Mario Party 5 gameplay videó

Kb. 1 hónap után új játékot vettem fel, méghozzá a Mario Party 5-ből.

Ez egy 20 körös játék volt a Future Dream táblán. Ez a kedvencem, mert ennek szeretem a legjobban a zenéjét. És végig élveztem a játékot. Yoshival játszottam.

Felteszek majd később több Mario Party 5 gameplay videót, hogy jobban bemutassam a játékot. Több játékmódot, és több pályát. De az igazi "gálajáték" akkor lesz, amikor majd barátokkal négyesben játszunk egy 50 körös játékot. Arról már most megmondom, hogy lesz annyira hangulatos, és kiváló, hogy promotálni fogom rendesen. Addig is remélem, hogy tetszeni fog ez a videó.

Mario Party 5 zene

Indíthatnék egy sorozatot a méltatlanul elfeledett videojátékokról. Olyan játékokról, amik nem feltétlen forradalmiak, de tetszettek annyira, hogy megemlékezzek róluk, és tegyek azért, hogy valamennyire megmaradjon a köztudatban. A Mario Party 5 nem feltétlen ilyen, mert úgy vagyok a sorozattal, hogy a GameCube-os korszakra nagyon elromlott a játék minősége, főleg a 4. résznek. Az 5. rész valamivel jobb, de még ennek is sok hiányossága van. De egyvalami nagyon felviszi az értékét: A zene. Érdekes, hogy olyan zeneszerző írt zenét a játékhoz, aki csak ehhez az egyhez, de ezzel az eggyel egy életre belevésette magát az emlékezetembe. Ő Tanaka Aya, egy fiatal hölgy, akiről fogalmam sincs, hogy honnan jött, kicsoda ő, de valamiért őt kérte fel a HudsonSoft, hogy írja meg a Mario Party 5 zenéjét, és elvállalta. És bemutatkozott... De még hogy! Talán nem is túlzok, hogy RPG-színvonalú zenét írt a játéknak. Persze vannak inkább gyerekeknek szóló zenék, de amik jók, azokról meg merem kockáztatni, hogy világszínvonalú.

Az abszolút kedvencem a Future Dream tábla zenéje, mely valami miatt a "Space Match" nevet kapta. Teljesen mindegy, mi a neve, imádom ezt a zenét, amióta meghallottam, ez ott van a top Nintendo játékzenék között.

A II. Mini-Nintendo találkozó

Legyen ez a neve. Vagy majd valami más, majd kitalálom. De az biztos, hogy péntekre ismét volt egy kisebb Nintendo találkozó, melyet a blog Discord csoportján belül hirdettem meg, plusz 1-2 embernek szóltam, akiket máshol tudok elérni, de számít a jelenlétünk. Elég hamar volt most február 25 után most március 30-án, de nem havi rendszerességgel akarom csinálni, hanem kb. negyedévente. Ez volt a tavaszi.

Teljesen spontán jött az elsőnek az ötlete, talán már ott is írtam, hogy eredetileg ug és én találkoztunk volna, mert még nem soha nem látta a Mario Kart: Double Dash!!-ban a Special Cup pályáit, és erre kerítettünk volna lehetőséget. A lehetőség adott is volt, csak időközben összejött egy egész jó kis csapat a Discord szerveren, így az eredetileg 2 fős találkozóból egy 8 fős összejövetel lett. És nagyon jól sült el a dolog, nem is volt kérdés, hogy ennek legyen folytatása. Azért tartom ennek szükségét, hogy néhány éve, amióta Facebookon hirdetik meg a Nintendo találkozókat, azóta jóval többen jelennek meg. Ami egyrészről nagyon jó, látni, hogy azért vannak Nintendo-rajongók az országban, ugyanakkor megítélésem szerint személytelenek lettek, mert kisebb csoportokban játszanak a részt vevők, jellemzően haverok együtt. Ez ahhoz képest változás, hogy 2006 óta járok akkor még Pokémon találkozókra, később jöttek a BigN találkozók. Ezeken jóval kevesebben voltunk (jellemzően 12-15-en), de megvolt az, hogy akik nem ismerték egymást, közeledtek egymáshoz, beszélgettek, és egész jó barátságok alakultak ki, és ez a közös játékokra is jó hatással volt. Manapság meg kb. 50-en vagyunk egy ilyen találkozón, és nem tapasztalom azt, hogy klikkek "összeolvadnak". Az első saját találkozó után jöttem arra rá, hogy igazából nem lehet hibáztatni őket, mert hogy 50 ember alkosson egy nagy közösséget, az azért eléggé nehezen kivitelezhető, ezért jó ötlet egy pár fős kis találkozó. Igazából azt csinálom, mint régen, hogy összehoztam azokat az embereket, akiket kedvelek, bíztam abban, hogy jó barátságok alakulnak ki. Ez az esetek döntő többségében sikerült, bár volt néhány csúnya "kisiklás", vagy hogy nevezzem, de most ugyanezt csinálom, és úgy néz ki, hogy jó dolog lesz ez.

14 órára tudtunk menni, mert akkor nyitott ki a Hyp-R Zone. Ma is a GameCube volt fókuszban, de azért, mert jelenleg ez az egyetlen retro konzolom van Budapesten, NES, SNES, N64 és a játékok még Békéscsabán maradtak. A Hyp-R Zone-ban volt, és úgy néz ki, hogy nagyon jó döntés volt. Minden lehetőséget megadtak, csak annyit kértek, hogy ha elmegyünk, mindent tegyünk vissza úgy, ahogy volt. Úgy is lesz. Azt a TV-t szemeltük ki, ahol a Sega Mega Drive van, oda tettünk a GameCube-ot. Most kevesebb játékot hoztam el, megkérdeztem a többieket, hogy mikkel játszanának, azokból válogattam, végül ötöt vittem el:

• Super Smash Bros. Melee
• Mario Kart: Double Dash!!
• Mario Party 5
• Kirby Air Ride
• F-Zero GX

Az F-Zero GX-et magam miatt hoztam el, kíváncsi voltam, hogy milyen négyen játszani, erre eleddig nem volt lehetőség. Most megadtam magamnak. Megvolt, de a többiek is érezték, hogy ez nem ugyanaz az F-Zero hangulat, mint ami az előző játékokban megvolt. A GameCube-os F-Zero ugyanis egy Nintendo-Sega koprodukció, és a zenét a Sega szerezte. Azt hiszem, Nari volt az, aki konkrétan meg is jegyezte, hogy olyan, mintha valaki klubban lennénk, és valami discozenére játszanánk. Mert tényleg olyan, az F-Zero X rockzenéje után gépzenét hallgatni igencsak disszonáns. Az igazat megvallva annyira nem is élveztem a játékot. Nyáron már Pesten lesz a Nintendo 64, és akkor az X-szel fogunk játszani, az jobb lett.

Gábor és én együtt érkeztünk meg elsők között, később jött Tutajkk is. De rég láttam a Kristófot. O_O Jó volt vele is találkozni. Amikor hárman voltunk, akkor én összeraktam a GameCube-ot, Gábor és Tutajkk meg leültek a Super Nintendo elé, és játszottak egyet a Street Fighter II Turbóval. Nem láttam őket más verekedős játékkal játszani a Super Smash Bros. szérián kívül, öröm volt látni, hogy mennyire élvezték. OctoZaky vonattal jött, Nari kiment elé, ők kicsivel később jöttek, el is tévedtek. Azt hittem nem kell térkép a Blaha Lujza tértől a József körútra... Végül ug és Zsuzsmo is később jöttek, és 7 fővel lett teljes a csapat. Amikor befejeztük az F-Zero GX-et, utána Nari elővette a Nintendo Switch-ét, és azon játszották páran a Kirby Star Allies demót. Amikor ug-ék megjöttek, szerettek volna GameCube-on játszani Mario Kart: Double Dash!!-t játszani, de Nariék pont úgy helyezkedtek, hogy nem fértünk hozzá a GameCube-hoz. És ha már áttették magukat, akkor játékot is váltottak. Hárman játszottak ott Mario Kart 8 Deluxe-et, Nari meg átjött hozzánk GC-n Mario Kartozni. Így nagy örömömre négyen voltunk. Végigmentünk mind a 16 pályán. Végig élveztem a játékot, és minden tudásomat latba vetve született meg az alábbi eredmény:

Én voltam a Toad és Koopa Troopa páros, a játékok felében egyszerűen utolérhetetlen voltam. Zsuzsmo volt a kettes, ug a hármas, Nari pedig a négyes. Úgy tűnik, van olyan Mario Kart, ahol ug verhető, de nincs meg ez a játék, másrészt meg az irányítása is meglehetősen sajátságos. De ha tetszett neki a játék, akkor szerintem ebben is országelső lenne, mint az újakban.

Miután lement a Mario Kart, mi mentünk át a Switch-hez Mario Kart 8-azni. Azt a különbséget... Egyrészt azon az aprócska Switch kijelzőn négyfelé osztott képernyőn játszani... Majdnem kifolyt a szemem. Másrészt meg fejben visszatérni a Mario Kart 8 irányítására... Nem is voltam ott most jó, talán 10. lettem végül. De most nem erőltettem a dolgot. Aztán ug-ék lementek, kipróbálták az autóversenyes szimulátort, amit bérelni lehet. Egy órára 3000 forint. Igazából ez olyan dolog, hogy látszott, hogy komoly a felszerelés, három 21:9-es képarányú TV-n ment a játék, az ülés és a kormány is, mintha valódi kocsiban ülnénk. ennek ellenére személy szerint sokallom az árát érte, de miután lejárt az egy óra, azt mondják, hogy megérte, nagyon hangulatos volt. Az alatt az idő alatt a többiek fent Super Smash Bros. Melee-n játszottak. Nagyon elmerülhettek a játékban, ha a közben a glitcheket és a hibákat beszélték meg, meg hogy min mennyit dolgoztak volna még.

Amikor ug-ék visszatértek, elővettük a Nintendo 3DS-t, és játszottunk egyet Mario Kart 7-en. Ez is jó buli volt, és egész jól ment. Elégedett vagyok azzal a harmadik hellyel, ahol végeztem Gábor és ug mögött, ők nagy ászok, ha a 3DS-es Mario Kartról van szó. Egyszer voltam a Mario Circuit 2-n 1. helyen végig, de annyira nem voltam zöldfülű, hogy ennek örüljek, és be is jött a tippem. Gábor a legvégére tartotta a puskaporát, és az utolsó körben a cél előtt előzött be. De úgy tudtam, hogy tartogat valamit. De semmi gáz, végig élveztem a játékot. Addig Tutajkk külön utasként játszott a Kirby Air Ride-dal, illetve azt hiszem, mentek egyszer négyen is vele. De aztán megpróbálta nekem megszerezni Mr. Game & Watch-ot is a Melee-ben. 2006 óta van a játék, de a mai napig nem teljes, nincs benne megszerezve minden. A Mario Party 5 végül nem került elő.

Aztán lassan vége is lett, legalábbis általam, mert én 18.30 után mentem el, mert innen egyenesen mentem haza Békéscsabára, és idejében el akartam érni a 19.10-es vonatot. Bőven idejében voltam, még volt 20 percem a vonat indulásáig. A GameCube-ot otthagytam, hogy ha akarnak még, maradjanak, és játszanak. ug-ra bíztam arra a pár napra, amíg itt vagyok, aztán szépen visszaszolgáltatja, ha visszamentem. De úgy tudom, hogy sokáig ők sem maradtak.

Hát lényegesen jobb volt most a találkozó, mint az első. Körbekérdeztem, mindenki maximálisan elégedett volt a Hyp-R Zone-nal, ahogy én is. Minden rendben volt, és azt is visszavonom, amit egy régebbi postban írtam gyanúmat róluk, szerintem valamit rosszul láttam. Törölni is fogom azt a részt majd a postból, megkeresem. Nyáron is ide jövünk majd.

Top 25 Nintendo játékzene #4

Mario Party 5
Space Match

Tanaka Aya, 2003

Ezzel a 4. hellyel a Mario Party 5 kiérdemelte minden idők legjobb spinoffjának játékzenékét. Nagyon rászolgált, ahogy belehallgattam most is a dalba, teljesen libabőrös lettem tőle. Sajnálom is, hogy Tanaka Aya csak ennek a játéknak szerzett zenét, aztán ki is lépett az egészből. A Mario Party 5 szintén az a játék, melyek minden egyes zenéjét világhíressé tenném. Nagyon jól meg tudta csinálni a zeneszerző azt, hogy bár szintetizátorral vették fel a zenéket, mégis nagyzenekari hangzása van. Ennél a dalnál is konkrétan olyan érzésem van, hogy ha nagyzenekarra vették volna fel a dalt, nem lenne nagy különbség, csak annyi, hogy még különlegesebb lenne. Emellett a hangulata is rendkívül különleges, maga a játék nem egy nagy szám, de a zene annyira felviszi az értékét, sokszor konkrétan csak a zene miatt veszem elő ezt a játékot. És nem tűnik hosszúnak az 50 körös játék sem. 11 éve ismerem ezt a zenét, az biztos, hogy amíg élek, különleges lesz számomra.

Wales

Kellemes húsvéti ünnepeket mindenkinek! A nyuszika erre is járt és tojt egy hatalmas csokitojást, melyben öt kis csokiszelet van:

Nem kért a nővérem zöld erdőben jártamot, pedig szívesen meglocsoltam volna. Viszont kaptak a lányok is csokitojást. Miután falatoztunk egyet a finom csokiból, útra keltünk, és meg sem álltunk Wales-ig. Kifejezetten felértékelődott számomra ez az ország a Játék Határok Nélkül óta, miután 1993-1994 között (amikor a magyarok is játszottak) részt vettek. Bár nagy eredményt csak az 1994-es év utolsó játékaiban tudtak felmutatni. Különösen kíváncsivá tett a világ leghosszabb nevű települése, mely Wales-ben van, és a következőképp hangzik: Llanfairpwllgwyngyllgogerychwyrndrndrobwllllantysiliogogogoch Remélem egy betűt sem hagytam ki. O_O 58 betűből áll, én ebből az utolsó 8-at jegyeztem meg, mert ők is játszottak az 1994-es év 9-10. fordulójában, és odament hozzájuk Gundel Takács Gábor, beszélgetett velük egy kicsit, és kérte, hogy mondják ki a városuk nevét. És csak az maradt meg bennem, hogy jól megnyomták a gogogoch részt. Azóta én ezt a várost így hívom. Ide ugyan nem jutottunk el, de így is nagyon szép helyen jártunk, Wales nagyon szép ország. Rhyl-től nem messze van egy település, melynek van egy vasútja, amit kábel hajt, azt néztük meg és utaztunk rajta. Wales elsősorban hegyvidéki ország, így igencsak bántam, hogy otthon hagytam a kabátomat. Hideg volt, főleg fent. A vonat vitt minket fel a csúcsra, és odafent csodálatos volt a kilátás. Beültünk közben egy ottani kávézóba felmelegedni, mert nem én voltam egyedül 12°C-ban kabát nélkül, így jól esett a forró csoki. Viszont maga a helyiség nyomasztó volt, mert úgy nézett ki, mint egy antik ökölvívó klub. Az egyik ökölvívóról nevezték el azt a termet, ahova beültünk, és róla volt kint rengeteg kép, meg TV-n mentek meccsek. De ilyen nagyon régi adások, az egyiknek az elején kifogtam az évszámot római számmal, 1951. A képek is régiek voltak, korabeli újságcikkek a falon. Biztosan hatalmas bokszoló volt, de az időutazás a bokszolás világában egyáltalán nem emelte a hangulatot.

Aztán a közelben volt játszótér, Dominik ott játszott, miközben egy páran elmentünk a másik oldalra csodálni a kilátást. Szép volt nagyon, csak az a hideg ne lett volna. Miután mindenki kijátszotta magát, visszamentünk a vonattal a kiindulási pontunkra. Érdekes, hogy melegebb lett, pedig olyan sokat azért nem mentünk le. Elmentünk megnézni a tengerpartot. Nagyon szeretem a tengert, de nem akarom ismételni magam, hogy a hidegnek nem örültem, de így is azért jól éreztem magam, kellemes látvány volt. De ilyen hőmérsékleti körülmények között is voltak egy páran, akik cipőt, zoknit levéve mászkáltak a homokban, megmártóztak a vízben. Hát igen, akik ehhez vannak hozzászokva. Én Görögországban, 40°C-ban cselekednék hasonlóképp, sőt akkor még fürödnék is a vízben.

Aztán mentünk is haza. Volt egy jó napunk. Otthon még beszélgettünk, mert az egyik magyar ismerősünk is jött velünk, aztán nálunk vendégül láttuk.

Én néhol Dominikkal játszottam, néhol bekapcsolódtam a beszélgetésbe. Jól rákapott a Mario Party 5-re. Ez a két kép pedig ízelítő. Sokat csináltunk is, a teljes galéria itt tekinthető meg:

Wales

10 éves lesz a Mario Party 5

Csütörtöktől teszem láthatóvá ezt a postot, de ezeket még kedden este írtam. Másnap (4-én) be kell feküdjek a belgyógyászatra, hogy kiderítsék, hogy mi a bajom, de úgy állítottam be, hogy 5-étől lehessen olvasni ezt a postot. Ugyanis 2003. december 5-én jelent meg Európában a Mario Party 5, ennek alkalmából szeretnék róla is megemlékezni.

Ugyanis mostani fejemmel azt gondolom, hogy megérdemel egy emlékírást, bár tény, hogy sokáig nem szerettem, főleg miután megismertem a Mario Party 6-ot. Az 5. részt Angliában vettem meg 2005. júniusának végén, valami 15 fontért. Ekkor volt durván 2 hónapos a GameCube-om, az a kiábrándultság, ami a konzol iránt volt, az majd csak nyár végén jött el. Ugyanis szinte az egész nyarat végigjátszottuk akkor az unokatestvéremmel a GC-s Mario Kart-tal és Mario Party 5-tel, valamint ő a Super Mario Sunshine-t is végigjátszotta, nekem abból elég volt 35 Shine Sprite-ig. Igazából többen élmény volt a Mario Party 5, de amikor egyre inkább egyedül játszottam csak, rájöttem, hogy unom a játékot, csak azt nézem, hogy hány kör maradt. Úgyhogy évekig nem vettem elő a játékot.

Viszont a zenéjét ha csak a gondolatban is, de soha nem engedtem el. Főleg olyan 1-2 éve, ahogy raktam össze a fejemben a dolgokat, rájöttem arra, hogy más a Mario Party 5 zenéje, mint a többié. Nem is biztos, hogy komolyabb, de tény, hogy olyan érzetet ad, mintha nagyzenekarral vették fel, pedig ugyanúgy szintetizátoros munka. De ahogy néha hallgatom csak magát a zenét, tényleg olyan a hangzás, mintha csak egy kicsit kéne áthangszerelni, és akár nagyzenekarral is fel lehetne venni. Sokszor még a pár másodperces zenék is a különlegessége miatt is bennem marad.

Igazából az évek során egyedül a zene miatt játszottam újra a Mario Party 5-tel. És nemrég jöttem arra rá, hogy mégiscsak van érték a játékban. Ez főként a videojátékos társadalom változása miatt merült fel bennem. Sokat változott 10 év alatt, és pont emiatt elkezdtem becsülni a GameCube-ot. Pedig annak idején tényleg nem szerettem. A Mario Kart: Double Dash!!-t, a legrosszabb Mario Kart-nak tartottam, aztán a Mario Party 5-öt sem szerettem, mert annyira egyszerű volt a karakterek érzelmi megjelenítése, ami nagyon zavart, így nem tudtam komolyan venni az egész játékot. Akkoriban amennyit idegeskedtem a Super Mario Sunshine-on... Ezek mind olyan tényezők voltak, melyek rásegítettek abban, hogy legalább félévig semmivel nem játszottam. Most már másképp látom a GameCube-ot, és most már jó érzéssel nézek rá. Viszont a Mario Party 5 zene valami istenség, majd a betöltött 10. év alkalmából csinál(tat)ok belőle CD-borítót, teljesen fan made lesz, de az igényesség alapvető szempont. Most a 3DS-sel teljesen rendben vannak a dolgok, de a Wii U... Nem szeretek okoskodni, meg nem én vagyok a nagy megmondó, itt csak arról csak szó, hogy a múlt értékké válik. Ezt egy ideje észrevettem magamban, ezért igyekszem megbecsülni a jelent is. Sikerül, de még fel kell kutatnom az okát, hogy miért nem vagyok kíváncsi a Wii U-ra...

December 5-e lehetne az évfordulók napja, hiszen a felső képen látható, több minden jelent meg ezen a napon, és még nincs is meg minden, amit meg akarok szerezni, például Yonekura Chihiro: Mirai no Futari ni kislemeze. Viszont a JAM Project: Wings of the legend kislemez nagyon meglep. Ahhoz képest, hogy annak idején mennyire lázba hozott, mennyire imádtam a dalt, nagyon boldog voltam, amikor megkaptam, és mostanra teljesen hidegen hagy. Pedig azt gondoltam magamról, hogy ennyi idősen már vagyok annyira tudatos, hogy tényleg csak azokat szerzem meg, amiket szeretek. Nem arról van szó, hogy megbántam volna, hogy megvettem, mert az akkori emlékek megszépítik, és jó érzés ránézni, de hónapok óta nem hallgattam, és ha lenne lehetőségem CD-t venni, és szétnéznék az interneten, nem az elsők között lenne, amit megvennék. Az Okui Masami: naked mind kislemez meg most is csoda. A régi Okui Masami dalokban azt szeretem, hogy könnyed pop dalok voltak, de a legigényesebbek. Sokszor nincs élő hangszer, de a dallamosság, hogy első hallgatás után vissza tudom énekelni, mert megmarad a fejemben... ez a legjobb értelemben vett rágógumi pop zene. Azért álltam át a japán zenére, mert azt érzem, hogy tőlük hallok olyan pop zenét, amit én jónak tartok.

Grafikai érdekességek a Mario Party 5-ben

8 éve megvan már a Mario Party 5, de csak most tűnt fel egy ilyen grafikai... dolog (nem hívnám bakinak), és tippem szerint sokan ezért húzták le annak idején a látványosságot. Amikor a táblán képernyőváltás történik, akkor sötétedés mellett elpixelesedik a kép, és pixelesedésből "tér vissza", ha az a következő játékos van soron. És ugyanez van a Wii-s 8. részben. Azzal most játszottam, mert Blooper még hiányzott, mint játszható karakter, ezért megszereztem. Semmiség volt. Ugyanúgy van Story Mode, végig kell menni mindegyik táblán, a végén Bowserrel küzdünk meg. Hát nem fordítottak nagy gondot arra, hogy kihívás legyen, szinte fájdalmasan könnyű volt.

Most ilyen Mario Party-s korszakom van, hirtelen hogy megszerettem a játéksorozatot. Az első rész játéka során jutott eszembe, hogy a nagy előd is érdemel akkora hírnevet, hogy tesztet írjak róla:

Mario Party

Mindenféleképpen ajánlott az első résszel is tenni egy próbát, és megszerezni azoknak, akiknek van Nintendo 64-e, nagyon jóra sikeredett. Aztán most nézegetve a 8. részt, látom, hogy még sok minden nincs megvásárolva, úgyhogy azzal is kell játszani, ahogy a DS-es változatban is. Nagyon remélem, hogy a hamarosan megjelenő 3DS (vagy 2DS-es...) rész eléri a Nintendo 64-es verziók színvonalát, de legalább a DS-ét. Az áll hozzá a legközelebb.

Nintendo GameCube controller vadászaton

Ma reggel kedvem volt játszani a Mario Party 5-tel, így lenyomtam egy 20 körös játékot. Valószínűleg megváltozott a játékokhoz való hozzáállásom, ugyanis ezt a részt mindig unni szoktam, de most kifejezetten élveztem. Inkább az lehet, hogy mivel eléggé ritka lett ez a játék, ez ad neki egy extra eszmei értéket. Amúgy nemrég néztem Mario Party 6-ot eBayen, 13.000 forint körül van a dobozos, mikrofonos, úgyhogy az még várat magára, pedig az sokkal jobb lett az 5. résznél.

Mondjuk, majdnem nem tudtam játszani, ugyanis nem találtam a GameCube memóriakártyákat. Elég kicsik, úgyhogy féltem, hogy eltűntek valahol. Sok helyen néztem szét, aztán végül a GameCube tokokban kerestem. Néztem, és pont az utolsó kettőben volt benne. :D A GameCube-ról tudni kell, hogy bár lemezes, de mivel nincs a konzolnak saját memóriája, ezért csak külön memóriakártyára ment. Szerencsére a cégnél gondoltak arra is, hogy milyen praktikus a tokjában tartani, ezért odakerült. Mostanság egyébként tényleg olyan érzésem van, hogy többet ér a GameCube, pedig amikor megvettem, igencsak kiábrándult voltam az akkor általam ismert játékkínálata miatt, minden régebbi Nintendo gépen megkezdett széria sorra alulteljesített GameCube-on. Aztán, ahogy jött a Zeldás korszakom, beszereztem a Wind Wakert, máris sokat változott a véleményem. Most a retro-mivolta emeli fel.

Csak két GameCube controllerem van,egy lila és egy fekete. És ahogy megjelentek a különböző színek, úgy határoztam, hogy a következő színekben lesz nekem meg a 4 GC controller: lila, fekete, ezüst, fehér. Így most néztem eBayen, hogy mennyiért találok. Majdnem meg lettem tévesztve, ugyanis volt egy fehér színű, ami megszólalásig hasonlított az eredetire:

Majdnem lecsaptam rá, mert éppenséggel meg tudtam volna venni, de ott sántított a dolog, hogy hiányzik a felirat. Először az volt a gondolatom, hogy hát a többi színűre is fehérrel van írva, ezen biztosan nem látszik. De csak nem hagyott nyugodni a dolog, inkább megnéztem Google-ben, és bizony másképp néz ki az eredeti:

Azért, ha nagyítóval meglessük, itt-ott fellehetők különbségek, és a felirat is jelen van szürke színnel. Na, ennek tudatában jobban szétnéztem eBayen. Az a kezdeti 5 fontos igen kedvezőnek tűnő ár azonnal megugrott 30-40 körülire. Nem olcsó mulatság...

Nintendós álmok

Ma éjszaka álmomban láttam a Wii U-t, és kipróbáltam. Hatalmas élmény volt. Egyébként nem ez az első eset, amikor hasonló jellegű álmom volt. 9-10 éve, amikor a GameCube volt az aktuális konzol, többször volt visszatérő álmom az, hogy a Tescóban vagyok, leemelek egy GC-t, és megyek a pénztárhoz, de soha nem jutottam el addig, hogy kifizessem, mert felébredtem. Ilyenkor mindig csalódottan ébredtem fel, mert nincs GameCube. 2005 májusában vettem használtan Super Mario Sunshine-nal és Mario Kart: Double Dash!!-sal, 43.000 forint volt. Anyám ekkor fogadta el azt, hogy felnőtt koromban is játszok, mert az elején nehezen viselte, hogy a gimnáziumi ballagási pénzemből GameCube-ot vettem, de nem sokkal utána elfogadta. Egyébként érdekes volt az a nap, mert elmentem a Tescóba, akkor még újdonság volt a Nintendo DS, és nagy kísértésbe estem. Kaptam lehetőséget arra, hogy kipróbáljam: Megvegyem-e vagy sem? A DS mellett az szólt, hogy egy új konzolt vehetnék, ha jól emlékszem, 46.990 forint volt. A GameCube mellett meg az, hogy rögtön két játékot mellé kaphatok kicsivel kevesebb pénzért. És a GC mellett döntöttem. És jól tettem. Egy hónappal utána mentem Angliába, ott vettem egy második controllert, és Mario Party 5-öt, és egész nyáron ezekkel játszottunk az unokatestvéremmel. Neki jobban ment a Sunshine, mint nekem, ő azt hiszem, végig is vitte. És mi az, amit a legjobban visszasírok a békéscsabai Tescóból? Egyszer volt Zelda Wind Waker pakkos GameCube sárga címkével valami 25.000 forintért. Bár akkoriban még teljesen közömbösek voltak számomra a Zelda játékok, de nagyon szép volt a doboza, és így lehetett volna GC-m. Nagyon sajnálom, hogy nem tudtuk megvenni. T_T

Kíváncsi vagyok, hogy jutok majd Wii U-hoz.

És ma megjelent a JAM Project BEST COLLECTION IX album! Nagyon várom, hogy meghallgassam, a kislemezes dalok is óriásiak voltak, nagy reményeim vannak az új dalok felé is. Ha olyan jó lesz, mint a VIII, akkor nagyon elégedett leszek. És elvárom a Top 10-be, legalább a napi listán!

Kínai találmányok

Ma egy találkozót szerveztem ide hozzám, ahova eljött a Kristóf, és a Gábor. Jött volna a Fantos, de ő végül nem tudott. 11.30-kor találkoztam Gáborékkal a Határ úton, onnan a 42-es villamossal mentünk hozzám. Az első megállónál jutott eszünkbe, hogy áthívhatnánk hozzám a Csabit, de mondta, hogy majd MSN-en... Közben nem vettem észre, hogy a Corvin körúti megállónál miattam nem nyílt az ajtó, a lábammal ráálltam a lépcsőre. Mindenkivel megesik. Eljöttünk hozzám, ekkor még azt gondoltuk, hogy a Csabi átjön hozzánk, ezért Zelda: Four Swords Adventures-szel játszottunk, gondoltuk, hogy hármasban azzal kezdetnek elleszünk. Mivel ő mégsem jött, ezért maradtunk hárman. Jókat játszottunk, az első bölcset megmentettük, de valahányszor játszok ezzel a játékkal, mindig új pályákra bukkanok. Ezután Mario Party 6-oztunk. Az a sok régi emlék... Legalább 4 éve nem játszottam vele, de nagyon sokszor szerettem volna. És most lehetőségem volt. Ez már sokkal jobb az 4. és az 5. részhez képest, sokkal hangulatosabb, hát a Mario Party 4, az majdhogynem semmi. Nem is baj, hogy csak 10 kört mentünk vele, mert így is halálra untuk. Olyan semmilyen, nincs semmi hangulata. A mini-játékok jók, vannak benne jó zenék, de ennyi. A Boo's Haunted House pálya talán még a legjobb. Ezután VC-n Super Smash Bros-on nyomtunk egy pár menetet. A legélvezetesebb rész egyértelműen a Mario Party 7 alatt volt. A pálya érdekes volt, felhők felett mentünk, de a zene nagyon furcsa volt. Mintha egy macskanyávogás lenne, és közben a zongora billentyűin járkál jobbra-balra. Aztán, egyszer csak felszólalok: Ez kínai tradícionális épület. Kristófé már fogták a fejüket, mikor leesik, hogy bambusznövényeken járkáltunk, és a zene is valójában kínai tradícionális zene. :D Ezen elszórakoztunk percekig. Amikor rakétával rövidítettünk, akkor mondjuk a Gábor, hogy a tüzijáték is kínai találmány, erre én: Az iga... tényleg? Tehát készek voltunk. :D Bowser tigris-szobra, kínai vásárok, selyem, Kínai Nagy Fal, Yoshi Kung-Fu mutatványa, mi kell még? Ezután a mélyen szórakoztató játék után Mario Party 5-ön nyomtuk a Bonus Mode-ot. Itt kártyáztunk, majd Jégkorong, és Kosárlabda. Most Brawloznak online a Csabival, miközben ezt írom. De most be is fejezem, és csatlakozok én is.

Önmagam védelmében

Talán egy kicsit furcsán hangzik a cím, mindjárt meg is magyarázom, hogy miről van szó. A helyzet az, hogy mostanság elég sok támadást kapok barátaimtól, és bár nem mondják ki, de burkoltan felteszik magukban azt a kérdést, hogy hogy merészelem magam Mario fannak kikiáltani. Itt szeretnék 2 kérdésre válaszolni, persze név nélkül ^^ Az egyik barátom azt mondta, hogy neki sokkal több Mario játéka va, és ő egy kicsit többet tud Mario játékokból. Amúgy a srác Pesti. Erre csak azt tudom válaszolni, hogy én Békéscsabai vagyok, és itt egyetlen egy Nintendo bolt sincs, vagy ahol Nintendo játékokat lehet kapni. Illetve van egy a Jókai utcán egy PSX shop, de ahogy a nevéből kiderül, nem megyek vele sokra. Habár az N64-es időkben sok N64 játék volt ott, és amennyit tudtam, vettem is. Mert ugye az anyagi keret is befolyásoló tényező. Most ne értsen félre senki, nem panaszkodok, mert szinte mindent megkapok, amit akarok, csak arra nincs anyagi keretem, hogy havonta 6-8 játékot vehessek magamnak. A második kérdésre sokkal részletesebben szeretnék kitérni, mert az valahol jogos. Ugyanis valaki más meg amiatt kérdőjelezte meg a Mario fanságomat, hogy ő szinte mindenben legyőz engem, meg ilyenek. Tehát van önbizalma a gyereknek ^^ Itt egész a kezdetekig kell visszanyúlni. Ugyanis amikor elkezdtem Mario játékokkal játszani, akkor annyira azon voltam, hogy tökéletes legyek, hogy nálam ne legyen senki se jobb ezen a világon. Ha túlzok is, de valahol ez sikerült, mert pl. az összes pálya végigvitelével a Super Mario Bros.-t 30 perc alatt tudom végigvinni elhalálozás nélkül, a Super Mario Bros. 3-at hasonló feltételek mellett 150 perc alatt. És ez egy idő után elkezdett unalmassá válni. Hogy mindent tudok benne, nincs már a játékokban semmi új. Túlzás, és szerénység nélkül állíthatom, hogy a Super Mario Kartban, és a Mario Kart 64-ben mindenkit laposra vernék. Csakhogy mivel olyan helyen lakok, ahol rajtam kívül szinte senki nem játszik Mario játékokkal, meg egyáltalán Nintendóval sem, ezért elkezdtem nagyon unni, hogy a Super Mario Kartban 150cc-n is már mindenütt meg tudom szerezni különösebb nehézségek nélkül a 45 pontot, ugyanez a helyzet a Mario Kart 64-gyel is, bár ott 36 pont a rekord. Megjegyzem a Mario Kart 64 a legkönnyebben elsajátítható Mario Kart. És ezért is vagyok gyenge multiban, mert nem volt sok lehetőségem multiban játszani. Valamint ezért is tartom egyfajta megváltásnak a Mario Party szériát, mert az tényleg fantasztikus olyan téren, hogy tényleg nem lehet tudni az utolsó pillanatig, hogy ki fog nyerni. Mert pl. a Mario Party 5-ben lehet 16 csillagod, akár 8 csillag előnyöd is a második helyezett mögött, de mit csinálsz akkor, ha pl. a negyedik helyezett összegyűjt 3 Miracle kapszulát? Akkor vége mindennek… Ha valaki nem tudja, annak elmondom, hogy ha valaki összegyűjt 3 Miracle kapszulát, az elveszi az első helyezett összes csillagját, és persze ő kapja meg! Itt van például Bagszi, aki mindig azzal jött, hogy ő nem jó Nintendóban, csak a Pokémon játékokban van otthon, és mit ad Isten? Nyert a Mario Partyban. Úgy, hogy itt volt V-ADi, meg én is játszottam, meg egy gépet állítottunk Normalra. Ezért is van az, hogy szorgalmazom, hogy, ha multizunk, akkor Mario Party valamely játéka. Visszatérve a Mario Karthoz, már szinte kényszeredetten játszottam rosszabbul, hogy visszajöjjön a régi játékélmény, de ez se hatásos. Mert az az igazság, hogy ha egy játékélmény elvész nálam, akkor az egész játék bukott. Ez a másik ok is, hogy elvernek engem, mert azért játszok rosszabbul, mind egyjátékos módban, mind multiban, mert félek, hogy elvész a játékélmény, ha mindig nyernék. Nem mondom azt, hogy amúgy sokkal jobb is tudnék lenni, mert ez így nem igaz. Csak azért játszok a szintem alatt, mert a játékélmény nem akarom, hogy elvesszen. Azt akarom, hogy pl. a Mario Kart DS évek múlva is azt az élményt nyújtsa, mint amikor megvettem. Na de tegnap elhatároztam, hogy most már igyekszek jobb lenni, de az, hogy egyjátékos módban tökéletesre gyakoroljak, és multiban semmi, az édes kevés. Erre lesz majd megoldás a Wi-Fi Router, amit remélhetőleg nemsokára birtokomban tudhatok. Ott keményfiúk vannak, nincs pardon, bizony rendesen ki fogok képződni Mario Kart DS-ben! Remélem, mindenki választ kapott a kérdésére ^^

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Nemcsak a szája nagy...

Na megpróbálom második nekifutásra, hátha a végére érek ^^ Igazából már harmadjára írom le, mert először aznap írtam le a GPortálos honlapom blogjábam csak akkor kb. 1 órát pepecseltem vele, és amikor leokéztam volna, kiléptetett. Annyira mérges voltam. Csak az tartott vissza, hogy törjek-zúzzak, hogy Matildáéknál voltam, és mivel először voltam ott (meg amúgy is) nem akartam, hogy rossz színben tűnjek fel előttük ^^ Mert, hogy április 30-án múlt hét hétfőn Matilda Mattise-éknál voltam. És nagyon jól éreztem magam náluk, nagyon jó fej srác így élőben. Kíváncsi voltam rá, hogy élőben milyen lehet, mert MSN-en, elég érdekes. Néha nagyon értelmes dolgokat ír, és nagyon jókat el lehet beszélgetni vele, de néha olyan hülyeségeket ír, hogy csak nézek, hogy most mi van? Na de egy a lényeg, hogy élőben az előbbi az igaz nála ^^ De egész jól elvoltunk. Elhívta az egyik barátját, aki szintén jó fej. Egy kis Pokémonozás után játszottunk GameCube-on a Mario Party szériával (4, 5, 6) majd Mario fociztunk. Egész jó érzéke van a Mario focihoz, nagyon jól játszik vele, le a kalappal előtte. Csakhogy Matilda egyvalamit nem tudott: Hogy a Mario Party szériákban nem elég pusztán jól játszani, hanem egy csöpp szerencse is kell. Csak azért írom ezt le, mert MSN-en előző nap mondogatta, hogy mindenkit laposra fog verni minden játékban. Csak épp, hogy nem utolsó helyen végzett ^^ Meg volt Kirby Air Ride. Itt jó, hogy ő menö, mert neki 2 hónap előnye van. Én csak egyszer-kétszer játszottam vele Krisi jóvoltából ^^ De nagyon tetszik, mint minden Kirby játék. Meg amikor épp nem volt kedvem játszani, Matilda barátjával TCG-ztem. Látszott, hogy egyáltalán nem ismeri a suzabályokat, de úgy voltam vele, hogy nem baj, amiben tudok, segítek neki. Inkább a sorozatos figyelmetlensége idegesített, mert így néha felrúgtuk a szabályokat. Meg hát elég volt nekem leraknom a Gengart, neki máris vége volt. Nagyjából ennyi volt az egész nap. A 23:10-es vonattal mentem haza, de nagyon jól éreztem magam, megérte ezt a napot megérni. ^^

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)