Pokémon HeartGold VADONATÚJ 1.199 forintért? Nagyon jól hangzik. Tegnap mondta Cseri, hogy látott Pokémont ezen az áron. Én és Spartacus lázban égtünk az izgalomtól. Nem vagyok egy nagy Pokémonos, de az a játék amióta ismerem, megmozgatta a fantáziámat. Effektíve nagyon jó a 2. generációs Pokémon játék (Gold / Silver / Crystal), és mindig mondogattam magamban, hogy ha lesz lehetőségem, akkor megveszem. Ennyiért ez a lehetőségek lehetősége. Cseri még az este elment érte, de már csak 2 db. maradt, azokat elvitte. Az egyiket magának akarta, a másikért meg megverekedtünk Spartacusszal, természetesen csak képletesen szólva. Hosszas konzultáció után úgy döntöttünk, hogy az egyik bagszié lesz, a másik pedig az enyém. Viszont még ami érdekel, az a DS-es Nintendogs, ami volt még. Szintén 1.199 forintért. De amiatt már annyira izgatott voltam, hogy nem bírtam ki, és elmentem érte még most az éjjel.
Ez a második alkalom, hogy éjszakai busszal megyek. Nagyon jó érzés, van egy kellemes atmoszférája az éjszakai buszozásnak. A 950-essel elmentem a Népligetig, majd onnan a 901-essel a Stadionokig. Miközben vártam a 901-es buszra, a menetrendjét szemlélve, amikor megláttam a Gyáli út megállót, egyből eszembe jutott az LGT együttes A rádió című dala:
S a Gyáli úton állt egy csukott bútorszállító,
És ott volt huszonháromban az első stúdió.
A dal már csak abból a szempontból is aktuális, hogy ma délelőtt hallgattam a Kossuth rádiót, és a 11 órai A hely című műsorban (Farkas Erika a kedvenc bemondónőm. Spontán szellemes beszólásaival mindig megnevettet, és a hangjából árad a tiszta, őszinte szeretet) pont erről a bizonyos bútorszállítóról volt szó, mely elvileg a Puskás Tivadar Távközlési Technikumban volt. Legalábbis a mai iskola "elődjénél". Érdekes volt hallgatni, mert egyébként is nagy rajongója vagyok az LGT-nek (tervezek jelen lenni a 2013. februári Aréna koncerten), de ezek a történetmesélős dalszövegek, ahogy előadják, mindig is nagy érdeklődést keltettek fel bennem. És a mai nappal fény derült ennek a pontos történetére is. Szóval vissza a buszra, a 901-es busszal elmentem a Stadionokig, onnan elsétáltam a Tesco extrába. Olyan 0:20 fele értem oda, meg is néztem, hogy mi a kínálat a Nintendo játékok terén. Na most ez mi. Van Labrador & Friends 1.199 forintért, és van Dachshund & Friends 11.990 forintért. -_- Miért van 10×-es árkülönbség két különböző verziójú, de lényegében azonos játékokra? Meg is néztem az árellenőrzőn, és valósak voltak az árak. Úgyhogy maradtam a Labradornál. Egy kicsit nézelődtem még, közben kerestem Nightot, hátha épp dolgozik, de nem találtam. ^^' Közben kigondoltam, hogy melyik lesz a három kutyafajta, ami ebben a játékban az enyém lesz: Labrador, Toy Poodle, és Shiba Inu. Kifizettem, és a Fogarasi úttól a 931-es busszal mentem az Astoriáig, majd a 914-essel haza. A 931-esen hívtam fel bagszit, hogy elmeséljem a fejleményeket. Meg is kérdezte, hogy nem félek éjszaka egyedül Pesten? Érdekes, de egyáltalán nem féltem. 2 éve lakok már itt lassan, és úgy érzem, hogy kellőképp megszoktam azt, hogy sokféle ember van, és azok egy részének életvitele nem feltétlen kompatíbilis az életvitelemmel. Ilyenkor mintha ott sem lennének. Bár az zavart, amikor a 931-esre vártam a Fogarasi úton, akkor a szemben lévő megállóban egy nő ordibált, és az Astoriánál kicsit zajos az éjszakai élet. Ezeket mind meg lehet szokni. Nem mondom azt, hogy ezentúl éjszakai életet fogok élni, de én azt gondolom, hogy nem kell félni attól, hogy hátbatámadnak. Sok normális ember van éjszaka is Pest utcáin, valaki segített eligazodni az Astoriánál, hogy pontosan hogy járnak a buszok. De a lényeg az, hogy élveztem az éjszakai utazást.
1:20-kor értem haza, ettem egyet, aztán megnéztem ezt a Nintendogsot. Először a Kennelben néztem szét. A Labradorok közül sötétbarna színűek voltak, olyat meg nem akartam. Azt hiszem, hogy ezt a világosbarnát hívják a kutyáknál zsemleszínűnek. Viszont a Toy Poodle-nél találtam fehér színűt, abban meg azt szeretem, úgyhogy arra esett a választásom. Előbb megnéztem, hogy a Shiba Inunál milyen fajta van. Abból ilyen narancssárgás színűt szeretnék. Volt is, de most a fehér törpeuszkárra esett a választásom. Nagyon aranyos. ^^ Akárcsak a 3DS verzióban, itt is a Yoshi nevet adtam a Toy Poodle-nak. Eleinte még félénk volt, de aztán ahogy magamhoz hívtam, úgy nyugodott meg. Amikor meg már nevet is kapott, akkor már nagyon boldog volt. Megetettem, megitattam, elvittem sétálni. Fürdetni nem kellett, mert tiszta volt a szőrzete. Ennyi elsőre.
Egyébként pár napja pont azon gondolkodtam el, hogy 2008-ban, amikor olyan nagy sláger volt a BigN-es társaságunk körében az Animal Crossing: Let's Go to the City játék Wiire, akkor hogy idegesített, hogy állandóan mondták egymásnak MSN-en, hogy ezt meg azt csinálják a játékban. És eszembe jutott, hogy ugyanez lenne a szituáció, ha én is mondanám, mit csinálok a kutyáimmal. ^^'
