Karaokék az utolsó pillanatban

Az Adarnások április 5-re határozták meg a karaokék elküldését a tavaszi MondoCon-ra. Így az utóbbi napokban megcsináltam, illetve javítottam, néhány karaokét, az alábbiakat:

• Kérésre megcsináltam a Tsuki to Laika to Nosferatu - Hi no Tsuki (ALI PROJECT) karaokét. Bevállaltam, mert szeretem az együttest, és jó érzés látni, hallani, hogy más is énekli a dalait. :) Nem mondom, remélem alaposan felkészült lehet az, aki kérte a dalt, mert nem volt könnyű időzíteni. Mondjuk mikor könnyű az egy ALI PROJECT dalt időzíteni? ... Amikor az énekesnő előszeretettel énekel egyedi ritmusban. Most is alaposan feladta a leckét.
• Megcsináltam még a Haikyuu!! Gomisuteba no Kessen - Orange (SPYAIR) karaokét. Mindenképp aktualizálni akartam a Haikyuu!!-repertoárt. Hát, mit is mondhatnék? Nem szerettem meg az új énekest... Az volt a rossz, hogy bizonyos szótagokat olyan furcsán hajlítva énekel, hogy nehéz volt belőni, hogy hova is tegyem az adott szótagot. Hallgatnom kell még a dalt, hogy tényleg megszeressem. Megcsinálom a régi dalok új változatából is a karaokét, de azzal nem sietek. Elég lesz majd nyárra.
• Megcsináltam az AI karaokét a Haikyuu!! TO THE TOP - Toppakou (SUPER BEAVER) dalából, így már azt is lehet énekelni. Egy időben próbáltam, és egész jól ment. Ha nem hangzik a magas hangok éneklése üvöltésnek, akkor közönség előtt is mehet.
• Javítottam az Okui Masami: Just do it karaokét. Néhány poszttal lejjebb írtam a kislemezről, megfordult bennem, hogy ezzel a dallal térhetnék vissza a karaokésok köré. Az ötlet jó, de a karaokét megvizsgálva, dolgozni kellett rajta. Javítani kellett az időzítésen, ráadásul nem volt jó mindenhol a szótagolás. Végül a 128 kbps mp3 karaokét cseréltem ki 320 kbps mp3 karaokéra, plusz rákerült a vocal verzió is, így már az is teljes lett.

Tehát ezek is énekelhetők lesznek a 2024. tavaszi MondoConon.

Karaoke verseny dal feltöltve

Végül egy nap haladék kéréssel sikerült felénekelni a MondoCon karaokeversenyére szánt dalomat.

Tegnap nagyon furcsán működött az AudaCity. Olyat csinált, hogy elindítottam a felvételt, és a mikrofonba sokkal hangosabban szólt a zene. Így az egész visszahangzott, az én énekem meg alig hallatszott. Ilyet soha nem csinált még, nem is tudtam, hogy mi van. De mivel erre semmi megoldást nem találtam, ezért kértem Mystráéktól segítséget. Tegnap fel kellett volna tölteni a dalt, de máig adtak haladékot. Meg néhány tippet. Szerencsére ezek közül egyikre sem volt szükség, mert ma ugyanúgy normálisan működött az AudaCity, mint korábban bármikor. Tegnap épp berágott, rossz kedve volt, azt nem akart együttműködni.

Mondjuk az érdekes volt, hogy tegnap, amikor először próbáltam meg felvenni a dalt, akkor jól ment. Csak azért kellett leállítsam, mert nagyon hamis voltam az elején. Épp nincs rendben a torkom, de szerencsére csak enyhe mértékben. De emiatt kíméltem a hangomat, és csak tátogva követtem a dalt, amikor a ritmikáját próbáltam megtanulni. Érdekes, hogy ahhoz képest, hogy könnyű dalnak gondoltam, szokni kellett nemcsak a ritmusát, hanem a dalszövegben két olyan szó is van , amit úgy ismételgettem magamban, mintha beszédtechnikát tanulnék. Az egyik az "uchiakeatta" a másik a "toumawashidattakedo". Még hogy csak a német nyelvben vannak hosszú szavak... A második szót úgy szótagolgattam magamban, kerestem a különböző részeket, hogy tudom könnyen kimondani. Az első szóban az volt a nehéz, hogy két szótagban is van két magánhangzó egymás után, ami jelen tudásom szerint eléggé ritka a japán nyelvben. Amikor gyakoroltam, módszeresen elhagytam mindkét "a"-t, és "uchiketta"-t énekeltem. Aztán úgy szótagoltam magamban, hogy észben tartsam, hogy van még plusz két a betű is a szóban.

A végeredmény nem lett tökéletes, de vállalható. Vannak hibák, szótévesztések, egyszer még el is csúszott a hangom, de ez arra, hogy jelentkezzek, elég lesz. Van még 4 hetem begyakorolni a dalt. És ha a torkom is teljesen jól lesz, nem lesznek erőltetettek a magas hangok. Mert ez is hiba volt. Viszont azt örömmel konstatáltam, hogy mennyire jól ment ma első próbálkozásra. Belém rögződött a ritmus, tudtam, hogy mire számítsak, így már egyáltalán nem okozott nehézséget. Ráadásul az AudaCity is rendben működött, úgyhogy azt a néhány hibát leszámítva flottul ment az ének.

Kap egy kis ismertséget a Bakuten!! Most újráztam az animét, és pont ma, a movie-val fejeztem be. És nagyon szeretem. Tegnap is megkönnyeztem az utolsó részt, amikor szegény Shotaróra ráhozták a szívbajt, hogy végül rosszabb helyen végzett a csapat. De kiderült végül, hogy maradtak ezüstérmesek. Shotaro meg nem tudta volna elviselni, ha miatta ér el rossz helyezést a csapat. Ma is a movie, csodálatos volt. Számomra telitalálat ez az anime, mert jó a csapat, a karakterdizájn is olyan, hogy hitelesen ábrázolja a karakterek érzelmeit, a dramaturgiája is remek. Úgyhogy még tízszer, ötvenszer, de sokkal inkább százszor fogom még újrázni az animét. Nem hiszem, hogy jön anime, amelyik elvenné a Bakuten!!-től a bronzérmet az örökös anime toplistámon.

Visszatérés a karaokéhoz

Három év szünet után visszatértem a karaokéhoz. Erősen érik bennem a gondolat, hogy indulnék a karaoke versenyen. A dal is megvan, amivel indulnék: Bakuten!! - Anata ga Iru, csak azért kérdéses, hogy indulhatok-e vele, mert nincs belőle hivatalos karaoke verzió. Ugyanakkor waka néhány hónapja beszélt nekem arról, hogy a karaokésok újabban mesterséges intelligenciával szedik le a dalból az éneket, és olyan a minősége, mintha a stúdióból adták volna ki. Ezzel akkor nem foglalkoztam komolyan, de éreztem, hogy ez az infó még fontos lesz számomra a jövőben. Ez a jövő jött most el. Tegnap elkértem tőle az oldal linkjét, ahol mesterséges intelligencia segítségével el lehet távolítani a dalból az éneket. Kipróbáltam, és csodák csodájára, tényleg olyan, mintha hivatalos karaoke verzió lenne.

Nemcsak azért hanyagoltam az Adarnako karaokét, mert teljesen Hollandiára orientálódtam, hanem azért is, mert az újonnan megszeretetett dalok döntő többségéből nincs karaoke verzió. És már én is feleslegesnek tartom, hogy egy dalból vocal only kfn-t csináljak, csak azért, mert szeretem azt a dalt, és bővebb legyen általa a karaoke lista. De mostanra újra megjött a kedvem a karaokéhoz. Főleg, ha a mesterséges intelligenciával lehet úgy karaokét kreálni, mintha hivatalos lenne... Az nagyon megnyitná a lehetőségeket. Átküldtem az Adarnásoknak a kfn-t, amit most csináltam, ha elfogadják vele a jelentkezésemet, akkor lelkes visszatérőre találhatnak a személyemben.

A dal egyébként jól megy. Ezzel azért lenne esélyem, mert nincs benne olyan nagy hangtartomány, simán ki tudom énekelni még a legmagasabb hangot is. Ezért elég csak arra összpontosítani, hogy érzelmileg visszaadjam a dal mondanivalóját. És akkor jó eséllyel indulhatok egy jó eredményért. És akkor annyi évnyi próbálkozás után végre lenne egy jó eredményen a karaoke versenyen.

Ha az AI-val késztett karaokékat is teljes értékűnek fogadnák el, az jelentősen kibővítené a lehetőségeket. Ugyanis sok olyan dalból tudnék karaokét csinálni, amiből csak vocal only van. Akkor már teljessé tenném a Bakuten!!-repertoárt, de ugyanígy megcsinálnám a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru dalokból is a karaokékat, de ami igazán extrém lenne, az a TELJES Paradox Live diszkográfia! Mert bizony, nemcsak addig hallgattam a Paradox Live dalokat, amíg az őszi szezonban ment az anime, hanem utána is! Sőt, most is az megy nálam! És azt kell mondjam, hogy most is imádom! Sőt, azért jobb most hallgatni Paralive a dalokat, mert jó érzés tudni azt, hogy nemcsak fellángolás volt, hogy annyit hallgattam a dalokat, hanem tényleg egy új szegmensét fedeztem fel a japán zenének, amit imádok!

Bár a már korábban is bemutatott lejátszási lista szerint 81 dalból áll a teljes Paradox Live dallista, ezt mind megcsinálni... O_O

Főleg, hogy rap mindegyik... És aki időzített valaha Karafun-ban rapet, az tudhatja, hogy még 50%-os lassítással is valóságos kínzás tud lenni. Eggyel is meggyűlhet a bajunk, hát még 81-gyel...

De ha már Paradox Live... Ma jött ki a harmadik stúdióalbum "ANTHEM" címmel, és rettegek attól, hogy megint gyűlölöm a Spotify-t, ugyanis az új dalokat nem hallgathatom meg.

Remélem, a holnapi nappal (amikor hivatalosan is megjelenik az album) feloldják a tilalmat. Örülök, ha ezzel legális úton hallgathatok albumot, de ha kell, nem esik nehezemre újra "kerülőúton" hallgatni albumokat.

De ami a karaokét illeti, ha visszatér a lelkesedésem, ismét számíthattok rám MondoCon karaokén.

A 2023. őszi MondoConon készült képek

Jelen voltam a 2023. őszi MondoConon, de erről azért nem írtam, mert bár mindkét napra terveztem menni, végül csak szombaton tudtam ott lenni. Amit sajnálok, mert ez lett volna az első olyan MondoCon, amiről, mint gyakorló újságíró, számoltam volna be, és az az animés blogba ment volna.

Egyébként összességében nem volt rossz. Több eseményen is részt vettem, most nemcsak a karaokéra korlátozódott az érdeklődésem. Jobban hallgattam az előadásokat, megnéztem egy pár cosplay verseny jelentkezőt, de azért a karaoke terembe is felmentem. Most voltam először ott, ahova költöztek, nem is találtam meg azonnal. De aztán végül egy molinó útbaigazított.

Ami miatt érdekes volt, az a sok látnivaló. Egyrészt egész napra elegendő programok voltak, másrészt, ha szétnéztem is, volt mit látni. A programokban elsősorban az előadásokat, beszélgetéseket szerettem. A témák is kifejezetten érdekesek voltak, ahogy a meghívott vendégek is szimpatikusak voltak. Amit élőben láttam, az a négylábúak utalta japán szellemvilág (Tanookitsune), illetve meghallgattam a fandub kerekasztalt és a MondoCon Q&A-t.

Ezek mind a kisszínpadon voltak. A nagyszínpadon néztem meg a Cosplay versenyt. Volt néhány figyelemre méltó cosplayes. Illetve amikor még arra jártam nézelődni, akkor belehallgattam a Death Note musicalbe (ha jól emlékszem), de az kriminálisan rossz volt. Nem tudom visszaidézni, hogy vagy az ének volt hamis, vagy az énekeseknek volt olyan hangszíne, amivel ki lehet kergetni a világból, de az tény, hogy nem tudtam ott maradni.

A karaokénál a kezdők versenyébe hallgattam bele. Akiket hallottam, azok tényleg kezdők voltak. Mindenki elindul valahonnan, remélhetőleg, fogják magukat fejleszteni, ha komolyan gondolják az éneklést. Egyébként most nem volt ingerem arra, hogy énekeljek. Ott beszélgettem néhány régi ismerőssel, de nem maradtam sokáig, mentem tovább.

A vásárok nem voltak rosszak, a kiállítások is érdekesek voltak. Néhány játékot végignéztem, volt is, ami érdekelt, de nem álltam sorba, mert hosszú volt. Ha maradtam volna vasárnap, egy jóval kisebb sort kivártam volna. Hiszen köztudott, hogy vasárnap kevesebben vannak MondoConon.

Azért a szombaton készített képeket megosztanám. Hogy komolyan terveztem a connal, talán jelzi, hogy igyekeztem jelen tudásom alapján profibb képeket készíteni. Van rendezői és operatőri alapismeretek óra is az újságíró képzésen, és bár eddig is érdekelt valamennyire a fényképészet, most, hogy tudatosan hozom össze az újságírással, még jobban. Igazából már gyerekkoromban is szerettem volna fényképezni, csak mivel akkor még filmes fényképezőgépek voltak, nem engedték. Hiszen a rosszul sikerült kép is sajnos ugyanúgy foglalta a helyet a filmben, és nem lehetett törölni, mint a digitális fényképezőgép esetében. Ezért csak 2003-ban kezdtem el magamtól fotózni, amikor megkaptam az első digitális fényképezőgépet. Emlékszem, HP volt, és 2,1 Mpixel képeket tudott csak. Őrzök néhány képet abból az időből... sokat fejlődtek a fényképezőgépek, hogy rövid és tömör legyek.

De az a lényeg, hogy szerettem, és sokat fényképeztem már akkor is. Főleg családi összejöveteleket, és azt hiszem, hogy ha valaha is profi fotós lennék, erre specializálódnék: Események, emberek. Ezeket nagyon szeretem megörökíteni.

Erre egy MondoCon kiváló lehetőség, és mivel pozitív visszajelzéseket kaptam a képekről, ezért úgy döntöttem, hogy megosztom itt is.

2023. őszi MondoCon képek

Igazából két ok miatt nem mélyedtem soha a fotózásba: 1. Szokás programmal utómunkálatokat végezni a képeken, és hát én és a képszerkesztés esküdt ellenségek vagyunk. 2. A profi fotózás nagyon drága mulatság. Nemcsak önmagában a fényképezőgép, de a cserélhető objektív is kerülhet akár százezres nagyságrendű összegbe. Ha lenne valami ötlet arra, hogy oldhatnám meg olcsóbban, akkor lehet, hogy belemennék. Azok alapján, hogy szeretek fényképezni, és pozitív visszajelzést kaptam a képeimre, talán érdemes lehet. A legmeglepőbb visszajelzés az volt, amikor tavaly Hollandiában voltam, és először mentem Amszterdamba, és kitettem az Instagramra az ott készült jobb képeket. A Koninklijk Paleis-ről készített képemről valaki azt hitte, hogy profi fotós csinálta. Pedig csak saját képeket teszek ki az Instagramra. Elképzelhető, hogy komolyabban belemélyedek a témába.

Váratlanul jött siker

Mindig meglep, amikor látom a Super Mariós oldalamon, hogy még ha évekig nem is fejlesztem, semmi újdonságot nem teszek közzé, még úgy is van napi 30-40-es látogatottsága. Jól esik ezt látni, néha nekiveselkedek, felfrissítem, kiegészítem tartalmilag, de ez aztán mindig abbamaradt. Az utóbbi 1 hónapban viszont ismét nekiláttam és most már hosszabb távon is foglalkozok vele. Mindig kiírom az aktuális Mariós és Nintendós híreket, valamint közel 2 hétig azzal foglalkoztam, hogy az összes létező Mario játék adatbázisát létrehozzam, bennük az alapinformációkkal. De nemcsak a Mario játékok kapnak az oldalon helyet, hanem a Donkey Kong, Yoshi, Luigi, Smash Bros. játékok, de még olyan játékok is, mint például az Alleyway vagy Tetris DS, amikben Mario vendégszerepelt. Nagyon hosszú lett végül a lista.

Ezt fogom majd folyamatosan bővíteni, de már az alapadatokkal is úgy éreztem, hogy ezt az oldalt ebben az állapotában már lehet ismét hirdetni, terjeszteni a hírét. Nagyon egyszerű módon hirdetem, a Gportál felületén. Még csak reklámkampánynak sem lehet mondani, de annyira jól sikerült, hogy a 40-es látogatottságból konkrétan megdőlt az oldal látogatottságának rekordja, ami 214 volt. Ez a 3. nap, amikor magasabb az oldal látogatottsága, mint 214. Konkrétan 500-600-nál tart. Ennek köszönhetően hatalmas mértékben ugrik fel az oldal kéthetes átlaglátogatottsága. Most ott tartok, hogy a közel 115.000 Gportálos oldal között a Mariós oldalnak van a 21. legmagasabb átlaglátogatottsága. Sőt, jelen állás szerint úgy áll a helyzet, hogy 2 hétig sikerül átlagban sikerül tartani az 500-600-as látogatottságot és átlaglátogatottság lesz, akkor az első helyre kerülhet fel az oldal.

Ez hihetetlen öröm számomra, nem gondoltam volna, hogy ez velem is megtörténhet. Humbby barátomnak mondtam, hogy ez a 214-es látogatottság olyan, mint a Forma 1-en valaha elért legmagasabb sebesség (397 km/h 2006-ban). Csak álmodozok arról, hogy valaha ismét elérjem. Aztán hirtelen átültem egy F-Zero GX kocsiba, amivel pillanatok alatt elérem a 397 km/h-t és most 1500 km/h-val hasítok a versenypályán. De ha már autóverseny, akkor a Mario Kart analógiájával is élhetnék, hogy nagyon jól elvoltam a hátsó helyek egyikén, egyáltalán nem zavartattam magam. Aztán hirtelen találtam egy rövidítést, aminek köszönhetően az élmezőnyben találtam magam.

Az külön öröm számomra, hogy ez a látogatottság növekedés még csak nem is nekem szól, hanem Super Mariónak és az hírnevének. A lényeg röviden az, hogy 2006. március 19-én azért hoztam létre az oldalt, mert akkoriban egyáltalán, semmilyen Mariós oldal nem létezett Magyarországon. Legyen hát akkor tőlem az első. Valami látogatottsága mindig is volt, egy időben kifejezetten jól ment az oldal, ami már akkor is jelezte számomra, hogy a Nintendóra és Super Marióra nagyobb igény van, mint ahogy azt sokan gondolták, gondolják. Azért lett egyébként Hungarian Super Mario Fan Club az oldal címe, mert annak idején amikor láttam az egyes Mario játékok stáblistáját (értsd: végigvittem egy játékot), mindig láttam a “Super Mario Club” nevet. Elgondolkodtam azon, hogy milyen jó lenne Magyarországon is egy ilyen Super Mario Club, ahol összejönnek a Mario rajongók, csevegünk a játékokról, barátkozunk, alkalmasint együtt játszunk valahol, de akár még versenyzünk is nyereményekért. Már akkor elgondoltam, hogy milyen szép lenne olyan nyereményekért versenyezni, mint amiket a Nintendo Játék az erővel könyvsorozatban is meghirdettek. A fődíj egy NES konzol volt Super Mario Bros. játékkal (1992-es a könyv), a második helyezett Game Boy-t nyert Super Mario Land játékkal, a harmadik helyezett két játékot szabad választás szerint. Hogy nézne ki ez most, 2023-ban? Fődíj: Nintendo (azt írtam először, hogy “nincs” XD) Switch OLED kiadás Super Mario Odyssey játékkal. A második helyezett egy Nintendo Switch Lite-ot nyer Super Mario 3D World + Bowser’s Fury játékkal, a harmadik helyezett meg két Nintendo (már megint “nincs”…) Switch játék szabad választás szerint.

Egyébként a Gportál már annak idején sem örvendett nagy népszerűségnek az internetezők jelentős hányadánál. Egyrészt azért, mert nagyon kevés dizájnbéli szerkesztési lehetőség van az admin felületen (eléggé jellegzetesek a Gportál oldalak), másodsorban (és legfőképp) azért, mert az oldalt már annak idején is elsősorban a tizenéves kiscsajok használták, hogy a rajongási tárgyuknak állítsanak egy oltárt mindenféle csili-vili elemekkel. Így a végeredmény egy borzalmasan igénytelen, több esetben tényleg undorító módon kinéző oldal lett. De én valamiért úgy voltam vele annak idején, hogy kihozhatok ebből valamit. Nekem ideális, mert még a HTML-hez is csak alapszinten értek, CSS-hez végképp hozzá se tudok szagolni. Tartalmilag viszont kihozhatom, amit akarok. Hát akkor lássunk neki. Aztán lett, ami lett, és most úgy néz ki, hogy hiába 17 éves már az oldal, most éli a legnagyobb fénykorát. Egyébként már annak idején is több olyan visszajelzést kaptam, hogy az én oldalam az első normális Gportálos oldal.

Most konkrétan elképzeltem, hogy a fentebb említett nyereményjáték akár realitássá is válhatna. Az az igazság, hogy ez a hatalmas lendület felszabadított és egy kicsit szabadabbnak érzem magam. Szabadabban merem kifejezni magam. Olyan érzésem van, mintha ezzel kerültem volna a helyemre. Ugyanis azt is megcsináltam, hogy egy-egy blogpostot is meghirdettem, azok látogatottsága is nagyon fellendült.

Úgyhogy rövid távon nagyon bejöttek a dolgok. A következő lépés az, hogy hosszú távon is fenn tudjam tartani ezt a látogatottságot és azért járjanak vissza az oldalaimra, blogjaimra, mert ténylegesen kíváncsiak rám és nem azért, mert hirdetem. Ezt úgy akarom elérni, hogy méltó leszek rá oly módon, hogy folyamatosan fejlesztem az íráskészségemet. Nemcsak azzal, hogy egyre jobban fogalmazok, hanem érvényes gondolatokat fogalmazok meg az adott kulturális művel kapcsolatban. Ezt több lépésben teszem meg.

Első körben beiratkoztam egy online újságírói tanfolyamra. Ha nem jön közbe semmi, akkor ezt ebben a félévben megcsinálom, és a végére tanúsítvánnyal a kezemben hivatásos újságíró leszek. És ha meglesz a holland diploma is, akkor két olyan végzettségem lesz, amit örömmel tudok magaménak. Tukeinon mondta is, amikor újságoltam neki, hogy mit tervezek, hogy ez a képzés azért is lehet jó, mert az itt szerzett ismereteket több nyelven is művelhetem. Ebbe nem is gondoltam bele, de igaza lehet. Második lépésben meg több helyen leszek jelen, több olyan írást fogok olvasni, ami releváns számomra. Azokból is tanuljak, hogy mikre érdemes figyelni például egy-egy anime vagy videojáték elemzésnél. Első körben 5 év után újra veszem a Mondo magazint. Ezt is olvasom és a korábbiakhoz képest jobban figyelem az írási stílust, mi az, amit magamévá tudok tenni és mik azok az elemek egyes animéknél, amikre eddig nem figyeltem, de fontosak lehetnek. Harmadik lépésben meg valószínűleg újra fogok MondoConra járni, illetve több animés és geek rendezvényt fogok látogatni. Kikapcsolódásként most nem karaokézni fogok, hanem előadásokat fogok hallgatni, más jellegű programokon veszek részt, illetve figyelni fogom az embereket, hogy lássam mire van igény. Nem, ez nem olyan jellegű dolog, hogy felmérem, hogy mire van igény, és ahhoz igazítom majd az írásaimat, hanem például megfigyelem azt, hogy mi az, ami most népszerű és próbálom megfejteni, hogy miért annyira kedvelt az adott mű. Hogy csak egy példát mondjak. Persze eddig se csukott szemmel jártam conokon (igencsak balesetveszélyes lenne…), de most ezt tudatosan tenném. Tehát röviden összefoglalva ezekre a felmérésekre azért van szükség, hogy én magam is lássam, hogy milyen a magyar animés közösség és tudjam, hogyan szólítsam meg őket ebben a blogban.

Úgyhogy ez egy nagyon hosszú út eleje, amin elindultam. De azért is akarom fejleszteni az írási készségemet minden szempontból, hogy komolyan vehető legyek, akár tényező is lehessek azokban a témakörökben, amikben írok. Egy korábbai írásomat helyettesíteném is: A Nyári MondoConos élménybeszámolóban tettem egy utalást arra, hogy akár az ördöggel is lepaktálnék. Ma már ezt egy kicsit másképp látom és most már azért járnék újra MondoConra, hogy minél többet lássak.

Az biztos, hogy a Mariós oldal sikere óriási lendületet adott nekem és a jövőre nézve rengeteg ötlet kavarog a fejemben. De az az igazság, hogy ez a lendület akkor is megmaradna bennem, ha csak tiszavirágéletű lenne a Mariós oldal népszerűsége és holnapra visszaállna 30-40-es látogatottsága. Mert már az is önmagában hatalmas dolog számomra, hogy látom a csúcsot, és realitássá vált, hogy a legjobb lehetek valamiben. Ez önmagában elég nekem ahhoz, hogy további terveket szőjek, de semmi nem utal arra, hogy itt megállás lesz. Jó eséllyel innen már csak felfele megyek.

Jövőbeni tervek

Ha már a MondoConos postban említést tettem a terveimről, akkor úgy döntöttem, hogy a külön blogpostban kifejtem, hogy miről is van szó. A lényeg az, hogy az írási készségemet ezen túl komolyan fejlesztve szeretnék minél több emberhez eljutni. Azt már márciusban megtettem, hogy külön tematikus blogokat hoztam létre, amibe komolyabb, elsősorban kifejtősebb írások kerülnek, illetve a kritikák, recenziók is oda kerülnek. Ez fog egyre nagyobb publicitást kapni, ahogy érzem, hogy egyre fejlődik az írásom és a barátok is ezt jelzik vissza. Bár úgy írtam, hogy ennek a “stúdiómunkálatai” folynak, de ennek folyamata valójában nem titok, mert semmi forradalmi nincs benne. Inkább ennek tanulási folyamata lehet sajátságos. Ráadásul ezek nagyrészét már csináltam korábban is, de most sokkal tudatosabban fogom csinálni.

Mily módon tervezem fejleszteni az írásomat? Minél több blogot olvasok annak érdekében, hogy “ellessek” máshonnan is ötleteket. Például tanulságos volt kritikákat olvasni Az utazó macska krónikája című könyvből. Kb. 15-20 blogpostot olvastam el és mindegyik írás kapcsán az volt a gondolatom, hogy jók a postok, jól összefoglalták a lényeget, némely kifejezetten formálta a véleményemet a könyvről és a filmről annak köszönhetően, hogy rávilágítottak néhány olyan pontra, amik nekem nem tűntek fel, pedig azok is fontosak. Ugyanakkor egyetlen blog esetében sem volt meg az az érzésem, hogy visszajárnék oda. Az ok egyszerű: Nem volt az írónak egyedi stílusa. Egy jól megírt blogpostot olvastam, de nem érzékeltem, hogy az írónak egyénisége lenne, ami által az ő blogja jól megkülönböztethetővé válik a többitől. Márpedig én ezt fontosnak tartom. Ez ugyanolyan, minthogy gyerekkoromban azért volt népszerű az 576 Konzol magazin, mert teljesen íróknak volt saját stílusa, ami által még egymástól is jól megkülönböztethetők voltak. Elég volt az első néhány mondatot olvasni és már tudható volt, hogy ki írta az adott játékról a tesztet. Valami ilyesmire törekszem már egy ideje, figyelve azokat az embereket, akiket tisztelek, akiket követendőnek tartok. Ellesni tőlük néhány trükköt.

Mégis népszerűek azok a blogok. Sokan jelezték vissza, hogy rendszeres olvasójuk, kommentek formájában volt némi élet azokban a blogokban. Mi lehet a titka? Naná, hogy a reklámok és a népszerűsítés! Teljesen világos, hogy mi a dolgom. Terjeszteni az írásaimat ahogy csak tudom. Ennek első lépéseként kipofoztam egy kicsit a Linktree oldalamat. Itt minden munkásságom megtalálható egy helyen. Illetve a blogom facebook oldalát is aktívabban fogom használni. Nemcsak arra, hogy a posztjaimat oda is kilinkeljem, hanem egyéb érdekességeket is kiposztolok oda, amik engem is érdekelnek vagy azt gondolom, hogy érdeklődésre tarthat számot. Tehát egy kicsit felrázni azt is. Ezek az ötleteim első körben, a többi még képlékeny, hogy tudom jobban terjeszteni.

Meg persze barátok véleményét is kikérem, hogy miben lehetnék jobb. Humbby javasolta nekem, hogy tegyek több érzelmet az írásaimba. Ez nagyban korrelál azzal, amit mások blogja kapcsán írtam. Többek között a markáns gondolatok hiányoztak a könyves blogokból. Tehát igaza van, ez is segít abban, hogy az írásaim egyediek, sajátok legyenek. De nagyon fontos, hogy ne olyan legyen, mint amit például Gamer YouTuberek szoktak csinálni, hogy műmájer módra túltolják az érzelmeket, mert azt hiszik, hogy ezektől lesznek érdekesek, viccesek. Ezek nemcsak azért bűzlenek, mert a játékukat nézve nyilvánvaló, hogy az érzelmeknek nagyobb a füstje, mint a lángja, hanem mert annyira hallatszik, hogy nem sajátok. Ezeket a szerepeket valaki rájuk aggatta, mondván, hogy ettől lesznek népszerűek. Óriási baj az, ha valaki a népszerűség oltárán feláldozza az egyéniségét. Vagy nem is volt egyénisége? Vajon melyik a nagyobb baj?

Ahhoz, hogy valaki ténylegesen jó legyen a saját stílusában, ahhoz kellő önismerettel kell rendelkezzen. Tudja, hogy mi az, ami jól áll neki, és mi az, ami már elüt a személyiségétől. Ehhez fontos, hogy olyan írókat, személyiségeket kövessünk, akár válasszunk példaképnek, akiknek a stílusával, értékrendjével ténylegesen azonosulni tudunk. Tőlük ellesni apró fortélyokat. Ez azért működik, mert a példaképnek legtöbbször olyan embereket választunk ki, akik olyan tulajdonsággal rendelkeznek, amivel mi még nem, de vágyunk rá. Kádár Annamária pedig megírta az első Mesepszichológia című könyvében, hogy csak arra vágyhatunk, aminek csírája már bennünk rejlik. Tehát nemcsak követendő példával szolgálnak, hanem azokat el tudjuk érni.

OctoZakynak beszéltem arról MondoConon, hogy kommentálnám a videóimat, ha nem kívánna annyira intenzív jelenlétet a játék közbeni beszéd. Szerinte nekem a “kifejtősebb” kommentek állnának jól, ahol játék közben az azzal kapcsolatos mélyebb ismereteimet osztom meg a nézőkkel. Ezzel gyakorlatilag ugyanazt mondta vissza, amit már annak idején célként tűztem ki magam elé, hogy mint egy sportkommentátor, közvetíteném a játékaimat. Jó ha mások is tőlem függetlenül ugyanazt javasolják nekem, amit én tartok jónak. Annyira nem állok rosszul önismeret terén. Ez azért is jó cél, ha sportkommentátorok közül négyet is tudok kapásból mondani, akiket követendő példának tartok. Gundel Takács Gábor, Wéber Gábor, Hajdú B. István és Lantos András tartoznak nálam azon sportkommentátorok közé, akiket ha csak meghallok, már tudom, hogy színvonalas közvetítésre számíthatok. Ők azok, akiket külön figyelek, hogy miket tanulhatok el tőlük, amik által még többet hozhatok ki az egyéniségemből.

Szakmaibb jellegű jövőbeni terv, hogy elvégzek egy néhány hónapos újságírói tanfolyamot. Egészen pontosan azt az online újságírói tanfolyamot végezném el, amit Dévényi István vezet. Adott volt a választás, hiszen Dévényi István azon közéleti újságírók egyike, akit szintén követendő példának tartok. Ő is az a fajta újságíró, akinek elég csak az első néhány szavát elolvasni és már tudom, hogy ő írta. Az egyéniség számomra azért áll mindenek felett, mert magyarul nemcsak bárki megtanulhat szépen, hanem azt gondolom, hogy kötelesség is minden magyar számára. Ahogy jól fogalmazni is bárki megtanulhat, aki affinitást érez rá és komolyan foglalkozik vele. A szóhasználat, a kifejezésmód az, ami igazán sajáttá teszi az írásokat. Ezt nem lehet tankönyvekből megtanulni, ennek csak az a módja, hogy kellő önismerettel rendelkezünk és tudjuk, hogy ki az, akit tényegesen érdemes követni, mert általa többek lehetünk. Dévényi Istvánnak néha olyan keserédes humora van, mintha saját fiatalkori énjét gúnyolná ki, amikor még hitt abban, hogy megválthatja, ha nem is a világot, de az országot biztosan. De aztán a valóság megmutatta neki a sötét oldalát, és be kellett látnia, hogy mily naiv volt, hogy hitt bennük. De hogy ezekből viccet tud csinálni és jó is olvasni, jelzi, hogy elfogadta a helyére tette magában. Ez az az önismeret, amiről beszélek.

Többen is feltették a kérdést, hogy vissza fogok-e térni Hollandiába. Igazából pont emiatt válik egyre inkább valószínűvé, hogy nem. Mert az írást csak Magyarországon tudnám érdemben folytatni. Sőt! Még most is azt érzem, hogy sokat kell tanulnom. Még most előfordul nálam, hogy hosszú perceket ülök egy-egy mondat előtt, hogy azt hogy írjam meg jól? És ha magyarul néha problémát okoz, hogy úgy fejezzem ki magam, ahogy gondolom, akkor hogy menne angolul, németül vagy hollandul? Sokkal rosszabbul. Nem véletlen a mondás, hogy “ahány nyelv, annyi ember”, mert egy idegen nyelven frappánsan kifejezni magam, majdhogynem új embert kíván, mert nemcsak szinte anyanyelvi szinten kell beszéljem azt a nyelvet, hanem meg kell tanulni azokat a kifejezéstárakat, amikkel szintén egyedi módon fejezhetem ki magam. Ráadásul külföldi médiaszemélyiségek közül csak egy embert tudok mondani, aki követendő példa számomra. Méghozzá egy német, nevezetesen Günther Jauch. Őt elsősorban a német Legyen ön is milliomos! adásokból ismerem, hihetetlen szimpatikus a stílusa. Nem mindig értem, amit mond, de a mozdulataiból és a tekintetéből látom, hogy tényleg vicces, amit mond és ténylegesen megnevettet. Ő is többek között sportkommentátor, róla olvastam azt, hogy az egyik 1998-as focimérkőzést, amit ő közvetített, valamilyen balhé miatt félbeszakították. És annyira tetszett a nézőknek a humoros beszólásai, hogy arra az időre, amíg állt a meccs, nagyobb volt a nézettsége, mint a tényleges focimérkőzés alatt. Ez is az egyéniségről szól. 2005-ben ő volt Németország legkedveltebb médiaszemélyisége. Jó ideje nem láttam már a német Legyen ön is milliomost, most néztem, hogy még van, úgyhogy elkezdem újra nézni.

Nos, ennyi lenne. Főleg a hirdetés része a dolognak az, ami még homályos számomra, de a többi koncepciója már alakul a fejemben. És érzem is, hogy jó lesz. Az írás nem csupán a szenvedélyem, hanem ez az a dolog, amiért nekem nem gond áldozatot hozni. Nem is hozok áldozatot, mert többször előfordult már az, hogy elhatároztam magamban, hogy ezt a néhány bekezdést megírom, mielőtt mást kezdek el csinálni. Aztán egyszer csak azon kapom magam, hogy kész az egész post. Kell ennél nagyobb bizonyíték, hogy ez az én utam?

2023. nyári MondoCon

Két év után visszatértem a MondoConra, de most nem látogatóként, hanem segítőként. 2 éve döntöttem úgy, hogy nem megyek többet MondoConra, mert annyira nincs már (nekem) semmi újdonság az egész rendezvényben, hogy egyáltalán nem éri meg nekem kijönni. Főleg, amikor felemelték 8000 forintra a jegyárat, akkor döntöttem végleg úgy, hogy ide többet biztos, hogy nem jövök. Erre csak ráerősített a tavaly nyári balhé, amikor (már nem is tudom, hogy hol) nem engedték be az embereket, mert nem fértek be, kint meg tombolt a vihar… A jegyeket persze már eladták, hát még annak lehetett fájdalmas, akik messziről utaztak a fővárosba… Akkor sokan szidták az egész rendezvényt, készültek meme-ek, de nem ért meglepetésként, amikor megtudtam, hogy ősszel ugyanolyan sokan voltak, mintha mi sem történt volna. Ahány embert megkérdeztem, hogy miért mentek a balhé ellenére is, mindenki azt válaszolta, hogy mert nincs más… Miért problémás a monopol helyzet… Örömteli lenne, ha a FantasyExpo végre méltó vetélytárs lenne.

És hogy én miért voltam ott mégis? Egyrészt ingyen ott lehettem, és így miért is ne? Másrészt holland szakon tanultuk egyetemen, hogy Hollandia többek között annak köszönhetően lett Európa egyik legfeljettebb országa, hogy a sikeres üzlet érdekében készek voltak akár az ördöggel is lepaktálni. A lényeg röviden az, hogy egy ideje komolyabban dolgozok azon, hogy fejlesszem az írási készségemet, illetve egyfajta brandet szeretnék felépíteni. Ha majd összeáll egy komolyabb koncepció és kellőképp felkészültnek érzem magam, akkor komolyan fogom hirdetni magam. Most ennek a “stúdiómunkálatai” folynak. És ha rendben lesz, akkor lassan és fokozatosan fogom magam egyre jobban hirdetni. Akár a MondoConon is. Első körben a Linktree profilomat pofoztam helyre.

De most első körben segítő vagyok és azon dolgozok, hogy méltó legyek arra, hogy a továbbiakban is segítő legyek. Máskülönben azt kell mondjam, hogy nagyon jó újra itt lenni. Önmagában a “MondoCon” hangulatért ugyan tényleg nem éri meg eljárni, de így, hogy segítő vagyok, teljesen új értelmet nyert az egész. Mivel nem vagyok Pesten, ezért bagszinál aludtam ezen a hétvégén. Péntek délután utaztam. Az út meglehetősen göröngyös volt, mert Kétpónál történt valami baleset, ami miatt hetek óta vonatpótló autóbusz jár Mezőtúr és Szolnok között. De most még jobban meg lett variálva, mert a busz csak Törökszentmiklósig ment, onnan külön vonat Szolnokra és ott is át kellett szállni. Úgyhogy 1 órával tovább tartott az út Békéscsaba és Budapest között.

De rendben megérkeztem. Este sokat beszélgettünk nála mindenféle témáról, de hiába feküdtünk le időben, nagyon nehezen tudtam elaludni. Az este, amit rendeltünk pizzát önmagában finom volt, de ha jelen van nálam az evési zavar bármilyen formája, akkor az, hogy néhány kajából (pl.: pizza, lasagne, bolognai spagetti) egyszerűen nem bírom megállni, hogy ne egyem addig, amíg el nem fogy. Ez bosszulta most meg magát. És mire rendbejöttem, épp csak 1-2 órát tudtam aludni, úgyhogy rettenetesen fáradt voltam szombaton.

De konkrétan mélypontom ritkán volt, ahhoz képest jól bírtam a szombati napot. 6.30 körül indultunk, én tettem egy kerülőt a SPAR felé, hogy bevásároljak magamnak. Itt kellett egy kicsit várni, mert csak 7-kor nyitott, de utána indultam a Hungexpo felé. Hogy rövidebb legyen az út, a villamossíneken mentem, mint a régi szép időkben. És mint a régi szép időkben, most is a frász jött rám, amikor valami hangzavart hallottam, csak nehogy pont akkor jöjjön a villamos. De alapvetően azért biztonságos szombaton és vasárnap arra járni, mert alig jár arra villamos. De miket is beszélek… SENKI NE JÁRKÁLJON ARRA!! De olyan sokat nem kell itt sétálni. A II-es kapunál mentek be a szervezők, segítők. A mi asztalunk a D csarnokban volt. Elég nagy volt a szabad tér körülöttünk, mert ez az asztal teljesen egymagában állt. Kipakoltunk mindent, nagyjából rendben is volt minden, csak elektromosságot kaptunk nehezen. A pultunk meglehetősen mutatós lett.

Azért is jó itt lenni szervezőként, mert reggel még teljesen biankóban lehet szétnézni a vásárok között. Még ők is pakolnak ki, de 9 óra fele már vannak annyira kipakolva, hogy érdemben szét lehet nézni. Sokan hoztak mindenféle menőséget, de Haikyuu!! még mindig nagyon kevés van! Egy pár fanmade, “magam olcsóbban is megcsinálom” cucc, de semmi olyan nem volt, amit minden további nélkül megvennék. Illetve volt Nintendo stand is. Jó hatalmas volt, viszont posztert már egyáltalán nem osztanak. Pedig ez volt az egyik reménységem, hogy milyen menő lenne mondjuk egy The Legend of Zelda: Tears of the Kingdom poszter a falamra, de úgy tűnik, hogy az is legfeljebb csak akkor lesz, ha magam csináltatom. A legújabb katalógusból mondjuk hoztam magammal egyet.

9.30 körül jöttek az első emberek. Lassan jöttek az emberek, ráadásul ahhoz képest, hogy tömegnyomorról beszélnek, egész jól lehetett közlekedni. Nálunk néhány üresjárattól eltekintve egész sokan voltak. Párszor kisebb sor is volt a pult körül.

Alapvetően más lett volna bagszi mellett, csak az a lány, aki szintén Pokémon GO-zik, megbetegedett és én ugrottam be a helyére. Természetesen annyi Pokémonos ismeretem azért van, hogy korán beletanuljak abba, hogy mit is kell mondani. Ennyiben mindenképp tudtam segíteni, amivel haladt a sor. Osztogattam a matricákat, illetve promo kódot is kapott mindenki, aki mutatta, hogy játszik a játékkal. Bagszi osztotta a Nintendo Switch-ről a mobilos játékba az érmetáskát, amivel Gimmighoul fejlődni tud. Ez a neheze, amihez ő mindenképp kellett. A nap végén volt olyan, hogy bagszi elment sétálni és pont akkor jött egy srác, aki szintén akarta magának a Coin Bag-et. Megpróbáltam úgy megcsinálni, ahogy figyeltem, hogy csinálja bagszi, de elakadtunk, ráadásul az összeköttetés se ment. Úgyhogy maradtunk annyiban, hogy később visszajön, amikor bagszi is itt lesz.

Összességében ennyiből állt egy nap. Nagyon jó volt, mert ahogy írtam korábban, rendezvény hangulata kiállítóként is jelen van, ráadásul tényleg új értelmet nyer a rendezvény. Meg ha összejön az, hogy magamat is tudom reklámozni, akkor aztán végképp. 18 órakor indultunk. Ekkor már ténylegesen nagyon fáradtak voltunk. Hazamentünk, vacsoráztunk, illetve elkezdtük nézni Netflixen a Nimonát, mert bagszi szerint nagyon jó, de nem bírtuk nézni, mert annyira fáradtak voltunk. Inkább bagszi is bevonult a szobájába, nekem se kellett sok, elaludjak. De elmentettem a Netflixes profilomba a filmet, otthon megnézem majd.

A vasárnap már sokkal jobban telt. 8 órát aludtam, így sokkal éberebb voltam. Kicsit később is indultunk el, 7.30 körül. Én ma is tettem egy külön utat a SPAR felé bevásárolni, de szinte egyszerre jutottunk be, mert a bejáratot nem sokkal azelőtt nyitották ki, ahogy én odaértem. Kipakoltunk és utána végülis telt az idő, mert kihoztuk a laptopot is, azzal meg a Nintendo Switch-csel elfoglaltuk magunkat. Én játszottam az újonnan közzétett pályákon a Mario Kart 8 Deluxe-ban. Állítom, hogy az egyik legötletesebb új pálya, melynek helyszíne egy fürdőszoba, most jelent meg. A fürdőszoba teljesen valósághű, mi teljesen aprók vagyunk, ugyanis beférünk a lefolyóba, ott is járunk együtt. Az egyedüli furcsaság a kazettás magnó és a sok kazetta. Ez adott egy retro feelinget a fürdőszobának, de én valahogy soha nem éreztem a fürdés közbeni zenehallgatás lényegét. Mindenesetre a Mario Kart 8 Deluxe legjobb pályája jelent most meg.

Vasárnap lévén kisebb volt a forgalom, de jöttek az emberek, nagy üresjárat nem volt. Igazából öröm látni számomra, hogy szeretik az emberek a Pokémon GO-t, még én is annyira elkaptam az egész játék hangulatát, hogy elkezdtem játszani. Megnéztem a Pokémon.com-on, hogy az ottani profilom rendben össze van-e kapcsolva a Pokémon GO-s profillal. Illetve ha jól emlékszem, a Meta Game-nél dolgozott az a srác, aki csak úgy odajött hozzánk és adott egy 6 kártyából álló TCG boostert. Azóta nem bővült a TCG-gyűjteményem, amióta hazajöttem Hollandiából, úgyhogy örültem neki. Számomra az egyik legnagyobb meglepetés az volt, amikor az egyik srác kb. 15 év után felismert… Én egyáltalán nem, de ő mondta a teljes nevemet és hogy a Holdfényből emlékszik rám, amikor oda jártunk a Krisivel meg a Ricsivel Pokémon TCG-zni. Ennyire nem változik az arcom? O_O

Az idő egyébként csodálatos volt. A szombati 33-35°C szép volt, igazán nem lehet panasz a csodálatos, felhőtlen égboltra, de vasárnap 38°C volt! Erről van szó! Amikor kimentem a szabadba, az az érzés, amikor szinte megéget a nap! Nincs ennél szebb, higgyétek el! Drága holland barátom, Humbby meg mondta, hogy nála, Hollandiában 19°C van. Én úgy sajnáltam őt, biztos voltam abban, hogy ő is legalább a dupláját akarja! Egyébként, olyan jókat mosolygok magamban, amikor mindenki szenved körülöttem a forróságtól, izzadnak, mint a lovak, én meg szinte teljesen szárazon ünneplem a hőséget. De tényleg: Sokkal kisebb mértékben izzadok nyáron. Valami van, de nekem az bőven csupán a velejárója a nyárnak, egyébként annyira tudom élvezni a hőséget, hogy az valami hihetetlen. Én télen szoktam szenvedni, amikor 10°C alá megy a hőmérséklet, nekem akkor van végem. Meg a késői napkelte, korai napnyugta sem az én esetem. De most nyár van és igyekszem a lehető legnagyobb mértékben kiélvezni, amíg tart.

Ma 16 óráig maradtam. A Pillangó utcára sétáltam el, onnan metróval a Keleti pályaudvarra. Majdnem elértem a 16.10-es vonatot, mert 40 perc késéssel indult, de pont az orrom előtt indult el. Utána viszont a 17.10-es pontosan indult, úgyhogy az a baleset, amire hivatkoztak az előző vonat esetében, valószínűleg nem volt komoly. Mindesetre szerencsés voltam, mert a mai nap volt az első, amikor újra teljes vonalon jár a vonat. Így a visszaút már sima volt.

Nagyon jó volt, nagyon jól éreztem magam. Igyekeztem mindent megtenni, remélem bagszi volt velem annyira elégedett, hogy a jövőben is meghívjon. Képgaléria a MondoConról elérhető itt.

2019. nyári MondoCon

Kicsit meglepett, hogy annak ellenére, hogy általában július közepén szokott lenni a nyári MondoCon, ehhez képest most a hó végén volt. És jó volt, kifejezetten jól éreztem magam most. Vagy nekem volt most meg hozzá a hangulatom, vagy a con volt jobb, ezt nem tudom, de ez most jobb volt, mint szokott lenni.

Szombat

Leszálltam Kőbánya-Kispesten a 151-es busszal, hogy a Tescóban vásároljak magamnak, aztán mentem is tovább. Kőbánya alsónál most is a villamossíneken át mentem, ahol a 37-es villamos járt. Most el is kapott a villamos, kicsit megijedtem, de sikerült kikerülni. Ahogy kiértem, nagy meglepetésemre óriási sor állt a bejárat előtt. Tessék mindig jó előre megvenni a jegyet valamelyik boltnál, ezzel kb. 2 órás sorban állást előztem meg. Átvágtam az extrém hosszú soron (kb. a 3-as kapuig állt a sor a Hungexpónál), és azonnal bejutottam. Így bent nem voltak még sokan, így könnyen eljutottam a karaoke teremig. Látszott, hogy nyár van, többen is hiányoztak most. A szervezők közül nem volt Orsi, de hiányzott az állandó résztvevők közül waka meg John is, meg Mazsibazsi is korán elment.

Tanulva a tavaszi MondoCon hibájából, most egy könnyebben kiénekelhető dallal kezdtem. Ez pedig a GHOST SWEEPER Mikami anime openingje, mely nemes egyszerűséggel a GHOST SWEEPER címre hallgat. El is voltam vele, tegnap este találtam ki spontán, hogy de menő lenne elénekelni ezt a dalt. Meghallgattam az eredeti Harada Chie által felénekelt dalt, valamint Okui Masami feldolgozását. Mind a kettőt nagyon szeretem, egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy melyik változat a jobb. Jó volt elénekelni is, bár valami nem volt rendben a KaraFun-nal, ugyanis a kép effektezés késett a zenéhez képest. Pedig annak idején biztos, hogy jól állítottam be, erre külön figyeltem, mert pont az apró zenei trükkök teszik emlékezetessé a dalt, amit kép formájában külön ki akartam emelni. Amúgy 10. volt ez a dal a listában, ami a szerencseszámom.
Emlékeim szerint a második dal még belefért a verseny előtt, ez pedig az Uchuu no Kishi: Tekkaman Blade II: REINCARNATION dala volt. Ez az a dal, amit eredetileg Okui Masami énekelt fel kislemezre, de Hayashibara Megumi is megénekelte az akkori albumára. Itt nagyon kellett figyelnem, mert ebben a dalban valamiért nagyon hangos a háttérvokál, és nehogy "magával vigyen", ugyanis más hangszínben van, ezért könnyű eltévedni. Végülis jól ment, mert ezt a dalt is meghallgattam ma reggel, és emlékezetből énekeltem a dallamot. De az biztos, hogy nagyon kellett figyelnem. De jól ment, jól éreztem magam a dal éneklése közben.

Mivel vélhetőleg nyaralás lévén többen is hiányoztak, ezért kevesebben voltunk. De Mai, HinaAnna, 8... és még kik is? jelenléte mindenképp menő volt. Ja, hát a szervezők között Leea, Mystra, Tsuki, Kedvesjudit. Legtöbbet 8-cal beszélgettem, vele elemeztem a hallott dalokat, ahogy a verseny dalait. Ami bár hiába volt előnevezős, mégis eléggé színvonalon aluliak voltak a versenyzők. Csapatverseny volt, és a létszámhiány azon is meglátszott, hogy csak 6 csapat nevezett a versenyre, így egyfordulóban lezavarták az egészet. Nem is volt nagyszínpados éneklés. Mondjuk nem tudom, hogy terveztek-e, de az biztos, hogy nem lett volna érdemes, mert most tényleg átlagon aluli volt a színvonal. Ha kicsit élesebben kifejteném a véleményemet, leírnám, hogy miket beszélgettünk 8-cal, amikor az "Akatsukik" léptek fel az "ABBA: Gimme Gimme Gimme" című dalával. Már a dalválasztást is érdekesnek tartottuk, hogy melyik az az Akatsuki, amelyik ABBÁ-t énekelne, és nem Narutót? A másik meg hogy a hármasból csak egyiknek volt Akatsuki talárja, az is csak mutatóba, mert levette 5 másodperc múlva. Tessék komolyabban venni a versenyt és önmagatokat, és ne adjatok alapot a kritikusabb szemléletűeknek a gúnyolódásra. A többiek nem alakítottak ennyire emlékezetesen rosszat, de az biztos, hogy kiemelkedően jó előadás a mostani versenyen nem volt.

Az volt még érdekes beszélgetés 8-cal, hogy ő is nézi a mostani szezonból a Given-t, és neki nem esett le a képek alapján, hogy az egy BL-anime. Mondjuk én is amikor csak képeket néztem róla, akkor nekem sem, csak feltűnt, hogy gyanúsan vannak a fiúk ott együtt. De féltem oda képzelni homoszexualitást, ahol nincs, ezért inkább megnéztem a műfajt. Amikor láttam, megkönnyebbültem, hogy nem hiába aktiválódott a "meleg-szenzorom", ez tényleg BL-anime. Méghozzá a képek alapján kifejezetten tetszetős volt. Nem az a fajta tipikus BL-anime, ahol a olyan szögletesre, nagyszeműre, kisszeműre vannak megrajzolva a pasik, hogy már annál már csak kevésbé lehet sablonos a rajzstílus, hanem teljesen egyedi. A színek élénkek, és a szereplők is úgy néznek ki, mint egy igényes shoujo animében. Eddig 3 részt láttam belőle, de eddig nagyon úgy néz ki, hogy végre lesz egy nagyon jó BL-anime, ami magasan kiemelkedik az átlagból. Bár amikor 8 elemezte, hogy nem értette, hogy mit keres Mafuyu kezében a gitár, egyáltalán az egész srác mit keres az animében, azon túl, hogy tudható, hogy összejön Uenoyamával, azért egy kicsit meginogtam, de mondtam neki, hogy határozottan az a megérzésem vele kapcsolatosan, hogy adnék gitárt a kezébe. Valahogy annyira azt érzékelem, hogy az neki való, ő azzal tud mit kezdeni, csak meg kell tanítani játszani rajta.

Elmentem másfele is szétnézni. Konzolok, vásárok. Konzoloknál nem nagyon voltak érdekességek. Persze, a Mario Kart 64 menő a retro részlegnél, de hát ezeket én itthon is tudom játszani. De remélhetőleg sokan felfedezték maguknak a retro élményt itt is. Azt tudtam, hogy a Nintendo most nem lesz jelen, úgyhogy sok mindenre nem számítottam, ami érdekelhet. Túl sok a trendi videojátékos cucc, én pedig csak játékos vagyok, nem esportoló.
A vásároknál nem számítottam arra, hogy találok Haikyuu!!-s cuccokat, mivel minálunk valamiért nem akar elterjedni. Az viszont érdekes, hogy Kuroko no Basket-ből annyi minden van, hogy kevesebb is bőven elég lenne, de hogy a Haikyuu!! hogy nem lett felkapva nálunk, ezt nem értem. Persze, a Trilliannál volt Haikyuu!! manga 4.500 forintért, de haljanak bele az árrésbe, a Bookdepository-nál feleáron veszem meg ugyanazt. Illetve volt egy magánvállalkozó kint, aki rendelésre csinál pólókat. Nála volt egy narancssárga sziluettes Hinata Shouyou póló "Tobe" felirattal 3.000 forintért. Arra nem volt pénzem, de mivel tetszett, ezért kértem az eladótól névjegykártyát, ha máshol is meg lehet venni. Szerencsére igen, Facebook és Instragram oldala is van az eladónak. Igazából megvenném, csak azért hezitálok rajta, mert vasaltnak tűnt a minta rajta, és nem tudom, hogy bírja a mosást. Mindenesetre nagyon tetszett.
Illetve Haikyuu!! cosplay-eket kerestem még. Találtam is néhányat, de nem mertem fényképezni, nem tudom, hogy viszonyulnak a fényképezőkhöz. Mindenesetre amikor egy fehér alapon világoskék 1-es feliratú pólós cosplay-t láttam, ennyi jött ki a torkomon:

Ez egy... *pár másodperc szünet* Oi... Oikawa cosplay volt!

Ez komolyan így történt. Istenemre mondom, hogy mindent, de mindent megteszek azért, hogy ne gyűlöljem Oikawát akkora szenvedéllyel, de még a neve sem jön a számra. Itt el is határoztam, hogy Oikawa Tooru lesz ezentúl a Haikyuu!! Voldemortja. Ő, akit nem nevezünk nevén. Komolyra fordítva a szót: Az vitán felül áll, hogy Oikawa elképesztően tehetséges röplabda játékos, olyan képességei vannak, ami csak a legjobbaknak, de az öntelt, gyerekes személyisége annyira tönkreteszi az egész lényét, hogy igen. Megérdemli, hogy ő legyen a Haikyuu!! Voldemortja. Bár az igaz, hogy a mangaka is igazságot tesz olyan epizódcímmel, mint "Oikawa Tooru wa Tensai de wa nai" vagy ott van a Haikyuu!! Quest Picture Drama, ahol Oikawa a főgonosz. Úgyhogy aggodalomra semmi ok.

Visszamentem a karaoke terembe, aztán szinte már végig itt maradtam. Most több volt az érdekes előadás. Többször elhangzott a Jojo Sono Chi no Sadame-je, amit a végére már kifejezetten unalmas volt hallani, főleg, hogy egyik sem volt jó. Amikor harmadjára el akarták énekelni, akkor már bekiabáltam, hogy "tiltólistára kéne tenni a dalt!". Na most ez persze többeknek nem tetszett. Azt nem tudom, hogy a lányra, aki elénekelte volt-e extrán rossz hatással, de az biztos, hogy úgy remegett, hogy csoda volt, hogy meg bírt maradni a lábán. Mondjuk nem volt jó az előadása, a "jooojo!" refrén végénél levő résznél nem énekelt, hanem ordított, amit kifejezetten kellemetlen volt hallgatni. Azt odáig elhiszem, hogy nagy kihívás lehetett neki kiállni, méltatom is a bátorságát, de ettől még rossz volt az előadása. A másik nagyon érdekes előadás azé a srácé volt, aki a Yuri!!! on ICE: History Maker-t énekelte. Az az ének, az a tánc, amit lejtett az előadása közben... Illúzióját nem adta annak, hogy hetero lenne, vagy lányoknak egy szemernyi esélye lenne nála. Vannak néha karaokén ilyen meleg-előadások, én erre valamiért nem vagyok képes. Hasonló volt, amikor néhány éve egy srác ALI PROJECT dalt énekelt. Az is meredek, amikor fiú akar ALI PROJECT-et énekelni. Idáig még én sem merészkednék el, pedig szeretem az együttest. Ráadásul ő jó magas hangon énekelte. O_O

Kiálltam még egyszer énekelni, végül bevállaltam egy Haikyuu!! dalt, bár a tavaszi emlékekből kifolyólag némileg tartottam tőlük. A második openingre, az "Ah Yeah!!"-re esett a választásom annak emlékére, hogy mennyire gyűlöltem időzíteni a szótagokat. Voltak hibák, de ahhoz képest, hogy spontán találtam ki, hogy ezt fogom elénekelni, egész jó volt. Elvoltam a színpadon.

Aztán már a Late Night Karaoke volt. Itt énekeltem egyet, méghozzá egy Okui Masami által énekelt Slayers dalt, a Jama wa Sasenai-t. Annyira nem ment jól, mert itt is az van, hogy hangos a háttérvokál, és mivel a dalt nagyon rég hallgattam utoljára, ezért "elvitt", és többször eltévesztettem a hangot. Mindazonáltal meg rettenetesen nehéz dal. Mondjuk Okui Masami énekesnői pályafutását azért is szeretem meg becsülöm nagyon, mert már a karrierje elején írt dalokat másoknak, valamint bevállalt jónéhány nehéz dalt. A Slayers NEXT endinget is nagyon nehéz énekelni. Hallható a BEST-EST koncertalbumán, és még neki is komoly megpróbáltatás volt élőben elénekelni.
Arra emlékszem, hogy 8 előadását a ONE-PUNCH MAN: Seijaku no Apostle-t még megvártam, de utána már mentem haza. Emlékezetes volt a szombati nap, és jobb is volt az átlagoshoz képest.

Vasárnap

A vasárnapi napot én sem szoktam erőltetni. Nem voltam azon, hogy hamar felébredjek, úgy voltam vele, hogy odaérek, amikor odaérek. Végülis elég hamar felébredtem, és megérkeztem. Ilyenkor, ahogy szokott lenni, kevesebben voltak. Érdekes módon viszont a karaokénál nagyobb volt most a forgalom. Feliratkoztam, de csak 23. voltam. Úgy döntöttem, hogy bevállalom a Haikyuu!!: Imagination-t, de erre már nem került sor a zenei tippmixig.

A zenei tippmix meg most nagyon érdekes volt. Összességében könnyebb volt, több olyan volt, amit tudtam vagy felismertem. Haikyuu!! például kétszer is volt. Az első nagyon érdekes volt, a guitar cover részlegnél volt. Füleltem, gyanús volt az elején. Először a Kuroko no Basket 2. évadának 2. endingjére, a FANTASTIC TUNE-ra gondoltam, de az nem volt a listában... szerencsére. ^^' Aztán láttam a Haikyuu!!-t, na mondom magamban, füleljünk csak kicsit jobban. És felismertem a FLY HIGH!! néhány taktusát, úgyhogy már nem is volt kérdés. Kicsit pironkodtam, hogy nem ismertem fel azonnal, lévén, hogy sokat hallgatok az utóbbi időkben Haikyuu!! zenét, de végülis meglett. A másik Haikyuu!! az instrumental résznél volt, az imagination. De elég sok volt így magamtól. A Zankyou no Terror endingjét volt még érdekes felismerni. Meglepődtem, hogy volt ALI PROJECT részleg. 15 dalt kellett felismerni. Ez abból a szempontból volt könnyű, hogy mivel elég jól ismerem az együttest, tudtam, hogy mely animéknek énekelt openingeket, endingeket. És a feladványok döntő többségénél csak egy olyan anime volt (a, b, c, d feleletválasztós volt a teszt), melyhez köthető az együttes, innentől nem okozott nehézséget az feladat. Egyetlen egy olyan feladványra emlékszem, ahol két ALI PROJECT anime volt. A NOIR és az Avengers. Amúgy jó volt, kétszer volt Rozen Maiden. Mondjuk hiányoltam olyan animét, mint például a Wish, vagy a Rakudai Kishi no Cavalry.

A tippmix után nem sokkal jöttem én a karaokéban. Nagyon érdekes előadás volt. Tudtam, hogy nem lesz könnyű elénekelni az Imagination-t, ehhez képest jobbnak éreztem az átlagoshoz képest. Mégis gyér tapsot kaptam a végére... Ennyire rossz lettem volna? 8 szerint igen, elmondása szerint ez volt a legrosszabb előadásom a hétvégén. Mondta, hogy baj volt az, hogy belassultam, mert így nem jött át a dinamika. Azt tudtam különben, hogy kések, de ezt nem érzékeltem problémának. Leea meg azt mondta, hogy nagyon lehetett hallani, hogy erőltetem a magas hangokat. Ez is meglepett, mert tudom, hogy milyen az, amikor már szinte fáj a torkom, annyira erőltetem a magas hangokat. Az biztos, hogy nem bírtam végig a magas hangokkal, de azt mondtam Leeának, hogy pont azon voltak, hogy ne erőltessem meg nagyon a hangomat, ehhez képest jónak érzékeltem az énekemet. Elmondása szerint még gyakoroljam. Hát, ha tényleg így állunk, akkor gyakorlom még. Abból a szempontból igaza van, hogy ha ismerném a technikáját a dalnak, és tudnám alkalmazni, biztos, hogy menne a végéig. És akkor tudnám gyorsan, megfelelő sebességben énekelni. Úgyhogy mindkettejüknek igaza van. Nagyon szívügyem ez a dal, és nagyon szeretném egyszer jól elénekelni.

Még egy kicsit mentem nézelődni, most már úgy mentem Haikyuu!! cosplayeket keresni, hogy fényképezem is őket. Találtam is négyet:

Íme néhány Haikyuu!! cosplayes a MondoConon. pic.twitter.com/Q67VKtiPXB

— Karasz Attila (@supermario4ever) July 28, 2019

A Kageyamás sráccal beszélgettem többet, ő mondta, hogy négy éve a Haikyuu!! inspirálta, hogy röplabdázzon. Ha tudná, hányan vagyunk így. Néhány ilyennel találkoztam Haikyuu!! közösségekben, még ha nem is feltétlen aktívan sportol, de elkezdte komolyabban követni a röplabda mérkőzéseket a TV-ben, interneten. Krisse tartott velem egy darabig, de amikor át akartam menni a konzolokhoz, vásárokhoz, már nem jött velem, mert úgy leszakadt az ég, hogy még az ajtón is bőven beesett az eső. Ő meg nagyon féltette a cosplay-ét. Amit megértek, mert amúgy nagyon jól nézett ki, mint Marth a Fire Emblem-ből. Az eső ugyan enyhült, de nem akart elállni, úgyhogy úgy döntöttem, hogy egyedül átmegyek, ő meg ott maradt az előadásoknál. Amúgy is jót beszélgetett ott két ismerősével. A vásároknál már nem volt semmi érdekes. Azt az Oikawa cosplay-t kerestem, akit szombaton találtam, őt is le akartam fényképezni. Egy francia barátomnak, nicknevén TuyNOM-nak akartam imponálni vele. Bolondul Oikawáért, míg én gyűlölöm, és állandóan hecceljük egymást. Másfelől meg nagyon jókat beszélgetünk.

Még visszamentem a karaoke terembe, de már nem volt értelme feliratkozni, mert 16 óráig volt karaoke, addig meg már betelt a jelentkezés. Nagyon nem is akartam már énekelni, legfeljebb extrának. Most annyira nem siettünk el a karaoke teremből, amikor jöttek a videoklipesek. A karaoke terem mellett lévő kisebb teremben voltak a karaoke szervezők. Vártuk, mert eleddig ugyan nem volt rá példa, de most kiosztották a zenei tippmix feladatlapot. O_O Meglepett. Olyan ez, mintha a dolgozat eredményét néztük volna meg. Na, mekkora ALI PROJECT rajongó vagyok? 15/15 pont? Csak nem tökéletes ALI PROJECT részleg? Nagyon de. Hihetetlenül büszke voltam magamra. Ugyanakkor nem okozott szégyenérzetet, hogy az extrában a Vocaloid részlegben 0/15 pontos eredményt értem el. Annyira, de annyira nem vagyok benne a vocaloidban, hogy annál már csak beljebb lehet lenni. A dal címét kellett kitalálni a rövid részletekből. Végig tippeltem, és mivel egyet sem találtam el... Nem fogok lottózni. A feladatlapot haza is vihettük, erre sem volt még soha példa. Összeszámoltam, 46 pontot értem el a sima résznél, az extrában meg 31-et, összesen tehát 77 pontot. Számoltam azzal, hogy ez elég lehet egy jó helyezésre, de nem vártam meg az eredményhirdetést, inkább hazamentem.

Pedig, mint kiderült, érdemes lett volna megvárni. Bemondták a nevemet, ugyanis ELSŐ LETTEM a zenei tippmix kategótiájában! O_O Tehát a 46 ponttal (a 87-ből) én értem el a legtöbbet. Én már csak Facebookon olvastam az eredményt, de amikor megláttam a nevemet, úgy felordítottam meglepettségemben, hogy szerintem az egész lépcsőház hallotta. Hihetetlen volt. Kedvesjuditnál van a nyereményem, megbeszélem vele az átvételének mikéntjét, és megmutatom itt is. Ez a MondoCon most jobb volt, mint szokott lenni. Remélem az őszi MondoCon is hasonlóképpen jó lesz, mely egy kicsit talán morbid, hogy november 2-3-án lesz. A késés is meglepő, de hogy pont a halottak napján...

2019. tavaszi MondoCon

Amit esős, és angol idő csúfított. Ez is furcsa con volt. Előzménye kifejezetten nem volt, jelentkeztem ugyan az énekversenyre, de végül nem sikerült feltölteni a hangfelvételt. Az volt, hogy hazamentem Békéscsabára arra a hétvégére, amikor a feltöltési határidő volt. Próbálkoztam a felvétellel, de nem akart összejönni. Ahogy írtam korábban, a Haikyuu!! Imagination-t akartam felénekelni, de sehogy nem akart összejönni. Azt érzékeltem, hogy magasan van, de úgy voltam vele, hogy ha eleget gyakorlom, akkor menni fog. Lett is volna lehetőség, csak az volt a baj, hogy nem vittem magammal a mikrofonos fejlhallgatómat, és mivel anyám laptopján nincs mikrofon, és a telefonos hangfelvétel nagyon idétlen volt, ezért annyiban maradt a dolog. Érdekes, hogy amennyire meg akartam mutatni ezzel a dallal, hogy mit jelent számomra a Haikyuu!!, úgy nem bántam meg, hogy végül nem sikerült a felvétel. De lássuk a hétvégét.

Szombat

Éjjel sokáig voltam fent, aztán valamikor hajnali 2 óra fele lefeküdtem elaludni. 8 óra után ébredtem fel, furcsa volt arra ébredni, hogy a PC bekapcsolva maradt, ahogy a villany is. Így nem szokásom elaludni. Gyorsan összeszedtem magam, 9 órakor tudtam elindulni. A 151-es busszal mentem Kőbánya alsóra, az ottani SPAR-ban bevásároltam magamnak aznapra, és ezután indultam el. A Korponai utcán keresztül a villamos síneken át megyek újabban a Hungexpo felé, egy jó nagy adag rémülettel a fejemben, ha vonat zakatolását hallom. Na mondom magamban, elzakatolták az életemet is. Mert egyből a villamosra gondolok. De ilyen nem volt, megvagyok, élek.

Be is jutottam a Hungexpóba... úgy-ahogy. Most egy kicsit korán értem be, mint szoktam, néztem is, hogy egész jól értem be ahhoz képest, hogy úgy éreztem, hogy késve indulok el. Viszont a bejutás most rettenetesen nehéz volt. Egyrészt önmagában az meglepő volt, hogy csak egy "átjáró" volt, amin keresztül be lehet jutni a Hungexpo épületébe. Fel is merült bennem a kérdés, hogy mégis miért van külön elővételes sor és helyben vásárlós sor, ha végül mindenki ugyanott tódul be? Lassan is ment, volt táskaellenőrzés. Konkrétan helyezkedni kellett a sorok között, mert hol az egyik indult meg, hol a másik. Először az egyikhez mentem, de az megállt. Röviddel utána megindult egy másik is, így össze-vissza járkáltam a sorok között, mire bejutottam. Aztán ahogy felrohantam a karaoke terembe, meglepetten láttam, hogy alig vannak. Mondjuk mivel így is elsők között jutottam be (előre megvettem a jegyemet a Geek Corner-ben), és eléggé csúnya idő volt, így nem csoda. Még készülődtek a karaokésok. Most újdonság, hogy a feliratkozás a terem hátsó részén volt. Ez jó, mert nem ott elől a hangfal körül kell üvöltözni, hogy mit akarunk énekelni, hanem hátul, halkabban. Mivel kezdésre nem igazán jöttek az emberek, ezért elsők között iratkoztam fel, de kértem Leeát, hogy hadd ötödiknek énekeljek, amikor már többen vannak. Mert ha bár nem sikerült a felvétel, de meg akartam mutatni a többieknek, hogy éneklem el az imaginationt. Nem utolsósorban hírnevet akartam adni a Haikyuu!! daloknak, hogy most már elérhetők. De egyből lejött, hogy jó volt, hogy nem énekeltem fel, mert nem sikerült jól. Nagyon ki akartam énekelni a magas hangokat, ezért erőből énekeltem ki, melynek következménye lett, hogy elfáradt a hangom. A végére már kifejezetten rosszul sikerült. Bebizonyosodott számomra, hogy a nagyon akarásnak is nyögés a vége. Mindenesetre megkértem 8-at, hogy vegye fel nekem az énekemet, mert megígértem az egyik Discordos Haikyuu!! szerver közösségének, hogy ha felveszem a dalt, megmutatom nekik. De ezt talán inkább nem...

Viszont a második dalom is elég hamar sorra került, ha jól emlékszem, a 15. volt. Ez egy valamivel könnyebb dal, méghozzá a Gundam széria 08th MS Team-től az Arashi no Naka de Kagayaite című dala. Ez egy Yonekura Chihiro dal, ami kifejezetten jól jött, mert kettővel előtte a Kaleido Star: Yakusoku no Basho he című dala volt, ami szintén Yonekura Chihiro dala. Ez már sokkal jobban ment, ezzel kellett volna bemelegítenem. Egyébként tökre menő, hogy milyen rég hallottam a dalt, és úgy énekeltem fel, mintha tegnap hallottam volna utoljára. Nagyon sokat hallgattam, és mivel könnyű is a dal ritmikája, ezért megmaradt bennem. Ez jó volt, ezt kellett volna először.

Nem sokkal ezután kezdődött az énekverseny, amit most inkább nem hallgattam meg, mert akkor már éreztem, hogy túl sokat ültem a karaoke teremben, inkább továbbmentem nézelődni. A konzolokhoz és az árusokhoz mentem el. Az árusoknál mindig ugyanazok vannak, bár szétnéztem, hogy találok-e Haikyuu!!-s cuccot, de hivatalosat alig. Azt tudom, hogy a SakuraZakának van tolltartója 3.500 forintért, de az nemcsak azért nem éri meg, mert egy eredetiség-vizsgálaton a SakuraZaka csúnyán elhasalna, hanem mert fanart van rajta. Még csak nem is eredeti artwork. Ez kint is volt. Később láttam is, hogy valaki elvitte. Amúgy ide nem jutottak el eredeti cuccok. A Nintendósok kint voltak most. Kicsit szétnéztem ott is, de arról részletesen majd a videojátékos blogban írok. Meg megbeszéltem egy találkozót, mert valaki Mondo magazinokat adott el, és neki megvolt a 2015. júniusi száma, amiben a Haikyuu!! cikk van. Akkor majdnem megvettem online, amikor utánanéztem, hogy melyik számban van benne az anime, de úgy döntöttem, hogy előtte inkább letöltöm torrentről, hogy megnézzem, hogy milyen. És sajnos jól tettem, mert olyan szörnyű volt a cikk. Azt nem szeretem a Mondóban, hogy ilyen nagyon megmondósnak tűnnek a cikkek, mintha megmondanák a tutit, de mintha csak a nagy semmit kapnánk meg. Ugyanez a Haikyuu!! esetében is. Ráadásul mivel csak 2 oldal volt, ezért részletességről, mint olyan, ne is beszéljünk. Pedig már akkor lehetett volna mit írni az animéről, még ha akkor is, ha csak egy évad jelent meg addig.

Visszatérve a karaoke terembe, az énekversenyes dalok nagyja lement már. Volt egy-kettő tényleg menő, úgyhogy gondolom, hogy erős volt a mezőny, mint mindig. Az volt még vicces, amikor megmutattam 8-nak, azt a Haikyuu!! kislemezt, amit nyertem eBay-en. Nem mondtam neki semmit, csak a lemezborítót látta, és azon nevettünk, hogy azt hitte, hogy borszeszégőt vettem eBay-ről. Én a nagy kémikus... Aztán mutattam neki a CD-t képen, ott már tudta, hogy miről van szó. De ezen a borszeszégőn nagyon jót nevettünk. Amúgy következőleg a 37. voltam, akkor is megpróbálkoztam egy Haikyuu!!-s dallal, méghozzá a Tenchi Gaeshi-vel, de annyira kicsináltam a hangomat az Imagination-nel, hogy ez már végképp nagyon rosszul ment. Végigvittem, de nem volt valami jó.

Aztán odamentem az AoiAnimésekhez, akik rendszerint a karaoke terem előtt tartják a találkozót. Illetve ott gyülekeznek, de ki szoktak menni, viszont az eső miatt most itt maradtak. Jó volt személyesen látni őket, de nem folytam bele a beszélgetésbe, mert ők nagyon magas szinten beszélik ki az animéket, emiatt nem olyan könnyű bekapcsolódni annak, aki nem akkora szakértő az animék terén. Mindenesetre Catrinnal jó volt találkozni. Vele és Hirotakával sokat beszélgetek az utóbbi időkben azon apropóból, hogy jó eséllyel rendszeres író leszek az Animagazinban, amit ők szerkesztenek. A következő május végén fog megjelenni, már ott jelen leszek.

Ezután még egyet énekeltem, méghozzá a Slayersből a Shakunetsu no Koi-t. Ahhoz képest, hogy régen hallottam ezt a dalt utoljára nagyon jól ment. Ha már nincs hangom, de énekelni akarok, akkor női előadót éneklek mély hangon. Hayashibara Megumi-t meg mindig élmény énekelni. Ez amúgy a 66. volt a listában.

Még egyszer nézelődtem az árusoknál. Meglepett, hogy találkoztam a Japán Alapítványosokkal. Lesz vetítésük a MondoCon-on, ezt promotálták. Meg volt egy árus, akinek saját készítésű matricái voltak. Ott találtam egy Kageyama Tobiósat. Ez nagyon aranyos volt, úgy döntöttem, hogy veszek egyet. Láttam van Oikawa Tooru is, őt dobtam. Nagyon messzire. Az volt az érdekes, volt mellette egy másik árus lány, aki mondta, hogy ő viszont nagyon szereti Oikawát. De nem maradt meg bennem, hogy hitelt érdemlően meg tudta volna indokolni, hogy miért szereti őt. Mindesetre nagyon jól elbeszélgettünk az animéről. Szerencsére Magyarországon nem nehéz Haikyuu!! rajongót találni, de aki még értelmesen lehet beszélgetni az animéről, no az az igazi. Mondta, hogy mennyire tetszett neki az animáció, meg hogy mennyire valósághűen mutatja be a röplabdát. Ami nagyon meglepett, hogy mutatta a felkarját, rá van tetoválva a "Tobe" felirat teljesen valósághűen. Annyira megtetszett, hogy konkrétan megfordult a fejemben, hogy legyőzzem a tűkkel kapcsolatos félelmeimet, és bevállaljak ilyet én is. Nagyon szép volt. De ez komoly lesz, mert vérvételkor is úgy remegek a félelemtől, mintha tűzzel közelítenének hozzám. Nagyon jó volt beszélgetni a lánnyal, remélem, találkozok vele a nyáron is.

Aztán elkezdődött a Late Night Karaoke, itt egy kicsit maradtam, de aztán mentem is. Még egy kicsit voltam kint, amikor Titkos, 8, John és Mazsibazsi beszélgettek. Csatlakoztam hozzájuk, aztán elindultam hazafelé. Hazaúton is a villamossíneken át mentem a 151-es buszhoz Kőbánya alsóhoz.

Itthon este morfondíroztam magamban, hogy megmutassam-e annak a német és holland srácnak, akikkel komolyabban összebarátkoztam a Haikyuu!! közösségből a videót, amit felvettem, az éneket. Végülis megmutattam. Nekik tetszett. Mondjuk ők másképp is látják, mert annyira nem foglalkoznak az énekléssel, de én meg tudom, hogy nem volt jó, mert erőből énekeltem ki a magas hangokat. De a dicséret ettől függetlenül jól esett.

Vasárnap

Furcsán indult ez a nap. Érdekes, hogy annyira nem érzem, hogy mostanában keveset alszok. Most is menetrendszerűen indultam el, a 151-es busszal Kőbánya alsóig. Ott a SPAR-ban vásároltam, majd elindultam a Hungexpo felé. Ma már biztonságosabb volt menni a villamossíneken, mert pont előttem ment el a 37-es villamos, így nem számíthattam ütközésre. Attól félek a legjobban, hogy pont a híd alatt találkozik a két villamos, ahol szűk az átjáró, és akkor nekem annyi. De ma sem történt semmi ilyesmi. Ráadásul most könnyebb is volt bejutni, mert kevesebben vannak, a jegyárusítás nem okozott tumultust. Gyorsan bejutottam, és most is készülődés közben kaptam el a karaokésokat.

Most kifejezetten elsőnek akartam énekelni, méghozzá a Fuyu no Rondo visual kei-ből a Melted Snow-t. Nem először éneklem már ezt a dalt, és úgy érzem, hogy most nagyon jól sikerült. Mondjuk volt előzménye ennek a dalválasztásnak, ugyanis szombat este volt egy komoly beszélgetésem egy bizonyos valakivel, ami nagyon mélyen megérintett érzelmileg. Mondták is többen, hogy nagyon szép volt, és én is azt éreztem, hogy a dal által sikerült átadni azokat az érzelmeket, amiket belül érzek. Egy helyen majdnem el is sírtam magam. Okui Masami nem először ríkatott meg, és jó eséllyel lesz még rá alkalom. Ezen előadás után ToumeiNi-vel beszélgettem sokat, utána próbáltam helyrehozni a szombat este elkövetett hibát, úgy néz ki, hogy sikerült is.

A zenei tippmix szokás szerint nagyon nehéz volt, és tippelgetős. Mondjuk nagyon nem is lehet másmilyen, mert magában a listában kb. 500 anime van felsorolva, és hogy azok legyenek benne, amiket pont láttam, ahhoz több ezret kellene lássak. Én meg alig vagyok túl a 300 megnézett animén. Innestől kezdve eléggé rossz handicappel indulok. De nem ez az a verseny, ahol szégyen utolsónak lenni. Ez nálam inkább a zenehallgatásról szól. Illetve azon szoktam izgulni, hogy egy-egy anime, amit ismerek, na onnan legyen zene. A Haikyuu!! sajnos kimaradt (pedig a listán rajta volt), viszont volt Zankyou no Terror és a Kuroko no Basket-ből is a kedvenc endingem volt. Azt nagyon jó volt hallani. A Zankyou no Terror-ról fogok később írni, mert nagyon arról sokat tudnék, de megvárom, amíg befejezem. Ami a legizgalmasabb volt számomra, az az Original Instrumental kategóriában az első dal a Shouwa Genroku Rakugo Shinjuu. De izgultam, hogy pont az legyen. Az az Usurahi Shinjuu Hayashibara Megumi-tól. ÉS AZ LETT!!! Alig bírtam magammal, valósággal felordítottam amikor megszólalt. Hányszor hallgattam nemcsak az eredeti verziót, de a karaokét is. Sokáig konkrétan csengőhangom volt a telefonon. Jó volt a zenei tippmix annak ellenére, hogy végig tippelgettem az egészet.

A tippmix után találkoztam Catrinnal és Hirotakával, ők is játszottak. Kicsit beszélgettünk, aztán mentem énekelni, méghozzá a Hikari Are-t, mely a Haikyuu!! harmadik évadának openingje. Ez annyira nem ment, hogy kértem a felénél a srácot, aki rakja be a kfn-eket, hogy állítsa le. Ez így nagyon nincs jól. Azt hittem, menni fog, mert a hang az ugyan megvan hozzá, de olyan furcsa a dal ritmikája, hogy azt nagyon tanulni kell. Mondjuk a fejhangon éneklést nem vállaltam be, helyette rögtönöztem ott valamit harmonikusnak gondoltam a többi hang mellett. Gyűlölök fejhangon énekelni, és azt a férfit is felakasztanám, aki így énekel. Na de ez már így alakult. Be akartam mutatni a Haikyuu!!-t de ez nagyon rosszul sikerült.

Maradtam 16 óráig, amíg el nem kezdődött a Jpop, Kpop video vetítés, aztán szépen elindultam hazafelé. ToumeiNi-vel együtt mentünk haza. Mondjuk is egymásnak, hogy ez a MondoCon is megvolt. Szerintem ezen a megítélésén már nem is fog javítani.

Énekversenyre tervezett dalok

A 2019-es tavaszi MondoConon ismét lesz énekverseny. Igaz, az előző alkalommal azt írtam, hogy egy darabig kihagyom, miután nem sikerült bejutni a versenybe a dalfeltöltés után (nem választottak ki), de azóta szerencsére sok víz folyt le a Dunán nálam is, nem mellesleg gyakoroltam is azóta, úgyhogy idén ismét teszek próbát. Az a blogpost sokkal inkább arra szolgált, hogy kiadjam az indulataimat (könnyen beszélek kb. 1 év távlatából, nyugodt fejjel...), meg hát tudható, hogy az indulatból meghozott döntés sosem hiteles, mert amint elmúlik az adott eseményt kiváltó érzelem, máris másképp gondoljuk a dolgokat. Ennek ellenére hajlamos vagyok erre a mai napig...

De annyiban azért más lesz idén, hogy mire egyáltalán beadom a jelentkezést, begyakorlom azt a két dalt, amit tervezek felénekelni, merthogy ezeket is kitaláltam már:

• Haikyuu!! - Imagination
• BLACK BLOOD BROTHERS - Ashita no Kioku

A Haikyuu!!-t nem hiszem, hogy különösen magyarázni kell az utóbbi idők blogpostjainak fényében. A legjobb dalt választottam ki az animéből, ami az előzetes gyakorlások alapján úgy néz ki, sikerülhet is. De az előzetes gyakorlás jelen esetben azt jelenti, próbáltam, hogy a legmagasabb hangok kijönnek-e. Kijönni kijönnek, bár részint árnyalva van, mert az "oh-oh" rész a refrének után nem, itt a legmagasabb hang alatt a dalt lezáró sorra gondoltam, mert ott énekel az énekes legmagasabb hangon. A dallal az a célom, hogy megmutassam, hogy milyen hatást gyakorolt rám az anime. Milyen inspirációt adott nekem. De egyáltalán a jelentkezésemet is úgy fogom leadni, hogy biztosra tudom, hogy el fogom tudni énekelni a dalt. Ha valamit, ezt megtanultam a tavalyi évek kudarcos próbálkozásaiból, és a Haikyuu!! opening kapcsán mindenképp biztosra akarok menni, mert ha ez sem sikerül (nem tudom átadni, hogy mit jelent számomra ez az anime), akkor az már végképp nagyon komolyan fog érinteni lelkileg.

A második dal, a BLACK BLOOD BROTHERS opening meg spontán jutott eszembe. Az egyik argentin ismerősömmel beszélgettem Takahashi Naozumi-ról (a dal előadójáról), akiről egyébként mindig a Muteki Kanban Musume endingje jut eszembe. Hát azt el nem énekelném tőle, mert a refrénben olyan magas hangot énekel meg, mintha kasztrálták volna. Ellenben a BBB opening nagyon jó lenne, csak kérdés, hogy mennyire "kizáró" ok, hogy itt meg korántsem énekel ki magas hangot az énekes, tehát nem tudom megmutatni azt a hangtartományt, amire képes vagyok. Itt más feladat van: hibátlanul elénekelni (eléggé gyors, úgyhogy gyakorolni kell), és hitelesen átadni azt az érzésvilágot, amit az énekes közvetít a dallal.

Most, ahogy összegeztem magamban a gondolataimat, úgy érzem, hogy nagyon jó páros lenne ez a két dal. De még kell pár nap, mire el tudok kezdeni gyakorolni, mert szerda este gyönyörűen megfáztam. Mondjuk kijövőben vagyok belőle, de ilyen hülyén megfázni is csak én tudok. Hazafele tartottam vonattal Békéscsabára, és nem volt nálam zsebkendő. Így tüsszentés után bennem maradt a "cucc", szépen hozta magával a barátait, és megnehezítették az elkövetkezendő pár napomat. De lassan vége, és jövő héten el fogok kezdeni gyakorolni. Elkésve egyáltalán nem vagyok, mert április 1-21 között van a jelentkezési időszak, úgyhogy még inkább sietek is, de hát ha bennem van a lelkesedés, és menne a dolog, akkor miért is ne tölthetném fel elsők között a kiválasztott dalok egyikét? De ahogy írtam feljebb, most megfontoltabb leszek. Ha nem fog menni, könnyen elképzelhető, hogy változni fog a lista.

Készülő Haikyuu!! karaokék

Ahogy írtam korábban, meglepett, hogy csak egy karaoke van meg a Haikyuu!!-ból. Azt gondoltam, hogy van annyira népszerű minálunk az anime, hogy megvan az összes dalból a karaoke (legalább abból, amiből van instrumental), de csak a második évad második opening (BURNING SYNDROMES: FLY HIGH!!) volt meg. Persze, hogy úgy döntöttem, hogy megcsinálom az összes hiányzóból is a karaokét. Eddig két karaokét csináltam meg, az első évad első openingjét és endingjét:

• SPYAIR: Imagination
• NICO Touches the Walls: Tenchi Gaeshi

A SPYAIR dal kiváló, elképzelhető, hogy fogom majd énekelni. A NICO Touches the Walls dalból nincs instrumental, abból vocal only kfn-t csináltam. Ez egy nagyon furcsa dal, majd fogok írni az összes openingről és endingről egy elemzést.

Most elkezdtem az első évad második openingjéből és második endingjéből csinálom a karaoét:

• Sukima Switch: Ah Yeah!!
• tacica: LEO

Igazából nemcsak azért álltam neki ezt a blogpostot írni, hogy írjam, hogy állok, hanem hogy az indulataimat is kiírjam. Nem boldogulok az Ah Yeah!! időzítésével. Az a rossz a dalban, hogy a zene dinamikája inkább lassú, nyugodt, ehhez képest az énekes szinte minden sorban azt csinálja, hogy elharap egy-egy szótagot. Ezt gyors daloknál szokás csinálni, a dinamizmust emeli ki. Azt érezteti, hogy amiről az énekes énekel, hihetetlenül lelkesíti, valósággal tűzbe hozza. Annyi érzés van benne, hogy azt se tudja, miről énekeljen, de hogy minél több beleférjen, elharap egy-egy szótagot. Ebben a dalban viszont a versénél nyugodt zenére harap el szótagokat, ami ilyen esetben nem indokolt. Nem egy ilyen dalból csináltam már karaokét, és rettenetesen idegesítő volt, mert nagyon nehéz eltalálni a szótagot még 50%-os lassításnál is. Az a rossz, hogy a zene alapján megvan a fejemben, hogy milyen lesz az ének ritmikája, mire számítsak. És ha valami teljesen mást hallok, az nagyon megnehezíti az időzítést. Igazából ennél a dalnál azt érzem (ahogy a többi indokolatlanul elharapott szótagú daloknál is), hogy a szöveg szótagszáma nem passzol a zene ritmusába, ezért harap el szótagokat. Azt gondolom, hogy rossz énekeshez, együtteshez került a dal. Ugyanis hallgatva a versét az az érzésem, hogy az énekes kiválóan tudna balladákat énekelni, mert lágy hangja van. Igazából hallani az erőt a hangjában, amikor a refrént énekli, de ugyanakkor azt is, hogy nem ez az ő valódi tudása. Nem ebben mozog otthonosan az énekes. Ezek az elharapott szótagok meg azért is logikátlanok, mert vannak bizonyos sorok, melynek végén az utolsó szótagot hosszan, hajlítva énekli. Elharapott szótagok és hajlítás nélkül sem lett volna változás a dal mondanivalójában közvetítésében. Nincs logika az ének ritmusában, rosszul van megírva a dal, és az énekeshez sem passzol. Ráadásul ez a leghosszabb dal a Haikyuu!! openingek és endingek között. Nem volt jó érzésem akkor sem, amikor befejeztem az időzítést, de azzal nyugtattam magam, hogy majd MondoConon jó lesz látni a teljes Haikyuu!! listát.

Az ending, a LEO sem volt egy sima ügy, de ritmus terén mégis sokkal logikusabb volt, lehetett tudni, hogy jönnek a szótagok egymás után. Ami a képeket illeti, ha jól emlékszem, ilyet még nem csináltam, de ebbe a kfn-be az endingből vágtam ki képeket, azokat tettem be. Jók a jelenetek, ahogy Kageyama Tobio edz, ezt akartam képek formájában is megmutatni. Kár, hogy ebből a dalból sincs karaoke verzió, így maradt vocal only.

2019-es téli MondoCon zenei tippmix eredménye

Mostanság nem igazán nézek animéket, mert szinte minden gondolatomat leköti az, hogy lehetőség lesz szeptembertől mobilitási ösztöndíj keretében Vietnamban tanulni. Éltem is vele, és izgatottan várom, hogy elfogadják-e a jelentkezésemet. Erről itt írtam részletesen, akit érdekel, elolvashatja.

Relatíve későn jött meg a 2019-es téli MondoCon zenei tippmixének eredménye. Igazából nekem jött meg ma, külön elkértem E-mailben, a fórumon a mai napig nincs fent az eredmény. De nagyon kíváncsi voltam, hogy teljesítettünk párosban. Egy dicsőséges hármas holtversenyes utolsó hely az eredményünk. 10 pontot értünk el összesen, ha jól emlékszem, 36 pont volt a maximális. De én ennek is nagyon örülök, ugyanis a 10-es a szerencseszámom. Az mondjuk meglepett, hogy az openingnél eléggé sokat eltaláltunk, ugyanis csak 2018-as animék voltak. Abból meg mind a ketten kevesen láttunk. Én ebből egyet tudtam biztosra, ha jól emlékszem. Egyet biztosan, több nem jut eszembe. A többi meg nagyon rosszul sikerült. De mindegy, annak örülök, hogy ismét együtt zenekvízeztünk, utoljára erre ugyanis 2010 őszén volt erre példa.

A részletes eredmény itt megtekinthető

Ja, és még valami: Nagyon meglep, hogy a 2019 téli MondoConos írásom ennyire népszerű. Az összes blogpostom közül (kb. 580 post van) a második legolvasottabb, és közel áll az 1. helyhez. Érje el.

2019. téli MondoCon - visszatérés

Na, visszatértem, újra karaokézok, és szeretek mindenkit. Alapvetően a MondoCon ugyanaz volt, mint a korábbiak, ez most más miatt különleges. De lássuk a kezdetektől.

Sokáig fent voltam éjjel, már voltam úgy is, hogy nem is alszok el, mert minek, de mivel előző éjszaka is 5 órát aludtam, ezért semmilyen rosszullétet nem akartam megkockáztatni, végül hajnali 3-kor elaludtam, és 8 órakor az ébresztőóra csörgésére felébredtem. Kicsit lazára, komótosra vettem a készülődést, 10 óra volt, mire összekészítettem mindent, és elindultam. A 151-es busszal mentem Kőbánya alsóig, itt még mentem vásárolni. Eléggé nehzeen végeztem, mert a pénztárnál az előttem lévőnek valami hozzátartozója még odavitte a kosarát, így +1 embert kellett kivárni. És mivel késésben vagyok, így bosszantott a dolog. Most a Korponai utcánál a hídon át a villamossíneknél mentem, nem tettem kerülőt Kőbánya felsőnél. Esett a hó az éjjel, ami ugyan nagyon széppé tette a környéket, de csúszóssá is, úgyhogy vigyázni kellett. De odaértem, és mentem is fel a karaoke terembe.

Itt volt a szokásos csapat, 8, John, Mazsibazsi, Waka, ToumeiNi, Mai is hazajött Dél-Koreából, Leea, Orsi. Mindenkinek nagyon örültem, azoknak is, akiket nem soroltam fel. De igazság szerint most ezen a conon mellékvágányon vannak nálam, mert megjelenik valaki, akivel nagyon régóta szerettem volna személyesen találkozni. A hagyományos karaoke már javában ment, sor most nem volt a feliratkozásnál így feliratkoztam gyorsan. A 19. lettem. Na, ez menő szám. Leültem, nézelődtem Nintendo 3DS-en, közben kapom a Facebook üzenetet, attól, akivel terveztem jönni, hogy itt áll a sorban, de nem bírja a hideget, ezért lehet, hogy inkább hazamegy. Hogy micsoda? O_O Már tavaly nyáron is mondtam neki, hogy jöjjön újra MondoConra, azt mondta, nem tud, mert programja van. Rendben van, elfogadom, már csak azért is, mert fogadkozott, hogy lehet, hogy jön ősszel. Ez ugyan elmaradt, de ezt a télit mindenképp megígérte, és a hideg miatt ne jöjjön? Azt már nem! Azonnal szaladtam le hozzá. Közben megkérdeztem Orsit, hogy valamit tehetünk-e érte, de csak bíztatni tudott, hogy ha már eddig eljött, akkor már ezt bírja ki. Ez is jó. Lementem, ki a bejárathoz, elkezdtem keresni. Mondta, hogy a sor közepén van. Nagyjából ott nézelődtem, de hátrább látom, hogy integetnek. Igen, az ő lehet, Hikimisa. 2011 őszén volt utoljára MondoConon, személyesen 2012. szeptemberében találkoztunk utoljára, ennek fényében csodálkoztam, hogy távolból felismert. Jó volt újra látni személyesen. Kicsit beszélgettünk, mondta, hogy miért fordulna vissza, nem akarja megvárni a sort, meg drága neki a jegy. Beszélgettünk, mert sokáig csak Facebookon írtunk egymásnak. Már kész lettem volna elengedni, amikor a földön egy kis tócsában találtunk egy MondoCon jegyet. Mondom neki, nem mész te sehová, bemegyünk szépen. Felvettük a jegyet, kicsit megtisztítottuk, felhúzta a karjára, és azon nevettünk, hogy az égiek is azt akarják, hogy eljöjjön. Végül tehát bejutottunk. Felvezettem a karaoke terembe, leültünk, és aztán ott is elég sokat beszélgettünk. Nem tudom, hogy a Facebookos csevegések hatása-e, hogy azért tartottuk a kapcsolatot, de ugyanúgy beszélgettünk, mintha nemrég találkoztunk volna utoljára. Semmi zavartság a több éves szünet miatt, ami szokott lenni, ha olyannal találkozunk, akit nagyon rég láttunk utoljára.

Pont én lettem volna a következő aki énekel, amikor megszakítják a hagyományos karaokét, mert kezdődik a zenei tippmix. Amiben együtt indultunk. Mondjuk a részéről necces volt, mert nincs nagyon ideje animéket nézni, és mivel csak 2018-as animék voltak a listában, és nem igazán követte az aktualitásokat, ezért kicsit nehéz volt, de beírtam őt is. Igazából mind a ketten csak tippeltünk, mert én sem az alapján választok animét, hogy mik a legújabbak, hanem, hogy mik keltik fel az érdeklődésemet, de néhányat láttam a (most már) tavalyi évből. Keveset tudtam biztosra, ő is csak ráérzésre mondta a tippjeit. Mindegy, az volt a lényeg, hogy együtt zenekvízeztünk. Miután ez most csak 36 (3×12) feladványos volt, ezért gyorsan vége lett. Ezután elmentünk megnézni a vásárokat, meg a PC-, konzolrészleget, ezalatt is sokat beszélgettünk. Különben azért is szerettem régen is találkozni vele (ez 2009-2011 között volt), beszélgetni, mert van saját véleménye a dolgokról, és ez imponált már akkor is. És ahogy múltak az évek, persze még többet láttunk, még érettebbek lettünk, több téma szóba került. Az az érdekes, hogy vietnami létére választékosabban fejezi ki magát magyarul, mint egy átlag magyar. Ami megdöbbentett, amikor megkérdeztem, hogy milyennek látja a MondoCon-t ennyi év után, azt mondta, hogy semmi változást nem lát, minden ugyanolyan, mint régen volt. Mondja ezt úgy, hogy 2011 őszén volt utoljára...

Egyébként Dalcsata volt, amíg nem voltunk ott, Japánban a január 1-jei Uta Gassen után, ezt szervezték meg (ami nagyon jó ötlet), de ezt már nem akartuk meghallgatni. De 13.22 körül mondtam neki, hogy menjünk vissza, mert lassan vége, és én leszek az első, aki énekel. Kicsit késtünk, mert már ment a hagyományos karaoke, de mutattam magam, hogy ott vagyok, és ugye lehetek én a következő? Micsoda beszéd az. Amit énekeltem, az pedig a Super Robot Wars V-ből a NEW BLUE. Amiről annyit írtam, hogy mennyire imádom. Nagyon el akartam énekelni, megmutatni a nagyközönségnek ezt a csodát. És annyira imádtam énekelni, hogy azt szavakba nem tudom önteni. A legmagasabb hangok ugyan most sem jöttek ki, el is döntöttem, hogy nem fogom erőltetni. De így is nagyon jó volt. Annyira jól éreztem magam, miközben énekeltem, és mondták többen is, hogy látszott, hogy szeretem ezt a dalt. Ezt nem lehet nem szeretni. Hikimisa is mondta, hogy lenyűgözte, hogy milyen magas hangot tudok kiénekelni. Mondta, hogy szerinte neki nem menne. Pedig egyébként van neki is hangja, egyszer régen énekeltünk együtt magunknak, és ha motivált lenne abban, hogy énekeljen, és sokat gyakorolna, akkor művelne csodákat versenyeken. Ami énekemet illeti, azért mert nem sikerült felénekelni december 5-én a dalt, attól még a gyakorlás nyomai ott vannak, ennek a gyümölcse volt az előadás, amit nagyon élveztem. Egy kicsit még maradt, beszélgettünk, aztán ő elment, valamit elintézni, de visszajön. Most nem nagyon akartam erőltetni, de amikor régen volt MondoConon, akkor mindig azt csináltuk, hogy elemeztük a hallott dalt, meg az énekest. Miért ezzel áll ki, ennek versenyre kellene mennie, az meg hol volt, amikor az önkritikát osztották, mert ilyennel kiállni énekelni... És ezzel szórakoztattuk egymást.

Addig Orsival beszélgettem, amíg nem jött vissza. Ő még éhes is volt, úgyhogy mentünk a karaoke terem elé, ott van a szokásos japán kajálda, ott vett magának... háromszögrizst. Mi is annak a neve? Amíg sorban álltunk, beszélgettünk, felcsendült egy régi "kedvenc" a Vampire Knight-ból a Futatsu Kodou Akai Tsumi. Erre mondtam Orsinak, hogy vannak a mainstream dalok, amiket minden egyes karaokén elénekelnek, de jól senki nem tudja elénekelni őket. Visszamentünk, amint sorra került, közben Hikimisa is visszajött. Most inkább figyeltük az énekeseket. Egyébként is nemsokára én következtem. A második dalom a GARO -VANISHING LINE-ból a Sophia. Tegnap teljesen spontán jutott eszembe, hogy elénekelhetném ezt a dalt. Habár nem gyakoroltam ezt a dalt, de úgy éreztem, hogy át tudom adni azokat az érzelmeket, amiket ez a dal közvetít. Ez most nem igazán jött be, mert nem nagyon volt hangom. Kicsit erőltettem az énekemet. Mert mindig, amikor beszélgettünk, mondtam neki valamit, szinte mindig kiabáltam, hogy a tömegben hallja, amit mondok. De ha másért nem, érdemes volt megmutatni ezt a dalt. És nem is énekeltem többet. Tehát JAM Project és Okui Masami, ez a mai mérleg. Mindig is ilyen jó mérlegem legyen. Imádom mind a kettőt. Mondjuk Okui Masami benne van a JAM Project-ben, de van mit imádni rajta külön, mert amit szólóénekesnőként csinál, az egy csoda.

Nem sokkal az énekem után Hikimisa szólt, hogy megy, én meg elkísértem. Ahhoz képest, hogy csak a bejáratig terveztem menni vele, elmentem vele egészen Kőbánya alsóig, a 151-es buszhoz. Ezen út alatt is beszélgettünk, amikor felszállt a buszra, megígértük egymásnak, hogy mindenképp találkozunk még személyesen. Egyedül mentem vissza, de mire visszatértem, már ment a Jpop, Kpop videoklip vetítés, Leea, Orsi, Mystra, Tsuki voltak a karaoke terem előtt álltak. Kicsit beszélgettem velük, de később felhívtam Wakát, hogy merre van. Miután eligazított, lementem a PC-khez, láttam, hogy ott Rocket League-ezik. Ott szurkoltam neki, de sajnos vesztett. Ezután szétnéztünk kicsit. Láttam, hogy a retro konzoloknál szabad a Nintendo GameCube, benne a Mario Kart: Double Dash!!. Meginvitáltam egy játékra, bár elmondása szerint még soha nem játszott ezzel a Mario Karttal. Aztán végig második volt. Na emeltük a tétet, most 100cc-n játszottunk (előző 50cc volt értelemszerűleg). Itt változatosabb lett az eredmény, de összességében itt is második volt a végelszámolásban. Van érzéke a játékokhoz, ne sajnáltassa magát.

Már majdnem 18 óra volt, ezért elindultunk vissza a karaoke terem felé, de még mindig a videoklipek mentek. Viszont meglepetésre a sikongatás csak elenyésző volt. Valószínűleg azért, mert a zene is halkabb volt a megszokottnál. Így most meg lehetett maradni a karaoke terem közelében. Csak majdnem negyed 7-ig tartott, amikor eredetileg 6-kor vége van. Közben Mazsibazsi mondta, hogy már inkább menne haza. Mivel most is telekocsisat játszik, ezért megkértem, hogy ha van hely, engem is vigyen haza. Volt. Még kicsit maradtunk, elbúcsúztunk a többiektől. De még nem indultunk el, hanem le a földszintre, ugyanis Wakát is elvitte volna, de ő még hallani akarta az eredményhirdetést. Miközben vártuk a karaokés eredményhirdetést, szegény Mazsibazsit hullára lefárasztottam. Egyébként is szeretem szívatni, mert szeretem látni a reakcióit, de ma különösen látszott mennyire élvezi, hogy L'art Port L'art Társulat, ezen belül is Besenyő Család idézetekkel fárasztom. Ráadásul beszállt ebbe Waka is, mert ő is nagy L'art Pour L'art rajongó. Miután vége lett az eredményhirdetésnek, elindultunk hazafelé. De Waka végül maradt, ugyanis mindenki, aki részt vett a Dalcsatában (így ő is), kaptak közösen egy tortát, abból még ki akarta venni a szeletét, de őt már nem vártuk meg. Igen, amikor ilyen nagyon oldott, bolondos hangulatom van, akkor vigyázni kell velem, mert halálra fárasztom a másikat.

Tehát, hazavitt, és letett. Jó volt ez a MondoCon, nagyon örültem mindenkinek, különösen Hikimisának, hogy visszatért. Mondta, hogy elképzelhető, hogy jön tavasszal is, ki fog derülni.