2015. június 29., hétfő

Okui Masami: Yume ni Konnichiwa ~Willow Town Monogatari~ dalszöveg romanizálása

Már egy ideje gondolkodok azon, hogy jó lenne megcsinálni ebből a dalból is a kfn-t, ha már megvan a kislemez, és ennyire ritka. Háttérképeket kértem barátoktól, aztán azt hittem, hogy meglesz a dalszöveg, de sehol sem találtam neten. Aztán gondoltam egyet, és úgy döntöttem, hogy belevetem magam az ismeretlenbe, és kipróbálom magam a dalszöveg romanizálásában.

Azt gondoltam, hogy nem lesz nehéz ennek a dalnak a szövegét átírni, mert ez egy gyerekdal, és olyan könnyednek tűnt az ének is, azt hittem, hogy minden szót érteni fogok. Ehhez képest ütköztem nehézségekbe, volt olyan is, hogy azt gondoltam, hogy feladom. Na de nem engedhetek teret az önbizalomhiánynak, igenis megírom. Amit végképp nem értettem, azt leírtam úgy ahogy hallom. Amikor végeztem, átküldtem az egyik mexikói barátomnak, aki viszont már sok dalszöveget romanizált, hogy segítsen, és javítsa ki a hibáimat. Meglepetésemre keveset javított.

Az egy jó módszer, hogy soronként nézem a kanji szöveget, megírom azokat, amiket a japán szövegből át tudok romanizálni, azokat a kanjikat, amelyeket meg nem ismerem, azokat aláhúzás jellel jelöltem, így csak arra a kis részre kellett figyelnem. Ez jelentősen megkönnyítette a munkámat. Én előszeretettel írom a katakanával írt angol szót is angolul, nemcsak azokat, melyeket valóban angolul írnak. Ez néha szótagolásnál problémás, például a Fire szót szokásuk úgy mondani, hogy "faia", sokszor ki is lehet venni, hogy három különböző szótagban énekli az előadó. Ha ezt meghagyom angolul akkor maximum így tundám szótagolni: "fi/r/e". Egész szépen mutat, nem igaz? De különben nehéz dolog romanizálni, komolyabb japán tudás tudás kell ahhoz, hogy valaki belevágjon, és még akkor sincs biztosítva, hogy gördülékenyen fog menni.

2015. június 25., csütörtök

Okui Masami és JAM Project teóriák

Na, hát nincs második hetes eladási szám Okui Masami-tól a Symbolic Bride ezzel "hivatalosan" is az énekesnő legrosszabbul teljesítő albuma a maga 838-as eladásával. Egyrészt csalódott voltam, másrészt meg most is éreztem, hogy emögött az eladási szám mögött megint jóval több van, mint ahogy szokott lenni. Most is nagyon szeretem böngészni az eladási adatokat, ennek több oka van. Egyrészt általánosságban véve szeretem a számokat. Szeretem böngészni őket, fejben egészen magas számig tudok számolni. Másrészt meg az, hogy jobban magaménak érzek egy-egy albumot, ha minél többet tudok róluk. Harmadrészt meg úgy érzem, hogy az eladási számok sokkal többet mondanak, mint hogy ott áll egy 3, 4, 5 ... jegyű szám, és tényszerűen adatot közöl.

Viszont most nagy "gondban" voltam az album eladási adatainak értelmezésével, hiszen a legújabb kislemez, a Takarabako -TREASURE BOX- az eddigiekhez képest óriási siker, Okui Masami is nagyon örült neki. Most meg mélyen hallgat... Mi lehet az egész mögött? Az egyik barátommal, aki szintén rajong az énekesnőért eldiskuráltunk erről E-mailben. Sejtésem beigazolódott afelől, hogy tényleg több rejtőzik ezen számok mögött is.

Már akkor lehetett sejteni, hogy ez az album nem úgy jelenik meg, mint az előzőek, amikor Okui Masami azt nyilatkozta, hogy csak azért készülhetett új album, mert most nem volt annyira betáblázva a JAM Project, mint máskor. Arra az időszakra... És ez az a tény, ami nagyban befolyásolta az album sikerét, ugyanis ha sikeres lett volna az album, akkor mindenhova meghívnák fellépni, szerepelni, ami azt eredményezné, hogy nem maradna ideje a JAM Project-re. Okui-sama pedig kulcsszereplője a csapatnak, mint egyetlen női tag, de azért is, mert ő maga hatalmas egyéniség, ilyen személyt nem találnának még egyet. Ez az egyéniség tetten érhető az általa írt dalokban is, ugyanis markánsan különböznek a Kageyama Hironobu által írt daloktól. Ezért szeretem nagyon azokat a Super Robot Wars kislemezeket, melyek openingjeit Kage-chan írja, az endingjeit meg Okui Masami. Ők ketten képesek úgy összedolgozni, két olyan dalt ínak külön-külön, ami eltér egymásban hangulatban, mégis van kohézió, van kapcsolódási pont. És erre tényleg nagy szükség van, ugyanis a legújabb SRW kislemez ending dalát már Endoh Masaaki írta, és érezhető a különbség. A Kessen the Final Round egyébként is egy érdekes kislemez, az emészteni kell. A Rebellion ~Hangyaku no Senshitachi~ sokkal inkább alkot egy egészet és beleillik a JAM Project hangulatvilágába. Az Okui Masami által írt PRAY FOR YOU dal hallgatása alatt pedig garantáltan szem nem marad szárazon. És érzékelve így a különbséget ész érvekre hallgatva tényleg kulcs szerepe van Masami-nak a csapatban, nélküle az együttes nem bírná sokáig.

De volt egy időszak, amikor az énekesnő nagyon ki akart válni az együttesből, csak az akkor még nagyobb törés lett volna, ugyanis Matsumoto Rica is akkor lépett ki az együttesből (tehát 2008-at írunk), és az együttes készült a világ körüli turnéjára. Női tag mindenképp kell az együttesnek, és Matsumoto Rica kiválása azért kisebb törés az együttesnek, mert nem írt dalokat és a Pokémonos szóló munkáka sokkal fontosabb, ugyanis a Pokémon, mint márka akkora a szigetországban, hogy szinte biztosra vehető, hogy ha más szinkronizálná Satoshi-t (vagy Ash-t, ahogy itt ismerjük), akkor rajongóinak milliói hagynák el a Pokémont, ugyanis a szigetország Tajiri Satoshi és Matsumoto Rica már egy és ugyanaz, és ez a bizonyos "szövetség" felbonthatatlan. Talán túlzásnak hangzik, de annak megbontása yen-ben biztos, hogy nemcsak milliókban lenne mérhető, ha az anyagi károkat nézzük.

Okui Masami ugyan hatalmas életművet hagyott maga után a szólóénekesnői karrierjével, de a Lantis nem véletlen nem támogatja a tagok szólókarrierjét külön-külön, hiszen a JAM Project egy kiadványára jóval több rajongó "gyűlik" össze, mintha a tagokat külön szponzorálnák. Azt kell mondjam, hogy ezt nagyon jól látja a kiadó, ugyanis ha Okui Masami nem lenne tag, valószínűleg nem is érdekelne, hogy létezik egy olyan együttes, melyet JAM Project-nek neveznek. Sok Okui Masami rajongó mondta, hogy csak onnastól érdekli a JAM Project, amikortól ő maga is tagja lett az együttesnek. Úgyhogy a Supergroup Japánban is nagy találmány, alapból sikerre van ítélve az az együttes, melynek tagjai más együttesben vagy szóló előadóként már letették a névjegyüket. Hozzák egyrészt a szakmai tapasztalatukat, másrészt a rajongótáborukat. Én meg olyan vagyok, hogy ha megszeretek egy együttest, akkor az egész diszkográfiája érdekel, így elmondhatom, hogy ez a bizonyos szakmai tapasztalat már az első kislemezekben is hallható volt. Már az első BEST COLLECTION album is minőségben igencsak magasra tette a lécet, mai napig élmény hallgatni. Az énekesnő a belépésével pedig új színfoltot hozott az együttesbe. De azt csak most tudtam meg, hogy Okui Masami nem magától lett a JAM Project tagja, hanem javasolták neki, mondván, hogy az együttesben jövedelmezőbb lesz a karrierje. Hogy ezt akkor mire alapozták, nem tudom, ugyanis ekkor az eladások tekintetében még igencsak rosszul állt az együttes. Az, hogy pont a SKILL lett az első nagy siker, az nem az énekesnő megjelenésének volt köszönhető, hanem magának a dalnak, és annak, hogy a Super Robot Wars sorozat nagy siker volt már akkor is Japánban, most is veszik a játékosok. Mindenesetre az érdekes, hogy a SKILL előtt sok volt a szóló kislemez a csapaton belül, vagyis a JAM Project neve alatt egy-egy előadó, vagy ketten duettként énekeltek fel egy dalt. És érdekes, hogy a SKILL és a VICTORY sikere után ezek a szóló kislemezek jelentősen megritkultak. A következő nagy állomás pedig az internet előretörése és a világ körüli turnéjuk volt, ezek által is nagyban nőtt a népszerűségük.

Legtöbbször az szokott lenni, hogy ha valaki megszeret egy együttest, akarva-akaratlanul kiválaszt magának egy kedvencet, akinek adott esetben megvenné a szólóalbumát, de ha egy másik tag is megjelentetne önálló lemezt, arra jó eséllyel rá se nézne, és egyesült erőben rejlenek az eladások. Ez viszont azzal jár, hogy kompromisszumot kell kötni, ami adott esetben áldozattal jár. Egyértelműen Okui Masami hozza a legnagyobb áldozatot, hiszen az ő szóló dalai ütnek el a legjobban az együttestől. És gondolom, hogy úgy érezte, hogy bár jók az általa együttesnek írt dalok, mégsem tudja kibontatkoztatni az egyéniségét igazán, ezért akart kiválni az együttesből, de erről Kageyama Hironobu beszélte le. Azért látom magam előtt az átsírt, éjszakákon át tartó lelkizős beszélgetéseket. És ebbe semmi gúny nincs, ugyanis világosan látszik, hogy Kageyama az, aki igazán egybe tartja az együttest. Az elején amikor jobban domináltak a szólódalok a csapaton belül, én mindig azt hittem, hogy az adott előadó írta a dalt, ugyanis annyira passzolt az egyéniségéhez, mintha ő maga írta volna. Hát kiderült, hogy Kageyama Hironobu a "bűnös", és abból, hogy ennyire az előadó egyénére szabja a dalt, nekem az jön le, hogy Kage-chan, mint ember egy végtelenül empatikus, megértő, kedves személyiség, ezek a jellemvonások pedig dicséretére válna minden férfinak. Ebből gondolom azt, hogy ő az, aki egybe tartja az együttest. A Lantis meg az, aki valahol kényszerből, még ha ez nyersen is hangzik. Ugyanis ahogy fentebb írtam, minden egyes tagnak van egy rajongótábora, de koránt sem olyan nagy, hogy a kiadónak megérje külön-külön is támogatni a szólókarrierjüket. Bár Okui Masami-nak is visszatartották úgymond a lemezforgalmazását, hogy ne legyen az, hogy a feltörekvő szólókarrierje miatt ne legyen ideje a JAM-re.

Azt nem gondolom, hogy Okui-sama megbánta volna, hogy belépett az együttesbe, hiszen biztos hogy a többi tagot nagyon tiszteli az énektudásuk és a teljesítményük miatt, és nagyon jó barátai egymásnak a JAM tagok, de hogy nem boldog jelen helyzetben az is biztos. 2013-ban volt az énekesnő debütálásának 20. évfordulója, és a Lantis semmilyen lehetőséget nem biztosított arra, hogy erről kiadvány formájában megemlékezzen. Se egy best album, egy stúdió album, de még kislemez sem jelent meg. Mi rajongók megemlékeztünk róla a magunk módján, de egy hivatalos emlékkiadvány lett volna az igazi. Remélem azért a 25. évfordulóra legalább egy tortát süthet.

2015. június 22., hétfő

Új Hayashibara Megumi és Okui Masami közös kép

Nagyon kevés közös kép lelhető fel Hayashibara Megumi-ról és Okui Masami-ról, pedig nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire emblematikus páros ők számomra. A Slayers opening és ending megtették a hatásukat, de most ismét együtt jelentek meg. A 2015-ös King Super Live koncerten mind a ketten énekeltek és egy közös fotó erejéig összeálltak. Titkon mindig reménykedtem abban, hogy idén újra feléneklik a Get along számot, amolyan 20th Anniversary Edition, hiszen idén 20 éves ez a szám. Ilyenről egyelőre nincs hír, de ennek a képnek nagyon örülök. Mind a ketten énekeltek külön-külön, de ami érdekes, hogy felhangzott ezen a koncerten a Get along, de nem ők énekelték közösen. -_- Ezen kicsit kiakadtam. Egyáltalán nem énekeltek közösen, akkor vadásznám a videót az interneten. Mellesleg érdekes, hogy a közös munkájuk után is megmaradtak barátai lenni egymásnak, de szakmai téren csak egyszer tudtak közösen dolgozni, amikor Okui Masami-nak 2008-ban megjelent a Tribute to Masami Okui ~Buddy~ albuma, és Hayashibara Megumi meghívta a Heartful Station rádióadásába vendégnek. De Hayashibara Megumi soha nem lépett fel például az Animelo Summer Live-on, vagy nem szerepelt egy @Tunes. adásban sem, melynek műsorvezetője Okui Masami volt. De ugyanígy megjelenhetett volna a JAM Project által vezett Anipara Ongakukan TV műsorban, de ez sem történt meg. Úgyhogy ez a kép kincset ér. Vicces az öltözködésbeli különbség: Hayashibara Megumi szinte utcai viseletben, míg Okui Masami milyen csinos. Pedig annak idején, 20 éve Okui Masami a rövid hajával ő volt az, akinek lazább volt a stílusa. Úgy tűnik a Lantis kikupálta.

De esküszöm, ha lenne anyagi lehetőségem, én pénzelném az új közös kislemezüket, újrahangszereltetném a Get along-ot és a KUJIKENAIKARA-t, és addig promotálnám, míg el nem érnék a milliós eladást. Jaj, nekem kellett volna az 5 milliárdot megnyerni az ötös lottón, nemes célra ment volna el.

2015. június 20., szombat

Okui Masami: Symbolic Bride - első benyomások

Ez a hónap igencsak "eseménydús" számomra japán zene tekintetében, ugyanis három nagy kedvencem jelentet meg új albumot:
  • Okui Masami: Symbolic Bride (Június 10.)
  • JAM Project BEST COLLECTION XI ~X less force~ (június 17.)
  • Hayashibara Megumi: Time Capsule (június 17.)
Mind a hármat nagyon vártam, ebből már kettő el is érhető interneten, a Hayashibara Megumi-ra még várni kell. Kezdjük is az elsőként megjelent albummal, az Okui Masami legújabb, szám szerint a 17. stúdióalbumával, mely Symbolic Bride címet kapta. Nagyon vártam az albumot, Makkun-tól új dalokat hallani mindig nagyon jó élmény. Ahogy elérhető lett, azonnal rárepültem, és alig vártam, hogy meghallgassam. Viszont a hatalmas nagy lelkesedésből gyorsan kijózanodtam. No nem azért, mert annyira rossz lenne az album, szó sincs róla, ismét nagyon igényes korong készült, a lelkesedés gyors múlásának egészen más oka van. Okui-sama eddig is kifejezte saját nőiességét néhány dalban, melyek mind színesítették az albumot, de a Symbolic Bride az első olyan album, mely szinte teljes mértékig a női érzésekről, a nőiesség megéléséről szól. Így férfiként nem tudok azonosulni a dalokkal, ez az első olyan Okui Masami album, amivel problémám van.

Az új album mondanivalója nagyon érett. 47 éves már az énekesnő, így már talán el is várható az érzelmi érettség, és szerencsére vannak rajongók, akik nagy lelkesedéssel nemcsak romanizálják a dalszövegeket, hanem angol fordítást is írnak. Néhány kész is van, ezek alapján a szövegek egy érett nő énekel a szerelemről, a barátságról, az életről. Ami miatt nagyon tetszik az album, hogy végtelenül optimista, kevés olyan Okui Masami album van, mely tisztán optimista, ez ilyen. Ugyanis nem úgy énekel a szerelemről, hogy csak egy illúzió, elmúlik, nem ér semmit, hanem hogy a sok csalódás után is meg kell adni az esélyt arra, hogy tanulva a hibáinkból újabb esélyt adjunk annak, hogy megtaláljuk az igazit. Viszont nagyon úgy tűnik, hogy nem jutott el az üzenet a rajongókhoz, ugyanis az album csak a 65. helyet érte el az Oricon charton, és 838 példányt adtak el belőle az első héten. Ha nem lesz a jövő héten második heti eladás, akkor ez lesz az Okui Masami albumok közül a legrosszabbul teljesítő eladások tekintetében. Valószínűleg marketing, promóciós okokat is lehet erre mondani, meg hogy nem vesznek már Japánban sem CD-t az emberek (65. helyen 838 példányszám iszonyú kevés) de azt gondolom, hogy az album tematikája miatt rengeteg rajongót zárt ki, ugyanis az énekesnő rajongóinak döntő többsége férfi, főleg azért, mert olyan visual novel-ek dalait is énekelte, melyekkel férfiak játszanak. Amivel ajánlani lehet az erősebb nemű rajongóknak, hogy az album tematikája miatt azt érezhetjük, hogy betekintést nyerhetünk Okui Masami életébe, érzéseibe, bár ezt a korábbiakra is el lehet mondani.

Dalonkénti jellemzést viszont még nem tudok írni, ugyanis az egyik nagy problémám az albummal az, hogy az új dalok nem maradnak meg a fejemben. Elvesznek a többi között, tizenkettő egy tucatban feeling és hasonlók. Egyedül a CHAOS LOVE, ami különleges közöttük, az egy trance stílusú dal, szerencsére mindig van ilyen, jól áll az énekesnőnek, színesíti az albumait. Részletesebb értékelést majd később írok, amikor meglesznek a szövegfordítások (annyira még nem tudok japánul), és meg fogom jegyezni a dalokat. Mert jó album, de a többi Okui Masami albumhoz képes szegényesebb. Nagyon remélem, hogy később meg fogom szeretni az albumot. Mindenesetre meg kell becsülni, mert az énekesnő azt nyilatkozta, hogy csak azért születhetett meg ez az album, mert most kevesebb munkája volt a JAM Project-nek, így tudott új szólóalbumot készíteni. Azért őszintén remélem, hogy nem ez lesz az utolsó album.