2024. nyári MondoCon

Ismét volt egy MondoCon, és nyárra rend szerint kitelepedik a programok egy része. Ez alapvetően jó ötlet, mert a látogatók egy része egyébként is a szabadban piknikezik. Ugyanakkor nekem az egész rendezvény kisebbnek tűnt.

Szombat

Kicsit vicces volt a MÁV, mert a 7.20-as vonattal terveztem indulni. Csak hogy a 6.20-as vonat egy órát késett, így a korábbi vonattal indultam pontosan. Felidéződnek azon a gyerekkori emlékek, amikor külön kellett nézzük, hogy mely vonat indul Romániából, mert azok rendszerint legalább 1 órát késtek. Ez az állapot az évek során sokat javult, már csak azzal is, hogy ha mégis késett a vonat Romániából, akkor a MÁV menetrend szerint elindította a magyar vonatait Lőkösházáról, de ez idén nyáron valamiért elmarad. Nem ez első vonat, mely Romániából érkezve sokat késik. Így jártam most is, csak az eset pikantériája volt most, hogy a késett vonattal voltam pontos. A Keletiből a Gyöngyösre induló vonatra szálltam át. Azzal mentem Kőbánya felsőig. Még mindig ez a legjobb megoldás, mint a kettes metró után sokat sétálni.

A Hungexpóra való belépés számomra nem volt egyértelmű, mert a bejárattól egy kacskaringós sor vezetett a jegyárusításig, és csak bent volt kiírva, hogy melyik sor melyik. Táskák átvizsgálása, szúró, egyéb testi épséget veszélyeztető eszközök keresése után jutottunk ténylegesen be. Meglepett, hogy először a karaoke teremmel találkoztam. Kaptak egy nagyobb termet, ezt meg kell nézzem. A terem tényleg nagyobb volt, ehhez képest viszont kevés ülőhely. De ami még ennél is rosszabb volt, az az akusztika. Kriminálisan szólt a zene, a mikrofon, mintha a hang szétfolyt volna az épületben. Nem lehetett normálisan hallani a dalokat, sem amit a mikrofonba mondtak. Ha nem figyelünk, az énekből konkrétan semmit nem lehetett érteni.

Bár azt hozzáteszem, hogy magamat egész jól hallottam. Egyszer voltam kint énekelni, egy szépséges Yonekura Chihiro dalnak vittem a jóhírét, a FEEL ME-nek.

És jó volt énekelni. Nem gyakoroltam, de régóta hallgatom ezt a dalt, így elég jól ismerem a szövegét és a ritmikáját. A visszajelzésekből is az derült ki, hogy átjött, hogy szeretem a dalt, mert többeknek is tetszett az énekem. Örülök, ha kölcsönös az öröm.

Nem is volt idő elmenni szétnézni, ugyanis 12 órakor volt a zenei tippmix. Ez egy újdonság a karaoke részéről, hogy cseréltek: Szombatra tették a zenei tippmixet, a karaoke verseny pedig vasárnap volt. Utólag megtudtam, hogy azért találták ezt így ki, hogy több idő legyen kijavítani a feladatlapot. Ugyanis a zenei tippmix még mindig nagyon népszerű. Sokan töltik ki, így sokat is kell javítani. Így biztos beleférnek az időbe. Ahogy megtudtam, így jobb volt nekik, úgyhogy elképzelhető, hogy ez lesz az új rendszer.

A zenei tippmix meg a megszokott rendben folyt. Továbbra is nagy ötlet különböző coveröket felhasználni, mert az külön élmény, ha az áthangszerelt változatból is felismerjük a dalt. Most például zongora, 8-bit, metal cover volt, de a különböző nyelveken felénekelt openingek is nagyon jók voltak. Sawano Hiroyuki munkásságát annyira ismerem (csak az Owari no Seraph-ból), ezért ott inkább tippeltem. Ahogy Genshin Impact-tel sem játszottam. Ott leginkább azt csináltam, hogy a zene vibe-ját próbáltam összepárosítani a címmel. Mert mintha lett volna összefüggés. Mindenesetre az egész tippmix szép eredménnyel zárult a részemről: 51,5 ponttal végeztem a 4. helyen. 2,5 ponttal maradtam csak el a 3. helyezettől, tehát épp, hogy nem lettem dobogós. Örömteli, hogy van ilyen eredménye is annak, hogy immár 870 animét láttam.

Ezután mentem el szétnézni. Az A csarnok fele le volt zárva, és így kifejezetten kicsinek tűnt a vásárok része. Konzolos se volt sok, a Nintendo is jóval kisebb standdal volt most jelen. Így az egészet egész gyorsan végig lehetett járni. Volt a másik csarnok (ha jól emlékszem, a D csarnok névre hallgat), ott döntő többségében társasjátékosok voltak, illetve ott volt a kisebb előadó színpad. Kajálda mindkét csarnokban volt. A nagyszínpad volt az, ami kitelepült a szabadtérre, illetve néhány kajálda is kint várta az éhes conozókat. Amiket igazán hiányoltam, azok mind beltéren szoktak lenni.

Próbáltam máshol is elfoglaltságot keresni. Kicsit ültem az előadó színpadon is, itt találkoztam Iskariotessel. Ő képviselte most az Animagazint. Kicsit beszélgettünk. Később láttam egy előttem ülő lánynál egy Haikyuu!!-s posztert. Tetszett a dizájn, kérdeztem, hogysmint. Mondta, zsákbamacskában találta az egyik árusnál 600 forintért. Ó, mondom magamban, az megér annyit. El is mentünk Iskariossel megnézni, hogy vajon hol lehetett megnyerni azt a posztert. Közben megálltunk a Magyar-Japán Baráti Társaság pultjánál. Én kanji feladatlapot töltöttem ki, ha már nyelvvizsgára készülök, Iskariotes meg könyvet vett magának.

Ezután mentünk megkeresni a Haikyuu!!-s posztert. Hát, meglett, de ahol láttam, ott a többi között volt 1500 forintért... Ráadásul eléggé rossz minőségű, enyhén pixeles volt a kép. Hát ennyiért köszönöm szépen, inkább kinyomtatom magamnak. Meg is találtam a képet neten. A mérettel nincs baj, szép nagyméretű, de a fájl mérete kicsi. Ha onnan szedték le ahonnan én és nyomtatták ki, akkor értem, hogy miért pixeles a kép. Mert maga a kép egyébként jól néz ki, de inkább intézem magamnak. Most örülök, hogy digitális formában megvan.

Visszamentem a karaoke terembe. Szerettem volna még énekelni, de annyian voltak előttem, hogy én már nem is kerültem sorra. Ez inkább pozitívum, mert népszerű a karaoke. Inkább elbeszélgettem a többiekkel. Hinaannával még délelőtt, 8 és Miroku eléggé későn jöttek, le is maradtak a zenei tippmixről. Ők nem tudtak a cseréről. Mazsibazsival meg Mai-jal is beszélgettem egy kicsit.

És itt vége is lett a szombati eseményeknek. Még wakát vártam meg, mert nála aludtam az éjjel. Én előre ki akartam menni, de ő már várt engem, és mint kiderült, teljesen máshol, mint amerre én vártam. Nem is találtam kijáratot ott, ahol én akartam kimenni. Valahányszor a Hungexpo épületében vagyok, valóságos labirintus számomra. Egyben rejtély, hogy hogy jutok ki onnan.

De meglett. Előbb a hangtechnikust vittük el Rákosrendezőre, utána mentünk haza. Lecuccoltunk, aztán elmentünk a közelben lévő Legenda sörfőzdébe vacsorázni. Ízletes volt a kétszemélyes legenda tál, amit rendeltünk, de olyan hatalmas volt, hogy nekem az egész harmada elég volt. Azzal is úgy belaktam, hogy másnap délelőttig nem is kívántam semmit. Egy kicsit még szórakoztattuk egymást a PC előtt, aztán mentünk a magunk helyére aludni.

Vasárnap

Szerencsére jól aludtam, és megtudtam a hűvös lakás ősi titkát: Nappal egész nap lehúzva tartani a rolót. Mivel csend honolt, ezért megnéztem telefonon a Castlevania sorozat 2. évadának 7. részét, plusz a Prince of Stride Alternative-nak szintén a 7. részét. Waka pont az utolsó néhány percben kopogott be, na mondom nem reagálok, ezt még gyorsan megnézem és majd utána kimegyek. Így is lett. Összekészülődtünk, megreggeliztünk, utána mentünk előbb a SPAR-ba vásárolni. majd utána a MondoConra.

Jószokáshoz híven vasárnap gyorsabb volt a bejutás. Waka lecuccolt a karaoke teremben, és is maradtam ott egy kicsit. Meglepetésre ma sokkal jobb volt a hangtechnika. Tisztábban szólt a zene, az ének, a mikrofont is sokkal jobban lehetett hallani. Azt hittem, valamit állítottak, de ahogy rákérdeztem, az derült ki, hogy nem, egyszerűen csak jobban "együtt álltak a csillagok". Függ attól is, hogy milyen kint milyen programok vannak, mennyire van huzat, hány ember volt bent, stb. Mivel nem értek a hangtechnikához, ezért csak bólogatni tudok. Az biztos, hogy vasárnap minden sokkal jobb volt. Ha mindig ilyen lenne a hang, akkor nem bánnám, ha frekventáltabb helyen lenne a karaoke.

Átmentem az A csarnokba, a Nintendo részleghez, itt a promóter sráccal játszottam Nintendo Switch Sports-ot. Három játékot játszottunk: Golfot, röplabdát és bowlingot. Jó volt, a röplabdában együtt voltunk, és megfordítottuk a meccs állását, végül mi nyertünk. Szerintem gyakorlott játékos.

Visszamentem a karaoke terembe, és eléggé vakmerő módon bevállaltam a Haikyuu!!: Toppakou dalát.

De a végeredmény... Konkrétan tankkal mentem neki a dalnak. Már az első kiénekelt hangnál éreztem, hogy ez kaputt... És mivel nem tudtam, hogyan korrigáljak, muszáj voltam az első refrénnél leállítani a dalt, mert nemcsak a hangomat fogom letarolni, hanem a hallgatóság hallását is. Volt bennem némi csalódottság, el is mentem szétnézni, hogy mi van most vasárnap.

A magam részéről nem tűnt fel, hogy kevesebb látogató lenne, de ugyanúgy azt éreztem, hogy kevés a kiállító. Waka elkísért, a Playstation 4-nél játszottunk egyet. Valami verekedős játék volt. Elég gyorsan ráéreztem a lényegre, végül én nyertem. Vagy waka hagyott nyerni. Mindenesetre ő ment vissza, mert a karaoke verseny hamarosan elkezdődött. Én még nézelődtem a másik csarnokban. Talán ha valamivel mélyebb érdeklődésem lenne a társasjátékok iránt, jobban ellettem volna a D csarnokban is. Így inkább csak az előadó színpadot néztem meg, majd visszamentem én is karaoke terembe, meghallgatni a versenyzőket. Voltak jók is, nem tudom, ki nyert, de nem tudok kiemelkedőt mondani.

De ezután szinte végig a karaoke teremben maradtam. Néztem a programokat, de nem emlékszem arra, hogy akár lett volna olyan előadás is, ami érdekelt volna. Szeretek a karaokésok között lenni, de ha túl sokat vagyok köztük, az jelzi, hogy mennyire volt számomra érdekes a többi program. ^^' Mindenesetre egyet még énekeltem még: Uchuu no Kishi Tekkaman Blade: REINCARNATION.

Szerencsére ez már jól ment, szerettem énekelni, és másoknak is tetszett. Örültem neki. Ami a Haikyuu!! dalt illeti, majd itthon gyakorlom. Elgondolkodtam azon, hogy pont azok a dalok mennek, amikkel az egyéniségem látható részét tudom kifejezni, és azokkal vannak problémáim, amik a vágyott énemet fejezik ki. Érdekes összefüggés, hogy legalább annyira kell gyakoroljam ezeket a dalokat, mint amennyire azt "gyakorolni", hogy kibontakoztassam azt az egyéniségemet, amely még mindig fogságban sínylődik.

Egy kicsit maradtam, de utána megint mentem szétnézni, mintegy búcsúzásul, majd indultam haza. Új rendszer lesz nálam, amíg Békéscsabán lakok, hogy Kőbánya felsőről megyek Szolnokra, hogy legalább addig jó vonattal utazzak, majd Szolnokon átszállok arra a vonatra, ami hazavisz.

Furcsák a nyári MondoConok, nem szoktak bejönni. Most nem is voltak olyan sokan, többen láthatóan kisebb standdal voltak jelen. Nem is csináltam sok képet, de amik vannak, azok itt tekinthetők meg. Ősszel minden jobb lesz.

1 hétvégén 2 rendezvényen

Simán lehetne a elmúlt hétvége a rendezvények hétvégéje! Szombaton a MondoConra mentem el, vasárnap pedig a Regamex Retro Videojáték kiállítására. Többektől is hallottam, hogy problémás, hogy több rendezvény is volt ezen a hétvégén, amire elmentek volna, de választaniuk kellett. Én úgy oldottam meg, hogy egyik nap azt egyikre mentem, másik nap a másikra. Én sem így terveztem egyébként, de végül így lett a legjobb.

Szombat - MondoCon

Már 4.30-kor felkeltem. El is gondoltam, hogy esetleg mehetnék az 5.32-es vonattal, mint a régi szép időkben (amikor az 5.25-ös vonattal mentem Pestre), de végül nem tudtam időben elkészülni hozzá. De természetesen a 6.20-as is bőven megfelelt. Az út rendben volt, a vonat is jól ment. Egyből metróval mentem a Pillangó utcáig, majd onnan elsétáltam a Hungexpóig. Vendégként azonnal bejutottam, és kifejezetten kellemes volt még az üresben szétnézni az árusok között.

Volt természetesen most is volt minden: Eredeti animés cuccok, hamisítvány bóvlik, könyvkiadók, artist alley-k, kajáldás rész, esport részleg. Olyan ez tulajdonképpen, mint egy nagy animés pláza, ami 3 havonta kitelepül egy hétvégére a Hungexpo épületére. Egyre többen vannak külföldi árusok. A kínai hamisítvány-árusok kifejezetten problémásak, hogy megengedettek. Egyre többen jönnek viszont lengyelek, akik jellemzően eredeti cuccokat hoznak. Az oldalt látható Kageyama figura is egy lengyel árustól származik. Ebben viszont nem voltam biztos, hogy eredeti. Két dolog volt gyanús: A "FuRyu" céget nem ismertem, plusz az eredeti figurakészítők sportanime karaktereknél általában arra fókuszálnak, hogy a sportember mivoltát hozzák ki. Ehhez képest nem láttam még olyan figurát, ahol Kageyama ennyire kifejező, merengő tekintettel nézne hátrafele. De Airisu kisegített, hogy ez eredeti. Nagyon tetszett egyébként, de sejthető, hogy a bal-felső sarokban lévő "180 ,-" nem magyar forintban volt megadva. A lengyelek 1 PLZ = 100 HUF árfolyamon számoltak, és hát sajnos 18.000 forint nem volt nálam, így ott kellett hagynom. Egyébként tesznek rá valamennyi árrést, hiszen 1 lengyel zloty valójában 90 forint, de úgy vélem, így éri meg nekik eljönni Budapestre.

A Haikyuu!! iránt egyébként nagyon megnőtt kereslet, ugyanis a Geek Corner újabban Haikyuu!!-ból is állít össze Mystery Box-okat. Nagyon megkísértett, hogy vegyek-e egyet, de végül azért álltam el tőle, mert bagszi az egyik videójában bontott fel Pokémonos Mystery Box-ot, és egyértelműen az volt a konklúzió, hogy nem éri meg. Ami meglepett, hogy emlékeim szerint még hamisítvány is volt a csomagjában. Sajnos ebbe bele lehet futni náluk. Még a Holdfényes időkből vettem náluk Taiwani bootleg The Legend of Zelda: Ocarina of Time OST CD-t 3000 forintért. Akkor volt még, amikor nagyon ráfüggtem a Zelda játékokra, és nem tudtam, hogy mik az ismertetőjegyei egy hamisítványnak. Mostanra meg annyira kiképeztem magam, hogy már az is gyanús, ami eredeti.

A következő kalandom a Nissin Cup Noodles-nél volt. Most is meg lehetett náluk azt csinálni, hogy a szobabiciklijükön ketten tekernek és aki 3 perc alatt többet teker, az nyer egy pohár Nissin levest. Szerencsém volt, mert egy lány pont egy riválisra várt. Itt vagyok én. Érdekes volt... Nagy lendülettel nekiveselkedtem, volt is előnyöm, de döbbenten konstatáltam, hogy elég gyorsan elfáradtam. Messze nem annyira könnyű. Igyekeztem a fáradtságommal minden fronton megküzdeni, végül holtverseny lett a vége. Vagyis minden a ketten kaptunk egy-egy pohár levest.

Meglepett, hogy mennyire nehezemre esett 3 perc után levegőt venni, meg járni. De korábban, amikor néztem egy-egy '90-es évekbeli Játék határok nélkül adást, akkor találtam ki, hogy ha én játszanék valamelyik játékban, nem érdekelne, hogy mennyire lenne fárasztó, két perc alatt összeszorítanám a fogam és végigcsinálnám. Utána lehet pihenni. Ezt az elvet követtem itt is, és ha holtversenyben is, de eredményre vezetett. Utána elég gyorsan regenerálódtam, nem volt gond. Egyébként egy marhahúsosat kértem.

Ez is segített, hogy addig is pihenjek, amíg eszek. Ezután mentem fel a karaoke terembe megnézni, hogy mi a helyzet, de meglepően nagy volt az üresség. De nemcsak induláskor: Egész nap. A törzscsapaton kívül: Mazsibazsi, ToumeiNi, Mai, Sapka, Mystra, Tsuki, Leea nem sokan énekeltek. Nyolc most nem jött, John igen, viszont meglepetésemre nem énekelt. Kérdeztem is, mondta, hogy már nem izgalmas neki a dolog. Valami hasonló volt nálam is. Néztem a karaoke dallistát és konkrétan meg kellett "erőltessem" magam, hogy valamit mégis énekeljek a verseny előtt, hogy bemelegítsek. Még ha váltogatom is a dalokat, egy idő után tényleg nem buli ugyanattól a Hayashibara Megumi-tól, Okui Masami-tól, Suarától énekelni. Nem érdekes még úgy sem, hogy több év szünet után tértem vissza a karaokéhoz. És mivel nem éreztem a hangomat ereje teljében, ezért nem akartam sportanimék férfi előadóit bevállalni.

De hogy azért mégis kimenjek elénekeltem a Saber Marionette J-ből az I'll be there-t. Ezzel elvagyok, és jó is volt egy egyszerűbb dallal bemelegíteni a versenyre. Néha voltam nézelődni, de igyekeztem vissza a 13 órási versenyre. Versenyre is nagyon kevesen jelentkeztek. Összesen 12-en, de mivel volt egy kezdő és egy haladó kategória, 6-6 fős csapatokra lettünk osztva. Ráadásul mind a kettőben volt egy, aki végül nem jelent meg, ezért végülis 5-en versenyeztünk egy csoportban. Én harmadiknak voltam írva, de másodiknak mentem ki. Ahogy írtam korábban, a Bakuten!! endingjét, az Anata ga Iru-t énekeltem. És azt kell mondjam, hogy összességében jól ment! Sőt! Otthon hiába gyakoroltam, valahol mindent belebakiztam a szövegbe, a versenyen viszont hibátlanul ment! Mondjuk retteneten izgultam, és nagyon figyeltem a szöveget. Mondjuk ennek az izgalomnak az lett az ára, hogy itt-ott eltévedtem hangban. Meg amikor az énekes a refrénben viszi fel lépcsőzetesen a hangját, itt-ott rosszul vettem a lépcsőfokokat, és megbotlottam. De mindent egybevetve elégedett vagyok. Úgy gondolom, hogy jó hírét vittem az animének. Egyébként a kezdő csapatban voltam, aminek azért örültem, mert jó esélyét láttam annak, hogy akár helyezett is lehetek. Főleg, hogy csak öten versenyeztünk.

A hagyományos karaokén viszont továbbra sem volt nagy változatosság. Lexi volt az, aki énekelt még, illetve Miroku szórakoztatott minket a soknyelvű dalaival. Valószínűleg az is befolyásolta a létszámot, hogy jó idő volt kint. Nagyon sokan lézengtek odakint, ott csináltak programot maguknak az animések.

Én se maradtam sokat a karaoke teremben. A versenyzőket végighallgattam, de aztán én is mentem nézelődni. Előadásokat hallgatni, nézelődni az árusok között. Pont akkor csíptem el a cosplay versenyt, amikor egy The Legend of Zelda cosplayes volt. Nem volt rossz.

De annyira nem fogott meg az előadása. Az előadó színpadnál sem voltak sokan. Itt pont egy képregényes előadás volt, a Pilote magazin történetéről. Ez az a téma, amiben nem vagyok jártas, de nyitott vagyok rá. Érdeklődéssel is hallgattam volna, ha nem épp akkor tört volna rám a mélypont, és nem aludtam volna be az előadáson. Amit hallottam belőle, az jó volt. Azért érdemes olyan témákban is előadást hallgatni, ami a geek kategórián belül van ugyan, de kívül esik az érdeklődésünkön, mert egyrészt vannak átfedések az egyes kulturális termékek között, másrészt ebben is hallhatunk olyan érdekességeket, amiből tanulhatunk.

Az árusoknál akartam vásárolni. Két dolog között vacilláltam. Vagy a Fumaxnál veszem meg a Bűnös beszélgetések 1 és Cagaster 1 mangákat, vagy a 5panelsnél veszem meg Molnár Eszter: Hidden képregényét. Az utóbbi mellett döntöttem. Elsősorban azért, mert ez Krisi barátom feleségének munkája, és mivel nagyon becsülöm, ha valaki kibontakoztatja a tehetségét, akartam támogatni a munkásságát és a törekvését. Azt leszámítva, hogy a karakterdizájn nem az én stílusom, jó a képregény. Jó a történet, jól egyensúlyoz a krimi és a romantika között, és a rajzstílussal, az erős vonásokkal, kontrasztos színekkel is jól érzékelteti a történet jelentősségét a karakterek szempontjából. Úgyhogy a magam részéről érdemes a támogatásra, remélem megtalálja a számításait a kiadónál és eredményesek lesznek a későbbi munkái is.

A másik ok, amiért nem a Fumaxnál vásároltam, mert a weboldalon ugyanezen az áron bármikor meg lehet vásárolni a mangákat, ráadásul egy rakással van nekik belőle.

Vissza-visszajárogattam a karaoke terembe, meghallgatni, hogy mi a helyzet. Hát, lehet, hogy tényleg rosszkor tértem vissza, mert majdnem el is fogyott az énekesek listája. Én még bevállaltam a WHITE ALBUM-ból az Akai Ito dalt, de ezt is úgy vadásztam, mintha egy nagy fűcsomóból kellene megtalálnom az egyetlen kiszáradt fűszálat. Emlékeztem arra, hogy ezt annak idején nagyon szerettem énekelni. Jó volt most is. De aztán mentem le a nagyszínpadhoz, mert közeledett az eredményhirdetés. És mivel jó esélyét láttam arra, hogy helyezett lehetek, ezért mindenképp meg akartam nézni. De végül a kezdők ötöse közül nem voltam helyezett. Az igazat megvallva nagyon csalódott voltam, mert megítélésem szerint ketten rosszabbak voltak, mint én, nagyjából az egyik szintjén gondoltam az előadásomat, illetve egy valakit gondoltam biztosan jobbnak nálam. De nem én vagyok a zsűri, nem én hallgattam az 5 előadást külsős szemmel, ezért csak tudomásul vehetem az eredményt, de nem változtathatom meg. Azt azért megtettem, hogy E-mailben kértem visszajelzést, milyennek gondolták az előadásomat, ez nem jött még meg.

Ezután mentem a Kinizsi utcára a szálláshelyre, ahol az éjszakát töltöttem. Mivel belváros, ezért a régi, 100 éves lépcsőház egyik lakása volt. Galériás kislakás, amennyire csak lehetett, felújították, szépen nézett ki. Egy személy számára pont megfelelő. Mielőtt mentem volna lefeküdni, még a bloggal foglalkoztam, migráltam át a posztokat.

Vasárnap - Regamex Retro videojáték kiállítás

Sajnos nem tudtam sokat aludni, mert arra ébredtem fel 4.30 fele, hogy valaki becsapta az ajtót. És ez annyira hangos volt, hogy megijedtem, mert azt hittem, hogy betörtek! De mivel nem láttam mozgást, ezért megkönnyebbülten konstatáltam, hogy a szembe lévő szobába tértek haza. De ez jól mutatja, hogy mennyire áthallatszik a zaj ezekben a régi lakásokban. Próbáltam visszaaludni, de már nem tudtam. Ezért inkább bekapcsoltam a laptopot, és tovább dolgoztam a blogon. Pont 9 óra lett, mire végeztem a kitűzött munkával. Összekészülődtem, és indultam. A kulcsot az instrukciók szerint leadtam, majd irány a Regamex!

A Kispesti Művelődési Központban (KMO) volt a Regamex, ezért metróval Kőbánya-Kispestig mentem. Előtte a Tescóba mentem bevásárolni. Micsoda nosztalgia visszatérni a XIX. kerületbe. Mennyi szép emlék! Közel van a KMO a metrómegállóhoz, a jegy megvásárlása után betértem. Felmértem a terepet, egyből bagszit kerestem. Meglepődött, hogy meglátott, mondtam, már nem volt érdekes a MondoCon. Az elején még kevesen voltak, vasárnap lévén egyébként is lassabban szállingóznak az emberek.

Külön megörültem annak, hogy találkoztam a Futu-Retróval is. Rég beszélgettünk már, de mintha csak onnan folytattuk volna, ahol utoljára abbahagytuk. Vagyis azért kíváncsi voltam arra, hogy mi történt vele, mert se a weboldal nem működik, se Facebookon nem válaszol az üzenetekre. Sajnos komoly nehézségekbe ütközött, de nagy örömünkre nem adta fel a munkásságát. A Game Boy múzeum neki küldetés.

Örülök neki, hogy csinálja, mert nagyon jó, hogy ily módon is viszi a Nintendo hírét. Bizony ott az asztalon végig-végig Game Boy játékok láthatók. Valamint van négy példány abból a Virtual Boy-ból, ami már nem jutott el Európába. De nagyon keveseknek van Magyarországon ekkora gyűjteménye egy Nintendo konzolból. Emlékszem, valamikor 13-14 évesen a fejembe vettem, hogy az összes Európában megjelent Super Nintendo játékot megveszem, mert akkor is ez volt a kedvenc konzolom, és ebben a mai napig nincs változás. Nem vált valóra, most meg már nagyon-nagyon drága lenne elkezdeni. Nemcsak a retro játékok drámai drágulása miatt, hanem több dolgot is szeretek, gyűjtök, és minden mástól elvonná a pénzt, ha elkezdenék egy Super Nintendo múzeumot létrehozni. De példaértékű, hogy a Futu-Retro így csinálja, küldetésként fogja fel, és nem adta fel.

Azért szép számmal összegyűltünk. Jöttek az emberek, és szinte mindegyik TV-nél nagy volt a nyüzsgés. Mert tényleg volt itt minden: A Videoton Pong gépétől kezdve az Atari és a Commodore számítógépén át a Nintendo, Sega és a Playstation nagysikerű konzoljáig bezárólag valamennyi konzol konzol egy-egy emlékezetes játéka kipróbálható. A színpadon még Wii is volt Wii Sports-cal. Itt felelevenítettem a promóteri múltamat, ugyanis egy apa a fiával kíváncsian nézte a Wii-t, hogy kell ezt irányítani. Szívesen beavatottam őket az alapokba. Nagyon élvezték a teniszt, az apán is látszott, hogy valósággal újra élte a gyerekkorát. Az is felkeltette az érdeklődését, hogy a Mario és Zelda játékokat is lehet mozgásérzékeléssel játszani. Csak nem új Wii-tulajdonosokat kreáltam? Ha tovább fejleszteném a kommunikációs készségemet, szerintem egész jól be tudnék mutatni egy konzolt, és tényleg jó promóter lehetnék.

Egyébként mindig jó látni ezeken a retro kiállításokon, ahogy apák viszik a fiaiak egy-egy géphet, hogy "nézzétek meg, ezzel játszottam, amikor annyi idő voltam, mint ti most!" És tényleg úgy játszanak a gyerekek a nagy klasszikusokkal, mint a mai trendekkel. Ez mindig megmelengeti a szívesen. Bizony, ha úgy alakul, hogy nekem is lesz gyerekem, beavatom a tutiba!

A Regamex alapítója, Sakman kvízzel is kedveskedett, mellyel próbára tehettük a retro videojátékos tudásunkat. Három kérdéssorral készült, és volt is érdeklődés szép számmal. Mindegyiken legalább 30-an vettek részt. A kérdéseket az Ahaslides-on voltak elérthetők. Soha nem hallottam erről az oldalról, a Kahoot az, ami közszájon forog. Az első kvíz volt az, ahol sikeres voltam. Több volt itt a Nintendós kérdés, plusz amiket nem tudtam biztosra ott is több kérdésre megérzésből jól válaszoltam. Hát mondom magamban, megyek lottózni. Végül 3. helyen végeztem. A másik két kvízen már messze nem voltan ennyire szerencsés. Nehezebbek, "trivia-szerűbbek" voltak a kérdések, a videojáték-történelem sokkal nagyobb szegmensét ölelték fel, így ezekben a hátsó helyek egyikén harcoltam a becsületemért. Az utolsó kvíznél pont az utolsó két kérdésnél szépítettem az eredményemen.

A Regamex régóta biztosít lehetőséget magyar független játékfejlesztőknek, hogy bemutassák az játékukat. Ezek ott kipróbálhatók, lehet is beszélgetni a fejlesztőkkel. Ezzel nem éltem, mert tényleg utolsó vagyok a programozók között, ezért nagyon beszélgetni sem tudok róluk. De a kezdeményezés mindenképp becsülendő. Ami viszont érdekelt, az a Tuan könyvesbolt könyvei. A Fumax mellett ők a másik olyan kiadó, amelyik videojátékok könyvadaptációit adják ki magyarul. Ezeket a könyveket azért szeretem, mert olvasás formájában élhetem meg azon játékok történetét, amivel nincs lehetőségem játszani, de érdekelnek. Vannak könyvek, amik jó áron vannak náluk, úgyhogy be is regisztráltam az oldalra. Fogok náluk vásárolni. Illetve ők is adnak ki játékot "Firebat Revolution" címmel, ennek a demóját osztották CD formájában. A teljes változat hamarosan megvásárolható lesz itt.

Amit még érdekesnek tartottam, és sajnos nem tudtam élni vele, a Moleman film legújabb videojáték témájú dokumentumfilmje a "Stamps Back" Blu-ray formában is megvásárolható. Rajongói adományokból sikerült a Blu-ray kiadványt elkészíteni, és azt kell mondjam, hogy az egyik legigényesebb kiadvány, amivel a DVD megjelenése óta dolgom volt. A borító nagyon stílusos és szép, a díszdoboz meg olyan, hogy bármelyik blockbuster film díszdobozos kiadása mellett ott állhat. Sajnos nem volt lehetőségem megvenni (és képen sem örökítettem meg...), de remélem, lesz lehetőségem megvenni. Néhány dokumentumfilmben szereplő fejlesztőnél pedig alá lehetett írni akár a Blu-rayt, de hoztak posztert is a filmről, én azt írattam alá. Sajnos itt sem tudtam beszélgetésbe elegyedni senkivel, de volt valaki, aki ismerős volt. Akkor nem tudtam megmondani, hogy honnan, már csak utána esett le, hogy ő volt Martin, a legendás 576 Konzol főszerkesztője. Ha lett volna bátorságom, vele beszélgettem volna egy kicsit.

Még egy kicsit maradtam bagszinál, játszottam Nintendo Switch-en, de aztán 16 órakot mentem haza. A 17.10-es vonatot kényelmesen elértem, és 20 órára haza is értem.

Összegzés

Megmondom őszintén, nemcsak azért döntöttem úgy, hogy megyek a Regamexre is, hogy végül mind a két rendezvényen jelen tudjak lenni, hanem mert volt akkora csalódás a karaoke verseny eredménye, hogy végül váltsak. Mivel egy számomra nagyon kedves animéből énekeltem egy olyan dalt, amiről azt gondoltam, hogy jól áll nekem, és úgy érzem, hogy jól is ment, olyan érzésem volt, mintha a személyemet tagadták volna meg. De ha megkapom a visszajelzést, az még módosíthat ezen a gondolkodásomon, de úgy gondolom, hogy karaokén nem veszek többet részt. MondoConra fogok járni, magával a rendezvénnyel nincs problémám, beülök egy kicsit a karaoke terembe, ha úgy alakul, de nem hiszem, hogy kiállok még egyszer énekelni, versenyezni.

De mivel ennyire kontrasztos volt a szombati és a vasárnapi nap, elég élesen kijelölte az utamat, hogy merre tovább. Nem ez az első eset, amikor egy kisebb rendezvény jobban sül el (nemcsak a személyes érintettség okán), egyszerűen azért, mert egy kisebb csapat a szívét lelkét beleadja. Átjött a "rajongóktól rajongóknak" szemlélet. Tehát egyértelműen a Regamex sikerült jobban, érdemes figyelni a kisebb rendezvényeket is, mert könnyen előfordulhat, hogy innen távozunk lélekben gazdagabban.

Képgaléria a hétvégéről:

• 2024. tavaszi MondoCon (szombat)
• Regamex retro videojáték kiállítása (vasárnap)

Karaokék az utolsó pillanatban

Az Adarnások április 5-re határozták meg a karaokék elküldését a tavaszi MondoCon-ra. Így az utóbbi napokban megcsináltam, illetve javítottam, néhány karaokét, az alábbiakat:

• Kérésre megcsináltam a Tsuki to Laika to Nosferatu - Hi no Tsuki (ALI PROJECT) karaokét. Bevállaltam, mert szeretem az együttest, és jó érzés látni, hallani, hogy más is énekli a dalait. :) Nem mondom, remélem alaposan felkészült lehet az, aki kérte a dalt, mert nem volt könnyű időzíteni. Mondjuk mikor könnyű az egy ALI PROJECT dalt időzíteni? ... Amikor az énekesnő előszeretettel énekel egyedi ritmusban. Most is alaposan feladta a leckét.
• Megcsináltam még a Haikyuu!! Gomisuteba no Kessen - Orange (SPYAIR) karaokét. Mindenképp aktualizálni akartam a Haikyuu!!-repertoárt. Hát, mit is mondhatnék? Nem szerettem meg az új énekest... Az volt a rossz, hogy bizonyos szótagokat olyan furcsán hajlítva énekel, hogy nehéz volt belőni, hogy hova is tegyem az adott szótagot. Hallgatnom kell még a dalt, hogy tényleg megszeressem. Megcsinálom a régi dalok új változatából is a karaokét, de azzal nem sietek. Elég lesz majd nyárra.
• Megcsináltam az AI karaokét a Haikyuu!! TO THE TOP - Toppakou (SUPER BEAVER) dalából, így már azt is lehet énekelni. Egy időben próbáltam, és egész jól ment. Ha nem hangzik a magas hangok éneklése üvöltésnek, akkor közönség előtt is mehet.
• Javítottam az Okui Masami: Just do it karaokét. Néhány poszttal lejjebb írtam a kislemezről, megfordult bennem, hogy ezzel a dallal térhetnék vissza a karaokésok köré. Az ötlet jó, de a karaokét megvizsgálva, dolgozni kellett rajta. Javítani kellett az időzítésen, ráadásul nem volt jó mindenhol a szótagolás. Végül a 128 kbps mp3 karaokét cseréltem ki 320 kbps mp3 karaokéra, plusz rákerült a vocal verzió is, így már az is teljes lett.

Tehát ezek is énekelhetők lesznek a 2024. tavaszi MondoConon.

Karaoke verseny dal feltöltve

Végül egy nap haladék kéréssel sikerült felénekelni a MondoCon karaokeversenyére szánt dalomat.

Tegnap nagyon furcsán működött az AudaCity. Olyat csinált, hogy elindítottam a felvételt, és a mikrofonba sokkal hangosabban szólt a zene. Így az egész visszahangzott, az én énekem meg alig hallatszott. Ilyet soha nem csinált még, nem is tudtam, hogy mi van. De mivel erre semmi megoldást nem találtam, ezért kértem Mystráéktól segítséget. Tegnap fel kellett volna tölteni a dalt, de máig adtak haladékot. Meg néhány tippet. Szerencsére ezek közül egyikre sem volt szükség, mert ma ugyanúgy normálisan működött az AudaCity, mint korábban bármikor. Tegnap épp berágott, rossz kedve volt, azt nem akart együttműködni.

Mondjuk az érdekes volt, hogy tegnap, amikor először próbáltam meg felvenni a dalt, akkor jól ment. Csak azért kellett leállítsam, mert nagyon hamis voltam az elején. Épp nincs rendben a torkom, de szerencsére csak enyhe mértékben. De emiatt kíméltem a hangomat, és csak tátogva követtem a dalt, amikor a ritmikáját próbáltam megtanulni. Érdekes, hogy ahhoz képest, hogy könnyű dalnak gondoltam, szokni kellett nemcsak a ritmusát, hanem a dalszövegben két olyan szó is van , amit úgy ismételgettem magamban, mintha beszédtechnikát tanulnék. Az egyik az "uchiakeatta" a másik a "toumawashidattakedo". Még hogy csak a német nyelvben vannak hosszú szavak... A második szót úgy szótagolgattam magamban, kerestem a különböző részeket, hogy tudom könnyen kimondani. Az első szóban az volt a nehéz, hogy két szótagban is van két magánhangzó egymás után, ami jelen tudásom szerint eléggé ritka a japán nyelvben. Amikor gyakoroltam, módszeresen elhagytam mindkét "a"-t, és "uchiketta"-t énekeltem. Aztán úgy szótagoltam magamban, hogy észben tartsam, hogy van még plusz két a betű is a szóban.

A végeredmény nem lett tökéletes, de vállalható. Vannak hibák, szótévesztések, egyszer még el is csúszott a hangom, de ez arra, hogy jelentkezzek, elég lesz. Van még 4 hetem begyakorolni a dalt. És ha a torkom is teljesen jól lesz, nem lesznek erőltetettek a magas hangok. Mert ez is hiba volt. Viszont azt örömmel konstatáltam, hogy mennyire jól ment ma első próbálkozásra. Belém rögződött a ritmus, tudtam, hogy mire számítsak, így már egyáltalán nem okozott nehézséget. Ráadásul az AudaCity is rendben működött, úgyhogy azt a néhány hibát leszámítva flottul ment az ének.

Kap egy kis ismertséget a Bakuten!! Most újráztam az animét, és pont ma, a movie-val fejeztem be. És nagyon szeretem. Tegnap is megkönnyeztem az utolsó részt, amikor szegény Shotaróra ráhozták a szívbajt, hogy végül rosszabb helyen végzett a csapat. De kiderült végül, hogy maradtak ezüstérmesek. Shotaro meg nem tudta volna elviselni, ha miatta ér el rossz helyezést a csapat. Ma is a movie, csodálatos volt. Számomra telitalálat ez az anime, mert jó a csapat, a karakterdizájn is olyan, hogy hitelesen ábrázolja a karakterek érzelmeit, a dramaturgiája is remek. Úgyhogy még tízszer, ötvenszer, de sokkal inkább százszor fogom még újrázni az animét. Nem hiszem, hogy jön anime, amelyik elvenné a Bakuten!!-től a bronzérmet az örökös anime toplistámon.

Visszatérés a karaokéhoz

Három év szünet után visszatértem a karaokéhoz. Erősen érik bennem a gondolat, hogy indulnék a karaoke versenyen. A dal is megvan, amivel indulnék: Bakuten!! - Anata ga Iru, csak azért kérdéses, hogy indulhatok-e vele, mert nincs belőle hivatalos karaoke verzió. Ugyanakkor waka néhány hónapja beszélt nekem arról, hogy a karaokésok újabban mesterséges intelligenciával szedik le a dalból az éneket, és olyan a minősége, mintha a stúdióból adták volna ki. Ezzel akkor nem foglalkoztam komolyan, de éreztem, hogy ez az infó még fontos lesz számomra a jövőben. Ez a jövő jött most el. Tegnap elkértem tőle az oldal linkjét, ahol mesterséges intelligencia segítségével el lehet távolítani a dalból az éneket. Kipróbáltam, és csodák csodájára, tényleg olyan, mintha hivatalos karaoke verzió lenne.

Nemcsak azért hanyagoltam az Adarnako karaokét, mert teljesen Hollandiára orientálódtam, hanem azért is, mert az újonnan megszeretetett dalok döntő többségéből nincs karaoke verzió. És már én is feleslegesnek tartom, hogy egy dalból vocal only kfn-t csináljak, csak azért, mert szeretem azt a dalt, és bővebb legyen általa a karaoke lista. De mostanra újra megjött a kedvem a karaokéhoz. Főleg, ha a mesterséges intelligenciával lehet úgy karaokét kreálni, mintha hivatalos lenne... Az nagyon megnyitná a lehetőségeket. Átküldtem az Adarnásoknak a kfn-t, amit most csináltam, ha elfogadják vele a jelentkezésemet, akkor lelkes visszatérőre találhatnak a személyemben.

A dal egyébként jól megy. Ezzel azért lenne esélyem, mert nincs benne olyan nagy hangtartomány, simán ki tudom énekelni még a legmagasabb hangot is. Ezért elég csak arra összpontosítani, hogy érzelmileg visszaadjam a dal mondanivalóját. És akkor jó eséllyel indulhatok egy jó eredményért. És akkor annyi évnyi próbálkozás után végre lenne egy jó eredményen a karaoke versenyen.

Ha az AI-val késztett karaokékat is teljes értékűnek fogadnák el, az jelentősen kibővítené a lehetőségeket. Ugyanis sok olyan dalból tudnék karaokét csinálni, amiből csak vocal only van. Akkor már teljessé tenném a Bakuten!!-repertoárt, de ugyanígy megcsinálnám a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru dalokból is a karaokékat, de ami igazán extrém lenne, az a TELJES Paradox Live diszkográfia! Mert bizony, nemcsak addig hallgattam a Paradox Live dalokat, amíg az őszi szezonban ment az anime, hanem utána is! Sőt, most is az megy nálam! És azt kell mondjam, hogy most is imádom! Sőt, azért jobb most hallgatni Paralive a dalokat, mert jó érzés tudni azt, hogy nemcsak fellángolás volt, hogy annyit hallgattam a dalokat, hanem tényleg egy új szegmensét fedeztem fel a japán zenének, amit imádok!

Bár a már korábban is bemutatott lejátszási lista szerint 81 dalból áll a teljes Paradox Live dallista, ezt mind megcsinálni... O_O

Főleg, hogy rap mindegyik... És aki időzített valaha Karafun-ban rapet, az tudhatja, hogy még 50%-os lassítással is valóságos kínzás tud lenni. Eggyel is meggyűlhet a bajunk, hát még 81-gyel...

De ha már Paradox Live... Ma jött ki a harmadik stúdióalbum "ANTHEM" címmel, és rettegek attól, hogy megint gyűlölöm a Spotify-t, ugyanis az új dalokat nem hallgathatom meg.

Remélem, a holnapi nappal (amikor hivatalosan is megjelenik az album) feloldják a tilalmat. Örülök, ha ezzel legális úton hallgathatok albumot, de ha kell, nem esik nehezemre újra "kerülőúton" hallgatni albumokat.

De ami a karaokét illeti, ha visszatér a lelkesedésem, ismét számíthattok rám MondoCon karaokén.

A 2023. őszi MondoConon készült képek

Jelen voltam a 2023. őszi MondoConon, de erről azért nem írtam, mert bár mindkét napra terveztem menni, végül csak szombaton tudtam ott lenni. Amit sajnálok, mert ez lett volna az első olyan MondoCon, amiről, mint gyakorló újságíró, számoltam volna be, és az az animés blogba ment volna.

Egyébként összességében nem volt rossz. Több eseményen is részt vettem, most nemcsak a karaokéra korlátozódott az érdeklődésem. Jobban hallgattam az előadásokat, megnéztem egy pár cosplay verseny jelentkezőt, de azért a karaoke terembe is felmentem. Most voltam először ott, ahova költöztek, nem is találtam meg azonnal. De aztán végül egy molinó útbaigazított.

Ami miatt érdekes volt, az a sok látnivaló. Egyrészt egész napra elegendő programok voltak, másrészt, ha szétnéztem is, volt mit látni. A programokban elsősorban az előadásokat, beszélgetéseket szerettem. A témák is kifejezetten érdekesek voltak, ahogy a meghívott vendégek is szimpatikusak voltak. Amit élőben láttam, az a négylábúak utalta japán szellemvilág (Tanookitsune), illetve meghallgattam a fandub kerekasztalt és a MondoCon Q&A-t.

Ezek mind a kisszínpadon voltak. A nagyszínpadon néztem meg a Cosplay versenyt. Volt néhány figyelemre méltó cosplayes. Illetve amikor még arra jártam nézelődni, akkor belehallgattam a Death Note musicalbe (ha jól emlékszem), de az kriminálisan rossz volt. Nem tudom visszaidézni, hogy vagy az ének volt hamis, vagy az énekeseknek volt olyan hangszíne, amivel ki lehet kergetni a világból, de az tény, hogy nem tudtam ott maradni.

A karaokénál a kezdők versenyébe hallgattam bele. Akiket hallottam, azok tényleg kezdők voltak. Mindenki elindul valahonnan, remélhetőleg, fogják magukat fejleszteni, ha komolyan gondolják az éneklést. Egyébként most nem volt ingerem arra, hogy énekeljek. Ott beszélgettem néhány régi ismerőssel, de nem maradtam sokáig, mentem tovább.

A vásárok nem voltak rosszak, a kiállítások is érdekesek voltak. Néhány játékot végignéztem, volt is, ami érdekelt, de nem álltam sorba, mert hosszú volt. Ha maradtam volna vasárnap, egy jóval kisebb sort kivártam volna. Hiszen köztudott, hogy vasárnap kevesebben vannak MondoConon.

Azért a szombaton készített képeket megosztanám. Hogy komolyan terveztem a connal, talán jelzi, hogy igyekeztem jelen tudásom alapján profibb képeket készíteni. Van rendezői és operatőri alapismeretek óra is az újságíró képzésen, és bár eddig is érdekelt valamennyire a fényképészet, most, hogy tudatosan hozom össze az újságírással, még jobban. Igazából már gyerekkoromban is szerettem volna fényképezni, csak mivel akkor még filmes fényképezőgépek voltak, nem engedték. Hiszen a rosszul sikerült kép is sajnos ugyanúgy foglalta a helyet a filmben, és nem lehetett törölni, mint a digitális fényképezőgép esetében. Ezért csak 2003-ban kezdtem el magamtól fotózni, amikor megkaptam az első digitális fényképezőgépet. Emlékszem, HP volt, és 2,1 Mpixel képeket tudott csak. Őrzök néhány képet abból az időből... sokat fejlődtek a fényképezőgépek, hogy rövid és tömör legyek.

De az a lényeg, hogy szerettem, és sokat fényképeztem már akkor is. Főleg családi összejöveteleket, és azt hiszem, hogy ha valaha is profi fotós lennék, erre specializálódnék: Események, emberek. Ezeket nagyon szeretem megörökíteni.

Erre egy MondoCon kiváló lehetőség, és mivel pozitív visszajelzéseket kaptam a képekről, ezért úgy döntöttem, hogy megosztom itt is.

2023. őszi MondoCon képek

Igazából két ok miatt nem mélyedtem soha a fotózásba: 1. Szokás programmal utómunkálatokat végezni a képeken, és hát én és a képszerkesztés esküdt ellenségek vagyunk. 2. A profi fotózás nagyon drága mulatság. Nemcsak önmagában a fényképezőgép, de a cserélhető objektív is kerülhet akár százezres nagyságrendű összegbe. Ha lenne valami ötlet arra, hogy oldhatnám meg olcsóbban, akkor lehet, hogy belemennék. Azok alapján, hogy szeretek fényképezni, és pozitív visszajelzést kaptam a képeimre, talán érdemes lehet. A legmeglepőbb visszajelzés az volt, amikor tavaly Hollandiában voltam, és először mentem Amszterdamba, és kitettem az Instagramra az ott készült jobb képeket. A Koninklijk Paleis-ről készített képemről valaki azt hitte, hogy profi fotós csinálta. Pedig csak saját képeket teszek ki az Instagramra. Elképzelhető, hogy komolyabban belemélyedek a témába.

Váratlanul jött siker

Mindig meglep, amikor látom a Super Mariós oldalamon, hogy még ha évekig nem is fejlesztem, semmi újdonságot nem teszek közzé, még úgy is van napi 30-40-es látogatottsága. Jól esik ezt látni, néha nekiveselkedek, felfrissítem, kiegészítem tartalmilag, de ez aztán mindig abbamaradt. Az utóbbi 1 hónapban viszont ismét nekiláttam és most már hosszabb távon is foglalkozok vele. Mindig kiírom az aktuális Mariós és Nintendós híreket, valamint közel 2 hétig azzal foglalkoztam, hogy az összes létező Mario játék adatbázisát létrehozzam, bennük az alapinformációkkal. De nemcsak a Mario játékok kapnak az oldalon helyet, hanem a Donkey Kong, Yoshi, Luigi, Smash Bros. játékok, de még olyan játékok is, mint például az Alleyway vagy Tetris DS, amikben Mario vendégszerepelt. Nagyon hosszú lett végül a lista.

Ezt fogom majd folyamatosan bővíteni, de már az alapadatokkal is úgy éreztem, hogy ezt az oldalt ebben az állapotában már lehet ismét hirdetni, terjeszteni a hírét. Nagyon egyszerű módon hirdetem, a Gportál felületén. Még csak reklámkampánynak sem lehet mondani, de annyira jól sikerült, hogy a 40-es látogatottságból konkrétan megdőlt az oldal látogatottságának rekordja, ami 214 volt. Ez a 3. nap, amikor magasabb az oldal látogatottsága, mint 214. Konkrétan 500-600-nál tart. Ennek köszönhetően hatalmas mértékben ugrik fel az oldal kéthetes átlaglátogatottsága. Most ott tartok, hogy a közel 115.000 Gportálos oldal között a Mariós oldalnak van a 21. legmagasabb átlaglátogatottsága. Sőt, jelen állás szerint úgy áll a helyzet, hogy 2 hétig sikerül átlagban sikerül tartani az 500-600-as látogatottságot és átlaglátogatottság lesz, akkor az első helyre kerülhet fel az oldal.

Ez hihetetlen öröm számomra, nem gondoltam volna, hogy ez velem is megtörténhet. Humbby barátomnak mondtam, hogy ez a 214-es látogatottság olyan, mint a Forma 1-en valaha elért legmagasabb sebesség (397 km/h 2006-ban). Csak álmodozok arról, hogy valaha ismét elérjem. Aztán hirtelen átültem egy F-Zero GX kocsiba, amivel pillanatok alatt elérem a 397 km/h-t és most 1500 km/h-val hasítok a versenypályán. De ha már autóverseny, akkor a Mario Kart analógiájával is élhetnék, hogy nagyon jól elvoltam a hátsó helyek egyikén, egyáltalán nem zavartattam magam. Aztán hirtelen találtam egy rövidítést, aminek köszönhetően az élmezőnyben találtam magam.

Az külön öröm számomra, hogy ez a látogatottság növekedés még csak nem is nekem szól, hanem Super Mariónak és az hírnevének. A lényeg röviden az, hogy 2006. március 19-én azért hoztam létre az oldalt, mert akkoriban egyáltalán, semmilyen Mariós oldal nem létezett Magyarországon. Legyen hát akkor tőlem az első. Valami látogatottsága mindig is volt, egy időben kifejezetten jól ment az oldal, ami már akkor is jelezte számomra, hogy a Nintendóra és Super Marióra nagyobb igény van, mint ahogy azt sokan gondolták, gondolják. Azért lett egyébként Hungarian Super Mario Fan Club az oldal címe, mert annak idején amikor láttam az egyes Mario játékok stáblistáját (értsd: végigvittem egy játékot), mindig láttam a “Super Mario Club” nevet. Elgondolkodtam azon, hogy milyen jó lenne Magyarországon is egy ilyen Super Mario Club, ahol összejönnek a Mario rajongók, csevegünk a játékokról, barátkozunk, alkalmasint együtt játszunk valahol, de akár még versenyzünk is nyereményekért. Már akkor elgondoltam, hogy milyen szép lenne olyan nyereményekért versenyezni, mint amiket a Nintendo Játék az erővel könyvsorozatban is meghirdettek. A fődíj egy NES konzol volt Super Mario Bros. játékkal (1992-es a könyv), a második helyezett Game Boy-t nyert Super Mario Land játékkal, a harmadik helyezett két játékot szabad választás szerint. Hogy nézne ki ez most, 2023-ban? Fődíj: Nintendo (azt írtam először, hogy “nincs” XD) Switch OLED kiadás Super Mario Odyssey játékkal. A második helyezett egy Nintendo Switch Lite-ot nyer Super Mario 3D World + Bowser’s Fury játékkal, a harmadik helyezett meg két Nintendo (már megint “nincs”…) Switch játék szabad választás szerint.

Egyébként a Gportál már annak idején sem örvendett nagy népszerűségnek az internetezők jelentős hányadánál. Egyrészt azért, mert nagyon kevés dizájnbéli szerkesztési lehetőség van az admin felületen (eléggé jellegzetesek a Gportál oldalak), másodsorban (és legfőképp) azért, mert az oldalt már annak idején is elsősorban a tizenéves kiscsajok használták, hogy a rajongási tárgyuknak állítsanak egy oltárt mindenféle csili-vili elemekkel. Így a végeredmény egy borzalmasan igénytelen, több esetben tényleg undorító módon kinéző oldal lett. De én valamiért úgy voltam vele annak idején, hogy kihozhatok ebből valamit. Nekem ideális, mert még a HTML-hez is csak alapszinten értek, CSS-hez végképp hozzá se tudok szagolni. Tartalmilag viszont kihozhatom, amit akarok. Hát akkor lássunk neki. Aztán lett, ami lett, és most úgy néz ki, hogy hiába 17 éves már az oldal, most éli a legnagyobb fénykorát. Egyébként már annak idején is több olyan visszajelzést kaptam, hogy az én oldalam az első normális Gportálos oldal.

Most konkrétan elképzeltem, hogy a fentebb említett nyereményjáték akár realitássá is válhatna. Az az igazság, hogy ez a hatalmas lendület felszabadított és egy kicsit szabadabbnak érzem magam. Szabadabban merem kifejezni magam. Olyan érzésem van, mintha ezzel kerültem volna a helyemre. Ugyanis azt is megcsináltam, hogy egy-egy blogpostot is meghirdettem, azok látogatottsága is nagyon fellendült.

Úgyhogy rövid távon nagyon bejöttek a dolgok. A következő lépés az, hogy hosszú távon is fenn tudjam tartani ezt a látogatottságot és azért járjanak vissza az oldalaimra, blogjaimra, mert ténylegesen kíváncsiak rám és nem azért, mert hirdetem. Ezt úgy akarom elérni, hogy méltó leszek rá oly módon, hogy folyamatosan fejlesztem az íráskészségemet. Nemcsak azzal, hogy egyre jobban fogalmazok, hanem érvényes gondolatokat fogalmazok meg az adott kulturális művel kapcsolatban. Ezt több lépésben teszem meg.

Első körben beiratkoztam egy online újságírói tanfolyamra. Ha nem jön közbe semmi, akkor ezt ebben a félévben megcsinálom, és a végére tanúsítvánnyal a kezemben hivatásos újságíró leszek. És ha meglesz a holland diploma is, akkor két olyan végzettségem lesz, amit örömmel tudok magaménak. Tukeinon mondta is, amikor újságoltam neki, hogy mit tervezek, hogy ez a képzés azért is lehet jó, mert az itt szerzett ismereteket több nyelven is művelhetem. Ebbe nem is gondoltam bele, de igaza lehet. Második lépésben meg több helyen leszek jelen, több olyan írást fogok olvasni, ami releváns számomra. Azokból is tanuljak, hogy mikre érdemes figyelni például egy-egy anime vagy videojáték elemzésnél. Első körben 5 év után újra veszem a Mondo magazint. Ezt is olvasom és a korábbiakhoz képest jobban figyelem az írási stílust, mi az, amit magamévá tudok tenni és mik azok az elemek egyes animéknél, amikre eddig nem figyeltem, de fontosak lehetnek. Harmadik lépésben meg valószínűleg újra fogok MondoConra járni, illetve több animés és geek rendezvényt fogok látogatni. Kikapcsolódásként most nem karaokézni fogok, hanem előadásokat fogok hallgatni, más jellegű programokon veszek részt, illetve figyelni fogom az embereket, hogy lássam mire van igény. Nem, ez nem olyan jellegű dolog, hogy felmérem, hogy mire van igény, és ahhoz igazítom majd az írásaimat, hanem például megfigyelem azt, hogy mi az, ami most népszerű és próbálom megfejteni, hogy miért annyira kedvelt az adott mű. Hogy csak egy példát mondjak. Persze eddig se csukott szemmel jártam conokon (igencsak balesetveszélyes lenne…), de most ezt tudatosan tenném. Tehát röviden összefoglalva ezekre a felmérésekre azért van szükség, hogy én magam is lássam, hogy milyen a magyar animés közösség és tudjam, hogyan szólítsam meg őket ebben a blogban.

Úgyhogy ez egy nagyon hosszú út eleje, amin elindultam. De azért is akarom fejleszteni az írási készségemet minden szempontból, hogy komolyan vehető legyek, akár tényező is lehessek azokban a témakörökben, amikben írok. Egy korábbai írásomat helyettesíteném is: A Nyári MondoConos élménybeszámolóban tettem egy utalást arra, hogy akár az ördöggel is lepaktálnék. Ma már ezt egy kicsit másképp látom és most már azért járnék újra MondoConra, hogy minél többet lássak.

Az biztos, hogy a Mariós oldal sikere óriási lendületet adott nekem és a jövőre nézve rengeteg ötlet kavarog a fejemben. De az az igazság, hogy ez a lendület akkor is megmaradna bennem, ha csak tiszavirágéletű lenne a Mariós oldal népszerűsége és holnapra visszaállna 30-40-es látogatottsága. Mert már az is önmagában hatalmas dolog számomra, hogy látom a csúcsot, és realitássá vált, hogy a legjobb lehetek valamiben. Ez önmagában elég nekem ahhoz, hogy további terveket szőjek, de semmi nem utal arra, hogy itt megállás lesz. Jó eséllyel innen már csak felfele megyek.

Jövőbeni tervek

Ha már a MondoConos postban említést tettem a terveimről, akkor úgy döntöttem, hogy a külön blogpostban kifejtem, hogy miről is van szó. A lényeg az, hogy az írási készségemet ezen túl komolyan fejlesztve szeretnék minél több emberhez eljutni. Azt már márciusban megtettem, hogy külön tematikus blogokat hoztam létre, amibe komolyabb, elsősorban kifejtősebb írások kerülnek, illetve a kritikák, recenziók is oda kerülnek. Ez fog egyre nagyobb publicitást kapni, ahogy érzem, hogy egyre fejlődik az írásom és a barátok is ezt jelzik vissza. Bár úgy írtam, hogy ennek a “stúdiómunkálatai” folynak, de ennek folyamata valójában nem titok, mert semmi forradalmi nincs benne. Inkább ennek tanulási folyamata lehet sajátságos. Ráadásul ezek nagyrészét már csináltam korábban is, de most sokkal tudatosabban fogom csinálni.

Mily módon tervezem fejleszteni az írásomat? Minél több blogot olvasok annak érdekében, hogy “ellessek” máshonnan is ötleteket. Például tanulságos volt kritikákat olvasni Az utazó macska krónikája című könyvből. Kb. 15-20 blogpostot olvastam el és mindegyik írás kapcsán az volt a gondolatom, hogy jók a postok, jól összefoglalták a lényeget, némely kifejezetten formálta a véleményemet a könyvről és a filmről annak köszönhetően, hogy rávilágítottak néhány olyan pontra, amik nekem nem tűntek fel, pedig azok is fontosak. Ugyanakkor egyetlen blog esetében sem volt meg az az érzésem, hogy visszajárnék oda. Az ok egyszerű: Nem volt az írónak egyedi stílusa. Egy jól megírt blogpostot olvastam, de nem érzékeltem, hogy az írónak egyénisége lenne, ami által az ő blogja jól megkülönböztethetővé válik a többitől. Márpedig én ezt fontosnak tartom. Ez ugyanolyan, minthogy gyerekkoromban azért volt népszerű az 576 Konzol magazin, mert teljesen íróknak volt saját stílusa, ami által még egymástól is jól megkülönböztethetők voltak. Elég volt az első néhány mondatot olvasni és már tudható volt, hogy ki írta az adott játékról a tesztet. Valami ilyesmire törekszem már egy ideje, figyelve azokat az embereket, akiket tisztelek, akiket követendőnek tartok. Ellesni tőlük néhány trükköt.

Mégis népszerűek azok a blogok. Sokan jelezték vissza, hogy rendszeres olvasójuk, kommentek formájában volt némi élet azokban a blogokban. Mi lehet a titka? Naná, hogy a reklámok és a népszerűsítés! Teljesen világos, hogy mi a dolgom. Terjeszteni az írásaimat ahogy csak tudom. Ennek első lépéseként kipofoztam egy kicsit a Linktree oldalamat. Itt minden munkásságom megtalálható egy helyen. Illetve a blogom facebook oldalát is aktívabban fogom használni. Nemcsak arra, hogy a posztjaimat oda is kilinkeljem, hanem egyéb érdekességeket is kiposztolok oda, amik engem is érdekelnek vagy azt gondolom, hogy érdeklődésre tarthat számot. Tehát egy kicsit felrázni azt is. Ezek az ötleteim első körben, a többi még képlékeny, hogy tudom jobban terjeszteni.

Meg persze barátok véleményét is kikérem, hogy miben lehetnék jobb. Humbby javasolta nekem, hogy tegyek több érzelmet az írásaimba. Ez nagyban korrelál azzal, amit mások blogja kapcsán írtam. Többek között a markáns gondolatok hiányoztak a könyves blogokból. Tehát igaza van, ez is segít abban, hogy az írásaim egyediek, sajátok legyenek. De nagyon fontos, hogy ne olyan legyen, mint amit például Gamer YouTuberek szoktak csinálni, hogy műmájer módra túltolják az érzelmeket, mert azt hiszik, hogy ezektől lesznek érdekesek, viccesek. Ezek nemcsak azért bűzlenek, mert a játékukat nézve nyilvánvaló, hogy az érzelmeknek nagyobb a füstje, mint a lángja, hanem mert annyira hallatszik, hogy nem sajátok. Ezeket a szerepeket valaki rájuk aggatta, mondván, hogy ettől lesznek népszerűek. Óriási baj az, ha valaki a népszerűség oltárán feláldozza az egyéniségét. Vagy nem is volt egyénisége? Vajon melyik a nagyobb baj?

Ahhoz, hogy valaki ténylegesen jó legyen a saját stílusában, ahhoz kellő önismerettel kell rendelkezzen. Tudja, hogy mi az, ami jól áll neki, és mi az, ami már elüt a személyiségétől. Ehhez fontos, hogy olyan írókat, személyiségeket kövessünk, akár válasszunk példaképnek, akiknek a stílusával, értékrendjével ténylegesen azonosulni tudunk. Tőlük ellesni apró fortélyokat. Ez azért működik, mert a példaképnek legtöbbször olyan embereket választunk ki, akik olyan tulajdonsággal rendelkeznek, amivel mi még nem, de vágyunk rá. Kádár Annamária pedig megírta az első Mesepszichológia című könyvében, hogy csak arra vágyhatunk, aminek csírája már bennünk rejlik. Tehát nemcsak követendő példával szolgálnak, hanem azokat el tudjuk érni.

OctoZakynak beszéltem arról MondoConon, hogy kommentálnám a videóimat, ha nem kívánna annyira intenzív jelenlétet a játék közbeni beszéd. Szerinte nekem a “kifejtősebb” kommentek állnának jól, ahol játék közben az azzal kapcsolatos mélyebb ismereteimet osztom meg a nézőkkel. Ezzel gyakorlatilag ugyanazt mondta vissza, amit már annak idején célként tűztem ki magam elé, hogy mint egy sportkommentátor, közvetíteném a játékaimat. Jó ha mások is tőlem függetlenül ugyanazt javasolják nekem, amit én tartok jónak. Annyira nem állok rosszul önismeret terén. Ez azért is jó cél, ha sportkommentátorok közül négyet is tudok kapásból mondani, akiket követendő példának tartok. Gundel Takács Gábor, Wéber Gábor, Hajdú B. István és Lantos András tartoznak nálam azon sportkommentátorok közé, akiket ha csak meghallok, már tudom, hogy színvonalas közvetítésre számíthatok. Ők azok, akiket külön figyelek, hogy miket tanulhatok el tőlük, amik által még többet hozhatok ki az egyéniségemből.

Szakmaibb jellegű jövőbeni terv, hogy elvégzek egy néhány hónapos újságírói tanfolyamot. Egészen pontosan azt az online újságírói tanfolyamot végezném el, amit Dévényi István vezet. Adott volt a választás, hiszen Dévényi István azon közéleti újságírók egyike, akit szintén követendő példának tartok. Ő is az a fajta újságíró, akinek elég csak az első néhány szavát elolvasni és már tudom, hogy ő írta. Az egyéniség számomra azért áll mindenek felett, mert magyarul nemcsak bárki megtanulhat szépen, hanem azt gondolom, hogy kötelesség is minden magyar számára. Ahogy jól fogalmazni is bárki megtanulhat, aki affinitást érez rá és komolyan foglalkozik vele. A szóhasználat, a kifejezésmód az, ami igazán sajáttá teszi az írásokat. Ezt nem lehet tankönyvekből megtanulni, ennek csak az a módja, hogy kellő önismerettel rendelkezünk és tudjuk, hogy ki az, akit tényegesen érdemes követni, mert általa többek lehetünk. Dévényi Istvánnak néha olyan keserédes humora van, mintha saját fiatalkori énjét gúnyolná ki, amikor még hitt abban, hogy megválthatja, ha nem is a világot, de az országot biztosan. De aztán a valóság megmutatta neki a sötét oldalát, és be kellett látnia, hogy mily naiv volt, hogy hitt bennük. De hogy ezekből viccet tud csinálni és jó is olvasni, jelzi, hogy elfogadta a helyére tette magában. Ez az az önismeret, amiről beszélek.

Többen is feltették a kérdést, hogy vissza fogok-e térni Hollandiába. Igazából pont emiatt válik egyre inkább valószínűvé, hogy nem. Mert az írást csak Magyarországon tudnám érdemben folytatni. Sőt! Még most is azt érzem, hogy sokat kell tanulnom. Még most előfordul nálam, hogy hosszú perceket ülök egy-egy mondat előtt, hogy azt hogy írjam meg jól? És ha magyarul néha problémát okoz, hogy úgy fejezzem ki magam, ahogy gondolom, akkor hogy menne angolul, németül vagy hollandul? Sokkal rosszabbul. Nem véletlen a mondás, hogy “ahány nyelv, annyi ember”, mert egy idegen nyelven frappánsan kifejezni magam, majdhogynem új embert kíván, mert nemcsak szinte anyanyelvi szinten kell beszéljem azt a nyelvet, hanem meg kell tanulni azokat a kifejezéstárakat, amikkel szintén egyedi módon fejezhetem ki magam. Ráadásul külföldi médiaszemélyiségek közül csak egy embert tudok mondani, aki követendő példa számomra. Méghozzá egy német, nevezetesen Günther Jauch. Őt elsősorban a német Legyen ön is milliomos! adásokból ismerem, hihetetlen szimpatikus a stílusa. Nem mindig értem, amit mond, de a mozdulataiból és a tekintetéből látom, hogy tényleg vicces, amit mond és ténylegesen megnevettet. Ő is többek között sportkommentátor, róla olvastam azt, hogy az egyik 1998-as focimérkőzést, amit ő közvetített, valamilyen balhé miatt félbeszakították. És annyira tetszett a nézőknek a humoros beszólásai, hogy arra az időre, amíg állt a meccs, nagyobb volt a nézettsége, mint a tényleges focimérkőzés alatt. Ez is az egyéniségről szól. 2005-ben ő volt Németország legkedveltebb médiaszemélyisége. Jó ideje nem láttam már a német Legyen ön is milliomost, most néztem, hogy még van, úgyhogy elkezdem újra nézni.

Nos, ennyi lenne. Főleg a hirdetés része a dolognak az, ami még homályos számomra, de a többi koncepciója már alakul a fejemben. És érzem is, hogy jó lesz. Az írás nem csupán a szenvedélyem, hanem ez az a dolog, amiért nekem nem gond áldozatot hozni. Nem is hozok áldozatot, mert többször előfordult már az, hogy elhatároztam magamban, hogy ezt a néhány bekezdést megírom, mielőtt mást kezdek el csinálni. Aztán egyszer csak azon kapom magam, hogy kész az egész post. Kell ennél nagyobb bizonyíték, hogy ez az én utam?

2023. nyári MondoCon

Két év után visszatértem a MondoConra, de most nem látogatóként, hanem segítőként. 2 éve döntöttem úgy, hogy nem megyek többet MondoConra, mert annyira nincs már (nekem) semmi újdonság az egész rendezvényben, hogy egyáltalán nem éri meg nekem kijönni. Főleg, amikor felemelték 8000 forintra a jegyárat, akkor döntöttem végleg úgy, hogy ide többet biztos, hogy nem jövök. Erre csak ráerősített a tavaly nyári balhé, amikor (már nem is tudom, hogy hol) nem engedték be az embereket, mert nem fértek be, kint meg tombolt a vihar… A jegyeket persze már eladták, hát még annak lehetett fájdalmas, akik messziről utaztak a fővárosba… Akkor sokan szidták az egész rendezvényt, készültek meme-ek, de nem ért meglepetésként, amikor megtudtam, hogy ősszel ugyanolyan sokan voltak, mintha mi sem történt volna. Ahány embert megkérdeztem, hogy miért mentek a balhé ellenére is, mindenki azt válaszolta, hogy mert nincs más… Miért problémás a monopol helyzet… Örömteli lenne, ha a FantasyExpo végre méltó vetélytárs lenne.

És hogy én miért voltam ott mégis? Egyrészt ingyen ott lehettem, és így miért is ne? Másrészt holland szakon tanultuk egyetemen, hogy Hollandia többek között annak köszönhetően lett Európa egyik legfeljettebb országa, hogy a sikeres üzlet érdekében készek voltak akár az ördöggel is lepaktálni. A lényeg röviden az, hogy egy ideje komolyabban dolgozok azon, hogy fejlesszem az írási készségemet, illetve egyfajta brandet szeretnék felépíteni. Ha majd összeáll egy komolyabb koncepció és kellőképp felkészültnek érzem magam, akkor komolyan fogom hirdetni magam. Most ennek a “stúdiómunkálatai” folynak. És ha rendben lesz, akkor lassan és fokozatosan fogom magam egyre jobban hirdetni. Akár a MondoConon is. Első körben a Linktree profilomat pofoztam helyre.

De most első körben segítő vagyok és azon dolgozok, hogy méltó legyek arra, hogy a továbbiakban is segítő legyek. Máskülönben azt kell mondjam, hogy nagyon jó újra itt lenni. Önmagában a “MondoCon” hangulatért ugyan tényleg nem éri meg eljárni, de így, hogy segítő vagyok, teljesen új értelmet nyert az egész. Mivel nem vagyok Pesten, ezért bagszinál aludtam ezen a hétvégén. Péntek délután utaztam. Az út meglehetősen göröngyös volt, mert Kétpónál történt valami baleset, ami miatt hetek óta vonatpótló autóbusz jár Mezőtúr és Szolnok között. De most még jobban meg lett variálva, mert a busz csak Törökszentmiklósig ment, onnan külön vonat Szolnokra és ott is át kellett szállni. Úgyhogy 1 órával tovább tartott az út Békéscsaba és Budapest között.

De rendben megérkeztem. Este sokat beszélgettünk nála mindenféle témáról, de hiába feküdtünk le időben, nagyon nehezen tudtam elaludni. Az este, amit rendeltünk pizzát önmagában finom volt, de ha jelen van nálam az evési zavar bármilyen formája, akkor az, hogy néhány kajából (pl.: pizza, lasagne, bolognai spagetti) egyszerűen nem bírom megállni, hogy ne egyem addig, amíg el nem fogy. Ez bosszulta most meg magát. És mire rendbejöttem, épp csak 1-2 órát tudtam aludni, úgyhogy rettenetesen fáradt voltam szombaton.

De konkrétan mélypontom ritkán volt, ahhoz képest jól bírtam a szombati napot. 6.30 körül indultunk, én tettem egy kerülőt a SPAR felé, hogy bevásároljak magamnak. Itt kellett egy kicsit várni, mert csak 7-kor nyitott, de utána indultam a Hungexpo felé. Hogy rövidebb legyen az út, a villamossíneken mentem, mint a régi szép időkben. És mint a régi szép időkben, most is a frász jött rám, amikor valami hangzavart hallottam, csak nehogy pont akkor jöjjön a villamos. De alapvetően azért biztonságos szombaton és vasárnap arra járni, mert alig jár arra villamos. De miket is beszélek… SENKI NE JÁRKÁLJON ARRA!! De olyan sokat nem kell itt sétálni. A II-es kapunál mentek be a szervezők, segítők. A mi asztalunk a D csarnokban volt. Elég nagy volt a szabad tér körülöttünk, mert ez az asztal teljesen egymagában állt. Kipakoltunk mindent, nagyjából rendben is volt minden, csak elektromosságot kaptunk nehezen. A pultunk meglehetősen mutatós lett.

Azért is jó itt lenni szervezőként, mert reggel még teljesen biankóban lehet szétnézni a vásárok között. Még ők is pakolnak ki, de 9 óra fele már vannak annyira kipakolva, hogy érdemben szét lehet nézni. Sokan hoztak mindenféle menőséget, de Haikyuu!! még mindig nagyon kevés van! Egy pár fanmade, “magam olcsóbban is megcsinálom” cucc, de semmi olyan nem volt, amit minden további nélkül megvennék. Illetve volt Nintendo stand is. Jó hatalmas volt, viszont posztert már egyáltalán nem osztanak. Pedig ez volt az egyik reménységem, hogy milyen menő lenne mondjuk egy The Legend of Zelda: Tears of the Kingdom poszter a falamra, de úgy tűnik, hogy az is legfeljebb csak akkor lesz, ha magam csináltatom. A legújabb katalógusból mondjuk hoztam magammal egyet.

9.30 körül jöttek az első emberek. Lassan jöttek az emberek, ráadásul ahhoz képest, hogy tömegnyomorról beszélnek, egész jól lehetett közlekedni. Nálunk néhány üresjárattól eltekintve egész sokan voltak. Párszor kisebb sor is volt a pult körül.

Alapvetően más lett volna bagszi mellett, csak az a lány, aki szintén Pokémon GO-zik, megbetegedett és én ugrottam be a helyére. Természetesen annyi Pokémonos ismeretem azért van, hogy korán beletanuljak abba, hogy mit is kell mondani. Ennyiben mindenképp tudtam segíteni, amivel haladt a sor. Osztogattam a matricákat, illetve promo kódot is kapott mindenki, aki mutatta, hogy játszik a játékkal. Bagszi osztotta a Nintendo Switch-ről a mobilos játékba az érmetáskát, amivel Gimmighoul fejlődni tud. Ez a neheze, amihez ő mindenképp kellett. A nap végén volt olyan, hogy bagszi elment sétálni és pont akkor jött egy srác, aki szintén akarta magának a Coin Bag-et. Megpróbáltam úgy megcsinálni, ahogy figyeltem, hogy csinálja bagszi, de elakadtunk, ráadásul az összeköttetés se ment. Úgyhogy maradtunk annyiban, hogy később visszajön, amikor bagszi is itt lesz.

Összességében ennyiből állt egy nap. Nagyon jó volt, mert ahogy írtam korábban, rendezvény hangulata kiállítóként is jelen van, ráadásul tényleg új értelmet nyer a rendezvény. Meg ha összejön az, hogy magamat is tudom reklámozni, akkor aztán végképp. 18 órakor indultunk. Ekkor már ténylegesen nagyon fáradtak voltunk. Hazamentünk, vacsoráztunk, illetve elkezdtük nézni Netflixen a Nimonát, mert bagszi szerint nagyon jó, de nem bírtuk nézni, mert annyira fáradtak voltunk. Inkább bagszi is bevonult a szobájába, nekem se kellett sok, elaludjak. De elmentettem a Netflixes profilomba a filmet, otthon megnézem majd.

A vasárnap már sokkal jobban telt. 8 órát aludtam, így sokkal éberebb voltam. Kicsit később is indultunk el, 7.30 körül. Én ma is tettem egy külön utat a SPAR felé bevásárolni, de szinte egyszerre jutottunk be, mert a bejáratot nem sokkal azelőtt nyitották ki, ahogy én odaértem. Kipakoltunk és utána végülis telt az idő, mert kihoztuk a laptopot is, azzal meg a Nintendo Switch-csel elfoglaltuk magunkat. Én játszottam az újonnan közzétett pályákon a Mario Kart 8 Deluxe-ban. Állítom, hogy az egyik legötletesebb új pálya, melynek helyszíne egy fürdőszoba, most jelent meg. A fürdőszoba teljesen valósághű, mi teljesen aprók vagyunk, ugyanis beférünk a lefolyóba, ott is járunk együtt. Az egyedüli furcsaság a kazettás magnó és a sok kazetta. Ez adott egy retro feelinget a fürdőszobának, de én valahogy soha nem éreztem a fürdés közbeni zenehallgatás lényegét. Mindenesetre a Mario Kart 8 Deluxe legjobb pályája jelent most meg.

Vasárnap lévén kisebb volt a forgalom, de jöttek az emberek, nagy üresjárat nem volt. Igazából öröm látni számomra, hogy szeretik az emberek a Pokémon GO-t, még én is annyira elkaptam az egész játék hangulatát, hogy elkezdtem játszani. Megnéztem a Pokémon.com-on, hogy az ottani profilom rendben össze van-e kapcsolva a Pokémon GO-s profillal. Illetve ha jól emlékszem, a Meta Game-nél dolgozott az a srác, aki csak úgy odajött hozzánk és adott egy 6 kártyából álló TCG boostert. Azóta nem bővült a TCG-gyűjteményem, amióta hazajöttem Hollandiából, úgyhogy örültem neki. Számomra az egyik legnagyobb meglepetés az volt, amikor az egyik srác kb. 15 év után felismert… Én egyáltalán nem, de ő mondta a teljes nevemet és hogy a Holdfényből emlékszik rám, amikor oda jártunk a Krisivel meg a Ricsivel Pokémon TCG-zni. Ennyire nem változik az arcom? O_O

Az idő egyébként csodálatos volt. A szombati 33-35°C szép volt, igazán nem lehet panasz a csodálatos, felhőtlen égboltra, de vasárnap 38°C volt! Erről van szó! Amikor kimentem a szabadba, az az érzés, amikor szinte megéget a nap! Nincs ennél szebb, higgyétek el! Drága holland barátom, Humbby meg mondta, hogy nála, Hollandiában 19°C van. Én úgy sajnáltam őt, biztos voltam abban, hogy ő is legalább a dupláját akarja! Egyébként, olyan jókat mosolygok magamban, amikor mindenki szenved körülöttem a forróságtól, izzadnak, mint a lovak, én meg szinte teljesen szárazon ünneplem a hőséget. De tényleg: Sokkal kisebb mértékben izzadok nyáron. Valami van, de nekem az bőven csupán a velejárója a nyárnak, egyébként annyira tudom élvezni a hőséget, hogy az valami hihetetlen. Én télen szoktam szenvedni, amikor 10°C alá megy a hőmérséklet, nekem akkor van végem. Meg a késői napkelte, korai napnyugta sem az én esetem. De most nyár van és igyekszem a lehető legnagyobb mértékben kiélvezni, amíg tart.

Ma 16 óráig maradtam. A Pillangó utcára sétáltam el, onnan metróval a Keleti pályaudvarra. Majdnem elértem a 16.10-es vonatot, mert 40 perc késéssel indult, de pont az orrom előtt indult el. Utána viszont a 17.10-es pontosan indult, úgyhogy az a baleset, amire hivatkoztak az előző vonat esetében, valószínűleg nem volt komoly. Mindesetre szerencsés voltam, mert a mai nap volt az első, amikor újra teljes vonalon jár a vonat. Így a visszaút már sima volt.

Nagyon jó volt, nagyon jól éreztem magam. Igyekeztem mindent megtenni, remélem bagszi volt velem annyira elégedett, hogy a jövőben is meghívjon. Képgaléria a MondoConról elérhető itt.

Egekbe szökő jegyárak

Szombaton jutott el hozzám az információ és igencsak megdöbbentett, hogy a 2022. nyári MondoCon-ra a jegyár a mostani 4.800 forintról 8.000 forintra fog emelkedni. Részletezve is voltak az okok, nagyon összefoglalva annyiról van szó, hogy eddig nyomott áron adták a jegyeket, és most nyáron fogják annyiért adni, amiért minimálisan lehetne jegyet értékesíteni a Hungexpóra. Nyilván ebbe a különböző drágulások, növekvő infláció is közrejátszik, a lényeg az, hogy vége az olcsó MondoConok korának, sejthetően nyártól szelektáltabb lesz a MondoConra járók közössége.

El is gondolkodtam azon, hogy hát ha így állunk, akkor mégis megyek most tavasszal, hiszen az utolsó olcsó MondoCon-t meg kell ünnepelni. Nekem biztos, hogy utolsó lenne. De amikor átnéztem a programokat, úgy döntöttem, hogy mégsem megyek. A programok rettenetesen vérszegények, a sztárvendégekről még csak nem is hallottam, így nem érdekelnek. Bőven van mire költeni a 4.800 forintot, ennyit sem ér meg nekem ez a rendezvény.

Ha úgy vesszük egy korszak volt a MondoCon a maga szépségeivel, de nem ez az, amit a leginkább visszasírok a múltamból.

Visszatérés... De milyen?

Most (vagyis még van) 2021. nyári MondoCon, amit szeretnék rövidre zárni, mert nagyon rosszra sikeredett. Talán azt se túlzás kijelenteni, hogy az elmúlt évek legrosszabb MondoConja volt ez, ha nem is a valaha volt legrosszabb. Hogy most ez a járvány tett be embereknek, én nem tudom, de az biztos, hogy néhány ismerőst kifejezetten rossz állapotban találtam. Legalább is személyes megítélésem szerint. A szervezés is állítólag nagyon rossz volt, de ebből azért nem éreztem sokat, mert nekem előre megvolt a jegy, így elég gyorsan bejutottam, de igen... Állítólag már a bejutás is sok időbe telt.

Ami a magam részét illeti, azért is vártam nagyon, mert azt gondoltam, hogy másfél évnyi szünet után kifejezetten jó lesz találkozni személyesen azokkal, akikkel régen nem, de még nekem is furcsa volt a saját viselkedésem. Eléggé nehezen találtam meg a karaoke termet, tekintve, hogy a főépületet most ledózerolták és felújítják, ezért semmi nem ott van, ahol lenni szokott. A karaoke teremmel általában az szokott lenni, hogy ha nem a megszokott helyén van, akkor mindig valahol teljesen eldugott helyre kerül. Ez most sem volt másképp. Egy kis épületben volt, valahol az egész csarnok szélén és annak is az emeletén. Vele szemben volt az AMV verseny eredményhirdetése. De a karaoke terembe betérve egy darabig az utolsó sorban ültem és féltem előre menni a többiekhez. Valamilyen furcsa okból kifolyólag volt ilyen "mit keresek én itt?" jellegű érzésem, amit pont most, másfél éves szünet után vártam a legkevésbé, hogy előjön. De valószínűleg azért volt ilyen érzésem, mert az évek során sok változás történt bennem és mivel nekem a karaoke leginkább 2009-2012 között volt nagyon jelentős és mivel az arcok lényegében nem változtak, ezért olyan érzésem van, mintha beragadtam volna egy 10 évvel ezelőtti állapotba. Volt már korábban is ilyen gondolatom, de mivel úgy voltam vele, hogy azért mégiscsak jó buli van, jó találkozni a karaokés arcokkal, ezért nem zavartattam magam miatta komolyabban. Mostanság jött ez elő komolyabban. Elképzelhetőnek tartom, hogy ez volt az utolsó MondoConom és karaokém.

Mondjuk úgy, hogy a mostani előadásaimmal tartottam a búcsúkoncertet? Hát akkor tragikus egy búcsúkoncertem volt, mert kétszer léptem fel. Az első még csak-csak, de a második annyira borzalmas volt, hogy fel kellett adnom. Elsőként egy JAM Project dalt énekeltem a New Blue-t (Super Robot Wars V), amire mondhatnánk, hogy jól ment, de valójában nem, mert túlzottan erősen mentem neki a hangoknak. Tudtam, hogy ha ezzel a lendülettel éneklem ki a legmagasabb hangokat, alsó hangon hetekre kicsinálom a torkomat, de hallottam olyan esetet, akinek soha nem jött vissza a hangja, mert túlzottan magasan énekelt. Ezt nem akartam megkockáztatni, úgyhogy elengedtem a magas hangokat. De érzelmileg megpróbáltam visszaadni azt, amit jelent számomra a dal, nem tudom, hogy mennyire jött át. A másik dal, amit egyszerűen muszáj voltam félbehagyni, az a Haikyuu!! - I'm a Believer-je volt (SPYAIR). Ebben azért volt bizalmam, mert ahogy próbáltam magát a dalt, azt érzékeltem, hogy a legmagasabb hangok nincsenek annyira magasan, mint az Imagination esetében, de itt is elég durván nekimentem az elejének és itt is tudtam, hogy baj lesz. Az első refrén még ült, de a másodiknál muszáj voltam visszavonulót fújni és mondani, hogy állítsák le, ez így nem megy. Rosszul is lettem, mert ugyanúgy levegőtlen volt a karaoke terem. Hiába volt ablak, ajtó, próbáltak kereszthuzatot csinálni, de semmi. Ekkor én is rosszul viselem a meleget, mert nem jár a levegő. A fülledt, poshadt, 35-40°C-os levegő van a teremben. Rettenetesen izzadtam és a levegő sem volt jó.

Egyébként másodikként a Kaguya-sama wa Kokurasetai? Tensai-tachi no Renai Zunousen: DADDY! DADDY! DO! dalát akartam énekelni, amit konkrétan ezen a héten csináltam meg. Kérdeztem is Tukeinont, hogy belefér-e még, azt mondta, hogy igen, láttam is, hogy törölte a frissen feltöltött fájlok listájából. Viszont a listában nem volt benne, úgyhogy nem tudtam elénekelni. Meg is kérdeztem Tukit, hogy történt-e valami, hogy nem tudta feltölteni, de elmondása szerint feltette. Úgyhogy azt se tudtam énekelni, amit akartam, úgyhogy mostanra tényleg összejöttek a dolgok.

A rossz énekem után döntöttem el, hogy vége. Kimentem a teremből, hogy jobban legyek, a szabadtéren nézelődtem és ahogy elemeztem magamban a látottakat, próbáltam magamban új értelmet keresni a MondoConnak, de nem sikerült. Oda jutottam magamban, hogy nekem inkább a kisebb, szerényebb rendezvények az ideálisak, ahol az átlagéletkor is magasabb. De ez még formálódik a fejemben, most még erősen azt gondolom, hogy most voltam utoljára. De ez őszre változhat.

Az énekverseny is olyan furcsa volt. Amit hallottam énekeket, annyira nem voltak rosszak, de nekem kevés tetszett. Azért lennék egyébként alkalmatlan zsűritagnak, mert sokkal inkább a személyes értékrendem szerint értékelnék egy éneket, semmint "szakmai" szempontból. Két példa:

1. Egy kínai lány Neon Genesis Evangelion: FLY ME TO THE MOON-t énekelt, de erősen jazzes stílusban. Azt tudom, hogy ez alapvetően egy nagyon régi dal, az animéhez csak utólag került. Az animés változat pont azért tetszik, mert kevésbé "művészi" (jazzes) az ének, de a lány, aki most versenyen énekelte, visszavitte jazzes stílusra, emiatt egyáltalán nem jött át érzelmileg a dal mondanivalója.
2. Egy másik lány az Anasztázia: Volt egy régi december című dalt énekelte. Végig tisztán énekelte, de túlzottan erős volt az ének. Így akart nyomatékot adni a dal mondanivalójának, de nem éreztem, hogy tényleg átérzi, hogy miről szól a dal.

Egyiknek se adtam volna magas pontszámot, 6-ra értékeltem volna 10-es skálán. A tiszta ének mellett fontos számomra az, hogy érezzem, hogy érzi az énekes a dalt, a fenti két eset közül egyik esetben sem éreztem ezt.

Ami történt még, hogy wakával mentünk az Árkádba enni. Én a McDonald's-ba mentem a McMenü Pluszt enni, mert ismét jár Coca Colás pohár, és akartam egy sárga színűt magamnak. Ez most meglett. Szerencsére időben mentünk vissza, mert épp kezdődött az énekverseny 2. fordulója. Bár sajnos az ő szempontjából mindegy, mert most nem jutott tovább. Az ő előadását pont nem láttam, úgyhogy nem tudom megítélni, hogy milyen volt. A második körösök egész jók voltak, nem sokkal utánuk énekeltem a hagyományosban, utána hagytam el a karaoke termet, úgyhogy nem tudom, hogy ki nyert.

Igazából az is gond volt, hogy olyan üresnek tűnt az egész. Jóval kevesebb videojátékozási lehetőség volt, úgyhogy most effektíve kevesebbet kaptunk a pénzünkért. Árusok nagyjából voltak, de úgy az egész olyannak tűnt, hogy vannak is meg nincsenek is. Érzékelhetően nem voltak sokan most conon.

Egyébként bagszinál aludtam most. Vele is régen találkoztam már személyesen, volt is miről beszélgetni. Szegényt, kicsit sajnáltam is, vele is történtek dolgok, őt is megviselte a karantén. El is gondolkodtam azon, hogy a többiek is most megbolondultak, hogy frissen szabadultak a karanténból, azért volt annyira furcsa a MondoCon, vagy én nem találom ennyire ott a helyem? Valószínűleg mind a kettő. De nem akarok pálcát törni a többiek fölött, ők rendezzék le magukban a dolgaikat (ha tényleg jól láttam) én lerendezem a magamét (nekem van mit...). Nem tudom, hogy fogok erről később gondolkodni, de most inkább azt mondom, hogy nem megyek többet. Többször gondoltam magamban arra, hogy Hollandiában, Amszterdamban milyen lehet az AnimeCon. Igen, mert Hollandiában még ANIMECON a rendezvény neve. Biztos tele van izgalmakkal. Elvileg idén decemberben szerveznek egyet. Bárcsak itt lehetnék...

MondoCon 2019. ősz

No, hát eléggé rapszodikus időpontban volt a MondoCon, de hát, ha már minden időpont le volt foglalva, akkor legyen november 2-3. Már csak azért is, mert vasárnap segítő voltam a Nintendo standon. Eredetileg nem volt betervezve, bagszi relatíve későn kezdte el keresni hozzá az embereket. Ha nehezen is, de végül meglett a szükséges létszám.

Szombat

A MondoCon egy kis pénzkereséssel indult, ugyanis a vasárnapi munkának köszönhetően kaptam vendégjegyet, ami szombatra is érvényes. De a jegyet már korábban megvettem magamnak, hogy még 3.500 forintért bejussak. Bagszi csak később hirdette meg a munkalehetőséget. Így lehetőségem volt eladni a jegyet. Nem is kellett sokáig várni. Odamentem a helyben vásárló sorhoz, és hátul elkezdtem ajánlani a jegyet eladásra. Az első nem tudta megvenni, mert túl nagy címletű papírpénze volt, és nem tudtam volna visszaadni neki. A másodiknak sikerült. Kicsit gyanakodva nézte a srác a jegyet, de mondtam is neki, hogy nézze meg a dátumot rajta, tapintsa meg, hogy eredeti a jegy. Miután meggyőződött arról, hogy minden rendben van vele, megvette. Neki nem kellett várni, én meg kerestem egy kis pénzt. Ahogy bementem, most nem az volt az első dolgom, hogy karaoke terembe felmenjek, hanem hogy megkeressem bagszit. A Nintendo stand nagyjából akkora volt, mint szokott lenni MondoConon. 12 TV-n volt külön-külön Switch kiállítva, illetve állványokon voltak Switchek és Switch Lite-ok kézikonzol módban kiállítva. Volt például Luigi's Mansion 3, Super Mario Maker 2, The Legend of Zelda: Link's Awakening, Ring Fit Adventure, két Dragon Quest, FIFA 20, és sok egyéb menőség. Hiszen a Nintendón csakis menőség van, ez nem is lehet kérdés.

Miután szétnéztem, felmentem a karaoke terembe. Mivel hamar bejutottam, ezért még kevesen. A szervezőkön kívül csak néhányan voltak: Azt hiszem Mazsibazsi, ToumeiNi, meg egy páran voltak ott nyitásra, de így hirtelen csak ők ketten jutnak eszembe. Mivel korán értem oda, ezért harmadikként énekeltem először. Méghozzá egy dalt, amit már többször is előadtam: Mobile Suit Gundam 08th MS Team: Arashi no Naka de Kagayaite. Ezt most annak örömére, hogy a végére értem az animének. Egyébként nem rossz, de se nem Gundam, se nem mecha rajongó nem leszek tőle. Továbbra is távol áll tőlem az, hogy óriási gépekben emberek vívjanak csatákat. Nem mondom, értem, mit akar közvetíteni az anime, csak nem az én stílusom. De az openinget és az endinget annyira jónak tartom, hogy emiatt megérte megnézni az animét. Bár mindenkinek olyan debütje lenne, mint Yonekura Chihirónak. A dalt meg nagyon jó volt elénekelni, akárhányszor eléneklem, mindig élmény, mert annyira átjön a dal hangulata, hogy hiába ismerem már 10 éve a dalt, még most is libabőrös leszek, ha meghallom. Aztán egy kis szünet, jöttek a többiek: 8, John, Mai. Waka most kihagyta ezt a MondoCont.

És akkor a verseny. Hát, nagyon érdekes volt, mert elég későn szereztem tudomást arról, hogy előnevezős verseny lesz. Így 17.-nek jelentkeztem, ami biztos várólistát jelentett, ugyanis 12 főre limitálták a versenyzők számát. De természetesen hagyták jelentkezni az embereket, ha valaki visszamondja, vagy nem jelenik meg, akkor a várólistásokat hívják be. Végül csak úgy döntöttek, hogy versenyezzen mindenki, aki jelentkezett. Így sorra kerültem én is. De most az égvilágon semmit nem gyakoroltam a verseny előtt. Nekem ugyanis a ZH-hét szombatján volt a MondoCon, és most sokkal inkább azon voltam, hogy felkészüljek, és sokkal jobban sikerüljenek a vizsgák, mint eddig. Így most ahogy esik úgy puffan elven énekeltem. Puffantam is rendesen, mert énekelni elég régen énekeltem komolyabban, így most nem jött össze a versenydalom. De ez most annyira nem érintett mélyen, lett, amilyen lett. Egyébként a Slam Dunk: Kimi ga Suki da to Sakebitai című dallal készültem. Maga a dal egyébként ment, de nem volt igazán hangom, így annak ellenére, hogy az addig énekelt versenydalok minősége vegyes volt, borítékolható volt, hogy nem jutok tovább. Nyolcadikként énekeltem. Egy páran azért kifejezték tetszésüket. Ha nem irónia volt, köszönöm.

Mindenesetre a versenyt nem néztem végig, a dalom után elmentem szétnézni. Most minden máshol van, mert óriási felújítás van. Konkrétan az egész Hungexpót úgy, ahogy van, nullára lebontják épületenként, és újra felhúzzák az egészet. Úgyhogy az előadások a 25-ös csarnokban voltak, az árusok, konzolok, egyebek meg a G-csarnokban. Abban nem reménykedtem, hogy az árusok között találok Haikyuu!!-s cuccokat, mivel az nálunk valamiért nem terjedt el. Ja, persze! A Trilliannál Haikyuu!! manga 4.500 forint. Hogy is felejthettem el. Mondjuk van náluk 6. kötet, aminek borítója az egyik kedvenc Haikyuu!! artworköm. Amikor a háló egyik oldalán Kageyama az egyik oldalra megy, a háló túlsó oldalán meg Oikawa a másik oldalra. Jól szimbolizálta a mangaka a köztük lévő rivalizálást. De mivel nálunk annyira nem terjedt el a Haikyuu!!, mint mondjuk a Kuroko no Basket, ezért nem nagyon voltak Haikyuu!!-s relikviák. Legalább a pénzem biztonságban van. Természetesen mindenféle gamer, esport dolgok voltak: PlayStation 4, XBOX ONE, de amit nagyon érdekesnek tartottam, az egyik számítógépes kiállítás, ahol különböző, amúgy modern gépek kaptak fa burkolatot, de azok valami csodálatosan meg voltak munkálva, és mindegyik gépnek saját formája van. Az egyik gép például úgy nézett ki, mint egy Commodore 64. Nagyon ötletes volt. Aztán a G2Pont-nál (mert most már nem videojatekbolt.hu) kerestem azt a Nintendo 64-es bögrét, amit egyik üzletükben láttam korábban, és nagyon megtetszett, de azt nem hozták ki. Azt megvettem volna.

Visszamentem a karaoke terembe, mert gondoltam, hogy hamarosan szólítani fognak. De annyira eltöltöttem ott az időt, hogy kiderült, hogy már túl is mentek rajtam. Most gondoltam amúgy Haikyuu!! dalt énekelni. Mivel biztos voltam abban, hogy nem jutok tovább, ezért úgy voltam vele, hogy nyugodtan kicsinálhatom a hangomat az Imagination dallal. Végül visszahívtak, és háát... Nagyon furcsa, mert alapvetően jobban ment, mint a Slam Dunkos dal, igazából ki tudtam énekelni, csak azzal jöttek a végén, hogy ordítva éneklem ki a magas hangokat, amit nagyon kellemetlen hallgatni. Hát legyen. Kellene valaki, aki segítene megtanítani, hogyan énekeljem ki a dalt magas hangon, ha egyáltalán menne. Mert amúgy szeretném jól előadni, kár, hogy többeknek nem tetszett az előadásom. Azt meg kisebb pofonnak éltem meg, hogy nem sokkal utánam egy srác szintén felénekelte a Haikyuu!! Imaginationt. Többen is mutattak rá, hogy tanuljak tőle, ugyanis nagyon jó volt. Jónak nagyon jó volt, de meg lett sértve az egóm. Habár nem mutattam ki, igyekeztem jól viselni, de belül határozottan rosszul éreztem magam. De azért gratuláltam neki, mert tényleg jó volt.

Ugyanakkor úgy éreztem, hogy tisztára kell mosnom magam. Ennek érdekében a következő dalt, amit felénekeltem az Suzuki Yuuto: Garden of Eden dala volt. Hallottam, hogy többen pozitívan konstatálták a dal lendületes mivoltát, mintha elnyerte volna a tetszésüket. Mi tagadás, az enyémet is elnyerte, sőt, annak idején, amikor megismertem, imádtam hallgatni, mert enyhe erotikus dallamvilága és szövege igencsak megmozgatta a fantáziámat annak idején. Milyen érdekes, hogy magam sem tudom, mikor hallottam a dalt utoljára, és mégis úgy emlékeztem minden egyes dallamra, a ritmusra, mintha pár perce hallottam volna utoljára. Sokkal jobban is ment. Erre büszke voltam, valamit visszaszedtem a romba döntött egómból. Most már csak Mazsibazsit kell meggyőzni arról, hogy a Haikyuu!! nem egy meleg sportanime. Elvan a saját maga elméleteivel, és hiába magyaráztam neki, hogy mi a helyzet a Haikyuu!!-val, az nem fér bele az animés értékrendjébe, ő nem hajlandó Haikyuu!!-t nézni. Na de nem adom fel. Megnézetem vele a Haikyuu!!-t, ha addig élek is! Bár ha ezzel a lendülettel tiltakozik, akkor nagyon hosszú élet elé nézek.

Az ötödik dalomra a hagyományos karaokén nem került sor, úgyhogy újra fel kellett iratkozni a Late Night Karaokéra. Az volt a poén, hogy volt még kb. 10 perc a Late Night Karaoke kezdetéig, 8-cal beszélgettünk a japán zenei kiadókról, melyek animékre szakosodtak, és csak 2-3 perccel a kezdés előtt vettük észre, hogy azért áll akkora sor Leea előtt, mert már a Late Night-ra vártak, hogy feliratkozzanak. Hát, igen későn kaptunk észbe, de bepróbálkoztam a sor közepén, hogy ugye, milyen jóbarátok vagyunk? Küldtek a sor végére... Persze, milyen barát az, aki nem segít a bajban? Na de semmiség, 21. lettem a listában. A Fuyu no Rondo: Fuyu no Himawari dalát énekeltem el. Ezt közönség előtt még nem énekeltem el, mert túl érzelgősnek tartom, de most mégis, a karácsonyi időszak kezdetének örömére. A Melted Snow már volt néhányszor, ráadásul az túl komoly. Most jobb kedvem van, úgyhogy egy könnyedebb, érzelgősebb dallal szerettem volna a karácsonyi szezon közeledtét jelezni. Amíg nem jöttem, addig beszélgettem a többiekkel, meg figyeltem az éneklőket. Miután énekeltem, hazamentem, hiszen másnap hosszú nap elé nézek.

Vasárnap

Még az óra csörgése előtt felébredtem, így volt időm nyugalomban elkészülni. Általában, ha reggel korán kell kelni, úgy állítom be az órát, hogy pont annyi időm legyen, hogy elkészülődök, és már indulhatok is. Most is ez lett volna, de volt időm. Mivel 8-ra kellett odaérni, ezért nagyjából 7 órakor indultam el, hogy nyugodtan odaérjek. A 151-es busszal mentem Kőbánya alsóig, aztán a villamossíneken át a Hungexpóig. Aztán a kettes kapun át mentem be, most egész nap a Nintendósokkal leszek. Én voltam az első, aki megérkezett, a többi kiállítóhelyen is alig voltak egy páran 8 órakor. Leültem, megreggeliztem, utána gondoltam, hogy amíg meg nem érkeznek a többiek, bekapcsolom a TV-ket. Csak kettőt tudtam, a többinél nem találtam a bekapcsoló gombot. De nem is kellett ezzel foglalatoskodni, hiszen jöttek a többiek is hamarosan. Bagszi kitöltetett velünk egy papírt, ami által a ConQuest hivatalosan is foglalkoztathat minket. Ezután megismerkedtünk az új játékokkal. Az alapbeállítások, a játékról néhány szóban. A Luigi's Mansion 3 hihetetlen nagy alkotás. Nagyon megtetszett a történet, és hogy mennyi extra van a játékban. Komolyan felmerült bennem, hogy végre végigjátszhatnám a GameCube-os Luigi's Mansion-t. Az ugyanis még nincs meg. O_O Meg a Ring Fit Adventure volt az, amit kipróbáltam. Ez is hasonlóképpen fitnesz játék, amit a Wii Fit fejlesztői készítettek. Csak itt nem mérleg van, hanem egy autókormány méretű gyűrű, ami meglehetősen merev, ezáltal nehéz vele dolgozni. De pont ez a lényeg, ugyanis például össze kell nyomni, szét kell húzni, de hihetetlen, hogy megdolgoztat. Van olyan gyakorlat rajta, hogy gyorsan kell összenyomkodni a gyűrűt, közben meg egy csík elindul. Minél gyorsabban nyomkodjuk a gyűrűt, annál lassabban megy, és akkor persze többet tudunk nyomkodni, de irgalmatlanul megdolgoztatja a kart. Kipróbáltam, és még pár óra után is éreztem a karomat. Ráadásul nemcsak olyan gyakorlatok vannak, ahol elől tartjuk a karunkat, hanem a fejünk fölött, vagy a tarkónk mögött, így sokféle módon megdolgoztatja a kart. Meg a lábat is, ugyanis például a két láb közé lehet lehet tenni a gyűrűt.

Az emberek most lassabban jöttek. Vasárnap lévén effektíve kevesebben vannak, de komoly meglepetés volt számomra is, hogy amikor ott voltam bagsziéknál szombaton, milyen sokan voltak. Nagyobb volt a forgalom egy átlagos MondoCon-hoz képest. Mondjuk vasárnap a tavalyi vasárnapi forgalomhoz képest is többen voltak. Ami több szempontból is nagyon jó volt. Egyrészt lássanak minél többen Nintendo Switchet, másrészt a mi munkánk sem annyira unalmas.

Inkább én voltam az, aki annyira nem élvezte a munkát. Benne van már a fejemben, hogy 10 órán keresztül ugyanazt kell mondani. Bár most nem volt annyira probléma, hogy valaki a B-gombbal akarná elindítani a játékot, és mondogatni mindig, hogy az A-gombbal kell elindítani a játékot. Amúgy eredetileg a Luigi's Mansion 3-hoz voltam beosztva, de nem voltunk annyira szigorúan felügyelve, hogy ki hol van, én oda mentem, ahol épp kevesebben vannak, valamint ha láttam, hogy valaki segítségre szorul. Illetve, ha valamiért mindig járkálni kellett, mert a látogatók előszeretettel lépnek ki a játékból, megnézni, hogy van-e rajta másik játék, illetve rá akarnak csatlakozni az internetre. De azt sajnos nem lehet. És akkor ezt is magyarázni kell. Mondjuk ez is olyan dolog, amit nem értek, hogy ha egy adott játék megy rajta, és a felső tábla világosan mutatja, hogy melyik játék az, akkor miért érzi magát a látogató felhatalmazva magát arra, hogy kilépjen a játékból, másikat indítson el (ha lenne mit...), vagy felcsatlakozzon az internetre? Azok ott kiállított konzolok, ami arra szolgál, hogy bemutassa a játékot, és nem arra, hogy azzal játsszunk, amivel kezdünk van.

Mondjuk azt személy szerint problémának éreztem, hogy most olyan játékok voltak kiállítva, amiket nem feltétlen lehet gyorsan lejátszani. Gondolok itt például a Mario Kart 8 Deluxe-re, vagy a Super Smash Bros. Ultimate-re, amihez bárki le tud ülni pár percre, lejátszik egy pályát vagy egy meccset, és egyből ráérez a játék hangulatára. A Super Mario Maker 2 és a Luigi's Mansion 3 is olyan játékok, amik hosszabb lélegzetvételűek, ezáltal nem igazán adja át a hangulatot az, ha pár percet játszani velük. Kipróbáltam például a Dragon Quest-et, de nem tudtam eldönteni, hogy kell-e nekem ez a játék, jó-e ez a sorozat, vagy sem. Értem, hogy a ConQuest mindig a legújabb játékokat akarja bemutatni, de azt gondolom, hogy érdemes meghagyni a Mario Kart 8-at, Super Smash Bros.-t, amik funkcionálhatnak úgy is, hogy a Switch-et mutassák be.

Egyébként meg meglepősen pörgősen ment el egy nap. Jött Mazsibazsi is kicsit játszani a Luigival. Még mindig nem hajlandó meleg sportanimét nézni... De ő is felfigyelt arra a kiállításra, ahol modern gépek voltak fával befedve. Az történetesen a Nintendo stand mellett volt közvetlen, de engem már azért is érdekelt a dolog, mert a molinón, amin hirdette magát a srác, egy .de domain nevű weboldal áll, tehát a kiállító német. Meg is mutattam a német ismerőseimnek Discordon, mondták, hogy ismerik őt, de annyira nem tartják érdekesnek az ötletét. De nekem itt a lehetőség, hogy beszélgessek valakivel németül. Mazsibazsi is odament, megpróbáltunk németül beszélni az egyik segítő sráccal, de még bazsi is feladta a maga C1-es nyelvvizsgájával. Túl nagy volt a zaj, és tényleg nem lehetett jól hallani a srác beszédét, így angolra váltottak. Egyébként is nehéz érteni a német szöveget, mert gyorsan beszélnek, az utolsó szótagot általában elharapják, ráadásul az r betűt nem mondják annyira harácsolósan, mint mi. Nekem is nagyon kell figyelnem, amikor német rádióadót hallgatok, és érteni akarom, hogy mit mondanak. De érdekes, hogy azért én mondtam neki néhány mondatot németül, és nem feszengtem, hogy úristen, németül kell beszélni, vajon érteni fogja-e, amit mondok... Teljesen természetesen beszéltem hozzá, és értette is, amit mondok. Nyilván egyszerűbben fejeztem ki magam, de nem volt az, hogy megálltam, mert most úristen ezt és ezt hogy kell mondani. Hanem amit tudtam, azt folyékonyan mondtam. Mindig is tudtam, hogy a német nyelv a hozzám való nyelv.

A késő délutáni órákat némileg felrázta az, hogy amikor már kevesen voltak, akkor bagszi megengedte két promóter srácnak, hogy kicseréljék a FIFA 20-at a Super Smash Bros. Ultimate-re. Egyből odacsődült köréjük mindenki, és játszani akartak vele. Nos, igen. Van különbség. Meg abból a szempontból is szabadabb volt a mai nap, hogy voltak székek, leülhettünk. Úgyhogy nem fáradtunk ki annyira, mint korábban, én legalábbis jól bírtam még este is. Bár erről eszembe jutott egy korábbi alkalom, amikor korábban 2 napos volt a PlayIT!, akkor a második napon, hogy provokáljam a többieket, nekiálltam táncolni, hogy imitáljam, hogy milyen jól bírom. El is küldtek nagyon messzire. Mindenesetre azon komolyan elgondolkodtam, hogy ez legyen az utolsó promóteri munkám egyike. A PlayIT!-re jelentkeztem, azt megcsinálom, de utána szerintem részemről vége. Hacsak nem találok ki valamit, amivel érdekesebb lesz a munka számomra. Ha igen, akkor lehet csinálom jövőre. Amúgy annyira nem érdekes már számomra ez a munka.

A mostani MondoConon csak annyi volt a különbség, hogy más épületben voltak az előadások és a többiek, egyébként ugyanolyan volt, mint eddig. A karaoke miatt megvan a hangulat, amiatt érdemes járni, vannak emberek, akikkel csak itt találkozok, de amúgy megvagyok MondoCon nélkül. Csináltam néhány képet, azok itt megtekinthetők.