyok a nyerő. Mindenesetre utazás terén egyvalami tény: Ezentúl mindig átszállok Szolnokon a zónázó vonatra. A személyvonatok sokkal igényesebbek, mert a Budapest-Lőkösháza vonalon közlekedő gyorsvonatok, melyek most is iszonyatosan mocskosak. Az, hogy nem volt fűtés, az engem nem zavar, éppenséggel megvoltam kabátban, de ezek a körülmények egy forintot nem érnek, és egyre inkább azt látom, hogy nincs foganatja a gyorsvonati pótjegynek. Inkább fizetek 200 forinttal többet az IC pót- és helyjegyért. Ég és föld a különbség. Egyébként döbbenten láttam Muronynál a leégett vonatot, amikor hazajöttem, olvastam is, hogy kigyulladt a Bukarestből érkező vonat egyik vagonja. Nagyon szép látvány volt. Nagyobb baj szerencsére nem történt, és a menetrend is gyorsan helyreállt - mármint nem voltak késések.

És végül hazaértem. Jó még itt, ma a pihenés jegyében telt, aludtam is valamennyit, de holnaptól munka vár. Intézem a nyelvvizsgát, és nekiállok komolyan állást keresni. Ebben az állapotban már bátrabban keresek munkát szélesebb körben is. Láttam is a 3DS Hungary találkozón séta közben a Sugárban, hogy a Pyrex papírbolt keres eladót. Azonnal beadom rá a jelentkezésemet, hiszen ki, ha még nem? Bizony idén mindent megteszek annak érdekében, hogy végre egyenesbe jöjjek, és bebizonyíthassak, hogy anyagilag szinte teljesen függetlenül meg tudok élni.

A BÚÉK olyan elcsépelt kívánság. Én inkább azt mondom, hogy legyen mindenkinek kellő fizikai és lelki ereje ahhoz, hogy mindent megtegyen annak érdekében, hogy boldog legyen az új éve. Én készen állok a harcra!

2011. március 13., vasárnap

Krisi születésnapja

Ma délután voltam Krisi születésnapján (konkrétan pár perce jöttem haza, imádkozva, hogy elérjük az utolsó metrót. :D). Jó volt, ott voltak, Ninty, Szabolcs, Rokai, Norbi, Ricsi, Csibi, Ádám és én. Szerettem volna játszani a Donkey Kong Returns-szel, de erre végül nem került sor. Helyette volt Super Smash Bros. Brawl, Mario Kart Wii, WarioWare, és sok egyéb. Igazából a mai napig rácsodálkozok Krisi Nintendo-gyűjteményére, a Nintendós társaságunkból magasan neki van a legnagyobb, de pont ezért én ezt már a másik végletnek tartom. Több Japán konzol, és játék... de nagyon jól néznek ki. Először Brawllal játszottunk négyen, majd a többiek Pokémon Battle Revolution-öztek. Krisi, Ricsi, Csibi és Ádám, többször Pokémon TCG-ztek, majd amikor üres lett a szoba, megszemléltem a Pokémon White Version dobozát, és leírását. Szép, a pokés játékok dobozaira küllemére mindig is nagy gondot fordított a Nintendo. A kis szobában összeszereltük a Nintendo 64-et, és egy általam soha nem játszott játékszériát próbáltam ki, a Mystical Ninja, a Goemon. Nagyon ígéretes, élveztem. Jó buli volt, csak volt egy ilyen négy kockás oszlop, azon nem tudtunk Ninty-vel továbbjutni. Azt kiderült, hogy nekem nem volt meg egy képességem hozzá. Ezután kiválasztottunk egy négy-öt NES játékot, amit szerettünk volt kipróbálni (volt is választék), én a Duck Tales-t vittem magammal. Jó volt, érdekes volt Dagobert bácsi sétabotja rugónak szolgál. :D Annyiszor ugrálsz vele, ahányszor csak jólesik, kicsit Kirby-utánérzése van. De ezekről a játékokról azért nem tudok részletesebben írni, mert jobban el kell merülni bennük, és így, társaságban nem megy. De ettől függetlenül jó volt. A nappaliban mindig arénáztak valamit a többiek, a Super Smash Bros. Brawl mindig nagyszerű alkalmat ad arra, hogy ökörködjenek. :D Én félrevonultam egy kicsit SNES-ezni, a Stret Fighter 2-vel, nagyon régen nem játszottam vele. De ez is olyan játék, amiből semmit nem felejtettem. És élvezetes. Bár ennek is van ezer meg egy alcíme, de én ezt is élveztem. 0-ás, legkönnyebb szinten játszottam, és sikeresen végigvittem. Később Rokai-jal játszottunk Mario Party-t Nintendo 64-en. A Mario Partyk döntő többségét valamiért mindig én nyerem, már régóta az az érzésem, hogy a gép direkt csinálja úgy a dolgokat, hogy én nyerjek. :D Ekkor jött meg a pizza, kimentünk enni. Volt húsimádó, hawaii, és ilyen tejfölös-tarjás. Ebből nekem természetesen a Hawaii ízlett a legjobban, de a többi kettő is finom volt. Bár én a pizzában annyira nem szeretem a kolbászt, mert nekem túlzottan erős. Vagy nem is, hogy erős, hanem számomra nem harmonizál a pizzával. Már nem is voltunk nagyon a kis szobában, a nappaliban játszottunk WarioWare Smooth Moves-szal, GC-s WarioWare-rel, és Mario Kart Wiivel. Eközben lettem figyelmes arra, hogy Krisi anyja nézi a ValóVilág párbaját. Ahogy lehet, úgy gyűlölöm az egész mindent, ami ekörül van, de a kíváncsiság csak odahúzott. Csak azt kaptam, amit vártam. Hatalmas cirkuszt, a nézősereg kiabál minden egyes elejtett hülye mondaton, és az a reklámsereg... Annyira látszik az egész manipuláció, de a milliós nézettség sajnos nem ezt tükrözi (mármint, hogy látszana). Az egész egy nagy cirkusz, amit már az ókorban is tudtak: Kenyeret és cirkuszt a népnek, hogy eltereljük a figyelmét a napi problémáiról. De az egész tényleg azért van, hogy bámulj, mint borjú az új kapura, csodálkozz, közben fogyaszd a reklámozott termékeket. Én meg a kezembe temetem a fejemet, hogy ez volt az, amit régen még én is szerettem... Nem hiszem el. Egyszer voltam még 2007-ben Csillag Születik felvételen, meg volt adva, hogy mikor tapsolhatunk, bár annak a "cirkusz-értéke" feleekkora sem volt, mint a ValóVilágnak. De valami rettenetes, hogy mi megy. Már csak kíváncsiságból is kivártam az egész eredményt, aztán mentünk is haza. Nagyon jó volt egyébként. Én még ezt a TV-zést is élveztem. :D Cukkoltuk egymást a Ninty-vel meg Rokai-jal, de egyszerűen tényleg lehetetlen, hogy erre van igény. A 31-es buszra várva Ninty-vel és Norbival, kicsit aggódtunk, hogy elérjük-e a metrót, szerencsére az utolsó előttit sikerült, így mindnyájan rendben hazaértünk.

Ádám örül, hogy hamarosan a 19. kerületbe költözök. Igen, március végén fogok új helyre költözni, ez már annyira biztos, hogy péntek este át is adtam a kaució összegét (papír van róla természetesen), úgyhogy költözhetek. :)

2010. július 3., szombat

Az első hét Budapesten

Ritkán fogok tudni írni, remélem, hogy hamarosan lesz netem. Az első teljes hét nagyon jó volt. Jól érzem magam Pesten, én szeretem a nagyvárosi forgatagot. És most az egész hét történéseit kell megírom? Lássuk pontokban:

Szerdán megjött postán az új eBayes szerzeményem: Okui Masami: Remote Viewing kislemez. 6 dollár volt maga a kislemez, és 4 a pk, szerintem 10 dollárért nem volt sok. Legalábbis nekem megérte. ^^' Még 2007-ben ismertem meg a dalt, és már akkor tudtam, hogy 1993 óta énekel, és a 2 dal meghallgatása közben arra jutottam magamban, hogy aki 14 év után ilyen dalt tud írni, az sok mindenre hivatott. És persze, megvan mp3-ban, a mai világban már igazán semmiség beszerezni, de eredetiben hallgatni, azért mégis más. Egyrészt maga az érzés, hogy támogatom az énekesnőt. Már többször írtam erről, amennyit adott nekem a dalaival, az a legkevesebb, hogy így adjam vissza, még ha másé volt előtte, de ha neki nem kell, nálam jó kezekben van. ^^' Másrészt meg a minőség... Az mp3 azért mégiscsak egy tömörített hangfájl, így maga a minőség talán nem a legjobb, de így CD-n hallgatni, még Discmanen és sokkal jobb! Még ha lenne Music Centerem, azon lenne az igazi! A két dal egyébként a PS2/PSP Routes Visual Novel játék opening és ending dala. Különben a 2010. júniusi Mondo Magazinban van egy jó cikk a Visual Novelekről, érdemes elolvasni.

Június 23-án megjelent az Animelo Summer Live 2010 Evolution koncert rendezvény kislemeze, mely az "evolution ~for beloved one~" címet kapta. Kíváncsi voltam, hogy milyen lett, mert a 2009-es dal nagyon gagyira sikeredett az előző évekhez képest. Önmagában nem rossz, csak nagyon populáris lett, és nincs meg benne az a zenei különlegesség, amitől megmarad az ember fejében. Ehhez képest a 2010-es dal üde visszatérés az előző évekhez, bár az első évek minősége valószínűleg soha nem fog visszatérni. 2005-ös volt az első, az nagyon szép volt. Már-már heroikus hangulatú, valami "azért vagyunk, hogy szórakoztassuk az embereket". De nagyon jól megcsinálták, ilyen filmes hangulat lett, mégsem giccses. A 2006-os is hasonló, kicsit lájtosabb, de az egységet nagyon jól visszaadja. A 2007-es már éles váltás, teljesen másképp közelíti meg a közösség érzését. Sokkal lazább lett, míg a 2008-as már-már bulizós, de mégis nagyon jó a maga nemében. Csak a 2009-es lett véleményem szerint eltolva. De a 2010-eset jól megcsinálták, Minami Kuribayashi is belejött a zeneszerzésbe.

És akkor most térjünk rá ténylegesen a Budapesti történésekre. Kezdem egyre inkább azt megtapasztalni, amit bagszi mondott nekem, hogy egy nap mennyire kevés dolgokat intézni Pesten, és ez tényleg így van. Kedden is, reggel elmegyek, keresek két helyen diákmunkát, ez a két hely tökre máshol van egymástól, és elmenni BKV-val az egyik helyre, majd a másikra, aztán átmentem egy kicsit Kispestre, majd az Aréna Plázában a Libriben kicsit internetezni, és már ott tartok, hogy este van. Meg szerdán mentem el bagszikhoz a Nintendós cuccaimért. Két kör volt, még bőrönddel is, utána megnéztem a 17. kerületi Game Parkot, és este van, hiába indultam el reggel. Nem semmi. Az biztos, hogy nem unatkoztam a héten. ^^' Egyébként meg látom, hogy nemigen lehet megbízni ezekben a nagyobb diákmunka közvetítőkben. Mind a ketten azt mondták, hogy várólista, majd szólnak, ha aktuális lesz. Bagszinak ezt elmeséltem, azt mondta, hogy ő is hasonló cipőben jár. Két éve volt náluk, akkor is azt mondták neki, hogy szólnak, ha lesz munka, azóta is szólnak neki... Most voltam először (kedden) a Mammutban, kíváncsi vagyok, hogy mitől olyan közkedvelt bevásárlóközpont. A Mammut I az valami hatalmas csalódás. Nem nagy épület, és oda van zsúfolva vagy 150 bolt. A Mammut II már valamivel kellemesebb hangulatú, de igazság szerint nem győzött meg, úgyhogy szerintem nem fogok oda járni.

Csütörtökön meg pénteken pedig Lam'O-ékhoz mentem el. Egyébként náluk voltam kedden is, csak mivel rossz volt a csengőjük, ezért nem tudtam bemenni hozzájuk. Tengapelőtt ők elég sokat WoW-oztak, de közben beszélgettünk, meg néztünk egy animét, Summer Wars a címe. Érdekes, nem egy szokványos mű. Tipikusan az a fajta, melyet többször kell végignézni, hogy igazán megértsük a mondanivalóját. Aztán kipróbáltam a Rizikó nevű játékot PC-n. Életem azon ritka pillanatához érkezett el, amikor annyira analfabétának éreztem magam. Komolyan, úgy játszottam vele, mint egy 3-4 éves kisgyerek, mint aki ismerkedik a nagyvilággal. Az alapvető szabályokat elég hamar megértettem, de nyilván többször kell vele játsztani, hogy megértsük a lényegét, meg hogy igazából milyen gondolkodást igényel a játék. És megmutattam nekik Okui Masami: Souda, Zettai. videoklipjét. Úgy tetszett nekik, meg amikor végiglapozgatta a Self Satisfaction CD borítóját, láttam, hogy elgondolkodik, és tetszik neki a görög táj. Aztán azt mondta, hogy nagyon tetszik neki, hogy valaki ennyire meri vállalni az egyéniségét. Hát igen. Kár, hogy ennek az az ára, hogy igencsak lent van az Oricon charton, de amíg vannak emberek, akik látják Okui Masami zenéjének az értékét, addig nincs komoly baj.

A pénteki nap sokkal jobban sült el, mert vittem a Nintendo Wiimet, meg egy pár GC játékot. Nagyon jól szórakoztunk, ekkor már Dani is ott volt. Először Duonggal játszpttunk Mario Kart 64-et, aztán kipróbáltuk, hogy lehet-e úgy négyen, hogy mi vagyunk ketten két Classic Controllerrel, Lam'O és Daki meg GC Controllerrel. Nem ment ott, aztán nem tudom, hogy van-e valami megoldás erre, de inkább váltottunk Mario Kart Wiire. 32 pályát mentünk VS-ben, nagy buli volt. A végére nekem lett (most csak emlékezetből írom, nem biztos, hogy így volt) 376 pont, Dakinak 275, Lam'O-nak 233, míg Duongnak 112. Már külön gratuláltam neki a 100 pont eléréséhez. ^^' Utána a többiek ebédeltek. Én nem voltam annyira éhes, ezért csak nézték, hogy játszom a régi Super Mario Bros-t. Teljesen el voltak ájulva. Mondjuk nem vittem végig a 8-4-ig a 6-4-nél haláloztam el végleg. De megmondom őszintén, jól esett egy kicsit megmutatni másoknak, hogy tudok játszani. Aztán ettem én is egy keveset, majd megcsináltuk mind a hármójuknak a Miijét. Időközben jutott eszembe, hogy meg kéne nézni, hogy felvett-e Tukeinon végül a Wii Friend listjébe? Elküldtem volna neki a remekműveket, csak aztán kiment a fejemből. Ebéd után Brawloztunk egyet, de igazából a WarioWare Smooth Moves volt olyan téren érdekes, hogy teljesen rácsodálkoztak, hogy jé, hát ilyen is lehet játék? Hát igen, akik 0-24 között a gép előtt WoW-oznak, azoknak minden Nintendós vicc új. De szerintem nagyon tetszett nekik. Még egy kicsit Wii Sportsoztunk, de Daki és Lam'O időközben elmentek, ezért Zolival (ez Duong neve magyarul) ketten maradtunk. Egy kicsit tenisztünk, majd jött a Baseball. Hát látni kellett volna Duongot. Ahogy eldobta a Wiimote-tal a labdát, komolyan mondom, olimpiára be kéne nevezni. Csak akkor sajnáltam meg, amikor én a sokkal gyengébb dobásommal ilyen 125 km/h-s sebességgel ment a labda, míg neki teljes erővel ilyen 104-105-tel. Nem tökéletes a gép fizikája, ezzel már a megjelenés napján tisztában voltam. De jó volt látni, hogy valaki ennyire beleéléssel játszik. Aztán még Kirby Air Ride-oztunk egy kicsit, szerintem ez annyira nem jött be neki, elég gyorsan váltottunk. A záróakkordot a New Super Mario Bros. Wii adta. Nagyon jó csapatot alkottunk ketten, mindig megvártuk egymást, meg nagyon együttműködtünk. De már estére váltott az idő, így menni kellett. De megbeszéltünk, hogy a jövő héten is találkozunk. Ekkor megnéztem az Okui Masami: God Speed CD-jét, s Duong rácsodálkozott, hogy milyen cím ez a God Speed? Hát ilyen. ^^'

Most itt vagyok Békéscsabán, vasárnap nem lesz időm elmenni hozzá, de hétfőn lehet, hogy elmegyek. Az internetet meg most már komolyan intézni fogom. A jövő héten remélem, el tudom intézni.

2009. október 1., csütörtök

Ayumi Hamasaki Nintendo Wiin játszik

Szerintem aki egy kicsit is benne van az anime és Japán világában, annak nem kell bemutatnom Ayumi Hamasakit, korunk legnépszerűbb japán énekesnőjét. Igen, ő az, aki egy-egy új album megjelenésekor robban a japán Oricon album listán, és heti milliós eladásaival csúnyán maga mögé utasít mindenkit. És hát valljuk be, megérdemelten sikeres. Hiszen az a hang, amit albumokon hallunk, valódi. Ugyanezt halljuk vissza koncerteken. Jó, most lehet azon vitát nyitni, hogy mindenkinek fel van javítva a hangja, de ez részletkérdés. Egy tény, a hangja, az (többnyire) élő zene, és az egész hangulata bizony kezeskednek arról, hogy megkapja a neki járó sikert. És örülök, hogy annak ellenére, hogy nem hall a bal fülére, továbbra is énekel, amíg csak lehet. Remélhetőleg nem esik áldozatul a jobb füle is. Tinnitusban szenved, mely olyan mértékű fülzúgást képez, hogy a külvilág hangját elnyomja. Állítólag Beethowennek is ugyanez a betegsége volt, és ez a mai napig gyógyíthatatlan. Hát Isten adja, hogy minél tovább tudjon énekelni, hisz ritka a mai énekes-világban az ilyen tehetség.

Nagyon aranyos volt, ahogy játszik Nintendo Wiin. Egy japán TV-műsor keretén belül kipróbálta a WarioWare Smooth Moves játékot. Eszméletlen, milyen aranyos, melyet az ügyetlensége váltott ki belőle. ^^' Érdemes megnézni a videót:

És holnap lesz 31 éves Ayumi. Isten éltesse!

2009. április 18., szombat

Igen! Ma is írok egy blogpostot!

Csütörtökön és pénteken nem voltam itthon, vendégségben voltam Norbinál, aki megkért arra, hogy tegyem közzé, hogy nagy Zelda, Starfox és Pokémon fan. Bizony az. Ugyanaz volt a szituáció, mint amikor húsvét hétfő este mentem a Csabiékhoz, nagyon hirtelen döntöttük el, hogy megyek hozzá, és nem sok időm maradt összekészülődni a vonatig, de megvan minden. Érdemes megvenni az áprilisi 576 KByte-ot, végre megértük, hogy Nintendós ajándék van benne. Ugyan szerény, de aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli ugyebár. Meg van benne Nintendo DSi ismertető. Sok jót írtak a gépezetről. Meg írtak a Pikmin és a Mario Power Tennis Wiis újragondolt változatáról. A Mario Power Tennisben azt írták, hogy felháborító, hogy ugyanazt a játékot kapjuk meg, mint GC-n teljes áron. Azért örülnék, ha minden nagy Wii cím 9.990 forint lenne, nem tudom ki hogy van vele. De azt is írták benne, hogy egyes rossz nyelvek szerint a Mario Power Tennis sem a 16:9-es képarányt nem "mutatja", valamint a GC-s verzió hibáit is meghagyták benne. Lehet, hogy a Nintendo nem tartja azt hibának? Viszont a Pikminről nagyon sok jót írtak. Azt, hogy ez az új irányítás csak jót tett a játéknak, és bár csúnya a grafikája (tán csak nem azért, mert előző generációs konzolból származik?) megéri befektetni rá. Érdekességként leírják, hogy Miyamoto mester kutyáját hívta Pikminnek, innen származik a név. Kipróbálnám a játékot.

Elvittem Norbinak a Twilight Princesst GameCube-ra. Tetszett neki. Csak nekem meg az nem tetszett, hogy bukfencezve csinálta az egészet. Nem szeretem. Hova sietünk? Talán színházjegyünk van? Akkor ne akkor játszunk, amikor színházba készülődünk. Komolyra fordítva a szót, én nem szeretem az ilyet nézni, amikor a YouTube-on is nézek végigjátszás videót, akkor is elcsúsztatom, ha azt látom, hogy bukfenceznek Linkkel. Már nem azért, de szerintem eléggé gyorsan megy Link ahhoz, hogy ne kelljen bukfencezni vele. Én legalábbis nem érzem lassúnak. Aztán volt egy kis Brawl online. Két ember, Ricsi és Krisi felállítottak egy olyan elméletet, miszerint Ike-kal nem lehet nyerni. Merthogy nekik nem sikerült. És hogy ennek az ellenkezőjét bebizonyítsam, mindig Ike-kal voltam. Hát, mit mondjak? Nem arról van szó, hogy nem lehet nyerni vele, de nagyon nehéz. Az a rossz, hogy amikor szakadékban vagyok, és fel+B-vel próbálnék kijutni, akkor nagyon nehéz oldalra irányítani, és rendszerint mindig a szakadék mélyén végzem hősi halottként. Inkább váltottam Mr. Game & Watchra. őt nagyon szeretem.

Aztán cseréltünk a Norbival kölcsönjátékot. Én odaadtam neki a WarioWare Smooth Movest, ő meg a Starfox Adventurest GC-re. Már csak a vonaton jutott eszembe, hogy nincs már hely a mem. kártyámon, már így is sok játék memóriájától váltam meg. Na mindegy, töröltem a Mario Party 4 mentését. És a Starfox tiszteletére elővettem a GameCube-ot. Talán mégiscsak jó gépezet volt ez. Tetszik a Starfox. Még nem játszottam vele sokat, de a látottak alapján tetszik. Csak azt nem tudom, hogy Krystal milyen nyelven beszél. Nem értettem semmit, még jó hogy volt alul angol felirat. Érdekes, hogy őt kell elsőként irányítani, a Starfox többi tagjai meg sehol. Biztos a játék során előkerülnek majd.

2008. október 30., csütörtök

Mario Kart őrület

Mostanság Mario Kartozni szoktam, elsősorban DS-en. Nem árt, ha a nevem mellett ott a csillag. 😅 Ehhez azt kell, hogy az összes Grand Prix-nél kihozzuk a csillag minősítést. Ehhez nem kötelező a maximális 40 pont, csak bravúrosan kell vezetni. Bár igazság szerint, hogy pontosan mire ad csillagot, azzal nem vagyok tisztában, mert a GameFaqs fórumon azt olvastam, hogy akkor is kiadja a gép a három csillagot, amikor nagyokat bakizunk. Most akkor a gép találomra adja a minősítést? Ezt azért nem hinném. De elég nehéz kilogikázni, hogy mikor mit ad. Bár abban szinte biztosak lehetünk, hogy akinek 40 pontja van, az csillagot kap. Egyébként szeretem, hogy a Mario Kart DS-ben van egy részletes statisztika a Grand Prix-s eredményünkről. Kicsit szíven ütött, hogy 50cc-n sincs meg mindenütt a csillag! -_- De mára ez a ez a múlté, és már mindenütt van legalább 1 csillag. És azt hiszem, mindenhol van 40 pont, de ennek még utánanézek. Most a 100cc-t nyögöm. Már megvan egy jópár helyen a csillag, de a retrós GBA pályákon elég sokat szívok. A GBA-s Mario Kart így is nehéz, és DS-en sem könnyítették meg a dolgunkat. De majd sikerülni fog minden. Aztán ha meglesz az egy csillag, utána jöhet a 2, ha sikerül.

Tegnap a Mario Kart Wiivel is volt dolgom. Igen, igen. Nagy örömöm, hogy 2008. március 5-én sikerült beruháznom egy Wiire. A Békéscsabai Media Marktban volt hatalmas Wii akció, amikor 49990 forintért adták a gépet. Hála Istennek, kihasználhattam a lehetőséget. Azóta 8 játékom van Wiire a Sportsot beleszámítva:

  • Wii Sports
  • Super Mario Galaxy
  • Mario Kart Wii
  • Mario Party 8
  • WarioWare: Smooth Moves
  • Super Smash Bros. Brawl
  • The Legend of Zelda: Twilight Princess
  • Link’s Crossbow Training.

Aztán vettem egyszer Wii Points Cardot, hogy le tudjak szedni Virtual Console játékokat:

  • Super Mario Bros.
  • Super Mario Bros. 3
  • The Legend of Zelda
  • Zelda II: The Adventure of Link
  • The Legend of Zelda: A Link to the Past
  • The Legend of Zelda: Ocarina of Time

Úgy döntöttem, hogy leszedem VC-re azokat a játékokat, is, amik megvannak nekem régi gépekre, így azokat már nem kell elővenni, csak akkor, amikor különlegesen nosztalgikus hangulatomban vagyok.

Na de vissza a Mario Kart Wiire. Elég nehéz az érdekessége. Az 50 és a 100cc meglehetősen könnyűek, de 150-re nagyon bedurvul! Én személy szerint nem is ajánlom senkinek azt, hogy egyáltalán megízlelje a 150cc-t, amíg ki nem akasztotta aranyra az összes 50 és 100-as pályákat. Az ellenfelek sokkal keményebben harcolnak az 1. helyért, kis túlzással élve minden követ megmozgatnak az ügy érdekében. A hat Mario Kart közül a Mario Kart Wiit a 3. legnehezebb játékok közé sorolnám, de nagyon szorosan van a 2. helyezett GBA-s Super Circuittól. Egyébként nagyon jó ötletnek tartom, hogy 12-en vannak, így nem tűnik annyira vészesnek az 5, 6. helyezés, és az 1. helyezés megszerzése is sokkal nagyobb bravúrnak tűnik. Az autókkal való manőverezéssel még csak most ismerkedek, egyedül a motorral való egykereűzés megy, de a többit még tanulmányoznom kell. Egy biztos. Ha a Mario Kart részlegben a Mario Kart Wiihez érek, kemény munkám lesz, ha mindent le akarok írni.

2008. augusztus 21., csütörtök

The Legend of Zelda mikrojátékok a WarioWare szériában

Úgy döntöttem, hogy szánok egy postot arra, hogy ismertessem a Zelda microjátékokat a WarioWare játékokban. Akik esetleg nem ismerik a WarioWare játékokat, azoknak egy pár mondatos ismertető:

Egy nem olyan régen indult sorozatról beszélünk, 2003-at írunk. Az első és március 21-én jelent meg Japánban Made in Wario címmel. Majd nem késett sokat az amerikai és az Európai verzió, május 21 és május 23. Amerikában Wario Ware Inc.: Mega Microgame$ címmel jelent meg, európában WarioWare Inc.: Minigame Mania! címmel jelent meg. 2004. Ez az az év, amikor divat lett GBA játékokat GC-re is átírni, vagy olyan GC játékokat gyártani, mely egy GBA-s "rokonnal" egy bizonyos Game Boy Advance GameCube kábellel kommunikált. Adatokat lehetett átvinni egyik gépről a másikra. A WarioWare sem maradhatott ki. Meg is jelent Japánban még 2003. végén Atsumare!! Made in Wario címmel. Amerikan és Európában már csak 2004-ben jelent meg Wario Ware Inc.: Mega Party Game$! címmel. A wikipédia tanúsága szerint az összes GBA-s WarioWare játékot tartalmazza. Nekem nincs meg a játék, így nem tudom se megerősíteni, se megcáfolni. 2005-ben, a GBA korszak végén újításképp kiadtak olyan GBA játékokat, melyek Game Pakja mozgásérzékelőt tartalmazott. Ha eldönjük valamerre a gépet (ha benne van a játék) akkor arra dől a játékban a gravitáció. Ilyen játék volt a Yoshi's Universal Gravitation, vagy a 2005. elején megjelent WarioWare: Twisted! Ez Japánban Mawaru Made in Wario címmel jelent meg. A játék sajálatosan nem jelent meg Európában, pedig Ausztráliában igen, pedig a kontinensnagyságú országban is PAL rendszer van, mint Európában. Végülis tervbe volt véve, hogy kiadják Európában, de végül nem kaptuk meg. Kurrensgen, 2005. Nintendo DS is kapott a játékból. Japánban Sawaru Made in Wario címmel, míg Amerikában és Európában WarioWare: Touched! címmel jelent meg. Nintendo DS révén a microjátékok a mozgásérzékelésre voltak összpontosítva. A felső képernyő jóformán kihasználatlan maradt. 2007. A legutóbbi WarioWare megjelenésének éve Wiire Odoru Made in Wario címmel japánban, és WarioWare: Smooth Moves címmel a világ többi részén. Rengeteg sok microjáték a mozgásérzékelésre alapozva.

Ennyit a megjelenésekről, történelemről, és akkor most egy pár mondat arról, hogy miért ennyire közkedvelt a sorozat. A játék gyakorlatilag semmi másból nem áll, mint olyan microjátékokból, melyeket 5 másodperc alatt teljesíteni kell. De ezekből kb. 200-220 db. van. De ilyen, hogy nyúlj be az orrodba, tekerd ki a WC papírt, csinálj 2 guggolást, nyisd ki az ajtót, és még sok-sok hasonló dolgok. Ezek a játékok fajtáik szerint vannak elosztva. Mint pl. könnyebb játékok, őrültségek, természet, környezetvédelem, stb. És ezeket a fajtákat különböző emberek birtokolják. Ugyanis nem véletlen, hogy ott van Wario neve a játékban, hisz ő a főszereplő. És neki vannak barátaik. Akik a kezdetektől vele vannak: Jimmy T, Dribble és Spitz, Mona, 9 volt, Kat és Ana, Dr. Crygor, Orbulon. A Twistedben csatlakozott hozzájuk Mama T és Papa T, Fronk. A Touchedban csatlakozott a csapathoz Ashley, Mike, ugyanakkor eltávoztak a Twistedben csatlakozottak, valamint Dribble és Spitz, Orbulon. A Smooth Movesban csatlakozi hozzájuk Penny, és visszatér Dribble és Spitz valamint Orbulon. A játékmenet a következő: A játék elején ki kell választani egy karaktert, és random módra jönnek be az ő microjátékai. Három nehézségi szint van: Könnyű, közepes, nehéz. De nemcsak ez nehezíti a játékot, hanem, hogy idővel begyorsul a játékmenet, gyorsabban kell teljesíteni a microjátékokat. Négy életünk van. Ha elhibázunk egy microjátékot, egy élet ugrik, viszont minden egyes szereplőnek van főjátéka. Ezek általában nagyobb ügyességet igényelnek. De ha teljesítjük ezeket, akkor visszakapunk egy életet.

És hogy kerül ide egy Zelda játék? Hát úgy, ahogy említettem, fajtákra van osztva a játék, és az egyik szereplőnek, név szerint 9 Voltnak retro játékai vannak. Régi játékokból egy jelenetet kell teljesíteni másodpercek alatt. És vannak Zeldás játékok is:

WarioWare Inc. páros

Az első Zeldából van idézet. Nagyon egyszerű itt a dolgunk, kint vagyunk az "Overwoldben", és be kell menni az ajtóba, különben a Moblin megtámad.

WarioWare: Twisted

Itt nem tudok Zelda játékról, bár szerepel 9 Volt.

WarioWare: Touched!

  1. Moblinok között kell megtalálni a tündért, és Stylussal megérinteni. A könnyű szint az első Zeldából van, a közepes a Zelda II-ből, míg a nehéz szint meg szintén az első Zeldából, de rengeteg sok Moblin van.
  2. Két képernyőn pixelek vannak. Látszólag azonos. Vagy mégsem? Meg kell érinteni azt a pixelt, mely különbözik a felső másától. A közepes nehézségi szintben Link van elszínezve a The Legend of Zeldából.

WarioWare: Smooth Moves

  1. Ocarina of Time: Ki kell húzni a kardot a Wiimote hasonló jellegű mozgatásával. És lám, gyerek Link egyszerre csak megnő!
  2. The Wind Waker: A játékban a Deku fától kapott Deku Leaffel kell a farönkhöz érkezni. Ilyenkor a Wiimote-ot kell a fejünk fölött tartani, mintha a Wiimote lenne a Deku Leaf.

A Touched! minijátékokról nem találtam képeket.

Végszóként annyit mondanék, hogy én bátran ajánlom ezeket a játékokat, ha felhőtlen szórakozásra vágysz. Abban rejlik a titok nyitja, hogy annyira komolyan ad elő akkora állatságokat (pozitív értelemben) hogy öröm nézni.

2008. augusztus 17., vasárnap

Osszegzes

Lassan keszulodok haza, ezert valszeg a Zeldazas szunetelni fog egy darabig. De otthon is. Ugyanis nemcsak itt volt egy boseges egy honapom, hanem mielott kijottem Angliaba, julius 19-24 kozott is kover birkakkal almodhattam, ugyanis azido alatt 5 Wii jatekot vettem otthon. Ezek pedig: Mario Party 8 (8990 ft), WarioWare: Smooth Moves (9990 ft) (Aki szereti az agyatlan baromsagokat, annak nagyon ajanlom ezt a jatekot! XD), Super Mario Galaxy (10990 ft), Mario Kart Wii (11990 ft), es legvegul Super Smash Bros Brawl (10990 ft). Egyebkent a bekescsabai Media Marktban aruljak ennyire melyen leszallitott aron a jatekokat. SSBB 10990 forintert? Egy ilyen isten jatekot? Alapmu! Egyebkent ha van jatek, ami kotelezo MINDEN Wii tulajnak az az SSBB. Szerintem azert sokan tudjatok, de muszaj leirnom, hogy akkora durranas, mint a 2 legnagyonn Zelda jatek, a Wind Waker es az Ocarina of Time. A Mario Party 8 olyan kb. 70%-osnak itelnem meg. Lenyegesen jobb, mint a GC-s Mario Partyk, de valami hianyzik belole… A WarioWare meg olyan. A Super Mario Galaxynek meg tenyleg ott a helye a vilag legjobb jatekai kozott! Mar nagyon hianyzott az olyan komoly Mario jatek, mely visszahozhatja a hitemet a vizvezetek-szerelo irant! Es azt hiszem, hogy a Super Mario Galaxy visszaadja. A Mario Kart Wii meg a sorozat legjobbja. Nincs is mit ragozni rajta.

Aztan meg junius 23-an vettem a Four Swords Adventurest 10990 ft-ert, az Ocarina of Time-ot 5000 forintert, es egy vateras vasarlasom is volt, a Golden Sun 1900 forint volt. Aztan 2 napra ra, junius 25-en megvettem magamnak a Game Boy Advance SP-t 19990 forintert, es a Phoenix Wright Ace Attorney: Justice for All DS jatekot 7990 forintert.

Aztan meg amiket itt vettem Angliaban, az is £135.92 volt, ami jelenleg arfolyam szerint 41.303 forintot er.

Egyebkent nem kell megijedni, nagyon ritka az, amikor ennyire tudok Nintendos cuccokat vasarolni. Ez egy nagyon szelsoseges eset, sot, ez az elso ilyen alkalom, hogy ennyire koverek voltak a birkaim. Egyszeruen igy alakult. Osztol ugyse veszek semmit. Csak elvezem ezeket. De mar csak a Wii jatekok miatt is nagyon hazavagyok. Na de mar csak 3 nap, 20-an megyek haza, onnastol nem lesz megallas!

2008. május 14., szerda

Kávéház – Elmélkedés a Nintendo múltjáról, jelenéről

2004 óta használom aktívan az internetet, azóta rengeteg sok információ gyűlt össze a Nintendóról, emellett rengeteg kincsre találtam rá. Most, hogy összegeztem magamban, így komplexen látva, azt hiszem, teljesen világos a Nintendo életútja, hogy mi miért történt.

Azt gondolom, hogy az mindenki számára köztudott, hogy ha a Nintendo nem lépett volna be a konzolpiacra, akkor a videojátékok, mint olyan, már történelem lenne. A következő történt anno: A ’70-es évek második felében kezdtek el robbanásszerűen elterjedni a videojátékok. Akkoriban még minden ötlet új volt, és mindent szívesen vettek. Tiszteletét is tette egy pár cég, úgy mint az Atari, a ColecoVision, vagy a világ első konzolját 1972-ben megteremtő Magnavox. Ez a gép még annyira kezdetleges volt, hogy az adatokat nekünk kellett beírni a gépbe. 😅 A ’80-as évekre viszont elfogytak az ötletek. A videojátékkészítők egymás ötletét másolták. Így a játékok eléggé egyhangóak lettek. Viszont nemcsak ez volt az egyetlen probléma. A kazetták rendkívül könnyen voltak másolhatóak. És mivel a játék értéke úgysem volt nagy, ezért a másolatokat vették. Be is állt 1983-ban a Nagy Videojáték válság. Teljesen a padlón volt a videojáték-ipar. Csak épp Japánban nem. Ki gondolná, hogy a szigetország lesz a felmentősereg? Sokan nem tudják, de a NES Japánban nem 1985-ben, hanem 1983-ban jelent meg először. Csak az első szériás NES-ek (vagy akkor nevezzük Famicomnak, ha már ez volt a japán neve) hibásak voltak, és ez csak egy idő után jelentkezett. És mivel szinte az összes Famicom tönkrement, ezért nem lehetett egy egyszerű cserével megoldani. Új szériát kellett gyártani. És ez jelent meg 1985-ben a Super Mario Bros. játékkal. A Nintendo szerette volna Japánon kívülre is kiadni a gépét, de tudván, hogy a világ többi részén milyen állapotban van a videojáték, mint olyan, ezért nagyon félt, hogy ők is úgy járnak. Ezért találták ki azt, hogy a NES-be egy olyan chipet raknak, mely meggátolja a másolt játékok beolvasását. És így jelent meg Amerikában 1985. október 18-án. És mekkora sikere lett! Senki nem hitte volna, hogy egy Japán cég fogja rendbetenni a dolgokat, márpedig nincs mese, ez történt. A NES igazi diadalmenetet futott Amerikában, majd 1986 végétől Európában. A NES-ből a mai napig közel 62 millió példány kelt el. Az előző postomban írtam a Final Fantasyről, mely Amerikában megjelent NES-re, de mint írtam, nagyon lebutított változatban. Ennek nem az az oka, a NES cartridge-re kevesebb adat férne rá, mint a Famicoméba, az ok, az elvben van, a gondolkodásmódban. Tudni kell, hogy Japánban teljesen más kultúrája van a videojátékoknak, ott legalább akkora hagyománya van, mint az animéknek, mangáknak, és a leghasznosabb szabadidő elfoglaltságok közé sorolják. Mert ott már a NES-es Final Fantasyk is nagyon komolyak voltak. A Nintendo amerikai kirendeltége meg a gépeivel a 6-12 éves korosztályt akarta megcélozni, ezért az amerikai FF-ek is nagyon gyerekesek voltak, és iszonyatosan rondán voltak lefordítva. Ezért is van az, hogy sok japánban megjelent játék nem jutott ki Amerikán túlra, vagy ha igen, akkor úgy járt, mint az FF. Például ki gondolná, hogy a Fire Emblem múltja egészen 1990-ig nyúlik vissza, és az első játéka NES-en volt? Csak nem jutott ki Japánból. Az első Fire Emblem játék Európában GBA-n jelent meg 2004-ben, de erről majd később. Inkább beszéljünk a Nintendo fanok kedvenc konzoljáról a Super Nintendóról! Nekem is a kedvencem volt, iszonyatosan jó játékok jelentek meg rá, bár az alapelv, hogy gyerekek konzolja, nem változott -_-‘ És bizony a Super Nintendóhoz köthető a Nintendo történelmének legnagyobb ballépése. 1990-et írunk, a CD-ROM ekkoriban még nagyon újnak számított, és ennek köszönhetően eléggé kiforratlan volt. Volt egy pár konzol, ami próbálkozott CD-s konzollal, de ezek szépen sorban elbuktak. Vagy azért, mert nagyon rossz volt, vagy ha jó volt, akkor meg drága. A Nintendóban is felmerült, hogy ne legyen-e a kovetkező konzoljuk CD-s. Tudni kell, hogy ekkoriban a Sony partnerük volt, és az SNES-ünkben nagyon chip a Sony gyártmánya. Fel is kérték a Sonyt, hogy tervezze meg a CD-ROMot, az SNES-hez. Ők meg is csinálták, és amikor eljuttatták a Nintendóhoz a projectet, és a cég áttanulmányozta, akkor fogta magát, és széttépte, mondván, hogy ebből nem kérnek. Lett is nagy sértődöttség a Sony részéről, fel is bontották a szerződést a Nintendóval. De nemcsak a Sonyval bomlott meg a szerződésük a Nintendónak, hanem a SquareSofttal is 1996-ban. A Super Mario RPG kapcsán, ugyanis nagyon nem tudott megegyezni a 2 cég, mindig összerúgták valamin a port. És elég volt, és felbontották a szerződést. És most az EU-s megjelenés előtt! T_T Ezért nem jutott ki a Super Mario RPG Európába. De persze a Sonyt sem abból a fából faragták, hogy végleg feladják. Bizony nem ültek tétlenül a tervrajzuk felett. Fúrtak-faragtak, és 1995-re elkézült a Sony PlayStation. Melynek sikere azt hiszem, mindnyájunk számára vitathatatlan. Bár annyira nem rázta meg az SNES-t, csak a Nintendónak idő előtt kellett jönni a válasszal, holott legalább 1998-ig akarták életni az SNES-t. 1996-ban megjelent a Nintendo 64. Jó előre beharangozták, hogy lesz válasz a PSX sikerére, de amikor meglátták a Nintendo 64-et, hogy az is kazettás… Azért volt érthetetlen, mert ekkoriban a CD már biztos lábakon állt, rosszat már nem lehetett csinálni. És mégis… Fel lehet fogni egyfajta demostrációnak, hogy a ’90-s évek második felében a kazettás rendszernek igenis van helye, és a maga módják sikeres is volt az N64, mert 36 millió kelt el belőle világszerte, de a PSX 102 milliójához képest ez nagyon halovány. Érdekes most így visszaemlékezni azokra az időkre. Annak ellenére, hogy 9-10 éves voltam, amikor bejött a PSX, elég élénk emlékeim vannak. Emlékszem akkoriban nagyon sokat néztem a német RTL-t, mert a reklámai között mindig láttam vagy SNES, vagy Game Boy reklámot. De 1995-ben, amikor bejött a Sony, valami megváltozott. Sokkal több Sonys reklám volt, és az egész hangulata más volt. Nem is egy-egy játék bemutatásán volt a hangsúly, hanem a gépet mutatták be, hogy ilyen erős, meg meg olyan menő. Nagyon erőszakos volt. És már engem, gyerekként is nagyon frusztrált, hogy ilyen reklámokat látok, el is vette a kedvemet a német RTL-től. Persze nem mondtam le végleg az adóról, mert láttam Super Mario 64 reklámokat később, de az egész mégis más volt. Viszont az tagadhatatlan, hogy a Sonyra bizonyos szempontokból szükség volt. PSX-re jelentek meg az első cenzúrázatlan játékok. Gondolok itt arra, hogy a verekedős, és az FPS játékokban megjelent a vér, az RPG-k végre komolyak voltak. Talán nem is baj az, hogy a Final Fantasy VII jutott el elsőként hozzánk. Én úgy vagyok vele, hogy vagy a 100%-os valóságában jelenjen meg a játék, vagy sehogy. A baj az, hogy csak PS-re jelent meg. Bár érthető is, hisz hiába erősebb a N64 hardware-e, egy N64 cartridge-re ötöd annyi adat fért rá, mint egy CD-re. Így képtelenség lett volna N64-re átvinni a FF-eket, hisz a 8-as, 9-es egy CD-re se fért rá, akkor mit akarunk mi az N64-gyel? A másik nagy probléma, hogy kazettára írni játékot, iszonyatos költséges. Ez az oka annak, hogy amíg egy PS játék 10-12 ezer ft volt, a N64 játékok 16-18 ezer forint volt, sőt a Majora’s Mask 20 ezer forint volt. Igaz, hogy adták mellé az Expansion Paket is, de akkor is. Az akkori fizetésekhez képest, ez megfizetetlenül magas ár. Arról nem is beszélve, hogy a PS játékokat könnyű volt másolni a CD-s mivolta miatt. Kicsippelteted és kész. A Nintendót nem tartotta vissza a Sony hatalmas sikere az újabb ötletek kidolgozásában. Látván, hogy mennyire sikeresek a véres verekedős játékok, ezért a Nintendo egy egyedi tervet dolgozott ki. Be akarta bizonyítani, hogy vér nélkül is lehet egy verekedős játékot élvezni, ezért találták ki 1999-ben a Super Smash Bros. játékot, ahol egy pár Nintendo karakter összeröffen egy-egy bunyóra. Nintendo 64-en még nem volt annyira nagy durranás. Szerintem nagyon csúnya a grafika is, meg az egész még valahogy nagyon kiforratlan. Nem is aratta azt a nagy sikert, amit szerettek volna. De persze a N64 tulajoknak nincs okuk panaszra, hisz azok a hithű szamurájok, akik megmaradtak a Nintendónál, garantált, hogy megtérül a hűségük, elég ha csak annyit írok, hogy The Legend of Zelda: Ocarina of Time! Aztén jött a generációváltás, 2002-ben hozzánk is eljutott a Nintendo GameCube. De mekkora elánnal ört be! Az addigi Sony exklúzív játékok GC exkluzívak lesznek, lásd Resident Evil! És nagyon sok jó játék jelent meg GC-re: Luigi’s Mansion, Super Mario Sunshine, Metroid Prime, The Legend of Zelda: The Wind Waker, Fire Emblem. A probléma csak egy volt a GC-vel. Hogy ezeket a játékokat, mint eldurrantották 2004-ig. Utána semmi. Kipukkadt a GC lufi. És a GC-nél 22 milliónál megállt az élet. Mondjuk a 8 cm-es DVD nem sokat dobott a latba, de az elején nagyon sikeres volt a GC. Csak időközben jöttek rá, hogy valami mást akarnak. Valami egészen újat. Nem hozta a GC a várt sikert, ezért hagyták el ilyen hamar a GC fejlesztést. Persze ez nem azt jelenti, hogy 2004-ben temettük a GC-t! Egészen eléldegélt 2007. elejéig, de már nem jöttek ki olyan nagy játékok rá. 2004. végén jelent me Japánban az új őrület, a Nintendo DS! Én nem is tudom, hogy mi az érdekesebb. Az, hogy egyáltalán sikeres lett a konzol, vagy az, hogy miért lett sikeres. Ugyanis a Nintendo ráébredt arra, hogy azon az úton, amin eddig jártak, nem járhatnak, mert az nem jövedelmező, ezért valami újat akartak nyújtani. Valami olyat, amire eddig még nem volt példa konzolos berkekben. Az érintőképernyő egy teljesen újfajta játékélményt adott. És olyan játékok láttak napvilágot, mint a NintenDogs, vagy a Trauma Center, vagy a Cooking Mama. Amelyeket én személy szerint nem is játékként, hanem programként tartom számon. Hogy mi volt ezekkel a céljuk? Egy játékosréteg bevonása a szórakoztatóipar eme ágazatába. Olyan embereket akartak játékra bírni, akiknek eddig még nem volt konzollal dolguk. Erre a lépésre meg azért volt szükség, mert a Nintendo a GameCube-bal rájött arra, hogy az ex-Nintendósokat, akik már Sonysok lettek, ők már nem hozhatók vissza. És egyre kevesebben maradtak veterán Nintendósok. Így mi volt a teendő? Új embereket kellett bevonni. Az, hogy most ezt jól csinálták, vagy nem, arról nagyon megoszlanak a vélemények. Az ősi Nintendósoknak nem tetszik, hogy kevés az igazi Nintendo fejlesztés. De a DS sikere hatalmas lett. És még csak az sem rettentette el a DS vásárlásától az embereket, hogy úgy nézett ki külsőre, mint az 1980-as Game & Watch! De nemcsak emiatt jött a DS lite, a DS-nek több hibája is volt. Nagy testtömeg, nagy méret, kis fényerősség, és a gombok előnytelen elhelyezése. Ezért adták ki 2006. júniusára a DS lite-ot. A Sony meg azt hitte, hogy a PSP-vel majd jól lealázza a DS-t. Hát nagyon nem. A PSP hiába tus PS2 szintű grafikát, de tele van autós játékkal, melyek nem is valók egy kézikonzolra. A vicces az, hogy a Sony megpróbált olyan kaliberű játékokat is megjelentetni, mint amilyenek DS-en is vannak, de ezek érintőképernyő híján aligha voltak sikeresek. De az újítások sora a Nintendónál még nincs vége. Mivel TV-n elég vicces lenne érintőképernyőt kihozni, ezért mást találtak ki az asztali konzolra, a mozgásérzékelést. Ennek fényében jelent meg 2006. december 8-án a Nintendo Wii. Egyszerűen nincs mese! A Nintendo ismét piacvezető lett! Visszatértek a régi hangulatú játékok, a Nintendo ismét önmaga lett! Ez a mozgásérzékelés nagyon sok Sonyst bosszant (irigység -_-‘) és mindig azzal jönnek, hogy milyen undorító a grafikája a Wiinek. Kérdem én: Az rendben van, hogy a PS3 annyira erős, hogy egy bivalycsordával is elbánna, de hány JÁTÉK van a konzoljukra? Olyan játékok, melyek szórakoztatnak, és nem az übererős grafikával akarja elvinni a pálmát. Wiire nagyon sok egyedi játék van, gondolok itt a Wario Ware Smooth Moves-ra. Az a játék valami agymenés. Annyi ökörség van benne, hogy nem igaz! És élvezzük! Imádunk játszani vele, mert szórakoztat! Persze a Wiit sem kerülték el a nem elsősorban ősi Nintendósoknak készült játék, gondolok itt például a Wii Sportsra, a Wii Playre, a Wii Fitre. Joggal kérdezik, hogy baj az, hogy ennyi furcsa játék van Wiire, melynek célja az új emberek bevonása? Én azt mondom, hogy nem! Sőt, nagyon is jól csinálják! Ugyanis ezek az emberek, a Wii által lesznek videojáték-rajongók, majd elkezdenek más játékok iránt is érdeklődni, és belőlük lesznek az új Mario, Zelda, esetleg Metroid, vagy ne adj Isten, Pokémon fanok! Szóval lehet, hogy az ősi Nintendósoknak nem kedvez a Nintendo jelenlegi cselekedetei, de ez hosszú távon nagyonjövedelmező lesz. A Virtual Console? Azt kell mondjam, hogy sokkal jobb, mint a visszfelé kompatibilitás. Eleve érdekes lenne a Nintendo esetében, mindegyik kazettának külön bemenet. Sokkal jobb az, hogy le lehet tölteni a játékokat. amíg egyben van a Wiid, akkor állandó minőséget képviselnek. Arról nem is beszélve, hogy vannak olyan ritkaságok, mint pl. a Super Mario World, Super Mario 64, The Legend of Zelda: Ocarina of Time, vagy a Majora’s Mask, Paper Mario, melyeket mára nagyon nehéz lett beszerezni, vagy ahol megszerezhető, nagyon drágán adják. És a Virtual Console-on ezek a ritkaságok mind megtalálhatóak, és bármikor, bárki számára elérhetőek. És itt a másik nagy előnye az új játékosréteg bevonásának. Hogy lehet, hogy őket is érdekelni fogják ezek a régi, klasszikus játékok. És hogy mi lesz a jövő? Azt halljuk a hírekben, hogy a cégnek hatalmas bevételei vannak, a részvényeik a Toyotáéval egyenértékűek. És én személy szerint nem tartom elképzelhetetlennek, hogy ha eljöna következő generáció, akkor valami olyan erős géppel fognak kijönni, mely mellett még majdani PS4 is elbújhat! Ennek szellemében érdemes pozitívan gondolkodni a cégről!

2007. augusztus 2., csütörtök

2007. augusztus 1. - 1. IvettCon

Ha lesz nap, amit nem fogok elfelejteni, az ez lesz. Személyesen találkozhattam az Ivettel! Tudjátok ti, hogy ez mekkora élmény? Mert mindig rejtőzött a társaság elől, nem akart velünk találkozni különféle kifogásokkal. De most végre beadta a derekát!
Na de kezdjük az elején. Mert már a legelején tettek róla, hogy nehogy könnyű legyen az életem! Anyám 90%-os utazási kedvezményével akartam volna utazni. Még amikor mentem Debrecenbe, még akkor direkt megkérdeztem a sétáló utcai Menetjegyirodában, hogy utazhatok-e vele. Azt mondták minden további nélkül. És akkor oda is adták a jegyet, és nem volt belőle semmi baj. De ma reggel a pénztáros azt mondta, hogy nem használhatom fel. Akkor annyira ideges voltam. 2 hete szervezem a találkozót! Komolyan azt éreztem, hogy ha nem kapok jegyet, akkor embert ölök. Igyekeztem kordában tartani az indulataimat, és megértetni vele, hogy én direkt megkérdeztem, sőt már utaztam is vele, de csak nem. Aztán végül abban állapodtunk meg, hogy kiadja, de nem rinyálok,, ha megbüntetnek. De hogy mit össze nem idegeskedtem… De megvan!
Az 5.20-as vonattal mentem egészen Nagykátáig, ott átszálltam arra a vonatra, ami Sülysápig ment. Na szép volt. Ott semmi menetrend, meg iszonyú balkáni körülmények között vártam a vonatot ami Pestre visz ki, és megáll Ecsernél. Már ott állt a vonat. De hogy ott milyen látványban volt részem, azt se felejtem el egy darabig. Felszállt egy határőr, aki seggrészeg volt. És tőlem kérdezősködik. Tőlem, aki fél, a részegektől, mert kiszámíthatatlanok. Megkérdezte, hogy mikor indul a vonat. Mondom neki 8.21-kor. Azt elment. Hála Istennek! Az egész vonatutat a WC-ben töltötte! XDD Gondolom kiöntötte a gyomra világát Borzasztó volt… Nagyon izgultam, hogy mikor érünk Ecserhez. Amúgy itt szeretném elmondani, hogy ugye átszállás nélkül el lehet jutni Békéscsabáról Pestre, de most azért szálltam át 2×, mert az Ivett idevalósi, és megbeszéltünk, hogy együtt megyünk Pestre. Ivett valahol elől szállt fel a vonaton én meg hátul voltam. Kiabáltam neki, hogy itt vagyok, jelez, hogy odamegy. Egy ideig látom is, hogy jön errefelé, de aztán semmi. Kérdem tőle SMS-ben, hogy mi van? Mondja, addig jó, amíg nem lát. Na mondtam magamban, ebből elég volt. 😅 Odamentem hozzá. Szegény arcát, ha láttátok volna, mikor meglátott. Mintha valami sokkhatás érte volna. 😅 Egyébként, ha valaki azt hinné, nem nézek ki annyira szörnyen, csak az Ivett ilyen. Leültünk egy helyre. Csendes volt egy darabig, aztán produkálta magát, ahogy MSN-en szokta, amiért nagyon megszerettem őt Aztán csakhamar megérkeztünk Pestre. A 6. vágány előtt várt minket az Éva, meg a Tímea. Ivett, amint meglátta a Tímeát nagyon megkönnyebbült. Már évek óta ismerik egymást. Csak a Rolne ne lett volna ott. Annyira irritáló személyiség volt, nagyon megbántam, hogy hívtam üzletelni. De ami még jobban idegesített, hogy képes volt olyan pofátlannak lenni, hogy követett minket. Hiába mondtam neki, hogy hagyjon minket békén, csak azért sem. Ja, a Trijóról megfeledkeztem. 😅 Őt is még a Keletinél vettünk fel Aztán jött a kettes metrópótló busz. Csináltunk ott is egy-két baromságot. De ami engem a legjobban megdöbbentett, hogy amikor azt mondta, hogy de jó, a BKV szignál, tökre szeretem, akkor az összes utas egy emberként nézett rám, hogy “mi van ez megőrült?” Valami rosszat mondtam volna? A Deák térnél meg átszálltunk a normális kettes metróra. Elhatároztam, hogy megviccelem a népet. Elvileg a Moszkva térnél kellett volna leszállnunk, de én eggyel előtte, hogy a Batthyány térnél kirohantam a metróból, fel a lépcsőn. Én meg kapom az SMS-eket, hogy mi van? Jól meg akartam ijeszteni őket, ezért nem válaszoltam rá. Hanem az egy párral későbbi metróval mentem még 1 megállót. Ekkor hívott a Ricsi, hogy hol vagyunk. Mondom neki, mindjárt ott leszünk. Ott vártak a Trijóék a lépcső mellett. Ők meg kérdezősködtek, hogy mi volt? Csak úgy hülyeségből azt mondtam, hogy úgy emlékeztem mintha a környéken felejtettem volna valamit. Persze jól hülyének néztek. 😅 Na de sebaj. Még egy megálló az 56-os villamossal, és ott is vagyunk Éváéknál: Krisi és Ricsi már ott vártak minket. Szegény Ivett, meglátta Krisit! XD Nem hitte el! XDD Bementünk a lakásba. Szétnéztünk, egyből bekapcsolni a gépet! Végülis együtt lenni jöttünk össze, és nem azért, hogy MSN-ezzünk. Meg felköszöntöttük a Ricsit és a Trijot születésnapjuk alkalmából. Rolne egy idő után elhagyott minket. Majd felhív, hogy mégis jönne. Ekkor még nem gondoltam, hogy ennyire irritáló személyiség lenne. Eljött, és képes volt egy sarokban ott gubbasztani, könyvet olvasni, és zenét hallgatni! Komolyan mondom, azt hittem, hogy ollóval kivágom az ablakon! Amúgy tök cuki Éva hörcsögjei! Igaz, hogy olyan szag volt tőlük a szobában, mint egy tyúkólban, de attól még aranyosak voltak. Ricsi, Ivett, Éva, Tímea és a Trijo fogták a kezükbe, én és Krisi valahogy ódzkodtunk tőle. Az egyik hörcsögnek Ricsi lesz a keresztapja, a másiknak, meg ha jól emlékszem Ivett a keresztanyja. Jó, hogy hozta Krisi a Wii-t, vele a Wii Sportsot és a WarioWare-t. Azzal már Rolne is játszott. Meg a Tímea is játszott! Ami nagy szó, mert nem a Nintendós múltjáról híres, mivel nincs neki. 😅 De hogy miket csináltunk… Örülök, hogy nem nálunk volt, mert kő kövön nem maradt. Az még csak hagyján, hogy harcoltak a billentyűzetért, de futkároztunk a lépcsőházban, meg ordítoztunk. Szomszédok nem győztek ránk szólni, hogy csendesebben! Meg kizártunk egymást a lakásból. Az ajtó majdnem tönkrement. Ekkor a Trijo késsel támadta a Krisit. Ez a nem semmi! Mondom magamban. Amúgy a Krisi, Ricsi és én voltunk kizárva Timi, Ivett és Trijo “jóvoltából”. Még mielőtt valaki nagyon aggódna a Krisi miatt, semmi baja nem lett, hisz a Trijo kése életlen volt. 😅 Aztán jó későn szólt a Truner, hogy ő is jönne. Nyugodtan! Ő legalább feldobja az amúgy sem elnyomott hangulatot, csak ellensúlyozná a Rolne által hozott rosszullétet. Kimentem érte a Moszkva térre. Majd együtt vissza. És tovább Wii-ztünk. Hát, nagyjából ennyi, mert én 3/4 óra múlva indultam, mert a 17.45-ös vonattal (átszállás nélkül) haza akartam jutni, és haza is jutottam.

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)