Kínai találmányok

Ma egy találkozót szerveztem ide hozzám, ahova eljött a Kristóf, és a Gábor. Jött volna a Fantos, de ő végül nem tudott. 11.30-kor találkoztam Gáborékkal a Határ úton, onnan a 42-es villamossal mentünk hozzám. Az első megállónál jutott eszünkbe, hogy áthívhatnánk hozzám a Csabit, de mondta, hogy majd MSN-en... Közben nem vettem észre, hogy a Corvin körúti megállónál miattam nem nyílt az ajtó, a lábammal ráálltam a lépcsőre. Mindenkivel megesik. Eljöttünk hozzám, ekkor még azt gondoltuk, hogy a Csabi átjön hozzánk, ezért Zelda: Four Swords Adventures-szel játszottunk, gondoltuk, hogy hármasban azzal kezdetnek elleszünk. Mivel ő mégsem jött, ezért maradtunk hárman. Jókat játszottunk, az első bölcset megmentettük, de valahányszor játszok ezzel a játékkal, mindig új pályákra bukkanok. Ezután Mario Party 6-oztunk. Az a sok régi emlék... Legalább 4 éve nem játszottam vele, de nagyon sokszor szerettem volna. És most lehetőségem volt. Ez már sokkal jobb az 4. és az 5. részhez képest, sokkal hangulatosabb, hát a Mario Party 4, az majdhogynem semmi. Nem is baj, hogy csak 10 kört mentünk vele, mert így is halálra untuk. Olyan semmilyen, nincs semmi hangulata. A mini-játékok jók, vannak benne jó zenék, de ennyi. A Boo's Haunted House pálya talán még a legjobb. Ezután VC-n Super Smash Bros-on nyomtunk egy pár menetet. A legélvezetesebb rész egyértelműen a Mario Party 7 alatt volt. A pálya érdekes volt, felhők felett mentünk, de a zene nagyon furcsa volt. Mintha egy macskanyávogás lenne, és közben a zongora billentyűin járkál jobbra-balra. Aztán, egyszer csak felszólalok: Ez kínai tradícionális épület. Kristófé már fogták a fejüket, mikor leesik, hogy bambusznövényeken járkáltunk, és a zene is valójában kínai tradícionális zene. :D Ezen elszórakoztunk percekig. Amikor rakétával rövidítettünk, akkor mondjuk a Gábor, hogy a tüzijáték is kínai találmány, erre én: Az iga... tényleg? Tehát készek voltunk. :D Bowser tigris-szobra, kínai vásárok, selyem, Kínai Nagy Fal, Yoshi Kung-Fu mutatványa, mi kell még? Ezután a mélyen szórakoztató játék után Mario Party 5-ön nyomtuk a Bonus Mode-ot. Itt kártyáztunk, majd Jégkorong, és Kosárlabda. Most Brawloznak online a Csabival, miközben ezt írom. De most be is fejezem, és csatlakozok én is.

Önmagam védelmében

Talán egy kicsit furcsán hangzik a cím, mindjárt meg is magyarázom, hogy miről van szó. A helyzet az, hogy mostanság elég sok támadást kapok barátaimtól, és bár nem mondják ki, de burkoltan felteszik magukban azt a kérdést, hogy hogy merészelem magam Mario fannak kikiáltani. Itt szeretnék 2 kérdésre válaszolni, persze név nélkül ^^ Az egyik barátom azt mondta, hogy neki sokkal több Mario játéka va, és ő egy kicsit többet tud Mario játékokból. Amúgy a srác Pesti. Erre csak azt tudom válaszolni, hogy én Békéscsabai vagyok, és itt egyetlen egy Nintendo bolt sincs, vagy ahol Nintendo játékokat lehet kapni. Illetve van egy a Jókai utcán egy PSX shop, de ahogy a nevéből kiderül, nem megyek vele sokra. Habár az N64-es időkben sok N64 játék volt ott, és amennyit tudtam, vettem is. Mert ugye az anyagi keret is befolyásoló tényező. Most ne értsen félre senki, nem panaszkodok, mert szinte mindent megkapok, amit akarok, csak arra nincs anyagi keretem, hogy havonta 6-8 játékot vehessek magamnak. A második kérdésre sokkal részletesebben szeretnék kitérni, mert az valahol jogos. Ugyanis valaki más meg amiatt kérdőjelezte meg a Mario fanságomat, hogy ő szinte mindenben legyőz engem, meg ilyenek. Tehát van önbizalma a gyereknek ^^ Itt egész a kezdetekig kell visszanyúlni. Ugyanis amikor elkezdtem Mario játékokkal játszani, akkor annyira azon voltam, hogy tökéletes legyek, hogy nálam ne legyen senki se jobb ezen a világon. Ha túlzok is, de valahol ez sikerült, mert pl. az összes pálya végigvitelével a Super Mario Bros.-t 30 perc alatt tudom végigvinni elhalálozás nélkül, a Super Mario Bros. 3-at hasonló feltételek mellett 150 perc alatt. És ez egy idő után elkezdett unalmassá válni. Hogy mindent tudok benne, nincs már a játékokban semmi új. Túlzás, és szerénység nélkül állíthatom, hogy a Super Mario Kartban, és a Mario Kart 64-ben mindenkit laposra vernék. Csakhogy mivel olyan helyen lakok, ahol rajtam kívül szinte senki nem játszik Mario játékokkal, meg egyáltalán Nintendóval sem, ezért elkezdtem nagyon unni, hogy a Super Mario Kartban 150cc-n is már mindenütt meg tudom szerezni különösebb nehézségek nélkül a 45 pontot, ugyanez a helyzet a Mario Kart 64-gyel is, bár ott 36 pont a rekord. Megjegyzem a Mario Kart 64 a legkönnyebben elsajátítható Mario Kart. És ezért is vagyok gyenge multiban, mert nem volt sok lehetőségem multiban játszani. Valamint ezért is tartom egyfajta megváltásnak a Mario Party szériát, mert az tényleg fantasztikus olyan téren, hogy tényleg nem lehet tudni az utolsó pillanatig, hogy ki fog nyerni. Mert pl. a Mario Party 5-ben lehet 16 csillagod, akár 8 csillag előnyöd is a második helyezett mögött, de mit csinálsz akkor, ha pl. a negyedik helyezett összegyűjt 3 Miracle kapszulát? Akkor vége mindennek… Ha valaki nem tudja, annak elmondom, hogy ha valaki összegyűjt 3 Miracle kapszulát, az elveszi az első helyezett összes csillagját, és persze ő kapja meg! Itt van például Bagszi, aki mindig azzal jött, hogy ő nem jó Nintendóban, csak a Pokémon játékokban van otthon, és mit ad Isten? Nyert a Mario Partyban. Úgy, hogy itt volt V-ADi, meg én is játszottam, meg egy gépet állítottunk Normalra. Ezért is van az, hogy szorgalmazom, hogy, ha multizunk, akkor Mario Party valamely játéka. Visszatérve a Mario Karthoz, már szinte kényszeredetten játszottam rosszabbul, hogy visszajöjjön a régi játékélmény, de ez se hatásos. Mert az az igazság, hogy ha egy játékélmény elvész nálam, akkor az egész játék bukott. Ez a másik ok is, hogy elvernek engem, mert azért játszok rosszabbul, mind egyjátékos módban, mind multiban, mert félek, hogy elvész a játékélmény, ha mindig nyernék. Nem mondom azt, hogy amúgy sokkal jobb is tudnék lenni, mert ez így nem igaz. Csak azért játszok a szintem alatt, mert a játékélmény nem akarom, hogy elvesszen. Azt akarom, hogy pl. a Mario Kart DS évek múlva is azt az élményt nyújtsa, mint amikor megvettem. Na de tegnap elhatároztam, hogy most már igyekszek jobb lenni, de az, hogy egyjátékos módban tökéletesre gyakoroljak, és multiban semmi, az édes kevés. Erre lesz majd megoldás a Wi-Fi Router, amit remélhetőleg nemsokára birtokomban tudhatok. Ott keményfiúk vannak, nincs pardon, bizony rendesen ki fogok képződni Mario Kart DS-ben! Remélem, mindenki választ kapott a kérdésére ^^

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Nemcsak a szája nagy...

Na megpróbálom második nekifutásra, hátha a végére érek ^^ Igazából már harmadjára írom le, mert először aznap írtam le a GPortálos honlapom blogjábam csak akkor kb. 1 órát pepecseltem vele, és amikor leokéztam volna, kiléptetett. Annyira mérges voltam. Csak az tartott vissza, hogy törjek-zúzzak, hogy Matildáéknál voltam, és mivel először voltam ott (meg amúgy is) nem akartam, hogy rossz színben tűnjek fel előttük ^^ Mert, hogy április 30-án múlt hét hétfőn Matilda Mattise-éknál voltam. És nagyon jól éreztem magam náluk, nagyon jó fej srác így élőben. Kíváncsi voltam rá, hogy élőben milyen lehet, mert MSN-en, elég érdekes. Néha nagyon értelmes dolgokat ír, és nagyon jókat el lehet beszélgetni vele, de néha olyan hülyeségeket ír, hogy csak nézek, hogy most mi van? Na de egy a lényeg, hogy élőben az előbbi az igaz nála ^^ De egész jól elvoltunk. Elhívta az egyik barátját, aki szintén jó fej. Egy kis Pokémonozás után játszottunk GameCube-on a Mario Party szériával (4, 5, 6) majd Mario fociztunk. Egész jó érzéke van a Mario focihoz, nagyon jól játszik vele, le a kalappal előtte. Csakhogy Matilda egyvalamit nem tudott: Hogy a Mario Party szériákban nem elég pusztán jól játszani, hanem egy csöpp szerencse is kell. Csak azért írom ezt le, mert MSN-en előző nap mondogatta, hogy mindenkit laposra fog verni minden játékban. Csak épp, hogy nem utolsó helyen végzett ^^ Meg volt Kirby Air Ride. Itt jó, hogy ő menö, mert neki 2 hónap előnye van. Én csak egyszer-kétszer játszottam vele Krisi jóvoltából ^^ De nagyon tetszik, mint minden Kirby játék. Meg amikor épp nem volt kedvem játszani, Matilda barátjával TCG-ztem. Látszott, hogy egyáltalán nem ismeri a suzabályokat, de úgy voltam vele, hogy nem baj, amiben tudok, segítek neki. Inkább a sorozatos figyelmetlensége idegesített, mert így néha felrúgtuk a szabályokat. Meg hát elég volt nekem leraknom a Gengart, neki máris vége volt. Nagyjából ennyi volt az egész nap. A 23:10-es vonattal mentem haza, de nagyon jól éreztem magam, megérte ezt a napot megérni. ^^

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)